Dwayne & Kayley - Az eset után

Dwayne & Kayley

Kell ez most, egy kicsit úgy viselkedni, mint az átlag emberek, akiket nem üldöz senki sem, hogy meg akarja ölni. A tegnap túl sok volt, erre a pláza még pluszban rá is tett egy lapáttal... kell egy kis levezetés, kell egy kis nyugalom, amikor nem kell arra gondolnom, hogy ki halhat meg miattam és arra sem, hogy ki halt meg eddig, mert azért voltak áldozatok. Azt sem tudom velük mi lett, pedig biztosan van családjuk, akik most nem értik, hogy mi történt és miért... de ezzel most nem szabad foglalkoznom. Most előre kell nézni és az a fő, hogy tényleg kedvelem. Megmentett, de meg kell értenie, hogy nem akarok csak azért belegabalyodni valamibe, mert adott a helyzet a miatt, mert segített. Szeretném, ha már együtt vagyok valakivel, akkor az igenis komolyabb dolog és nem csak egy hirtelen fellángolás. Azokból már túl sok volt és nem lett soha semmi jó végük, én pedig pont e miatt akarok változtatni az életemen.
- Ennek örülök. Szerintem neked se lett volna jó, ha csak a hála, vagy... az ijedtség, vagy a jó ég tudja mi vezérel. Így tisztább. - ha van időnk ismerkedni, elvonatkoztatni a rémes helyzettől, attól hogy meg akarnak ölni és még csak azt sem tudom, hogy miért. Van képességem szerinte legalábbis, de még azt sem tudom, hogy micsoda. Így azért nehéz és tényleg nem lenne jó, ha csak a miatt lenne köztünk valami, mert most a helyzet adja ezt. Akkor már legyen valami komoly, legyen... értelme. Igen, azt hiszem ez lenne a lényeg, hogy ne csak fejest ugorjunk valami főképp testi vágyba így kezdetben, hiszen több még nem lehet, ha nem ismerjük igazán egymást.
- Hátha nem lehet ezt nagyon elrontani és bízom benned. - de komolyan, hiszen ő tuti, hogy jobban ért ehhez, mint én, szóval nagyon csak nem ronthatjuk el, legalábbis én nem hiszem. A húst csak meg kell pirítani, vagy... főzni? A baba meg konzerv, szóval az alapvetően már eleve készen van, ha jól sejtem. A vezetés azért jól esik most, egy kis levezetés, vagy felvezetés a főzés előtt? Mindkettőnek jó és egy kicsit így tényleg olyan, mintha ez egy átlagos nap lenne, nem kell gondolnom az előzményekre, amik miatt most itt vagyunk.
- Hm... oké, ezt még talán nem lehet elrontani. Reméljük... - a magabiztosságom az egekben persze, de azért előpakolom a serpenyőt és a többit is. Én legalább tuti, hogy nem fogok rájönni, ha valamit rosszul mond, hiszen gőzöm sincs a főzésről, és ahhoz hogy kommentálni tudjak azért legalább valami halvány sejtés kellene. - Azt hiszem, de ha leég a hajam... véged, örök harag! - huncut mosoly jelenik meg az arcomon, tudhatja, hogy viccelek és hát szó se róla elbénázok egy sort a begyújtással is. Ez kicsit más, mint a miénk, az valamivel modernebb. Úgy a negyedik gyufa után fordulok oda hozzá, nagy kiskutya szemekkel pislogva nyújtom oda felé a maradékot. Valószínűleg nem lenne rossz, ha megmutatná.

♫ Hero ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

Kayley & Dwayne

♫ I fell ♫

Összessségében úgy vagyok vele, hogy semmi értelme nem lett volna erőszakodkodnom, hiszen lehet, hogy le tudom dönteni, de utána mindketten pocsékul érezzük magunkat, hogy nem lett az igazi. A családom se örülne, ha tisztességtelen lennék, nem azért voltam mintazsaru, aki meggyászolta őket, hogy utána ennyire aljas legyek. Samuel is több mint egy évig hitt bennem, próbált bízni abban, hogy lehet még belőlem igazi ember. És most Kayley esetében úgy tűnik sikerült megkoronázni a napot azzal, hogy nem csak hogy sikeresen megmentettem, biztonságos helyre hoztam, kiálltam a próbát, miszerint oda tudok rá figyelni, de nem kell azonnali jutalmat várnom érte. Már az is fontos, hogy megnyílik nekem, tényleg furcsa lett volna ledönteni, amikor végigsikítozta, sírta a napot. És most kiderül, hogy tetszem neki, de többet akar, mint szexet, ismerjük meg egymást, randizzunk. Mintha engem is attól látna értékesebbnek, hogy hosszútávra tudunk tervezni.
- Azért az is valami, hogy nehéz volt nemet mondani. Akkor nem csak én éreztem úgy, hogy valami fellobbant. És.. én is kedvellek, legalábbis annyira, hogy elfogadjam, ez tényleg működhet, valami komolyabb módon is. – Na nem mondom, most is ugyanúgy vágyom rá, de már képes vagyok azért egy fokkal higgadtabban átlátni a helyzetet, és ha csak csókolózunk, vagy megfogjuk egymás kezét, az is jó lehet, az pedig szerintem neki is belefér. Egy randin legalábbis mindenképpen eljátszhatunk ilyesmit anélkül, hogy továbblépnénk. A közös vacsifőzés ötlet jónak tűnik, hiszen lehet közben viccelődni, nem kell a veszélyekre koncentrálnunk, most úgy tűnik, hogy biztonságban vagyunk.
- Legyen akkor a bab hússal, de vegyünk tojást is, ha az első nem jönne össze, akkor a másodikat már nem cifrázzuk, eszünk simán rántottát. De bízzunk magunkban, menni fog ez! – Igen, én is a mirelit kaják híve vagyok, de tényleg be kell látni, hogy Kayley a maga cicaba kinézetével nem meglepő, hogy sosem járt a konyhában. Magamban sem nézem le, ez van, most úgy tűnik, hogy ő is új életet akar kezdeni, változtatni, kicsit vak vezet világtalant, de összeillünk, és úgy vélem, hogy még aranyosak is vagyunk együtt, ahogyan itt bénázunk, mint két tini. Úgy egy szűk óra múlva már pakolászunk ki, némi sört is sikerült venni, hogy oldott legyen a hangulat is, na meg vörösbort, ezeket én pakolásztam be, mert nem tudtam, hogy mit szeret.
- Na szóval Kay.. első lépés, nyisd fel a babkonzervet, és abba a serpenyőbe tedd bele, nem kell hozzá semmi olaj. Meg tudod gyújtani a gáztűzhelyet? – Kérdezem körülötte ólálkodva, azért nem akarok mindent helyette csinálni, úgy gondolom, hogy jön majd a női intuició. Addig én elkezdem a már felszeletelt húst egy másik tálkán besózni, hogy majd a párolás közepette kicsit ugorjon össze. Közben huncutul oldalra mosolygok, kiváncsi vagyok, hogy is boldogul.

Dwayne & Kayley

Azért örülök neki, hogy ha nem is elsőre, de végül csak megérti az én helyzetemet is. Nem ellene szól és nem neki akarok rosszat, egyszerűen csak nem akarok újra ugyanabba a hibába belesni, amibe már sokszor sikerült és soha se lett jó vége. Nem azt mondom, hogy vele se működne, de nem ismerem még eléggé, hogy tudjam nem csak valami hirtelen fellángolás-e ez, abból pedig nekem már nagyon sok jutott és most már valami másra vágyom, valami többre végre.
- Esetemben viszont nem volt régen és szerintem van esély arra nagyon is. Kedvellek és... több is ennél. Iszonyú nehéz volt nemet mondani, de... muszáj volt. - tényleg nem tehettem mást, mert ha belemegyünk csak úgy hirtelen annak nem lett volna jó vége. Lehet, hogy mégis, de annak is meg van az esélye, hogy nem és én nem akartam kockáztatni. Ezúttal nem. Jobban meg szeretném ismerni mielőtt valami komolyabb történik közöttünk és igen pont az a lényeg, hogy komolyan is el tudom képzelni vele az életemet, e miatt nem rohanhattunk túlságosan előre. Aztán persze még túl is kell élnem és az se lesz könnyű feladat.
- Ez határozottan jó ötlet, tetszik! Végül is kezdésnek tökéletes és akkor talán nem rontjuk el nagyon a kaját és nem kell tüzet oltani sem. - meg hát majd nagyon odafigyel rám és akkor főleg nem lesz gond, legalábbis tényleg remélem. Azért csak nem égetjük le a házat egy ebéd miatt, az már tényleg nagyon ciki lenne. - És akkor most melyik legyen? Amihez találunk hozzávalót? Nekem igazából bármi jó, omlett, vagy a bab hússal, te mit ennél? - annyi pizzát ettem már, meg éttermi kaját, hogy kész felüdülés lesz valami új, amit eddig még nem igen próbáltam, de pont ez a lényeg, hogy az ember újít kicsit. Pont e miatt szeretnék az életemen is jó irányba változtatni, fejleszteni és ehhez azt hiszem ő tényleg jó partner lehet.
- Jól van, várlak, én meg addig megnézem van-e valami szatyor, vagy alapanyag, amit kiegészítünk. - és akkor lehet hogy nem kell nagy bevásárlást végezni, ő pedig addig felöltözhet. Nekem tényleg elég lehet egy baseball sapka és esetleg valami sapi. Amúgy se megyünk olyan nagyon forgalmas helyre vélhetően, ahol felismerhetnek.
- Komoly? Hát persze! Imádok vezetni, maximum ha rossz felé kanyarodok, szólsz. - mert azért ide felé először nem figyeltem annyira, csak a második alkalommal. Nem biztos, hogy tökéletesen tudom az utat, de majd jelzi, hogy hol kanyarodjak le, bár azért remélhetőleg nem akkor, amikor már késő. Mindenesetre a kulcsot el is kapom és irány a kocsi. Jó lesz kimozdulni, aztán főzni kicsit, legalább egy rövid ideig úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj, miközben természetesen van, de... legalább úgy teszünk mintha minden rendben lenne.

