Városi mozi

Tárgy: Re: Városi mozi Szer. 22 Ápr. - 10:32

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Városi mozi Vas. 31 Aug. - 12:47

Rori & Will

- Valamiért be kellett oda kerülnöd, nem? Lemerem fogadni, hogy csak te nem látod magad különlegesnek. – mondom neki kedvesen mosolyogva. Sejtem, hogy mutáns, és talán meg kéne ölnöm, de nincsen hozzá most semmi kedvem, főleg nem úgy, hogy nem adna igazi élvezeti faktort. A mutáns az mutáns, mindegy mi a képessége, különleges, és ezt bármelyik átlagos ember megmondaná. Szívesen rákérdeznék arra, hogy mi a képessége, de gondolom nem szívesen beszél erről, talán szívesebben is lenne ember, mint mutáns. Soha nem fogom tudni megérteni azokat, akik szerint embernek lenni jobb. Nem véletlen vagyunk ilyenek, nem véletlen születtünk erősebbeknek, mint az emberek. Egy új kor előhírnökei vagyunk, az új erő megtestesítői, és ennek értelmében uralkodásra születtünk, nem pedig bujkálásra. Ezért nem értem azt az iskolát, ahova jár Violet, és ezek szerint Rori is. Mégis miért jó az, ha megtanítják őket bujkálni? Miért kell belőlük kinevelni a bátorságot és helyet adni inkább a gyávaságnak bennük? Egyszer úgyis felfogjuk fedni magunkat, és úgyis háború lesz, mert butaság azt képzelni, hogy az ember képes lenne elfogadni minket. Erősebbek vagyunk, jobbak, többek, olyan dolgokat tudunk tenni, amiket a legmerészebb álmaikban sem tudnának elképzelni. Félnek tőlünk, félnek az ismeretlentől, és ez nagyon helyes. Féljenek is, mert eltapossuk őket, mint a hangyákat.
- Egy zárdába? Mégis miért küldtek oda? – nem hinném, hogy kiskorában olyannyira rossz fát tett volna a tűzre, hogy zárdába küldik a szülei. Bár… kitudja, engem is szívesen passzoltak volna le a szüleim, csakhogy én nem engedtem ezt nekik. Egy zárda… soha nem értettem az ilyen helyeket. Már az is sok nekem, mikor valaki a megváltásról és az újrakezdésről papol, mintha Isten szólna hozzá. Hát még az, hogy ezek az emberek képesek az életüket egy nem létező dolognak szentelni, ami csak álmaikban szól hozzájuk, mint a legfőbb vágyuk. Az emberiség szánalmas, szívességet tennénk nekik azzal, ha megfosztanánk őket a szabadságuktól. A szolgaságra lettek teremtve.
- Már régen történt, ma már nem fáj annyira. – igazából semennyire sem, de neki ezt nem kell tudnia. Higgye csak azt, hogy korán vesztettem el a szüleimet,és az idő begyógyította ezen sebeket. A valóságot minden bizonnyal nem értékelné, se ő, se más, így maradok a jól csengő hazugságoknál, amit mindenki elhisz, mert elszeretne, mert mindenkinek az a valóság, amit elmer hinni. Utáltam a szüleimet, már kis koromban is a halálukat akartam, de rájöttem arra, hogy sokkal hatásosabb az, ha kihasználom a félelmüket, ha uralkodok inkább felettük. Megölni ráér később is őket, mikor már nem veszem hasznukat. Elszöktek, de megtaláltam őket, és bevégeztem a félbehagyott munkát.
- Ez nagyon kedves tőled. – mondom mosolyogva, persze viccelek. Nem tart itt semmivel sem, én voltam az, aki idejött neki segíteni. – Ne segítsek? – a zsákra célzok persze. Ha megengedi, akkor felkapom, hogy ne maga után kelljen húzni, ha pedig úgy dönt, hogy ezzel inkább egyedül birkózik meg, akkor nem erőltettem a dolgot, és hagyom, hogy úgy csinálhassa a dolgot, ahogyan csak akarja.
- Jön a jól megérdemelt szabadság. Esetleg kikísérhetlek még a buszig? – természetesen sietek,ha sietnie kell, bosszantó lehet lekésni az utolsó buszt.

Tárgy: Re: Városi mozi Csüt. 28 Aug. - 10:02

Will & Rori

- Nem.
Kuncogok fel őszinte válaszomat követően, inkább vigyorogjon, egyébként sem gondoltam komolyan, de szerintem ezt azért ő is levette, valószínűleg jóval tapasztaltabb nálam az élet minden területén. Én jó ideje burokban éltem, és most, kiszabadulva valahogy egyáltalán nem tetszik, amit látok. Ezt még Bellsienek sem mondtam el, majd én megbirkózom vele valahogy, és kész. Menni fog, csak egy kis idő kérdése, míg megszokom, miként is mennek a dolgok, hogy nem minden olyan, amilyennek látni szeretném.
- Aha, az. Bár én nem érzem magam különlegesnek.
Sóhajtok fel, aludni mindenki szokott, nem nagy kunszt abba kergetni valakit, bár én ritkán használom a képességem, ám nem olyan bonyolult, hiszem én legalábbis, és mostanra már tudom is tökéletesen használni. Már nem kell attól félnem, hogy valakit nem tudok visszahozni, azt már akármilyen távolról meg tudom tenni. Persze, még így is kell valaki, aki felébreszti az illetőt, de a „mágiám” alól fel tudom oldozni.
- Hát jó, szóval egy zárdába küldtek a szüleim, és ott voltam az elmúlt éveimben, apácák közt...
Remélem, tényleg nem nevet ki, mert én ugyan nem szégyellem, de az rosszul tud esni az embernek, ha nevetség tárgyává válik. Többet persze nem fogom firtatni a dolgot, én senkit sem szeretnék erre az útra terelni, mindenki éljen úgy, ahogy jónak érzi.
A fájdalmas részt nem értem, de úgy vagyok vele, hogy talán nem olyan fontos, hogy rá is kérdezzek, szóval hanyagolom a dolgot. A kínosban egyetértünk. Mondjuk, az biztos fájdalmas, hogy egy marcona ürge pattog az embernek, hogy nem tudja miatta nézni a filmet.
- Nagyon sajnálom, szörnyű lehetett.
Mindannak ellenére, hogy a szüleim elzavartak otthonról, én nagyon szeretem őket, Wendyt kevésbé, de még őt sem biztos, hogy tudnám komolyan bántani. Az, hogy alszik, szerintem nem bántás…
- Igen, de szerintem már mindjárt végzünk.
Csavartam össze a szemeteszsák tetejét.
- Még körbeszaladok gyorsan, hátha valami kimaradt. Aztán szerintem sietek is a buszhoz, téged meg engedlek a dolgodra.
Mondom ezt úgy, mintha én bármivel is visszatartanám. Mindenesetre, nyilván hamarosan véget ér röpke ismeretségünk, mert tényleg nem volna jó, ha lekésném a buszom, és lehet, hogy még szaladnom is kell majd kicsit. Nem lelek semmit az átnézés során, úgyhogy mehetünk is kifelé, jókedvűen húzom magam után a zsákot, mert felemelni nem bírom, meg úgy nem is túl egyszerű úgy szállítani. Elpakolom a takarító cuccokat, aztán csak beszaladok az öltözőbe átvenni a pólómat, és magamra kapom a kardigánom, és már meg is vagyok.
- A zárós nem én vagyok, úgyhogy vége a rabszolgamunkának.
Mosolygok vidáman, és indulok kifelé, bár kicsit azért sajnálom, hogy hamarosan mellőznöm kell a társaságát, mert nagyon szimpatikusnak találtam, de hát, nem lehet minden tökéletes…

