Jordan & Wyatt

Tárgy: Jordan & Wyatt Szer. 12 Nov. - 12:25

First topic message reminder :

Jordan & Wyatt

Pár nappal később még mindig ő jár a fejemben. Nem tudom miért, de valami hülye módon még arra is vetemedtem, hogy félretegyem azt, hogy a testvéremet kinyíró banda ügyét félretegyem, legalább addig, amíg lábadozok. A seb ugyan behegedt, viszont erőre kell kapnom. Kivettem egy másik szobát, és lejárok futni, edzeni, hogy legalább javuljon a közérzetem, de azóta is idegesít a dolog, hogy a kis szőkére csak úgy rámásztam, pedig önzetlen módon segíteni akart. Ennél persze még jobban idegesít, hogy nem sikerült eléggé rámásznom, mert ahányszor csak rá gondolok, mindig megkeményedek. Biztosan egy felszínes idiótának tarthat, és már nem is akar még egyszer látni, de valóban tetszett, még ha a testiségtől el is vonatkozunk. Látnom kell, legalább még egyszer. Majd legfeljebb nem beszélgetünk, de tudnom kell, hogy ő is érezte azt, amit én. A reakciójából ugyan tapasztaltam valamit, de lehet, hogy nem tehetett róla. Ha nem volt tudatos, akkor csak ráerőszakoltam magam. Na jó, valóban eljátszadoztam a gondolattal hogy kicsit erőszakodom vele, netán ki is kötözöm, de mindkettő csak akkor élvezetes, ha beleegyezését adja. Bármennyire is bunkó vagyok, az igazi alázásra nem lennék képes egy nővel, viszont igenis el tudnám képzelni, ahogyan sikongat alattam. Hát egy próbát még megérhet a dolog. A saját lakásán nem akarom zaklatni, mert akkor nincsen számára menekülési út, ha nemet mond. Így a szemben lévő kávézóba ülök be, hátha véletlenül arra jár, és észrevesz. Ez már a második nap, tegnap biztosan dolga volt, én meg nem tudtam aludni a nyolc capuccino után. Ma még csak a harmadikat nyomom, de már fel vagyok tőle pörögve. Az oldalam sem sajog már, tettrekésznek érzem magam.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szer. 10 Dec. - 20:04

Jordan & Wyatt

Azért elsírni nem fogom magam csak mert meghalt az ikrem. Valahogy csak az űrt érzem, amely tartalmas élet is lehetett volna, így egy idegent kéne gyászolnom. Érthető szerintem, ha ez nem megy. Mint amikor valakinek gyereke születik, nem várható el, hogy azonnal szeresse. Lehet róla gondoskodni, de a szeretnek felé is ki kell alakulni. Semmi sem automatikus.
- Mások is tudták rólad, hogy más vagy, vagy pedig csak azt látták, hogy furcsa? – Kérdezem, én valahogy sosem vertem nagy dobra, hogy mire vagyok képes az akaratommal, csak akkor mutattam meg az igazi hatalmamat, ha már biztos voltam benne, hogy a másik nem menekülhet. Öltem többször is, szándékosan, mégsem érzem magam rossz embernek, valaki egyszerűen rászolgál. És most itt a lány, aki mellett már azt sem tudom, hogy milyen is az igazi önmagam. Együtt talán ismét rátalálhatunk. Mindkettőnkre is akár. A legtört tartásán tulajdonképpen csak azt tudom tenni, hogy magamhoz vonom, sokadszorra. Ha csak egy bújás erejéig, hát az sem baj. Azt látom, hogy ő is vágyik rám, ami a testiséget jelenti, mégsem érzem azt, hogy kár volt lemondani róla. Így sokkal bensőségesebb lett a dolog, bár nehéz kivernem a fejemből meztelen keblei látványát.
A pincér távozik a rendelésünkkel, most van némi időnk arra, hogy pusztán a beszélgetésbe feledkezzünk. Nem is lennék férfi, ha nem merülne fel bennem, hogy az egyik mosdóban egymásnak eshetnénk, vagy akár az asztal alatt legalább egy érintés erejéig illetném a lába között, ám most annyira lelki témák felé mentünk el, inkább lelombozó lehetne számára, hogy csak arra tudok gondolni, de hát mit tegyek, ha ilyen csinos, és rám pazarolja az értékes idejét? Nyelek egyet, és ismét rá figyelek. Pusztán a kezemet nyújtom felé, fogja meg nyugodtan, most úgysem kell az étlappal törődnie.
- Nem kérhetem ezt tőled. Nem is várom. Biztos vagyok benne, hogy mindez neked túl gyors, túl sok. Meg akarlak ismerni, nem kihasználni. Ha ott laknék nálad, de nem veled, csak a hiányodat lesném, hogy miért nem vagy éppen velem. Pedig én és a romantika... – Vigyorodom el, egyszerűen nem tudom, hogy mit is feleljek erre. Kedves, és önzetlen, mint mindig, de nem érdemlek ekkora gesztust.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Kedd 9 Dec. - 22:32

Wyatt& Jordan

Elakadnak a szavaim félúton. Annyira nem ismerem még Wyatt-et, sem testileg sem lelkileg. Nem akarok olyan pontra gázolni ahonnan többé nem tud kigyógyulni. Támogatni akarom, mellette akarok lenni, sose volt normális kapcsolatom, nem sikerült, bármennyire is próbálkoztam állandó kudarcra voltam ítélve. Sose tudtam visszaadni azt a szenvedélyt, vágyat amit felkínáltak nekem, odaadtak. Nem éreztem még hasonlót ahhoz ami most zajlik le bennem. Nem tudom mit kellene tennem, hogy Wyatt kimutassa az érzéseit, egyszerűen beszél a testvére haláláról, mindenről, szinte érzelemmentesen, tudom, hogy valami van emögött az álca mögött és szeretném megtudni mi. Ösztönszerűen cselekszem, nem tapasztalat útján, ez az első ilyen a számomra így nem tehetek mást, mint hogy a megérzéseimre hagyatkozom.
A szívem majd kiugrik a helyéről, hogy bármennyire is sérült vagyok neki így is kellek. Olyan hihetetlen ez, szinte felfoghatatlan.
-Tudod, egy furcsán viselkedő, növényekkel diskuráló kislány nem minden szülő álma. Én pedig nem tudtam, hogy azzal, hogy a képességem használom csak ártok magamnak, bolondnak tartottak az ideiglenes szülők akiknél el voltam helyezve, hosszabb ideig senki nem tűrt meg maga mellett. - Mondom kicsit letörten, nem tudok ezzel szemben érzéketlen maradni, sajnos nem megy. Próbáltam túllépni rajta vagy elfogadni a tényt, hogy senkinek nem kellek, de ahogy Wyatt belépett az életembe azonnal feltolultak az emlékek, hogy akkor vajon másnak miért nem kellettem.
Figyelek minden egyes szavára, magam előtt látom az életének darabkáit, elborzadok, nekem sokkal jobb volt, egy idő után befogadtak, nem családba, de közösségbe ahol valamelyest számítottam, ha másért nem is, akkor a képességem miatt. De neki nem igazán volt senkije, sose volt senki aki meghallgatta volna. Sóvárgom azért, hogy ezt az űrt én töltsem be, hogy én legyek aki meghallgatja, ha kel szenved vele vagy örül.
-Értem. - Mondom kicsit révetegen. Elgondolkodom. Itt van ez a férfi, rengeteg mindenen keresztül ment, az élet megkeményítette, vajon képes vagyok én arra, hogy felolvasszam, hogy beljebb kerüljek a védőfalain? Annyira szeretném ha így lenne, de ki tudja mit tartogat még a jövő.
Leülünk az asztalhoz és rendelünk is. Ő pedig kérdésemre hamarost választ is ad. Nem is tudom honnan is támadt bennem egy apró kis keserűség. Ő itt lakok, míg én messzebb, egy távoli iskolában, mintha ez közénk állhatna. Nem akarom ezt hinni, de a félelem bennem van, most ismerkedtünk meg, most kezdünk bele mindenbe, talán egy közös jövőbe, nem zilálhatja szét egy ilyen dolog, ugye nem?
-Igen, ezt megértem. - Én is így érzek az iskolával szemben. Nem vagyok otthon, nem érzek semmit a hellyel kapcsolatban mégse igazán mehetek sehová hisz minden ismerős ott van, egy új élet megkezdése nem olyan egyszerű.
Hirtelen kezd bennem körvonalazódni valami, most figyelek fel Wyatt szavaira. Talán butaság, vagy vakmerőség esetleg túl gyors dolog, de végül is ebben mi rossz lehet?
-Ha úgy van és búvóhelyre lenne szükséged akkor...lakhatsz a lakásomban. - Mondom szinte suttogva. Ez végül is nem meghívás, hogy éljen velem, tehát nem tolakodó vagy erőszakos, de ha szüksége lenne egy helyre ahol biztonságba helyezheti magát hát akkor az a ház tökéletes.
-Én nem sokat tartózkodom otthon és ha mégis akkor is megférnénk egymás mellett. - Ez rémesen bután hangzott, de szerintem a lényeget értette.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Kedd 9 Dec. - 20:18

Jordan & Wyatt

Nem is szükséges, hogy ki akarja magát magyarázni. Én sem tudom, hogyan is működik egy normális hosszútávú, felnőtt kapcsolat, lényegében úgy nyomjuk Jordannal, amolyan ahogy esik úgy puffan stílusban, és mégis olyan jól sültek el eddig. Igaz, hogy néha félreértjük egymást, de a legfontosabb dologban nagyon is egyetértünk, egymásra hangolódtunk, szükséges a testi kontaktus, mégis meghallgatjuk egymást, valahogy ez így tökéletes a maga tökéletlenségében. Miközben indulunk befelé a szállóba, tovább görgeti a történetet, nem kerülve el a meglepő fordulatokat.
- Nem igazán értem, hiszen szép és kedves lány vagy, miért is nem kellettél senkinek? Nem hiszem, hogy nekem nagyon jó szemem van az ilyesmihez, de szinte azonnal tudtam, nekem kellesz, ahogy csak vagy... - Átveszem a beszélgetés fonalát, talán sosem beszéltem ennyit magamról, még a sitten sem, pedig ott aztán még börtönpszichológus is van, akinek szinte kötelező megnyílni, hogy ne őrüljön meg idő előtt az ember, a lány viszont oly gondoskodóan próbál mellettem állni, s rálátni mindenre, hogy szinte meghatóan furcsa, hogy van kivel beszélgetnem. Talán a karácsonyt sem egyedül fogom tölteni? Bár ha vissza kell mennie az intézetbe, talán ez csak hiú ábránd volt, hogy hosszútávon együtt legyünk..
- Akkor nem tűnt szörnyűnek, az ember megszokja, természetessé válik. Most, hogy visszatekintek, talán az ilyesmik tettek erőssé. Sosem hagytam, hogy áldozatként kezeljenek, nem szükséges sajnálnod, mégis bájos, ahogyan teszed. – Leülünk hát, ismét meglep azzal hogy pusztán salátát kér, otthonában is ez a sok zöldség, ebből is látszik, hogy mennyire mások vagyunk. Én is leadom a saját elképzelésemet, maradok ugye a véres hátszínnél, és útjára engedjük a pincért.
- Tulajdonképpen igen, de nem köt ide semmi. Valahogy nem szívlelem, hogy a saját bandám akar láb alól eltenni. De vajon hova mehetnék? Itt nőttem fel, nincs kedvem új hazát keresni. Van némi megtakarított pénzem, majd meghúzom magam valahol egyideig. – Most őt figyelem, ezzel az ajakbeharapással újra és újra vágyat gerjeszt bennem, talán csak azért érzem így, mert kapcsolatunk elején vagyunk, amikor a jónép bagzani szokott, mint a nyúlak, és miután nem hagytam, hogy könnyű préda legyen, állandóan hajt a késztestés, hogy minimum belehatolnék, és jó keményen... Na de vissza a várakozáshoz, hiszen még jó perc amíg elkészül a vacsink.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Vas. 7 Dec. - 1:31

