Golden Ball Golf Club

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szer. 22 Ápr. - 10:35

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szer. 28 Jan. - 11:37

Miután végighallgattam, alkalmasint végig is mérem az ifjú hölgyet. Valójában a leány megnevezést mind kora, mind személyisége folytán találóbbnak ítélem. Ettől függetlenül nem teszek megjegyzést ennek ügyén. Helyette inkább ismét a nap felé fordítom tekintetem, mintha valami módon titkait próbálnám megfejteni. Pedig kivételesen szó sincs valódi szellemi munkáról, mindössze passzióból teszem.
A lány kérése nyomán - bár kissé megváratva őt - bólintok, s csak ezután szólok hozzá. Továbbra sem fordulok felé, mosolyom töretlen volta azonban sejtetheti, továbbra is figyelmem és valamelyest érdeklődésem tárgyát képezi.
- Indulj utadra, ha úgy kívánod. Legyen szép napod, Margaréta!
Csupán szemeim siklanak oldalvást, hogy egyikük sarkából megpillanthassam még egyszer, mielőtt útra kel. Sajnos az este folyamán elfogyott az összes szőlőnedű, így folyékony örömök élvezetére nem igazán akad alkalmam ehelyütt.
Bár így komolyabban meggondolva az ügyet, maradt még néhány holttest a fák között. Ezek meglétének reményében a kicsiny csapat táborhelye felé indulok, ahogy távozott az ifjú leánygyermek. Egy kellemes reggeli mindig jól esik egy átmulatott éjszaka után.

/Én is köszönöm a játékot! Smile

/

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szomb. 24 Jan. - 14:05

Pontosan az a bajom ezzel a férfival, hogy olyasmit tett tegnap este, olyan dologra ébresztett rá, mint még soha, senki. Eddig tényleg legyőzhetetlen voltam, a fájdalmat se kellett átélnem igazán, de tegnap… akkor minden megváltozott. Igen, behódoltam neki, mert nem volt más választásom, de ezt nem óhajtom megbeszélni vele, se felemlegetni. Lehet, hogy egyszer majd eljön ennek is az ideje, de az nem most lesz, most túl sok volt mindez, na meg, ő rá se vagyok kíváncsi. Talán tényleg gyenge volnék én is valahol belül? Igen… akadnak bennem is normális emberi érzelmek, jól esne kisírnom magam, de azt az örömöt nem fogom megadni neki, hogy lássa, hogy tettei mivel jártak rám nézve. Ő elégedett lehet magával, megkapott, sőt… De most már hagyjon békén, én nem állok készen arra, hogy még több időt vele töltsek. Bár élek és nem ölt meg, mégis, miért kell még mindig itt lennie? Hagyott volna magamra, lehetnék most csak egyedül, de nem adta meg számomra ezt a lehetőséget, így csak mérgesen nézek rá.
- Igen, életben… - de milyen áron? Megcsóválom a fejem, majd miután nagyjából rendbe szedtem magam, hiába vár tőlem bármit, én… én nem fogok tovább diskurálni vele.
- Hagyj elmenni. Én nem akarok veled beszélni, főleg nem most! – nézek szemeibe, és talán ő is érzi, hogy ezt most nem biztos, hogy erőltetnie kellene. Ha úgy alakul, bizonyára útjaink még keresztezni fogják egymást, de nekem most idő kell, nem kevés idő. Hátat fordítok tehát neki, majd távozom, ideje hazatérnem, ideje minél messzebb mennem tőle és átgondolnom mindazt, ami történt, feldolgoznom az eseményeket.

//Mivel már nagyon-nagyon régóta játsszuk ezt a játékot, ezért ne haragudj, de én lezártam. Köszönöm szépen, nagyon érdekes volt és majd biztosan még összefutnak a karik. //

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szomb. 17 Jan. - 18:31

Rezzenéstelenül tűröm arcátlan szavait, s vele mit sem törődve élvezem a napfelkeltét. Különös csodája a világnak, mondhatnánk. Ám ezek a szavak az egész képet összezavarnák. Hiszen a világ többnyire a Föld, ám akkor mi az, ami rajta kívül van? Arról nem is szólván, mitől is lesz csoda valami. Mert kellően szép? Vagy kellően hasznos? Jómagam minden esetre kedvelem e látványt, így szíves örömest gyönyörködöm benne. Tán az első emlékeim közé tartozik ez, ezért is kötődhet hozzám ily kiemelkedő mértékben. A Nap sugarai rövidesen egészen felmelegítik bőrömet, ahogy egyre határozottabban világítják be a tájat.
Kellemes este volt, számomra mindenképp. Hisz akadt társaságom, aki ráadásként korábbi bevallása szerint kedveli a vadabb hangulatú időtöltést is. Bár oly sejtésem akadt egy idő után, hogy tán meggondolta magát. Igen, szavai és rémült tekintete is erre engedett következtetni. Mosolyom szélesebbre húzódik, amint eszembe jut ez a kép. Valóban, rémület lett úrrá rajta. Azon, aki korábban úgy hitte, semmitől sem képes félni. Beszéde és tartása legalábbis erre engedett következtetni. Szám íve megszelídül, s akként tekintek rá, mint atya a kisgyermekre. Mostanra találkozhat pillantásuk, felé fordítom fejemet.
- Életben vagy - felelem pimasz replikáira röviden.
Úgy sejtem, akad még néhány keresetlen szava, és kíváncsi is volnék rájuk.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Hétf. 12 Jan. - 19:29

Az idő számomra már nem értelmezhető fogalom, fogalmam sincs, hogy mióta feküdhetek a fűben, hogy mennyi idő telt el az ájulásomat követően. Lassan nyitom ki szemeimet, de a tegnap esti fájdalom érzete már tova tűnt, már nem fáj semmim, csupán csak a hideget érzékelem, hiszen a ruháim még mindig mellettem vannak. Némileg lassan fogom fel a dolgokat, de ahogy kiszúrom nem túl messze magamtól az öltönyös férfit, úgy remegek meg és kapom azonnal magam elé ruháimat úgy, mintha nem lett volna soha, semmi közöm se hozzá. Oh pedig, mennyire volt, egész este élvezhette testemet, így zavartan kezdek neki öltözködni, amikor megszólal.
- Lehetne jobb is a reggel, ha már nem lennél itt! És nem vagyok a gyermeked! – mégis mit képzel ez magáról? Oké, még élek és életben is óhajtok maradni, de az nem jelenti azt, hogy bármit engedek majd. Szóval felejtse el, hogy én majd jópofizok vele, így miután pillanatok alatt magamra kapom minden ruhadarabomat, már fel is pattanok és kócos hajamat igyekszem valahogy elrendezni, hogy normálisan nézzek ki, ne úgy, mint aki az egész estét végigkefélte, hiába is történt pontosan ez.
- Jó hír? Hogy soha többé nem látjuk egymást? – döntöm oldalra némileg fejem, miközben tekintetét kutatom és érezheti, hogy ez valóban minden vágyam. A közelébe se akarok kerülni, most is remélem, hogy minél előbb elhúz innen, bár… felőlem maradhat, de én nem fogok már sokáig itt ácsorogni vele, nem akarok vele lenni, azt se értem, hogy miért van még egyáltalán itt.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Csüt. 8 Jan. - 15:03

Vörös hajnalra virradt. Vért ontottak az éjjel. Szörnyűséges mosoly kúszik arcomra, amint meglátom a napkelte első jeleit. Most is tökéletesen fésült frizurámat érik elsőként az izzó gázgömb fénysugarai, melynek tincsei a ragyogás világosában válnak ismételten emberi hajfürtökké. Bőröm újból emberi színt ölt, ajkaim is előtűnnök, vicsorom ragadozókat mímelő fogazata pedig vigyorgó fogsorrá szelídül. Koromszín szörnyetegből néhány röpke perc leforgása alatt válik egy öltönyös arisztokrata, ki általábbal nappal is lenni szokott szerény személyem.
Pillanatok műve csupán, míg ez a bizonyos bőrfelület több helyütt darabokra hasad, hogy azután rögvest ismét felvegye eredeti, sértetlen formáját.
Mindeközben pillantásom az alant a gyepen fekvő nőre téved, kinek bőrén lassacskán elhalványodik sebeinek pereme, miközben mélységük is csökkenni kezd. Úgy húzódnak össze, mint különös, sosem volt szájak. Minden vér és egyéb emberi termék új felhasználóra lel testünkben, ahogy cipőinkre kúszva eggyé válik velünk. Ezáltal az ifjú hölgy is tisztává válik, akárha ma született volna. Sejtésem szerint hamarosan ébredezni kezd majd. Érzékeim is ezen sejtésemet igyekeznek megerősíteni.
- Szép jó reggelt, gyermekem! Van egy igen jó hírem a számodra.
Szám ismét mosolyt formáz, ahogy fejem felé fordulva követi tekintetemet.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szomb. 20 Dec. - 23:53

