Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés

First topic message reminder :

Aiden, Hope & Amber

True lies

Amikor elváltunk Hope-pal akkor még nem tudtam, hogy miért kérte el a címemet, ez viszont hamar kiderült. Küldetni akart magának valamit, méghozzá az én címemre. Ha egy kicsit paranoiásabb lennék, akkor alaposan meggondolnám, hogy hozzam-e el a csomagot, méghozzá egy szórakozóhelyre, hiszen ki tudja mi van benne. Azzal nyugtatom magamat, hogy fényképek, vagy ilyesmi, hiszen maga a doboz egyébként nem nagy, elfér a táskámban, még a csomagolását sem téptem fel, hiszen Hope-é. Ő egyértelműbben rám van utalva, Aiden ezzel szemben nagyon komoly, még az is megfordult a fejemben, hogy most, hogy megtaláltuk a hugát, többé nem is akar látni, csak azért kérte a segítségemet, mert Hope erőltette rá ezt a véleményt. Mindenesetre amit kértek, azt megtettem, bementem a felfüggesztésem ellenére is az őrsre, mintha csak a papírjaimat rendezném. Szerencsére Adam nem volt ott, örülök, hogy el tudtam kerülni, pocsék érzés lett volna, ha magyarázkodnom kell, netán ismét a hátsómat markolássza. Amit kért tőlem a testvérpár, megvan az információ, nem is gondoltam volna, hogy igazuk lesz. Úgy tűnik valóban vannak köztünk ilyen különleges alakok, mint Hope például, Aiden mutatványát még nem láttam, de ha segíteni akarok nekik ebben az egész családi vírusos, szövevényes dologban, meg kell bíznom bennük. Csak remélhetem hogy most nem jön Aiden, ha nem vagyok a szíve csücske, akkor kár egymás idejét rabolnunk azzal, hogy úgy kell tennie, mintha kicsit is szimpatikus lennék. Végülis tettem a dolgomat, nem kell miért hálálkodnia. Szívesen tartom a kapcsolatot a húgával, aki mindig olyan lelkesen beszél velem, mintha a személyemben minimum egy nővért kapott volna. Belépek a disco ajtaján, végeredményben nőknek ingyenes, úgyhogy ha nem maradunk sokáig, az sem baj. Hogy miért éppen itt találkozunk? Nem tudom, szeretek táncolni, lehet, hogy a dumcsi után iszom egyet, és maradok. Végülis nem vagyok szolgálatban, és még ki tudja, hogy meddig nem leszek. Most a bárpultnál ücsörgök, még csupán egy virgin koktélt iszogatok. Fekete harisnya, és piros szoknya van rajtam, magasított sarkú cipellővel, felülről egy fekete, áttetsző blúz, és bőrkabát. Olykor a főbejárat felé pillantok, hogy mikor tűnik fel Hope, a dobozt pedig a táskám rejti. Még csak kilenc körül lehet, a hangulat még bőven alakulóban, fogjuk hallani egymás hangját.

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Átkozom szegény dögöt, mert nem tudok vele megküzdeni, már csak a termete miatt sem. Úgy húz magával, hogy öröm nézni, épp csak leérnek a lábaim a földre, de ha egy kicsit ráhajt még, akkor repülni fogok utána, úszni a levegőben, az lesz ám szép. Ez persze csak egy szebbik változat elképzelése a részemről, a valóság az lenne, hogy a betonon csúszok utána, kezemben a pórázzal, amit akkor sem tudnék elengedni ha nagyon akarnám. Nem szívesen hagynám, hogy Böszmefej eltűnjön a szemeim elől, de ha a testi épségemről lenne szó, akkor megtenném, ám mielőtt elindultunk, tekertem egyet a csuklómon és beakasztottam a póráz végébe a kezem, mivel az egész megfeszült, nem tudnám magam kiszabadítani, főleg ha az egész testsúlyom is tehetetlenül ráng rajta. *-ÜL A KUTYA! JÓ KUTYA LEÜL! FEKSZIK! FRANC BELÉD! *azért még próbálkozom a parancsokkal és majd később, ha ezt túlélem, emlékezni fogok arra, hogy szóljak Ambernek, vigye el a kutyát egy kutyaiskolába, ahol megtanítják a fegyelemre, mert momentán úgy néz ki valami macska után rohan, vagy patkányt látott, teszem azt véres hús szagát érzi. Szerencsére az iménti átkom a fosásról nem fogan meg rajta, különben most egy széles csíkon síelnék a cipőim talpaival. Ám így sem kevésbé bosszantó a tehetetlenségem. Úgy érzem sosem állunk meg és amikor mégis, el sem hiszem. Akkor nézek körül, árnyékos, sötéten derengő sikátor, büdös kukákkal. Remek. Kajaszagot érzett, zabálni akar. Nem evett még eleget? Így egy elefántnyi szart nyomott ki magából. Liliommal kellene etetni, legalább illatosat szarna. *-Böszmefej, gyere szépen kutyuli….gyere a gazdihoz, megkeressük Aaaambert! Kérsz fánkot? Húsos csontot, fasírtot? *nem tudom mivel lehetne rávenni, hogy menjünk innen a fenébe, de kezd hidegrázásom lenni a helytől. Kezdem visszafelé húzni, de lecövekelt az istenadta, olyan akár egy betonoszlop hét méter mélyen a földben. Ezzel az erővel a Colosseummal is próbálkozhatnék. *

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

Emberünk csak int egyet, aztán ki is tessékeli Ambert az ajtón, hogy aztán ő is utána induljon, csak más irányba, hogy leadja a laborba vizsgálatra a levelet. Ha személyesen viszi, akkor ténylegesen a sürgős darabok közé kerül és hamar kaphatnak majd róla valami hírt, addig viszont Amber és Hope tényleg érdemes, hogy más vonalon induljanak el, hiszen nem most azonnal kapják majd meg úgy sem a válaszokat, ahhoz azért idő kell, még akkor is, ha megsürgetik kicsit... vagy akár nagyon.
Hope-ot közben nagy erőkkel húzza a kutya egészen addig, amíg aztán végül az egyik sikátornál be nem fordul, de ott már nem megy tovább, csak heves ugatásba kezd. A jó ég tudja, hogy mit akar, talán ekkorra már Amber is kiér az utcára. A sikátorban viszonylag sötétebb van, bár nappal van, mégis elég árnyékos a hely ahhoz, hogy kevés fény jusson be. Mozgást egyelőre nem látni, csak a kukák körvonalát, legalábbis innen az utcáról. A kutyus viszont nem igen moccan a helyéről, afféle se ki, se be pozíciót vett fel, csak ugat, mint a fene.

Aiden, Hope & Amber

True lies

Én is attól félek, hogy bár Robert másik őrsön dolgozik, mint én, mégis, ha Adam fülébe jut, hogy a felfüggesztésem alatt saját szakállamra dolgozom, és nyomozok, ráadásul az adófizetők pénzét költöm, abból nagy baj lehet. Nyelek egyet, beletúrva vörösesbarna tincseimbe, aztán határozottan bólintva vonom össze a szemöldökömet.
- Nem, most nem én vagyok bajban, hanem a barátom, és ő az elsődleges. Ha Frey megtudja, akkor majd kimagyarázom. – Vagy nem. Ám túlságosan is kedvelem Aident, meg még Hope-ot is ahhoz, hogy üljek a fenekemen, várva, hogy mit követel majd az emberrabló. Nem szoktam magamat hagyni zsarolni, ahogyan Adam is ultimátumot adott, vagy fogdoshat, és olykor összejövünk, vagy az életben nem fogok előrelépni. Nem érdekelt a dolog, lettem közrendőr, aki olykor bizony a forgalmat is irányítja, parkolási bírságokat osztogat. Szívesen lennék nyomozó, de nem mindenáron, ez nálam elvi kérdés, így is a jó ügyet szolgálom, de nem fogom hagyni magamat manipulálni. Az érzelmi zsarolásból meg sosem kértem. Végül hálásan elmosolyodom, kedves Roberttől, hogy így aggódik értem, olyan, mint egy kedves nagybácsi, még ha az aggodalmát szigorúság mögé, pofavágások közé rejti el ügyesen. Én érzem a gondoskodást, nem véletlenül jöttem megint hozzá. Lassan már végtelen számú szívességgel tartozom neki, és csak azzal tudom enyhíteni, hogy időnként átmegyek hozzájuk, eszek Maria durván elsózott spagettijéből, jó képet vágva hozzá. Lényegében Hamiltonékon kívül ők az egyetlen jó ismerőseim. Adam mellett elég nehéz érvényesülni, főleg ha azt terjeszti rólam, hogy kurva vagyok.
- Nem, valóban nem. A kevesek egyikével éppen most beszélek. Köszönöm, megpróbáljuk, imádlak! – Nyomok egy puszit az arcára, majd elindulok kifelé, van csipogóm, azon rám tud szólni, hiszen azoknak a furmányos rádiótelefonoknak még nem értem a működését, és egyébként is biztosan drágák. A csipogó bőven elég, azon Robert elér. Kisietek az irodájából, majd az őrsről is, hogy az épület előtt elkezdjem megkeresni Hope-ot, és a kutyát. Remélem nekik nincsen bajuk. Fluffyt azért elég nehéz lenne elkábítani csak úgy.. És biztosan ugatna, ha valami rossz ember akarná őket bántani. Azért szólongatni őket nem fogom, de elkezdem körbejárni a tömböt, és nézelődök a szembe utcáknál is, hátha valahol kirakatokat nézegetnek.

