Jay & Hiranneth ~ Central Park-i Állatkert

Hiranneth & Jay

Nehezen döntöm el, hogyan viselem a lányt. Ingadozom, egyszer még elmegy, máskor meg határozottan fáraszt. Időnként talán mondhatom, hogy még szórakoztató is, de azért ez nem túl gyakori. Fárasztó dolog folyton arról győzködni valakit, hogy nem olyan rettenetes az élet, mint amit ő elképzel. Amúgy sem az én dolgom foglalkozni mások lelki nyűgjeivel. Van nekem saját életem, ami pont jó úgy, ahogy van, minek foglalkozzam még más bajával is? Ugyan már, nem vagyok jótékonysági intézmény.
- Oké-oké, kicsinálod az apádat, kíváncsi lennék rá. - az ilyen bosszúálló kölyköknek mindig marha nagy a szájuk, de őszintén szólva nem hiszek benne, hogy olyan nagyon meg tudná oldani és kicsinálná az apját. Persze az ő dolga, engem aztán nem izgat maximum megnézném szívesen, ahogyan befürdik, vagy remegő térdekkel mégis meghátrál, mert rájön, hogy mégis csak nagyon-nagyon esedezik apuci szeretetéért és nem tud meglenni nélküle. Oh, mindjárt hányok! Ez a nagy családi nyálzás amúgy se lenne nekem való bármilyen formában is történik meg. Sokakat ismerek már és eddig sem merült fel, hogy mondjuk a saját családomat megkeressem, felesleges az egész. Ha a szüleid nem kíváncsiak rád, akkor minek kínlódj azzal, hogy rájuk akaszkodj, vagy bosszút állj. Inkább szórakozz és éld az életedet jól, azzal sokkal jobban kiszúrsz velük.
- Hát jó, pedig... - szélesen elvigyorodom, de ha nem, hát majd másnak mutatom meg milyen virgonc a micsodám, de attól tartok előtte még lesz majd egy fuvarom, mert a csaj rövid időn belül úgy kiüti magát, mint annak a rendje. Kész csoda, hogy még nem terült el az asztalon, vagy a padlón, hogy még egyáltalán áll a lábán... na jó nem, ül a hátsóján, mert amikor megpróbál felállni nem tart sokáig a dolog. Az arcpaskolás nem a kedvencem és a következő pofon se nagyon tetszik, de részeg. Mondjuk, hogy e miatt elnézhető, meg egyébként is egészen jól illik a formás kis hátsója az ölembe... szomorú, hogy nem akarja kipróbálni milyen virgonc vagyok. Továbbra is tartom, kellene neki egy pasi, aki úgy istenesen elintézi, sokkal jobb lenne utána a kedélyállapota, talán még arról is letenne, hogy megkeresse az apját. A csaj nem ismeri az élet napos oldalát és ez már-már szomorúvá tenne... ha amúgy érdekelnének mások problémái. Mázli, hogy nem.
- Ráncok? Ezen az arcon? A pia rontja a látásodat. - tettetett megrettenéssel az arcomon állok fel. Most már végképp érik neki a pofon és a sértés után az, hogy kicsit padlót fogjon. Szó szerint és sikerül is. Az elégedett vigyort nehéz lenne letörölni a képemről, de most úgy se nagyon jut el a tudatáig a dolog, szóval nincs vele gond. Élvezem ezt a kis játékot, azt már kevésbé, hogy tényleg kénytelen leszek valahogy hazajuttatni. Egyelőre felkanalazom a földről, az az első lépés. A megjegyzését már csak fejcsóválva reagálom le. Na majd ha már teljesen kidőlt mondjuk a kocsimban, akkor kicsit átnézem a táskáját. Kell egy cím, meg egy kulcs, ha az meg van, akkor hazaviszem. Rendes pasi vagyok, nem használom ki a dolgot, amúgy se valami élvezetes egy ájult nővel, mert valószínűleg a kocsiban úgy ki fog dőlni, mint egy öt éves egy egész napos játszóházazás után. Hagyok neki azért egy névjegykártyát. Nem a sajátomat, a klubét, meg a címet, aztán majd ő eldönti, hogy mihez kezd a helyzettel. Az biztos, hogy holnap pocsék reggele lesz és jó eséllyel délelőttje is. Nem irigylem a kiadós macskajajért, az hót ziher.

//Én is nagyon élveztem, köszönöm! Az ittas Hira még szórakoztatóbb, mint a józan. //

♫ Crazy ♫ • Aktuális viselet •

Jay & Hiranneth

Az a sok alkohol… Azt hiszem, kezd hatni és nem is kicsit. Sokan azt terjeszti erről, hogy az agysejteket öli, meg hogy mindent elpusztít, ameddig iszod. Kezdem érezni a kótyagosságot, szóval lassan tényleg el fogok hinni bármit, amit nekem mondanak, legyen az akár egy iszonyat nagy baromság, még azt is simán bevenném. Az állandó komolyságom is el fog tűnni, sőt, olyan hangulatban lesz részem, mint még soha. Legalábbis a fejemben zajlódó zűrzavar ki fogja nőni magát egy szép kis kavalkáddá, ami a szórakoztatásomat fogja előnyben részesíteni. Már alig várom.
- Neked lehet ez a véleményed, de én tartom magam a sajátoméhoz. Az a szemétláda még fizetni fog. – szögezem le makacsul. Az hiányzik, hogy az az ember meglógjon ennyi év után és folytatva azt a szép kis nyüves életét haljon meg békében. Ennyire nem vagyok jólelkű, a bosszúm fog elvezetni hozzá, a végén meg majd kiderül mennyire fog az segíteni rajtam. Forróvérű vagyok, ilyen dolgok felett nem tudok átsuhanni, mintha mi sem történt volna, az apám meg szép kis heget égetett belém, ezáltal semmi sincs, ami el tudna tántorítani a sok éve ápolgatott tervemtől. Nem fogom leszarni, a-a.
- Csodás, de ha lehet ne előttem bizonyítsd be, hogy a micsodád mennyire virgonc. – nevetek fel egy rövid pillanat erejéig. Azért vannak dolgai, amikkel egész jól el tud szórakoztatni, még ha azok ilyen irányba terelődnek. Jó fej, és nem csak azért nevetek, mert az alkohol kezdi kiváltani a hatását. Még talán egy picit meg is törik a jég ettől. Hiába erőlködök a komolyságom fenntartásával, úgyse fog menni. Érző lény vagyok, mindent nem fogok tudni kiölni magamból és igen is. Nekem is vannak gyenge pillanataim, amikor jól érzem magam, vagy épp szomorú vagyok.
- Ó, eddig nem esett le? Kár. Pedig igyekszem figyelmen kívül hagyni az arcodon helyezkedő mély ráncokat. – csóválom fejem szórakozott kuncogással. A szomorú fejére se sikerül komolyságot erőltetnem magamra, egyszerűen képtelen vagyok visszatérni a valódi önmagamhoz. Az alkohol uralkodik el rajtam, csupán akkor vetek egy morcos pillantást rá, amikor a keze rossz helyre kavarodik. Ezután persze ugyanolyan önfeledt kacajjal csimpaszkodok belé és húzgálom az arcát. Már-már nem is figyelem, amint hirtelen feláll, csak akkor esik le mindez, amikor a hátsóm durván koppan egyet a padlón. Fájdalmasan nyüszögve pillogok fel egy rövid hatásszünet után, mert azért ameddig eljut az agyamig a fájdalom érzete, eltelik egy kis idő.
- Elvileg… - motyogom, majd hunyorogva beazonosítom a kezét, mert hogy pontosan merre van, arról halvány lila gőzöm sincs. Ha egy kicsit rásegítene a dologra, mármint elkapná a csápoló kezem, akkor az remek lenne. A támogatására elkényelmesedve dőlök neki, aztán innentől cipelhet oda, ahova akar. A lábaim felmondták a szolgálatot, a hátsóm is iszonyatosan fáj, a világ forog… úgyhogy… a mai nappal is tök jól sikerült kiütnöm magam.
- Csak megjegyzem… nagyon puha arcod van. - mutogatok rá nyűglődve.

//Köszi a játékot, jó hosszú volt, de rengeteget szórakoztam rajta. Very Happy

//

♫ I'd love to change the World ♫• Szószám: 464 • Am i drunk? Hell yeah!!!•

Hiranneth & Jay

Őszintén várom már, hogy hasson nála az az ital, egyből könnyebb lenne vele a dolgom és nem lenne ennyire nyűgös, nem vágna vissza csuklóból mindenre valamit. Komolyan érzékelném a dolgot és sokkal szórakoztatóbb is lenne a jelleme azt hiszem. Ez a bosszút állok dolog az apjával kapcsolatban, meg az egész folyton húzom a számat mindenre és túl komoly vagyok... valami iszonyat fárasztó, de komolyan. Sokkal jobban szeretem a laza csajokat. Hiába, hogy dögös a szöszi, de a savanyú képe nem sokat segít azon, hogy jól is érezzem magamat. Egy szintig érdekes, de ha az elmúlik... akkorra talán iszik majd annyit, hogy már könnyebb legyen vele.
- Ezért lenne sokkal egyszerűbb nem foglalkoznod az egésszel. Látod én nem emlékszem a szüleimre, és nem is érdekel az egész különösebben. Nem tök mindegy miért passzolt le? Megtette, lépj tovább. - ezúttal magamhoz képest egészen komolyan beszélek, de tényleg így gondolom felesleges ez a szócséplés. Komolyan, minek? Az apját úgy se érdekli valószínűleg, hogy miket vágna a fejéhez, akkor meg mi értelme? Jobb lesz neki tőle? A fenéket. Ez ugyanolyan, mint a bosszúállás, az ember nem lesz tőle boldog, maximum kiüresedett, de ennyi. Nem értem, hogy mire jó egyáltalán ezzel az egésszel szórakoznia, csak elszúrja vele az idejét teljesen feleslegesen. Az biztos, hogy én nem szórakoznék a szüleim megkeresésével. Nem akarok a szemükbe nézni és megmondani sem nekik, hogy miért húztak el, meg milyen szemetek. Leszarom, de komolyan, neki is ezt kellene tenni, egyből minden jobb lenne.
- Naná, hogy gáz! Tudod milyen szar lehet, ha érzed a késztetést, de közben még se áll fel? Na jó nem tudod, hál' isten én se, de nem is akarnám megtapasztalni, brutális lehet. - én legalábbis tuti hülyét kapnék tőle. Nem tudnám kizárni az életemből az efféle élvezeteket, és hogy ő megteszi... hát őszintén szólva az ő baja. Nekem aztán nem nagy cucc az egész. Én jól szórakozom, ő meg azt csinál, amit akar, maximum egész életében ilyen morcos képű lesz, ami egy idő után majd megcsúfítja és sírhat folyton a macijáért. Az kellemetlen lehet, de kinek mi. Engem aztán ölelgethetne a maci helyett, de úgy se művelne ilyet, balga leány.
- Öregnek nézek ki? A végén még tényleg megbántasz szivi. - tettetett szomorúsággal pillantok rá, miközben feláll. Hát jó arra azért nem számítottam, hogy még az arcomat is megpaskolgatja, és még én vagyok öreg... így a nagymamák szoktak akciózni, de ő annak azért még nem néz ki, maximum a fene nagy komolysága illik be a nagymama képbe, de ez már nem az én ügyem. Az viszont már igen, hogy miután finoman megbillentettem, hogy az ölembe kerüljön kapok egy olyan sallert, mint annak a rendje, csak mert egy pillanatra a kezem a combjára csúszott. Azért egy pillanatra sikerül lefagyni, ő pedig lazán tovább nevetgél. Nagy levegő Jay... nagy levegő, akkor nem durran el az agyad és nem lesz különösebben nagy gond sem. Végül egészen hirtelen pattanok fel, aminek következtében jó eséllyel ő majd úgy terül el a padlón, mint valami béka. Csak aztán varázsolok mosolyt az arcomra, mintha minimum véletlen lett volna az esemény.
- Hoppá... meg vagy? - a kezemet nyújtom neki szórakozott mosollyal. Ennyi visszavágás nekem is járt, még mindig sajog az arcom. A franc se gondolta volna, hogy ilyen erős is tud lenni, azért ezt nem számoltam bele. Na jó én is elég erős vagyok, ha akarok, inkább a meglepetés volt itt, ami igazán nagy hatással volt rám. Ha elfogadja a kezemet, akkor felsegítek és hagyok az asztalon némi borravalóval megtoldott aprót, hogy kifizessem az italokat. Persze a pénz nem igazi, pár óra múlva már hűlt helye se lesz a kasszában. Csak aztán nyúlok a dereka után, hogy ha kell kitámogassam, már ha nem vette rossz néven azt, hogy sikerül eltaknyolnia.