♫ Hero ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

Kayley & Dwayne

♫ I fell ♫

Nem egyszerű most úgy csinálni, hogy az általam elképzelt forgatókönyv teljesen máshogyan alakul, de már volt rá közel másfél napom, hogy átgondoljam, és belenyugodjak. Van benne ráció, hogy nem csak a szenvedély kell, hogy vezessen minket, és már látom, hogy ha tényleg tetszik, akkor megismerhetjük egymást, és abból is alakulhat valami. Lehet, hogy akkor este csak az egész napos rohanás feszültsége volt bennem, amit le kellett volna vezetnem, de már látom, hogy hülyeség volt. Ha csak úgy indult volna, hogy ki kell hallgatnom a kórházban, és megnyugtatni, biztosan máshogyan fogtam volna a folytatásnak.
- Igen, de az már régen volt. De.. megértem. Elég, ha azt mondod, hogy van esély arra, hogy.. ez a normális élet velem elképzelhető. – Bólintok, és elmosolyodom, még ha a tekintetem komoly marad is, szeretném arról biztosítani, hogy nem fogok ismét vadul kezdeményezni, csak akkor, ha már tényleg megérett a helyzet. Ismerjük meg egymást, és akkor jobban működhet a dolog. Szeretném, ha jól érezné magát, ha utánajárnánk annak, hogy ki is üldözi, miért, de most egy pár napnyi szusszanásunk talán van, alapot adhat az ismerkedésnek, hiszen most talán nem kell annyira sietnünk, a táj is igen csendes, békés, minden adott ahhoz, amit most így elképzelt, és ketten megvalósíthatjuk. Elképedve vigyorgok, ahogyan megrázom a fejemet.
- Bennem? Na szép! Szerintem annak van esetleg értelme, hogy kész ételeket turbózunk fel, akkor van benne kreativitás is, és nagyon nem lőhetünk mellé. Például ilyen babkonzervet keverünk össze hússal, és feltesszük párolni, ilyesmik. Ha a hús ehetetlen, akkor kisöpörjük belőle, a babon meg nem változtat a dolog, csak füstölődik egy kicsit a hústól. Vagy.. a rántottához teszünk még lisztet, és máris kész az omlett. Na majd megmutatom. – Sosem gondoltam volna, hogy özvegyemberként nekem kell majd egy lánynak a főzés alapjait megmutatnom, noha én sem vagyok mesterszakács, de tényleg izgalmas ez így.
- Oké. Bár gyönyörű vagy, de ezt már mondtam. Sietek vissza. – Bólintok, és felmegyek az emeleti fürdőbe, hogy gyorsan rendbe szedjem magamat. Tíz perc múlva már hajmosva, jólfésülten, de borostásan lépdelek le a lépcsőn. Magamra vettem egy tiszta inget Sam tartalékaiból, szerencsére még a farmerméretünk is egyforma. Mintha a zsaruknál erre a munkára sablon embereket vennének fel.
- Akarsz most te vezetni? Jót tenne az önbizalmadnak. – Dobom oda a kulcsot, és előretessékelem, a városban már jártunk, nem hiszem, hogy elfelejtette az utat.

Dwayne & Kayley

Azért örülök neki, hogy végül nem vette annyira zokon, amennyire először vette azt, hogy nemet mondtam. Nem akartam elkapkodni semmit és elhamarkodott döntést sem akartam hozni, mert ki tudja, hogy annak mi lett volna a vége. Túl sokszor hoztam már rossz döntéseket és most jót akarok végre, amit tényleg át is gondolok és nem bánom meg később. Sok mindent bántam már meg rövid életem alatt, és ha már ki tudja mennyire lesz hosszú úgy, hogy üldöznek és meg akarnak ölni... hát jobban át kellene gondolnom, hogy mikor mit teszek.
- Így értékesebbnek tartom, mindenképpen, hogy... fel tudunk valamit építeni és nem kapkodjuk el. - beszélgetni szeretnék vele, de azt sem akarom, hogy haragudjon. Örülök, hogy most nem húzza el a kezét, ahogyan azt reggel tette. Talán a plázás eset is kellett hozzá, igazából magam sem tudom, de az a fő, hogy... végül mégis csak jól alakultak a dolgok.
- Neked más életed volt, család és... minden, ami normális, de nekem nem, és szeretnék normális életet, mást, amint ami eddig volt, amihez valami lassabb tempó kell. - nem azt mondom, hogy ő is olyan rossz döntés és rossz választás lenne, mint az eddigi pasik, akikhez közöm volt, de... tény, hogy nagyon sok rossz döntés hoztam már. Sok közöm volt rémes alakokhoz, akikhez nem kellett volna és azért nem tudhatom, hogy ő nem cipel-e magával még olyan terheket, ami végül csak engem is tönkretenne. Okosan kell döntenem és át kell gondolnom, hogy mit teszek, ha már eddig ez kimaradt az életemből.
- Én nem, úgyhogy benned van minden reményünk. Sophia próbált tanítani pár fogást, de... egyelőre leragadtam a rántottánál, és előre szólok sikerült már odaégetnem szimpla... vizet is, úgyhogy remélem van tűzoltókészülékünk. - szélesen elmosolyodom. Jó talán ennyire nem komoly a helyzet, de nem vagyok egy konyhai hozzáértő. Igazából sose volt rá szükségem különösebben, hogy megtanuljak főzni. A szüleim mellett nem kellett, hiszen anya főzött, meg aztán sokszor voltunk hotelekben, étteremben, nem volt rá szükség, aztán én magam se foglalkoztam vele. A nagy új önálló életem részben erről is szól, hogy komolyabb legyek végre, hogy főzzek és elássam magamat. Van még miben fejlődnöm annyi biztos. Mindenesetre feltápászkodom és hát akkor majdnem irány a konyha, de tény és való neki rendbe is kellene szednie magát.
- Igen, próbáljuk meg és szívesen. Ha úgy gondolod nem gond, majd... szerzek egy napszemüveget és a fejembe húzok egy baseball sapkát, úgyis jól áll. - na nem mintha bármi lenne, ami nekem nem állna jól, de ez már más kérdés. Persze szívesen megvárom, amíg rendbe szedi magát, nekem is fel kellene kapnom valami utcai szerelést, hiszen a plázás eset óta azért nem szedtem még úgy igazán rendbe magamat.

♫ Hero ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

Kayley & Dwayne

♫ I fell ♫

Mivel már elég sok minden van a hátunk mögött néhány nap alatt is, úgy gondolom, hogy a vágytól feltüzelt veszekedést is kipipálhatjuk. Most már józanabbul tudok a lányra lenni, noha még mindig kívánom, de abban igaza van, hogy nem úgy kell új életet kezdenünk, hogy egyből a legjobb részével kezdjük, mert utána akár unalomba is fulladhat mindaz, amit egymással el tudunk képzelni. Hiába húztam fel az orromat, úgysem lennék arra képes, hogy csak a védencem legyen, és amikor lezárult az ügy, akkor sose lássam többet.
- Már az is valami, hogy te is akartad. Kihagytuk, nem akarom, hogy gyötrődj miatta. Ha így értékesebbnek tartod a kapcsolatunkat, akkor nem vitatkozom. – Ezúttal tényleg bántón beszélek vele, nehéz volt elfogadnom a kudarcot, hiszen én pont azzal kötöttem össze az új életet, hogy minden sínre kerül, de ő egyáltalán nem így gondolta, de most már lapozhatunk. Mellette ülve képes vagyok odaadni a kezemet, amit tegnap még elhúztam. Végigmérem, és bár láthatja a pillantásomból, hogy testileg nem változott semmi, ha kicsit be szeretné húzni a féket, de haladni az úton, akkor legyen így. Katrinát leszámítva tényleg régen voltam már bárkivel, és valóban önzőség volt rá hivatkozni. Hiszen Kayley érzései, vágyai nem köthetőek össze egy másik nőével.
- Nem akartalak megijeszteni, de igaz, az sem jó ötlet, hogy ha mindent következmények nélkül teszünk, mert bármi történhet. – Fűzöm hozzá, mert tényleg nem volt cél, hogy a frászt hozzam rá. Csak úgy gondoltam, hogy jobb ebben tisztán látni. - Jó, akkor ebben te irányítasz, mert én nagyon nem értek az ilyesmihez. Főzni? Ha hiszed ha nem, a társam belémverte. Amikor sikerült kijózanítania, átugrott, és próbált az életre nevelni. Mint valami okos bátty, vagy ilyesmi. Neki már felesége is van, meg lányai, de igazi családfő, még ehhez is ért. Én meg.. na de a lényeg, hogy tudok, de a plafon a közepesebb agglegény kaják, semmi bonyolult. És te? – Kérdezek vissza, én nem gondolom, hogy csak mert ő nő, máris tudnia kéne a konyhában helyt állnia. Nem sietünk sehova, Sam eldugott nyaralója annyira el van dugva a külvilág elől, hogy akár hetekig itt maradhatunk, és a közeli kisvárosban be tudunk vásárolni. Készpénzünk van ahhoz, hogy ne legyen gond a hitelkártyával vásárlás. – Akkor.. megpróbáljunk valamit összeütni? Bejössz velem a városba, hogy vásároljunk? – Állok fel, nekem azért kéne egy gyors tus, mert teljesen leizzadtam a futásban. De csak pár perc lenne az egész, utána már mehetünk is.