+18

Egyáltalán nem nevezhető simulékonynak a természetem, egy picit se vagyok beletörődő, de most, itt, ebben a pillanatban nem látok más választást. Túlságosan is szeretek élni ahhoz, hogy meghaljak ennek a fenevadnak a karmai között, így ha kell, hát fejet hajtok előtte, csak egyetlen éjszakára, aztán csak engedjen közel magához máskor is, megtalálom a gyengéjét és a bosszúm nem csókok formájában fogja majd elérni.
- Azt már rég elszúrtad, hogy kellemes percekhez juttass. – morgolódom azért picit, de ahogy megérzem, hogy a tüskék már nem vájnak bőrömbe, úgy sóhajtok fel kissé megkönnyebbülve, miközben a tüskék helyéről vérem kezd el csordogálni. Nem vagyok egy szép látvány, nem lehetek az ennek a szörnyetegnek se, így nyelek egy aprót, miközben őt fürkészem, de a további szavaira csak lassan nézek végig rajta.
- Én úgy látom, hogy csak én vérzem. – nem, ezek után nem akarok vele lenni, eszem ágában sincs, mégis tudom, hogy most meg kell tennem ezt, a saját érdekemben. Tehát nem ellenkezem, úgy lesz, ahogy Victor akarja, mégse fogom hagyni magam az aktus közben. Tegyen a magáévá akár ebben a formában is, de én magam is igyekszem majd fájdalmat okozni neki közben, durván érinteni, karmolni, harapni, mint egy vadmacska, tehát nem adom könnyen magam, mégse menekülök el, hagyom tehát, hogy a vadság mindkettőnkön eluralkodjon és minden bizonnyal ez az este örök emlék marad a számomra. Jó ideig bírom a harcot a másikkal, de ahogy telik az idő, közeleg a Nap érkezése, már az én erőm is egyre gyengül, így a férfi majd arra lehet figyelmes, hogy testem teljesen meg fogja adni magát, így ájulok el a karjaiban. Nem tudom, hogy mit hoz majd számomra a reggel, életben hagy-e, itt ébredek-e fel vagy esetleg máshol, de minden kiderül majd egyszer…

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szer. 3 Dec. - 18:08

18+

Viselkedése arra enged következtetni, halandó elméje lassacskán megértette, létét tartom a kezemben. Nem telt bele sok idő, eszesebb, mint vártam. Pedig élesen kirívó büszkesége, peckes tartása, olykor igen pimasz szavai ennél jóval kevésbé simulékony jellemet sugallt. Ez a fajta simulékonyság pedig már-már bölcsességnek is tekinthető olyan alkalmakkor, mikor élet és halál mezsgyéjét jelenti.
- Úgy hiszem, ez így megfelel számomra is. Efféle hozzáállással tán mindketten tudunk majd kellemes perceket nyújtani egymásnak.
Vicsorom - a maga szörnyű módján - vigyorrá szelídül, csápjaim pedig elsorvasztják tüskéiket. Szorításuk azonban mindössze árnyalatnyit gyengül. Rémarcom szegényes mimikája emberivé finomodik, ahogy egyik szemöldököm helye feljebb csúszik, szám azonos széle pedig afféle rámenős módon emelkedik meg.
- Remélem, számodra is megfelel, ha vérünkben és verejtékünkben hemperegve némi élvezettel is fűszerezzük az estét!
Tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, mire is vágyott. Bár nem úgy, mint eredetileg képzelte, megkapja hát. Igaz, nincs itt semmiféle romantikus ihletés, avagy mesékbe illő gyöngédség. Küzdelmes vadság, rémmesékbe illő, eleven érzések telítenek el mindent. Még ha végül nem is a végtelen sötétség megtapasztalása a cél, épp ugyanolyan őszinte ez az élmény is.
Hogy meddig tart az éjszaka? Addig, míg fel nem kel a nap. Vagy, amennyiben sejtésem nem csal, míg ifjú játékszerem el nem veszíti eszméletét. Érzékeit túltöltve minden energiáját felemésztem.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Csüt. 13 Nov. - 12:13

+18

Tudni akarom a kérdéseimre a választ, mégse kapok, egyszerűen Victor teljes csendességben marad, majd az aktus közben történik meg az átváltozás is részéről. Nem akarok már tovább ott maradni kezei között, el akarok menni innen, minél messzebb és minél előbb lehetőleg, de ez lehetetlenségnek tűnik, ő tökéletesen tart, hiába küzdenék. Nemsokára eljut a tudatomig, hogy itt mégse én vagyok a vadász, esélyem sincs ellene, így végül már nem ellenkezem, hagyom, hogy körbeöleljen fájdalmas csápjaival, miközben egyetlen kérdést intézek még felé, bár ahogy eddig se felelt, szinte már tudom, hogy erre se fog. Csak arra eszmélek majd rá, hogy az életem véget ér… pedig milyen kellemesen is indult ez az ismerkedés.
Ahogy nyelve kicsúszik az éles fogak közül, kezeimmel a földbe markolok, próbálok bármit tenni, csak megúszni a találkozást, de csak fejemet tudom elfordítani egy kis időre, majd ahogy nyakam köré tekeredik nyelve, úgy nyögök fel halkan és végül mégis csak kékségeim a fenevad arcára vetülnek.
- Nem akarok meghalni. – nyögöm ki halkan, bár egyáltalán nem tetszik az, ahogy velem viselkedik, ahogy velem bánik, mégis, az életem előrébb való, így képes vagyok most visszavonulót fújni és visszavenni sajátos stílusomból. Megadom tehát magam, már testem se ellenkezik az övé ellen, tegyen bármit is jelenleg.
- Mit akarsz tőlem? Megteszem, csak engedj el! – nem tudom, hogy mi a célja velem, de érzem rajta, hogy játszik, nem feltétlen akar megölni. De akkor mit akar? Ismét sejtem, hogy nem lesz válasz, de próbálkozni azért még lehet.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Vas. 2 Nov. - 14:07

Igen kezessé válik, ehhez kétség nem férhet. Mégis, ha mégoly simulékonnyá is vált, folyton folyvást határait próbálgatja. Nem csoda hát, ha végül úgy döntök, láthatóvá teszem számára ezen határokat. Választ pedig hiába vár, egyelőre nem kívánom megosztani vele, miféle maradandó nyomot is hagytam testén.
Lévén hangulata a kívánalmaknak megfelelően fokozódik, vicsorom akár vigyorként is értékelhető. Bár az emberi félelemérzet gyakorta inkább a vélt negatív jelentést realizálja az elme színterén, menekülésre késztetve az alanyt. Ám hiába késztetné bárhová is, a kisasszony immáron képtelen rá, hogy kicsússzon karmaim közül.
Különös azon kérdése, miszerint meghagyom-e életét, avagy véget vetek-e neki. Különös, ugyanakkor józanító kérdés ez, hisz jómagam egyáltalán nem tekintettem fontos tényezőnek. Ezt értékelhetjük akár óvatlanságként is. Későbbiekben is szórakozásomra illetve hasznomra válhat, amennyiben arra alkalmas állapotban hagyom meg létét. Kivárok egy keveset, mielőtt felelnék, hisz így mindketten tovább élvezhetjük félelemben reszkető testének izgalmát.
Kígyó tekergéséhez hasonlatosan mozgó nyelvem méternyire kiszökik hegyes fogaim között, hogy megízlelje arcát, nyakát. Míg füléhez hajolok, nyaka köré tekeredik, s még nem veszélyes módon meg is szorítja azt.
- Kedvemre való vaty. Úgy hisszem, képesz vaty kiérdemelni léted. Mit gondolssz?
Halk, mély morgással szakítom meg olykor-olykor kuncogásom, mely lassanként rám tör. Visszafogott, ám mérhetetlenül fölényes fajtája ez a nevetésnek. Annak ellenére, hogy szándékaim szerint nem kívánom megalázni, legfeljebb okítani kissé aktuális kiszemeltemet.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Vas. 12 Okt. - 12:06