♫ Crazy ♫ • Aktuális viselet • ©

Jay & Hiranneth

- Még hogy visszafogod. – dünnyögöm fejemet ingatva. Látszólag nem is érdekli, hogy a túlzott önimádat nem mindig válik be, de hát ez van. Az ő dolga, csak legalább ne jönne fel mindig az, hogy ő milyen tökéletes és érdekel engem. Igen, érdekel, de nem azért mert olyan menőnek tartom őt. Sokkal inkább a képessége. Hisz’, mondhatni ez az első alkalmam, amikor egy másik olyannal találkozok, mint én. És az újdonságok néha tudnak jók is lenni, ellenben az ő modora, kompenzálva a mutánsságával… Eléggé bonyolult.
- Szerinted én meg akarok hátrálni? Rohadtul nem, csak épphogy félek a találkozástól. Nem tudom milyen érzéseket váltana ki belőlem az apám undorító képe. Azért mégis az apám, egy kapcsolat fonódik hozzá, amit nem tudok olyan könnyen elszakítani. – sóhajtok fel kelletlenül. Komolyan nem tudom, mit tennék, ha most itt állna velem szemben az apám és én éppenséggel lefagynék. Van egy olyan érzésem, hogy ő nem habozna, és rögtön fejbe lőne… Ennyit a családról, nem igaz? Akkor bennem miért van mégis egy stop tábla, amit hiába próbálok eltűntetni, mindig előbukkan? – Illetve nem. Ez családi ügy lenne, külsősöket nem szívesen vonok bele a dolgaimba. – jegyzem meg egy cinikus mosollyal körítve. Nem fogom a szeme láttára elintézni az ügyemet apámmal. Épp elég problémám lesz az idősebbik Sovngardera figyelni, Jay meg egész biztos csak bezavarna a jelenlétével. Így ez az ötlet nem fog beteljesedni, legalábbis én nem fogom hagyni, hogy ott legyen abban a bizonyos pillanatban.
- Ennyire gáz lenne? Jogos mondjuk, ti férfiak csak a szexre mentek. Miért is reménykedtem? – forgatom szemeimet csalódottságot tettetve. Nem arról van szó, hogy olyan nagy gondom lenne ezzel, csak hát a férfiak többsége csupán a szex miatt visz ágyba egy nőt, hogy aztán rendesen elintézze. Ezért sem keresem a kapcsolatokat, mert tudom, hogy a végén koppannék, az meg úgy nagyon nem okés.
Az ital kiváltja a hatását és szép lassan a fejembe száll az alkohol. Jay megállapítására csak egy bárgyú mosolyt ejtek felé. Erőm sincs felfogni, hogy most akkor mi a helyzet. A hőmérséklet is egyre csak nő, ami csupán azt váltja ki belőlem, hogy még jobban legyezgessem magam és húzogassam a pulcsim nyakát. Néha-néha a hajamba is túrok, eligazgatva a szemembe lógó tincseket.
- Hah. – vigyorodok el szavain, majd fejemet megtámasztva könyökölök az asztalra. Kissé homályos tekintettel pislogok rá, miközben az egyensúlyomat próbálom megtartani. – Az öreg harcosok alatt magadat is érted, mi? – nevetek fel szórakozottan. Tudom én, hogy mire megy ki a játék, nem most jöttem le a falvédőről. Az alkohol viszont rendesen oda is tesz, így nem távozásra ösztökél, sokkal inkább maradásra.
Következő cselekedeteim meghazudtolják önmagamat, ahogy arcára csapok, s húzogatni kezdem a pofiját. Közben gyerekes kuncogással konstatálom, hogy egész aranyos arca van, a dilinyósságot leszámítva. Kicsit dülöngélek ide-oda a nagy támaszkodás közben, végül gőzöm sincs hogyan, de az ölébe kavarodok. Egy pillanat az egész, annyit érzek, hogy a már így is forgó világból kibillenek, s landolok a combjain. Megilletődve pislogok rá párat, majd szavai hallatán kénytelennek érzem elröhögni magam. Kezemet a szám elé tartom, miközben megtörténik ez a nevetséges kuncogás. A combomra érkező csattanásra viszont automatán csattan el egy pofon. Meglepetten nézek rá, kezem még mindig a magasban, füleimben pedig ennek az erős csattanásnak a hangja visszhangzik. Nem volt szándékos, csupán reflex, plusz az alkoholnak köszönhetően hamar el is felejtem az iménti felpofozást és szétterülve az ölében röhögcsélek tovább. Fáradt vagyok, melegem van, mégis képes vagyok úgy ahogy egyensúlyban maradni, remélve, hogy aztán majd valahogy hazakavarodok. Nyűgös pillantással mérem végig, ezzel is azt sugallva, hogy menjünk már innen. Még egy halk nyöszörgést is ejtek, hátha el tud innen cipelni, mert az hétszentség, hogy innen fel nem állok. Az a nem tudom én hány pohár martini megtette a hatását, csodálatos.

♫ I'd love to change the World ♫• Szószám: 590 • Am i drunk? Hell yeah!!!• ©

Hiranneth & Jay

- Oh... pedig határozottan visszafogom magamat. - még a számat is lebiggyesztem szórakozottan, persze csak szándékosan rájátszva az egészre. Az egóm az tényleg nagy, de érdekel? Oh a fenét, dehogy! Én így szeretem, szeretem azt, hogy tudom ki vagyok és mire vagyok képes és erős vagyok és... szóval minek becsüljem le saját magamat és hódoljak be bárkinek is? Ő is csak irigykedik, mint ahogy olyan sokan mások is, de ettől nekem csak még nagyobbra nő az egom, szóval... pech, marha nagy pech.
- Azt hiszem az eleje hidegen hagyná az alapján, amit mondtál róla, szóval tök felesleges, a többi meg... ott lehetek nézőként? Tuti izgi lenne, csak ne játssz el valami drámát mégis, hogy meghátrálsz a cél előtt, az annyira béna. - csóválom a fejemet, mintha már előre látnám, ahogyan összeroppan a kellő időpontban. Amúgy meg tényleg olyannak tűnik, mint akinek most a szája nagy, de aztán a szükséges pillanat előtt leblokkolna. Ennyire agyal apucin, akkor nem tudna csak úgy elbánni vele, akármennyire is nagy a szája most. Mondani könnyű, de kétlem, hogy ténylegesen képes lenne akár meg is ölni, vagy kínozni. Én igen, vagyok annyira őrült, de a szöszi... nem, ő ehhez túlságosan lágyszívű, hiába mutatja magát ilyen fene mód keménynek. Aki romantikáról beszél, még ha nem is tudja mi az pontosan, vagy nem tudná átélni... az nem egy gyilkos típus, csak baromi dühös, ami valahol érthető.
- A dilinyóssággal együtt tudok élni szivi, de ha impotens lennék már ugranék is a következő becsapódó acélajtó elé. - egy kis tettetett riadalom is kiül a képemre. Azt tényleg nem tudnám elviselni. Bírom a nőket, szeretek szórakozni, ha ezt ki kellene zárnom az életemből nem is tudom, hogy mit csinálnék, katasztrófa lenne, főleg hogy egy menő sztriptízbárban dolgozom, az úgy végképp rémes állapot lenne. Az ő baja, hogy nem képes élvezni az életet, én nem bírnám a nélkül.
- Látszik, hogy kezd hatni az ital. - vigyorodom el. Szóval normálisan viselkedem, de a modorom rettenetes? Nem tudom milyen alakokkal találkozott már, én egészen békés alkat vagyok, legalábbis most és a modorom is teljesen rendben van. Csak, mert kimondom, amit gondolok még nem lesz baj a modorommal szerintem, ezt csak ő gondolja így, vagy az ital beszél belőle... kíváncsi vagyok, hogy mi az igazi véleménye, az őszinte, mennyire szórakoztatja ez az egész.
- Ha meleged van... legalább lenne egy jó estélye az öreg harcosoknak. Úgyis láttak már sok mindent, de valószínűleg régen. - szórakozott mosollyal döntöm oldalra a fejemet. Én is szívesen látnék többet is a béna bő pulcsin kívül, vagy is inkább alatt. Az biztos, hogy nem lenne rossz a látvány. Elképzelek valami tuti fekete csipkét, vagy vöröset... vörössel tuti dögös lenne, bár akkor már kellene a harisnyatartó is. Túl sokat nézem a csajokat a bárban igaz? Legalább már van mire alapoznia az amúgy is rendkívül élénk fantáziámnak, nincs ezzel semmi baj.
Amikor közelebb lépdel és átmegy nagymamába azért nem mondom, hogy nem lepődöm meg kissé. Kell párat pislognom mire felfogom, hogy épp az arcomat húzogatja és pofozgatja. A fene tudja eldönteni ez alapján, hogy jó hatással van-e rá az ital vagy sem. Nem moccanok, de a széles mosoly sem szűnik meg, csak cseppnyi meglepettséget tükröz az arcom, főleg amikor a fejemre könyököl. Na azt nem akarnám, hogy a csuklás végén az ölembe adja ki az ebédje tartalmát, szóval odafigyelek, mikor kell ugrani, de egyelőre ilyesmi nem történik ezért egy hirtelen mozdulattal kapom el a derekánál, hogy kibillentsem az amúgy is valószínűleg már gyengülő egyensúlyából és mintegy véletlenül pont az ölembe essen.
- Így szerintem még sokkal kényelmesebb is vagyok, nem gondolod? Azt már tudjuk, hogy úgy gondolod helyes arcom van, ittál már eleget, hogy őszintén elmond tetszik a stílusom és amit látsz? - talán egy fél pillanatra komolyodom csak el, aztán visszatér a széles vigyor és még egy istenesen - na nem fájdalmasat, csak játékosat - rá is csapok a combjára. Nem hagyom ott a kezemet, hanem utána felemelem és iszok a sörömből. Alig van már az alján, de azt még felhajtom, ne hogy itt nekem kiakadjon, hogy markolászom a combját. A végén még a részeg ember igazságérzete győzne és zokon venné, ha ott hagynám a kezemet.

♫ Crazy ♫ • Aktuális viselet • ©

Jay & Hiranneth

- Ha kimondanám, azzal növelném az egódat, ami már így is sok. – tettetett mosoly kerül arcomra némi cinikussággal. Had higgye azt, hogy elszállhat magától, de arra ne számítson, hogy én bármilyen pozitív jelzővel illetni fogom. Annyira nem az én asztalom a talpnyalás meg a hízelgés. Jó ez így, ahogy van. Tudom én, hogy csak még inkább szekálni akar, ezért sem mondom ki azt, ami amúgy tök nyilvánvaló. Igen, tetszik a stílusa, mivel nem egy hétköznapi unalmas alakról beszélünk. Sokkal inkább egy különcről, akinek tiszta kaland az élete.
- Ezt-azt. Először is a képébe vágnám, hogy pocsék férjnek és apának is. Utána durvább dolgok következnének, azt hiszem…azt nem kell ecsetelnem. – húzódik sejtelmes mosolyra szám. Meg fogja kapni a magáét, nem fogja egy szimpla „szia lányom-szia apa” stílusban megúszni. És nem, nem csak a képébe akarom mondani a rá illő tökéletes jelzőt. Meg akarom alázni, úgy, ahogy ő tette anno velem. Nem fogok megfutamodni, addig fogom keresni őt, ameddig tönkre nem teszem. Ez olyan örök bosszú nálam, amiről nem fogok letenni. Felbolygatta az életemet, tönkretett, ennyit meg fog érdemelni, sőt, örülhet, hogy ennyivel meg fogja úszni. Persze, hiába van meg a tökéletes terv, ha egyelőre még nincs meg hozzá az alany, akin végre fogom hajtani.
- Dilinyós impotens nem lehet? Kár. – húzom el szám csalódást tettetve. Nem különösebben érdekel a szex, volt alkalmam már pár idiótával, pusztán a feszültség levezetése érdekében, de az se volt az igazi. Nem vagyok oda a romantikáért, de nélküle tényleg nem tudom elképzelni azt, hogy valakivel együtt legyek. Sőt, még abba sem vagyok biztos, hogy valakivel egyáltalán kellene lennem. Egyedül vagyok már egy jó ideje, magányos farkasként járom az utcákat, végre hajtom a céljaimat, kell ennél több?
- Sokaknak probléma más italát fizetni, de akkor jó embert találtam erre a feladatra. – emelem fel poharam némi szórakozottsággal arcomon. A pohár tartalma egyre jobban fogy, az előttem helyezkedő üvegek pedig gyűlnek szép lassan. Nem tudom milyen állapotba kerülök, amikor ennyire leiszom magam. Ez a pár pohár már meg is látszik rajta, szóval ez csakis annak a jele lehet, hogy az ivászat nem az én asztalom. Most mégis jól esik egy kicsit kirúgni a hámból és ledönteni ezt a sok alkoholt. Apám képe, a mai hangyás akció, meg ez a dilinyós eléggé kivette minden erőmet, az alkohol pedig segít ellazulni egy kicsit.
- Miért ne lehetnél úriember? Egész normálisan viselkedsz, bár a modorod valami rettenet. – pislogok párat. Kótyagosan helyezkedek a széken, mint aki tűkön ül. A szavaimra se figyelek oda, azt mondom, ami először az eszembe jut. Aztán így a végén valami igazságmondó részeg leszek, aki minden hülyeséget elfecseg a másiknak. Nem tudom, ennyire nem ismerem magam.
- Vetkőzzek? – hökkenek meg kissé. Az arcom már így is teljesen vörös a részegség kezdete miatt, meg a meleg is rátesz egy lapáttal. A pulcsi alatt igazából nincs semmi más, nem azért tervezték, hogy akkor még ez alá bármit felvegyek. Így is eléggé szűk, a melltartóm meg nem bizonyulna túl diszkrétnek itt. Azért mégis megfordul a fejemben, az alkohol elég szépen befolyásol, de azért megrázom a fejem és elvetem az ötletet. Hirtelen állok fel, mint egy morcos kisgyerek és lépek Jay mellé. Bárgyú vigyorral hajolok lejjebb arcához, pár pillanat erejéig szemezek vele, mintha totál józan lennék, majd egy hirtelen mozdulattal csapok arcára mind a két kezemmel, s megcsippentve azt húzogatom ide-oda –mint öreganyám, amikor kicsi voltam-.
- Na…babapofi. Egész helyes kis arcod van. – csuklok párat, a következő pillanatban nemes egyszerűséggel könyökölök a feje tetejére, másik karomat pedig hanyagul a csípőmre dobom. – Kényelmes vagy, mondták már? – kuncogok fel egy kicsit halkan pár legyezgetést megejtve.

