Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés

First topic message reminder :

Aiden, Hope & Amber

True lies

Amikor elváltunk Hope-pal akkor még nem tudtam, hogy miért kérte el a címemet, ez viszont hamar kiderült. Küldetni akart magának valamit, méghozzá az én címemre. Ha egy kicsit paranoiásabb lennék, akkor alaposan meggondolnám, hogy hozzam-e el a csomagot, méghozzá egy szórakozóhelyre, hiszen ki tudja mi van benne. Azzal nyugtatom magamat, hogy fényképek, vagy ilyesmi, hiszen maga a doboz egyébként nem nagy, elfér a táskámban, még a csomagolását sem téptem fel, hiszen Hope-é. Ő egyértelműbben rám van utalva, Aiden ezzel szemben nagyon komoly, még az is megfordult a fejemben, hogy most, hogy megtaláltuk a hugát, többé nem is akar látni, csak azért kérte a segítségemet, mert Hope erőltette rá ezt a véleményt. Mindenesetre amit kértek, azt megtettem, bementem a felfüggesztésem ellenére is az őrsre, mintha csak a papírjaimat rendezném. Szerencsére Adam nem volt ott, örülök, hogy el tudtam kerülni, pocsék érzés lett volna, ha magyarázkodnom kell, netán ismét a hátsómat markolássza. Amit kért tőlem a testvérpár, megvan az információ, nem is gondoltam volna, hogy igazuk lesz. Úgy tűnik valóban vannak köztünk ilyen különleges alakok, mint Hope például, Aiden mutatványát még nem láttam, de ha segíteni akarok nekik ebben az egész családi vírusos, szövevényes dologban, meg kell bíznom bennük. Csak remélhetem hogy most nem jön Aiden, ha nem vagyok a szíve csücske, akkor kár egymás idejét rabolnunk azzal, hogy úgy kell tennie, mintha kicsit is szimpatikus lennék. Végülis tettem a dolgomat, nem kell miért hálálkodnia. Szívesen tartom a kapcsolatot a húgával, aki mindig olyan lelkesen beszél velem, mintha a személyemben minimum egy nővért kapott volna. Belépek a disco ajtaján, végeredményben nőknek ingyenes, úgyhogy ha nem maradunk sokáig, az sem baj. Hogy miért éppen itt találkozunk? Nem tudom, szeretek táncolni, lehet, hogy a dumcsi után iszom egyet, és maradok. Végülis nem vagyok szolgálatban, és még ki tudja, hogy meddig nem leszek. Most a bárpultnál ücsörgök, még csupán egy virgin koktélt iszogatok. Fekete harisnya, és piros szoknya van rajtam, magasított sarkú cipellővel, felülről egy fekete, áttetsző blúz, és bőrkabát. Olykor a főbejárat felé pillantok, hogy mikor tűnik fel Hope, a dobozt pedig a táskám rejti. Még csak kilenc körül lehet, a hangulat még bőven alakulóban, fogjuk hallani egymás hangját.

Amber in trouble

finding to blonde charmer

Beharapom a számat, amikor Hope közli, hogy aggódik Aidenért. Erre inkább nem mondok semmit, holott nagyon is megvan a véleményem. Akkor nem aggódott a bátyjáért, amikor eltűnt a szeme elől egy laza másfél évre? Az én kanapémon aludt a srác, vagyis én nála, de ez most mindegy. Nem volt nála kakaópor se, nekem kellett pizzát rendelnem, mert ő még rendes kaját sem evett, nem volt élete, amíg meg nem találta a szőkeséget. Erre most ő tűnik el. Érdekes család, néha már az idegbaj kerülhet tőlük, de sajnos rám is átragad az örökös aggodalom, a feszültség, hogy mi állhat a háttérben. Ha az apjuk tényleg valami különleges ürge volt, vírusvegyész, vagy micsoda.. Akkor valóban sokaknak állhatott az útjában. És ki tudja, hogy az öröksége milyen átkot hordoz magában. Én is indulnék viszont, hogy ha már Hope ennyire be van sózva, de a „macska” direkt játszik az idegeinkkel, jogos a szőke kicsi barátnőm elszólása, hogy lassan lecsapja. Mégsem kapunk választ, csalódottan forgatom a fejemet, és dobom ki a kajás dobozokat, mert ha a kutya megérzi, felforgatja érte a lakást. – Hogy az a.. Mindegy, menjünk, nincsen jobb ötletem, még több mint egy óránk van. Kérdezősködünk, és nem vállunk szét. Már nem hiszek a több szem többet lát elvében. Vigyázok rád. – Egyrészt én vagyok a felnőtt, meg a zsaru is. Gyorsan átveszem a cipőmet, edzőcsukát húzok, abban lehet szaladni is. Remélem, hogy Hope nem fogja bevetni a zavaros képességét, mert az ugye halálos következményekkel járhat, és elég volt már a gyilkolásból. Az elrablóknak a rács mögött a helyük, akár életfogytig! – Na gyerünk, legalább valami ötlet. Ha pedig zsákutca, akkor vissza Robertsonhoz! – Sietünk le, ott megint leintek egy taxit, ezúttal bernáthegyi nélkül. A jó életbe, rá fog menni az összes pénzem a taxizásra, direkt járok robogóval.. Ha már ott vagyunk, akkor elsőként a parkoló autókat lessük meg, hátha rálelünk, beszólni azért mégse akarok a kapitányságra, hiszen nem kérhetek meg senkit hogy nyomozza le. Fel vagyok függesztve, a diszpécser tojna is rám.

:hug: || ©

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Nem mindegy? Tárom szét a karjaimat a kérdésére. Tudom, hogy próbálja enyhíteni az idegességemet, de nem sikerül. PEdig már elmeséltem párszor miért tűntem el azután is, hogy sikerült megszöknöm, hogy miért akartam, hogy Aiden azt higgye meghaltam. Őt védtem, mert biztos voltam abban, hogy ha Jason rólam mindent elmondott, akkor Aidenről is. Nem lett volna nehéz kitalálni vagy bizonyítani, hogy Aidennek is van valamilyen képessége, végül is a DNS-ünk elég hasonló. Legfeljebb bakot lőnek ha még sem, nem kerül semmibe. *-Nekem nem csak hiányzik, hanem aggódom érte. Féltem, hogy baja esik vagy felhasználják ahogy engem. Ha kiderül….*És ezen a ponton befogom a számat, mert eszembe jut a macskagyerek és neki nem kellene tudnia rólunk. Már így is sokat tud, az a feneség, hogy ami minket érdekelne, azt nem hajlandó megosztani velünk. Tényleg nagyon szeretnék nekimenni, és az, hogy kimondom már Ambert is cselekvésre sarkallja. A kis szemét azonban csigalassúsággal eszik. Most komolyan, aki halál éhes az fal mint egy disznó, de nem, ő még hatásszünetet is tart, nem hiszem el, hogy csak levegőt vesz. Csak az tart vissza, hogy nélküle jó eséllyel sem tudunk semerre sem elindulni, de egy kicsit kételkedem is benne. Mi van ha csak minket hallgatott ki és az alapján hozta össze a sztorit, most meg kábít minket a zabáért? Mielőtt még visszaváltozna, lekeverek neki egy pofont amivel egy kicsit jobb érzés.* -Ezt a szarakodásért! *Emelt fővel indulok ki a lakásból, azt sem várom meg, hogy elinaljon. Amikor Amber utolér, tőle kíváncsiskodom a srác szavahihetőségéről. *-Szerinted igazat mondott vagy csak kamuzott? Ha kiderül, hogy csak kamu volt, minden macskát kiírtok a környéken. *Akármivel is megyünk a kikötő a cél, de hiába tudjuk – vagy sejtjük – hogy milyen kocsit keressünk, a kikötő bazi nagy. *

