Depew park

Tárgy: Depew park Pént. 20 Szept. - 21:52

First topic message reminder :

A város legnagyobb parkja, ami bizonyos részeken már-már erdőségnek is megfeleltethető. Nagy területet fed le, így nem meglepő, ha az őt átszelő kis patak felett híd kúszik át, akad itt egy magas kilátó is, no meg persze a város hírességeiről néhány szobor. E mellett pedig nagyobb tisztás területek, ahol nyári napokon remekül el lehet piknikezgetni, és persze játszótér, sportpályák is dögivel. Ez a park mindig hangos, amikor jó idő van, hiszen a város forgataga elől a családok és a kikapcsolódni vágyók biztosan itt kötnek ki hétvégente. Rengeteg programot szerveznek, minden második hétvégén akad egy kisebb esemény, ami miatt külön érdemes lehet kilátogatni.

Tárgy: Re: Depew park Szer. 25 Május - 16:51

Te és én

Demetrius & Sophia

*Ugyan, legyintek egyet, nem kell attól még lotyónak lennem mert minden pillanatban kívánom, nem is vettem úgy a szavait. Egyszerűen csak oda vagyunk egymásért és ezt mindenki tudja ha ránk néz, még Sarah is. Nem véletlen, hogy kiakadt amikor veszélyben érezte a vélt pozícióját, pedig aztán ott nem volt semmi ahol remélt. Szerencsére el tudtunk jönni ide, távol a várostól és bár nem Sarah elől menekültünk mert igazából nem sok vizet zavar, azért jó, hogy azt gondolhatom tőle is távol vagyunk. Oberont nem számítva kettesben, csak egymásnak ahogy még eddig nem volt alkalmunk, kikerülve a komfortzónánkból, egy ismeretlen helyen. Egy kicsit olyan mint a házasság hiszen az is ismeretlen még a számunkra, sokat vagyunk együtt, sokszor alszom Demnél, de még nem tapasztaltuk meg milyen igazán együtt élni. Még mindig ismerkedünk egymással, de jó ez, hogy akad még új a nap alatt. *
-Oda lesznek érted, ezt már előre borítékolhatom. Azért mert nem erőltettem a találkozást, még meséltem rólad, és nagyon kíváncsiak rád, persze apától majd várhatsz némi útmutatást arra nézve hogyan kell vigyáznod rám, mert őt aztán hidegen hagyja ebből a szempontból a rendőri igazolvány, anya pedig igyekszik majd mindennel megetetni, majdnem szó szerint. Nagyon meg tud sértődni ha visszautasítják, de az anyák már csak ilyenek.
*Most, hogy a szülő-pasi, vagy vőlegény téma már nem tabu, kinyílik a beszélőke csatornám, a kellemes séta és a csend pedig még rá is tesz egy lapáttal. Bár Demetrius már megszokhatta, hogy sokat jár a szám, főleg ha valamilyen jó kis téma akad horogra és bár nem vagyok pletykás, szeretek másokról történeteket is megosztani. *-Háááát nem nagyon lősz le te semmit. Házasságpárti….tudod mindig is úgy tartottam ha két ember szereti egymást akkor annak a papírnak nem sok jelentősége van, de egy fehér ruhás esküvőről nem mondanék le semmi pénzért. Az olyan izgi és a nászút, meg ami utána jön, mégis csak más attól a pillanattól. Pedig nem, ha előtte is együtt éltek, élünk, csak a gondolat lesz más, a napok ugyanolyanok. Összetartozunk és persze…mégis csak úgy az igazi. Családként.
*Egy kicsit komolyabbra fordult a társalgás, mégis könnyedén tudunk róla beszélni. Kamaszként én is vágytam igazi nagy esküvőre, mert az olyan izgi és trendi és irigyelni való, de felnőttként már másképp látom,főleg néhány csalódással a hátam mögött. Ám Demetrius újra meghozta hozzá a kedvemet és most megint tervezgethetek majd és persze Kayley-vel, mert neki is remek ötletei vannak és csodás ruhái amiket ő tervezett és amelyekből nekem is jutott már. Biztosan oda lesz meg vissza ha megkérem a menyasszonyi ruhámat is ő tervezze. Kissé előreszaladtam gondolatban, de ki nem? Mindezt szigorúan magamban tartom, nem szeretném ha Dem úgy érezné bármit is kierőszakolok belőle, még a végén nem tud rendesen megszervezni mindent miattam. Időt kell hagyni neki. Elengedem őt és előrébb sietek, hogy megfordulva vele szemben, az úti célunknak háttal meneteljek tovább zsebre dugott kezekkel. *-Szóval Jones őrnagy, hogyan tudja összeegyeztetni a magánéletét a munkájával? Ön is szereti kiengedni a gőzt, ahogy a rendőrök többsége? Olyankor hol tölti az idejét? Vannak magasabb szintű ambíciói? *Egy rögtönzött interjúra készülök, mintha nem is én lennék az akiről burkoltan szó van, mert én vagyok a magánélete, Oberonon kívül. Próbálok nem mosolyogni, mert ugye egy riporter nem tesz ilyet miközben interjút készít egy őrnaggyal, de nem nagyon sikerül palástolni a mókázás következményeit.*

Kirándulás ◊ zene ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊

Tárgy: Re: Depew park Szomb. 21 Május - 19:49

Sophia & Demetrius

Olyan aranyos, ahogy nevet, de tudom, hogy nem rajtam, hanem ahogy mondom, és tetszik neki a stílusom. Ez azért mindig megmaradt köztünk, a humor, amely összeköt. Jól látja, cseppnyi megerőltetésbe se telik, hogy odafigyeljek az igényeire, ő pedig olyan gondoskodással vezet már most hármunkat, hogy nincsenek kétségeim, meg kell kérnem a kezét, hiszen született feleség a fogalom jó értelmében. Tudja, hogy mi kell a családjának, és már engem is annak tart, na meg Oberont, viszont a mai napig meg tudta tartani azt a fülledt bájt, ami már az első pillanatoktól jellemzi, ezt az édes, imádnivaló kis pincérnős huncutságot. Sosem kellett féltékenynek lenne ahhoz, hogy tudjam, nem mindenkinek a csuklóját tapogatta úgy, ahogyan az enyémet annak idején, amikor voltam olyan botor, hogy előkostolást kértem, és szegény jól megégette a nyelvét, de hősiesen állta a rohamot, holott előtte még az ujjait is leforrázta a drága. És ebben a szenvedős, fájdalmas indításban is megtalálta azt, hogy mosolyogjon rám, hogy vissza akarjak menni. Őszintén szólva ha nem hagytam volna ott a tárcámat, amivel felkeres, akkor másnap reggel a hajnali nyitáskor ott lettem volna, hogy legalább a számát elkérjem, vagy az engedélyt, hogy megvárhatom-e munka után. És a nagyija sem nézett rám nagy szemekkel, és tudom, nem a hivatásom miatt. Ahogyan egy férfi néz egy nőre, abból azért kisejtető, hogy ez most csak egy rövid menet lesz, vagy valami annál sokkal sokkal komolyabb. Na de ne is becsüljük le a szerelmeskedést, amire éppen felhívja a figyelmemet, hogy milyen jól bírjuk.
- Igaz-igaz, csak nem akartalak lotyónak beállítani kincsem, hogy villámgyorsan feltámad a vágyunk. Mert így van, örökké. – A táj szép, és jó vele kézenfogva vagy ölelkezve sétálni, még ha maga a kirándulás nem is az én világom, de könnyedén el lehet terelni a figyelmemet azzal, hogy ha magunkról beszélgetünk, ezt végülis akár az ő büféjükben is megtehetjük, így elviselhető a zöldövezet, hiszen vele vagyok.
- Nem tudtam, hogy nekem kell szólni, de köszönöm, hogy ilyen figyelmesen vártál. Igen, kiváncsi vagyok rájuk, nem szándékozom kilépni az életedből, hát akkor nézzük meg, hogy mit szólnak hozzám. – Mosolygok most oldalra, ezzel jelzem, hogy már összetartozunk, és talán addig már a gyűrűjét is tudja mutogatni. Talán kicsit konzervatív vagyok, de úgy képzelem, hogy lánykérés ide vagy oda, azért az apukától is illik megkérni a hölgyet, már ha nem nevetnek majd ki érte.
- Igen királylány, számíthatsz rá, talán ezzel csak nem lövök akkora poént le. Házasságpárti vagyok, de úgy gondoltam, azért nem árt tudni, hogy nálad mi a helyzet. Mert ha nem, akkor se baj, de tudod... azért mégiscsak jól hangzik, hogy szó szerint egy család vagyunk. – Nevetem el magamat, amikor megpaskolja a térdemet, azért ennyire nem vagyok cukorból, de aligha annyira kötöm össze a dolgokat, hogy egy kirándulós helyre tegyem magát a megkérést. Nem, ráér az még, de ha ennyire izgul, akkor lehet, hogy előre lehet hozni, hiszen biztosan jobb érzés menyasszonynak lenni, mint barátnőnek.

Tárgy: Re: Depew park Szer. 11 Május - 8:04

Te és én

Demetrius & Sophia

*Naná, hogy széles mosollyal jutalmazom a válaszát, egyáltalán nem tartom nyálasnak, hogy nem törődik a hibáimmal, elvégre én sem az övéivel, ez még nem jelenti azt, hogy pusztán élcelődésből nem fogjuk egymás fejéhez vágni de az is megmarad egyfajta humorba ágyazott szeretgetésnek. S mindennek ellenére nem fogok ezek után nem foglalkozni a hibáimmal, törekedni fogok arra, hogy ne legyenek, ez úgy sem fog sikerülni, de legalább enyhébbek lehetnek és könnyebben elviselhetők. Különben meg unalmas is lenne az életünk ha tökéletesek lennénk, ha nem lehetne időnként belekötni valamibe, ha minden klappolna. Demetrius hihetetlen érzékenységgel találta mag a középutat, szeret és gondoskodik rólam, de nem nyalja ki a fenekemet, legalábbis ebben az értelemben nem, szóval nem papucs és nem ugrik minden szóra, nem mintha ugráltatnám. Szóval megmaradt az én hős lovagomnak, a páncélos vitáznak és ha a díszegyenruhájára gondolok még csak nem is elérhetetlen. Az érvelésére elnevetem magam. Tényleg arra számított, hogy majd hazaérve mindketten ki leszünk éhezve a másikra és élvezetesebb lesz a szex? Ugyan már!*
-Demetrius drágám, nekünk nem kell egy egész hétvégét üresjáratban eltölteni ahhoz, hogy jobban ráéhezzünk a másikra. Ez nálunk nem számít. Minden este ki vagyok rád éhezve, függetlenül attól, hogy akár reggel lenyomtunk egy gyors, útnak indító menetet, és tudom, hogy te is így vagy vele.
*Na jó, a vége egy kicsit beképzelten hangzott, de igaz! Ő is megerősít ebben, szóval nem kell túlragozni. A sétánk egyelőre beszélgetésben merül ki, az ösvény kicsit kanyargós ugyan de elég széles és nem mostanában eshetett az eső, mert elég szára a föld, sehol egy tócsa vagy nagyobb sár. Csak az illatokat élvezhetem, a könnyű szellőt, a madárcsicsergést és Oberon tappancsainak dobbantásait ahogy ficánkolás közben odaveri a földhöz. *
-Tudom, hogy igazam van. Nem akartalak sürgetni, vártam, hogy majd szólsz, és hát most szóltál.
*A pasik általában fáznak az ilyen szülő-pasi találkozóktól, valamiért mindegyik azt feltételezi, hogy ez kötelezettségekkel jár, pedig nem. Annak viszont örülök, hogy ezt is meg tudjuk beszélni, ez a hétvége tökéletesen megfelel erre a célra. *-Tényleg? Most akkor elkezdek izgulni. Kíváncsi vagyok mit találsz ki. Akkor csak óvatosan a mai sétával, nehogy baja legyen a térdednek.
*Nevetve megpaskolom az említett testrészt, és megállva boldogan vetem magam a nyakába, már amennyire sikerül. Felőlem aztán itt is megkérheti a kezem, épp miután szerencsétlenségünkben lecsúsztunk a hegyoldalról és egymás ölében kötöttünk ki. Romantikus vagyok, de nekem nem az számít mi mennyire drága vagy flancos, inkább a pillanat az ami fontos, hogy váratlan legyen, hogy különleges, mondjuk mert kapcsolódik valamihez. Egy emlék, egy korábbi nap, egy elrontott étel. *