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Azt nem mondom, hogy olyan könnyű most odakint miközben Amber segíteni próbál, de jobb mint bent a rendőrségen. Sosem segítettek igazán, anya nélkül is abbahagyták a keresést, apát sem tisztázták a vádak alól és csak a bajt keverték meg még jobban. Most sem lenne jó ha felismernének, bár kötve hiszem, hogy akadna egyetlen „Eltűnt!” plakát is a faliújságon rólam. Ha bárki megismerne és elővennék újra az aktámat, több napos kérdésözönnek néznék elébe, más sem hiányzik most Aiden eltűnése után mint ez. Vele meg nem foglalkoznának. Amber aranyos, és minden bizonnyal kora ellenére is tapasztalt, de csak reménykedhetem abban, hogy sikerül neki úgy kikerülni a dolgokat, hogy én nem kerülök képbe.
Böszmefej sétáltatása nem tartozik a „Ha ideges vagy szedjél hangyát” kategóriába, nem leszek tőle nyugodtabb, sőt. Olyan lassan bandukol, hogy van időm bőven a gondolataimba merülni, és persze elméleteket gyártani arról mi lehet Aidennel, ki vihette el és miért. Nincsenek illúzióim, köze van hozzám és apához, az egész mutáns kérdéshez, az ellenünk való munkálkodáshoz. Nem kispályások vitték el, biztosan fel voltak készülve arra, hogy miként védekezik, elaltatni nem tudták volna, sem másképp megbénítani, tehát jól fejbe kellett verniük, csak remélhetem, hogy nem vitték túlzásba. Aggódom, és az eltelt idővel egyenes arányban egyre jobban. Észre sem veszem, hogy merre megyünk, csak tudat alatt figyelek arra, hogy északról dél felé, ahogy Ambernek mondtam, vagyis körbe, hogy megkerüljük az egész háztömböt. Azt persze nem veszem számításba, hogy itt azért hiába rendőrség meg minden, a sikátorok ugyanolyan kihaltak és árnyékosak, és pont az egyik ilyen felé kezd el húzni Böszmefej. Nem hirtelen ránt magával, de erőteljesen indul meg valamerre amiről fogalmam sincs hova vezet, ezt a városrész nem ismerem, a városban van, én pedig az elmúlt másfél évben jobbára kerültem a város szívét. *-Hééé! Hova húzol te isten átka? *Próbálom visszafogni, lelassítani de a két kezem is csak az én filigrán testem végén van, szóval nem kelhetek versenyre a tonnás állattal. Hány kiló egy ekkora szörnyeteg és mekkora húzóereje van? Utálom a fizikát. *-Állj meg Böszmefej! Nem megyünk arra! Jó kutya, megáll, leül….ÜL! FEKSZIK! Ó, hogy jönne rád a fosás, ÁLLJMÁRMEG! *És nem. Nem áll meg az átokfajzat, úgy húz maga után mintha a farka lennék, nem tehetek semmit, pedig megvetem a lábaimat és dőlök hátra, hogy az egész testsúlyommal tartsam meg magam, de ez csupán annyira elég, hogy a sarkamon csúszok utána. Olyan mint a rajzfilmekben, amikor a gyalogkakukk húzza a farkast annak meg füstölnek a lábai, csak a rajzfilmben valahogy sokkal mókásabb.*

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

Az úriember láthatóan gondterhelt, de Amber már ismerheti annyira, hogy tudja ez főleg azért is van, mert aggódik a lányért, nem csak azért, mert minden áron bele akarna szólni az életébe, vagy púpnak gondolja a hátán.
- Igaz, de ettől még megint bajban vagy, nem elég, hogy felfüggesztettek? Ha ezt a főnök megtudja... - persze hallani a hangjából, hogy nem ő fogja leadni a drótot és hogy a levelet is úgy küldi majd el a laborba, hogy az ne lehessen visszakövetkező Amberhöz. Végül is igaz nála aludt, amikor nem volt máshová menni és a fickón látszik, hogy ezzel nagyon is tisztában van.
- Egy jó barát? Nem sok barátról beszéltél eddig, de gondolom ne üssem bele az orromat a részletekbe. Jól van, nem ígérem azonnal az elemzést, de megsürgetem, hogy pár órán belül meglegyen rendben? Addig talán utána járhatnátok kik látták, honnan tűnt el. - tanács, vagy utasítás, inkább előbbi, amit az idősebb zsaru adhat a fiatalabbnak segítségként, aztán a pasas szépen fogja is levelet a jól ismert lezárható zacsiba teszi és már a keze kilincsen, hiába ücsörög Amber az asztalon. - Vagy... van még valami? - jelentőségteljes nézéssel sürgeti, hiszen ha kell az az info azt akkor kapják meg, ha a levél mielőbb a laborosok kezébe kerül, főleg ha még grafológiai vizsgálatra is szükség lesz.
Ez idő alatt Hope békésen el van kint egészen addig, amíg meg nem érzi, hogy a kutya méretéből adódóan elég könnyedén mint a fene elkezdi húzni, nem egyszerű ellentartani annyi szent. Talán macskát látott?

Aiden, Hope & Amber

True lies

Azért ott még nem tartunk, hogy sikerüljön az a bizonyos összeboronálás, hiszen én is magamnak való vagyok, de Aiden még inkább, így nem nagyon látok komoly esélyeket az ilyesmire. Habár kezdem megkedvelni, és talán ő is bízik bennem, de ezen a szinten nem több ez, mint a barátság, ide is nehéz volt eljutnunk, hiszen mégiscsak különlegesek, fel kellett magamban építeni valami bizalmat, hiszen nem olyan egyszerű valakiket befogadni az életembe, akik mérgező testnedvekkel léteznek. Nem vagyok egy gyáva lány, de nem ilyesmivel szoktam találkozni nap mint nap az utcákon. Nem való nekem az irodai munka, ez igaz, viszont közrendőrként sem erre szerződtem.
- Te meg vigyázz magadra, már elég egy Hamilton eltűnése.. – Fogalmam sincsen, hogy Aident hogy kapták el. Leütötték? Elkábították? Vagy csak valaki csinos dekoltázst villantott, és már ment is? Na igen, én azért nem vagyok túl jól eleresztve ezen a téren, inkább sportos vagyok, mint szexis. Mindegy is. Búcsút intek a lánykának, meg az ebnek, aztán sarkon fordulva besietek a haver rendőr irodájába. A magas fekete fickó úgy tűnik nincsen jó kedvében, púp vagyok a hátán.
- Sajnálom, de végülis igaz. Gondolj csak arra, hogy nálam aludtál a kanapén, amikor Barbara kidobott.. Nem mintha striguláznám a szívességeket, de azért.. – Kacsintok csípőre vágott kezekkel. Igen, barátok vagyunk, csak imádja játszani a kemény fickót, hiszen minden rendőrőrsre kell egy üvöltöző néger kapitány, vagy százados, hadnagy, mindegy, hogy mi, csak hatalomfitogtasson. De ne velem, hiszen én nem ide tartozom, a gyilkosságiak az én feladatom, nem a kábszeresek.
- Írott levél, a grafológus nyerő lehet, nekem nem rémlik, hogy ismerném azt, aki írhatta.. Egy jó barátomnak nyoma veszett, és a huga totál ki van borulva. Kérlek kezeld bizalmasan, elvileg a rendőrséget nem lehet értesíteni. Az más kérdés, hogy magam vagyok a rendőrség, még jelvény nélkül is. - Csüccsenek fel az asztalára, mert tudom, hogy úgysem tud rám haragudni, főleg mivel hozzám járt sírni, amikor válságba került a házassága, és hát mégiscsak én simítottam el az ügyeket, most meg a harmadik babát várják. Na ki a randiguru?

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Szélesen elmosolyodom Amber vallomásán, még is csak jól csináltam valamit, a végén tényleg összeboronálom őket, persze ehhez kellett Aiden nem mindennapi személyisége is. Néha a nőket pont az a férfi vonzza amelyik zárkózott, naná, mert a nők szeretik a titkokat. Csak a férfiak ki nem állhatják, ezért nem lesz nekem soha tartós kapcsolatom, nem mintha a magam csekély éveivel máris arra vágynék. *-Oké, fátylat rá! Azért találd meg! *Azért nem tudok nem aggódni a mosolyom mögött, Aiden eltűnése nagy érvágás, már csak azért is, mert bánthatják, engem fenyegetnek és _tudják_ hol vagyunk. Nagyon remélem, hogy nem miattam, hogy nem én voltam felelőtlen vagy figyelmetlen, mert ha…._amikor_ Aiden épségben visszatér hozzánk, nagyon ki fogok kapni tőle. Bárcsak már ott tartanánk! A taxison túl, akit igyekeztem tévútra vezetni és nem megmérgezni, már odabent a rendőrőrsön, az idegességem csak jobban elömlik bennem. Nem jó ez így, nagyon oda kell figyelnem ahhoz, hogy visszafogjam magamban a gyilkos nedveket, az pedig nem megy ha mindenki árgus szemekkel néz, és néznek mert eléggé feltűnőek vagyunk a kutyival. Én meg az ujjbegyemig lehúzott kabátujjal, tényleg úgy nézhetek ki mint aki puskát rejt a kabátja alatt. Le kell ülnöm, lélegeznem kell, meditálni egy kicsit, legalább felületesen, hogy lenyugodjak és képes legyek uralni a képességemet. Ki kell mennem, jobb ha nem vagyok szem előtt, noha szeretnék bent maradni és mindent felügyelni, nem Amberben nem bízom hanem mindenki másban nem. *-Oké, északról dél felé kerülünk. *Bólintok és megadom az irányt ha esetleg előbb végezne, tudja merről várjon minket és akkor még elénk is jöhet. Senki nem szól hozzám és a kutya sem érdekli őket, eseménymentesen kerülök ki a szabad levegőre, még én sem fagyasztom meg senki kávéját útközben, pedig egyik-másik bambán bámuló megérdemelné. Odakint aztán elindulok Böszmefejjel lassan sétálva, egészen magam mellé húzva a kutyát. Termetes méretű, már a külsejével is távolságot tart köztem és a többi ember között, ami most nagyon jól jön nekem. Séta közben csak nézek ki a fejemből és lélegzem, lassan beszív, lassan kifúj. Mély sóhajok, koncentrálás. *