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

A kölyök láthatóan tényleg nagyon éhes volt már, mert úgy fal, mint aki két napja nem evett, és ki tudja talán így is van. Nem nagyon zavartatja magát a kitörések hallatán és a miatt sem, hogy ennyire mérgesek rá. Láthatóan nem érdekli az egész. Jó eséllyel épp elég régen él már az utcán, hogy szinte érzéketlen legyen, vagy legalábbis közel álljon hozzá és ezért is eszeget tovább és nem böki ki a rendszámot, csak a kis hatásszünet után hajlandó rá, meg persze amikor már kellően tele van a hasa.
- Eszem ágában sincs belekeveredni. A kikötő felé hajtott el, hogy aztán merre ment... és a rendszám... - természetesen azt is elárulja, még a kocsi színe is kiderül és a fajtája, egy kék Corvette. Ez alapján talán még esélyük is van megtalálni, viszont aztán egy villanással változik vissza megint macskává, a maradék pitét a szájába kapja és ahogyan jött úgy tűnik el az ablakban, hogy a tűzlépcső mentén sasszézzon el lefelé. Valószínűleg inkább a saját irháját menti, mint hogy más valakinek segítsen, de legalább talán már van egy cél amerre elindulhatnak.

Amber in trouble

finding to blonde charmer

- És akkor már halmozzuk is az élvezeteket? – Kacsintok rá vidoran, azért ez mégsem úgy megy, hogy rontsunk a helyzetünkön. Megkedveltem őket, hosszú idő után az első barátaim lettek, akik nélkül nem teljes az életem, sőt, fizikai fájdalmat okoz, ha nem hármasban költünk egy egy vacsorát, szinte már itt laknak nálam, ami tekintve, hogy a bernáthegyi önmagában is két embernek felel meg, így már öten zsúfolódunk be a garzonomba. Már így is komoly felelőtlenség volt tőlem, hogy toronyházban lakom, pedig a dögének a kertvárosban lenne a helye. Vagy minimum valami fenyves hegyoldalban. – Én is unom, nekem is hiányzik, na! – Förmedek rá, de aztán elnézést kérően forgatom rá a borostyánszín szemeimet. Nem akarok én bántani senkit, csakis végre békét, de egyre messzebb jutunk tőle. Az újdonsült vendégünk már csak hab a tortán, de eléggé kiakaszt, hogy így átvert minket, le is dobálhattuk volna a ruháinkat.
- Oké, na akkor viszont elég a pofázásból, velünk jössz, mert ez így szemétség, amit velünk tettél. Semmi jóérzés nincs benned, hogy még kajával is lehúzol. – Még hagyom, hogy ami a szájában van, azt lenyelje, de aztán indulunk kifelé, mert már én is tiszta ideg vagyok, mert már indulhatnánk. Szorgalmasan jegyezgetem magamban az infókat, még bőven van időnk visszamenni a rendőr őrsre, viszont addig nem ülhetünk itt tétlenül másfél órát. Viszont ehhez már nem kérhetjük sem Robertson, sem más segítségét. Kérdőn nézek a gyerekre, hogy nyögje már be a rendszámot, s ha megteszi, kutatok az emlékeimben, hogy nem tudok e valakiről, ha összekötöm vele a szőke hajú fickóról a leírást. De mégis, merre kéne elindulnunk.
- Azt láttad, hogy merre hajtott el? – Kérdezem lefelémenet, így át sem tudtam öltözni, hiszen a kissrác mellett nem tehettem meg. A kutya most marad a helyén, és indulunk az utcára megint.

:hug: || ©

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

-Már annyi mindenért lecsukhatnának, plusz egy már nem mindegy? *Amber szolgálaton kívül van, felfüggesztették, mégis nyomoz, itt-ott besegít, megkerülte a rendszert. Azt hiszem neki már mindegy, hiszen olyan dolgokba kevertük bele amibe mondjuk nem kellett volna, de hát nem volt választásunk. Kell legalább egy ember aki mellettünk áll és segít. Persze ennek ellenére nem kapok fegyvert, de nem is fogok itthon ücsörögni amikor a bátyám ki tudja hol van és miket kell elviselnie. Mindezek után a macska fiúmvá változása csak hab a tortán, vagy inkább az utolsó csepp a pohárban, mert mindig közbejön valami amikor Aiden után akarok menni és mindig visszatartanak. Amber kifakadására nekem is van ellenérvem.* -Hát baszki, szerinted én nem unom már, hogy mindig visszatart valami? *Az átöltözésre bólogatok, na ott a pont. Szerintem direkt csinálja a kis perverz, bekéredzkedik a nőkhöz mint éhes és elesett kismacska, aztán végigélvez pár napot.* -Te beteg vagy. *Az sem érdekel, hogy épp nekünk akar segíteni. Megtehette volna, hogy ott változik át fiúvá a sikátorban még mielőtt a járőr megjelent volna, de persze nem tette. Na miért nem? Na? *-Nemáááár Amber ! Annyi időt veszítünk, a bátyám meg ki tudja hol van, ő meg kaját kunyerál. *Toporgok, kis híja van annak, hogy ebből toporzékolás legyen. A hiszti a kezeletlen pánik velejárója és én elég közel vagyok ahhoz, hogy bepánikoljak. A kínaira már szemet forgatok, a kishapsi tovább húzza az agyamat. *-Ha nem fogsz vissza Amber, megfojtom. *Felőlem be is zárhat valamelyik helyiségbe, de tuti, hogy nekimegyek a srácnak ha nem csicsereg. Szóval ha Amber kaját rendel neki, akkor engem tényleg be kell zárnia, kérdés hogyan teszi majd. Persze az sem változtat a dolgon, hogy amikor megkapja a kaját és én is megint kint vagyok, elkezd beszélni. Mert mindent harapófogóval kell kihúzni belőle, nekem pedig már csak egy idegszálam maradt és ő épp azon ugrál.*

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

A kiskölyök láthatóan mérlegeli az eseményeket, nem foglalkozik Hope kiakadásával, jó eséllyel úgy van vele, hogy ezt oldja meg Amber, végül is ő a felnőtt, vagy mi. Ledobja magát a kanapéra, miután bólintott és egyszerűen elterül kényelmesen várva a kaját.
- Oké, amint van kaja, jöhet a többi. - vigyorodik el, közben a konyha felé pillantgat és nyújtogatja a nyakát. - Innivalótok van? - nyújtogatja a nyakát továbbra is, de úgy fest felállni nem nagyon akar és csak akkor hajlandó beszélni, ha megjön a kaja, és persze ha már evett pár falatot minimum és kipakolták elé, ami tényleg hamar meg is történik. Ráveti magát a húsos pitére és harap párat, mielőtt elkezdene beszélni, azaz miközben mert cseppet sem zavartatja magát, hogy tele van a szája.
- Szóval egy magas fickó volt, szőke, kék szemű, tisztán láttam és a kocsiját is amivel elhajtott utána. Titeket figyelt, amikor bementetek... - újabbat harap és tovább eszeget, pár pillanat falatozás után szólal meg újra. - Láttam a rendszámot is és meg is jegyeztem. - teszi még hozzá. Nem teríti azért be nagyon a padlót kaja darabokkal, de azért tény és való, hogy látszik rajta nem a rendes élethez szokott és nem igazán a tisztaság nagy rajongója.