+18

Már egyáltalán nem ellenkezem, hanem tényleg kezes kiscicaként teszem azt, amit Victor szeretne tőlem, így nemsokára már teljesen meztelenül kényeztetem testét, csókolom ajkát, akár a legjobb szerető a világon. Nem állok le, sokáig játszom, de mégis, a legvégén úgy döntök, hogy ennyi egyelőre elég lesz és ebben egyet is értünk. Ismét a hátamra kerülök, fölém pedig ez a furcsa, különös férfi, akit megfejteni szeretném nem fogok tudni egykönnyen, de talán idővel minden változni fog majd. Lábaimat széjjelebb vetem, várva arra, hogy a magáévá tegyen, hiszen ez már teljesen elkerülhetetlen, és nem is akarok menekülni. Mégis, amikor megérzem, hogy valamit tesz velem, akkor válaszokat akarok, mert egyszerűen nem tudom, hogy mi történt. Miért hallgat? Miért nem felel?
- Mondd el, hogy mit csináltál! – finoman állítom meg és addig némileg ellenkezek is, nem eresztve magamba, amíg nem ad kielégítő feleletet. Ez után viszont megtörténhet a behatolás, ami már alapjában véve nagyon jó érzés, én mégis, szeretnék némi durvaságot vinni a játékunkba, melyet tudom, hogy Victor se fog visszautasítani, az eddigiekből is lejött már az, hogy ő is kedveli az e fajta játékokat. Ami viszont történik, arra nem számítok… lábaim leomlanak dereka körül, miközben szemeim elkerekednek az átváltozást figyelve és kissé megremeg most testem is. Mi… mi a fene ő? A teste teljesen megváltozik, fekete színt ölt és egyben ijesztővé alakul, mintha nem is evilági lenne.
- Mi vagy te? – kérdezek rá egy halk nyögéssel, miközben megpróbálok kibújni alóla. Nem… így nekem ez már nem jó, hogy ő valami más, valami állatias ember vagy fene tudja, hogy micsoda, de ez így már nem fekszik. – Engedj el, így nem! – rázom meg fejem, de a gond az, hogy fölöttem van, így nehezen tudok kibújni alóla, főleg, ha még mindig odalent bennem van, ez után pedig már meg is indulnak felém azok a bizonyos csápok, amelyek eleinte csak körbeölelnek, majd jöhetnek a tüskék is, amik hirtelen vágnak bele húsomba, így nyögök fel újból és hajtom hátra fejem.
- Ne… ne csináld… - nyöszörgöm halkan, mivel ez igen csak fájdalmas a számomra. Aprócska tüskék, mégis, mindegyik belém hatol, így vérem is lassan beterít minket, ahogy az alattam lévő földet is. Szép, barna bőröm néhány helyen vörössé válik, miközben ajkamba harapok. Nem lököm el magamtól, tudom, hogy ez most úgyse sikerülne, azt viszont nem tudom, hogy miként tervezi a folytatást, hogy lesz-e egyáltalán tovább… Nem szeretem a kételyeket…
- Meg fogsz ölni? – nézek bele szemeibe, mert ezt tudni akarom… ezt egyszerűen tudnom kell. De egy ilyen tökéletes élet, mint amilyen az enyém, nem juthat el itt a végső megállójához, nem akarom ezt, mégis, már nem remegek és nem ellenkezem, egyszerűen előbb a választ akarom tudni. Nem tetszik, hogy ő tud fájdalmat okozni nekem és én nem tudom csak úgy visszaadni neki, más a felépítése, ő nem ember, ez pedig veszélyes rám nézve, mégis, valahol továbbra is vonzó, bármily furcsa is ez a külső. Könnyeim viszont lassan megindulnak szép pofimon, nem tudok ezek ellen semmit se tenni, fáj, amit tesz, ez pedig ösztönös reakció nálam, bármennyire is szégyenletes.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szer. 17 Szept. - 12:08

18+

Meglepő számomra, hogy akár az a kis pír is megjelenik arcán, ahogy szégyenlőssége szín formájában kiül oda. Úgy hittem, szemérmetlensége határtalan, s bármilyen buja helyzetben otthon érzi magát. Olybá tűnik, valamelyest mégiscsak sikerült meglepnem, ha mégoly kevéssé is a várhatóhoz képest.
Kevélységemet ezúttal nagyobb részt elnyomja két másik általam kedvelt bűn. Falánkság és bujaság. Az embert végső soron a vágyai mozgatják. A harag erős érv, komoly indok, ám mégiscsak reakció valamely környezeti hatásra. Nem úgy, mint a táplálkozás vagy a szaporodás iránti, folyton ott bujkáló ösztön. Végső soron az ember is csak egy állat, ami eszik, közösül, és szükségszerű okokból alszik is olykor.
Az ifjú hölgy megkapja az általa óhajtott csókot, hogy aztán dolgára engedhessem. Amit el kell ismernem, egészen ügyesen végez. Ebben a században kevés olyan - a legősibb szakmát űző - nővel találkoztam, aki ennyi idősen ekkora gyakorlatról és tehetségről adott volna tanúbizonyságot. Bár az is igaz, néhány évtizeddel ezelőtt még könnyedén szajhának tituláltak volna egy ennyi idősen ennyi tapasztalattal rendelkező nőszemélyt. A régi időkben jobban kedveltem őket, mikor még valódi szakmának számított, s remek mintagyűjteményként és információforrásként szolgáltak kedvteléseimhez.
Míg munkálkodik, érdeklődve figyelem tevékenységét. Kedvemre való lelkesedése, és a hév, mellyel belelovalja magát az általam keltett érzetbe. Nem bánom, hogy képességeim az extaktikus élmények átélésére korlátozottak, hiszen így megőrizhetem tiszta tudatomat. Bár a maguk módján irigylésre méltó az emberek egyszerűsége. Tán éppen ezért szokásom időről időre egyfajta öltözetként magamra vonni egy-egy múlandó testét, fejébe bújva, érzékeit kihallgatva. Remek időtöltés. Ahogyan az sem elhanyagolhatóan kellemes, ami most épp itt történik.
Saját érzeteimnél is tetszetősebb az a tény, hogy egyre jobban és jobban belelovalja magát kettőnk viadalába. Annak ellenére, hogy mintha egyre kevésbé tekintené annak, ahogyan lassanként engedelmes jószágként kezeim közé simul.
- Kedvemre való volt, köszönöm! - felelem kérdésére letörölhetetlen mosolyom kíséretében.
Újból megajándékozom az általa hon áhított csókkal, melyet végül zavart kérdésére megszakítok. Feleletet nem kap tőlem. úgy határozok, ez a szikra csak tovább tüzeli testét és elméjét egyaránt, így szórakozásom is édesebb lehet az elkövetkezendő időben. Ha esetleg ellenállna, akár csak néhány pillanatra, az tovább szépíthetné a percet.
- Ahogy kívánod - felelem vicsorba forduló vigyor kíséretében.
A nem hétköznapi élményért cserébe magam is megajándékozom azzal, amit kér. Lassanként levedlem emberi külsőm jelentős részét. Bőröm lefeslik, az alatta látható izomrostok pedig kevéssé behatárolható felépítésű, szememhez hasonlatosan koromszínű matériává alakulnak. Belsőm is változik, egyszerűsödik, bár ez csupán a fekete burok időnként bekövetkező hullámzásain érződhet. Hajam szálai bőrömmel együtt változnak át apró rovarcsápokhoz hasonlatos felületű rostokká, melyek fejemet követve simulnak hátra egészen tarkómig. Testem felületéből indaszerű csápok sarjadnak, melyek közül a legtöbb sikló vastagságával bír csupán. Ezek azok, melyek ölelésem kiegészítéseként, felületükön apró tüskéket növesztve szögesdrótként fonják be partnerem, áldozatom. Ez a fájdalom várhatóan hosszabban ajándékozza meg szűnni nem akaró, intenzív érzéssel, lévén már távol állunk a hasonlótól, amennyiben fizikai valónkról esnék szó.
Durvaságra vágyott. Emberi szemszögből tekintve abban bizony egy percig sem lesz hiány.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szomb. 6 Szept. - 11:48