Tárgy: Re: Városi mozi Vas. 24 Aug. - 0:10

Rori & Will

Az ember alapjáratban rossz. Ez tény. A történelemből se tudsz kiemelni sok jó embert, mert a jó emberek is öltek, hazudtak és csaltak, csak úgy tették azt, hogy úgy tűnjön, mintha másoknak segítenének vele. Mindenkiben van rossz, sokkal több, mint jó, csak van akiből nehezebb ezt előcsalogatni, de nem lehetetlen. Mindenkiben lapul egy szörny, ami arra vár, hogy kieresszék a börtönéből, hogy szabadon tombolhasson, és elpusztíthasson mindent, amit csak akar. Utálom mikor arról papolnak az emberek, hogy a jóság ereje mindent legyőz, hogy nem kell több az élethez, csak egy kis könyörület és alázat… ugyan már, ez az évszázad egyik hatalmas baromsága. Az életben nem szabad könyörületesnek lenni. Meg kell ragadni az alkalmat, és magadhoz ragadni az irányítást. Ha te vagy a legerősebb, akkor senki sem mer majd kikezdeni veled.
A szavai hallatán csak vigyorogva megrázom a fejemet és játékos komolyságot erőltetek az arcomra, elég halovány sikerrel. – Így jobb? – nem tartom őt butának, nem ismerem, nem is tarthatnám semminek sem, de az látszik rajta, hogy egy álomvilágban él. Békében élni… hülyeség. Az élet egy folyamatos harc, beleszületünk, benne élünk és végül ebbe is halunk bele. Ember és mutáns soha nem fog tudni megélni békében egymás között, és nem is szabad, hogy erre törekedjen. Jobbak vagyunk, mint az emberek, nem szabad beérnünk azzal, ami most van. Többet érdemlünk. Hatalmat, szabadságot, nyilvánosságot… ezt akarom. Ráébreszteni az emberiséget arra, hogy félistenek járkálnak közöttük, akik eddig csak a nagylelkűségük miatt nem taposták el őket.
-Azt hiszem hallottam már róla. Különleges suli, különleges diákoknak, nem? – kérdezem tőle mosolyogva. Van egy olyan megérzésem, hogy ismerem a helyet, amiről beszél. Fura suli a világvégén. Tökéletesebben talán nem is lehetne leírni az iskolát, ezért is kérdezek rá még egyszer, mert biztos akarok lenni a dolgomban. Valamiért úgy tűnik, hogy az élet imád összehozni azokkal, akik abban az iskolában tanulnak. Először Lisa volt az, akivel összefutottam, most meg Rori. Bár hozzá kell tenni, hogy Lisával nem voltam valami kedves, Rorival pedig az vagyok,nem?
- Becs’szó! – mondom mosolyogva. Azért valamennyit sejtek abból, amit mond, de azt hiszem igazán megfog engem lepni a válaszával, mert mégis ki az, aki nem akar lelépni az apácáktól, nem igaz? Volt egyszer egy pap, akit megöltem, de előbb jól kifaggattam a teendőiről, hogy legyen miről beszélnem, ha esetleg Violet rákérdezne. Szóval nem igazán tudom elképzelni, hogy valakit mi visz rá Isten szeretetésére. Bár lehet, hogy kiskorától fogva ott nevelkedett, akkor azért megbírnám érteni a dolgot.
- Kínos és fájdalmas is. – mondom egy röpke mosoly kíséretében. Na nem nekem, hanem a nagy darab morcos ürgének. Nem viselem valami jól, ha beszólnak nekem, és ha rosszabb kedvemben találnak meg ilyenkor, akkor képes vagyok őket megölni egy ilyenért. Szerencsésebb az mindenkinek, ha befogják a szájukat és helyettem a filmre koncentrálnak.
- Igen. A szüleim, a testvérem… hamar mentek el. – mert nem érdemelték meg az életet. Megtaláltam őket, és egyből végeztem is velük. Toddy-val is. Elárult engem, hiába rimánkodott az életéért, őt is ugyanúgy felvágtam a szüleim szeme láttára, mint bárki mást. Apámat hagytam utoljára, elvégre neki köszönhetem, hogy ilyen lettem, állítólag az apa adja ezt a különleges gént, vagy mit.
- Akkor vegyük kicsit sietősebbre a tempót? Rosszul érezném magam, ha miattam késnéd le a buszod! – mondom mosolyogva, ahogyan kicsit gyorsítok a dolgon. Fura, de tényleg van abban valami, amit mondtam. Nagy szerencséje, hogy ilyen jó kedvemben talált!

Tárgy: Re: Városi mozi Pént. 22 Aug. - 21:32

Will & Rori

Erre nem igazán tudok mit mondani, én úgymond burokban töltöttem az utóbbi éveimet, előtte túl sok rosszat nem tapasztaltam, noha a nővérem azért gondoskodott arról, hogy tudjam, nem mindenkinek tiszta, és kedves a lelke, bár ettől még sosem gondoltam azt senkiről, amikor először láttam, hogy valami nem stimmelne vele. Nem, a szememben eleinte mindenki tiszta, makulátlan, csupán az eltelt közös idő kérdése, hogy mennyire koszolja ezt be az illető.
Aligha fogok bólogatni, hisz én önmagam sosem fényezném, annyira nem illene hozzám. Sokkal egyszerűbb lány vagyok én ennél, mondhatjuk, hogy ritka, mint a fehér holló, ám a zárdában gondoskodtak róla, hogyha volt is bennem valaha rosszindulat, az kikopjon belőlem.
- Szerintem is az, nem tudom, miért vigyorogsz.
Persze én is elmosolyodom, mert érzem én az iróniát a szavaiban, nem vagyok butácska, csak naiv és örök álmodozó, aki hiszi, hogy ez a világ lehet még jó hely, és élhetünk békében egymás mellett.
- Valami magán suli a világvégén, de mindig elfelejtem a nevét, tök furi. Mármint a neve. Meg a suli is, nem szeretem, de a nővérem ott dolgozik, szóval muszáj oda járnom.
Ha Bellsie nem tanítana ott, biztosan nem akarnék egy csomó másik mutáns közt élni, minden olyan zavaróan hangos, harsány, túl sokan vannak, túl sok mindent csinálnak. Egyébként, tényleg gőzöm sincs az iskola nevéről, az X az rémlik a kapuról, de azt nem mondhatom, hogy X iskola, meg azt sem, hogy mutánssuli. Dinkának nézne.
Én sem tartom olyan vészesen rossz tulajdonságnak a naivitást, meg így talán egy fokkal könnyebb az életem, de attól még pozitívnak sem számít. Ám csakúgy mint a jó tulajdonságaimat, ezt sem firtatom tovább.
- Hát, úgy, hogy még fiatal vagyok, és az elmúlt pár évemet olyan helyen töltöttem, ahol nincsen semmiféle testi érintkezés. Még kézfogás sem. Elmondom, ha megígéred, hogy nem nevetsz ki.
Én nem tartom ugyan gáznak, de attól még kétségkívül rossz érzés volna, ha valaki kiröhögne azért, mert apácák közt nevelkedtem.
- Kínos? Nem tudom, nem aludtam még moziban. Mondjuk, ha horkolnál, és mögötted egy nagy darab morcos ürge ülne, na, akkor biztosan kínos lenne.
Erre a gondolatra fel is kuncogok, mert mókás elképzelni. Vannak olyanok, akik nagyon hamar ugranak arra, ha valaki beszél egy filmen, már a kelleténél hangosabban, esetleg csörög-zörög. Egyszerűen zavarja a szórakozásukat. Nem mondom, hogy nem értem meg, de sosem vetném senki szemére a dolgot.
- Kihalnak mellőled? Meghalt mindenki, akit szerettél? Ez nagyon szomorú…
Pislogok rá csodálkozva, és nagyon remélem, hogy nem így értette, mert az borzalmas lenne. Az eszembe sem jut, hogy az ő keze által történik ez a kihalás dolog, senkit sem néznék gyilkosnak. Már nem is nagyon érdekel, hogy ki, és miért dobálta tele popcornnal a földet, összeseprem, nem is szólalok meg addig, csak reménykedem benne, hogy nem úgy van, ahogy értettem, az valahogy nem foglalkoztat, hogy akkor amúgy hogy van…
- Igen, elég fáradt vagyok már, és ha lekésném az utolsó buszt, akkor nem is tudnék hol aludni.
Sóhajtok fel, bár kivehetnék egy szobát, de nem sok kedvem lenne ilyesmire költeni a nehezen összekuporgatott pénzemet.