Aiden, Hope & Amber

True lies

- Dehogy adok. Még azért is lecsukhatnak, hogy szolgálaton kívül ilyesmit tartok magamnál, nem hogy valaki mást is felfegyverezzek. Majd vigyázok rád, de nem kockáztatok. – Rázom a fejemet. Igenis ki akarom hagyni ebből Hope-ot, de mivel nem marad itt, hát jőjjön, de a célkeresztbe csak én kerülhetek. Nem viselném már el, ha bármi baja történjen. Ha nem tudom megvédeni, a legjobb megoldás az, ha simán elfut. A macska eddig is furcsa volt, Fluffy úgy megugatta, mint a fene, de én mint naív lélek, és állatbarát nem kezdem el gyanakodni, hazahoztam, hogy ne legyen egyedül az utcán. Amikor átalakult, nem kicsit ugrok meg, és kapom el Hope vállát, még ha a srác nem is tűnik veszélyesnek. – Hát baszki.. kezdem már unni, hogy ennyi.. csodabogár vesz körül. Még jó, hogy nem öltöztem át előtted. – Fújtatok, azért le is dobhattam volna otthon a ruháimat a macskával egy légtérben. Már így sem állok messze, hogy lekeverjek neki egy nyaklevest, szikrázik is a szemem erőteljesen. Hope viszont már menne, és szabadítaná ki Aident. – Ne, várj! Még van valamennyi időnk, kössünk vele alkut. Ha meg nem segít, akkor lecsukatom, vagy ilyesmi. Milyen kaját kérsz kölyök? Jonas.. – A hűtőben valóban csak gyors vagy fagyasztott kaják vannak, de most nem igazán van időnk beülni valami étterembe. Forgatom a szememet, a vészmegoldásokban jó vagyok, de erre most nem sok ötletem van. – A közelben van egy kínai gyorsbüfé, mindig friss a kaja, öt perc alatt felér vele a futár. – Ülök le a kanapé karfájára, és tárcsázom, egy jó nagy adag húsos pitét kérek, emberes táplálék lesz a kis hülyének. Aztán várakozóan tekintek rá, és remélem hogy Hope is meg tud ülni a fenekén még addig a rövid ideig, míg kifaggatjuk a macskává alakulni tudó.. Jonast!

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Nem akarok több időt elvesztegetni, mint amennyit feltétlenül muszáj, bár úgy gondolom az életünk történetét el lehetne mondani menet közben is, de a macska is idegesít, a kutya is ugat és Amber is tollászkodik. Értem én, hogy neki nem olyan fontos, elvégre mi csak egy ügy vagyunk neki, bár az elmúlt hetekben egész jól összebarátkoztunk, mégis olyan lazán veszi a dolgokat. Bennem tombol a frász Aiden miatt, épp elég volt, hogy másfél évig távol volt tőlem, nem véletlenül, ha bebizonyosodik, hogy azért találtak rá mert együtt vagyunk és feltűnők, vagy mert elkezdtünk közösen nyomozni, sosem bocsátom meg magamnak. Ott kellett volna maradnom a gyárépületben, vagy miután birtokba vette az a doktornő, mehettem volna máshova, de csak egyedül. Aidennek most nem lenne baja. Az érzés hullámzóan lobbant bennem, néha elfelejtettem de csak pillanatokra, de aztán újra rám tört. Persze Amber gyakori lazasága sem segített, hajlamos voltam nemtörődömségnek érezni. *-Hogy tudnék, amikor pár perce még azt hittem, hogy a bátyám egyik testrésze egy dobozban van? *Szemet vagyok kénytelen forgatni, nézem ahogy elteszi a pisztolyt.*-Nekem is adsz? *Kérdem a fegyver felé biccentve, mert nem ártana. Jó, hogy van biológiai fegyverem, de az csak egészen közelről működik és nem tanultam még meg több méter távolságba hangsebességgel köpni. ha kapok egy pisztolyt akkor azzal indulok el, majd menet közben autodidakta módon beletanulok, ha nem - ez az esélyesebb - akkor viszont anélkül de lényegesen előbb jutok el az ajtóig. Nem igazán érdekel, hogy a macska megint nyávog mint a veszett egér, de a fiú hangra már visszafordulok. A srácra emlékszem, a nevére nem és az sem rémlik, hogy korábban macskaként találkoztam volna vele.*-A picsába! Szent szar! Miért kell mindig történnie valaminek amikor a bátyám után akarok menni? Miért nem lehet utána? *Némi fáziskéséssel reagálok arra ami történik, mert előbbre való a testvérem mint az, hogy megdöbbenjek. Aztán persze eljut az agyamig, hogy eddig macska, most meg srác...és elnyílik a szám. *-Nem! Ezt ne csináld velem, most nem érek rá erre. *Az persze nem jut el az agyamig, hogy ő tud valamit, hogy mindent látott, csak Aiden után akarok menni.*

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

A páros indulásra készen áll, de azért ez nem megy ilyen könnyen. A nagy szavak és hosszú kifejtés után a konyha felől mozgolódást vehetnek észre megint, talán a macska még mindig nagyon éhes, aztán persze ki tudja, hogy mire fel de hangos miákolásba kezd, mintha nem tetszene neki, hogy a páros el akar menni és itt hagyni őt, pedig láthatóan kaját elég könnyedén szerez magának. Ha erre azért megfordulnak, ha nem akkor is változás áll be, a macska rövid úton alakul át egy kb. 15 éves fiúvá. Talán Hope látta is már az utcán, vagy a hideg konyhán, ahová járt időnként, sőt talán még a nevére is emlékszik, Jonas néven fut a srác. Kissé megköszörüli a torkát, mert azért számít a meglepettségre is.
- Szóval... láttam, hogy mi történt és szerintem segíthetek is, ha van kajátok akkor meg is teszem, mert a hűtő tartalma... hát már bocs, de elég pocsék, mondhatni gyér. - láb lógázva pattan fel az asztal tetejére a konyhában és egyszerűen csak vár. Ő volt a macska és jó eséllyel mindenfélét látott már, de minden bizonnyal azt is, hogy mi történt a sikátorban, ahol a rendőr meghalt.