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

Hope azért kap pár furcsálló pillantást, ahogyan kifelé indul a méretes ebbel, de úgy fest nem zavarja annyira a napi munkát, hogy végül ne térjen vissza mindenki ahhoz, amit csinált és hagyja figyelmen kívül az itt létét, maximum aki el megy mellette odakint időnként meglepetten nézi meg magának, hogy miért ácsorog itt, de úgy fest annyira senki sem érdekel, hogy zargatni kezdjék.
- Tehát azt mondod nem lehetnek rajta ujjlenyomatok sem? Mibe keveredtél megint Jennings? Mintha körülötted folton csak a zűr lenne. - a fickó erőteljesen zsörtölődik és gondterhelten dörzsölgeti a borostás állát. Látszik, hogy nem tetszik neki a helyzet, de az is, hogy hajlandó lesz segíteni, mert már kattoghat az agya, hogy mit is kezdjen a levéllel. Ki is nyújtja a kezét, hogy szépen adja át neki. - Jól van, felküldöm a laborba bizalmasan. Írott levél, vagy ragasztották? Az írásból is kiderülhet valami, vagy az anyagokból, hátha találunk rajta szennyeződést. - tovább gondolkodik és ha meg van a levél, hát már veszi is a telefont, hogy bekérjen egy friss újoncot és vele küldje fel az emeletre a laborosokhoz, hátha találnak rajta valami hasznosat. - Szóval... mibe keveredtél? - fonja karba maga előtt a kezeit, ahogyan rá pillant. Valahol látszik rajta, hogy nem vár el feltétlenül konkrét válaszokat, szinte csak afféle sóhajjal vegyített költői kérdés ez, amit az ember úgy sem tud megállni, kikívánkozik és kész.

Aiden, Hope & Amber

True lies

Igen, úgy látom, hogy a kis Hope nagyon is gyakorlatilas, túl sokáig élt „Pillangóként” az utcán, vagy éppen a hajléktalanokat segítve, nem egy úrikisasszonyról van szó, aki fél összepiszkolni a kezét, mert fél, hogy betörnek a körmei. És igaza is van, nem kell úgy tekintenem rá, mint koloncra.
- Bocsáss meg, nem úgy gondoltam, csak.. én is aggódom a bátyádért, ő olyan komoly, nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedvelem. Igazán jó barátok lettünk mi hárman. Nekem nem is nagyon van barátokra időm a munka mellett, na meg Fluffy is teljesen lefoglalja a maradék időmet. – Ismerem be, ismét megosztva életem rejtett vonzatairól egy szeletet a kis szőkével, akivel lassan már nincsenek titkaink egymás mellett, ami nem csoda, hiszen már többször aludtunk együtt, mert így tartották elfogadhatónak. Láttuk már egymást kócosan, smink nélkül, szakad házimackóban, lényegében ez már életreszóló barátság lett. Némi hiúságból azért Aiden előtt igyekszem összekapni magamat, na nem mintha bármit is akartunk volna egymástól, de mégiscsak férfi, aki előtt illik rendbekapni magamat. Azért volt egy pillanat, amikor nagyon nem volt jól a sérülés miatt, akkor eléggé aggódtam érte annyira, hogy ellágyultan gondozzam, és még egy puszit is kapott, de nem tértünk rá vissza azóta sem. Hope-ra hagyom a fizetést a pénztárcámból, hiszen már tökéletesen bízom benne. Kint várom meg a kutyával egyetemben, aztán besietünk az őrsre, ahol látom rajta így visszapillantva, hogy eléggé feszeng. Szegényt azért megértem, de itt most nem gyanusítottként kell magára tekintenie. A csípős stílusú recepciós stílusát már megszoktam, Hope-ra ezért bátorítóan bólogatok, hogy ne izguljon már ennyire. Viszont amikor Robert megjelenik, a lány egyre inkább úgy érzi, hogy ő itt most felesleges kerék.
- Persze, menj csak, akkor tegyetek meg pár kört kint a tömb körül. – Bocsájtom el, és amikor ketten maradunk a nyomozóval, ekkor szélesedik ki a mosolyom. – Öregfiú, hagyjuk most a hivatalos részt, csak te segíthetsz. Egen, Frey felfüggesztett, de ez most magánjellegű ügy. Egy barátomat, a lány bátyját elrabolták. Kaptunk egy hülye levelet, de kérlek kezeld bizalmasan. Az ujjlenyomatokkal most nem tudunk mit kezdeni, de hátha van valami orvosszakértő ismerősöd, aki rá tud nézni, hogy milyen emberrel állunk szembe, ilyesmi. Na mit szólsz? – Egymás között már tegeződünk, olyan nekem mint egy titkos szövetséges. Remélem addig kint Hope is el lesz, már csak az kéne, hogy neki is valami baja essen. Már így is kemény napnak nézünk elébe, főleg én a cicanadrágban..

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Nagyon reméltem, hogy nem kell Ambernek elmagyaráznom miért nem kerülhet a rendszerbe az ujjlenyomatom. Mivel nem tudjuk kiben bízhatunk, azt viszont igen, hogy azoknak a keze, akik engem elraboltak és apát bemártották annak idején, messzire nyúlik, biztos, hogy a rendőrség berkeibe is, így pedig elég könnyen megtalálhatnak. Ki tudja mit csináltak velem addig amíg eszméletlen voltam, hiszen több óra is eltelhetett mire magamhoz tértem, akár az ujjlenyomatomat is levehették. Jasonnak megvolt a vérmintám is, de sokkal több mindenre igényt tartott, azért tartottak fogva. De végül is, ha már érti a fenyegetésem jelentőségét, talán ezzel sem lesz gondja. Megoldja. Igaz attól kissé tartok, hogy nem lehet elkülöníteni az enyémet, ez mindenképpen hátráltat minket, azért egy ujjlenyomat minden bizonnyal nagy segítség lett volna, de szerintem aki ennyire gondosan megtervezte Aiden elrablását és megírta a levelet, biztosan kesztyűt húzott mielőtt bármihez is hozzáért volna. Vagy mással íratta meg. *-Azért ne írjál le minket ennyire. Tudjuk hol kezdjünk hozzá, de inkább ne raboltasd el magad. *Meglepődne mennyi mindent tudunk róla ahhoz, hogy elinduljunk valamerre, ám most a bátyámat kell megkeresnünk, ami szerintem nehezebb feladat, mert olyan helyre kell benyúlnunk ami enyhén szólva is darázsfészkes. Másrészt, a helyzetünk miatt kevesebb a lehetőségünk. A kérdésére tátott szájjal fordulok hozzá. Remélem csak költői volt.* -Amber. Rajtad kívül csak azok vannak. A gond csak az, hogy magunk sem tudjuk kik ők. Épp ezen dolgoztunk eddig. *Szerintem kicsit elkalandozott az agya, hogy ilyeneket kérdez, de az is lehet, hogy rá így hat az idegesség. Most már tuti, hogy oda van a bátyámért. Mindez azonban rajtam nem segít, miután nagy nehezen beszálltunk a taxiba, muszáj rápréselnem magam az oldalsó szélvédőre, hogy ne érjek a kutyihoz, egész úton próbálok lazítani, relaxálni és mantrázom a már kitalált szövegemet, hogy megnyugodjak. Az eltelt időben, amit Aidentől távol töltöttem egyedül, már sikerült úrrá lennem a képességemen, ám ha nagyon kizökkenek a komfortzónámból, akkor minden figyelmeztetés nélkül rám tör. Aiden elrablása eléggé kizökkentett, képtelen vagyok magamra figyelni kellőképpen és visszafogni a mérget ami folyamatosan termelődik és ömlik a vérembe. Azt legalább már tudom mikor történik ez, érzem az ízét a számban, olyan mint amikor elönt az adrenalin, csak ennek keserű íze van, nem fémes. Elég körülményes úgy fizetni, hogy ne érjek hozzá a pénzhez, de nem tudok ellenkezni Amberrel, mert mire kinyitnám a számat, ő már ki is reppent a kocsiból a kutyával együtt. Szóval megoldom, a kezemre húzott pulcsival, de sokáig tart és a sofőr is gyanakodva néz rám. *-Lekváros maradt a kezem reggeli után. Ragad. *dobom be a mentőszöveget, majd Amber és a kutya után vágódom. Továbbra is úgy sietek mellette, hogy a ruhám a kezemre van húzva, mintha nagy lenne rám. Eddig a pillanatig nem is gondoltam bele abba, hova igyekszünk, de a rendőrség épületet előtt kitör a frász. Riadtan rángatom körbe a tekintetem, mindenkiben ellenséget látok, félek, hogy felismernek. Az sem tűnik fel, hogy a figyelem inkább Amberre terelődik és nem rám meg a kutyára, pedig Amber mellett mi látszódunk kakukktojásnak. A diszpécsernő barátságtalan és pofátlan, a később érkező zsaru meg úgy néz ki mint akit Böszmefej szájából rángattak volna elő percekkel ezelőtt. Viszonzom a gyanúsan végigmérést és legszívesebben megrángatnám Amber ruháját, hogy rám figyeljen és megkérdezhessem tőle minden feltűnés nélkül, hogy tényleg komolyan gondolta-e, hogy ez a pasi fog nekünk segíteni. A vak is látja, hogy ki sem lát a fejéből, ráadásul tök borostás és nyúzott, mint aki három napja egyfolytában bulizik. Csak az áporodott alkoholszag hiányzott a teljes képből. *-Szívesen kimegyek a kutyával. Csak siess. *Amberre nézek, nem kicsit kérlelőn, hogy ha nem muszáj én nem maradnék bent és amúgy sem akarom, hogy miattunk baja legyen. Ha Böszmefejjel megyek ki, akkor talán nem esik bajom és másnak sem. Itt viszont bárkihez hozzáérhetek véletlenül. Ha elenged, akkor kint várom meg a kutyival, bár be vagyok sózva attól, amit meg lehet talán tudni a levélről.*

