I <3 New York - Jay & Jaime

First topic message reminder :

*Nehéz a mutáns-lét, mikor az ember lánya nem tudja a saját képességét irányítani. Hiába ment ide-oda a szobában, ki a konyhába, ki a teraszra, vissza a szobába, végül a fürdőben adta fel a harcot, mikor nyakig merült a fürdőhabos vízben, de szemeit kinyitva a szappantartón ott virított a kis kártya. Jaime sóhajtva bukott le a víz alá egy kis időre, utolsó dacból. Ez nem korrekt így. Jay névjegykártyája mindenhova követi őt, pedig az nem a saját cucca. Igaz, azzal hogy nekiadták, már az övé, és ezzel a kártya felhatalmazva érezte magát arra, hogy mindig felbukkanjon Jaime közelében, s ezt tette igen gyakran az utcabál szórólapjával együtt. Miért pont ilyen képességet kellett kapnia?!*
- Jó, rendben! Felhívom. Te győztél! *Pöröl az ágyra is utánateleportáló kártyával (és szórólappal). De még azért halogatja kicsit elpillantva a kis asztalkán álló telefonra, még szedi a bátorságát, hogy felálljon az ágyról és elmenjen a telefonig és kitalálja, mit is mondjon? Haley-vel ezt átbeszélték már a bevásárló-túrán, akkor egyszerűnek tűnt. Ismét odapillant a telefonra, s felvonja szemöldökeit. Nincs ott az eszköz. Ajjaj. Itt kell lennie valahol a közelben. Kis keresgélés után az ágya alatt meg is találja. Csodás képesség, tényleg...
Elkezdi bepötyögni a számokat a kártyáról.*
~ Légy üzenetrögzítő, lécci-lécci.~ *Drukkol a kicsengő telefonnak, de akár sípszó után, akár azután kell beszélnie, hogy Jay felvette, a zavartsága így is-úgy is kiérződik a telefonból.*
- Jay? Itt Jaime, ha még emlékszel rám. Ne aggódj, nem a Queens-i körutat akarom számonkérni, csupán arra gondoltam, hogy... lesz ez az őszi utcabál New Yorkban, aaa Central Parkban. Semmi torta meg flancos ruha, viszont egész jó koncertek is lennének, szerintem... Arra gondoltam, hogy volna... volnakedvedesetlegeljönnivelem? *Hadarja bele a végét egy levegővételre, végén még kis megkönnyebbült szusszantást is hallani vélhet a vonal túloldalán lévő.*
~ Ennek így rémesen randi szaga van, mondj még valamit...~ *Lepillant a kártyára, amit a telefonbeszélgetés kezdete óta a kezében nyomorgatott.*
- Haladtam a tanulmányaimban, majd elmesélem, ha érdekel. Előzetesként csak ennyi: ismerős a kifejezés, hogy visszanyal a fagyi? *Kicsit zavartan, de tud azért magán nevetni.*

Jaime & Jay

Nem tudom megállni mosoly nélkül, amikor még vissza is kérdez. Annyira meglepő az, hogy gond nélkül elmegyek vele egy utcabálra, főleg miután még ha jól éreztem igyekezte úgy előadni, hogy ne tűnjön a dolog randinak, csak egy szimpla... minek is? Baráti csevej, vagy inkább szánjuk a dolgot melónak, ha nekem amúgy is figyelni kell a parkra, hogy tuti ne legyen gond.
- Igen klassz! Szia! - csak aztán nevetek fel röviden, amikor már letettem a telefont. Kedves csaj és határozottan szórakoztató is, ha már ennyire lelkes, de persze igyekszik nagyon palástolni, ami nem igazán megy neki, de nincs ezzel gond. Legalább megoldotta, pedig biztos voltam benne, hogy nem mer majd felhívni, mert úgyis teljes pánikban lesz miatta, de igazán büszke vagyok rá, ha mondhatok ilyet, hogy végülis be merte vállalni. Sejtem, hogy hányszor járta körbe a telefont mire rászánta magát és mennyit imádkozott, hogy ne vegyem fel.

