Trafik

Tárgy: Trafik Vas. 8 Szept. - 14:53

First topic message reminder :

Afféle kis mindenes trafik, itt szinte bármit megkaphatsz, amit egy kisbolt kínálatában fel lehet lelni. Szóval, ha kell egy tábla csoki, rágó, vagy nyáron egy fagyi, akkor semmi sem jelent gondot. Az eladó délelőttönként egy kedves fiatal lány, Kasey, aki mindig szívesen beszélget bárkivel, ha a vevőnek épp ahhoz van kedve, délutánonként pedig maga a tulaj Tony várja a betérőket. Az őszülő uraság kedves kis történeteivel szórakoztatja a járókelőket. A bolt egészen este tízig nyitva van, és nyugodtan leülhetsz kint a verandán is, hogy megidd az üdítődet, ugyanis van kint néhány pad. Nézheted az elsuhanó buszokat és autókat, bár nincs belőlük túl sok, vagy egyszerűen csak hallgathatod nyáron a tücsökciripelést.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 22:03

Hátrahőkölök, ahogy meghallom Evy hangját. Mintha egy farkas, vagy medve ordított volna! De, hiszen ez lehetetlen! Biztos csak képzelődöm, vagy....talán ő is egy közülünk? Ha igen, akkor sajnálatos, hogy ilyen nehéz, sőt, inkább lehetetlen vele szót érteni. Örömmel veszem tudomásul, hogy a szemében már nem látom a tűzet, és az arcáról sem azt olvasom le, hogy kedve lenne tovább játszani. A kijelentése csak tovább növelte azt a gyanúmat, hogy mutáns. Hiszen mi másra lehetne ilyen magabiztos? Talán meg kéne, hogy kínáljam az erőmből, hogy lássa: az esélyek egyenlők. De talán provokációként fogná fel, és rátámadná, ami a legkevésbé sem hiányzik. Most már tisztán látom, hogy hiba volt az előbb így beszélni vele. Se a bizalmát nem tudtam elnyerni, se a tetszését. Kudarcot vallottam. Dühösen nézem, ahogy hátat fordít nekem és elindul. Így kell tönkretenni egy újdonsült kapcsolatot. Tennem kéne valamit, mert a szemem láttára fog eltűnni a segítség. Persze, lehet, hogy mások is tudják amit tudni akarok, de ebben a lányban volt valami különleges, amit nem akarok elengedni. Nem kéne, hogy így érezzek, de ez van. Megfogott, és úgy érzem ő lehet a tökéletes segítség. Márpedig kevesebbel nem érhetem be. Utána megyek, közben folyamatosan elnyerve a energiát az elemekből. Fel kell fednem magam. Látnia kell, hátha akkor megáll. A kezembe koncentrálok egy kis energiát és pontosan a lába mellé célzok. Hangos puffanással ér földet az energiasugaram. Csak reménykedek benne, hogy nem kihívásként veszi a dolgot.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 21:41

Bóknak vehetné? A férfi fennhéjázó kijelentése elfújja minden játékosságát. Ó, igen... sohasem kell csalódnia a társadalom csordájának tagjaiban. Kihűl az imént még parázsló pillantás, s jeges dárdaként döf mélyre, akárha egész a velejéig bepillanthatna. Mit művel itt? Játszadozik egy idegen férfi idegeivel, vitázik vele, az izgalmat keresi az őt körüllengő veszélyérzetben? Tán még a vérét is kívánná... nem tudja letagadni maga előtt, ostorozza a szíve mélyén a vád: Igenis elkacérkodott a gondolattal, hogy ma ismét emberhúsba mártja valamely ragadozó agyarait. Ez a férfi... ez a fiú sem lehet idősebb annál az újgazdagnál, akinek először vérét vette. Az arroganciája szinte kísérteties hasonlóságot nyert.. Egy pillanatra epekeserűt mérgez rajta a gyűlölet.
Talán ijesztő volt ezidáig... ám a most felhorgadó fenyegetés valósággal taszíthatja Liamet. Semmiféle különös képessége nincsen erre: mindez benne érlelődik, akár üszkös sebben a rothadás - megannyi fájdalom, keserű gyűlölet, indulat, amely elemészt, széttép, megfagyaszt.
- Menj haza, míg van lábad hozzá, hogy megtehesd.
Szavai kis híján morgásba fúlnak, hangja mélyebb tónust kap. Meglepi ugyan a torkát rezgetni kívánó állatias hörgés leskelése - hisz nem volt még rá példa, hogy emberként szóljon belőle a farkas... vagy a medve? -, ám a mellkasát feszítő érzelmek orkánja háttérbe szorítja most a tényt.
Hiba volt. Ahogyan az FBI-ossal is... hiba volt hagynia, hogy szót húzzanak ki belőle - és hagynia, hogy felbosszantsák. Soha többé nem fog közéjük tartozni... nem a döntése révén: érzi minden zsigerében, az ösztönök szólításában... s ő keblére öleli mindezt, hisz mása sem maradt.
- Eredj.
A hangja mintegy varázsütésre változik nyugodttá és egykedvűvé. Ám ezúttal nem mulasztja el a kezdeményezést: hátat fordít a férfinak, hogy faképnél hagyja, s amilyen energikusan nekiindul, Liam kénytelen lesz gyorsan cselekedni, különben a "segítségének" lába kél.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 21:20

Végre beszél! De az nem tetszik, ahogy körül jár. Néha, mintha egy vadállat szemébe nézne, olyan a lány pillantása, ami elégé rémisztő. Úgyis mozog, mint egy vadállat, és kezdem úgy érezni, hogy csak játszik velem. Nem tudom mi van vele, de csak arra tudok tippelni, hogy esetleg szegényt oroszlánnak nevelték. Vadhúst kapott, vagy neki kellett szereznie. Akárhogy is, nem egy könnyű ember, de sikerült elérnem, hogy beszéljen, és ezt már sikernek könyvelem el magamban. Az én vágyam se, hogy itt álljak és beszélgessek vele. Bántja a fülemet, hogy embernek szólít. Egyenesen sértőnek gondolom. Én mutáns vagyok, a evolúció következő lépcsőfoka, vagy talán már a csúcsa. Az embereknek istenként kéne tisztelnie. Megfeszül a kezem és a zsebembe nyúlok egy újabb elemért. Egyre inkább kezd olyan érzésem lenni, hogy nem fogom ezt a dolgot megúszni harc nélkül. Mondjuk annyira nem érdekel, hogy esetleg eggyel kevesebb ember lesz a világon, de nem akarok ölni. Legalábbis nem céltalanul.
- Rendben, nyugi van kisanyám! - huh, ezt nem tudom miért mondtam. Talán az energia. Talán nem. - Úgy nézel ki, mint aki tudja azt amire nekem szükségem van. És szerintem vehetnéd bóknak, hogy így érdeklődöm!- Ahogy ezt kimondtam kissé meglepődtem. Kijöttem a sodromból és a lány lenéző megjegyzései sem tetszettek. Az ujjaimat mozgatom idegességemben és gondolkodok, vajon, hogyan kéne védekeznem? Feltöltöttem magam elektromos energiával, de úgy érzem ez kevés lesz. Talán kéne még elem. Nem, még nem. Megvárom a következő lépését.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 20:56

Bár az idegei az arcára dermedt merev maszk alatt lassan pattanásig feszülnek, a férfi látható zavara és félelme lassanként visszacsempészi magabiztosságát - nem mintha ez óvatosságának dacára menne.
- Nem akarok én tőled semmit, idegen... és jobban tennéd, ha te is csak egyvalamit akarnál tőlem: minél távolabb kerülni.
Egy pillanatra merev mosoly rándul a lány szája szegletében. Pillanatnyi vad cinizmust enged át a villanásnyi mimikán, mígnem különös fény villan a már-már valóban ragadozószerű íriszeken. Lassú, sunyi mozdulattal indul útnak, hogy kimódolt léptekkel körülkerülje a férfit. A fal ugyan csak egy félkört engedélyez körülötte, ám ennyi is elég lesz hozzá, hogy megindítsa benne a játékot. Érzi ragadozó felének lassan éledő izgatottságát, s bár a veszély ezúttal játékra csábítja - mit se törődve vele, hogy az ingerlő meghívás egy emberi lénytől ered... hisz magának kereste a bajt! -, óvatos marad. Egy jó vadász sosem fedi fel magát... csak ha eljött a kellő pillanat.
- Mi segítséget remélsz tőlem, ember? Talán azt hiszed, a tolvajok fejedelmével állsz szemben? Az éjszaka gengszterével? Cimboráim mindenféle latrok, akik közül egyet keresel? Ah... hát úgy nézek én ki, mondd!?
Kavics csikordul csizmája alatt, ahogy a félkör ívének befejeztével hirtelen ismét szembeperdül a férfival - már ha az lekövette mozgását, s nem engedvén háta mögé kerülni, vele együtt fordult -, s utolsó szavának mélyről támadt hirtelen haragja messzire kergeti az azt megelőző negédes cinizmust.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 20:37

