McCormack Box Club

Tárgy: Re: McCormack Box Club Hétf. 27 Okt. - 15:39

Damien James & Apple Lara

A kávézó részlegben az utcai asztal egyike mellett ülő személy asztalához helyezkedve

- Mégis mi másnak nézzelek, ha a tükröd is ezt mutatja neked? – morgok oda. Röhögnöm kell! Én és az ügyvédség. Hát mit ne mondjak, meg lenne verve velem a társadalom, hogyha bármilyen szinten képviselném bárkinek az ügyét. Szórakoztat a tény, hogy ezt kinézi belőlem. Mindenesetre azért kap némi magyarázatot is, lássa kivel van dolga! Nem vagyok én akkora őssárkány, mint amekkorának látszom.
- Amúgy a szülők válásából állati sokat lehet tanulni. – vonok vállat. Nem váltak el, de ezt nem fogom ragozni. Meg azt se, hogy azért tanultam ennyit meg a cirkuszuk közben a jogi blablából, mert féltem tőle, hogyha anyám rákényszerít majd a házasságra, akkor nem fogok tudni kibújni belőle. De, ki tudtam volna bújni, bár nem volt rá szükség, Ausztráliáig menekült Samantha néni fiacskája, én pedig Európáig. Aztán most voltam olyan hülye és Vegasban hozzámentem ehhez a tulokhoz. Szép a világ, mondhatom.
Meglátva a gyűrűt szinte felsírok a röhögéstől. Annyira groteszk és giccses és pillangós, hogy nagyon nehezen téren csak magamhoz. A könnyeimet törölgetem és közben egy időre el is feledkezem arról, hogy mennyire szívjuk egymás vérét. Megláttam a humorfaktort azt hiszem.
- Ugye megmondtam? – térek magamhoz úgy-ahogy. - Szép darab! – jegyzem meg. Ezt nem bírom kihagyni. Szerintem hetekig ezen fogok röhögni, ami azt illeti. Részegen is képes vagyok pasival kicseszni. Azért ez dicséretes, nem csalódtam magamban.
- A helyes kifejezés, amit keresel, az a feleségem és nem az anyám. Ne keverjük a szezont a fazonnal! – kacsintok rá szemtelenül. Szórakoztat, hogy bosszanthatom, bár nem sokáig vagyok ilyen elememben. Amikor a hóhért akarja akasztani, akkor elgurul a gyógyszerem és egyszeriben nem leszek olyan hjaj de vidám.
- Meg a büdös nagy lófütyit! – mutatok be neki egyezményes középső ujjat. Nekem ez a paprikajancsi nem fog dirigálni. Hogyne! Hogy szó szerint úgy ugráljak, ahogy ő fülyül? Abból nem eszik, se reggelire, se ebédre.
- Amúgy üdv! – köszönök, mert ezt még nem feledtem el. Illem, ha paprikás vagyok, akkor is.
- Eszedbe ne jusson semmit bemelegíteni! – intek fenyegetőn a Harrynek emlegetett felé. Nincs bennem félelem, bár talán kellene. Viszont az elmúlt hónapokban sodortak le teherautóval az útról, zártak egy étteremben fegyveresek a raktárba, elvesztettem a legjobb barátomat, beköltöztem egy elcseszett iskolába, férjhez mentem egy őstaplóhoz – aki meg kell hagyni a jellemét illetőn igencsak zsák a foltját nekem – és most itt vagyok. Jöhet nekem akármi, teszek rá! De nem fogok senki kedvéért itt bazári majomkodni. A magismerés nem abból áll, hogy cselekszem is. Azt bizonyítandó dacosan összefonom mellkasom előtt a karjaimat. A franc fog a kedvedre tenni. Nem kedves feleség vagyok, hanem házi sárkány. Tisztázzuk hát az erőviszonyokat!

