Sebastian és Shana első útja

A nők és a férfiak rettenetesen különböznek egymástól, ezt mind a ketten tudjuk, de úgy érzem, hogy más is a véleményünk a másik nemről. Ez soha se gond, de azért nem akarok egész este erről beszélgetni, ezt az egészet bizonygatni neki, de talán nem is kell. Viszont ez a kérdés, igazán megmosolyogtató, így vállaimat is megvonom kissé.
- Talán azért, mert ha megadnám magam neked, akkor egy kurvának tartanál. Ha egy pasi rögtön megkapja a csajt, akkor az után már nem fog vágyni rá, mert túl egyszerű volt, nem volt benne kihívás. – ismerem a másik nemet, éppen ezért se engedek ám csak úgy bárkinek. Szóval most Sebastiannak is várnia kell, hogyha ténylegesen meg akar szerezni magának. Persze nem biztos, hogy valaha is meg fog kapni, de éppen ez benne az izgalmas. Én is vágyom ám az érintésére, a csókjára, hogy végre testem a testéhez simulhasson, és nem kicsit érdekel, hogy vajon meg fog-e történni mindez. Próbálom visszafogni magam, de egyre nehezebb lesz. A szobájában igaz még többféle téma előkerül, na meg láthatom, ahogy vetkőzni kezd, de mindennek van határa… így hát nekünk is. Képtelen vagyok tovább nyugodtan ücsörögni, meg akarom szerezni magamnak, legalább egy kicsinyke részben, így kelek fel, majd figyelem is meg, ahogy valaki odalent azért ébredezni kezd. Nem tagadom, hogy meglep a tette, nem számítottam arra, hogy így felkeltem az érdeklődését csak azzal, hogy felé indulok, de természetesen tetszik ez a helyzet, nem is kicsit. Ajkam végül megtalálja a másik, így forrunk össze egy kellemes kis csókban, amely szerintem semmire se elegendő, tehát nemsokára már a falhoz is nyomom, hogy tovább és tovább csókolhassam. A határozottság viszont tetszik, így amikor formás hátsómhoz ér, csak átölelem nyakánál, és még lábaimat is rákulcsolom teste köré, így elég szépen megérzem ám, hogy mennyire nagyon is vágyik rám. Szívem szerint mondanám, hogy most azonnal tegyen a magáévá, csak keményen, akár itt a falnál de… nem tehetem. Nem szabad… Le kell hűtenem magam, de iszonyatosan nehéz, így halkan sóhajtok fel, amikor már nyakamat páztázza ajkával és hunyom le ismét a szemeimet.
~ Megőrít… ~ - oké, kezd sok lenni, már alig bírom magam visszafogni, így nyomom kissé odalent magam a férfi péniszéhez, majd ez után jön a távolodás. Elég lesz… muszáj elégnek lennie. Arcom kissé ki van pirulva a hirtelen keletkezett ingerektől, miközben lassan lábaimmal eleresztem és le is kerülök a földre. Nyelek egy aprót és csak sikerül leállnunk. Vacsora… igen, a finom ételekre kell most gondolnom, nem pedig erre a tökéletes testre itt előttem.
- Azért próbáljuk meg kibírni pár óránál tovább is. – pislogok fel rá, majd ez után igazítom meg szép, szőke tincseimet, miközben ő is összeszedi magát. Látom ám rajta, hogy neki se könnyű ez az egész, de annál kellemesebb lesz majd a jövőben, ha még ténylegesen összefutunk. Azért a vacsi során elárulom ám neki, hogy melyik egyetemre járok, mert gondolom fog érdeklődni irántam, de a szakot titokban tartom. Az, hogy pszichomókus leszek, egyelőre maradjon csak az én kicsi titkom, aztán majd eldől, hogy valaha megismerjük-e majd egymást úgy igazából. Az viszont biztos, hogy ez a nap így eléggé jó volt.

//Köszi a jáccit, nagyon jó volt! //

Valamiért úgy vagyok vele, hogy lehetek őszinte, én pedig ki is tárulkozom. Tudom én, hogy a kevesebb néha több, és nem kéne ennyire nyíltan hangoztatni a véleményemet, de mellette fura módon szinte minden olyan magától értetődő.
- Talán... mert mi tudjuk, hogy rövid az élet, és ha megvan egy alap szimpátia kettőnk között, akkor minek várni? – Kérdezek vissza kötekedő éllel, habár ez csak vicc, pont rá ez nem vonatkozik, mert nagyon gyorsan rámhangolódott, és közel úgy viselkedünk, mintha minimum hetek óta randizgatnánk. Nem kategórizálom őt be, bár kétségkívül sokkal több prűd lánnyal találkoztam eddig, akik valahogy nem a szexre voltak kihegyezve, ezért csak megadóan bólintok, afféle elnézést kérő mosoly bújkál az ajkaim szélén. Sajnos kétségkívül olyan világot élünk, ahol kezdeményező, belevaló lányt már kurvának vélnek, pedig ugyanolyan vágyakkal rendelkeznek, mint mi. De mégis... a lány legyen csak szép visszafogott. Hülyeség. Viszont sokan ennek akarnak megfelelni, és felüdülés igazi gyöngyszemmel találkozni. Elsőre végülis idehoztam, mert felesleges lett volna hirtelen programötletekbe bocsátkozni, talán így célravezetőbb, ha valami csendes helyen ismerkedünk.
