Jordan & Wyatt

Tárgy: Jordan & Wyatt Szer. 12 Nov. - 12:25

First topic message reminder :

Jordan & Wyatt

Pár nappal később még mindig ő jár a fejemben. Nem tudom miért, de valami hülye módon még arra is vetemedtem, hogy félretegyem azt, hogy a testvéremet kinyíró banda ügyét félretegyem, legalább addig, amíg lábadozok. A seb ugyan behegedt, viszont erőre kell kapnom. Kivettem egy másik szobát, és lejárok futni, edzeni, hogy legalább javuljon a közérzetem, de azóta is idegesít a dolog, hogy a kis szőkére csak úgy rámásztam, pedig önzetlen módon segíteni akart. Ennél persze még jobban idegesít, hogy nem sikerült eléggé rámásznom, mert ahányszor csak rá gondolok, mindig megkeményedek. Biztosan egy felszínes idiótának tarthat, és már nem is akar még egyszer látni, de valóban tetszett, még ha a testiségtől el is vonatkozunk. Látnom kell, legalább még egyszer. Majd legfeljebb nem beszélgetünk, de tudnom kell, hogy ő is érezte azt, amit én. A reakciójából ugyan tapasztaltam valamit, de lehet, hogy nem tehetett róla. Ha nem volt tudatos, akkor csak ráerőszakoltam magam. Na jó, valóban eljátszadoztam a gondolattal hogy kicsit erőszakodom vele, netán ki is kötözöm, de mindkettő csak akkor élvezetes, ha beleegyezését adja. Bármennyire is bunkó vagyok, az igazi alázásra nem lennék képes egy nővel, viszont igenis el tudnám képzelni, ahogyan sikongat alattam. Hát egy próbát még megérhet a dolog. A saját lakásán nem akarom zaklatni, mert akkor nincsen számára menekülési út, ha nemet mond. Így a szemben lévő kávézóba ülök be, hátha véletlenül arra jár, és észrevesz. Ez már a második nap, tegnap biztosan dolga volt, én meg nem tudtam aludni a nyolc capuccino után. Ma még csak a harmadikat nyomom, de már fel vagyok tőle pörögve. Az oldalam sem sajog már, tettrekésznek érzem magam.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szer. 19 Nov. - 21:17

Wyatt & Jordan

Elmosolyodom a szavain. Azt mondta lassan haladunk és majd kialakul, ennek ellenére azért megjegyzi, hogy nem biztos, hogy minden a tervek szerint fog alakulni, fura mód ennek örülök. Sőt, várom, hogy mikor borul majd fel a rendszer, Ő képes volt a faházban is izgalomba hozni, holott ott még nem volt semmi sem tisztázva, mint most, nem azt mondom, hogy egyből belevágnék és természetesen a lassan járj, tovább élsz elvet követve talán többre jutunk...viszont erre nehéz figyelni mikor folyton a szépen metszett szájára siklik a tekintetem.
-Már pedig megcsókolhatsz..- Mondom picikét bátortalanul bár már egyre jobban megy, hogy felengedjek. Sikerül neki elérnie, hogy lassanként olvadozzon a jégtömb és a lassan csordogáló víz tengeri hullámmá korbácsolódjon. Nem tudom hogyan képes ezt elérni, de tény, hogy nagyon jó benne.
Már nem vagyunk tinik és ebben egyetértek, nem várom el, hogy bárki is udvaroljon nekem vagy megakarjon hódítani, sőt, eddig a napig nem is akartam, hogy bárki közelebb kerüljön hozzám, mint a szomszéd utcabeli ismerős. Wyatt más, Őt akarom, nem tudom megmondani milyen ügyből kifolyólag, de vonzódom hozzá és bár nem tudom, hogy köztünk működne -e bármi azért jobb megpróbálni, max a végén elkönyvelem, hogy javíthatatlan vagyok.
A konyhám tudtommal nincs teli, nem szoktam sok élelmiszert vásárolni hisz pár napnál nem maradok tovább, így remélem igaza lesz és tényleg találunk valami összeütni valót.
Nem vagyok konyhatündér, de talán valamit képes leszek összehozni neki, szégyenben azért nem akarok maradni.
Füleim elvörösödnek mikor belép a házba, a megjegyzését nehéz lett volna nem érteni. A a táskámat leteszem és nagyon remélem lesz itthon valami, igazán kellemetlen helyzet lenne, ha boltba kellene menni, mert nincs semmi a hűtőben vagy a polcokon..mondjuk van, hogy egy nap nem eszek semmit csak egy kis kekszet vagy gyümölcsöt, meg hát nem tartózkodom a házban hosszú ideig, az élelmiszer csak megromlana.
Zavaromban megkérdem nem-e inna valamit, véletlenül akad egy kis Bourbon Whisky, nem tudom mikor vettem, de nem rossz.
-Whisky megfelel? - Más nincs itthon úgyhogy azt öntök neki. Míg Ő a konyhában van addig én szépen visszarakom az üveget a szobában levő éjjeliszekrényre. Ha ma esetleg nem tudnék aludni akkor jót fog tenni pár korty...vagy több. Pár percig az ágyon üldögélek és csak akkor indulok vissza a konyhába mikor kérdez tőlem.
Megpillantom a minap vett sütőtökkel. Azért vettem, hogy valami édeset, de mégis egészségesebbet egyek, mint a kekszek, meg is feledkeztem róla.
-Tökéletes. - Mondom mosolyogva majd az italt az asztalra rakom hogyha kérné nyugodtan kiszolgálhassa magát.
-A fűszereket a harmadik polcon találod és ha kell valami edény az pedig a mosogató alatti polcos szekrény részben találod. - Mondom, de közben azért már lépek, hogy segítsek, Ő a vendég vagy mifene. Egy tepsit is előveszek meg pár fakanalat meg ilyen-olyan eszközöket, fogalmam sincs mit tervez így jobb felkészülni.
-Mit fogunk készíteni? - Jó, lehet, hogy valami alap dolgot, nem tudom, azért csak rá kérdezek, bár nem mintha igazán erre figyelnék. Kissé túlságosan is képes elvonni a figyelmem már csak a megjelenésével is, lesz itt egyáltalán bármilyen főzés szerűség? Azon kapom magam, hogy picit túls sokáig legeltettem a szemem rajta, zavaromban gyorsan az edényekkel kezdek foglalatoskodni, de látványosan ügyetlen vagyok, ebből nem mászom ki, ez van.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szer. 19 Nov. - 18:14