A lány most már határozottan idegesített. Mit kéne tennem, hogy segítsen? Menjek le hídba, vagy mi? Megmutattam, hogy nincs nálam fegyver, még a segítségemet is felajánlottam! Komolyan eljátszom azzal a gondolattal, hogy lesokkolom, de mit érek el vele? Később fogom megtudni az ittlétem okát. Ökölbe szorítom a kezem, és érzem, hogy gyorsan dűlőre kell jutnom a lánnyal, mielőtt még kijövök a sodromból egy ilyen hülyeség miatt. De akkor is szükségem van most rá. Nem ér meglepetésként, hogy leakar koptatni, de az már igen, hogy nem lép semmit. Ki a franc ez a nő? És miért érzem ilyen...kiszolgáltatottnak magamat? Mintha egy vaddal szemezgetnék, aki, csak az alkalmat várja, hogy elkapjon. Butaság, de akkor is ilyen érzés.
- Tudod, több esélyed lehetne, ha segítek neked. - nem igen találom a szavakat, hogy meggyőzzem. - Talán jövedelmezőbb zsákmányod is lehet, mint ez seggfej. Ki tudja?
Próbálom magamat megacélozni, de a zavartságom még így is látszik. Tisztában vagyok vele, hogy látja rajtam a félelmet, és igaza is van. De mitől félek? A lány nem jelentene nagy kihívást, mégis azt a pasit is elkapta. Sőt, lehet meg is ölte. Bár ő aligha volt mutáns, de akkor is! A lánytól félt. Attól, hogy nem látott még senkit így viselkedni. Attól, hogy különleges. Talán meg kéne mutatnom neki, hogy mire vagyok képes, és akkor lefogadja a segítségemet. Vagy elfut a rendőrökhöz és elmeséli, hogy egy mutáns bajt akar keverni, és begyűjti a nyomravezetői díjat. Na, azt inkább nem.
- Figyelj! - kezdek bele. - Találjuk ki, hogy mit akarunk. Én a segítségedet. Te pedig azt kérsz tőlem, amit akarsz. Oké? - ahogy befejezem kiráz a hideg.
Nem tudom, miért de most még jobban feszengek a lánytól. Mintha valami történne vele. Valami, ami rám nézve semmi jót nem ígér.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 20:19

Kezdi bosszantani a férfi, s a helyzet. A kezeit kiveszi a zsebeiből, mégsem szűnik az ösztönök szurkálása, mely egyre veszélyre figyelmezteti.
Talán kicsalna belőle egy szarkasztikus kacajt a helyzet, ha tudná, hogy mindketten a másik fegyvereit keresik, miközben önmagukban veszélyesek egymásra. Így azonban nem tudja hova tenni a különös egybeesést.
Szeszélyes természete épp rossz kedvében találja, hála a néma figyelmeztetésnek, amely egyre inkább piszkálja, így hát az újabb mondandóval a lány türelmét veszíti, s ez vissza is csillan a hirtelenjében közönyösből ellenségessé váló íriszeken.
- Nem szorulok a segítségedre.
Lehetne akár kamaszos makrancosság is. Ifjonti dölyf. Avagy a bűnözőkre jellemző agresszív erőfitogtatás... de a mondat túlságosan egyszerű, a gömbölyített hangok szárazak. Egy megkeseredett öreg hanglejtéséhez illene inkább.
- Kopj le.
Tompán koppan köztük a két szó, ám annak jelentésével ellentétben, nem próbál sem fenyegető mozdulatot tenni, sem másként érvényt szerezni a felszólításnak. Ellenben a tartása megfeszül... s szinte érzi, amint emlékeiből előidézvén a hajdani farkasbunda egy hasonló helyzetben most felborzolódna tarkóján.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 20:01

Kicsit meglep, hogy amint előrelépek ő hátrébb lép egyet. A lány válasza hallatán egyszerre éreztem dühöt és derűt. Ha a lány mondjuk egy rég ismert ismerősöm lenne erre a válaszra valószínűleg elnevetném magát. Sajnos még így is elmosolyodtam. Azonban most inkább idegesített. Hogy a fenébe ilyen nyugodt ez? Könnyűszerrel leüthetném és kirabolhatnám, hiszen van köztünk vagy 30 kg különbség! Ennek ellenére a lány úgy érezhette, hogy nem jelentek fenyegetést. És lehet, hogy igaza van. Nem igen tudom ezt az egész dolgot hova tenni. Abbahagyom a zsebemben a matatást. Kifújom a levegőt, és elszívom a markomban lévő elemből az energiát. Nem valami sok, de egy sokkoló erejével talán felérhet. Kiveszem a zsebemből a kezemet, hogy lássa a lány nincs nálam fegyver. Én magam vagyok a fegyver. De az érdekel, hogy nála van-e. A kezeiben semmi sincsen, de ahogy körülnéztem, nem láttam se pisztolyt, se kést a földön. Kíváncsivá tett a lány, és szükségem is volt most rá. El kéne nyernem a bizalmát, de az ilyen embereknek azt nem lehet egykönnyen. Mondjuk miért is ne? Nem akarom bántani, csak ha próbálkozik valamivel. Így meg, hogy elszívtam egy kis energiát, még jobban érzem magamat.
- Igen, szépen elintézted. - dicsérem meg a lányt. - De én egy másik rohadékot keresek. Ha segítesz megtalálni, cserébe én segítek neked.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 19:42

Nem tetszik neki, ahogyan a férfi a zsebében matat. Vajh mit markolászik olyan kétségbeesetten, hogy bátorságot nyerjen belőle? Kést? Pisztolyt? Telefont? Az sincs jobban ínyére, hogy közelebb lépnek hozzá. Ösztöneire hallgatva lép hátrébb, együtt mozdulva a férfival, akárha egy láthatatlan rúd feszülne köztük, amely nem engedi lerövidülni a kettejük között lévő távolságot.
A félelmét azonban érzi. Bár most nem tudja megízlelni kifinomult szaglásával az adrenalin halovány bűzét, az ideges matatás, az apró nyelés mind árulkodó tényező. Különös, hogy mindez nem növeli meg önbizalmát: a kellemetlen szorongás továbbra is ott perzsel mellkasában, valahol belül, mélyen. Miért? Ez a férfi jelentene rá veszélyt? Vagy ez csupán szerencsétlen véletlen, s a baj máshonnét közelít? Finoman összevonja szemöldökét.
- Itt épp van egy.
A válasz rövid, nyilvánvaló haszontalansága pedig gúnnyal csattan. Nyilvánvaló, hogy rossz embertől vár segítséget, s a lány arcára dermedt közöny ellenére, mintha egyre nőne köztük a feszültség. Talán dobbantania kéne, de... ha ez az ember jelent rá fenyegetést, akkor ki akarja deríteni, hogy miért. Mert minden, ami fenyegetni merészeli őt széles e világban, keservesen meg fogja bánni! Soha többé nem hajlandó eltűrni ezt az érzést... még egy vadidegentől sem.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 19:24

Zavartan nézem a lányt, ahogyan a földön heverő test mellett guggol. Érezem a szemeit rajtam, ahogyan végigmér. Nem tudom hova rakni a dolgot. Ahogyan nyugodtan guggol ott, és hideg szemekkel nézz rám, teljesen közönyösen. A többi rabló alighanem fegyvert fogna rá, de ő itt nem. Csak néz. Rossz érzés fogott el, ahogyan felállt a lány és szembefordul velem, de nem szól semmit. Mélyen a szemébe néztem, de semmit nem láttam. Hideg és számító szemek. Nem egy mindennapi tolvaj. Mit kéne tegyek? Menjek el? Vagy őt küldjem el? Ha bántani akarna, akkor alighanem már támadt volna. Kezem továbbra is a zsebemben, és idegesen matatok a sok elem között. Lassan teszek előre egy lépést, továbbra is éberen, nehogy valami meggondolatlanságot tegyen. Elnézek mellette és a férfi testét vizsgálom. Ilyen messziről nem látom, hogy életben van-e még. Visszanézek a lányra és akkor jut eszembe, hogy végül is mindegy. Az ismeretlen idegen elégé....profinak tűnik, biztos tudja, amit tudni akarok. Így meg annak a balféknek az esetleges halála nem érdekel. Eggyel kevesebb mocsok a világban. Nyelek egyet, rászegezem a szemeimet és megkérdezem tőle:
- Tudnál segíteni? Egy férfit keresek?