- Bizakodni csak lehet... – Somolygok, de magabiztoságom nem csökken. Végülis ha eddig eljutottunk, állati nagy baklövést kéne elkövetnem, hogy csak úgy faképnél hagyjon. Ha belegondolunk, igencsak a kezére játszom minden vágyát, úgyhogy én is lehetek néha követelőző. Játszunk egymással, kerülgetjük a másikat, de a szikra egyértelműen megvan. Szerencsére nem annyira egyértelműen, hogy unalmassá, vontatottá váljon, és hát istenem, nem most kell eldöntenünk, hogy akarunk komolyabbat a másiktól. Látom, hogy az tetszik neki, ha nem vagyok felvágós, ez mindegy is, elég ha rá koncentrálok. Nem nagyon foglalkoztat, hogy pompomosdit játszak náluk. Láttam már ilyesmit, de én meghagyom a lányoknak, és esetleg elmegyek őt megnézni, de semmi több. A férfias dolgok jobban vonzzanak. Nekikezdek a vetkőzésnek, míg a közeledése vágyat ébreszt bennem, amit nem titkolt mosollyal vesz észre. Valahogy mindig azok a csajok jöttek be, akik amúgy is gerjedtek rám, tehát azzal, hogy így viselkedik, még inkább ellenállhatatlan lesz számomra. Látom a szemében a tűzet, amit hol visszafog, hol pedig újragyújt. Továbbra is évődik. Kissé nehezebben veszem a levegőt, nekem nehezebb elvonatkoztatnom, amikor már csak arra tudok gondolni, hogy milyen forrón lüktethet az ágyéka.
- Ahha... – Hajolok előre, és a puha csók után érzem, hogy szenvedélyesen csókol vissza. Amikor kibontottam a masnit, beletúrok a hajába, míg a másik kezemmel a fenekét markolom meg, majd amint visszahúzódik, a kulcscsontját veszem célba egy kérlelhetetlen mozdulattal, arra is nyomok pár keményebb csókot. Amikor összefonódik a testünk, érezheti, hogy az a bizonyos kicsi Seb már nem csak ébredezik, hanem maga a megtestesült határozottság. Ám az történik, amit sejtettem, és én magam is indítványoztam, nem vesszük most komolyabbra a témát. Az ujját egy pillanatra a számba veszem, aztán nagyot sóhajtva eresztem ki, ahogyan leengedem Shanát is a földre, mert a fenékmarkolós mozdulatnál sikerült megemelnem.
- Tudom... –Susogom, miután levegőhöz jutottam. Még méregetem egy darabig, de az időhúzás csak arra kell, hogy hűtsem a vágyamat. – Pár órát már csak kibirok valahogy. – Jegyzem meg sármos pillantással, arra utalva, hogy eleve késő délután találkoztunk, már esteledik, az éjfélt nem olyan vészes kivárni. Persze nem erre gondolt, de ha ő cicázik... Ha már a földön áll, akkor arrébb lépek, oda a mosdóhoz, az arcomba lötykölök némi hideg vizet, a zakót a földön hagyom, viszont az ing, nadrág, zokni cipő vissza. Aztán kézen fogom, és kitárom az ajtót, és már mehetünk is.

Érdekes témához érkezünk így a nőknél, és őszintén szólva nem hittem volna, hogy Sebastian majd kapni fog az alkalmon, hogy így kivesézze őket és elárulja a véleményét. Hogy mennyire általánosít, ez már szinte vicces, így kissé fel is nevetek azon, amiket mond nekem.
- Nem is tudom, talán mert mi szívesebben hagynánk időt valaminek a kialakulására, ti pedig rögtön belevágnátok. – döntöm is meg kissé a fejem, de aztán meghallom a fiú válaszát is erre, de ahogy a három napi hancúrhoz ér, kissé felvonom szemöldökömet is.
- Na jó, azért ne beszélj már ennyire általánosan. Én bírom a szexet és ha lehet, akkor nem vagyok meg nélküle három napig, vili? – azért ez kissé bántó, hogy így rögtön be vagyok kategorizálva. Ha tudná, hogy micsoda kalandokat éltem én már át… Na de nem vagyok egy ringyó, én legalábbis nem tartom magam annak, egyszerűen csak szeretek élni, na meg vadászni is, de Seb most mégis olyan srác marad, akire nem fogom rávetni magam, nem, még nem. Hogy miért? Úgy érzem, hogy ezt várná tőlem, így pedig lőttek a meglepetésnek. Idő közben elhagyjuk Peekskillt és meg is érkezünk egy iskolához, amely számomra tök ismeretlen, de a srác ide jár és nem volt jobb ötlete, hogy hova vigyen. No nem gond, de akkor már érdekelne, hogy miféle hely is ez.
- Szóval legközelebb? A nap végén megmondom, hogy lesz-e ilyen. De rendben, legyen úgy, ahogy szeretnéd, akkor nem faggatlak tovább! – bólintok rá, mert végülis érthető talán a kérése. Nem lehetek én se mindig ilyen erőszakos, néha engednem kell és most éppen ezt teszem. Ez a hódításos téma viszont továbbra se villanyoz fel, így szépen el is mondom neki, hogyha nem tud másról beszélni, akkor leléptem és akkor logikusan nem lesz legközelebbi tali, de ha felfogja végre a kérésemet és inkább csak rám koncentrál, akkor még bármi lehet.