Jordan & Wyatt

- Csak aztán nem tudom, hogy menyire fogom tartani magam, ha még meg is csókolhatlak. Majd kialakul, ha te is akarod. – Vonom meg a vállamat vigyorogva. A házikóban nagyjából semmibe vettük a szabályokat, legalábbis én, és úgy belemásztam az aurájába, mintha tényleg az utolsó perceim lettek volna. Előfordult, hogy akkor így is éreztem, de megmentett azzal, hogy nem lökött el, s a testével motivált, még ha nem is szándékosan tette. Nem gondoltam arra, hogy holmi kis kurva lenne, aki egyből felizgul, ha hozzáér, a teste reakciójáról nem tehet. Nem azt mondtam, hogy akkor kezdjük a nulláról, és meg akarom hódítani. Az maradjon a tinikre. Egyszerűen meg akarom próbálni, hogy milyen lehet vele együtt lenni, fizikailag és lelkileg is, anélkül, hogy rágörcsölnénk a dolgokra. Most megint egy félreértéssel indítunk, de nem vagyok hajlandó ezen megsértődni, lazán kezelem a dolgot, ahogyan eddig is.
- Nem tudom, hogy mid van otthon, de majd valamit összehozunk. – Vonom meg a vállamat magabiztosan, a sitten a konyhán kaptam munkát, és bár az a nyolc hónap nem volt sok, azért az alapokat könnyen el lehetett sajátítani a krumplihámozáson túl is. A fűszerezésben pedig egyenesen királynak számítok. Így elsőre az lenne a legegyszerűbb, ha valami zöldségessel indítanánk, a húshoz legtöbb esetben idő kell, most maradjunk a gyors megoldásoknál. Bármennyire is nem tud elképzelni engem egy lábas mögött, rá fogok cáfolni.
- Még arra is sor kerül Jordan-cica, talán egy kicsit később. – Felelem vigyorogva, egyenlőre csak átlépek a küszöbön, és leveszem a kabátomat. Valami fogas után nézelődöm, és miután nem ismerem ki még a lakásban az egyik székre dobom le, ha úgy tűnik, hogy nem akar majd kidobni, ráérek otthonosan viselkedni. Most nem érintkezünk fizikailag így körbenézek, hogy nagyjából képben legyen. Vagyok annyira gerinces, hogy kibújnék a cipőmből, de papucshoz nincsen kedvem, egyenlőre maradok hát így, ha mégis megcélozánk a hálót, akkor úgyis lerúgom.
- Bonts fel valamit. Bármit. Csak üssön. Megnézem a konyhát. – Lépek be végül némi keresgélés után oda, és nem lepődöm meg túlzottan, hogy nagyjából olyan, mintha nem is használná. Jó, én sem vagyok egy házitündér, és meg tudom érteni, hogy amilyen szép, nem kell cselédet játszania. Igazából még azt sem tudom, hogy mivel foglalkozik. Kinyitom a hűtőt, s az alsó polcon felfedezem azt, amiért jöttünk, sütőtök. Nem a kedvencem, viszont nem is rossz. Kiemelem, és a kezemen egyensúlyozva szólok be a szobába.
- Ez jó lesz barbie-baba? – Ha igenlő választ kapok, akkor fűszerek után kezdem nyitogatni a szekrényeket.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Kedd 18 Nov. - 21:58

Wyatt & Jordan

Annyira megváltozott minden, én is, nem tudom mitől, de minden megfordult. Én, aki szinte minden emberi kapcsolattól távol tartottam magam most mégis vágyódom egy férfi után akit nem ismerek és félnem kellene tőle. Egyszerűen számomra ez érthetetlen. Régebben is próbálkoztam, akartam, hogy legyen valami közöm a körülöttem élőkhöz, voltak pasijaim, de minden kapcsolat hamar kudarcba fulladt és mind miattam, nem tudtam megadni a kellő érzelmet, vágyat és kielégítést, nem voltam elég jó. Csak külsőleg feleltem meg mindig is az elvárásoknak, akik szemrevalónak tartottak azok hamar visszavonták érdeklődésüket amint megismertek. Sose voltam jó senki számára, de Wyatt olyan dolgokat vált ki belőlem amit elképzelni se tudtam eddig. Egyszerre vonzódom hozzá és mégis taszít el. Úgy érzem mellette, hogy tartozom valahová, bizsergek ha csak a testemhez ér...nem tudom ez ugyan mi lehet, de éppoly kellemes, mint hátborzongató. A csók után jutunk el ahhoz a részhez ahol nem csupán meglepődöm, de igencsak el is szégyenlem magam amiért ilyen dolgokat képzeltem róla. Jó, persze, bevallotta, hogy tényleg ágyba akar vinni, de nem csupán ez a célja. Én meg nos kicsit sem erkölcsös nőhöz illően engedtem volna ennek a kérésének...nem tudom mi van velem.
Hallgatom magyarázatát, figyelek és fülelek. Mikor megsimogatja a hajam elmosolyodom.Annyira őszintének hangzik amit mond. Még ha hazudik is én képes vagyok hinni neki. Tényleg megakar ismerni, nem csupán egy éjszakára vágyik és felejtésre, tényleg akar engem, ezt olyan nehéz elhinnem, de még nehezebb felfognom azt, hogy én is akarom Őt.
-Nekem is tetszik ez a lassan menjünk mélyebbre dolog. És én is szeretnék veled lenni. Megfelel. - Mondom a második felét picit halkabban, tőlem ez nem megszokott, soha nem mondtam még ilyet férfinak, na nem mintha nőnek igen.. Talán nem kellene tartanom ettől a lassan ismerkedjünk össze dologtól, de azért van bennem aggály. Nem ismerem így belsőleg nem ítélem meg őt, de amit akkor este produkált, fegyver, lőtt seb, és titkok, nem tudom, hogy jó dolog lenne-e beleásnom magam. Teli vagyok tagadással és furcsa vággyal, hogy ennek a tagadásnak nemet mondjak és elfelejtsem. Hát létezik ennél is őrültebb dolog?
-Jó ötletnek tartom. - Mosolygok, ráér később is elmondani neki, hogy szakács tudományom nem terjed messzire, nem volt senki aki bevezetett volna ebbe magam erejéből pedig nem szántam rá túl sokat. Tudok főzni, de messze menőleg nem profin és mindent.
A csóktól picit elpirulok, de szerintem nem észrevehetően, hozzá kell szoknom, hogy érhetnek még váratlan meglepetések.
Mivel nem távolodtam el a lakásomtól így hamar visszaérünk és én már nyitom is a zárat, hogy beljebb fáradhassunk.
-Fáradj beljebb! - Invitálom be miközben magunkra zárom a lakást, óvatos vagyok, olyan mintha az oroszlánt bújtatnám a házamban amit követhetnek az idomárjai..Ahogy megbizonyosodom a biztonságról belépek a konyhába és a táskámat az egyik székre akasztom. Nem valami nagy a konyhám, egy kis asztal pár székkel foglalja el a helyet középen, a saroktól az ajtóig egy konyhabútor helyezkedik el amibe be van építve minden ami kell.
-Kérsz valamit inni esetleg? - Zavarban vagyok, nem igazán tudom mit kéne most csinálnom. Sose láttam vendégül senkit se a lakásomban úgy, hogy közben megmagyarázhatatlan érzések fűztek volna hozzá. Zavarom látszik is rajtam, össze-vissza sétálok és nem találom a helyem. Ohh, hogy nekem mindig el kell szúrnom valamit, olyan vagyok, mint egy túlpörgött búgócsiga. Magamban lassan végig mondom vagy százszor, hogy nyugi míg végül talán valamicskét hatni kezd, egy fenét, rosszabb.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Kedd 18 Nov. - 19:20