+18

Nem tehetek róla, egyszerűen vonz ez az idegen, hogy ő máshogy bánik velem, mint a többi férfi, különlegesen. Talán képes is lesz irányítani engem? Oh igen, én erre vágyom, de ki nem mondanám soha, mert engem nehéz bárkinek is kordában tartania, de most úgy tűnik, hogy megfelelő partnerre akadtam. Nemsokára lekerülnek rólam a ruhák, mely azért egy pici szégyenlőséget idéz elő nálam, de hamar leküzdöm ezt, amikor érdes karmai testemmel ismerkednek. Kissé felnyögök az érintésére, melybe cseppet beleremegek, de nem távolodom el, inkább bújok hozzá, vágva arra, hogy máshol is érintsen, hogy akarjon engem. Őszintén szólva, ha most faképnél hagyna, rettenetesen morci lennék, de nem hiszem, hogy megtenné, sőt, úgy érzem, hogy ő is igen csak megharagudna, ha véget vetnék az estének, de hát ilyesmire nem fog sor kerülni.
Én is vetkőztetni kezdem, nem szükséges már ruhadarab Victoron se, ez után pedig hagyom, hogy kedvére szórakozhasson, miközben kedvesen cukkolom. Kezem rátalál péniszére, miközben ajkam remélhetőleg megkapja azt a várva várt csókot, mely után lefelé leszek irányítva. Finoman mászom lejjebb róla és amikor már ajkam férfiasságához kerül, veszem természetesen a lapot. Jó is, hogy nincs itt más, mivel neki igen csak szép látvány lennék, ahogy meztelenül pucsítok be és formás fenekem, illetve nőiességem is most rettentően vonzó lehet, de hát ezt jelenleg Victor se látja. Ő most mást érezhet, mivel puha nyelvem eleinte párszor végignyal kemény hímvesszőjén, majd ez után engedem be ajkaim közé, amennyire csak bírom és meg is kezdődik tőlem az édes játék. Nincs nekem gondom ezzel, sőt… Tetszik az, hogy közben irányítani próbál, iszonyatosan felhúz, így igyekszem tökéletes élvezeteket nyújtani, miközben nyelvem is köröz makkja körül, odalent pedig már eléggé nedvesnek érzem magam. De nem hagyom ám abba hamar, hosszan élvezem ki az orális játékot, viszont ha tetszik neki, akkor se engedem, hogy elmenjen, mivel időben fogok eltávolodni tőle. Oh nem, még nem érdemli meg az orgazmust. Amikor viszont nyakamat fogja meg és fektet a hátamra, kékségeim felcsillannak, miközben én is elkapom tarkóját és próbálom magamra húzni, mivel nagyon is vágyom egy újabb csókra.
- Tetszett a játékom? – kérdezek rá kíváncsian, mivel szeretném hallani, hogy milyen érzés volt ez a számára. Lábaim eközben ösztönösen széjjelebb nyílnak és bár el tudnék viselni én is némi kényeztetést, némi előjátékot, úgy tűnik, arra aztán várhatok. Viszont még a behatolás előtt Victor valami mással kecsegtet, így miközben fenekemet érinti, valami furcsa dolog történik, így szisszenek fel kissé, miközben meg is moccanok alatta.
- Mit művelsz? – nem látok oda, hiszen alatta fekszem, csakis őt látom magam előtt, de azt érzem, hogy valami más. Mi a fenét csinált velem? Tudni akarom, így nem tudok addig kikapcsolni és élvezni csókjait, harapásait, amíg nem ad nekem választ a kérdésemre.
- Milyen állandóságról beszélsz? – viszont ekkor érzem meg az erősebb szorítást, így nyögök fel cseppet, és ez után történik meg az egyesülés is. Fejemet ösztönösen döntöm hátrébb, miközben szemeim is lehunyom egy kis időre és most nem törődve azzal, hogy mit is művelt vagy éppen művel velem, fenekemet finoman emelem, majd lábaim nemsokára már derekára kulcsolódnak, hogy még jobban egyesülhessünk és úgy kezdek el vele együtt mozogni, körmeim pedig most hátán szántanak végig, durván, kíméletlenül, mégis remélhetőleg izgatóan. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen férfival fogok ma este szexelni, de jelenleg tényleg nem akarok mással lenni, így nemsokára már az én fogaim is megtalálják Victorét, amelyet harapdálni kezdek, mégis, én nem durván, azért tudva a határokat, még egyelőre.
- Erősebben nem megy? – hergelem szavaimmal, miközben finoman csókolom meg fülét, és szorítok rá jobban lábaimmal. Durvább szexre vágyom, azt akarom, hogy ez az őrült éjszaka soha se érjen véget.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Pént. 29 Aug. - 17:32

18+

Szórakoztat sérülése okán kelt zavara, s vadsága, melyet ösztönös félelmei csak mégjobban feltüzelnek. Oly vad, oly makacs, hogy különös élvezettel tölt el megzabolázása. Kezesen rám hagyja minden kívánalmamat, s sajátjaival kivárja, míg szót kap. Szemei csillogásából úgy hiszem, eddig nemigen talált hozzám hasonló partnert. Ebben jelentős része lehet a ténynek, hogy sebe nem gyógyult be egészen.
Ruháitól olyan lendülettel szabadítom meg, ahogy mohó gyermek hámozza ki csomagolásából a csokoládét. Ám a lendület nem indokolja a precizitás hiányát, így bőrén nem ejtek sérülést, mindössze érdesen végigsimítják karmaim bőrét, mely frissen vált szabaddá. Hasát, derekát, combját.
Ezek után hagyom, hogy eltávolítsa a még útjába kerülő ruhadarabokat testemről. Panaszra nem lehet oka, tökéletesen karbantartott, még az elegáns alkatba beleillő határig erős izomzattal rendelkezem. Arról nem is szólván, mennyi információm van arról, mik is a nők kívánalmai a férfiak egyes részei kapcsán. Akár külön tudományágat is alapíthatnék, oly kiterjedt, oly érdekfeszítő e téma.
Finom szurkálódását ezúttal nem tekintem pimaszságnak, mindössze a játék részének. Egy vad, szentimentális és - ahogy már minden bizonnyal ő is érzi - rendkívül veszélyes játéknak. Már emberi szemszögből, mely bizony az övé, bármennyire is érezte magát találkozásunk előtt sebezhetetlennek, esetleg halhatatlannak.
Találkoztam már néhány asszonyszeméllyel, akik különleges dolgokra voltak képesek ajkaikkal, ezért úgy határozok, tesztelem az ifjú hölgyet. Ujjaim ismét aranyhajába bújnak, majd kezemet ökölbe szorítva arcát szembesítem azon részemmel, mely a férfiak ismérve.
Képességeinek függvényében időzök el ily módon, s amennyiben tehetséget mutat ezen örömszerzés kapcsán, akár azt is megengedem számára, hogy bőszen kortyolja magába lényem egy részét. Eztán, vagy ha fáradni látszik, ezúttal hajkoronája helyett nyakát megragadva fordítom hátára.
Azonnal fölébe kerekedek, hogy lábai közé helyezkedve testem testére simulhasson. Karmos mancsaim hátsójába marnak, megajándékozhatnám valamivel, mit mástól nem kaphatna.

A margaréta igen sokszínű virág. Alakgazdag faj. Élénkzöld tűlevelei tojásdadok vagy lapát formájúak, csipkés szélűek, szárlevelei pedig ülők, ék alakúak, durván fogazottak, lefelé haladva csökkenő méretűek. Kivonata hajlamos irritálni az ember bőrének felületét, ám a népi gyógyászat többféle alkalmazását is ismeri. Belsőleg légúti megbetegedések vagy idegesség, külsőleg pedig sebek kezelésére használják. Egyes spirituális körökben az idegesség és az álmatlanság ellen adják betegeiknek.

Némi fájdalommal járhat, ahogy hátsója bal partján bőrének szerkezete megváltozik. Nem sebesülés ez, sokkal inkább alapvető felépítése íródik át. Mintája virágot formáz, tenyérnyi-aprót, mégis jól láthatót. Színei akár az eredetié. Nyakát finoman harapva-csókolva lehelem fülébe szavaim.
- Ha akarsz, hát én is akarlak, Margaréta. Gyöngéd és érzékeny, mégis makacs, állhatatos. Sokszor kiszámíthatatlan. Egyetlen állandóságért cserébe kedvedre élheted tán szeszélyeid.
Karmaim, fogaim a fájdalom határán, sérülést még éppen nem okozva szorulnak rá testének megfelelő pontjaira, miközben csípőm nyilvánvaló szándékkal mozdul előre...

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szer. 27 Aug. - 17:32

+18

Nem zavar, hogy fölém kerül, ellentétben azzal, hogy a sérülésem nem tűnik el teljesen. Nem értem, hogy miért van ez, hiszen át kellett volna adnom neki, mégis, érintése nyomán érzem a fájdalmat, amelyet már oly régóta nem. És ez a tekintet… mintha éhezne rám… egyre inkább nem tudom, hogy miféle lénnyel hozott össze a sors. Ha lenne némi eszem, most elfutnék innen, minél messzebbre, de persze, hogy nem teszem, vonz a veszély, a másik egész lénye, így nyugodtan fekszem továbbra is alatta, mellette, ahogy éppen helyezkedik.
- Gyermekem? Minden vagyok, csak az nem. – szűkülnek össze szemeim, majd a további szavakra egyelőre nem mondok semmit. Hogy kedvét leli bennem? Hát tegye, már láthatja rajtam, hogy nem ellenkezem, hiába érzem azt belül, hogy ő arra vágyna, hogy azt akarná, hogy elmeneküljek és játszadozhasson velem. Nos, ezt tőlem nem fogja megkapni. Hagyom, hogy leszedje rólam felsőmet, így érintve meg felső testemet, amelyet egyelőre még fed a melltartóm, de ez után most én kezdek vetkőztetésbe, így gombolom ki az inget, melyet szépen le is csúsztatok Victor hátán, majd fektetek le magunk mellé. Egy csók éri azért felső testét, mely után hagyom, hogy tovább folytassa vetkőztetésemet és ha szeretné, hát nem akadályozom meg abban, hogy teljesen meztelenre vetkőztessen. Némi pír azért végigfut csinos pofimon, miközben lábaim is összébb csusszannak, hogy ne lásson máris mindent, de a helyett, hogy tapogatni kezdene vagy végignézne rajtam, inkább magára húz. Nem szokványos viselkedés, legalábbis az eddigi partnereim nagyon nem ilyenek voltak, de ez egy picit se ront a vonzalmon, sőt, ahogy hajamba túr, úgy hajolok közelebb hozzá, formás melleim és a hidegtől ácsingózó mellbimbóim pedig a férfi felső testét cirógatják, miközben ajkam előbb nyakát, majd utána lejjebb haladva teste többi részét részesíti kényeztetésben, egészen a köldökig, mivel nem haladok tovább, csak kezem az, amely rámarkol a lényegre a nadrágon át. Vetkőztetném én tovább, de még mielőtt tovább tudnék haladni, ismét megérzem irányítását, ahogy felhúz magához, így fekszem rá most már teljes testemmel és egy apró, kellemes remegés járja át testemet, amikor a férfi némileg fülemhez ér. Érzem, hogy nem lágyan fog, de nem is azt várom el tőle, nekem így kell minden, ahogy azt ő csinálja, mert már ezen tette is kezd izgalomba hozni.
- Nem okozok csalódást, ha Ön se nekem. Eddig nagyon kis lustának tűnik. – cukkolom én is, ha már ő is megteszi, miközben kék szemeimet Victoréba fúrom, és oly nagyon vágyom már a csókjára. Próbálok közelebb hajolni, nem törődve a fájdalommal, ahogy most hajamat húzza, de egyelőre nem engedi, így ajkam mosolyra húzódik, miközben odalent is mintha lassan nedvesedni kezdenék.
- Akarlak… - suttogom ajkai elé, majd ha végül enged nekem, akkor szemeim lehunyva vadul csókolom meg hosszan, mint a legjobb szerető a világon, beleadva azt a tüzet, mely bennem lobog és csak a csók után térek rá arra, hogy megszabadítsam én is maradék ruházatától és ha már láthatom őt teljes valójában, akkor kezem máris játszadozni kezd férfiasságával, lassan, szinte simogatóan, lágyan, hogy így húzzam fel még jobban, hogy többre vágyjon, gyorsabb játékra, erősebb kényeztetésre, de ahogy ő az előbb, most úgy én játszok vele.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Vas. 24 Aug. - 18:45