- Hmm, kezdetnek nem rossz. Jobban csípem ám az őszinteséget. – jegyzem is meg, miközben már a szobában csücsülök és lassan jöhet is a vetkőzés, na meg a fényképek. Viszont ez a spárga és amit produkál… képtelen vagyok magamban tartani, hogy milyen sportot is űzök, hátha érdekli a másikat.
- Vannak koedukált csapatok, azok a legjobbak. – jegyzem is meg, de a nevetésre csak felsóhajtok és már lendül is egy párna a fiú felé. – Nem szórakozom, csak mondtam. De mivel nem oda jársz, ahova én, ezért amúgy is mindegy. – csóválom meg fejemet is kissé, hiszen így nem vehetne részt a csapatban, pedig jó lenne. Ha így tud, akkor kész főnyeremény lenne nálunk, de talán majd egy próbára beszervezem, addig még megpuhulhat. Na de kezd elég lenni ez a vetkőzős dolog, többet is szeretnék, ezért is kezdem el megközelíteni Sebastiant, de amikor látom, hogy kicsi Seb ébredezik, csak pimasz mosoly fut végig az arcomon.
- Nem hittem volna, hogy a közeledésem így begerjeszt. – szívem szerint rá is markolnék, de visszafogom magam és próbálom a jó kislányt játszani, amíg oda nem érek hozzá és végül meg nem történik az érintés. Ahogy magához húz, odalent is kissé megérzem férfiasságát, de nem reagálok rá semmit, csak szavait hallgatom, most tényleg azok érdekelnek.
- Ennyire rá vagy kattanva még egy talira? – oké, ez azért tetszik. Tényleg szimpatikus egy hozzáállást, eltitkolni se tudom, de amikor végül kezeimbe fogja arcom, csak lassan ajkaira tekintek, majd vissza szemeibe és végül miután kékségeim lecsukódnak, már viszonzom is ezt a rövidke, de egyben mégis kelleme csókot, nyelvemet se zárva ki a mulatságból, így most már jöhet az édes tánc. Ahogy viszont eltávolodunk, csak elmosolyodva hallgatom további szavait és vigyorodom el kissé.
- Ki mondta, hogy zavarna, ha vadállat lennél? Bírom a rosszfiúkat. – bár ő nem az, ez már most látszik. A hajgumi kikerül a hajamból, én pedig hirtelen tolom neki a falnak a másik testét, hogy ez után kezeimmel mellkasán simíthassak végig és ajkam közben egy vad, erőszakos csókot adhasson a másik ajkának. Oké, vágyom ám én is erre és éppen eleget kérettem magam, itt az ideje, hogy megkapjam azt a hosszú csókot, amire én is vágyom és még kezem is beletúr kissé a másik hajába. Ajjaj, ha így folytatjuk, én is teljesen rá fogok gerjedni, így amikor egy kis levegő kell és eltávolodom tőle, ujjam egy pillanatra ajkához érintem.
- Ma nem fogsz megkapni! Csak hogy tisztázzuk! – jegyzem is meg, majd hirtelen hagyom ott a falnál és lépek hátrébb néhány lépést. Nekem se egyszerű ám, de le kell nyugodnunk, így végül az ágyhoz lépek és már oda is dobom Sebastiannak az ingét.
- Jöjjön a vacsi, itt túl forró a hangulat. – még azzal is lóg nekem, tehát nem felejtettem ám el. Tényleg kell hagyni valamit későbbre is, annál jobb lesz akkor, ha az enyém lesz, mert nem ám, nem én leszek az övé, ez nálam fordítva működik.

Nem is nagyon lehet kiismerni őket. Sokszor gondolkoztam már ezen. A női lélek olyan, mint egy mocsár. Bármilyen tapasztalt utazók is vagyunk, bármennyire is sokszor keltünk már át rajta, mindig akadnak meglepetések, és bármennyire is igyekszünk, mindig csak a terület valamekkora szegmensével lehetünk tisztában, nem láthatjuk át teljesen. Ettől függetlenül azért próbálkozom rendelületlenül. Mások vitorlázni tanulnak, én ezt tekintetem afféle szabadidős elfoglaltságnak.
- Jobbak? Tényleg nem. Kiszámíthatóbbak? Nanáhogy. Szerinted miért van, hogy a legtöbb kapcsolatban nekünk kell lihegni utánatok? – Kérdezem vidoran, miközben még sétálunk felfelé. – Talán azért drága, mert míg mi nem tudunk élni nélkületek, addig ti bőven elvagytok, ha nincsen három napig hancúr. Ennyi az ősi titok. Minket máshogy csavartak be. – Ez hátrány is, viszont olyasféle dolog is, amire a nők ha tisztességesek, akár motivációként is be tudnak vetni. Shana is nem véletlenül lejt ilyen testhezálló göncökben. Más kérdés, hogy a ruhák nekem semmit nem számítanak. Vagyis csak arra jók, hogy ha kellően ingerlőek, azonnal bekukkantok alájuk. Jill igazából bejövős, de míg vele sikerült alaposan összezördülnünk, zsákutcának tűnik, míg Shana lassan a karjaim felé tendál. Még az sem baj, ha elsőre kissé rámmordul azután, hogy lecsekkolom a térdét, kicsit még izgat is, hogy itt évődik velem, kéreti magát. Kurvás is lenne, ha máshogy alakulna. Na nem mintha az ellenem való lenne.
