New York határában

Tárgy: New York határában Kedd 7 Okt. - 16:19

First topic message reminder :

Saul & Rebeca

Nem... nem tudom, hogy miért történik ez az egész. Egyszerűen még soha nem volt rá példa, soha nem akart senki sem... Soha nem buktam még le. Azt se tudom, hogy az egész miért történik. Nem, nem sejtem, hogy a gyűrű miatt van, csak azzal vagyok tisztában, hogy nagy a baj, mert éppen hogy le tudtam lépni. Nem sokon múlt. A vádlim iszonyatosan hasogat, ahogy végre leparkolok az út széli telefonfülkénél. Éppen hogy le tudtam lépni a motelból, ahol az utóbbi napokban szálltam meg. Fogalmam sincs, hogyan találtak rám és azt se tudom, hogy egyáltalán kik voltak és végképp nem tudom mit akartak, mert fel sem merült semmi, amit eddig tettem. Nem mondták, hogy fel a kezekkel, meg hasonlók, amit a rendőrök mondanak, ellenben nem sokon múlt, hogy ne kapjak egy gyenge elektrosokkot. Szinte éreztem még, ahogy a hátamat súrolták a sokkolóból kitörő kis kapaszkodók, amik végül a falon koppantak, amin át én távoztam. Hát ezért parkolok mindig az épületek mögött a kocsimmal. Bár ez se jó, mert ha engem kerestek, ha tudják ki vagyok, akkor tudni fogják, hogy milyen kocsival járok. De most nincs erőm, hogy ezen is gondolkodjam. Túlságosan fáj... a golyó, ami még mindig a vádlimban lüktet. Nem tudtam, hogy jön, nem tudtam kikerülni. Úgy szaggatta át a húst, mint ahogy a kés siklik a puha vajba, csak épp ez sokkal jobban fáj.
Megremeg a vállam, talán a hideg ráz, de ezzel most nem foglalkozom különösebben, nem is lenne értelme. Annyi erőm van még, hogy tárcsázzak, azt a számot. Persze nem ő veszi fel, én pedig túlságosan ki vagyok ahhoz, hogy kekeckedjek és ne adjam meg a helyzetemet, legalábbis kb. mert mégis csak az út szélén vagyok, nem tudom azért pontosan meghatározni, mintha a városban adnék meg egy címet. A kagylót a helyére teszem... vagy is tenném, de az utolsó mozdulat már nem sikerül. Egy mázlim van, minden cuccomat a kocsiban szoktam tartani, mert bármikor menekülni kellhet bárhonnan és akkor nem lehet pakolászni. Erre még Bastien tanított és azóta se csinálom máshogy. A térdem viszont megadja magát, vagy inkább a vádlim, netán a lábaim úgy, ahogy vannak, de nem is számít ez különösebben, mert a többi már nem jut el hozzám. Elterülök az út menti porban, és végre nem fáj. Jön a jótékony ájulás. Érthető, nem vagyok ehhez hozzászokva. Volt már sérülésem, viszont még soha nem lőttek meg úgy, hogy bennem maradt a golyó és még soha nem veszítettem ennyi vért, aztán nem vezettem ki a városból ilyen hosszan. A szervezetem ennyit bírt, mintha csak épp hogy ki lett volna centizve, hogy még legalább telefonálni tudjak, mielőtt végleg kidőlök.

Tárgy: Re: New York határában Hétf. 16 Feb. - 17:57

Saul & Rebeca

- Tényleg nem érted a kényszerítés lényegét? - rázom meg a fejemet egy lemondó sóhajjal. Bejött... de ez nem taktika volt, nem volt más választásom, akármit is mond. Kénytelen vagyok itt lenni, és vele végigcsinálni ezt az egészet, különben annyi nekem és ez... tény és kész, szóval ne tegyünk már úgy, mintha olyan baromi ügyes lenne. Megoldotta, hogy itt kelljen lennem. - Hát pont erről beszélek. - húzom el a számat. Na igen, direkt intézte úgy, hogy itt legyek és ne legyen más választásom, no meg persze gondolom, hogy függjek tőle és még véletlenül se forduljon meg a fejemben az, hogy netán megpróbálom őt átejteni, vagy hogy cserben hagyjam. Ha csak a pénzen múlik, akkor lehet, hogy megtenném, de mivel jó eséllyel nélküle nem maradnék túlságosan sokáig életben, így nem tehetek mást, mint hogy végigcsinálom ezt az egészet, és igyekszem túlélni.
- Hát bocs, csak nem én töröm össze az önbizalmadat ezzel. - rántom meg a vállamat. Nem fogok én ezen ennyire fennakadni. Amúgy is eléggé fenn hordja az orrát, gondolom tisztában van azzal, hogy igen... jól néz ki, de ezt nem fogom nyíltan kimondani. Ha valaki ennyire öntelt, azt nem kell még nekem is erősítenem, a végén még nem férne be a következő ajtón, akkorára nőne az arca... veszélyes játék lenne.
- Nem érted a lényeget, a múltra nem kell emlékezned, hogy formáljon téged. - pedig elvileg ő az, aki okos, ő az, aki mindenhez ért és persze mindent tökéletesen meg tud magyarázni, mégis én vagyok az, aki értem azt, hogy mitől változik az ember? Igenis az emlékek befolyásolnak, még a kicsi gyerekek jellemét is formálja az, amilyen gyerekkoruk volt, pedig azért a nagyon kicsi korodra nem emlékezel, de valahogy a lelked mélyén attól még minden tettnek és veled történt eseménynek meg marad a nyoma, ez tény.
- De annak mi értelme, ha hagysz nyerni? - nem tudom azért az úgy értelmetlen játék, akkor igazából felesleges vele szórakozni, amúgy meg úgyis simán elkenne. Amúgy se köt le a sakk, unalmas és eseménytelen... ez van, neki való, aki több száz éve él. - Bombát? És... milyen értelemben gondoskodsz a családjáról? - abban tuti nem fogok ám részt venni, hogy gyerekeket tegyen el láb alól, remélem, hogy ezzel tisztában van. Nem mondom, hogy az én lelkem patyolat tiszta, de azért van értékrendem és nem vagyok hajlandó egy szintnél durvább dolgokban részt venni, erre mérget vehet.
- Hát akkor nem sikerült. - rántom meg a vállamat, mert hát na akkor is eléggé meglepődött, de az a helyzet, hogy lusta voltam visszamenni aludni a szobába, ő meg amúgy is itt volt kéznél, hogy rajta nyúljak el, szóval nekem ez így tökéletes volt és talán részéről sincs panasz azért, mert rajta aludtam. - Tényleg nem bírod célozgatás nélkül igaz? - mindenre van valami megjegyzése. Értem én, biztosan akkor is baromi kényelmes lenne, ha egy jó kis ágyakrobatika után nyúlhatnék el rajta, de... erre nem fog sor kerülni! - Hát bókolni azt nagyon tudsz. - húzom el kicsit a számat. Nem is vagyok horkolós típus, Bastien soha sem mondta, maximum most az idegen hely, vagy a nem jó póz lehetett az oka, de nem szoktam én túlságosan látványosan, vagy inkább hangosan horkolni. Az amúgy is inkább a férfiakra jellemző nem? - Köszi! És... hova megyünk pontosan? Meleg ruhád is van, annyira meleg kell? - mert hát nem tudom, hogy most akkor vad északi-sarki időre számítsak? Amúgy is... hova megyünk egyáltalán?

Tárgy: Re: New York határában Pént. 13 Feb. - 20:24

Rebeca & Saul

- De bejött, nem? – és ez a lényeg, hiszen a cél szentesíti az eszközt, nekem pedig az volt a célom, hogy elérjem: segítsen nekem. Nem igazán alapoztam arra, hogy mennyire kapzsi és önzetlen, nem láttam értelmét annak, hogy ennek alapján találjam ki, mégis hogyan szerezzem meg őt magamnak. Persze, mint segítséget. – Őszinte leszek. Nem. Azt akartam, hogy lásd mi lesz veled nélkülem. Hogy szükséged legyen rám. De ha ez gondot okoz neked, felőlem aztán megfizethetlek ennek a végén.- ha ennyire a pénz a baj, akkor üsse kavics, én nem állok semmi jónak az útjába. Megkapja a pénzét, aztán boldogan élhet, amíg… én öröké élek.
- Ennyire ne nézz engem őskorinak! – persze, hogy tudom, hogy csak viccelt, egy ember – még Rebeca – véleménye is ritkán változik néhány perc alatt meg. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ő a szükségleteit nem kívánja kielégíteni, így hát én sem fogok minden erőmmel ezért ágaskodni. Ha neki így jó, hát élvezze. – Hát ez most szíven talált. – csóválom meg a fejemet, mint akinek nagyon rosszul estek a szavai, de persze ez nincs így, nem igazán találtak célt a szavak. Tisztában vagyok azzal, hogy jóképű vagyok, már megkaptam sokszor, és sokkal nehezebb lenne kilencszáz éve élni, ha nem néznék ki ilyen jól.
- Azért vagyok ilyen, amit a múltban tettem. Nem emlékezhetek mindenre belőle. – rántom meg a vállamat. Nem igazán, nem az emlékek, a múlt határoz meg minket. A kettő nem egy és ugyanaz, de gyakorta kézben járnak egymással. Rebeca az emlékekből merítkezik,én nem, nekem erre nincs szükségem. Kevés dologra van szükségem.
- Talán hagynálak téged. Elvégre mégiscsak egy kezdőről van szó, nem? – nem vérre fogok menni, ahogy azt teszem most Arthur-ral. A ravasz róka okosan játszik, de megmutatom én neki, hogy az én agyamon nem lehet túl járni. Rebeca viszont aligha fog velem sakkozni. Nem tűnik olyannak, mint aki meglépné ezt. – Nem mondtam, hogy beszélünk vele. Csak átadom neki a bombát és biztosítom, hogy gondoskodok a családjáról. – nincs itt szó semmiféle beszélgetésről, így is túl sok időt csépeltem az ilyen emberekre. A halálraítéltekkel nem kell beszélni, felesleges, csupán csak időpazarlás, ami a legtöbb embernek sajnos nem olyan ráérős, mint nekem.
- Igyekeztem nem látványosan meglepődni. – mondom mosolyogva. De akkor ezek szerint nem jártam valami nagy sikerrel, sőt! De sebaj. Sejtettem, hogy nem utál, elvégre nem vagyok olyan gonosz és rémisztő, hogy utáljanak engem, maximum idegesítheti néhány dolgom, de… több száz éves szeszélyeim vannak, ezekkel muszáj megtanulnia bánni, mert én nem változtatok rajtuk.
- Még csak nem is tudod, hogy valójában mennyire. – mosolygok rá, ahogy felkelek a kanapéról és kisétálok a konyhába. Van kávé, a bejárónőt még Rebeca ébredése előtt megkértem, hogy főzzön kávét, mert minden bizonnyal szükség lesz rá, márpedig Martha a világ egyik, ha nem a legfinomabb kávéját csinálja. – Inkább hallgattam a horkolásod. – rántom meg a vállam mosolyogva. Annyira azért nem horkolt, bár… horkolt. De ez nem gond, én nem gondolom úgy, hogy ez olyan rémes dolog lenne. – Tessék! Majd menj és öltözz fel melegen, nem egy szép helyre megyünk. – még csak nem is az országon belül maradunk, ami azt illeti. De nem kell féljen, nem repülővel megyünk…annál is gyorsabbak leszünk.