Wyatt & Jordan

Nagyot dobban a szívem..azt mondja örül annak, hogy így történt. Nem tudom miért vagy éppen hogy hogyan lehetséges ez, de boldog vagyok, csupán ettől az egy mondattól melegség költözik belém.
Érzem, hogy szeretne változni, tudom, hogy ezt miattam tenné meg, de azt nem értem miért? Mit tettem én amiért fontos lettem neki? Hisz megsérült, segítettem neki, muszáj volt különben meghalt volna, ezt bárki más is megtette volna ha elég makacs és nem riad meg a modorától. Miben volnék én különlegesebb? Azt tudom, hogy számomra Ő miért az, vele az első pillanattól élőnek érzem magam, egy emberi lénynek, olyan érzéseket vált ki belőlem amiket még soha senki.
Törődése földöntúli érzéseket kelt bennem, még soha senki nem figyelt rám, vagy hallgatott meg, persze a bizalmamba senki se tudott még beférkőzni...mostanáig.
Igazából nem akarom, hogy nagyon megváltozzon, ez a mostani Wyatt az akinek sikerült bejutni a lakattal zárt szívembe, ha túlságosan megváltozna, félek, ami kialakult a összedőlne. Kedvelem benne a pimaszságát, a gyengédségét és talán azt is, hogy olykor bunkó, ezek mind hozzá tartoznak, ettől egész, nem akarom, hogy miattam kiforduljon önmagából.
-Én is örülök...mármint a találkozásunknak..nem annak, hogy..öhh - hallgatok el zavaromban, ebből amúgy se tudnám kimagyarázni magam.
Kicsit ugyan éhes vagyok, de az a pár szem keksz elég volt reggel, nem eszem szinte semmit, volt, hogy napokig nem nyúltam táplálékhoz. Ez is az árvaháznak köszönhető. Volt egy fiú aki mindig kiöntötte az ételemet és nem mertem szólni, hogy kérnék másikat, mert a nevelőnő nagyon ijesztő volt és féltem tőle, a gyomrom valahogy hozzászokott ahhoz, hogy a kevés táplálék neki az ideális. A professzor szerint ezt most már csupán csak beképzelem magamnak, de nem tudom ezt elhiggyem-e. mellesleg nem látszik rajtam a táplálék hiánya, aminek örülök.
-Nem egészen rögtön az árvaház után, 3 éves koromig egy nevelőnél éltem utána pedig bekerültem az árvaházba ahonnan évekkel később kerültem ki valódi örökbefogadók híján. - Hisz egy intézményből egy másikba kerültem, igazi család soha nem vett körbe, nem kaptam szülői szeretetet, nem voltak testvéreim, valójában nem tudok semmit az élet ezen szakaszáról.
Nem figyelek fel arra, hogy miket is hablatyolok össze, az iskola, a nem állandó lakás, ezekre ügyet sem vetek, lehet, hogy éppen kellene.
Mikor magáról kezd mesélni szinte áhitattal hallgatom. Tudni akarok róla mindent, osztozni akarok a fájdalmában, dühében, elkeseredettségében és örömében is.
-Szörnyű gyerekkorod volt.. - Bukik ki belőlem, annyira sajnálom, szinte magam előtt látom azt a kisfiút akinek nincs senkije csak az a csempész..borzalmas.
Egy asztal felszabadul és amint elviszik a terítéket már helyet is foglalunk. Kezembe veszem az étlapot, de már úgy is tudom, hogy valami könnyed salátán kívül többet úgy se tudnék megenni.
A pincér az asztalunkhoz jön, hogy felvegye a rendelést.
-Egy egyszerű salátát kérek mindenféle apróbb köret nélkül vagy szósz nélkül, Köszönöm! - Csendben tanulmányozom az étlapot holott nem akarok már semmit sem rendelni. Igazán nem akarok olyannak tűnni aki azért eszik nyúlkaját, mert fél, hogy az alakja nem lesz tökéletes, de nem tudnék megenni mást, talán ez is sok lesz, de remélem nem.
-Itt élsz a városban? - Próbálok újra csevegést kezdeményezni, hogy ne álljon be a kritikus csend, attól zavarban lennék. A professzor nem fog örülni, hogy ennyi ideig távol vagyok, de sose mentem még szabadságra, igaz, ez nem egy olyan kötött állás, hogy napi 24 óra és kell a feltétlen szabadság, de néha én is megfeledkezhetek a kötelességeimről, még ha nem is annyira életbevágó dolog az amivel megszakítom a munkám.
Az étlap olvasgatása közben az alsó ajkam harapdálom, régi szokás, ha nagyon gondolataimba mélyedek előjönnek ezek a dolgok.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szomb. 6 Dec. - 20:58

Jordan & Wyatt

- Ahogy mondod, éppen ezek csak megmaradnak a feltételezések szintjén. Örülök, hogy így történt. – Nem számít, hogy min mentem keresztül, most úgy érzem, hogy kárpótlás lehet az, hogy most itt van, hogy most egymás társaságát élvezhetjük. Igaz, hogy több mint húsz év kellett ahhoz, hogy legyen pár harmónikus napom. Nyilván nem fogok megváltozni egyik percről a másikra, de képes voltam félretenni arrogáns és belépzelt stílusomat, hogy meghallgassam, ami a szívét nyomja. Sosem gondoltam volna, hogy ott van bennnem a szeretetéhes kisfiú a szexéhes férfi mellett, aki valóban vágyik arra, hogy megöleljék, puszit kapjon, és ha arról van szó, hogy az éjszaka közepén felriad, mert hülyeséget álmodott, akkor legyen kihez odabújni. Amíg nem ismertem Jordant, ilyesmi fel sem merült, ő pedig olyan ragaszkodóan lesi minden vágyamat, ezért is nem akartam volna pusztán ágyba bújni vele. Önző vagyok az önzőségben, nem akartam volna elveszíteni, miután megkaptam tőle a testiséget, hosszútávra kell ő nekem. Az étteremben bár rohadtul éhes vagyok, nem sok értelme lenne hisztit csapni, hátha az alkohol eltelíti annyira a gyomromat, hogy kirom ezt a fél órát, plusz amíg kihozzák az ételt. Félmosollyal konstatálom, hogy Jordan is azt kéri amit én, ez már nem is meglepő azok után, amit otthon tartott.
- Rögtön az árvaház után? Legalább ebben szerencséd volt. Valahogy nem úgy vettem észre, hogy a legtöbben túl segítőkészek lennének. A többség, köztük én is, a saját hasznát nézi, nem arra figyel, hogy másokat karoljon fel. – kissé elhallgatok azon, amit mond, mert azon tűnödöm, hogy ha nem ide köti a munkája, és főleg az iskolában lakik, fogunk mi még találkozni? Ez azért számos további kérdést felvet. Nem engedem, hogy kiüljön arcomra a kétség, inkább folytatom saját magammal
- Tizenkétévesen léptem le onnan, senki nem akart örökbe fogadni. Maradt az utca, lopások, koldulás, csempészet. Egy kínai üzletember figyelt fel rám, aki különböző feketén áthozott anyaggal kereskedett, és teszi ezt még a mai napig is. Az ő szárnyai alatt nőttem fel, és most ő az, aki vadászik rám. Az öcsémet is ő ölette meg, tévedésből. – Vonom meg a vállamat, hát erről aztán tényleg tudok értelemmentesen beszélni, viszont szerencsénk van, mert valaki elég sietős, mert felállnak, és gyors fizetést követően távoznak, felém meg int a lefizetett pincér, míg én átfogom Jordan hátát és miután leszedték a terítéket, helyet tudunk foglalni. Kapunk ugyan átlapot, de maradok a véres hátszínnél. Várakozóan pillantok a szőke felé.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Pént. 5 Dec. - 21:53

Wyatt & Jordan

Nem szeretnék felkavarni benne semmit. Magamból kiindulva nem kérdezősködöm sokat a múltjáról, az ikertestvéréről. Nekem fáj a múltam, a fel nem fedezett régmúlt, az a gyermekkor ami várhatott volna rám. Szinte a bensőmet szaggatja az a sok lehetőség ami lehetett volna ha egy szerető család tagja lettem volna. Nem akarom faggatni, ha mesélni szeretne akkor fog, szívesen meghallgatom, de nem akarom egy riporter lenni aki képes egy fájó múltban is vájkálni az újabb és újabb információ morzsák reményében. Azt akarom, hogy érdemesnek tartson rá, hogy magától avasson bele az életébe. Én is így próbálok tenni vele. Megakarok bízni benne, azt akarom, hogy érezhessem a biztonságot, a bizalmat, azt a zárt helyiséget ahol a titkaim és mély érzéseim védelmet nyernek. Dolgozom rajta, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen. Ha valaki érdemes lehet arra, hogy osztozzon az emlékeimen az csak Wyatt lehet, tudom, érzem, hogy így van.
-Talán minden máshogy alakult volna, nem azzá váltál volna aki most vagy, nem lőttek volna meg...nem találkoztunk volna soha. - Mondom ki az utolsó szót egy kicsit halkabban. nem akarom, hogy úgy érezze önző vagyok. Mert úgy gondolkodom, hogy jó, hogy a testvére halott, mert így velem van, nem, egyáltalán nem így értem. Örülnék ha a testvére életben volna, ha sokkal jobb életet élt volna, mint amit így, család nélkül. De valahol boldoggá tesz, hogy velem van, hogy mellette megnyílhatok, hogy egy teljesen másik énem törhet fel a mélyből ahol eddig rejtőzködött. Felszínre tört egy nyíltabb, érzelmesebb, kevésbé félő ember, és ez egy hatalmas változás, amit Ő ért el csupán pár óra leforgása alatt. Kitárja a karját én pedig habozás nélkül vetem magam védelmező ölelésébe. Ez az ölelés sokat jelent nekem, többet, mint bármi más, érzem a törődését és, hogy figyel rám, nem taszít el, boldognak érzem magam.
Az étterem parkolójában próbálok engesztelni picit, a túl sok rossz élmény, emlék és érzés feltette a pontot az I-re.A csókból végül kicsit több lesz, de még időben leállunk. Szinte vonz, odaláncol testileg-lelkileg magához, én pedig nem tudok ellenkezni, de nem is akarok, hagyom, hogy ez a vonzás uraljon. Vigyora elégedettséget sugall, hát van is miért elégedettnek lennie, ezt elismerem.
Az étteremben valóban nincs üres asztal, akárcsak a múltkor mikor itt jártam, valójában nem is igazán lep meg a dolog. Látom, hogy Wyatt intézkedik majd a végén elindulunk a bárpulthoz, az a félóra nem sok amit várnunk kell.
-Ugyanazt kérem. - Mutatok a whiskey-re amit Wyatt iszik. Kérdésére pár korty ital után válaszolok.
-Az árvaház után bekerültem az iskolába ahol felvettek tanítványnak és segítettek kiépíteni a bennem rejlő képességet. Hamar rátaláltam a nyitjára, ahogy betöltöttem a megfelelő évet x-men lettem, segítek az iskola igazgatójának, hisz hálás lehetek, hogy végül is megmentett. Van ez a lakásom a városban, de nem itt élek, leginkább az iskolában tartózkodom, ide ritkán jövök, ha kell kikapcsolódás akkor ellátogatok. Igazából már azon a napon vissza kellett volna mennem amikor találkoztunk a parkban. De valamiért maradtam, úgy éreztem fogunk még találkozni és nem akartam elszalasztani a lehetőséget... - Kortyolok bele az italba. Rendesen megeredt a nyelvem, ezen bőven csodálkozom is.
-És veled mi történt az árvaház után? - Remélem nem evezek viharos tengerbe. Annyit tudok, hogy zűrös élete volt, de többet nem nagyon. Ha nem akar beszélni róla nem fogom faggatni, de ha mégis annak örülnék.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Pént. 5 Dec. - 20:46