18+

Meglepetése hatására mosolyom egészen szélesre húzódik, tekintetem pedig fölébe került ragadozó módjára vizslatja, miközben szemeim egészen keskenyre szűkülnek. Nyilvánvalóan nem várt esemény számára, hogy sérülései nem egészen a megszokott módon gyógyulnak be, hiszen képességének köszönhetően minden bizonnyal már régóta nem kellett hosszabb ideig sebet hordoznia testén. Kékségeibe pillantva érezheti, rövid ideig úgy vizslatom, akár valamiféle eleséget. Nem véletlenül.
- Ne aggódjon, gyermekem! Amennyiben kedvemet lelem magában, nincs oka féltenie létét - felelem immár vigyorba fordult mosollyal, melyet akár vicsorként is értékelhetne laikus szemlélődő. Igaz, ezzel tán nem is járna oly messze az igazságtól.
Természetesen egy percig sem kételkedem abban, vajon mire vágyik, mire készül. Valójában még meglepetést sem okoz az események ezen iránya, hisz számtalanszor bebizonyosodott már, a nők vonzódnak a hatalmat birtokló férfiakhoz. Arról nem is szólván, hogy ezek szerint ösztönösen a legkevesebb fájdalommal járó utat választotta az ifjú hölgy. Amennyiben menekülőre fogta volna... nos, egy hajtóvadászat igen kellemes elfoglaltság lehet a maga módján, ellenben a végkifejlet mindössze a vadász számára kellemes igazán.
Míg ingemmel bíbelődik, megszabadítom maradék ruházatától is. Karmaim segítségével pillanatok alatt végzek a feladattal, majd lusta oroszlán módjára halk morgás kíséretében eldőlök. Tudom, hogy az efféle szentimentális nők számára igen fontos a visszajelzés, így hajába túrva közelebb húzom, ösztönözve megkezdett tevékenységének folytatására. Az eddigiek alapján kellően szórakoztatónak találom. Azt nem kötöm az orrára, miszerint néhány évtizeddel korábban szexuális célzatú közeledéssel vajmi keveset ért volna, bárhogy is próbálkozzon.
Saját ruháimhoz továbbra sem nyúlok, ezek eltávolításának örömét meghagyom a heves kisasszony számára, kit szemmel láthatóan egyre inkább átjár a tűz. Bár sejtésem szerint már egészen másra vágyik, hogy átjárja...
Szőke loboncába markolva húzom arcát arcom elé, majd füléhez hajolok. Úgy súgok fülébe, hogy mindeközben ajkam hajszálnyira érintse csupán fülcimpáját. Szorításom erős, bár - lévén nem célom megszabadítani hajkoronájától - ahogy hozzám ért, mindössze ott tartom, nem húzom tovább.
- A végén még kiderül, hogy kegyed egy igazi nő - lehelem incselkedve.
Ismét szemeim elé helyezem, hogy tekintetünk találkozhasson. Orrunk finoman összeér, ellenben a csókkal szándékosan megváratom, hosszú pillanatokon keresztül. Ujjaim továbbra is arany tincseibe fűzve, így csakis akkor érnek össze ajkaink, mikor végül úgy döntök, úgy akarom.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Hétf. 18 Aug. - 11:41

+18

Nem ismer még engem, fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, hogy milyen vagyok, de ez így is van jól. Amíg nem ismer, addig nem tud rólam semmi olyasmit se, amit felhasználhatna ellenem. Nem vagyok őszinte, nem vagyok teljesen önmagam, de talán ez az este folyamán még változhat, ugyanis nemsokára már magamon érzem a férfit egy hosszú, vad csók után, miközben nyakamat érinti és meglepő módon fájdalmat érzek a helyén. Felszisszenek most kissé, ugyanis nem tűnik el, így láthatóan meglepett arccal nézek rá.
- Miért vagyok még mindig sérült? – nem értem hirtelen, hogy minek köszönhetem azt, hogy még érzem, nem vagyok begyógyulva. Ő viszont ezt tovább fokozza, kijelentve, hogy nem tudnék benne kárt tenni és amikor megérzem nyomását nyakamnál, kissé felnyögök. Ebben az aprócska hangban a fájdalom a kéjjel keveredik, miközben kékségeim folyamatosan a másik arcát fürkészik. Hogy lehet ez? Ki vagy mi ez a férfi, hogy meg képes sebezni? Ilyesmire nagyon-nagyon régóta nem volt példa, most pedig hirtelen tűnik el az a magabiztosság, amely eddig jelen volt. Nem félek, félreértés ne essék, de agyam kapcsol, tudnom kell egyfajta határt, mert ez így már kevésbé vicces a számomra.
- Nem tudom, hogy mire vágyom magával kapcsolatban, mivel nem túl örömteli hír, hogy képes megsebezni engem. A fájdalmat pedig csak egyféle helyzetben szeretem… - sejtheti, hogy mire gondolok, és igen, köze van hozzá a perverzségnek is, de úgy érzem, hogy Victor is olyan, mint én ilyen téren, ő se szeret csak úgy összebújni valakivel, meg szereti adni a módját. Mellém telepszik, én pedig ösztönösen fordulok felé. Nem akarok feljebb kerülni, valamiért vonz benne ez a magabiztosság, az, hogy talán valaki képes bennem is kárt tenni, hogy valaki ennyire férfi és ez hirtelen nagyon is érdekelni kezd, egyre jobban kezdek vágyni arra, hogy ma este az övé legyek, így amikor nyakamhoz ér keze, ösztönösen kerülök közelebb hozzá, odabújva némileg a másikhoz.
- Sok mindent kívánok hirtelen, de azt nem, hogy egy egyszerű halandó legyek. – simítok most én is végig az ő nyakán, majd feljebb emelkedem egy csók reményében. Ez után szakad el rajtam a szövet és pillanatok múlva már csak egy fekete színű melltartó marad rajtam, ujjai és körmei pedig bőrömet cirógatják. Fejem visszafektetem a földre, miközben kissé lehunyom szemeimet, úgy élvezem cirógatását, és mindennél jobban feltüzel az, ahogy körmeivel is engem érint. Játékszer volnék? Igen… az vagyok és mindennél jobban vágyom arra, hogy az is maradjak, mert olyan kezek közé kerültem, mint még soha és az újdonságnak nagy a varázsa. A simogatások közben viszont lassan mégis csak kinyitom szemeim, hogy kezeimmel én is elkezdhessem megfosztani őt ruházatától, így először az ing gombjait óhajtom kigombolni vagy szétszakítani, teljesen mindegy, csak kerüljön le róla, majd ha azt valahogy le tudom szedni a férfiről, akkor kezem automatikusan nadrágjához talál, hogy ruhán át érinthessem meg most először férfiasságát, melyre kissé rá is markolok, talán némi fájdalmat is adva a dologba, ajkam pedig már meztelen felső testét találja be, hogy csókjaimmal és apró harapásaimmal jutalmazzam.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szomb. 16 Aug. - 15:34