Tárgy: Re: New York határában Hétf. 9 Feb. - 21:26

Saul & Rebeca

- Meg se próbáltad, szóval ez a kényszerítő megoldás nem volt épp a legjobb. - rántom meg a vállam afféle mindegy mozdulattal, mert végül is így van, már amúgy se lehet ezen változtatni. Akkor sem volt ez igazán jó, hogy így kerültem ide, hogy előbb bajba kevert, és aztán segít. - Egyébként arra nem gondoltál, hogy... megkérsz, hogy segítsek? Vagy ha már olyan sok pénzed van fizetsz érte? - ahogy a gyűrűért is fizetett, ami gondolom akkor csak arra volt jó, hogy bajba keverjen vele igaz? De igenis elintézhette volna ezt az egészet máshogyan is, és akkor még meg sem sérülök feleslegesen. Lett volna jobb megoldás, de neki persze azt kellett alkalmaznia, amiben folyik a vér és amiben nincs más választásom, mint hogy segítek neki.
- Tudod, hogy vicceltem igaz? - szökik fel a szemöldököm, mert még mindig ugyanúgy gondolom, nem kell, hogy ledobja a ruháit, nekem pedig nincs szükségem arra, hogy azzal oldja az idegességemet, hogy ellazít, bár gondolom szerinte ez remek megoldás lenne, mert mindenkinek vannak szükségletei... nagy ja, csak nem mindenkié egyforma. - Most se mondtam, hogy érdekelsz. - újabb vállrántás kíséri a szavaimat, mert ettől még nem nagyon változott a véleményem. A további szavaira már nem is reagálok. Nem értek vele egyet és szerintem nem is fogok. Nem volt választásom, itt kell lennem, mert ha lelépnék egyedül, akkor nem élnék sokáig ezt ő is megmondta igaz? Akkor ne mondja nekem, hogy olyan marha rendes fickó, hiszen igenis csőbe húzott, a helyett, hogy inkább kért volna, vagy akármi más... igenis lett volna más megoldás is.
- Szóval téged nem határoznak meg az emlékeid? Nem azért vagy ilyen, amik történtek veled? - ne mondja már nekem ezt! Igenis számít, hogy mi történt vele eddigi életében, számít, hogy milyen emlékei vannak, ne mondja nekem, hogy nem így van, mert az igenis kamu, nagyon nagy kamu. Inkább csak pont hogy elnyomja magában az emlékeket, hogy ne kelljen gondolkodnia rajtuk és ez... finoman szólva is szerintem hülyeség, de akkor nem kritizálom, maximum meg van a saját véleményem, amit megtartok magamnak.
- Jó, akkor befogom és mivel nem tudok játszani úgyis megvernél, szóval nem sok értelme lenne igaz? - nem, most már nem vonom meg újra a vállamat, már tényleg nem kéne megint, az már-már fura lenne, ennyire én se ejthetek le mindent magasról, pedig... mondjuk néha tényleg így érzem. Az azért érdekel, hogy kivel találkozunk, de a válasz nem valami szívderítő. - Szóval nem egy kellemes beszélgetés lesz. - és vajon ehhez majd miért kellek én? Azért, hogy bevigyem oda, azoh az a illető van?
- Ennyire ne lepődj meg, nem utállak... annyira. - nem mondom én, hogy ki nem állhatom. tény, hogy nem vagyok róla annyira jó véleménnyel, de azért nem utálom különösebben, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem tetszik sok mindenben a gondolkodásmódja, és ezen nem tudok változtatni, ahogy ő se nagyon érti meg az enyémet. Befészkelem magam én mellé gond nélkül, legalább kényelmes, ennyi előnye is van és hogy nem valami riasztó ébresztő órára ébredek fel legalább.
- Azt hiszem... egészen kényelmes vagy. - fáradt mosollyal nyújtózom ki mellette, de aztán vissza is süppedek a kanapéra. Kávé kéne azt hiszem és reggeli és még... pár óra alvás se ártana. - Te meg nézted a tv-t? - vagy vajon mit csinált addig, amíg én aludtam és azért remélem, hogy nem adtam ki közben fura hangokat, vagy valami.

Tárgy: Re: New York határában Pént. 6 Feb. - 23:06

Rebeca & Saul

- Ugyan, szerintem nem fogadta volna el csak úgy a meghívásomat. – bár, félreértés ne essék, nem azért rendeztem meg ezt az egészet, hogy végül itt kössünk ki, hogy meghívhassam egy vacsorára. Nem, korántsem azért, annyira elvetemült még én sem vagyok. A baj valós, a láblövés is az volt, bár megtudtam volna könnyíteni a dolgát azzal, hogy úgy látom el, hogy eltűntetem a fejéből a fájdalomérzetet, de végül amúgy is elájult, így nem kellett és szerencsére nem is kelt fel addig, míg be nem fejeztem a dolgomat, csak utána, de az már nem is számít, igaz? Régi história ez, friss ugyan, de régi is. – Csak egy szavadba kerül. – nézek fel rá mosolyogva. Érdekes, talán most történt meg először, hogy érdeklődést mutatott, már ha ezt érdeklődésnek lehet nevezni. Tegyük fel, hogy igen, ebben az esetben nem igazán kerül sokba az, hogy engem ruha nélkül lásson. Mint mondtam, az embernek vannak szükségletei. – De eddig minden erőddel azon voltál, hogy a tudtomra ad: nem érdekellek. – ezek szerint megváltozott volna a véleménye? Vagy csak pusztán úgy döntött, hogy kötelessége lett az én vérem szívása, így mostantól egyfolytában csak az agyamra fog menni? Amíg azt szórakoztató módon teszi, nem különösebben van bajom a dologgal, csak ne lépje át a határt.
- Nem sok, de volt, és ez itt a lényeg. Nem vagyok én kegyetlen. – volt választása, megadtam neki, maradhatott, és így a védelmem alá került, biztonságba, vagy el is mehetett a gonosz nagyvilágba, ahol újfent elkezdtek volna vadászni rá. Ő pedig nagyon okosan úgy döntött, hogy marad.
- Az emlékek csak lenyomatai a tetteinknek és döntéseinknek. Az emlékek életünk könyveinek a lapjai. – nem többek, és nem is kevesebbek, pont ennyit érnek, és én nem fogom már többre tartani őket. Sok emlékem van, még sem érzem úgy, hogy ezek meghatároznának engem, sőt, inkább én határozom meg őket.
- Csak akkor teszem, ha előtte te is megtetted, hogy így kiegyenlítsem a dolgot. De ha akarod, nagyon szívesen játszok veled egyet. – bár kötve hiszem, hogy a sakk lenne az ő sportja, és kicsit az is meglepne, ha tudna sakkozni. Nem azért, mert elítélem, egyszerűen csak egy hozzá hasonló lány valószínűleg nem sakkozgatott eddigi életében. – Egy halálra ítélttel. Ő a hadjártunk első lépcsőfoka. Ő a gyalog. Feláldozható. – na igen, nem egy fontos ember, és a tettével a családját védi, ezzel törlesztve nekem egy régi adóságot,és abban a hitben halhat meg, hogy valami sokkal nagyobb rendű célért adta életét. Ez persze nevetséges, az én célomért adta életét, nincs itt szó semmi felsőbbrendű célról. – Öhm… persze, aludj csak. – bólintok egyet mosolyogva, de azért meglep a dolog, hogy minden további nélkül csak úgy mellém fészkeli magát. Nem azt mondom, hogy ez rossz dolog, mert egyáltalán nem az, csak kissé meglepő, tekintve, hogy túl jó véleménnyel nincs rólam, igaz?
- Remélem kialudtad magad. – mondom neki mosolyogva, ahogyan az ébresztőóra csengése helyett az én hangomra kelhet fel.

Tárgy: Re: New York határában Kedd 3 Feb. - 16:04

Saul & Rebeca

A szavaira csak megrántom a vállamat. Nem tudom, valahogy szeretek beleszólni a dolgokba azt hiszem, és az övébe is, pedig tényleg semmi közöm nincs hozzá és nem kéne foglalkoznom azzal, hogy ő mit miért csinál, főleg hogy amúgy is elválnak útjaink hamarosan nem? Vagyis... majd akkor, ha a végére jutottunk ennek az egész izének, amit a nyakamba varrt. - Végül is, ha innen nézzük, akkor igen, van jó oldala, bár láblövés nélkül is szívesen ettem volna finom vacsit. - mert hát na, nem valami kellemes dolog, ha akkor van ilyen jó dolgokban részed, ha bajba is kerülsz előtte, nem vagyok oda az ötlettől, hogy ki akartak iktatni, mert hát gondolom nem csak egy sima beköszönés volt az, hogy lábon lőttek. Ennyit azért nem ér meg egy vacsi és egy puha ágy. - amúgy sem fair az, hogy mindeközben te láttál engem, de fordítva ez nem történt meg. - szúrom azért még oda, mert hát hagyott bennem egy kis tüskét ez a kis vetkőztetős produkció, amit sikerült bedobnia nekem, vagy... nem is kicsit. Oké, elvéreztem volna, de akkor is kissé szerintem túlzásba vitte a gondoskodást ezen módját.
- Na persze tényleg olyan sok választásom volt. - nem akarok én minden áron cinikus lenni, de azért lássuk már be, hogy döntést hoztam ugyan, de azért, mert csak ezt tehettem kb. Ha nem akarok itt lenni, akkor már jó eséllyel végem lenne, vagy olyan emberek kapnak el, akik felettébb nem lennének kedvesek, nem főznének nekem és nem kapnék puha ágyat sem. Akárhogy is nézzük ez volt az egyetlen olyan döntés, ami tényleg jó, amivel tényleg jól járok.
- Az emlékek miatt leszünk olyanok, amilyenek.- nem tudom őt meggyőzni és igazából nem is akarom, nem is az én dolgom ez. Olyan, amilyen lenni akar, én pedig olyan vagyok, amilyen én akarok. Lehet, hogy naivnak gondol, vagy... álmodozónak, de ez nem érdekel különösebben. Én ilyen vagyok és egyáltalán nem bánom, hogy ilyen lettem, mert fontos emlékeim vannak, amiket nem dobnék el semmiért. Tudom, hogy milyen érzés volt szeretni, tudom, hogy milyen volt a fájdalom, amit a hiánya okozott, de... nem akarnám feláldozni a jót, amit éreztem azért, hogy soha ne érezzem a rosszat. Ez szerintem egy rossz döntés, de nem tudnám őt úgy sem meggyőzni arról, hogy rosszul vélekedik és tényleg benne van a pakliban, hogy talán nem is igazán akarom, mert ez az ő élete... az enyém pedig az enyém és nem kell beleszólni abba, hogy a másik mit miért tesz.
- Képzeld azért én is szoktam gondolkodni. Nem arról voltszó, hogy nem ítélsz el olyasmiben, amit nem tudsz rólam? - ezt beszéltük meg, bár nekem is sikerült már ettől eltérni igaz? Akkor azt hiszem egy szavam sem lehet, de ne butázzon már le, csak mert a sakkot egy unalmas sportnak tartom... bár igazából nem is mondható sportnak. Amúgy is szoktam én gondolkodni, kell hogy az ember taktikát alakítson ki, amikor le kell nyúlnia valamit valahonnan, csomó minden van, amit meg kell tenni annak érdekében, hogy ne bukj le ideje korán, csak ő azt feltételezi, hogy én mindig csak úgy belemegyek a dolgokba, ami butaság, mert igenis van taktikai érzékem is, bár gondolom neki nagyobb a baromi nagy élettapasztalatának hála. - Kivel kell találkoznunk? - iszom ki a bögréből még az utolsó kortyokat, csak aztán teszem el a kis asztalra. Remélem, hogy nincs olyan gondja, hogy foltot hagy, vagy mit tudom én, mert engem nem különösebben érdekel. - Maradhatok addig és majd felébresztesz, ha készülni kell? - meg se nagyon várom a válaszát, csak közelebb húzódom hozzá és igazából simán odafészkelem magam mellé, a fejemet a vállára, vagy a mellkasára téve, oda ahol kényelmesebb.

Tárgy: Re: New York határában Pént. 30 Jan. - 22:42

Rebeca & Saul

- Nem értem miért viselkedsz így. – sóhajtok fel a szavai hallatán. Mindegy? Aligha mindegy neki, szerintem nagyon is érdekli, hogy miként hatnak rám a szavai, de azt kell mondjam, hogy nem vagyok egy kísérleti patkány, sokan próbáltak már megfejteni az évszázadok során és egyiküknek sem sikerült. A halál közbeszólt.
- Köszönöm, van azért jó oldala is látod annak, hogy bajba sodortalak. – azt hittem pedig, hogy szereti az izgalmakat, és végtére ez is az, nem? Méghozzá izgalom a köbön, hiszen majdnem megölték, én mentettem meg, az adrenalin pedig minden bizonnyal rég nem dolgozott ennyire benne, kicsit visszahoztam őt újra az élők sorába.
- De ez is csak döntés. Te pedig okosan döntöttél. – ne mondja nekem, hogy nincs választása, mert az mindig van, ha akar, elmehet, és megpróbálhat egyedül életben maradni, de minden rosszindulat nélkül mondom, hogy nem tartom valami esélyesnek azt,hogy ez sikerülni is fog neki. Nem azért, mert nem tartom elég találékonynak, hanem mert ismerem az ellenséget, tudom, hogyan dolgoznak, elvégre már engem is nagyon régóta figyelnek. Túl régóta, ami azt illeti, és itt lenne az ideje végre annak, hogy elintézzem azt a bagázst, mert ha visszaakarok rázódni az üzletbe, kell egy biztonságos útvonal, márpedig ők ennek az akadályában vannak.
- Hát persze, emlékek… minden bizonnyal nagyon sokat segítenek. – ugyan már, ne áltassa magát! Nem maradt semmije sem, az emlékek is csak felidézik azt, hogy már nincs mellette a férfi, akit szeretett régen. Az érzések csak elgyengítik az embert,de ha megtanul uralkodni felettük, akkor aztán bármeddig elviheti. Érzéktelenség, egyenlő a gátlástalansággal. – Nem, én örökké akarok élni Rebeca. – javítom őt ki mosolyogva. Na igen, az én döntésem, és se most, se máskor nem másítanám ezt meg. Az életem egy hatalmas kalandregény, olyan dolgokat láttam, amiről mások még csak álmodozni sem mernének… én ott voltam minden nagy pillanatban, na és ők? Könyvekből olvasnak róla. – Hát, akkor nem mondom el. – rántom meg a vállamat, ezzel részemről ez le is zárva. Nem fog arról meggyőzni engem, hogy holnaptól éljek úgy, mint egy halandó, és én se fogom tudni őt meggyőzni arról, hogy az élet, az örökélet mennyivel jobb és több annál, mint ami neki van. Nézőpont kérdése csupán minden.
- Mostantól számolni fogom. – vigyorgok rá. Na igen, folyton csak elítél engem, bár persze megértem, lemerem fogadni, hogy messze én vagyok a legérdekesebb ember, akivel eddig életében összefutott, és valamiféle beteges kényszert érez, hogy folyton csak tegyen ez ellen. Nem baj, sőt, inkább hízelgő a dolog. – Mint mondtam. Ez az ész sportja, neked azt ritkán kell használni, nemde? – szép és áttud menni bármin, nem hinném, hogy olyan nagyon meg kéne tornáztatnia az agyát, hogy ellopjon ezt azt. Én sokkal több mindent mozgatok , mint ő, egész kis birodalmam van, nekem folyton gondolkodnom kell, mondhatni ez tart életben. – Ne nevettess! Nem fog senki sem üldözni, ezt megígértem. Inkább… aludj még egy kicsit, azt javaslom. Dél körül mennünk kell, találkánk van. – egy nagyon okos, de halálra ítélt emberrel, akit jómagam ítéltem halálra, de ez egy nagyon bátor cselekedet a részéről, hiszen a családját védi a saját halálával. Tisztelendő.