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

A kis csapat kutyástul, de hamarosan megérkezik végre az őrsere, ahol eléggé megnézik azért őket. Egyrészt elég sok a pasi, Amber pedig finoman szólva is testhez álló cuccokban feszít és bőven vannak pletykák a főnök és közte folyó esetekről, viszonyról akárhogy is nevezzük. Egyértelműen összesúgnak kicsit a hátuk mögött, még a recepciónál ülő idősebb hölgy is kissé felhúzott szemöldökkel méri végig a bagázst, láthatóan nem tetszik neki, hogy itt vannak. Rágót rágcsálva kissé száj húzva emeli fel a telefont.
- Hallo! Hardy, magát keresik, Jennings van itt egy kutyával és egy lánnyal. Úgy látom sürgős. - leteszi szépen a kagylót és hosszú másodpercekig egy árva szót sem szól, mintha csak később kapna észbe, hogy illene továbbítani az infot, amit a telefonban kapott. - Mindjárt jön. - aztán vissza is fordul az asztalán lévő iratokhoz, mintha azok olyan fontosak lennének, de Amber ismerheti már annyira a nőt, hogy ez még véletlenül sincs így.
Sok idő tényleg nem telik el az említett fickó hamarosan felbukkan előttük, kissé mintha nyúzott lenne, de ez nála általában gyakori jelenség. Karikásak a szemei, önthetett már magába pár kávét.
- Jennings maga nem fel van függesztve? Mit keres itt... és miért kísérettel? - rosszallóan méri végig a bagázst, főleg a kutyát, hogy nem képes csendben maradni és bizonyára szerinte zavarja a munkát is. Végül int a fejével, hogy kövessék az irodája felé, talán akkor nem zavarnak annyira másokat.

Aiden, Hope & Amber

True lies

Engem aztán nem kell nógatni, hogy beszámoljak Adam szemétkedéseiről, ez végülis nem hivatali titok, amit nem adhatnék ki. Első hallomásra nem is értem, hogy mit ért Hope köpés alatt, de aztán a szám elé kapom a kezemet, hogy ne nevessek fel hangosan, mert így már beugrik, hogy mire is képes a szőke kislány. Csak azért nem nevetek végül, mert neki a tesvére, nekem pedig egy kedves ismerősöm, lassacskán barátom eltűnt. Rendőr vagyok, kétlem, hogy ez egy rossz vicc lenne, de Adamtől azért erős, ha ilyesmit csinál. Velem kapcsolatban sosem fogta vissza magát, de nem hinném, hogy törvényszegésre ragadtatná magát csak mert nem foghatja meg a seggemet.
- Elkülöníteni? Hogy mi..? Ááá, értelek, akkor máshogyan csináljuk, nem lehet elkülöníteni. – Gondolkozom a megoldáson, és ha Hope nem akarja, hogy bárki is rátaláljon, akkor elég, ha csak írásszakértőhöz küldjük a levelet, vagy pszichológushoz, aki egyet s mást le tud belőle szűrni. Megindulunk a kutyával hármasban a rendőrség felé, miután rájöttem, hogy fognunk kell egy taxit Fluffy pisilése után. A kutya annyira fel van pörögve, hogy tényleg mázli, ha nem kakil rá a hátsó ülésre, hiszen Hope sürgetésére nem sikerült.
- Na jó, azért ti nem ismertek annyira engem, mint egymást, úgyhogy igyekszem nem eltűnni. Egyáltalán ki bánthatja Aident? Nincsenek ellenségeitek? – Kérdezek rá még utoljára, mielőtt beülnénk a sárga taxiba, ott már a sofőr miatt aligha beszélhetünk ilyesmiről. Az őrs úgy negyedórára van innen, de nem akartam gyalog odasietni. Hope kezébe nyomom a tárcámat, hogy fizessen, én pedig a kutya pórázát húzom rövidebbre, és már a járda szélén várjuk be őt. Innen már nem kell sehova menni, csak fel a lépcsőkön. A kis szőke nem tudom hogy mennyire érzi magát konfrontosan a rendőrségen, hiszen elég sok ideig mellőzte a hivatalosság látszatát is. A kutya liheségét túlharcogva szólítom meg a recepciós puerto rico-i srácot. – Hali, Amber Jennings közrendőr vagyok a tizenhármasból. Robert Hardy őrmestert keresem. Bent van, ugye? – Cicanadrágban, és jogging felsőben vagyok, a jelvényem elvéve, de ha szükséges, tudom magamat azonosítani. Hope-ot nyilván nem mutatom be, ő most kísérő, ha bárki kérdezné. Fluffy nyüszít, érzi, hogy más kutyát is vannak a közelben.

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Alig győzöm kivárni a válaszait, sajnos azonban muszáj, hogy tudjam miről van szó mielőtt nekiindulok a világnak és ha kell Amber nélkül. Nem ez lenne az első eset, bár Aiden után kutatni igen. Azt sem tudnám hol kezdjem, szükségem van Amberre, az agyam azonban ezen kívül még ezernyi kérdésen ugrál, bele is fájdul, de ezt a nyűgöt hátrébb tolom egy sarokba. Nem igazán vagyok kíváncsi arra mit csinált vele a főnöke, a kezemet a levegőben pörgetve próbálom nógatni, hogy térjen a lényegre. *-Én meg tökön rúgom mielőtt leköpöm.
*Első hallásra nem tűnik túl nagy bosszúnak, de Amber tudhatja, ha mérgemben valakit állcsúcson köpök akkor annak nem csonttörés lesz a vége. Nem tudom, hogy ugyanazon járatjuk az agyunkat. Hogyan tudták Aident elvinni, hiszen nem tudják elkábítani, az anyagot simán kidobja a vére magából, legyűrni pedig talán hárman is kellenek, de az eléggé feltűnő. Maximum elcsalhatták egy néptelen helyre, valószínűleg velem, rólam hadoválhattak valamit, hogy bajom esett, ő meg beszopta mint csecsemő a cumit. Az elmém hátsó szegletében tudom, hogy minden amit Amber csinál fontos, de a jelenlegi állapotomban teljes időpocsékolásnak tartom, sürgetném de nem lehet, tehetetlenül szemlélem ahogy csomagol.* -Az én ujjlenyomatom is rajta van, el kell különíteni. De Amber! *Sikítom fejhangon.* -Nem kerülhet a rendszerbe az én ujjlenyomatom…tudod miért?! *Tócsányira kerekedett szemeim felett ugratom a szemöldököm. Böszmefej is nyugtalan, nem csak azért mert pisilnie kell hanem mert érzi, hogy valami nincs rendben. Toporgok mielőtt végre nekiindulnánk.* -Nem én csinálok rendszert….Megkeresünk! Gondolod nekünk nem menne? *Hitetlenkedve nézek rá de már megyünk is. Szerencsére a pisilést elintézzük hamar, az ég és a kutyák pisilőistene is velem van, Amber nem nagyon. Megint csak meresztem rá a szemeimet és két karomat széttárom kérdőn, hogy most mire várunk. Elvesztem a türelmemet és nőiségem maradékát is.* -Szarjál már! *szólok rá Böszmefejre előrehajolva mintha akkor jobban hallaná vagy jobban tudnék hatni a kakilólyukára. Nem sokkal később még mindig meresztve a szemeimet nézem az eredményt. Böszmefej nagy, na de ennyi hogy fért belé? Egyetlen pillanat míg ezen merengek, máson úgy sem tudok míg a taxi meg nem érkezik és Amber le nem inti, bár én is csápolok rendesen ha esetleg a nagy kutyás nőt nem akarná észrevenni. Kicsit előrébb is állok mintha nem együtt lennék, ám ez nem a taxis napja, bepréselődünk a kocsiba, mindhárman hátra mivel a taxis közli, hogy előre nem ülhetek és valóban, a hátsó ülést még egy üvegfal is elválasztja a sofőrtől. A kutya a combomon talál helyet hatalmas mancsának, de nem érdekel, csak menjünk már. Minden perc számít, és azon agyalok, vajon nem kellett volna mégis körülnézni, kérdezősködni Aiden után. Hátha látta valaki mikor kifliért ment. Azt hiszem a rendőrség után én visszamegyek és végigjárom azt az utat amit Aiden. A kabátom ujját a kezemre húzom, mert izzad a tenyerem és érzem ahogy a méreg szétárad bennem. Le kell nyugodnom és visszaszorítani különben döglött kutyával érkezünk meg. Az ablak felé fordulok, teljesen bebugyolálom magam a hajamba és a kabátomba.* -Tartsd tőlem távol. *Szólok Ambernek, hogy tudja mi a helyzet. Csigalassúsággal érünk az őrsre.*