Az öltözés gyorsan megy, nem szoktam órákat tölteni ruha válogatással, vagy azzal, hogy jól belőjem a hajam. Az nálam pár perc, a borotválkozás az, amit azért megcsinálok, de a többihez elég egy gyors igazítás. Sötétbe öltözöm, amúgy sem vagyok híve a feltűnő színeknek, ezt meghagyom a hölgyeménynek. Főleg fekete a cuccom, a nadrág, a kockás ing, bakancs, semmi extra. Nem kell kiöltözni. Nem kell sokat keresni igazából, hamar kiszúrom őt a távolban. A sok szín között még azért így is kiemelkedik a kék haj, nincs ebben talán semmi meglepő. Elmosolyodom és biccentek egy aprót már távolról is. - Szia! Minden bizonnyal rejtőzködnek, hogy csak te legyél egyedi és különleges. - kíváncsi vagyok, hogy mikor jutunk el addig, hogy mondjuk megszokja a stílusomat, mert eddig még nem sikerült neki, bár legutóbb azért voltak alkalmak, amikor egészen jól bírta, de majd meglátjuk. Tény, hogy most azért jóval többen vannak, akik feltűnőek, mint ő, akik a színek felé tendálnak és nem az átlagos barna hajszínnel nyomulnak, mint mondjuk én. Nekem azért jó ez, sosem gondoltam rá, hogy szüksége lenne, hogy festegessem. - Csini vagy! - tegyünk rá még egy kis lapáttal azért, aztán a kérdésére csak bólintok egyet. Megfordul a fejemben, hogy mondjuk a karomat nyújtom neki, de aztán elvetem az ötletet. Eléggé régimódi dolog, meg sokan is vannak, jobb lesz néha csak egymás mögött osonva utat törni talán.
- Naná! Voltál már ilyesmin? Lesz zenekar is este, meg gondolom van minden, mi szem-szájnak ingere, viszont azért figyelnünk is kell. Ilyenkor nagyobb az esély a... csetepatékra is. - és ez akkor gond, ha a mi fajtánk felhívja magára a figyelmet vele, mert mondjuk kissé felöntve a garatra előfordul, hogy nem jut az eszükbe, hogy talán oda ként figyelni, mert nagyobb baj is lehet belőle. Ezért kell figyelni, hogy tényleg ne legyen semmiféle balhé, de azért szórakozhatunk, csak nyitva tartjuk a szemünket mellette.

- Tényleg? *Hallhatóan ő van a legjobban meglepődve, hogy igent mondtak neki, ráadásul így kapásból.*
- Klassz! *Érezhetően elmosolyodik, s kitalálhatóan fagy oda ez a mosoly, ahogy nagy levegőre szólítják fel. Hát kell is a nagy levegő, hogy ne szóljon vissza valami csípőset, nehogy visszamondja Jay az iménti beleegyezését. S egyúttal úgy érzi, el akar süllyedni, bár azzal csak azt érné el, hogy a hotel eggyel lentebbi szintjére esik.*
- Tökéletes! Akkor ott találkozunk! Szia! *Nem mondja, hogy úgy is megismeri őt, gyaníthatóan a kék haja azért feltűnő lesz most is. Nem akarja hosszúra nyújtani a beszélgetést, mielőtt még kínosabbá válik a számára, a lényeget úgy is megbeszélték. Leteszi a kagylót és az ágyhoz lépve hátat fordít neki és széttárt karokkal omlik rá (meg az ott felejtett szórólapra is).*
~ Még hogy telefonáljak úgy, mintha csak Haley-t hívnám el.~ *Egy darabig rendezgeti magában az érzéseket, amit telefonálós magánakciója váltott ki, aztán elkezd máson is gondolkodni.*
~ Miféle terep és miféle zűr?~

*Az utcabál délutánján nekiállt a készülődésnek, s életében először, huszonnyolc éves fejjel jutott el ahhoz a tipikus női problémához, hogy nincs mit felvennie!
Keresett egy megfelelő parkolót, s bár kellett egy darabot így sétálnia, de időben ér oda. A hangulat a Parkban már messziről hallhatóan alakul, és Jaime mosolyogva nézelődve halad a tömegben vagy éppen a tömeggel együtt a keleti bejárat felé. Ott aztán lecövekel, nyakát nyújtogatva nézelődik, itt van-e már Jay? Feláll az éppen csak combközépig érő kis kőkerítésre zsebre dugott kézzel. Így biztos könnyű kiszúrni őt kék hajával együtt, meg ő is jobban látja, kik vannak itt. Ha meglátja Jay-t, akkor rögtön széles mosoly ragyog fel arcán és integetni kezd, majd páros lábbal szökken le a kerítésről, mikor a férfi odaér.*
- Szia! Szerinted ez a sok színes hajú hétköznap hol lehet? *Támadja le Jay-t rögtön egy költőinek szánt kérdéssel, mert azt ezidáig megállapította, ezen az utcabálon nem is tűnik ki annyira a kék hajával. Talán csak amiatt, hogy hosszú és mélykékből élénk türkizbe megy át, másoknak inkább egységesen egyszínű, de az aztán sokféle színben. Vörösök, narancsok, rózsaszínek és zöldek ebben a sorrendben nagy arányban fordulnak elő. Jaime viselete úgy tűnik, továbbra sem bővült ki szoknyákkal, most is nadrágot visel, méghozzá fekete testhez állót, egy alacsonyka szárú fekete vékony kiscsizmát, és mélykék, csaknem feketének látszó ujjatlan pólót, melyen ott fénylik az utcabál színeiben az ezüsttel nyomott, vidám kézírás hatású Happy End felirat. Egy tarisznyához hasonlatos táska van nála, hajához illően fényes kék színben, valamiféle festett bőr lehet.*
- Örülök, hogy eljöttél. Belevetjük magunkat a sűrűjébe? *Biccenti fejét a bejárat, a Park mélye felé, ahol a zene és lárma forrása is lehet.*