Kirándulás ◊ zene ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊

Tárgy: Re: Depew park Szomb. 7 Május - 21:21

Sophia & Demetrius

- Édesem, lehet, hogy túl nyálasnak tűnik, de nem foglalkozom azzal, hogy vannak-e hibáid, szeretlek minden pillanatban. Úgy, ahogy vagy. – Tudom, hogy a nők hajlamosak dilemmázni azon, hogy mi a megítélésük, én viszont teljesen odáig vagyok a csinos, és aranyos pincérnőért az első pillanattól kezdve. Sosem gondoltam volna, hogy bárki is képes lenne elvonni a munkámtól, ő viszont olyan teljessé teszi a világomat, hogy magától értetődően emelem őt szinte istennői posztra, s ettől nem érzem magam papucsnak. Most már tudom, hogy rá volt szükségem, ettől még maradhatok erős férfi, aki biztonságot nyújthat számára. Csupán az összhang oly tökéletes, hogy másra nincs is már szükségem. Ráadásul a feltört emlékek se nyomasztanak, legalább már nem kell azon tűnődnöm, hogy miért vannak fehér foltok az emlékeimben. Már tudom, hogy Joanne ott volt, de közelébe sem ér az, amit éreztem, mint ahogyan Sophiát szeretem. Vele már túl vagyunk a szerelmeskedésen is, ami tökéletes volt, és ennek ellenére mindig egyre jobb lesz. Nem csoda, hogy én, a kimért, precíz zsaru most centikkel a talaj felett lebegek. Igen, erre képes egy formás fenék, ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni. Persze nem akarom.
- Nahát! Én meg azt hittem, hogy az ilyen kutyabarát szállodát azért választod, hogy vasárnap estére egy olyan felhúzott pasit kapj.. na de nem is folytatom, tudod, hogy nekem nem kellenek arra plusz napok, hogy mindent megadjak neked. Akkor ezt megbeszéltük. – Nevetem el magamat, amilyen törékeny kis virágszál, és amilyen humoros, aranyos lány, olyan szinten nincsenek tabuk köztünk, ettől még újra és újra meg tud lepni, hogy nem kell erőlködnöm, csakis annyira, hogy megoldjuk az extrém helyzeteket. Talán még izgalmasabb is lesz a fürdőben felfedezni egymást, mintha attól kellene tartanunk, hogy Oberont mennyire tudjuk elzárni. Legyen hát a kutyáé a szoba, végtére is elég jó kondiban vagyunk a lánnyal, ő egész nap vendégeknek ugrál, míg én a magam zsaru felépítésével tényleg nem panaszkodhatok, még ha Sophia szerint a betonzsungel edzőterme nem fogható a túrázáshoz. Na igen, de a munkám révén igenis komolyan meg kell erőltetnem magamat, így a szerelmeskedés még egy kiadós séta után sem jelent majd gondod.
- Ahha.. tényleg, igazad van Sophie. Akkor menjünk mi, ha rá tudjuk valakire bízni Oberont pár napra. Remélem a nagyid boldogulna nélküled, ha kivennél egy kis szabadságot. Szívesen megismerném őket, már úgy vélem, hogy nem korai. Szeretném, hogy ne csak te, de ők is tudnák, hogy komolyak a szándékaim, még ha nem is volt meg az a bizonyos nagy térdeplés. Meglepetés ide vagy oda, szeretném megejteni a közeljövőben, alaposan megtervezve királylányom. – Ez persze nem sürgetés, és nem is határozat, csupán a vágy, hogy már vele szeretném leélni az életemet. A babázás mint olyan, bőven ráér, úgy vélem, hogy neki sem kellene szószban hagyni Miriam nagyit, és lehet, hogy a szülei is számítanak rá a másik vállalkozást illetően. Továbbindulunk, amerre a nőcim mutatja, ezúttal teljesen rá hagyatkozom, a kutyi pedig diadalittasan iramodik ismét előre, nagyon itt nem lehet eltévedni.

Tárgy: Re: Depew park Csüt. 28 Ápr. - 7:25

Te és én

Demetrius & Sophia

-Ó! Szóval már minden hibámat megismerted. Ez jó, akkor nem görcsölök rá a témára.
*Jókedvűen nevetek ezen, és boldoggá tesz, hogy nincs miért aggódnom, valahol tréfa az egész de másrészről komoly, hiszen ezzel azt mondta, hogy elfogad olyannak amilyennek megismert és semmi nem tántorítja el. Alkalmazkodunk egymáshoz és a másik bogaraihoz. Nem döntöttem, mert nélküle nem tehetem meg, hiába érzem úgy, hogy ő a legjobb és az egyetlen apuka alapanyag ha ő nem mondja ki, ha csak hajszálnyit is úgy érzem valami nem kerek kettőnk között ebben a témában, de szívmelengető érzés, hogy már gondolkodik rajta. Persze mint minden nő én is elmerengek néha azon, hogy miként teszi meg a végső lépést, mióta van némi reményem arra, hogy meg fogja tenni és ő teszi meg. Kíváncsi vagyok hogyan és mi módon, bár nincsenek nagy igényeim, romantikus alkat vagyok és imádom a szerelmes regényeket és filmeket, de a túl csöpögős nekem sem jön be. Az amiről egy túlcukrozott, habos, tejszínes, karamellás és mézes sütemény jut eszedbe amitől összeragad a szád és a könnyeid is édes ízűek. Nem kell túllihegni, úgy gondolom egy nem tervezett, meglepetésszerű de az alkalomhoz pont odaillő, bájos lánykérésnél nincs jobb és szebb. Azonban ez még messze van, más dolgok foglalkoztatnak jelenleg és hiába a kirándulás, azért csak egy kis ínyenc vagyok. Demetrius mellett nem is lehet másként hiszen olyan dolgokat mutatott amire korábban elpirultam volna.*
-Csorgatom hát! Bíztam benne, hogy megfelelő motiváció után lesz pár megoldható ötleted. Nem szívesen mondtam volna le erre a hétvégére egy másfajta lihegős és verejtékes testmozgásról.
*Nos, akkor ez a probléma is megoldva, nem hiába túsztárgyaló a szentem, tárgyalni tényleg tud. Csókolni is, remekül lezárja ezt a témát estig. Egy másikat viszont megnyit és félek, hogy korábban valamit félreértett, vagy én.*
-Szó sincs erről Dem. Szinte minden nap beszélünk telefonon, tudják mi a helyzet, de egyszer azt mondtad még korai a találkozás és türelmet kértem tőlük. A nagyitól persze minden részletet megtudnak rólad, de tiszteletben tartják a döntésemet. Én örülnék a legjobban ha találkoznátok. Kíváncsiak rád, tűkön ülnek. Elég nehéz napokra otthagyni a boltot de megoldanák és repülnének ide ha zöld utat adok. Egyébként hiányoznak nagyon, de a nagyinak most nagyobb szüksége van rám és ezért nem utazom haza én. Szóóóóval….én nagyon szeretném ha bemutathatnálak nekik, mert más megosztani a boldogságomat szóban, telefonon és egészen más mint amikor ők is látják.
*Eddig azonban még nem beszéltünk erről, még nem volt Demetriusznak olyan elejtett megjegyzése ami arra utalt volna, hogy benne van a dologban. Talán én is félreértettem őt, de nem baj, mindent meg lehet beszélni és lehet korrigálni, ez a hétvége csak a miénk és az erdő olyan csodás, nem ronthatja el semmi. Oberon is élvezi, Dem pedig kézben tartja a nem kis dögöt. Egy kellemes nap amikor végignyúlunk a fűben, Oberon szaladgál, nekünk pedig van időnk és alkalmunk hosszan beszélgetni olyan dolgokról, melyek csak futólag kerülnek szóba a hétköznapokon.*

Kirándulás ◊ zene ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊

Tárgy: Re: Depew park Szomb. 23 Ápr. - 18:16

Sophia & Demetrius

Kacagva húzom magamhoz, hogy megsimogassam a sötét, hullámos tincseit, és el tudjak merülni a pillantásában. Megrázom a fejemet, azért fél kézzel még fogom Oberon pórázát, noha úgyis vissza tudnám hívni, ha megint eliramodna.
- Édes Sophiám, neked nincsen házisárkány formád. Veled akarok lenni mindig, kétlem, hogy olyan rejtett hibáid derülnének ki, amit eddig nem mutattál meg. Szeretlek, és nyugodtan legyél vele erélyes, ezt várom majd el tőled.. tudod, gyerekfronton is, ha úgy döntesz, hogy én volnék az apuka alapanyag. – Odahajolva csókolom meg, de már mennünk is kell tovább, hiszen kirándulni jöttünk, viszont mégiscsak imádjuk egymást, így nem csoda, hogy ha olykor szünetet tartunk, és a másik ajkát kóstogatjuk. Számomra ez maga a mennyország, hiszen korábban csak a munkámra koncentráltam, nem gondoltam, hogy számomra is lehet valaki, aki fontos, gyakorlatilag első, de Sophia a formás fenekével, és az édes-humoros stílusával teljesen elvarázsolt, és most már az összeköltözés küszöbén állunk. Már kulcsot is adtam neki, és azt tervezgetem, hogy megkérem a kezét, de amilyen kis romantikus a lelkem, biztosan imádna valami komoly előkészületet, amiben nincsen gyakorlatom, női ismerősökben pedig nem bővelkedek, hogy tanácsot kérjek. De... ott van Miriam nagyi, akit alkalomadtán el tudok csípni, és kifaggatni róla, hogy a drágámnak vannak-e tán kislánykori vágyai, amiket illene megvalósítanom.
- Gondolod, hogy a szállodában ez lehetséges? Inkább arra gondoltam, hogy hagyjuk meg a szobát Oberonnak, ne kerítsük el, és.. ott vanfürdőszoba, tudod a forró víz alatt megvannak az elképzeléseim az összetapadó testeinkről. Remélem máris csorgatod a nyáladat. –Ismét csókolózunk picit, hogy aztán elinduljunk a drágám által kijelölt úton, a térképre aligha kell ránéznünk, de nem árt, ha odafigyelünk, mert nem kéne eltévedni, lévén Sophia mintha picit csúnyán nézett volna a műholdas telefon kapcsán. Akkor inkább hagyatkozzunk magunkra, és a saját tájékozódásunkra.
- Maguktól nem is akarnak látni? Ezzel persze nem akarlak megbántani, valahogy én úgy képzelem magam szülőnek, hogy időnként bizony előzetes bejelentés után, de meglátogatnám a gyerekemet, végülis ez életreszóló kötelék. Ha ennyire... zárkózottak, nem biztos, hogy kéne erőltetni a dolgot. – Nem feltétlenül a bemutatási ceremónia az, ami érdekelt volna, csak szimplán érdekel a családja, de jogos, hogy Sophia inkább a büfében érzi magát otthon no meg velem, esetleg még ide sorolható a lakótársa, akiből remélhetőleg lassan ex lesz. Igyekszem bele tartani a lépést, hogy ne mondhassa, hogy nekem csak a betondzsungel felel meg mint terep, és végülis azért vagyunk itt, hogy együtt legyünk a világ zajától. Még Oberon is engedelmesen sétál mellettem a pórázon, de majd kell találni valami nagyobb rétet, tisztást, ahol kirohangálhatja magát.