Aiden, Hope & Amber

True lies

Én mégiscsak vigyorgok, ahogyan a macska bután néz, túlságosan is állatbarát vagyok, ezért is nem tettem még ki Fluffy szűrét, pedig csak a baj van vele, szétrágja a cipőimet, hangosan ugat, és annyi szőre van, mint egy tevének. Aztán igencsak kapkodom a levegőt, amikor Hope két mozdulattal varja el a szálakat, mindkét állat el lesz paterolva, mégsem ezen ütközöm meg, hanem amikor belekezd a nagymonológba. Jut eszembe, ezzel akár egy monodrámás esten is felléphetne. A képességeiket nagyjából kezdtem magamban összerakni, de hogy valaki ezt biofegyverként tartaná számon, ez még nekem is sok. Mármint hogy Hope ilyen tömegpusztító terrorista lehet.. Én nem félek tőle, inkább az ő pici lelkét féltem. Miközben magyaráz, már öltözöm is át. Minél kényelmesebb, melegítős felállás. Neki sajnos nem tudok ilyesmit adni, lévén nem feltétlenül hasonló a méretünk. Különben is, pár blúzt adtam már, de azok alkalmiak, nem pedig bevetésre valók.
- Oké, akkor figyelj. Engem most nem érdekel hogy felfüggyesztettek. Van fegyverem, afféle tartalék. Van hozzá engedélyem is. Úgyse ülnél meg a seggeden, ha azt mondom, hogy maradj, és vigyázz a dögökre. Akkor inkább gyere, és lehetőség szerint ne engem bánts. Nincsen tervem, de majd improvizálunk. – Fűzöm át barna tincseimet a hajgumin. Nem kell most divatozni, bőven jó lesz a kényelmes viselelet. A pisztoly a melegítő alá helyezem be a naci hasi részéhez, és ráhúzom a pólómat. Csináltam már ilyet, pillanatok alatt elő tudom kapni, hála a laza guminak. Nem cél, hogy jól nézzek ki. Bárki is rabolta el Aident, nem én kellek neki. Legalábbis nem úgy. Próbálok majd Hope-ra figyelni, de itt most felnőtt nőként kell kezelnem, nem aggódhatok most miatta is. Ránézek az órámra, van még időnk, amíg elkészül a jelentés a laborból, így jobb híjján elindulunk a címhez. Ha messzinek tűnik, akkor robogóval.

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Nem most nem tudok a macskán nevetni, pedig máskor biztosan a hasamat fogva nézném ahogy a fél szalámi kilóg a szájából. Csak Aidenre tudok gondolni és arra, hogy valahol segítségre van szüksége, különben ha a képességén múlna már rég visszajött volna. Vagy telefonál. Valami. Jelenleg azonban még beszélgetni sem tudunk Amberrel,mert a kutya úgy ugat mint aki megkergült és nem könnyű túlkiabálni. Most, hogy már biztos a doboz tartalma és nem véres, én is megnézem. Mindent ami rajta vagy benne van. Még meg is szagolom. A cím nem sejtet semmit, azt sem tudom hol van, de muszáj oda mennünk, mégpedig most azonnal, már ha meg tudjuk ezt beszélni. Szerencsére a macskával nincs gond, de Böszmefej….biztos a macskára mérges amiért elvette a szalámiját. Elveszem Ambertől a macskát és kidobom a konyhából, meglehetősen ingerült vagyok, szóval ajánlom neki, hogy ne jöjjön vissza és a kutyának is, hogy ezek után maradjon csendben. Ha a macska miatt volt az egész és kuss lesz, akkor kizárva a macskát, végre leülhetünk megdumálni, hogy azonnal útnak indulunk, ha nincs csend, akkor Ambert húzom ki és Böszmefejre zárom rá a konyhaajtót. A korábbi méreg már kiürült és lebomlott, szóval Ambernek nem lesz baja és a macskának sem. Mióta csak elindultunk a sikátorból, arra koncentráltam, hogy ez az egész ne ismétlődjön meg, hogy a méreg kiválasztódása abba maradjon. *-Oké, megpróbálom elmondani, de utána azonnal induljunk. Szóval a szervezetem mérget termel, idegmérget agy valami hasonlót. Rám nincs hatással és Aidenre sem, mert ő meg minden káros dolgot ki tud vonni a szervezetéből, a véréből, semlegesíteni tudja és nem csak magát hanem mást is. Szóval kiütjük egymás képességét, ami jó. Viszont sokaknak kell ez és apa hiába próbált segíteni, a halálba üldözték. Az az iskolai mérgezés miatta volt de azért mert engem elraboltak és velem zsarolták, de később inkább megölte magát mert nem tudott ezzel a tudattal élni. Engem viszont nem engedtek el, mert rájöttek, hogy fegyvert csinálhatnak belőlem, vagyis a véremből. Apa asszisztense árult el minket akiről azt hittük a család barátja, Jason azonban nyakig benne volt, őt viszont megöltem amikor megszöktem. Tudod a pasik elég gyakran elszállnak maguktól és olyankor vakok meg süketek. Ott ahol Jason fogva tartott sok magas rangú katonatisztet láttam, nagyon magas rangúakat. Most már mehetünk?
*Mindezt majdnem egy szuszra hadartam el és már mozdulok is az ajtó felé, kezemben azzal a cetlivel amin a cím van. Se kutya, se macska nem érdekel, csak Aiden.*

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

Amber sikeresen felveszi a macskát, aki megnyugszik lassan, csak hát nagyon úgy fest, hogy éhes lehet, azért kotort annyit a hűtőben. Amikor kiszedi onnan már egy fél szalámi van a szájában, csak még rajta a csomagolás, úgy azért határozottan nehezebb megenni. A kutya Amber jelenlétében lassan lenyugodni látszik, bár érezhető rajta, mintha nem lenne teljesen önmaga még most sem, ideges a szentem.
Kicsit tehát elbeszélgethet Amber és Hope, hogy mi legyen a következő lépés, hogy elmennek-e azonnal, vagy tervet készítenek.

Aiden, Hope & Amber

True lies

Az ujjaim között forgatom a cetlit, hogy a cím ennyire egyértelmű lenne, biztos ami biztos még a dobozt is megnézem, hátha van valami dupla feneke, vagy ilyesmi. Nem szólhatunk a rendőrségen, hogy erősítéssel rohamozzuk meg a találka helyét, mert már így is egyértelmű, hogy Aiden elrablója nem riad vissza a gyilkosságtól sem. Ketten kell, hogy menjünk, még akkor is, ha Hope épségét féltem azért, de hátha be tudjuk valahogyan vetni a képességét. A kutyát elzártam, a macskát meg csak ledobtam a földre, de hiába akarnám megbeszélni a kis szőkével a történteket, a kutya úgy ugat, hogy lehetetlen lenne túlkiabálni, ezért ki se megyek a konyhába, inkább Hope-nak intek, hogy nézze már meg, míg én kinyitom Fluffy szobáját, és lehajolva hozzá megpróbálom csititgatni.
- Mi van már kincsem? Eddig is utáltad a macskákat, vagy csak ettől kergültél meg ennyire? – Kérdezem a bernáthegyi füle tövét simogatva, mert nagyon nem értem a dolgot. Semmi szükség rá, hogy teljesen szétrombolja a lakásomat, ennyit nem ér meg a macska. Ha úgy látom, hogy megnyugodott a kutya, akkor én is megyek a konyhába, és most már megszólítom Hope-ot. - Mesélned kéne a képességedről. Hozok fegyvert, de nem ártana, ha téged is be tudnánk vetni a meglepetés erejével.. Érted, nem akarok én senkit sem bántani, de most már jogos önvédelemről beszélhetünk.. – Ha kiértem a lányhoz, megnézem, hogy mi a helyzet a macskával, igencsak öntörvényűnek tűnik, ha mást nem, akkor ismét ölbe veszem, olyan balsejtelmekkel hülyeség lenne élni, hogy a macska nem is ember..

