Jenna & Travis

Travis & Jenna

Mutatta, vagy sem, akkor sem tudtam volna neki elhinni, hogy bánja, ha mondja. Talán csak maximum azt, hogy esetleg bajba kerülhet a miatt, amit művelt, de miattam, vagy a gyerek miatt... nem hinném el neki. Ő nem olyan. Azok után, amiket a fejemhez vágott, nem bánna ő semmit sem, még távolról sem. Egy szemét alak, de úgy fest, hogy én mindig csak ilyeneket fogok ki, ami azért finoman szólva is kiborító, pedig nem vagyok rossz ember, nem vétettem én semmit sem. Richard, Travis és voltak már érdekes pasijaim. A legutóbbi még a demomat is lenyúlta, szóval nem tudom, hogy a fenébe jöhetnék én ki ebből valaha is jól, már komolyan kezek tartani a pasizástól, mert valahogy a vége mindig valami rémes lesz, bár eddig legalább még a lépcsőn nem lökött le senki, de úgy fest, hogy mindent el kell kezdeni valahol.
Igazából ezek után tényleg nem is tudom, hogy miért jön be. Ne hiszem, hogy arra kíváncsi, hogy vagyok, maximum a saját érdeke miatt, nehogy valakinek elmondjam, hogy mit művelt, ne hogy ő jöjjön ki belőle rosszul, csak szimplán ettől fél, tudom... nagyon is tudom. Persze, hogy elfordulok, mert nem vagyok kíváncsi a pillantására. Úgy is örülhet, mert úgy lett minden, ahogy akarta. Hogy nekem ezért mit kell kiállnom, az nem számít igaz? De legalább felfogja, amit mondok és szépen elindul kifelé, ez is valami. Nem akarok beszélni vele, csak akkor nézek utána, amikor az ajtóban végül mégis csak megszólal, mintha kíváncsi lennék rá. De hogy erre mondanom is kéne valamit... Ja nem így akarta, számít az már egyáltalán utólag? Azok után, amiket mondott, meg feltételezett rólam? Szerinte érdekel egyáltalán az, hogy sajnálja? Sajnálta volna azt, ahogy beszélt velem.
- Persze... én is. - nem, én nem azt, hogy ez lett a vége, én azt, hogy ő ilyen, hogy így viselkedik, azt sajnálom és igenis... menjen a fenébe, mert nem fogom én ezt a bűnbánatot komolyan venni. Azt sajnálja, hogy ez lett a vége, de nem azt, ahogy viselkedett és innentől nem érdekel. Csak megvárom, míg lelép és végre engedek annak, hogy eleresszek pár könnycseppet. Ez a nap... enyhén szólva is gyűlöletes volt. Mindenre számítottam, de erre nem.

Travis & Jenna

Nem, nem lepett meg, hogy nem ment át hirtelen aggódó Travisbe, mert az nem is passzolt volna hozzá. Őszintén szólva miután már kezdtem magamhoz térni nagyjából csak azt vártam, hogy ne jöjjön be azon az ajtón, mert... nem voltam kíváncsi a képére, egyáltalán nem voltam rá kíváncsi. Nem akartam, hogy bejöjjön, nem akartam, hogy jól szórakozzon azon, hogy ez lett a vége, nem akartam nézni az öntelt képét, mert akkor legszívesebben betörtem volna az orrát, ha lett volna annyi erőm, hogy megmoccanjak. Csak hogy nem volt, így aztán sajnos amikor végül az ajtó nyílt az maradt csak nekem, hogy első lépésben tüntetőleg elfordulok az ellenkező irányba. Nem akarok beszélni vele, nem akarom látni az arcát, mert úgyis örülni fog igaz? És az a legrosszabb, hogy én nem tudom, hogy örülök-e vagy sem. Persze, így minden könnyebb, de mégis... nem szemét dolog az, hogy örülsz valaki halálának? Mert ez akkor is annak számít. Bűn megölni valakit, de az is az, ha örülsz a végzetének nem? Nem szabad örülnöm, de nem is tudok annyira szomorú lenni, mint kéne, inkább csak abban vagyok biztos, hogy idegesíteni fog, hogy fel fog húzni a viselkedésével, és épp e miatt nem akarok én rá se nagyon nézni lehetőség szerint.
- Mintha érdekelne... - morgom csak az orrom alatt, hátra se nagyon fordulva. Nem, egyelőre az még nem megy. Nem akarok vele beszélgetni és főleg nem érdekel, hogy mit akar mondani. Nem volt szándékos... na persze, de ne mondja nekem, hogy nem örül neki. Végül csak rászánom magam, hogy megforduljak. - Nem foglak bemártani és örülj neki... nem lesz semmiféle gyerek, most pedig húzz a francba! - nem kell cseverésznünk és nem tudom róla feltételezni, hogy akár csak véletlenül is rosszul érezné magát e miatt. A francokat... bűnbánó fej... csak azért van, mert nem akarja megütni a bokáját. Csak azért van, mert nem akarja, hogy baja legyen a dologból, nem azért, mert annyira nagyon sajnálja. Azt hiszem érthető, ha ki vagyok bukva, szerintem bárki ember fia pont ugyanígy lenne ezzel. Nem is nagyon ismerek mást, aki olyan, mint ő, és igen én voltam a hülye, hogy vele kezdtem, de legalább ez is csak egy újabb lecke... hagynom kéne a bunkó pasikat végleg francba, mert nem sok van köztük, aki kicsit is különbözik, vagy kicsit is normális, akkor meg... még is mi a francért kínzom magamat feleslegesen? A saját dolgaimmal kellene foglalkoznom és kész, semmi mással.