Tárgy: Re: Depew park Csüt. 31 Márc. - 5:33

Te és én

Demetrius & Sophia

*Tudom, hogy igaza van a családi üzlettel kapcsolatban, de én egészen másra gondoltam. A büfét és a kisboltot már tulajdonképpen a magaménak tudhatom, a kérdés csak az mikor leszek én a főnök, amire természetesen nem vágyom, mert az azt jelentené, hogy már nincs nagyim és vagy szüleim. Ám nem szándékozom mással kitölteni addig az időmet, legfeljebb a hobbimnak hódolok és száz képet festek évenként Demetrius fantázia világbeli, erotikus és Adonisz alakjáról. Nem akarok ennél több felelősséget, igaza van, ez mindennél több, főleg azután, hogy már minden rám van bízva, és nem szabad elrontanom, pedig már úgy sem tudják meg, de bennem van az érzés, hogy ők másképp csinálták volna. S persze az is, hogy ne rontsam el amit ők küzdelmes évtizedek során felépítettek. Azt hiszem, még ha rajtam kívülálló okok miatt is elveszíteném mondjuk a büfét, bár bízom Dem kollégáiban, lelkileg a mocsár feneke alá kerülnék. Márpedig valami hasonló vár rám, hiszen nem fogom tudni mind a két üzletet vinni, már csak a távolság miatt sem. Ám ez reményeim szerint még nagyon messze van, szóval hagyom a feledés homályába fulladni a témát. Oberon úgy is ad alapot másnak és jól kidühönghetem magam amiért ketten vannak ellenem. Hálátlan dög, de imádni való, végül csak megborzolom a kobakján lévő durva bundát. Demetrius láthatóan nem sértődik meg a tréfámon amiért azzal gyanúsítottam meg, hogy nem bírja majd a túrát. Értékelem, azt is, hogy egyáltalán eljött velem mert tudom, hogy nem igazán kedveli ezt a látszólag céltalan bandukolást, de majd megmutatom ennek a szépségét is és lesz alapom a következő képeimhez. Biztos vagyok abban, hogy jól fogjuk érezni magunkat, már elég ideje vagyunk együtt ahhoz, hogy képesek legyünk kompromisszumot kötni a másikkal, hogy ismerjük a gyengeségeit és az erősségeit és a hülye poénjait. Jól kiegészítjük egymást Demetiusszal és nem tudok rá haragudni semmiért sem, mert megértem őt és a gondolkodását és elfogadtam olyannak mint amilyennek megismertem. Én is mellette és ő is mellettem fog majd változni, de mindezt nem én akarom majd, csupán önkéntelen lesz. Sosem kérném olyanra amit tényleg nem akar, ami távol áll a személyiségétől, nem akarom, hogy megváltozzon. Így imádom.*
-Dehogy, csak megmutattam milyen a házisárkányformám. Elvégre te vagy a gazdi, neked kell szót fogadnia. Persze azért jobban örültem volna ha legalább a fülét hegyezi amikor meghallott, de hát így van ez.
*Tessék-lássék panaszkodom csak, nem komoly. A majdnem családunkban mindenkinek meg van a helye és ahogy elnézem magunkat immár összeszedetten, együtt sétára indulva, a látvány boldogsággal tölt el. Persze gondoltam én már ezen túlra is de az csak egy könnyed kilengés volt a részemről, nem tervezek még a jelenlegi állapotnál tovább, olyan keveset éltünk meg még együtt, hogy másra és többre vágyom. Végre együtt vagyunk, csak mi a világtól távol és igyekszem nem gondolni arra, hogy Demetriusnál ott a telefon ami bármikor megcsörrenhet, reménykedem abban, hogy Sarah-nak sikerült átlépnie a maga alkotta határokon és nem fog _csakazértis_ rátelefonálni az én drágámra azért, hogy tönkretegye a kirándulásunkat. Korábban tréfáltam dem kondijával kapcsolatban de úgy tűnik a szívére vette a korára való célzásomat, ami szerintem nem is volt igazán célzás, hiszen én tudom a legjobban milyen jó kondiban van és tényleg odafigyel magára. Ezt is vagy két hétig fogom hallgatni, hogy milyen kegyetlen vagyok és nem bízom benne és puhánynak tartom. Pedig pont ellenkezőleg.*
-Ó, úgy látom az elevenedbe találtam drágám. Na igen, az a pocak még fejlesztésre szorul…..talán este kizárom Oberont és ráfekszem a témára.
*A térképpel, még mielőtt még ránézhetett volna a hasára legyintek és már nem bírom visszatartani a nevetést, ebbe csókol bele váratlanul és szívem szerint hosszan elmélyíteném, de nem állunk meg sajna.*
-Szeretlek….ööö, nem tudom, nem hiszem. Miért? Csak akkor jönnek ha a nagyival baj történne vagy ha meghívom őket. Nem kíváncsiskodnak. Szeretnél velük találkozni?
*Emlékszem ő kérte, hogy ne nagyon emlegessem és ne legyen nagy bemutatási ceremónia és ehhez tartottam magam, persze én sem kívántam, hogy nagyobb feneket kerítsenek a ténynek miszerint mi egy pár vagyunk mint amennyit mi kerítünk neki. Jó volt ez így, elég ha csak a nagyi tud rólunk és ő csepegtet némi információ morzsát, és ebben a dologban maximálisan megbíztam benne, mert tudtam, hogy nem fog a kelleténél többet megosztani a szüleimmel. Közben beléptünk a fák közé a széles ösvényen és azonnal kellemesen mellbe vágott a látvány. Olyan volt mit a mesékben. Ösvény, fákkal szegélyezve a fák törzse körül az útra kecsesen hajló bokorágakkal, a levelek között átszűrődő fénnyel. Utóbbi kissé homályosra varázsolta az egész képet és ettől sejtelmes lett az erdő, egész egyszerűen…..*
-Ez csodálatos…
*Elhűlten bámultam ki a fejemből. A friss és zamatos illat már csak ráadás volt, a fejemben egyből peregni kezdtek a képkockák, néhány festmény már elkészült gondolatban. Nem csak női szemmel vagy romantikus lélekkel szemléltem az egészet hanem a művész szemeivel is. *

Kirándulás ◊ zene ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊

Tárgy: Re: Depew park Hétf. 28 Márc. - 10:39

Sophia & Demetrius

- Nem elég nagy ambició neked a családi üzlet? Az a legnagyobb karrier édes, és a legkomolyabb felelősség, ha a szeretteidnek akarsz megfelelni. – Én aztán tényleg nem vagyok karrierista, eddig nem volt kiért, a legtöbb kedvezményt ki sem használtam, ami megilletett volna, de most Sophia mellett mindez mégis máshogyan alakulhat. Abban nem tudok mellette lenni, hogy besegítsek neki a büfében, ehhez nem értek. Viszont lelkileg igenis támogathatom, még ha nem is élvezem a bizalmát, hogy kinézze belőlem, hogy végig tudok túrázni egy napot. Nem vagyok a híve a fák bámulásának, jobb szeretem a látnivalókat, de végtére is az együtt töltött idő számít, nem pedig az, hogy mi mellett megyünk el. Így aztán csak hálásan mosolygok rá, hogy hisz bennem, a kutyának meg amúgy is kell a mozgás. Biztosan fognak majd zsibongani az izmaim a váratlan megerőltetéstől, rendőrként nem a hosszú kutyagoláshoz szoktam, de hát istenem, jóleső fáradtság lesz majd a jutalmam, na meg talán valami különlegesebb ágytorna a hosszú hétvége után, ha már nem a kutyabarát panzióban viseljük el Oberon társaságát a közös szobában. Nem akarom, hogy Sophia rosszul érezze magát a kutya viselkedését illetően, de hát végülis nekem vette az ebet, és hát az első időkben Sophia nem aludt mindig nálam, én meg mindig ott voltam. Végső soron a kutya falkavezért választ, ami nem attól függ, hogy ki játszik vele, ki ad kaját, talán valami belső iránytű alapján találja ki, hogy kire is nézhet fel. Ettől még biztos vagyok benne, hogy Sophiát is a falka tagjának tartja, kedveli.
- De azért ugye nem haragszol rám Sophie-m? – Nevetgélek félhangosan, ahogyan „veszekednek”, pontosan tudom én, hogy ez nem igazi haragtartás a drágám részéről, van annyi esze, hogy a kutyust. Láthatóan jól megvannak együtt, nem az számít, hogy Oberon az ilyen kirohanások alkalmával mennyire hallgat rá. Csakis az a lényeg, hogy mi hárman igenis jó csapat vagyunk, hiszen olykor a majdnem menyasszonykámmal is elbeszélünk egymás mellett, és kell némi vihar ahhoz, hogy végül kisüssön a szivárvány. Viszont nem fogok édesebbet találni, az biztos. Kéz a kézben, és egy Oberonnal a pórázon indulunk el a túrajelzés alapján, a csini pincérnő figyeli a térképet, hogy merre is van az ösvényünk.
- Teljesen jó elsőre ez az arany középút, a kutya bírná tovább is, de ahogyan felvezetted, én már nem vagyok mai gyerek. – Fejezem ki vigyorogva, hogy az előbb még arról beszéltünk, hogy a kondi más mint túrázás. Azt hiszem igaza van, kiegyezek én a hat mérföldessel bőven. Ránézek a térképre, hogy merre is kell mennünk, de amúgy teljesen rábízom magamat. És ha már közel hajoltam, oda is pusszantok a szájára, amolyan meglepetésszerűen.
- De visszatérve a szüleidre, ők járnak valamikor a városban?