Tárgy: Re: McCormack Box Club Csüt. 23 Okt. - 20:02

Csak felsóhajtok és a szememet forgatom.
-Szép név. – bólintok.
Résnyire szűkül a szemem, majd karba fonom a kezem.
-Még hogy nem vagy ügyvéd. Nézz hülyének mást. – puffogok. – De kösz az infót, észben tartom.
Rásiklik a tekintetem az ujjára. Tágra nyílik a szemem, majd a nyakamon lévő lánc felé téved az ujjam és kihúzva onnan, a végén egy giccses, rózsaszín üvegberakásos pillangót formázó henger alakú gyűrűt húzok elő. Pont jó az ujjamra, felpróbáltam. Azon nem akadok fel, milyen megjegyzést fűzött a gyűrűkre.
-Nekem ez volt másnap reggel az ujjamon. Apicsába. – dőlök hátra. Ezzel felmerül bennem a kép is, ahogy jeggyűrűt váltunk. Ezekkel. És a szavak is, ahogy örök hűséget esküszünk.
-Basszameg. – a totális felismerés.
Nagy levegőt veszek. Aztán felnevetek.
-Egy frászt kisanyám. Egy frászt. Én elrontom neked a gyomrodat, ha nagyon szórakozol.
Felvonom a szemöldököm, miközben érzem az ujjaim bőre alatt, ahogy végigsiklik a kezem a lábán, majd csókolom. A hajának az illatát. Szinte felpattanok és egyben fogom is a csuklóját, szinte lerántom az asztalról.
-Tudni szeretnéd? - azzal megyek az edzőhely felé, vonva őt is magam után.
Útközben lekapok egy ugráló kötelet is.
-Na, fiúk, bemutatom újdonsült nejem, aki szeretné tudni, mit is edzek és szeretne megismerni.
Hárman vannak, egy kétméteres izomagyú afrikai, kopasz, egy alacsony, horgas orrú közel-keleti és egy kigyúrt texasi. Tesztoszteronnal fűtve.
Elengedem közben a kezét. Röhögés nuku, értelmes fej annál inkább. Aztán irigy pillantások és végül három fütty.
-Kuss. Toby, Jimmy, Harry. Larita. Toby, Jimmy. Ringbe. – a két izomagy elindul. – Harry. Bemelegítés Laritával. – közben Larita felé nyújtom az ugráló kötelet. – Meg akartál ismerni. Tessék. Kezdésnek megteszi ötven.

Tárgy: Re: McCormack Box Club Vas. 12 Okt. - 19:16

Damien James & Apple Lara

A kávézó részlegben az utcai asztal egyike mellett ülő személy asztalához helyezkedve

Kikerekednek a szemeim, először. Felvonom a szemöldököm, másodszor. Végül aprót rázok fejemen, hogy aztán kiszaladjon a számon egy:
- Mi van?
Ezt a légypudingot nem sikerült beemeljem. Na sebaj, nem én vagyok a hülye attól, hogy ő beszél ostobaságokat, szóval elég hamar túllendülök a kérdésen.
- Larita! – dobom be a kedvenc becenevemet. Nem nagyon szeretnék az Apple-lel nyitni, azon egy jóérzésű is röhögni szokott, ez meg itt velem szemben pont annyira tűnik csak jóérzésűnek, mint én, szóval a fene ad a kezébe fegyvereket. Van neki elég, ahogy a stílusából kikövetkeztetem.
- A házasságkötés után szerzett vagyok ötven százaléka a feleségé válás esetén, s házassági szerződés hiányában igen kevéssé bizonyítható, hogy mely vagyoni elem mikor is került a házasfelek birtokába. – szajkózom. A szüleim válása – illetve az arra való készülés, mert végül nem váltak el, ugyanis anyám begyulladt – elég jó ismereteket nyújtott nekem ezekről a dolgokról, s amit ordítva vágnak egymás fejéhez egy gyermek szülei, azt ritkán felejti el az adott agy. Ha el is temeti, el nem feledi. Legalábbis az enyém nem feledte el.
- Ha én szerveztem volna, akkor nem Vegasba megyünk és normális gyűrűt kapok, nem olyat, aminek annyi a nemesfémtartalma, mint a szegény ember vasból levő aranyerének. – forgatok szemet és ezzel egy időben jegygyűrűt az ujjamon. Van abban valami beteges, hogy ezt viselem, de mégis tetszik. Egész ízléses a maga bizsu nemében. A karikán kis, színes kövekből kirakott halálfej még külön humorfaktort is ad neki.
- Inkább ebédre, reggelire megfekszik a gyomromat. Próbáltam már, de mindig morgós lettem a gyomortúlterheltség miatt. – csücsörítem el csúfondárosan az ajkaimat. Most ilyen hülye megjegyzésre mit lehet mondani? Egyre inkább érzem, hogy dafke nem fogok elválni ettől a majomtól, hadd menjek csak az agyára. Egyrészt fizesse az ügyvédet a halál, másrészt meg úgysincs senki az életemben, aki számítana – Liam halott, ez rátett egy lapáttal a csodás jellemáramlásomra – így nyugodtan megtehetem, hogy tényleg elfogyasztok valamilyen főétkezésre egy férjet. Olyat még úgyse csináltam.
- Ha nem tetszik valami, akkor majd te benyújtod azt a kérelmet. Én ugyan nem vagyok hajlandó érte lejárni a lábamat. – teszem fel csinos futóműveimet ennek örömére az asztalra, bokáben keresztezve őket, hátrahintázva a székkel. Igyekszem elhessegetni magamtól azt a gondolatot, ahogy csókjai simogatják a vádlimat és az egész lábszáramat. Szép dolog az alkohol, de ha már kitöröl valamit, töröljön mindent. Ez így meglehetősen zavarbaejtő.. is lehetne, ha képes lennék zavarba jönni bármitől.
Felnevetek. - Sajnos, drága férjem, ez nem vicc. Szóval a dolgokat tudomásul véve akár el is árulhatnád, hogy mit edzel.. Ha már elvettél, ideje megismerjelek, nem igaz? – pimaszkodom, de meg kell hagyni, nem áll rosszul nekem.