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Az egész elég fura és ehhez még Amber furasága is hozzájárul, én meg a nagy kavarodásban el is felejtettem, hogy Aiden miatt vagyunk itt, mármint a rendőrségen és meg sem kérdezem Ambert, hogy mit intézett odabent. Ő meg arra nem válaszol amit kérdezek, szóval sompolyogva ugyan de kénytelen vagyok utána loholni és beülni a leintett taxiba. Rohadtul irritál a szótlansága, és Aiden is eszembe jut, meg az, hogy nem tudunk róla és túl sok minden jár a fejemben. Kezd fájni, lüktet mint a hétszentség, és még arra is vigyáznom kell, hogy ne érjek semmihez és senkihez. Még Böszmefejhez se, mert a mérgem rá is hatással van, gyilkos hatással. Zsebre dugott kezekkel dobom be magam a kocsiba, majd a kabátujjamat a kezemre húzva rántom be az ajtót. Akkor kapok csak választ amikor megérkezünk, addigra már durcás vagyok és kezd visszatérni az aggodalmam is Aiden miatt. Naná, hogy megint vár ránk valami Amber lakása előtt. Először csak Amber akad el a mondanivalójában….-Mi az,mi van? *Aztán én a kérdéseimmel. Meredten nézek oda ahova Amber, megáll bennem az ütő. Sosem értettem milyen az amikor erről beszéltek, most már tudom és nem akarom tudni. A szívem kihagy egy ütemet, utána ezerrel akarja behozni a lemaradást. A rendőrcsajszi félre dobja az empátiáját, velem forog a világ azokra a szavakra melyek a reményét fejezik ki. Rázom a fejem, és tolom el magam elől a dobozt. Félreérthetőek a mozdulataim, tagadok mindent ami az elkövetkezendő pár percben ránk borulhat, pedig bólogatnom kellene, hogy ő nyissa ki, én nem akarom látni, így is kész sokk a tudat, hogy talán….és ennél tovább nem gondolom. Érzem ahogy a vér lefelé száguld a lábaimba, gondolom falfehér vagyok és tudom, hogy tök erőtlen, a kezeim is remegnek bár a kabátzsebből ez nem látszik. Ráhagyom Amberre a dobozt, én addig elfordulok, az ablakon nézek kifelé saját magamat szorongatva. Csak akkor fordulok meg amikor már kiderül, nem Aiden van a dobozban. *-Hát, legalább van remény, hogy egyben van. *Mondom önmagamat sem meggyőzően, de további agyalásra nincs idő, még a címet sem tudom megnézni jobban, hogy az emlékeimben kutatva kiderítsem, ismerős e vagy sem. Nagy csattanás hallatszik a konyha felől, Böszmefej éktelen ugatását is elnyomva. A történtek után nem meglepő, ha Amber válla felett nézek be a konyhába ahol annyit látok, hogy a macska a hűtőben turkál, Böszmefej meg ugat.*

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

A doboz nem túl nagy, tehát abban reménykedhetnek, hogy nem valami komoly testrész van benne, vagy is nem valami nagy méretű, hiszen az nem férne bele. Egyelőre elnézegethetik, szimpla fa doboz, jó eséllyel nem igen van rajta ujjlenyomat, vagy hasonló, ami akár csak kicsit is segíthet. Akármelyikük is nyitja ki végül nem kerül belő előle sem egy levágott ujj, sem valami hasonló, csak egy cetli egy címmel. Vajon ilyen egyszerű lenne, ott átvehetik Aident, vagy ennél azért bonyolultabb lesz a dolog?
A macska közben egészen békésen elfoglalja magát, elnézelődik a lakásban és amíg elfoglalják magukat a dobozzal ismerkedik a hellyel. A kutya éktelen ugatását viszont biztosan kiszúrják, még ha szegény be is van zárva, ő azért megérzi, ha valami nincs rendben. Valahogy előtte is nyugtalan volt, ami érthető, hullát látott, de a hangos csattanás egyértelművé teszi, hogy baj van... a konyha felől jön, ahol a cica sikeresen kinyitotta a hűtőt és már abban vájkál valami ehető után kutatva.

Aiden, Hope & Amber

True lies

A macskát simogatva ülök be előre, hogy Hope hátul a kutyával foglaljon helyet. Féloldalasan hátrafordulok, hogy tovább beszélgessünk, tulajdonképpen nem nagyon izgat, ha a sofőr hall ebből bármit is. Gondolom nap mint nap ezer történet üti meg a fülét, pár perc múlva már emlékezni sem fog ránk. – Mondta-mondta, de már annyi zűrünk van, hogy kezdem elveszteni a fonalat. – Azért jobban nem akarok belemenni, mert még Hope is kérdezget, hogy jelentést írjak, vagy ilyesmi, erre megrázom a fejemet, és csak akkor válaszolok majd, amikor már kitápászkodunk a kocsiból, immár négyesben. Gyorsan fizetek, és a macskuszt simogatva lendületes léptekkel indulok a ház felé, ahol most hármasban, akarom mondani négyesben lakunk, és csak ott válaszolok a szöszinek. – Nem, azt mondták, hogy ne keverjük bele a rendőrséget, már így is megtettük. Majd az a tizedes megírja, hogy mit látott, így is be fognak idézni tanunak, kétszer meg nem mondom el ugyanazt, koncentráljunk inkább magukra. Vagyis első sorban Aidenre. Most van majdnem két óránk kitalálni, hogy.. – Döbbenek meg igazán, hogy a lakásom előtt ismét egy feladvány, ezúttal egy csomag. Na jó, most már kezdem nem érteni a dolgot, hogy járhat valaki mindig ennyire előttünk..? Kengyelfutó Gyalogkakukk a drága? – Remélem nem valami testrésze van benne.. Akarod hogy én nyissam ki? – Ha Hope így kéri akkor bevonulok vele a fürdőmbe, ha ő akarná, akkor is alkalmazkodok, de ha ketten, akkor ketten. A kutyát ismét száműzöm a konyhába, a macskát meg csak ledobom a nappaliban, majd foglalkozunk vele. Forgatom az ujjaim között a dobozt, és Hope-tól várom a választ. Bárhogy is döntsön, előbb-utóbb nekiesünk, mert nem maradhatunk válaszok nélkül.