Tárgy: Re: New York határában Kedd 27 Jan. - 20:30

Saul & Rebeca

- Hát ha neked ez a jó, akkor nekem aztán mindegy. - rántom meg a vállamat. Igazából akár vérengző vadállatnak is tarthatnám, simán jogos lenne a dolog, vagy romlottnak, teljesen mindegy, amúgy se hiszem, hogy érdekelné, vagy olyan nagyon fájdalmasan hatna rá a dolog. Nem hiszem, hogy a véleményem bármennyit is hat nála, nem fog e miatt változtatni, nem fog semmi miatt sem. Igazából nem is várom el, nekem most csak az a lényeg, hogy átvészeljem ezt az egészet, vagy... inkább azt hiszem elsősorban az, hogy túléljem valahogy, most ez a fontosabb feladat. Nem szeretnék újra golyót kapni, ez tuti.
- Igen alkalmazkodom, mert kénytelen vagyok és persze... remek itt. Mondjuk legalább a házad jó és... az vacsi határozottan finom volt. - egy kis mosolyt azért érdemel. Nem nagyot, de kicsit. Mert azért azt meg kell vallanom, hogy nem lehet rossz itt élni, egy ilyen helyen, de mondjuk ideiglenesen vagyok itt, szóval édes mindegy nem? Egyébként is nem jó az az embernek, ha megtapasztal valami jót, aztán meg visszatér a régi életébe és megint kapja a rosszat, meg a nehézségeket a koszos is motelekben... mert hát rám úgy is ez vár nem? - Persze vagy ez, vagy az, hogy levadásznak, akkor inkább maradok. - mert nem akarok meghalni és nem akarok egész életemben menekülni sem olyanok elől, akik bármikor megtalálhatnak. Ennyi eszem azért van, nem vagyok hülye, hogy rosszat akarjak magamnak, szóval inkább maradok a kényelemben, aztán majd valahogy ezt a küldetés is megoldjuk... remélem.
- Elgyengített, de... attól még nem bántam meg azt, hogy szerettem, most sem bánom, mert... van sok szép emlékem. - és ez a fontos, nem az, hogy azóta fájdalmat is okozott. Igen rossz volt, elveszítettem, de soha nem kívántam azt, hogy bár ne is éreztem volna semmit sem iránta soha. Igenis építkezem azokból a jó emlékekből is, hiába hiszi ezt el nehezen. - Ez a te döntésed... te akarsz évszázadokig élni. - szóval ne papoljon nekem erről, hogy most akkor neki milyen rossz. Ő ezt választotta, sokáig akar élni és ezért inkább dobta a szerelmet, mert így könnyebb neki. Nekem igazából édes mindegy, komolyan, úgy csinálja ahogy akarja, nekem viszont így jó, én akarok érezni. - Nem is érdekel az a sok minden. - rántom meg a vállamat. Igenis unalmas élete lehet néha, hogy csak abból áll, hogy kitalálja mivel foglalja el magát, hogy tegyen keresztbe másoknak, meg mit tudom én. Nem igazán van olyan életcélja, mint más átlagos embereknek és ez szerintem igenis rossz dolog.
- Jól van... bocs. - oké, arról volt szó, hogy nem ítélem el, de ez attól még elég nehéz vállalkozás, túlságosan könnyű őt elítélni... beskatulyázni, főleg ahogy viselkedik és amiket mond, eléggé könnyen okot ad rá, hogy így vélekedjek. És akkor mellette még ez a sakk dolog is... istentelenül unalmasnak néz ki. - A sakk unalmas és nekem nem igazán van rá szükségem, hogy kiismerjek valakit egy játék közben, és én nem élek évszázadokat, hogy ezzel szúrjam el az időmet, akkor már valami érdekes és pörgős. - szeretem én a sportokat, de a sakk nem nevezhető annak, még nagyon megerőszakolva sem. Uncsi és béna... nagyon. - Talán, de nem úgy, hogy államokon keresztül üldöznek. - kortyolok közben a kakaómból, és befészkelem magam a kanapéra még jobban. Apró ásítást nyomok el, azért még kellően fáradt vagyok, mégis csak túl vagyok egy nagy vérveszteségen, meg sokkoló híreken és hajnalban kidobott az ágy.. igen azt hiszem álmos vagyok még.

Tárgy: Re: New York határában Szomb. 24 Jan. - 13:39

Rebeca & Saul

- Jobb, mintha velejéig romlottnak és vérengző vadállatnak tartanál, nem? Minden csak nézőpont kérdése, kedves Rebeca! – mondom széles mosollyal az arcomon. Na igen, sokféle jelzővel illettek engem már amúgy sem rövid életem során a rideg még azokhoz képest nagyon is hízelgő, imádom mikor az emberek jellemeznek engem… rólam beszélnek és én mégis róluk tudok meg még többet.
- Hát, ezt hívják alkalmazkodásnak, nem igaz? – mert nem kellek ahhoz én, hogy az élete a feje tetejére álljon, megy az nélkülem is, de alkalmazkodni kell és ehhez a helyzethez nem tudott, ezért van itt velem, mert én szolgáltatom neki a legjobb esélyt a túlélésre.
- Ugyan már, ne mondd nekem, hogy annyira rossz sorsod van itt mellettem. – kényelmes ágyban aludt, remek ételt ehetett, és megvédem őt, életben van még, ez a legfontosabb. Nélkülem ez nem menne, és nem hinném, hogy annyira panaszkodnia kéne azért, amiért így alakultak a dolgok. Legalábbis vittem egy kis izgalmat az életébe. – Amúgy meg bármikor elmehetsz, én nem tartalak fogságban. – azt majd azok fogják, akik keresik őt, legalábbis, ha jó kedvük van, mert valamiért a génjeikben van a mutánsok gyűlölete. Ha szerencséje van akkor nem lövik fejbe egyből. De elmehet, az ő döntése, én nem fogságban tartom, hanem életben.
- Miért, téged talán nem gyengített el az, hogy meghalt a szerelmed? – pillantok fel rá érdeklődve, de nem kell válaszolnia, hogy tudjam a választ. Persze, hogy elgyengítette őt, mindenkit elgyengít, ez nem az ember hibája, az érzések ezt teszik velünk. Rövid gyönyört szolgáltatnak, de végül nem marad nekünk belőle semmi. – Nézd el nekem azt, hogy nem akarok évszázadonként olyan embereket meghalni látni, akiket szeretek. – pillantok rá elnéző mosollyal, de persze cinizmus bujkál a hangomban. Nem értem mire fel ez a folytonos szent beszéd az érzelmekről. Én örökké élhetek, nekem teljesen mást jelent az érzelem, mint neki. Éljen együtt vele, ha ennyire akar. – Nem olyan rossz dolog ilyen sokáig élni. De persze megértem, hogy így vélekedsz, te még csak felfogni sem tudod azt a sok mindent, amit átéltem és láttam az évszázadok alatt. – nem igazán szeretem azt, ha folyton csak azt hallom, hogy engem becsmérelnek, ő pedig ezt teszi, csak próbálja nagyon finoman, de… nem jön össze. – Nem úgy volt, hogy nem ítélkezünk a másik felett? – kérdezem, miközben az államat a tenyeremnek támasztva gondolkodom, hogy mi is legyen a következő lépésem. Arthur nagyon okosan játszik, szinte már művészi, még ha el is árul, nem ölöm meg, mert kivel játszanék ilyen jó kis sakk partit. – Amúgy meg ez egy nagyon is fontos játék, az ész játéka. Talán, ha tudnál játszani, akkor kicsit megváltozna a véleményed. Remekül lehet vele még az ellenfeled is kiismerned. – és hogy honnan tudom, hogy nem tud játszani? Elég könnyű. Nem hinném, hogy eddigi élete során a … szerelem nagy keresése mellett jutott erre ideje.
- Nézz rá újra arra a képre! Arthur kutyájára hasonlít inkább, mintsem rád, nem kell félned, ez alapján egy kutyát nem ítélnek el, nemhogy téged. – nem értem miért kell feleslegesen idegeskednie minden miatt. – Amúgy meg nem úgy volt, hogy ez az életcélod? Borsot törni a rend éber őreinek orra alá?

Tárgy: Re: New York határában Szomb. 24 Jan. - 10:34

Saul & Rebeca

- Fura ízlésed van, ha örülsz annak, hogy ilyennek látlak. - rázom meg a fejem. Hát komolyan, neki jó az, hogy ennyire... rideg és érzelemmentes? Jó arról volt szó, hogy vannak barátai, meg hogy vannak olyanok, akikhez esetleg ragaszkodik, de gondolom nem állnak sorba ezeken a posztokon sem olyan nagy tömegben, szóval azért elég üres lehet az élete, hogy a kapcsolatai nagy többsége inkább szövetség, vagy érdekből jött létre. Én is azért vagyok itt, mert szüksége van rám, mert itt kell, hogy legyek, amit nem igazán tudok pozitívan értékelni, de hát az ő dolga, nem szólhatok bele gondolom, értelme se sok lenne, mert nem változna meg csak azért, mert esetleg én mondom neki, hogy ez így... valami rémes.
Bár legalább már addig eljutottunk, hogy nem köt bele minden áron abba, hogy hogyan élek. Amúgy sincs joga hozzá és őszintén szólva baromira nem is értékelném a dolgot. Az én életemet úgy élem, ahogy én akarom, és szerintem az övé se sokkal jobb, szóval nem kell úgy beállítania magát, mintha ő olyan baromi tökéletes lenne és csak én látok mindent rosszul.
- Ha nem kever más direkt bajba, akkor igenis jól meg vagyok! - csak ő kavarta be teljesen az életemet, nem az én hibám volt. A saját dolgaimat simán meg tudom oldani, csak ő az, aki az egészbe baromira beletenyerelt, nem én tehetek róla. Teljesen jól kézben tartok mindent, eddig még nem kapott el soha senki, mert nem szúrtam szemet senkinek, aki igazán veszélyes, az emberek elől pedig gond nélkül lelépek, de gondolom ő úgy sem ért egyet.
- Igen, de nekem miattad nincs választásom, ez azért nagy különbség. - húzom el a számat kissé. Na igen érdekből vagyok itt, de azért is, mert egyáltalán nem adott nekem más választási lehetőséget, szóval konkrétan itt kell lennem, mert ha nem teszem, akkor elkapnak és valaki végez velem, de ő kezdte ezt az egészet... a kihasználásomat.
- Szerintem az érzések eleve rossza igaz? Gyengévé tesznek. - hallottam már ilyet, de akkor sem értek vele egyet és nem is fogok soha, még ha Bastien halála eléggé ki is ütött engem, de attól még nem fogok vele egyetérteni és nem tudna arról meggyőzni, hogy jó úgy élni, ahogyan ő él... lényegében kizárni mindent az életedből, hogy inkább ne legyen senkid, csak soha soha semmi ne is fájjon és persze, hogy soha ne is veszíts el senkit. Ez... így akár hogy is nézzük de gyávaság, de azt hiszem ha netán ezt a képébe mondanám, akkor nem kicsit akadna ki. - Jó végülis, bárki unatkozhat időnként, ez így van, de... én legalább nem élek évszázadokig. - rántom meg a vállamat. Na igen, lehet hogy időnként unatkozom egy kicsit, de nem annyit, mint mondjuk ő, ez azért nagy különbség, de gondolom erre is lenne válasza hogy ő azért minden bizonnyal baromira jól le tudja foglalni magát és igazából az élete... tök izgi, mert mindig forral valami nagy haditervet. Hát... komolyan, nem nyolc, én csak ennek az egynek leszek a részese, mert nem tehetek mást, és kész. - Sakk... hát az valami eszméletlen izgi lehet! - oh persze, hogy szkeptikus a hangom és nem gondolom komolyan igazából a dolgot. Amúgy is, ha neki a sakk tölti ki az életét, hát akkor legyen így, igazán nincs sok közöm hozzá gondolom. Azért persze a táblára pillantok egyszer legalább, de komolyabban nem érdekel a dolog, nem vagyok egy ilyen jellemzően unalmas játék híve, sose tetszett, igazából nem is tudok játszani, de ez már más kérdés.
- Szuper! És akkor ezt is majd eltünteted a rendszerből? Mert baromira nem szeretnék a következő hónapokban, ha ezt az izét megoldottuk attól parázni, hogy majd mikor kapcsolnak le a zsaruk. - meg tudok lépni tőlük, de azért az efféle izgalmakra nem igazán van szükségem. Bár legalább most nem vagyok ideges, nem annyira látványosan legalábbis, a meleg kakaó elég sokat segít ebben, no meg hogy még amúgy is kellően kómás vagyok.

