Town Line Motel

Tárgy: Re: Town Line Motel Szer. 22 Ápr. - 10:34

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Town Line Motel Szomb. 13 Szept. - 0:01

Kayley & Saul

- Biztos volt, aki a régi énjében is kedvét lelte, és bár én nem ismertem azt az énjét, biztos vagyok benne, hogy nem kedveltem volna annyira, mint a mostanit. – eresztek meg felé egy gyors mosolyt. Na igen, mondanom sem kell, hogy én is a falra tudok a mászni a sok buta libától, akit néha az utamba állít a sors. Akik kénytelenek a követ a virágtól megkülönböztetni, akiket csak a vadbulik és az élvezetek hajtanak előre, akik a szüleik pénzén nőttek fel, és soha nem csináltak semmi olyat az életükben, amire büszkék lehetnének, ami tényleg az ő kezeik nyomát viselte volna. Már régen is utáltam az ilyeneket, de manapság még inkább elszálltak maguktól, pedig valójában semmit nem tudnak felmutatni, amiért többnek tarthatnák magukat másnál. Nem akarom én ezzel leszólni Kayley-t, de ha ő is valami hasonló volt, akkor mindenképpen előnyére volt az, hogy megváltozott. Ez pedig becsülendő, mert minden adott volt a gondtalan, jelentéktelen élethez, amire sokan vágynak. Pénz, lehetőségek és külső…. ez a receptje a dolognak, és ő mégis úgy döntött, hogy inkább saját maga akar valami olyat alkotni, amire büszke lehet, ami tényleg az övé, és nem mondhatja senki sem, hogy más hátán mászott volna fel a csúcsra, az élete csúcsára.
-Ígérem, nem fogok csalódást okozni! – nem, nem áll szándékomban őt bántani, hiszen eddig semmi olyat nem tett, amivel rászolgált volna erre igaz? Sőt, ami azt illeti még elég kellemesen meg is lepett, mert mikor először megláttam, eljátszottam a gondolattal, hogy táplálkozom belőle, de amint egy kicsivel jobban megismertem végül elvetettem az ötletet. Adok neki egy lehetőséget, ha így tetszik, kíváncsi vagyok, hogy meddig jut, aztán majd maximum utána táplálkozom, ha kell, de egyelőre igazán jól megvagyok, a reggelim igazi svédasztalos kiszolgálás volt, szeretem az ilyet, kedvemre válogatni azokat az embereket, akiknek az életét felhasználhatom az enyém meghosszabbítása érdekében.
- Megnyugtatlak, én sem vagyok valami nagy játékos, már nagyon régen játszottam utoljára pókert. – talán valamikor a századforduló tájékán, és igen szép summát vesztettem el, aminek a nyertesét végül persze megöltem, mert mint kiderült mutáns volt, így pedig igazán egyszerű volt csalnia. Minden bizonnyal csalás nélkül is győzött volna, ő mégis kockáztatott, és végül bele is halt. Van ilyen, egyszer minden élet véget ér, és miért rossz az, ha a halált valami jóra használom fel? Ha az elvett életnek van értelme? Az csak jó, nem igaz? Ez az élet egyik természetes formája. A táplálkozás, csak én…kicsit másként teszem ezt, mint az átlag emberek. – Csak szeretem, ha megdolgozom a pénzemért. – mondom mosolyogva, ahogyan pár másodperc múlva előkapom a kártyapaklit, majd gyorsan meg is keverem alaposan. – Nincsen nálam zseton, de… de mit szólnál a gumicukrokhoz? – kérdezem tőle mosolyogva, ahogyan kiöntöm az asztalra a több zacskó gumicukrot. Igen, imádom a gumicukrot, már ezért megérte kilencszáz évet élni. – A piros legyen száz, a kék kétszáz, a zöld ötszáz, a fehér ezer, a sárga meg mondjuk ötezer dollár, rendben? És kezdjünk… kétezer dollárral mondjuk, hogy legyen mit elvesztenie az egyikünknek. – mondom mosolyogva, ahogyan szétosztom a ”zsetonokat”, majd osztás előtt még a hűtőhöz megyek, hogy kivegyek magamnak egy sört. – Te esetleg nem kérsz? – nem tudom, hogy szokott-e inni, mindenesetre, ha kér, akkor szívesen adok neki, ha meg nem, akkor vissza is ülök egyből és már osztok is.

Tárgy: Re: Town Line Motel Pént. 12 Szept. - 18:58

Saul & Kayley

Az élet olyan, mint a szép zene: betölt bennünket, jólesik, de nem tart sokáig.

Tisztában vagyok vele, mindig tisztában vagyok vele, hogy ki mit gondol rólam és általában nem mondhatnám, hogy csupa jót. Mármint tudjátok az első gondolatuk, a buta liba, aztán persze ehhez társul az öltözékem és az igényességem miatt az, hogy minden bizonnyal gazdag szülők elkényeztetett gyereke vagyok. Végül is részben stimmel, jó ideig stimmelt, de már nem így van. Képes voltam változni pont azért, mert sose voltam buta liba és mert a szüleim azért odafigyeltek rám és próbáltak segíteni, hogy ne legyek olyan rossz, amiből már nem lehet visszatérni, én pedig azért igyekeztem normalizálni az életemet. Nem mondom, hogy tökéletesen sikerült, de az a fontos, hogy az ember tesz érte, hogy elérje a céljait. Az enyém pedig egyértelműen az, hogy önálló legyek és megtaláljam az életcélomat. Mondhatni egyszerűen keresem az utam, és nem fogom egy könnyen feladni, hogy megtaláljam. Tudom én, hogy a jó dolgok nem jönnek csak úgy szembe az utcán, de egyszer azért majd csak szerencsém lesz. Talán ez a pasas is egy ilyen jó dolog, hiszen mégis csak segített és láthatóan - remélem - nem hátsó szándékkal tette.
- Ennek akkor örülök. Jó, ha kellemesen lepjük meg az embert és nem negatívan, én pedig... igyekeztem változtatni, mert... tudom, hogy az a régi én nem volt valami kellemes. - másik számára sem, és én is nehezen néztem egy idő után tükörbe, csak sokáig alkalmazkodtam a többiekhez, az osztálytársaimhoz és követtem az elvárásokat, amit a menőknek úgy mond tenni kellett. Nem azt mondom, hogy én voltam az iskola legnépszerűbb lánya... de majdnem. Zenész szülőkkel, híres emberek között forogva, ilyen külsővel, nem volt kifejezetten nehéz elérni, hogy felnézzenek rám mások. Csak aztán idővel rá kellett jönnöm, hogy ez az élet nem nekem való és nem is tesz boldoggá, főleg amikor rájöttem, hogy milyen szinten bántottam meg valakit... ilyesmit senki sem érdemel, én pedig szemrebbenés nélkül megtettem. Nem volt fair.
- Igen, ebben van valami, de azért remélem, hogy tényleg nem vagy útszéli szatír, nagyot csalódnék. - kedves fickónak tűnik és igazán nem akarom bántani. Jó... hülye duma, jó eséllyel ha gyakorlott útszéli szatír lenne, akkor nem is tudnék nagyon mit tenni ellene, de nem is nagyon akarok ezen gondolkodni. Végül is már becsalta a szobájába, ha az lenne, akkor már nekem támadhatott volna akkor, amikor a lábamat nézte meg és simán ő lett volna erőfölényben. De nem tette, hanem megnézte a kocsimat is inkább, ennyire nem lenne értelme játszania a rendes embert, miközben igazából csak valami perverz állat. Nem hiszem, hogy így van, logikátlan is lenne.
- Nem tudom, annyira nem értek hozzá, de azért azt hallottam valamelyest kell érteni a logikáját, de te biztos jobban tudod. - vonom meg finoman a vállam. Hiszek én nem, nem vagyok egy póker király, pont ezért tartok egy kicsit attól, hogy most akkor kártyán nyerjem el tőle a pénzt. Nem vagyok egy nagy játékos és elég kellemetlen lenne, ha még adósságot halmoznék fel. Mi van, ha valami uzsorás, aki pont erre játszik? Bár azt hiszem sejtheti, hogy amúgy se tudnék fizetni... bár már elmondtam, hogy a szüleim igen. Ez az Kayley, így kell okosan játszani! - Érdekes egy hozzáállásod van az élethez, de akkor legyen, játszunk! - csak nem jönne utánam, hogy megtaláljon, ha netán tényleg veszítek, vagy ilyesmi, ugye?

Tárgy: Re: Town Line Motel Csüt. 11 Szept. - 16:44

Kayley & Saul

A kérdésére válasz helyett inkább csak mosolyra húzom a számat. Na igen, de az teljesen más igaz? Kayley kicsit mániákusan viselkedett, így elkerülhetetlen volt, hogy ne gyártsak különböző elméleteket magamban az épelméjűségéről. Na meg persze ott van az is, hogy így néz ki. Nagyon jól érzi, az ember tényleg hajlamos külső alapján megítélni a másikat. Az átlagon felüli nőket, általában buta libának könyvelik el, ez már így volt régen is, és örülök, hogy legalább ez az egy dolog megmaradt néhány más apróság mellett. Nem azt akarom mondani, hogy buta libának néztem volna őt, egyszerűen csak furcsálltam azt, amit csinál, mert nem volt logikus, nem volt értelme a cselekedetének. És most ki is derült, hogy egy intelligens nővel van dolgom, aki ráadásul elég impozánsan fest. Minden férfi álma. Vagy éppen rémálma, típusfüggő. Nehéz lépést tartani a fejlődéssel, mikor megszokok valamit, már jön is egy új vívmány, ami felforgatja a világot, de egyelőre úgy tűnik, hogy talán képes lehet a világ megálljt parancsolni magának egy kis időre, hogy beletudjak rendesen rázódni a dolgokba. Ma már nem egyszerű az élet, sok minden hátráltatja az embert, míg régen ilyen nem volt. Nem kellett attól félni, hogy bepoloskáznak valakit, vagy esetleg rakétát lőnek rád a világ egy távoli pontjáról. Szeretem az egyszerű dolgokat, kár, hogy ma már minden olyan bonyolult tud lenni.
- Persze, ez is igaz. Azonban sikerült kellemesen meglepnie azzal, hogy így gondolkodik. A legtöbben az ön helyzetében nem cselekednének így, hiszen mindene megvolt, nem? Gondtalan élet, ráadásul ilyen külsővel igazán könnyedén vehetett le bárkit a lábáról. – azért ez mindenképpen egy becsülendő dolog. A legtöbb gazdag ember elkényezteti a gyermekét, nem hagyja kibontakozni és szinte megfojtja őt a folyamatos gondoskodásával. Ezért örülök én annak, hogy szegénynek születtem, és mindenért meg kellett dolgoznom, amit elértem. Megtanultam küzdeni, átláttam az élet működését, volt rá bőven időm,hogy megértsem a világ működését, és felvázolhassam magamban a terveket. Engem mindig is csábított a kihívás, az akadályok leküzdése volt a szenvedélyem. Mindig a legjobb akartam lenni, a vereség szó soha nem szerepelt a szótáramban, és soha nem is fog. Mindig győztem. Vagy így, vagy úgy, de mindig én nevettem a végén, nem vagyok hozzászokva a kudarcokhoz. Az élet a legjobb tanítómester, nem pedig a pénz, amit a szüleitől kap az ember. Csak ezt sokan elfelejtik, mert a könnyebb utat választják, és jó érzés végre valaki olyannal összefutni, aki úgy döntött, hogy megpróbál a saját lábán élni. Jobb később, mint soha.
- Egy szava sem lehet, mert minden bizonnyal én vagyok a világ legkedvesebb útszéli szatírja! – mondom neki mosolyogva. Az élet valóban kemény, és minden bizonnyal igen kilátástalan tud lenni egy olyan ember számára, aki már megszokta a gondtalan életet. Tapasztalatot csakis úgy lehet szerezni, ha hibázunk, ez elkerülhetetlen része a dolognak. Nem kell félni ettől, egyszerűen csak tenni kell, amit szeretnénk, felesleges tervezni és gondolkodni, hogy mi történhet, mert úgy sem az lesz, amit elgondoltunk. Az élet szereti megtréfálni az embert, elhitetni vele, hogy nincsen kiút, de egy igazán erős egyén képes mindezt leküzdeni, még ha igaz is. Egy erős ember képes megtagadni azt, ami előtte van. És ha ez az igazság a számára elfogadhatatlan, hát megteremti a sajátját.
- Én nem hiszek abban, hogy tudás kéne a pókerhez. – mondom mosolyogva, ezzel meg is válaszolva a két kérdését. A póker az egyik legalapvetőbb szerencsejáték, és nem kell hozzá profizmus, mindössze csak szerencse, alapismeret, és az sem árt, ha az ember tudja, hogyan zavarja meg a másikat. De ez nem tudás, hanem inkább adottság kérdése.
- Játékfüggő? Nem, nem vagyok az! – mondom egészen röviden felnevetve. Soha nem voltam, és soha nem is leszek. – Gazdag vagyok Kayley. Ha nem tudom elkölteni a pénzem, akkor elakarom veszteni, hogy aztán újra megkeressem. – na jó, azért ez nem teljesen így működik, talán tényleg csak annyi van a dologban, hogy segíteni akarok neki, de ezt még magam sem tudom igazából.