- Egyetemnek mondhatjuk akár... Figyelj, elmondhatom, de hadd ne így elsőre, már az is csoda, ha nem vágnak ki, hogy téged is behozlak. Legközelebb rátérünk, ha kegyes vagy hozzám annyira, hogy legyen legközelebb... – Mégiscsak kitérek a téma elől. Nem hazudok, tényleg el akarnám mondani neki, viszont lehet, hogy úgy megdöbben, hogy soha az életben nem látom, legalább ezt a pár órát ki akarom élvezni vele. Hogy ez mit jelent? Nem feltétlenül szexet, de igen, nagyon is számításban tartom. Miután belépünk, még mindig kissé morcos, láthatóan hallani sem akar a hódításaimról.
- Hát jó. Ez nem az én szobám. Ez egy sima használaton kívüli szoba, de túlságosan érdekeltél ahhoz, hogy a szobatársaimmal közös szobába invitáljak. Ennyi megfelel? – Kérdezem finom elnézést kérő ajakrándulással, és most már nála is a gép. Csak bólintok a kérdésre, kicsit még ringatom is a csípőmet, hagyom, hogy kattingassa a gépet, amit láthatóan élvez is. Tényleg sikerült lenyűgöznöm? Sokkal összetettebb mint a többiek, erre ráérzett, így egy ilyen lány kegyeit megszerezni nem kis teljesítmény, igazán vállon veregethetem magamat. Talán mert most jobban magamat adtam, mert tényleg tetszik? Fura, hogy a sok macsó duma után végül érdekel valaki igazán.
- Pompomozni... nekem...? – Nevetem el magam, majd megfenyegetem a mutatóujjammal. – Na ne szórakozz velem... – A domináns parancsra azonnal letolom a gatyámat, a zokniból is kibújok. Marad tehát a boxer, ő pedig lassú tánclépésekben közeledik. Na igen, így viszont kiszolgáltatott helyzetben vagyok, ágyékom úgyis nem titkolható módon reagál. Nem kell neki még ruha nélkül sem lennie, a személye bőven begerjeszt, ettől függetlenül másodpercenként vakuzgatok a képességemmel. Az érintésére sután lehajtom a fejemet, és a pimasz mosoly még mindig az ajkaimon játszik. Átkarolom a derekát, és finom erőszakkal vonom magamhoz. Csak annyira, hogy ne ijesszem el.
- Improvizálok. Megfektetni...? Nem, esetedben nem a trófea érdekel... Tetszik a mosolyod... Találkozni akarok veled, nem csak most az egyszer, máskor is. Legalább még egyszer. – Ha engedi, akkor elengedem a hátát, és a tenyereimbe fogom az arcát, kiváncsian pillantok vissza a szemeibe, majd finoman, mégis kellő határozottsággal csókolom meg. Az ajkaim – továbbra is, ha kétirányú a dolog – szétnyílnak, hogy belsőségesebb legyen az affér, és érzékien keresik meg puha nyelvét. Ám nem vagyok tolakodó, szinte azonnal vissza is vonulok. – Azt hiszem, teljesítettem az alkut. Nem vagyok vadállat, de amúgy tudod mit akarok. – Elengedem az arcát, és lassan beletúrok a hajába. Ha copfban van, akkor ügyes kézzel oldom meg a masnit.

Hiába a helyes pofi, ez nem elég a női lélek kiismeréséhez és meghódításához sem. Bizonyára az a csaj is kissé ki volt akadva Sebastian bizonyos szavain, de ettől függetlenül szerintem tetszett neki a srác. Valahogy én is így érzek irányába, tetszik, de egyben olykor dühítő is a viselkedése. De ő ilyen, így kell megszokni vagy majd máskor inkább elkerülni, még eldől, hogy mi lesz a jövőben.
- Nem azt mondtam, hogy biztosan igazam van, de lehetséges. Egyébként pedig, ti pasik se vagytok ám jobbak. – vigyorodom is el, mivel nagyon mulatságos a számomra Sebastian viselkedését figyelgetni. Lehet, hogy neki is tetszik az a csaj, sose lehet tudni. Talán jobb is, hogy a továbbiakban nem róla beszélgetünk, hanem inkább egymás társaságát élvezzük. Nem szívesen dumálnék most egy harmadik félről, annyira még nem vagyunk jóban, hogy lelki segélyt nyújtsak.
Bedobjuk magunkat ebbe a gyönyörű járgányba, majd nemsokára már meg is indulunk, egészen egy intézmény felé, ahol én még soha se jártam. Azért a taperolást nem engedem – kissé korai lenne szerintem -, így miután Sebastian elereszti a lábam, már nagyobb sebességgel folytathatjuk is utunkat. Az érkezést követően elhagyjuk a porchet és nem kicsit lepődöm meg azon, hogy ez a kastély egy iskolát rejt, ahova ez a helyes, gazdag srác jár. Egyértelmű talán az érdeklődésem, hogy mit is taníthatnak itt, de amikor meghallom, hogy titok övezi, na meg a további szavakat, csak kissé felvonom szemöldökömet is.
- Nagyon vicces. – na ná, hogy nem veszem komolyan szavait. – Szóval, miféle hely ez? Csak nem ez is egyfajta egyetem? Nem tűnsz középiskolásnak, szóval… bizonyára komolyabb dolgokat tanulsz itt. Mit is? – faggatózom tovább és nem nagyon áll szándékomban elengedni a témát. Ha már ide hozott, vállalja is a felelősséget érte, tehát meséljen csak nekem. Ettől függetlenül azért megindulok vele együtt ebbe az üres, barátságtalan szobába, ahol majd talán mi feldobjuk a hangulatot. Rögtön otthon is érzem magam, miközben az ágyra csüccsenek, de a fiú szavaira csak megvonom kissé vállaimat, miközben a kabátom ledobom magam mellé. Itt már nincs hideg, tehát nincs rá szükségem.