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 19:02

Nem marad érkezése a férfi pénztárcájának eltulajdonítására. Talán a tompa nyögés, vagy a balsors vonzotta hátra az idegent, ám az most ott áll az épület sarkánál, s éppen elképedve mered párosukra.
A lány nyugodt marad. Ahogyan két kezének ujjaival finoman a kiterített ember mellkasán támaszkodik, s guggoltában Liamre mered, valahogy mintha hiányozna belőle az emberekre jellemző magatartásforma, maga az emberség. Az árnyékban haloványan parázsló fény csillan vissza a kifürkészhetetlen íriszekről most, hogy az ablak fénye felé fordította pillantását. Mozdulatlan marad, akár egy szobor, míg alaposan végigméri a férfit, s szinte azon nyomban baljós érzete támad. Ismeri ezt a fajta érzést: ugyanez kísértette, valahányszor, valamikor csak baj kerülte.
A pillanat varázsa rossz előérzetének jelentkezésével röppen el. A lány, érdektelen pillantását mindvégig hívatlan vendégén tartva, lassan feláll, majd szembe fordul az idegennel. Szót se szól, de még csak szemöldökét sem vonja fel néma kérdéssel - viselkedése leginkább valamiféle egyszerű vadéra emlékeztet, amelynek teljesen mindegy, hogy az előtte álló teremtmény verekedést provokál-e, avagy csendben kitérhetnek egymás útjából.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 18:37

Szorosabbra húzom a kabátom és megszaporázom a lépteimet. Gyönyörű volt az este, de valahol szörnyű is. Azt mondtam Charlesnak, hogy szükségem van egy kis friss levegőre, de valójában személyes okok vezettek ide. Anyám eltűnése után sokat kutattam, de semmit nem találtam. Egészen mostanáig. Átolvastam a leveleit és megtudtam, hogy adóssága volt egy North Salemben élő uzsorásnak, akit csak Freddy néven szólított. Tehát idejött. Persze, sok mindent nem vártam, de azért próbálkozni szabad. Egész nap az utcákat jártam, hátha belebotlok valamilyen kisstílű tolvajba, aki útbaigazíthatna engem. Azonban a hosszú órákon át tartó keresést végre siker koronázta. A parkban ültem le pihenni, mikor megláttam egy férfit, amint segít egy öregasszonynak meglovasítani a tárcáját. Magamban nevettem azon az öregasszonyon, és reméltem, hogy a férfi csak pár dollárt talál majd a vén szipirtyó tárcájában. Úgyis mindjárt kiderül. Talán egy perccel ezelőtt mehetett be a trafik mögé megvizsgálni a mai bevételét. Csapdába esett, én pedig nyugodt szívvel engedem ki őt, amint elmondta hol találom ezt az uzsorást. Belemélyesztettem a kezemet a zsebembe, csak a gond az volt, hogy nem fért el benne a sok elem miatt. Megtanultam, hogy a képességemhez szükségem van valamilyen energiaforrásra, amik most az elemek lesznek. Jó sokat vettem, és megtömtem velük minden zsebét a kabátomnak. Csak így meg lefagy a kezem. Amint végeztem ezzel venni fogok egy kesztyűt, és ha már úgyis vásárolok, beülök egy sörre valahova. A kocsmákban könnyen információhoz juthatok, ha ez a barom nem tud semmit. Pár méterre vagyok már csak attól, hogy meglássam a férfit, de ekkor egy puffanást hallok, amire önkéntelenül is megállok. Elmosolyodom. Az a hülye nyilván földhöz vágta a tárcát dühében. A bal kezemet a zsebembe mélyesztem, majd kilépek a fal mellől, hogy a férfi jól lássa nem mehet sehova, míg nem végeztem vele. Más látvány fogadja azonban.
- Hé, mi a franc....

Tárgy: Re: Trafik Pént. 31 Jan. - 17:05

Téli, hideg szél seper végig a fagytól szikkadt úton. Fogat növesztett legott, ahogyan a hamar érkező est aláeresztette fekete palástját. Derült égre hunyorognak a csillagok, hideg fényük csaknem a leheletet dermeszti.
Mohón szívja a követelődző anyaföld a kebelére borult öntudatlan férfi testének melegét.A Trafik hátoldala elmélyített árnyékkal szegődik cinkosául a jelenetnek. Lámpa fénye sem ér ide, legfeljebb a kivirult est csillagfénye, s az egy szem hátulsó ablakból közelükbe vetülő lámpafény tócsája nehezíti North Salem különös ragadozójának dolgát - nem mintha a vadászt túlzottan érdekelné a préda véleménye.
Fürge ujjak kotornak a harmincas éveit taposó áldozat kabátja alá, s meg is lelik az oda nem illő, elegáns, patentos pénztárcát. Az öreg hölgy, akitől a férfi belső zsebébe kényszerült a tárca, tán azóta is a táskáját túrja, fel nem foghatván, hogyan került el a tárcája, amikor az a fess fiatalember, még segített is kiborult motyóját összeszedni...
Nem mintha az igazság bajnokának tartaná magát. Köp az emberek igazságaira. Ámde az az öreg hölgy módosnak tűnt, s a díszes pénztárca sem 2$ volt a boltokban. Ha nem a férfi, hát ő szerezte volna meg.. bár így még fricskát is vethet a sors elé.
Hideg pillantást vet az ember ránduló arcvonásaira, majd a tömött bukszát oldaltáskájába süllyesztve, folytatja a kutakodást. A férfinak is kell, hogy legyen tárcája. Talán megtalálná, ha áldozata nem most kívánna magához térni. Az ujjak apró rezzenését, a halk sóhajtást, a pillák rebbenését szinte azonnal érzékeli az éber lány. Talpra szökkenése után, fejen csattanó rúgás veti mélyebbre az öntudatlanság mákonyában az ismeretlent. Tompa nyögésnek tiltakozását kapja hátára a közéjük incselgő szél. Evy állkapcsa megfeszül, míg önuralom béklyóját veti mérgére, s amint visszaguggol, mielőtt újfent keresgélni kezdene, körülhordozza pillantását - még ha nem is hinné, hogy bárki venné a fáradtságot, hogy a Trafik mögé ballagjon, annak érdemi részének látogatása helyett.

Tárgy: Re: Trafik Csüt. 5 Dec. - 9:13

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: Trafik Csüt. 5 Dec. - 9:10

Hát az emberben mégis csak van egy kisebb gyanakvás egy idegen felé, még akkor is, ha elvileg az illető azt mondja magáról, hogy nem veszélyes. Akármennyire is nem jó színész, simán lehet az,csak én nem tudok róla és akkor simán megszívhatom, annak ellenére, hogy nem szeretném. Szóval azért egy kis tartás van bennem, habár igyekszem ezt minél kisebbre redukálni, főleg mert azért tényleg látszik, hogy viszonylag rendes pasasról van szó, azon kívül ugye, hogy bezárt a fürdőszobába.
- Hát akkor egyelőre még nem hagyok fel a gyanakvással. - szökik fel kicsit a szemöldököm, de azért mégis ott játszik egy aprócska mosoly az arcomon. Végülis tény, hogy nem vagyok egy visszafogott kiscsaj és ha kell, akkor megtudom ám védeni magam, legalábbis én is így gondolom, még anyagtalanság nélkül is. Nem hagyom senkinek, hogy csak úgy kiszúrjon velem, akkor se ha magasabb nálam egy fejjel és sejthetően jóval erősebb is. A takaró viszont jól esik és azért azt meg is köszönöm neki természetesen, ha más nem, hát egy pillantással, mert azért többre nem futja egyelőre. Nem vagyok én az a nagyon köszönöm rebegő típus.
- Oh, hát micsoda ígéret ez! Ki nem hagynám! - nevetem el magam, mert hát lássuk be ő sem az a típus, aki túl jól reagálja le a dolgokat, pedig én megdicsértem a kaját. Azt hiszem kellemesen ki tudjuk készíteni egymást a hasonló stílussal, majd kiderül, hogy meddig bírom elviselni őt, vagy épp fordítva. Most már tuti nem kell sokáig, hiszen még így takaróval is kezd itt hűvös lenni, én meg azért nem vagyok ám az efféle nomád körülményekhez szokva, hiszen bárhová bejuthatok ahova akarok, miért lenne jó egy erdőben ücsörögni egy kényelmetlen és kemény farönkön?
- Én nem faggatózom, csak kérdezek, azért az nagyon más. Max. nem válaszolsz. - rántom meg kicsit a vállam. Nekem aztán édes mindegy, az ő dolga, hogy mit csinál, nem fogok ragaszkodni hozzá, hogy kiteregesse itt előttem a szennyest. Szépen megvárom, amíg elmondja, ha akarja, aztán kalap-kabát. Ennek ellenére mégis kapok választ, bár persze semmi pozitív nincs benne. - Jah... könnyebb, ha annyiban hagyod. - rázom meg a fejem, mert hát na, szerintem akkor sem kellett volna csak úgy lelécelni, főleg ha a szerelmét nyírták ki. Jó, én se tudtam meghúzni a ravaszt, amikor arra a zsarura fogtam a pisztolyt. Próbáltam, de nem ment és persze Bastian leállított a végén, de attól még nagyon is akartam, és nem volt szándékomban csak úgy annyiban hagyni az egészet, ahogy ő tette.
- Te is érzed, hogy olyan, mintha kissé üldözési mániás lennél igaz? - ez a mutánsokra pályáznak duma, meg minden nekem akkor is fura. Én meg vagyok így, és nem fogok azért rejtőzködni, mint ő, mert lehet hogy van olyan, aki esetleg el akarja kapni a magunkfajtákat. A legtöbb ember nem is tud rólunk semmit, még én se tudok túl sok mindent a saját fajtámról, igazából eddig csak Bastiant ismertem meg, senki mást. Szóval nekem ez a nagy üldöznek duma kissé sablonos és nem sok mindent tudok vele kezdeni.
- Oké, lehet, hogy én is ráérek, egyelőre meg vagyok itt, max. leruccanok majd valami nagyobb városba kicsit elütni az időt hét közben. - rántom meg a vállam. Nekem aztán mindegy, ha ilyen lazán túllépünk mindenen, akkor menjünk. Majd összeakadunk megint, ha a sors is úgy akarja. Nincs vonalas számom, hiszen nem lakom igazából sehol, így egy fokkal nehezebb, de hát eddig már kétszer sikerült egymásba botlani, miért ne történhetne meg ez újra? Szóval irány a motor, aztán a város, aztán... majd kitalálom, fiatal még az este.