Tárgy: Re: Town Line Motel Csüt. 11 Szept. - 14:12

Saul & Kayley

Az élet olyan, mint a szép zene: betölt bennünket, jólesik, de nem tart sokáig.

- Miért ön nem tette meg, amikor kilépett az ajtón és meglátta, hogy hadakozom épp a kávéautomatával? - egy kérdés egy röpke mosollyal, ami talán költőinek is mondható. Azért minden bizonnyal neki is meg volt a véleménye rólam, de akkor még tuti, amikor egyáltalán elindult kifelé, hogy mi ez a hangzavar, mert az tuti, hogy kellően hangos voltam. Kérdés persze, hogy az ember külseje pozitív vagy negatív irányba változtatja meg a véleményeket. Sok esetben engem már ért a miatt is negatív megkülönböztetés, mert olyan vagyok, amilyen. Sokan néznek butuska szöszinek, pedig nem is olyan vészesen világos a hajam, legalábbis nem minden fronton. Különösebben persze nem szokott érdekelni a dolog, az én dolgom, hogy hogyan nézek ki, nem pedig másé és az is, hogy mit teszek. Ő sem tűnik olyannak, mint akit zavarnak az előítéletek.
- Tudja azért valamiből be is kell vásárolni... megszereltetni egy kocsit, szóval néha az is fontos, hogy mi a hasznos, de alapvetően arra törekszem, hogy azt találjam meg, ami tényleg boldogsággal tölt el. - na igen, csak lassan ki kéne találni. Mondjuk végső soron azért a szüleim megmentenének az éhenhalástól, mint utolsó mentsvár, de tényleg csak, mint utolsó, egyébként nem fordulok hozzájuk, amíg nem feltétlenül muszáj. Valahogy pedig majd csak rájövök, hogy mi az, ami nekem való. A végén kiderül, hogy a zene, de mielőtt az evidens utat választanám azért mégis csak kipróbálok mást is, hogy biztos legyek benne jó döntést hoztam és nem csak azért választottam valamit, mert az volt az elvárás.
- Na igen, azért az sokat számít, hogy ki honnan származik. Én pont azért akarok változtatni, mert túlságosan könnyű volt megszokni, hogy az élet egyszerű. Erre most ilyen napokat kapok, de nem tántorít el a célomtól, még az sem, ha tényleg kiderül, hogy egy útszéli szatírhoz tértem be. - szórakozottan elmosolyodom. Tudom én, hogy nem az... mert nem az ugye? Ezzel szimplán csak viccelődünk, mert amúgy egészen szimpatikusnak tűnik a fickó, nem pedig valami rémisztően veszélyesnek, bár ahogy mondani szokták pont hogy azok tudnak a legveszélyesebbek lenni, akikből az ember ki sem nézi, de annyira tényleg nem lehet ez a nap átkozott, hogy még ezt is megszívjam, hogy az egyetlen ember, aki hajlandó segíteni és normálisan viselkedni velem, valami vadállat. Vicces lenne, ha tudnám, hogy egyébként valahol ez még így is van, habár a fene tudja, hogy gyilkosnak nevezhetjük-e az oroszlánt, ha megeszi a gazellát, mert egyszerűen csak éhes... Bonyolult.
Talán azért is értettem félre a szavait, mert azért vannak ilyen emberek, akik azt hiszik, hogy ha valakinek dekoratív a külseje, akkor már egyből mindenre képes, ha nincs pénze. Én viszont tuti, hogy soha az életben nem csinálok ilyet, akárkivel is hoz össze a sors, vagy akármennyit is ajánlana, valami pénzes alak.
- De mégis vannak mondjuk profi pókeresek, ahhoz csak kell tudás is nem? Vagy pontosan mit szeretnél játszani? - még mindig zavaros nekem ez az egész, de abban igaza van, hogy ha nem kockáztatok, nem is nyerhetek és egyelőre tényleg nem tudom, honnan szerzem meg a pénzt a kocsimra. - De mennyi abban a logika, hogy a te pénzeddel nyerem el a... te pénzedet? Játékfüggő vagy? Vagy mi? - mert más tippem nincs, vagy csak tényleg annyira szeretne segíteni és ezért úgy tesz, mintha nem adna csak úgy simán, miközben valahol mindketten tudjuk, hogy erről van szó. Akkor már csak a miért a kérdés, mert mint mondtam nem szeretek előnyt kovácsolni a külsőmből.

Tárgy: Re: Town Line Motel Kedd 9 Szept. - 15:15

Kayley & Saul

- Érdekes, a legtöbb ember ismeretlenül ítél meg és skatulyáz be engem, de azért ez érthető valahol. Gondolom már magával is megesett ez, nem? – na igen, általában az emberek irigyek arra, akiről már első pillantásra véleményt is mondanak. Jobban nézek ki, erősebb és gazdagabb is vagyok náluk, úgyhogy tökéletesen megértem azt, ha tényleg csak irigyek rám. Nem zavar, mert így élek már évszázadok óta, csak mostanra kicsit közvetlenebb lett minden. Régen a hajléktalanok és a nincstelenek nem mertek odajönni hozzám, én pedig minden további nélkül fejezhettem le őket, ha olyan kedvem volt. Ma már van mindenféle törvény, ami miatt ez nehezebb lenne, én pedig nem kívánok közvetlen szembekerülni a törvénnyel. Természetesen nem tartom be őket, azért vannak, hogy megszegjük őket, de úgy, hogy ne szúrjon szemet.
- Minden bizonnyal, elég fiatal még, hogy kereshesse azt az utat. Azonban, ha megengedi, akkor adnék egy tanácsot, mert voltam már én is hasonló helyzetben. Az emberek gyakorta keverik össze a jót a hasznossal, és gyakran ez alapján ítélik meg, hogy melyik az az út, amit kerestek eddig. Ne hasznos életet akarjon élni, hanem teljeset, olyat, amit csak szeretne. Nem tartozik senkinek sem, csak magának, csakis saját magáért kell élnie. – ezt a hibát csak egyszer követtem el, de szerencsére gyorsan észbe kaptam. Nálam kicsit más a helyzet, mert én… nos én kortalan vagyok, addig élek, amíg ember van a Földön, úgyhogy nekem a lehetőségeim nem ilyen korlátoltak, mint neki. Az ő napjai meg vannak számlálva, és minden bizonnyal szeretné, ha olyan élete lehetne, amire azt mondhatja, hogy megérte. Nekem ilyen nincs, bármit megtehetek, mindenre van időm, minden megvár. Vagy éltében, vagy holtában. Az én életem nem a célokról és vágyakról szól. Ezek mind eltűnnek az idő elteltével, vagy teljesítem őket. Ezért éltem úgy régen, ahogy. Készülődtem az újabb korokra, vagyont gyűjtöttem, és csináltam azt, amihez a legjobban értek: segítettem a történelemnek változni, segítettem a nagy embereknek, hogy elérjék kicsinyes céljaikat. Nevetséges, hogy milyen naiv az ember. Azt hiszik elég egyetlen nagy tett, hogy halhatatlanná váljanak és örökre emlékezzenek a nevükre. Hány olyan ember van elfelejtve, akire emlékezni kéne… és miért? Csak mert erre béreltek fel. A hazugságok már régen is igen szép hálóként ölelték körbe a világot.
- Valóban nem, nehéz elaltatni egy gyanakvó ember figyelmét. – eresztek meg felé egy halvány mosolyt. Valójában ez gyerekjáték, csak kell egy kis színészet és néhány közhely. Az ember bizalmába férkőzni igazán egyszerű, nem igényel különösebb ismereteket, elég ha megteszel érte néhány dolgot, hogy lássa: kiállsz mellette, aztán a végső pillanatban majd hátba szúrod. Bizalom… soha senkiben nem bíztam meg, és nem is most fogom ezt elkezdeni. – A kényelem valóban nem rossz dolog, de néha már unalmas, nem tudom, hogy ön volt-e már így, de én így érzek. Szegénységben nőttem fel, számomra ez sokkal inkább az otthon érzését adja, mint egy luxus hotel. – valójában ezt nem tudom biztosan, mármint, hogy milyen körülmények között nőttem fel, de kötve hiszem, hogy egy gazdagabb család sarja lennék, mert akkor emlékeznék arra, ahogyan könnyelműen szórom a pénzt. Nem, én megdolgoztam mindenért, amim van, és volt egy-két olyan eset, hogy ez kicsit tovább tartott, mint ami másoknak összesen megadatik, de végül mindig én nyertem. Vagy így, vagy úgy, de én nyerek mindig.
- Ezt meg ugye egyikünk se akarja, úgyhogy akkor vissza is fogom magamat. – nincs mitől tartania,jelen pillanatban legalábbis semmi olyat nem tudnék felhozni, ami miatt megakarnám ölni. Jól érzem magam, nem vagyok éhes sem, és ő se tett még rossz fát a tűzre, úgyhogy nincs mitől tartania, a legkevésbé attól, hogy egy útszéli szatír lennék, bár már maga a gondolat is elégé nevetséges, de viccként is lett felhozva, nem igaz?
- Igen, sejtettem, esküszöm, hogy meg sem fordult a fejemben! – emelem fel magasra a kezeimet, bár még mindig mosolygok. Tudom, hogy valószínűleg én fejeztem ki magamat rosszul, de attól még kissé mulatságos ez a félreértés. – A szerencsejátékhoz nem kell tapasztalat, ezért szerencsejáték. – mondom egyszerűen, ahogyan kissé hátradőlök. Na igen, az emberek szeretik azt mondani, hogy ehhez tapasztalat kell, de valójában ilyenről szó sincs. Alapismeretek és szerencse, ez a siker titka. – Pénzt pedig adhatok, majd maximum megadod valamikor, ha nyertél. – néha muszáj kockáztatni, csak a merész ember nyer, ez köztudott.

Tárgy: Re: Town Line Motel Hétf. 8 Szept. - 17:57

Saul & Kayley

Az élet olyan, mint a szép zene: betölt bennünket, jólesik, de nem tart sokáig.

- Nem akarok így ismeretlenül ítélkezni, de nem gondolom, hogy önbizalom-hiányos lenne. - hát nem, nem tűnik annak kicsit sem. Jó lehet, hogy nincs elszállva magától, ez nem feltétlenül egyértelmű, de... attól szerintem igen is van saját magáról azért egy jó nagy adag pozitív véleménye és ezt kár lenne tagadni. Az embernek ad egy bizonyos tartást az, ha tudja, hogy mik az adottságai, mint ahogy nekem is, de neki is egyértelműen. Egyszerűen látszik rajta, hogy tisztában van magával és mondjuk igaz is, hogy van mit a tejbe aprítania, és azért látványosan nincs elszállva magától... bár persze azt nem tudhatom, hogy fejben hogyan van ezzel. Úgyhogy maradjunk abban, hogy elhiszem, hogy egészséges szintű önbizalma van.
- Hogy most milyen vagyok? Leginkább keresem az utam, de minden bizonnyal idővel majd megtalálom. - elég fiatal vagyok még, csak sikerülni fog. Egyelőre még nem nagyon tudom, hogy mit is kezdjek magammal, de szeretném, ha majd rájönnék mi is lehetne az életcélom. Ki kell találni azt, hogy miben vagyok igazán jó, addig pedig marad a nagy agyalás és a próbálkozások. Az a jó szerencsére, hogy nem vagyok az a könnyen letörő típus. Ideges igen, hamar elszakad a cérna, de feladni nem szoktam, ha már elkezdtem valamit. Párszor már hazarohantam volna anyuékhoz, de eddig még egyszer sem merült fel. Jó... egyszer felmerült ugyan, de akkor is sikerült megállni a dolgot és végül maradtam. Most se kerestem azonnal egy telefont, hogy hazatelefonáljak, pedig tuti, hogy küldtek volna utánam valakit, aki segít, de meg akarom oldani egyedül az életemet.
- Akkor elkezdenék gyanakodni, de az egyikünknek se lenne túl jó igaz? - mosolyodom el. Értem én, hogy viccel, minden bizonnyal csak nem gondolja ezt komolyan, én meg főleg nem akarom úgy gondolni, hogy valami vadállatról van szó, aki rám vadászik, mert... na, nem esünk pánikba. - Végül is van ebben logika, bár azért nem mondom, hogy néha nem jó egy kényelmes hotel. - persze, új élet meg minden, de attól még szerettem az kényelmes életet is, kár lenne ezt tagadni. Csak épp most ez van és ezt is kibírom. Az a cél, hogy idővel én magam érjem el azt, hogy majd szép, kellemes kis életem legyen, amikor mehetek hotelbe a saját pénzemből is és nem kell azon szenvednem, hogy nem tudom miből kifizetni a lerobbant kocsim tropára ment motorját.
- Köszönöm! De ha túl sokat bókol, a végén még elhiszem, hogy tényleg követett és csak egy útszéli szatír. - szélesen elmosolyodom. Jó, azt hiszem ezt a témát lassan dobnom kéne, mert még képes leszek saját magamban gyanút kelten, amikor nincs is rá okom... mert nincs igaz? Elég most azon agyalnom, hogy mi lesz a kocsimmal, vagy hogy oldom meg, hogy közlekedni lehessen még vele, netán hogy szerzek pénzt rá, mert ez már sokkal nehezebb feladatnak tűnik. Valahogy azért meg kell oldani, mert nem akarok innentől gyalog, vagy busszal járni, az olyan... béna és lassú és nem szeretném. A kérdésére csak egy széles mosollyal rántom meg a vállam. Tény, hogy azért gyakorta szoktak nekem bókolni, ezt kár lenne tagadni, de nem fogok itt felvágni, én nem vagyok annyira azért elszállva magamtól, remélhetőleg nem is látszik rajtam. Tudom, hogy mik az adottságaim, de nem használom ki - ma már legalábbis - csak régen fordult ez elő néhány alkalommal. A szavai viszont kissé... akárhogy is nézzük, de félreérthető, nem csoda azt hiszem, ha sikerül kissé felháborodni.
- Reméltem is, mert nem vagyok egy olyan nő. - nem fogok úgy pénzt szerezni a kocsimra, az tuti biztos. Megoldom majd máshogy, de nem fekszem el senkivel sem csak a pénz miatt még akkor sem, ha egyébként egyáltalán nem néz ki rosszul. A további fejtegetésre már kissé összehúzom a szemöldökömet és kíváncsian pillantok rá. - Mire gondol pontosan? Nem vagyok valami nagy szerencsejátékos és... nem igazán van kockáztatható pénzem. - nem vagyok profi pókeres, vagy ilyesmi, sose voltam. Jó játszottam régen apával sok mindent, kártyáztunk ilyesmi, meg a testőrökkel is nem egyszer leültem játszani, de attól még profi nem vagyok benne, sőt.