♫ I'd love to change the World ♫• Szószám: 590 • Aktuális viselet • ©

Hiranneth & Jay

Kis aranyos, ahogyan próbálja megmagyarázni magának, hogy nem érzi jól magát. Kíváncsiság, persze én is kíváncsi vagyok mondjuk a holnapi időjárásra, de ha rühelleném az időjárás jelentőt, akkor nem nézném meg minden nap a tv-ben ugye? Ő se akad ki tőlem azért annyira, mert itt van és igenis jól szórakozik, azért is követett az állatkertben és azért van még mindig itt. Ez is mutatja, hogy szüksége van a szórakozásra, csak nem ismeri be. - Mondd csak ki, hogy bírod a stílusom. - vigyorodom el újra csak azért is, hogy még jobban húzzam az idegeit, mert attól csak még jobb kedvem lesz és talán neki is, csak persze majd továbbra is aktívan fogja titkolni.
- Mit csinálnál vele, ha megtalálnád? - itt már egészen kíváncsian érdeklődve könyökölök fel az asztalra, még a sörömet is leteszem. Vajon mi lenne a reakciója, ha találkozna az apjával, akit láthatóan nagyon utál, mert gondolom elhagyta szegényt. Vajon a képébe mondaná a véleményét, vagy valami durvább? Netán elérzékenyülne és bármilyen terve is van, úgy se tudná megtenni? Engem nem érdekelnek a szüleim, nem hiszem hogy meghatna, ha valaha is találkoznék velük. Eldobtak, minek keressek olyanokat, akiknek nem volt szükségük rám? Őt se értem, szerintem teljesen felesleges erőfeszítéseket tesz. Attól jobb lesz, ha a pasi képébe mondja, hogy egy szemétláda? Francokat, csak újabb sebeket tép fel, akkor meg mi értelme? El kell felejteni és tovább lépni, akkor talán az a mosoly is menne őszintén. - Dilinyósnak mondhatsz, de nem vagyok impotens. - oh én tényleg mindenen képes vagyok jól szórakozni, még a gúnyos mosolya se kifejezetten hat meg. Pont ez a baj vele, nem egy romantikus alkat, de a szex nem megy neki a nélkül. Nem csoda, hogy ilyen pocsék a hangulata, régen intézhette már el valaki úgy istenesen szegényt. Az embernek vannak azért bizonyos fizikai szükségletei, amiket ha megtagad magától, a végén még komoly következményeket szenved el.
- Miért esne nehezemre italt rendelni bárkinek is? - nem is értem ebben mi lenne olyan bonyolult. Magamnak is kérnék még, de a söröm eleve nagyobb adag. Nem félek attól, hogy megártana, de nem akarok wc-re rohangálni, mert túl sokat ittam, főleg ha a szöszi kiüti magát. A végén még eltalál sunnyogni innen félrészegen aztán még miattam csapja el egy kamion. Nem lenne valami szép vég, ehhez túlságosan dögös a bige.
- Oh szóval már úriember is lettem hirtelen? - nevetek fel? Jól áll neki a kezdő becsiccsentés állapota, kezd egy fokkal oldottabb lenni, még ha durcázással is kezdi a dolgot, de majd elengedi magát, legalábbis remélem, hogy nem verekedős részeg lesz majd belőle, akkor nehezebb dolgom lesz elcipelni innen, meg hát nem szeretnék én bajba kerülni azért, mert mondjuk kikezd valami nagydarab, tagba szakadt állattal. Ettől még gond nélkül rendelek neki egy újabb kört, hogy még véletlenül se múljon a hatás és széles vigyorral konstatálom a tényt, hogy már most nagyon legyezgeti magát. Nem mondanám, hogy olyan nagy meleg van itt, viszont már ivott annyit, ha jól sejtem, hogy az bőven hatással legyen rá és ez még szórakoztatóbb, mint az előbbi adok-kapok.
- Igen rémesen meleg van, esetleg ha levennéd a pulcsidat könnyebb dolgod lenne. -vigyorogva húzogatom a szemöldökömet, de amilyen állapotban van lehet hogy ezen csak nevetni fog, vagy megint csak morcosabb lesz, ki tudja, de mennyivel jobban járna, ha megválna attól a pulcsitól és persze én is. Nem áll jól neki egy ilyen bővebb cucc, nem látszik rendesen az alakja, egy ilyen archoz pedig minden bizonnyal csinos kis test párosulhat. Nem illik elrejteni egy ilyen bővebb fazonú pulcsival, eleve nem is kellene pulcsit hordania.

♫ Crazy ♫ • Aktuális viselet • ©

Jay & Hiranneth

- Viszont? – billentem oldalra fejem, majd a választ várva kérdő pillantásokkal fürkészem vigyorgó arcát. – Vedd annak, aminek akarod. Ez a dilinyós néha kikészít, de mindenkiben van egy kis kíváncsiság, nem? – igazából be is vallhatom, hogy maga a stílusa az, ami nem hétköznapi és akkor itt még nem is beszéltem arról, hogy az állatkertben történtek után felkeltette az érdeklődésemet. Meg aztán ott van az is, hogy ő is egy képességgel megáldott személy, és hát, azért ez nagy szó nálam. Nem találkoztam még magamfajtákkal, sőt, néha abban a tudatban mászkálta össze-vissza, hogy akár én is lehetnék az egyetlen. Csak egyszer-kétszer hallottam kósza beszélgetéseket, ahol elhangzott ez a szó. Nem tudom, lehet csak rosszkor voltam rossz helyen és véletlen sikerült „kihallgatnom” őket, holott nem volt szándékos egyáltalán.
- Ch. Még ha csak apuci kicsi lánya lennék… Mindegy is. Ha megtalálom, rendeződni fognak a dolgok. Véglegesen. – pillantásomat inkább az asztalra szegezem elmélyedve gondolataimban. Néha már belefáradok apám hajkurászásába, nincs időm olyan dolgokkal foglalkozni, mint a mosolygás, vagy épp a boldogság. Abszolút nem, sokkal inkább kéne továbbra is azon kattognom, hogy hol van. És ha meglesz, egy kis bájcsevej után nagyon is boldog leszek. Következő szavaira akaratom ellenére is eleresztek egy szórakozott nevetést. – Ki gondolta volna, hogy egy dilinyósnak ilyenekkel van tele a feje. – csóválom fejem egy sóhajtás után. – A romantika nekem a szex velejárója, érzelmek nélkül nem fogok bebújni senki ágyába, elhiheted. – gúnyos mosoly terül szét arcomon, ugyanakkor szememből valami teljesen más tükröződik vissza. Az italommal kezdek el szórakozni, már amennyi megmarad belőle.
A pislogás naná hogy színjáték, mégis azt látom rajta, hogy ez is ugyanúgy szórakoztatja, mintha igazából csinálnám. Halkan ciccenek fel. Ha ennyire pazarolni akarja az idejét arra, hogy itt bájologjak, akkor hajrá. Mindenesetre még felpillantok poharam mögül, hogy jobban megnézzem azt a mosolygós képét –nem mintha nem láttam volna eleget-. Valamiért irigy is voltam rá. Amiért ilyen felhőtlen az élete, akkor mosolyog, amikor akar, nincsenek gátlásai és úgy konkrétan kimondja, ami a száján van. Na nekem ebből a mosolygós rész nem stimmel.
- Te mindig ilyen könnyen rendelsz másoknak italt? – szélesedik mosolyom, amint megérkezik az újabb kör. Először óvatosan ejtek egy kortyot, el is fintorodok az ízére. Nem ittam még eleget ahhoz, hogy megszokjam ezt az erős italt. Meg hát… Nem bírom jól az alkoholt, azt se tudom milyen hatást vált ki belőlem, mert úgy kb. rögtön a részegedés pillanatától kezdve nem emlékszem semmire, csak arra, hogy reggel baromira fáj a fejem és legszívesebben visszaaludnék.
- Remek! – kicsit kótyagosan ugyan, de átemelem kezem az asztal felett, hogy az egyezségre megrázzuk a kezünket. Vissza is húzom, aztán tovább foglalkozok az italommal. A pohár egyre csak üresedik, a fejem pedig egyre kuszábbá kezd válni. – Haha. Hát mégis milyen úriember lennél, ha itt hagynál… - jegyzem meg durcás arccal. Kezd hatni az alkohol, hiába éreztem elsőre csupán a forróságot, most már nagyon is kezd forogni a világ. Megiszom az utolsó kortyokat is, immáron három-négy pohár helyezkedik előttem, tök üresen. Szórakozottan mosolyodok el, valahol itt már érezhető rajtam, hogy kezdem elveszíteni önmagam és valami egész másik énem kerül felszínre. Ennek ellenére felcsapom a karomat és rövid csápolás után szólok én is a pincérnek, hogy hozzon már valami gyengébbet, de többet. Persze nálam tök mindegy milyen mennyiségben fogyasztok alkoholt, a hatás ugyanaz marad. Ameddig nem hozzák ki az italainkat, legyezgetni próbálom magam a hirtelen jött hőség miatt.
- Igazán hűthetnének egy kicsit… - tűröm fel pulcsim ujját, úgy könyékig. Ez se sokat segít, a nyakrész és úgy kb. az egész testem egyre forróbb, max a karomnál értem el ezzel egy kis hatást, de semmi több.

♫ I'd love to change the World ♫• Szószám: 589 • Aktuális viselet • ©

Hiranneth & Jay

- Nem ítélsz el? Azt mondtad dilinyós vagyok, ez pont elítélésnek hangzik, viszont... - és itt vigyorogva felemelem a mutatóujjamat a levegőbe, kis szünetet is tartok, csak hogy érzékelhető legyen a drámai hatásfokozás. -... te itt ülsz ezzel a dilinyóssal és iszogatsz, pedig az állatkertben nem dobtam be az infokat tudok erről-arról témát. Ez jelent valamit. - a vigyorom csak szélesedik és a kis kifejtésem után már nyúlok is a finom hideg sörömért, hogy nagyot kortyoljak belőle, mint aki jól végezte dolgát. Így is érzem, hiszen akárhogy is nézzük megtettem, amit akartam, rámutattam, hogy ő annak ellenére mit gondol rólam itt van és velem ücsörög és iszogat és az állatkertben is követett, szóval... baromira tetszik neki a stílusom, csak magának sem meri bevallani. Szórakoztatom a kis unalmas életét, ez a nagy büdös helyzet.
- Hát mond ki őszintén, a szemembe, hogy neked így megfelel, hogy nem vágysz másra, hogy nem akartál volna plüssmacival felnőni rózsaszín szobában apuci kicsi lányaként. - érdeklődve döntöm oldalra a fejemet. Nem, nem hiszem, hogy neki tényleg így jó. Senkinek sem jó savanyú képpel leélnie az életét, neki pedig tuti nem, látszik rajta. Fáradt az arca, kellene neki egy kis extrázis, egy kis felrázás és akkor máris sokkal szebb lenne. Állítólag a nő akkor igazán szép, ha szeretik. Én ezt azért másképp mondanám, azt az utolsó szót mondjuk helyettesíteném a kielégüléssel és az tuti, hogy a szöszi állati régen hancúrozott egy jót, baromira ráférne. - Ki beszélt itt romantikáról szivi? Vad, mámorító és izzadtságtól csatakos, fülledt szexről beszélek. - a végén naná, hogy felnevetek. Oh mondom én, hogy valami iszonyat merev, és iszonyatosan komoly. Nem áll jól neki, hiába hiszi azt, hogy igen.
- Azért ez így sokkal jobb. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Oh pisloghat itt nekem, jöhet a dögös oldala, az tetszik, még ha szándékosan meg is játssza és nem igazi, de egyszer még mindig elérhetem, hogy őszinte legyen az a mosoly. Mint említettem szeretem a kihívásokat, azokban van valamiféle különleges báj... amik megnehezítik az életet és egyben különlegesebbé is teszik, én meg mint említettem állatira rühellek unatkozni.
- Hm... így kezd izgalmassá válni. - gond nélkül intek én a pincérnek, hogy hozzon újabb kört, sőt simán állom is, mert érdekel, hogy vajon az alkohol megfelelő mennyiségben milyen hatással lehet rá. Szerintem jó, de majd kiderül, lehet hogy agresszív részeg és az nem olyan szórakoztató. Persze azért arra majd odafigyelek, hogy ne üsse ki magát annyira, hogy úgy kelljen hazacipelnem, mármint magamhoz, mert őt nem tudom, hogy hol lakik és baromira nem lesz kedvem keresgélni a tárcájában a címét, ha van egyáltalán valami hivatalos.
- Rendben van, a kihívást elfogadom! - a kezemet nyújtom neki az asztal felett. Esetleg még megpróbálhatok majd kedves is lenni vele, annak biztosan jó hatása lenne rá. Végül is miért is ne? Egész jó fej a szöszi, amikor nem morog, tehát valószínűleg részegen még inkább szimpatizálnék vele és nem mellesleg dögös is, ami külön élmény. - Annyit iszol amennyit akarsz, vagy is... amennyi után még nem kell nekem cipelni téged. - vigyorogva intek a pincérnek, nekem sem árt még egy kör abból a finoman behűtött sörből. Jó az íze és nekem is jót tesz, a szöszi meg szórakoztató körítés mellé, hát akkor mi kellhet még? Majd meglátjuk hogyan érem el azt a mosolyt, de az tuti, hogy valahogyan sikerülni fog, csak figyelnem kell rá, hogy meddig bírja ülve, majd ha már dülöngél, akkor nehezebbé fog válni az esetleges helyváltoztatás és talán elbírnám, de ma estére nem terveztem be cipekedést.