Tárgy: Re: Trafik Kedd 3 Dec. - 18:55

Nem fogom kibelezni, ennyire nem vagyok félreismerhető, hiszen bár tekintetem marcona, szúrós a borostám, de azért a szememben egy örök vidámság csillog, a mosolyom is igen megnyerő, annyira nem vagyok jó szinész, hogy így átverjek valakit. A képessége amióta engesdélyeztem, működik, de az igaz, hogy akkor vonom vissza, amikor csak jólesik. Nem szándékozom, annyira nem vélem ártalmasnak, hogy ilyesmivel bűntessem. Az ismeretlenek ellen ez egyfajta védelem, másokkal nem élek ilyen érzelmi zsarolással. Most már itt vagyunk, beszélgetünk, eszünk, a kezdeti összezördülések után meg tudunk maradni egymás mellett. Nem várhatom, és ő sem tőlem, hogy ilyen röpke ismeretség után már lazán beszélgessünk, egyenlőre megteszi, ami van, több pedig talán nem is lesz. Ideiglenesenes partner ő, arra jó, hogy múlassuk az időt, aztán továbbállunk ellentétes irányokba.
- Csak tesztellek, hogy meddig gyanakodsz rám, aztán ha már nem, na akkor... – Villantom rá hófehér ragadómosolyomat, ám ebben több a szelídség, mint a fenyegetés. Az nyilvánvaló, hogy nem kevés agilitás szorult belé, amilyen apró, olyan harcias. Totálisan nem az a szőke szexbomba, aki Nora volt, így mivel nincsen hasonlóság, nem szorul össze a torkom, ha rá gondolok, ahogy mondják, minden nő teljesen más, nem összehasonlítható. Hálásan néz rám fel, amit egy visszafogott vállonveregetéssel reagálok le. Nem úgy férfiasan, csak amolyan megnyugtatóan. Amerikában vagyunk, itt még egy puszidobásért is beperelik az embert, az kéne még, hogy egy félreértett érintésért egy zárkában találjam magam.
- Hát kérlek Becks, Valentin napra még talán sültkrumplit is kaphatsz köretnek a hús mellé. – Sugalom egy cseppnyi éllel, mintha észre sem vettem volna a bókot. Kár lenne itt belemenni egymás méltatásába, mert a végén még azon merengek, hogy ez a csöppnyi kis játékbaba mennyire tetszetős, szeretnivaló darab. Nem, úgysem tudnék mit kezdeni vele. Olyan ez, mint amikor egy pókerjátékos gyereket vállal. Akkor már a lapok sem jönnek olyan jól, más a motiváció, van miért izgulni. Én nem akarok ilyet. Egy lapra mindent, szarni bele a világba, és névtelennek maradni. Minden kötödés hatványozottan számít. Olyan kapcsolódási pontnak, amelyet a rendőrbíró, akár egy pók a hálóval, máris megráncigálgat, hogy eljusson hozzám, a légyhez. Csak az kéne még!
- Mindenki ezzel a faggatózással jön, mintha olyan érdekes lennék... – Forgatom a szememet, nagyon nem akaródzik elindulni a kitárulkozás útján, viszont ritkán adódik, hogy nem csak egy darab szarnak néz valaki, szóval meg kéne erőltetnem magamat. – Én nem... menekülök. Most komolyan? Mi esélyem lenne egy nagyerejű mutáns ellen, aki megölette a szerelmemet? – Nézek most már le a tűzre, mégis kiböktem. Nem csak arról van szó, hogy bosszúállás, vagy az igazság keresése; egyszerűen összetörtem annyira, hogy semmi erőm ne legyen folytatni ezt, egyszerűbb bebújni a csigaházba, úgy csinálni, mintha tényleg bűnös lennék, és menekülnék. Inkább őt hallgatom, miután egy nagy levegő után visszanéztem a csodálatos vörös tincseire, igézően telt ajkaira. – Tehát a magad ura vagy, jól is teszed, csak... nem figyelsz eléggé. Már olyan rég óta vagyok úton, hogy még az alvás is félig éberen megy, viszont ha téged elkapnak, megtörnek. Elpusztítják azt ami vagy. Ezek a mutánsokra pályáznak. – Némaságba burkolózom, ahogyan a meneküléséről beszél, majd valami Bastiant említ. Talán túlságosan mélyre ástunk egymás múltjában, ennyire nem kellett volna. Most már tudom őt mihez kötni, drukkolok neki, de ezt így ebben a formában nem akartam. Inkább nem kérdezek vissza, talán egy másik alkalommal, ha még lesz ilyen. Felállok, és szinte magától jönnek a számra a szavak.
- Menjünk inkább, most ez így... nem megy. Szombaton ismét lesz egy szabadnapom. Ha még akkor a városban leszel... ? – Igazából ez nem is kérdés, de nem tudom, hogy mit mondjak. Nincsen állandó telefonszámom, így nehéz ismerkedni. Ha sikerült valamit megbeszélni, akkor szétrugdalom a tűzet, összepakolom a cókmókot, majd motorra pattanva visszaszáguldunk a városba.

Tárgy: Re: Trafik Hétf. 2 Dec. - 16:32

Hát a fene tudja, bárkiből bármit ki lehet nézni, miért ne belezhetne ki itt az erdő közepén, ha épp arra van indíttatása nem? És jó eséllyel még tenni se tudnék ellene semmit, mert nem működik a közelében a képességem... tuti, hogy jól átgondoltam én ezt az egészet? Azért egy-egy röpke pillanatra nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tényleg jó ötlet volt felülni arra a motorra még a Trafik előtt. Lehet, hogy hasznosabb lett volna inkább egy gyors hátraarc? Mostmár mindegy, a jelenlegi helyzetből kell valami értelmeset kihozni, és ezt a lehetőséget elvetni, mármint a kibelezést. Így inkább szépen csak lehuppanok, de azért mégis csak van bennem egy leheletnyi tartás. Mert hát na... az ember jobb, ha számít az esetleges rossz eshetőségekre, mintha mindig csak azt reméli, hogy semmi baj sem lehet. Aznap is így volt, aztán... mi lett a vége, aki a legfontosabb volt, aki a világot jelentette meghalt. Hát akkor már inkább készülök a rosszra mindig.
- Hát jó, ezt bárki mondhatja, de gondolom, ha az lennél, akkor úgyis eltehetnél láb alól bármikor, szóval minek parázzak. - rántom meg végül a vállam, bár azt igazából nem veszem ennyire lazán. Mármint most igen, de ha arra kerülne a sor, hogy meg kell védenem magam, akkor aztán tuti, hogy megtenném és akármennyire is apró a termetem, addig küzdenék, amíg csak van bennem szusz. Ahogy mondani szokták kicsi a bors, de erős, meg hát ott van Dávid és Góliát is... lenne esélyem amondó vagyok. Azért persze a pokrócnak határozottan örülök, itt kint azért mégis csak hűvös van, szóval jól esik. Össze is húzom kicsit magamon, és várom amíg a husi sülöget.
- Te aztán igazán tudod, hogy kell hízelegni... - rázom meg a fejem, de azért mégis csak ott van egy mosoly a szám szegletében. Oké, ahhoz képest, hogy bezárt a fürdőbe most egészen megnyerőnek mondható a stílusa, legalábbis időnként, amikor pont nem arra kell gyanakodnom, hogy ki akad nyírni. Közben persze elkészül a husi, én pedig várok még, amíg hűl, mert hát nem akarom leégetni a szám, vagy a nyelvem. Addig még dumálhatunk, vagy kóstolgathatjuk egymást, talán ez a második megfogalmazás a jobb. - Nem is mondtam, hogy avass be mindenbe, te mondtad, hogy üldöznek a zsaruk, normális hogy várok pár szót, hogy ne kelljen paráznom tőled. - teszem azért hozzá, amúgy is bárki mondhatja, hogy nem ölt meg senkit, szóval nem feltétlenül kell hinnem neki, bár azért igyekszem nem idegeskedni. Eszegetek szépen tovább, és egy minimális kézmosás is jól jön utána, bár azért nem lettem könyékig összekenve. Mindenesetre határozottan jó volt a kaja, azt nem tagadhatnám, és még újabb infókat is megtudok róla, ami megint csak pozitív. Egyre erősebb bennem a gyanú, hogy talán mégsem akar eltenni láb alól, vagy legalábbis kibelezni tuti nem.
- Pedig szerintem akkor sem kéne csak úgy annyiban hagynod az egészet... meg elmenekülni. De te tudod. - rántom meg végül a vállam és csak a végén pillantok rá futólag. Mert hát tényleg így gondolom, hogy nem kellene lelépni és hagyni valakinek, hogy nyugodtan garázdálkodjon. Oké, én sem vagyok egy hős típus, de kiállok magamért mindig és minden körülmények között, amit láthatóan ő nem tesz meg, és ez szerintem hatalmas nagy hiba. Amikor viszont engem kérdez, az már egy fokkal nehezebben érint, mert hát... nem szeretek magamról beszélni, főleg mert nem túl egyszerű az életem, hogy csak úgy csevegjek róla valakivel, bár tény, hogy ő is elmondott ezt azt.
- Nekem jó így, azt csinálok, amit akarok és nem szól bele senki. - mosolyodom el. Nem akarnék suliba járni, vagy melózni, ahol folyton ugráltatnak. Annak semmi értelme sem lenne, bár persze az sem tökéletes, hogy tök egyedül vagyok, de... mindegy. A kérdésére csak a földre pillantok és inkább csak magam elé nézve beszélek.
- Zűrök igen... nem voltam mindig csak így egyedül. Eljöttem otthonról már régen, megszöktem egy csomagtartóban, de lebuktam és... rendes pasi volt, Bastian. - halkan sóhajtok egyet, aztán csak legyintek. Nem szeretek erről beszélni és nem is szoktam soha. Túlságosan fájdalmas emlék, amit nem idézek fel sosem. - Mindegy, régen volt, és nem számít, most jó így. - azt hiszem abból, hogy volt megértheti, hogy már nincs, tehát már meghalt és nem csoda, ha ez nem épp olyan dolog, amiről szívesen sztorizgatok. - Na és merre tovább, vagy még ülepítesz? - terelés, hát naná, csak hogy egyértelmű legyen, hogy szeretnék lapozni és nem részletesen elmesélni, ahogy rosszul sült el az a bankrablási kísérlet.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 29 Nov. - 14:24