Jordan & Wyatt

Visszafelé oldalgunk a farmtól, az a fura, hogy egészen belsőséges ez így, hogy tudtunk programot szervezni magunknak, még ha aprócskát is elsőre, de lehet haladni, fokozatosan felépíteni az esetleges közös jövőnket. Nem mondom, hogy már az oltár előtt látom magunkat, de ebből akár valami tartalmas, hosszútávú is lehet, bármennyire is eltaszítottam magamtól az ilyesmi gondolatokat korábban. Most itt vagyunk együtt, s próbálkozunk. Túlélni, együtt.
- Azt sem tudtam, hogy létezik, számomra pont, hogy egy új kezdetet jelent. Valamit, ami arra sarkall, hogy átgondoljam, mi juthatott volna ki, ha máshogy alakul az eleje... – Nem megy bele mélyebben, mégis látszik az arcán, hogy mennyire komolyan érinti azt, hogy hasonlóan hozzám, nem volt senkije. Én megtanultam keménynek lenni, lerázni magamról a fájdalmat, elfogadni az egyedüllétet. Mielőtt beszállnánk az autóba, még ott az út szélén átérzem azt, hogy velem ellentétben máshogy viseli mindezt. Nekem furcsa megosztani az érzelmeimet, belőle pedig csak úgy özönlenek, amivel lelkileg is magához láncol. Nem is tudok máshogyan tenni, odalépek mellé, és megsimogatom az arcát. Nem leszek romantikus, esetleg, ahogyan kezelem mindezt, de próbálom. Tényleg próbálom. Kinyújtom a karomat, ölelésre tárom, hátha belesimul. Nem is biztos, hogy ostobaság volt, hogy lassítottunk a tempón, így sokkal belsőségesebb.
Az étterem parkolójában aztán mégis sikerül átesnünk a ló másik oldalára, pedig kecskéket etettünk. Elcsattan köztünk pár keményebb csók, amely ismét annak esélyét pedzegeti, hogy a lelki dolgokon túl nem ártana, ha előbb utóbb egymásra találnánk fizikálisan, hiszen minden válságot a szex-szel lehet kezelni. Nem megyünk bele most többe, mert mégiscsak bárki láthat, a parkolóban átjárnak a szálló vendégei, még csak az kéne, hogy valaki rámállítsa a zsarukat. Én is alaposan ki vagyok melegedve, zihállok, mint egy fürdős kurva, ám a pirulásán nem tudok nem vigyorogni, magamnak tudom be az élményt. Kézen fogom, ez egyértelmű, felválltuk, hogy egy pár vagyunk, ha valaki azért akarja bántani, mert velem van, akkor is megtenné, ha pusztán sétálnánk egymás mellett. Egyenlőre nem is szándékozom tőle elválni. Belépünk a földszinti étterembe, és sajnos igazat kell adnom a lánynak, látszik, hogy ő az ész a csapatban.
- Bassza meg, és tényleg. – Odalépek a pincérek egyikéhez, és egy ötvenest csúsztatok a tenyerébe, pár halk suttogott szó után fordulok vissza Jordanhez. – Bárpult szivi. Fél órán belül szabadul fel asztal, szól majd nekünk a gyerek. Addig igyunk, kell is az étvágygerjesztés. – Intek a bár felé, és odamozdulunk. Magamnak a már indított bor-boun, neki pedig?
– És az árvaház óta? – Kérdezem csinos pofija felé fordulva.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Csüt. 4 Dec. - 21:49

Wyatt& Jordan

Sose osztottam meg a fájdalmam senkivel, nem bíztam ennyire senkiben sem, sőt, semennyire sem bíztam az emberekben még néha magamban sem. Ez már csak így volt, van, de remélhetőleg Wyatt lesz az aki megtöri a jeget és képes lesz megnyitni bennem azt a kis kaput ami helyet ad majd a bizalomnak, legalább iránta, iránta érezni akarom azt a megnyugtató melegséget, hogy a titkaim és fájdalmaim meghallgatásra találtak és biztonságban vannak nála. Fura egyelőre az, hogy érdeklődik a dolgaim iránt az életem után, hisz sose érdekelt senkit velem mi van, ez nekem még szokatlan.
-Én is remélem, nagyon remélem, hogy lesz még időnk sok mindenre... - Olyan jó volna ha ez a cseppnyi boldogság tovább tartana.Nem vagyok telhetetlen, ha csak egy nap is jutott ebből a boldogságból akkor már az is jó, megelégszem vele, hogy legalább az utat megmutatták nekem amin elindulhatok majd. Talán butaság ilyesmire gondolni, de mi van akkor ha az úti cél vége pont Wyatt? Hisz vele teljesen másképp érzem magam, felszabadultabb vagyok, merészebb és sokkal nyíltabb, mintha szöges ellentétévé váltam volna önmagamnak. De nem bánom, hogy így történik, emberinek érzem magam tőle és olyan mintha ezen a bolygón nem csak én lennék az egyedüli kívülálló. Ketten vagyunk kirekesztve, két kirekesztett lélek akiknek esélyük van egymásra találni. Ez talán túl nyálas, de így gondolom, fogalmam sincs Wyatt mit érezhet közben mikor velem van vagy mit gondolhat a köztünk levő fura kapocsról, nem látok a fejébe.
-Egy testvér halála még ha nem is ismerted akkor is valaminek a végét jelenti, nekem nincsenek testvéreim, nem tudok róla, családom se volt soha, viszont voltak dolgok, személyek akikhez ragaszkodtam úgy hogy nem is találkoztam velük, egy fénykép egy anyáról akit nem ismertem. - Nem akarom neki ecsetelni milyen gyerekkorom volt, fájna is az emlékezés és terhelni sem akarom ilyesmivel. Igazából ebben a pillanatban szeretném megölelni, hogy vigaszt nyújtsak vagy támogatást, de nem tudom ezt hogy díjazná. Hisz még csak ismerkedünk és hát talán a túlzott érzelmek csak ártanának a kialakuló helyzetnek. Márpedig nem akarom, hogy bármi is messzebb taszítson tőle. Talán van bennem némi félelem a múltja miatt, de nem tőle félek, hanem attól aki ártani akar neki, veszélyes lehet, újra támadhat, mi van ha épp nem lennék ott, hogy segítsek vagy mi lenne akkor, ha ott lennék és bajom esne..nem is tudom, ezek a dolgok aggasztanak, de ettől függetlenül Őt akarom csak azt nem ami vele jár.
Bekanyarodunk az étteremhez majd megállunk a parkolóban. Nagyon bánt, hogy így elrontottam a hangulatot ami kezdett nagyon jó lenni. A csókot amit engesztelés képpen adtam kicsit szenvedélyesebb csók viszonozza végül az ölében kötök ki. Libabőrös leszek kezei érintésére ahogy lágyan végig simít a hátamon. Akárhányszor csak hozzám ér mindig többre és többre vágyom, azt hittem képtelen gyengéd lenni, de tévedtem. Minden érintése, csókja kellemes, gyengéd és finom.
Szerencsére még mielőtt túlságosan is belemelegedtünk volna segít kiszállni a kocsiból. Próbálom kicsit rendezni a túlságosan is felfokozódott érzékeimet, remélem hamar lenyugszanak, végül is egy nyilvános helyen vagyunk, egy étterem parkolójában.
-Remélem sikerül asztalt találnunk, mikor legutóbb itt voltam alig lehetett bejutni annyian voltak. - Mondom mosolyogva, arcomon a pír remélhetőleg hamar elmúlik, olyan vagyok, mint egy fej cékla, rémes.
Kezemet nyújtottam felé hátha megfogja és így mehetünk tovább, nem akarom se kellemetlen helyzetbe hozni se semmihasonló, csupán jó lenne bőrének érintését az enyémen tudni.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Csüt. 4 Dec. - 18:25

Jordan & Wyatt

Teljesen újszerű, hogy ilyen mély dolgokról beszélgetek valakivel. Furcsa módon nem arra döbbent rá, mennyire pocsék volt minden, egy kicsit inkább magával ragad, hogy valakit érdekel az, hogy mi van velem, és engem is hajt a kiváncsiság, hogy tudjak róla többet, mert ez akár egy komolyabb kapcsolat is lehet, mintsem megdugni valakit egy hátsó sikátorban a falhoz döntve, hogy kiürítsem magamból a felgyülemlett feszültséget. Nem tudom, hogy mennyire lehetek jobb ember mellette, ám folyamatosan kínálja a lehetőségeket, hogy mindez megtörténjen, nem fél attól, hogy bántani fogom, holott még magam sem tudom, mikor riadok meg a helyzet intimitásán.
- Alig ismersz még, majd ki fog alakulni. Reményeim szerint lesz időd még elmondani. – Viszonzom a mosolyát egy kedves hajösszebörzolás kiséretében. Ha az ex sittes társaim látnának, talán nem is hinnék hogy én vagyok az. Az ikertestvérem volt ennyire romantikusan álmodozó bolond, talán több van bennem belőle, mint azt hittem volna. A bosszúálláson túl most érzem csak a hiányát. Elvesztettem mielőtt tudtam volna, hogy létezik. Kegyetlen a sors, de hát miért is volna zökkenőmentes az életem? Griffith rám vadászik, nem is árt, ha néhány napig nem vagyok a látóterében, csak aztán ne Jordan igya meg a levét.
- Köszönöm szivi, de nem is ismertem Chad-et. Külön nőttünk fel, és csak akkor jöttem rá, hogy volt egy testvérem, amikor azonosítani hívtak. Az ujjlenyomata alapján juttott el hozzám a hatóság, és miután szerepelek a bűnügyi nyilvántartásban, viszonylag egyszerű volt kitalálni, hogy ikrek voltunk. – Nem tudom most érzelgősebben előadni a dolgot. Zavar a dolog olyan tekintetben, hogy nem tudhatom meg, mi lett volna velünk, ha együtt nővünk fel, ráadásul akik megölték, most halottnak hihettek egy darabig, mígnem fel nem tűntem, és bekaptam azt a golyót az oldalamba, de jó párukat leszedtem.
A szálloda parkolójában kellemesen érint a kezdeményezése, s miközben átfogom az arcát, megnyomom a biztonsági öv gombját, hogy szabadon mozoghassak, mert amikor visszacsókolok, az övével is ismétlem ezt, hogy az ölembe tudjam venni. Nem érdekel, hogy ki láthat, de magamon akarom érezni legalább pár pillanatig. Nem számít, hogy kérdezgetett, nem kell kiengesztelnie, ám a kezdeményezése felvillanyoz, még itt csupán kóstolót is kapok belőle. Le kell ugyan hajtani a fejét, de lovaglóülésbe igazítom, hogy a puha gyengédebb csókok után kapjon pár szenvedélyesebbet is, az egyik kezem a fenekén, a másikkal a blúza alá csúszom be, és a hátát simogatom. Nem ezen a pár percen múlik az ebéd. Nem hagyom, hogy a pillanat heve elragadjon, ha összefonódtunk némiképpen, akkor kicsúszom alól, hogy segítsem kiszálni a vezetőülés felőli oldalon. Határozottan jók a beszélgetéseink, ám nem tudok szabadulni a vágytól, s van egy olyan érzésem, hogy mindig ilyen szenvedélyesek maradhatunk, akkor is, ha megkaptuk már egymást.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Kedd 2 Dec. - 20:47