Tárgy: Re: Town Line Motel Vas. 7 Szept. - 16:33

Kayley & Saul

- Úgy nézek én ki, mint aki el lenne szállva saját magától? – kérdezem tőle mosolyogva. A válasz amúgy természetesen igen. Azt nem tudom, hogy ez mennyire látszik meg rajtam, de tisztában vagyok saját magammal, és szerintem bizton állíthatom, hogy tökéletes vagyok. Kilencszáz éve tartom magamat formában, azt hiszem nem panaszkodhatok, igazán jó géneket örököltem, még ha a szüleim elég hamar is haláloztak el. Természetesen nem mutatom ki másnak, hogy mit is gondolok magamról, az embereknek nehezére esne fel fogni azt, hogy létezik öröklét, így hát hagyom nekik, hogy úgy ítéljenek meg, ahogy akarnak, de való igaz, önbizalomért nekem sem kell a szomszédba szaladnom. Minden férfinak így kéne ezzel lenni, hiszen köztudott, hogy a magabiztos férfiak vonzzák a nőket. Na meg persze a pénz és a hatalom, de akad egy-két kivétel, akik előrébb helyezik az embert, mint a pénztárcáját. És ez nagyon jó, legalább egy-két dologban fejlődött a világ.
- De csak egy egészséges szintű önbizalom. – na jó, annál kicsit azért több, de ezt ő nem érhetné meg. Az ő élete behatárolt, van még ötven-hatvan éve, aztán elhalálozik. Én viszont már kilencszáz éve rontom a levegőt, azt hiszem tökéletesen érthető, ha magabiztos vagyok. Évszázadok óta figyelem a világ alakulását, sőt, sokszor én voltam az, aki még irányt is szabott neki. Királyokat öltem meg, vagy éppen emeltem fel, csatákat döntöttem el már a harc kezdete előtt. Különleges vagyok és tapasztalt, az önbizalom két legerősebb forrása, úgyhogy igen, van miből merítenem a bátorságot, hogy megszólítsak egy olyan nőt, mint ő. Sok férfi már a kezdet előtt feladja, inkább továbbsétál, mert fél az elutasítástól. Pedig ez könnyedén elkerülhető.
- Akkor gondolom nem bánja, ha nem vagyok rá kíváncsi, igaz? Sokkal inkább érdekelne az, hogy most milyen. – a legkevésbé sem érdekel, hogy milyen volt a tökéletes élete, ahol mindent és mindenkit megkapott, csak csettintenie kellett. Az ilyen emberek kicsit olyanok, mint a királyok elkényeztetett gyermekei voltak a középkorban. Már őket is mindennél jobban utáltam. Természetes volt számukra a pénz, soha nem dolgoztak meg semmiért, és mégis elvárták, hogy a másik tiszteletet mutasson feléjük. Azt ki kell érdemelni, nem csak úgy osztogatják, ezt pedig képtelenek voltak felfogni. Nem véletlen az a sok királygyilkosság, ami azon időkben történt. Az ilyen életképtelen embereket gyorsan el kellett tenni láb alól, hogy valaki rátermettebb uralkodjon. A gyengéket könnyű kihasználni, de az erőseket… őket még szórakoztató is.
- Na és ha azt mondom, hogy önt követtem, és jól megterveztem a találkozásunkat? – nézek rá kérdőn, a mosolyomból pedig láthatja, hogy ez csak a vicc része a dolognak. – Az ilyen lepukkant helyeken sokkal több lehetőség van. Ha valami luxusszállodában szálltam volna meg, akkor most hallgathatnám a sablonos dicséreteket, amitől hányni tudok. Jobb szeretem a kihívásokat, érti? Ha nekem kell tennem a dicséretért. – nem arról van szó, hogy ne szeretném a fényűzést, vagy a pénzt. A helyzet az, hogy nem azért teszem mindezt, hogy kiskirályként élhessek. Nem a pénzről szól, hanem az élvezetről, a lehetőségek kiaknázásáról. Mindig is imádtam az akadályokat, nem az a fajta ember vagyok, aki meghátrálna, ha nehézséget vél felfedezni maga előtt. Én leküzdöm ezeket, szinte már keresem őket.
- Persze, igaza van, de maga könnyen beszél, lévén gyönyörű, mások pedig csak ilyenné szeretnének válni, és mindent megtesznek ennek érdekében. – pedig az a ritka nagy helyzet, hogy szépnek születni kell, nem tesz azzá se a kor, se a smink, se semmi. Igaza van abban Kayley-nak, hogy értelmetlen több kiló sminket felkenni magára a nőnek, viszont azt is be kell vallja, hogy neki nincsenek ilyen gondjai, smink nélkül is biztosra veszem, hogy igen gyönyörű látványa lenne a férfi szemnek. Mások viszont… nos, nem mindenki olyan, mint ő, egyeseknek csak álom marad az, hogy tökéletesek legyenek. Mindig vannak vesztesek, különben nem lehetnének nyertesek.
- Érthető. – nem fogok nekiállni vigasztalni őt, mert nem lenne értelme. Az embernek nem szokása örülni annak, hogy megsérül, akármilyen jelentőségteljes is az. Úgyhogy inkább csak megcsinálom a kávéját, majd odaviszem neki a kocsi kulcsért cserébe, hogy kicsit jobban szemügyre vehessem a járművet. Eleinte nagyon szokatlan volt autóval járni, régebben vagy gyalogoltam, vagy lovas kocsival tettem meg a távolságokat, kocsival jóval egyszerűbb és gyorsabb, úgyhogy eme újdonságnak mindenképpen örülök, van azért valami jó is a fejlődésben, csak az embereket butítja el sajnos.
- Találkoztál már egyáltalán olyan férfival, aki nem bókolt volna neked? – kötve hinném, hogy lett volna ilyen. Persze, kivételt képeznek a vakok és társaik, de kötve hinném, hogy ne akadna meg rajta igen gyakran a férfiak szeme. Gyönyörű nő, emellett pedig igen értelmes is, ami nagy szó ebben a korban, ahol az emberek elég naivak és befolyásolhatók, de a jelek szerint ő erősebb, mint az átlag.
Nem különösebben zavar, hogy látja, amint pólót cserélek. Nem tart a dolog túl sokáig, és kötve hiszem, hogy ne látott volna még férfit félmeztelenül. Erős túlzásnak tartottam volna egy pólócsere miatt bevetni magamat a fürdőszobába, de a jelek szerint nem különösebben zavarta őt sem a dolog, úgyhogy erről ennyit, nem igaz?
Igen, gondoltam, hogy nem veti a pénz. Nem, mintha meglátszana a külsején, ezt csak a reakciójából vontam le, mikor ítéletet mondtam az autója felé. A szavaimra a reakcióját látva érzem, hogy valamit rosszul mondhattam, majd mikor ki is mondja, akkor halkan felnevetek és bocsánatkérően pillantok rá. – Kérem, nézze el nekem, nem úgy értettem, hogy fogadjon a lábai közé! – gyakorolni kell azért még ezt-azt, ezt mér pár száz évvel ezelőtt nem értették félre a nők. Mindegy. – Nem adhatom csak úgy oda magának a pénzemet, az gyanús lenne, igaz? Mi lenne, ha elnyerné tőlem? – szegezem neki a kérdést vidáman.

Tárgy: Re: Town Line Motel Vas. 7 Szept. - 14:21

Saul & Kayley

Az élet olyan, mint a szép zene: betölt bennünket, jólesik, de nem tart sokáig.

- Csak nem szeretem, ha valaki túlságosan elbízza magát. - a mosolyából látom, hogy érti, hogy csak viccelődök, semmi több nincs most ebben, és egyébként meg tényleg nm szeretem, ha valaki kimondottan elbízza magát, mert hát na, tényleg jóképű a fickó, de kezelhette volna ezt a helyzetet máshogy is. Nem lennék most a szobájában, ha teszem azt ki se jön, vagy ha letorkol, hogy miért bántalmazom azt a kávéautomatát és miért nem hagyok neki nyugtot, amikor épp pihenni szeretne a szobájában, vagy tudom is én. De azért szó se róla szép kék szemei vannak, és azért nem egy rossz darab, de szerintem ezzel tisztában van annyira, hogy ne mondjam ki csak így nyíltan, mint mondtam amúgy se jó, ha egy pasi túlságosan elbízza magát.
- No látja, hát ezért nem növelem még én is az önbizalmát, ha jól sejtem amúgy is van. - teszem hozzá még egy mosollyal. Na igen, azért ő is láthatóan ad magára, de nem viszi túlzásba sem. Én is valahogy így vagyok ezzel. Egyébként is tény, hogy számít a külső, de ha mellé rémes személyiség társul, akkor aztán mindegy, hogy hogy néz ki az ember, és ez persze fordítva is igaz. A visszakérdezésre csak finoman megrántom a vállam.
- Igen, voltam... de ez egy viszonylag hosszú és rémesen unalmas történet. - és még csak nem is túl vidám, hiszen olyasmi miatt változtattam, amire igazán nem vagyok büszke. Tény és való, hogy az életem elég egyszerűen indult és soha sem voltak nagyobb problémáim, de idővel az ember ha szerencséje van, akkor rájön, hogy jobb, ha változtat, mert nem jó, ha örökké felszínes marad. Nem akartam az lenni, és főleg nem akartam bántani másokat, kihasználni... érzéseket. Bőven elég volt ezt egyszer megtenni, többé nem fogom. Aztán csak csendben bólintok. Ezek szerint ő talán épp az ellentétem, a semmiből épített fel valami jót, míg én épp a jóból próbálok felépíteni valami nehezebbet, de... jobbat azt hiszem. Az ember nem élhet örökké a szülei nyakán, ez a nagy büdös helyzet.
- Igen, pont e miatt lep meg, hogy egy ilyen lepukkant helyen szállt meg. Nem illik önhöz, vagy rosszul gondolom? - nem is tudom, a tartása, a külseje alapján nem úgy fest, mintha valami szakadt alak lenne. Jó-jó, én sem vagyok az különösebben, de én inkább csak lerobbantam itt. Kettőnk közül mégis csak úgy tűnik, hogy azért jelenleg ő a nagyágyú.
- Tudja mindig is úgy voltam vele, hogy semmi értelme, ha egy nő agyon sminkeli magát, aztán másnap reggel meg kiderül, hogy miután megmosta az arcát, aludt és gyűrötté vált... már nagyon nem ugyanaz, mint volt. Butaság ilyen illúziókban ringatni bárkit is. - pedig sok nő teszi, de ez csak átverés. Sőt olyat is hallottam már, aki minden reggel felkelt korábban, hogy gyorsan rendbe szedje magát, újra sminkeljen, hogy megint csak azt a tökéletes arcát mutassa. De ha valakit érdekel az ember, akkor ennek mi értelme? Egyébként is egy idő után kiderül a turpisság, és akkor majd jön a nagy pofára esés? Amúgy is valakit azért érdekeljen egy nő, aki, ne pedig azért, aminek mutatja magát.
- Tudom, de azért így sem repesek jobban a boldogságtól. - húzom el picit a számat. Nem az ő hibája, szóval ez nem neki szól, inkább nekem, az én hevességemnek, hiszen én voltam a buta. Túlságba sikerül esni, és eldurrant az agyam, mert túl sok volt a zűr ma és nem bírtam már kezelni a dolgot. Most már amúgy is ez van és a kávéja az tényleg ezek után életmenőnek bizonyul. Nem is csoda, ha mire visszatér a kocsim átvizsgálásából majdnem sikerült az egészet eltüntetni, pedig alvásra is lesz ma még szükségem, de most nem érdekel, a kávé sokkal fontosabb, egy kicsit lenyugtat és felpörget... bármennyire is ellentétesen hangzik ez most.
- Bókolni azt tudsz, ezek után főleg remélem, hogy nem vagy útszéli szatír. - nem mondom, hogy tökéletes vagyok önvédelem terén, de azért nem adnám könnyen a bőröm. Nem az a típusú nő vagyok, akit ha bántani akarnak, akkor csak visít, mint a malac vágás előtt. Hülye egy hozzáállás és attól semmi sem lesz jobb. Oké, még nem támadtak meg soha, de szerintem igenis megvédeném magam, legalábbis nagyon erősen azon lennék, hogy ne legyen könnyű dolga annak, aki ártani akar nekem.
A motort illető infokra csak hatalmasat sóhajtok. A kocsik... baromi fontos nekem, és nem valami remek hír, hogy hanyagolnom kell és egyelőre még nem tudom honnan a fenéből szedem össze a szükséges pénzt, hogy megjavíttassam, ha tényleg annyira tropára ment. Amikor csak úgy átveszi a pólóját nem nézek félre, vagy ilyesmi, de nem is mustrálom látványosan. Nem vagyok szívbajos és láttam már férfi felsőtestet, hogy ne érjen ez olyan váratlanul. - Most épp... nem mondanám. - na igen, ez azt hiszem látszik a hozzáállásomon. Nem vet fel a pénz, de nem akarok a szüleimtől segítséget kérni már az első kisebb akadályoknál, amikor arról volt szó, hogy én próbálom meg rendbe tenni az életemet. - Ezt hogy érti pontosan? - kissé azt hiszem gyanakvóbbá vált a tekintetem, a hangom is. Arról volt szó, hogy nem útszéli szatír, de attól még nem tudhatom, hogy kicsoda, vagy micsoda. - Én nem olyan nő vagyok! Meg tudom többnyire oldani a problémáimat. - ha nehezen is, de tuti, hogy nem... Nem tudom hogy mire gondol, de nem fogok olyan módon pénzt szerezni, mint valami útszéli kis prosti, ez tuti biztos.