Tárgy: Re: Városi mozi Kedd 29 Júl. - 0:30

Rori & Will

- Én gyanakszom inkább, nincsenek olyan jó tapasztalataim az emberekkel, hogy mindenkiről csak a jót feltételezzek. – ez számomra túl nagy luxus, és amúgy is mindegy, hogy mit feltételezek róluk, ha a nap végére megölöm őket. Nem mondom én, hogy buta, vagy hasonló, csak szerintem inkább mindig a legrosszabbat kell feltételezni, hiszen úgy nem érhet csalódás, ha számítasz rá. Ha ő így gondolkodik, akkor az az ő dolga, és végtére is még szerencsém van vele, hiszen egyszerűbb így beszélgetni vele, mintha félne tőlem és egyből feltételezné rólam, hogy csakis rosszat akarok tőle. Most ne, kivételesen semmi rosszat nem akarok, ami még számomra is fura, de ez van, el kell fogadni az ilyen napokat is, nem lehet minden nap csak úgy megölni valakit.
- Akkor bólogass te is! – mondom neki mosolyogva, miközben a szemeket takarítom el az útból. Engem vele ellentétben nem igazán érdekel az, hogy mi lesz az életem filmjében. Nem is nagyon hiszek ebben az életed lepereg előtted dologban, nem vagyok vetítőgép. Ha mégis, akkor meg csak hullákat és vért fogok látni, Violet arcát és kész. Nincs olyan sok dolog az életemben, amit fontosnak tartanék. Violet és a gyilkolás, talán ez a két legfontosabb dolog az életemben, ebben a sorrendben.
- Tehát gondolatban káromkodsz? Ez aztán tényleg szörnyű tulajdonság! – mondom vigyorogva. Nem akarom én őt kellemetlen helyzetbe hozni, csak nehezen hiszem el, hogy nincsen egyetlen negatív jellem vonása sem ennek a lánynak. – Szóval suliba is jársz. És hova? Persze, csak ha nem titok. – elvégre simán hiheti, hogy rossz szándékom van a kérdéssel, de azt mondta, hogy mindenkiről a legjobb véleménnyel van, szóval… talán rólam is azzal lesz, és elmondja, hogy hova is jár suliba. Csak kíváncsiságból kérdeztem meg, nem akarom én ott őt zaklatni, vagy hasonló, nem olyan ember vagyok, távol áll tőlem. Én megölöm az embereket, nem pedig az agyukra megyek a folyamatos zaklatással.
- Nem a legjobb tulajdonság, de azért nem annyira rossz,mint mások mondják. – mondom egy megértő mosollyal megtoldva a mondandómat, bár igazából nincs mit megérteni. A naivitás valóban nem egy igazán jó tulajdonság, mert könnyedén ki is lehet használni, de azért olyan vészesen rossz sem, mint ahogy mindenki leírja. A naiv emberek tudnak igazán jól élni, ez egy általános igazság, amit valamiért senki sem képes belátni, de végülis érthető, ki látná be szívesen, hogy nem tud élni, igaz?
- Hogy érted, hogy nem volt még benne részed? – kicsit talán értetlen lehet az ábrázatom, de azt hiszem érthető, hiszen elég fura, ha valaki azt mondja, hogy nem igazán fogott még kezet. Oké, talán eddig öleléssel köszönt mindenkinek, vagy hasonló, de attól még határozottan fura a dolog. Azt meg nem hinném, hogy lombikban nőt volna fel, vagy csak simán olyanokkal futott össze, akiknek nem volt kezük. Mindegy, ha nem válaszol rá, akkor nem erőltettem a dolgot.
- Igen, ez igaz, de ilyen sokan már kínos együtt aludni. – mosolygok rá kedvesen, és kicsit meg is lep, hogy nem értette félre az előzőt. Rori határozottan…fura. Nem rossz értelemben, csak egyszerűen meglep az, hogy ennyire ártatlan ez a lány. Még csak megölni sem lenne okom, a légynek sem tudna ártani, legalábbis első ránézésre én ezt tudom róla mondani.
- Igen, mondhatni, de nem azért mert nem keresném a társaságot, csak tudod… az emberek kihalnak mellőlem. – képtelen vagyok megállni, hogy legalább egy ilyen kicsi kis igazságot elrejtsek a mondatomban. Ezt a mondatod sokféleképpen lehet értelmezni, csak nem hisz egyből gyilkosnak.
- Azt hiszem itt két srác dobálta egymást, de lehet, hogy a kövér fickó volt, aki merőkanállal evet popcorn-t. – csak pont arra nem emlékszem, hogy melyik eshetőség a kettő közül.
- Örülök, hogy segíthetek, minél előbb hazaérsz, annál jobb, igaz? – semmi kétértelmű dolog nincs ebben a mondatban, a mosolyom őszinte, és hátsó szándékom sincsen. Legalábbis egyelőre.

Tárgy: Re: Városi mozi Vas. 27 Júl. - 23:32

Will & Rori

- Miért, te azt csinálod? Gyanakszol mindenkire? Nem hiszem, hogy tudnék úgy élni, szeretek mindenkiről jót feltételezni. Nem mondom, hogy még sosem csalódtam emiatt, de attól még ilyen vagyok.
Mosolyom is arról árulkodik, hogy nem bánom a dolgot, én szeretek úgy tekinteni a világra, hogy a szépet látom benne, általában nem is kell csalatkoznom. Összességében olyan túl sok rossz dolog nem történt velem, messze az a legpocsékabb, hogy három évig semmit sem tudtam Bellsieről. Azt persze nem közlöm vele, hogy megvan az eszközöm arra, hogy megvédjem magam, még ha nem is olyan, mint a legtöbbeknek. Egyszerűen elaltatom az illetőt, már, ha elég közel jön, és onnantól meg tudok lépni. Nem volt még rá szükségem mondjuk, és remélem, soha nem is lesz.
- Azt hiszem, akik ismernek, bólogatnának erre a kérdésre.
Annál szerényebb vagyok, minthogy ezt ki merjem jelenteni, de egyébként így van, igyekszem úgy élni, hogy ha egyszer majd lepörög előttem életem filmje, ne nagyon lássak benne olyat, amiért nem tudnék tükörbe nézni. Wendy esete persze pont ilyen, de azonkívül nincsen semmi.
- Rossz tulajdonságom? Biztosan van, mondjuk, néha megfordul a fejemben, hogy káromkodjak, de szerencsére sikerül időben visszafognom magam. Kicsit talán lusta vagyok, azaz, lennék, ha megtehetném a munka és az iskola mellett.
Megvakarom a tarkóm, valószínűleg én vagyok a környezetemben az egyetlen, akinek keresnie kell magában a rossz tulajdonságokat. Közel sem vagyok tökéletes, de ami a hibám, az talán nem esik kifejezetten ebbe a kategóriába.
- Meg… sokak szerint a naivitás sem épp jó tulajdonság.
Húzom el a szám, de a grimasz hamar tovarebben, és ismét csak mosolygom, mintha valami vidámság gombóc lennék, vagy nem is tudom. A magam kedves, naiv bájával biztosan kilógok kicsit az átlagemberek táborából, de nincs mit tenni, megváltozni nem áll szándékomban.
- Ezt miért mondtad?
Kérdezem meglepetten, aztán persze leesik, hogy valószínűleg a kézfogás miatt.
- Ja… az csak… fura nekem még ez a kézfogás dolog, eddig nem sokszor volt benne részem. Nem feltételeztem rólad semmi rosszat.
Csóválom meg gyorsan a fejem, mindenesetre immár isten ellen való vétek volna, ha tenne valamit ellenem, hisz megesküdött. Fogalma sem lehet róla persze, hogy ez nekem mennyit jelent, de nem is jut eszembe felvilágosítani róla.
- Ha azt vesszük, nem is aludtál egyedül, elvégre, elég sokan ültek még a moziban.
Ha félreérthetőnek is szánta a szavait, nálam érezhetően nem ért célt a dolog, hisz ha így volna, már lángolna az orcám. Én aztán senkivel sem aludtam még egy ágyban a testvéreimen kívül, szóval nem meglepő, hogy eszembe sem jut ilyesmi.
- Akkor afféle magányos farkas vagy?
Kérdezem rápillantva, közben szépen haladhatunk a sorok közt, hála neki sokkal gyorsabban, mint egyedül tenném, amiért igazán hálás vagyok. Ki kellene találnom valamit, amivel megköszönhetem majd neki a dolgot. A zsák meg is telik hamarosan, aztán persze belefutok egy popcorn mezőben a földön, amire sóhajtok egy aprót.
- Néha nem értem, hogy tudnak ilyen ügyetlenek lenni az emberek. Kész szerencse, hogy üdítőt nem öntöttek ki, az elég undi tud lenni.
Füstölgöm kicsit, majd összeseprem a maradványokat, hogy aztán a lapátról az is a szeméthalom tetejére kerüljön.
- Csodás, már csak a terem egy harmada van, egyedül még a felénél sem tartanék.
Semmi irónia sincs a szavaimban, valóban teljesen pozitívnak tartom a dolgot.