Dwayne & Kayley

Jó lenne, ha egyszerűen megszűnne körülöttem ez az egész felfordulás, akkor lehetséges, hogy hozzá is másképp tudnék állni, de most nem megy, hiszen majdnem meghaltam többször is, erre még a pláza is rájött az egészre... Kicsit sok nekem és nem akartam a sok bajt valamiféle szenvedélyes éjszakában kiteljesíteni, vagy elfelejteni, mert tudom, hogy az a terveim és a változásom útjában állna, én pedig szeretnék végre változtatni az életemen. Szeretnék fejlődni, előrelépni és már nem olyan életet élni, mint régen. Nem gondolkodtam előre és most e miatt nem eshetek vissza megint. Nem azt mondom, hogy Dwayne egy újabb rossz döntés lehet, de ha kivételeket teszek annak az ég világon semmi értelme sincsen, mert akkor folyton az aktuális helyzet fényében változtatom az álláspontomat. Nem, ha eldöntöttem, akkor meg kell próbálnom tartani magamat ehhez, akármi is lesz.
- Köszönöm, hogy megérted. Szívem szerint... megtettem volna, de tudom, hogy kellemetlen érzés lett volna másnap. Így... így jobb. - még ha akkor pocsék is volt. Nekem is nehéz volt elaludnom, nekem is rossz érzés volt, én is elég pocsékul éreztem magamat, de hát mit lehet tenni? Inkább egy nehéz éjszaka, mint egy rossz másnap és következő napok, mert bűntudatom van valami miatt, ami miatt nem kellene. Azt nem akartam, hogy az az este rossz nyomot hagyjon bennem. Ha változni akarok, akkor tényleg változnom kell és ez talán rá is ráfér. Arról már nem is beszélve, hogy nem akartam csupán a szenvedélye tárgya lenni, akivel kiélheti a vágyait. Annak se lett volna értelme. Nem arról van szó, hogy nem bízom benne, de nem ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam másnap nem érzi-e úgy, hogy ez tényleg csak egy futó éjszaka volt.
- Nem akarok úgy állni az élethez, hogy lehet hogy holnap meghalunk, ezzel csak... megijesztesz tudod ugye? - nem hiszem, hogy ez tüzelne fel, csak félelmetesebbé teszi az egészet. Nem akarok arra gondolni, hogy rossz, vagy rosszabb dolgok történhetnek. Nem akarok aggódni, csak... túl akarom ezt élni és tovább akarok lépni, ha már elkezdtem felépíteni a rendes életemet végre. - Mondjuk beszélgetéssel kezdhetünk. - elmosolyodom már csak a kérdés miatt is. De legalább benne van, mert az izzás meg van köztünk, de ha túl hamar lángot csiszolunk belőle, akkor hamar kiég, mint eddig minden kapcsolatomnál és ezt nem akarom. Túl sokszor követtem már el ugyanazokat a hibákat. Végre tényleg tanulnom kell belőlük. - Mesélek magamról és te is... mondjuk vacsi közben, mit szólsz? Tudsz főzni? - a végére kiszélesedik a mosolyom, mert hát tudom én vagyok a nő, de én meg a konyha. Sophia is tudja, hogy nem vagyunk jó páros. A rántotta már megy, mert megtanította, de azzal is voltak gondjaim az elején, de nagyjából ennyi. Esetleg végső soron rendelhetünk valamit, persze szigorúan álnéven.

♫ Hero ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

Kayley & Dwayne

♫ I fell ♫

Az előző napok menekülése után a mai plázás dolog is csak arra volt jó, hogy kicsit lenyugodjunk. Kezdem már érteni, hogy mire mondta, hogy elsietem a dolgot. Valami olyan szenvedély lett urrá rajtam, ami már régen nem adatott meg nekem, de nem duplázhatok, hiszen pont a megismerkedésünk előéjszakáján volt ott Kathrina, lehet őt vízválasztónak nevezni, lezárva a felelőtlen időszakot, de utána ezt nem terhelhetem rá Kayley-re is. Ami történt, megtörtént, és nem ő a felelős azért, hogy hogyan kell egyáltalán most már az élethez állnom. Itt az ideje, hogy kicsit félretegyem a saját megtorló ösztöneimet, vagy hogy arra gondoljak, hogy nekem mi kell. Nem akarom őt leszúrni az értelmetlen telefonálás miatt, hiszen visszamenőleg már nincsen értelme veszekedni, idegeskedni. Ha rajtunk ütnek, majd menekülünk, felesleges Kayleyben lelkiismeretfurdalást kelteni még emiatt is, hiszen már így is eszi a kefét, hogy vissza kellett utasítania. Jó, elég pocsék érzés volt egy szál semmiben látni, és úgy elmenni aludni, hogy ki se elégültem, és még meg is bántottam, de mindegy, felnőtt emberként volt már komolyabb bajom is, példának okáért szenvedtem eleget a családom elvesztésén is.
- Tudom Kayley, valahogy elragadott a hév. Azt hittem, hogy neked is megkönnyebbülés lenne egy kicsit kiereszteni a gőzt, de már értem, hogy te máshogyan akartad kezelni. És.. semmi baj. Nem az aktuális hangulatom dönt veled kapcsolatban, hanem amit átéltünk. – Bólintok, ezzel még nem mondom ki, hogy fogalmam sincsen, mi lesz velünk, és most nem csak a menekülésünkre értem, hanem a mi kettőnk kapcsolatára, hogy marad végül a barátkozás, vagy a csókok után mégiscsak bejöhetünk-e egymásnak. Végeredményben igaza van, mindketten igen zaklatott múlttal rendelkezünk, és nem ártana, ha némi rendezettség jelenne meg az életünkben.
- Dehogy hülye, nem vagyok én főnyeremény. Megismerni? Rendesen? Még akkor is, ha holnap meghalunk? Én.. nem vagyok túl... ügyes típus az ilyen megismerkedős dolgokban, de... ha ez nem baj neked se...benne vagyok. Most talán van egy-két napunk, hogyan kell ezt a megismerkedést csinálni? – Talán hülyén hangzik, hogy kénytelen vagyok pasiként átadni az irányítást, de ha nem vagyok romantikus típus, csakis azt tehetem, hogy figyelek az igényeire, udvarias vagyok, aztán hátha majd jön magától a dolog. Érdekel, mert kiváncsivá tesz, hogy mit tudunk kihozni a dologból, de elképzelésem sincsen, hogyan akar megismerni. Beszélgessünk?

Dwayne & Kayley

A reggel nem indult valami jól és utána a továbbiak se kimondottan jól alakultak. Szó se róla azért zokon vettem, hogy csak úgy elhúzta a kezét. Én próbálkoztam, de mintha nem akarta volna megérteni, hogy nekem az a tempó túlságosan gyors. Nekem most nem lehet így sietni, hiszen mégis csak csúnya dolgok történtek velem mostanában. Meg akartak ölni és pont hogy meg akartam változni és még is úgy érzem megbántottam, pedig kedvelem. Komolyan kedvelem, hiszen mégis csak megmentett és normál esetben talán nem is mondtam volna nemet neki, de ez most nem normál eset, ez most egész más, nagyon is komoly. Nem akarok csak azért belemenni valamibe, mert túlságosan ki vagyok borulva, és ő ezt nem érti meg... legalábbis úgy tűnt, de nem sértődhetek meg miatta, ezért is fogadtam el azt, hogy végül bocsánatot kért a plázában. Igaza van, nem szabad ezen összekapnunk, főleg ilyen komoly helyzetben. Én is hibáztam, talán ő is, hogy sietett, de ettől még lehetünk jóban.
Úgy tűnik, hogy mire túl vagyunk az újabb rémségeken jobban alakul a helyzetünk is, mármint a kapcsolatunk. Azért mégis meglep, amikor úgy fest komolyabban is meg akarja beszélni velem a dolgot, pedig nagyon úgy tűnik, hogy erről van szó, különben nem fogná a kezemet és nem nézne ilyen komolyan. Csendben maradok hát és hallgatom. Igaza van, jobb megbeszélni és úgy fest a telefonálásnak nem lett egyelőre komoly következménye, legalábbis nem tört ránk senki sem, úgyhogy csak nem szúrtam el annyira, legalább ezt a részt.
- Értem azt hiszem, de te azt nem, hogy én... csak időt kértem. Nem akartalak lerázni, csak a tegnap... egyszerűen sok volt nekem. Nem akartam úgy belemenni valamibe, hogy csak a félelem utáni felszabadulás hajt. Dwayne... én ez előtt még sose láttam hullát és most többet is, akik miattam haltak meg! - kész csoda, hogy nem adtam ki a kis rókát valamikor út közben. Ezen még én magam is meglepődtem. Persze ahhoz végképp nincs közöm, hogy kivel és mit csinált előttem, de valahogy mégis csak furán érint, hogy volt valaki előttem, aki kilendítette a rossz időszakából. Talán pár héttel ezelőtt én is lehettem volna az, de... akkor sem hiszem, hogy annak jó vége lett volna.
- Tudod én... kedvellek, komolyan és tényleg hülye az, aki nemet mond neked, és én nem is akartam, csak hát nem tudtam megtenni... akkor még. - és nem akartam puszta testi együttlétbe folytatni minden félelmemet. - Szeretnélek megismerni... rendesen, ez baj? - persze értem, hogy ő mást akar, valami vad szenvedélyt és nem rossz az, de az eddigi kapcsolataim többsége vad szenvedélyről szólt és egyikből se lett hosszú távon semmi. Mást akarok, többet. Olyasmit, mint ami Sophiának van. Randikat és nem rohanást, ami hosszú távon is működhet. Akkor bújni valakivel ágyba, ha biztos vagyok benne, hogy ez okos ötlet és nem csak azért teszem, mert nem tudok ellenállni a vágyaimnak. Persze ettől még vannak vágyaim, de valami komolyat szeretnék az élettől, azt pedig csak úgy lehet, ha adsz időt arra hogy rendesen megismerd a másikat.