Wyatt & Jordan

Nem tudom miért van hajlamom arra, hogy elrontsak mindent ami olyan szépen alakul. Csak feltett egy kérdést amire igazán válaszolhattam volna, hisz látom rajta, hogy komolyan megakar ismerni. Nem értem miért esik ennyire nehezemre, hogy megbízzak egy embertársamban. Wyatt talán nem teljesen tiszta lelkileg és a múltja sem fényűző,d e nekem sem, egyszer valakiben meg kell bíznom, nem maradhatok örökre magamba és nem tartogathatok mindent a lelkem mélyén. Wyatt figyel rám és szavai hallatán valahol belül elmosolyodom.
-Köszönöm! - Mondom és most már felé is megeresztek egy halvány mosolyt, bár nem mondom és mutatom ki, de borzalmasan jól esik, hogy vár és nem faggatózik, többet jelent nekem bárminél.
Aztán jön az újabb kérdés amire kurtán válaszolok és próbálok tényleg összeszedettnek tűnni. De nem látszik sikeresnek a próbálkozásom. Túlságosan is fájó az egész, a törődés hiánya, az, hogy mindenki eldobott, bár ez nem egyedi dolog mégis úgy érzem mintha csak velem történhetett volna meg ez.
Meglep, mikor azt mondja Ő is árvaházban nőtt fel, aztán a testvére halála..
-Részvétem Wyatt. - Mondom őszintén és egy cseppnyi szomorúság is van a hangomban. Én nem vesztettem el senkit, de egy testvér halála borzalmas lehet. A hangulatom tényleg mélyponton van viszont annyira nem szeretném, ha Wyatt ebből sokat tapasztalna meg, bár már most látom rajta, hogy kedvetlenebb, hogy tudok elcseszni mindent ennyire? Nem lepődnék meg azon, ha a vacsora után lelépne, megérdemelném, Ő töri magát, hogy jól érezzem magam a társaságában, próbál ellene tenni annak amilyen valóban, én pedig mit adok neki cserébe? Keserűséget, mondhatom szép vagyok, de tényleg.
Átveszi a kulcsot én pedig beszállok az anyósülésre és rábízom a vezetést. Kicsit jó csendben kibámulni az ablakon és töprengeni. Kiakarom engesztelni, nem akarom ezt is elszúrni, szeretném, ha Ő is hasonlóan jól érezné magát velem. Nem sokkal később kanyarodunk be az étteremhez, megvárom míg leparkol majd ezúttal én hajolok át az ülésen és tapasztom ajkaimat az Övéihez. Nyelvemmel bebocsátást kérek, hogy újra megízlelhessem. Ebbe a csókba sűrítem bele a bocsánatkérést amiért ennyire hűvössé varázsoltam a légkört kettőnk között. Szeretném ha ez működne, de még mennyire. Nem akarom hagyni, hogy bármi a múltamból akadályoztassa a jelenem és a lehetséges jövőm.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Kedd 2 Dec. - 18:52

Jordan & Wyatt

Azt hogy meg akarom ismerni, nyilván hosszútávon gondolom. Szükségem van arra, hogy ágyba bújjunk, ez tény, viszont érdekel a lány érzelmi háttere is. Mint ahogy viszont nem akartam gyorsan letámadni (talán így is sikerült a kelleténél durvábban) legalább lelkileg nem akarok belegázolni. Ha ez is korai, majd egyszer fog bennem annyira bízni, hogy elmondja a miérteket. Nem vagyok jó ember, sok van már a rovásomon, és ő hamarabb bepillantást nyert abba, amely engem fémjelez, mint ahogyan kellett volna. Nem éppen a kedvesség, és lojalitás az, amely hozzám vezette. Elfogadott így, attól még nem vagyok a herceg fehér lovon. Viszont őszinte vagyok, és ezt is értékeli.
- Ezt meg tudom érteni. Csak akkor lehetünk erősek, ha azt mutatjuk, hogy semmi nem fáj. Érdekel, ami benned rejlik, de tudok várni kislány. – Rántom meg a vállamat. Nem voltam sosem a megértés mintaképe, de vele kapcsolatban talán ideje lehet új életet kezdeni. Akár vele, ha kiderül majd egyszer, hogy összeillünk. Tulajdonképpen sosem gondoltam még magamra olyan férfiként, akinek hosszútávú kapcsolata, netán családja legyen, oly távolinak, bizarrnak tűnt a dolog, és még ha csupán pár napja is láttuk egymást, egy próbát megér, hogy mit tudunk egymással kezdeni.
- Árvaházban éltél? Mert én igen. A testvéremnek jutott a jobb élet. A sors iróniája, hogy most ő fekszik a hullazsákban... – Egyúttal kérdezek vissza, és mesélek egy kicsit a sajátomról is. Látszik, hogy nem is vagyunk mi annyira különbözőek, mint elsőre hittük volna. Tűz és víz, mégis egyazon alomból. Nem vagyok egy sóhajtozós tipus, most mégis beharapom az ajkamat, ahogyan a hajamat simítom hátra, hát tényleg nem kellett volna így beletartálnom. Lehet, hogy egyszerűbb lett volna, ha csak lefekszünk, akkor nem bolygatom meg a régi sebeket. Most már minden elszaródott... remek...
- Persze. – Veszem át a kulcsokat, és bepattanok a bogárhátúba. Muszáj kicsit igazítanom az ülésen, mert hosszabb a lábam, mint neki, aztán a gázra lépek. Nem sokkal később már a Four Season parkolójába kanyarodok be. Most az előbbivel ellentétben kisegítem az autóból, és elindulunk befelé, megkeresni az éttermet.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Vas. 30 Nov. - 10:58

Wyatt & Jordan

Nem tudom ezt elmesélhetném-e neki, soha nem mondtam el senkinek, hogy miért vagyok olyan amilyen. A professzornak sem mondtam semmit pedig sokáig próbált megfejteni, de ez egy olyan dolog amit magamban mélyen őrzők. Annyira fáj az emlék, hogy csak úgy eldobtak, hogy nem kellettem senkinek, hogy a nevelők is inkább elmentek mellettem minthogy megvigasztaljanak. Senkitől nem kaptam törődést. Egyedül a professzor segített nekem ezért maradtam a birtoknál, hogy valahogy visszatudjam fizetni a segítséget amit akkor nyújtott nekem mikor a legnagyobb szükségem volt rá.
-Tudod...ezt nem tudom elmondani, ne haragudj, nem megy. Túlságosan fáj az emlék.. - Húzom össze magam egy picit. Talán egyszer eltudom majd mondani neki, ha tényleg sikerül megismernünk egymást és együtt maradunk. Remélem nem bántom meg a titkolózással, de ha újra mindenre visszaemlékeznék az egész napra megpecsételné a hangulatom és jól akarom érezni magam, élvezni akarom a társaságát.
Leparkolok a parkolóban, Wyatt áthajol, hogy megcsókoljon én pedig hagyom és vissza is csókolok. De érzem, hogyha ezt sokáig folytatjuk a végén nem fogok ellenállni és hagyom, hogy azt tegyen velem amit csak szeretne. Finoman eltolom magamtól, érzem, hogy teljesen felhevültem pedig csak egy csók volt, el se tudom képzelni mit válthat még ki belőlem.
-Rendben, akkor nem sietünk. - Mondom és a kipirult arcomra varázsolok egy mosolyt. Lassan sétálunk el az állatokig akik a kaja reményében már a kerítés mögött állnak és várják a falatokat. Édes kis jószágok, kedvelem őket.
Megkérdem, hogy esetleg szeretne-e segíteni, de az indoka, hogy miért nem, nagyon is jogos, jó volna nem megsütni őket. Kérdésére, hogy hogyan kerültem a suliba pár percig nem felelek csak az állatokra vigyázok. Elmondjam neki? Megtegyem?
-Örökbefogadtak. - Válaszolom halkan. Annyira szép nap volt, kimentettek a szürke falakkal körülvett épületből, mégis annyira szomorú visszagondolnom rá. Vajon egyszer sikerül majd túl jutnom ezen? Egyszer talán. Az utolsó tök darabot is beadom nekik majd intek egyet az állatok felé.
-Mehetünk ha gondolod. - Mondom és lassan átkarolva magam elindulok a kocsihoz. El kell felejtenem ezt az egészet, hisz ez egy boldog nap, valaki megakar ismerni és talán megszeretni is, esélyem van arra, hogy valaki törődjön velem és valakivel törődhessek.
-Öhh, vezetnél te? Azt hiszem most jobb lenne nem volánhoz ülnöm. - nyújtom felé a kulcsokat. Nem akarok így vezetni, jobb lenne pár percig gondolkodnom az ülésen ülve, hogy gyorsan átrághassam magam a dolgokon, hogy a nap további részében jó hangulatban élvezhessem a társaságát és megismerhessem, mert megakarom

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Vas. 30 Nov. - 10:08

Jordan & Wyatt

- Köztük miért? – Kérdezek vissza meglepetten, és csak rázom a fejemet. A lány kedves, ez egyértelmű, külsőleg sincsen semmi gond vele, nem igazán tudok belegondolni, hogy miért lehet kirekesztve. Csak magamból tudok kiindulni, hiszen más mutánsokat nem ismerek, s úgy vagyok vele, hogy inkább kapaszkodnék bele, mintsem eltaszítsam magamtól. Furcsa...
Haladunk a farm felé, és azon tűnődöm, hogy talán a múltjában történt valami, amiért ennyire zárkózott, mégis vágyik arra, hogy valaki a karjába zárja. Ahogy mondja, talán nem vagyok bunkó, de lehetnék kicsit kedvesebb is. Csak éppen a keménységem egyfajta védekezés, míg számára ez sem szükséges. Akkor is bájos, ha éppen a lába között simogatom, miközben az életemért küzd. Érthetetlen, de tényleg bájos.
Nem tudom visszafogni magam, és hosszas csókba bonyolódunk, ami talán mégsem annyira hosszas, mert bár bizsergünk, ahogy csak kell, szinte érzem az azonnal megkeményedő bimbóit, határozottan tol el magától. Nem érzem gondnak, végülis így egyeztettük le, meg különben is azért vagyunk itt, hogy ne csak egymással fogalmazzunk. Enyhén szólva félreértettem, azt hittem a barátai igazi emberek, most esik le, hogy tényleg a kecskékről beszélt. A whiskey a fejembe szállt, tudatosul, hogy mit keresnének itt a haverjai a város szélén?
- Annyira nem vagyok éhes, nyugodtan körülnézhetünk. Azért javasoltam a programokat, hogy meg tudjuk ismerni egymást, nem csak tányér felett lehet. – Felelem, és kiszállok vele együtt. Az még nem merül fel, hogy a másik oldalra pattanjak, és kisegítsem, én a romantikus srácok közül jöttem, majd talán egyszer eszembe jut, most egyenlő felekként vagyunk itt. Megkerülöm az autót, hogy átérjek mellé, és már meg is indulunk a farm felé. Szerencse, hogy nem veszem észre amit az ajkaival művel, mert félő, hogy visszavágnám az autóba, a többi pedig egyértelmű. Itt a városon kívül viszonylag kevésbé védett a hely a széltől, így valóban nem érdemes sokáig maradni, kivéve ha van olyan épület, ahova be lehet húzódni, már lassan nyakunkon a tél, és a rossz idő. Lemaradok kicsit a lány mögött, nem fogjuk most egymás kezét, hiszen nála a zacskó van, úgy gondolom hogy valószinűleg nézem majd az etetést, még megsütném az állatokat a képeségemmel.
Közelebb lépek ugyan, de a lány kérdésére inkább csak a fejemet rázom vigyorogva, és rápillantok.
[color=#006699] - Kihagynám. Még bajuk esik, ha közelebb megyek. Csináld csak, megvárlak. Inkább arról mesélj, hogyan kerültél abba az iskolába, vagy mibe.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Pént. 28 Nov. - 21:13