Tárgy: Re: Városi mozi Vas. 27 Júl. - 12:32

Rori & Will

Nem is kell szabadkoznia, mert teljesen felesleges lenne. Oké persze, ha most itt térden állva könyörögne, hogy menjek el, akkor elmennék, de mivel semmi kedvem hazamenni, így inkább itt maradok és beszélgetek valaki olyannal, aki él. Otthon csak a halálsoron lévők vannak, azok meg nem valami beszédes fickók. Amúgy is kedves lánynak tűnik, szóval mit veszthetek?
-Szóval ilyen kis naiv, vagy mi? Szerencsés vagy, sokkal jobb, mint állandóan gyanakodni mindenkire. – azonban a naivitás végzetes is lehet, hiszen én is könnyedén elcsalhatnám akárhova, hogy végezzek vele, de szerencséjére ez a veszély nem áll fent, és az a helyzet, hogy szerintem nem is nagyon fog. Mégis mivel hozhatna engem ki a sodromból annyira ez a lány, hogy a fejét vegyem? Nem ismerem őt, lehet, hogy valójában maga az ördög, de így ránézésre a legnagyobb bűne az lehet, hogy egyszer nem takarított ki rendesen, vagy kólát adott valami más helyett. Nem néz ki valami gonosz perszónának és jó is ez, azokat nagyon utálom.
- Ezek szerint te vagy az önzetlenség és segítőkészség élőszobra? – mosolyogva nézek rá érdeklődően, ahogy a szemeteket tüntetem el a zsákban. Oké, tudom én, hogy bármi lehetet az ok, de azt nem igazán tartom valószínűnek, hogy rabszolgaként tartották kisebb korában, vagy hogy ezelőtt mondjuk cseléd volt, mert elég fiatalnak tűnik már ehhez a munkához is. Mármint úgy értem, hogy iskolába kéne járnia és nem egy mozit takarítani. Aztán persze lehet, hogy jár is suliba, csak így keress pénz. Nem tudhatom, és nem is kell tudnom, hiszen ez az ő élete, nem vájkálhatok benne, csak ha megakarom ölni, ez pedig eddig nem igazán fordult meg a fejemben.
- És még optimista is vagy! Mondd csak, van neked valami rossz tulajdonságod egyáltalán? – vigyorogva nézek fel rá, miközben módszeresen kutatok szemét után. A legtöbb ember mellett igazából nekem annyi a bűnöm, hogy néha-néha megölök valakit, de mellette meg úgy érzem, mintha a világ legrosszabb embere lennék, aminek hízelgően kéne hatnia rám, de inkább furán érzem magam tőle, mert azért nem vagyok én annyira rossz. Tudom, hogy az optimistaság lehet rossz tulajdonság is egy bizonyos helyzetben, de… nálam nem az, és nekem ez a mérvadó.
- Esküszöm, hogy semmi rosszat nem akarok tőled Rori! – mondom a szívemre helyezve a kezemet, mikor kezet rázunk, mert hát elég bizonytalanak érzem én ezt a kézfogást, és normális esetben ez teljesen helyénvaló is lenne, de neki most nem kell tartania tőlem, úgyhogy… aztán persze lehet, hogy tévedek és valami más áll a háttérben, de nekem ez az első dolog, ami eszembe jut.
- Azért aludni se jó egyedül. – villantok meg egy féloldalas mosolyt. – De nem, nem fura, nem nagyon szokott társaságom lenni. – azokat a nyomorultakat a pincémben most ne vegyük társaságnak, mert a beszélgetésünk kimerül abban, hogy az életükért rimánkodnak folyton, aminél idegesítőbb dolog kevés van a világon.

Tárgy: Re: Városi mozi Szomb. 26 Júl. - 22:34

Will & Rori

Nem szabadkozom többet, noha ő nem itt dolgozik, nem szükséges látnia a személyzetet, akár figyelmen kívül is hagyhatott volna, miként a legtöbben teszik. Valahogy mégis jól esik most ez az üdítő változatosság.
- Ez jó, azt hiszem, még hihető is lenne, már nem miattad, miattam.
Mosolyodom el finoman, nem is veszem észre, hogy ezzel elárultam magamról valami olyasmit, ami másoknak lényeges lenne. Nem feltételezek rosszat senkiről, így nem is zavar, hogy gyakorlatilag kikiabálom, hogy nem nehéz engem bármire is kényszeríteni. Egyszerűen olyan fokú naivitással rendelkezem, ami olykor már félelmetes méreteket ölt. Nem vagyok buta, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak úgy hiszem, hogy mindenkiben van valami jó, csak nem mindenki képes arra, hogy felszínre hozza. Ettől még a szememben nem lesz senki se rossz csak úgy. Wendy mondjuk egy görény, de messze ez a legrondább szó, amit másokra használnék.
- Ohh, csupán arról van szó, hogy az utóbbi években megszoktam, hogy mindent magam csinálok, és inkább én vagyok az, aki segít.
Ez nekem nem fura, persze elhiszem, hogy másnak az, mindenesetre nem zavar, csak tényleg meglehetősen szokatlan. Ettől még nyilván örülök neki, és értékelem is, csak egy kis idő kell, míg megbékélek a dologgal.
- Akkor nézhetjük onnan, hogy legalább aludtál egy jót.
Mosolygok rá szélesen, elég pozitív személyiség vagyok, ez valahogy hamar süt rólam, a mosolyom őszinte, és ártatlan, nehéz rólam bármi rosszat feltételezni, pontosan azért, mert nem is szoktam olyasmit csinálni. Keresem, és általában megtalálom mindennek a szebbik oldalát, mondhatjuk, hogy álomvilágban élek, de ez engem nem zavar, jobban mondva, nem is tudok róla.
- Örülök neki, és remélem, hogy jobb napok jönnek… Tudod, eső után is mindig kisüt a nap.
Én tényleg hiszem, hogy a sok rossz után általában jó következik, eszembe sem jut, hogy egy kevésbé optimista jellemnek mennyire abszurdul hathatnak a szavaim.
- Nagyon örülök, Will, én pedig Rori vagyok!
Ez a kézfogás olyan dolog, amit nekem még szoknom kell, de természetesen nyújtom a kezem, hogy megrázzam az övét, bár kicsit talán bizonytalannak hat a mozdulat.
- Tényleg… csak most esik le, egyedül moziztál? Nem fura? Mondjuk, így legalább hagytak aludni.
Pillantok rá vidáman, egészen felvillanyozott, hogy akadt társaságom a takarítás közben, amit persze szorgosan végzek, nem akadályoz benne az, hogy jártatom a számat.

Tárgy: Re: Városi mozi Kedd 22 Júl. - 10:50

Rori & Will

A magam részéről a munkát feleslegesnek tartom. Az áldozataim pénzén élek, akkor meg minek kéne elmennem dolgozni igaz? Életemben talán egyszer ilyen diákmunka féleségen kerestem pénzt munkával, és már akkor eldöntöttem, hogy én nem így fogok élni. Nem fogok felkelni minden reggel, hogy fáradtan menjek munkába, hogy aztán ott megalázzanak és sértegessenek. Nem, akkor kelek, amikor akarok, azt ölök meg, akit csak akarok és annak a pénzét veszem el, akijéhez éppen kedvem támad. Szeretek így élni, mindig is utáltam dolgozni, mert olyan, mintha rabszolgának néznének.
-Semmi baj, én se láttalak egyből. – mondom mosolyogva, direkt nem említve ezt a dúdolás dolgot, hátha kellemetlen ez most neki, én nekem pedig mi okom lenne arra, hogy ártsak neki? Én is szeretek dúdolni, és az embereket is megnyugtatja valamennyire, akiket megölök. Szóval nem érzem én ezt olyan kínosnak, mint amilyennek esetleg ő érzi. Azt hitte egyedül van, így érthető a dolog.
- Hát majd azt mondjuk nekik, hogy kényszerítettelek, hogy segíthessek. – mondom mosolyogva, ahogy a zsákba ejtem a dobozt. Az őszintét megvallva nem vagyok én ilyen rendes, általában nem szoktam ott maradni egy moziban, hogy segítsek akárkinek is, de mivel az utóbbi időben meglehetősen rossz passzban vagyok, szükségem van egy kis változatosságra. Amúgy se tiltja semmi, hogy segítsek egy lánynak összetakarítani azt, amit részben én is okoztam nem? A főnökeinek meg azt mondjuk majd, hogy addig erősködtem míg bele nem ment, hogy segítsek. Ha arra se hallgatnak,akkor maximum megölöm őket, és már nincs is gond.
- Fura, hogy ennyire ellened van, hogy segítsek. – jegyzem meg egy kedves mosoly kíséretében, majd lehajolok, hogy megnézhessem a székek alatt nem rejtőzik-e szemét. Gondolom azért ezt várják el tőle, hogy a nézők helyett csinálja ezt meg, és ezért van ennyire ellenére a dolog, vagy simán csak nem szereti, ha segítenek neki.. mindegy is, mert ráfaragott, ugyanis nem tágítok, sőt, csak még több szemetet tüntettek el a szemeteszsákban.
[color=cadetblue- Igazából én sem láttam, mert végigaludtam, de ha amúgy sem valami nagy durranás, akkor nem is baj. Elég rossz napjaim voltak, te vagy eddig a fénypontjuk.[/color] – igen, tudom, hogy nem csak a válaszára válaszoltam, de szeretek beszélni, így nem hinném, hogy olyan nagy gond az, ha kicsit többet árulok el a dolgaimról. - Basszus, bocsi, teljesen kiment a fejemből! – mondom szabadkozva, ahogy kicsi közelebb lépek hozzá és a kezemet nyújtom felé. – Will vagyok.