Tárgy: Re: New York határában Kedd 20 Jan. - 15:11

Rebeca & Saul

- Na, ez mindjárt jobban tetszik. – mert ezek a szavak tökéletesen leírnak engem. Számító vagyok igen, és rideg is, érzelmek nélkül élek, mert nincs rájuk szükségem, és képes vagyok előre meglátni dolgokat, mert ismerem már annyira az ok-okozati kapcsolatokat, hogy tudjam mi következik miből. Az ember kiszámítható, és a mutáns sem más, csak hozzá kell még venni egy-két apró kis tényezőt. Rebecánál is tudtam, hogy ha elengedem, akkor engem fog hívni mikor bajba jut és így el is jutottunk ide. Nem olyan nehéz ez, csak meg kell látni azt, amit a világ titkol előlünk és máris sokkal okosabbak vagyunk, mint bárki más.
- Nem, élj csak így, eszerint, ha akarsz. – rántom meg a vállamat. De teljesen felesleges erre elpazarolnia az egész életét. Én csak a véleményemet mondom el róla, a kis gyermeteg életcéljáról. Lehetne mondjuk világhírű tolvaj, esetleg titokban is megszedhetné magát, miért ragad le annál, hogy borsot törjön a rendőrök orra alá.
- Hát persze, ebben eddig is jeleskedtél. – nem tudja megoldani az életét, most is teremtettem egy helyzetet, amit nem tud megoldani csakis a én segítségemmel. Akármennyire is álltatja magát, az élete nem csak attól függ, hogy ő mit akar. Nem, azt sok minden más befolyásolja, jelen pillanatban például én.
- Ugyan, te is csak azért vagy itt, mert nélkülem nem maradnál életben. Ha te érdekből vagy itt, akkor hadd mentselek meg én is érdekből! – ez így már fair, nem? Dehogynem! A férfiak természetüknél fogva csak uralkodni akarnak minden szituációban, én pedig nem szeretem azt, ha valaki nem vesz elég komolyan.
- Szóval nem érzek… és ebben mi is a gond? – ha kicsit visszatekint a történelemre, a legtöbb rossz tett azért történt meg, mert az embert az érzelmei vezérelték. Azok csak bajba keverik az embert, ha nekem nincsenek is érzéseim, akkor gyengeségeim sincsenek. Nem látok ebben semmi rosszat. – Rebeca, kilenc száz év óta csinálom ezt. Természetesen néha halálra unom magamat, de te is unod magad néha, nem? Tudok aludni, ha akarok. – de jobban szeretek fent lenni, ilyenkor mondhatni a terveimnek élek, magamnak, a fejemben sorra játszódik le minden alternatíva és lehetőség, hogy végül kiválasszam a legjobbat és tökéletesítsem. – Nem csodálom, a legjobbat a legjobbaktól, ez a mottóm. – villantok felé egy gyors mosolyt. Na igen, a legjobbnál nem adom soha lejjebb, elvégre van bőven pénzem, gazdag vagyok és erős, van hatalmam, megtehetek nagyjából bármit. Üzletember vagyok, vannak legális, és illegális üzleteim is, de egyik sem veszélyeztet, mert mondhatni elérhetetlen vagyok. – Igen. És sakkoztam Arthur-ral. Arthur a komornyikom, ravasz egy vén róka, már vagy két órája gondolkodom azon, hogy mit lépjek… - csóválom meg a fejemet az előttem lévő kisebb asztalon lévő sakktáblát nézve. Már egy hete játsszuk ezt a partit, és közel a vége, én pedig nyerni akarok. Meg kell fontolnom a következő lépésemet. Néha elgondolkodom azon, hogy Arthur is esetleg mutáns. Persze, nem az, de úgy ért a sakkhoz, mint én, pedig tapasztalatom legalább ötször annyi van, mint neki. – Na majd meglátjuk erre mit lép. – mondom igazából csak magamnak, ahogy előre hajolok és az egyik futómat a gyalogai közé vezetem. Arthur majd ha erre jön, akkor úgy is látja, hogy léptem, nem kell neki szólni. – Látod azt a fantomképet? Te vagy. – bökök a kezemmel a tévé irányába. Az ékszerrablásról van persze szó, de Rebecának nem kell félnie, a fantomkép annyira gyenge, hogy még egy kutyára is ráillik.

Tárgy: Re: New York határában Hétf. 19 Jan. - 19:56

Saul & Rebeca

- Nem mondtam, hogy gonosz vagy. Inkább... számító, és kissé hideg... rideg. - javítom ki magamat, bár azt hiszem mindkét szó passzol rá, szóval ilyen téren majdnem mindegy. Mondjuk nem az én dolgom, hogy milyen és nem is fogom tudni megváltoztatni, de azért megmondhatom neki a véleményemet, ő is megtette már. Amúgy tényleg nem látom én őt gonosznak, de attól még nem is lesz szentéletű hirtelen. Nem gondolom, hogy jó ember lenne, mert kihasznál másokat és csak azt teszi, amitől neki jó, ami azért lássuk be, hogy nem valami pozitív életszemlélet. Szerintem máshogy is lehet élni, még akkor is, ha az ember örök életű, bár azt tartom, hogy én nem szeretnék az lenni.
- Látod még az életcélomba is belekötsz. - húzom el a számat. Mert mindenkinek olyannak kell lennie, mint ő, hogy hatalomra akar törni és feljavítani a világot, vagy épp lerontani? Miért kéne mindenkinek hatalmas nagy életcél? Tényleg nem értem a dolgot. Én nem olyan vagyok, mint ő, engem más hajt, én csak... élek és kész, nem kell mindenkinek baromi nagy jövőkép. Nekem nincs, és ez most olyan rémes? - Meg tudom oldani az életemet. - vágom rá szinte azonnal. Nem kell, hogy segítsen nekem, meg tudom oldani az életemet és ha nekem így jó, akkor nem kell folyton mindenbe belekötnie. Ha meg majd rájövök, hogy az életem nem tetszik ebben a formában, akkor kitalálom, hogy milyen legyen helyette... az is az én dolgom lesz és nem pedig az övé igaz?
- Szóval kellemetlen, amikor jön egy másik pasas és aztán kezdődik összeméregetés igaz? Értem már, hogy miért jobb, ha az, akit megszívathatsz nő. - mert hát na ez akkor is nem valami fair. Azért vagyok itt, mert nőnek születtem és mert hasznos a képességem. Na nem mintha azt várnám tőle, hogy azért legyek itt, mert mondjuk... kedvel, erről persze szó sincs. Amúgy is kész csoda gondolom már csak az is, hogy egyáltalán elvisel, legalábbis ha jól sejtem, akkor ő így van ezzel.
- Az biztos, hogy van önbizalmad, ezt senki se vitathatja, de nem uralkodsz felettük, szimplán csak nem érzel. - ez azért két különböző dolog. Gazdag és jóképű... na igen, tudja, hogy mit akar, és hatalmas és erős és hű meg ha és nagyon el van telve magával, közben pedig persze nem érez semmit sem. No ha neki jó így, akkor legyen, én nem szólok bele, nem úgy, ahogy ő teszi azt fordított esetben, mert persze ő gond nélkül beleszól az én életembe.
Az alvásom viszont határozottan rövidnek tűnik, ami persze nem igaz, hiszen azért aludtam én rendesen, csak hajnalban dobott ki az ágy, de azért meglepő valahol, hogy ő még csak nem is alszik eddigre. - De nem unod magad, ha nem alszol? Néha az csak azért is jó, mert pihentet és és nem lehet mindig valamit csinálni nem? - tényleg nem értem őt. Most akkor egész éjjel nézte a tv-t, vagy ilyenkor nagy terveket szövöget? Végül persze szerzek magamnak meleg tejet és immár azzal együtt keveredem vissza és dobom le magam mellé a kanapéra mellé, akármennyire is látványosan furcsállja ezt. Kortyolgatom, miközben még mindig kellően kómásan lesem a tv-t. - Jól, kényelmes volt az ágy és ez a pizsi... valami isteni puha, legszívesebben le se venném! - azzal a ténnyel most nem foglalkozom, hogy nem takar annyira sokat, vagy hogy a felső alatt nincs rajtam melltartó. Lényegtelen, amúgy is látott már ruha nélkül, édes mindegy. - Te meg egész éjjel... nézted a tv-t?

Tárgy: Re: New York határában Szomb. 17 Jan. - 12:40

Rebeca & Saul

- Olyannak látsz, amilyennek akarsz, ezt mondtam. De azért ennyire gonosznak nem kell látnod. – azért valóban nem fogok tenni, hogy jobban érezze magát, mert én nem fogok megváltozni senki kedvéért sem. Régóta élek már, eddig es változtam, és ezután sem fogok, ezt pont ideje, hogy végre ő is megértse, mert nem tudok mást tenni, mint magam adni, és ha már itt tartunk, ebben a házban nem csak én vagyok ilyen. Ha nem is tud róla, de bizony ő is borzasztóan idegtépő tud lenni, bár most az utóbbi percekben ezt visszafogja, és én értékelem is ezt a gesztust tőle, mert nem segít az,ha egymás idegeire megyünk.
- Oh, hát ez remek életcél. Ennél még a szerelem is jobb lenne. – azért élni, hogy idegesítsünk olyan embereket, akiket soha nem láttunk és soha nem is fogunk látni? Ugyan már, ez butaság, ez nem életcél, hanem inkább csak egy harmatgyenge kifogás, a kérdésem kikerülésére. – Azért szólj, ha már nem vagy meg, szívesen segítek. – persze nem ingyen, viszonoznia kell valamivel a segítségemet, bár kötve hinném, hogy majd pont az én társaságomat fogja keresni ezek után, de hát ez van, az ő élete rövid, az enyém ellenben végtelenül hosszú… nekem van időm, neki nincs. Sajnos, nem sajnos, döntse el ő. – Ez így nem igaz. – csak bizonyos részeiben, de nem azért mentettem meg, mert nő. Legalábbis nem csak azért, ne nézzen ennyire rossz embernek engem, mert nem vagyok az ,nyilván nem azért mentettem meg, hogy a ruháitól megszabadíthassam, bármely más nőt kiszemelhettem volna erre, nem igaz? – Azért mentettelek meg, mert hasznos a képességed és a segítségemre lehetsz. Másodsorban csak azért, mert nő vagy. Láttál te már két férfit, akik azon veszekednek ki a jobb? – én igen, nem jó párosítás az, mert a vége úgy is az, hogy végül megölöm a másikat, mert az idegeimre megy. Én vagyok az, aki örökké él, engem csak ne oktasson ki egy ilyen alsóbbrendű senki. A nőket jobban szeretem, bár Rebeca borzasztó idegesítő tud lenni, azért egyedi a maga nemében. Persze, ezt már mondtam neki, de mintha meg sem hallaná, csakis az jut el a füléig, amit sértőnek találhat és magára vehet.
- Úgy nézek én ki, mint aki kiégett? Gazdag vagyok, jóképű, és bármit megtehetek, amit csak akarok. Ez nem kiégettség, hanem hatalom, megtanultam uralkodni az érzéseim felett. – de mint mondtam, ő ezt nem értheti meg, mert többet kéne élnie hozzá, mint nyolcvan-száz év. Nem mondom, hogy idegesítő, úgy látja a dolgokat, ahogy akarja, de én nem fogok helyeselni.
- Nekem nincs feltétlen szükségem az alvásra. – rántom meg a vállamat a kérdése hallatán. Nincs rá szükség, de persze néha eszközölni kell egy kis pihenést, de épp most nem volt kedvem, a mai idők veszélyesek, mindig oda kell figyelni a hátam mögé. – Jobb felső polc ott a sütő felett. – mondom oda se nézve, szemeimet továbbra is a tévé képernyőjének szegezem. A kora reggeli hírek mennek, természetesen semmi jó nincs benne, csak bűntények, egy-két robbantás, néhány megoldatlan bűncselekmény, pár fantomrajz azokról, akiket nem sikerült még előkeríteni… semmi túlzottan érdekfeszítő. Kicsit meglepetten pillantok rá oldalra mikor leül mellém a kanapéra, de végül csak mosolyogva nézek vissza a tévére. – Hogy aludtál?