Tárgy: Re: McCormack Box Club Hétf. 6 Okt. - 21:28

A kávézó részlegben az utcai asztal egyike mellett ülve

A válaszára a jobb hüvelyk- és mutatóujjamat összerakva, a halántékomhoz érintem, majd szalutálós mozdulatot teszek, jelezve, hogy bingó.
-A légy maga a puding, de sebaj. – válaszolok jelentőségteljesen vissza. Aztán magamban elmerülök, mert beugrik az érzet az ujjaim alatt. És…. nem csak ott. Kicsit összeráncolom a szemöldököm.
-Damien. – korrigálom. - Nocsak. – csapok le egyből a mondatra. – Tehát akkor talán te szervezted ezt a házasságot is? Hogy meglegyen a készletedben az én nevem is? – vállat vonok. – Név lehet, tulajdont úgysem vihetnél. – de, vihetne, a törvény szerint, ha már a feleségem tényleg. De blöffölök és átejtek. Ez a stílusom.
-Érdekel is. – vonok vállat.

***

Frenetikus érzés. Az meg végképp, hogy mindketten benne vagyunk a buliban.
-Fúúj, miért nem inkább perzsa? – felnevetek.
A mellkasomra vágom a kezem.
-Éééén? – aztán büszkén vágom ki. – De. De felőlem lehet százhatvannyolc órás az éjszaka. – vágok tajrészeg ártatlan képet.
-Ez nem ocsmány, kikéri magának! Nem tehet róla, hogy én írom és nem a toll. – teljesen zizzent vagyok részegen.
A szoba tiszta giccs.
-Szívecskés ágy. Most már tudom, mért fáj minden ipsének a dereka nászéjszaka után. – megint röhögök. Aztán már nem, mert újból megkóstolom ajkait.

***

-Semmit. – vágok durcás képet.
Csendben maradok a kaszinózásra. Főleg, mert fogalmam sincs, hogy valóban kaszinóztam-e és hogy ha igen, mikor. És ha nem tudom, megtanultam, hogy hallgassak.
-Mivan? – totál nem értem, min akadt ki. – Oda van felírva a hely neve. Kimegy, felnéz, elolvas, felvilágosul, aztán vissza. Mi ebben a nem érthető? Még a tréfát sem érti, jézusom…. – fogom a fejem. Hogy aztán felkapjam.
-Hogy mi? Te reggelire fogyasztod a férjeket? Ráfáztál kisanyám, ez a csont – bökök magamra. – megakad a torkodon, az hétszentség. – utána kell néznem és óvást emelek, ha ez férjgyilkos vagy fogyasztó. Talán ezzel lerázom.
-Aha. A háztartás vezetése. – könyöklök az államra. Unom az egészet. Egészen jól elvoltam eddig. És most a nyakamba kapok egy hisztis libát. Kell a francnak. – És a válás benyújtásának kérelme. – csak úgy sugallva a helyzet szépségét.
-Na, és ha most jót szórakoztál, akkor isten áldjon, mindjárt kezdődik az edzésem és van még dolgom. Köszönöm a kandikamerának és minden egyébnek. – fogom a kezembe az újságot. Viccnek tartom az egészet. Ennyire tajrészeg sosem lehetek, hogy úgy házasodjak meg.