Tárgy: Re: Városi mozi Hétf. 21 Júl. - 23:34

Nem szúrom ki, hogy van még rajtam kívül valaki a moziban, szóval elkezdek dúdolgatni, miközben végzem a munkám. Nem mondhatnám, hogy ezt a részét kedvelem a dolognak, de a muszáj nagyúr, szóval csinálom. Minden pénzmag jól jön, elvégre a zárdából kiszabadulva semmim sem volt. Gonosz dolog a részemről, hogy szabadulásnak titulálom, elvégre szerettem ott lenni, de mégiscsak elzártan éltem a világtól, pedig soha életemben meg sem fordult a fejemben, hogy isten hű szolgálóleánya legyek.
Mikor észlelem, hogy valaki megállt tőlem pár lépésnyire, egy pillanatra ledermedek, és elkerekednek a szemeim. Atyaég, hogy én milyen vaksi vagyok…
- Te jó ég, bocsánat, nem tudtam, hogy van itt még valaki.
Szaladnak ki belőlem rögvest a szavak, értelemszerűen az éneklésre gondoltam, bá ki tudja, ő minek veszi. Különösképpen nem szándékozom tovább fejtegetni a kérdést, a kellemetlen helyzeteken nem kell lovagolni ugyebár. Talán fel se tűnt neki, ki tudja. Kész szerencse, hogy nem kezdtem el táncolgatni is közben, na az lenne csak az igazán kínos.
- Szia! Ez nagyon kedves tőled, de semmi szükség rá, meg aztán, ha a főnökeim meglátják, szerintem még bajba is kerülhetek.
Kicsit zavartan vakarom meg a nyakamat, nem vagyok hozzászokva, hogy itt bárki segíteni akar, mindenki csak siet a dolgára, mikor vége a filmnek, nem is hibáztatom őket, valószínűleg én sem maradnék ott segíteni takarítani. Mindenesetre, teljesen bizalomgerjesztő a mosolya, amibe elég hamar bele is feledkezem, és csak azon eszmélek fel, hogy nyújtja felém a popcornos dobozt. Én meg már nyitom is szét neki a szemeteszsákot.
- Tényleg nem kell ezt csinálnod, hamar kész vagyok vele!
Kicsit zavarban érzem magam a segítsége miatt, én valahogy ahhoz vagyok szokva, hogy én segítek másoknak. Mindenesetre ha eztán sem tágít, én ugyan nem fogok erősködni.
- Hogy tetszett a film? Én még nem láttam, állítólag nem nagy durranás.
Kérdezősködök, ha már önkéntes rabszolgamunkára adta a fejét mellettem, a csöndet nem szeretem, túl sokat volt alkalmam ”élvezni”.

Tárgy: Re: Városi mozi Vas. 20 Júl. - 12:46

Rori & Will

Mit keresek itt? Erre a kérdésre próbáltam választ találni az egész film alatt. hogy őszinte legyek, fogalmam sincsen arról, hogy miről szólt a film, nem is azért jöttem, hogy megnézzem. Sophie nénit akartam eltenni végre láb alól, de még az a némber is kicsúszott a kezeim közül mikor beült egy taxiba és eltűnt. Én pedig úgy döntöttem, hogy beülök a moziba és alszom egy jót, de képtelen voltam rá. Újra és újra csak a kérdések ismétlődtek a fejembe, amikre nem tudok választ találni. Miért nem keres, miért nem válaszol egyetlen levelemre sem Violet? Miért érzem úgy, hogy már nem jelent semmi örömet, ha megölhetek mást? Most is megfojtottam egy fickót idefele jövet, de valamiért nem öntött el az a jóleső érzés, mint mikor régen öltem. Valami megváltozott és nem tudom, hogy mi, ez az, ami a legjobban zavar az egészben. Mert ha tudnám, akkor tennék ellene, hogy olyan legyen minden, mint régen, mikor még élvezetből öltem és nem rutinból. Talán pályát kéne módosítanom? Talán tényleg jobban bele kéne merülni ebbe a mutáns-ember harcba, ott legalább ölhetek kedvem szerint mutánst és embert is. Azonban ez még messze van, és nem is vagyok most olyan gyilkos kedvemben, hogy azon gondolkodjak kit és miként öljek meg.
Éppen ezért is van az, hogy miután vége a filmnek és mindenki hazafelé veszi az irányt, én továbbra is kényelmesen hátradőlve ülök a székemben, a lábamat az előttem lévő szék támláján pihentetve. Semmi kedvem felállni és elmenni, de muszáj, mert nem akarom, hogy éhen haljon a fickó a pincémben, vele más terveim vannak. Így, még ha fáradtan is, de sikerül felkászálódnom a székből,és egy nyújtózást kísérően elindulni ki a moziteremből, de ahelyett, hogy kilökném az ajtót és eltűnnék az éjszakában, inkább visszakozom és pár pillanatig érdeklődve nézem a lányt, aki a szemeteszsákot vonszolja maga után. Megöljem? Szívesen megtenném, de… nem, rutinból nem szabad ölni, csakis akkor, ha élvezem is, egyelőre pedig nem érzek kedvet ahhoz, hogy megöljem. Így hát közelebb lépkedek, és tisztes pár lépés távolságból szólítom őt meg.
-Hello! Bocs, én csak… gondoltam segítek, ha már miattam is kell takarítanod. - a legmegnyerőbb mosolyomat kapom elő, és már kapom is fel az első utamba kerülő popcornos dobozt.

Tárgy: Re: Városi mozi Szomb. 19 Júl. - 21:28

William és Aurora

Nem fért kétség ahhoz, hogy munkát kellett keresnem, hiszen nem várhatom el egész hátralévő életemben, hogy Bellsie tartson el. Tudom, hogy megtenné, épp ezért eszembe sem jutott elvárni tőle, senkitől sem várnám el. Több munkám is volt, akadt egy North Salemben, de az hétköznapokra volt esedékes, míg itt a moziban volt még egy, ez viszont csak a szombati napjaimat telítette ki. Engem abszolút nem zavart, hogy nincs semennyi szabadidőm, ahhoz szoktam a kolostorban, hogy minden percemet hasznosan osszam be, és töltsem el. Tulajdonképpen még hobbim se nagyon van. Régen volt, de az elmúlt években már egészen feledésbe merült az a felelőtlen kislány, aki egykor voltam. Most sem tartom magam ugyan felnőtt, érett nőnek, ám az előbbi jelző sem lehet már igaz rám. Valahol a kettő közt ragadtam.
Fáradtan támasztottam a pultot, és alig vártam, hogy vége legyen a filmnek, én pedig az utolsó busszal elindulhassak haza. Az is egy szép út lesz még, de majd alszom addig is, Bellsie meg biztos ki fogja tépni az összes szál haját, mire végre haza esz a fene. Nem érti, hogy miért kell nekem dolgozni, és ha már dolgozom, miért ilyen messze. Egészen egyszerű, lakóhelyemen nem leltem hétvégére állást ezidáig, lehet ez később változni fog, ám egyelőre nem fenyegetett eme veszély.
Öt halálosan hosszú perc után végre kisorjáztak az emberek, drága kolléganőm pedig kárörvendő tekintettel nézett rám, mire kérdőn felvontam a szemöldököm, hogy most ez akkor mégis mi akar lenni.
- Rori, ma te takarítod a termet…
Meglehetősen undok vigyor terpeszkedett a képén, sebaj, ez legyen életem legnagyobb problémája, hogy most még itt kell ennem a kefét negyed óráig. Legalább nem kell várnom a buszra annyit, még jól is jövök ki belőle.
- Megyek, megyek!
Sóhajtottam fel, majd magammal húztam egy szemeteszsákot, hogy minden ott felejtett dolgot beledobáljak majd, és persze a seprű, meg a lapát is elengedhetetlen volt. Uhh, remélem, hogy nem aludt be senki a filmen, mert nagyon utálom felébreszteni őket, olyan morcosak olyankor, vagy megijednek, nem kellemes élmény, annyi szent. Meg aztán, fura dolgokat is lehet találni olykor takarítás közben, nem részletezném a dolgot. Fáradtan, bár ennek dacára is egész jó hangulatban kezdtem neki az utolsó simításoknak, de amennyire lehetett, siettem, mert nem akartam itt tölteni a fél éjszakát.