- Tudod, a csajoknak nem szokott bejönni az a szöveg, hogy kiket szoktál megfektetni, főleg nem az első találkozón, te pedig a lezbis képek után most ezzel jössz. Figy, ha gondolod, akkor menj fel ismét valamelyikük szobájába, én pedig lelépek. – tényleg már kezd zavarni ez az egész, ezért is hívom fel erre a figyelmét. Tehát ha csak a nagy érdemeivel tud hódítani, akkor próbálkozzon másnál, de én ezt nem hallgatom tovább, mert igenis zavar, ez van. A gépet azért átveszem, tehát talán felfogja majd a kérésemet és miközben vetkőzni kezd, én féloldalasan fekszem el az ágyában, úgy kattintgatok néha a géppel. Ahogy viszont az ing hozzám kerül, kissé felkuncogva fogom azt meg, majd teszem le magam mellé.
- Te most sztriptízelsz nekem? Egyre inkább meglepsz. Ez amúgy valamiféle férfi taktika? – őszintén szólva nem tudom, hogy bejön-e a dolog, de… na jó, ez a felső test megérne egy misét. Végig is nézek rajta jól láthatóan, majd ez után jut eszembe az a bizonyos kérdés.
- Pedig kíváncsi lennék rá. – jegyzem is meg, de ahogy lemegy spárgába, majd ez után jön a rúgás is, nem kicsit lepődöm meg. Oké, ilyet én is tudok ám.
- Pomponozok. Szóval ilyet én is tudok, de bizonyára hasznodat venné a csapatunk az egyetemen. – kacsintok rá, majd még egy kép és ez után mutatok jól láthatóan nacija felé.
- Na, le a nadrággal. Még túl sok ruha van rajtad. – jegyzem is meg a fiút figyelgetve, majd végül lassan úgy döntök, hogy elég volt a nézelődés, így végül a gépet leteszem az ágyra, én pedig lassan pulóveremből is kibújok, így egy hófehér, rövid ujjú blúz marad rajtam, melynek felső két gombja van csak kigombolva. Lassan felkelek az ágyról, majd közvetlenül Sebastian elé sétálok, majd ez után jobb kezem mutatóujját lassan végighúzom ismét mellkasán, fentről kezdve, le, egészen a köldökéig.
- Amúgy nagyon átlátszó vagy ám. Felhozol a szobádba… pedig nem erről volt szó. Ennyire meg akarsz fektetni? – nézek fel lassan szemeibe, miközben kissé közelebb lépek hozzá, de azért még mindig akad egy minimális távolság közöttünk, tehát nem ér össze a testünk, arra most figyelek. És hogy mit akarok? Majd kiderül…

Erre mondják, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, még ha kettőnket nem is az sodor egymás felé, hanem valami ösztönösebb, érzelmi töltet, amit magyarázni sem kell. Ha csak időlegesen is, de itt és most jól érzem a társaságában. Lehet, hogy a végén eldob, mint egy papírzsebkendőt, talán én teszem ezt majd vele, de addig... játékban vagyunk egymásnál. A kacaján gunyoros szemcsillogással túrok a hajamba.
- Hát ez... kurvajó. Ti lányok remekül ki tudjátok fejezni, hogy mire is vágytok. Nekem úgy tűnt, hogy a cicamica inkább taposná ki a belemet, mintsem a nyelvét nyomná le a torkomon. Érdekes kifejezésmód. – Vonom meg a vállamat, pedig elég sok lánnyal volt dolgom, de ez az állandó félrebeszélés, virágnyelv még ennyi idő után is az őrületbe kerget. Nem is foglalkozom többet a dologgal, ez a nap most tényleg Shanáé. Igyekszem életben tartani a lángot, amit úgy látok, sikerül, mert minden mozdulatommal meg tudom hökkenteni. Ez a lényeg, az izgalom, hogy vibráljon a levegő. Ki tudja, hogy meddig tart, akkor azt tegyük tartalmassá. Bár már láttam egy szál semmiben, mégis az igéz meg, amit nem kell rejtenie, az édes zöldeskék szeme. Furamód abba bámulok vele, nem a lába közé, vagy a mellére. Miután nem kapok nagyobb leteremtést, pimasz mosollyal bólintok.
- Hát hogyne szivi, társítom a fantáziát, és a tapintást. – Hazudok, mert nem kell semmit a fantáziámra bízni. Bár nem ugyanaz, mintha tényleg a csupasz bőrén futtatnám végig az ujjaimat, és érezném a forró megfeszülést, amit kiválthatok belőle, attól még elkalandoznak a gondolataim. Jobb is, hogy kiszállunk, mielőtt még komolyabb izgalomba jönnék. Na igen, érintésfüggő vagyok. Francokat, mocskos szexfüggő. Vagy inkább csak az számít, hogy adni tudjak? Neem, önzetlen csak nem vagyok, de mégsem csak a szex éltet, Jill tévedett. Vágyom a teljességre, talán ez a legjobb megfogalmazás. Kipattanok, és miután kisegítettem, csak akkor jövök rá a kérdést illetően, hogy valójában be sem hozhatnám a hölgyet. Ha viszont... k leszek csapva... akkor még fel kéne avatni az ágyat. Megintcsak arra jutok belső vívódásomban, hogy nem ezt igértem, így csapdába csalni valakit nem illik. Vagy pont attól lennék igazi férfi, ha megtenném. Azistenit!