Tárgy: Re: McCormack Box Club Szomb. 27 Szept. - 20:58

Damien James & Apple Lara

A kávézó részlegben az utcai asztal egyike mellett ülő személy asztalához helyezkedve

- Mert nem tudod, aha, vágom. – vágok vissza. Nem ma másztam a falvédőről és nem is ma szült anyám. Kezdem sejteni, hogy miét is gabalyodhattam össze ezzel a fazonnal. Akinek ilyen a jelleme, az valószínűleg nagyon tud valamit. S igen, mintha halványan bizseregni is kezdenének a tagjaim az elmémbe kúszó érintésektől és egymás húsába beletépős csókok emlékétől. Szívesen megkóstolnám azokat az ajkakat, hátha beugrik valami. Meg főleg, mert akkor hátha befogja ez a pöffeszkedő majom!
- A legyet maximum attól kapom be, hogyha beleszáll a pudingomba. – vezítem előre. Sose lehet tudni, hogy virágnyelven miről társalgunk, de a lényeg, hogy nagyon is ellenemre lenne bárkinek bármilyen legyét magamba fogadni. Ha arra gondolt, ha nem, akkor sem ártott ezt közölnöm, úgy hiszem.
- Van nekem elég felvett nevem, az eredeti snassz. James, ha érdekel.
Vállat vonok. Úgyis a férjem, nem számít már a lánykori nevem. Amilyen groteszkül ez hangzik, valójában van benne valami röhejes is.
- Az állításod nagyon is rám vonatkozott. – nyalom meg a szám szélét. Nesze neked pikantéria, éles a nyelve, akkor nem fogom vissza magam. Kap a jellememből csőstül.

És mégis forog a föld, ami kifejezetten szórakoztató. Kihúzottnak hitt háttal karolok a pasiba, élvezem, hogy nevet a vicceimen, s azt is, hogy körülbelül másfél lépésenként állunk meg csókolózni. Nem azt mondom, hogy régen voltam már pasival, de régen voltam így berúgva és kavarodtam össze pasival. Sőt, talán ilyen kombóban még sosem toltam.
- Kutyabőrös, naná! Ott lóg a konyhámban kifeszítve egy egész kínai kopasz. Akarod látni? – vágok vissza vihogva. A „pap” ki lehet az ilyen szörnyektől, amilyenek mi is vagyunk. Szegény, ha nem lennék ennyire atom részeg, akkor még sajnálnám is. De most előbbre való a szórakozás.
- Nem kell türelmetlenkedni. Hová sietsz? Hosszú még a nászéjszaka.. – jegyzem szigorúan összevont tekintettel. Életem legrusnyább, vonalat el nem találó aláírását produkálom, aztán jön ő. Egy tapodtat sem tágítok, nézem, ahogy ír.
- Ocsmány! – szívom a vérét, hogy érezze a törődést. Ilyen egy jó feleség, nem igaz?