Tárgy: Re: Town Line Motel Pént. 5 Szept. - 12:52

Kayley & Saul

- Maga aztán keménydió, mindig így próbálkozik letörni a férfiakat? – kérdezem tőle mosolyogva. Ahogy elnézem, sikerült őt végre valamilyen módon feldobni, aminek örülök. Eleinte úgy tűnt, hogy egy buta libával lesz dolgom, de végül is kiderült, hogy egész értelmes nő, úgyhogy így már mindjárt más a helyzet. Én is dühöngtem régen, de olyan kétszáz éve nem vesztettem már el az önuralmamat és nem is szándékozom. Megtanultam, hogy felesleges tombolnom, nem érek el vele semmit, így hát önuralmat tanultam és sokkalta szórakoztatóbb, mint a rombolás. Persze, igaz az, hogy jólesik mindent szétverni, ami a közeledbe kerül, de uralkodni az indulataid felett… sokkal jobb, célravezetőbb.
- Jómagam is így vélem, mindenki legyen tisztában önmagával, és tegyen azért, hogy más is meglássa őt. – persze, vannak olyanok, akiken nem lehet segíteni, akik született bányarémek, de a többségen azért sokat tud segíteni például a smink, vagy ma már mindenféle beavatkozás van, ahol áttudják szabni akár az ember arcát, szóval nem hinném, hogy lehetetlen vállalkozás lenne tisztában lenni önmagunkkal. A magabiztosság ad egy kis pluszt az ember kisugárzásába, elősegíti azt, hogy észrevegyék.
- Csak volt? – ezek szerint jól éreztem azt, hogy ő az a gazdag szülők lánya típus, de kissé furcsállom azt, hogy csak volt, mert általában ebből nem lehet ”kigyógyulni”, de ezek szerint neki sikerült, ami igencsak nagy teljesítmény, nézve azt, hogy a mai világban milyen emberek élnek. Csak a külsejükkel foglalkoznak, ami persze önmagában nem lenne baj, ha mondjuk nem rekedtek volna meg egy kavics agyi szintjén. Üdítő újdonság az, hogy Kayley a jelek szerint nem ilyen.
- Ugyan, nem is emlékszem rá, és elég jól megy a sorom, hogy ne ragadjak le a múltamnál. – oh, igen, ha leragadnék a múltamnál, akkor minden bizonnyal évezredekig lennék depressziós, mégis mi értelme lenne? A múltunk is mi vagyunk, nem hiszek abban, hogy olyan szörnyen rossz lenne, hiszen az ellenségeim, akiket megöltem nem jöttek vissza, hogy évszázadok múltával is kísértsenek engem. Nem hiszek abban, hogy valaki a múlt fogságában él.
- Ez is igaz, de nem hinném, hogy magán találnék hibát a smink alatt. – persze, látom rajta amúgy is, hogy nem kent magára valami sokat, és gondolom már éppen elegen dicsérték meg a külsejét. Ez mindig is így volt, mindig tömegesen harcoltak a gyönyörű nők kegyeiért, csak a középkorban ennek jegyében még meg is ölték egymást, ma már nem mennek el ilyen messze, inkább csak összemérik a férfiasságukat, vagy a pénztárcájuk tartalmát veszik nagyító alá… szánalmas, hogy hova jutott a világ.
- Igen, ez még a szerencsés esett. Sokkal rosszabbul jártál volna, ha eltörik. – na igen, így még szerencsésen megúszta. Furcsa, hogy manapság a legapróbb töréseket is milyen nehezen kezelik az emberek. Régen ez mindennapos dolog volt, nekem is törték már el több csontomat egy nap alatt, de ez akkoriban általános volt, nem volt ember, akinek ne törték volna legalább egyszer el a kezét, és azok, akik veszélyes munkát űztek, akárcsak én, ezt általában megsokszorozták, és igen sokszor voltak gyengélkedőben. – Megérdemled! – mondom mosolyogva, ahogyan odaadom neki a kávét. Örülök annak, hogy a kulcsot odaadja gond nélkül, elvégre ellopni nem tudom, igaz? És szerintem már tettem érte annyit, hogy legyen az irányomba egy minimális bizalma.
- Egy gyönyörű nő, aki ráadásul még meg is tudja magát védeni. Minden útszéli szatír rémálma vagy, remélem tudod. – válaszolok neki mosolyogva. Persze, nem ismer engem, de kihallom a hangjából, hogy csak viccnek szánta. Nem szokásom csak úgy nőket a szobámba csalogatni, az utcán kapom el őket, hogy táplálkozhassak, de jelen pillanatban nem vagyok éhes, nincs szükségem valaki más életére, úgyhogy megmenekült. Sajnálnám is egy ilyen szépségnek elvenni az életét, de ugye a szükség nagy úr, ha muszáj lenne, akkor gondolkodás nélkül megtenném.
- Hát… attól félek, hogy igen, a motor teljesen szétment, nem lesz olcsó a javítás. – mondom együtt érzően majd gyorsan a bőröndömhöz sétálok, hogy egy gyors pólócserét beiktassak, mert tiszta olajfolt lett a másik. – Gondolom nem állsz a legjobban anyagilag, igaz? – legalábbis erre tudok következtetni abból, hogy már nem az a plázacica, aki régen volt. Ha valaki elszakad a gazdag szülőktől, azt általában vagy kitagadják, vagy van annyi lélekjelenléte, hogy megpróbál a saját lábán élni, és nem megy vissza pénzt kuncsorogni. Utálom a gyenge akaratú embereket, akik képtelenek maguktól megélni, akiket mindig segíteni kell, mint valami felnőtt csecsemőket. Az élet alapvető követelménye, hogy életben tud tartani magad. – Talán van rá megoldás, hogy ezen segítsünk. – mondom mosolyogva, ahogyan leülök az ágy szélére vele szembe.

Tárgy: Re: Town Line Motel Csüt. 4 Szept. - 14:42

Saul & Kayley

Az élet olyan, mint a szép zene: betölt bennünket, jólesik, de nem tart sokáig.

- Ezt azért inkább köszönheti a kávéautomatának, meg a rémes napomnak, mint a jóképűségnek. - mosolyodom el, de értékelem, amit tesz, még ha talán nem is szándékos. A mérgem már legalább elpárolgott, sőt azt hiszem mondhatom, hogy talán még jól is érzem magam ezzel a kis adok-kapokkal. Ha nem így indult volna a mai nap még azt is mondhatnám, hogy egész jó a helyzet, csak az eddigi mélyrepülés azért nehezebben engedi, hogy tényleg igazán pozitívra sikerüljön váltani, de magamhoz képest igyekszem, és ő szó se róla sokat segít ebben.
- Végül is van tükröm, nem várom el folyton, hogy bókoljanak, bár persze jól esik, de ha az ember ad a külsejére, akkor legyen egy egészséges önbecsülése. - sosem értettem azokat, akik folyton csak nyafognak, de persze nem változtatnak. Ha úgy érzed, hogy kevés vagy, akkor tegyél, hogy máshogy legyen, ha úgy érzed elhíztál fogyj le, ha nem tetszik a hajad színe, akkor festesd át. Az a fontos szerintem, hogy az ember önmagával legyen kibékülve, és akkor mindenki más is azt fogja látni, amit ő is gondol magáról. Egyáltalán nem az számít, hogy milyen vagy igazából, sőt gyakran egy olyan nőért is rajonghatnak, aki az átlag szerint nem egy bombázó, de a jelleme, a kisugárzása kiemeli őt annyira, hogy az bőven helyettesítse azt, ami esetleg a természet megvont tőle. Tőlem meg amúgy se vont meg semmit, szóval... szeretek a saját bőrömben lenni, nem vágyom máséra és nem vágyom másnak lenni. - Ennyire kiismerhető lennék? De azért ne gondolja, hogy valami felületes plázacica lennék. Voltam, de... már nem, viszont a cipőimről nem tudok lemondani. - meg a szép ruhákról, meg a kiegészítőkről... na jó ezekről egy fokkal jobban, de a cipők... nem megy. Amúgy sem dohányzom, ritkán iszom kávét, csak ha nem bírom, szóval valamilyen káros szokás nekem is kell, ami időnként megrövidíti a pénztárcámat.
- Oh... ez szomorú, sajnálom. - elsőre pedig nem néz ki úgy a fickó, mint aki árvaházban nevelkedett, bár persze nem illik csak úgy a külső alapján ítélni, ez is tény, és mondjuk egy felettébb lerobbant motelben szállt meg, de a kiállása meg minden alapján azért mégsem úgy képzelném el, mint egy menekültet, akinek sose volt otthona. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet szülők nélkül, hiszen nekem voltak, vannak és felettébb jó életem volt, pont azért akarok végre egy kis önállóságot szerezni, még ha amúgy felettébb nehéz is.
- Ez tény, de csak azért van, mert a férfiak nem sminkelnek. - mosolyodom el szélesen. Azért szó se róla, mert amúgy helyes pasi, tényleg, nincs mit szégyellnie. Én meg nem vagyok annyira eltelve magamtól, hogy tényleg mindenkinél én vagyok a szebb, bár már mondták rám, hogy a máz nélkül sincs velem különösebben gond, meg nem is szoktam túlságosan vastagon sminkelni. Az nem jó, ha az ember már teljesen elváltoztatja magát, csak finoman, természetesen, ami olyan, mintha nem is lenne, de mégis dob egy kicsit a külső megjelenésen, no meg persze eltünteti teszem azt a fáradtság jeleit.
- Pár nap? Remek! De gondolom örüljek, hogy ennyivel megúsztam. - sóhajtok fel. Pár nap se jó, annyi dolgom lenne, és ez a bicegés, meg ha nem vehetem fel a rendes cipőimet... az sem tudom, hogy van-e egyáltalán valami lazább darab, mondjuk sportcipő valahol a szekrény aljában, ami esetleg jó lehet és amibe belefér a lábam. Vagy most akkor pár napig rá se kéne állnom? Sejtelmem sincs, azért kissé elkeserítő a helyzet, de persze hárítok, nem az én hibám, az a gép volt a szemét, hogy elnyelte a pénzt az az igazság. - Sok cukorral, sok tejjel, ma bűnös életet élek! - ezek után igazán megérdemlem. Az sem lenne olyan rémes a részemről, ha betörölnék egy tábla csokit csak úgy helyből, mert... mert megérdemlem és kész, és mert jár nekem, hogy egy kicsit még jobban feldobja a dolgom, bár azért az is sokat segít, hogy miután megkaptam a kávét megnézi a kocsimat. A kulcsot gond nélkül adom oda és még egy köszönömöt is utána rebegek, mielőtt hátradőlnék, hogy kortyolgassam a kávét. Ez már... állatira kellett!
- Remek! - hallgatom végig, amikor bejön. A kocsimnak annyi és nem jönnek ma már a szerelők, mert gondolom késő is van. Hát komolyabban nem repesek most a boldogságtól, bár azt hiszem ez tökéletesen érthető. Így az marad csak, hogy összeszorítom kicsit a számat és szó nélkül iszom meg a kávém maradékát, amikor nagy nehezen eljut az is hozzám, amit mondott. Túlságosan leköt most, hogy agyalok azon, hogy egyáltalán miből szereltetem meg a kocsimat, mert valamiből meg kell. - Hát jó, de előre szólok, hogy tanultam mindenféle női önvédelmi praktikákat! Szóval, ha mégis útszéli szatír lennél... akkor már előre add fel. - a halvány mosoly ami a szám szegletében játszik azért azt mutatja, hogy viccelek. Nem nézem ki belőle, hogy szatír, de azért jobb tisztázni, főleg hogy egy motelről beszélünk, ahol nincs éppenséggel minden szobában két ágy, ahogy itt sem, de most tényleg nem kéne még pénzt költenem arra is, hogy kivegyek egy másikat. - Szerinted sokba fog kerülni megcsináltatni a kocsimat? - a pasik ehhez jobban értenek, és jobb már előre ledöbbennem, mint hogy a szerelő mondjon egy horribilis összeget és én ott ájuljak el helyben.

