Váratlan vendég - Los Angeles (Nique és Seb lakása)

Nique & Scarlett

Jól esik, hogy nem erőlteti, hogy azonnal számoljak be neki mindenről részletesen, mert talán nem is menne ez most, legalábbis nem azonnal. Igaz, hogy töltöttem el időt a repülőn, szóval teljesen rendben kéne lennem, de azért ahogyan közeledek a cél felé inkább csak egyre idegesebbé válok. Vajon tényleg jó ötlet volt eljönni, vagy hibát követek el? Sejtelmem sincs róla, komolyan! Talán az az illető azért nem akarja, hogy beszéljek vele, mert nem akarja, hogy valamit meg tudjak, ami... de akkor is tudni akarom! Ha hozzám van köze, akkor igenis tudnom kell, hogy mi ez az egész, mert nem tudok e nélkül normálisan létezni. Próbáltam, de az alvás sem megy. A zavaros emlékek miatt már így is eléggé rosszul alszom, nem kell még mellé mindenféle kombinálás is, amit aztán az ember kéntelen hová tenni. Próbáltam én függetleníteni magamat ettől az egésztől, de nem igazán ment. Majd akkor, ha már megkaptam a válaszokat, amikre szükségem van.
- Jöhet egy kis jég igen, köszönöm! - mosolyogva bólintok, és nagyon igyekszem nem mutatni, hogy mennyire vagyok feszült, pedig azért úgy istenesen, de attól semmi sem lesz jobb, ha idegeskedem látványosan nem igaz? Meg kell szépen szereznem a válaszokat és akkor majd rendben leszek, az idegesség is elmúlik, legalábbis én ebben reménykedem és nem gondolok arra, hogy mondjuk ettől csak még rosszabb lesz. Lehuppanok közben szépen és átveszem tőle a gyümölcslevemet, és kortyolok is, amikor aztán elneveti magát a kanapés megjegyzésemre. Oké, jogos, még az én mosolyom is kiszélesedik kicsit és meg is paskolom az alattam megbújó ülőalkalmatosságot.
- Igaz! Akkor... elbitorolhatom? - újabb korty, hogy egy kicsit nyugtasson a hűvös ital, hiszen várható volt, hogy kérdezni fog. Minden rendben van vajon velem? Magam sem tudom. Egyelőre csak azt, hogy válaszok kellenek és hogy még nem tudom, hogy mik is lesznek azok, de rendesen tartok tőlük, mert ki tudja, hogy nem lesznek-e rosszak. Mostanában nem alakulnak túlságosan jól a dolgaim azért azt lássuk be. Csendben maradok egyelőre mégis, csak az utolsó kérdésére rázom meg a fejemet és hallatok egy gyenge kis sóhajt.
- Nem igazán, kb. senki sem tudja, de muszáj volt eljönnöm, mert... Elég kacifántos ez az egész. Elraboltak, a suliból de már rendben vagyok, csak mindenféle dolgokat tápláltak a fejembe, az egész annyira fura volt, de egy fickó segített. Az, aki először is és úgy érzem, hogy meg kell találnom őt. Sikerült leszakítanom egy darabot a ruhájából és tudom, hogy Vegasban van. Nekem... egyszerűen csak tudnom kell, hogy ki az és miért segít, érted? - a professzorék nem értették volna, vagy nem értették volna meg úgy, ahogyan én akarom és ezt nem akartam megkockáztatni. Lehet, hogy küldtek volna velem mást is, akkor pedig nem tudok úgy beszélni azzal a valakivel, ahogyan az nekem jó, szóval más kellett, így egyedül. Megoldom majd valahogy, még ha nem is vagyok ebben valami profi, de menni fog. Csak meg kell találnom azt a valakit és ki kell szednem belőle a válaszokat. Pofon egyszerűnek tűnik nem? Igaz, hogy Las Vegasról van szó, ami már önmagában is veszélyes városnak tűnik, de... majd óvatos leszek.

♫ Who you are ♫ ♠ Ruci ♠ Nagy utazás

Scarlett & Nique

"Ahol a nők beszélnek, férfinak helye nincs."