- Csak nem én, mit? – forgatom meg a szememet. Ha eddig nem esett le neki, hogy komolyan elvett feleségül, akkor ez ostobább, mint hittem.
- Pocsék, de nem voltunk ott sokat. Ha jól rémlik, akkor kaszinóztunk is. Remélem még az agyelhagyás.. – értsd kápolna, házasodás - ..előtt, s akkor nem kell a pénzen osztozzunk. Apropó pénz. Tudnám hol lehet..? – költői kérdés.
- Meg ahogy a kismacska elképzeli! – fortyanok fel. Engem nem lehet csak úgy kidobni sehonnan. Eszemben nincs távozni, a megjegyzése után pláne.
- Tudod mit? Pont leszarom. Elvettél feleségül, akkor idd is meg a levét. Egy férjjel több vagy kevesebb, igazán nem érdekel. Én elvagyok így, fog a hóhér ügyvéd után rohangászni! – közlöm vele dacosan. Egy év nem a világ. Én nem ugrálok, s ha ő se akar, hát így maradunk. Nagy cucc. Kezdem élvezni a vérszívós játékot. Szemtelenül pillantok rá.
- De ugye tudod, hogy mint feleségednek, vannak előjogaim? – kérdezem. Talán még tetszeni is fog ez az őrület. Ha akar, elmenekül. Én sosem tettem még senki és semmi elől.

Tárgy: Re: McCormack Box Club Pént. 19 Szept. - 12:00

A kávézó részlegben az utcai asztal egyike mellett ülve

-Ettől még nem fogod megkapni tőlem a választ. – vonom fel az egyik szemöldököm. ~De fel van vágva a szád, bébi.~ Ehhez persze az én nagy pofám nem járult hozzá. Áááá, neeem…
Ránézek.
-Te is tudod, mitől fogod bekapni a legyet. – sértem vissza. – Úgy látszik, a tiéd istenvertébb, ha mégis felvetted az enyémet.
A dolgok sosem történnek véletlenül. De hogy pont ilyenbe akadjak bele. Van elég bajom e nélkül is.
-Mivel a választ te sem tudod, lévén, tőlem kérdezted, egyértelmű, hogy nem rád vonatkozott az állításom. – kezdem élvezni a szócsatát, de ebből semmit sem mutatok ki.

***

A mozgása istennő és kígyó egyben. Dévajul részegítő, és az alkohol is. Hirtelen gondolat, jó hecc, csak tudnám már, mi is az, csak visz előre. Kettőnket, többünket.
Fehér épület, tornyos, giccses és baromi ronda. Szétfolyik előttem minden, de a nevetések és a jó hecc benne van. Nem ketten vagyunk, mások is vannak, végül egy könyv felé hajolok és aláírok valamit. Én és az írás, ha tintás vagyok. Nevetek, összevissza, de a szőkeség még velem van. Mások is írnak bele, sőt, az egyikre már rászólok.
-F*szt írsz ennyit mán. Tán nemes vagy? – felröhögök.

***

-Pocsék hely. – még józanul tértem be, valamennyire emlékszem rá. – Csak nem te?... – mutatok rá döbbenten, felismerve az elkúszó kép arcában az övét.
-Amúgy a nevem meg kiveri a szemed. – bökök fel, már ami a homlokzatot illeti és az peid előrébb van. Vállat rántok. – Majd kifelé menet elolvasod.
Rámeresztem a szemem.
-Honnan tudod, hogy van? - majd ismét vállat vonok, iszok a félig kihűlt kávéból. – Tedd már le magad. – ez nem lesz ilyen egyszerű, hogy csak elküldjem. Pedig azt tenném.
-Nem tetszik tán a házasélet? – vigyorgok. Tökéletesen elfeledkezve a feltételről. – Amúgy van, de az tesz az ilyen dolgokra. – elvégre bűnözőket véd, nem ilyenekkel foglakozik.
-Ha ennyire unod a banánt, mért nem keresel te? Még ezért is én ugráljak? – leteszem most már az újságot és karba fonom a kezem.

Tárgy: Re: McCormack Box Club Kedd 16 Szept. - 20:55

Damien James & Apple Lara

A kávézó részlegben az utcai asztal egyike mellett ülő személy asztalához helyezkedve