♫ Crazy ♫ • Aktuális viselet • ©

Jay & Hiranneth

- Annyira nem is bántó. - húzom el számat, majd egykedűen megvonom vállam.- Bár az tény, vannak furcsa szokásaid, ettől még nem ítéllek el. - jól tudom, hogy magasról tesz arra, amit mondok, ezért sem akartam tovább erőlködni a jellemzésével. Nálam megmarad egy dilinyós vigyorgó férfinek, aki hobbiból emberek riasztgat a képességével.
- Arra nem gondoltál, hogy nekem így megfelel? Tudok mosolyogni, csak épp nem akarok. Ez merőben más, mintha érzelmek nélkül élnék. - forgatom szemeimet egy sóhajjal egybekötve. - A pasik meg nem érdekelnek, más célom van, nem pedig egy partnert keresek, akivel hébe-hóba összegabalyodok. Főleg, hogy pocsék a romantikus énem. - ez igaz is volt. Nem voltam senkivel, a kialakított képem a férfiakról sem azt sugározza, hogy hű de nagy szükségem lenne rájuk. Jól érzem magam így, egyedül, nem fogom a bizalmamat osztogatni csak úgy. Meg úgy igazából eddig nem volt senki olyan, aki küzdött volna a figyelmemért és a szeretetemért. Inkább feladták, mielőtt egy újabb hisztiroham söpört volna végig rajtuk. Na már csak ezért se érdemeleték ki a bizalmamat.
- Eddig nem pislogtam elég szépen? - a hatás kedvéért még meg is rebegtetem pilláimat. Mással nagyon nem is tudtam volna elképzelni a hatalmas páncélajtót. Most aztán vigyorogva pózolhat az acél mellett kedvére. Lehetséges, hogy valami nagyobbal kellene próbálkoznom, valami olyannal, ami túltesz a képességem jelenlegi szintjénél. Csak hát, eléggé tartok attól. Rosszul sülhet el, elájulhatok, stb. Azt meg nem szeretném, ha mindenki szeme láttára esnék össze az út közepén. A-a, akkor már inkább próbálkozok egy kisebbel, mégis kihívóbbal a szokásosnál, mintsem egy konkrét épületet mozgassak meg.
- Akár többet is elfogadok, igazán rám fér ennyi stressz után. - sóhajtok fel. Ami engem illet, nem bírom az italt, most mégis egy egész konténernyit le tudtam volna dönteni. Az apámat nem találom sehol, itt vagyok egy tök idegen városban, ülök egy vadidegen dilinyóssal, plusz, egyezségeken diskurálunk.
Én jót szórakozok rajta, ám őt egy cseppet sem hatja meg az alkohol, ami az imént a képébe landolt. Neki aztán van türelme. Mindenesetre nem spanolom magam tovább, az előbbi kuncogást is megszakítom, hogy egy újabb kört kérjek magamnak. Ezúttal valami erősebbet. Nincs konkrét kikötésem, a lényeg, hogy hasson. A pincér pedig hamarosan ki is hozza az ismeretlen kinézetű folyadékot egy kisebb pohárban. Egy pillanatig gondolataimba mélyedve meredek a kis üvegre, végül kezembe veszem. Seperc alatt döntöm le, majd egy grimaszolás után teszem vissza az asztalra. Érzem, ahogy a folyadék végigcsúszik a torkomon, s nyomaiban melegség járja át.
- Tényleg nem tudom...Hogy neked mi érdeked van ebből, báááár... - kicsit azért érződik, hogy az iménti ital kezdi kiváltani a hatását. Hát igen, sose voltam nagy alkoholista, így apró mennyiségben is elég durván meg tud látszani rajtam. - Tudod mit? Legyen. Állom a fogadást, de ha át mersz vágni, a saját kezemmel intézlek el.- könyökölök ezúttal az asztalra. Szórakozott mosolyt ejtek, némi gyermeteg pislogással.
- Most viszont igazán kérhetnél még nekem egy italt, ha már úgyis te fizeted. Apámra meg magasról teszek, viccesebb lesz látni a szenvedésedet, miközben próbálod előcsalni az őszinte mosolyomat. - ejtek egy újabb mosolyt. Még képes vagyok józanul gondolkodni, mégis lassacskán kezdem azt érezni, hogy a fejembe száll az alkohol, s egyre melegebb kezd lenni idebent. A pulcsim nyakát kezdem el húzogatni, miközben hátrébb csúszok a széken, s másik kezemmel legyezgetem magam.

♫ I'd love to change the World ♫ • Aktuális viselet • ©

Hiranneth & Jay

Ez minden bizonnyal beállítottság kérdése, vagy csupán bennem valami rosszul van bekötve, ahogyan azt sokan gondolják? Nem fogok egyetérteni velük, csak mert szeretem a dolgokat lazán kezelni és szeretek szórakozni. Mondhatnám azt is, hogy igazi mélyen szántó japán életfilozófiám van, hiszen ők is azt vallják "Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik." Miért legyek hát minden miatt morcos, rossz kedvű, vagy viseljem olyan nehezen az életet? Balgaság, jó nekem úgy, ahogy van, szórakozom, vigyorgok akkor is, ha más nem... mert így kellemes a lét.
- Szóval dilisnek tartasz. Minő fájdalmas kijelentés! - látványosan a szívemhez kapok, mintha tényleg mélységesen vérig sértett volna. Persze nem így van, nem érdekel különösebben, hogy mit csinál, vagy mit mond, netán mit gondol tőlem. Jó nekem így és lehetséges, hogy meggondolatlan vagyok, de még nem volt ebből túl nagy bajom. Ügyesen kihúzom magamat a bajokból, könnyen megoldom a nehézségeket és azért néha, ha nagyon muszáj tudok én komoly lenni... annyira amennyire a helyzet megkívánja. Szerencsére ez nem gyakori és nem túlságosan erőteljesen kívánják meg a helyzetek.
- Mindenben meglátod a rosszat szivi, pedig egy sugárzó mosollyal még szebb lennél. Most is dögös vagy, de a jó kedv bevonzza a pasikat. - úgyis tudom, hogy mi lesz a reakciója, ezért nem csökken a mosolyom. Biztosan jön majd valami visszavágás, hogy nem is akar bevonzani semmiféle pasikat, pedig simán lehet, hogy azért ilyen kis frusztrált a kicsike, mert baromi vastag már a pókháló odalent. Persze a nők gyakorta úgy állítják be a dolgot, mintha nekik nem lenne olyan fontos egy kis laza és kötetlen szex, de ez marhaság, nekik is szükségük van rá, marha jó feszültség levezető és stressz oldó. Nem mondom, hogy nem oldanám benne egy kicsit a stresszt szívesen, azért egész jó bőr, és még a morcossága sem riaszt el különösebben, már-már élvezet húzni az agyát.
- Szóval inkább én, mint a Terminátor? Frankó! Esetleg megpróbálhatom megoldani, ha szépen nézel. - amúgy is menne, csak hát arra szánok energiát, aminek látom értelmét, és amit elég érdekesnek tartok. Egy páncélajtó... annál azért vannak nagyobb kihívások is, szerintem neki is.
- Szóval szívességet tegyek és fizessem az italodat? Legyen fizetem, de akkor iszol még egy kört. - megvárom a reakciót természetesen, de miért is ne? Talán nem is csak a hanyatt vágódás miatt, de amúgy is kíváncsi lennék arra, hogyan hat rá az ital, talán akkor tényleg kicsit megpróbálná elengedni magát, ennél jobban. Érdekelne a hatás. Az se különösebben vág földhöz, hogy a képembe önti az italát. Akkor talán még két kört is fizethetek neki, ha már ezt így elpazarolta. Még kicsit lenyalom a számat, mielőtt letörölném az arcomat. Nem volt ez olyan vészes. Egy kis alkohol rajtam még nem a világ igazság szerint, és már elértem vele, hogy legalább mosolyog és kuncog is. Az ital tényleg hatással van rá, úgy fest még akkor is, ha az én képemen végzi, nem csak akkor ha megissza. Fontos, megjegyzendő információ. Szereti pasikon kiélni a szadista hajlamait? Hm... rajtam kiélheti.
- Mert miért ne? Az legalább kihívás? Mit kérjek tőled szivi? Egy új órát? Én is meg tudom szerezni, ez viszont ha jól sejtem lehetetlen küldetésnek tűnik számodra. - sőt biztos vagyok benne, hogy szkeptikus, de miért is ne? Elérhetem, hogy jó kedves legyen és nem csak megjátszva. Felismerem én, ha valaki átver. Lehet, hogy van bennem egy kis zakkantság, de ismerem az embereket, és elég jól felismerem, hogy ki mikor és mennyire őszinte. Ez egy afféle adottság, mivel én nyílt vagyok és laza, látom, ha valaki nem az. Ezt nem lehet olyan könnyen jól megjátszani, mint ahogyan azt ő hiszi.

♫ Crazy ♫ • Aktuális viselet • ©

Jay & Hiranneth

Mindenkinek meg van a saját oka a boldogsághoz, nekem még nincsen és az fix, hogy nem fogok úgy vigyorogni, mint ő itt előttem. Ahhoz nagyon nagyon sokat kénemég innom.
- Neked lehet unalmas, én inkább úgy mondanám megfontolt. Néha nem jó, ha fejjel rohansz a falnak. Bár a a te dolgot, ha már ennyire dilis vagy. - vonok vállat. Szó sincs róla, hogy megmondanám szerintem mi a helyes, csupán akadnak olyan pillanatok, amikor a puszta vidámság semmit sem ér. Sokszor próbáltam úgy lefeküdni aludni, hogy másnap mosolyoghassak a reggelre és minden gond nélkül szambázhassak ki az utcára, mondván "boldog vagyok". Lehet egy problémás és unalmas csaj vagyok, de nem tehetek róla. Amikor úgy kell élned, hogy a szüleid nincsenek veled, amikor az apád elárul és szörnyetegnek tart. Na az a nem oké.
- Most nem tudom mennyire szántad ezt sértésnek, de kicsit se jött össze. Ellenben nem a komolyságtól leszek ráncos, hanem tőled. - jegyzem meg cinikusan. Néha úgy érzem egy kicsit túl sok ez a stílus, viszont rettentően jól szórakozok rajta. Az árvaházról meg csak annyit, hogy nem tudom milyen élete lehetett, ha ennyire bizonygajta, hogy nem volt túl jó, akkor tegye. Elhiszem. A kajáért megküzdött, oké, győzött a kinek van fanyarúbb múltja versenyen. Nem fogok vitába szállni vele, eléggé magabiztos ahhoz, hogy igaza legyen. Max a szöszizésre vágok egy grimaszt, de semmi több.
- De nekem te kellenél. - nézek rá szomorú, bociszemekkel, végül mosolyra húzódik szám. - Ha nem, hát nem. Egy ilyen gyenge férfi még a képességével se tudná megoldani... Szomorú. - ingatom fejem csalódottan. Meg aztán ha meg is tartaná, nem lenne az annyira nehéz, alaktól függ, ha szögletes akkor kicsit sem kell erőlködnie, nehogy összetojja magát. A kör alakúval viszont lenne probléma. De az már nem az én dolgom, hogy a péncélajtó alatt végzi-e vagy nem, nem igaz? Ha meg teszem azt bepöccenne, még mindig van két lábam és időben el tudnék tűnni.
- Ha már ott tartunk, akkor igen, akár ki is fizetheted. - bólintok párat ugyanazzal a kaján mosolyommal. Úgyis azt mondta van pénze, akkor meg? Illetlenség lenne részéről, ha hagyná, hogy én fizessem ki az adagomat. Maradjon ez csak így, végesetben lelécelek és azt mondom ő fizeti a részemet is. Ezúttal kíváncsian nézek rá, hátha előállna valami normálisabb ajánlattal is, mint a 'hanyatt vágódás". Nem kicsit kapom fel a vizet, így ennek hevében ragadom meg az italomat, hogy aztán az arcára száműzzem. Az előbbi ajánlatra pedig csak egy reménytelen pillantást küldök. Én és a jó kedvem már rég nem állunk szoros kapcsolatban, nem értem mit erőlteti magát. Attól függetlenül lehet elgondolkozok rajta, ha van bármi infója apámról, akkor megmutatom neki milyen nagy jó kedvet tudok én produkálni.
- Sokkal. Ez jól esett. - mosolyom immáron valamennyivel őszintébb, mégis csipkelődő. Vicces volt, annyi szent, még egy halk kuncogást is ejtek, egész addig, ameddig a zsepiről származó cseppeket rám nem legyezi.
- Visszatérve az ajánlatra. Csupán a jó kedvem kellene? Miért is lenne az neked jó? - nem tudtam elképzelni, hogy mégis miért lenne neki ez olyan fontos. Biztosan akad más is, amire szüksége van, nehogy már egy idegen jó kedve legyen a fontos. Max ha annyira akarja látni azt a boldogságot, akkor annyit is tehetek, hogy tettetem, aztán el van intézve minden.

