Városi mozi

Tény, hogyha nem öntöttek volna le, akkor lehet, hogy hordtam volna még egy darabig ezt a gatyát, de most már muszáj lesz kimosni. Pech. De nem baj, van még, csak hát... Ez a kedvenc melegítőm. Még szerencse, hogy nem a kedvenc farmeremben jöttem el, vagy ilyesmi. Akkor tuti, hogy jobban haragudtam volna erre a kiscsajszira. Aki amúgy tök aranyos, meg jó fejnek tűnik. Legalábbis veszi a poénjaimat, ami már fél siker. Látom, hogy el s pirul, és még csábosabban pislogok rá. Pasi? Csábosan? Ja, hidd el, hogy lehetséges! A furcsa beszólásra kíváncsi vagyok, hogy hogyan is reagál erre az egészre, és úgy tűnik, hogy tényleg veszi a poénjaimat, hiszen abszolút nem jön zavarba, vagy rohan el, vagy seggfejez le, vagy akármi. Az agyamban jó néhány női reakciót végigfuttatok, de szerencsére a legjobb történik: nevetni kezd a poénon. Én is elvigyorodom, a vigyorom egyre szélesebb lesz és a szemem is csillog a jó kedvtől. Lehetséges volna, hogy tőle lett ilyen jó kedvem? Nem is nagyon érzem a fáradtságot, azt a fajtát, ami egy kemény edzés után szokta megülni az izmaimat. Furcsa, nemde?
- Oké. Akkor irány a büfé! - vigyorodom el és adom ki a parancsot, majd mielőtt még megindulnék, kezet nyújtok neki. Egészen egyszerűen és gyorsan reagál és simán kezet fog velem, mire pofátlanul vigyorogva szorosan megmarkolom a kezét, persze ügyelve arra, hogy lehetőleg ne roppantsam szét a csontjait. Szinte röhögni kezd, még jó, hogy nem köp szembe, és szép lassan elhúzza a kezét és közben - két vihogás között - bemutatkozik ő is.
- Calla. Aham, hát helló Calla! - vigyorgok szélesen és ismétlem meg a nevét. Így könnyebben meg szoktam jegyezni a neveket. Tetszik ez a név, hogy Calla. És igazából maga Calla is tetszik. Csinosak a szeplői, amik a vörös arcán - a pirulástól persze - egészen kirajzolódnak. A kérdésére elhúzom a számat.
- Igen. A fürdőgatyám. De nem hiszem, hogy az jó lenne. Az is nedves. - vigyorodom el, majd megcsóválom a fejemet.
- Vegyél kólát. Addig csinálok valamit ezzel... - nyomok a kezébe egy 5 dollárost, majd végig mutatok magamon és megcsóválom a fejemet. Hogy tüntessem el az egészet, hogy a lánynak ne legyen feltűnő? Lehet, hogy csak i kéne slisszolnom a moziból és itt hagyni őt. Igen, azt hiszem az lenne a legjobb. Egy gyors pillantást vetek az ajtó felé és kicsit elhúzom a számat. Kizárt, hogy a wc-től az ajtóig el tudjak menni úgy, hogy a büfétől ne vegyen észre. Kár. Minden esetre intek egyet a lánynak és lassan besétálok a fiú öltözőbe, ahol a kezembe fogok egy papír törlőt és szép lassan törölgetni kezdem a nadrágomat, miközben a kezemmel szép lassan kiszívom az összes folyadékot az anyagból, hogy a csapba vezessem. Elég morbid látvány lehet, de remélem senki nem fog rám nyitni.