Jordan & Wyatt

Sosem mondtam, hogy kiismerhető vagyok. Igazából olyan szeszélyes vagyok, mint a tavaszi időjárás, még én magam sem tudom, hogy mit akarok. Amikor ott voltunk a faházban, máson sem tudott járni az eszem, hogy hogy megfektessem, ám amikor már elkezdtünk öltözködni, lassan tudatosult, hogy mit is tett értem, míg én kihasználtam a helyzetet. Teltek a napok, ismét urrá lett bennem a vágy, látni akartam, de már bennem volt az is, hogy mi lenne, hogy ha valóban érdekelne? Ha nem pusztán egy alkalomról lenne szó... vagy nem is csak a szeretőm lenne, hisze tényleg tetszik?
Most itt van, s ahogy megláttam, furamód dobbant a szívem. Nem pusztán a vágy öntött el, valahol hálás voltam a sorsnak, hogy láthatom őt. Nem hiszem, hogy szerelmes vagyok de kérdő pillantára határozotan ki merem jelenteni, igen, szeretném őt megismerni, de még ki akarom ezt mondani. A csók végeztével hiába tüzeltük fel egymást, nem nyálcsorgatok, hogy azonnal menjünk fel hozzá, és máris akarom őt, de muszáj kicsit részletezni mindent. Őszintén. Igaz, nem vagyok egy romantikus alkat, sokszor egy arrogáns seggfej vagyok, ez most egyik ideje sem.
- Úgy volt. És még most is... le akarok, ha már így fogalmazol. Vágyom rád, ez már az első perctől egyértelmű, ugyanakkor... – Simogatom meg a haját, és finoman az álla alá nyúlok, pedig most is engem figyel. – Én voltam félreérthető, ez tény. Nem sokan álltak volna meg segíteni, az amit tettél, különlegessé tesz. Ezért mondtam azt, hogy együtt akarok lenni veled, de ne az elejétől, mintha valami... kamaszok lennénk. Meg akarlak csókolni, elvinni téged valahova, és ha úgy alakul, majd akkor... hancúrozni is, de ne döntsünk el mindent most. Megfelel így? – Nem érzem azt, hogy beégett volna, valóban én is furcsán fogalmaztam, és ahogyan találkoztunk, korántsem volt szokványos. De most, hogy itt vagyunk egymás karjaiban, nincsen miért szégyenkeznie. Rajta áll, hogy mit tudunk kihozni a helyzetből.
- Ettől még felmehetünk hozzád, nem akarok most a gondokkal foglalkozni, csak veled. Mit szólnál, ha összedobnánk valami... közös ebédet. Az megfelel? – Kérdezem még egy csókot nyomva arra az édes szájára, és ha ő is úgy látja, akkor átmegyünk az utca másik oldalára, hogy felmenjünk hozzá a lépcsőn.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Vas. 16 Nov. - 21:11

Wyatt & Jordan

Mint mondtam nem ismerem az embereket. Nem értem igazán őket, nekem sose volt rá esélyem, hogy jobban megismerjem a társaimat. Ezért hát mit is gondolhatnék vajon Wyatt mit akarhat. Azokból a gesztusokból amiket kaptam tőle, simogatás, csók és egyéb jelzések, másra nem is igazán gondolhatok, mint, hogy egyszerűen megakar fektetni. Vannak ezzel szemben aggályaim, de nem mondhatnám, hogy ellenemre lenne. Tényleg eléggé össze vagyok zavarodva.
Azt mondja, hogy nem teljesen biztos. Miben? Én gondolnék valamit félre? Nem tudom róla elképzelni, hogy többet akarhatna egy kést alkalmi szexnél, hisz mit adott nekem eddig? Csupa olyan dolgokat amik a testemnek szóltak és nem nekem. Nem hiszem, hogy én értettem félre, ha pedig így van akkor Ő se igazán tudja mit akarhat.
Ilyen helyzetben kívánom azt bárcsak több tapasztalatom lenen e téren, de nincs, voltak pasijaim, próbáltam ezáltal beilleszkedni, de végül mind feladták, esélyem se volt, hogy egy ilyen helyzetet kitanuljak és megértsek. Wyatt nekem túlságosan bonyolult, tartok tőle, hogy ebből csak fájdalommal fogok kilábalni.
A csóknak vége én pedig lépek, de nem azt a választ kapom amire számítottam, vagyis de, viszont némi pluszt ami változtat a dolgokon. Figyelmesen hallgatom végig és észre sem veszem, hogy picit mosolygom, nem feltűnően, de mégis. Talán félre ismertem volna? Látom rajta, hogy próbálkozik a legtöbbet kihozni a gondolataiból, én pedig igyekszem értelmezni a szavait.
-Én azt hittem, hogy...csak leakarsz feküdni velem. - Borzalmasan kínos helyzet. Most nem tűnhetek többnek egy buta libánál. Vagy egy prostinál...szuper. Most fogalmam sincs mihez kezdjek, ebből már jól nem jöhetek ki. Teljesen félre értettem és a szemében egy könnyűvérű nőcskévé válhattam egyik pillanatról a másikra.
-Sajnálom, én tényleg nagyon sajnálom...valamit nagyon félre értettem... - Zavarban vagyok és ettől a fülem mindig picit bevörösödik. Úgy értelmeztem, hogy akar pár éjszakát és kész ennyi, erre előjön azzal, hogy mégse teljesen így értette. Mekkora hülye vagyok, tényleg nem ismerem az embereket.
-Tényleg megakarsz ismerni? Végül megpróbálok lehiggadni, de a zavarom nem tűnik el, viszont egyszerűen nem tudok elválni tőle, nem akarok lelépni csak, mert ennyire beégtem. Ott maradok a karjai közt, ha ezek után úgy dönt, hogy mégse vagyok annyira különleges, hogy kelljek neki akkor hagyom, hogy elmenjen. Ezek ellenére még mindig úgy érzem, hogy Ő a kulcsa annak, hogy beilleszkedhessek az emberekhez, hogy Ő és én rokon lelkek vagyunk...remélem a megérzésem nem csal és tényleg így van, akarom, hogy így legyen.
-Igazad van abban, hogy nem vagyok biztos magamban, tényleg így van, viszont egy valamit tudok, hogyha már beléptél az életembe akkor nem akarom, hogy anélkül lépj ki, hogy ne ismernélek meg mindenhogy. - Nos, én tényleg nem vagyok normális, de ehhez az új Jordan-hez kezdek hozzászokni.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Vas. 16 Nov. - 19:39