Jaime & Jay

Egészen unalmasan telt az elmúlt pár nap. Nem mindig van sok dolga még a magunk fajtáknak sem, de mondjuk azért nem halok meg, ha nincs mit tenni, elfoglalom magam végső soron, nagy részt sikerül kitalálni, hogy mi legyen az aktuális tevékenység, aztán persze készülni is kell, mert ha nagy felhajtás van a városban azért mindig van rá esély, hogy valaki bekavar és ha jól tudom akkor még nem akarunk semmiféle nagyobb erődemonstrációt, ellenben jó felmérni a terepet, talán egy kicsit felügyelni is. Épp a programot nézem át, amikor megcsörren a telefon. Meglepetten pillantok fel, na nem azért, mert nem szoktak hívni, szimplán csak mostanra nem vártam telefont. A zavart hangot meghallva viszont szinte azonnal széles mosolyra váltok, ami persze nem hallatszik át, de nincs is most ezzel gond.
- Szia! Persze, ráérek alapvetően és egyébként is szemmel kell tartani a terepet, hogy ne legyen valami zűr, vagy ilyesmi. És most nagy levegő, mielőtt mentőt kell hívni hozzád. - nem sokon múlik, hogy ne nevessem el a végét, de még így telefonon keresztül is szinte hallani, hogy mennyire ki van csak egy kérdés miatt. Hadart és akkorát sóhajtott a végén, mintha élete legnagyobb kihívását sikerült volna teljesíteni. Fura lány, érdekesen fura.
- Ennek örülök és persze, de mesélsz akkor még részletesen. Mit szólsz, ha nyolckor találkozunk a park keleti bejáratánál? - nem érdemes túlságosan korán menni, mert akkor még nincs ott semmi és jó eséllyel odamegyek egyébként is kicsit előbb és felmérem valamelyest mondjuk a terepet. Ha ez így megfelel neki, akkor persze nincs is más hátra mint átgondolni, hogy majd mégis mit veszek fel, na nem mintha annyira túlzásba vinném általában az öltözködést. Még jó, hogy amúgy is azzal foglalkoztam, hogy felmérem a terepet és kicsit rákészülök, így még inkább van értelme és még csak unatkozni sem fogok, hogy egyedül kell terepmunkát végeznem, az úgy soha sem az igazi.

*Nehéz a mutáns-lét, mikor az ember lánya nem tudja a saját képességét irányítani. Hiába ment ide-oda a szobában, ki a konyhába, ki a teraszra, vissza a szobába, végül a fürdőben adta fel a harcot, mikor nyakig merült a fürdőhabos vízben, de szemeit kinyitva a szappantartón ott virított a kis kártya. Jaime sóhajtva bukott le a víz alá egy kis időre, utolsó dacból. Ez nem korrekt így. Jay névjegykártyája mindenhova követi őt, pedig az nem a saját cucca. Igaz, azzal hogy nekiadták, már az övé, és ezzel a kártya felhatalmazva érezte magát arra, hogy mindig felbukkanjon Jaime közelében, s ezt tette igen gyakran az utcabál szórólapjával együtt. Miért pont ilyen képességet kellett kapnia?!*
- Jó, rendben! Felhívom. Te győztél! *Pöröl az ágyra is utánateleportáló kártyával (és szórólappal). De még azért halogatja kicsit elpillantva a kis asztalkán álló telefonra, még szedi a bátorságát, hogy felálljon az ágyról és elmenjen a telefonig és kitalálja, mit is mondjon? Haley-vel ezt átbeszélték már a bevásárló-túrán, akkor egyszerűnek tűnt. Ismét odapillant a telefonra, s felvonja szemöldökeit. Nincs ott az eszköz. Ajjaj. Itt kell lennie valahol a közelben. Kis keresgélés után az ágya alatt meg is találja. Csodás képesség, tényleg...
Elkezdi bepötyögni a számokat a kártyáról.*
~ Légy üzenetrögzítő, lécci-lécci.~ *Drukkol a kicsengő telefonnak, de akár sípszó után, akár azután kell beszélnie, hogy Jay felvette, a zavartsága így is-úgy is kiérződik a telefonból.*
- Jay? Itt Jaime, ha még emlékszel rám. Ne aggódj, nem a Queens-i körutat akarom számonkérni, csupán arra gondoltam, hogy... lesz ez az őszi utcabál New Yorkban, aaa Central Parkban. Semmi torta meg flancos ruha, viszont egész jó koncertek is lennének, szerintem... Arra gondoltam, hogy volna... volnakedvedesetlegeljönnivelem? *Hadarja bele a végét egy levegővételre, végén még kis megkönnyebbült szusszantást is hallani vélhet a vonal túloldalán lévő.*
~ Ennek így rémesen randi szaga van, mondj még valamit...~ *Lepillant a kártyára, amit a telefonbeszélgetés kezdete óta a kezében nyomorgatott.*
- Haladtam a tanulmányaimban, majd elmesélem, ha érdekel. Előzetesként csak ennyi: ismerős a kifejezés, hogy visszanyal a fagyi? *Kicsit zavartan, de tud azért magán nevetni.*

Tárgy: Re: I <3 New York - Jay & Jaime

» Jaime B. O'Daae
» New York
» New York határában
» New York-i bújócska
» Egy New York-i lakás