Habár annyira nem húzom fel magam, mert tudom, hogy beérek a wc-be és már nem is lesz ott semmilyen nedvesség, mégis kicsit összevonom a szemöldökömet és morcosan meredek a lányra. A jeget az immár üres pohárba pottyantom, majd elslattyogva mellette apró kólapöttyöket húzva magam után vonszolom ki magamat a teremből. Néhányan utánam néznek, de nem igazán érdekel. Csak száraz alsót szeretnék, amit leghamarabb a wc-ben érhetek el. Aztán elhúzhatok innen a francba, vissza az intézetbe. Mikor meghallom a lány hangját magam mögött és hallom, hogy trappol utánam, majd becsukja az ajtót és megszűnik a hangos filmzaj sóhajtok egyet és lehunyt szemmel szűröm a fogaim között a szavakat:
- Mi van? - fordulok meg és morcosan pislogok rá. Nem vagyok dühös, vagy mérges, vagy akármi. Inkább csak kicsit ideges, amiért nem hagy békén. Persze valahogy sejtettem, hogy úgyis utánam jön. Miért is ne tenné? A vállamon a táskám, az ülepemből csöpög a kóla, a nadrágom teljesen át van ázva, ő meg itt toporzékol és kiskutyaszemekkel pislog rám, hogy ne haragudjak. Hát persze, mintha az olyan könnyen menne...
És valóban. Néhány másodpercnyi bociszemek után az arcom megenyhül és egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon.
- Hát... Úgyis beleizzadtam a gatyámba... - jelentem ki, ami csak fél hazugság, hiszen ebben szoktam futni, de azért futás közben annyira nem a gatyába izzad bele az ember. Minden esetre remélem, hogy erre a mondatra felvillan egy bocsánatkérő mosoly a leányzó arcán. Itt a kinti fényben kicsit jobban meg is nézem és be kell vallanom, hogy igencsak tetszetős, és kb. olyan dős lehet, mint én. A kérdésére pimaszul megcsillan a szemem.
- Ja, lenyalhatod. - vigyorodom el szélesen, majd nevetni kezdek.
- Oké, bocs. Ezt nem hagyhattam ki. - vigyorodom el.
- Viszont befelezhetnénk egy ücsit. Ha már rám öntötted. Így én sem kaptam normálisan, meg te sem. Mit szólsz? - nézek a lány szemébe mosolyogva.
- Jake vagyok. - nyújtom a kezemet, ami szintén kicsit cukros lés és ragacsos, így elkapom a lány kezét és jól megszorítom, miközben ismét egy pimasz vigyor ül ki a képemre.

Az igazat megvallva nem nagyon bírom azt, hogy bezárva legyek abba a nagy kastélyba. Árvaként valahogy mindig volt elég mozgásterem, senki nem mondta meg, hogy mikor hova menjek és mit csináljak és nehéz megszoknom, hogy onnan azért nem oda megyek, ahova akarok. Persze szerencsére a folyamatos edzéseket nem kell elfelejtenem, és habár van a Xavier birtokon is medence, nem is akármilyen, azért nem árt, hogyha Jason-nel és a többi csapattársammal együtt edzzek. Szerencsére ezt engedélyezték nekem, úgyhogy nem csoda, hogyha most a moziban ücsörgök. Ja, hogy a kettő nem függ össze? Igen, szerintem sem. A helyzet az, hogy az edzés kicsit hamarabb véget ért, és mivel még nem volt kedvem hazamenni, beültem egy frankó kis filmre. Szerencsére van zsebpénzem, azzal soha nem volt gondom mióta Jason a nevelőapám. Szerencsére. Egy egyszerű fekete-szürke melegítőnadrág van rajtam, valamint egy sima szürke póló, ami kiemeli izmos testemet. A hajam még kicsit vizes, nedves és így frankón felfelé áll, habár néha lopva beletúrok. A film nem valami kellemes, de az edzés utáni fáradt izmaim szinte énekelnek a kényelmes székek miatt. Már csak ezért is megéri moziba jönni. No, meg a kukorica miatt. A popcorn az valami isteni a moziban! Otthon soha nem tudom olyan frankóra megcsinálni, nem is értem, hogy mit tesznek bele a moziba. Most is - mint szinte mindig - átszellemült arccal rágcsálom a popcornt, miközben kényelmesen elhelyezkedem a puha székbe. A film lassan elkezdődik és belesüppedek a székbe, mikor valami hideget érzek az ülepemnél. Igen. Kóla. Ragacsos, jéghideg, jeges kóla. Hurrá! Felpillantok és halál nyugodtan pislogok a lányra. sóhajtok egyet, majd kiveszek az ölemből három jégdarabot és lassan a lány poharába ejtem őket.
- Remek. Köszi. - morgom és szó nélkül, a finom popcornt otthagyva - indulok kifelé a vetítőteremből, hogy odakint leperegtessem magamról a nedvességet.