Ahogyan pakolászom, néha vetek rá egy kétértelmű pillantást, mintha azt mérlegelném, hogy valóban kinézi-e belőlem, hogy itt fogom élve kibelezni, és elásni az erdőben. Pár nappal ezelőtt jártam itt, és előkészítettem a terepet, nyilvávalóan a piknikhez, és nem a véres gyilkossághoz. A nyársak szerencsére maradtak a helyükön, és a tüzifát sem hordta szét senki. Eleve kisváros, kevesen járnak csak úgy ki a fák közé, így nem kellett attól tartanom, hogy valaki csak úgy megzavarja az elképzelésemet. Meglepődik, és továbbra is pattanásig feszülnek az érzékei, mintha holmi vadmacska lenne. Az is, a maga módján, így viszont ne várja, hogy csak úgy kedélyesen fogok vele cseverészni.
- Miből gondolod, hogy a bizalomkeltés a célom? Azért, mert szóltam, hogy van benned valami, még nem gondoltam, hogy most komolyabban ki kéne tárulkoznom. De csak hogy megnyugodjon a pici szived, gyilkosnak tartanak, de nem vagyok az. – Döntöm oldalra a fejemet, színtelenül méregetem, nem szeretem, ha valaki így kihúzza belőlem a dolgaimat. Szeretem megtartani magamnak, különben pedig róla sem tudok semmit, miért vár egyenrangúságot? Ingatom a fejemet, ha mindketten nehéz esetek vagyunk, nem egyszerű közeledni a másikhoz. Leülök mellé, és a húst már bekészítem. Némiképpen enyhültebben dörzsölöm össze a kezemet, és ha én didereghetek, akkor ő meg fog fagyni, még a tűz mellett is. A nagy táskából, amit a hónom alatt hoztam, előveszek egy durva szabású pokrócot, és ráterítem a vállára. Nem az a cél, hogy selyem ölelje körbe, hanem ne fázzon, erre elengendő.
- Van amit kimondok, mint például nagy a szád, de aranyos vagy, egyébként meg egy idióta, hogy ilyen könnyen lebuktatod magad. Ezek nem voltak konkrétumok? – Kérdezem kedvessé váló somolygással, és amikor már a hús a tányérunkon hever, falatozgatunk, akkor tudok csak oldottabb lenni. – Egyébként pedig nem ismerlek annyira, hogy itt beavassalak mindenbe. Nem öltem meg senkit, de szentéletet se várj tőlem. – A húst szépen befalom kenyérrel együtt, nem volt nagy, ez végülis csak afféle unaloműző, kivételes eset, hogy még társaságom is akadt. Egy ásványvizes üvegből mosom le az ujjaimat, amit utána Becca mellé is leteszek, hátha kell majd neki.
- Ha csak ők lennének... – Sóhajtok fel. – Meg az FBI is, mert miért ne hiányoznának innen is. – A mosolyán bólintok, a sok szarság mellett egész értelmes kislánynak tűnik, szerencsére neki még nem kellett megtapasztalnia a zűrös élet hátrányait, legalábbis eléggé heccként foghatja fel, hogy beoson egy motelbe, vagy trafikba. – Pontosan tudom, hogy ki volt, de az olyan lenne, mintha egy egész világgal kéne harcolnom. Az illető amúgy is nemnormális, övé az egész város, még a zsarukat is a markában tartja, de... ami megszállta, az az igazán veszélyes. Gonosz. Inkább nem akartam másokat is veszélybe sodorni. Talán azzal hogy elvonom onnan, másoknak nyugtot hagy. – Elhallgatok, bennmarad a szusz, most nagyon sokat mondtam így hirtelen. Nem kellett volna. Zavarba jövök, és inkább gyorsan témát váltok.
- Piti tolvaj? Téged az köt le, hogy apróságokat lopkodsz? Miért nem kezdesz valamit az életeddel? – Mondjuk én beszélek, az enyém még ennyit sem ér. – Miféle zűrök? – Valamit valamiért, most már az adósom, neki is ki kell adnia magából valamit.

Tárgy: Re: Trafik Kedd 26 Nov. - 19:07

Őszintén szólva ha akarnék se tudnám magamra kényszeríteni, hogy nyugisabb legyek. Egyszerűen tök esélytelen, szeretek ilyen lenni és kész, meg egy vadidegen kedvéért, amúgy se fogok megváltozni, főleg ha még az is kiderül róla, hogy valami baltás gyilkos... Azért ez tényleg egy fontos tényező, akkor nem biztos, hogy tényleg elmennék vele csak úgy az erdőbe sétálgatni. Kissé azért veszélyesebb lenne, mint csak egy sima morcoskodós pasassal. A válaszra azért kissé felszökik a szemöldököm, na erre igazán nem számítottam. Még nyelek is egyet, bár elég lazán mondja ki.
- Oké, ha most ezzel akarsz bizalmat kelteni bennem akkor... nem haladsz jó úton. Mi az, hogy hivatalosan? - ez azért érdekel. Nem pattanok fel hirtelen, hogy elhúzzak a fenébe, főleg hogy itt vagyunk az erdő közepén és igazság szerint nem vagyok annyira jó tájékozódó, hogy a semmi közepén csak úgy könnyedén eltaláljak a városba. Szétfagyni meg nem akarok éjszaka a fák között, és valami kósza farkassal se szívesen találkoznék, vagy ki tudja mi a fene él itt, ami hajlamos széttépni az embert. Mindenesetre maradok és figyelem, ahogy feltűzi a húst, meg persze szépen sülni is kezd. Az sem zavar, hogy leül mellém, végülis ha durva gyilkos, akkor már eltett volna láb alól gondolom legalábbis igaz?
- Ez lett a veszted? Nálad ez divat, hogy folyton csak halványan célozgatsz, de nem mondasz ki semmit nyíltan? - ráncolom kicsit a homlokom, mert hogy minden szavából ilyesmi süt. Mintha akarna mondani dolgokat, de valahogy soha sem sikerül normálisan kifejezni magát, vagy akarja is, meg nem is, hogy tudjam mi a fenét akar. Kissé zavaros, egy leheletnyit azért beszélhetne nyíltabban, hogy fel is fogjam mi van és ne csak a sötétben tapogatózzak. Most akkor gyilkos vagy nem, most akkor bírja a bonyolult csajokat, vagy nem? Zűrös az egész és akkor finoman fogalmaztam.
- Azért, mert el akarnak kapni a zsaruk ugye? - azért ez tényleg elég pocsék élet lehet. Még egy együttérző mosoly is megjelenik az arcomon. Nem lehet kellemes folyton utazgatni, egy hátizsákban élni és nem építeni soha semmire és senkire. Finoman szólva is nem cserélnék vele, ha ez lett volna nekem is, ha nem segít a kamerával. Végülis akkor még hálás is lehetek neki, de ezt nem fogom ám csak úgy nyíltan kimondani, eszem ágában sincs! A husit persze átveszem, egész jól néz ki, sőt még az illata is frankó. Azért persze várok egy kicsit, amíg hűl, mert most még tuti, hogy leégne az arcom, meg a nyelvem, ha megpróbálnék beleharapni.
- De akkor miért nem deríted ki, hogy ki volt? - túl egyszerű lenne? Vagy jobb, hogy menekül, vagy ez ennél sokkal bonyolultabb? Oké, végülis nem tudhatom és lehet hogy egyáltalán nincs is közöm hozzá, és jobb lenne, ha befognám a kicsi számat, mert úgyse tud rá mit mondani, vagy lehet, hogy nem is akar.
- Csak egy piti tolvaj... leléptem otthonról és kész. A többi... kissé zűrös. - nem ismerem még annyira, hogy most elkezdjek neki mesélni az életem minden nehézségéről és minden pocsék dologról, Bastian haláláról... az elég kemény volt ahhoz, hogy ne beszéljek neki róla csak úgy.