Tárgy: Re: New York határában Hétf. 12 Jan. - 16:32

Saul & Rebeca

Komolyan közel vagyok hozzá, hogy egyszerűen nyelvet öltsek rá. Tudom, hogy gyerekes dolog, de kezdi kihozni belőlem ezt, hiába próbálok ellenállni. Egyelőre még tartom magam, de már nem sok hiányzik. Mindenre csak simán visszavág, mintha egyébként én lennék a hibás abban, hogy ez lett a vége, hogy meglőttek és most itt vagyok nála és... mindegy, nem kéne már ezen állandóan kiakadnom, úgy se lehet őt meggyőzni semmiről sem.
- Te magad mondtad, hogy nem akarsz tenni érte, hogy másnak lássalak. - rántom meg a vállamat. Igenis baromi fennhéjázó velem szemben és gondolom mindenki mással is pont ugyanilyen. Ne várja el tőlem, hogy én meg ehhez minden esetben jó képet vágjak, mert igenis nem nagyon tetszik a dolog. Tény, hogy eddig nem volt senki, aki megmondja nekem a frankot, na de pont e miatt nem veszem jó néven. Ne viselkedjen úgy, mint az apám, vagy a pasim, vagy akárkim mert egyiknek sem mondanám, sőt... nagyon nem. Nincs nekem szükségem senkire sem, aki folyamatosan megpróbál beleszólni az életembe. Eddig is nagyon jól meg voltam egyedül is, nem kell, hogy azzal jöjjön nekem, hogy mennyire rá kéne másznom valami pasira, csak hogy kevésbé legyek frusztrált. Nincs nekem semmi baj, sőt... igazából nekem ő a bajom elsősorban.
- Én... én csak meg vagyok így és kész! Azért élek, hogy borsot törjek a zsaruk orra alá! - igen egy kicsit megemelem a hangomat, talán pont azért, mert nem tudok megfelelő választ adni neki. Akarok, de ez nem olyan egyszerű, mint ahogy az ember hiszi. Szeretnék én célokat persze volt idő, amikor volt is, de ma már nem igazán. Egyszerűen csak létezem bele a világba, ezt valahol azért jól sejti. De mégis milyen céljaim lehetnének? A szerelmem halott, nem akarok családot és tökéletes életet, amúgy se nagyon van rá esélyem, hát akkor... mégis mit akarhatnék az élettől? - Szóval csak azért segítettél, mert nő vagyok? - azért ez is nem valami szép dolog tőle. Gondolom neki is jó volt az, hogy megszabadíthatott gond nélkül a ruháimtól és gondolom valahol mélyen arra vár, hogy egyszer majd én önként adjam oda magam? Na abból nem kap! Eszem ágában sincs mondhatni egyetérteni vele abban, hogy olyan baromira pasira vágyom és főleg nem kell nekem olyan valaki, aki csak önző módon saját magának él és igazából nem érdekli senki sem.
- Na látod ezért nem akarok ennyit élni, nem akarok úgy kiégni, mint te. - mert persze mosolyog és úgy tesz, mint akinek így tökéletes, de én akkor sem fogom ezt elhinni, vagy tényleg komolyan venni, mert... nem és kész. Én sose tudnék olyan lenni, mint ő, csak azért élni, hogy legyek, csak azért élni, hogy szórakozzam. Ez nem élet, nem olyan élet, amit az ember tényleg élvezni tudna, vagy legalábbis nekem nem menne. Szükségem van az érzésekre, azok tesznek emberré. No meg egy kiadós alvás, főleg ha már sikerült kissé túl sok bort leönteni eddig a torkomon. Végül azért annyit nem alszom, mint amennyi elvárt lenne, mert valahogy talán az idegen hely veri ki korábban az álmot a szememből, mint kéne.
- Te... aludtál egyáltalán? - eléggé kipihent feje van hozzám képest legalábbis, mert én kellően nyúzott vagyok, bár ez minden bizonnyal a korai kelés miatt van, no meg a tegnapi nem épp nyugis nap miatt. - Tartasz itthon tejet? - ha igen és elnavigál, akkor szerzek magamnak, egy bögre meleg tej, netán kakaó esne jól, nem kezdem mindig kávéval a napot, sőt igazából még csak nem is akarom elkezdeni a napot, de végül mégis valami fura ötlet arra sarkall, hogy leüljek mellé a kanapéra, lerúgva a lábamról a papucsot, és szépen felhúzott lábakkal fészkelve be magam, fújva a meleg tejet, vagy kakaót, amit szerezni sikerült.

Tárgy: Re: New York határában Pént. 9 Jan. - 18:10

Rebeca & Saul

- Tudtommal te segítettél nekem, úgyhogy magadnak köszönheted. – persze, ez nem teljesen igaz, vagyis de, az, csak éppen ezzel kifordítottam az igazságot, de nem is baj, neki ezt nem kell tudnia. Annyi a lényeg, hogy nélkülem halálra van ítélve, mert azok, akik keresik őt, közel sem olya barátságosak, mint én. Nem akarják tudni hol a gyémánt, mert tudják, hogy rajtam kívül azt senki sem tudhatja. Ugyan, már ismernek annyira, legalábbis van rólam annyi információjuk, hogy tisztában legyenek egy nagyon egyszerű dologgal: nem bízom meg senkiben sem igazán, így hát senkinek sem beszélek az üzleti dolgaimról. Rebecát meg ez aligha érdekli amúgy is.
- Szörnyű, hogy ilyennek látsz engem. Pedig nem szolgáltam rá. – csóválom meg a fejemet. Nem kell mindenbe többet belelátnia, amúgy sem hinném, hogy mindazok után, amit tettem érte, ezt érdemelném. Bizalmatlanságot. Persze, örülök annak, ha ezt kapom, mert legalább ez is mutatja, hogy Rebeca nem olyan hülye, mint sok embertársa. Nem kell bíznia bennem, a bizalom soha nem kötelező, sokkal inkább adomány, egy nagyon törékeny és fontos adomány, amit meg kell becsülni. Én nem bízok benne, ő nem bíz bennem, a dolog igen egyszerű. Én bajba kevertem őt, ezért nem bízik benned, én pedig senkiben sem bízom meg.
- Hm… a pénzem, meg a hírnevem, hogy az üzletfeleim tudják kivel van dolguk. – mondom pár pillanat gondolkodás után. Az embereket én már rég leírtam, nem érdekelnek, nem foglalkozom velük, a legkevésbé sem érdekelnek az ügyes-bajos kis dolgaik, sokkal inkább izgat az, hogy mi történik azzal, amit felépítettem nem rövid életem során. – Na és te? Miért élsz? A szerelemért? Azt már elvesztetted, nem? – éljen, amiért csak akar, ő halandó, nem értheti meg azt, hogy miért így állok hozzá azon dolgokhoz, amikért ő annyira oda van. Szerelem? Nekem csak egy szó, ami nem jelent már semmit, mert az évszázadok kifakították. – Ha férfi lennél, akkor nem mentettelek volna meg. Sőt, én öllek meg. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Nem arról van szó, hogy nekem mindenképpen nőkre van szükségem, de… de mégis, a férfiak becsvágyóak és kapzsik, a nők sokkal érettebben tudnak viselkedni, még manapság is, és ezt csak még jobban segíti az, hogy jóval több dolgot tehetnek, mint régen. - Szörnyen fárasztó tudsz lenni. Majd ha élsz kilencszáz évet, akkor rájössz arra, hogy az érzések és érzelmek nem valami fontosak. – de nem fogja ezt soha megtudni, mert az ő élete korlátok között van, az idő felette eljár, felettem nem, úgyhogy inkább próbálja csak felfogni amit mondok neki.
- Köszönöm, hogy megengeded. – mosolygok rá, de persze nem veszem magamra a szavait, nem vagyok olyan,és nem is igazán érdekel az, hogy mennyire akasztja őt ki a viselkedésem. Addig egy szava sem lehet, ameddig életben tartom őt, úgyhogy egy kicsit mutathatna több megértést, de ez ugye nem lehetséges. – Ugyan, semmiség. – mosolygok még rá, mielőtt becsuknám az ajtót és visszamennék a konyhába, hogy elpakoljak.
- Korán kelő típus vagy, igaz? – mondom jó kedvűen a tévé előtt ülve mikor megérkezik a konyhába. Én nem alszom, szóval nem kell az idővel még csak ebből a szempontból sem foglalkoznom.

Tárgy: Re: New York határában Vas. 4 Jan. - 14:06

Saul & Rebeca

- Meg tudom oldani a túlélésemet, ha csak nem más kever direkt bajba. - rántom meg a vállamat. Rá sem azért szorulok, mert éppenséggel az én hibám lett volna. Ő kevert életveszélybe, és most azért nem mehetek csak úgy önállóan ki az utcára, mert jó eséllyel az lenne a vége, mint most is. Mondjuk nem értem én ezt, mert hát na... butaság, hogy meg akartak ölni, amikor annak lett volna logikája, hogy elkapni akarnak nem? Mert, ha megölnek akkor nem tudják meg hol a gyémánt és azt sem, hol van Saul, vagy szimplán csak olyan mutáns gyűlölők, akiknek az a fontos, hogy végezzenek a mutánsokkal?
- Aha... persze, semmi célzás. - nem célzás volt találat igaz? Vagy ilyesmi. Attól én még igenis eléggé bele tudok mindent képzelni a szavaiba, mert hát na eleget szurkált már oda, hogy így gondoljam. Nem azt mondom, hogy mindig direkt piszkál, egyszerűen csak valahogy folyamatosan mindenre mondania kell valamit, hogy a végén persze neki legyen igaza akkor is, ha éppenséggel nincs, mert nincs mindig és kész... most sem. Nem vagyok kiéhezve és nem csak arra várok, hogy valaki végre segítsen a frusztrációmat megoldani. Nincs nekem semmi baj, csak nem tudok olyan könnyen túllépni a halott szerelmemen, az olyan nagy bűn? A szavaira már csak egy morcos pillantást kap. Igen is nem az ő dolga, hogy ezeket meghatározza, mert nem és kész. Én majd... majd tudom, hogy mikor érzem úgy, hogy valaki érdekel, és hogy tényleg érdekel, de nem fogok csak úgy azért rámászni valakire, mert kívánós vagyok.
- És manapság? Neked mi az, ami fontos? - mert hát na a család már nem igaz? És gondolom a szerelem sem, meg egyéb érzések. A becsület... simán csőbe húzott, abban nem sok becsület van, az adott szó... lazán átejtett, bár gondolom ezekről azért eléggé más a véleményünk, nem lepne meg, ha attól még úgy gondolná, hogy becsületes, hogy velem ezt tette igaz? - Tudom, de tudod most is csak sok mindenben úgy tűnik, mintha jó helyzetünk lenne. - változott sok minden igen, de attól még ugyanúgy férfi társadalomban élünk nem? Férfiak a rendőrök, a vezetők, őket becsülik meg jobban, tőlük várják el a nagy tetteket és nem pedig a nőktől. Ez azért nem sokat változott, ő is máshogyan tekintenem rám gondolom, ha férfi lennék, sokkal jobban adna a véleményemre... ennyi. - Oké, szóval vannak barátaid és ők lazán helyettesítenek mindent és mindenkit. Nem kellenek érzések és érzelmek, mert jól meg vagy nélkülük. - rántom meg a vállamat. Persze, gondolom ő nem szokott beteg lenni, tehát nem kell neki senki, aki mellette van olyankor, nem kell senki aki ápolja, és mivel nem sok érzelme van, ezért fájni sem szokott neki semmi sem, innentől meg gondolom nagyon jól el van ebben az állapotban. Nincs szüksége senkire sem, és nekem aztán olyan mindegy, akkor így él, ha szeretne, én csak nem akarok a dolgaiba beledögleni.
- Remek... akkor legyél ilyen! - komolyan visszavágnék én jobban is, ha nem lennék ennyire... hát kissé kókadt na. Ezért engedem, hogy végül felkapjon és felvigyen. Nincs nehéz dolga, nem igazán nagy a súlyom, no meg egyszer már meg is tette igaz? Az se lenne csoda, ha helyből elaludnék már felfelé menet. - Kösz és... jó éjt! - bököm ki végül. Hát szó se róla azért ez a nap felettébb kalandosra sikeredett, nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle, hogy majd itt töltöm az éjszakát, és még ki tudja mennyit. Igazából miután távozott első körben simán bedőlök az ágyba. Nem igazán lenne most jó még fürdeni is, az nem tenne jót, és nem tuti, hogy bírnám talpon. Csak a cipőt rúgom le szépen és jöhet az a jól megérdemelt alvás is végre. Csak valamikor hajnal körül kelek fel végül és akkor botorkálok le úgy mezítláb, eléggé gyűrötten... igen kéne legalább egy pohár meleg tej, vagy víz... vagy akármi.