Amennyiben önmagam pszichoanalízisét végezném, minden bizonnyal megállapítanám, hogy az úriember köntösében töltött utóbbi évszázad után jobban felkelti érdeklődésem a vadság. Szélsőséges érzelmek tobzódása, melyek szinte bármely perverzió formájában anyagiasulhatnak, amennyiben nincsenek a megfelelő médiumon keresztül szabadjára engedve. Tán ezért is vonzz most ez az egyébként nem kiemelkedő intellektusú, ám egészen kellemes küllemű, érzelmektől túlfűtött leány. Eltűnődve szemlélem a törékeny testet, bal kezemmel végigsimítva nyaka alatt az általam hátrahagyott vörös csíkokat.
- Tudja, egyébként sem hiszem, hogy kárt okozna bennem - megerősítés gyanánt simításomból nyomás lesz, vélhetően jelentős fájdalmat okozva vagdalt irháján, mellyel egyidőben a bevérzés is minden bizonnyal fokozódik - Mindazonáltal olybá tűnik számomra, szinte reméli, vágyaim kellően perverzek. Ennyire vágyná a fájdalmat?
Mosolyom haloványabb, helyébe tekintélyes kíváncsiság lép. Vére maradványát lenyalom szám széléről, felülök rajta, majd fejemet kissé oldalra billentve tekintek fel az ég aljára. Nincs jelentősége, pontosan hová is, hisz leginkább töprengő pillanatok következnek számomra. Igen gyorsan meghozom a szükséges döntést, s a lány mellé heveredek bal oldalán, féloldalt fekve, felkönyökölve. Szükségét érzem, hogy megadjam számára a szabadság ezen illúzióját, ám mégis valamelyest fölébe magasodjak pozícióm által.
- Amennyiben kívánja, ajándék gyanánt megmutathatom kegyednek önnön halandóságát.
Jobb kezem nyakán játszik, ezúttal éppenhogy érintve sebesülését, amint ujjaim lejjebb szánkáznak. Már így is szakadt felső ruházatának tetejére érve belemarkolok, majd egy lendületes mozdulattal leszakítom róla. Hacsak nem tesz ellene, hol ujjbegyem, hol karmom érintésével végigsimítom az ujjonnan felfedezendő női felsőtestet, újból és újból végigpásztázva azt. Tekintetemmel követem mozdulatom, s nem nézek már szemébe, mintha mintegy mellékes volna, hogy játékszeremhez fej s tudat is tartozik.
Úgy határozok, egyelőre nincs szükség több szóra, hisz az oroszlán is beéri néhány morgással a nőstények vagy kisebb állatok rendreutasításához. Régen magam is kedveltem az efféle agresszív, tekintélyt parancsoló hanghatásokat, ám a civilizált élet mondhatni leszoktatott ezek használatáról. Ha nem akad volna az utóbbi időben ily sok ügy a mutánsok kapcsán, hol más agresszorok léptek fel valamely számomra fontos illetők ellenében, továbbra sem tértem volna vissza ezekhez az egyszerű, ám hatásos eszközökhöz.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szer. 13 Aug. - 23:41

Ha támadni akarnék, azt bizonyára észrevenné a másik, de inkább vadság van bennem, oly mélyről jövő, mely már egyre inkább kikívánkozik, mely valahogy vágyni kezd a másikra. Meg akarom mutatni neki, hogy mennyire nagyon is vagyok én nő, hogy én velem nem lehet ám így elbánni. Szeretem irányítani az eseményeket és nagyon, de nagyon nehezen hódolok be egy férfinek, nem igazán volt még rá példa, így most is elkapom, hogy magam felé húzzam, de némileg sikerül meglepődnöm azon, hogy milyen mereven áll, meg se moccan. Ajkam viszont ajkára talál, hogy egy durva, szenvedélytől fűtött csókban legyen részünk, amelyet a másik is viszonoz, így vadul csókolom, harapdálom, magamnak akarom, nem számít semmi. Kezem végül lecsúszik mellkasára, miközben egyre jobban belelendülök az élvezetekbe, de ekkor érzem meg a nyakamon kezét, mely lassan kezd el tolni, én pedig egyelőre még hagyom neki, még engedelmeskedem, hiszen ez is a játék része, így szemeim felcsillannak, miközben visszafekszem a földre és ekkor érem meg az erősebb szorítást, amely mosolyt csal arcomra. Ez nagyon is a kedvemre való, szinte már most érzem, hogy a vágy átjárja testemet, egyelőre még csak minimálisan, de ki tudja, hogy Victor akarja-e fokozni ezt. Hmm, ki tudja, talán még kellemes estében lesz részem neki köszönhetően. Ahogy rám mászik, úgy kerülnek kezeim combjaira, miközben le se veszem arcáról szemeimet.
- Kíváncsian várom, hogy miként teszi ezt. – nem ellenzem a dolgot, végre úgy tűnik, hogy egy igazi férfival sikerült összefutnom, arra viszont nem számítok, ami most következik. A sebek a szemem láttára húzódnak össze, a vér pedig úgy tűnik el, mintha soha ott se lett volna. És a Hold… csodálatos fénye megvilágítja a férfit, így most már szemem elé kerülhetnek éles karmai.
- Sejthettem volna, hogy maga se egy átlagos ember. – valahol talán sejtettem is, csak nem mondtam ki. Mindenesetre nincs félelem az arcomon, inkább csak kíváncsiság, így érdeklődve figyelem, hogy mit tervez és amikor megérzem körmeit bőrömnél, még csak fel se szisszenek a fájdalomra. Oly sok fájdalmat éltem már át, és oly soktól szabadultam meg, ez pedig csak egy következő, mely nemsokára Victorhoz kerül, én pedig elégedett mosollyal fürkészem tekintetét. Okos… nagyon okos, hogy így derítette ki az erőmet.
- Ha nem okoz bennem kárt, akkor én se magában, ez ennyire egyszerű Victor. Vagy tán egyéb perverz vágyai vannak? – teszem fel a nagy kérdést, miközben kissé megfeszül testem a közeledésétől. Vágyom arra, hogy ismét megcsókoljon, így szemeim lehunyom, fejem megemelem kissé, ajkain pedig egy újabb csókban találnak egymásra, de ez a csók most nem olyan, mint amilyen az előző volt, folyamatos fájdalom szövi át, melynek hála kiserken vérem, majd pedig az övé. Mellkasom megfeszül, melleim kiemelkednek, odalent pedig hirtelen érzem meg, ahogy bugyim is nedvessé válik. Oh igen, kívánom őt, de még mennyire… Lábaim minimálisan azért összébb csúsztatom, ennyire nem adom meg magam hamar, inkább én magam is áttérek a harapásokra, miközben olykor vérünket nyelem, hiszen én vagyok alul, ajkaim közé is folyik egy adag, a maradék pedig végig arcomon, és még szőke tincseimet is vérvörössé festi ez a folyadék. Nem zavar, csak még vadabbul követelem őt magamnak, kezeimmel rámarkolok combjaira, miközben ezt a perverz játékot folytatom.
- Kellemes meglepetés, hogy egy ragadozóval találkoztam ma este. – súgom ajkai elé, amikor kis szünetet tartunk a csókok között, majd szemeim kinyitva keresem meg tekintetét. A kérdés már csak az, hogy kettőnk közül melyikünk az éjszaka igazi ragadozója? Úgy vélem, ez hamarosan kiderül...

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szer. 13 Aug. - 21:16

Lassanként dolgozom fel reakcióit, alaposan kielemezve minden apró mozdulatát, mimikáját, hanglejtését, szavait. Nem először éri karma bőrömet, s lassanként támadólag hat, bármennyire is tisztában vagyok gyermeki naivitásával, óvatlanságával. Passzívan tűröm a testi atrocitást, mígnem hajamba markol. Bizonyára mindössze mozdulatának végeztével veszi észre, hogy önnön magát húzta az én testem közelébe. Jelen porhüvelyem nagyobb része még mindig izom, cseppet sem okoz gondot stabilan tartanom pozíciómat. Részt veszek a csócskcsatában, s hagyom, hogy keze mellkasomra csússzon. Jobb kezem lassanként találja meg nyakát, s fölébe kerekedve egészen finom mozdulattal szorítom le a földre, magam alá gyűrve. Ujjaim összeszorulnak, s a kellemetlenség határáig fokozzák szorításom. Mosolyom sehol, lassanként tűnik csak elő. Mindeközben egyik lábam átvetettem magam, s most hasa felett ülök.
- Úgy érzem, nem lesz könnyű viszonoznom azon frissítő érzeteket, melyekben az imént részesített. Minden esetre tán megpróbálhatok versenyre kelni nőiességével.
Eddigi sebeim, karcolásaim szinte követhetetlen sebességgel szívódnak fel. Hogyan másként tennék? Hiszen valóban karcolások. Kiserkent véremet bőröm maradéktalanul magába issza. Bal kezem ujjait játékosan táncoltatom meg arcom mellett, s a sziluettemet hátulról megvilágító Hold fényében kiválóan látszódnak lassanként centiméternyi hosszúra s tűhegyesre növekvő koromszín karmaim. Éppen egyazon időben utolsó szavammal. Elnyújtott, végletekig lassú mozdulattal vájok vörös barázdákat füle alá, miközben gyönyörködve szemlélem kísérletem. Arcomra mámoros borzongás szele hoz mosolyból vigyort, mikor sebei felszíne beforr, ezzel párhuzamosan pedig rajtam jelennek meg ugyanezen jelek, láthatóvá téve az irha híján közvetlenül bőröm alatt lakozó izomszövetet. Megtornáztatom nyakam, lehunyt szemmel élvezve a bizsergést, míg közvetve önkezem által okozott sebeim beforrnak. Mikor ismét a lányra tekintek, szemeim meglepetésemben elkerekednek, mosolyom ismét szélesre húzódik. Kíváncsian szemlélem, ahogy bőre alatt csíkokban jelennek meg bevérzései.
- Ó, hogy ez volna a furfangja, kisasszony? Tehát az áldozat identikusan leképezhető szövetei képesek átvenni sebeit. Ezek szerint óvatosabbnak kell lennünk, úgy hiszem.
Ajkaim ezúttal saját irányításom okán találják meg ajkait, mikor fölé hajolok. Tűhegyes fogaim időről időre szája szélébe marnak, ezzel időlegesen sebet okozva rajta, majd rajtam. Ezúttal nem iszom fel testeink életet adó nedveit, saját vérünkben tocsogó aberrációvá változtatva csókunkat.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Kedd 12 Aug. - 21:28