♫ Hero ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

Kayley & Dwayne

♫ I fell ♫

Mivel nincsen erőm veszekedni vele, ezért nem teremtem le jobban, most már olyan mindegy, felesleges még egymás ellen is fordulnunk. A pillantásomból láthatja, hogy ez már csak hab a tortán, a múltkori miatt is magamat okolom, de nem tudnám még jobban elmérgesíteni a helyzetet. Meg fogom védeni, de ennyi, teljesen más életszakaszban találkoztunk, neki kell valaki, aki biztonságot nyújt, aki gyengéd, én meg pont hogy a sok ivászat után valami szenvedélyes új érzésre vágytam volna, úgyhogy ezt nem is nagyon lehet csiszolni, megvolt az a pillanat, amit választottam, és úgy tűnik hogy rosszul.
- Ugyan, a kiborulást vállalom. Nem szokásom titkolózni. – Rántom meg a vállamat, és a pillantásomból egyértelműen érződik, hogy részemről ez a téma le van zárva, én szövetségest is látok benne, nem csak egy gyönyörű lányt. Fél szavakból is meg kell értenünk egymást, bízni a másikban, hogy ha fel kell pattannunk, hogy meneküljünk, akkor ne legyen idő arra, hogy magyarázkodjunk. Inkább a nyakába zúdítok mindent, hogy tisztázzuk a dolgokat, és ne legyen gond. Meglep, ahogyan megfogja a kezemet, én azonban elhúzom, nincsen szükségem vigasztalásra, nem vagyok kislány.
- Erre nincsen szükség Kayley, azt hittem, hogy hasonlóan gondolod, ha neked most másra van szükséged, akkor nem kell még kínozni is azzal, hogy felemlegeted. – Felállok, és elmegyek zuhanyozni, mert hosszú nap vár ránk. Csak a nap végén ülünk vissza, amikor megjöttünk a Plázából. Azt, ami ott történt, nem kell most kitárgyalnunk, útközben megtettük, viszont alaposan átgondoltam, amit hajnalban mondott, és bár bocsánatot kértem a plázában, most mégis én fogom meg a kezét, hogy indulatok nélkül beszélgessünk.
- Tudod, azt meséltem, hogy mennyire pocsék volt az elmúlt másfél évem. Sam próbált meg kirángatni a szarból, mondanom sem kell, sikertelenül. Végül.. egy lánynak sikerült, miután... na jó, ez hülyén hangzik, nem megismételni akarom veled. Szóval volt, aki önbizalmat öntsön belém, de csak egy éjszaka volt. Ha ő nincsen, nem tudtalak volna megmenteni. De... azt akarom, hogy lásd, hogy veled nem csak.. a külsőségek vannak meg. – Elhallgatok, hogy értse, nem csak arról szól nálam, hogy szex, és hogy legyünk együtt. Remélem, hogy nem húzta még el a kezét, ahogyan én tettem reggel. – Melletted lelkileg is erősnek érzem magam, van kiért odatenni magamat. Sajnálom, hogy így alakult, és nem értettük meg egymást, nem foglak többet zaklatni. – Azt viszont nem öntöm szavakba, hogy ha eddig tombolós kislány volt, akkor mennyire szívás, hogy pont nálam fogja vissza magát, hát istenem, nem passzolunk össze.

Dwayne & Kayley

Tudom, hogy milyen nagy butaság volt, tényleg tudom! Nem szabadott volna telefonálnom, de ha egyszer így is képtelen voltam aludni, akkor mit tehettem volna mégis? Muszáj volt, csak a lelki békém miatt, hogy egy kicsit sikerüljön megnyugodni, legalább valamelyest. Így se tudtam rávenni Sophiát, hogy utaztassa el a nagyiját és hogy ő is menjen el a lakásból, de legalább óvatos lesz, nem fogja magát halálra aggódni miattam és persze nem fog majd kerestetni sem engem, ha tudja, hogy jól vagyok. Nem hiszem, hogy e nélkül kibírtam volna egyáltalán a következő napokat és valahol reménykedem benne, hogy nem lesz valami komoly következménye, vagy rossz vége annak, hogy erre mégis csak rászántam magamat. Igyekszem én óvatos lenni, de vannak körülmények, amikor egyszerűen nem lehet.
Persze ettől még nem érzem magamat jobban, amikor betoppan és meglátja, hogy mit is csinálok. Tudom, hogy mérges lesz, vagy is számítok rá nagyon is. Bőven van rá esély, hogy akár komoly bajom is lehet ebből a kis önálló akcióból és valahogy biztos vagyok benne, hogy a szememre fogja vetni majd, hogy mégis mi a fenét képzeltem egyáltalán. Ezért lep meg, hogy végül nem teszi, hogy nem szól rám erélyesebben és nem teremt le, miután leteszem a telefont. Talán a sírás miatt, pedig nem azért van, hogy ezzel védjem be magamat, tényleg nem.
- Hát ez.. meglep, de köszönöm. Úgy éreztem, hogy muszáj volt, mert képtelen lettem volna aludni, ha ő azért kerül bajba, mert kerestet, vagy... ne adj isten ettől függetlenül is, netán szimplán csak halálra aggódja magát és muszáj volt tudnom, hogy jól van. Te megtehetted azt is, hogy csak azért nem mondod el, hogy baj van, hogy ne... ne boruljak ki. - és ez nem rossz, igazából jó dolog, azt jelenti, hogy tekintettel volt rám, de... ettől még nekem muszáj volt biztosra tudnom, hogy Sophia jól van és hogy nem aggódja halálra magát miattam. Így leszek képes csak nyugodtan aludni és egyáltalán megnyugodni. Még sem válaszolok azonnal a feltett kérdésre, vagy inkább pont e miatt nem válaszolok. Inkább valahogy úgy érzem mást kell tisztázni, nem az a fő, hogy a barátnőm jól van-e. Rendes tőle, hogy érdeklődik, de szerintem most neki sem feltétlenül ez az elsődleges. Ezért állok fel végül és törlöm meg a szememet. Nem sminkeltem reggel, úgyhogy nem maszatos, csak kicsit vörös és fel van dagadva a sírás miatt, de nem vészesen. Leülök szépen vele szemben, a térdeink majdnem összeérnek olyan közel, talán csak pár milliméter választ el tőle és határozottan előre nyúlva megfogom legalább az egyik kezét.
- Sophia jól van, de nem ez most a lényeg. Én... sajnálom. Azt is, hogy telefonáltam, pedig tudom, hogy nem kellett volna, de nem vagyok jó ebben a menekülés dologban és... nekem ez kellett most. Bánom, de... megtenném újra és a tegnap... Azt is sajnálom. Kedvellek, komolyan és iszonyatosan hálás is vagyok és dögös is vagy, komolyan, huh! De... nekem muszáj valahogy összeszedni a gondolataimat és nem csak úgy hirtelen felindulásból cselekedni, amit megbánhatok. Tudom, hogy pocsék lehetett ez tegnap, de közben meg pont azt mutatja, hogy ez más, mint... másokkal. Érted? - tudom én is, hogy zavaros, amit magyarázni próbálok, mégis remélem, hogy megérti, hogy érteni fogja legalább valamelyest, mert muszáj. Nem akartam neki rosszat és bántani sem akartam, hiszen segített nekem, az életét kockáztatta miattam, én meg képes voltam szegényt így kiborítani tegnap. Lelomboztam és gondolom nem esett jól neki, pedig én igazán nem akartam megbántani.

♫ Hero ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

Kayley & Dwayne

♫ I fell ♫

Leteszem a cuccokat, amint belépek, de kipakolni most még nincsen időm, lévén a telefon teljesen lefagyaszt. Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy megbeszéltük, hogy nem teszi meg, most mégis ott van az ölében. Olyan szempontból nem kárhoztathatom, mert tudom, hogy egy csupa szív lány, aki figyelmeztetni akarta a barátnőjét, viszont így most még inkább növelte az életveszélyünket. Ha így volt még pár napunk, hogy ránk találjanak, ez könnyen lehet, hogy lecsökken néhány órára, hiszen a telefonvonalat a legkönnnyebb lenyomozni. Nem is tudom hirtelen, hogy mit csináljunk, hova menjünk. Ez olyan tökéletes búvóhely lett volna, és ő elszúrta. Viszont teljesen könnyes az arca, megint ki van borulva. Gondolom ez most megint az én hibám. Nem akarok további lelkiismeretfurdalást okozni, hiszen tegnap én támadtam le, lévén kinéztem belőle, hogy lehet köztünk valami, amit bizonyára már másokkal megtett, és az új élet kezdeteként pont engem utasít vissza. De nem, nem lehet, hogy ezt is a nyakába varrjam, össze van zavarodva. Nem biztos, hogy most tovább kéne veszekednem. Meg kéne valahogyan nyugtatni, aztán tovább kéne állunk. Bár.. abban talán reménykedhetek, hogy ha ez Sam nyaralója, afféle búvóhely, hátha volt annyi esze, hogy a telefont nem csak, hogy titkosította, valami módon álcázta a dolgot, például másnak a nevén van, vagy ilyesmi, és az alapján nem találhatnak meg.
- Most azt hiszed, hogy direkt leszúrlak? Megbeszéltük, ellenkeztél, akkor már felesleges túlragozni. Így érezted jónak, akkor mindegy. Reménykedhetünk, hogy ezzel nem rövidítjük az egérutunkat. – Ülök le a közelébe a földre, de nem nézek rá. Nem akarom, hogy állandóan én legyek a gonosz, hiszen tegnap, az esti zárásig egészen jól megvoltunk, aztán mindent elcsesztem. Most is jó lenne odamenni, megölelgetni, kisimítani azt a szép arcát, de ha ennyire utál, mert főnökösködök, akkor nem sok értelme lenne.
- És mit mondott? Jól van? – Fordulok felé, mert nem akarom még én is kiborítani. Tudom, hogy izzadt vagyok a futástól, hiszen utána nem mentem el tusolni, csak el a boltba, de remélem nem riasztja el a szagom. Vagyis még jobban, hiszen most egyértelműen nem vagyok a szíve csücske. Mégis tartom legalábbis a fizikai távolságot, ha lépni akar, akkor most ő a soros, én nem tudok mást kezdeni a helyzettel.