- Művészet és irodalom. – Jegyzem meg egykedvűen, majd beharapom az ajkamat. – Nos... nem. Magániskola, és óriási titok övezi a tantervet, szóval ha elmondanám, akkor még kitalálná a tanár, hogy addig verjem a fejed a betonba, amíg el nem felejted. – Halványan mosolygok, Charles biztosan finomabb eszközökhöz nyúlna. Magneto simán kinyírna mindkettőnket. Felérünk a szobámba, ahol még mindig nem döntöttem, hogy mi is sülhet ki ebből. Egyenlőre csak kapura tartok, a gól nem biztos, hogy be akarom lőni. Óriási a csábítás, ellenben a bukás veszélye is. Ha nem tetszene ennyire, akkor nem érdekelne, hogy esetleg faképnél hagyni. De ha látni akarom még... Kushadj! Belépünk a szobámba, afféle magyarázat után kiált a helyzet.
- Nos... itt viszonylag keveset vagyok. Tudod én szoktam belendülni a királykisasszonyok lakosztályába, és hogy ott mi történik, annak nincsen köze az én szobámhoz. – Vigyorgok, hogy vegye a lapot, közben ő már le is ült. A gépet ismét átnyújtom, körbepillantok, magnóm nincsen, pedig zenére lenne az igazi. Megoldom a nyakkendőt, és ledobom a zakóval együtt a földre. Kibújok a cipőből, majd az inget szép lassan gombolom ki, alatta csak a szép, izmos felsőtestem van. Az inggel megdobom a szőkeséget egy infantilis vigyor kíséretében, és elgondolkozom a kérdésen...
- Kézenállni? Nem sokszor próbáltam... ellenben.... – Lemegyek spárgába, majd gyorsan felpattanva némi balettmozdulattal a fejem fölé rúgok, szépen kitartva a mozdulatot, lábujjammal megérintve az ajtófélfát.

Nem áll módomban titokban tartani azt, hogy nincs kedvem lekötni magam. Szerintem ez nem gáz, nem lehet minden nő olyan, mint a nagy átlag, hogy keresik a szőke herceget, aki mellett majd életük végéig eléldegélhetnek. Én élni szeretek, játszadozni, szórakozni és minél több embert megismerni és mint hallom, Sebastian is ilyen. Kíváncsian hallgatom azt, amit mesélni kezd és kissé fel is kacagok azon, amit mond.
- Szerintem bejöttél neki. Mi csajok olykor nagyon furcsán tudunk reagálni bizonyos dolgokra. – biztos vagyok benne, hogy ezt egy nő mondta, és ha esetleg Seb nem jött rá arra, hogy tetszett a csajnak, akkor most már biztosan tudja. Oh én nem akarom kisajátítani őt, tehát felőlem mehet bárki karjába, de ma velem foglalkozzon és talán még máskor is, de ez a mai nap után derül majd ki úgyis. Ideje viszont átvennem a gépet és megnézni a benne lévő fotókat is, ha már így utalt rá a másik, de amit látok, kissé kihoz a sodromból. Célzásnak veszem, még szép ezt az egészet, így rögtön fel is világosítom arról, hogy azért ne higgye ám azt, hogy én tőlem majd ilyesmi képeket fog kapni, tehát felesleges akkor most elmennünk együtt bárhova is.
- Te is így gondoltad? Hát jó… - bólintok végül rá, tehát ha nem mászik rám, akkor nem lesz gond. Ha meg mégis rám mászik, akkor… nos, akkor… ahj, fogalmam sincs, hogy mi lesz. De ne képzelegjünk már előre feleslegesen. Inkább megindulunk a kocsi felé és mivel én vezethetek, így az anyósülés a srácé marad. Ahogy viszont keze lábamra kerül, úgy jelzem is, hogy annak nem éppen ott van a helye.
- Hogy selymes-e? Nem mondod, hogy képes vagy ruhán át érezni a bőrömet? – vigyorodom is el, hiszen a hosszú naci miatt nehezen fér hozzá a bőrömhöz, de mindenesetre értem az utalást, így nem is fogom ezt tovább ecsetelni. Inkább követem a másik utasításait, így érkezünk is meg nemsokára egy hatalmas birtokra, egy gyönyörű kastély elé, amely… hát ilyet ritkán lát az ember nah.
- A tanárotok? Te… te itt tanulsz? És mégis miféle suli ez? – oké, ezernyi kérdésem van, de akkor is. Kiszállok azért a kocsiból, a kulcsot visszaadom a tulajdonosának, úgy nézek fel a régi falakra, a hatalmas birtokra, erre az egészre.
- És nem zavar senkit se az, hogy egy idegent hozol ide? – kérdezek még rá azért most kíváncsian, de nem ellenkezem, tehát megindulok én is befelé, Sebastian mellett és nagyon remélem, hogy senki se fog majd kidobni onnan. Lassan haladunk felfelé a lépcsőkön, majd ahogy megérkezünk a szobába, kissé meglepetten nézek körbe.
- Hűha, ez aztán a minimalizmus. Ilyen kocsi után jobbra számítottam. – ismerem is be, majd amikor kezemen cirógat végig, csak elmosolyodom, de végül tovább sétálok és már le is csüccsenek a puha ágyra.