- Ha te szőke vagy, akkor én színvak vagyok, ami rólam is kiállít némi csökevényességi bizonyítványt, szóval maradjunk inkább annyiban, hogy nem a hajszínedet világosítod, csak egyszerűen bevallod belső sötétségede. – eresztek meg egy kedélyes szemtelenséget. Nem neki szól, mármint persze, nyilván de, csak nem személyeskedésből. Ilyen a kedvem, meg amúgy sem szoktam a nyelvemet becsomózni. Engedtessék már meg nekem a dögség, hogyha olyan helyzetben vagyok, amilyenben. A legjobb barátom halott, ám de lett egy férjem. Csudás, mondhatom!
- Én? – kerekednek el labdányi méretűre a szemeim. Hát ez hülye! - Nem vagy olyan jó parti, hogy elkábítsalak és az oltár elé citáljalak. Az istenverte vezetéknevedet sem tudom! S különben is, te írtad alá. – jegyzem morcosan. Kezdek begorombulni, bár azért valahol ez nagyon vicces is. Van benne helyzetkomikum. Nesze neked Larita, sose akartál férjhez menni, hát az emlékeid szerint nem is tetted. Csak a francos papír ne mondana mást!
- Úgy nézek én ki, mint aki aktanyaló törvénykukac? – hökkenek meg és dobom vissza rögtön ezt a dolgot. Hát ha ő nem tudja, az szép lesz, mert nekem sincs fingom a válástilalom miértjeiről. Egyelőre ott nem tartottam, hogy utánamenjek. Meg ügyvédet sem ismerek egyet sem olyat, aki elé bármilyen szinten odapattannék, hogy bah, intézze már el ezt.
Halványan kúszik elmémbe a hang a bárban szóló zene ütemén felül. Ráérősen fordulok meg, van már bennem ahhoz egy kis alap, hogy ne töröljem képen a becézésért az illetőt. Inkább pofátlanul végiggusztálom, tetőtől talpig. Mert ez esik jól.
- Akár kettőt is! – kacsintok rá, majd mint valami elcseszett párduc, ellököm magam a pulttól és a bárszékről lecsusszanás után a tánctér felé suhanok. Hadd kövessen, legalább rálát a formás fenékriszálásomra.
Zöld lötty, erős íz, lángok. Ezekre is emlékszem, meg a férfi nevetésére, mely kísérte az enyémet. A táncmozdulatok kígyókként kúsznak a homályban, valahol egy idegen hang szól.
- Kedves jegyespár.. – filmszakadás. Mintha egy zenész lenne. De semmi más nem rémlik, csak a földöntúli érzés, a megvan-öröme. A sikeres vadász.
- Vegasban, azt'szem az Atomic Liquors-ben, de nem mernék megesküdni rá. – rántom meg a vállamat.
- Van ügyvéd ismerősöd? – kinézem belőle, ezért is kérdezem. Bele a lecsóba, ahogy azt kell.

Tárgy: Re: McCormack Box Club Vas. 7 Szept. - 19:28

Nagyot sóhajtok, majd a halántékomnál egy köröző mozdulatot teszek.
-Tudod, nagyon szőke vagyok ennek a válasznak a megfejtéséhez. – majd megrántom a vállam. – Akkor ne akarj. – elvégre semmi közöm hozzá.
Komolyan mondom, nem értem a nőket. Ennél irritálóbb csajszit már régen láttam.
-Nem. – leszarom a kérdéseit. Kávézni akarok és újságot olvasni.
Bizseregni kezd a szám, holott nem ettem fűszereset. És nem is csókoloz… döbbenten meredek a papírra.
-Te most viccelsz? – mutatóujjammal rátéve a papírra, magamhoz húzom. Papír sercegése, nevetés bukkan fel bennem. Az övé. Ránézek.
-Miabüdösfrancot csináltálvelem?!
Elolvasom a nevet. Az írás az enyém. De legyintek máris. El lehet válni, tök simán.
-Bemegyünk a hivatalb…mi? – nem válaszolva neki a kérdésére.
Jobban megnézem a papírt. Baromira értek én a joghoz.
-Nem tudom, honnét tudjam, nem vagyok két lábon járó jogi tudor.
Zene kúszik be a füleimbe. Tánc, mámor…

***
-Szia, szivi! – dobom le magam a pohár piámmal a szöszi mellé. Isteni alak, formás fennék, és csókos száj. Rágerjedtem. Veszettül.
-Még nem láttalak errefelé. Nemrég jöttél ide? – kortyolok egyet az italból. Otromba tréfa, éppen Vegasban, de én és a felcsípési technikáim mindig is egyedien ütöttek.
– Egy kört? – bökök a tömegbe, ahol mindenféle jónép (és rossznép) dobálja tagjait a zene ütemére.