Tárgy: Re: Town Line Motel Szer. 3 Szept. - 15:12

Kayley & Saul

- Azt ne felejtse ki, hogy körülbelül egy percre volt szükségem, és máris a lábait fogdoshatom. – mondom neki szelíd mosollyal. Nem arról van szó, hogy elbizakodott lennék, én csak… talán mégis erről van szó, de csak azért, mert tudom, hogy igazam van. Azt nem tudom, hogy ő pontosan miként tekint rám, de azért puhatolózni szabad, nem igaz? Akikkel nőkkel eddig dolgom volt, még egyikük sem küldött el, senkitől nem kaptam egyetlen rossz szót sem, így hát az a benyomásom, hogy a nők körében népszerű vagyok, és azt hiszem senkinek sem ártott még egy kis egészséges szintű elbizakodottság, igaz? Minden bizonnyal ő is hasonlóképpen vélekedik magáról.
- Tetszik, hogy ennyire tisztában van magával, és ki is meri mondani ezt. A legtöbb nő nem ilyen. – azok mindig csak elismerésre vágynak, figyelemre, epekednek azért, hogy valaki megjegyezze mennyire jól is néznek ki. Felüdítő élmény hát találkozni végre egy olyan nővel, aki tisztában van az adottságaival és biztos magában, ezen véleményét ráadásul még csak nem is rejti véka alá. – A cipő miatt pedig ne szomorkodjon, nagyot csalódnék, ha kiderülne, hogy nincs még egy raktárnyi hasonló belőlük. – igen dekoratív nőnek néz ki, így feltételezem, hogy neki is két szobára való cipője van, ami szerintem teljesen felesleges, de mindenki arra költi a pénzét, amire szeretné, igaz? És ha ezzel azt a célt szolgálja, hogy megőrizze a szépségét, akkor nem csak magának tesz ezzel jót, hanem annak is, aki megnézi őt. És abban egész biztos vagyok, hogy Kayley után gyakran fordulnak meg az utcán.
- Nem, nem ott, hanem itt az Államokban egy New York-i árvaházban. A szüleim hamar haltak meg a háborúban, de engem még hajóra tudtak rakni. – ennek persze a nagy része rögtönzött hazugság. Palesztinában nőttem fel, és csak a tizenkilencedik század elején látogattam el először Amerikába, véglegesen pedig az első világháborút követően telepedtem le itt. Azonban történetnek tökéletes az, amit Kayley-nak mondtam. Palesztinában folyamatosan háború dúl, úgyhogy teljességgel mindegy, hogy a szüleim húsz évvel ezelőtt vesztek oda, vagy kilencszáz évvel ezelőtt.
- Köszönöm, igyekszem jól kinézni, de sajnálatos módon nem megy olyan jól, mint neked. – mondom egy féloldalas mosoly kíséretében. Nem különösebben érdekel, hogy hány éves, és megkérdezni nem fogom tőle, elvégre nem illik. Talán a húszas évei elején jár, maximum közepén, nagyon fiatal nő az már biztos, és igen szemrevaló, remek géneket örökölt, úgyhogy talán nem is fáj neki olyan sokba az, hogy így nézzen ki. Azt kell mondanom, hogy én is remek géneket örököltem, hiszen már közel kilencszáz éve, hogy nem öregedek. Persze, ennek van feltétele, de ez most mellékes.
- Pár nap mindössze, annyira nem vészes szerencsére, időben léptem közbe, hogy megmenthessem a lábad. – nem feltétlen az én érdemem ez, de ha nem bukkanok fel, akkor minden bizonnyal addig rugdossa azt a szerencsétlen gépet, amíg el nem tört volna valamelyik lábujja, úgyhogy egy kis túlzással mondhatjuk, hogy én vagyok a nap hőse, igaz? Persze, jöhettem volna előbb is, de a lényeg a lényeg, hogy nem történt komolyabb baj, és néhány nap múlva már ismét belebújtathatja a lábát valamelyik méregdrága cipőjébe, mert kötve hinném, hogy ne költene rájuk.
Elnevetem magamat, mikor meglátom az ártatlan arcot, és mosolyogva csóválom a fejemet, ahogyan bekötözöm a lábát, majd pár pillanat késlekedés után fel állok, hogy aztán a kávéfőzőhöz léphessek. – Hogyan iszod? – a válaszától függően csinálom meg neki, majd adom a kezébe. – Mindjárt jövök, megnézem az autódat, addig nyugodtan helyezd magad kényelembe! – természetesen elkérem az autó kulcsát, és remélem, hogy nem fog akadékoskodni, mert mindent elkövettem az utóbbi percekben, hogy elnyerjem a kezdő bizalmát. Ha megkapom a kulcsokat, akkor olyan tizenöt perc múlva térek csak vissza, ruhámat olajfoltok díszítik a járművel való csata után. – Nos… azt hiszem kénytelen leszel egy ideig nélkülözni az autódat. – nem értek hozzá túlzottan, de a motor teljesen tönkrement, kötve hiszem, hogy azzal hazafog tudni menni. – Beszéltem a recepcióssal is, a szerelők csak holnap tudnak kijönni, így ha gondolod, akkor aludhatsz a szobámban, és nem kell kivenned egy sajátot. – természetesen ez csak egy felvetés, nem fogok megsértődni, ha visszautasítja és úgy gondolja, hogy inkább kivesz egy szobát, vagy elindul haza gyalog esetleg.

Tárgy: Re: Town Line Motel Kedd 2 Szept. - 18:19

Saul & Kayley

Az élet olyan, mint a szép zene: betölt bennünket, jólesik, de nem tart sokáig.

- Én ugyan nem! Ne bízza el magát csak azért, mert... ilyen gyorsan levett a lábamról, bár az inkább a kávéautomata érdeme. - eresztek meg egy halvány mosolyt. Na igen, azért tudok én értelmesebben is viselkedni, ha épp nem vagyok az idegösszeomlás szélén és valamelyest már sikerült legalább egy fokkal jobban lenyugodnom. Az sokat segít, hogy legalább valaki van, aki egy kicsit kedves velem, mert hát az eddigi nap az komolyan halálosan gyűlöletes volt és már azt hiszem kijár nekem, hogy valaki egy kicsit kedves legyen, vagy legalább segítőkész, ha pedig a kettő együtt, az még jobb, mint amire számíthattam. A bókra szélesedik is kicsit a mosolyom.
- Tisztában vagyok, azok bújtatom mindig gyönyörű cipőkbe. - na azért erre már kicsit megrezzen a szám széle, hiszen a cipőm... na az nagy kérdés, hogy vajon menthető-e még. Nem vagyok benne biztos, pedig szép darab volt, határozottan szerettem is, de mondjuk tény és való, hogy akad még pár a szekrényemben. Nem is pár, egy kazal, hiszen imádom a cipőket, de ez érthető is, ha már így kiemelte, hogy szép a lábam. Oda is figyelek rá, hetente eljárok pedikűröshöz, hiába vagyok most nagy spórolásban, de ez nálam alapvető. Változtam a nagyon fellengzős időszakom óta, de attól még nem dobtam el magamtól mindent és a külsőmre a mai napig is adok.
- Jó, hát arra senki sem emlékszik hol született, de ezek szerint nem ott nőtt fel? - mert hát eltart egy ideig, míg kialakul egy gyereknek olyan szintű memóriája, hogy emlékezzen rendesen mindenre, és a születés az nem olyasmi, amire tényleg lehet emlékezni, de attól még fura, hogy nem tudja, hogy hol született. Mármint abból lehet, hogy mit mondtak a szülei, vagy hogy hol nőtt fel, az is sok mindenről árulkodik, az már meglepő, hogy ha mondjuk ezekről nem sok fogalma van, bár hallottam már mindenféle emlékezet kiesésekről, de ha jól tudom ez nem túl gyakori. A tegezés végülis nem zavar különösebben, tény, hogy ha már valaki a lábamat fogdossa, akkor fura is lenne magázódni, meg hát segít, főz kávét, ez minimum ér annyit, hogy ilyesmin ne akadjak fenn, egyébként sem vagyok oda a túlzott hivatalosságért.
- Sejtettem, látszik a kis... szarkalábakból, bár nem mondom, hogy nem áll jól. - mosolyodom el. Azért nem kérdezek rá, hogy hány éves. Nem kell. Tény, hogy a nőknél ez olyasmi, amit nem illik megkérdezni, de szerintem másoknál sem feltétlenül, gondolom azért a pasik sem szeretnek villogni vele, ha tudom is én átléptek már egy bizonyos kort, bár őt nem mondanám harmincnál többnek így első ránézésre, aztán persze tévedhetek, vannak olyanok, akik nagyon jól tartják magukat idősebben is, no meg olyanok is, akik fiatalon is idősebbnek néznek ki a koruknál, mert már elitták a külsejüket, netán csak... ilyen a génkészletük. Én szerencsére az inkább fiatalabb a koránál kategóriába vagyok sorolható, nem néztek még sosem idősebbnek annál, mint ami vagyok, zokon is vettem volna.
- Azt megköszönöm. És mikor megy le a dagadása, mert így... kb. képtelenség felvenni a cipőmet. - bár ennek már... de másikat is nehéz lenne, hiába akad tartalék a kocsiban. A legtöbb lábbelim olyan, ami tökéletesen illik a lábamra, és ha az ujjam, vagy akár több is fel van dagadva... hát totál esélytelen felvenni. A megjegyzésére már csak megrántom a vállam. - Igazából az automata kezdett ki velem, azzal, hogy elnyelte a pénzt. - egészen ártatlan képet vágok, kb. olyat, mint egy öt éves, amikor mindenki szeme láttára verte le a vázát a polcról, de persze ennek ellenére még is tagadja. Tudom, hogy nem okos döntés rugdalni egy kávéautomatát, de... ha az ember ideges, akkor nem az okos döntések vezérlik nem igaz?

Tárgy: Re: Town Line Motel Hétf. 1 Szept. - 13:32

Kayley & Saul

- Próbálkozni azért még szabad, igaz? – valahol megtudom érteni azt, hogy miért morog mindenért, de remélem, hogy egy pont után azért áttörik a gát és végre megmutatja azt, hogy nem minden ember a végletekig ostoba, aki ebbe a korba született. Nincsenek nekem előítéleteim, pusztán csak már éltem annyit, hogy tapasztalatokat gyűjtsek, és azt kell, hogy mondjam, nem tetszik, amit látok. Kiveszett az emberekből a becsület, a bátorság és az önfeláldozás képessége. Akad kivétel persze, de a mai kor szülöttei már nem foglalkoznak magukon kívül mással. Régen is hasonló volt a helyzet, de akkoriban képesek voltak nagy döntéseket meghozni az emberek, még ha ez a bukásukkal járt is.
- Maga, éppen most. – mondom egy kedves mosollyal fűszerezve meg a szavaimat. Nem szokásom magamat fényezni, bár szoktam, de most nem azt teszem. Tisztában vagyok a külsőm adta előnyökkel és hátrányokkal, de azokat a képességemmel kitudom küszöbölni. Kilencszáz év alatt bőven volt már dolgom a gyengébbik nem képviselőivel, és még egyik sem élt panasszal soha, és az a meglátásom, hogy még manapság is a jó képű férfiak soraiba sorolnak a nők. Azt persze nem tudom, hogy ő pontosan mit is gondol rólam, de azért puhatolózni szabad, nem igaz? Elvégre mindenki szereti tudni, hogy a másik miként is tekint rá. – Egyébként gyönyörű lába van, kár volt így elintéznie. – mondom egy széles mosoly kíséretében, ami talán inkább már vigyor. Nem vagyok sorozatgyilkos, legalábbis nem olyan, amilyennek az emberek leírják azt. Én nem minta alapján ölök, nem élvezetből és nem figyelem ki az áldozatom. Én azért teszem, amit teszek, hogy életben maradjak. Elveszem a másik életét, hogy cserébe én élhessek. Felhasználom, ha így tetszik, és nem hagyom kárba veszni a lelkét. A középkori ember félt tőlem, a sátánt látták a szemeimben, és élveztem, hogy ily tudatlanokkal vagyok körülvéve, sokkal könnyebben lehetett őket kijátszani egymás ellen, hiszen a félelem hatalom, bármennyire is ágálják az ellenkezőjét.
- Nem tudom, nem emlékszem, de ha nem minden igaz, akkor Palesztina környékén születhettem meg. – való igaz, hogy nem tűnök külföldinek, és ez már engem is sokszor elgondolkodtatott. Bár közel sem lehetetlen a dolog, hiszen már akkoriban is sokan települtek át Európából a Közel-Keletre, szóval ez nem zárja még ki a lehetőségét a származásomnak, de nem vagyok se arab, se zsidó, se keresztény. Akkor már inkább az ördög képében tetszelegnék. Sokan szoktak rákérdezni a nevemre, egyesek még csak kiejteni se tudják, ha leírva látják, ami nem gond, érthető, ritka név, közel kilencszáz évvel ezelőtt használták.
- Igen, biztosíthatlak, hogy pár évvel mindenképp idősebb vagyok, mint te. – mondom mosolyogva. Pár év, úgy körülbelül több, mint nyolcszáz, de ezt nem tudhatja, nem is írnám a rovására, mint tudatlanság. Mégis miért jutna eszébe az embernek az, hogy vannak olyan egyének, akiken nem fog az idő vasfoga? Tudom, hogy vannak még különleges emberek a világon, utazásaim során sokukkal találkoztam, és még többjüket öltem meg, azaz hasznosítottam az életüket. Nem azért mert irigy lennék, mert csak az én kiváltságomnak érzem ezt. Hanem mert egy különleges ember élete sokkalta többet ér, mint egy átlagos emberré, tovább kitart, több erőt ad a kezembe.
- Nem tört el, csak elég csúnyán megzúzódott. Ha megengeded, akkor eltudom látni, és talán egy-két múlva már kutya bajod se lesz. – mondom, ahogyan elengedem a lábát és felegyenesedem, hogy megkeresem a fürdőszobában az elsősegély dobozt. – Remélem megtanultad, hogy nem éri meg kikezdeni a kávéautomatákkal. – nem sértésnek szánom ezt, hangomból hallhatja is.