Tárgy: Re: Trafik Vas. 24 Nov. - 22:36

Ha valaki egykedvű lenne, akkor engem sem tudna lekötni, tehát csak amolyan lázadásból morgós az örökmozgósága ellen, pedig igazából egy éltető erőt sugároz, amely időnként még engem is fel tud villanyozni. Az tehát, hogy nem viselem könnyen, csak a látszat. Ragaszkodni nyilván én sem szoktam, nem is lenne értelme, de az időt múlatni ideiglenesen is lehetséges, ebből sem tudom, hogy kisülhet több, mint egyszerű időtöltés. Viszont ő sem egy sértődős tipus, ez még jól jöhet a jövőben.
- Baltás? Nem. Gyilkos? Hivatalosan igen. – Rántom meg a vállamat, a bőrdzsekim szépen követi a testem mozgását, nem valami statikus anyag, hanem nagyon is jó minőség. Miután nincsen egy bizalomgerjesztő ábrázatom, aki csak a vádat tudja, könnyen rámsütheti, hogy igaz. Hiszen a stereotípiák világában élünk, aki sötét alak, az biztos bűnös is. Ennek homlokegyenest ellentmond, hogy vannak lányok, akik a kifejezetten magamfajta rosszfiúkra buknak, akiket majd meg meg tudnak javítani. Más kérdés, hogy nálam ez tárgytalan. Azért egy apró mosolyt villantok, hogy ne aggódjon, nem szándékozom őt is nyársra húzni. Leülünk egymáshoz egyébként egészen közel.
- Hát... azt hiszem korábban is ez lett a vesztem. – Húzom el a számat, aztán csak legyintek, erről tényleg nem akarok beszélni. Az kétségkívül így van, hogy ha mi itt akármibe bonyolódunk, akkor nem is a macska-egér harc várható, hanem olyanok leszünk, még két elmeintézeti ápolt. A végén még kárt teszünk egymásban. Látom a leányzón, hogy nem egy romantikus alkat, akiért úgy komolyan meg kéne dolgozni, talán még valami kültéri kavarásban is benne lenne, viszont az is megüti a tekintetemet, hogy bújkál benne valami, amit nem tudok hova tenni. Talán nem volt mindig ilyen, és a lazasága csak egy felvett álarc. Én ezt nem akarnám hántogatni, lerántani pedig főleg nem. Mindenkinek megvan a joga a saját nyomorához, engem sem töltene el felhőtlen boldogsággal, ha basztatna valaki, miért vagyok állandóan nyomott. Volt egy csaj nem is olyan régen, aki állandóan be volt tépve, és nem érdekelte volna, ha kihasználom, megdugom, mert neki mindegy, csak élvezni akarja az életet. Nekem viszont ez így már nem felelt meg. Ki sem néznék belőlem, de én... nem ez vagyok. Felé pillantok, egészen rámhangolódott a kezdeti veszekedések után. A lopási kisérletét nem vettem zokon, inkább ez, mintha bérgyilkos, vagy kokaindíler lenne. Amilyen apró, és aranyos kislány, akár még jól meg is lehet lenni vele, ha éppen nincsen heccelős kedvében.
- Előfordul. Valahogy arra rendezkedtem be, hogy akármikor útra kelhessek. Egy perc alatt el tudok indulni. – Odagugolok a nyársakhoz, és fordítok. Lassan elkezd levet ereszteni a hús, kiveszem a lány kezéből is a tányérját, és a kenyérre csepegtetek. Aztán pár perc alaatt már meg is pirult a másik oldal is, lehúzom a báránybordát, és átnyújtom kenyerestől, tányérostól. A sajátommal is megteszem ezt, majd mellé ülök, a tűzbe bámulok, még nem nyúlok hozzá, hagyom, hogy hüljön.
- Valaki mocskosul beleköpött a levesembe, de nem vagyok olyan helyzetben, hogy tegyek ellene. Pedig csúnyán ráfázna. - Ráébredek, hogy szinte csak engem kérdez, nagyon előzékeny a kicsi. Annyit megtehetek, hogy én is érdeklődőm.
- Te viszont nem mondasz semmit, csak hogy nincs gazdag apukád, nem vagy elkényeztetve... na de akkor ki vagy, és mit keresel itt? – Fújkálom meg a húst, és lassan kenyeret tömve a számba, enni kezdem. A körmöm piszkos kissé, de aki egy festékboltban dolgozik....

Tárgy: Re: Trafik Vas. 24 Nov. - 11:10

Na igen, nem is szeretem, ha túlságosan kiismerhető vagyok, inkább direkt mindennel ellenkezem és akkor simán meglephetek mindig bárkit. Bár persze van, aki ezt nem viseli igazán jól, de hát... majd alkalmazkodik ez a fickó is, vagy nem. Nem az én dolgom ugye? Egyébként sem szoktam hosszútávon sokakhoz ragaszkodni, annak valahogy sose láttam értelmét, mert idővel amúgy is mindenki elkopik, vagy lepattint, vagy rosszabb esetben meghal, mint Bastien. Akkor meg minek ragaszkodjam a végletekig emberekhez?
- Azért azt jó tudni, hogy egy baltás gyilkossal jövök-e kettesben az erdőbe... - nem tehetek én róla, hogy nem hitt neki a testvére, az igazán nem az én saram. Nem ismerem annyira, hogy rosszat, vagy jót feltételezzek róla, szóval jó eséllyel, ha azt mondja hogy átverték, elhiszem. Velem legalábbis olyan drasztikus dolgot még nem tett, ami miatt mást kéne feltételeznem. A legdurvább a fürdőszobába zárás volt, de azt mondjuk, hogy meg tudom bocsátani esetleg. Kiváltotta azzal, hogy elintézte nekem azt a kis kamerás mizériát.
- Szóval a bonyolult csajokra buksz... na látod! - vigyorodom el, mostmár egészen oldottan. Az mondjuk tény, hogy eléggé kikészítjük egymást, ha a nehéz jellemünkkel húzzuk egymás agyát, de hát bárki úgy dönthet, hogy kihátrál. Bár azt hiszem most már legalább a kaját megvárom. Az azért határozottan érdekel, hogy milyen lesz ez a tábortüzes kajálás. Nem sokszor volt eddig ilyenben még részem, úgyhogy végülis most miért ne? Mondjuk én soha se voltam vele úgy, hogy bárki is lihegjen a nyomomban, meg dolgozzon meg a kegyeimért. Nekem aztán nyolc, nem azért vagyok olyan, amilyen, mert valakitől is elvárnám, hogy ezek után még teperjen is értem. Nekem aztán édes mindegy hogy ki mit csinál, nem vág padlóhoz, ha valaki faképnél hagy. Nem törik össze a pici szívem, eléggé felvérteztem már magam, hogy ilyesmi ne történjen meg. Nem vagyok nagy, de kemény kislány vagyok.
- Világos, akkor kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz. - figyelem, ahogy kipakolja a húst, leszúrja a nyársakat és a többi. Egész gyakorlottan műveli, ha jól sejtem, akkor már sokszor volt ilyesmiben része, van tapasztalata. Olyan, mint valami kis nomád akárki, aki magát tartja el az erdőben... igazából fura egy alak, főleg mert egyszer morcos, egyszer meg segít az embernek, közben meg alig van cucca, és magányosan járja az utakat a motorjával, legalábbis ha jól sejtem, akkor nagyjából ez lehet az életmódja. - Te gyakran sütögetsz így az erdőben? - egyébként egész hangulatos, csak kicsit uncsi várni, amíg fő a kaja, és szét fog menni a hátsóm a kemény fatönkön, de... majd talán túlélem valahogy. Igyekszem nem nyafogni, végülis nem vagyok afféle apuci pici lánya, aki nem bírná a gyűrődést. A kérdésére csak finoman megrántom a vállam. Ezen így még soha sem gondolkodtam el, még csak azon se hogy tényleg olyan hűde magabiztos lennék. Az vagyok?
- Hát neked honnan a... nagy komolyságod? De amúgy nem tudom, ez csak úgy van, ilyennek születtem. - tényleg így van, már kicsiként is nagy volt a szám, és ez máig se változott semmit. Azért is léptem le otthonról, mert untam a kisvárosi hangulatot, ahol soha semmi nem történt. Nekem kell a pezsgés és a pörgés, és erre pont kapóra jött Bastien.