Tárgy: Re: New York határában Csüt. 1 Jan. - 23:33

Rebeca & Saul

- Felteszem, hogy nem igazán volt ember, akire rá voltál szorulva a túlélés miatt, nem? – mert most ezért van itt velem, igaz? Mert nélkülem meghalna, mint tette azt majdnem nem is olyan régen. Velem van a legnagyobb esélye túlélni, ezt tudom, ő is tudja, de persze elmehet, ha akar, én nem szándékozom útjába állni az öngyilkos hajlamának.
- Nem kívántam célozgatni. – tényleg nem, ezt most nem ezért mondtam, bár nem lep meg, hogy már minden szavamat támadásként veszi magára, de megbocsátható, fiatal még és nincs annyi élettapasztalata hogy a nyilvánvalót megtudja különböztetni attól, amit beleképzel, így nincs baj, elnézem ezt neki. – Ne láss többet a dolgokba, mint ami az valójában! A szemet könnyű megtréfálni, de az elmét még könnyebb. – ez tény, én is úgy játszadozom az emberrel, ahogyan csak kedvem tartja, ebből már ő is kapott ízelítőt. Látott engem nőnek, éreztettem vele fájdalmat, és ezt megtudom tenni újra, újra és újra, ameddig csak akarom, nem jelent akadályt. – Rendben, nem kérsz meg, felfogtam, nem kell ám így hozzáállnod a dolgokhoz. – a vak is látja, hogy szüksége lenne már rá, de nem baj, legyen úgy, ahogy akarja, hadd örüljön csak bele az első szerelmébe, szó szerint, mert az már meghalt, nem tud rajta segíteni, az emléke dédelgetésével pedig nem ér el semmit. – Régebben sok dolog fontos volt. A becsület, az adott szó, és igen, a család is az volt. – adok neki igazat, bár kivételek mindig voltak. Azonban amondó vagyok, hogy sokkal inkább jobbak voltak azok a korok, mikor az ember nem hazudott ötpercenként. – Viszont nektek nőknek nem volt éppen valami jó sorsotok. – na ez viszont felettébb negatív jellemzője a kornak, amit úgy szerettem. A nőt tisztelni kell, akkoriban pedig úgy bántak velük, mint a kutyákkal, verték őket, adták és vették jó pénzért, házasságban is inkább rabszolgának mondanám őket, mintsem feleségnek. Szerencsére ez megváltozott mára.
- Azt hiszed nincsenek évszázados jó barátaim? – nézek rá kérdőn, mosolyogva. Pedig vannak, ott van például Daryl, őt is ismerem pár száz éve, szóval nem vagyok egyedül, de tény, hogy sok időt töltök magányosan el, de ez nem különösebben zavar, az ember egy idő után hozzászokik ám ehhez. – Hidd el, a családot és a szerelmet túlértékelik. – én is tökéletesen megvagyok nélkülük, de persze ő ezt nem értheti, mert ő nem lenne képes erre, ő múlandó és esendő, meghal legfeljebb nyolcvan év múlva, én viszont nem, és élek már olyan régen, hogy tudjam: a szerelem és a család nem létfontosságú, csak egy rövid élet boldogságának forrásai.
- Ha akarnék, de nem akarok, mert nem vagyok olyan. Ilyen vagyok, fogadd ezt el. – én is elfogadtam, hogy minden szavamba csak beleköt, nem fogom magamat meghazudtolni. Ilyen vagyok már pár évszázad óta, nem most fogok megváltozni, és nem is holnap, valószínűleg soha. – Hát persze, csak kapaszkodj! – mosolygok rá, és jobbnak látom, ha a kezemben viszem fel, úgy sokkal gyorsabb és nem kell a lépcsőkkel sem bajlódnia. Nem sokáig viszem, amint felmentünk a lépcsőn, pár méter és már a szobája ajtaját nyitom, és lerakom őt amint beértünk. – Ha bármire szükséged van csak szólj, bár van egy olyan érzésem, hogy jól fogsz aludni. Reggel találkozzunk majd, vagy… amíg alszol. Jó éjszakát! – mosolygok rá még elköszönésképpen mielőtt becsukom az ajtót és visszatérek a nappaliba. Van a szobájában minden, fürdőszoba, mosdó, ruhák és törülközők, minden, én pedig mivel nem vagyok rászorulva az alvásra… valószínűleg át tévézem az egész éjszakát.

Tárgy: Re: New York határában Csüt. 1 Jan. - 21:29

Saul & Rebeca

- Melyik válasz nyugtatna meg jobban? Ha azt nézem, hogy vagy két éve nem nagyon beszéltem senkivel sem ennyit egy huzamban, akkor... - rántom meg végül a vállamat. Veheti ezt magára, vagy veheti úgy, hogy igazából senkivel sem viselkedem kedvesebben, mivel senkivel sem viselkedem mostanában sehogyan sem, mert egyszerűen nincs rá okom és kész. Mondhatni elvadultam és nem izgat senki sem, csak vele most össze vagyok zárva és nincs választásom, mivel ha életben akarok maradni, akkor muszáj lesz elviselnem a jelenlétét igaz? És muszáj leszek segíteni is neki, szóval azt hiszem ennyi a lényeg és kész. Mindegy, túlélem... vagy inkább majd ő éli túl.
- Oké, szóval ki vagyok éhezve igaz? És gondolom e miatt vagyok idegesítő és frusztrált, mond ki nyugodtan így, nem kell itt célozgatni. - de ettől még nem fogok bárkire rámozdulni és az, hogy csak úgy elfelejtsem Bastient és mást szeressem meg valahogy kizártnak tűnik. Csak úgy feszültséglevezetésből nem fogok szexelni, annyira azért nem vagyok kiéhezve, vagy ilyesmi, hiába gondolja ő így, mert gondolom erre akart itt célozgatni, hogy mindenkinek vannak szükségletei, és persze gondolom nekem is. - Szóval hiába mondasz ilyesmit, nem foglak megkérni rá, hogy repíts a mennyekbe, hogy jobban érezzem magam. - ezt már azért morcosabban teszem hozzá. Oké, lehet hogy van bennem egy adag frusztráció, de nem attól lesz jobb, ha még ezt az orrom alá is dörgöli és nem vagyunk egyformák, csak épp én nem mondom neki, hogy ne fektessen meg nőket és... ölje meg őket igaz? - Miért nem így van? Régebben még fontosabb volt a család, ma már nem annyira nem? - ő tudja jobban, ő az okos, ő élt a régi korokban, szóval ezt neki kell jobban tudni, nem nekem, de azért ma már sokkal lazábbak az erkölcsök, ennyit még én is tudok.
- Oké, a te dolgod, örök halhatatlanság tök egyedül. - rántom meg a vállamat. Jó vannak barátai, meg gondolom bármikor szerezhet magának nőt, de attól még egyedül van összességében, mert igenis más lenne, ha lenne mellette olyan, aki szereti is, de gondolom ez már akkor megadatott neki, elveszítette és már nem kell többször. Hát akkor én aztán nem szólhatok bele, hogyan éli az életét és igazából nem is akarok.
- Tudnál rendesebb is lenni, kevésbé fellengzősebb... ha tényleg akarnál. - ő akarta a mondat végét, habár nem kérdés volt, viszont azt érzem, hogy a bor tényleg sok volt. Hiába a hirtelen felkelés, nem csak azon múlt, ülve még nem is éreztem annyira, de most így... határozottan igen. - Segítesz felmenni? - azt hiszem az most jó ötlet lenne, mert nem érzem úgy, hogy tökéletesen vagyok. A bor se hat azonnal és nekem mostanra már határozottan azt hiszem a fejembe szállt.

Tárgy: Re: New York határában Kedd 30 Dec. - 14:56

Rebeca & Saul

- Mindig így viselkedsz, vagy csak engem tüntetsz ki ezzel? – komolyan, mint valami hisztis kis gyerek, akinek semmi sem jó. Megmentettem az életét, megígértem neki, hogy megvédem, csinálok neki még kaját is, kapott tetőt a feje felé, és még most is elégedetlenkedik. Nők… de nem is nők, mert legalább egyes női egyedek megköszönik azt, hogy ennyit fáradozok értük, de az ő szájából szerintem még csak egy nyamvadt köszönömöt sem hallotta még soha. Mindegy, nem vagyok olyan típus, aki ezeken különösebben felhúzná magát, de adódik a kérdés, hogyha ő így viszonyul hozzám, akkor nekem miért kéne másként hozzá? Még mindig megölhetem…
- Ami azt illeti, ismerem az emberi testet, pontosan tudom, hogy mi van benned. Ahogyan azt is, hogy az ember társas lény, és… nem csak beszélgetésekre van szüksége. – valószínűleg érti mire gondolok, de minden bizonnyal megint mond valami visszavágást, amit már megszokhattam tőle, de hát nem is igazán várok mást, nem is tudom hova gondoltam mikor azt hitte m, hogy képes lesz feldolgozni és megérteni azt, hogy én nem ártani, sokkal inkább segíteni akarok neki. Persze, ha olyan nagyon akar, akkor elmehet, két-három nap múlva újra megtalálják és megakarják majd ölni, én pedig nem biztos, hogy ott leszek és megmentem. Újra. – Ez modernek számít? – erről nem tudtam, bár tény, hogy sok férfi azt szereti, ha sok nő van az életében, de mi régen nem így éltünk, mindenkinek megvolt a maga nője, és tiszteltük is ezt többé-kevésbé csak ugye én erről lemondtam mikor a halhatatlanságot választottam és ezen döntésem soha nem fogo megbánni.
- Igen. Meghalhatnék , ha akarnék, de nem akarok, én a halhatatlanságot választom inkább. – akkor döntöttem el, hogy így élek, mikor meghalt a családom. Az első családom. Ott sírtam a holttestük felett és úgy éreztem, hogy már felesleges olyan dolgokat keresnem az életben, mint szerelem vagy család, így a halál helyett inkább az örök életet és az örök lehetőséget választotta, de persze nem várom el azt Rebecától, hogy ezt meg is értse. Más korból jöttünk, ami nekem természetes, az neki ellenszenves, és ez fordítva is igaz tud lenni, legalábbis eddig ez volt.
- Pontosan, megoldom, megoldottam eddig is. – bár régen sokkal rosszabb volt a női felhozatal, hiszen akkoriban még nem adtak annyira magukra, mint a mostani nők. És az egójuk meg az önbizalmuk sem a plafont verdeste mint most. Régen egy asszony fejében meg sem fordult volna, hogy úgy beszéljen velem, mint Rebeca, hacsak nem akarta volna magát megöletni.
- Rendben, elfogadtam. – emelem fel a kezeimet, mint aki megadja magát. Persze, ehhez az is kell, hogy ő ne szóljon akkor feleslegesen rám, ha éppen valami nem tetszik neki, mert arra úgy is visszaszólok és akkor ez az egész megint elölről fog kezdődni, azt pedig egyikünk sem akarja, igaz? – Csak óvatosan! – na igen, nem szeretném, ha leszédülne nekem a lépcsőről közlekedés közben, úgy tűnik olyan elképesztően jól még sem bírja az alkoholt. – Mit akartál kérdezni? – mert valamit akart, igaz? Csak valamiért meg félbehagyta, ami teljesen felesleges, mert ha tudok tenni valamit, akkor megteszem, ha nem tudok, vagy nem akarok, akkor pedig simán megmondom neki és kész.

Tárgy: Re: New York határában Szomb. 27 Dec. - 21:15

Saul & Rebeca

- Igenis uram! Igyekszem rászolgálni a nagy előzékenységre. - jó oké megy nekem a cinizmus, pedig isten bizony nem gyakoroltam túlságosan sokszor, de ő valahogy ezt hozza ki belőlem. Komolyan úgy érzi, hogy hálásnak kell lennem, miközben miatta van ez az egész? Miközben miatta lőttek meg és persze ki tudja még, hogy milyen bajba kerülök majd, mert ha jól sejtem, akkor nem kicsibe. Oké, megvéd persze, de nem biztos, hogy majd az olyan tökéletesen fog menni és igenis tartok tőle, hogy ebből az egészből már megint csak én jöhetek ki rosszul.
- Miért őrülnék bele? Miből gondolod, hogy olyan rémes ez így nekem? Nem ismersz, nem tudod, hogy mi van bennem. - állandóan csak azt bizonygatja, hogy ő tud jobban mindent. És akkor mi van, szexelvonási tüneteim lesznek, vagy mi? Én nem hiszek ebben, nem gondolom, hogy akár csak véletlenül is így lenne ez. Nem lesznek egyáltalán elvonási tüneteim, eddig sem voltak. Az én dolgom, hogy ha nem akarok folyton ágyba bújni fűvel-fával, akkor nem akarok, nehogy már ezt felrója itt nekem bárki is. Igenis nekem ő fontos, nagyon is az, és még most is, és lehet hogy nem érne fel hozzá senki, vagy nem akarom az emlékét ezzel meggyalázni, de az én dolgom igaz? Akkor meg miért szól bele minden áron? - Igen, olyasmi, csak furcsa, hogy e mellett mégis neked más a felfogásod, mégis... te vagy modernebb, akinek nem számítanak az érzések. - mert azok veszélyesek, meg minden, szóval... áh mindegy, az ő dolga, én nem szólok bele folyton, hogy mit csinál, hogyan csinálja, ő viszont mintha állandóan próbálná megtalálni az én gyenge pontomat, vagy a hibáimat, bár ahogy eddig állt hozzám, inkább néha olyan érzésem van, mintha erősségem nem is nagyon lenne, csak halmozottan gyenge pontok... tömkelege.
- Szóval volt családod. De... az a te döntésed, hogy még mindig élsz igaz? - szóval ő nincs erre rákényszerítve, egyáltalán. Ő igenis dönthet úgy bármikor, hogy vége, hogy nem akarja tovább csinálni, hanem inkább leélne egy teljes életet, és hagyja a fenébe az egész macerát ezzel az örök élet dologgal. Így mindig csak újabb és újabb célokat kell kitalálnia, mintha tényleg abból állna a létezése, hogy küzd azon, hogy mi legyen az újabb lépés, hogy ne unatkozzon, ez így... nem élet. Nekem legalábbis biztos, hogy nem lenne az. Inkább gyászolok valakit életem végéig, mint hogy hagyjam a fejébe az összes érzést. - Oké, ezt nem is gondoltam volna igazán... megoldod, hogy ne legyenek elvonási tüneteid. - csak gondolom ez is egy afféle kihívás neki ugye? Újabb feladat arra az időtlen-időre, ami neki van. Nem tud vele mit kezdeni és most próbál meggyőzni róla, hogy én mindent rosszul látok természetesen, hogy én semmihez se állok logikusan, mert úgyis neki van mindenben igaza. Pedig egyszerűen csak elfogadhatná, hogy én ilyen vagyok és kész, én se szólok bele az életébe... állandóan.
- Oké, akkor most nem ez kell, csak szimplán... próbáld elfogadni, hogy én ilyen vagyok, te meg olyan oké? - nem kell üzlet, meg semmi ilyesmi, csak megtehetné, hogy nem köt folyton belém, mert nem tettem én ellene semmit sem, és amúgy is azt akarja, hogy segítek neki, én pedig meg is teszem, mert sok választásom nincs. - Jól van, de azért nem kell be is takargatni. Tudod... azért tudnál... Áh mindegy, megmutatod akkor a szobámat? - az utolsó falatot is sikerül bekapni, és az utolsó kortyot is felhörpintem. A hirtelen felállásnál viszont sikerül is egy kicsit megszédülni. Épp csak egy pillanatra, de azért annyira igen. Talán... jó talán tényleg kicsit sok volt a bor.