♫ I'd love to change the World ♫ • Aktuális viselet • ©

Hiranneth & Jay

Túl komoly, pedig egész kis cuki lenne a szöszi fejével, de ez a nagyon felnőttes viselkedés, meg időnként durcás tekintet... Egyesek szerint túl sokat vigyorgok, pedig csak simán élvezem az életet, mert ugye azért van. Mi értelme a fancsali képnek, amikor jó kedved is lehet és élvezheted is azt, ami megadatott nem igaz? Sokkal jobban szeretem a jót látni a dolgokban. Ettől még tudok időnként komoly döntéseket hozni és élek is, nem kerültem még olyan nagyon nagy bajba sem, de attól még jobban szeretek nevetni és szórakozni, mint túlságosan sokat komolykodni.
- Szóval folyton attól rettegsz, hogy pórul jársz-e? Rémesen unalmas lehet! - lazán megrántom a vállamat. Én ennél sokkal lazábban élem az életemet. Az ahogy esik úgy puffan típus vagyok és ezt szeretem. Nem akarok én rágódni a következményeken. Ha így tettem volna, akkor elkezdhettem volna aggódni, hogy mi lesz a következménye a kis tréfámnak a, de nem tettem, csak nevettem és szórakoztam rajta, mert miért ne? Túl komolyan veszi a dolgokat és pont ezért nem tudja elengedni magát, én meg a végén még isteni küldetésnek veszem, hogy lazítsak egy kicsit rajta, ha már láthatóan senki más nem teszi meg. Valakinek mégis csak segíteni kell szegény szöszin, nehogy már folyton csak túlgondolja itt az élete fene nagy nehézségeit.
- Oh jaj szegény rémes életed, a végén még megsajnállak. De tudod nem tesz jót a szépségnek ez a folyamatos komolyság és aggodalom. Idő előtt ráncos lesz az a kis csinos pofikád. - piszkálom hát naná, mert nem bírom elviselni, ha valaki ennyire rémesen áll mindenhez, belőle pedig csak úgy süt az életutálat, vagy legalábbis egy nagy adag keserűség. Persze vágom én, hogy rossz lehet neki, nehéz élet, meg utcán élés, meg tolvajkodás, önfenntartás, de sokkal könnyebben elviselhetné mindezt, ha egy kicsit többet mosolyogna és nem venné ilyen nagyon komolyan magát, meg a bajait. Sokkal kényelmesebb átlépni a tócsát, mint belelépni, hogy aztán súrolhasd a cipődet, mert mocskos lett a talpa.
- Világ- és önutálatból jeles, de ne hidd, hogy az árvaházban olyan könnyű az élet. Akkor van kajád, ha kiharcolod magadnak és én is tudom milyen kaját lopni... szöszi. - ingatom kicsit a fejemet, hiszen tényleg rémes egy állapot, hogy ennyire nehezen megy neki az élet szeretetet. Oké nehéz élete volt, oké értem én azt is, hogy nehéz az élete most is és hogy nem volt családja és nem segített neki senki sem, de van olyan is, akinek még ennél is rosszabb, bár persze erre is lenne valami frappáns válasza ebben teljesen biztos vagyok. Nem erőltetem én ezt az egészet, csak valahogy komolyan lassan a feladatomnak érzem, hogy megváltoztassam a rettenetesen szürke világnézetét.
- Egy páncélajtót? Tartsak meg? Nem vagyok gyenge, de ez lehet, hogy meghaladná a képességeimet. Hívd inkább a Terminátort. - és igen újra kap egy mosolyt, akármennyire is próbál gúnyolódni, vagy szurkálni nem kifejezetten érdekel a dolog. Én jól érzem magamat és nagyon-nagyon nehéz elvenni a kedvemet, vagy a lelkesedésemet, neki sem fog menni. Persze próbálkozhat nagyon aktívan, de kétlem, hogy sikert érne el végül, meg amúgy is, ha nagyon felhúz és felidegesít az csak neki lesz rossz. Nem jó az, ha meg kell tapasztalnia a haragomat, az soha senkinek sem jó.
- Szóval sok italt fizessek neked? Megfontolandó szöszi. - nevetek fel és lazán hátradőlök újra, mintha azon gondolkodnék, hogy mit tudna adni nekem, ami annyira értékes, mint az info az apjáról. Oh nehéz kérdés, tényleg nehéz. Annyi mindenem van, hogy ihaj, amit pedig akarok megszerzem magamnak, nem tudom, hogy mit tudna ő adni, amit magamtól nem tudok megszerezni. Abszurd feltételezésnek tűnik. - Hm... legyen. A jó kedvedet akarom látni cserébe. Na? - és valahol itt kapom a képembe az italát, pedig inkább meginnia kellett volna, akkor lehet hogy könnyebben érjük el azt a jó kedvet, amire vágyom, mert mást nem tud adni nekem. Tolvaj, órákat meg én is tudok szerezni magamnak, teremthetek is, akkor meg mit adna, pénzt? Az is van. Valami olyasmi kell, ami különleges és amit nehéz teljesíteni és ezt tuti, hogy nehéz lesz. - Trükkös, ettől jobb kedved lett? - a mosolyom nem tűnik el csak azért sem, inkább előtúrok egy zsepit a zsebemből, és azzal törlöm át az arcomat, kicsit azért szándékosan rázok rajta egyet, hogy pár cseppet ő is kapjon belőle úgy a miheztartás végett.

♫ Crazy ♫ • Aktuális viselet • ©

Jay & Hiranneth

Én mindenesetre meg vagyok magammal elégedve, nincs rossz dolgom ez tény. A képességem meg csak egy másik eset. Ahogy élek, arra sem panaszkodhatok. Mondjuk a lakás nem egy palota, de meg van minden, ami kell és nem is élek rosszul, hála ennek az életrekeltős dolognak. Aminek persze meg van a hátulütője, hisz' nyílt terepen közel sem olyan hatásos. Ez van, megszoktam, hogy a dolgaim néha nem úgy jönnek össze, ahogy szeretném, ez esetben Jay sem kivétel. Ha ő nem csöppen bele az életembe, meg sem történtek volna azok a szörnyű bogaras élményeim.
Csak egy aprót bólintok. Végül is, tényleg van benne valami. Működik és ez a lényeg. A nagyobb tárgyakkal való próbálkozást meg lehet fejleszteni majd... valahogy. Egyelőre nekem ez pont elég, fenntartani saját magam csupán a lopásokból... Azért ez is igen szép teljesítmény, mégha nem is tisztességes út.
- Lehet, hogy fárasztó, viszont néha az segít döntéseket hozni. Mert ha elbarmulod a dolgot, lehet pórul jársz. - vonom meg vállam. Az ő dolga, éljen így, élvezze az életet. Nem is azt mondom, hogy ezzel baj lenne, csak vannak olyan szituációk, amikor igen is komolyan kell venni a dolgokat. Megeshet, hogy ő tényleg tud komolyan is viselkedni, ez az őrült vigyorgós arc pedig valami miatt alakulhatott ki benne. Őszintén szólva nem is érdekel annyira, vagy...talán egy egészen picit. Látni azt a komoly arcot, amikor majd jól visszakapja a bogaras eseteket. Kezdem sajnálni, mert azért elég kár lenne érte, ha netán egy kicsit hűvösebbé válna számára a légkör. Egyelőre csak beszélgetek vele, aztán, ha kedvem tartja egy kicsit felgyorsítom az eseményeket.
- Visszahozni se könnyű, nem vagyok én valami kutya... De miért is magyarázom ezt neked, nem értheted meg. - sóhajtok fel fáradtan. Nincs kedvem ecsetelni az életem minden egyes mozzanatát, főleg, ha ilyen gyerekesen veszi a dolgokat. Néha már tényleg úgy érzem nekem is el kéne engednem magam, mosolyognom a világra és felhőtlenül élni... Milyen szép álom is ez. Ameddig apám békésen él, addig nem lesz nyugtom bármi történjék is. Meg fogom találni, ha törik, ha szakad, aztán nyílt utam lesz a boldogság felé. Végre.
- Azért nem lehetett olyan rossz. Mindennapra volt főtt kajád, én meg sokszor a földről ettem almacsutkákat. Na az az undorító. Lehet, hogy nem értem meg milyen lehetett neked, de legalább nem ilyen tolvaj sorsra jutottál. Néha utálom magam emiatt.- vágok mufurc képet, majd megtámasztom fejemet, miközben az asztalra támaszkodok. Nem ismerem az árvaház rejtélyes világát, szerencsére nekem nem kellett bezárva töltenem a napjaimat, inkább a szabadban futkorásztam, nem pedig a négy fal között ültem, csak mert a felnőttek azt mondták. Most így jobban belegondolva talán tényleg elég kegyetlen sorsa lehetett, ami kihatott a mostani énjére. Egy pillanatra követem a mozdulatait, átgondolva milyen rémes gyerekkora lehetett. Jó, elkönyvelem magamban, hogy én még mázlista vagyok. Az ő helyzetében lehetséges, hogy becsavarodtam volna és furcsa dolgokról hadováltam volna. Még se volt egy szanatórium, bár... hallottam egyet s mást.
- Majd esetleg te, amennyiben nem vagy túl gyenge hozzá. - ejtek egy keserű, gúnyos mosolyt felé. Ha már neki mutatom meg, ajánlom, hogy a közelemben legyen, annyira azért nem fix a képesség, hogy csak úgy a falnak dőlve vagy tíz méterről nézze mit művelek. Könnyen lehet, hogy elcsapja valami, az pedig az én saram lenne, ki tudja milyen szövetségesei vannak, meg aztán ott vannak a zsaruk is... Már így is van egy-két ügyem, ami miatt felfigyeltek rám, nem egy rejtélyes gyilkosság miatt kellene gyanusítottá válnom.
- Maradjunk annyiban, hogy te infót adsz, én meg megadom, amire szükséged van. - vonok vállat, a nevetésre pedig csak összefonom karjaimat a mellkasomon és ismételten hátradőlök a helyemen. Max az is megeshet, hogy százasával rohangálnak utána a nők.
- A hanyatt vágódást meg passzolom. Max sok-sok ital után menne, tudod hogy megy. - szélesedik mosolyom, a következő pillanatban pedig megragadom a martinis poharat és szimpla egyszerűséggel öntöm a képébe az alkoholos italt. Na azért ne szórakozzunk, nekem is vannak erkölcsi kérdéseim, meg mondjuk úgy, ezt a bogaras esett miatt is kapta. Ennek még nem lesz vége, szövögetem én a terveimet, szép aprólékosan. Apám meg várhat, egész jól elszórakozok vele.

♫ I'd love to change the World ♫ • Aktuális viselet • ©

Hiranneth & Jay

Nem akarom én letörni a lelkesedését, de persze van bennem egy nagy adag ego, nem tudom csak úgy azt mondani, hogy olyan marha jó a képessége, a végén még elbízná magát és az sose jó. Szeretem, ha én vagyok az erősebb, ha ezzel a másik tisztában is van, az úgy sokkal érdekesebb, szóval érezze csak bénának magát, akkor sokkal könnyebb irányítani, vagy nem így működik a "hogyan hassunk a gyengébb jellemekre" kézikönyv alapján az élet?
- Végül is akkor az a lényeg, hogy működik a dolog elviekben, ha még nagyobb tárgyaknál nem próbáltad. - kacsintok rá, de nem feszegetem a témát, hiszen talán ide tudna vonzani egy páncél ajtót teszem azt, de az a páncélajtó nem maradna meg csak úgy magában, azt valakinek meg is kellene tartania és gondolom nem ő lenne az, aki ezt megtenné, innentől viszont már nem nyújt olyan nagy védelmet, mint amit mond róla, de nem akarom én a maradék önbecsülését a földbe tiporni. Biztosan jól lehet védekezni egy órával is... nagyot lehet ütni vele, ha az ember elég ügyes és jó helyre üt mondjuk, bár ezt a szösziből nem nézem ki. Nem tűnik olyan nagyon harcos alkatnak.
- És miért kellene mindent komolyan venni? Az annyira... fárasztó. - lazán megrántom a vállamat, a mosolyom nem tűnik el, miért is kellene eltüntetnem? Lehet, hogy a korom alapján felnőtt vagyok, de még nem igen nőttem fel és igazából nem is akarok. Neki se kellene ennyire fancsalinak lennie, szerintem az nem valami szórakoztató dolog és totál rámegy az ember átlag lelki állapotába, nem is értem mire jó. Én szeretek szórakozni, hangyákat engedni az emberekre, nézni, ahogyan ugrálnak és szenvednek tőlük, nevetni ahogyan menekülnek a tigris elől. Egyszerűen csak jó és nem kell folyton agyalnom azon, hogy mivel kell foglalkoznom holnap, mint az átlag dolgos embereknek. Holnapra is kitalálok valami jót, valami vicceset, valami szórakoztatót. Talán még azon is képes lennék nevetni, ha tényleg megpróbálna visszavágni a pókos eset miatt, miért ne?
- Hát hozd vissza szöszi. Túl fiatal vagy még ahhoz, hogy ilyen savanyú legyen a képed. - nem hiszem, hogy nagyon idős lehet, mégis úgy néz mint aki citromba harapott. Jó nem folyton, de azért elég sokszor és ez aztán nagy marhaság a részéről. Egyszer élünk, minek szenvedéssel, meg kínlódással tölteni, miért nem szórakozással és élmények gyűjtésére fordítjuk ezt az időt? Szerintem ennek van több értelme, majd hátha ő is megérti szépen.
- Azt utcáról és onnan, bár nem mindenre emlékszem, de amikor meg kell szerezned a kaját másoktól, meg a hatalmi harcok... mint a börtön, csak nem minden ablakon vannak vasrácsok. Nem egy álomhotel. - értem én, hogy pocsék élete volt, de azért ne higgye, hogy csak mert szegénységben élt még rossz az. Rosszabb is lehetett volna. Nem licitálok, hogy az enyém rosszabb, de az én gyerekkorom se volt valami békés és laza, de erről sem fogom győzködni, nem az én dolgom, fancsalizzon csak, ha attól jobb neki, bár ezt kétlem.
- És a páncélajtódat ki tartja meg, hogy ne dőljön rád észlény? - oh nem izgat engem a fenyegetés, ha az akart lenni, csak szélesedik a vigyorom, mert azt hiszem ebbe az apró részletbe nem gondolt bele. Viszont úgy néz ki, hogy kíváncsi a kicsike, pedig simán lehet, hogy semmit se tudok az apjáról, de ezzel ő is tisztában van. Egy sanszot adhatunk a dolognak, ha velem jön és ha én magammal akarom vinni... végül is miért is ne? Megpróbálhatjuk, főleg hogy sok mindent adna az infokért.
- Pénzem van és milyen egyéb szolgáltatásokat tudsz felajánlani, ami érdekelhet is? Hanyatt vágnád magad? - széles vigyor továbbra is, aztán elnevetem magamat és megrázom a fejemet. Ah nincs nekem erre szükségem, ismerek pár csajt a bárban, akik ezt mindenféle ellenszolgáltatás nélkül is megteszik, amikor már rohadtul unják, hogy mindenféle undorító, öreg és zsíros pacák fogdossa őket és nézi a vetkőzős számukat pénzért, de azért kíváncsi vagyok a reakciójára, talán attól csak még inkább nevetni fogok.