- Rendben, a boxer akkor maradhat. Na, kérem a gépet és akkor te addig vetkőzz csak. – kacsintok is rá, majd kezem már nyújtom is a gép felé, amit ha megkapok, bekapcsolom, majd kíváncsian pillantok fel a helyes srácra, aki ha vetkőzni kezd, azt veheti észre, hogy bizony ezen mozdulatokat is lassan elkezdem megörökíteni.
- Tudsz kézen állni? – talán sejti, hogy mit akarok kihozni ebből az egészből. Ő, kézen állva, boxerben… egyenlő a tökéletes képpel. Vajon hajlandó lesz rá?

Én meg határozottan nagyokat vigyorgok, hogy hajlandó volt leülni hozzám. Hasonló jellemünk van, de csak nem fogjuk eltaszítani egymást. Ha hisztizett volna, talán akkor is erőltetem azt, hogy velem maradjon, kiengeszteltem volna valahogy, de így egyszerűbb, hogy egy hullámhosszon vagyunk. A társasági élet nem igazán az én asztalom. Vagyis... nagyon is, mert kártyázni, inni, csajozni imádok, de egy adott társasághoz tartozni nem az én világom. Nem véletlenül öltöztem a bálon szuperkémnek, jellemző rám, hogy az útjaim legtöbbször különböző nagyvilági luxusmilliőbe elvezet, hiszen a dúsgazdag kulcsemberek is ezekben a körökben forognak, de abszolút otthonosan mozgok bennük, példál ismerek a pezsgőket, borokat, konyakokat, akár évjáratok szerint. Nem véletlen, hogy régóta kedvelem a luxust, és a kulináris élvezeteket.
- Csak megszokásból mondom így, le sem mernélek becsülni. Na nem mindenki nagy ász közöttetek sem, de azért... tudnék jó példákat. – Válaszolok évődve. Az magától értetődő, hogy a gonoszság legtöbbször angyali álarc mögé bújik. Ha nem is gonoszság, de a bűnös dolgok többsége. Más kérdés, hogy a hozzám hasonló perverzek még a fájdalmat is szeretik, ha olyan sötét angyalok adják azt, mint amilyen Shana is lehet, még ha nem is ismerem még a rejtett oldalát. Pedig a kettős élet nagyon is kedvemre való lenne, egyenlőre csak a dinamikus bája fog meg.
- Ezt örömmel hallom, mert egy a minap beszélgettem valakivel, aki olyanokat általánosított, hogy mi pasik csak a lukra játszunk, és bezzeg egy lány milyen öntudatos, hiszen el lehet egyedül is. De közben olyan sértettséget láttam az arcán... – Vonom meg a vállamat bosszúsan. Végülis nem akartam feltétlenül leteperni, de az ilyen jellegű arcnélküli címkéket nagyon tudom rühelni. Vannak olyan lányok, akik igenis olyanok mint én, íme például Shana, akivel jó játszadozni, és úgy tűnik, egyenlő félnek tekint, nem valami agyatlan hímnek, aki csak a farka után megy. Vagyis tudja, hogy így van, de feltétlezi, hogy más dolgok is érdekelnek. Nézegeti tehát a gépemen lévő fotókat, és máris fricskázik. Nem hagyhatom válasz nélkül.
- Félreértesz. Azt, hogy tisztelem a női nemet, korántsem jelenti azt, hogy nekem kell várnom. Talán fordítva. – Kacsintok rá, de csak viccelek, valahol nyilvánvaló, hogy ha én kezdeményeztem, akkor nálam a labda, de ő pedig fogadta azt, tehát nem leszek kiszolgáltatott báb. – Mindenesetre én is így gondoltam, és hidd el, tudom, mit csinálok. Veled még vacsorázni is jó lehet. – Döntöm oldalra a fejemet, a kiadós szexnél akaratlanul is elmosolyodom, és bólintok, kétértelműen, hogy talán pont erre gondoltam, és nagyon jó, hogy végre neki is felmerült, hogy mindez benne van a pakliban. Feláll, és megindulunk kifelé, és nyilván nem az a cél, hogy egyből ágytorna legyen, ám azt el tudom képzelni, hogy szenvedélyesen nekidöntöm a falnak, és belecsókolok a nyakába. Ennyi jár, nem mondtam, hogy milyen csók! És azt sem, hogy neki kell adnia, lehet, hogy én adom, valami extrém helyre. Bent az autóban is csak ezen jár az eszem, szinte magától értetődő, hogy a térdére téved a tekintetem, amit ő negítívan értékel, nem sértődöm meg, el is húzódom, ám mosolyom magabiztos marad.
- Kíváncsi voltam, hogy tényleg olyan selymes, mint amilyennek látszik. Még selymesebb. – Mormolom, és el is indulunk, nyilvánvalóan nem tudom, hogy a baleset kimenetele akár halálos is lehet. Shana igen jól vezet, a kocsi szinte kívánja a sebességet. Megérkezünk az X-re, végre le tudom nyűgözni, pedig nem szereti a korlátlan luxust, de azért láthatóan van rá igénye.