Nem ítélném el Scarlettet ha tudnám, hogy tilosban jár, nekem is voltak ilyen köreim. Nem sok, de volt azért, amit vállalnék újra, főleg azért, mert általában az tudja a legjobban, hogy mire van szüksége, aki benne van a szituációban. És ha Scarlettnek erre az utazásra van szüksége, akkor így a legjobb. Ha segítséget kérne, még az is lehet, hogy segítenék neki amennyiben tudok.
Kedves mosollyal várom a magyarázatot, ami eléggé elakad már az elején. Nem teszek rá megjegyzést, a mosolyom sem változik, sőt, tekintetem nyitottá válik, jelezve ezzel Scarnak, hogy nyugodtan elmondhatja, akármi is a helyzet. Nem fogom megenni vagy ilyenek.
- Rendben van, máris töltök. Jeget kérsz bele? - térülök-fordulok a konyha irányába, s Scarlett igényeinek megfelelően töltök a pohárba. A "vagy ami kéznél" van című udvariassági formulán mosolyognom kell. Tipikus jó vendég, én is így szoktam, csak én mindig azt mondtam, hogyha apa elvitt valakikhez, hogy "ami nyitva van", vagy azt, hogy "mindegy", bár utóbbiról azért szoktam le, mert Mr. Zender mindig azt mondta, hogy "mindegy nincs", s úgy tudott förmedni, hogy attól az életkedvem is elment.
Magamnak is baracklevet töltök, majd a két pohárral felszerelkezve a kanapé felé orientálom Scarlettet is. Átnyújtom neki a gyümölcslevét.
- Azon ülünk! - nevetem el magam. A végére aztán kissé aggodalmaskodón vonom össze a szemöldököm.
- Mondd, minden rendben van? - teszem fel a kérdést két korty baracklé között.
- Természetesen maradhatsz, meg minden, de tudok valami másban is segíteni? Ha esetleg akarsz róla beszélni.. - hagyom függőben. Nem akarok erőszakoskodni, de érdekel, hogy mi van vele. Ez a vegasi kiruccanás nem éppen rá vall, bár tudom, hogy a képessége éppen a megtalálás.
- A professzorék tudják? - talán felesleges kérdés, de azért érdekel. Akkor se ítélkezem, ha magánkezdeményezés, de erősebben fogok aggódni, az tuti.

Zene: Long way to happy | @ | Ruházat: Magassarkú nélkül

Nique & Scarlett

Tudom, hogy nem szabadna itt lennem és senki szerint se kellett volna eljönnöm, ezért is nem is tud róla senki csak Casey. Ő tudom, hogy nem riasztana azonnal mindenkit és megígértem neki, hogy írni fogok, ahogy ideértem, vagy felhívom legalább, hogy ne aggódjon, hogy bármi baj is van és meg szoktam tartani az ígéreteimet természetesen, most sem lesz ez másképp. Először viszont le kellene pakolnom, hogy bedobni a nagy kérdést, hogy maradhatok-e éjszakára. Tökéletes lesz nekem egy kósza kanapé is, nem várok én sokat, és csendben leszek, nem zavarok senkit sem, csak jobb lenne itt pihenni egyet, mielőtt holnap tovább indulok, mert hogy muszáj. A cél Vegas, ami tudom, hogy nem pont nekem való város, de hát... mégis mit tehetnék, ha egyszer most ott van dolgom? Majd vigyázok magamra és meghúzom magam, hogy ne legyen semmi gond. Az csak elég kell, hogy legyen. Egyelőre viszont csak várok az első kopogtatás után és remélem, hogy nem kell az ajtó előtt letáborozni, azt pedig főleg, hogy nem mentek el mondjuk hosszabb útra valahová, az még kellemetlenebb lenne. De végül nyílik az ajtó, és már az is biztos, hogy nem költöztek el az általam ismert címről. Szerencse, az tényleg pech lenne. A pályaudvaron alvás nem vonz különösebben.
- Szia! Hát én... - el is akarok. Na igen készülhettem volna valami bővebb beszéddel is, vagy kifejtéssel, de nem szedtem össze kellően a gondolataimat. Azzal is számoltam, hogy nem lesznek majd itthon, netán már elköltöztek, erre is azért bőven volt esély. Azt hiszem kicsit meglepett, hogy még sem, és még nem sikerült mit kezdeni a dologgal. Szóval első körben inkább belépdelek, és behúzom magam mögött az ajtót is utána. Azért fura, hogy így együtt élnek, így külön, azt hiszem ezt még bőven szoknom kell majd. Kicsit azért meglepetten pislogok körbe, amikor még kínálgat is. Meg kell keresnem a hangomat tudom, csak még sem olyan könnyű, mint amilyennek lennie kéne.
- Azt hiszem egy baracklé tökéletes lesz, vagy ami kéznél van. - nem vagyok én olyan válogatós és egyébként sem akarok gondot okozni, csak egy éjszaka kell nekem, hogy addig megpihenjek itt, aztán már megyek is szépen tovább. De előbb az egészet fel kell vázolnom és főképp... el kellene mondanom mi is történt velem már megint, ez a nehezebb része.
- Szóval... tudom, hogy hirtelen jöttem és váratlanul, de van egy felesleges kanapé... matrac, ahol egy éjszakára meghúzhatom magamat? Aztán megy kis tovább bussza... Las Vegasba. Meg kell találnom valakit. - jó-jó azt hiszem itt már eleve több kérdés is születni fog. Számítok olyasmire, hogy miért akarok itt maradni, miért megyek Vegasba és kit akarok megtalálni... pedig ez aztán jó bonyolult téma. Lesz mit kifejtenem, de hát az egyértelmű volt, hogy az nem lesz elég, hogy csak beugrom aludni egyet és kész, nem is lenne fair tőlem, meg hát jó is elmondani, talán kicsit nekem is könnyebb lesz úgy, mert szó se róla iszonyatosan izgulok, hogy megtalálom-e, sikerrel járok-e, vagy egyáltalán hajlandó lesz-e beszélni velem az ismeretlen fickó.