♫ Crazy ♫ • Aktuális viselet • ©

Jay & Hiranneth

Nem nagyon ismerem a képességem határait és igazából a mükődésére se fordítottam nagy figyelmet. Szerintem erős, mivel nem láttam még más képességeket, viszont Jayhez viszonyítva egy kicsit hasztalannak érzem.
- Igazából megállnak vagy akkor ha én állítom meg. Nagyobb tárgyaknál nem próbáltam. Max olyan karóra méret, de azok is megállnak mielőtt hozzám érnének. Sose figyeltem, ezért nem vagyok benne biztos. Működik és nem tesz kárt bennem, nekem ennyi bőven elég. - vonok vállat. A lénye, hogy működik és még úgyahogy irányítani is tudom. Nagyobb tárgyaknál még nem próbáltam, mondjuk volt egy-két eset, amikor autókat mozgattam, de azok annyira nem voltak hatásosak. Hát igen, ebből is látszik, hogy tudok még fejlődni.
- Nem sértés, csak tudod... Nem úgy néz ki, mintha komolyan vennéd a dolgokat. - szó sincs róla, hogy ki akarnám húzni a gyufát, mondjuk az tény, hogy jól esik piszkálni. Láttam én azt a tekintetet, amit nem is akarok tovább fokozni, ezért is próbálok visszább venni. Mégiscsak férfi, és láttam mire képes, nem kéne kiverni a balhét. Bááár... Ott van a kíváncsi énem, mint ahogy a korábbiakból is feltűnt már. Érdekelne milyen, akarom feszegetni a határokat. Az én épségem viszont fontosabb, de nem fogok letenni erről. Ó, bizony hogy nem. Vissza fogja kapni a pókos és a hangyás sztorit is. Duplán!
- Irigylem a jó kedvedet. Nekem ez sose ment. Talán még amikor a plüss macis korszakom volt, de mostanra ki lett belőlem ölve minden ilyesmi. - eresztek el egy sóhajt. A pohárral kezdek el szórakozni. Ide-oda döntögetem az immáron üressé vált üveget. Jó lenne végre úgy felkelni, hogy vidám vagyok. Valahogy ez már nem megy, inkább kelek bal lábbal, mintsem vigyorogva... Jó is lenne. Újra felpillantok a pohár mögül, s egy újabbat kérek. Több kell, ez így nem elég. Apám képe... Ő az oka mindennek.
- Árvaház? Csak nem azt akarod mondani, hogy te onnan jöttél? Kezdhetsz is mesélni, ha már ennyire nem tudom mégis milyen az a hely. Világosíts fel. - könyökölök az asztalra, s támasztom meg fejemet. Érdeklődő pillantásokkal várom, hogy elkezdjek rövid kis élettörténetét. Nem tudom még, hogy rövid-e, viszont rettentően érdekel. Nagyon. Egy ilyen mókás figurát mégis honnan varázsoltak, meg biztosan van oka rá, miért olyan, amilyen.
- Kipróbáljuk? Idehozzak neked egy páncélajtót? Aztán majd beállok mellé és kideríthetjük a plüss maci vagy az illik e jobban hozzám. - mosolyodok el cinikusan oldalra billentett fejjel. Ne becsüljön annyira alá, nagyon nem szeretem, ha lenéznek vagy cukkolnak. A páncélajtóval nem vagyok százszázalékig biztos, csak annyit tudok, hogy meg akarom mutatni mit tudok. Egy kis táska és cipő ráncigálás unalmas, ide valami sokkal nagyobb kell. Ha nem is egy páncélajtó autó is megfelel, csak aztán vigyázzon hova áll, mert irányítani azt nem tudom, kár lenne, ha elcsapná "véletlenül" egy kamion.
- Honnan tudjam, hogy egyáltalán, ha oda jutunk is lesznek e információid? Átverhetsz és ez velem sincs másképp. Eléggé patt helyzet, de kellenek az infók, így.... - hagyok egy rövid szünetet, miközben lassan mérem végig egészen addig ameddig arcán meg nem állapodik a tekintetem. Hátradőlök, s az újonnan kapott italomat magamhoz véve folytatom. - ... pénzt vagy egyéb szolgáltatásokat is nyújthatok, ha már úgy látom vannak infóid. - kortyolok bele az újabb martinibe, majd kiváncsi, felvont szemöldökkel várom a reakciót.

♫ I'd love to change the World ♫ • Aktuális viselet • ©

Hiranneth & Jay

Jobban tetszik, ha nem villog azzal, hogy mennyire erős, hanem beismeri, hogy azért vannak hátrányai is. Mégis csak egy cuki szösziről van szó, akiről nehéz elképzelni, hogy igazi világpusztító lenne nem igaz? A képesség azért így is úgyis kétértékű, hiszen vonzza a dolgokat, de nem tudja őket irányítani és mondjuk még így is felmerül bennem egy-két esetleges kérdés, mert hát vajon ha magához vonz valamit az megáll a közelében, vagy... Azért az marha kellemetlen lehet, ha erőből neked csapódik mondjuk egy szemeteskuka, vagy egy acélajtó.
- És mennyire irányítható? Tudod... megállnak a dolgok mielőtt elérnek, vagy megmarad a lendületük? És miért nem nézek ki tanárnak? - oh na van azért nekem is egy kis egom, nem szeretem, ha sértegetnek, nem vagyok oda az ilyesmiért, szóval hanyagolandó a dolog. Jó persze elég szétszórt típus vagyok, de nem vagyok azért annyira nyomi, ahogyan ő azt elképzeli. A saját képességemet is elég jól uralom, pedig egyedül tanultam meg a kezelését, szóval nem kellene lebecsülnie. Elég jó vagyok abban, amit csinálok, azért csinálom és talán nem vagyok tökéletes tanár, de valamelyest biztosan tudnék segíteni neki, hiszen ha a saját képességemmel boldogultam, akkor máséval is tudok, legalább valamilyen szintű iránymutatást adva.
- Az én vigyorom sok mindent túlél. - vállrántva vigyorgom tovább, mert csak azért is és mert muszáj, szükségét érzem, ez nálam valamiféle kényszer, a jó kedv, de ez baj lenne? Csak nem. - Szeretek szórakozni, szeretem, ha jó a kedvem, ez olyan meglepő? Jobb, ha a legtöbbeknek folyton savanyú a képük? Ne mondd már nekem. Csak az a megszokott, ezért ez fura. - maximum mosollyá szelídül a vigyorom, de ennyi, nem tüntetem el az arcomról a lényeget, jó a kedvem. Amúgy is már rájöhetett, hogy ha nekem rossz a kedvem, az neki mindenképpen rossz, olyankor nem vagyok ilyen kedves. Szóval szerintem nem akarja kipróbálni, hogy milyen az, amikor morcos vagyok és eltűnik az a vigyor a képemről.
- Szóval úgy gondolod, hogy tudod milyen egy lepukkant árvaház? Aztán kikerülni, amikor nagykorúnak mondanak, hogy onnantól old meg? Komoly? - valaki felnevelte, még ha nem is volt gazdag és netán kedves sem, de az árvaház, ha az egész más helyzet, rendesen ki tudja szívni az ember maradék lelkét és józan eszét is. Az, hogy megtanult pár trükköt az utcán, hogyan kell lopni... nem olyan nagy cucc, nem értem, hogy miért reagálja túl. Legalább van valami alapja, amivel fenntartja magát, ez egyáltalán nem rossz dolog, szerintem legalábbis semmiképp sem. A szöszi talpra esett, ha nyápic kis hercegnő lenne tuti, hogy hülyét kapnék tőle.
- Nem rossz, érdekeseket tudsz, de a plüss maci jobban illik a csinos kis pofikádhoz. Egy páncélautó... nem igazán. Szóval tolvaj vagy, ez a lényeg, még hozzá ügyes tolvaj, trükkös. - hiszen magához tudja vonzani a pénztárcákat, még csak szórakoznia sem kell azzal, hogy kiszedi a másik zsebéből. Nincs meg a profi ujjtechnika mondjuk, ez azért gond lehet, a képessége nélkül nem sokat ér, bár lehet hogy előtte azért ezt is kitanulta. Mondjuk nem az én dolgom, maximum ha tényleg megpróbálok neki segíteni és fejleszteni a képességét, már ha akarok, ez azért még nem eldöntött. Nekem sincs sok felesleges időm, nekem is kell valami meggyőzés.
- Hm... az nehéz kérdés, hogy te vajon mivel szolgálhatnál, amire nekem szükségem lehet... Én infokat adhatok neked és akár segíthetek is, de mit tudnál adni cserébe? - ezúttal én dőlök hátra a szélen. Belekortyolok a sörömbe, hogy aztán az üveget az ujjaim között forgatva figyeljem a kis szöszit. Vajon mi lenne a ajánlata, vagy van-e egyáltalán ötlete. Érdekel, hogy mennyire tud jól rögtönözni, most megvillanthatja a tehetségét, amit az utcán tanítottak neki. Talán az nem csak a tolvajlásból áll, hanem arra is megtanították hogyan kell kidumálnia magát.

♫ Crazy ♫ • Aktuális viselet • ©

Jay & Hiranneth

Nem mintha olyan eget rengető képességem lenne, azért ez is több a semminél és biztosan meg van a maga erőssége. Csak az éppenséggel még nem sikerült felfedeznem. Majd ha az idő úgy hozza és rászánom végre magam, hogy fejlesszem, akkor talán, viszont egyelőre nem tudom mi vagyok én, hisz' nem mozogtam "mutáns" körökben. Nem is tudom honnan ered ez a szó, nem emlékszem hol hallottam, max az apámtól lehet. Ő nevezett torzszülöttnek és talán a mutáns szó is elhagyta a száját.
- Fogjuk rá, még nem ismerem teljesen. Lenne mit tanulnom és most hogy végre találkoztam veled, lehetne is esélyem, csak hát.... nem nézel ki tanár alkatnak. - vonom meg vállam egyszerűen, majd felpillantok rá a a következő mondat után. Na igen. Hála neki megúsztunk egy úszást a fókákkal, így a hajam is egyben maradt. Mindenképp megalázó lett volna és szerintem nem a hajam lett volna a legnagyobb problémám. A vizes ruhák, két liter víz a csizmámban. Háát, pórul jártam volna az biztos.
- Te pedig a vigyorodnak, minden bizonnyal. Meg amúgyis. Miért van mindig ilyen jó kedved? Szimplán én nézek ki nevetségesen, vagy más oka van? Netán, beszedtél valamit? Dilibogyót, meg ilyenek, tudod. - tulajdonképpen nem feltételezem róla, hogy bármit is beszedett volna, lehet tényleg léteznek ilyen alakok, akik 0-24-ben vigyorognak a világra. Nekem valahogy nem megy. Bármennyire erőlködök az a mosoly, az az őszinte mosoly nem akar megmutatkozni. Megszoktam már, csak azért én se voltam egy sötét gyerek kiskoromban. Vidám voltam, nevettem, mégha apámtól nem is kaptam meg a kellő szeretetet és figyelmet, én szerettem boldog lenni. De most, mi is vagyok én? Egy tolvaj, aki nem mellesleg elég hisztis fajta. Szomorú sors, sose gondoltam volna, hogy egyszer ez fog bekövetkezni. Mindig is hercegnő akartam lenni, a hercegnők mosolyognak, nem igaz?
- Árvaház. Az még luxus lett volna... Nem. A takarítónőnk vett magához egy szegényebb negyedben. Megtanítottak pitiáner trükkökre az ottani zsiványok, úgyhogy volt kitől tanulnom. Apám meg...valahol veri a rezet, vagy tudom is én. Undorító. - kénytelen vagyok egy újabb adagot ledönteni a torkomon. Már apám puszta gondolata is felhergel.
- Voltaképp igen. Egy plüss mackóval is. Nem, ennél azért komolyabb. Páncélajtók, konténerek, autók. Ezekkel kalkulálj. - viszonzom a mosolyt, végül kényelmesen hátradőlök a helyemen. Nem különösebben a legkényelmesebb, de most megteszi. Annyi minden történt, hogy most tényleg jól esik egy kis ücsörgés. Meg hát itt van ez a pasas, egész szórakoztató így utólag, persze a hangyás sztorit még nem felejtettem el. Na meg a pókot sem. Csak várja ki a végét, ha rajtam múlik megoldom, hogy ne érezze magát mindig ilyen vidámnak. Ami fontosabb, az viszont a kérdésem. Hátha akad egy kevés infó az apámról, ha már titkos társaságról van szó. Meg azért gondolom nagyobb ügyekben is mozognak, akkor meg miért ne.
- Igen, az apám, bár nem volt nehéz leszűrni. Nos... Nagyon hálás lennék, ha valamilyen úton-módon segíteni tudnál... Aztán majd valamilyen módon meghálálnám, ha benne vagy. - ejtek egy bájos mosolyt, ahogy ismételten felülök az előbbi kényelmes helyzetemből, majd az asztalra könyökölve hajolok valamennyivel közelebb.