Dwayne & Kayley

Sophiával beszélni egyszerre megkönnyebbülés és újabb nehéz súlyok vállamra vétele. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy betartja, amit kértem, de ha már legalább egy részét megpróbálja, ha tudom, hogy Demetrius figyelni fog rá és ott lesz mellette, nekem már az is valami. Az a fő, hogy jól legyen és ne kelljen aggódnom miatta. Bőven elég baj van így is, félek, hogy mikor találnak ránk és persze tudom, hogy ezzel még több rizikót vállaltam, hogy telefonáltam. Butaság volt, de ha nem teszem, akkor meg csak aggódom. Az egy dolog, hogy Dwayne próbálkozik, de nekem akkor is jobb, ha hallom a barátnőm hangját és ha tudom, hogy pontosan mi is a helyzet. Így is van bennem egy nagy adag félsz, hogy felkeresik azok az alakok, akik gond nélkül ölnek meg bárkit, ez már kiderült. Épp e miatt féltem annyira Sophiát.
Azt meg se hallom szinte, amikor a kocsi parkol, hiszen a fülemen a telefon, arra koncentrálok és már potyognak a vége felé a könnyeim is. Úgy azért nehéz bármi másra odafigyelni. Remeg a hangom, amikor végre leteszem a telefont a helyére. Az is nehezen megy, pedig muszáj, mert tudom, hogy ha rajta múlna akkor még újra szóval tartana, de nem lehet. Ez a pár perc is elég volt, csak hogy tudjam rendben van vele minden. Dwayne rendes fickó, de lehet hogy ha gond lenne akkor nem mondaná el, hogy ne aggódjak. Nem akarok én rosszat feltételezni róla, ez nem is rossz, de... ki tudja és nekem muszáj tudnom, hogy minden rendben van... tényleg.
Amikor az ajtó nyílik ledermedek, mint a rossz kutya, aki tudja hogy rosszat tett, de mégis próbál úgy tenni, mintha nem így lenne, mintha nem lenne egyértelmű, hogy most tettem le a telefont. Az arcom könnyes, a szemem még mindig piros, ami nem csoda épp csak most tettem le a telefont a helyére. Tudom, hogy mi jön, már a pillantásából is egyértelmű, hogy jól megkapom majd a magamét tőle, de... nem érdekel, nem fogok ezen kattogni, most sokkal fontosabb, hogy Sophia jól van.
- Nem érted ugye? Muszáj... muszáj volt. Az egész életem egy pillanat alatt felfordult és te nem biztos, hogy elmondanád, ha baj van. Ez nem baj, rendes dolog, de... nekem tudnom kellett, hogy Sophia tényleg jól van. Sajnálom, de... nem bánom, muszáj volt. - kicsit még ki is húzom magamat, pedig zsepi kéne, azért kéne mennem és tudom, hogy mérges, de nekem ez kellett. Ki vagyok akadva, hiába aludtam, attól még nem jött minden rendbe egy éjszaka alatt. Meg akartak ölni, talán el is raboltak, nem tudom, hogy mi történt velem és ő úgy tesz, mintha ezt csak úgy simán el lehetne felejteni. A tegnapi este is... talán jó lett volna felejteni, de nem oldja meg a gondokat. Én ezt egész máshogy kezelem, mint ő és ezt valahogy nem hajlandó megérteni, gondolom mert zsaru, neki megszokott dolog, ha lőnek rá és az életét kockáztatja, de nekem nem. Én még soha életemben nem éltem át ilyesmit és nem tudok csak úgy nekiállni reggelit készíteni reggel, mintha mi se történt volna és csak nyaralni jöttem volna egy vidéki kis házikóba.

♫ Hero ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

Kayley & Dwayne

♫ I fell ♫

Csak azért hánykolódtam az éjszaka első óráiban, mert le kellett gyűrnöm a vágyamat. Tévedés ne essék, nem a szexről volt szó. Valamit adni akartam magamból, valamit, amiből azt érezheti, hogy velem biztonságban van, és néhány csók erre nem volt teljesen alkalmas. Ám már elsőre megértettem, hogy ő teljesen máshogy gondolja. Az életünk más szakaszában értünk egymáshoz. Én most szedem össze magamat, és szükségem van a vad, spontán szeretkezésre, míg ő lenyugodni vágyik, és egy normális pasi kell neki. Sajnálatos, hogy ennyire mások vagyunk, így a legtöbb, amit tehetek érte, hogy megvédem. Aztán hagyom továbblépni. Már nem érzem azt, hogy a családom szelleme itt kísért körülöttem. Ha kinézek az ablakon, nem látom a feleségemet, aki emlékeztetne rá, hogy ki voltam. Talán a megtorlásnak már nincsen létjogosultsága. Lehetek ismét rendőr, hogy megvédjem azokat, akik erre képtelenek. Miután megnyugodtam, át tudtam aludni az éjszakát. Hajnalban azonban már nem alszom vissza, hanem megkeresgélem Sam futó szerelését, egy trikót, rövidgatyát, tornacipőt, és egy baseball sapkát. Mintha testvérek lennénk, jók rám a cuccai. Előbb azonban elmegyek a boltba, hogy a legszükségesebb hozzávalókat megvegyem, szerencsére igen korán nyitnak. Egy fél óra alatt meg is járom, és utána megyek megmozgatni a tagjaimat anélkül, hogy Kayleynek beköszönnék. A közeli erdőbe indulok kiszellőztetni a fejemet, Kayley még biztosan alszik, nem akarom felzavarni, talán nem is kell beszélnünk a dologról, ami történt, úgy tehetünk, mintha nem történt volna semmi. Eszembe sem jut, hogy mégiscsak felhívná a barátnőjét. Már kora reggel van, amire visszatérek, mégsem nyitok be, hanem leülök a verandára. Kicsit hiányzik a pia, de mivel nem hoztunk, nem merül fel, hogy most hirtelen leigyam magamat. Ráadásul józannak kell maradnom, hogy ma is erőm teljében legyek, megvédhessem őt, utánajárhassunk, hogy ki üldözi, és miért. Hogy mi az a katonai bázis, ahonnan csodával határos módon megszabadult. Bemehetnék, de nem akarom megbántani azzal, hogy ha hirtelen egymásnak támadunk a félreértés miatt, inkább fogalmazgatom, hogy mit akarok mondani, ha mégiscsak beszélnünk kéne a témáról. Picit meg vagyok izzadva, háttal az ajtónak ücsörgök. Végül mégiscsak feltornászom magamat, és benyitok, látom, hogy éppen leteszi a kagylót. Kissé holtra váltva sápadok el.
- Megtetted? Mégis... azt hittem, hogy megegyeztünk. Mit kell még tennem, hogy belásd, az életedért küzdök... Direkt ellenkezel? - Kulcsolom a tarkómra a kezemet, kész, biztos vagyok benne, hogy alig fél órán belül már itt is lesznek, el kell tűnnünk. Mérges és tanácstalan vagyok egyszerre. Nem is tudom, hogy melyik a dominánsabb érzés.

Dwayne & Kayley

- Köszönöm! Ez... sokat jelent nekem, nagyon hálás vagyok, komolyan.- a mosolyomból is láthatja, hogy tényleg nagyon örülök neki, hogy ilyen kedves és figyelmes velem. Jobb lesz úgy, ha beszél a társával, akkor én is könnyebben fogok tudni aludni majd, hiszen tudom, hogy Sophia nem kerülhet bajba, legalábbis... nagyobb az esély rá. Persze attól még aggódni fog értem és azt sem akarom, nem fog tudni rendesen aludni, maradnak az álmatlan éjszakák, én pedig szeretném, ha tudná, hogy jól vagyok és nem esett semmi komoly bajom, pedig biztos vagyok benne, hogy attól tart, hogy minimum elraboltak. Végül is gazdagok a szüleim, tehát akár ez még reális felvetés is lenne, főleg akkor, ha nem talál rólam semmit a kórházakban és őszintén szólva nem hiszem, hogy bármilyen adat is maradt utánam ott, ahová bevittek, hiszen ott volt a fickó, aki meg akart ölni és mint kiderült zsaruk, vagy zsarunak álcázott alakok is benne vannak már ebben az egészben.
Ezek után viszont mégis felpörögnek a dolgok, hiába nem akarom, vagy.. magam sem tudom, hogy mit akarok. Talán valahol igen, valahol jól esne, de tudom, hogy utána pocsékul érezném magamat. Kedvelem, rendes pasas és segít nekem. Nem akarom ezt eljátszani, mert mi van akkor, ha teszem azt... a végén valami rosszul alakul? Mi van akkor, ha majd összekapunk, vagy nem is tudom... akkor ki fog nekem segíteni? Talán ez önzés is, de az előéletem miatt sem akarom elsietni. Nem akarok belemenni valamibe, amiben nem vagyok biztos, bármennyire is feltüzel a heves csók és a testem nem akarja azt, amit a gondolataim nagyon is akarnak, mert nem akarok ellentmondani neki, és közben mégis... Igazodjon ki rajtam, akit tud. Mégis csalódottan sóhajtok, amikor végül elhátrál tőlem és visszakozik. A törölköző így is már teljesen szétesett rajtam, egy pillanatra ki is bomlik, de gyorsan elkapom, így talán csak egy villanásnyi pillanatra láthat bármit is. Gyorsan visszaigazítom és próbálok lassítani én magam is a légzésemen. Nem mondom, hogy könnyen megy. Csak némán bólintok a szavaira.
- Jó éjszakát! Köszönöm! - és az utolsó szót nem engedem magamnak kimondani, pedig a neve lenne. Legszívesebben mégis utána szólnék, de közben tudom, hogy nem lenne jó ötlet, hogy nem szabad, bármennyire is akarnám. A falnak vetem a hátamat újra, a fejemet is annak döntöm és újra sóhajtok egyet. A bőröm is libabőrös, jó ég tudja hogyan voltam egyáltalán képes erre. Irány a szoba, alvás kell, ez a mai nap... túl sok volt nekem.

*****

Álmosan ébredek, nem aludtam ki magamat. Amikor felpillantok arra ébredek, hogy berreg odakint a motor. Egyből arra gondolok valaki jön, de kilesve az ablakon a mi kocsinkat látom elillanni a távolban. Gyors léptekkel indulok el lefelé, az este felvett pizsiben, amit kaptam, aztán gyorsan körülnézek, hogy Dwayne itt van-e, de hiába szólítom nem látom őt sehol és nem is válszol. A hűtőn van a cetli, hogy elment venni pár dolgot a közeli kis boltba, nem sokára jön. Összekapom magamat és újra és újra szemezgetek a telefonnal. Tudom, hogy nem kellene, tudom, hogy nem kéne tárcsáznom, de mégis aggódom. Nem akarom, hogy Sophia halálra aggódja magát, nem akarom, hogy féltsen, és... mégis a kezembe kerül a telefon, én pedig lehuppanok a kanapéra.