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Amber csak bizonygatja, hogy sietett de szerintem a nagy izgalomban nem figyelt rám. Eléggé lement rendőrbe és ninjába, legalábbis ami a dobását illeti. Szegény macska látja kárát, meg az érkező rendőr járőr aki kidobja a taccsot. Az én szervezetem meg adrenalin helyett vagy mellé még a mérget is kiválasztja, igyekszem visszaszorítani, de a nagyját már nem tudom befolyásolni. Zsebre dugott kézzel állok és nézem a halott rendőrt, akiről kiderül, hogy Aidennek segített fű alatt engem megkeresni. Vagy valami ilyesmi. Az igazság az, hogy nem igazán tudtam figyelni a részletekre, de benne volt a bulinkban ez biztos. Most meg halott. Megint hullnak az emberek körülöttünk, felötlik bennem a gondolat, hogy nem kellett volna előbújnom, Aidennek nem kellett volna megtalálnia és az is, hogy ha én megtalálom őt, akkor elválnak útjaink. Nem szabad együtt lennünk, talán még a saját halálunkat is meg kellene rendeznünk, hogy biztonságban legyünk. Úgy talán nem hal meg senki miattunk és könnyebb lesz két fronton nyomozni azok után akik a vesztünket akarják. Vagyis, én tudom, hogy nem akarnak megölni minket, csak ha nagyon muszáj. Élve többet érünk. A hosszabb verzióhoz ez is hozzátartozik, de csak a zanzásított felét tudom elmondani Ambernek, ő viszont mintha nem hallotta volna, csak a kezembe nyomja Böszmefej pórázát - amit a legnagyobb óvatossággal veszek el a kezéből, hogy ne érjek hozzá - és a macskával törődik. Most akkor még macskánk is lesz? Mit fognak ezek ketten művelni Amber lakásában? *-Az apánk meghalt, az anyánk meg szeretne mindenből kimaradni. Azt hittem erről beszélt neked Aiden. Apa csak meg akart védeni minket, de elárulták és a hadsereg eléggé ránk szállt. Szóval mint ahogy az előbb mondtam, magas szinten befolyásos ellenségeink vannak. *Most akkor egymást nézzük hitetlenkedve. Amber elindul kifelé a sikátorból én viszont ott ragadok. Az egy dolog, hogy nem kellene belekeverednünk ebbe a halott rendőr dologba, de a járőr biztosan elmondja, hogy itt voltunk. Ráadásul Amber ismerte a halott rendőrt, de semmilyen megrendültséget nem látok rajta, ami furcsa tekintve, hogy kolléga volt a szerencsétlen. *-Hé! Most hova mész? Nem kellene jelentést írnod vagy ilyesmi? Csak úgy lelépünk? *Ha visszafordul, fejemmel a magát összeszedni képtelen zöldfülű járőr felé intek. Ő tehet jelentést, de azt is elmondja, hogy itt voltunk és Amber neve felmerül, meg egy szöszié aki vele volt az őrsön és a halott rendőr az őrs melletti sikátorban van, szóval több mint gyanús az egész. Valahogy el kellene rendezni.*

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

A zsaru, aki kidobta a taccsot csak bólogat, bár látszik rajta, hogy holt sápadt és nincs jól, de majd összeszedi magát, az efféle "élményen" is túl kell esni egyszer , az is kész csoda, hogy csak most jött el az ideje, de jó eséllyel nem számított rá itt az őrs mellett. A macskát sikerül gond nélkül felvenni, nem ellenkezik, sőt még úgy fest, hogy dörgölőzik is Amberhez és mivel a gazdi nyugodt a kutya se tűnik idegesnek. A taxi hamar meg is érkezik, be tudnak tuszkolódni kutyástul, macskástul, Hope-ostul, talán még kellő távol is tudnak maradni a lánytól, ha előre ül a sofőrhöz, persze ha megnyugodott és összeszedte magát legalább nagyjából.
Amikor visszaérnek a lakáshoz a taxiból kiszállva, úgy fest ez ma egy ilyen nap, de már egy kis csomag várja őket ott. Nem levél ezúttal, hanem egy csomag, levél nincs is hozzá, csak maga a dobozka, szimpla barna színű, becsomagolva rendesen barna papírba, átkötve, bár azért nem színes szalaggal és nincs rajta masni sem, csak egy szimpla kötéllel van átcsomózva. Az egész nem nagy, kb. 15 centi a hossza és 10 centi magas.

Aiden, Hope & Amber

True lies

- Siettem ahogy csak tudtam, na.. – Nem csattanok fel, teljesen természetes, hogy egymáson vezetjük le a feszültséget. Pár napon belül egyszerre lett két testvérem, más szóval egy barátnőm, és egy barátom, utóbbi még pasiként sem utolsó. Még meg kell szoknom ezt az áldásos állapotot, hogy nem vagyok egyedül, és már másra is gondolnom kell. Nem egyszerű, és testhezállónak sem mondanám..
- Igaz.. de hát onnan, hogy vannak ösztöneid kiscsaj, és az utcán éltél. Bízom benne, hogy tudsz magadra vigyázni, vagy legalábbis menekülni.. Azért én nem vagyok annyira betojva, inkább Hope miatt aggódok. Sajnálom az illetőt is, aki most Hope-ék miatt halt meg, de nem öntöm szavakba, hogy ez a Hamilton testvérpár miatt történt. Rendőrök vagyunk, vállaljuk, hogy mi történt. Picit azért remegek, hogy nem csak egy elrablási ügybe csöppentünk, hanem már gyilkosság is van terítéken. Úgy fest a konzerv nem a kukák mögött rejtőzködő gyilkost találom el, hanem valami csóringer macsekot, azt ugatta annyira Fluffy, akit Hope rendszeresen Böszmefejnek hív, de nagyon nem szeretem ezt a kifejezést. A cuki hízelgésnek is megvan a maga helye, ez nekem nem jön be, de mégsem szólok rá újdonsült barátnőmre, egyébként is nagyon érzékeny lélek. Visszanyomom Hope kezébe a pórázt, hanem lehajolok a macskáért, felveszem a kutya tiltakozása ellenére is, én mindig állatbarát voltam, és ha már fejbedobtam szegény cicácskát, akkor az a legjobb megoldás, ha vlaahogy kiengesztelem. Na nem állítom, hogy befogadom, de egy tisztogatás, és egy nagyvacsora ráfér, aztán bevisszük egy menhelyre. Hope biztosan többet is ismer. Érdeklődve lesek hátra a koszos macskát simogatva, amikor az újonc telerókázza a járdát.
- Jól vagy haver? – Csóválom a fejemet, aztán ellépek mellette az állattal, és intek Hope-nak, hogy na addig húzzunk haza, kimostadom a macskát, és a kutya is nagyjából másfél óránként eszik valami komolyabbat, lassan a ciklus végére érünk.
- Mi az istenbe keveredtetek kiscsillagom? Nem a szüleitek kavarnak valamit? Egy rendőrt megölni.. Milyen ellenségeitek vannak nektek? – Kérdezem hitetlenkedve a szöszit, ez már nekem is nagyon kezd sok lenni. Amíg el készül a labor, van időnk otthon rendbe szedni magunkat. De most megint taxizzunk? Nincs jobb ötletem, felemelem az egyik kezemet, és füttyentek, a macska csak nem lesz akkor probléma a kutya mellett..