Az alkohol egyre jobban hat, így jobbnak érzem most már a beszélgetést fekvő helyzetben folytatni. Tisztában vagyok vele, hogy ezt egy férfi mellett teszem, ahogy azzal is, hogy egyáltalán nem vagyok csúnya látvány a szemnek, mégse érdekel, igenis vágyom a figyelmére, mindenki figyelmére, mert nem vagyok egy átlagos nő, ezt pedig szeretem, ha észre is veszik. Mindenesetre az nem érint túl jól, amikor egy sorozatgyilkoshoz kezd el hasonlítani, mert nem vagyok az, egyáltalán nem, de Victor szavaira most már fel kell nevetnem, mivel annyira vicces ez az egész, amit mond.
- Pedig maga egy picit se fél tőlem, se attól, amit megtudott. Tudja jól, hogy nem vagyok vérbeli gyilkos, nagyon ritka alkalmakkor veszem el bárki életét, ezért is mondtam azt, hogy a sorozatgyilkos megnevezés is túlságosan erős. Szóval ne aggódjon, nem szándékozok ártani magának, ha Ön se én nekem. – mutatok felé egy pillanatra még mellkasához is érve ujjam hegyével, amit ez után már vissza is húzok magam mellé. Szemrevalónak tart, nagyon helyes, maradjon is ez így. Bár némileg örülnék, ha legalább egy kicsit aggódna saját épségéért, de ha ez így lenne, már rég menekülne tőlem, nem feküdne el mellém ilyen lazán és fürkészne nevetve. A képességem rejtelmeibe jobban nem óhajtom beavatni, tudni kell a határt és már most is túlságosan is sokat beszéltem. Vissza kéne vennem, így azon is vagyok, miközben kezem játékos útra kél a másik arcán. Most valahogy… valahogy vonzóbbnak látom, de biztosan csak a pia az oka, de hát kit érdekel az ok? Jól akarom érezni magam továbbra is, és valahogy most jutottam el arra a pontra, hogy sikerült. Körmeim is finoman Victor nyakát érintik, amelyek vért is fakasztanak, ahogy kétségbe meri vonni nőiességemet. Hirtelen ülök fel, miközben a nyakán végigfutó vércsíkra pillantok, majd kapom el a másik grabancát és húzom határozottan magamhoz, talán még felső testünk is összeérhet.
- Ne merje kétségbe vonni nőiességemet! – eddig szimpatikus volt, de kezdi túlfeszíteni azt a bizonyos húrt, mégis, a szorításom lazul, ahogy ilyen közel van és a következő pillanatban már azt veheti észre a másik, hogy ajkam az övére talál és ha nem akadályoz meg benne, akkor egy hosszú, vad csókban lehet része, miközben kezem is lecsúszik mellkasára, most már inkább simításba térve át, mindenféle agressziót mellőzve.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Vas. 27 Júl. - 21:45

Egyelőre beszüntetem elméjének fürkészését, lévén úgy érzem, minden kifürkészhetőt megtudtam róla. Egyelőre biztosan. Mosolya az én mosolyomat is szélesebbre húzza, különösen, mikor olyan élesen, kitartóan vizslat tekintetével. Magabiztosnak tűnik, és egyértelműen dominálni próbálja a helyzetet, valamint kicsiny duónkat. Az egészségesnél egy cseppet erőteljesebb önbizalomra enged következtetni viselkedése, hiszen látszólag sem komoly tétje, sem valódi előzménye nincs ezen beszélgetés vonalvezetésének.
Kellemes jelenség, ahogy komfortosan elhelyezkedik mellettem. Láthatóan eltöpreng valamin, bár ezúttal nem szándékozom kiolvasni elméjéből ennek hátterét. Több élvezetet nyújthat, amennyiben emberi érzékszervekre és saját következtetési rendszeremre hagyatkozom.
- Kérem, ne értsen félre! Eszemben sem volt ítélkezni maga felett - fűzöm tovább, töretlen mosollyal - Azonban bizonyára megérti cseppet sem egyszerű helyzetem. Egy potenciálisan veszélyes - egyébiránt igencsak szemrevaló - hölggyel töltöm az időmet, aki valamiféle természetfeletti képessége folytán elkerülte a halálos sérülést, ráadásul egyúttal valakit vagy valakiket meg is fosztott életüktől. Kérem, nézze el nekem, de minden eshetőséget figyelembe kell vennem - teszem hozzá immáron magam is nevetve.
Örömmel szemlélem, hogy lassacskán kellően komfortosan érzi magát mellettem, lévén ez valahol célom is. Különösen azóta, hogy figyelmem mellett érdeklődésemet is sikeresen felkeltette. Kései tinédzser, ez tény. Személyisége gyermeki, még ha kedvemre is való. Ugyanakkor ambíciói alapján jóval több figyelemre és érdemre is képes lehet, mint a fentebb említett korosztály.
- Kérdeznem kell, mikor valami érdeklődésem tárgykörébe kerül. Ám, ha úgy érzi, nem vállalja fel kérdésem megválaszolását, nos ahogy kívánja.
Biccentek, bár továbbra is mosolygok. Ha nem, hát nem. Úgy ítélem meg, előbb-utóbb addig is eljutunk, hogy felfedje magát az ifjú hölgy. Addig marad a találgatás, illetve meglévő információim alapján való következtetések.
Csábos tekintetére a Holdra vetett könnyű pillantással felelek. Ahogy keze elidőzik rajtam, majd tovább siklik, valamelyest oldalra döntöm fejem. Érezhetően élvezem mozdulatait. Még tán karmolását is, bár nem hagy nyomot bőrömön.
- Nos, biztosíthatom, hogy jóval idősebb vagyok magácskánál. Bár ettől függetlenül foglalkoztat a kérdés, vajon kegyed is felér-e egy igazi, felnőtt nővel - felelem csábos, magabiztos mosoly kíséretében.
Szándékomban áll megpendíteni büszkeségének húrjait, ha már ily fontos számára eme tulajdonsága. Arról nem is szólván, hogy ez tán egyik leginkább hasonló tulajdonsága kettőnknek.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szomb. 19 Júl. - 10:49

Némileg meglepnek Victor szavai, hogy nincs problémája velem, de szerintem ez csak egyelőre van így, amíg meg nem ismer úgy igazán, bár ki tudja, hogy erre mennyire is fog sor kerülni. Mindenesetre csinos pofimra mosoly költözik, miközben kis ideig szemeit fürkészem, mintha próbálnék a másikba látni, rájönni gondolataira, de erre sajnos nem vagyok képes.
- Nem veszem. – végül helyet foglalok mellette, és amikor a poharakat újratölti, akkor folytatom a kellemes iszogatást és közben kissé elmerengek azon, amit mond. Most jelenleg még komolyan gondolom azt, hogy én is kipróbálom ezt a poharas trükköt, de holnap már nem hiszem, hogy így leszek vele, végtére is, nekem nem kellenek ilyen fortélyok ahhoz, hogy társaságom legyen, elég csak a külsőm, a két szép szemem. A koccintást viszonzom, és még egy bájos mosolyt is kap tőlem a másik, majd miközben ismét borozgatunk, rátérünk a komolyabb témákra is.
- Hogy sorozatgyilkost? – nevetek fel kissé, amikor ilyen jelzővel illet, majd fejemet is megcsóválom cseppet, aminek hála szőke tincseim is lassan szállni kezdenek, így tudtomon kívül simítanak végig Victor arcán egy rövid időre. – Én azért nem nevezném annak magam, önvédelem volt! – igen, ragaszkodom ehhez a verzióhoz, mivel a sorozatgyilkos azért teljesen mást jelent. Távol álljon tőlem az ilyen hobbi. Még mindig jót mosolygok a dolgon és ahogy a poharam kiürül, eltávolítom azt a közelemből, majd kényelmesen el is fekszem a másik mellett, most már nem érezve feszélyezve magam. Picit igaz szédülök, de a talaj majd megtart, annyira még nem rossz a helyzet, hogy meg is kelljen kapaszkodnom valamibe.
- Túl sokat kérdez kedves Victor. Nem mindig jó ez a nagy kíváncsiság, szóval az maradjon az én dolgom, hogy miként is működik. – fordítom felé fejem, majd árulom el azt, hogy mit is szerettem volna ma este. Kellemes programnak ígérkezett a barátaimmal lenni és az a srác se volt rossz, de most már mindegy, az időt nem vagyok képes visszapergetni.
- A szórakozást nem ilyen szinten értettem, ahogy egy férfi társaságát sem egy egyszerű beszélgetésnek. – szemeimmel megpróbálom fogva tartani Victor szemeit, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve nyújtom ki felé puha kezem és simítok végig az arcán. Játszom vele, mert ha már így rákérdezett férfiasságára, akkor bizonyára nincs ellenére a dolog. – De nyugodjon meg, látom, hogy nem egy nővel van dolgom, bár kissé idősnek tűnik hozzám képest. – az arcsimítás után kezem még némileg lejjebb vándorol, a nyakára, amit finoman meg is karmolok, majd egy kis kuncogással eresztem le kezem, mintha az előbb mi sem történt volna.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Csüt. 17 Júl. - 18:59