♫ Hero ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

18+

Kayley & Dwayne

♫ At the beginning ♫

Nem tudom, hogy Kayley milyen előélettel rendelkezik, csak azt, hogy nagyon egymásra vagyunk hangolva így a menekülés közben, de elképzelhető, hogy csak én képzelek bele többet. Túlságosan sokáig voltam egyedül, és most az első, vagyis a második szexis lányba sikerül belekapaszkodnom. Régen nem azért lettem rendőr, mert az annyira menő volt, segíteni akartam másokon. Ám amikor a családom meghalt, akkor nem segített senki Samen kívül, jobbára egyedül maradtam, és rájöttem, hogy az élet nem tündérmese.
- Igazad van, de én is zsaru vagyok, még ha nem is a pasid, és nem szokásunk másnap reggelnél hamarabb intézkedni a lakótárs kedvéért. De.. elhiszem, hogy aggódsz, valahogy elérem, hogy ránézzen valaki. Samnek küldök egy üzenetet a csipogómmal. Eddig nem akartam belekeverni, de legyen, ha ez megnyugtat téged. – És végül olyan helyzetben találom magamat, amire elsőként nem gondoltam volna, amikor megláttam őt a kórházban. Szexis, gyönyörű lány, és őszintén szólva nehezen tudok ellenállni. Szó sincsen róla, hogy a segítségemért cserébe ki akarnám erőszakolni a dolgot. Éppen ellenkezőleg. Oké, hajt a vágyam, de belé is valahogy így akarok erőt önteni, ám ő az első csókok után máris viszakozik. Talán tényleg elsietem a dolgot. Ám az egymásra találásunk hevében mindössze egy rövidet kérdezek vissza, jelezve, hogy azért figyelek.
- Hogy érted? – Zihálom, ám jó jelnek veszem, hogy a karjaival átkucsolja a nyakamat, nem sokon múlik, hogy már itt le nem dobom róla a törölközőt, és akár itt, akár a hálóban folytathatnánk. Ám hiába veti hátra a fejét, valahogy nem tud teljesen ellazulni, így a további csókok helyett inkább arra figyelek, amit mondani próbál. Ráébredek lassan, hogy bár megtenné a kedvemért, de az nem lenne az igazi. Bűntudata lenne végül, és ez rám is átragadna. Már most is azt érzem, ágaskodásom gyorsan elillan, engem ugyanis nem lehet azzal tovább izgatni, hogy valaki azért kérlel, hogy hagyjam abba. Finoman leeresztem a combját, és nagy levegőt véve bólintok, és elhúzódom tőle.
- Igazad van, elragadtattam magamat. Azt hittem... áh, mindegy, az én hibám, ne haragudj. – Arra most nem reagálok, hogy eddig mindig belement, és most pont velem hagyná ki. Végülis ha úgy érzi, hogy rossz élete volt, akkor egyszer el kell kezdeni a megtérést. Én is most kezdtem, csak én pont, hogy nem éltem szexuális életet már nagyon régóta, nálam ilyen téren szakadt át a gát. Mindketten változhatunk, csak az utunk nem lesz közös.
- Akkor szólok Samnek, hogy figyeltesse a lakótársadat, és... reggel megpróbáljuk kiagyalni, hogy hogyan védjünk meg téged is. Jó éjszakát. – Köszönök el, és lemegyek a földszintre aludni, jó lesz az ottani kanapé is. Nem ártana előtte egy hidegzuhany, mert sajnos nagyon beleéltem magamat, de hát ez van, hülye voltam.

// :alllove:

//

Dwayne & Kayley

Azért én nem hiszem, hogy Sophia csak úgy rezzenéstelen arccal vállat rántana arra, hogy nem megyek haza óra után és még csak nem is telefonálok neki. Tudja jól, hogy ha valami pasi ügy lenne, akkor azért szólnék neki, de azt is, hogy erre eleve elég kicsit az esély, hiszen Jeff után úgy döntöttem, hogy elkezdek valamiféle jobb életet élni, amibe nem igen fér bele az, hogy mindenféle pasasokkal bújok ágyba csak, mert a helyzet úgy diktálja. Rendes pasit kell, olyan, aki randizni visz, akivel először megismerkedem rendesen és aki tényleg odafigyel rám és egy ilyen rendes pasit nem lehet egy alkalom alapján megismerni és el is dönteni, hogy megfelel a kritériumoknak. Rendesen át kell gondolnom, hogy mit csinálok, mert eddig az életemben ezt sajnos nem igen tettem meg, de ez most meg fog változni, mert elhatároztam. Sophia pedig tökéletesen tudja ezt.
- Csak épp a pasija zsaru és kétlem, hogy csak úgy ülne otthon és várna, amíg letelik a 24 óra. Ez... nem ilyen egyszerű. - sóhajtok, mert tudom, hogy aggódni fog, sőt jó eséllyel már most is aggódik és bele fogja keverni az ügybe még jó eséllyel Demetriust is, ha a rendőröket nem tudja felhívni, akkor majd megkéri a pasiját, hogy segítsen, hiszen ő biztosan el fogja hinni neki, hogy nem lépnék le csak úgy és igenis bajom esett és ez így is van. Mondjuk attól tartok, hogy a kórházban talán még fel se vették az adataimat, vagy ha igen, hát onnan már eltüntettek mindent, akkor meg nem igen lesz nyom, amin elinduljanak, de ez még nem zárja ki azt, hogy megtegyék és pont e miatt félek tőle, hogy belekeverednek és hogy netán még követni is fogják őket, mert esetleg azt hiszik, hogy tudják hol vagyok.
Az aggodalom nem múlik akkor sem, amikor csak úgy megcsókol. Az érzés jó, nem csoda talán, hogy visszacsókolok, de közben mégis csak Sophia jár a fejemben és ez az egész őrült nap. Mégis csak emberek haltak meg és lehet hogy ez neki valami általános dolog, de én... én nem ő vagyok. Nekem már az az álom is brutális volt, hiába volt valóságos, vagy sem, de azóta se lett jobb a helyzet, hiszen még mindig rettegek, hogy mi jöhet még, mi van ha itt is megtalálnak és nem akarok megint belemenni valamibe, amit csak ez a félelem szül és nem igazi.
- Túl sokszor választottam... rosszul és... Túl sokszor engedtem olyanoknak, akiknek nem kellett volna. Én... át akarom gondolni, hogy mit... hogy mit csinálok... - és ezt most nem igen könnyíti meg. Én ki vagyok borulva, de ő nem ezért akar, de azért is, mert nem igen van rajtam ruha, mégis elég nehéz úgy beszélni és úgy lebeszélni valakit arról, hogy rád mozduljon, hogy ilyen hévvel fel van tüzelve, hiszen érzem jól azt, hogy milyen állapotban van. Akkor is tudom, hogy nem szabadna, hogy ez nem jó ötlet, a két karom mégis önálló életet élve fonódik a szaka közé, amikor megint közelebb lép hozzám. Szaporábban veszem a levegőt, de ezúttal nem a félelem miatt, hanem az ő hatására. Nem meglepő, a csókja nem kifejezetten visszafogott, egy pillanat múlva pedig már lejjebb haladva a nyakamat veszi célba. Észre sem veszem, hogy mikor húzza fel a combomat, csak az tudatosul bennem, hogy már nagyon is közelről érzem, hogy mennyire felhevült a teste.
- Nem... nem lehet... ne így... kérlek... - elhaló suttogás csak, amit sikerül kipréselnem magamból, még sem moccanok meg, csak hátravetem a fejemet és élvezem a csókokat, amikkel elborítja a testemet. A törölköző valószínűleg már csak azért van ott, ahol eredetileg volt, mert a mögöttem lévő fal és a kettőnk összepréselődő teste még odaszorítja, de ha akár csak egy csepp távolság is keletkezne kettőnk között a törölköző biztosan a padlón végezné a sok mocorgásnak hála. - Nem akarom... elszúrni... Mindig... elsietem... - és tudom, hogy ezúttal nem kellene. Egymásba gabalyodunk, pedig nem is ismerjük egymást. Csak a vágy miatt és mert az adrenalin még ott tombol a testünkben, de ez rossz ötlet, elhamarkodott és... és annyira jó, de akkor sem szabadna. Az eszem tudja, és közben az eszemet lassacskán kezdi ellepni a köd, amit egyre inkább képtelen vagyok szétoszlatni.