Tárgy: Re: Depew park Szomb. 12 Márc. - 9:01

Te és én

Demetrius & Sophia

*Nos Dem nem igazán van tisztában az én családi örökségemmel, eddig erről nem esett szó még nagyvonalakban sem. Egyrészt mert nem tartottam fontosnak, hiszen nem terveztünk előre, legalábbis együtt nem szőttünk messzemenő álmokat, másrészt nem tartom még most sem időszerűnek, hiszen remélhetőleg a nagyim is sokáig fog élni. Ám, most, hogy szóba került úgy érzem mégis muszáj valamennyit elmondanom.*
-Nem tudnám Dem, az egyik itt van New Yorkban a kisbolt pedig Dallasban, nem kis távolság, de ez még messze van. Ám nincsenek túl nagy ambícióim, szóval mindenképpen a családi biznisz folytatásán gondolkodom.
*Ami azt jelenti, hogy nem pályázom vezetői állásra valamelyik cégnél, nincs is képzettségem hozzá, nem is akartam, hogy legyen. Ám nem vagyok a fehér kerítés és az amerikai álom üldözője sem, nem szeretném magam egy lakóparkba bebörtönözni, hogy csak a gyerekeknek és a férjemnek éljek. Szükségem van emberekre, beszélgetésre, hétköznapi kapcsolatokra, hogy a napirendemet ne csak a pelenkák és a taknyos nózik híradása töltse ki. Demnek tudnia kell, hogy ha tervezni szeretne velem, akkor két várost kell figyelembe venni és ha nem is egy-két éven belül, de nagy döntésekre számíthatunk. *
-Jól van, megelőlegezem a bizalmat.
*Lelke rajta, csak aztán ne köpje ki a tüdejét egy kisebb túra közepén. Bár nem üldöz minket senki, szóval annyiszor állunk meg pihenni ahányszor csak akarunk. Jól fogjuk érezni magunkat és ez a lényeg, végre magunk alakítjuk az életünket, még ha csak kis időre is. Ezt persze felül kell írnom mikor Oberon elszelel, még sosem volt ilyen helyen, a park az egészen más, tele van más kutyákkal és gazdikkal, ott viselkedni kell, én sosem veszem le róla a pórázt mert félek, hogy összetűzésbe keveredik egy másik kannal, és akkor nekem is annyi. bár, ha jobban belegondolok, ha Oberon megindul, én csak a levegőben repülhetek utána a póráz másik végén. A térképet nem kell elraknom, így az lesz a fő irányadónk és a telefont csak tényleg végszükség esetére tartogatjuk, ám nekem eszembe jut, hogy talán már el is jött, mikor Oberon nekilendül az erdőnek. Itt jön képbe a pánik, hogy a kutyit elveszítjük szem elől és ebben a nagy erdőben soha nem találjuk meg, csak abban bízhatunk, hogy van annyi esze és visszatalál hozzánk, de persze Dem a vezér és ezt egy pillanatig sem titkolja.*
-Na és mikor lettetek ekkora haverok?
*Még mindig szúrós szemmel nézek a kutyára, mert tényleg nem vártam volna tőle ezt annyi fürdetés és finom falat, meg kényeztetés után. Gondoltam, hogy mi is haverok vagyunk, mert otthon mindig szófogadó kutya volt, és megtanítottam elülni, feküdni, pitizni és forogni a földön – utóbbinál persze én is összegyűjtöttem a ruhámra az összes szöszt a szőnyegről – ezek után természetes, hogy fáj ez az árulás. *
-Áruló!
*Nyelvet öltök Oberonra mire ő szélesen vigyorogni kezd. Ez persze nem vigyorgás, csak elhúzza a száját és kilógatja a nyelvét, csillogó szemekkel néz rám, fogalma sincs, hogy éppen megfenyegettem a jutalommegvonással. Nem is lehet rá haragudni, ahogy Demetriuszra sem. Belefűzöm hát az ujjaimat Dem ujjai közé és elindulunk. A másik kezemben a térkép és közben azt is nézem merre megyünk.*
-Itt kell lennie valahol a kiindulópontnak. Egy ember nagyságú szikla táblával, talán a parkolón túl. Onnan indul öt út, a legrövidebb négy mérföldes és azt írja, hogy viszonylag könnyű terep, nem egészen két óra alatt bejárható. Aztán van hat mérföldes és elég nehéz szakasz, egy újabb három mérföldes nagyon nehéz és egy tizenkét mérföldes az pedig úgy kilenc órás. Én megnézném azt a hat mérföldest, az Indián-sziklát. Mit szólsz?
*Az útvonalak nevei is eléggé találóak, otthon megnéztem a képeket és az indiános tetszett a legjobban, azt hiszem a kilenc órásra most nem neveznék be, az túl hosszú lenne Oberonnal. Egyszer majd visszajöhetünk ide, ha rá tudom testálni két napra Kayley-re a kutyit és akár sátort is verhetünk az erdőben.*

Kirándulás ◊ zene ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊

Tárgy: Re: Depew park Szer. 9 Márc. - 7:55

Sophia & Demetrius

Meglepetten pillantok rá oldalra, a fene sem gondolta, hogy a büfén kívül még van egy másik családi boltjuk is. Nem mondom, hogy komoly pénz áll a családja mögött, hiszen lehet, hogy nem mennek olyan jól ezek az üzletek, de mégis, szeretem, ha valaki ilyen kezdeményező kedvű, és úgy tűnik ő már eleve olyan családba született, ahol alapvetés, hogy céget adjanak a gyermek kezébe. Nálam ez korántsem törvényszerű, így ha hasonlóban gondolkozunk a példának okáért saját gyermeink tekintetében, alaposan Sophiára kell majd építenem, hiszen a boltvezetés dolgában komolyak a hiányosságaim.
- Úgy érted, hogy a kettő közül csak az egyiket tudnád vinni? Megértelek, azért nem kéne szétszakadnod. Itt vagyok melletted, de szeretnék veled minél több időt tölteni. – Nyilván nem az én tisztem eldönteni, hogy melyik boltot vinné tovább, de remélem hosszútávon úgy gondolkozik, hogy leginkább saját magára jusson ideje. Nem kell mindig mindenkinek megfelelni, még nekem sem, én tudok alkalmazkodni. Jelenleg úgy tűnik ő a legfiatalabb a Donovan családban, de ettől még nem kell minden terhet a nyakába sózni, remélem ezt a szülei is belátják.
- Ugyan, edzőterembe is járok, az is növeli az állóképességemet a túrákhoz.. – Kacsintok oldalra, és különben meg is sértődhetnék, igenis szeretem fogdosni, egy kézzel is tudok a kormányra figyelni, a kocsi automata sebváltós. Kell azért némi motiváció, hogy az embernek elég önbizalma legyen, hogy ha már megyünk valahova, ott legyen a kezem ügyében a formás kis pincérnő, még ha a hátsóját így ülő helyzetben nem is érem el, marad hát a combja. Szigorúan a combja, nem feljebb, az már végképp bonyolult lenne, főleg, hogy Oberon a hátsó ülésen liheg. Na jó, azért a pociját is megsimiztam, hiszen imádom mnden porcikáját, így nem csoda, hogy ha utána gyorsan el kell űznöm az ide nem illő gondolatokat. Kiszállunk a kocsiból, picit cinikusnak érzem a kedvest, ezért végül hárító mosollyal vonom magamhoz.
- Édes, hagyatkozzunk a térképre, nem érdekes a telefon. Most azért vagyunk itt, hogy együtt legyünk, nem azért, mert rendőr vagyok. – Keresem meg az ajkát, hogy legalább csókkal oldjam fel az esetleges feszültségét, így marad a kezemben a póráz ahelyett, hogy a nyakörv Oberonra kerülne, aki máris kihasználja a hirtelen támadt szabadságot. Sophia azonban hiába kiabál utána, a kölyökkutya, aki már borjú alakú, meg se áll az erdőszélig, ahol azonban meghallja amit mondok, és látja, hogy dobbantok, így visszaüget a füleit lesunyva. Már nem szólok hozzá, csak rácsatolom a pórázt, és méregetem, hogy érezze a helyzet súlyát. Ellenben Sophia szavain muszáj halkan felnevetnem.
- Akkor se rád hallgatna. Nem tehetek róla, engem választott. Ha már nekem hoztad, ezt ő is tudja. – Immár vigyorgok, ahogyan megfenyegeti a kutyát, úgysem tudja, megállni, hogy ne jutalmazza, szóval ez most érdektelen szidalmazás. Megfogom utána a kezét, a másikba a póráz kerül, és megindulunk. – Persze, persze. Na mi a célpont Sophiám?

Tárgy: Re: Depew park Szer. 2 Márc. - 16:50

Te és én

Demetrius & Sophia

*Dem kérdése egyáltalán nem lep meg, tudom miben töri a fejét, egyébként kapna is rá ha nem tenné. Néha mikor Kayley-vel összeülünk és a férfiak is szóba kerülnek, naná hát őket nem leht kihagyni egy csajos estén, akkor szeretek tovább tervezgetni mondjuk egy évnél. Persze mindezt nem említem Dem előtt, ez csak az én kis magán tervezgetésem, de jó érzés vele elképzelni azokat a dolgokat amelyek egy családalapításnál szóba jöhetnek. Közös otthon, házasság, gyerekek. Mindez még messze van, csak próbálgatjuk az életünket, de ennek is meg van az íze, édes mint a méz. *
-Ó, Dem, ha tudnám, hogy még meglesz akkor mikor az unokáim rohangálnak körülöttem, akkor most azt mondanám, igen, szívesen. Az is lehet, hogy rám marad a dallasi kisbolt is.
*Kétfelől vagyok beszorítva, elvégre a szüleim sem szeretnék ha a jól bejáratott kis családi vállalkozás eltűnne hirtelen, ráadásul hiába a sok nagy üzlet, egy kis boltban mindig szívesebben vásárolnak az emberek, főleg ha olyan környéken van mint a szüleimé. Úgy jöttem ide New Yorkba, hogy a nagyimnak segítek míg kilábal a gyászból, ám ebből egészen más lett, hosszabb idő, bizonytalan, mert már van más is akiért maradjak. Dallas pedig most nagyon messze van tőlem, nem csak mérföldekben hanem lélekben is és igazán nem tudom, hogy ezzel mit kezdjek. *
-Nos ha az estéinkre gondolok, akkor nem hihetek ilyesmit, de akkor fekszel. Jobbára. Most a lábaidat kell megmozgatnod.
*Szóval incselkedünk Demetrius Jones? *-A kormányt fogdosd most jó? *Nem mintha félnék mellette a kocsiban, nem is annak szól a felszólítás. Évődés ez a részemről ha már nem átallott még a hasamra is ráfogni, de azt értékelem, hogy nem mindjárt a combom közét vonta támadás alá. Nekünk még virágnyelven sem szabad beszélnünk a szexről, mert mindketten beindulunk arra is, szóval ez most így vezetés közben eléggé ingoványos terep. Mindketten el is hallgatunk és aztán témát is váltunk, végül is kirándulni jöttünk és ki kell használnunk, hogy van egy hétvégénk ami csak a miénk. Tudom én, hogy annak idején magam alatt vágtam a fát mikor megajándékoztam Oberonnal és nem azért mert a kutyi hatalmasra nőtt, hanem mert gondoskodást igényel és nem lehet magára hagyni. Egyébként senki nem vállalná el, hogy vigyáz rá és megfuttatja a parkban, hogy nekünk legyen egy jó kis hétvégénk. Mégsem sajnálom, hogy Oberon van nekünk mert rengeteg szeretetet kapunk tőle és hihetetlenül mókás kedve minket is kirángat a szürke hétköznapokból. *
-Remek, akkor nem is kell térkép.
*Már dobnám is el látványosan, vagyis csak úgy tennék, azért nem bízom én abban a telefonban, másrészt jobb ha nem jutunk el addig a pontig, hogy ki kelljen menteni minket a vadonból, ám Oberon kihasználja a pillanatnyi figyelmetlenségünket – leginkább Demetriuszét mert az ő feladata ráadni a pórázt, és már lohol is bele a rengetegbe. Én persze hiába kiabálok, rám nem hallgat a fene ebe, pedig tőlem kapja a legfinomabb falatokat, és én vakargatom a hasát meg a füle tövét. Demetrius a pasi, a falkavezér és neki egyből visszajön. *
-Hát ez….*nézem ahogy megtorpan a kutyi, Demetrius pedig türelmetlen kamaszlány módjára dobolgat a lábával és a dög visszajön.* -Ez nem ér. Ezentúl te fürdeted és én röhögök rajtad, hogy a kislábujjadig vizes és habos vagy!
*Na persze nem véletlen, hogy besértődöm. A kutyára nézek és megfenyegetem a mutatóujjammal.* -Soha többé nem kapsz kutyakekszet és szalonnabőrkét sem.
*Büszkén és elégedetten húzom ki magam, kinyitom a térképet amit Marytől kaptam és amit Demetrius nem vett el tőlem, mert van neki telefonja, még hezitálok egy percet, hogy megfogjam-e a felém nyújtott kezét vagy sem, de végül hát csak nem haragszom már rá. Értékelem, hogy nem vigyorgott le, ez a szerencséje. *
-Csak azért sikerült mert rendőr vagy.