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Aiden, Hope & Amber

True lies

Rosszallóan forgatom a szememet, noha ez nem Hope-nak szól. Azt hittem, hogy Aiden egy kicsit körültekintőbb, és nem hagyja magát elrabolni, főleg, mivel félig az utcán élt baromi sokáig, na meg Hope a másik fele, tényleg feltételeztem, hogy már olyan szinten ki vannak élesedve az ösztöneik, hogy bármilyen rosszarcút keresztbe lenyelnek. Aiden képessége valóban nem jó a támadásra, ám legalábbis amennyire nekem elmesélték, főleg azt tudja, hogy Hope-ot lenyugtatja, az ő rombolásait hozza helyre. Vagy másra is alkalmas? Én nem is tudom..
- Adam? Hát ő a főnököm. Tudod akiről meséltem, hogy mekkora egy bunkó, mindig a seggemet fogdossa. Még akkor jártam vele, amikor főiskolás voltam a rendőrtisztin, de aztán kidobtam, és azóta nem hagy érvényesülni. Lehet hogy szúrta a szemét, hogy Aidennel sokat találkozom, és... féltékeny.. De a hülye fejét nekiverem a falnak, ha bántja a bátyádat. – Még kicsit dobbantok is a lábammal, amire a kutya is megugrik, majdnem kitépi magát Hope szorításából, ám lepisszegem, és visszaül a helyére. Na azért.. Gyorsan agyalni kéne, de nem jutok másra, mint hogy elmenni a másik rendőrőrsre, és bevizsgáltatni a borítékot, hátha van rajta nyálminta. Vagy ujjlenyomat. Remélem, hogy egy amatőrrel van dolgunk. Ugyanis bármennyire is mérges vagyok, nem hiszem, hogy A Adam lenne.
- A levelet elvisszük az egyik barátomhoz. Neki meg pisilnie kell, úgyhogy.. ha te nem viszed le, akkor majd én. De előbb még.. Na várj! – Szólok rá, és elviharzom mellette a lakásba, a rendőr szekrényemhez, ahol a szereléseimet tartom. Eleve azzal kezdem, hogy gumikesztyűt húzzak, addig a levél az ágyon hever, és még a kutyát is távol tartom tőle. Kesztyűben helyezem be a zacskóba, és úgy a táskámba. Ha már a rendőrségre megyünk, farmert húzok, és összefogom a hajamat, mert cicanadrágban nem lennék túl kompetens. A jelvényemet ugyan leadtam, de van egy rendőri statisztikai számom, ez alapján is kérhetek betekintést a rendőrségi adatbázisba.
- Nem tudom Hope, de már nem az első eset, hogy nekem kell megtalálnom az egyikőtöket. Kezdünk ebből rendszert csinálni. És mi van, ha én tűnök el? – Kérdezem szigorúan, de aztán mégis enyhülök, és magamhoz ölelem a kis szőkét. Viszont annak ellenére, hogy a kutyusom az előbb a járdán nem bírta tovább, muszáj, hogy kakiljon is, így aztán jön velünk. Hagyom, hogy kiszaglássza magát ha már lent vagyunk ismét, és három percen belül valóban ki is nyomja a krákent. A taxis nem fog örülni, hogy őt is bepréseljük, de most már jön velünk, nem húzom az időt azzal, hogy visszavisszük a lakásba. Különben is, az állat látja rajtam, hogy ideges vagyok, ez rá is átragad, a végén még szétszedi a lakást. Nem kockáztatok. Leintek egy taxit, és extra borravalót igérve betessékelem a kutyát is, és mellette préselődöm be, Hope-é az anyósülés. Előrehajolva mondom be a tizennyolcas rendőrőrs címét, a taxis pedig belelép a gázba.

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Paranoia. Mindig én vádoltam ezzel Aident, most mégis felmerül bennem a kérdés, hogy esetleg én is az vagyok. Meglátok egy borítékot a földön és rögtön rosszra gondolok, pedig jelenleg semmi okom nincs rá. Nem volt jele annak, hogy bárki a nyomunkban lenne, Aiden sem vett észre semmit, bárhol is jártunk az elmúlt időszakban, noha óvatosak voltunk, pont azért nem is hívtuk fel magunkra a figyelmet. Amber pedig sokkal körültekintőbb volt mindkettőnknél, hiszen profi volt, tudta, hogy a kutatásnak melyik pontjára fordítson nagyobb figyelmet és mit ásson inkább el, hogy ne legyen nyoma sem. Ám mindez csupán egyetlen röpke pillanatra merül fel bennem, aztán meggyőzöm magamat arról, hogy ez légből kapott gondolat és az amit érzek a levél láttán nem paranoia hanem erős meggyőződés, egyfajta hatodik érzék amilyen csak a nőknek van, mégsem kezdek el ujjongani azon, hogy nálam is kialakult, jelezve, hogy ezen a téren is nővé értem. A szívem a torkomban dobog és az idő csigalassúsággal telik mire Amber odaér hozzám és kiveszi a levelet a kezemből melyet felé nyújtottam szó nélkül. Szívszorongva várom, hogy mondjon valamit miután elolvasta, én nem mertem, de ez is csak értelmetlen időhúzás, rettegés a már megtörtént és változtathatatlan eseményektől. A hitetlenkedéssel kevert felháborodása nem visz közelebb ahhoz ami a levélben áll, hiszen nem olvastam még el, fogalmam sincs mi áll benne, azt sem értem miért a főnökét gyanúsítja.* -Mit ír és kicsoda? Adam? A? Mi az az A?
*Kérdezem egy szuszra, szemöldököm a homlokomra ugrik, a kutya póráza a kezembe, én pedig értetlenkedve rohanok Amber után, magammal húzva a kutyát ami mondjuk nem könnyű, lévén ő már teljesen beleélte magát abba, hogy végre egy hosszú éjszaka után pisilhet. *-Steril zacskó? Minek? Miért kell bevizsgálni és hol van Aiden? Mi köze van a levélnek Aidenhez? A frászt hozta rám a levél és most te is! Komolyan azt hiszed, hogy nyugodtan állok majd amíg Böszmefej kihugyozza magát?
*Az emlegetett kutyit körülbelül olyan gyorsan húzom magam után vissza a lakásba mint egy mázsás homokzsákot, de nem adom fel, megyek Amber után aki már láthatólag elemében érzi magát. Jó neki, legalább tudja mit csinál, én viszont azt sem tudom mit _kellene_ csinálnom, nem hogy csinálnám. Az ő reakciója az egekbe löki a szívdobbanásaim számát, ezzel együtt a vérnyomásomat is. Az utolsó megjegyzése nem vigasztal, épp ellenkezőleg, teljesen ledermedek tőle.*
-Kiszabadítjuk? *Szinte vinnyogom a kérdést fejhangon. Aident elrabolták és fogva tartják? Az az A lehet aki a levelet írta? A kérdések özönlenek a fejembe de nagyrészük nem jut ki, csak loholok Amber sarkában, kifelé sokkal gyorsabban, hiszen Böszmefej újra reményt lát abban, hogy a ház folyosója felé vesszük az irányt és elvégezheti a dolgát végre. Nekem azonban eszem bogában sincs pisilni vinni a kutyát, eléggé felzaklatott a tény, hogy Aident elrabolták, ha akarnék sem tudnék most olyan, számomra csippcsupp ügyekkel foglalkozni mint a kutya pisi. *-Hogy találjuk meg Aident??!! *Ezt már-már sírva kérdezem, de csupán a hangom olyan, könnyek és hiszti nem jelenik meg. Inkább az aggodalom, a tanácstalanság ami most bennem uralkodik. Böszmefej pedig közben egyszerűen mellém pisil a járdaszegély mentén álló fa alá.*

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Aiden, Hope & Amber

True lies

Már indulnék is el a bernáthegyivel pár perccel Hope után, amikor az ajtóban találom őt, amit nem értek, hiszen a kezében ott van valami levél. Nekem jött volna? Akkor miért ő olvasgatja? Vagy Aiden mindkettőnknek írt, hogy lelépne, és nem is jön többé vissza? Azért erre a gondolatra kissé elszorul a torkom, nem is értem, hogy miért, már kezdem megkedvelni a nagyon visszafogott, komoly srácot, még ha túlzottan nem is adtam eddig jelét, valahol a barátom is lett, akárcsak Hope, de mégis pasi, és nem tudom nem észrevenni, hogy jó a közelében. És most nincsen sehol. Már kezdem én is átérezni ami a szőke hugija mondott, hogy lett volna annyi esze a srácnak, hogy szóljon, hogy tesz pár kanyart, mielőtt meglenne a végleges reggelink. Végül útjára engedtem Hope-ot, és most itt motoszkál a folyosón, és én is kinyitom az ajtót, ekkor látom meg a levéllel a kezében. Már tényleg idegesít a dolog, ezért visszaparancsolom a dögét a lakásba, pedig egész fellelkesült szegény, hogy mehet pisilni, csóválja is rendesen a farkát, nem véletlenül vannak csak műanyag vázáim. Már az ajtón keresztül is hallottam, hogy a lány engem szólongat, nem is késlekedtem sokáig, hanem villámgyorsan rárontok.
- Naaa? Mi az? Mi a baj? – Vonom össze a válaszaimat, de olyan tapintatlan azért mégse vagyok, hogy kitépjem a kezéből a papírt, hátha magától is ki tudja nyögni, de csak mereszti rám a nagy szemeit. Átveszem a felém nyújtott papírt, és átfutom a sorokat. Aztán még háromszor.
- Hát ez nem lehet.. igaz! Lehet, hogy a főnököm szemétkedik? Adam.. A. Vagy nem? Na jó, a kutyának pisilnie kell, de átmegyünk utána egy másik őrsre. Vidd le kérlek egy öt percre, addig szerzek a papírnak egy steril zacskót, és bevizsgáltatjuk, hátha van rajta nyál, vagy ujjlenyomat. – Adom Hope kezébe a pórázt, és fordulok sarkon, elintézendő amit most felvázoltam, aztán pár perccel később vélhetően már a ház előtt találkozunk, nagyot fújtatva keresem a pénztárcámat, hogy taxiba vágjuk magunkat, hiszen a robogómra nem férünk fel ketten.
- Nem tudom, hogy ez kinek jó, de majd azt hiszi, hogy annyiban fogjuk hagyni? Kiszabadítjuk őt, és kész! Na gyere! – Füttyentve intek le egy taxit, hacsak Hope-nak már ötlete van. A saját őrsömre nem mennék be, hiszen még fel vagyok függesztve, és ott van Adam is. De vannak máshol jó ismerőseim.