Tárgy: Re: Városi mozi Vas. 6 Júl. - 18:27

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Városi mozi Kedd 10 Jún. - 22:51

Time to relax

Megtelik a levegő pattogatott kukorica illatával, ahogy a nézők lassan feltöltik a sorokat. Mikor elhalványulnak a fények már nem csak az illatával telik meg a levegő. Romantikus papírcsörgés és visszafogott felhördülés kíséri Haley összerezzenését, aminek kiváltója a mellette megjelenő srác.
- Jesszus, hát te? Hát te… hogy? Mármint…
Pislog rá nagyokat, miközben elhal kérdése. Hogy is kérdezhetné meg egy vadidegentől, hogy hogyan bukkant elő a semmiből. Feltételezi túl hosszan pisloghatott az előbb, más magyarázata nincs. Abban biztos ugyanis, hogy nem szellem. Egyrészt nem látja őket - legjobb tudomása szerint legalábbis, de az már túl sok volna neki, elég a víz alatti varázslata -, másrészt nem is biztos benne, hogy hisz-e bennük, harmadrészt a fehér kukoricaszemek nem estek át rajta, hanem ugyanúgy beborítják, mint őt magát.
- Bocsi, kicsit megijedtem. Nem számítottam rá, hogy valaki még beesik.
Újra előrefordul, pillantása a vászonra vándorol. Fúj egyet megkönnyebbülten, még jó, hogy nem az Alien-re vett jegyet. Ha már ennyitől frászt kap… jobb lesz Tom Cruiset néznie csini pilóta-napszemcsiben. Lesöpri magáról a kukoricát, belepillant a zacskóban, hát nem maradt benne már túl sok, így járt, kell itt gyengeidegzetűnek lennie. De próbálja a dolog pozitív oldalát nézni. Legalább nem épp az üdítőt tartotta a kezében, akkor most mindketten a mosdóban szárítgathatnák magukat. Rásandít a mellette ülő srácra és elvigyorodik magában, viszont tagadhatatlanul hatásos taktika lenne, máris háromnál járhatna.
Az előzeteseket figyelve elbizonytalanodik, hogy jó filmre ült-e be, mivel elég félelmetes mind. Megnézi ezeket a filmeket is, de általában nem egyedül, nem szintén egyedüli hazakocsikázás előtt. Na nem baj, majd a Top Gun alatt elfeledi az ijesztő reklámokat.

Tárgy: Re: Városi mozi Kedd 10 Jún. - 14:33

Time to relax

To:Haley

Igazából elég ritka, hogy ezen a helyen fordulok meg, legfőképpen azért, mert az is elég ritka, hogy olyan filmet találok, ami igazán megfog ahhoz, hogy beüljek érte egy moziba. Jó, tudom, vannak olyan filmek, amik megérdemlik, hogy beüljünk rájuk, hiszen mégis csak egy élmény, ami mozis hatással sokkal jobb, mintha mondjuk otthon ülnél le megnézni a TV-ben. Csakhogy én sosem voltam az a típus, aki olyan könnyedén nyugton tud maradni, szóval beülni egy sötét terembe órákra, és egy vásznat bámulni számomra nem éppen tartozik az ideális kikapcsolódási módok közé. Ilyenkor általában azzal engedem ki a gőzt, hogy a képességemet szabadon használva bosszantom kicsit az embereket, csak mert annyira jó móka. Várjunk csak... én mindig ezt csinálom! Király! Mondtam már, milyen szép is így ez az élet?
Például egy ilyen mozilátogatás az olyannak, mint én nem is kerül semmibe. Jó, nem is igazán ismerek még egy olyat mint én. Ami azt illeti, szerintem nagyzolás nélkül hívhatom magam a bolygó leggyorsabb emberének. Így aztán nem okoz gondot elcsenni a gyanútlan "áldozat" zsebéből a jegyeket, hogy aztán a delikvens meglepődve tapasztalja annak hiányát. Na jó, a másikat meghagytam, hiszen egyedül vagyok, mihez kezdenék két jeggyel. Mivel a belépőm megvolt, az ajtón is könnyedén bejutottam. Elvigyorodva figyeltem, ahogy mindenki leül a kikeresett helyére, én viszont futásnak eredtem. Ezt persze a sebesség miatt nem láthatta senki, ahogy annak a peches figurának sem tűnt fel semmi az egészből, akitől rakományomat zsákmányoltam, csak mikor már a fények lekapcsolásakor nem találta az üdítőjét és a nagy adag popcornt, amit vett.
Én pedig ezekkel visszatérve zuttyantam le egy székbe. Még csak azzal sem törődtem, hogy oda üljek le, ahová a jegy szól, így aztán egy szőke lány mellé pattantam le. Remélem, azért nem tör majd rá a frász, amiért egyszer csak itt termettem mellette.

Tárgy: Re: Városi mozi Szomb. 22 Feb. - 8:42

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: Városi mozi Szer. 30 Okt. - 17:12

{ Calla, My Dear

Neeem, nem untatsz! Wink

Megakadok a nevelőszülő szón. Talán ő is árva lenne? Elgondolkozom néhány másodpercig, hogy rákérdezzek-e, de végül is eddig is elég laza voltam, szóval miért ne?
- Nevelőszülők? Mizujs az igazi szüleiddel? - nézek mélyen a szemébe és a kíváncsiság mellett kiolvashat valami mély érzelmet is a szememből. Én is árva vagyok és talán ezt láthatja benne a lány és azt is, hogy bízhat bennem és nem bunkóságból, vagy egyszerű gyermeki kíváncsiságból kérdezek rá a szüleire. Habár a kérdés feltevésem elég tróger, talán érzi a lány, hogy ez számomra is komoly kérdés. Talán...
Az aprócska szexuális megjegyzésére elvigyorodom és halkan cöccintek egyet.
- Ne hidd... - pofátlanul szélesen vigyorgok rá, majd felvonom az egyik szemöldökömet, fogva tartva a tekintetét. Kíváncsi vagyok, hogy ő fordul el először, vagy én unom meg a dolgot? Bár, ahogy eddig elpirulgatott, gyanítom, hogy ő fogja lesütni először a szemét erre a furcsa nézésemre. A filmről mesél, én pedig belé fojtom a szót. Illetve fojtanám, ha hagyná, de vigyorogva egyre nagyobb hangerővel mondja végig a dolgot, én pedig gyerek módjára a fülemre tapasztom a kezemet és lálázni kezdek, amitől igen nagy hangzavar kerekedik körülöttünk.
- Srácok! - szól ránk a jegykezelős néni, én pedig egy unott szemforgatás következtében elfordítom a tekintetem a néniről és ismét Calla-ra vigyorgok.
- Hallod a nénit? Fogd be! - vigyorgok Calla-ra és sikerül úgy mondanom az utolsó, enyhén sértő mondatot, hogy inkább vicces legyen, mint sértő. Legalábbis nagyon remélem, hiszen abszolút nem akarom megsérteni a lányt. Kezdem egészen jól érezni magam a társaságában és már nem is bánom, hogy kijöttem a filmről. Na jó, de. De majd holnap is eljövök. Természetesen nem fősulis, hogy is lenne az? Viszont kiderül, hogy görög és csak itt nyaralnak. Vagy telelnek. Vagy mit tudom én, itt töltik a szabadidejüket.
- Ja. És mikor mentek haza? - csúszik ki a számon a furcsa kérdés túl hirtelen, és már nem tudok a nyelvembe harapni. Vajon kihallotta belőle az enyhe reménykedést, hogy még találkozunk? G-Á-Z!
- Szóval érdekelnek a filmek... Hmm. - vigyorodom el és elkezdek gondolkozni. Én is nagy filmrajongó vagyok, mióta Jason-nel élek, gyakran járunk moziba együtt.
- Oké. Fogadjunk, hogy nem láttad a Láthatatlan kezet. - nézek kihívóan, pimaszul vigyorogva a csajszira. És nagyon remélem, hogy nem fogok beégni, hogy pont ezt a filmet választottam. Egy egészen jól sikerült krimi, úgyhogy... Nem nézem ki a lányból, hogy ilyeneket nézne, de hát ki tudja. Elmesélem - persze rosszul - hogy kikkel is jöttem, a lány pedig a nyakkiszívásra nem reagál semmit, csak elmosolyodik.
- Na mi van? Ez egy nem? A francba... - csapok a térdemre, majd felnevetek és ismét elnyújtózom a kanapén.
- Viszont akkor vissza is megyek, mert amúgy meg ki fognak röhögni, hogy nem tudtalak megfűzni. - csóválom meg a fejemet még mindig vigyorogva. Szóba kerül a sportkarrierem is, amiről nem nagyon szeretem beszélni. Talán ezért is nem vagyok egy beképzelt tini hólyag, mert én TUDOM, hogy miért is nyerek mindig.
- Kb. 7 éves korom óta. Amikor először vittek a sulival uszodába minket, megszerettem a vizet. Azóta járok edzésre. - vonom meg a vállamat lazán, és lassan előre dőlök a térdemre támaszkodva.
- Te sportolsz valamit? - nézek fel a lányra oldalról, csak hogy megtörjem a kínos csendet és lehetőleg ne kérdezzen többet az úszásról.