Olyan cuki az édes ◊ zene ◊ szószám
◊ credit by ◊

Tárgy: Re: Depew park Hétf. 29 Feb. - 20:32

Sophia & Demetrius

- Lehet, a feketéknél nem tudom megállapítani a kort. Igazad van, jó kis családi hagyomány, én is tudok ezzel azonosulni, nagyon jó a hangulat. Azt akarod, hogy majd egyszer te is tovább tudd adni a büfét? – Mosolyogva kérdezek rá, hiszen ebben a kérdésben az is benne van, hogy netán gondolkozik-e majd egyszer gyerekekben. Azt nyilván nem kérdezhetem meg, hogy velem, hogy engem képzel-e férj alapanyagként, hiszen arról már ejtettünk szót, hogy majd megkérem, ha kicsit letisztultak a dolgaink. Már úgy értve, hogy kitaláltuk, hogy hova költözünk, mi lesz a garzonnal, amiben most lakom, és persze ő is sokat ott van. Az sem mindegy, hogy az állásom lévén apad-e a Sarah-féle fúrás. Az igaz, hogy manapság már nem olyan vészes, de szeretném, ha teljesen megszűnne a dolog. És akkor Sophie-nek is fel kéne adnia a büfé feletti kis lakását, amelyben még nem találkoztunk, nem akartam nyomulni, végülis nekem tökéletesen megfelelt így, hogy nálam találkozunk. Oberon a maga gigászi méreteivel ellenben kezdi már belakni a lakást, így nagyon időszerű lenne a váltás.
- Még gyerekkoromban, anyámmal, apám jobban szeret inkább társaságban lenni. Talán azt hiszed, hogy edzetlen vagyok? – Nevetgélek rá, az államat dörzsölve, szürkéskék szemeimben incselkedés villan, nem vagyok egy nagy kirándulós alkat, nem volt kivel, a munkám többségében a betondzsungelhez kötött, bár volt már olyan megbizatásom is, amikor gumicsizmában kellett egy mocsárban levadászni egy veszélyes mutánst, még a Joanne-akta előtt. Rég volt már, és igaza van Sophie-nak, akkor is igencsak kifulladtam. A tűzpárbaj, és a nyomozás az én asztalom, de hogy közben tájfussak is, ahhoz nem szoktam hozzá, ott nem lehet állítani a futópadot. A nyelvöltögetés után még fel is mordulok, ahogyan ráfog a combomra, viszonzásként a férfias mozdulattal a hasán simítok végig, jelezve, hogy akár keblen is ragadhatnám, de nem teszem, mert a férfiasságom már így is fájdalmasan rándul meg a nadrágban, nem kell mindezt még tetézni is, vasárnap estig akár ki is bírhatom a dolgot. Nem fogjuk ezért Oberont megőrzőbe tenni, hogy egymásra találjunk pár órára, annál édesebb lesz majd ha megtehetjük. Különben is, ez kicsit gyakorlás arra az aszkéta életmódra, amikor ha úgy alakul, gyerekünk lesz. Mert hát akkor biztosan azzal leszek elfoglalva, hogy minél több dollárt pakoljak össze, és nem siethetek haza, bármennyire is kívánós az asszonykám két szoptatás között.
- Oké, akkor rád bízom magamat. Ha eltévednünk, nem kell aggódnod, műholdas telefonom van, kimentenek innen minket. – Bólintok, és kipattanunk a kocsiból, ám a baj már megvan, Oberon a szokásos hangos csaholásával nekiiramodik, és Sophie hiába kiáltozik utána, nem áll meg, és egyre csak távoldik. A számba kapom a két ujjamat, és füttyentek. – Oberon, hozzám! – Szólok kissé emeltebb hangon, ám még véletlenül sem kiabálok. A kutya azonnal megáll, és érdeklődve pillog vissza. Karbafonom a kezemet, és a lábammal picit dobbantok magam előtt. A döge megfordul, és a fülét lekókasztva kocog vissza a lábamig. Lehajolok hozzá, erre elfordítja a tekintetét, és lekushad. – Helyes, én is így gondoltam. – Pattintom rá a pórázt, és ilyenkor tudom sajnálni bájos kedvesemet, aki eteti, fürdeti az állatot, amely azonban rám hallgat szinte kizárólagosan. Válaszott magának egy alfát, aki én vagyok. Ettől még nem kezdek el szentté válva vigyorogni a lányra, csupán a pórázt feszes szintre eresztve nyújtom a másik kezemet.

Tárgy: Re: Depew park Hétf. 22 Feb. - 19:18

Te és én

Demetrius & Sophia

-Inkább nagybácsi, ha a korát is nézzük. a büfé pedig a nagyapám ötlete volt, bár korábban is valami hasonló étkezdeként működött még az ő apja idejében. Nekik még számított az, hogy ne az utcáról vegyenek fel akárkit, mindig megbízható emberek dolgoztak a büfében. Olyan mint régen, a nagyiék tovább vitték a hagyományokat, ide csak öröklés útján lehet bekerülni.
*Nem egyszer hallottam már, hogy a büfé az enyém lesz, otthon Dallasban is ezt csináltam csak épp kisbolttal, élelmiszer és hasonlók. Ez családi hagyomány nálunk, ezért sem tanultam mást, bár hozzájuk képest elég elfajzott vagyok mert jobban érdekel a művészet és imádok festeni. Már Demetrius lakásának falát is díszíti kettő, annyira aranyos volt amikor megajándékoztam velük, mert teljesen odavolt meg vissza. Persze gondoltam kissé elfogult, de akkor is jólesett, hogy tetszettek neki. Főleg az éjszakai teliholdas amelyiken egy meztelen szerelmes pár áll, mi, igaz csak kontúrok láthatók hiszen elvileg sötét van a tóparton, de a hold mindent bevilágít. a sötét színei ellenére sem tűnik komornak, inkább izgalmas és megmozgatja a fantáziát.
Már tudjuk milyen a másikkal együtt élni, sok időt töltök Demetriusnál, kicsit lelkiismeret furdalásom is van Kayley miatt, de igyekszem csajos estéket tartani mikor Demetriusnak olyan munka jön közbe mikor későn ér haza vagy egyáltalán nem másnapig. Ilyen is előfordult, főleg a bál után, Sarah áldásos tevékenységének köszönhetően, de lassan enyhült a helyzet, ám Kayley-t akkor sem hanyagolom el. A pite és a bor elengedhetetlen kelléke az ilyen estéknek és azon gondolkodtam, ha Demetriushoz költözöm, Kayley-nek nem engedem, hogy másik lakás után nézzen, még nyugodtabb is leszek a nagyi miatt, lesz aki figyeljen rá. Persze csak kicsit. Ez a kirándulás mégis úgy érzem mérföldkő lesz az életünkben, és utána egyenes út vezet Demetriushoz egy rakás bőrönddel és dobozzal. *
-Ó, ugyan Dem, nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű lesz. Mikor voltál utoljára hegyvidéken, túrázni az erdőben? Az nem olyan mint sétálni a futópadon. Bár, ha eddig nem lógott a nyelved egy-egy Oberon sétáltatás után, akkor még van remény.
*Ránevetek és nyelvet öltök felé. Egy kis ugratás sosem árt senkinek, Demetrius már csak a hivatása miatt is jó kondiban van, nem hiszem, hogy kifog rajta az erdei túra. Picit megszorítom a combját, az is lehet, hogy egész hétvégén ennyiben merül majd ki a szex fogalma nálunk. Hiába kutyabarát a motel, nincs még egy szoba ahova kizárhatnánk Oberont, egyébként meg még mindig olyan kölyök a drágám, hogy megsértődik ha becsukjuk az orra előtt az ajtót és képes egész éjszaka nyüszögni, hogy engedjük be. az ágyra nem mehet fel, mert egyrészt nem akarom odaszoktatni, másrészt akkor mi nem férünk el rajta, de az is elég ha csak a végében áll és néz minket. Kérem, úgy nem lehet szeretkezni. *
-Nem voltam még erre, Mary ajánlotta és adott egy csomó turita térképet, jelzés az lesz, csak követnünk kell és visszaérünk a kiindulópontra. csak ki kell választanunk az útvonalat, mindegyik más irányba kanyarodik és a hosszuk is más.
*Megfogom a kezét mikor kiszállok a kocsiból és azzal a lendülettel nyújtom is neki a csomagot amit Mary, az egyik kollégájának a felesége adott. Ők már voltak itt, fanatikus túrázók, bár a rendőri hivatás azért nem könnyíti meg a dolgukat, de volt, hogy egy egész hetet töltöttek a Yellow Stone parkban. Oberont kiengedni a kocsiból merőben felelőtlen tett volt, mert egyszer körbeugrálva a kocsit, máris nekiindul amerre csak lát. Demetrius nem kapcsolta rá a pórázt, így azt hiszem első dolgunk nem az elemózsiás kosár beható tanulmányozása lesz hanem Oberon kergetése.*
-Demetrius! Fogd meg!...OBERON! GYERE VISSZA, NEM SZABD, ROSSZ KUTYA!

Kirándulás ◊ zene ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊

Tárgy: Re: Depew park Szomb. 20 Feb. - 19:00

Sophia & Demetrius

Úgy tűnik, hogy Sarah valóban nem tud velem mit kezdeni, az apró gonoszkodások mégiscsak hatástalanok maradnak, mert mintha a kollégáim is összefogtak volna ellene, nem adnak engem ki, sőt összezárnak. Nagyon úgy fest, megérte mindig gerincesnek lennem, kiállnom másokért, ez most kifizetődik. Hiába keltené rossz híremet a főnökasszony, ezúttal a többség mosolyog rajta, és tudják, hogy nem igaz. Mint ahogyan azt is, hogy Sophie-val mennyire boldog vagyok, így lassacskán a szemétkedő nő feladja, legalábbis remélem, mert nem nagyon talál rajtam fogást. Mostani pár nap csakis arról szól, hogy jól érezzük magunkat a kedvessel, meg a nagy döggel, aki házkedvencnek egy cseppet óriási, és a mozgásigénye is nagyjából ötször akkora, mint egykor Claire-nek volt. Na igen, a labrador, meg a benga keverék között nem csak felépítésbeli különbség van, jellemben is mások, bár én hajlamos vagyok kifogni a roppantul ragaszkodó ebeket, vélhetően ez abból fakad, ahogyan én bánok velük. S lényegében Oberont is szinte emberként kezelem, türelmesen bánok vele, úgy beszélek hozzá, hogy már-már kérdéseket teszek fel, amire a gesztusaiból ítélve válaszolni is tud. A kirándulás ötlete jól hangzik, itt most nem foghatok semmit a munkára, noha a csipogómat magammal kellett vinnem, ügyeletben vagyok, tehát ha szólnak, hogy menni kell, akkor nincs mit tenni, azonnal hátraarc, ezzel Sophie-nak is számolnia kell. Akár az éjszaka közepén is. Ellenben a tegnapi ideúton nem volt ilyen zavar, kényelmesen be tudtunk rendezkedni a szállodában.
- Egészen jópofa fickó. Mondjuk már elsőre úgy tűnt. Amolyan bátyádként áll hozzád, ha jól sejtem. Az egész büfé olyan, mint egy kis család. – Bólogatok, valahogy oly természetesen alakult, hogy mindketten bevezettük a másikat az életünkbe. Az összeköltözést már várom, cseppnyi rossz érzésem sincsen, hogy furcsa lesz majd valakivel osztozkodni, hiszen már-már fizikai fájdalmat okoz, ha a csinos kis barna pincérnőt nem láthatom, nem szuszog mellettem az éjszaka közepén. Ugyan nem vagyok egy természetbejárós, a betondzsungel az én világom, ha sportolni vágyok, akkor lemegyek kondizni, teniszezni, de a lány kedvéért még csak fintort sem vágok, hiszen mindegy, hogy mit csinálunk, lényeg, hogy együtt legyünk.
- A kirándulás nem maga az edzés? Édes tudod, hogy bírom a strapát, remélem te bírod, mert a kutyával vetekszik a kitartásom. – Vigyorgok kétértelműen, a combomra helyezett kacsója már útközben felvillanyozott, ám Oberont nem lehet csak úgy félretenni, ezért a hempergésünk vélhetően hétfőig várat magára, mert a hotelben sem nagyon tudjuk elzárni a borjút.
- Ismerős vagy errefelé? Lesz valami túrajelzés? – Segítem ki a kocsiból, miután leparkoltunk. A kisgyermekünk is hangos csaholással üget körbe minket, jelezve, hogy őt is vegyük számításba.