Travis & Jenna

Mint ahogyan én se bújok ágyba bárkivel, mégis tisztában vagyok vele, hogy miket gondol rólam, ami lássuk be, hogy baromira nem jogos. Esetében a helyzet adta magát, de nem kerülök minden második nap olyan helyzetbe, mint vele és nem is minden alkalommal lesz ez a vége az egésznek. Nem én akartam és főleg nem én tehetek róla. Nem direkt húztam csőbe, de ezt úgyis képtelen felfogni, mert... ő ilyen és igenis én voltam a hülye, hogy kezdtem vele. Persze nem tudhattam, ha csak egy sima egy alkalmas kaland lesz belőle, ahogy lennie kellett volna, akkor nincs semmi gond, de nem így lett, és ennek most én iszom meg a levét, mert ki van akadva és mert persze képtelen felfogni, hogy nem direkt akarok kiszúrni vele, és hogy nem fogok tőle semmiféle pénzt behúzni. Annál pedig azért jóval akaraterősebb vagyok, hogy ha eldöntöm, hogy örökbe adom majd a kicsit, akkor így is teszek majd, mert fontos az életem, fontosak az álmaim és tudom, hogy semmi értelme annak, ha mindezt egy baba miatt félredobom, hogy aztán majd őt hibáztassam mindenért. Ez... nagyon nem lenne fair tőlem, tudom, ő is tudná, ha képes lenne egy kicsit gondolkodni.
De az most nagyon nem az erőssége, a gondolkodás nem megy neki. Tudtam, hogy a vége az lesz úgyis hogy itt maradok majd hoppon, de... arra igazán nem számítottam, hogy ilyen formában történik majd ez meg, hogy a padlón, a lépcső alján maradok. Azt hittem faképnél hagy, vagy elég ha én hagyom ott a francba. Eszem ágában se lett volna újra felkeresni soha... komolyan soha, de ez nem ilyen egyszerű. Az életem valahogy soha sem akar az egyszerűség felé hajazni, mert állandóan jönnek az újabb és újabb mélypontok, most mondhatni szó szerint azzal, hogy végül odalent kötök ki.
Komolyan még akkor is legszívesebben megütném, amikor már legalább addig eljutott, hogy felvegyen. Azt hiszem kivételesen még neki is leesett, hogy baromira pocsék helyzetet sikerült kihoznia az egészből, én pedig biztos vagyok benne, hogy nem is tudnék lábra állni, de még most is úgy viselkedik, mint egy rohadt tapló, aki fel se tudja fogni a helyzet súlyosságát. - Nem mindegy... az neked? - nem igazán megy profin a beszélés és rohadtul nem akarok diadalittas mosolyt látni az arcán, ha tisztában lesz azzal, hogy hol fáj még a fejemen kívül, mert ez... baj... nagy baj és ki tudja, hogy nem lesz-e durva következménye? Ő pedig még most is úgy viselkedik, mint egy veszett kutya. Komolyan be kéne oltatni, az lehet hogy segítene neki, bár... szerintem az sem. Szóval tüntetőleg eszem ágában sincs hozzászólni, azt lesheti, de komolyan. Nem fogom itt neki felvázolni a helyzetet, örülök, hogy nem sikítok fájdalmamban, nem neki fogok itt mesélni, majd valami orvosnak.
Nagy nehezen csak elérjük a célt, tény, hogy jó messze van a padlástól, ahol találkoztunk, de... komolyan ennyit megérdemel és azt is, hogy szépen kipaterolják, miután ágyra kerültem. Várjon kint, sőt... be se merészeljen jönni utána se! Elég nekem ezt egyedül átvészelni, de legalább végre eljutok addig, hogy kiütnek. Na nem szó szerint, de miután felvázoltam hol fáj - mindenhol - kaptam egy kis gyengébb altatást, amíg szépen összevarrják a fejemet, mert azt is kell, és amíg...
Na igen arra ébredek, hogy a kék-zöld zúzódások a karomon, és erre-arra már nem lüktetnek annyira, hála a fájdalomcsillapítóknak, és hogy az orvos szép lassan vázolja fel, hogy mi is történt, hogy nem olyan súlyosak a sérülések, a fejemen lévőnek kell pár hét míg rendbe jön, a többi gyorsabb lesz. Enyhe agyrázkódásom van, ami miatt pihennem kell jó sokat és hogy... igen persze, hogy az lett a vége, amit akart, és én... azt utálom a legjobban, hogy még csak el se tudom dönteni hirtelen, hogy ez most jó vagy rossz egyáltalán.