Hiranneth & Jay

Oh tudtam én, simán csak felvágós. Azt hitte, hogy beveszem, hogy milyen erős, pedig igazából nem tudja irányítani sem a tárgyakat, szó sincs róla, csak simán szól nekik és odaszaladnak, az azért nem annyira izgi, bár tény, hogy elég jó tolvaj lehet az emberből, ha ezt a taktikát alkalmazza.
- Szóval olyan vagy, mint egy mindent vonzó mágnes, ha akarod. Elég jó trükk, meglovasíthatsz bármit. - nem vagyok én naiv és tudom, hogyan működnek a dolgok, hiszen én is elég sokáig foglalkoztam azzal, hogyan éljek túl, tartsam el magamat és hasonlók. Kellenek a trükkök és neki egész könnyű lehet ezzel a módszerrel pénzhez jutni. Irigylésre méltó és e mellett hasznos is lehet. Talán akár még érdemes lenne arra is, hogy elmeséljek neki ezt-azt magamról, magunkról. Hasznos tagja lehetne a mi kis csapatunknak, azt szerez meg, amit csak kell. Átgondolandó mindenképpen.
- Tudjuk jól mindketten, hogy akkor te is beestél volna szöszi és annak a szép kis belőtt hajadnak búcsút mondhattál volna. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Mondjuk szó se róla megnéztem volna azt az állapotot, de mivel akkor én is beestem volna, így mindenképpen jobb, hogy megúsztam a dolgot. Végül is az a fő, hogy én száraz maradtam, ha ennek az volt az ára, hogy egyben ő sem lett vizes, hát legyen. Amúgy is szórakoztató jelenség, főleg ha még hanyatt is vágná magát... Szó se róla dekoratív darab, kár lenne tagadni, hogy megnéztem már a dekoltázsát, meg úgy az egész alakját. Bizonyára ruha nélkül épp ilyen impozánst látványt nyújtana, vagy épp még inkább bejönne, de attól tartok, hogy sajnos nem szó szerint értette a dolgot. Milyen kár! Szomorú, hogy elővarázsolni tudok főleg dolgokat és nem pedig eltüntetni, pedig most lenne pár dolog, amit szívesen eltüntetnék róla. Kissé elkalandoznak a gondolataim, azon kapom magamat, hogy a söröm kortyolgatása után automatikusan megnyalom a számat, amit persze betudhat annak is, hogy sörös lett a szám széle.
- Ezt ismerem! Bár nekem dunsztom sincs róla, hogy volt-e valamikor is szerető apucim, vagy anyucim... akárki. Szóval akkor te vagy a szegény eldobott szépség, és jött az árvaház? Vagy mi a sztorid? - ő legalább emlékszik rá, az én esetem már sokkal kellemetlenebb mások szerint, mert engem már nem izgat. Nem tudok magamról túl sokat, csak vagyok és kész, semmi emlékem se a szüleimről, se arról, hogy mi volt tíz éves korom előtt. Biztosan volt valami és biztosan vannak szüleim, de hogy kik és hol és miért vágtak ki az utcára, vagy tűntem el a közelükből... na az marha nagy rejtély.
- Szóval magadhoz hívnád a kedvenc plüss macidat és megvédene? - szórakozott mosollyal döntöm oldalra a fejemet, csak hogy még egy kicsit piszkáljam, csak aztán mondok pár szót arról, hogy ki is vagyok valójában. A név viszont totál nem ismerős, de bírom a szöszit, szóval egy kis mézesmadzagot elhúzhatok előtte csak hogy még egy kicsit szórakoztasson.
- Nem is vagyok komoly, csak azok, akiknek melózom, ez is hihetetlen? Oké... tény, nehéz engem kordában tartani, de van aki próbálkozik. Ez a pasas az apád talán? Nem ismerős a neve, de a központban vannak nálam okosabbak, meg persze van pár érdekes aktánk... ki tudja. - mint mondtam a mézes madzag. Azért nincsenek annyira tömegével akták és nem ismerek olyat, aki meg tudna keresni eltűnt személyeket, viszont ki tudja, akár még lehet is adat a pasiról, vagy megtehetem, hogy utána járok, na persze, ha akarok és indokom is van rá. Ez van, sajnos az a valamit-valamiért típus vagyok. Az élet is ilyen, ingyen semmi sem ad.

Jay & Hiranneth

Nem akarom megtudni milyen, amikor mérges. Mert az előbbi pillantásokból ítélve nem lehet túl kellemes kihúzni nála a gyufát. De azért mégis... A kíváncsiság hajt, érdekelne milyen, mégha nagyon fogok puffani, akkor is. De minek piszkálni? Most úgyis normális a hangulat, már amennyire.
- Az, hogy irányítom az egy kicsit túlzás. Próbáltam, de csak annyit tesznek, hogy körém gyűlnek. Ennyi... Kicsi uncsi, de kiskoromban ezzel szórakoztam. - vonom meg vállamat. Nem nagy kunszt, főleg, ha egy ilyen adottsággal nősz fel. Biztosan vannak még határai, de azokat egyelőre még nem sajátítottam el. Jó is lenne. Ki tudja miket tudnék feléleszteni. Embereket, állatokat, nővényeket... Kész feltámasztó lennék.
- Éppenséggel az a visítozó szívesen rántott volna be a fókák közé. - vetek rá egy apró szúrós pillantást, majd inkább visszafordítom tekintetem a kis kocsma belsejére. Elég lepukkant hely, valamennyire már megszoktam, hiszen odahaza se mozgolódtam gazdag környéken, viszont ez valahogy mégis más. A faparketta már látszólag rohad, a kis bőrszékek pedig totálisan ki vannak kopva. Mégha egy finnyás nő lennék azt mondanám 'pfúj'. Ezt még elviselem, nem annyira koszos és valahogy ezeknek a kocsmáknak meg van a maga hangulata. A lámpák sárgás fénye és ez a kis sötét is egész kellemes. Miután szépen kibámészkodtam magam, visszavezetem tekintetem Jayre, erre a fura, kissé kattant alakra. Igen, egyelőre még ez a véleményem róla, viszont a társaságában kellemesen csalódtam.
Hanyatt vágnám magam. Át kellett volna gondolnom mit mondok, mert ez a fickó tényleg kiforgatja minden szavam. Az asztal alatt rúgom meg a térdét, nem olyan erősen, csak hogy azért érezze a törődést. Egy bájos mosolyt ejtek miután visszahúzom lábam, s inkább az italommal fogalkozok egész addig, ameddig az apámra nem terelődik a szó. Egy kicsit nyelek csak félre, amit pár köhögéssel próbálok korrigálni.
- Tudod, szerető apuci, aki aztán eldob, mint egy használt rongyot. Lényegében miatta vagyok itt. - nem akarok nagyon belemenni, mert tényleg zavar ez az egész apucis téma. Ami jobban érdekel, azaz ő kiléte. Honnan jött, miért ilyen és miért kell másokat 'szadizni' az állatokkal.
- Megölni? Ohohó, azt megnézném. Tudod ezzel a képességesdivel egész jól meg tudom magam védeni, de hajrá. - biccentek egyet egy félmosollyal arcomon. Persze, ez is csak poén, mint ahogy az összes többi szava volt.
- Tényleg nem tudom mit higgyek el neked. Nem tűnsz annak a...komoly figurának, akikre titkos dolgokat lehet rábízni. De ha már itt tartunk. Van esetleg valami infód egy bizonyos Jarl Sovngarde-ról? - teszem fel a kulcsfontosságú kérdést a részemről. Talán tud valamit, bármit, ami a nyomára vezethet.

Hiranneth & Jay

Addig jó neki, amíg fenntartja az érdeklődésemet, mert ha már nem vagyok rá kíváncsi, akkor két eset lehetséges, vagy simán elhúzok és faképnél hagyom, vagy valami kellemetlenebbet művelek, ami még annyira se tetszene neki, mint a pókos incidens. Szerint egyik verziónak sem örülne, mert ha nem akarná már élvezni az egyébként fene mód remek társaságomat, akkor nem követne immár másodszor is, pedig most már jöhetne akár mellettem is, mint egy normális ember. Nem varázsolok elő újabb pókot, amíg nem ad rá okot, hogy ilyesmit tegyek, addig miért is tenném igaz? Már sikerült kicsit lefoglalni magamat és felpörögni is, nincs okom újabb kellemetlenségeket okozni, maximum ha már tényleg nagyon unom magamat, de talán egyelőre ez nem következik be, főleg hogy érdekelni kezd, hogy ő vajon mire képes, mert egy táskát és egy cipőt többféle módon is lehet mozgatni. Ott van a szimpla telekinézis teszem azt, aztán persze tuti, hogy vannak még opciók, én sem ismerek mindent ugyebár.
- Életre? Bármit... tárgyakat? És irányítod is őket? - kíváncsian húzom össze a szemeimet, ahogyan vizslatom és várom a választ. Érdekes kezd lenni a szöszi még inkább és ez mindenképpen jó ránézve, a végén még olyasmiket is megtudhat rólam, ami érdekelheti és nem a pókokról, tigrisekről és esetlegesen hangyákról szól. A végén még mindkettőnk számára érdekes lehet ez a beszélgetés, bár azt hiszem számára már eddig is érdekesség tettem a délutánt a kis akciómmal.
- Oh hát azt hagyom ki, aki okot ad rá, és fogjuk rá hogy te okot adtál, talán nem volt a visítozó tömegben érdekesebb ember, akit elhozhattam volna. - elgondolkodva simítok végig az enyhén borostás államon, mintha tényleg azon gondolkodnék, hogy hozhattam volna magammal valaki mást is helyette, pedig őt sem én választottam, csak adta magát a helyzet, pont ő keveredett a közelembe, vagyis rántott majdnem magával. Persze, ha sikerült volna neki, akkor most nem itt lennénk, tuti, hogy nem iszogatnám a hideg sörömet és vele sem trécselnék, ha vízbe jutok miatta, de azt hiszem ez amúgy is evidens.
- Átgondolandó, ha akkor vágnád hanyatt magad... pedig azt is megnézném. - sejtelmes mosolyt villantok, hátha leesik neki, hogy enyhén kétértelmű volt a mondat, ami kicsúszott a száján, aztán hamar vissza is tér az arcomra a széles vigyor, amiből már sejtheti, hogy leginkább csak ugratnom, meg az szórakoztató, bár szó se róla dögös a szöszi, biztosan elbírnám viselni, ha tényleg hanyatt vágná magát előttem. Nem hiszem, hogy nagy erőkkel ellenállnék.
- Szóval az apádtól, és róla mit tudunk? - ki tudja talán még ismerem is, vagy a fene tudja. Nem olyan nagy a mutáns társadalom, hogy mindenki tök ismeretlen legyen, bár ahhoz azért elég nagy, hogy találkozhass időnként új arcokkal, ez igaz. A kérdését viszont kicsit halogatom, hogy én mivel foglalkozom, amikor nem embereket szívatok... ez már jóval nehezebb, főleg hogy... - Tudod van az a duma, hogy ha elmondom ki vagyok, akkor meg kell, hogy öljelek. - kezdek bele egy kedves kis felvezetéssel, de aztán újra visszaköszön a már jól megszokott mosolyom és csak lazán megrántom a vállamat. Áh sosem voltam tökéletes titoktartásban és amúgy is ha veszélyes még mindig bevághatom egy adagnyi általam létrehozott pók közé, akkor tuti nem beszél senkinek sem. - Egy titkos társaságnak vagyok a tagja. Az a célunk, hogy megdöntsük az emberi társadalmat, majd... idővel, addig meg szórakozom, amikor épp nem kapok egyéb melót. - a mosoly az arcomon, de most mégis komolyan beszélek, bár persze a mosoly miatt még mindig hiheti azt, hogy szimplán csak viccelek az egésztől, mert nem vagyok én elég komoly ahhoz, hogy valami titkos programban vegyek részt. Na persze ez azért nem olyan komoly, mint ha valami kormányprogram lenne, én meg mindig úgy vagyok vele, hogy tudom kezelni, ha tényleg megkapja az infot tőlem és visszaél vele.

Jay & Hiranneth

Nem akarom tovább húzni, látszik, hogy tisztában van vele mennyire érdekel is az, amit valójában művel. Még magamnak sem merem bevallani, hogy bizony irigy vagyok és kíváncsi. Inkább csak csendben maradok és egy utolsó grimaszt vágok. Ó, hát hogyne, tudok én egyet s mást, de ne akarja megtapasztalni a durvább tárgyak életre keltését. Na az a vicces szitu, amikor egy konténer indul el feléd. Nem sok vizet zavarnak, lévén, hogy csak védenek, de azért elég para tud lenni, amikor vagy százzal hasít feléd egy baromi nagy fémdoboz.
A követős dolog is csak azért van, hogy legalább lássam, ha valamivel próbálkozna. Bármit kinézek belőle, mondjuk nem zárom ki, hogy esetleg észrevétlenül csinál valamit, még így is, hogy mögötte ballagok. Bár, csak nem fog semmit csinálni nem? Elég para a képessége, vagy minek nevezzem azt, és valahogy tartok is tőle. Magasabb szinten van, erősebbnek is mondható, én meg max megvédem magam a lámpaoszloppal. Kénytelen vagyok mellé szegődni, amikor bevár, meg azért egy külső szemlélőnek elég fura lehet, hogy pincsikutyaként battyogok mögötte. Még a végén ez rám vet rossz fényt.
- Láttál már mágiával foglalkozó embereket? Varázslókat? Na, én valami hasonló vagyok, csak nem olyan nagy hatáskörű a képességem, hogy akkor békává változtassak valakit. Csak életre keltek, nem nagy kunszt. - nekem lehet nem nagy kunszt, mivel amióta felfedeztem, azóta használom és nagyon is szeretem. Sok mindent el tudtam csórni ennek hála, meg tudtam magam védeni, kiskoromban pedig nem voltam magányos. Hasznos, ha úgy vesszük, de néha uncsi is tud lenni.
- Fogjuk rá, vicces, igen. Szórakoztatod az embereket. Azért legközelebb hagyj ki az ilyenekből, mert még mindig a hideg futkos a hátamon. - meg is borzongok egy kicsit, s hogy valamelyest feledtessem magammal a hangyás sztorit -mert igen, még mindig érzem magamon a sok kis láb szorgos mocorgását- újabbat kortyolok az italomból. Nem rajongok az alkoholért, de most rettentően jól esik, átmelegíti a torkomat, ami kicsit bizsergető érzés, de kellemes.
- Szóval, sokkal-sokkal többen vannak? Valószínűleg, ha te lennél az egyetlen hanyat vágnám magam, de szerencsére nem így van. - öltök arcomra egy gyors mosolyt csak a poén kedvéért.
- Nem is tudom. Még amikor kicsi voltam, akkor halhattam magát a szót, talán...az apámtól, vagy nem tudom. Nem emlékszem, de nem is nagyon szeretnék a gyerekkoromra visszatekinteni. Azt a részét lezártam az életemnek, mi lenne, ha te is mesélnél egy picit magadról? Emberek szivatásából élsz vagy van normális hobbid is? - gondolom nem egésznap a városban lófrál és keresi az "áldozatokat", biztosan van valami elfoglaltsága, ismerettségi köre, mert most hogy összefutottam egyikükkel, talán felsőbb körökbe is mozoghatok idővel, akkor pedig több esélyem lesz infót szerezni az apámról. Nem is rossz terv, sőt...már csak ügyesen meg kéne valósítani és beépülni.