Tárgy: Re: New York határában Kedd 23 Dec. - 16:56

Rebeca & Saul

- Pontosan, úgyhogy mosolyogj egy kicsit többet, ne bánjam meg, hogy megmentettelek! – mondom neki egy vidám mosollyal az arcomon, miközben tovább ügyködöm. Természetesen csak viccelek, nem bánom én azt, hogy nem hagytam meghalni. Akkor talán megbánnám, ha hirtelen ellenem fordulna és megakarna ölni, de ebben a számára elég bizarr helyzetben még mindig én vagyok az, akiben a leginkább megbízhat, igaz? Ezt pedig bármilyen fura is kimondani, de így van.
- Dehogyisnem. Úgy érzed, mintha nem kellene más, mintha senki sem érhetne fel hozzá, igaz? De ez egy baromság, és ha így folytatod, akkor bele is őrülsz majd. – rántom meg a vállamat. Mindenki így érzi, mikor elveszt egy számára fontos embert. Hogy soha senki nem érhet fel hozzá, aztán végül mindig felér valaki hozzá. Ez ilyen, legyen szó barátságról, vagy éppen szerelemről, de mindenki pótolható, ezt megtanultam azalatt a röpke kilencszáz év alatt, amit ezen a világon töltöttem el eddig. – Pontosan, és nem is ugyanabból az időből származunk. Olyan lehetek én neked, mint valami antik műtárgy. – régi, semmit mondó. Ezt én elfogadom, nem különösebben izgat, nem az ő tiszteletét akarom kivívni, senkiét sem akarom, mert nincs rá szükségem. Én örökké élek, ő nem, teljesen másként látjuk a világot. Ő ebbe született bele, nem látta azt, amit én. Én láttam a saját szememmel embereket megtörni és szörnyeteggé válni, láttam a bosszútól megrészegülő embert, a hatalomtól megőrülőt… láttam birodalmakat elbukni és felemelkedni. Sajnos nem érthetjük meg egymást, mert én túl sokat láttam, ő pedig túl keveset, és nem én vagyok annak az eldöntője, hogy megmondjam, ez rossz-e, vagy sem.
- Azt hiszed nem alapítottam soha családot kilencszáz év múlva? Ne butáskodj, de szerintem neked sem lenne túlságosan sok kedved végignézni azt,ahogyan a fiaid és unokáid meghalnak, míg te tovább élsz. Egy szülőnek nem való eltemetnie a fiát. – megesett már, hogy letelepedtem, de rájöttem hamar arra, hogy semmi értelme, csak ábrándokat követek, mert egy olyan embernek, mint én, nem való ez az élet. Én elélek akár örökké is, erről nem tehetek, és nem fogom sajnálni sem. És mivel nincs kedvem rosszul érezni magam amiatt, amiről nem tehetek, így családot sem alapítok, szerintem ez valahol megérthető. – Megkaphatom azt bárhol. És hidd el, nem a te cölibátusod fog örökké kísérteni az életben engem. – rántom meg a vállamat. Persze, nagyon szívesen eltölteném vele az éjszakáimat, de nem fogok belehalni abba, ha végül nem kapok meg, mert nőt bármikor kaphatok, és ha ennyire komolyan venném ezt, akkor már évszázadok óta depresszióban élnék. Ennyit nem számít ez, ez csak szex, de érthető a hozzáállása, elvégre még mindig a halott szerelméhez akar hű maradni, aminek semmi értelme sincsen, mert elhiheti nekem, hogy a halottakat már nem érdekeljük. Amúgy is, senki nem jött még vissza panaszkodni a halálból, úgyhogy olyan rossz dolga nem lehet a kis szerelmének. – Bocsáss meg, csak tudod régen ez így működött. Még tanultál is azokról az időkről. Vagy hallottál róluk. – ha már elszökött a szüleitől nagyon fiatalon, akkor gondolom elég keveset is tanult, de hát mindegy, a lényeg az, hogy végre megegyezésre jussunk, igaz? Úgyhogy végül csak bólintok egyet a szavaira. – Elkövetek majd mindent, hogy hamar rendbe jöjj. Amint végeztél az evéssel, felkísérlek majd téged a szobádba. Van ott minden, amire szükséged van, ha esetleg mégsem, majd szólsz nekem és segítek. – mondom mosolyogva. Mert hát ez a dolgom, nem? Életben tartani és segíteni neki.

Tárgy: Re: New York határában Kedd 23 Dec. - 14:16

Saul & Rebeca

Azt hiszem pont az idegesít benne a legjobban, hogy olyan nagyon nagyra van magával, és olyan nagyon magabiztos mindenben. Oké, régóta él, meg minden, de akkor se kéne ennyire baromira fennhéjázónak lennie, mintha csak ő lenne a legcsodálatosabb ember a világon, csak azért, mert megmentett, miután ő sodort bajba, vagy mert mindent tud és rajta kívül természetesen mindenki más minimum értelmi fogyatékos, de ha nem is, akkor sem érthet senki annyi mindenhez mint ő. Ez egyszerűen nem fair és kész. - Ahogy azt is neked köszönhetem, hogy meg akartak ölni. - mert na úgy menteni meg a másikat, hogy miatta lőttek meg... már nem annyira nagy szám, mégis felvág... ezzel is. És naná, hogy a hülye szex témától se tágít, pedig komolyan semmi köze hozzá.
- Nem próbálom tiszteletben tartani, ez... ez nem azért van. Te ezt úgysem értheted. - nem kellett más, egyszerűen nem is vágytam rá, mert senki se lehetett volna olyan, mint ő. Valahogy elnyomtam minden ilyesmit magamban és kész, mert így volt egyszerűbb. Ha túlságosan szeretsz valakit, akkor ő valahogy nagyon magas lécet állít fel és mi értelme lett volna mással próbálkoznom, ha úgyis csak ő járt volna a fejemben? Mert így lett volna, így lenne nem? Ő volt számomra az első és egyetlen, az igazi, ez nem múlik el csak úgy azért, mert már nincs többé, de kétlem, hogy olyan valaki, mint Saul ezt képes lenne megérteni. - Legalább ebben egyetértünk, egyszerűen csak nem értesz meg, mert nagyon mások vagyunk. - mert ő örökké él, mert mások életét veszi el, hogy a sajátja tovább tartson. Mégis hogy érthetné meg az én álláspontomat? Hogy érthetné meg, hogy én milyen vagyok és miért vagyok olyan? Nem vagyunk egyformák és jó eséllyel tényleg nem is leszünk soha, én sem fogom megérteni őt egy könnyen és ő sem engem, mert nem érezheti azt, amit én érzek. Azt is nehéz elhinnem, hogy valaha is érzett egyáltalán erős érzelmeket.
- Nem arról a családról beszélek, amibe beleszületsz, abba amit te választasz, de ha a szerelem mulandó, akkor értem, hogy ebben sem hiszel. - azt se tudom lehet-e egyáltalán gyereke, de gondolom nem akarna, hogy végignézze, ahogyan meghalnak, és azok a barátok... gondolom főként szövetségesek. Nehéz róla elképzelnem, hogy mély barátságot ápol, amikor teszem azt a másikat akár maga elé is helyezi.
A szavaira csak elhúzom a számat. Szívja a véremet, és szól, ha golyó elé ránt, annak nincs értelme, mert akkor ő kapja meg, rajtam simán átmegy. És akkor oké, van lelkiismerete, bár ezt komolyan baromi nehéz elképzelnem, az eddigiek alapján legalábbis nekem úgy tűnt. - Direkt célozgatsz folyton igaz? Rémes érzés lesz, ha a végén tényleg csak segítek neked, aztán meg... nem kapsz mást. - sóhajtva rázom meg a fejemet. Mintha nála ez lenne a központi téma, folyton csak a szex, nálam viszont nem, nagyon nem. - Miért kéne mindenáron ajánlanom valamit? Nem... nem értelek. Csak esetleg próbáljunk megmaradni egymás mellett, úgy hogy nem öljük egymást, gondolom pár nap mire rendesen rá tudok állni a lábamra, nincs rá szükségem, hogy addig szívd a véremet. - és gondolom neki sem kell, hogy addig is folyton morcosan nézzek rá igaz? Na, akkor próbáljuk meg elviselni egymást valahogy.

Tárgy: Re: New York határában Szomb. 20 Dec. - 11:06

Rebeca & Saul

- Persze, ez egyértelmű. – mondom, mintha magától értetődő lenne a dolgo, de hát végül is az, nem? Megöltem a fickót, megmentettem Rebecát, már bőven rászolgáltam szerintem arra is, hogy hősömnek hívjon, de mivel úriember vagyok, nem kérem ilyenre, amúgy is, amilyen makacs, a végén meg sem tenné, de elfog jönni ez az idő is… - Nekem köszönheted, hogy élsz. Az a legkevesebb, hogy hálás vagy. – megöltem a fickót, hogy ne bántsa őt, megmentettem az életét, az már nem számít, hogy én is kevertem bajba, mert az… nem érdekel, reméltem, hogy túléli, és végül így is lett, nem? Az élet újfent engem igazolt. – És soha nem is vágytál rá? Vagy így próbálod… tiszteletben tartani az emlékét? A halottakat nem érdekli kivel bújsz ágyba kedvesem! – mosolygok rá. Na igen, a halottakat nem éppen az izgatja, hogy mi történik az élőkkel, mert nem létezik semmi a halálban, a halállal véget ér az, amit életnek nevezünk, megszűnünk létezni és kész, nem vár semmi sem ránk, így hát nincs is mit bemocskolni. Emlék…ugyan, évek múltán könnyebb lesz, bár éveket kibírni szex nélkül, na az már valami, de természetesen hatalmas hülyeség, mégis ki vállalkozik ilyenre? Ennyire senki nem utálhatja magát, ehhez képest még a leghosszabb kínzás is semmi lenne. – Nem ítéllek el! Félreértesz Rebeca. Nem értelek téged, ez teljesen más, mintha elítélnélek! – na igen, más, mert ha elítélnél, akkor nem hagynám, hogy próbálja mondani a saját igazát, de nem így teszek, nagyon is adok lehetőséget neki, mert nem értem miért ilyen hűséges egy halotthoz, egy emlékhez, ami nem létezik már, ami megkopik az évek elteltével, és ami a halála után vele együtt megszűnik létezni. Az emlékek ilyenek, mulandóak, mint az ember, vagyis a legtöbb ember, mert én, illetve néhány ismerősöm képesek vagyunk kijátszani a halált ugyebár. Én nem értem őt, ő nem ért engem, ez aztán a tökéletes helyzet.
- Család? Nem számít semmit sem, szerintem ezt te is tudod. A szerelem is mulandó, de vannak barátaim. Nemcsak én élek már ilyen régóta… - nem, vannak még bőven rajtam kívül, és nem tudom miért úgy állítja ezt be Rebeca, mintha olyan szörnyen rossz dolog lenne az örök élet. Nem az, sőt, tökéletes, csak ő a kis halandó eszével ezt képtelen felfogni, mert nem évszázadokban, nem egy örökkévalóságban gondolkodik, mint én, hanem években, egy mulandó kis emberi életben, ami neki van. De ezt persze tiszteletben tartom, ha neki ez kell, hát éljen így, én nem fogok beleszólni.
- Csak szívom a véred, nem kell mindent komolyan venned! Szólok majd, ha golyó elé akarlak rántani, rendben? – mondjuk ez aligha segítene rajta, de ezt sem gondolom komolyan. Megígértem neki, hogy megvédem és nem hagyom, hogy meghaljon, és a szavamat mindig betartom, éppen ezért nem valami gyakran esküdözöm. – Hé! Nekem is van lelkiismeretem, csak eltudok számolni vele. – még hogy lelkiismeret…hány éves, öt? Mert csak az ötévesek hisznek abban, hogy létezik lelkiismeret és az örök fény birodalma, ahol nem hal meg senki sem, és mindenki egy póni hátán lovagolhat majd. Ugyan, ideje lenne már felnőni, az emberek élnek és meghalnak, ez van. – Nem csak ebben vagyok jó. – mosolygok rá, majd a javaslatára kíváncsian helyezem az állam a tenyeremre, és így nézek fel rá könyökölve. – Tűzszünet? Ez jól hangzik… mit ajánlasz egész pontosan? – mert csak úgy békét soha nem kötöttek. Engedmények, megállapodások… ez a tűzszünet.