♫ Who you are ♫ ♠ Ruci ♠ Nagy utazás

Scarlett & Nique

"Ahol a nők beszélnek, férfinak helye nincs."

Szeretek itt élni, kellemes a lakás is és a környék is, no meg ez az egész összeköltözősdi ad a dolgoknak egy igen szép, imádnivaló színezetet, tehát egy percre sem kerít magába a szomorúság. Szoktam ugyan apámra gondolni, eszembe jut minden alkalommal, amikor valami újat látok, hogy jó lenne, ha megmutathatnám neki, de kezdem elfogadni, hogy így is látja, csak elég erőteljesen kell rágondolnom, tehát így is teszek. Ma például a készíteni kívánt ételről jutott eszembe, hiszen ez olyan fogás, amit tulajdonképpen vele kísérleteztünk ki, s még Sebastiannak sem főztem soha. Nem azt mondom, hogy valami állati bonyolultra kell gondolnia, hiszen talán csak annyi a különlegessége az ételnek, hogy Étiennel szerettük megbolondítani az egyszerű receptet. Mindenesetre ma reggel úgy keltem, hogy ezt szeretném megcsinálni, hát felöltöttem magamra egy sötétkék farmert, hozzá egy egyszerű, szürke pólót, magamra kaptam egy sárga blézert és ki tudja milyen indíttatásból, de előkerestem a testszínű magassarkúmat is a szekrényből. Így indultam el bevásárolni, úgyis régen jártam már emelt cipőben, nem kellene, hogy a lábaim elszokjanak a viselésétől, hiszen valamikor táncolni is szeretnék megint. Ez is egy új elhatározás, amiről nem akadt még alkalmam beszélni Sebnek, de szándékomban áll hamarosan elővezetni.
A konyhában állva már nincs rajtam a blézer és mezítláb vagyok, hajamat pedig egyszerű, felcsavart, de kellően feszes kontyba fogtam össze, hogy főzés közben ne hullajtsak hajat az ételekbe. A levessel bíbelődöm éppen, amikor hallom a kopogást.
Lehúzom a tűzhelyről a fazekat, s az ajtóhoz lépek. Nem vagyok paranoiás, így nem használom a kukucskálónyílást, egyszerűen csak kitárom az ajtót, majd meglepetten, de nagy mosollyal jutalmazom a küszöbön álló Scarlettet.
- Jé, szia! Hát te, mi járatban itt?
Kérdezem, miközben félreállok az ajtóból, hogy széles karmozdulattal intsek neki, hogy fáradjon beljebb nyugodtan. Hangomban csak öröm lakozik, nem bánom, hogy jött, sőt. Mondjuk lehet, hogy kicsit égnem kellene, mert eszembe jut, hogy talán kiesett a fejemből, hogy bejelentkezett, de ezen nem fogom frusztrálni magam. Maximum majd jót röhögünk rajtam, aztán ennyi az egész.
- Nagyon örülök, hogy jöttél! – fűzöm hozzá, s a nappaliból belátható konyha felé indulok egy kérdést útnak engedve. - Megkínálhatlak valamivel? Van gyümölcslé.. asszem narancs meg barack, de mindjárt megnézem, de tudok csinálni limonádét is, ha gondolod. – ajánlgatom.