Jordan & Wyatt

Valamit félreért, az teljesen biztos. Tetszik, és akár ágyba is bújnék vele, de most nem pusztán erről beszélek. Ez csak akkor derül ki, amikor végre elengedjük egymást, holott a csók, és az ölelés teljesen jól sikerült, pedig benne volt az esély, hogy ellök magától, és miután megmentett, többé hallani sem akar rólam, hogy ilyen arrogáns módon kezdeményeztem, gyakorlatilag visszaéltem a helyzettel. Meresztem a szememet, mert úgy tűnik, hogy a faházban töltött órák alapján úgy gondolja, kiismert, és általánosít, hogy pasiként egyetlen célom lehet vele. Pedig nem. Oké, nem vagyok az a romantikus alkat, ez gyorsan kiderült, de a másik véglet sem. Nőkkel egyszerűen nem tudok a végletességig szemét lenni.
- Nem vagyok benne biztos. – Ingatom a fejemet. Egyértelmű, hogy sokkal egyszerűbb helyzetből indulunk a korábbi válságnak köszönhetően, de mindent nem kívánok felrúgni. Kiváncsian figyelem a reakcióit, ugyanis nem úgy tűnik, hogy biztos lenne a dolgában, mintha saját magát győzködné, hogy akarja-e mindezt. Nem akarom ráerőltetni magam, de ha már úgy alakult, hogy legyen közünk egymáshoz, legalább valamit próbáljunk meg. A karomban tartom, és ugyan végigsimítok rajta, ez nem olyan, amit korábban nem tettem meg. Tudom, hogy bizsergető, feltámasztja bennem a vágyat, és ahogyan felnéz rám, tudom, hogy akár meg is tehetném, a kérdésem mégsem erre irányult. Túl önzetlen ahhoz, hogy ilyet tegyek vele.
- Van, de... Jordan, én nem erre gondoltam. Gyönyörű vagy, és nehéz neked ellenállni, legszívesebben most ágyba vinnélek, de... – Elmosolyodom, és bólintok. – Nem erről van szó. Azért, mert letapizlak, vagy megcsókollak, azt akarom, hogy biztos legyél magadban. Meg akarlak ismerni. Arra értettem hogy amit elkezdtünk, hogy... de hülyén hangzik, többször összejönnék veled, mint a... pasid? Randitársad? Ilyesmi. Csak annyi volt az elképzelésem, hogy ne nulláról induljunk. – Na csak összefoglaltam valahogy. A parkban majdnem felrúgtam, aztán még meg is csodáltam kissé, volt némi izgató tapogatózás, de a jellegtelen, és értelmetlen aktusnak nem biztos, hogy a híve lennék. Megvonom a vállamat, még az is elképzelhető, hogy a vágy végül egymás karjai közé taszít, ahonnan már nincsen visszaút, de a vágyni rád nem pusztán a testének szólt. Annak, hogy töltsünk együtt pár napot, menjünk el jól érezni magunkat, és ne úgy kezeljük magunkat, mint két tini, akik csak messziről szemlélgetik egymást. Felnőttek vagyunk, lehet gyorsabb tempó, ami még nem értelmetlenül száguldó.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szomb. 15 Nov. - 21:42