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Nem kérek bocsánatot azért ha esetleg felébresztettük, egész jól összeszoktunk már ahhoz, hogy ez ne legyen gond. Azt hiszem Amber is megszokta már az állandó jelenlétünket és Böszmefej is szót fogad nekem amikor én viszem le, hogy kiürítse magából azt a rengeteg pisit és kakit. Mondjuk elég nagy kutya és sokat eszik, na de az a mennyiség….mindig elámulok rajta hova fér belé. Ez azonban csupán kis szösszenet az életemben, amikor nem vagyok Aiennel és Amberrel, amikor nem azon jártatjuk az agyunkat, hogy merre tovább. Tegnap este volt az áttörés azt hiszem, ezért is maradtunk fent sokáig, és ezért nem tudtam aludni éjszaka úgy ahogy kellett volna, kissé ziláltan ébredtem. A gondolkodás ma reggel nem az erősségem mindaddig míg Aiden egy órás távolléte fel nem lobban bennem. Bólintok Amber kérdésére de ez csupán költői bólintás, már szedem is a cuccomat, hogy a bátyám után menjek. Amber nem aggódik, én igen. Neki nem kellett olyan dolgokon keresztülmennie mint nekünk, egy apró távollét, egy megmagyarázhatatlanul hosszú idő nekem már okot ad arra, hogy aggódjak Aiden miatt. Főleg azok után amiket tegnap megtudtunk.*
-Aiden nem maradna el ilyen sokáig, visszajönne, hogy szóljon.
*Azt hiszem így van, én bízom ebben a gondolatban, vagy legyen inkább hit,meggyőződés ha ez jobban jellemzi az érzést. Noha több évig nem éltünk együtt, mert ő messzire ment tanulni, utána meg én tűntem el a szemei elől, épp elég időt töltöttünk együtt előtte, hogy ismerjem őt. A mi kapcsolatunk nem olyan mint más testvéreké, minket a titkunk is összekovácsolt, de Aiden már azelőtt, hogy kiderült volna bármi is igen közel állt hozzám. Azt hiszem, anya viselkedése vele szemben egy kicsit ezért is van. Aiden talán jobban várta, hogy megszülessek mint anya, vagy megkockáztatom, apa. Úgy hiszem anya féltékeny volt rám és rá, külön-külön is és együtt is, irigy volt azért ami minket összetartott. Ezért hát nem hiszem, hogy Aiden csak úgy szó nélkül elment volna vásárolgatni. Felhúztam a bakancsomat és elindultam az ajtó felé, onnan szóltam még vissza Ambernek.* -Kutyázz. Ha mégis visszajönne, tudja, hogy hol vagyok. Csak körbekérdezek pár saroknyit aztán visszajövök.
*Ez volt az egyik biztonsági intézkedésünk mióta együtt nyomoztunk. Soha senki, legalábbis Aiden és én egymás előtt, nem ment el úgy, hogy a másik ne tudta volna hova megy, miért és meddig marad. Ezt kivételesen én találtam ki és nem Aiden, már csak azért is amit a diszkóban prezentált nekem. Kiléptem az ajtón és rögtön meg is torpantam mert érezhetően és hallhatóan belerúgtam valamibe. Könnyű kis zizegős hang terjedt fel a folyosó padlójáról, látóterem perifériáján fehérség lebbent. Mikor lenéztem egy borítékot láttam, amit valószínűleg a mi ajtónk elé tettek, alatta ugyanis a küszöb miatt nem tudták volna becsúsztatni. Lehajoltam érte de már akkor a torkomban dobogott a szívem. Amíg nem forgattam meg nem tudhattam, hogy nem e Ambernek tették ide, de sejtettem, a zsigereimben éreztem, hogy a _miénk_ és baj van.*
-Amber!....AMBER!!!
*Csak álltam ott és néztem a borítékot, mintha azzal, hogy nem nyitom ki semmissé tehetek bármit is. Csak elódáztam az elkerülhetetlent. *-Amber….azt hiszem…nagy baj van.
*Szóltam remegő hangon mikor kedvenc rendőrünk Böszmefejjel együtt mellém ért. A kutya megnyalta a kezemet, én meg Amber felé nyújtottam a borítékot. Azt akartam, hogy mondja azt, neki jött és biztosan csak a kollégái viccelnek vele, tudtam, hogy már nem sok van hátra a felfüggesztéséből. Azért fohászkodtam magamban, hogy Amber azt mondja az övé.*

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Rejtélyes eltűnés

Amber valószínűleg nem tud azonnal elindulni a kutyával, ugyanis amikor Hope belebújik a cipőbe, hogy elinduljon a bátyja után valószínűleg megtorpan az ajtóban. A földön ugyanis egy boríték pihen. Nincs rajta feladó és címzés sem, de ott van a lábtörlőn, egyértelműen nekik szánhatták, mert a többi ajtó előtt nincs ilyesmi és a hirdetéseket is általában a lenti postaládákba dobják és nem az ajtó elé teszik le. A boríték le van ugyan ragasztva, de nincs rajta az ég világon semmiféle jelzés sem. Szimpla sárgás-fehér papír, amiben egy fehér a/5-ös levélpapír pihen. Nincs rajta sok minden, kézzel írták ugyan, de viszonylag átlagos betűkkel és írással.

Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha annyiban hagyjátok a dolgot? Bevonni egy zsarut... a legnagyobb butaság, amit tehettetek. Ha annyiban hagyjátok a dolgot, akkor Aidennek nem esik baja és néhány héten belül visszakaphatjátok, ám ha tovább nyomoztok... vagy a megkerülése után se álltok le az üggyel, annak komoly következményei lesznek.

A

Aiden, Hope & Amber

True lies

Már csak egy hét van a felfüggesztett, fizetés nélküli szabadságból, de egy percre sem tudtam megszokni a semmittevést. Utcai járőrként dolgozom már ki tudja mióta, erről szól az életem, de az utóbbi két napban Adam háromszor is felhívott, hogy egye fene, elnézi az utolsó hetet, mehetek vissza. Dilemma, mert egyrészt szeretem csinálni, de őt meg annyira nem akarom látni még, hiszen elég bunkó tud lenni, másrészt a testvérpárt kezdem egyre jobban megkedvelni, szinte már együtt élünk, majdnem minden nap nálam alszanak, és itt beszéljük meg a továbbiakat. Aiden áthurcolt minden iratot, ami fontos lehet, a közös kajálások is már-már szertartássá váltak, csak azt kellett megszoknom, hogy némiképpen szemérmeskednem kell a saját lakásomban, de hát ez legyen a legkevesebb. Örültem volna hogy ha mondjuk felváltva alhatok a kanapén, Aidennel megosztva, mert Hope mégiscsak az ő testvére, de mivel ez nem lett megoldva, ezért maradt az a felállás, hogy a lánnyal alszom együtt. Sebaj, oda se neki. Korán felébredek, és tudok róla, hogy a srác lement kifliért, addig én a hajnali híreket hallgatom picit kócosan, smink nélkül, a kávémat szürcsölgetve, ahogyan végigmérem Hope-ot, aki láthatóan még nálam is korábban kelt.
- Tudom, fent voltam már, amikor beszéltetek. Mikor volt ez? Úgy egy órája? – Kérdezem eltűnődve, az órám most még nincsen rajtam, ők aztán tényleg koránkelők. Ahhoz képest, hogy nekem le kéne vinnem a kutyát, mert még idetojik. Viszont úgy, hogy Aiden még nincsen itt, nem is kéne elkerülni egymást. – Minek? Lehet, hogy csak elfogyott a kifli, és körbejár inkább. De te tudod. Akkor addig kutyázzak? – Kérdezem, mert nekem az is megoldást jelenthet, hogy mondjuk itt találkozunk majd úgy egy fél óra múlva, addig lehet, hogy Aiden is előkerül. Miután elbúcsúztam a lánytól, visszavonulok a szobámba felöltözni, valami lazább, kényelmesebb felszerelést viszek, walkman kizárva, mert akkor nem hallom a kutyát. Azért várok még egy tíz percet, hátha addig mégis befutnának. Ha nem, akkor elindulok lefelé a dögével.