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Öt perc. Kizárt. Nekem azóta tűnik óráknak mióta Böszmefejjel beléptünk a sikátorba, pedig előtte is már szarakodtam vele és megkerültünk egy fél háztömböt. Szóval, igenis sokára jött Amber, de csak azért érzem így mert irtó nagy gondban voltam és nem tudtam kezelni a helyzetet. Ilyenkor öt perc is több órának érzékelhető. Elhúzom a számat, lehet akár bocsánatkérésnek is venni. Én mennék innen el de a kutya eddig sem hagyott és Ambernek sem fogad most szót. Ekkora ebet nem lehet csak úgy a hónunk alá kapni és vinni, sajnos ő visz minket. Vagyis Ambert, akit nagyon nem is kell húzni mert a vérében van, hogy bármilyen gyanús dolognak utánanézzen. Nem is lenne ezzel gond, csak én is itt vagyok. Egy üres sikátor nem nagy cucc, de ebben van egy hulla, elég frissnek látszik és lyukas a homloka. Ez eléggé természetellenes, ezért a kezeimmel kell visszatartanom, hogy sikoltsak. A méreg elönt és nem úgy mint az anyámat amikor valami rosszat tettem. Érzem az ízét is a számban. *-Szóval nagy a baj. *Bököm ki miután megtudom ki a hulla. Nem tudom elmondani Ambernek az egész történetet, elég hosszú és bonyolult.* -Csak a hadsereg. Meg egy-két milliárdos rosszfiú. *Ez a butított változat, de azt hiszem ennyi is elég lesz neki előétel gyanánt, már ezt is nehéz lesz megemésztenie. A lényeg, hogy nem a családunk pénze kell azoknak akik minket akarnak holtan látni, vagy élve egy üvegfalú, golyóálló ketrecben. Amber háta mögé húzódom de nem érek hozzá, sem a kutyához, van közöttünk minimum három lépés távolság, vagy picivel több mint egy karnyújtásnyi. Csak nézem a konzervdobozt ahogy repül, pattan, gellert kap és leesik valahova. *-Ssszép dobás. *Már dadogok is. Nem tudom mire várok, kire számítok, egyszerűen csak lélegzetvisszafojtva nézek oda ahonnan valakinek elő kell bukkannia, vagy legalább valamilyen hangot kell kiadnia, de ami jön az egy olcsó horrorfilmbe való jelenet. Egy macska. Böszmefej nekikezd amint meglátja és megrántja Ambert, én fellélegzem, de aztán megint beparázok. A filmekben azután jön a baltás gyilkos, hogy minden szőke csaj megnyugodott. És igen….!*-VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! *a „Jennings”-re ugrom és visítok, a frászt hozta rám és hiába látom, hogy az egyik őrsbéli zsaru, már késő. Egymást taszítjuk a parába, a fickó kiadja az egész napi kajáját, én elfintorodom. A méreg végigfut rajtam, használaton kívül helyezi magát, bár még eléggé halálos ha megérintek valakit, de már nem érzem forrónak, lassan lehűl mint a leves. Csak egy macska, meg egy őrmester. Meg egy hulla. *-A francba! Most ne érjen hozzám senki. *Amberre nézek, ő tudja miért. A lehető legtávolabb hátrálok a hullától s közben Amberre biluxolok a szemeimmel, hogy csináljon valamit. Halottkémezzen meg minden és kérdezzen rá a jelentésre is, mert a bátyám még mindig nincs meg.*

Rejtélyes eltűnés

A két hölgyemény úgy istenesen be van tojva, ami végül is teljességgel érthető, főképp, hogy most találtak egy hullát. A dobozz konzerv doboz hatására először még semmi sem történik, legalábbis nem olyan magasságban, ahogyan azt Amber gondolná, ha ember állna ott, csak aztán hallani a vernyogó hangot, egy olyan igazi sértett nyávogást, amikor végül földet ér a konzerv doboz. Végül a macska is előkerül, elősomfordál szépen a dobozok és a szemét közül. Pocsékul fest szegény, csapzott kissé és persze koszos, arról nem is beszélve, hogy még szemét illata is van, vagy csak fogalmazzunk egyszerűen... állati büdös, még is kissé miákolva, de előcammog és finoman nekidörgölőzik Amber lábának, na persze, ha a nő ne adj isten nem lövi pofán a könnygáz spray-vel. Ebben az esetben biztos, hogy minimum visítva lendül támadásba, vagy jobb esetben menekül el, na de csak nem.
- Jennings! A főnök szerint két óra múlva meg vannak az eredmények, azt üzeni, hogy addigra gyertek... - a hang elnémul a hátuk mögül, biztosan látta valamelyik zsaru, hogy ide jöttek be és mivel utánuk lett küldve egy fiatal újonc rendesen le van döbbenve, hogy a két nőt ilyen frászban találja és persze, hogy ott van mellettük egy hulla is. Nem csoda, ha szegény egy megkezdett káromkodás elnyomásának végeredményeként teríti a fal mellé a reggelije tartalmát, sőt talán még az el nem fogyasztott ebédet is.

Aiden, Hope & Amber

True lies

- Ennyi ideig? Öt percig voltam csak bent.. – Na jó, talán negyed órát, ilyenkor az ember időérzéke elvész. Csak annyi maradt meg bennem, hogy leadtam az őrmesternek a levelet, aztán ő is lecseszett. Nem értem, miért vagyok mostanság a támadások keresztüzében, először Adam molesztál, aztán Aiden komolykodik velem, Robert majdnem elküld a francba, és most még az egyetlen, aki eddig kedves volt velem, még ő is számonkér. Mégis, nem lehetek érzékeny, Hope nagyon maga alatt van, hiszen éppen csak megtalálta a bátyját, máris elveszíti. Így fújtatok egy nagyot, igyekszem elengedni a témát, hogy ne vesszek még vele is össze. Inkább beljebb lépdelünk a sikátorba, mert Fluffy nagyon ugat, és ha bármi nyomot találunk itt, akkor nem fogok elfutni. Egy halott rendőrt találunk, golyóütötte nyommal a homlokán. Nem érzem úgy, hogy titkolnom kéne a lány elől, hogy mi már ismertük egymást.
- Ajjaj.. Ő Jacobson, segített nekem, amikor téged kerestelek Aiden megbízásából... Kik vagytok ti Hope, hogy mindenki ennyire a veszteteket akarja..? – Értem én, hogy gazdag a család, de ez egyik testvért sem túlzottan érdekli a pénz, vagy a komoly háttér, csak nyugalmat szeretnének. Ebben megértem őket, én is a köztábla alapján keresek, és egy lyukban lakom. Nem érdekel a karrier sem. Csak a saját világom maradjon egyben. Érzem, hogy Hope teljes testében remeg, de már nem hátrálhatunk meg, legalábbis én biztosan nem. Ha úgy alakul, hogy nekem kell feltartanom a titokzatos alakot, hogy Hope elmenekülhessen, meg fogom tenni. Előveszem a gázsprayt, és felpattintom a kupakját. De mielőtt még használnám, eszembe jut valami. A felénk guruló konzervek egyikét ragadom fel, és dobom olyan módon vissza, hogy a falra pattanva pont oda zuhanjon vissza, ahonnan azt dobták. Mindig jó érzékem volt a célzáshoz, billiárdban is megyei bajnok voltam, talán ez is sikerül.