***

Végigsimítok az arcomon. A bevillanás eltűnik, ismét a jelen van a szemeim előtt.
-Ez az én aláírásom… hol is találkoztunk? – nézem a kivonatot, hátha van valami nyom, hol is készült az okirat.

Tárgy: Re: McCormack Box Club Szer. 27 Aug. - 23:11

Damien James & Apple Lara

A kávézó részlegben az utcai asztal egyike mellett ülő személy asztalához helyezkedve

- Csak nem gondolod, hogy ennyi idő alatt elintéztettem a személyimet? Reméltem, hogy felébredek ebből és ez csak egy rossz álom. Akar a halál új vezetéknevet. – forgatom meg a szememet.
- Ugye tudod, hogy miért kérdeztem? -teszem fel ezt a kérdést, mert azért jobb ezt tisztázni. Eléggé nem szeretném, ha megint el kellene regéljem a dolgokat, főleg azért, mert nem emlékszem rájuk, illetve csak bevillannak képek. Mint most, ahogyan látom, hogy leereszti az újságot, s tekintetem a kezére siklik. Mintha érezném, ahogy ujjai a nyakamat simítják, ahogyan félresepri a hajamat, hogy belecsókolhasson a nyakamba. Basszus, ez bizarr! Nem is tudom, hogy megtörténtek-e ezek a dolgok. Mondhatnám, hogy soha többé nem iszom, de nem mondom. Szeretem a tequilát.
- Azt leszámítva, hogy van egy férjem, akinek a vezetéknevét sem tudom elolvasni ezen a.. – keresem közben azt a fránya papírt, hogy Damien orra elé toljam az asztalon. Valami házasságot igazoló anyakönyvi kivonat lehet vegasi módra, nem vizsgáltam meg nagyon, kissé felhúztam magam már azon is, hogy egyáltalán létezik.
- ..francos valamin.
Hátradőlök a széken, hagyom a papírt az asztalon. Mellkasom előtt keresztbe fonom a karjaimat, jobb lábamat ültemben keresztbe teszem a balon, lábfejemmel harangozok.
- Hogy érted azt, hogy becsengettek? Kik és főleg miért? – vonom össze szemöldökömet értetlenül.
- Mondd csak, tudod az okát annak, hogy miért nem lehet csak úgy érvényteleníteni ezt a vacakot? – térek a lényegre. Ezért vagyok itt. A bájcsevegés egy időre ráér.

Tárgy: Re: McCormack Box Club Vas. 24 Aug. - 22:41

Az újság elég nagy teret befoglal a látómezőmben, ahogy feltartom. Hallom a csöngést, a mozgást. Nem zavartatom magam, nem én vagyok itt a pultos, most éppen vendég vagyok. Akkor sem hajtom le az újság tetejét, amikor valószínűsítem, nálam ül le. Egy perc nyugta sincs az embernek.
-Kérdezd a személyidet, ő biztosan megmondja. – kortyolok egyet a kávémból. ~Egy évig? Mifranc? ~
A második kérdésére már hagyom lehajtódni az újságot. Fekete póló, farmer és a megszokott, félhosszú hajam. Ha akarom, szépfiú, ha akarom nem.
-Amúgy jól vagy? – honnan ismerős nekem ez az arc? Meg talán mintha a hang is. Biztos csak képzelgek.
– Vagy becsöngettek nálad?
Meg kell adni isteni a bige. Kortyolok még egyet a kávéból, de nem tudom róla levenni a szemem. Érzem, hogy valami nem stimmel. De mi nem?

Tárgy: Re: McCormack Box Club Vas. 24 Aug. - 0:56

Damien James & Apple Lara

A kávézó részlegben az utcai asztal egyike mellett ülő személy asztalához helyezkedve