Tárgy: Re: Városi mozi Hétf. 28 Okt. - 22:35

Városi mozi 39546073cats_www.kepfeltoltes.hu_

- Szerintem minden nevelőszülőnek kötelességei vannak. Csak az enyéim néha túlteljesítik ezeket. – kezdem komolyan, de kénytelen vagyok elmosolyodni. Bármennyire is sikertelen, nagyon aranyosak a próbálkozásaik. Csak… nem hinném, hogy bárki megértené, miért nem érzem családomnak ezt a két nagyon jó, kedves és önzetlen embert.
- Csak, így jó? Könnyű kielégíteni az igényeidet. – nyújtok rá nyelvet, de közben azért vörös a fejem. Legyek bármennyire is jó fej magamat nem hazudtolhatom meg. Mindenegyes halványan szexuális, nem is, szociális kapcsolatokkal kapcsolatos dologra utaló megjegyzés hallatán elpirulok. Ne kérdezzétek. Természetesen emelt hangon csak azért is végig mondom a filmmel kapcsolatos mondandómat. Engem csak ne hallgattasson el! A nagy indulatok közepette, miközben próbálom, túlbeszélni feltérdelek ültemből.
- Nem. – meglepődök a fő sulis kérdésen. Ennyire nem nézek ki idősnek. – Középiskolába járok. A görögök pedig onnan jöttek, hogy onnan származom. Az egyetlen újság, amit Amerikában is forgalmaznak és itt élő görögök írnak, pedig egy film kritikákat tartalmazó heti lap. Bár amúgy is érdekelnek a filmek... – gondolkozok el hangosan. Közben észre sem veszem, hogy mennyi mindent elmondtam magamról.
Mosolyogva figyelem, ahogy adja a nagy menőt és elpirulok. Szóval dögös csaj vagyok? Vagy nem is rám gondolt? Ki tudja. Mindenesetre jól esik azt hinni, hogy én vagyok a „dögös csaj”. A kiszívós mondatra elvigyorodok és felvonom a szemöldököm. Szóval így játszunk.
- Tényleg? – kérdem érdeklődve. Az úszás király sport, én is szeretem, bár inkább relaxálásra használom, nem versenyzésre. – Mióta úszol? – kérdem, s tényleg érdekel a dolog, hiszen ritkán találkozik az ember jó sportolóval a saját korosztályából. Közben közelebb hajolok hozzá, alig várom mit fog reagálni.

Tárgy: Re: Városi mozi Szomb. 26 Okt. - 11:56

{ Calla, My Dear

Neeem, nem untatsz! Wink

- Hogyha a szüleid képesek eljönni veled egy ilyen filmre, az szerintem cool. - jelentem ki komoly hangon, majd megvonom a vállam. Én anno örültem volna, hogyha a szüleim elvisznek moziba. Vagy bárhova. De annak is, hogyha egyszerűen csak láthattam volna őket. Na, de mindegy, igyekszem nem teret engedni a búskomorságnak, ami néha csak úgy jön és letarol. Igyekszem kirázni a fejemből a dolgokat, majd lazán eltápászkodok a kanapén.
- Még nem. Csak most ez így jó. - vigyorodom el pofátlanul. Tény, hogy kezd elég érdekes társaság lenni ez a csajszi, de így, hogy a szüleivel van, nem sok mindent tehetünk. Max. számot cserélhetünk, ami szerintem elég gáz és snassz. Na, meg általában úgyis elhagyom ezeket a számokat. De volt már néhány csaj, aki szépen megőrizte a számomat és végül felhívott. Akkor általában volt egy jó estém. De nem több. Mikor Calla elkezdi ecsetelni, hogy amúgy egy tök filmről maradtunk le, a felénél felnyögök.
- Oké, ne ecseteld! Nem érdekel! - emelem fel a hangomat és elvigyorodom.
- Ha már lemaradtam róla MIATTAD - vigyorgok ismét kicsit pofátlanul a lányra - akkor had ne kelljen már hallanom, hogy milyen állat film.
- De hogy jöttek ide a görögök? Te valami filmszakos fősulis vagy, vagy mi? - vonom fel az egyik szemöldökömet és végigmérem a lányt. Nem, még tuti, hogy nem fősulis. Annyi idős lehet, mint én. Vagy néhány évvel fiatalabb.
- Hogy kikkel? Igazából 5 haverommal jöttem ide, és már tuti, hogy szebbnél szebb történeteket szőnek, hogy hova is tűntem el egy dögös csajjal. - vonom meg lazán a vállamat, mintha ez olyan tök természetes dolog lenne.
- Azért legalább kiszívhatnád a nyakam, vagy valami... - fintorodom el, majd egyre szélesebb vigyor terül szét az arcomon. A táskámra nézek, majd a lányra.
- Igen, úszó vagyok. Elég sok versenyt megnyertem már, meg ilyesmi. - vonom meg a vállamat. Most először enyhe szerénység ül ki az arcomra, hiszen tudom, hogy MIÉRT nyertem meg ennyi versenyt. Mert az vagyok, AMI.

Tárgy: Re: Városi mozi Hétf. 21 Okt. - 21:05

- Aha. Nagyon. – nevetem el magamat. Kissé szürreálisan hangozott ez a „szülő+cool” szóösszetétel. Na, jó nem kicsit. – Nyugodtan leléphetsz, ha ennyire untatlak. – nézem vigyorogva, ahogy elnyúlik a kanapén, mint valami paca. Egy szexi paca.
- Állítólag jó film. Az amerikai újságokban az év családi-akció filmjeként van említve. A görögök viszont csúnyán lehúzták a képvilágot. Túlságosan puritánnak titulálták a helyszínválasztásokat ezzel utalva az olcsó költségvetésű kültéri jelenetek garmadájára. – mesélem el szinte természetesen, hogy mit olvastam az egyik kedvenc napilapomban, illetve az egyetlen Amerikában is előfizethető görög újságban. Aztán, mintha ez természetes lenne, vállat vonok és hátradőlök. – De azért sajnálom, hogy lemaradsz róla. – mondom a legaranyosabb bűnbánó arcommal.
- Nem. Csak az őszi szünetre jöttünk. – vonok vállat és bambulok magam elé, mikor eszembe jut, hogy nem válaszolt a kérdésemre. – Mit is mondtál kikkel vagy itt? – kérdezem csak úgy mellékesen, majd kortyolok a kólából.
- És honnan hallottál a filmről? Amúgy meg… úszó vagy? Vagy csak ennyire szeretsz sportolni, hogy ősszel is a beltéri medencék partját koptatod? – hát persze, hogy muszáj megkérdeznem! S persze, hogy egyáltalán oda nem illő aspektusban kell ezt megtennem! Temessetek el egy jelöletlen sírba pls.
Persze közben inkább a plakátokat vizsgálom inkább, minthogy rá nézzek. Tuti, hogy elpirultam. Kellett nekem kinyitni a számat! Esküszöm nem kéne hagyni, hogy beszéljek, csak a baj van belőle.