Wyatt & Jordan

Elmosolyodom a kijelentésén, hát van benne valami, mintha kicsit változtunk volna mind a ketten. Bátrabb, merészebb vagyok és olyat is kimondok amit eddig még a gondolataimban is elzártam, már akkor zavarban voltam ha csak rá gondoltam, most viszont nem csak kimondtam, de éreztettem is vele, hogy mennyire vágyódom utána. Ő pedig a kezdeti durvasághoz képest most nagyon figyelmes, kedves és mondhatjuk úgy is, hogy türelmes, de azért érzem ám, hogy az a türelem a penge élén táncol. Annyira egymás ellentétei vagyunk és mégis annyira összeillünk, hát, hogy van ez? Nem értem, csiszolódunk, de sikerülni fog annyira összehangolódnunk, hogy működjön?Beülök a volánhoz Ő pedig csatlakozik hozzám. A kocsim számomra nem kicsi, de ahogy beszállt Ő is, kezdtem úgy érezni, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, akaratlanul néztem rá többször is.
Volt, hogy rágyújtott, régebben zavart a füst meg a cigarettacsikk, a növényeknek mindkettő ártalmas, de, hogy nála látom és éreztem nyelvén a dohány össze nem téveszthetetlen ízét, valahogy máshogy nézek erre. Annyira izgató volt, nem zavart, sőt, kellemes volt, bár lehet csak nagyon elragadott a hév..ami eddig soha nem fordult elő. Majd kipróbálom újra és újra, kíváncsi vagyok minden csóknál pont annyira fog-e tetszeni ,mint eddig.
Könnyeden vezettem végig az ismerős utakon, szinte mindig megtettem ezt a farmig ha erre jártam. Bár még sose izgultam ennyire, mint most, hogy tudom le kell nyűgöznöm Wyatt-et. Olyan érzésem van, ha most nem sikerül valami olyat mutatnom amitől jól érezné magát végül rám fog unni és megint csak az üresség marad hátra, visszafogok süllyedni a köztes állapotba ahol sose találtam meg önmagam.
-Igen, mutáns gyerekek, de bevallom őszintén, hogy bár igyekszem segíteni nekik sokszor még mindig én szorulok támogatásra, kívülállónak érzem magam a mutánsok között is, olyan mintha mindenhonnan kirekesztettem volna magam...egyedül melletted érzek valami elfogadást, de persze ne is figyelj rám. - Mondom zavartan majd tényleg csak a vezetésre összpontosítok, a gondolataim azonban szerte szállnak és nem hagyják, hogy mindent kizárjak a fejemből, ez bosszantó.
-Remek. Egyszer már jártam ott, talán olyan 2 évvel ezelőtt, jó kis hely. - Mondom mosolyogva. Alig várom már, hogy egy vacsora mellett tudjunk beszélgetni, utána meg lesz ami lesz, de vannak elképzeléseim.
A motort leállítom és beharangozom, hogy megérkeztünk. Már épp mondanám, hogy nem muszáj pár percnél tovább maradunk mikor áthajol az ülések között és megcsókol, majd megmarkolja a mellem amitől az ajkaiba sóhajtok és szinte bizseregni kezdek azonnal. Így egyáltalán nem könnyű átgondolnom a dolgokat és biztos lenni mindenben, hogy helyes, ha így folytatja rá fog venni, hogy engedélyt adjak neki, hogy rábólintsak, akarom Őt. Márpedig igaza van, aligha lenne ez a leghelyesebb.
Finoman eltolom magamtól, de a szapora légvételem és a pulzusom nem hagy el ezzel a mozdulattal.
-Nos..szerintem menjünk..hamarosan bezár a farm és akkor hiába jöttünk... - Mondom kicsit akadozva és próbálom helyre tenni a kusza gondolataimat. Annyira megtud zavarni, de a gond az, hogy élvezem.
Kinyitom az ajtót és kiszállok a kocsiból majd ha ezt Ő is megtette bezárom az autót nehogy valakinek mégiscsak megtetszen az öreglány.
-Ha gondolod nem töltünk itt mondjuk úgy 5 percnél többet és utána mehetünk az étterembe. - Nem is tudom hogy juthatott eszembe ez a farmos dolog, ezerszer jobban örülnék neki ha az éteremben lennék vagy folytatnánk amit amit a kocsiban abbahagytunk..erre a gondolatra megnyalom az ajkam..igaza volt, egyre mocskosabb leszek..nem is annyira rossz.
Összehúzom magamon a kabátot és elindulok az állatokhoz, kezemben ott a tök egy zacskóban. Most nem nézek Wyatt-re, tudom, hogy azonnal elpirulnék, leakarok csillapodni és ez nem megy ha Őt nézem.
A kerítés mentén hamar elérünk az állatokhoz. A jószágok a csemege reményében a kerítésnek dőlve bőgnek én pedig mosolyogva adok nekik a tökből ami majdnem a vacsoránk lett.
-Szeretnéd etetni őket? - Teszem fel a kérdést, mert hát ki tudja,lehet kipróbálná. Meg hát ha már eljött, hogy megetesse az állatokat akkor etesse meg őket. Szinte égve várom a válaszát, Wyatt aki állatokat etet sütőtökkel, hm, vicces és szinte fényképre kívánkozik.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Csüt. 27 Nov. - 21:18

Jordan & Wyatt

- Csiszolódunk Jordan. Te egy kicsit mocskosabb leszel, én meg tisztább. Valahol félúton talákozunk. – Bólintok neki, és végre ott tudunk tartani, hogy kilépünk a lakásból, ahol kevésbé érzem az illatát, bár ahogyan kézen fogom, és együtt haladunk, valami más érzés száll meg. Vágyom rá, ez nem is kétséges, de jó értelemben furcsa, hogy én, a sittes maffiózó valakivel megpróbálok boldog lenni. Nem tudom, hogy mi várható az egésztől, de rövid idő alatt sikerült kiszakítani egymást a megszokott hétköznapokból, na nem mintha amúgy nagyon unalmas lenne, amivel foglalatoskodom.
A farmot illetően érdekes az ötlet, tipikus városi vagány vagyok, nem tudom, hogy mit fogok tudni kezdeni magammal. De végülis nem az a dolog lényege, hogy mit csinálunk, hanem hogy együtt vagyunk. Beülök mellé az autóba, ami kellően picike, ám egyátalán nem nézem le őt, hogy nő létére vezet, míg én csak az anyósülésen terpeszkedek. Lecsavarom az ablakot, és rágyújtok, hogy ne rá kelljen lehelnem a füstöt. Nem vagyok erős dohányos, és ha eddig gondja lett volna a nyelvem ízével, már biztosan szólt volna, de hát nem erről szólt a fáma, felizgultunk mindketten egymás ajkától. A cigit mondanom sem kell a radioaktivitás segítsével gyújtottam meg. Oldalt pillantok, ügyesen, dinamikusan vezet, határozott csajnak tűnik, mert hát a vezetési stílus is sok mindent elmond. Mint ahogyan a kis kunyhóban is simán átvette az irányítást, hogy megmentse az életemet.
- Milyen furcsaságokra gondolsz? Magunkfajták? Én meg azt hittem a kissrácokról, hogy valami óvónő vagy. – Finoman elnevetem magam, azért mégsem annyira számkivetett mint én, vélhetően inkább arra értette, hogy nincsen családja, normális baráti köre, és csak a tanításban tudja megtalálni önmagát. Én még abban sem. Egészen jól elvagyok az életemmel, csak éppen nincsen motivációm. Több pénzt összehozni? Karriert építeni? Hatalmat szerezni? Minden csak múlandó szeszély, de az, hogy valaki este átöleljen, talán romantikus képzelgés, mégis van benne ráció.
- A Four Seasonsnak egészen jó a beülős része. Külsősként is lehet ott kajálni, nem várják el, hogy szobát vegyél ki. Mit szólsz? – Oké, szálloda, de most egészen értelmesen nézek ki, és amíg nem rendbontok, meg fizetek rendesen, addig erősen kétlem, hogy kinéznének onnnan. Főleg, ha ilyen jó csajjal érkezem. Lassan meg is érkezünk a farmhoz, amelyre már nagyon kiváncsi vagyok.
- Barátaid? Nem vagyok túl barátkozós tipus, de lássuk, ha kedved van hozzá. Viszont akkor... – Hajolok át az ülések között, és megcsókolom őt. Ismét feszít a vágy, ennek nyomatékot is adok, hogy rámarkolok a mellére, hiszen fene tudja, hogy a barátaival meddig leszünk, és egyértelműen vissza kell majd fognom magam. Tudom, kicsit felszínes vagyok, de ez az ismerkedős fázis számomra teljesen újdonság, ilyenkor már régen túlestünk mindenen átlag esetben. Jordan a kivétel...