- Nem is mondom. A tanárunk nagy gengszter. – Fonom karba a kezemet, miután ajtót nyitottam neki. – Közelebb lépek hozzá, és odasúgom neki. – Nekem csak egy privát szobám van itt. Na de a tárgyra... Az erdőben már hűvös van, úgyhogy... ha nem akarod közszemlére tenni a modelledet, akkor marad a lakosztályom. – Biccentek, és vezetem őt befelé. Hamarosan felérünk a szobámba, amelyet egyenlőre egyedül veszek használatba. Bent alig van valami, amennyire adok a külsőmre, ahol lakom, elég nagy puritanizmusról árulkodik. Egy szekrény, egy sima ágy, és néhány könyv a földön. Betessékelem, és közben végigsimítok a karján, amikor ellép mellettem. – Azért... csak hogy tudd, a boxer marad. Ha te szabályokat állítasz, akkor én is. Tovább talán majd máskor. – Nézek rá merően, és becsukom magunk mögött az ajtót.

Egyre jobban élvezem Sebastian társaságát és már egy picit se bánom, hogy ideültem hozzá és nem kezdtem el hisztizni azon, hogy pincérnőnek nézett. Más esetben lehet, hogy azt tettem volna, de ez a helyes pofi valahogy mást érdemelt.
- A sablonos emberek unalmasak is. Egyébként pedig mindenki szokott tévedni és feleslegesen küzdeni valamiért, ezeken csak túl kell lépni. – vonom meg kissé vállaimat, mert én is jártam ám már így, de még hányszor… Mostanában viszont egyre jobban kezdem megtalálni magam és azonosulok is az egyetemi életemmel, a tanulással, a képességemmel, mindennel. Gyűjtöm az ismerősöket, a barátokat és ha már ez a srác így megjelent hirtelen, akkor miért ne adhatnám őt is hozzá ehhez a kis társasághoz? Csak nem most találkoztunk először és utoljára.
- Azért az erősebb nem kissé erős kifejezés. – élek is egy kis szójátékkal, miközben kissé el is mosolyodom a másik arcát tekintve. – Nem tűnnek mindig erősebbnek, sőt! – oh, ha tudná, hogy mennyit szenvedtek már miattam a férfiak… a bájos külső sok mindent rejt, de akad ott romlás is bőven, amit persze én nem így értelmezek, de bizonyára vannak olyanok is, akik nem tartják túl kedves gesztusnak tőlem a fájdalom ajándékát.
- Amúgy nem tévedsz, bár én nem keresek társat, isten ments! Jó nekem egyedül is. – húzom kissé ki magam és talán ezzel megérti azt is, hogy bár játszadozunk egymással, semmi komoly dologra nem gondolok ez alatt. Szerintem a tudat megnyugtatja majd, én aztán nem fogok ráakaszkodni, nem vagyok egy olyan csaj, amúgy se érzem úgy, hogy máris meg kéne állapodnom valaki mellett. Na de a mai nap folytatása megtárgyalásra kerül, ez után pedig megkapom kis időre a fényképezőgépet is, amelyen el is kezdem nézegetni a képeket. Hát… nem pont erre számítottam, így kissé meg is lepődöm, de nem nézem végig, inkább visszaadom azt a másiknak és természetesen nem hagyom szó nélkül a történteket.
- Pedig akár örökre is várhatsz. Az, hogy most kocsikázunk egy kicsit, meg csinálunk néhány képet és vacsorázunk, nem jelenti azt, hogy az est fénypontja egy kiadós szex lesz. Csak még időben szólok, hogy ne teperj hiába! – kelek is fel, mert ideje azért indulni. Tényleg nem szándékozom lefeküdni vele, de ismerem magam, még bármi megtörténhet, de próbálok erős lenni, hogy már csak azért se. Ha egy pasi rögtön megkap, nem leszel már neki kihívás, de hogyha többet kell küzdenie érted, annál fontosabb leszel… vagy valami ilyesmi. Bedobom magam a kocsiba, majd a kulcs is a helyére kerül, ez után pedig Sebastian is megérkezik. Nem tudom, hogy merre kéne menni, tehát ő lesz most az élő térképem, de ahogy keze a térdemre kerül, csak kissé meglepetten nézek le rá, majd a fiú arcára.
- Mancsokat el! – utasítom is, hogy azért mégis csak tudja, hogy hol van a helye. Még csak az hiányzik, hogy vezetés közben elkezd tapogatni, asszem szépen össze is törném a kocsit, na meg Sebastiant is, mert hogy én nem sérülnék meg, az is tuti. Azaz, pontosabban átadnám neki a saját sebeimet is, ez valahogy megszokottá vált már. Mindenesetre talán hallgatni fog rám, így végül rányomok jobban a gázra és arra megyek, amerre a srác mondja. Így érkezünk meg nemsokára egy hatalmas kastély elé, aminél kissé le is esik az állam.
- Ne mondd azt, hogy ez a tiétek… - pillantok is felé meglepetten, mert azért ez… nagyon durva. Be is állok oda, ahova mondja és közben azért hallom a válaszát is, de már nem nagyon tudok rá mit mondani, inkább csak továbbra is meglepett arccal állítom le a kocsit, majd amikor ajtót nyit, én is kiszállok. A kulcsot a srác kezébe csúsztatom, majd lassan körbe is nézek ezen a helyen.
- Hol vagyunk most? – azért nem két percet kocsikáztunk, már kezdtem aggódni, de talán megérte… Talán tényleg nem járok rosszul azzal, hogy most itt lehetek. És hogy innen merre tovább? Asszem az csakis Seb-en múlik.

Tárgy: Re: Sebastian és Shana első útja

» Shana Crawford
» Első kopogás
» Babilon bár - Alsó szint
» Lya&Sebastian
» Első emeleti társalgó helyszínleírás