Tárgy: Re: Városi mozi Hétf. 21 Okt. - 19:12

Lassan kiszedem a gatyámból a cuccost a különleges képességemet használva. Persze nem teljesen, hogy ne legyen feltűnő. Igyekszem kislisszolni a wc-ből, de Callának sajnos sikerült a legrosszabb helyre leülnie, így még csak esélyem sincs, hacsak nem vetek be valami szánalmas trükköt, de ahhoz most semmi kedvem. Ahogy kipillantok az ajtón, a tekintetem találkozik a lányéval, így immár szerte foszlik minden reményem, hogy szó nélkül leléphetek. Hát ez nagyszerű! Sóhajtok egyet, szemforgatok, majd kilépek a mosdóból és a lányhoz vánszorgok. Igen, azt hiszem ez a legjobb szó rá, hiszen egy kicsit még vizes a gatyám, még jó, hogy nem ragadtak össze a golyóim, és amúgy sincs sok kedvem itt lenni. Végül is lassan odaérek a lányhoz, lehuppanok mellé és belemarkolva a kukoricába, enyhe beszélgetést kezdeményezek. Ha már lemaradok a filmről... Kíváncsian pislogok a lányra, mikor közli, hogy a szüleivel jött. Hogy mi?! Kigúvadt szemmel hagyom abba a rágást, majd rájövök, hogy mit csinálok és halkan megköszörülöm a torkomat.
- A szüleiddel? Az cool. - mondom, majd lazán átrakom az egyik bokámat a térdem fölött és úgy helyezkedek el. A kezemet elfektetem a csaj háta mögött a kanapén és hátradöntöm a fejemet.
- Remélem valami szar filmről maradunk le. - vigyorodom el és oldalt hajtom a fejemet, hogy a lányra nézzek. Vajon szarul érzi magát? Enyhe elégtétellel tölt el, hogyha arra gondolok, hogy igen.
- Ide valósi vagy?

Tárgy: Re: Városi mozi Szomb. 19 Okt. - 18:56

Az idő elteltével megeszem a perecet. Kapóra jött, mert lassan korogni kezdett volna a hasam, ha nem töltöm meg. Törökülésben ülök, kezeimet a pulcsim zsebében melengetem. Nem mintha hideg lenne, de jól esik. Valamiért, ha zavarban vagyok, szeretem elrejteni a mancsaimat. Ja, hogy miért vagyok zavarban? Mert az emberek engem néznek. Fiúk, lányok, csapatok, párok. Mindenki furán néz, rám pedig esküszöm, hogy nem csináltam semmit! Csak ülök és várok. S amíg várok, lehajtott fejjel ülök, és néha-néha felpillantok a mosdó ajtajára. Egyik ilyen pillantásnál a már megszokott fa helyett két barna szemet pillantok meg. Azonnal elkapom a tekintetem és iszok egy kortyot.
- Akkor jó. – mondom mellékesen és letolom fejemről a kapucnit, így talán kevésbé furcsa a jelenlétem. – Tényleg sajnálom. – sóhajtok fel. Lassan már számomra lesz fárasztó a bocsánatkérés, de ha egyszer sajnálom, akkor sajnálom. Valószínűleg el fogom még egy párszor mondani, hiszen nem mondta még, hogy semmi baj vagy valami ilyesmit, szóval szórványosan benyögök majd egy „bocsánat”- ot a beszélgetés folyamán…
- A családommal. – mosolyodok el kissé szomorkásan. Persze észre sem vették, hogy egy szó nélkül leléptem. Nem mintha elvárnám tőlük, amúgy is úgy viselkedek, mintha ott se lennék. Van, hogy úgy érzem magam, mintha kívülről nézném a családom életét, mondjuk egy tv-n keresztül. Szeretnék a része lenni, de tudom, hogy nem lehet.
- És te kivel vagy itt? – kérdezem tényleg kíváncsian. Ő tipikusan annak a fajta embernek látszik, akinek az eltűnését mindenki észreveszi a csapatban. Akkor miért nem jöttek utána? Azt nem gondolnám, hogy egyedül jött. Senki nem jár egyedül moziba! Még én se pedig én aztán szeretem a magányt.

Tárgy: Re: Városi mozi Hétf. 14 Okt. - 21:49

Nem sokat mond a leányzó a dolgokra, egyszerűen csak beletörődik, hogy leöntött és kész. Nincs mese, sajnos ez van. A kezébe nyomok lóvét, majd lassan bemasírozok a wc-be, hogy helyre hozzam magamat. Hamar végzek, hiszen már nem egyszer csnáltam ilyesmit, van benne gyakorlatom. Persze elég nagy koncentrálást igényel, szóval ha valaki rám nyitna, akkor nem feltétlen venném észre, vagy ilyesmi, de azért igyekszem elég gyakran az ajtó felé pillogni. Hamarosan végzek és immár szinte semmi nem emlékeztet a cukros löttyre, ami a gatyámon landolt. Persze azért benne hagytam egy halvány érzetet a nadrágban, néhány molekulacseppet, hogy legalább nedvesnek hasson, bár biztos vagyok benne, hogy Calla nem fog odanyúlni, hogy megvizsgálja. Elég kényelmetlen így, de fenn kell tartani a látszatot. Elgondolkozom ismét a szökésen és szép lassan kikukkantok az ajtón. Nincs szerencsém, a lány ugyanis kólával meg popcornnal ücsörög az egyik padon és az ajtót lesi. Találkozik a tekintetünk, majd hangtalanul sóhajtok egyet.
~Hát ez remek.~morgom, majd lassan kisétálok a wc-ből, a kezemben egy papírtörlővel. Még mindig törölgetem a gatyámat, és remélem, hogy elég látványosan csinálom.
- Nagyjából sikerült kiszedni... - jegyzem meg, miközben ledobom magam a lány mellé a kényelmes kanapéra. Belemarkolok a kukoricába és a pofámba tömöm.
- Mesélj! Kivel jöttél? - nyammogok és nem is biztos, hogy érteni fogja a lány a szavaimat, úgyhogy gyorsan megrágom a cuccost és ismét megkérdezem, hogy kivel jött a lány. Bár elég valószínűtlennek tartom, hogy pasival. Legalábbis ha az én partnerem menne ki egy másik sráccal, mert leöntötte az ölét, nem hiszem, hogy nyugodtan ücsörögnék odabent és nézném a filmet. Kivéve ha Marvel filmről van szó. Akkor simán!

Tárgy: Re: Városi mozi Hétf. 14 Okt. - 21:32

- Oh, az szívás. – reagálom le a fürdőgatyás hozzászólást és sikeresen rájövök mennyire ijesztő, hogy ruhát akarok neki venni. Mindig is tudtam, hogy nem vagyok normális, de ez még engem is meglep, szóval gyorsan ejtem ezt a lehetőséget.
- Okés. – bólintok, de persze nem akarom elfogadni a pénzt. Mire visszaadnám, már el is megy a mosdók irányába. Elgondolkodva nézek utána. Miért van olyan érzésem, hogy sikerült teljesen elüldöznöm? Mármint tudom, hogy nehezen kezelhető és fura vagyok, de ennyire az volnék?
Igazából mindegy. Vállat vonok és beállok a sorba, ami meglepően hosszú ahhoz képest, hogy már rengeteg helyen megy a film. Közben elemezni kezdem a beszélgetést vagy… valami olyasmit és eljutok az úszógatyás mondatig. Vajon úszó vagy csak elugrott a haverjaival strandolni?
Nos, mivel ősz van ezért nem hinném, hogy partra mentek volna csajokat stírölni. Szóval vagy úszó, vagy van a közelben egy beltéri medence, ahol szexi bigék lebegnek a szilikon melleiken. Igen nagy fájdalmam, hogy nem vagyok egy kebel csoda, igen tudom, szilikon mellem lehetne, csak nem akarok. Szóval maradok deszka és megpróbálok hozzászokni a gondolathoz.
Kicsit elterelődtek a gondolataim. Nézzük csak, simán lehet, hogy úszó, eléggé szélesek a vállai. Az úszok olyan tapadós fürdőgatyát hordanak nem? Hogy kevesebb legyen az ellenállás vagy mi. Bár nem hinném, hogy a lányok lengébb alsóban is képesek lennének nemet mondani egy sportolónak. Vagy nem ilyes fajta ellenállásról van szó?
Felsóhajtok a saját butaságomon. Nem biztos nem. De azért kellemes dolog elképzelni a friss ismeretségemet; Jake-t azoknak a sportos fürdőgatyáknak egyikében. Magamban felkuncogok és tuti megint elpirultam. És persze mikor kinyitom a szeme, mert képzelgés közben becsuktam, találkozik a tekintetem a pultos csajéval, aki konkrétan hülyének néz.
Megköszörülöm a torkomat, abbahagyom a szám harapdálását – mégis mikor kezdtem el? – és gyorsan bemondok egy számot találomra. Soha nem bírtam ezt a menü rendszert, de ilyenkor kapóra jön. Magamhoz veszem a popcornt, a kólát és a sajtos perecet. Fizetek és leülök az előtérben. Lehajtott fejjel, zavartan törölgetem ragacsos kezemet egy szalvétával. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?

Tárgy: Re: Városi mozi