Tárgy: Re: Trafik Pént. 22 Nov. - 18:45

Lassan tehát megérkezünk az erdőszélre, és itt folytatódik a diskurzus, mert szembeszéllel a szánkban igazán nehézkes kommunikálni. Azzal nincsen gondom, hogy a leányzó makacs, és lázadó, viszont még következetességet sem tudnék tőle tapasztalni, tehát ha kiismerem, hogy miket szeret, esetleg tudnék én alkalmazkodni, de még ez is közel lehetetlen, hiszen ahogy látom, csakazért is máshogy csinál dolgokat, mint ahogyan megszoktam volna tőle. Érdekes...
- Nem piti ügy. De miért is érdekel ez téged? Elkönyveltél már engem valami nagy szemétládának nemigaz? Nem fogok magyarázkodni pont neked, amikor még a saját öcsém sem hitt nekem csak úgy... – Mordulok fel, talán nem rajta kéne levezetnem, örülhetnék, hogy a nagy szája ellenére mégiscsak érdeklem valamennyire, de már olyan szinten felépítettem magam körül ezt a sündisznó szúrós falat, hogy belülről lebontani sem könnyű, csak ücsörgök bent magányosan, önsajnálatba merülve. Annyit már eddig is bőven láthatott, hogy inkább segítőkész vagyok, mintsem valami baltás gyilkos, úgyhogy ha mást szűrne le, akkor szépen kiteszem a városban, és végeztünk is. Látszik, hogy sikerült megbántanom, ezért gyorsan igyekszem enyhíteni is a hangsúlyomon, nehogy az legyen, hogy érzéketlen vagyok. Inkább csak magamnak való, mogorva, és nem egyszerű ebből kitörni. Végül lehiggad, és normálisan válaszol.
- Na abban sosem volt részem, hogy valakivel könnyű lenne, már kezdem megszokni. – A vállrántásán szórakozottan legyintek, két nehéz jellem, ha találkozik...Nehéz, hiszen én is végletes vagyok, az egyik percben lekoptatnám, és kiakadnék a hülyeségeitől, a következőben pedig nem akarnám elereszteni, annyira kell a kis örökmozgó. Fura érzés. Én is egyirányú utcának érzem, csak az vele a gond, hogy a nők már lassan teljesen megszokták, hogy bármit megtehetnek a pasikkal, csak mert ők a törékenyebbek, vagy a pasik lihegnek a kegyeik után. Néha velem is megesik, hogy ilyesmi csapdába esek. Csak igyekszem nem a hurokba tenni a fejemet. Amíg én pakolászok, ő leül, és figyel engem.
- Olyasmi, mint a marhahús, ízre is nagyon hasonló. Meg van fűszerezve. Vagyis... bors és só van rajta, afféle pácként. – Vannak nálam papírtányérok, ebből is adok neki egyet, illetve egy cipószerű péksüteményt. Leülök tőle nem messze, és megvárom, míg a tűz akkora hőfokot, és magasságot felvesz, hogy értelme legyen fölé tolni a nyársakat. Nem úgy kell kézben tartani, hanem felállítok egy Y alakú villát, erre helyezem merőlegesen a két húsdarabot, elég ha nézzük, és néha átfordítjuk.
- Akkor honnan ez a magabiztosság Becks? – Kérdezem becézve őt. Amennyire emléleim nem csalnak, valami ilyesmi lehet a becézése a nevének.

Tárgy: Re: Trafik Kedd 19 Nov. - 21:52

Az a helyzet, hogy az én lázadó szellemem pont azt jelenti, hogy nagyjából minden ellen lázadok, még az ellen is sok esetben, ami értem van, amivel nekem akarnak segíteni. Lehet, hogy ez így eléggé kifacsarodott hozzáállás, de kétlem, hogy egy könnyen meg lehetne változtatni. Az már megint azt jelentené, hogy valaki be akar törni és mivel ezt nem hagyom, ezért újfent csak minden erőmmel ellenkeznék. Magyarul totál esélytelen az egész. Az meg ha bezárna valahova... tuti, hogy amint kienged úgy behúznék neki egyet, hogy arról kódul, aztán csak nézhet nagy szemekkel, hogy egy ilyen kicsi lány intézte el. Nem fogom ám vissza magam csak azért, mert esetleg segített nekem, amire ugye nem is kérte.
- Mert mit csináltál, ami miatt ennyire keresnek? Gondolom nem piti ügy, mert akkor egy idő után nem mennének tovább, nem? - azért érdekel. Ez alapján valami durva lehet mögötte, főleg ahogy a hangjából is érezni, én pedig kíváncsi típus vagyok, akkor is, ha netán ezzel olyasmibe sikerül tenyerelni, amibe nagyon nem kéne. Nincs közöm hozzá tudom, de ha valami gyilkos vadállatról van szó, azt jó lenne tudni, bár... azt kétlem, hogy el fogja nekem mondani, mielőtt még kivisz az erdőbe, hogy eltegyen láb alól. Francba!
- Kapd be! - szokik fel kissé a szemöldököm, mert hát basszus, hogy lehet ilyet mondani, hogy undorító a stílusom, meg hogy akkor se kellenék neki, ha most szabadult volna, aztán meg mégis csak a motorkáján ütögeti a mögötte lévő helyet. Hát az is csoda, hogy ezek után, meg amik az előbb a fejemben jártak még felülök mögé. Talán csak azért teszem, mert adok neki egy esélyt, meg amúgy is unom magam és nem akarok gyalogolni a pályaudvarig. No meg végül az is ösztönöz legalább valamelyest, amit mondd, az már egy fokkal elviselhetőbb szint, mint az előző. Nem bírom, ha beszólnak nekem, akkor se, ha én ezt teszem folyton. Ez... egyirányú utca!
- Akivel könnyű az uncsi. - rántom meg a vállam. Bastiannal se volt könnyű, volt pár vitánk, szó se róla, de akkor is vele voltam és ő meg velem, és ez így volt jó. Egyébként sincs jobb a békülős szexnél ezt a mai napig is tartom, bár persze mostanság nincs ilyesmiben részem. Na nem azért, mert nem találnék magamnak pasit, ha nagyon akarnék, de... nem akartam. Valahogy még mindig ott van az űr a szívemben utána és akármennyire is leplezem azt, hogy fáj az elvesztése... attól még így van. Nagyon is pocsék érzés arra gondolni, hogy már nincs, hogy meghalt, hogy ez örökre szól. Mindenesetre elérjük az erdőt, addig a fejemből is kiürülnek a zavaró gondolatok. Végülis éhes is vagyok, szóval lehuppanok egy száraz rönkre és kíváncsian figyelem, hogy mit pakol elő. Ez az erdei kajálás eléggé távol áll tőlem, hiszen én bárhova bejuthatok, nem szorulok rá, hogy a fák között bujdokolva süssem meg a kajámat. De egyszer végülis kipróbálhatom ezt is.
- Jó nekem a bárány, bár még nem próbáltam, nem valami gyakori a boltban. Milyen az íze? - mármint az érdekel, hogy mire hasonlít. Biztosan rá lehet fogni, hogy inkább olyan, mint a marha, sem mint a csirke, vagy mit tudom én. Az persze vili, hogy maga a bárány milyen, de még nem ettem belőle, vagy igen, csak nem tudok róla? Hm... lehet. Átveszem tőle a nyársat és a közben meggyújtott tűz fölé tartom. - Nem kell rá valami fűszer, vagy eleve meg van már csinálva? - ez így azért elég egyszerű, de hát ki tudja, lehet hogy elő van pácolva, vagy a fene se ért ehhez annyira, nem vagyok az a nagy konyhatündér.
- Nincs képzeld el, se dúsgazdag, se semmi... - jó ez úgy is hangozhatott, mintha nem is lenne apám, de... őszintén szólva nem is érdekel a családom, tehát számomra mondhatjuk, hogy nem léteznek.

Tárgy: Re: Trafik Hétf. 18 Nov. - 20:54

Nem gondoltam én szó szerint, hogy macska, meg egér, csak azt látom, hogy nagyon ellenkezőek vagyunk. Vagyis... mégsem ellenkezőek, de lázadó szelleműek. Még egymás ellen is, legyen például segítő a szándék, mint esetemben. A csúnya nézésem ellenére is tovább produkálja magát, lassan már ideje, hogy megszokjam ezt. Betörni úgysem tudom, max néhanap bezárom valahova, és kikapcsolom a képességét, amíg lehiggad. A dolog szépséghibája, hogy kétlem, hogy hajlandó lenne bárhova is bejönni, aminek falai vannak. És fenntartom amit mondtam, ha nem szorul rám, akkor azt csinál, amit akar. Látom, hogy az apró termet ellenére igen komoly akarata van, sőt, még idősebb is nálam, ám úgy vélem, azt észt nem korban mérik. Megmondom neki, hogy nem közömbös, de ennyi, nem fogom megfektetni, vagy ilyesmi, annál azért komolyabbak az elveim, minthogy szórakozzak is kiscsajokkal, főleg ha ennyire nagy a pofájuk. Csak vállat rántok a visszavágására, de legalább érdeklődik felőlem is.
- Hja, nem éppen. Keresnek, de még mindig itt vagyok, pedig nem vagyok olyan kis vakond, mint te, hogy még a föld alól is kirágom magamat ezzel a tuti képességgel. – Jegyzem meg kissé keserűen, hogy tényleg állandó menekülés az életem, mindig hátra kell néznem, már a mocin is a visszapillantot tekingetem, berögződéssé vált. Milyen jó volt pár évig, felhőtlen szabadságban. Ám az sem igazi élet volt, csak illúzió, hogy valaki tényleg szeret. Ha szeretett is, magát nem eléggé ahhoz, hogy feladjon mindent a boldogságunkért.
- Szivi, attól még, hogy helyes kis pofid van, és megvan a magadhoz való eszed, hogy is mondjam, akkor se kellenél, ha most szabadultam volna. Ez a stílus enyhén szólva... undorító. – Mondom ki végül, talán megsértem ezzel, de most mit mondjak? Állandóan olyasmiket vág a fejemhez, amitől kényelmetlenül érzem magamat, akkor pedig jobb, ha befogom a számat, és a kisujjamat sem mozdítom. Végül mégis mosolyt kapok, amit nem tudok hova tenni. – Hm... nem úgy értettem, de... tényleg nem könnyű veled. Bár miért is lenne, én sem vagyok az a tipikus herceg fehér lovon, szóval halál mindegy. – Az órámra pillantok, jó korán keltem, ideje már az ebédnek is lassacskán. Felpattan mögém, és kisüvítünk az erdőbe, ahol már rutinosan mozgok a tűzrakónál. A nyársakat tegnap délután elkészítettem, és az avar alá rejtettem, most már csak a várakozás van hátra. A rőzse a helyén, némi újságpapír, és már gyújtom is a tüzet. Leülök az egyik rönkre, és magam mellé biccentek, üljön az egyik üres helyre.
- Bárány, ha kell. Meg kenyér, hagyma, paprika. Ha nem, van virsli is. – Nyitom ki a táskát, és a szép barnásvörös húst felhúzom az egyik karóra, utána felé nyújtom. Tányért nem hoztam, nem készültem hölgy vendégre.
- Na és te? Nincsen valami dúsgazdag ügyvéd apád, akit bosszantasz a hülyeségeiddel? Vagy ez csak öncélú hobbi? – Kérdezem finom, cinikus mosollyal.