Tárgy: Re: Town Line Motel Vas. 31 Aug. - 21:42

Saul & Kayley

Az élet olyan, mint a szép zene: betölt bennünket, jólesik, de nem tart sokáig.

Csak csináljam... na persze. Olyan egyszerű lenyugodni és nem foglalkozni a ténnyel, hogy körülötted minden baromira összekuszálódott rövid idő alatt. Nem, egyáltalán nem egyszerű. Totál ki vagyok bukva, hogy ez a nap ilyen rémesen alakult és még lehet hogy az ujjamat is eltörtem mellé, szóval... nem vagyok éppenséggel jó állapotban. A karját pont ezért fogadom el, mert amúgy sem tudok ráállni és nem is akarom még tovább kínozni magam, így is már nagyon sok volt a nap, és jó lenne végre egy kicsit tényleg lenyugodni. Kell hozzá egy kávé, esetleg egy nagy alvás... vagy tudom is én, de mindenképpen olyasmi, amitől egy kicsit emberibb szintre hozhatom magam.
- Nagyon vicces! - húzom el a számat. Csoda, hogy az nem csúszik ki a számon, hogy ha nagyon akarja, akkor komolyan elsírom magam. Nem vagyok így se kifejezetten jó kedvemben. Ezért nem is akadékoskodom azon, hogy leveszi a cipőmet. Annyira azért csak nem durva, hogy nehéz legyen levenni a lábamról, bár persze ha feldagadt az ujjam, vagy ha szimplán csak óvatos akar lenni, akkor végül is meg tudom érteni a dolgot. Mindegy is, nem akarok folyton minden miatt rámorogni, pedig nagyon olyan állapotban vagyok, de nem hiszem, hogy sokat érek el vele, hogy még az egyetlen talán normálisnak tűnő embert is elmarom ezzel.
- Ki mondta, hogy jó képű? - szökik fel kissé a szemöldököm, ahogy oldalra döntöm a fejem és úgy pillantok rá mosolyogva. - Egyébként hallottam már olyanról, hogy valaki a lábakra indul be, de komolyan nem lehetek annyira szerencsétlen, hogy egy ilyen nap után még bele is botlom egy sorozatgyilkosba, vagy ha mégis... akkor komolyan megérdemlem. - biztosan csak viccel, ezért nem is veszem komolyan. Nem létezik, hogy ennyire szerencsétlen legyek és amúgy is elég sokan vannak a környéken, sikítanék, meg hallanák... nem? Na jó, ezt már inkább nem gondolom tovább. Nem lesz bajom, a pasas nem fog a lábam miatt kinyírni, mert nem és kész.
- Érdekes neve van... honnan származik? - ha leírva látnám jó eséllyel még azt se tudnám, hogyan kell kiejteni, de a kiejtése alapján sem vagyok benne biztos, hogy le tudnám írni, pedig első ránézésre nem látszik a fickó nagy külföldinek, bár az is lehet, hogy kevert és csak az apja valami... arab? Vagy milyen név ez vajon? A felvetésére csak lassan bólintok, amikor sikerül elszakadnom a gondolatoktól, amik a neve körül forognak erősen. - Amúgy is gondolom hasonló korúak vagyunk, talán te pár évvel idősebb. - nem tudnám megtippelni, sose voltam jó kormeghatározásban. Fiatalos a külseje, hasonló lehet a kora tényleg, mint az enyém, tuti, hogy nincs köztünk több mondjuk öt évnél. Azt persze nem tudhatom, hogy az ötszáz felett járunk inkább, de hát honnan a fenéből jutna ilyesmi az eszembe? Már előre összeszorítom a számat, és úgy bólogatok, amikor a lábam felé, azaz az ujjam felé közelít. Azt innen is látom, hogy fel van dagadva, még azt se tudom, hogy veszem vissza a cipőt, mert persze hogy egy szép, formás, magassarkú, amit imádok és nem fog beleférni a lábam, ha épp kétszer akkora. Amikor az ujjamhoz ér, konkrétan sikerül felvinnyogni, csukott szájjal ez nem annyira drasztikus, de az látszik rajtam, hogy rohadtul fáj, de nem jutok el addig, hogy netán megrúgjam. - Mondja, hogy nem tört el... - nem is tudom, hogy az miből látszik, de már innen is úgy tűnik nekem, hogy állati csúnya...

Tárgy: Re: Town Line Motel Vas. 31 Aug. - 1:00

Kayley & Saul

- Csak csinálja. – nincs a hangomban él, inkább barátságosan mondom, sem mint ellenségesen. Már kicsivel több, mint kilenc évszázada élek, de még mindig képtelen voltam megfejteni az embert. Az a nagy baj, hogy az idő elteltével és technika fejlődésével az ember is folyamatosan változik. A középkori ember egyszerű volt, akár egy gorilla, a maiak pedig tudatlanok, mint egy szék. Általában. Néha azért beleakadok egy-két normális emberbe. Nem mondom, hogy őrült lenne ez a nő, csak nem sikerült valami jó első benyomást tennie azzal, hogy darabjaira akarta szedni a puszta kezeivel meg a lábaival a kávéautomatát. - Adja a kezét, segítek. – ha nem támadott rám azért, mert közelebb mentem, akkor azért se fog, amiért a szavaim után egyből lépek is, hogy segítsek neki eljutni a szobámban lévő székig.
- Törött lábujjakkal még az se igazán menne. – mondom neki egy szelíd mosoly kíséretében, ahogy óvatosan leveszem róla a cipőt. Próbálom úgy csinálni, hogy a lehető legkevésbé fájjon neki, de ha valóban eltört a lábujja, akkor így is, úgy is fájni fog neki. Egyelőre magam sem tudom, hogy miért segítek neki, mert nem szokásom embertársaimat csak úgy kisegíteni. Inkább megölöm őket. Nem vetettem még el ezt a lehetőséget az esetében, de nem rég töltöttem fel magamat, úgyhogy jelen pillanatban nem lenne szükségem egy újabb lélekre, de… de majd meglátjuk mi lesz. A szavaira csak egy pillanatra nézek fel, hogy halvány mosollyal az arcomon bólintsak neki. Majd vettek egy pillantást az autójára, talán még sincsen akkora baja, hogy a szerelőket kelljen kihívni hozzá. Persze, azért én sem vagyok mindenható, nem értek olyan jól a járművekhez, de az alapokat még én is rendbe tudom hozni. Gondolom ő nem éppen az a munkás lány. Inkább olyannak tűnik, aki egy pénzes családba született, és ennek megfelelően még nem igazán kellett magáról soha sem gondoskodnia. Aztán persze lehet, hogy teljesen más az igazság, és én látom rosszul, de ez a benyomásom. – Ennyire átlátszó volt? – nézek fel mosolyogva, ahogyan sikerül végre leküzdeni a lábáról a cipőt. – És nem fél, hogy esetleg sorozatgyilkos vagyok? Egy jóképű férfi, aki gyönyörű bajbajutott nőket segít ki, és perverz módon a megismerkedésük után néhány perccel már a lábukat fogdossa. Nem gyanús? – próbálom úgy mondani, hogy kihallja a szavaimból: csak vicceltem. Manapság az emberek képesek mindent szó szerint venni, így igazán nehéz velük kommunikálni, de sikerült rájönnöm arra, hogy a megfelelő hanghordozással sikerülhet velük megértetni a szándékomat. Ahogyan most is teszem. Nem szokásom csak úgy segíteni, főleg nem mások lábának fogdosása a perverzióm, arra azért rájöttem volna az évszázadok alatt. – Saul Charna. – mondom egy féloldalas mosoly kíséretében, ahogyan elszakítom a kezemet egy pillanatra a lábáról, hogy megtudjam rázni a kezét. – Remélem nem baj, ha mostantól tegezlek. – elvégre már túlestünk a formalitásokon, igaz? Tudom, hogy a nőnek kell felajánlania ezt, de már nem az istenverte középkorban élünk sajnos, manapság már az illem egy elégé laza dolog, amit felesleges is betartani. Elég furán érezném magam, ha magáznom kéne Kayley-t, miközben a lábával foglalatoskodom. – Ez talán egy kicsit fájni fog, próbáld meg ne az arcomat megrúgni, rendben? – ha valóban eltörte a lábujját, akkor a következő érintésem elég fájdalmas lesz, ha meg nem, akkor szimplán csak kellemetlen, és jó eséllyel megúszta egy zúzódással.

Tárgy: Re: Town Line Motel Szomb. 30 Aug. - 20:17

Saul & Kayley

Az élet olyan, mint a szép zene: betölt bennünket, jólesik, de nem tart sokáig.

Lehet, hogy talán... mondom talán egy kicsit túlreagálom, de akkor is rémes egy napom van és nem tesz jót, hogy ehhez még közönséget is kapok, aki határozottan úgy néz rám, mint valami sült bolondra. Nem vagyok az, csak nem viselem jól a sorozatos kudarcokat és főleg azt, ha valaki így áll hozzám, mint a portás, meg úgy általában ma az emberek és ezek után nem csoda, ha erről a fickóról sem feltételezek semmi jót. Ha pasi lennék, netán kicsit még ennél is morcosabb, vagy a kulturált viselkedéssel gondjaim lennének, tuti, hogy még minimum rá is morrannék azok után, hogy ilyesmit mond nekem. Nem hívott senkit rám, de attól még lehetek kiakadva, ha egyszer itt ragadtam és elnyelte ez az izé a pénzem és még ki kell fizetnem az autómentőt is, plusz amúgy is baromi fáradt és álmos vagyok. Szóval nem vagyok a toppon, és végül sikerül odáig is eljutnom, vagy inkább felhúz annyira, hogy a nyakába zúdítsak mindent, mert a kis litániám egyértelműen annak számít. Szépen meg kap mindent, amiből ma elegem lett és az amúgy tényleg nem kevés, de ő akarta tudni és nem hagy élni és... brr.... komolyan mindjárt elrobbanok! Aztán már csak a vinnyogás marad, amikor még a lábamat is kivégzem. Nem lepne meg, ha minimum eltört volna pár ujjam, de az, hogy ficamodtak szinte biztos. Tudom, hogy nem kéne ennyire felhúzni magam és nem logikus még ártani is magamnak, de az istenért! Ha túl pipa vagy, akkor marha nehéz reálisan gondolkodni, komolyan istentelenül nehéz!
- Könnyű azt mondani... - összeszorítom a számat, amikor nyugalomra int. Nem vagyok én annyira félős, hogy kiakadjak csak azért, mert közelebb lépett, szó sincs róla, nem rám vallana, főleg, hogy mintha talán nem lenne már olyan jelenleg idegesítőnek tűnő mosoly az arcán, sőt talán... segítene? Persze már az első lépés se nagyon sikerül. Fájdalmasan jajdulok fel, szóval marad a bicegés, vagy végső soron, ha segít, akkor egy fokkal könnyebben jutok el egy épkézláb székig, hogy leüljek végre. Komolyan az se sokon múlik, hogy ne sírjam el magam hála az idegességnek, meg ennek az egész szemét napnak, de végül csak sikerül összehozni, főként azzal, hogy inkább összeszorítom a számat, mielőtt eltörne a mécses. Ezért van, hogy a kérdésre már inkább csak csendben bólogatok, kissé lebiggyedő ajkakkal. A jó francba az egész napba! Csak azért sem fogom elbőgni magam, nem és... nem!
- Ha még az ujjam is eltört én... én komolyan kiszaladok a világból! - nincs biztosításom, ahhoz kéne egy munka és oké itt van apa hitelkártyája, és segítenek bármikor, de hát épp hogy a saját lábamra akarok állni, nem kell még egy kórházi számla is, amit a szüleim fizetnek, mert nekem túl sok lenne. Már az autómentő is kész anyagi csőd jelenleg, pedig azt muszáj lesz kifizetni. - Rendben... köszönöm! - a-a, a kis szipogás még egyáltalán nem azt jelenti, hogy ennek bármilyen tényleges következménye is lesz. Egyszerűen csak az idegesség miatt van az egész és a kávé illata is kezd elérni az orromig, szóval inkább arra koncentrálok. A kérdése viszont kissé azt hiszem meglep, és ezzel nagyjából el is vágja az esetleges mécses eltörés lehetőségét. - Nincs velem senki, és pasim sincs, ha erre érti. - barát... nem tuti, hogy mindenkinél ugyanazt jelenti, szóval ki tudja, hogy esetében ez hogy van. Én már komolyan csak arra a kávéra vágyom, és hogy rendben legyen a kocsim, és hogy aludjak egy jót és... talán a holnapi nap jobb lesz, azért is lenne jó ezt a mait minél előbb lezárni. - Kayley... Kayley Sparks. - nyújtom felé a kezem, mert hát ha már segít csak illik bemutatkozni, szóval ha épp nem a lábammal van elfoglalkozva, akkor megráznám a kezét, na meg akkor, ha épp nem azt tapogatja, hogy mennyire nyírtam ki az ujjaimat durván, mert ha az fáj... igazán nem akarom megrúgni, de a fene tudja, hogy mennyire tudom visszafogni magam, ha rossz helyre nyúl és rosszul.