Az utcák észrevétlen suhannak tova mögöttem, ahogy célirányosan tartok valamerre, amerre nem akarok menni, de amerre mégis mennem kell. Nem nagyon szeretnék beletörődni a tequila-gőzös estém eredményébe, mindannak ellenére, hogy tulajdonképpen semmit nem kellene izgassam magam a dolgokon. Van nekem elég bajom enélkül is, hogy még ezt a szörnyű ballépést a nyakamba kaptam volna. Van bajom? Röhaj! Jó dolgomban azt sem tudom mit csináljak, ahogy szokták mondani. Meg is lett az eredménye, hogy a rosseb egye meg!
A sarkon befordulva nem nehéz kiszúrjam a kávézót. Ha eddig ült volna mosoly az ajkaimon, akkor az máris lelohadt volna. Csak egy pimasz fintor színesíti arcvonásaimat. Megint azok a foszlányok valahonnan két fejembe hasírtó fájdalomvillám közül előkukkantva. Bah, ez is csak velem fordulhat elő!
Nyílik és csukódik a kávézó ajtaja csupa sztreccsbe öltözött alakom mögött. Fekete, szűk szárú nadrágba és lapos talpú szandálba bújtatott lépteim indítanak meg az újságot olvasó felé, hogy aztán kérdés nélkül telepedjek le az asztalához és alkarjaimat az asztallapra fektetve hajoljak közelebb, szemtelenül eleresztve az első kérdést, mely a "szia"-t helyettesíti most.
- Mi a vezetéknevem? Mindig elfelejtem, hogy mit is kell szajkózzak egy éven át.
Lazán igyekszem kezelni az egész helyzetet, máshogy túl sem lehetne élni. Egyszerűen szánalmas az egész szituáció, de túl vagyok már azon, hogy görcsösen menekülni próbáljak belőle. Megtörtént, ami megtörtént, iszom a levét. S ha már ivás.. egy kávé is jólesne. De csak a válasz után. Hogy együtt ízleljem a vezetéknevet és a koffeintartalmú fekete löttyöt is.
- Amúgy remélem, hogy zavarlak! - fűzöm még hozzá, hogy érezze a törődést.
Milyen jó is olyannal beszélgetni, aki tök idegen számomra, de mégis hozzá van kötve az életem! totálisan átlagos helyzet, nem is fura. Áh, dehogy!

Tárgy: Re: McCormack Box Club Szomb. 23 Aug. - 21:31

A kávézó részlegben az utcai asztal egyike mellett ülve

Hogy mennyire legális a kávézó? Az. Hogy mennyire nem legális az edzőterem? Teljesen. A ketrecharc éjszakánként? Az, de csak mert egyiket sem vezethetem, lévén az előéletem miatt. Ennek boldog tudatában dobom le a hátsóm az egyik ülőhelyre. Jövő héten lesz a nagy bajnokság és akit lehetett, beszerveztem.
De ha szorul a hurok, nem ezért fog, azt nagyon gondosan háttérben teszem. Ha mégis kiderül, mit csinálok, örökre ismét a rácsok mögött leszek. Leszarom. Az élet bemutatott nekem, nem is egyszer, akkor én is. Nem lennék sehol, ha ne mutattam volna mindannyiszor, amikor el akartak nyomni. Vagyis hát… a börtön és a tárgyalás, utána pedig a kísérletezés tett be nekem rendesen.
Hátradőlve játszadozom a kávéscsésze fülével, miközben az utcát nézem. A délutáni edzés még nem kezdődött el, bőven van időm. Felmarkolom az egyik újságot és beleolvasok. Nem érdekel a politika, a sport annál inkább. Sok meccs és fogadás van, ami hatással van az én kis stikában zajló meccseimmel. Egész szép hírre tettem szert, mind, mint helység, mind mint személy. Tudom, hogy vannak nálam jobbak, de ez visz előre. Le akarom őket gyűrni. Nyerni. Győzni, legyőzni.

Tárgy: McCormack Box Club Szomb. 23 Aug. - 21:27

A helység három nagyobb részből áll, a város egyik volt raktárépületét kibérelve. Mivel a régi raktárépületek közül való, ezért elég közel található a városközponthoz.
Az előtér egyik sarkában kávézó, büféző részleg szolgál pihenőül, beljebb haladva az edzőterem az öltözőkkel, míg hátul a küzdőtér, ahonnan külön, a hátsó bejáratról is be lehet jutni, nagyobb meccsek esetén az edzőtermi résszel pedig összenyitni.

Tárgy: Re: McCormack Box Club

» Damien James McCormack
» Lakeside Field Club
» Golden Ball Golf Club
» Luther & Delila találkozása - Black Rose Club