Te és én

Demetrius & Sophia

*Csodás tájak mellett vezet az utunk, az idő is kedvez a mi kis kirándulásunknak. Már ránk fért egy kis pihenés, mert az utóbbi hetekben húzós volt a munka. Fred felesége kórházba került, így az egyik legfőbb kisegítőnk kimaradt a melóból és nem hagyhattam mindent a nagyira. Még a konyhába is beálltam pitét sütni, ami igen jól sikerült mert a zsaruk akik hosszú évek alatt ideszoktak hozzánk, nem panaszkodtak. A büfé tovább virágzott, én fonnyadtam mert iszonyúan leterhelt és emiatt kevesebbet lehettünk együtt Demetriusszal. Miután Fred felesége meggyógyult, hála az égnek, kaptam egy szabad hétvégét, mert ugye a büfé nem lehet zárva szombaton sem és vasárnap is nyitva tartunk délelőtt, Fred bevállalta, hogy bent lesz mi pedig mehetünk amerre a szemünk ellát. Én szerveztem a kirándulást, kitaláltam hova menjünk és mivel mozgalmasra terveztem és Oberont sem hagyhattuk otthon két napig, Peekskill-t választottam ott pedig a Depew parkot. Szerencsére a motel kutyabarát, így Oberonnal sem volt probléma megszállni egy éjszakára. Reggel indultunk azonnal a motelba mentünk és lepakoltunk, hogy legyen még időnk aznap kirándulni. Egy kosárba bepakoltam a büféből mindent amiről úgy gondoltam szükségünk lehet, egyszerűbb volt mintha útközben vásároltunk volna be és legalább hazait eszünk és persze a kutyusról sem felejtkeztem el, az ő étvágya már akkora volt mint egy jól megtermett oroszláné és a termete is akkora. Szépen megnőtt, mondhatni kinőtte Demetrius agglegény lakását ami már nem egészen volt az, mert én is belenőttem. Persze nem egészen, az összeköltözés még váratott magára de a holmijaim jelentős része már átvándorolt oda. Azért persze nem aggattam tele a lakását női holmikkal, igyekeztem nem szem előtt tartani, nehogy frászt kapjon reggelente.
A park felé tartottunk, még picit hideg volt de az ég tiszta és esőre sem kellett számítanunk, szép napos időt fogtunk ki. Kicsit letekertem a kocsi ablakát és beszippantottam a friss, illatos levegőt. Oberon a hátsó ülésen feküdt, látszólag aludt de tudtam, hogy minket figyel és vár a kedvező alkalomra amikor a fejét a kezünk alá nyomhatja. meg lett nevelve a drágám, mert amikor kocsiban ültünk állandóan Dem keze alá akart bújni, úgy pedig elég nehézkes a vezetés. Az én kezem Demetrius combján nyugodott mint általában amikor kocsiban ülünk, ez volt az én kiváltságom. A csomagtartóban a kosár és takarók, nehogy felfázzon a popsink, Oberon játékai, kutyaeledel volt elpakolva, szóval úgy gondoltam mindenre felkészültünk. *
-Annyira hiányzott már ez a kis egyedüllét veled. Rendes volt Fred, hogy elzavart minket.
*Tényleg szinte elzavart, amikor visszatért a munkába, az volt az első dolga, hogy rám parancsolt, intézzek magunknak szabad hétvégét és ne is jöjjünk haza vasárnap estig. Legalább addig. Vártam már kikapcsolódni, pedig volt néhány esténk azelőtt, hogy Fred felesége lebetegedett, még Demetrius kollégájával és annak feleségével is volt két páros randink, egész jó fejek. Még az is lehet, hogy baráti pár leszünk és többször összejövünk egy kis közös szórakozásra. Sarah nem enyhült meg ugyan, volt néhány szemétsége Demetriusszal szemben, de mindenki látta mi a célja és segítettek az én drágámnak fű alatt elintézni, így Sarah mesterkedései miatt nem kellett napokat egymástól távol töltenünk. Egyszóval minden jól alakult, ez a kirándulás lesz a korona.*
-Remélem felkészültél és sokat edzettél, mert estig gyalogolni fogunk. *Mosolyogva fordultam Demetrius felé és hagytam a tájat magányosan elsuhanni magunk mellett. A park nem volt messze a moteltől, hamarosan kiszabadulunk a nagy természetbe és Oberon is kirohangálhatja magát. *

Kirándulás ◊ zene ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊

Tárgy: Re: Depew park Szer. 22 Ápr. - 10:35

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Depew park Szer. 29 Okt. - 13:08

Nathaniel & Honora

Nagy cikiben lettünk volna, hogyha csak úgy ukkmukkfukk kioltja a képességemet. El is felejtettem, hogy mit tud, így óvatlanul nyúltam felé, hogy szórakoztassam kicsit, de szerencsére nem lett belőle baj. A kérdésére felnevetek, őszintén, tisztán, gyermekin csilingelőn.
- Egy kis játék! – kacsintok rá, észre sem véve kezének remegését. Amit nem akarok, azt gyakran tudat alatt nem is veszem észre. Védekezőmechanizmus ez is.
- Én hát! Amióta nem találkoztunk, fejlődtem egy keveset. Már nem csak magam tudok felsétálni bármilyen falon ilyen extrém verzióban, de akit megfogok, azt is tudom magammal vinni. Ezért váltott nézőpontot neked is a világ. Szerintem vicces, legyél már feldobva egy kicsit te is! – nézek rá kérlelőn. Csak azért nem bököm vállon, mert mégis egy híd korlátján ülünk, nem akarom megborítani az egyensúlyát.
Döbbenten meredek rá, épp úgy, mintha szellemet látnék. - Miért gondolod, hogy hagyom, hogy velem gyere és bajba keveredj esetleg te is? – a döbbenet átmegy széles mosolyba és vállvonásba. - Bár felőlem! A végén még jó is lehet, ha kiderül, hogy nincs veszély, de akadt társaságom, szóval köszönettel elfogadom, gyere!
Látszólag nagyon könnyen veszem ezt az egészet. Látszólag. Az igazság viszont az, hogy még mindig ugyanolyan nehéz, mint a legelején. Minden egyes ilyen találkozás – ha veszélyes, ha nem – vagy csalódással, vagy fájdalommal jár, ha nem tudok meg semmit a férjemről, akkor azért, ha igen, akkor pedig azért. Annak viszont semmi értelme, hogy folyamatosan a világ tudtára adjam, hogy valami gáz van az életemben, ezért egy könnyed vállvonással és mosoly ízével az ajkaimon lendülök tovább. Aki érdemes rá, hogy ismerjen, annak úgyis feltűnik, hogy ez csak porhintés.
- Cuki vagy, köszi! – mosolygok rá, hogy aztán el is komorodjak. Más tragédiája mindig le tudja törölni a mosolyt az ajkaimról, míg a magamé csak még szélesebbé teszi. Furcsaság.
- Ettől még a részvét az részvét. Ha szeretted, ha nem, az apád volt. – jegyzem komolyan. Nem sért, hogy hárította a kedvességemet, egyszerűen csak ami a szívemen, az a számon. - Megkérdezhetem, hogy mennyi idős? És a gyerek apja eszerint nincs vele.. – kérdezek és következtetést vonok le. Egyik sem tapintatos, de szükségszerű, így nem önt el szégyenérzet miatta. - Ha így van, ha nem, akkor is barom az, aki azt gondolná, hogy meg tudnál ölni akárkit. Mindig csak segítesz, így ismertelek meg, s most is ilyennek mutatkozol. Botlani szabad, de itt van a lett volna. Okod lett volna, de nem tetted. Amúgy.. – billentem enyhén oldalra a fejem. Megint olyan kérdés tör fel belőlem, amit más ember inkább kétszer átgondol és nem tesz fel. Én nem ilyen vagyok. - ..mi okod lett volna?
Megint csak felnevetek, körülbelül ugyanazzal az ízzel és felhanggal, mint az előbb.
- Én úgy gondoltam, hogy itt és most a híd szélén, de este is megfelel. Viszont Halloween közeleg, szóval ne számíts semmi átlagosra. – vezetem elő kicsit se óvatosan azt, hogy megint előtört a jelmezmániám. Amikor először találkoztunk, akkor kalózként rohangásztam az utcán, mert éppen róluk tartottam előadást, s elkapott a hangulat, szóval a mostani megjegyzésemen és elővetített jövőképen se kell Nate meglepődjön. Maximum nem jön elém, de azt meg nem nézem ki belőle.
- A Hudson-ban lakom. - adom meg a motel nevét. Idevalósi, csak tudja merre van. - Hányra jössz? – kérdezek vissza lelkesen. Ennyit arról, hogy súlyos témákról beszélgetni megöli a hangulatot. Én makacsul ragaszkodom a vidámsághoz, ez tart életben. A táncos találka lehetősége pedig felvillanyoz, randinak meg eszemben sincs felfogni. Soha az életben nem randiztam, nem hazudok, hogyha azt mondom: lilám nincs róla mi az. Ez valahogy kimaradt. A férjemmel való találkák sem mentek randiszámba nálam, nem vagyok az a típus, akit az ilyesmi érdekel. Még ehhez is túl bohókásnak születtem, azt hiszem.