♫ Hero ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

18+

Kayley & Dwayne

♫ At the beginning ♫

Nem vagyok egy szívbajos alkat, aki csak úgy magára veszi, hogy ha megbántják, vagy ha Samuelt méltatják, hiszen én tudom, hogy rendes fickó, de lehet, hogy ebben talán valóban fafejű lenne. Ebből a szempontból Kayleynek valóban igaza van, jobban járt velem, s azzal, hogy ösztönösen próbáltam a saját igazunkat védeni, én magam is elégszer szartam a szabályzatra, amióta a családomat megölték, mert rájöttem, hogy nincsenek igazi törvények, csak valami belső moralitás, és nem lehet senkiről egyértelműen eldönteni, hogy jó, vagy gonosz. A motivációk alapján mindenkinek saját meglátásai vannak, én már máséval nem is foglalkozom, jelenleg csakis azzal, hogy megmentsem a szőke lányt. Ettől még hősnek nem gondolom magamat, sőt, tulajdonképpen egy ideje még kicsit antihősnek is, hiszen nem csak az ő érdekét nézem, valahol nagyon is tetszik, és innentől önzőnek is vagyok mondható. Sőt, már előtte is az voltam, mert csak a saját bánatom érdekelt, pedig még megannyi embernek segíthettem volna. De tegnap este valami átfordult, azóta jobban odafigyelek, talán ebben Kayley kísérleti anyag, de nem baj, ha ezzel ő is túléli.
[color=#997744]- Valóban nem ismerem, csak reménykedhetek benne, hogy a helyén van az esze, és nem kezd el egyből túlaggódni. Ha pedig véletlenül felhívná a rendőrséget, huszonnégy órán belül úgysem tennének semmit, legalábbis ezt fogják neki mondani. Ellenben még jobb is így, mert azt fogják látni az üldözőid, hogy nem tud rólad semmit. – Remélem azért tényleg nem telefonál, jó lenne még egy ideig rejtve maradni előlük, mert van egy olyan érzésem, hogy a korrupt kollégáim, és az a hadászat összedolgozik, akik a lányt tartották fogva. Mintha valahogyan kísérleteztek volna rajta, ennek köszönhető, hogy halucinációi voltak, amikor rátaláltam. Most viszont amikor meglátom vízes hajjal, nedves testtel egy szál törölközőben, érezhetően megremeg a kezemben a ruha, amit adni készülök neki, valahogy oly bizsergető rángás áramlik végig a testemen, hogy letámadom egy csók erejéig, picit a falhoz nyomva őt, szenvedélyes csókokkal borítva el az ajkát, amit oly természetes, hogy viszonoz, azért mégis meglepődöm rajta. És eszmélek, hogy talán ezt nem kéne.
[b]- Bárkire... én senkire, legalábbis régebben nem, de te.. Te szoktál letámadni másokat? Le akarsz szokni? – Zihálom a levegő után kapkodva, de csak azt érzékelem, hogy mindketten valamit változtatni akarunk. – Elhiszem, hogy ki vagy borulva, de nem azért... Ez nem azért.. én téged akarlak, ettől függetlenül. – Morrantom, és nem az a cél, hogy csakazért menjen bele, mert kétségbe van esve, a halálközeli élmény miatt kapaszkodjon, vagy hogy a megmentőt lássa benne. Ez most más. Tetszik, a riadtságán, félszegségén túl igenis látom benne a szexi nőt, akinek most nem tudok ellenállni. Így ledobom a földre a kezemben lévő ruhákat, fújtatom egyet, majd az arcát a tenyerembe fogva ismét a falhoz vonom, amelytől talán el sem lépett még, majd a száján túl a nyakát kezdem el az előbbinél most már érzékibb csókokkal bombázni, gyengéden szívom be a finom bőrt, a másik kezemmel pedig az egyik combja alá nyúlva felhúzom, mintha minimum gólya lenne, és belépek a lábai közé. – Add meg magad... – Duruzsolom, végigsimítva az arcán a nyakát, s kulccsontját ért csókok között. Érezhető keménységet érezhet, de nem csupán az izmaim megfeszüléséből.

Dwayne & Kayley

Csak óvatosan bólintok egyet. Remélem, hogy ezt nem veszi a lelkére, mert biztosan nem annak szánom. Biztosan nagyon rendes fickó a kollégája, főleg ha ennyit segített neki, de tartok tőle, hogy az én ügyemmel nem tudott volna túl sok mindent kezdeni. Túl komolyan vette volna a feladatot és talán lepattintott volna annyival, hogy igen, bizonyára valami gond van velem.
- Persze nem ismerem, nem biztos, hogy jól látom. - vonom meg finoman a vállamat. Nem tudom, hogy ő ezt hogyan gondolja, lehet hogy nem így és mégis csak az ő kollégája, én meg nem akarom itt minősíteni, vagy ilyesmi. Biztosan jó zsaru, sőt biztosan remek fickó is egyben, főleg ha ilyen kedves és áldozatkész, de vannak helyzetek, amikor a kedvesség nem elég. Az én helyzetem is ilyen, itt az is kellett, hogy valaki elhiggye nem vagyok őrült és segítsen is.
- Nem ismered úgy, mint én. Pár hete lettem túl egy csúnya végű kapcsolaton... nem hiszem, hogy azt gondolja suli után felcsíptem egy pasit, de... jól van, remélem nem hívja a rendőrséget. - mert simán képes lenne rá. Mégis csak jó barátnők lettünk azóta, hogy beköltöztem hozzá, szóval szerintem igenis aggódik értem, ha csak úgy nem megyek haza, főleg hogy tudja hogy órám volt és nem bulizni voltam, de ő a rendőr nem hiszem, hogy értékelné, ha mondjuk telefonálni akarnék annak ellenére is, hogy nem támogatja az ötletet. Majd megpróbálom visszafogni magamat és nem halálra aggódni magam egész éjjel, hogy ő vajon mennyire aggódik értem és ez milyen lépésekre sarkallja majd.
- Azt hiszem... tudnék enni. - még épp sikerül választ adnom, mielőtt megmoccanna. Elég rendesen meglep a dolog, főleg a hirtelensége, ahogyan a falnak présel, mégis visszacsókolok. Talán csak egy másodpercre állok meg, amikor érzem, hogy milyen hatással van rá a csók... vagy ezt már előtte a látvány váltotta ki belőle? Amikor hátrébb lép kissé zavartan köszörülöm meg a torkomat. Kell pár pillanat mire sikerül szavakat is találnom. - Nincs baj, ez... végül is pozitív, már ha nem reagálsz így bárkire. Én csak... Fura helyzet, én szoktam letámadni a pasikat, erről próbálok leszokni, de így... nehéz és most... Nem akarok valamit azért, mert ki vagyok borulva, ez... senkinek se lenne jó. - próbálom elmagyarázni neki a dolgot, hiszen az életemet akartam változtatni. A legutóbbi rémes kapcsolaton után ez volt a cél, hogy változtassak, erre most... szó szerint lerohant egy pasi. Oh milyen pasi! Fenemód jól néz ki lássuk be, meg aztán zsaru, a nők mindig könnyen rákattannak az egyenruhára, de még se lenne jó. Kínos lenne holnap nem? Ha most mi... belemennénk valamibe, amibe nem kellene.

Kayley & Dwayne

♫ At the beginning ♫

- Arra érted, hogy túl józan ahhoz, hogy bele tudjon gondolni, hogy netán nem is őrült vagy? – Simítom meg a szőke tincseit, ebben azért van valami. Samuel a mintaférj, mintaapa, mintazsaru, lényegében csak annak hisz, amit lát, és biztos, hogy felvette volna a kapcsolatot az őrssel, hogy erősítést kérjen. Én bezzeg lövöldözni kezdtem a kórtermi folyosókon, hogy megvédjem a lányt, tűzön-vízen át menekülök vele, hogy kiderítsük az igazságot, és képes vagyok elfogadni, hogy ha nem a tövényre kell hagyatkozunk. A lány annak ellenére, hogy olykor riadtan csillog a szeme, közel sem tűnik őrültnek, sokkal inkább úgy érzem, hogy csupán belekeveredett abba az egészbe, amit még egyikünk sem ért. Alaposan meglepődtem rajta, amikor Agatha megerősítette, hogy Kayleynek valami különlegessége van. Jobb híjján vittem oda, és most kiderült, hogy akit cirógatok, valami különös génnel van megáldva, és most máris a lakótársáért aggódik. Hihetetlenül mennyire jólelkű lány, igazán sajnálnám, hogy ha valami baja esne. És nem, ennek aligha van szerepe olyan szinten, hogy gyönyörű, és kívánatos teremtés, még bennem is feléleszti, amit az utóbbi időben alig volt lehetőségem gyakorolni. Nem akarok rá zavarbaejtően nézni, és nem csak a pánik hangolhat minket össze, de akkor is, sikerül férfiként, és nem zsaruként kezelnem.
- Aludjunk rá legalább egyet, hiszen akkor még nem aggódik, ha egyszer nem mész haza. Most túl hirtelen dolog lenne dönteni erről az egészről. Még az is lehet, hogy mégiscsak szólunk Samnek, hátha van ötlete. Pihenned kéne. – Elhiszem én, hogy aggódik, de most messze vagyunk a várostól, lehet, hogy csak ártunk a lakótársának, ha most gyorsan halálra rémisztjük. Ráadásul ha már figyelik, csak furcsa lenne, ha hirtelen megváltozik a viselkedése. Jobb erre tényleg egy éjszakát legalább aludni. Már ha fog menni bármelyikünknek, hiszen Kayley halálra van rémülve, nekem pedig túl intenzív volt így belevetni magamat az eseményekbe, annyi idő után még az is elképzelhető lett volna, hogy ha megremeg a kezem, és mellélövök, vagy mondjuk fejreállunk a kocsival. Ám az ösztöneim jól működtek, nem engedtek a berozsdásodásnak. Az ajkára adok végül egy megnyugtató puszit, ami viszont engem is teljesen megbizserget. Megismételném a dolgot, de nem akarom letámadni, meg hát a fene tudja, lehet, hogy csak a súlyos helyzet miatt kapaszkodnék bele ilyen megnyugtatóan. Inkább keresélem a ruhát, amit átadnék, de annyira meglepődöm a vizes haján, és hogy a mellét is alig takarja a törölköző, hogy még a szám is kiszárad, a sors iróniája, hogy sikerül meg is nyalni, ami már túl direkt reakció.
- Ööö... itt fent nyugodtan az emeleten, én majd lent a nappaliban, lehet, hogy tévézek is, nem kell nekem háló. Ennél még valamit, vagy már aludnál? – Igyekszem nem tudomást venni az ágyékom sürgető keményedéséről, s formás alak szinte minden porcikámat felvillanyozza. Hihetetlenül szép, még smink nélkül is természetes szexualitás árad belőle. Nem csoda, hogy korábbi magabiztosságom most meginogni látszik. Aztán mintha magamtól mozdulna a testem, odapattanok, és két kézre fogva az arcát, megcsókolom, cseppet sem finomkodva, szenvedélyesen, teljes testtel odanyomva a folyosó falához, még érezheti is az erekciómat. Aztán meghátrálok, és lihegve emelem fel a kezemet.
- Sajnálom, csak...