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Sosem hittem volna, hogy egy nyomozás ilyen sok unalmas olvasással telik. Amit megtudtunk eddig azt papírra vetettük, aztán vagy hatszor átolvastuk, utána még egyszer. Persze tudom, alaposan meg kell tervezni a legutolsó lépést is, hiszen akár az életünk múlhat rajta, de az a rengeteg papír és adat és név. Már jojóztak a szemeim mire ágyba kerültem. Reggel csak azért keltem fel korán mert Böszmefejű valahogy bejött a hálóba és végignyalta az arcomat. Mondjuk egy macskától nem olyan nagy trauma, egy tacskótól sem, esetleg egy középtermetű, diszkréten nyáladzó kutyától sem, ám Amber hegynyi életmentője minimum három liter nyálat termelt két méteren és azt mind az arcomba kaptam a legszebb álmom közepén. Mostanra egész jól összebarátkoztunk és már egyedül is elvittem sétálni, ami azt jelentette, hogy egymást húztuk, mert soha nem voltunk egyszerre éberek. Hagytam bőven időt Ambernek és Aidennek arra, hogy összemelegedjenek, szóval nem rajtam múlt. A mai reggel is hasonlóan indult a korábbiakhoz, mikor Ambernél ért minket a hajnal. Böszmefej felkeltett - tudom, hogy nem ez a neve, de én imádom, egyébként meg tényleg nagy feje van - kikóvályogtam a konyhába és kávét főztem. Aiden is ébredezett, együtt ittuk meg az első adag kávét a kanapén, én még szundikáltam a vállán két korty között, aztán lement, hogy hozzon friss kiflit. A kedvencem az finoman vaj ízű, foszlós volt amit csak a szemben lévő pékségben készítettek családi recept alapján és máskor pár percig tartott csak a vásárlás, de mikor Amber is felkelt, a bátyám még nem volt sehol. *
-Kész a másik adag kávé is. Ja! Jó reggelt!

*Amber megint velem aludt, ebben persze nem szó szerint ez a probléma, kedvelem a csajt, de jobban szerettem volna ha a bátyámmal alszik. Nem adtam fel persze az összeboronálást, de az utóbbi időben nem sok jutott a kerítésre. Mosolyogtam a csajra a konyhaasztal mellől, Böszmefej épp egy falat sonkát csócsált a másik kezemből, alaposan lenyalogatva az ujjaimról még az ízét. *-Aiden lement kifliért, de nem jött még vissza.
*Annyira el voltam foglalva Böszmefej nyalakodása utáni tusolással és az újabb adag kávé főzésével, hogy nem is figyeltem az időt, az meg persze csak repült. Most nézek csak rá az órára ami a hűtő tetején van és ámulok el. Homlokráncolva csavarom ki az agyamból Aiden elmenetelének időpontját, majd azzal a lendülettel nézek megint kedvenc rendőrünkre.*-Az már egy órája volt.
*Otthagyom a kutyát és megindulok, kézmosással most nem vacakolok, a nadrágomba törlöm a kezem és cipőt kapok a lábamra.*-Lemegyek utána.

Rejtélyes eltűnés

A testvérpár immár pár napja bár be nem költözött ugyan Amberhöz, de egyre több időt töltenek itt. Aiden áthozta már a legtöbb infot és adatot azok közül, amiket megtalált a Hope utáni nyomozásban, hogy hozzátehesse a lány is azokat, amiket ő tudott. Anyuci pénzéből egészen jól tudnak garázdálkodni, valami miatt tényleg kapnak is utánpótlást, már természetesen egy postafiókba. Lassacskán tehát jó eséllyel készen állnak, hogy a mélyére nézzenek a szervezetnek, akik miatt szétesett a család és akik Hope pocsék időszakát is okozták. A kérdés csak az sikerrel járnak-e egyáltalán.
Ez a reggel is egészen átlagosan indult. Mint már említettem a testvérek nem költöztek be Amberhöz, ellenben ezt az éjszakát is itt töltötték, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy késő éjjelig ment az adatok nyálazása, tervek szövögetése a holnapi első nagyobb akciót illetően. Aiden továbbra is a kanapén dekkol és kora reggel megy le a pékségbe, viszont immár eltelt majd egy óra és még mindig nem tér vissza, pedig a pékség szinte a házban van, épp a túl oldalon, nagyjából öt perc sétára. Még ha tömeg van... akkor sem illene ilyen sokáig elmaradnia.

Aiden, Hope & Amber

True lies

Azért nagyon aranyos Aidentől, hogy ennyire figyelembe veszi, hogy mi van a lelkivilágommal. Ahhoz képest, hogy mennyire elvadult, és komoly volt, amikor megismertem, most, hogy barátkozunk, egész érdekes, kedves pasinak tűnik, lehet, hogy neki is az kellett, hogy végre célba érjen, hogy megtalálja a hugát, és kicsit normalizálódjanak a dolgok. Még mindig nem hárult el a veszély, hiszen ahogy nézem a képességeik elég veszélyesek, és be kéne jutnunk arra a birtokra, amit nézünk, meg még a szüleikkel sem minden klappol.
- Tényleg meg kell szoknom, hogy mikre számíthatok, viszont... vállalom ezt az egészet. Kedves tőletek, hogy aggódtok. – Többesszámban beszélek, noha éppen Aiden tett így, de nem akarok most személyeskedni. A kutyát azért küldöm erélyesen a helyére, mert olykor bizony genyónak kell lenni, hiszen ha mindig csak babusgatom, sosem tanul a szóból. Visszamosolygok Hope-ra, nekem nem gond, ha gyakran gyűlünk itt össze, hiszen ha szűkösen is, elférünk, és nem valami bérleményben kell szenvednünk. Ez a saját lakásom, még jelzálog sincsen rajta. Kicsi, de otthonos.
- Persze, szót fogad, főleg ha már ismeri a szagodat. Egy-két alkalommal lejössz velem, hogy szokja, és majd kipróbálod magadat. Na nem mintha rád akarnám erőltetni, szóval csak ha neked is jó így. – Köszönöm meg ezzel a kis szőkének, hogy vállalna ilyesmit. Olyan életvidám lánynak ismertem meg, talán nem lenne gond neki sem a bernáthegyi pesztrálása.
- Lesz benne hús. Akkor Hope, gyere ide, és majd súgok. – Hívom őt oda a fotelhez, ami mellett a kisasztalon a vezetékes telefon is van, és leültetem. Én mellé állok, és nyújtom a kínai kajálda telefonszámát. Tárcsázni, és beszélni tud, végülis csak a címet kell mondani, a menüt majd én súgom, ha nem jegyezte volna meg. Fél szemmel Aiden-re lesek, látom már teljesen elkényelmesedett, pedig én mondtam neki, hogy inkább ágyba kéne feküdnie, de hát mindegy. Ha megejtettük a telefont, akkor majd átöltözök. Az este további része immár nyugiban telik, vacsizunk, beszélgetünk, még a tévézés is felmerül. Még alvás előtt leszaladok a kutyival, aztán mindenki álomba szenderül. Nekem is szokatlan, hogy szuszog mellettem valaki, aki nem a döge, de hát jóleső érzés, hogy tényleg nem vagyok már egyedül.

//Köszönöm szépen a játékot, szerintem ugorhatunk másnap reggelre, vagy akár pár napot előre^^//

Aiden bátyó,
Amber barinő & Hope húgi

*Tudtam én, hogy Amber túlteszi magát ezen az egészen, csak idő kellett neki egyedül, hogy gondolkodjon. Talpraesett nő, már az első pillantásnál látszott, csak még nem ismertem annyira mint Aiden, hogy bízzak benne, de az előnyeit és a különlegességét láttam. Na persze elég különlegesség kell a bátyámhoz, hogy hosszútávon meg lehessen érteni, főleg abban az állapotában amit az én eltűnésem hozott elő belőle. Szó se róla, imádom és tök jó fej, de ahogy én megváltoztam az elmúlt másfél év alatt, úgy ő is. Tudom, hogy idővel vissza fog térni a régi Aiden, az akit magára hagytam mert muszáj volt. Most sem féltem kevésbé, de be kellett látnom, hogy egy ponton túl már nem fogom tudni kezelni a helyzetet egyedül. Már érett bennem a gondolat, hogy felkeresem, de ő megelőzött. *
-Nem vagyunk szokványosak? Ugyan, erős túlzás. *Nevetem közbe ironikusan, mert ezt csak úgy lehet. Persze, hogy nem vagyunk szokványosak, sem normálisak, sem hétköznapiak, de jók vagyunk. Nagyon jók, jó csapat és erre Amber is rá fog jönni, ha ugyan már nem jött rá. Végül is tök nyugodtan visszajött és marasztal, az azért már valami. Miután sok lúd disznót győz alapon felülkerekedtünk a bátyámon, jöhet egy kis hétköznapi pihenés. Aiden sokszor nem látja a fától az erdőt, de csak azért mert aggódik, mert mindent szeret túlszervezni, ami sokszor jól jön, de felemészti, ezen kell kicsit enyhítenünk. Tudnia kell, hogy már nincs egyedül és nem csak én vagyok vele, Amber jelenléte a mi kis csapatunkban óriási és nem csak azért mert rendőr és mert szép csaj, hanem mert erős és kedves és talpraesett és sorolhatnám még az előnyeit, de éppen éhes vagyok.* -Ez legyen a titkos főhadiszállás, vagy mondjuk menedék, amiről senki nem tud. Elrejtjük, úgy értem képletesen.
*Ambert és az otthonát mindenképpen védeni kell, ebben egyetértek a bátyámmal.* -De kutyasétáltatás….gondolod, hogy szót fogad nekem? Én nem tudok úgy rászólni ahogy te Amber, és csak elkényeztetném, de nem bújok ki a feladat alól. *Ezek szerint itt is sok időt töltünk majd, kikell találnunk valamilyen egyezményes titkos jelet arra az esetre ha valami közbe jönne, vagy Amber nem lenne egyedül, vagy nem biztonságos valamiért a lakás, és a miénkre is alkalmazni kellene. Az ilyen dolgok mindig Aidennek jutnak eszébe de tanultam én is néhány apróságot az utcán. Most viszont előbb ennünk kell és én rendelek mert szükségem van egy kis hétköznapi dologra, ez számomra kimeríti a luxus kategóriát. Régen sokat rendeltem, mert lehetett, mert volt miből, és mert csak. Nem azt mondom, hogy anya nem főzött jól, mert ezt legalább az előnyére lehetett írni, de a pizza és a kínai azért messze verte a látványkonyhát. *-Nekem jó az amit mondtál, csak a rendelés tudod? Olyan régen csináltam ilyet.
*Amberre mosolygok és kapom a telefont meg a számot és leülök a földre. Egy kicsit elmerülök a rendelésben, élvezem ahogy cseveghetek az angolt nagyon erősen törő diszpécserrel, bár azt hiszem ez az elnevezés is erős túlzás mint a mi „nem szokványos” jellemzésünk. Tavaszi tekercset rendelek, narancsos kacsát, édes-savanyú csirkét, csípős pirított tésztát, üvegtésztát és mézes csirkét. *-Ja, és kérek még….öööö…..hat szerencsesütit!
*Aiden addig elnyúlt az ágyon, Amber pedig keresett nekem pulcsit, én meg amint végeztem a rendeléssel, fülig érő, elégedett vigyorral szemlélem a mi kis csendéletünket, ami nem is olyan csendes. *-Lesz benne hús. Remélem elég lesz. *Vigyorgok a bátyámra, mert azt is látom mennyire ellazult a korábbi feszült idegességével ellentétben. Csak sikerült megnyugtatnom, persze tudom én, hogy néha őrültségeket csinálok, de van amikor kifizetődik. Felállok és a kanapéhoz megyek, elmarom a nekem odakészített pulcsit.* -Adj neki egy pizsama alsót. Az elég kényelmes. Egyébként ha már titkos főhadiszállás és menedék, akkor hozhatnánk ide pár cuccot és Amber is vihetne hozzánk, hogy ne kelljen egymás ruháiba járnunk vészhelyzet esetén. Bár az is elég izgi. Aiden rózsaszín cicanadrágban. Eszméletlen lenne…..na jó, én megyek fürdeni…megint!
*Azzal el is vonulok mielőtt a bátyám hozzám vágna egy díszpárnát, vagy a kajás tálcát, akármit ami a keze ügyébe kerül.*