Tárgy: Re: Town Line Motel Pént. 29 Aug. - 16:51

Kayley & Saul

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy kicsit sem szórakoztató az, ahogy a fiatal nő tombol. Felettébb mókás látvány ez. Az átlag ember annyira…. emberi. Képes ilyen semmilyen dolgokat úgy felfújni, mintha a világ sorsa múlna ezen. Ugyan miért lenne jobb attól neki, ha üti azt a szerencsétlen gépet? Nem fogja előbb megkapni a kávéját. Nem különösebben izgat az, hogy ihat-e kávét, vagy sem. Közelebb menni se szándékozom egészen addig, míg nem látom jelét az értelemnek az arcán. Kitudja, talán megijed és összevissza karmolna. Semmi kedvem ismételten egy nővel viaskodni, így hát inkább várok arra az apró jelre, amiből láthatom: nem közveszélyes egyénnel van dolgom.
-Jeszsus! Csak kérdeztem valamit, nem a KGB-t hívtam magára! – képtelen vagyok azt a halvány mosolyt eltüntetni az arcomról, mert igenis vicces az, ahogyan visszakérdez, majd elismételi a kérdést. Örülök, hogy másodjára sikerült értelmeznie, bár talán mégse, hiszen ahelyett, hogy válaszolna, inkább tovább viaskodik a pórul járt kávéautomatával. Ez a baj az emberekkel. Hogy körülbelül annyi sütnivalójuk van, mint egy széknek. Nem leszólni kívánom a hölgyet, mert minden bizonnyal értelmesebb ő ennél. Mindenkinek vannak rosszabb napjai, én is öltem már embereket azért, mert rossz kedvemben voltam. Nem elítélem, csak… csak valami hasznosabb dolgot kéne tönkretennie, ami nem tud kárt tenni benne. Aztán már csak lemondóan csóválom meg a fejemet, ahogyan egy újabbat rúg a gépbe és feljajdul. Hát erről beszéltem. Legalább vett volna valami kicsit komolyabb cipőt, mert ebben a darabban inkább olyan ez, mintha mezítláb rugdalta volna meg az automatát. Alapjaiban véve nem értem, hogy egyáltalán miért rugdossa, de az ő dolga, én aztán nem szólok bele. Ha így szándékozik eltörni néhány lábujját, akkor csak tessék, csinálja! Nem értem az ilyen indulatos embereket. Persze, eleinte én is az voltam, de az évszázadok alatt türelmet tanultam, így igen nehéz felidegesíteni bármivel is. Van időm, mégis hova kéne siessek?
A kifakadása hallatán képzeletben leugrom a teraszról. Gondolhattam volna, hogy ezért szabott ki halálbüntetést az automatára. Mindazonáltal megértem, hogy ilyen indulatos, sikeresen kifogta élete egyik legutálatosabb napját, a világ egy legutálatosabb helyén. Azonban nem reagálok a szavaira, csak végighallgatom őt, megértően bólintok egyet, majd közelebb lépek hozzá, remélve, hogy nem fog nekem esni, amiért az intim szférájában vagyok. Már egyszer kaptam emiatt egy nőtől, és hosszú percekbe tellett, mire sikerült megnyugtatni, hogy nem akartam én tőle semmit, mindössze csak meguntam a várakozást, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit sietősebb tempóra ösztökélem őt. Azon nők közé tartozott, akiket még csak bottal sem piszkálnék meg. – Nyugodjon egy kicsit meg, kérem! – remélem, hogy sikerül megnyugodnia, mert egy ilyen butaságon teljesen felesleges felidegesítenie magát. – Jöjjön utánam! – ha esetleg akadékoskodna, akkor felőlem aztán itt kint is megvárhat, de szerintem jobb lenne, ha leülne. Ha esetleg nehezen menne a járás, akkor segítek neki eljutni a szobámig, és leülni az egyik székre. Nem egy ötcsillagos panoráma a szoba, de pont elég néhány óra pihenéshez. Vagyis elég lett volna. Mindegy, mivel az előbb kávéért panaszkodott, hát beüzemelem a kávéfőzőt, majd érdeklődve pillantok rá, ahogyan ismét közelebb megyek. – Megnézhetem a lábát? Hátha eltörte valamelyik lábujját. – ha nem, akkor nem, nem fogok erőszakoskodni. Azonban szerintem jobban járna, ha vetnék rá egy pillantást, mert nem valami kellemes törött lábujjal sétálgatni. Nem kibírhatatlan, de nem kellemes. – Aztán az autójára is vettek egy pillantást, rendben? Hátha nincsen komolyabb baja. – nem mondom, hogy értek hozzájuk és megtudnám szerelni, ha komolyabb baj lenne vele, de az alapokat én is tudom, talán a kárt is felmérhetem benne. – Hol van a barátja?– nem hiszem, hogy lenne útitársa, de biztos, ami biztos, azért rákérdezek.

Tárgy: Re: Town Line Motel Csüt. 28 Aug. - 15:49

Saul & Kayley

Az élet olyan, mint a szép zene: betölt bennünket, jólesik, de nem tart sokáig.

Lehet, hogy egy kissé elborult az agyam... jó nem lehet, eléggé biztos, de nem érdekel, akkor is ez a hülye automata most csak hab a tortán. Totál ki vagyok, utálom ezt a napot és nem akarok egy lepukkant motelben megszállni, mert ki tudja hogy mikor bukkan elő egy egér az ágy alól, vagy valami csótány a fürdőszobában és... az egész egyszerűen olyan... brrr... Nem maradok itt, ha más nem és soká jön az autómentő, akkor alszom a kocsiban. Persze ők is azt mondták, hogy kijönnek megnézni a kocsit 5 órán belül, sürgősségi felárral egy órára lehet csökkenteni. Hát a jó fenéket, nem fogok kétszer annyit fizetni csak azért, mert ilyen rohadt pénzsóvár az egész világ, mert erre játszanak, hogy lehúzzák az embert, amikor bajban van. Gondolom a portás is segítene, ha adnék neki valami kis jattot érte, de ez milyen dolog már? Senkibe nem szorult egy cseppnyi segítőkészség sem? Mindenkinek csak az a célja, hogy szívassa a másikat, hogy... hogy lehúzzák minél jobban? Komolyan ilyen világban élünk? Nem fogom hagyni magam, akkor inkább elkínlódok egyedül, de én ugyan nem adom meg senkinek sem azt a lehetőséget, hogy csak azért húzzon ki pénzt a zsebemből, mert amúgy önállóan képtelen lenne a segítségre csak úgy puszta jó szándékból.
Arra is csak egészen késve figyelek fel, hogy valami pasas lép ki a szobájából és dől neki nem messze tőlem a falnak. Hát ez is csak néz, mint borjú az új kapura a helyett, hogy segítene igaz? Komolyan kész csoda, hogy a kezemben lévő maradék aprót nem vágom hozzá úgy lendületből, pedig nagyon megérdemelné, én meg nagyon pipa vagyok ahhoz, hogy megtegyem.
- Hogy mit követett el? Hogy... mi követett... el? - minden bizonnyal már észrevette, hogy nem vagyok a toppon, de azt hiszem a reakcióm végképp ezt támasztja alá. Egy utolsót rúgok a hülye gépbe, ami olyan erősre és olyan rosszul sikerül, hogy konkrétan felvinnyogok után. - A rohadt... életbe! - jó tudom, nem az amúgy viszonylag gyenge cipőben kéne ezt művelni, de a fene se gondolkodik ilyenkor úgy igazán, nekem sem megy. Még a szemem is könnybe lábad egy pillanatra. Ezek után már az sem lepne meg, ha eltörtem volna az ujjam, vagy tudom is én, olyan rossz szögben sikerült beletrafálni. - Ez a szar egyszerűen elnyelte a pénzem, kétszer! Pedig csak egy kávét akartam, hogy kibírjam, amíg végre ideér az autómentő, mert persze a kocsim lerobbant és órák mire végre idedugják a képüket, és persze senki sem segít, hogy legalább belenézzen, hátha csak valami piti baja van, amit két kábel ide-oda dogugatásával meg lehet oldani. Neeem, mindenkinek jobb dolga van és mindenki nagy ívben tesz a másikra, csak a saját dolgával foglalkozik és ha kárörvendeni jött ki, akkor... akkor most menjen vissza, mert én isten bizony nem állok jót magamért! - talán egyszer veszek közben levegőt, de amúgy nagyjából eldarálom az egészet, csak a végén próbálom meg visszajuttatni a tüdőmbe szapora légzéssel a hirtelen távozott nem kis levegő mennyiséget. Nem az ő hibája minden, de ő jött ide, hogy megkérdezze, hogy mit vétette a kávéautomata, hát... meg kapta a választ, jó bőven.

Tárgy: Re: Town Line Motel Szer. 27 Aug. - 16:44

Kayley & Saul

Mindenkinek kell egy kis pihenő. Nekem nem feltétlen, elvégre mások energiáját felhasználva könnyedén kitudom húzni hónapokig is pihenés nélkül, de most úgy döntöttem, hogy megengedek magamnak egy kis pihenést, elvégre a semmittevésben is könnyedén ki lehet fáradni. A mai világban már nem lehet úgy lubickolni, mint régen. Az a sok technikai vívmány… régebben sokkal könnyebb volt megtéveszteni az embert, manapság azonban lépten-nyomon kamerákba és elrejtett mikrofonokba botlok, így hát nem is nagyon gyakorlom mesterségemet, amit az évszázadok során vittem tökélyre. Nem is tudom minek nevezhetném… talán megtévesztésnek? Talán. Embereket buktattam meg és emeltem trónra, gondoskodtam arról, hogy kire emlékezzenek, és kit felejtsenek el. Volt, akit a halála után feketítettem be, holott a világnak hősként kellett volna emlékeznie rá. Igencsak szórakoztató és kifizetődő munka volt ez, még a leghatalmasabb emberek is féltek engem. Természetesen nem adtam meg az elérhetőségeimet a falusi parasztoknak, így csak a hatalmasok tudhattak létezésemről, őket pedig igencsak megrémítette az a sok pletyka, miszerint már évszázadokkal ezelőtt is tevékenykedtem. Persze, ez titok maradt, engem gondoltak az egyik legnagyobb fegyverüknek, miközben végig ellenük dolgoztam. Néha több generációt is szolgáltam, akik igencsak meglepődtek, hogy ne aranyt, hanem embereket kértem a szolgálataimért cserébe. Abban az időben a pénz nem számított különösebben, hiszen elég volt csak egy karavánt kirabolnom, hogy meggazdagodjak. Munkaadóim persze bőkezűek voltak, mindig megajándékoztak kisebb-nagyobb összegekkel, tehát soha nem voltak gondjaim a megélhetéssel. Most sincs. Elég pénzem van, hogy egy tökéletes életet tudjak biztosítani magamnak. Nincsen nagy házam, de minek? Van elég pénzem, amiből a legjobbat tudom megadni magamnak, bár ez a hely… ez a hely közel sem nevezhető a legjobbnak. Motelekben és hotelekben élek, számomra soha nem volt opció az, hogy letelepedjek valahol. Már évszázadok óta járom a világot, egyszerűen furcsa lenne, ha tovább maradnék, mint egy hét, akárhol is legyek. Itt is csak azért álltam meg, mert nem sietős a dolgom. Kezdeni akarok valamit magammal, de fogalmam sincsen, hogy mit kéne. Nem akarok eszmék és elvek után futkározni, azok soha sem érdekeltek. Csak legyen szórakoztató és kifizetődő, ez a lényeg.
Nem bírom tovább, így hát felállok az ágyamról és érdeklődve nézek ki az ajtón, hogy mégis mi ez a hatalmas zsivaj, ami miatt még a saját gondolataimat is nehézkesen hallom. Kicsit meglepődve veszem észre a szőke nőt, aki egy kávéautomatával verekszik. Ilyen a mai ember. Néha olyan érzésem van, hogy a középkorban sokkalta értelmesebb emberek éltek. Azok egymást ölték, nem pedig egy szerencsétlen kávéautomatát akartak a túlvilágra ölni.
-Mit követett el szerencsétlen? – lépek közelebb a nőhöz, de tartva azt a tisztességes egy-két métert, majd nekidőlök a falnak és érdeklődő pillantást vetek rá.

Tárgy: Re: Town Line Motel Kedd 26 Aug. - 14:50

Saul & Kayley

Az élet olyan, mint a szép zene: betölt bennünket, jólesik, de nem tart sokáig.