Már hiányoltam, hogy levesse magáról azt a folytonos késztetést, miszerint meg kellene játszania magát előttem. Tény, nem hihetem, hogy önmagára nézvést tökéletesen ártalmatlannak gondoljon. Így kénytelen voltam némi magabiztosságot plántálni egyébként sem túlságosan szerény attitűdjébe, hogy túltehesse magát már-már kóros gyanakvásán. Igaz, jelen esetben még tán megalapozott is volna az a bizonyos paranoia, ám ember lévén joga van tévedni. Sőt, ez valahol megszépíti azt a bizonyos létet, amit oly rövid ideig tudhatnak magukénak ezek a kétlábú rövidéltűek.
- Nos, nincs problémám az őszinte énjével. Sőt, ha nem veszi sértésnek, jóval kellemesebb társaságnak találom, mint az álszent faggatózót.
Gondolatai felettébb érdekesek, ám jóval kevésbé rendhagyóak, mint azt ő maga hiszi. Nem teszem szóvá, miért tenném? Joga van azt gondolni, amit kíván. Még külön szórakoztatónak találom, hogy úgy véli, könnyű préda lennék számára. Eleve az ötlet, hogy engem tekint esetünkben a lehetséges áldozatnak mosolyra fakaszt. Egyúttal újratöltöm kiürült poharainkat, így mosolyom lehetne akár visszafogott reakció szomjúságára.
- Tudja, akad, hogy a szerencse mellém szegődik. Azt nem állítom, hogy minden alkalommal szükségem van mindkét pohárra, ám a lehetőségét nem vethetem el egy kellemes, új ismeretségnek.
Ezzel koccintásra emelem poharam, jelezvén, jelenleg ezen találkozást is szerencsésnek titulálom. Úgy érzem, már nem áll szándékában visszatartani semmiféle információt, csupán kérdeznem kell. Erre csak rásegít az ital, gondolom. Bár biztos nem lehetek benne, hiszen valamilyen módon áthárítja az őt érő hatások egy részét másokra.
- Semmit nem nyernék egy rendőrségi incidenssel. Arról nem is szólva, hogy eszemben sincs egy esetleges sorozatgyilkost a saját nyakamba varrni. Nem mellesleg hálás vagyok az őszinteségéért, amit illetlenség lenne titkainak kiadásával honorálnom. Ellenben kíváncsi volnék, hogyan is működik az ön lenyűgöző képessége, aminek köszönhetően sértetlenül úszta meg ezt a bizonyos incidenst.
Töretlen mosollyal biccentek felé, enyhén megemelem poharam, majd újabb korty csúszik le torkomon. Némi fészkelődés után lejjebb csusszanok, hogy könyökömre támaszkodva, oldalvást fekhessek mellette. Másik kezemben a pohár, melyet időről időre megcsodálok a Hold fényében.
- És kérem, árulja el, melyik része hibádzik kívánalmainak? Nem tekint rám férfiként, avagy társaságom nem kielégítő az ön számára?
Halovány szúrás hangom lejtésében, pedzegetvén büszkeségét, s nőiességét. Olyan eszköz ez, melyet régebben jóvalta kifinomultabb módon használtak az emberek, mára a nyílt testiség előretörésével megkopott ezen tudásuk.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szer. 16 Júl. - 15:06

Az a gond, hogy nem éppen a hosszan tartó türelmemről vagyok híres, így most se tudom már túl sokáig megjátszani magam, hanem kibukik belőlem az az én, akit én képviselek, akit oly kevesen képesek elviselni. Nem meglepő valószínűleg az, hogy még mindig egyedül vagyok, de nem is vágyom igazi párra, nincs olyan pasi se, aki megfelelne nekem, szóval élem az életemet és nem hagyom, hogy megváltoztassanak. A férfi viszont még mindig nagyon türelmesnek tűnik, nem is értem, hogy csinálja, de amikor a földre fekteti zakóját, majd helyet foglal, csak felvonom kissé szemöldökömet, úgy figyelem a másikat. Értem a célzást, már hogy ne érteném, de mégse tartom túl jó ötletnek oly közel kerülni hozzá, hiszen nem egy nagydarab férfiról van szó, szóval nem óriási méretű a zakója, mégis, hamar döntök és végül pillanatok múlva már mellette csücsülök, lábaimat pedig előre nyújtom, bal kezemmel hátam mögött támaszkodom, míg jobbomban az üres poharat tartom. Nem kérdezek rá erre a dologra, hogy miért is tette, így is már kezdem úgy érezni, hogy túl sokat faggatom, erre pedig ő is rájön… és érzi is, hogy akár csak ő, én se voltam ám idáig túl őszinte.
- Pedig azt az énemet bizonyára kedvesebbnek találta volna, ugyanis a valódi énem nem túl kellemes mások számára. Így nem leszek már olyan jó társaság, de ha őszinteséget akar, hát legyen. – maximum ha túlságosan is az agyamra kezd menni, egyszerűen végzek vele. Ma már így is nem egy lelket juttattam a Pokolba, most eggyel több vagy kevesebb? De miket gondolok? Nem vagyok én gyilkos… olykor saját magamat se értem… mindenesetre reménykedem a legjobbakban, így poharam is felé tartom, hogy töltsön csak nekem is a finom italból és ahogy ő, úgy én magam is kortyolgatom tovább a bort, pedig már a gyomrom is érzi, hogy nem kéne, hogy az elmém is ködössé válik, hogy hatott az alkohol és ez miatt talán tényleg túl sokat fogok kifecsegni. Mindegy most már, carpe diem…
- Hmm, ez érdekes, főleg, hogy általában jól is szokott járni az ilyen séták alkalmával. Lehet, hogy egyszer majd én is kipróbálom a trükköt, hátha hasonló szerencsével járok majd. – bár nem hiszem, nem vagyok olyan szerencsés, de tényleg nem tűnik rossz ötletnek ez az egész, bár egyben gyanús is a dolog. Én se nagyon értettem eleinte, hogy mit akar tőlem ez a férfi, ahogy továbbra se értem, de nem áll szándékomban elsétálni mellőle, valahogy bár feszélyez is a társasága, egyben jól is esik. A komoly téma viszont nem kerül el minket, tovább kérdezget, én pedig most már nem fogok titkolózni. Lesz tényleg, ami lesz, végtére is, sajnos nem én vagyok az egyetlen, akinek van valami különleges képessége, maximum hülyének néz majd vagy ittasnak, az utóbbi végülis igaz rám.
- Az mindenképpen jól hangzik, hogy nem akar feljelenteni… - kezdek bele és szépen lenyelem azt, hogy nem szívesen ölném meg vagy kerülnék börtönbe, ez után pedig folytatom is a feleletem. – Nem tudom, hogy maga hisz-e abban, hogy bizonyos emberek különleges képességekkel rendelkeznek. Nos, nálam hasonló a helyzet… ezért se sérültem meg. – nem fejtem ki jobban, egyelőre nem látom értelmét és nem is nagyon akarom beavatni az én kis titkomban. A szemkontaktus elől viszont nem menekülök el, tökéletesen állják kékségeim Victor tekintetét, miközben ajkam is mosolyra húzódik.
- A barátaimmal akartam kikapcsolódni ma este és esetleg egy férfi társaságát se bántam volna, de úgy tűnik, hogy ez ma nem az én éjszakám. – oh nem, nem utalok én semmire se, nem hinném, hogy egy ilyen idős pasi engem akarna, ahogy én se őt, de minek titkoljam el azt, amire vágytam? Jól esett volna testemnek a törődés, de majd egy másik alkalommal…
- Most örül? Jelenleg teljesen őszinte voltam magával, ami ritkaság tőlem, szóval értékelje. – mosolyom még szélesebbé válik, majd ez után ürítem ki a poharam tartalmát és döntöm neki a törékeny darabot annak a fának, amely mellett ott pihen a borosüveg is. Ez után viszont lazán hátradőlök, mivel nincs kedvem már tovább ücsörögni, kezeim fejem alá kerülnek, szemeimmel pedig az éjszakai égboltot kezdem el kémlelni. Tökéletesen nem zavar az, hogy itt ül mellettem a másik, most már megnyíltam előtte, de még mindig nem tudom, hogy jól tettem-e vagy esetleg hatalmas hiba volt, aminek sokáig fogom inni a levét. Viszont jelen pillanatban nem is érdekel, még mindig ki akarok kapcsolni, így inkább kilövöm eszemet és csak teszem, amihez kedvem van, tehát nyugodtan fekszem a másik mellett.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club

» McCormack Box Club
» Lakeside Field Club
» Luther & Delila találkozása - Black Rose Club