Tárgy: Re: New York határában Vas. 14 Dec. - 16:43

Saul & Rebeca

A visszakérdezésre már komolyan csak a szememet forgatom. Őszintén szólva nem is kell erre szerintem mit mondanom, mert hát vicc... ez az egész vicc. Igaza van, fiatal vagyok és rohadtul nem értek semmihez, csak azért kellek most ide, mert a képességem hasznos neki, de attól még nem kell, hogy e miatt jól is érezzem magam igaz? Nem, baromira nem tetszik a dolog, is igenis baromira rosszul érzem magam, hogy így áll hozzám ő, meg... a szüleim is így voltak vele. Akkor is ez volt, csak mert fiatal az ember még nem hülye, sok mindent ért és sok mindenben akkor fejlődhet, ha ebben segítenek neki és nem pedig úgy állnak hozzá, hogy úgy se érti, úgy se tudja, fogja be, mert úgyis rosszat mond. Rohadtul bántó.
- Oké, akkor miattam ölted meg, szóval... hálás lehetek neked. - mondom végül, de csak sóhajtok egy aprót. Azért ettől még nem leszek oda, meg vissza, hogy miattam ölt meg valakit, mert én nem kértem. Az a baj ezzel az egésszel, hogy totál más megölni valakit azért, akit szeretsz, meg azért, mert... amúgy is simán megölsz bárkit. Ennek így nincs nagy jelentősége nem? Csak egy újabb tett, amit már párszor megtett. És ez még rímelt is, gondolatban is sziporkázom. A megjegyzésére, csak dacosan megkeményedik a tekintetem. - Mint mondtam, semmi közöd hozzá. - se a szerelmi, sem a szexuális életemhez. És ha nekem nem volt rá szükségem? Ha nekem ő volt az első és nem akarok csak úgy hemperegni másokkal, mert épp unom magam? Ez nem valami létszükséget, mint mondjuk vizet inni. El vagy nélkül, mert nem fogok csak azért valakivel kezdeni, hogy ne legyek egyedül. Ez... ez nem így megy, igenis úgy érezném, hogy meggyaláznám vele az emlékét, akkor is, ha meghalt és talán elvárná, hogy tovább lépjek, de mégis hogyan? Tolvaj vagyok, nincsenek iskoláim, így éltem eddig az életemet, nem fogok nekiállni randizni, mert sehol sem töltök túl sok időt, ahhoz meg nincs ingerenciám, hogy felületes kalandokba bocsátkozzam, csak mert épp nincs más elfoglaltságom. - Oké, akkor alig várom! De tudod... sokkal könnyebb lenne lelkesednem, ha nem ítélnél el folyton minden miatt, csak mert te máshogy gondolod. - jó, én is ezt csinálom, én is minden miatt beszólogatok neki, én is minden miatt szemét módon viselkedem, de engem meglőttek, miatta lőttek meg, szóval ez valahol jogos, ő viszont tényleg folyton csak leszól, mert fiatal vagyok, vagy mert nem voltam senkivel a szerelmem halála óta. Nem az én dolgom?
- Hát ezért nem akarnék én örökké élni. Örökké egyedül érzelmek nélkül, mert te így csinálod nem? Barátok, szerelem és család nélkül. - nagyjából velem is ez van. A családomtól leléptem, a szerelmem meghalt, barátok nem férnek bele az életembe, de én legalább nem fogom még ezt csinálni évszázadokig és talán ha egyszer úgy hozza a sors, akkor még ez változhat is és én nem fogok ellenállni a változásnak, mert hát igenis lehet még jó az életemben.
- Most tényleg arról beszélünk, hogy rántanál golyó elé? Amikor eddig arról volt szó, hogy megvédesz? - ellentmondás nem? Jó sejtem én, hogy most ezzel főként húzni akar, piszkálni, valahol még talán meg is tudom érteni. Eléggé kiállhatatlanul viselkedem vele, de azért meg van rá a jó okom igaz? Nem vagyok mindenkivel ilyen... na jó de, viszont vele főleg, hiszen mégis csak golyót kaptam miatta, ami érthető.
- Zavar, hogy nem akarok embert ölni? Az a helyzet, hogy nekem még szükségem van a tiszta lelkiismeretemre. - sóhajtok egyet, aztán csak megrázom a fejemet. - De legalább jól főzöl és... megpróbálhatnánk legalább tűzszünetet kötni. - legalább amíg ez az egész lezajlik, mert aztán úgyis elválnak útjaink nem igaz. Csak hát ne öljük egymást folyamatosan.

Tárgy: Re: New York határában Pént. 12 Dec. - 23:40

Rebeca & Saul

- Ez vicc volt? – nézek rá kissé értetlenkedve, mert hát… vannak pillanataim mikor nem igazán tudom eldönteni, hogy valaki ironizál, vagy éppen viccel, a mai kor gyermekei elég furák tudnak lenni ebben a tekintetben, méghozzá idetartozik Rebeca is, aki fiatal, én pedig nem vagyok az ő korosztálya, így hát nem tudom megmondani, hogy ezzel egészen pontosan most viccelni akart-e.
- Igen, ezért is, de nem tudott semmit sem, úgyhogy mondhatni végül is érted öltem őt meg. – szóval ez az aprócska tény a végeredmény szempontjából nem fontos, igaz? Megöltem a fickót, mert megakarta ölni Rebecát, aztán engem, az már csak a hab a tortán,hogy mit akartam tőle. – Jó rendben, akkor legyen neked igazad! – adom fel a dolgot, hogy lássa, nem vagyok én olyan szőrösszívű, kiegyezek vele ebben, ha ennyire akarja, akkor akarják jobban a férfiak a testiséget. Én akarom, ebben egyet tudok érteni, de minden férfi egyforma, ahogyan nem is minden nő, de mindegy. – Szóval a szerelmed halála óta. Szomorú. – rántom meg a vállamat. Nem az, hogy meghalt a fickó, mert az természetes, az ember előbb-utóbb meghal, sajnos ez az alaptermészete része, inkább az, hogy azóta sem volt senkivel, na ez az, ami fura, és amit nem igazán tudok megérteni még mindig. – Egy kicsit nagyobb lelkesedéssel, ha kérhetem, a végén még nem játszok neked semmit sem! – mosolygok rá. Na igen, tény, hogy elég sok mindent volt már időm megtanulni, de hát ilyen az, ha az ember örökké él, ő is pont ugyanezt tenné a helyembe, ne beszéljen akkor így, nem tudja milyen ez.
- Igen, ez is igaz, teljesen értelmetlen, a szerelmet nem azoknak találták ki, akik örökké élnek. – na igen, ha valami igaz, hát ez piszkosul az. A szerelem a lényege az, hogy együtt csinálsz mindent, igaz? De én nem tudok együtt meghalni azzal, akit szeretek, nekem az a sorsom, hogy örökké éljek, így hát a szerelemtől is megvagyok fosztva, de gondolom mindenképpen az én gyávaságomnak tudja ezt majd be Rebeca, és nem érdekel, tudja csak ennek be, ha akarja, attól még nem így lesz. Nem félek én semmitől sem, csak teljesen feleslegesnek tartom, hogy beleszeressek egy az élet által halálraítélt nőbe.
- Igen, tudom, de nem számíthatsz minden egyes golyóra, igaz? – vagy mégis? Könnyebb lenne úgy életben tartani őt, ha már megígértem, hogy nem fog meghalni. Márpedig én mindig betartom az ígéretemet, különben nem lettem volna olyan keresett szakember évszázadokkal ezelőtt. Nekem fontos a bizalom, a világ egyik, ha nem a legfontosabb dolga amúgy is.
- Miért vagy ilyen? De jó, akkor majd én megölöm az embereket. – kicsit azért csalódott vagyok, úgy érzem, mintha minden munka az én vállamat nyomná, és ez egy kicsit sem jó érzés, miért nem akar ő is embereket ölni? Igazán jó móka tud lenni, ha jól csinálja az ember. Ebből éltem már évszázadokkal ezelőtt is, sok embert öltem meg, úgyhogy nem fog gondot okozni az, ha a közeljövőben meg kell még ölnöm párat, elvégre sok ember lakja a Földet, igaz? Mit számít most az, ha megölök belőlük pár százat? Majd egy olyan harminc év múlva már meg sem érzik a hiányukat.

Tárgy: Re: New York határában Csüt. 11 Dec. - 12:46

Saul & Rebeca

A szavaira már csak felszökik a szemöldököm, de mégis mit mondhatnék erre? Biztos van valami, amiben jobb vagyok nála, jah... gondolom valami apróság. Szebben vágom le a körmömet, vagy valami, bár ezt is kétlem, mert gondolom ő már sokkal többet gyakorolta ezt, úgyhogy minden bizonnyal ebben is sokkal jobb nálam, én meg nem fogom itt törni magamat, hogy találjak valamit, amiben véletlenül jobb lehetek nála. Amúgy is teljesen mindegy, ha netán valami apróság van is, akkor is tuti biztos, hogy mindig neki lesz igaza, akármiről is van szó, ami tényleg fontos.
- Gondolom én, hogy fontos dolgokban tényleg kikérnék a véleményemet. - rázom meg a fejemet. Nem hiszem, nem tudom elképzelni, tuti, hogy úgyis ő tudna jobban mindent, még ha netán lehet is olyan, amiben ösztönösen esetleg én vagyok egy fokkal a jobb. Gondolom nem esélyes, hogy ez így legyen, mert ő úgyis okosabb, és az én döntéseim csak katasztrofális végkimenetelhez vezethetnek.
- De nem pusztán lovagiasságból, meg gondolom azért megpróbáltál infokat kicsikarni a fickóból nem? - szóval ne állítsa már be úgy, mintha tényleg csak értem tette volna. Igenis az a saját érdeke is volt, hogy eltette láb alól azt a fickót. Ha hasznos lett volna, ha fontos infokkal szolgál, akkor nem hiszem, hogy végzett volna vele. - Dehogy nem! Ez nagy általánosságban nagyon is igaz. - vannak kivételek, vannak nők is, akik jobban vágynak rá és vannak pasik, akik tovább bírják kihagyással is, de attól még általánosságban ez igaz. A férfiak igenis jobban rá vannak állva a témára, mint a nők. A kérdésére viszont már kissé felháborodottan szórnak szikrákat a szemeim és csak egy dacos pillantást kap először. - Semmi közöd hozzá! - régen, jó régen. Azóta nem, hogy Bastian meghalt. Egyszerűen nem volt hozzá kicsit sem kedvem. Eleve totál ki voltam az első hetekben, aztán meg szépen megszoktam azt, hogy egyedül oldok meg mindent és az utóbbi két év végül egészen gyorsan elszállt és mint mondtam a nők sokkal könnyebben bírják szex nélkül, mint a pasik, ez továbbra is szimpla tény. - Van egy lantod? És gondolom tudsz is rajta játszani, volt időd megtanulni. Gondolom sok mindent volt időd megtanulni. - na jah kilencszáz év, ami kilenc életnek felel meg, sőt többnek, hiszen gyerekkorban az ember inkább a kötelező dolgokat tanulja, ő meg már azt tanult, amit csak akart.
- De ha lenne is akkor se lenne értelme nem? Végignéznéd, hogy a másik megöregszik melletted és meghal? - nem hiszem én ezt. Szóval valahol értem én, hogy távol tartja magát a szerelemtől, talán én is ezt tenném a helyében, sőt talán ezt is teszem. Nem élek átlagos és főleg nem élek biztonságos életet és nem igazán vágyom rá, hogy még egyszer végignézzem, hogy az, aki mindennél fontosabbá válik nekem elvérezzen a karjaim között. A túlvilág pedig... talán csak azért remélem, hogy van ilyesmi, mert akkor Bastian jó helyen van, akkor... nem veszítettem talán el örökre, egyszer még láthatom, de ez naiv feltételezés és nem akarok olyasmiben reménykedni, ami jó eséllyel úgy se válhat valóra.
- Az tudod, hogy esélytelen, ha tudom, hogy mi történik, akkor nem találhatnak el. - rántom meg a vállamat. De ezt ő is tudja és gondolom - remélem -, hogy csak viccelt. Amúgy is arról volt szó, hogy meg akar védeni, ezzel nem lehet összeegyeztetni azt, hogy golyófogónak használna.
- De ugye tudod, hogy én nem akarok senkit sem megölni? Beviszlek, ahova kell, de... nem fogok embereket gyilkolászni. - eszem ágában sincs. Én maximum a transzportere leszek, és kiviszem, ha kell, mert tudni fogom az utat, de nem megyek át terminátorba, meg semmi ilyesmi, arra mérget vehet.

Tárgy: Re: New York határában

» Diana & Alistair - New York
» New York-i bújócska
» Egy New York-i lakás
» Warren & Yetta - New York felé félúton
» I <3 New York - Jay & Jaime