Wyatt & Jordan

Meglepődöm mikor felkap és magához szorít, nem erre számítottam, tulajdonképpen nem is számítottam rá. Az meg aztán végképp meglep mikor megcsókol, tiltakoznom kellene, de egy darabig nem teszem, sőt vissza is csókolok. Egy csókkal képes feltüzelni és ha a józan eszem már egyáltalán nem lenne meg nem szabnék gátat az egésznek. De így okosabbnak kell lennem, nem hagyhatom, hogy szórakozzanak velem. Egyik pillanatban még majd leteper egy faházban a másik pillanatban se szó se beszéd a lakásom előtt hagy majd megint megjelenik és megcsókol, ezt nem tudom logikusan sorrendbe tenni. Megszakítom a pillanatot és bár az eszem most diadalt aratott az érzéseim azonban keservesen sóvárognak a folytatásért. Megkérdem, hogy ugyan mit érezhet jelen pillanatban és persze azt kapom válasznak amire számítottam is.
-Igen, tudom, hogy mit akarsz. - Mondom és közben azon agyalok, hogy ha Ő ennyire biztos benne, nekem ez miért nem megy? Egyáltalán nem várok tőle semmi elkötelezettséget, sőt, mivel nem ismerem picit még tartok is attól, hogy közelebbről megismerjem hisz nem tudom mit rejteget a múltjában. Azonban nem vagyok tisztában azzal, hogy nekem elég-e pár együtt töltött éjszaka...
Az, hogy tetszem neki felvillanyoz, de azzal már nem igazán tudok mit kezdeni, hogy Ő inkább előbb a testemet akarja megismerni és nem engem, mit bizonyít ez? Azt, hogy valójában rám nem kíváncsi, de amilyen adottságaim vannak azok már felkeltették az érdeklődését. Ez csupán azt bizonyítja, hogy az emberek tényleg nem az én világom, hogy nem ide tartozom.
Viszont mikor mellette voltam úgy éreztem tartozom valahova, ha meg se adom az esélyét, hogy újra ezt érezhessem akkor felesleges volt minden. Megtehetném, hogy most nemet mondok, hogy nekem így nem felel meg, de akkor magamtól vonnám meg a jót. Már válaszra nyitnám a szám mikor benyúl a kabátomba és végig simít a mellemen, pont úgy, mint a faházban is tette. Nem tudom, hogy lehet ilyen hatással rám, de már most forróságot érzek odabent és a pulzusom is szaporább, és még csak épp megérintett, mire lenne képes, ha teljesen odaadnám magam neki? Nem elég, hogy ismét lázba hoz, de megint ajkaimon érzem az Övéit és tényleg lángol a testem, akarom Őt és ebben most már teljesen biztos vagyok. Ismételten én vetek véget a csóknak, de hozzásimulok és elakarom érni, hogy ne engedjen el.
-Belefér. - Csak ennyit mondok majd puszit adok a szájára. - Van kedved hazakísérni? - Teszem fel a kérdést ami mögé rejtem valódi szándékomat. Tudom, hogy érteni fogja a célzást, akarom, hogy értse. Fogalmam sincs mi üthetett belém, eredendően irtózom az emberi kapcsolatoktól és most mégis én vetem magam egy vadidegen férfi kezei közé. Talán az a vágy hajt, hogy megtudjam tényleg tartozom valahová. Emellett olyan dolgokat vált ki belőlem amit még senkinek sem sikerült...akarom Őt még akkor is, ha ez csupán egyszeri alkalom lesz és soha többé nem fogom látni...

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szomb. 15 Nov. - 20:19

Jordan & Wyatt

Megkapom a nevét is, most már legalább valamit tudok róla, azon túl, ohgy kedves az idegenekkel, és akár még a saját erénye árán is segít nekik. Lehet, hogy azért volt távol napokig, mert át akarta gondolni, van-e értelme elhúznia, meg hát simán lehet, hogy van valakije, én meg a bunkó stílusommal ráerőltetem magam. Megpróbálok kicsit lehiggadni, hogy látom őt, pedig ahogyan a karomba kapom, és érzem a teste melegét, a keblét, ahogyan magamhoz szorítom, ismét feltámad bennem a vágy, hogy együtt legyünk, pedig egyértelmű, hogy csak én erőltettem a dolgot. Nem is tudom, hogy a pillantásából zavart látok, vagy örömöt, jó lenne mihamarabb megtudni a dolgot. Végül nem tudok vele mit kezdeni, csak azt, hogy megcsókolom, talán egy kis romantikát is viszek bele, holott a faházban a szenvedélyről szólt minden. A csókunk összeforr, és vissza is kapom tőle, ami nem kis megelégedettséggel tölt el, főleg, hogy át is karol. Nem érdekel, hogy az utcán bárki megláthat minket, ebben a pillanatban most ő itt az enyém. Beletúrok szőke tincseibe, ám ennél tovább nem megyek, teljesen logikus, ha mégis tiltakozni vágyik egy idő után. Meg kell hallgatnom a véleményét.
- Nem tudom, hogy mit kéne éreznem. Ha őszinteséget vársz tőlem, tudod, hogy mit akarok. Igéretek nélkül. Az biztos, hogy vágyom rád, csak sajna az is benne van, hogy ez egy túlértékelt dolog. – Vonom meg a vállamat. Nem vagyok most sem arrogáns, sem lekezelően bunkó, de most miért kezdjem el csábítgatni, hogy aztán egy eldobott, használt játékszernek gondolja magát, akit átvertek. – Azért kerestelek meg, hogy megköszönjem, mert más nem tette volna meg. Tudom, hogy egy segg voltam, de... tetszel. Nem csak a szex miatt, tényleg. Nem vagyok a randizgatás híve, szívesen folytatnám, amit elkezdtünk, és még utána is megismerhetjük egymást. Ha ez így neked belefér. –Elhallgatok, és miután most egészen kevesen járnak az utcán, finoman becsusszan a kezem a kabátja alá, hogy gyendéd határozottsággal simítsak végig ismét a mellén. Lehet, hogy többet nem is lesz rá alkalmam. Akkor talán most utoljára érezni akarom. Lehajolok, és ismét odatapasztom ajkamat az övéhez. Egyszerűen kell nekem, és nem mondok le róla. Nem egyszer, mindig. Nem vagyok az az azonnonnal beleesős típus, most sem szerelemről van szó, vágyakozásról, birtoklásról. Viszont a kettő most nekem összefügg, csak úgy tudom megismerni, ha azt testileg-lelkileg teszem a fokozotosság értelmetlensége nélkül.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Pént. 14 Nov. - 22:22