Tárgy: Re: Depew park Hétf. 27 Okt. - 13:08

Csodálkozva mosolygok rá, nem értem, amit mondani akar. Hagyom, hogy megfogja a kezem és szavaira már állok is fel, meglepettség ide vagy oda.
A megforduló világra megszédülök. Rugalmas vagyok gondolkodásban, legalábbis mindig így gondoltam, ám ez túl sok. Bekapcsolna védekező képességem és kioltaná Honoráét, egyben keresve a megfelelő valóságrészt, visszamozgatnám magunkat a korlátra, a fizika ismert törvényeinek megfelelően. Ám mielőtt megtenném, már ismét ott ülök, ahol eddig voltam.
A szívem a torkomban dobog, remeg a kezem.
-Ez mi volt? – falfehér vagyok, nem tudtam feloldódni. Talán pár hónappal ezelőtt még élveztem volna, most még benne vagyok abban a káoszban, amiben eddig voltam az elmúlt időkben.
Kérdés merül fel bennem.
-Ezt… te csináltad? – nem vagyok benne biztos. Nem foglalkozom a képességemmel, csak annyira, hogy … sehogy. Beszippantott a jelen és fogalmam sincs, mi is van ezen a téren.
-Ez nem így működik. – méltatlankodom. – Csak nem hiszed, hogy ezek után hagylak egyedül odamenni? – megingatom a fejem. – Szó se lehet róla.
Nem, mintha az elmúlt idők bizonyítása alapján bármit is tennék tudni. De legalább fedezéknek jó leszek. Másra úgysem vagyok használható. Keserű kritikám van magammal szemben, mert igaznak tartom.
Elkomolyodom. Ismerem életének ezen részét, elmondta. Mintha apámat látnám az esetben, még ha másként is. Akkor nyilvánultam meg úgy, ahogy ritkán teszem. Elmondtam, hogy addig ütném, amíg mozog. Sosem voltam agresszív, de abban nőttem fel, ami azzal jár, ha egy ember úgy viselkedik, mint apám vagy mint Honora férje.
-Segítek. – komolyan bólintok. – Már nem fogsz tudni levakarni. – mosolyodom el.
A védés, mások támogatása mélyen belém ivódott. Talán ezért lettem inkább orvos, mint ügyvéd. Helyrehozni, ami elromlott. Nem a világ szerint, hanem az egyén szerint.
Sejtem, hogy a pár mondat kemény lehetett. Nem vagyok rideg ember, a megszokott férfi típus. A tyúkapó jobban illik ehhez. Éppen ezért másképp reagálom le a helyzeteket is. A mosolyom szomorú felhangú lesz.
-Nincs miért. Senki halála nem jó, de apámat nem szerettem. – igazából nem akartam elhinni, hogy meghalt. Hogy vége. Nincs több menekülés, nem kell újból átesnem azon, amin akkor átestem és a biztonságérzetemet, ami amúgy sem volt tökéletes, teljesen lezúzta.
-Átadom neki. – mosolyom boldoggá változik. Örülök Haleynek, még ha úgy vélem a terhessége korai, mellszélességgel támogatom, bármiben dönt. – Úgy döntött, vállalja az anyaságot. – nagyon büszke vagyok rá. És szörnyen aggódom érte, értük.
-Apám nem balesetben halt meg. És a lehetséges gyanúsítottak mindig a családtagok. Nekem elég okom lett volna végezni vele. – megrándul a szám széle. Szó se róla, ott nagyon a határán mozogtam, hogy végezzek vele. De nem véletlen lettem orvos. Nem tudom folytatni. Ha hosszabb távon gondolkodok, csak a legjobb történhetett. És ez nagyon nyomaszt.
-Két hét? – máris elsöpri a saját gondomat Honora, rá figyelek.
-Nincs mit. – eszembe sem jut hirtelen, hogy nem esett volna le, a képessége megtartotta volna.
-Volna… - tekintek rá. – Mondjuk este? – nem randi, a mi kapcsolatunk más. És egy kis tánc, egy kis vacsora belefér. – Eléd mennék.
Honorával jó együtt lenni, kedvelem a habókos természetét, a spontaneitását. Éppen ezek hiányoznak belőlem.

Tárgy: Re: Depew park Hétf. 27 Okt. - 1:05

Nathaniel & Honora

Megakadok, még a levegő is bennem reked. - Ha velem vagy, akkor nem ugrasz, maximum lesétálsz. Állj fel!
Anélkül, hogy szólnék valamit még, megfogom a kezét, s kiterjesztem a képességemet. Előrelépek, mintha csak a levegőbe akarnék sétálni, de perspektívát vált a világ, s ahol eddig ültünk a korláton, az tűnik függőlegesnek, a híd függőleges része meg, ahová eddig a lábunkat lógattuk – vagy legalábbis én lógattam – az lesz vízszintes. Nekem nem fura, hogy így más szögből látom a világot, de talán Natenek érdekes lesz, hogy biztos talajt érez a lába alatt – vagy ha nem állt fel, akkor a feneke alatt -, holott ha körülnéz, nem áll – ül - a talpán – hátsóján -, hanem vízszintesen kvázi nézőpont szerint lebeg. Addig nem engedem el a kezét, amíg vissza nem csinálom, s újra nem ülünk a rendes helyünkön, úgy, ahogy az előbb.
- Így valahogy! – jegyzem mosolyogva. Mindig könnyelműnek tűntem, hogyha a képességemet használtam, de tulajdonképpen nem vagyok az. Megnéztem, nem láttam közeledni senkit, így nem buktattam le magunkat.
Ő nem nevet, én igen. S lám, ott bújik ebben is a keserűség, meg a lemondás is. Sejthettem volna, azt hiszem.
- Megfelel, de igazán nem szükséges. Amennyiben ezt úgy kell értelmezni, ahogy értelmezem, úgy eszemben sincs téged is bajba keverni. Nem azért kértem találkozót, hogy aztán a nyakadba sózzam a terheimet. – hárítok és mentegetőzöm valamint féltek és visszakozom is egyben. Sosem akartam kihasználni senkit, pláne nem azokat, akiket barátnak tekintek. És Natere így gondolok. Nekem a barátság nem az áttalálkozott évekről szól. Ez egy érzés, ami vagy kialakul bennem, vagy nem. Nem változtat rajta, hogy milyen rég láttam vagy akkor mennyit ismertem meg belőle és az sem, hogy ő viszonozza-e.
- Csak annyit, hogy ismeri a volt férjemet és tudja hogy hol van a gyermekem. – nem a gyermekünk. Nem gondolok a férjemre úgy, mint apára. Nem tartozik sem hozzám, sem a gyerekhez. Akkor sem, hogyha a „volt” nem is annyira volt. Hiszen nem tudtam elválni valakitől, aki eltűnt nyomtalan.
- A nevét nem árulta el, csak egy helyszínt adott, ahol találkozhatunk. És egy időpontot. Gondoltam előbb körbeszimatolok, bár lehet, hogy számít rá. – vállat vonok. Nincs bennem félelem. Többet vesztettem már el, mint amennyit még félnék elveszteni. Nincs semmim, csak a saját életem. Az meg nem érdekel, a gyermekemért odaadnám, ha csak egyszer láthatnám megint, akkor is. De esztelen nem vagyok azért. Vakmerő talán, de nem vak.
Már. Értem, tehát nem mindig volt ez így. Feszült figyelemmel várom a válaszát. Nem értem, hogy miért mindig a jó emberek szenvednek. Most is csak döbbent értetlenséget csal elő belőlem az, amit hallok tőle.
- Szent szűz! – nyögök ki csak ennyit, majd összeszedem a gondolataimat. - Először is részvétem. Másodszor gratulálok a húgodnak így látatlanban. – a terhességhez szoktak általában. De a „már igen” és az apa halála és gyanúsítottság közé való sorolás nekem nem azt jelenti, hogy ez jó hír, így megkockáztatok egy kis kiegészítést. - Már ha van mihez és örömhírnek éli meg. Harmadszor pedig ki volt az a barom, aki éppen téged gyanúsított? - egyelőre ragadjunk le itt. A megölésre – mert a természetes halál nem von maga után gyanúsítottakat - nem térek rá. Nem vagyok szemellenzős, de van akiből semmi rosszat nem nézek ki, pláne nem ekkorát. Nate sosem tűnt pszichopatának, márpedig aki megölné az apját az az. Szóval a kérdésem tök jogos. Ki volt az a vak barom? Pff, nem véletlen az a véleményem az igazságszolgáltatásról, ami.
- Jó tágra vette az intervallumot, két hét múlva ilyenkor kell ott lennem. – észre sem veszem, hogy kiültem annyira a szélére, hogy a nagy gesztikulálásban – ami amúgy szokásom – és a láblóbálásban láthatólag megbillenhetnék.
- Hopp! – szalad ki ennyi a számon, amint közelebb von. Nem mondom, hogy nem jövök zavarba a törődésétől meg attól, hogy ilyen közel kerülök hozzá. Annak ellenére – vagy pont azért – mert egy végtelenül nyitott, szertelen nőszemély vagyok, életemben csak egy férfihoz voltam közel, fizikálisan is és lelkileg is. A többitől – vagy ők tőlem – mindig nagyobb távolságot tartottam annál, mint amilyenbe most Nathaniel beránt. Nem zavar, nem értem félre és nem gondolom túl. Értékelem a kedvességét, rámosolygok. - Köszi! – jegyzem, miután rendeztem meglepett ábrázatom. Az eszembe sem jut, hogy az előbb már igencsak prezentáltam: nem esem le sehonnan. Áldásos ez a képesség, amíg valakit érintek, arra is ki tudom terjeszteni. Amióta tudom kezelni, még csak nem is sodor kellemetlen helyzetekbe, csak ha azt akarom. Vagy ha óvatlan vagyok.
- Van kedved táncolni? – viszonozom a kedvességet egy őrült ötlettel. Hogy ez most honnan jön? Nem lényeges. Úgy nézek rá, mintha csak egy bálteremben kérdeztem volna ezt, ahol szól a zene, s nem egy park hídkorlátján ülve. Egész meggyőző tudok így lenni, helyes. Helyesen őrült, hogy őszinte legyek. Mindenesetre nagyon várom a válaszát, de azt láthatja: nem nagyon vagyok képes egy „nincs”-et befogadni.

Tárgy: Re: Depew park Szomb. 25 Okt. - 23:41

Nyugtázom, hogy nem gond neki, hogy várt rám. Legalábbis ez az olvasatom. Mostanra már mindent inkább saját olvasatként veszek. Az a bizalom, következtetés, hogy ahogy gondolom, az úgy van, apám jól keresztül vágta. Valahol önző lettem, holott inkább csak becsukódtam. Ismét. Belenyugodtam dolgokba és hagyom, hogy átfolyjanak rajtam, felettem dolgok, események. Már nem kapálózom ellenük. A magabiztosságomnak már csak árnyéka vagyok, a nyugalom maradt meg. Már nem tudok elsüllyedni. Nincs hova.
-Nem. – tekintek le. – Inkább leugrom. – félmosoly, majd vissza felegyenesedem és Honora felé fordulok.
A furcsa válaszra hallgatok. A kérdésére majdnem hangosan felnevetek és elég keserűen. Tenném, de nem teszem.
- Ha azt mondom, veled tartok, akkor az válasznak megfelel? Mondott még valamit?
Nem tetszik ez nekem. Apám és a sajátom, nemrég lezajlott esetét mutatja.
-Miben tudok még segíteni, ezzel kapcsolatban?
Nem tudom, pontosan mire lenne szüksége és inkább kinyitom a kaput.
-Már igen. – nincs. A kontrollálhatatlannak vélt képességem, apám halála, a húgom esete. Mind olyan apró és mégis jelentős adalékok a káoszhoz, ami körbevesz, hogy már nem is akarom irányítani. Hagyom, hogy maguk rendezzék el magukat és én meg úszom az árral, az aktuális kérdést elővéve.
Aztán rátámaszkodva a könyökömre, úgy válaszolok.
- Az apám meghalt, a húgom terhes. Múlt héten vonták vissza a helyelhagyási tilalmat, mert gyanúsított voltam apám halálában. – így nem is tudtam Portlandbe utazni, hogy intézkedjek, még a temetésre is kísérettel mehettem el. Vicc.
- Mikorra kell odaérned? Vigyázz, leesel! – fogom meg a karját az egyik nagyobb kalimpálásban és magam felé vonom.