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szer. 26 Nov. - 21:25

Wyatt & Jordan

Még sose éreztem így magam. Felszabadultabb vagyok és úgy érzem tartozom valahová, valakihez, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Ilyen még nem volt, mintha megvilágosodott volna előttem egy út amit követve a tiszta boldogsághoz juthatok. Ez az út az az ösvény volt amit a parkban tettem meg és a cél talán Wyatt lehet, reménykedem benne. Mellette nem érzem kirekesztettnek magam, olyan mintha elfogadna olyannak amilyen vagyok. Kellemesen bizsergek a közelében, a mozdulatai fura hatással vannak rám, de persze jó értelemben.
Mikor átadja a kezembe az irányítást nagyon boldog vagyok, ez a bizonyítéka, hogy nem akar kihasználni, hogy nem csak szórakozik. Persze egy olyan vallomás utána amit én kapok tőle nem hallgatok és én is bevallom, hogy vágyom rá, mert így is van, nekem is fura, de elfogadom, mondhatjuk úgy megtört a jég.
-Szerintem nem vagy tahó...csak egy kicsit más jellem, különlegesebb meglátásod van, és amúgy is engem ez fogott meg...benned. - Hoppá, a földről a lóra pattanva. Nem semmi változáson estem át. Nem tudom hogy képes kihozni belőlem ilyen szavakat, de megteszi. Persze fülig pirulok ami már tényleg zavar. Tényleg nem tartom tahónak, persze a viselkedése nem 100%-ig tetszik, mert ezt bevallhatom nyugodtan, bántott már meg, de úgy együttvéve szerintem rendes ember, vagy próbál az lenni...talán a kedvemért.
-Igazad van, menjünk. - pakolom el végre a tököt is és készen vagyok arra, hogy elinduljunk. Tudom, hogy egy nagyon buta ötlet volt tőlem ez a farmos dolog, de most már ha hirtelen visszavonnám akkor azt hinné össze vagyok zavarodva..tulajdonképpen pont ez a helyzet, de jobb ha erről Ő nem tud.
Elmosolyodom, ezt mostanában gyakran teszem ilyen hatással van rá. Örülök, hogy nem zavarja a bogárhátúm, még diplomaosztóra kaptam, hogy sikeresen levizsgáztam, azóta a szívemhez nőtt a négykerekű, megválhatnék tőle, de amíg gurul és működik a fék addig biztosan nem fogok. Kisétálok a kocsihoz és örömmel tapasztalom, hogy nem tettek benne kárt. Bepattanok a volánhoz és a kulccsal beindítom, a motor dorombol, akár egy öreg mozdony úgy pöfékel, de működik.
Wyatt is beül mellém és el is indítom a kocsit, lassan de biztosan kitolatok, mert hát a farm a másik irányban van. Ahogy megfordultam már indulunk is. Kérdésére nem is tudom hogy feleljek, elmondjam az igazat vagy ne, hisz a birtok egy menedék mutánsgyerekeknek, kedvelem Wyatt-et, de vajon bízhatok is benne? Hm, inkább csak nagy vonalakban vázolom úgy jó lesz.
-Egy iskolában dolgozom, gyerekekkel foglalkozom akik nem igazán értik meg a bennük rejlő furcsaságokat, segítek nekik magukra találni, fejlődni, nem vagyok tanár, inkább olyan kisegítő féle, lelki terapeuta vagy hívd ahogy jónak látod, de persze sokszor a gyerekek tanítanak nekem s nem fordítva. - Imádom a kis törpéket, aranyosak és nagyon bájosak. Rengetegszer tanulok tőlük valamit. ha valaki azt hiszi a gyerekek nem okosak és életrevalóak akkor az nagyon téved.
-Tudod már melyik étterembe menjünk? - Kérdezek most én. A környéken rengeteg étterem van, de nem sokban jártam eddig, ha volt is időm ide utazni akkor se ilyesmikre pocsékoltam az időmet.
A farm nincs messze, egy 20 perces kocsikázás után leparkolok egy parkolóban és leállítom a motort.
-Megérkeztünk. Van kedved megismerkedni a barátaimmal? - Fordulok felé mosolyogva, zavarban vagyok egy kicsit, olyan kis helyen voltunk most összezárva, hogy akarva és akaratlanul is sokszor pillantottam felé, nem mellesleg az illata is kellemes, nagyon kellemes...

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szer. 26 Nov. - 18:24

Jordan & Wyatt

Összefonódunk, és úgy vélem ez nem csupán testileg értendő, lelkileg is egy hullámhosszon vagyunk, a kezdeti elvadult állapokat félretéve képesek voltunk felismerni, hogy talán a másik lehet a megváltás. Hol kedves, gyengéd gesztusaink vannak a másik felé, vagy éppen olyan választ kapok tőle, amelyen nem tudok nem vigyorogni, és azt kívánni, bárcsak ne mondtam semmit, hiszen úgy válaszol vissza, hogy csak nézek rá. Főleg hogy közli, hogy határozottan nincsen ellenére a közeledésem, ám már kiadtam a kezemből a dolgot, az irányítást, és amikor végignyalja az ajkát, egyenesen belebizsereg minden porcikám, ám úgy vagyok vele, hogy már az is elég lehet, hogy ha estig kibirom, kibírjuk. Tőlem már az is a türtőztetés jele, és ha mást nem, hát meztelenül fogok táncolni, hogy mondjon már igent.
- Veled lehet őszintének lenni. Tudom, hogy jó nagy tahó tudok lenni, ami tutira szar érzés, és hát... bocs érte, de nem vagyok egy finomkodós tipus. A dolgok közepébe vágnék, de az nem mindig célravezető. Inkább menjünk. – Bólintok, és már öltözünk is, és indulunk lefelé, hogy kiderítsem,van e kocsija, és csak bólogatok a tököt illetően, az a legegyszerűbb, ha betesszük valami zacskóba, a kecskéknek nyilván nem sütve kell. Türelmesen megvárom, amíg elpakol, pedig mennék már. A farm nem is tudom, fura ötlet, de ha értelmes kapcsolatot akarok, nem szólhat minden arról, hogy két végén égetjük a gyertyák, hempergünk, meg drogozunk, igenis kellenek olyan szakaszok, programok, ahol egy kicsit le vagyunk nyugodva, átbeszélhetjük a dolgok anélkül, hogy sietnénk bárhova is.
- Nem baj, legalább nem kell buszozni, ne sajnáld. – Simogatom meg a buksiját, nem értem, hogy miért kéne szégyelnie magát. Nem tudom, hogy van e munkája, és hogy mi, a lakást is lehet, hogy csak bérli. Nekem ugyan van némi pénzem ami a fekete kereskedelemből származik, de a túlzott költekezés részemről is feltűnő lenne. Szórakozottan bólintok, annyira nem hiszem, hogy ismeri a képességem mibenlétét, így a puszta koncentráció nem biztos, hogy elég, de nem akarom majd ott kipurcantani.
- Milyen kis srácokat? – Kérdezek rá érdeklődve, és pattanok be mellé a bogárhátúba, Formás combjára téved a tekintetem, de nem, megfogadtam, hogy jó fiú leszek, és amíg nem kezdeményez, és sem fogom ingerelni... túlzottan. A farm után egyébként is ebédelni megyünk, hosszú még a nap, majd meglátjuk, hogyan is alakul.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Kedd 25 Nov. - 22:14

Wyatt& Jordan

Összezavar, szinte minden érintése, nézése valamit sugall és én próbálok erre támaszkodni, de közben pedig mást akar, nem tudok ezen olyan könnyen kiigazodni. Minden mozdulata mást sejtet és ha egy úton elindulok jön a következő ami máshová vezet, nem tudom mit kövessek, akar engem, de mégse, komolyabb dologban gondolkodik,d e közben azt mondja nem bír magával..hát akkor most melyik? Nem bírom a bizonytalanságot. Szerettem régebben is tudni mindent egyenesben, a bizonytalanság félelmet, gyanakvást és végül bizalmatlanságot szül, ez nem hiányzik nekem.
Mikor Wyatt arról beszél, hogy többet akar annál, mint hogy lefektessen és egyszeri alkalomként jól érezze magát velem, nem tudom mire gondolhat, miféle többre? Ledöbbenek a felismeréstől? Csak nem úgy többet? Mármint egy normális kapcsolatot? Jesszusom...jesszusom...ez nem hiszem, hogy sikerülhetne, mármint jó volna, szeretném nagyon is, de el vagyok törve, mint egy játék, több, mint képtelenség, hogy jól tudnék működni még ha megjavítanának akkor sem. Nem hiszem, hogy sikerülne annyit nyújtanom, mint amennyit megérdemelne vagy szeretne, ohh, most mit csináljak? Ha ezt elmondom akkor még lehet faképnél hagy és az fájna, de ha meg elhallgatom akkor a végén megtapasztalja maga is... ez akárhogy is nézem maga a csőd, mibe keveredtem? Annyira teli vagyok most megválaszolatlan kérdésekkel és sok kétséggel, lesz ez valaha is másképp?
Puszit kapok tőle a homlokomra és szorosan magához ölel amitől elmosolyodom és hozzá bújok, annyira részegítő az illata, vajon mondták már neki?
-Számkivetettek..- ízlelem ezt a szót a nyelvemen, igen, ez vagyok én is, Ő is, ez vagyunk mi. A szájából hangzó szó, hogy, de most talán egymásra találtunk, megmelenget, igen, én is így érzem, de én már azóta, hogy sikerült megmentenem az életét.
-Nos, ez nem igaz minden helyzetben. - Mondom halkan picit elpirulva, mi nők se vagyunk türelmesek, épp annyira tudunk türelmetlenek lenni ilyen helyzetben, mint a férfiak, csak mi nem mutatjuk ki annyira nyilvánvalóan. Bár én nem mondhatnám azt, hogy milyen sokszor volt velem ilyen, mert nem, sőt, talán ez az első eset, hogy türelmetlen vagyok...
Szemembe néz és látom a szemében, hogy komolyan gondol mindent és ez boldogsággal tölt el. Újabb szavai nagyon jól esnek, nem akar kihasználni, tud várni és kíván engem, ohh, talán ez az utolsó a szavai közül ami igazán megfogott. Akar engem és pont úgy érez ahogy én mikor megcsókolom vagy csak hozzá érek. Én is bizsergek tőle, a bensőm 1000 fokon lángol és többre vágyik tőle.
-Szólni fogok..- Észre se veszem, hogy az alsó ajkamat végig nyalom a gondolatra, hogy minden tőlem függ, tőlem és az akaratomtól, addig nem fog történni semmi amíg én nem szeretném...hm, ez tetszik, nagyon tetszik. Erre szükségem is van, talán fizikálisan vágyom rá és akarom, hogy velem legyen, de vajon mennyire állnék készen lelkileg? Ez a 10 pontos kérdés, magam se tudom.
-Én is így érzek, a csókjaid, az érintésed, mind fura hatással van rám, kellemesen furán. - Mondom mosolyogva. Oh, de még mennyire így van.
Végig fogja a kezem míg előhozakodom őrülten idióta tervemmel. Randizni akar velem én pedig elrángatnám pár állathoz... nem vagyok normális, de ezt már tudjuk.
-Van kocsim, de nem a legújabb széria. - Mosolyodom el szégyenlősen. Egy Bogárhátúm van, régi és pici is, de még gurul, és remélem évekig fog is még, hozzám nőtt.
-A sugárzás miatt ne aggódj, csak koncentrálni kell és nem lesz gond. - Mondom biztatóan, mintha csak a gyerekek között lennék és őket kellene biztatnom.
-Ne haragudj, annyira hozzá szoktam már, hogy a kis srácokat biztatni kell, hogy ez így megmaradt. - Pirulok el, na igen, ha olyan helyen dolgozol ahol sok a képességét nem igazán értő vagy használni tudó gyerek és fiatal hozzá szoksz, hogy biztass másokat.
Fogom a táskám és kiveszem belőle a kocsikulcsot. Szeretek vezetni, de egy ilyen matróna kocsi tulajdonosaként igazán nem mondhatom azt, hogy száguldani is szeretek.
-Ha gondolod indulhatunk is. - Magamra kapom a kabátom és készen állok az indulásra. A kocsi kint van a házzal szemközti út mellett, ott szoktam parkolni és szerencsére nem sportkocsim van amit előszeretettel fújnak meg. A kis öreg négykerekű biztonságban van. Már nyitnám az ajtót mikor eszembe jut, hogy állatokhoz indulnánk, de a tök meg az a konyhában van még.
-Hupsz, a sütőtököt majdnem itt hagytuk. - Zavarosan lesütöm a szemem és nevetem el magam.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Kedd 25 Nov. - 18:05