Wyatt & Jordan

Az utóbbi pár napban tényleg minden gondolatom körülötte forgott, ha lementem sétálni akkor azon gondolkodtam miért hagyott ott az éjjel. Ha lefeküdtem aludni akkor azon járt az agyam, hogy miért hagytam elmenni. Ez tényleg őrültség. Azonban mára már tényleg felhagytam azzal a reménnyel, hogy valaha is megfogom érteni azt ami köztünk történt, mert történt valami ez nem kizárt. Ám Ő elment én pedig maradtam és lassan elhagyom a várost, hogy újra munkába álljak, azzal pedig tényleg minden remény elfog szállni. Ahogy elhaladok a kávézó előtt pillanatokkal később meghallom a hangját és aztán ahogy megfordulok meg is látom. Meglepődök és egyszerre öntenek el az érzelmek árnyalatai. Hol ott a kétségbeesés, a vágyakozás, de néha valami megmagyarázhatatlan is belevegyül aminek nem tudok nevet adni. Olyannyira megváltoztam azóta az este óta, mintha kicserélődtem volna. Olyan mintha egy részét megkaptam volna.
-Én pedig Jordan. - Mosolygok és örülök, hogy újra talaj van a lábam alatt. Picit zavarban vagyok ez tény, nem tudok semmit Wyatt-ről, lehet van valakije, egy felesége vagy legalább négy barátnője...egy ilyen fickónak bármije meglehet amire vágyhat. Éppen ezért nem tudom én mire kellek neki. Annyira szeretném megérteni, hogy Ő mit akar most és, hogy én miért vágyom utána ennyire. Valami megpattant azon az estén bennem és talán benne is. Nem gondoltam volna, hogy megkeres, azt hittem azzal a búcsúval lezárult ez a fejezet, de örülök, hogy mégsem.
-Ha nem lettél volna kitartó akkor hiába is tettem volna bármit..együtt csináltuk. - Mosolygok rá. Még nem láttam Őt mosolyogni, de határozottan jól áll neki. Jobb, mint az állandóan komoly és bunkó viselkedése...nem mondom, hogy az nem áll jól neki, de hosszútávon picit már idegőrlő lenne. Miket nem gondolok? Hosszútávon? Álljon meg a menet, megjelent, oké, de ez még nem jelent semmit, azzal sem vagyok tisztában én mit akarok igazán, azt meg végképp nem tudhatom neki mik a szándékai.
-Igen, valami történt ott...de én nem sajnáltam. - Végre sikerült valamit kipréselnem magamból anélkül, hogy bele ne pirultam volna. És tényleg, egyáltalán nem sajnáltam, jó, nem tartom helyesnek, de azt se mondhatnám, hogy bántam, mert igazából élveztem és azóta is többre vágyom.
Derekamnál fogva húz közelebb majd megcsókol, de ezúttal már nem állok ott, mint egy szobor hanem én is bekapcsolódom, nem gyengéd, de nem is erre vágyom, tőle nem.Valami a szenvedélyében, keménységében fogott meg. Hagyom, hogy Ő irányítson, átakarom adni magam neki, azt akarom, hogy birtokoljon...Szét nyílnak ajkaim, hagyom, hogy felfedezzen és én is eképpen teszek. Kezeimmel a derekát ölelem és eszem ágában sincs tiltakozni vagy véget vetni a pillanatnak, legalább is egy darabig nem.
Percekig eltart a csók, de aztán megszakítom, mert egy: Bár élvezem, mert nagyon jó érzés a közelében lenni, megérinteni, de rájövök, hogy mégis idegenek vagyunk egymás számára. Kettő: Én nem vagyok az a fajta nő, aki beleugrik a mély vízbe éppen ezért nem értem mi történik most velem. Én hagytam, hogy megcsókoljon és most én akarok visszakozni, ész és érzelem. Simán betud kavarni ez a kettő.
-Ez..túl gyors, vagyis úgy értem, jó meg minden, de nem vagyok tisztában azzal, hogy mi lesz ezután. - Hopp, csinálj magadból majmot verzió. Ez után már biztos dilisnek fog tartani, de üsse kő, nem fogom hagyni, hogy beleessek életem legnagyobb hibájába, előbb megakarom ismerni vagy legalább a nevén kívül tudni róla valamit.
-Érzel valamit? - Bomba kérdés 2/2. Érez valamit. Ezt már tudjuk, inkább magamnak kellett volna ezt feltennem, én nem vagyok tisztában a vágyaimmal.
-Mármint úgy értem, hogy mi volt az ami miatt megkerestél? - Na nem mintha ezzel bővebben kifejtettem volna. Végül is tudom miért keresett meg, azon az estén nem kapott meg és gondolom most szeretné ha így folytatódna, én is szeretném, de nem csak egyszer..többször.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Pént. 14 Nov. - 20:28

Jordan & Wyatt

Amikor már tényleg azt hinném, hogy semmi értelme az egésznek, feltűnik ő. Nem vesz ugyan elsőre észre, ezt vehetném a sors kezének, hogy talán hagynom kéne elmenni... Csak egy pillanatig habozok, aztán már pattanok is. Nem, a sors keze az, hogy az utamba vetette őt. Nem fogom miatta félretenni a testvérem ügyét, de ráébresztett arra, hogy nem lehetek olyan elvakult, mint amilyennek gondoltam magam korábban. Ez a pár nap róla szólt, és miért ne szólhatna róla megint egy újabb pár. Gyorsan kint vagyok az üzletből. Nem mondom, hogy szerelem első látásra, valami igenis összefűz minket. Egyértelműen érzem, hiszen nem pusztán az önzetlensége volt, ami miatt úgy reagált rá, ahogyan. Talán nem voltam túl kedves a mozdulataimmal, de akarok belőle még. Nem olyan durva módon, ahogyan elvettem, de kell nekem. Legalább azért, hogy megtapasztaljam, lehetek-e még más valaki, mint aki korábban, előtte volna. A rácsok mögött töltött hónapok még jobban elvadítottak, pedig előtte sem voltam egy rendes gyerek, ő viszont mintha mindent eltörölne, megváltana... Ez hogyan lehetséges? Képes volt nem csak testileg, lelkileg is megérinteni.
- Lassan nem ártana a nevedet is tudnom. Wyatt. – Mondom meg az enyémet, és leteszem, már csak azért is, nehogy felszakadjon a seb, másrészt nem akarom végltetesen zavarba hozni. Simán lehet, hogy van valakije, csak hátrasorolta a tényt, hogy nekem tudjon segíteni, legalább annyival, hogy nem vágott képen, amikor h ozzáértem, és ezzel pont az eszméletemnél tudott tartani nem is rövid ideig. Hozzáér a sebhez, még csak fel sem szisszenek, sőt, viszonzom a mosolyát az érintésre.
- Hála neked.. szőke. – Az érintése ismét feltüzel, valahogy állandósult az érzet, hogy ilyen hatással van rám. Most már egyértelműen zavarban van, nem ilyen pasijai szoktak lenni mint én, bár még csak közelében sem vagyunk annak, hogy bármi is legyen köztünk. Pedig... holmi édes szünetként egymásra hangoldódhatnánk, mielőtt tovább folytatjuk nyomorult életünk.
- Hagyjuk a mellébeszélést, azért vagyok itt... mert valami történt ott. Amit talán kicsit sajnálok, mert nem így akartam. És mégis, hatással voltál rám, ahogyan azóta is. – Előrehajolok, és nem érdekel hogy alig ismerjük egymást, majd szól, hanem oké neki a dolog. Átkarolom a derekánál fogva, és határozottan, keményen csókolom meg. Nem én vagyok az a gyengéd pasi, akire a külseje alapján vágyhat, tőlem csak ez telik. Szétnyitom az ajkait, hogy belülről fedezzem fel azokat, mert érezni akarom, ahogyan az elmúlt napokban is csak erre tudtam gondolni. Talán általánosság, hogy a pasik csak ezt akarják. Meglehet. Viszont rám lelkileg is hatással volt, ezért vagyok most itt. Ha csak egy prosti kéne, szereznék. Nekem ő kell.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Csüt. 13 Nov. - 21:11