Zene: Loreley | Ruházat: Magassarkú nélkül

Nique & Scarlett

Oh tudom-tudom nem szép dolog csak úgy meglepetésszerűen beállítani valakihez, főleg aki az ország másik végébe költözött el, de... valahogy nem akartam kockáztatni azt, hogy lebeszélnek róla, mert úgyis megtették volna, ahogyan megpróbálta Casey is, csak szerencsére ő van annyira bevállalós és mellette annyira rendes, hogy végül nem fogott vissza erővel, és nem is árult be, hanem hagyta, hogy a saját utamat járjam. Dorothy megtette volna, vagy rosszabb esetben velem akar jönni, de nem akartam kockáztatni a testi épségét, azért annyira még én sem vagyok elvakult, még ha minden áron meg is akarom találni a pasast... de az biztos, hogy ha telefonon bejelentkeztem volna előtte, akkor biztosan elmondták volna, hogy ez nem jó ötlet, hogy egyedül nem lófrálhatok, miután nem rég megint elraboltak... és legyen már annyi eszem, hogy sokkal jobban vigyázok magamra. De ha egyszer nem tudok aludni úgy, hogy nem tudom ki az a fickó és nem tudom, hogy miért segített immár másodszor, és nem kapok válaszokat tőle... akkor nem maradhatok a birtokon biztonságban, hanem lépnem kell és tennem valamit.
Azért azt remélem, hogy nem fognak kidobni. A címet tudom, ezt azért megbeszéltük, amikor elmentek. Azért nem volt jó érzés elbúcsúzni, de ha egyszer a barátaid úgy döntenek, hogy közös életet kezdenek ketten... akkor közös életet kezdtek és te nem szólhatsz bele, akkor sem, ha az ország másik felébe költöznek el ezzel. Nem értem még a mai napig sem, hogy miért kellett ennyire messze jönniük, de mindennek meg van az oka, talán csak a rossz dolgoktól akarták így távol tartani magukat, és még véletlenül sem belekeveredni semmibe. Ebben is van logika, tehát nem szólhatok bele. És most én is itt vagyok, oly távol a védett iskolától, mert egy ismeretlent keresek, aki lehet hogy mindenféle bővebb célzat nélkül segített nekem. Azért nagyon remélem, hogy ha már barátokhoz jövök, akkor nem fogják azonnal ugrasztani Hanket, hogy a spéci gépével jöjjön és vigyen vissza. Akkor is eljönnék újra, le pedig nem kötözhetnek... nem lenne tehát értelme.
Így hát itt vagyok. Ismeretlen városban, taxiba ülve, miután leszállt a gépem, késő délután, hogy a megadott címet keressem fel. A közös kis fészküket... biztosan kellemes hely lehet és biztosan szépen élnek, a pár telefonváltás alapján legalábbis nem lehet gond. Persze mindenhol mindig vannak nehézségek és azokat nem teregeted ki feltétlenül akárkinek, de én mégis csak remélem, hogy tényleg rendben vannak és nincs semmi háttérben meghúzódó feszültség, amiről csak nem tudok. Elérve tehát a célt megcélzom a keresett házszámot, a keresett ajtót és nincs más hátra, mint előre. Kell egy éjszakára szállás, hogy aztán majd reggel menjek tovább, és nem lesz rossz beszélgetni sem. Marad tehát a kopogás, és ha más nem, hát a várakozás az ajtó előtt. Ez a hátránya, ha bejelentés nélkül jössz, talán akihez érkezel épp nincs otthon. Máshová viszont nem mehetek és remélhetőleg nem ma maradnak ki késő éjjelig, vagy utaztak el... na az lenne kellemetlen.

♫ Who you are ♫ ♠ Ruci ♠ Nagy utazás

» Warren lakása
» Jeff lakása - New York
» Erwan & Jill - A végállomás: Los Angeles
» Ricky & Sheela - Várt váratlan
» Will North Salem-i lakása