Amber, Hope & Aiden

És Amber még adja alá a lovat is, amivel persze nem tudok mit kezdeni, de Hope már egyből úgy érzi magát, hogy igaza van, én pedig csak sóhajtva fogadom el, hogy az érvelésemnek azt hiszem nagyjából annyi. Ez van, nincs mit tenni, valószínűleg tényleg az lenne a legjobb, ha rendesen kipihenném magamat és megpróbálnék végre szépen rendbe jönni, esetleg előtte még ehetünk valamit, ha már a szendvicsekkel sikerült feltörölni a padlót.
- Az biztos, hogy nem vagyunk szokványosak, de... azért remélem szólsz, ha még is úgy érzed, hogy valami sok, vagy ha kérdeznél. - mert hát természetesen szívesen válaszolunk kérdésekre, vagy amikre szeretné, hogy válaszoljunk neki. Biztosan van azért olyasmi, ami érdekli ezzel az egésszel kapcsolatban és természetesen azt szívesen megválaszoljuk akár máskor is, nem jelent gondot. Az azért mégis meglep, hogy ilyen mértékben rászól szegény kutyára, de biztosan még a feszültség is benne volt annak ellenére, hogy végül úgy döntött, hogy hazajön. Nem biztos, hogy teljes mértékben sikerült túllépnie a dolgon, még most sem, maximum azért igyekszik.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet, főleg hogy ide érkezett a pénz is... az én lakásomnak a helyét még nem ismerik és az se kisebb ennél. - persze tény, hogy kevésbé otthonos és nem ennyire berendezett, de kínait ott is lehet rendelni, kanapé van és persze ágy is, amin elfér két ember. Mondjuk abban sem vagyok biztos, hogy érdemes összevonni mindent egy helyre, mert akkor sebezhetőbbek is vagyunk, plusz itt még itt van a kutya is, és az végképp megnehezítheti a dolgokat, főleg ha ennyire nehezen kezelhető, ha kaját lát.
- Nekem bármi jó, rátok bízom magamat. Éhes vagyok, úgyhogy sok mindent megennék most, csak legyen benne hús. - azért itt legalább megejtek egy mosolyt és elnyúlok most már egészen kényelmesen a kanapén. Ez segíteni fog, a sérülésem is előbb rendbe jön, ha kényelmes és nyugalmi állapotban vagyok, no meg ha eszem is valamennyit. A ruhám is jó lesz, majd reggel elugrom a lakásomba, aztán ott felöltözöm. Azért remélem, hogy viszonylag hamar megjön majd a kaja, mert határozottan éhes kezdek lenni, amúgy is sok volt már a már az izgalom, jó lenne kicsit kipihenni ezt a napot. Amber kérdésére pillantok fel újra egy leheletnyi elmerengésből és kissé meglepetten ráncolom a homlokomat, amire leesik, hogy miért is érkezik a kérdés.
- Persze... nem gond. Szerintem a kaja után úgyis hamar ki fogok dőlni, csak nyugodtan, itthon vagy. - és persze nem is gondoltam, hogy nekem is tud adni valamit, testhez álló nacit meg nem szívesen vennék fel, főleg nem valami lányos színűt, bár Amber nem az a tipikus rózsaszínt hordó lány egyébként sem, de aztán itthonra persze ki tudja.

Aiden, Hope & Amber

True lies

A bernáthegyim senkinek sem tudna ártani, kivéve ha valaki engem bántana. Mivel ez a testvérpár esetében fel sem merülhet, Hope-nak is csak a szendicseket kell féltenie, de azt hiszem nincsen az a kutya, akinek meg lehetne azt tanítani, hogy ne vesse rá magát az ételre. Legalábbis én nem tudnám, hiszen sosem voltam, és nem is leszek K9-es. Nekem a dög csak játszótárs, kikapcsolódás, hogy ne legyek annyira egyedül. Amióta az apám is meghalt néhány éve nem volt senki, akivel úgy igazán nagyokat tudtam volna nevetni. A munkahelyemen Adam állandóan ki akar sajátítani, ezt a közeledést elhárítom, még akkor is, ha világ életemben közrendőr maradok emiatt.
- Túlélem azért, csak emésztenem kellett egy kicsit. Nem vagytok szokványosak, de ha barátokra vágytam, akkor megkaptam. – Mosolyodom el, és nem csak udvariasságból, a szememből is látszik, hogy komolyan gondolom. Mindig vidám természet voltam, amolyan örök optimista, még ha időnként fel is adom, szokásom gyorsan visszarázódni, és új célokat kitűzni. Nem engedem, hogy a rosszkedv maga alá temessen. Rendőr is azért lettem, mert szeretek másoknak segíteni, és ez azzal jár, hogy fel kell adnom a saját elképzeléseimet. Teljesen felbojdult az életem, amióta ezt a kettőt ismerem, és most még nálam is alszanak. A jól megszokott komfortnak annyi, viszont ez jó érzéssel is tölt el, csak azt sajnálom, ahogyan a testvérek hallották, ahogyan rászóltam a kutyára, nem akartam, hogy ezt az oldalamat is lássák.
- Nem vagytok Hope, szó sincsen róla. Itt maradsz te is. Berendezhetjük főhadiszállásnak is. Abban tudtok segíteni, hogy olykor ti is leviszitek a kutyát. – Ezzel azt sugallom, hogy ha úgy hozza a helyzet, máskor is nálam aludhathatnak. Sosem veszekedtem senkivel a távirányítón, ez most lehet, hogy megváltozik. És az is érdekes, hogy nem mindig azt fogom enni, ami elsőként eszembe jut, talán kaphatok szenzációs ötleteket is.
- Szuper, akkor mit szóltok fejenként legalább egy tavaszi tekercshez, szójás szósszal, és mellé narancsos kacsát? Persze. Ott a telefon, alatt a kis asztalon találod a kínai büfé számát. Elég a címet bemondanod. Ja.. hogy meglepnél minket valamivel? Rendben, bízom az ösztöneidben. – Felelem a lánynak, és Aidenre sandítok, végülis azt látom, hogy neki most minden megfelelne. Végtére is, elég éhes vagyok, a kínai fűszerek többségét imádom, úgyhogy nem lehet mellé lőni.
- Oké, telefonálj akkor, én szerzek neked egy másik pulcsit. – Lépek a nagyszobaszekrény elé, hogy kinyissam, és végül egy lila kötött pulcsin állapodik meg a tekintetem, azt hiszem ez elég nagy ahhoz, hogy kényelmes viselet legyen, és most itthon nálam nem is kell divatoznia. Én magamnak is kikapok egy otthonibb cicanadrágot, ami azért elég testhezálló, de hát nem szoktam meg, hogy vannak vendégeim, de nem akarok egész este farmerben lenni. Az itthoni pólóim viszont kényelmesek, hogy a kutya is megrághassa őket. Zavartan Aidenre nézek, azért mégiscsak pasi, és az otthoni lengébb viselet, így fura lesz. Hope pulcsiját ledobom a kanapéra.
- Neked nem baj, hogy... átöltözök itthoniba? Pasi cuccaim sajnos nincsenek. – Kérdezem magamhoz ölelve a kivett göncöket, lassan én is elvonulok akkor átvedleni.

Tárgy: Re: Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés

» Amber & Aiden - Nyomozás
» Hope & Katharina -
» Amber Jennings
» Amber Liston - Őrszem
» Hope Hamilton