Tárgy: Re: Depew park Csüt. 23 Okt. - 21:24

Nathaniel & Honora

Nem számít, sose számított és most sem fog elkezdeni számítani. Nem vagyok ős9reg ent, de az idő mint olyan számomra egy ideje másodlagos. Teljen a napok, múlnak a percek és én nem figyelek oda rájuk, mert nem akarok tudni róluk. Kedves mosolyomban ez a fajta nemtörődömség ül, ahogy Natere nézek oldalvást.
- Nem. – válaszolok azért, bár hozzátette, hogy nem kérdezte. Egyáltalán nem undok ez a visszavágás, csak egy tényközlő válasz, mely útnak indul gyakran mosolygó ajkaimról. Mondják, nem az az igazi kín, ha könnyektől vagyunk elázva, hanem amikor belső világunk darabjaiban van, de mégis képesek vagyunk mosolyogni. Mert ha mosolyogsz, azzal szebbé teheted egy vadidegen napját. És én szeretném, ha legalább másnak jó lenne.
- És te nem fogsz leesni? – kérdezem, nem téve hozzá, hogy nem kérdeztem. Van valami csintalan a hanglejtésemben, régebbről is emlékezhet rá. Kicsit gyermeteg, ahogyan a mosolyom is. Nem úgy tekintetem komor-szomorú csillanása, mellyel sajnos nem tudok mit kezdeni. A szem a lélek tükre ugyanis.
- Te voltál a legközelebb. – zárom ezt rövidre, majd aztán gondolok egyet és mégis folytatom. Szórakozottan a fülem mögé tűrök egy kósza, szőke hajtincset.
- Megkeresett egy férfi a férjem ügyében. Nem árulta el a nevét, de ide nem messze kért tőlem találkozót. Még nem mondtam igen. Előbb tudni szeretném, hogy mennyi az esélye annak, hogy rossz lóra teszek. Te itt élsz. Milyen errefelé a közbiztonság, ha érted, hogy mire gondolok?
A férjem kapcsán ismerkedtünk meg anno, szóval sejthetőleg emlékszik rá. Hozzá is úgy jutottam el, mint mindenki máshoz: más mutánsokban próbáltam szövetségest lelni. Jó az, ha az embernek vannak kapcsolatai.
- Minden rendben van veled? – a kérdés csak félig udvariassági. A mély levegő csalja elő belőlem gyanakvóbb énemet.
Amióta van nekem elég bajom, azóta igyekszem a saját problémáimmal nem törődni, de másokéival annál többet. Nem vagyok egy beleérző jellem, de teljesen süket sem vagyok a jelekre. Viszont tévedni szoktam igen gyakran, így a mostani kérdést is csak félig-meddig burkolom aggodalmas köntösbe. Nem kell, hogy túlzásba essek, aztán meg kiderüljön, hogy félreértelmeztem a jeleket.
- Rég láttalak. – érkezik sebtiben a magyarázat is arra vonatkozólag, hogy miből gondolom, hogy baj lenne. Rég láttam, tehát ha most nem olyan, mint volt, akkor baj lehet. Illetve egy másik olvasatban: rég láttam, tehát ha nincs baj csak félreértelmezem a jeleit, akkor az azért van, mert már elszoktam a gesztustárától.
Még mindig a lábaimat lóbálom a víz fölé lógatva azokat, de közben ezzel a gyerekes mozgással ellentétben mélységes komolysággal, fürkészőn nézek oldalra Natere. Ez a kettősség belőlem talán sosem múlik el.

Tárgy: Re: Depew park Szer. 8 Okt. - 20:41

Honora & Nathaniel

Nem firtatom tovább, hogy sokáig várt-e. Ezek szerint nem számított. Visszamosolygok rá.
-Ömmm… - húzódom arrébb, majd ösztönösen nyúlok felé, nehogy leessen. Nézek rá egy darabig, végül felpattanok én is és mellé ülök.
-Nem fogsz felf… nem kérdeztem. – emelem fel a kezem. Szakmai ártalom mindenki egészségéért aggódni.
Törökülésbe ülök és a térdeimre rakom a könyököm, úgy lógatom le a kezem, előre dőlve kicsit. A mélység mindig vonzott. Ha így és itt maradok, ebből fejes lesz.
-Térjünk a lényegre. – valahogy azt logikázom ki, hogy szeretne túllenni rajta. Elvégre ezért hívott. És tartok attól is, főleg, mióta jóapám tett arról, sose érezzem magam biztonságban, derült égből bármi lecsaphat, bármikor, és arra figyeltem fel, hogy sosem hagyom tologatni a dolgokat és némileg feszültebb is lettem, amit még, remélem, tudok leplezni.
-Már csak az a kérdésem ebben, hogy ebbe a képbe hogyan jövök én?
Egy ideig bámulok a lefelé. Veszek egy nagy levegőt, de csak gondolatban mondom ki.
~Apa meghalt. ~
Nem tudom, miért nem mondom ki. Egyenes a hátam, ahogy tartom magam, de még nem gyógyultam meg teljesen. Sem fizikailag, sem lelkileg. Ezért foglalkozom mindenki mással. Nekem ez a gyógyír. Féloldalas fejtartással tekintek felé, miközben válaszol. Örülök, hogy összefutottunk. És hogy ez az összefutás tovább folytatódott, egy ismeretségben.

Tárgy: Re: Depew park Pént. 26 Szept. - 22:11

Nathaniel & Honora

Nincs bajom a várakozással, főleg akkor nem, hogyha vizes közegben tehetem. Már úgy értem, hogy víz közelében. Szerintem engem halnak teremtettek, vagy tudom is én, de a lényeg az, hogy most a híd kőkorlátján ülve is a víz csobogását hallgatom alant, s annyira elvagyok vele, hogy szinte fel sem tűnik, hogy mennyi idő is múlt el.
- Szia! – intek vissza, majd amikor a közelembe ért, akkor válaszolok a kérdésre is egy laza vállvonást követőn.
- Őszintén? Gőzöm sincs! Köszi, hogy eljöttél. – jutalmazom Natet egy mosollyal.
Nem akaródzik lepattanni a korlátról, inkább helyet mutatok magam mellett, ha esetleg fel akarna ülni. Átfordulok ültemben úgy, hogy ne a híd belseje felé, hanem a víz fölé lógassam a lábaimat. A világon semmi félelemérzetem nincsen ekképp, soha nem is volt. Falat mászom, van edzettségem a mélységre, s ez a híd különben sincs magasan.
- Mondjam rögtön s utána evezünk kedélyes vizekre, vagy vezessük fel könnyedén a találkozást és vágjak bele az okokba később? – ajánlok választási lehetőséget könnyedén.
Nekem igazán mindegy, hogy mivel indítunk. Ha már ennyi éve nem találkoztunk, akkor nem csak érdekből szeretnék Nathaniellel beszélgetni, ezért is vezetem fel így a dolgokat. Hogy ezt megértse. Ugyanakkor azt meg én fogom megérteni, ha a „szakmaiságon” kívül ő meg másról nem akar beszélni. Majd kiderül. Azt megszokhatta, hogy kissé furcsán működöm. Nem mondom, hogy flúgus lennék – hiába mondják mások – de amit gondolok, azt mindig megszövegezem. Csak nem mindig az általánosan elfogadott normákhoz illeszkedőn.

Tárgy: Re: Depew park Pént. 19 Szept. - 18:33

Honora & Nathaniel

Húzós éjszakám volt, a tömegbalesetek sosem a kívánságok netovábbja. Makacsul ragaszkodom ahhoz, mindenki a lehető legjobban vészelje túl mindezt. Egyszerre több helyen azonban nem lehetek. A legborzasztóbb volt megmondani a várakozó családnak, hogy a fiukat már ne várják haza. Túl sokban nem reménykedhettek és a remény minden perccel fogyott, időt pedig nem tudtam nyerni a számára. Így akarták.
Szeretem a kórház kápolnáját. Tele van reménnyel és fájdalommal is. Az előbbibe kapaszkodok mindig, ha odamegyek. Mielőtt hazamentem volna, ott töltöttem egy jó negyedórát, kellett a lelkemnek. A többi sikerre és a levont tanulságokra figyelek, és hálát adok, hogy vannak, akik életben maradtak. És azokért is imádkoztam, akik már nem lehetnek ez után itt.
Az ébresztő még időben csipogott, hogy elkészüljek. Annyira már nem vagyok nyúzott, az alvás mindig segít.
Egy erős kávé, Roberta reggelije mindig helyre tesz, készüljön az a nap bármely szakában.
A parkba szándékoztam előbb menni, és utána még venni pár dolgot a gyerekszobába, amiket szükségesnek tartottam, mert sok balesetet láttam már ebből.
Ahol megbeszéltük, ott láttam meg. Levettem a napszemüveget és ha felém fordult esetleg, akkor intettem neki.
-Szia! Régóta vársz? – nem szeretek késni. Nem fogok rákérdezni, ajtóstul rontani a házba, miért keresett meg telefonon. Hagyom, hogy rászánja magát és a neki megfelelő időben ráterelje a szót.

Tárgy: Re: Depew park Csüt. 18 Szept. - 20:27

Nathaniel & Honora

Rég utaztam úgy, hogy nem egy helyettesítő állás szólított el elfoglalt helyemről. A rég nem azt jelenti, hogy soha, ezt nem állíthatom, de mégis most valahogy furcsa rossz érzés kerített hatalmába. Állítólag van itt egy férfi, aki tud valamit a férjemről, de a nevét nem volt hajlandó elárulni, így felettébb gyanakodva állok a kérdéshez. Pont ezért kerestem fel telefonon – nem kevés kutatást igényelt, elég szétszórt vagyok, ami a másokról őrzött papírjaimat, feljegyzéseimet illeti – egy régi ismerőst, akiről legalább tudom, hogy kiféle-miféle. Erős nagyítás lenne az, hogy ismerem, parasztvakítás, de mondjuk, hogy vannak róla fogalmaim, hogy kicsoda, emlékszem az arcára – nehéz lenne elfelejtenem, hisz nagyon hasonlít karakterében a férjemre, amikor a nevén nem nevezett nem viselt szemüveget, akkor szakasztott olyan volt, mint Nate.. bár lehet, hogy ennyi év után csak a memóriám szórakozik velem – és az is megmaradt bennem, hogy amikor legutoljára beszéltünk a mostani előtt, akkor kifejezetten kedves volt. A kedves emberekre mindig emlékszem, de akkor különösen, ha van a kedvességük mögött valami olyasmi is, amit nem tudok megfejteni. Szeretem az ilyesmit, lefoglalja a gondolataimat és arra ösztönöz, hogy ne foglalkozzam a múltammal, csak a jelenben éljek. Üdítő társaság, mondjuk úgy.
A parkot nem ismerem, de némi kérdezősködés után sikerül megtaláljam. Mondjuk szép is lenne, ha egy ekkora parkot eltévesztenék! Szép lenne, de nem meglepő. A memóriámmal nincsen baj, épp csak amikor tájékozódókészségért kellett sorban állni a teremtőnél, akkor én valahol elalhattam. Azt sem találom meg, ahol már milliószor jártam, pláne nem egy új helyet. És akkor térkép még nem is volt a kezemben! Ha azt megkaparintok egyet is, úgy elkavarodok, mint még soha.
- Itt jobbra? Köszönöm, nagyon kedves! – mosolygok egy galambokat etető idős nénire, majd a megadott irányba fordulva már észre is veszek valami hídfélét. Az kell nekem, szeretem a vizet. Mindegy, hogy álló, folyó, eső.. megnyugtat valamiért.
Felsétálok a hídra, a kőkorlátra telepszem, ölembe húzom a táskámat. Várni mindig tudtam, annak ellenére, hogy sosem szerettem. De ez ilyen, az életem amúgy is egy gigantikus várakozás. Eggyel több vagy kevesebb alkalom már igazán nem oszt és nem is szoroz.

Tárgy: Re: Depew park

» Central Park Zoo
» Jurassic Park
» Joe Bohrdrum park
» Volunteers Park
» Central Park