Finoman szólva is hangos ricsajra figyelhet fel, aki épp a valahol az épület környékén tartózkodik, ugyanis jó eséllyel, amit művelek simán elhallatszik még talán az emeletre is, legalábbis a közelebbi szobákban, ugyanis épp a kávéautomatával hadakozom erőteljesen, ami az épület teraszán van, miután már a második kört futom le nála. Az első pénzbedobás nem ért el semmilyen a hatást, de még adtam neki egy második lehetőséget, hátha az ér valamit. Na persze az ég világon semmi sem történik, pedig az a kis piros jelzés világít, hogy működő képes. Fáradt vagyok és álmos és majdnem egész éjszaka vezettem és csak egy rohadt kávéra vágyom, de persze esélytelennek tűnik a dolog. Eleve csak azért álltam meg itt, mert nem igazán volt más választásom, ugyanis a kocsim kedvesen lerobbant. Már megeresztettem a portáról egy telefont, hogy autómentőt szerezzek, de a kávé kell, hogy amíg várok addig ne fejeljem le a mellkasomat, ha netán leülök a padra. De persze ez sem akar összejönni, mert már miért is lenne így? Eleve úgy indul, hogy az a hülye kis portás pasi igazán megtehette volna, hogy elvonszolja a hátsóját a kocsimig és legalább mondjuk belenéz, de persze fel sem merült benne, hogy esetleg segítsen, pedig simán lehet, hogy csak valami apró hiba van. De nem, inkább hívjam ki az autómentőket, fizessek nekik egy csomó pénzt, amikor épp spórolási fázisban vagyok, remek!
Szóval azt hiszem ezek után nem olyan meglepő, hogy egy erőteljes lendülettel rúgok bele már vagy harmadszor a hülye automatába, és időnként egy-egy kellemetlenebb káromkodás is elhagyja a számat, pedig nem szoktam én így beszélni, de ha egyszer az embert az idegbaj kerülgeti, akkor sajnos előfordul, nincs mit tenni. Persze az utolsónál még jól fel is szisszenek, amikor már sikerül túlzásba vinni és még a lábam is megfájdul a túlzott lendületnek hála. Komolyan utálatos ez a nap, nem akarok mást, csak a kávémat, vagy aludni egyet, vagy... mindegy, csak egy kicsit íveljünk már pozitív irányba könyörgöm!

Tárgy: Re: Town Line Motel Hétf. 28 Júl. - 18:32

Jimmy mindig is úgy gondolta, egyedül jobb lenne neki. Ezért is ment világgá, és ezért is választotta pont ezt az útszéli motelt szállás gyanánt. Pénzben nem szenved hiányt, ellenben leginkább a halálba kívánná az összes hajbókoló kéregetőt, akik például egy hotelben kerülgetnék. Így azonban nem kínálgatják, nem szólongatják. Azt eszik és akkor, amikor csak akar. Most éppen pizzát, hiszen ehhez volt kedve. Egészen pontosan articsókás pizzához. Erős szag, erős íz.
Előtte a televíziókészülék csupa olyan műsort mutat, amit odahaza nem nézhetett. Jimmy mindig is gyűlölte, ha korlátozni próbálják. Márpedig gyerekként ez gyakorta előfordult vele. Most azonban senki sem mondhatja meg neki, milyen filmet néz meg, vagy mire költi más pénzét. Jimmy felnőttnek érzi magát, és ami még ennél is fontosabb, szabadnak.
Kopogtatnak. Jimmy igyekszik tudomást sem venni ezen jelenségről. Inkább hangosabbra veszi a televíziót. Valamiféle alvilági történetet játszanak benne tisztes mennyiségű lövöldözéssel és autós üldözéssel. Tekintetével mélyen a képernyőbe merülve majszolja a pizzát, miközben egészen megszűnik körülötte a külvilág. Szinte benne érzi magát a maffiózók bőrében, akik egyszerűen lepuffantanak mindenkit, aki az útjukba áll. Egyszerű gyermek egyszerű vágyakkal. Már előre csordogál szája széléről a nyál, mikor belegondol, milyen műsorokat nézhet majd az este folyamán.
Ujjai tocsognak a zsírtól, ezért időről időre lenyalogatja őket. Éppen egy leszámolás következik, mikor is autóból géppuskákkal egy étterem teljes vendégségét lemészárolják. A kamera ráközelít a fegyverek csövére, felvillannak a torkolattüzek, majd láthatjuk a golyók becsapódását áldozataikba.
Csöngetnek. Jimmy összerezzen, a falat kis híján a torkán akad. Köhög egyet, ijedtségét pedig megpróbálja elméje hátsó szegletébe söpörni. Nincs nehéz dolga, hiszen tetemes mennyiségű harag gyűlik össze benne. Most, hogy megzavarták, megérintette a fulladásos halál, és még néhány lövésről is lemaradt, hihetetlen mennyiségű méreg gyűlik össze benne.
- Húzzál innen, barom! - üvölti hátra az ajtó felé szofisztikált üdvözlését, egyértelműen az ajtó előtt álldogálónak címezve.
Eszében sincs foglalkozni vele, ki szórakozik ilyenkor a csengővel. Inkább felhangosítja a filmet, és tovább falatozik.

Tárgy: Re: Town Line Motel Hétf. 21 Júl. - 12:07

A dobozt hosszasan tartogatom a markomban, néha meg-megdobom, míg zakatol az agyam mi is lenne a legjobb megoldás a kissráccal való beszélgetés menetét illetően. Meg, de elijeszteni sem vágyom. Emlékszem milyen volt az első sokk, az első elbeszélés és mellébeszélés is. Nagyot kortyolok a levegőből és úgy döntök sutba vágom a kontyra pazarolt időmet azzal, hogy kiszedem a hajamba aggatott gumit. Gyerekfejjel én sem szívleltem túlságosan a kimértnek látszó ismeretleneket, még kevésbé akaródzott lepattanni számról a köszönés, hát még pár szó váltása. Megborzolom a frissen mosott szálakat és igazítok az ingemen is, kitűröm a nadrágszárból, hogy valamivel lazábbnak látsszak. A kopogó cipősarok lesz a legszigorúbb kellékem, ellazítom az arcizmaimat is, hogy mire az ajtó elé érek eltűnjön rólam a feszültség legkisebb árulkodó jele is.
A lábtörlőre nem lépek rá. Az ajtó melletti üvegablakra, az elhúzott függönyre téved a tekintetem apró rés után kutatva, hátha bepillantást nyerhetek a szobába, de ezt nem lelve teszem meg azt az utolsó, távot lerövidítő léptet. Kezemet ökölbe szorítva emelem, hogy kettőt kopoghassak a laminált ajtólapon. Hangosan a hallhatóság kedvéért és türelemmel várakozok fél percig, míg ha nem történik semmi kénytelen leszek a csengőt megnyomni, melyre én magam sem szeretek felfigyelni. Egy hívatlan vendég.. sosem közkedvelt.
Kezeimet összefogom a hátam mögött, benedvesítem a számat és enyhén hunyorogva nézek oldalvást a nyílt folyosón, a többi lakás bejáratát fürkészve. Mind egy kaptafára épült, semmi különbség. Orrnyergemhez nyúlok, finoman megdörzsölöm – elvégre fejfájással küszködök, igaz? Helyére kell tennem minden darabját a kirakósnak, amitől nem érzem túl jól magam. Egyszerűen képtelen vagyok teljesen hozzászokni ehhez az életmódhoz, amit választottam. Főként az ilyen eseteknél. Manipulálni, rávenni, meggyőzni – nem könnyű, ha a kisangyal ott suttog az ember fülébe és a zsigeri fájdalmat képes okozni egyetlen gondolatával, amikor letérek Óz sárgaköves útjáról… Visszalesek nyílik-e a falemez vagy hallok-e motoszkálást bentről, ami annak jeléül szolgálna, hogy kíváncsi a jövevényre, ki ideiglenes lakhelye előtt ácsorog.

Tárgy: Re: Town Line Motel Szer. 16 Júl. - 19:10

Jimmy sohasem volt egy mintagyerek. Jimmy sohasem volt példás tanuló. Jimmy sohasem jeleskedett a sportokban. Tulajdonképpen az élet alaposan kiszúrt Jimmyvel. Kisgyermek kora óta kövér, ügyetlen és butácska volt. Igaz, utóbbit már ő kreálta imázsához, hogy önmagát együgyűnek tettetve kibújhasson a menőbbek bántalmazása alól. Így mindössze viccet csináltak belőle, nem verték meg folyton.
Bárki bármit is gondolt is Jimmyről, biztosan tévedett, legalább egy keveset. A ravasz kiskölyök egyrészt hihetetlenül ügyesen vert át másokat, másrészt jóval sikeresebb is lehetett volna sportolóként, mint amit mások képesek lettek volna elhinni. Hogy miért? Jimmy erős. Nem, nem izmos. Nincs rá szüksége. Vagyis nem úgy, mint másoknak.
Ha Jimmynek útban van egy ajtó, és éppen nem látja senki, akkor volt ajtó, nincs ajtó. Jimmy tudta ezt jól. Ahogy azt is, hogy szörnyszülöttnek néznék, ha bárkinek is felfedné képességét. Ezért hát megszökött. Mivel eszes, könnyen szerzett pénzt, és elhitette mindenkivel, hogy a szüleivel utazik.
Most éppen chipset majszol, és bámulja a televíziót. Bármit megtehet, amit eddig nem tehetett meg, és ráadásul iskolába sem kell járnia. Egyszerűen tökéletes neki így. Keleti kényelem, nyugati nyugalom. Éljen a tunyaság!

Aki azt gondolja, tudja az igazságot Jimmyről, valószínűleg téved. Jimmy eszes gyerek, és erős is. Ráadásul elég sajátos a gondolkodása, főleg azóta, hogy megváltozott. Nem véletlen, hogy úgy döntött, elege van az otthoni dolgokból. Jimmy most azzal is tökéletesen elvan, hogy azt eszik és azt csinál, amit akar. Jimmy most egyszerű, de boldog életet él. Nagyon egyszerű és nagyon boldog életet.

Tárgy: Re: Town Line Motel Kedd 15 Júl. - 20:11

Hangosan zörög a műanyag bevonatú papír, ahogyan ujjai között morzsolgatja galacsinná a feleslegessé vált borítást. Eper ízesítésű gömbnyalóka, az egyik kedvenc édessége. Szájának bal sarkába tolja, míg a kocsi slusszkulcsát előhalássza a nadrágzsebéből és másik kezével lenyomja az ajtó hideg tapintású fémkilincsét. Két ajtóval odébb vett ki szobát kiszemeltje, közelebbit nem akart kikényszeríteni sem a portást játszó úriemberből, sem a közvetlen mellette lakók valamelyikéből – marad a saját módszerénél, míg másként nem kérik. Az eredményességén nem feltétlen változtat a „miként”.
Sarkával pöccinti be maga mögött a nehéz falapot és futó pillantásnál többet nem ereszt meg a másik irányba, ahonnan a szöszke jövevény kobakját várja. Dugja ki fitos kis orrának hegyét abból a nyúlüregből, amit egy ideje menedékhelyként használ. Csak erre vár. Türelmesen és tervvel a tarsolyában. A laza kontyból kiszökött szálakat a füle mögé simítja, mindkét kezét a derékig felérő nadrág zsebeibe temeti és puhán menetel a kopott kék platójú járgány irányába. A motorral mindig voltak bajok, különösképp morgott, mint a sértett vad, ha ő ült a kormány mögött és nem „a” férfi. Tán a sebességváltót használja másként, mint ő – fogalma sincs róla, nem egy autószerelő szimatával megáldott nő. A kávékrém színű nadrág és a hófehér ing, amit könyékig feltűrt egészen másról árulkodnak, ahogyan a levegőben rakoncátlanul szálló őzbarna tincsek. Ingatlanügynök látszatát is kelthetné, promóterét ugyanakkora valószínűséggel, de kétség kívül egy ízlésesebb, kifinomultabb rókalányból bármi kinézhető, ha ilyen tudálékos mélységgel csillognak a szemei.
Hopp itt, hopp ott a magassarkúban tipegve is.
Felnyitja a csomagtartót. Három táska is hever benne, de egyikben sincs semmi szokatlan – vagy kellene lennie? Az aspirines dobozát keresi, mindig tart magánál egyet és egy bögre cukor, mint indok.. satnya, még szerinte is, hiába békés és bájos. Ellenben a cukor tartalmú nyalóka sem véletlen, most nem, máskor mégis sokat segít a hasogató buksin. Hamis remény a méhkas zöngésében, hátha meghatja a rozoga tölgyfa mögött bujdosó szívét. Nem tűnt kegyetlen alaknak, sem érdektelennek mások irányába. Mély és nehéz levegőhöz juttatja magát ahogy belegondol a soha ki nem mondott igazságba mit is csinál pontosan. Kelletlen plecsnit aggat saját falára és kelletlen másodperccel húzódik el az indulás pillanata is az ajtóhoz, hogy bekopogtasson rajta amennyiben nem a megszokott időben indul vásárolni a másik. Keze ott marad a fémen, támaszkodik mindinkább és nem moccan. Vár, hogy ne neki kelljen lépnie.

Tárgy: Re: Town Line Motel