//Hiperkinézis használata//

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Nem tudom mi lelte a dögöt, de nagyon fúj valamire, mármint ha azt vesszük, hogy pont úgy viselkedik most mint egy macska amelyik észrevette, hogy az egér elhúzta előle a tejes tányért. Nem ismerem annyira a kutyit, hogy tudjam mire szokott így beindulni, de szerencsére Amber megérkezik.* -Mi tartott ennyi ideig? *Egyből lekapom a tíz körméről a csajt jelezve ezzel is azt, hogy nagy gondban vagyok. Tudom én, hogy nehéz elintézni egy eltűnési ügyet úgy, hogy egy: ő nincs is aktív állományban, kettő: engem még halványan sem keverhet bele. Az intésére felnyikkanok. Akkora baj még sem lehet, hogy én elfussak.* -És mégis honnan tudom majd mekkora a baj? *az agyam száguldozik de nem jut sehova, mégis mire gondoljak nagy bajon? Hullára? Az már nem bánt. Aiden hullájára? Arra meg épp, hogy rá fogok feküdni. Kiugró zsebszörnyre? Ha ugrik már úgy is mindegy, aki meg akarna ölni az már megtehette volna cirka két perccel ezelőtt is amikor Amber még nem volt itt. A jó az, hogy Amber kiveszi a kezemből Böszmefej pórázát, így már nem kell magam a betonba ágyazni, hogy ne repüljek el. Megindulok mögötte és lesek arra amerre ő, vagyis amerre a kutya ugat és nyálat fröcsög. Egyre beljebb megyünk a sikátorba ahova a napfény csak kanyargósan jut le és minden csücsöknél veszít az erejéből. Az első gondolatom a nagy bajra bekövetkezik. Nem futok el, a hulla sem fog utánam, persze azért meglep és megdobja a szívemet ami rögtön a torkomba ugrik. A szám elé kapom a kezem, hogy a sikítás ne verje fel a fél várost és csak szorítom és szorítom. Másik kezemmel a hulla felé mutogatok mintha ő nem látná, de ez csupán egy normális emberi reakció. Érzem ahogy a méreg kezd belül elönteni, félig tudatosan növelve a koncentrációt. Amikor a kuka eldől és nagyot döndülve ér földet, olyat érzek amilyet utoljára akkor amikor Jason meg akart ölni. Volt egy olyan pillanat, egyetlen pillanat amikor a méreg úgy robbant be az ereimbe mint amikor egy tűzhányó kitör. Valahol legbelül egy gócpontból robban szét és azonnal eltelíti az egész testem. Az ijedtségtől vékony filmrétegben kiütközik a verejtékkel együtt a bőrömön, érzem az ízét, a szagát. A nagy döndülés után dobozok fémes hangja gurul szét a sikátorban, aztán mély csend következik. Csak Böszmefej ugat, de van egy pillanat amikor elszáll felettünk egy angyal. Egy pillanat amikor olyan csend van, hogy a légvételeinket a szomszéd városban is hallhatják, olyan mély mint maga a pokol, rágyógyul a bőrünkre, latexként simul. Ujjaim közül tompán, suttogva tör elő a hangom.* -Most mekkora a baj?

Rejtélyes eltűnés

A kutya tényleg nem moccan meg, amikor Amber megpróbál vele haladni, na akkor sem. Csak ugat veszettül, de úgy tűnik, hogy valami miatt nem akar még csak beljebb menni sem, még ha Amber próbálja meg erre rávenni, valószínűleg akkor se fog sikerülni. A nőnek egyébként hamar feltűnik, hogy talán a spray-re nem lesz szüksége, ugyanis végül beljebb lépdelve meglátja a pár kuka közül kilógó lábat, mármint láb párt, mert hogy kettőt. Elég minőséginek tűnő cipő van rajta, ha közelebb megy akkor jól láthatja, hogy az illető rendőr lehetett, csak most civilben van, ugyanis bizonyára látta már az őrsön is, sőt ha még tovább gondolkodik a pasas Hope ügyével foglalkozott talán még hónapokkal ezelőtt, mielőtt az aktát lezárták és annyiban hagyták. Láthatóan lelőtték, ugyanis a homlokán tátongó lyuk erre enged következtetni, viszont van rajta jó néhány sérülés is, mintha előtte verekedett volna, vagy netán utána kerültek oda, hogy már meghalt, de ezt jó eséllyel csak a halottkém tudná meghatározni.
A nagyobb gond viszont az, amikor a sikátorban pár méterrel hátrébb eldől egy kuka, egyelőre nem látni semmit, elég jól leárnyékol itt mindent a szűk hely, a kiteregetett ruhák a fejük felett, a lépcső... szinte már sötét van, de minimum félhomály, csak az eldőlt kuka körvonalai látszanak és a feléjük guruló néhány üres konzerv doboz és üveg.

Aiden, Hope & Amber

True lies

Most van pár óránk, így merem remélni, hogy Robert kiderít valamit. Nem lehetek eléggé hálás, hogy ennyire sürgetést kért a laborra, biztosan komoly pénzbe kerül az örs alapja terhének, de ha azt veszem, hogy milyen régóta vagyunk barátok, igazán örvendetes, hogy ezt meg tudja értem tenni. Kisietek az épület elé, hogy megkeressem Hope-ot, és a kutyát, abban maradtunk, hogy elviszi megkakiltatni, de valahol a tömb körül rájuk találhatok. Elsőre nem is látom őket sehol, és már sajnálom, hogy nincsen az a furmányos rádiótelefonom, mint a tőzsdei brókereknek, de ha lenne is, kétlem, hogy a Pillangókisasszonynak lenne olyanja, így marad a jó öreg keresgélés. Szerencsére nem kell nagyon kutatnom, mert Fluffy felhívja magukra a figyelmet a csaholásával. Odasietek, átdobva a vállamon a sötét hajkoronát. Nem tudom, hogy mi a baj, valakit nagyon nem szívlel az én kicsikém. Rutinos mozdulattal veszem ki Hope ujjai közül a pórázt, hiszen láthatóan már alig tudja visszafogni. Viszont annak sincsen értelme, hogy most sarkon forduljunk, és beüljünk valahova kávézni.
- Maradj mögöttünk Hope. És ha nagy a baj, fuss! Hozz segítséget! – Szólok a lánykához jótanáccsal illetve őt, majd kissé engedve a kutyát megindulunk, amolyan lépésenként haladva, majd megtorpanva. A szabad kezemmel előveszem a gázsprayt a táskámból. A fegyveremet a jelvénnyel együtt le kellett adnom, de azért még így is érhetünk valamit. Ráadásul a fegyvertelen közelharcban is jó vagyok, ami lássuk be, a pályám alappillére. Adam pont azért függesztett fel, mert majdnem eltörtem a karját, amikor a seggemet taperolta. Na persze én voltam a hibás, be kellett volna hódolnom.

Tárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés

» Amber & Aiden - Nyomozás
» Amber Jennings
» Amber és Jürgen
» Amber Liston - Őrszem
» Hope Hamilton