Jordan & Wyatt

Tudom, hogy teljesen összezavarom őt, én is össze vagyok zavarodva, ha rá gondolok, ha hozzáérek, vagy csak összenézünk. Egyértelmű, hogy nem ilyen csajokkal szoktam összeszűrni a levet, sokkal keményebbekkel, mint ahogyan fordítva is biztos, hogy a finomabb, romantikusabb pasikért van ott. Mégis egymásra tudtunk hangoldódni, és ha végre eldöntjük, hogy meg akarjuk ismerni egymást a félresiklott kezdés ellenére is, akkor akár még működhet is a dolog. Gyakorlatilag kimondtam, hogy attól függetlenül, hogy nagyon is hemperegnék vele nagyokat, tulajdonképpen arra gondoltam, hogy próbáljunk meg valami kapcsolatfélét, fussunk együtt. Bár utálatos szó, de legyen a barátnőm? A csajom még ocsmányabb szó, azt végképp nem használnám. Odalépek hát hozzá, nem akarom, hogy magára húzza az egész dolog súlyát. Miután kapott egy homlokpuszit, átölelem, és magamhoz szorítom.
- Miért is ne lehetne ilyen? Számkivetett vagyok én is, talán most megtaláltuk egymást. Nem mondom, nagyon is csábos vagy, de legalább egy kicsit vissza kell fognom magam. Tudom, hogy ti nők lazán tudtok várni, ha arról van szó. – Kicsit eltartom magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni, nem tudok nem vigyorogni. – Dehogy rontottál. Pont erről van szó. Nem akarom, hogy úgy érezd, túl könnyen odadobtad magad. Állandóan bizsergek, ha csak hozzámérsz, vagy megcsókolsz. Egyezzünk meg. Ha elérkezettnek látod az időt, akkor szólsz, vagy kezdeményezel. Nem akarlak állandóan letámadni. – Választ várva tőle hagyom most őt beszélni, nekem az sem baj, ha egy perc múlva kezdeményez, vagy egy hét múlva, a lényeg, hogy ha jó érzés velem lennie fizikálisan, lelkileg is érjem meg hozzá. Elengedem végül a derekát, és csak a kezét fogva figyelem, amit mond, megvonom rá a vállamat, a vigyor továbbra is ott van az arcomon.
- Nem tudom, hogy mennyire értékelik majd a belőlem áradó sugárzást, próbáljuk ki. Étterem itt is van a közelben, de akkor menjünk először a farmra. New Yorkban nem láttam értelmét kocsit tartani. Megy oda valami járat, vagy neked van kocsid? Netán séta? – kérdezem a kabátomért nyúlva, amit magamra öltök, és miután végre lelohadt egy kicsit a vágyam, itt az ideje hogy a szexualitást félretéve megpróbáljunk valami randit összehozni.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Hétf. 24 Nov. - 19:59

Wyatt & Jordan

Nem igazán éreztem még így, ennyire intenzíven, szinte minden kitörlődik a fejemből, nem gondolkodom, a csókjai teljesen elveszik az eszem, csak érzek. Ágyékát nekem nyomja miközben a nyakam vonalát csókolja én pedig már ennyitől felnyögök. Teljesen elvarázsol, még sose éreztem így, nem vágytam még senkire ennyire. Bár nem sok összehasonlítási pontom van. Elmerülök benne amennyire ez csak lehetséges, csókjai mentén lazulnak fel gátlásaim, félelmeim, perzseli a bőröm ajkainak érintése és egyszerűen képtelen vagyok nem a hajába túrni mikor szinte hívogat. Nem tudom mi vonz benne ennyire, egyszerűen nem tudom, de ez a rejtélyes titok kellemes, megfejtésre vár és alig várom, hogy belevessem magam a feltárásába. Légzésem szaporává válik és igen megdöbbenek mikor ezt az egészet így az elején abbahagyja. Csalódottságom tükröződik az arcomon és persze a kétely meg a félelem, valamit elszúrtam érzem, de mit? Nem hiszem, hogy túl gyors lettem volna vagy esetleg tényleg ennyire hamar kiderül, hogy szinte fogalmam sincs az emberi kapcsolatokról, lehetséges, hogy ennyiből kiderüljön?
Lepattanok az asztalról és próbálom rendezni a gondolataimat, testem lassan. fokozatosan lenyugszik és a vágyam is csillapodik, bár nem mondom, hogy ettől nem érzem magam kényelmetlenül, mert nagyon is így van. Légzésem normalizálódik, de még mindig száguld a pulzusom. A nagy örömből olyan hamar lehangolódtam.
Elmosogatok, csendben teszem a dolgom, hogy segítsek neki a főzésben, nem igazán tudok mit mondani vagy kérdezni, láttam a tekintetében, hogy vágyott rám, éreztem is, hogy kellek neki, de aztán olyan hirtelen állt le...ezt nem tudom hová tenni. Csak állok csendben miközben törölgetem az edényeket, kérdésemre választ várok, mert komolyan kezd aggasztani, hogy hol is rontottam el. Tudni akarom, hogy legyen miből okulnom. Figyelem ahogy megpróbál kielégíthető válasszal szolgálni.
Teljesen ledöbbenek azon amit mond, tetszem neki és, hogy ennél többet akar. Én tetszem neki...az eddig világos volt, hogy nekem tetszik Ő, de nem gondoltam volna, hogy neki is én, mármint mondta, de nem hittem el, azt hittem tényleg csak ágyba akar vinni, ami valahol igaz is, de nem most. Elmosolyodom a szavain, tehát továbbra is akar engem, szinte lángolok az örömtől. Szavai fura hatással vannak rám, idétlen vigyor ül az arcomon és ismét rákvörös vagyok, de tudom, hogy itt az ideje nekem is mondani valamit.
-Én is akarlak téged, ennyire még senkit nem akartam, ilyen érzéseim se voltak soha, de tényleg. Az emberi kapcsolataim mondhatni nem jutottak túl messzire és nem is volt túl sok, épp ezért tartottam attól, hogy valamit elrontottam, mert túlságosan élveztem amit csináltunk.. - Belepirulok a mondanivalómba ez annyira kínos. - És oké, az ágy várhat. - Mondom halkan és a fülem hegye megint tűz pirosan virít. Nagyon zavarban vagyok, így még nem beszéltem senkivel, főleg olyannal nem akit alig ismerek pár napja. Nem tudom mi ütött belém, tényleg megváltoztam. Intenzív hatással van rám, az a puszi a homlokomra pedig megmosolyogtat.
-Nagyon is lenne kedvem ebédelni menni, de akkor mi legyen a tökkel? - Kérdem elgondolkodva majd eszembe jut valami. De nem tudom ezt mennyire fogja díjazni.
-Van a közelben egy kisebb farm féleség, kisállatok vannak az udvaron, kecskék és nyulak, ha már elmegyünk ebédelni, visszafele elvihetnénk nekik a tököt, örülnének neki. - Pár számmal összébb húzom magam, mert tényleg nem tudom mit fog erre válaszolni, azt mondta meg akar ismerni, hát én ilyen vagyok, növény és állatbarát, velük érzem jól magam és ha hagyja bevezetem ebbe a világba Őt is, a világomba.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Vas. 23 Nov. - 20:29

Jordan & Wyatt

Beszívom az illatát, hagyom, hogy az érzékeink diktáljanak most az eszünk helyett. Ágyékomat széttett lábai közé nyomom, ahogyan a nyakát csókolgatom, érzem, ahogyan az ő teste is a végletekig hevül, vágyunk szinte összeforr, mégis úgy vélem, nem ez a jó út. Ahogyan átgondoltam már az elmúlt napokban, hogy nem akartam elvenni az ártatlanságát (még ha volt is pasival) akkor, most is megigértem neki, hogy bár vágyom rá, együtt akarok lenni vele mindenhogyan. Ha most ellőjjük az egyik legfontosabb puskaport, nem biztos, hogy van értelme erőltetni a kapcsolatot. Mégpedig azt jobban akarom. Tetszik nekem, és ha úgy alakulhat, hogy elvihetem valahova, együtt nevethetünk egy filmnen, vagy csak egyszerűen sétálnánk a tóparton, semmi értelme egy könnyen múló szenvedélyes lángban kiégni. Nem tolom el, de pillantásomon nem is érezheti azt, hogy nem kell. Sajnálom, ha feltüzeltem, de még mindig jobb így, hogy rossz kedvet okozok neki, mintsem egy gyors aktus, hogy kialudjon a vágy, utána pedig mit is keresnénk egymásban? Látom a kétségbeesett pillantását, magát hibáztatja, sokadszorra. Nem, azért annyira sok konfliktusunk nem volt még. Viszont nem hagyhatom, hogy úgy vélje, rosszul fogta meg az egész dolog lényegét. Leteszem a tökhámozást, és gyorsan kezet mosok, ez most fontosabb. Gyorsan kezet mosok, és odalépek hozzá, immár a leteperés szándéka nélkül.
- Te semmit. Én nem tudok magamon uralkodni. Rákényszerítelek, hogy félreértsd, mit is akarok tőled. Komolyan mondom, akarlak téged... de jobban tetszel annál, hogy csak úgy megtegyük. – Sóhajtok fel, fogalmam nincsen, mikor lettem ennyire kedves, vagy figyelmes, de ő mégis ezt érdemli. Voltam már mások, akiknek nem érdekeltek az érzései. Megfogom a kezét, talán most egy kicsit lovagias vagyok ezzel, de nem zavar, ez most így alakult. – Gyorsan beindulok tőled, és lassítani akarok. Szar érzés, hogy kellemetlen helyzetbe hozlak, amihez végül alkalmazkodsz, mert meg akarsz felelni, aztán mégis visszahátrálok. Ez nem a te hibád. Nekem van pocsék életem, és nem tudom, hogy mi a helyes. De most már tudom. Akarlak téged. Nem csak külsőleg. Menjünk inkább el ebédelni, ha még nem utáltál meg nagyon. Szépen lassan haladjunk, az ágy várhat. Mit szólsz? – Veszem kezeim közé az arcát, és egy puszit nyomok a homlokára.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szomb. 22 Nov. - 21:54

Wyatt & Jordan

Ohh, bárcsak ne lennék ennyire elcseszett. Ha talán egy picivel több emberség fért volna el bennem akkor nem rettegnék annyira, hogy komolyabban megismerjem. Pedig annyira vágyom arra, hogy közelebb kerüljünk, hogy tudjak róla mindent testileg is mentálisan is. De ott van az, hogy mi van akkor ha elszúrom, ha nem nyújtok annyit amennyit vár? Jó, kapcsolatról itt még nem lehet beszélni, ez egyfajta ismerkedős fázis, de én képes vagyok itt is elrontani valamit, elég ha meglátja rajtam mennyire visszahúzódó vagyok és, hogy mennyire félek az emberektől, mert így van, rettegek. Bennem van még a sok fájó emlék és érzés amit kaptam gyermekkoromban. Elutasítottak, bántottak, ebből nem lehet könnyen kigyógyulni, ez nem olyan egyszerű. Persze nagyon szeretném, ha nem okoznék csalódást, de honnan tudhatnám, hogy nem így lesz? Annyi kérdés és bizonytalanság van bennem.
Egyszerre örülök annak, hogy itt van és, hogy csak is miattam, de közben meg annyira kellemetlenül érzem magam, szinte minden mozgásom gépies és próbálok tényleg olyan lenni, mint amilyennek kell, ha magamat adnám teljesen biztos, hogy itt hagyna és többet nem látnám.
Pakolászom és próbálok egy jó háziasszony szerepét felölteni, nem akarom, hogy lássa mennyire nem férünk össze a konyhával. Itt lakom, jó, itt is lakom, de a konyhát még mindig nem sikerült igazén felderítenem. Inkább megveszek valami bolti gyorsan elkészíthető éltet minthogy főzésnek adjam a fejem, foghatjuk lustaságnak vagy félelemnek a főzött étel eredményétől.
Igazán meglepődöm mikor hátulról magához ölel. Egyszerre kellemes és ijesztő. Olyan rég nem volt hozzám valaki ennyire gyengéd. Nem tudom, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgassak e pillanat. Mert az eszem azt mondja, te nem vagy hozzá való és a végén te is befogod látni, hogy csak elhitetted magaddal, hogy van reményed egy kapcsolatra vagy nevezzük ezt akárminek. A szívem pedig talán túl naiv, Ő azt sugallja, hogy most talán esélyt kapok és ha hagyom kiúszni a kezeim közül akkor talán soha nem találom meg újra. A szívem nyer, legalább 100 ponttal és hagyom, hogy inkább az érzések vezessenek, az ész és aggodalom kapuit elzárom és hagyom, hogy Ő vegye kezébe az irányítást. Az asztalon kötök ki, lábaim bilincsében pedig ott van Ő. Csókjai nyomán felperzselődik a bőröm közben pedig mintha fáznék, tiszta libabőr a karom, ez annyira fura és mégis jó. hajába önkéntelenül túrok bele amire felnyög és ez talán a legjobb ami eddig történt, elégedettsége nekem is az. De hiába adom meg magam neki mégsem kellek. Megint csak faképnél hagy, akárcsak azon az estén a lakásom ajtajában...miért? Itt ülök értetlenül és teljesen feltüzelve..most mit csináljak. Csendben ülök és nézem ahogy a tököt hámozza, meg se szólal én pedig egyelőre nem erőltetem a beszélgetést. Lekászálódom az asztalról, de előbbi jókedvem füstté vált, mit csináltam rosszul? Ez a kérdés hangzik a fejemben újra és újra.
Előkészítem a maradék eszközöket és amire biztos szükség lesz újra elmosogatom, hogy biztos tiszta legyen, van amit már belepett a por. Mind a ketten csendben végezzük a dolgunkat, de sokáig ezt nem bírom.
-Mit csináltam rosszul? - Fordulok felé letéve egy tiszta edényt a csöpögőbe. Nem bírom ezt elfelejteni és választ akarok, tudni akarom mit ne tegyek ha abban akarok reménykedni, hogy valaki közelebb kerülhet hozzám.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szomb. 22 Nov. - 18:17