Wyatt & Jordan

Valamiért úgy érzem mintha a közelemben volna. Butaság hisz már valószínűleg arra sem emlékszik, hogy találkozott velem. Miért volna még egyáltalán a város ezen részén? Ilyen az élet, ebbe bele kell törődni, mellesleg teljesen különbözünk, lehetetlen, hogy akár barátok vagy esetleg...szeretők lehessünk. Én nem vagyok olyan lekezelő, mint Ő és Ő pedig nem olyan nyomorult, mint én. Talán mind a ketten a társadalom kivetettjei vagyunk, de neki még van esélye újra beleolvadni az emberi rajba, míg nekem ez már egy veszett ügy.
A kávézó előtt elhaladva egy percig sem nézek körül a vendégek között. Meg se fordul a fejemben, hogy esetleg olyat látnák amire egyáltalán nem számítok. Lassú léptekkel sétálok tovább. Ekkor hallom meg azt a hangot amitől egy pillanatra ledermedek. Az nem lehet, hogy Ő legyen az, az kizárt. Megfordulok és Őt látom sietni felém. Most vagy a fülem is és a szemem is csak játszik velem vagy tényleg itt van. Szinte teljese egészséges, mintha pár napja még nem éppen az életéért küzdöttem volna. Megborotválkozott és a hajával is csinált valamit. Határozottan helyes, még ha nem is kellene ezt mondanom akkor is az, ez tagadhatatlan. Meglepődök mikor a karjába kap és felemel, akaratlanul is elmosolyodom. Nem tudom mi ez a kitörő öröm, de úgy látszik nekem irányul. Zavaromban azt se tudom mit mondhatnék.
-Szia! - Na bravó, ez már aztán a bő hozzászólás. De mentségemre szóljon, túlságosan meglepett. Féltem attól, hogy újra látni fogom, de közben meg pont erre vágytam, hát megkaptam, itt van és ezúttal nem azért, mert a halál torkában van. Ez több, mint jó, nem?
-Látom jobban vagy. - Nyúlok oda ahol a seb volt még korábban. Szinte már érezni sem lehet semmit.
Nem merek a szemébe nézni, butaság, hisz mi történhetne ha odanézek? Mégis inkább a földet bámulom és közben észre sem veszem, hogy a kezem ott maradt ahol korábban a halálos sebe helyezkedett el. Elkapom a kezem és próbálom menteni még amit lehet, nem akarom, hogy őrültnek nézzen.
-Ne haragudj..én csak..megakartam bizonyosodni róla, hogy rendben vagy. - Mondom picit hallkabban, mint amilyen a hangerőm alap. Most nem igazán tudom, hogy mi van köztünk, zavaros nekem az egész. A faházban majdnem nekem esett aztán ott hagyott a lakásom ajtajában és lelépett, most meg úgy fogad mintha hiányoztam volna neki, ki érti ezt? Tulajdonképpen én se tudom, hogy mit érzek éppen, egy jó nagy adag kétség van benne, de ezen felül már sehol a félelem, pedig lenne okom rá. Ez kezd túl zűrzavaros lenni.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Csüt. 13 Nov. - 16:32

Jordan & Wyatt

És ma sem fog jönni. Hát ez szívás. Lehet, hogy csak bérelte azt a lakást, és miután az incidens történt, kiköltözött. Talán csak tőlem tartott, durván letámadtam az önzetlensége ellenére is. Én barom. Nem kellett volna úgy tennem. És még csak a nevét sem tudom, bár azt még könnyű lenne kideríteni némi kérdősködéssel. Ha eleve nem kiváncsi rám, akkor cseszhetem az egészet.
Lepillantok a kávéscsészére, még van az alján egy kevés, forgatom hát az ujjaim között, elodázva a pillanatot. Megfordul a fejemben, ahogy kilépek az épületből, összeomlasszam azt dühömben, viszont a kávé túl finom volt ahhoz, hogy így tegyek. A bent ülő vendégek nem érdekelnek, életük mit sem számít nekem. De ez olyan irónikus. Míg én képes lennék tömeggyilkosságra is puszta szeszélyből, a kis szőke akár a saját erénye árán is megmentette volna az életemet. Azt hiszem még abban is belement volna, hogy még tovább molesztáljam, ha ezzel eléri, hogy az eszméletemnél maradjak. Talán az iránta érzett hálából nem lesz itt és most terrorista, pedig az erőmet már teljesen visszanyertem, bár muszáj kondiban maradni, hiszen bármikor az életemre törhetnek.
Nem is pusztán a fizikai vágy hajt felé, valahol szövetségesem is lehetne, hiszen oly ritkán találkozom magamhoz hasonlóval, de mégis mintha az a jó, amely belőle árad, rám is átragadt, és mellette van rá esély, hogy nem öletem meg magam. Bármennyire is rámszólt, nem fogtam ugyan vissza magam, de kedvesebben, gyengédebben kezeltem, legalábbis fizikailag nem érzem, hogy durva lettem volna, csak éppen szenvedélyes, amennyire kell.
Már éppen mennék, amikor meglátom őt, a másik oldalról közelít ide... Aztán mégis tovább megy, nem vesz észre. Na ne... Ha mégis sikerült kivárnom őt, most már nem eresztem el. Felpattanok, papírpénzt dobok az asztalra, aztán már sietek is ki az utcára.
- Kislány... Kiáltok utána, és ha visszafordul, szemtelen mosolyt villantok rá, és odasietek hozzá. Van bennem valami hálás. Meg vagyok borotválkozva, a hajam is rendezettebb. A pisztoly persze ott van a kabátom alatt, ezt most még nem láthatja. Odasietek hozzá, és akár hagyja, akár nem, a karomba kapom, és felemelem. - Még meg sem köszöntem igazán. – Most sem mondom ki, csak leteszem, és hirtelen azt sem tudom, hogy mit mondjak. Nem készültem beszéddel. Csak látni akartam. S most itt van. Érdekes dolgok történtek köztünk, talán lehet folytatása is, ha nem zárkózik el.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt Szer. 12 Nov. - 15:01