Tárgy: Re: Trafik Vas. 17 Nov. - 13:58

Azt hiszem abból csak újabb vitánk kerekedne, hogy ebben a játékban ki a macska és ki az egér. Én legalábbis tuti, hogy nem sorolnám magamat a szürke kis rágcsáló kategóriába, és nem tartom valószínűnek, hogy fordítva ő nyugodt szívvel így tenne. Nagy a szám és nem fogom visszafogni magam csak azért, mert a pasi csúnyán néz. Most is határozottan zavar, hogy fölényeskedik és úgy tesz, mintha engem tényleg meg kellene menteni. Dehogy kell megmenteni! Tudok én vigyázni magamra és ha azt hiszi, hogy testőrre van szükségem, akkor egyszerűen a képébe röhögök és kész, akkor is, ha ez nem igazán tetszik neki.
- Dehogy nem! És nem kell egyből kikelni magadból, mert rávilágítottam az igazságra. - szökik fel kicsit a szemöldököm. Komolyan lassan át kéne szoknom a magassarkúra, hogy ne kelljen folyton felfelé néznem egyesekre, csak ha egyszer ki nem állhatom a kényelmetlen cipőket?! Azért egy dolog viszont tényleg meglep és kissé talán belém is folytja a szót. Az, amikor ez a bírlak dolog kiszalad a száján. Franc se gondolta volna, mikor legutóbb bezárt a fürdőbe és cseppet se viselkedett normálisa... jó oké, benne van a pakliban, hogy én akartam kipakolni a szobáját, tehát ha azt nézzük akkor volt rá oka, hogy úgy viselkedjen, de na, akkor is. Az viszont feltűnik, hogy úgy beszél erről a zsaru ügyről, mint valami hozzáértő. Szóval nem is én vagyok itt az igazi rossz kislány, hanem ő az, akit keres a rendőrség? Milyen érdekes fordulat lenne.
- Ha jól sejtem akkor nem turista vagy igaz? Keresnek a zsaruk? - a szavai és az eddigiek alapján legalábbis ezt szűröm le. Nem véletlen, hogy a szobájában se volt valami sok holmi, valami egy hátizsák szint és most se sok van nála, annak ellenére, hogy úgy fest, mint aki el akar húznia városból. Lehet, hogy akkor erre van olyan nagy arca, a végén kiderül, hogy valami eszelős sorozatgyilkos? Akkor aztán megjárja, mert engem nem olyan egyszerű eltenni láb alól. Végül talán pont azért, mert szeretem a kihívások felpattanok a motorra mögé. Valahogy nem is tudom, eddig nem tűnt valami vérszomjas állatnak, szóval nagyon remélem, hogy azért ez nem fog kiderülni róla a későbbiekben sem. Egyelőre még bírom az életemet és nem szándékozom követni Bastiant, annak ő se örülne, ebben biztos vagyok.
- Bájos... te aztán tudod, hogy kell levenni egy nőt a lábáról... főként úgy, hogy kirúgod alóla igaz? - ezt már nem látja, de az epés megjegyzés mellett mégis csak mosoly bujkál az arcomon. Végülis egy kicsit azért húzhatom még az anyát, nem hiszem, hogy direkt fának vezetné a motort, mert nem bír elviselni, az pedig hogy lelökjön útközben nem kivitelezhető, hiszen mégis csak a derekába kapaszkodom és úgy magammal rántanám, hogy ihaj. Nem sokára megérkezünk az erdőbe. Felmerülhetne bennem a gyanú, hogy mégis csak valami olyasmiről van szó, hogy itt akar feldarabolni, és nekem kell a nyárs... de csak nem!
- Végülis tudnék enni. És mi lesz a kaja? - nem látom a húst, de nyárs van és tűz is. Vajon hozott magával valamit, vagy elkap egy nyulat? Azért valami nagyon alja dolgot nem ennék meg, mit tudom én, gyíkot, vagy ilyesmi, ahhoz nem sok gusztusom van. Keresek mindenesetre egy száraz fatönköt, a táskámat lepakolom magam mellé és oda huppanok le. Jó messze kerültünk a várostól.

Tárgy: Re: Trafik Szomb. 16 Nov. - 10:52

Valami állandó macska-egér harc köztünk, mert én pedig rendkívül herótot kapok az állandó ellenkezéstől. Nagyon úgy fest, hogy bármit jelzek, kioktatásnak veszi, ezért még magamat sem értem, hogy miért is erőltetem. Egész aranyos lány lenne, ha nem lenne ilyen örökké lázadó. Mintha valami Szelid motorosok filmből lépett volna ki, pedig a mocin végülis én ülök, mégis nekem kell játszanom afféle mentor szerepet. Nem sok kedvet érzek hozzá, főleg ha ekkora falakba ütközöm. Segíteni akartam volna, hogy ne essen pofára a jövőben, erre azonban nincsen igénye. Hát jó, akkor befogom a számat, és csendben fogom tűrni, ha valami mutánsellenes bilincset kap, és vélhetően nem csak a kezére, hanem az agyára is, hiszen manapság már el tudom képzelni, hogy ilyesmiket fejleszt ki a kormány. Ellenézést sem köszönetet nem várok, lassan szépen kihátrálok az egészből. Felsóhajtok, és lemondóan rázom meg a fejemet, mintha kínlódnék az egésztől.
- Nem oktattalak ki. A rohadt életbe, faszom se fog neked többet segíteni. – Nem kifakadás ez a részemről, még csak nyafogós sem a hangom, megőrizte azt a bársonyosságát, mintha csak egy vérfarkas alfa lennék. Tényközlésem egyszerű kijelentés, nem fogok beleugatni a dolgaiból, ennyit a jótékonyságról. Megrántom a vállamat, azt, hogy bejön, nem szántam szerelmi vallomásnak, de annyit kimondhatok, hogy valamiért érdemes tartottam pozitívan reagálni rá, amit nyilvánvalóan atyáskodásnak vett, hát innentől aztán lesheti, hogy kicsit is érdekeljen. Nem mintha rászorulnék, ha punci kell, van még elég a városban. Végül bemutatkozik, némán meredek rá pár pillanatig, legszívesebben már itthagynám a fenébe, végül mégis maradok.
- James. Nagyon is sokat. Ezért akartam, hogy legalább te ne... – Harapom be az ajkamat, és homlokráncolva fordítom el a fejemet. Nem, nem leszek rendes, semmi értelme nincsen. Hadd tapasztaljon csak ez a kislány, én pedig küzdök a saját démonaimmal. Közel sem lekezeltem őt, nem tartom magam egyébként okosnak, vagy ügyesnek, csak kicsit talpraesett vagyok, ennyi. Végül a motorra pattanok, ő pedig különös módon elfogadja az invitálást, pedig nem is tudja, hogy hova megyünk. Mindegy, az erdőből vissza tud sétálni a városba, alig 50 perc gyalog, ráfér egy kis túra. Ahogy láttam, nem tűsarkúban van.
- Nem szokásom nőket bántani, de ne aggódj, veled simán kivételt teszek, ha sokat jár a szád, és nem a megfelelő módon. – Mordulok hátra, és felhúzom a karomat, hogy át tudjon karolni. A csípős idő ellenére jó melegek az ujjai. Pár perc múlva már a tűzrakó helynél pakolok ki, és keresem az öngyújtómat. Mielőtt elkészíteném a nyársakat, rágyújtok. Karbafont kézzel álldogálok az egyik rönkre téve a lábamat, és úgy méregetem a csajt. Nem kínálom meg cigivel őt is, ám ha már kihoztam ide, a piknikben részt vehet.
- Éhes vagy?

Tárgy: Re: Trafik

» Bronxi kis trafik