Jordan & Wyatt

Valahol azt kéne eldöntenünk, hogy mit is akarunk egymástól. Tudunk könnyedén haladni, ez egyértelmű, hiszen a vad bosszúvágyamat oly könnyedén tudta átfordítani érdeklődéssé saját maga iránt. Mintha az elmúlt napban csak ő létezett volna, és nem is bántam mindezt. A saját ügyem várhat, legalább addig, amíg meg nem tudom, hogy mit akarok tőle. Nem pusztán a fizikai vágy hajt felé, de akkor micsoda? Meg akarom ismerni, vele akarok lenni, de ez hogyan férhet bele a zaklatott életembe? Nem tudom, csak azt érzem, hogy valami módon mindent érdemes félredobni érte. Megforgatom ujjaim között az italospoharat, lenézek az aljára, amíg várom, hogy lassan ő is kijőjjön, és újratöltsön. Ez végül meg is történik, és a pakolászása közben sikerül váratlanul megint rámozdulnom. Nem tehetek róla, valami olyan buja vágy hajt irányába, amelyet nem tudok, de nem is biztos, hogy le akarok küzdeni. Először hátulról ölelem át, majd miután megfordítottam, és felültettem az asztalra, már teljesen el tudok merülni benne. Kár volt azt mondanom, hogy előbb meg akarnám ismerni, mert minden érintése oly szenvedélyes, pedig nem is biztos, hogy tud róla, mit művel velem. Azt már átgondolni sem merem, hogy vajon csak rám van ekkora hatással, vagy minden férfire? Felnyögök, ahogyan a hajamba túr, még ezt is oly érzékletesen kezeli, és bár mondana valamit, alig hallom meg. Szinte akadály nélkül állok most szétnyitott lábai között, és a nyakát csókolgatva haladok lefelé, hogy végigfektessem az asztalon. Nem, ennyire nem lehetek vele egyszerű, és brutális. Vágyunk egymásra, de mi a garancia arra, hogy ha megkapom amit akarok, nem állok tovább. Nem, életemben először illene is tisztelnem valakit.
- Igazad van. Majd megpróbálok jófiú lenni. – Sóhajtok fel, és mégsem döntöm rá az asztallapra. Arébb lépek, de nem akarok hogy azt lássa rajtam, mennyire bizonytalan vagyok. Szeszélyes, mint az időjárás. Egyszer ezt akarom, aztán azt. Neki pedig állandóan alkalmazkodnia kell hozzám. Egy átkozott hülye vagyok. Hagynom kéne, hogy ő irányítson, és akkor nem hozom felemás helyetekbe. Így is tudom, hogy ha meg akarnám tenni, semmi akadálya nem lenne, viszont akkor magát utálná később, hogy ilyen könnyedén odadobta magát. Egy utolsó csókot még nyomok az ajkára, s tényleg próbálok a tökre koncentrálni. Mármint a növényre. Megmosom, és elkezdem egy nagyobbacska késsel lehámozni a héját, majd feldarabolni. Kell még pár pillanat, hogy lelohadjon a vágyam, addig nem tudok érdemben megszólalni.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Pént. 21 Nov. - 22:22

Wyatt & Jordan

Forróság önti el a testemet ahogy azt mondja nem is kérne engedélyt, hogy ajkait az enyémre tapassza. Nem tudom mi váltja ki belőlem ezt a heves érzést, de borzalmasan vágyom arra, hogy megtegye, hogy meglepjen egy-egy kósza, de vad csókkal. Úgy viselkedem mellette mintha még soha nem lettem volna férfival holott ez nem így van, de az viszont tényleg első a számomra, hogy valaki ennyire lenyűgözzön pedig igazából több benne a rossz, mint a jó..a vadsága tetszik, igen, határozottan így van. Úgy érzem magam vele szemben, mint egy buta liba, valahogy nem tudom összeszedni a gondolataimat és hát arcomon is láthatja, hogy ezt mind Ő váltja ki belőlem.
Annyira féltem tőle az elején, de most inkább akarom, hogy velem legyen. Vonzódom hozzá és ez valahol megdöbbent és megrémiszt, de valahol meg csodálattal tölt el, mert nem tudom megérteni mivel váltotta ezt ki belőlem. Ember még nem állt ennyire közel hozzám, még senkit nem hívtam fel magamhoz vagy mondtam azt neki, hogy lefekszem vele...megváltoztatott teljesen, de nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy ne. Ahogy belépünk a lakásba és az összes vér készletem elment a pirulásra végre ledobom a táskám egy székre és túlesek egy kínos pillanaton mikor nem tudom mit is csinálhatnék, végül italért szaladok és a lakás egyetlen alkohol tartalommal rendelkező italát öntöm pohárba és szolgálom fel neki.
-Talán. - Mondom sejtelmesen majd beharapom az alsó ajkam és mosolygok, nincs így és ezt mind a ketten tudjuk, de jó elgondolni. Valahol vártam, hogy felbukkan majd, magyarázatot ad arra ami köztünk történt, de most már tudom, hogy erre nem tud választ adni, épp annyira van elveszve, mint én, együtt kell kiderítenünk mi ez az érzés és kapocs ami nem hagyta egyikünknek sem, hogy felejtsünk.
Edényeket készítek elő és meglepődöm mikor hátulról magához ölel és érzem ágyékát, önkéntelenül elpirulok és a fülem megint csak égő vörös, kezd egy kicsit unalmas lenni az állandó pirulás, jobb lesz leszokni róla. Ebben a helyzetben nem tudom mit csináljak, belesimuljak-e az ölelésébe vagy finoman hárítsam el ezt a hirtelen közeledést, köztes állapot nincs?
Magával szembe fordít majd megemel. Kérdésemre választ kapok, de nem igazán tud most elszomorítani ha esetleg sutba kellene vágnunk a főzőcskézést. Légzésem szapora lesz és odalent kényelmetlenül érzem magam...Beleharap az ajkamba amitől egy aprót felnyögök és behunyom a szemem. Az asztalra ültet és csókolgatni kezdi a nyakam, a kezem szinte egy különleges erőnek engedelmeskedve túr bele a hajába, olyan puha és selymes.
-Talán...folytatnunk kellene a főz...- De nem fejezem be, egyszerűen jelentőségét veszti, lábammal átkarolom és remélem nem hagyja abba, mert ez annyira jó. Sóhajtok és szaporábban veszem a levegőt, hogy csinálja ezt? Pár perc alatt képes elfeledtetni velem mindent és nem hagyja, hogy másra koncentrálhassak. Adni akarok neki én is valamit..felemelem a fejét már ha hagyja és először picit puhatolózva majd ahogy ráérzek szenvedélyesen csókolom meg. Olyan édes, méz édes...

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Csüt. 20 Nov. - 20:53

Jordan & Wyatt

- Helyes. Nem fogok ugyanis engedélyt kérni rá. – Bólintok mosolyogva, nem vigyorgok állandóan, mert akkor valami hülye arrogáns idióta lennék, aki egyből beleszeretett egy szöszke kiscsajba. Valami azért történt köztünk, ami több a puszta vágynál, mert másért még nem voltam képes napok múltán is visszajönni, gondolkozni kettőnkön. Ez azért mégis jelent valami. Azért határozottan jól érzem magam vele, lehet felőlem bátortalan, félénk, többet számítanak a testének jelei, sőt, a szavai is, hiszen belement volna abba, hogy odaadjuk magunkat egymásnak. Hát nem mondom, azért ha ilyen könnyű dolgom lenne, hogy csak felmegyünk, és megtesszük, az nem semmi, itt valahogy nagyon egymásra lehetünk hangolódva, még az én elcseszettül mocskos életembe is képes lehet fényt varázsolni. Igaz, felnőttekként sem egyszerűbbek a kapcsolatok, mintha gyerekek lennénk, de legalább létezhet annyi magabiztosság bennünk, hogy nem lepődünk meg, ha testi kapcsolatra is sor kerülhet.
Bent a lakásban nézelődöm cseppet, a cipő végül marad, a pisztolytáskám pedig az oldalamon, azt gyorsan lecsatolom, nem akarom, hogy feszélyezve érezze magát a fegyver láttán, és a kabát alá csomagolom. Körbelesek hát a kaja után, és a drágaság az egyik kedvencemet hozza.
- Szivem, te vártál engem? – Bólogatok neki, és átveszem tőle a poharat, kortyolgatva nézelődöm, még nem tudom, hogy bent mit csinál. Valamin nagyon elgondolkoztattam ezek szerint. Végül csak kijön, addigra már nagyjából el is döntöttem, hogy valami sült tököt készítek, mézes-mustáros szószban. Az majdnem olyan, mintha húst ennénk, de mégis egészséges. Bólintok az instrukciókra, és ahogy lehajol előttem, szinte ösztönösen lépek mögé, átölelve őt, és finoman a hátsójának nyomva az ágyékom. Ez így tényleg rohadt nehéz lesz, ha ennyire kedves és még szexi is. Lehet, hogy sutba vághatjuk amit kitaláltunk, mert ahogyan az előbb megnézett, már attól bizseregni kezdtem, de nem lehet mindent csak úgy félredobni. Mégis megfordítom, és a combjai alá nyúlok, hogy magamra emeljem.
- Valamit biztosan, csak jussunk oda... Így nehéz.. – Hajolok előre, és beleharapok az ajkába, és a konyhaasztalra ültetve lágyan csókolgatni kezdem a nyakát valahol a kulcscsontja környékén.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt

» Jordan & Wyatt - A költözés
» Central Park - Wyatt & Jordan
» Jordan & Wyatt - Atlantic City-ben
» Tűz és víz ~ Megara & Wyatt
» Jordan O'Neil