Hiranneth & Jay

Mosolyogva csóválom a fejemet, ahogyan próbál továbbra is ellenkezni és meggyőzni engem róla, hogy nem érdekelte, hogyan és mit csinálok és nem azért settenkedett utánam, mert tetszett neki és mert kíváncsi volt. Persze próbálkozni lehet, csak hát nem veszem be, hogy olyan nagyon hidegen hagyja ez az egész bűvészkedés volt. Biztosan nem, érdekelte és még most is, azért nem köszönt el és pattant meg eddig, pedig megtehettek volna, de a kíváncsiság nagy úr.
- Aha... mindent értek, te is tudsz egy s mást. - mostmár szélesebben mosolyogva bólintok többet is, mintha tényleg elhinném a nagy magyarázkodást, meg a szavait, de persze sejtheti, hogy szó sincs róla. Ez a bólintás most inkább egy belenyugvás volt, nem húzom tovább, hogy mondja meg az igazat, mert én így is úgyis tisztában vagyok vele. És pont e miatt jön velem kérdés nélkül, bár kezdetben ezzel a felettébb fura követős módszerrel, de aztán csak elfogadja, hogy ez felettébb nagy marhaság a részéről. Besorol mellém és akkor sem torpan meg, amikor a kocsma felé vesszük az irányt, pedig hát tarthatna akár attól is, hogy egy vadidegen fickó csak rosszat akar neki. Elég kétes a hely már első ránézésre is, a lepukkantabb fajta, de ő ettől még jön, tehát nagyon is kíváncsi és nagyon is érdekli, hogy mi folyik itt, én pedig esetleg beavathatom. Na persze valamit valamiért és persze akkor, ha már meg van a kellemesen hűvös söröm is, a nélkül nem szeretek hosszan beszélni vagy magyarázni.
- Szóval megbabonáztad, végül is te is afféle bűvész vagy igaz? Csak egy kicsit másabb fajta. - szélesedő mosoly, főleg amikor mellé még a söröm is megérkezik és immár lelkesen vehetem a kezembe, hogy kortyoljak belőle. Végre! Na ez már igazán hiányzott. Meg volt a móka és a kacagás az állatkertben és most már meg van a hűsítő ital is, amitől csak még jobb lesz a hangulatom. Így neki sem kell attól tartania, hogy netán nem leszek eléggé beszédes vele, mert már optimálisak a körülmények arra, hogy felfedhessem a bűvésztrükkjeim mögött rejlő nagy igazságok... egy részét.
- Szóval vicces a természetem? - igen naná, hogy leszűröm a lényeget és bóknak is kezelem függetlenül attól, hogy ő minek szánta. - Ha most azt mondanám én vagyok az egyetlen, akkor pocsék helyzetben lennél mi? De amúgy nem, elég sokan vagyunk és elég sok félék. Én meg tudom idézni azt, amire gondolok, bár erre már rájöhettél. - megrántom a vállamat és kényelmesen hátradőlök a székemben újabbakat kortyolva. Egészen jó ez a sör, bár itt általában jót adnak, de volt már olyan is, amikor rém pocsék vizezettet toltak elém és hát az nem kifejezetten okozott nálam jó kedvet. Azt pedig itt már tudják, hogy kellemetlen, ha nekem rossz kedvem van.
- És hol hallottad magát a szót, ha még nem találkoztál a magunkfajtával szöszi? - azért ez is érdekelne, mert a tv-ben egyelőre még nem reklámoznak ilyesmit, sőt ha jól tudom akkor főleg csak a kormány tud rólunk és ott is csak a felsőbb körök, bár lehet hogy a szöszi ismer bennfentes alakokat, akiktől hallhatott ilyen infot. Amúgy sem tudom, hogy miben utazik. Elég cuki és baromi dögös ahhoz, hogy akár még valami hoszteszféle is lehessen, bár ilyet nem mondunk ki hangosan, mert nem akarom én az italát a képembe kapni. A nők hajlamosak zokon venni, ha részben lekurvázzák őket, pedig ha valaki dögös, akkor ez valahogy egyenes ágon következik, főleg ha már rá is játszik és szó se róla a szöszi nem egy zsákot kapott magára ma reggel, bár a franc se tudja lehetséges, hogy abban is jól nézne ki.

Jay & Hiranneth

- Tudok én ennél jobbat is. Meg amúgy is. Nem olyan nagy szám, ellenben én tudok mást. - így a végére azért kijelentem, hogy már pedig nekem van egy másik módszerem a "szórakoztatásra". Bármennyire is tagadom, a tényeken nem változtathatok. Irigy vagyok, olyannyira, hogy magamnak se merem bevallani. Olyan hisztit rendeznék emiatt, mint egy ötéves, akinek leesett a jégkrémje a járdára. Jobb is ez így, mélyen elfojtani az irigységemet és inkább azt sulykolni magamba, hogy többet és jobbat tudok kihozni magamból, mint a bűvészek, vagy jelen pillanatban Jay. Nem szeretek alulmaradni.
Unatkoznék, ha nem lenne. Nos, ez részben igaz, de igazán elkerülhettem volna azt a hangyás akciót. Egy hümmögéssel pillantok rá, inkább nem mondok erre semmit, mert amúgy mit tudnék? Nem tudok semmi ellenérvet mondani, mert tényleg szórakoztató volt. Részben... A felfordulás miatt egy kicsit bűntudatom van, mert azért átérzem valamelyest azoknak az embereknek a félelmüket. Mondjuk még mindig jobb egy lusta ragadozó elől menekülni, mintsem egy pók mászkáljon az arcodot. A hideg kirázott attól a dögtől, s szemeim előtt csak az a szórakozott vigyor lebeg, bármiféle zavartság, bánás nélkül. Kezdem megszokni, de tényleg. Viszont az a pillantás mégis arra ösztönöz, hogy visszavegyek a hangnemből. Amolyan megszokás, valaki csúnyán néz, akkor nem kéne tovább hergelni. Mégis valahogy kényszert érzek, hogy piszkáljam, holott tudom nem lenne jó vége. Megemberelem magam és inkább csendben maradok egészen a kocsma bejáratáig. Valahogy a hangulata össze-vissza ingázik, ez egész szépen lejön nekem, ahogy belép előttem. Pár másodpercig pislogok utána, majd követem. Egész normális helynek tűnik, a dán kocsmák azért lényegesen eltérnek az ilyen helyektől. Ez valahogy "kocsmásabb", nem úgy érzi az ember, mintha egy kristálypalotába érkezne, aminek még a székei is törékeny anyagból vannak. Hát igen, otthon vigyázni kellett a berendezésre, ez a hely viszont úgy tűnik előszeretettel várja a küzdeni, bunyózni való embereket. Ha még lenne valami hátsó szoba, ahol fogadni lehet rájuk, meg is nézném. Mókás lenne.
- Nem is tudom. Beavathatlak szakmai titkokba? - billentem oldalra fejem, s egy újabb aprót kortyolok az italomból. - Mondjuk azt, hogy megbabonáztam a szemeimmel és hozzám akart sietni. - vonom meg vállam és pillantok rá ártatlan szemekkel. Ami őt illeti én is kíváncsi lennék miért olyan amilyen és miért nem találkoztam eddig hozzám hasonlókkal? Új nekem ez az egész "mutánsosdi", amit itt-ott hallottam idegenektől. Tényleg az volnék? Egy mutáns? De ha úgy vesszük lehetek egy varázsló is, a középkorban is lehettek. Sárkányok, varázslók, boszorkányok... Az utóbbi nem túl kedves megszólítás, de ki tudja, a múltban bármi megtörténhetett, lehet már több évezrede mászkálnak az emberek között mutánsok.
- Eléggé új nekem ez a helyzet. Nem találkoztam még más...öhm...mutánsokkal? - halkulok le egy kicsit, mert nem hiszem, hogy olyan nagy népszerűségnek örvendenének, és fene tudja, az emberek többsége nem úgy néz ki, mintha képben lennének a mutánsokkal. - Vannak mások is? Vagy volt akkora szerencsém kifogni az egyetlent, akinek meglehetősen vicces a természete?

Hiranneth & Jay

Oh nem hiszem én el azt, hogy tényleg igazat mond, hogy szerinte béna, amit csinálok. Egyszerűen csak féltékeny. Ő is szívesen csinálna ilyesmit, ő is szívesen lenne bűvész, vagy ami én vagyok, de neki ilyesmi nem megy, csak valami módon képes hatni a tárgyakra, ha jól sejtem, de ennek a pontos mibenlétével nem vagyok teljesen tisztában. Majd erre is rájövök, vagy ami a leginkább pofonegyszerű, megkérdezem és kész, hiszen már kétlem, hogy ezek után lekattanna rólam. Azt hiszem túlságosan kíváncsi a kis szöszi, azért is kivetett már az előbb is, pedig meg is ijedhetett volna a képességemet, meg a hangyákat látva.
- Na persze, ehhez képes úgy figyeltél, hogy majd leesett az állad és még most is kíváncsi vagy, hogyan csináltam, de... próbálkozz csak. - igen a vigyoromat nehéz letörölni, sőt ő még ezt nem tudja, de akkor már baj van, ha megszűnik. Amíg ott van az a vigyor az arcomon, addig rendben vagyunk, és addig biztonságban is érezheti magát, de mihelyst megszűnik... na akkor kezdhet gondolkodni, hogy merre van a legközelebbi kijárat és hogyan tűnjön el mielőbb. Egyelőre erre viszont még nem kerül sor, most még jól szórakozom, egészen vicces a kis szöszi, amikor még a vállamba is bokszol. Addig kedvelek valakit, amíg szórakoztat, számára is fontos, hogy ez lehetőleg minél tovább tartson.
- Pedig be kell látnod, hogy ha nem lennék, akkor most unatkoznál. - tovább cukkolom akármit is mond. Tudom én, hogy nem véletlenül jár a nyomomban és még most is megtehetné, hogy inkább itt hagy, de eszében sem volt, pedig igenis akár le is léphetett volna, de nem akart volna eltaposni. Szórakoztatja a jelenlétem, engem viszont az már zavar, hogy még mindig mögöttem jön, mintha settenkedne, vagy követni akarna, pedig erre már igazán nincs szükség. Arra meg főleg, hogy megpróbáljon felhúzni, pedig láthatóan erre játszik, ami nagyon-nagyon rossz ötlet a részéről. A hangja azért csak lehalkul, talán annak köszönhetően, ahogyan rá nézek. Ezt azért elvárom, tudok én csúnyán is viselkedni és ő azt nem akarja kipróbálni. Addig jó, amíg meg van ez a vigyor és nem csinálok olyat, ami esetleg nem tetszene neki igaz? A kis kocsmába azért gond nélkül belépek előtte, ennyi illemet ismerek és amúgy is baromi szomjas vagyok már. Kikérem a sörömet és amikor már megérkezett, akkor nézek csak rá jelentőségteljesebben, gondolkodom el a válaszadáson egyáltalán.
- Egyik sem hangzik rosszul, akár közösen is csinálhatjuk. A táskámmal mit csináltál mesélj szöszi! - felszólítás, finom kérés... döntse el ő, hogy melyiknek veszi, de én tényleg várom a választ. Persze én is válaszolhatok majd neki, de azt hiszem már sejti, hogy kettőnk közül én vagyok a veszélyesebb, szóval az a hasznos, ha elsőként nekem szolgál válaszokkal, és csak aztán kezd el faggatózni, bár persze ha tetszik a válasza és továbbra is tartja az érdeklődésemet, akkor láthatja rajtam, hogy akár még hajlandóságot is mutathatok a válaszolgatásra, vagy netán magamtól is mesélhetek neki ezt-azt, mert van egy olyan sejtésem, hogy kettőnk közül én tudok többet erről a kis világról, amiben élünk és amiben különleges emberek sétafikálnak rejtetten az emberek között.

Tárgy: Re: Jay & Hiranneth ~ Central Park-i Állatkert

» Central Park
» Central Park Zoo
» Central Park
» Central Park - A Vas és a Sárkány
» Central Park, Kutyafuttató