Wyatt & Jordan

Ahogy megjósoltam tényleg képtelen voltam azon az éjszakán egy percre is lehunyni a szemem. Bevágtam két főzet kávét amitől még jobban felpörögtem és teljesen elvesztettem az esélyét az alvásnak. Feküdtem az ágyamban és hol a plafont, hol az órát figyeltem, hogy mikor ér véget ez a kegyetlen éjszaka.
Azóta eltelt már pár nap, de az éjszakáim még mindig borzalmasak. De nem azért, mert ott van bennem a félelem, hanem mert hatalmas hiányérzetem van. Folyton csak Ő jár a fejemben, egyszerűen nem tudom kiverni onnan. Állandóan eszembe jut ahogy megcsókolt vagy ahogy hozzámért. Egyszerűen képtelen vagyok elterelni a gondolataimat arról a napról. Azt hittem ahogy elválnak útjaink majd szép lassan eltudom felejteni, de nem, ez nem olyan egyszerű. Ő bizonyára már réges-régen elfeledte azt az éjszakát, engem és mostanra már vígan éli a kicsit sem veszélytelen életét. Nem azt mondom, hogy hiányzik az ahogy lekezelően beszélt és viselkedett velem, de valahogy mégis olyan jó volt mellette, ha nem is hosszú időre, de embernek éreztem magam. Olyan volt mintha rátaláltam volna arra aki visszaránt a jelenbe. persze ez csak egy hülyeség, az van, hogy túlságosan sokkolt ami akkor történt és ezért kattog még rajta az agyam, pár nap és elmúlik az egész.
Tegnap egész nap a lakásba zárkózva feküdtem az ágyamban és zenét hallgattam, próbáltam kicsit visszarázódni, de valójában ez csak egy menekülés volt, bujkálás a gondolataim személye elől. ha aludtam még akkor se voltam teljesen egyedül, olyan volt mintha oda is bemerészkedett volna. Volt éjszaka, hogy arra riadtam, hogy zihálok és úgy érzem mintha belülről lángolnék. Nem ezt hívják az őrület kezdetének?
Ma már muszáj lesz kimozdulnom, nem maradhatok örökre a lakás mélyén, egyszer vissza kell térnem az iskolába is, de azt csak összeszedetten tehetem meg, és ahhoz az kell, hogy kicsit lenyugodjak és próbáljak meg normálisan elvegyülni az emberek között. Letusoltam és átöltöztem. Táskámba tettem a lakás kulcsait miután gondosan bezártam mindent. Odakint most is hűvös a levegő, de ez csak egy kis őszi idő. A fű teli van harmatcseppekkel és a nap ereje se olyan már, mint mikor javában a nyarat tapostuk. Az utca felettébb csendes, révén, hogy Szerda van és ilyenkor mindenki munkában van, a gyerekek meg iskolában.
Az ötlet jó, hogy mozduljak ki, de fogalmam sincs hová is mehetnék, a parkot már azóta az este óta nem látogattam, úgy érzem ez most még nem jó ötlet, amúgy is felejteni akarok és ez nem fog menni, ha ellátogatok oda ahol minden történt. Átszaladtam az úton a szemközti kávézó oldalára. Mivel mostanában mondhatom azt, hogy kávé függő lettem nem volt kedvem bemenni így lassan elindultam, hogy csak céltalanul bolyongjak össze-vissza, még ez is jobb, mint a plafont bámulni az elsötétített szobában. A kávézó nagy üvegablakain belül emberek csoportjai beszélgettek. Néha tényleg sajnálom, hogy nekem nem megy az ilyesmi, hogy képtelen vagyok emberi kapcsolatokat fent tartani. Lassú léptekkel elhaladtam az üvegablakok előtt.

Tárgy: Jordan & Wyatt Szer. 12 Nov. - 12:25

Jordan & Wyatt

Pár nappal később még mindig ő jár a fejemben. Nem tudom miért, de valami hülye módon még arra is vetemedtem, hogy félretegyem azt, hogy a testvéremet kinyíró banda ügyét félretegyem, legalább addig, amíg lábadozok. A seb ugyan behegedt, viszont erőre kell kapnom. Kivettem egy másik szobát, és lejárok futni, edzeni, hogy legalább javuljon a közérzetem, de azóta is idegesít a dolog, hogy a kis szőkére csak úgy rámásztam, pedig önzetlen módon segíteni akart. Ennél persze még jobban idegesít, hogy nem sikerült eléggé rámásznom, mert ahányszor csak rá gondolok, mindig megkeményedek. Biztosan egy felszínes idiótának tarthat, és már nem is akar még egyszer látni, de valóban tetszett, még ha a testiségtől el is vonatkozunk. Látnom kell, legalább még egyszer. Majd legfeljebb nem beszélgetünk, de tudnom kell, hogy ő is érezte azt, amit én. A reakciójából ugyan tapasztaltam valamit, de lehet, hogy nem tehetett róla. Ha nem volt tudatos, akkor csak ráerőszakoltam magam. Na jó, valóban eljátszadoztam a gondolattal hogy kicsit erőszakodom vele, netán ki is kötözöm, de mindkettő csak akkor élvezetes, ha beleegyezését adja. Bármennyire is bunkó vagyok, az igazi alázásra nem lennék képes egy nővel, viszont igenis el tudnám képzelni, ahogyan sikongat alattam. Hát egy próbát még megérhet a dolog. A saját lakásán nem akarom zaklatni, mert akkor nincsen számára menekülési út, ha nemet mond. Így a szemben lévő kávézóba ülök be, hátha véletlenül arra jár, és észrevesz. Ez már a második nap, tegnap biztosan dolga volt, én meg nem tudtam aludni a nyolc capuccino után. Ma még csak a harmadikat nyomom, de már fel vagyok tőle pörögve. Az oldalam sem sajog már, tettrekésznek érzem magam.

Tárgy: Re: Jordan & Wyatt

» Jordan & Wyatt - A költözés
» Central Park - Wyatt & Jordan
» Jordan & Wyatt - Atlantic City-ben
» Tűz és víz ~ Megara & Wyatt
» Jordan O'Neil