Dwayne & Kayley

- De nem biztos, hogy elhitte volna, amit mondok, vagy... hogy nem hitte volna azt, hogy a rendőrség segíthet. Nekem nem baj, hogy te segítettél. - nem az a szent ember, akiről beszél,a társa, aki annyira erős és minden. Úgy gondolom, hogy nekem pont ő kellett most, aki hajlandó volt átverekedni magát mindenen, bármin azért hogy kihozzon onnan, amit sokan nem tettek volna meg. Dwayne jó ember, még ha nincs is magáról valami jó véleménnyel és ha ő nincs, én jó eséllyel már szintén nem lennék, vagy holtan, vagy ki tudja hol, úgyhogy messzemenőkig hálás vagyok neki. Megmentette az életemet, még abban is segített, hogy ezen az egész képességdolgon megpróbáljak valahogy kiigazodni, rájönni, hogy hogyan leszek teljesebb, jobb, kerek egész, ami azért szintén sokat jelent nekem. Félek persze, nem tudom, hogy mit hoz a holnap, de megnyugtató, hogy ő legalább határozottabb nálam és nincs úgy kiakadva, mint én, mert ránk lőttek, pedig lássuk be ha velem van ő is célpont és jó eséllyel innentől vele is végezni akarnak majd.
- Valószínűleg addig el se jutottam volna... - azért erre még megborzongok, belegondolni is rémes, hogy az a nővér meghalt nem is olyan régen a kórházban, mert épp rosszkor volt rossz helyen, és még csak nem is tehetett semmit sem ellene és mi sem segíthettünk neki. Egyszerűen csak lelőtték, mint a kínai fickót is. Remélem, hogy az öreg hölgy, aki segített nekem legalább jól van. Nem akarom, hogy bárki más élete is az én lelkemen száradjon. - A továbblépés, bár... sosem voltam ilyen helyzetben, nem tudom hogyan kell feldolgozni, biztosan iszonyú fájdalmas lehet. - nem mondom, hogy tudom, hogy mit él át, de azért el tudom képzelni és nagyon brutális lehet. Remélem, hogy tényleg jobban lesz és fel tudja majd dolgozni azt, ami történt, mert most hiába mutatja azt, hogy jól van, egyáltalán nem biztos, hogy tényleg így is van.
- Köszönöm, hogy átgondolod, nem akarom, hogy miattam baja essen. - ettől félek az egyik legjobban, hiszen Sophia rövid idő alatt nagyon fontossá vált számomra és nem akarom, hogy bántsák csak a miatt, hogy köze van hozzám, hogy azt hiszik tudja hol vagyok. Elég lenne csak értesíteni, nem is arról hol vagyok, csak hogy életben és nincs komoly bajom sem és ne aggódjon, de menjen valami biztos helyre, hogy nehogy rászálljanak, vagy neki is baja essen. Egyszerűen csak azt szeretném, ha neki tényleg nem esne semmi baja sem, mert azt már nem tudnám elviselni. Ez a mai nap így is sok volt, kell valami megnyugtató, és nem elég rá az a puszi, amit a számra kapom, ami ugyan meglep, de közben jól is esik.
Amikor pedig visszatér rendesen le is fagy. Hát na nem volt más opció, mint a törölköző, az se túl hosszú, hiszen nem kaptam még meg a ruhámat, ami kellett ahhoz, hogy átöltözzem valamibe. Így viszont már az is meg van, amit kissé talán zavartan veszek át tőle, hiszen hallani a hangján, hogy nagyon is hatással van rá a külsőm, meg aztán látni is lehet.
- Öhm... köszönöm. - halvány mosolyt ejtek meg, nem azért mert rosszul esik a megjegyzés, inkább csak tényleg kissé zavarban vagyok a helyzettől. - Hol aludjak? - oké tartsuk szépen a szemkontaktust rendesen és akkor nem lesz semmi gond. Csak erősen és kitartással meg minden, nem kell lejjebb szánkázni, nem kell megnézni, hogy mennyire lett szűk neki a farmer hirtelen.

Kayley & Dwayne

♫ At the beginning ♫

Ahhoz képest, hogy én mennyire lelkibeteg voltam az elmúlt jó pár hónapban, az idő talán begyógyította annyira a sebeket, na meg Sam, hogy képes legyen én másra ilyen hatással lenni. Kayley most a védelmemre szorul, noha nem vihetem be az őrsre, csak ketten lehetünk az üldözőink ellen, itt az elbújtatott birtokon képesek lehetünk egyet szusszanni, és kitalálni, hogy mi is legyen. Remélem, hogy van elrejtve valami bunker, ahol a társam tárolja a fegyvereit, mert egy szál pisztollyal és néhány golyóval kevesek legyünk nagyon. Ráadásul a szőke bombázó inkább sikít, és fut, semmint beszálljon a harcba, de hát nem is erőltethetem rá, hiszen még tanuló, én vagyok a rendőr. Nem tudom, hogy hányan vannak az üldözőink, mi akarnak. Lényegében mintha valami katonai kísérlet részese lett volna a lány, tehát tudósok is vannak a képben. Bárcsak tudnék valakit, aki segíthek, mert egyenlőre ez vesszőfutás az életünkért.
- Nem tudom pontosan, hogy mire gondolsz, engem többször megmentett.. – Valahogy mintha Kayleynek az én megoldásom tökéletes lett volna, holott éppenhogy összekaptam magamat, hogy züllött alkoholistából megpróbáljak a megmentői szerepbe átevezni. Sam azonban mindig józan, megfontolt stratéga, én még fénykoromban is ösztönös, szenvedélyes voltam. Jól kiegészítettük egymást, bár már nincsenek közös ügyeink, hogy ne sodorjam őt veszélybe. Hol kiütöttem magamat, hol a megtorlásra koncentráltam, de úgy a rendőri dolgokkal alaposan el voltam maradva.
- Nem sokat. Cak hogy félrebeszélsz, és megtaláltak valahol. Nekem kellett kikérdeznem téged. Azt hiszem ezzel jártál jobban, mintha egyből pszichiáterhez küldenek, aki rövid úton begyógyszerez... – Vonom meg a vállamat, még nem igazán sikerült összeraknunk a történetet, de legalább a halucinációi abbamaradtak. Pár mondatban összefoglalom, hogy velem mi történt, és félreérti, cseppet sem beszélek róla könnyedén, csak már tudom kívülről szemlélni a történteket. – Köszönöm, kedves tőled. Sosem tudtam eldönteni, hogy a továbblépés a fontosabb, vagy a megtorlás. – Engedem megfogni a kezemet, rásimítom a sajátomat, valahogy egyértelműen több ez, mint rendőr és védence kapcsolat.
- Nem tudom, hogy mennyire okos ötlet lenne szólni neki, mert akkor még nagyobb veszélybe kerülhet, ha tud rólad. Hadd gondoljam át. – Kérem őt, és búcsúzóul mégiscsak nyomok egy puszit az ajkára, valahogy összefűzött minket az, hogy majdnem elpatkoltunk. Új életet akarok kezdeni, de nem úgy, hogy józanságom második reggelén már belebonyolódom valamibe, amely a végemet jelenti. Ám Kayley még inkább veszélyben van, hiszen nem is tud róla, hogy mit akarnak tőle. Végtére is a képességéről is Agatha világosíotta fel. Felmegy tehát zuhanyozni, addig én szerencsével járok, és találok Polly ruháiból. Egy kényelmesebb, otthoni pólót, és nadrágot választok, amelyről úgy saccolom, hogy méretben jó lehet, és az alkatához passzol. Hogy aztán enyhén ledöbbenjek, mert az ugyan várható volt, hogy lefürdik, de azt nem képzeltem magam elé, hogy meglátom egy szál törölközővel, vízes hajjal és még nem túl száraz testtel. Érthető módon az én testem is reagál, egyből látszik rajtam, hogy belassulok, kapkodóssá válok, szinte falom az alakját a tekintetemmel, és csak reménykedhetek, hogy nem veszi észre, hogy egyből szűk lett a farmer.
- Ó, affrancba, erre nem voltam felkészülve. Gyönyörű vagy. – Nyújtom át a ruhákat, kicsit reszelős a hangom.

Dwayne & Kayley

A végén még képes leszek nyugtató nélkül is elaludni, mert ő magam is eléggé nyugtató hatással van rám, a szavai, a tettei, ahogyan nyugtatni igyekszik, pedig nem gondoltam volna, hogy képes leszek ezt az egészet feldolgozni. Az életemben voltak eddig is nehézségek, de az eddigiek leginkább olyasmiből álltak, hogy jött egy-egy pasi, aki bunkó volt, olyanok, mint Jeff, vagy épp előtte a nagydarab Micky, aki betörte Jeff orrát... Utólag visszagondolva megérdemelte a kis szemétje. Komolyan, a végén még meg kellene köszönnöm Mickynek, ha nem kapott volna távoltartási végzést, mert nem tudott leakadni rólam. Nem is értem, hogy a fenébe tudtam ilyen alakokkal összeakadni, miközben folyamatosan a nagy önmegvalósításért küzdöttem eddig is, meg hogy kilépjek a szüleim árnyékából. Hát most örülhetek, most magam miatt akartak elrabolni és talán meg is ölni, nem azért, mert a szüleim híresek. Azért ilyen jellegű személyes hírnévre nem igazán vágytam.
- Hát... azzal a szent emberrel biztosan jobban jártam volna, de... félek tőle, hogy ő másképp oldotta volna meg ezt. - elmosolyodom, amikor a vállamba bokszol. Azért jó fej fickó, pedig durva dolgokon mehetett át, ha az a kollégája állandóan a földről kaparta föl. Mondjuk épp ezért nem jártam volna jól az illetővel, hiszen ha valaki túl komoly és túlságosan követi a szabályokat, akkor nem hiszi el, hogy pont a zsaruk, tehát a szabály betartatói azok, akiktől tartani kell, ránk viszont vagy álruhás, vagy pedig beépített rendőrök lőttek nem olyan rég még, sőt kétszer is, mert a kórházban is, tehát tuti biztos, hogy a rendőrségre egyelőre nem mehetünk, amíg ki nem derül, hogy mi a jó franc folyik itt.
- Amibe az ügy miatt kellett, vagy... tudsz rólam többet is? Mit mondtak rólam egyáltalán? - azt nem tudom, hogy mik az infói rólam azon kívül, hogy kórházba kerültem tévképzetekkel, legalábbis gondolom ez volt a lényege alapból a melónak, amit rábíztak. Azért persze kissé meglepődöm, hogy ilyen mondhatni könnyedén beszél a családja haláláról. - Jesszus én... sajnálom, ez... durva. - azért finoman megszorítom a kezét. Akkor nem csoda, ha itt kellett összekaparni és helyre rakni, szerintem egy ilyen helyzetben bárki padlóra került volna. Inkább az a kész csoda és a becsülendő is egyben, hogy képes volt felállni belőle és újra önmaga lenni.
- Remélem, aggódom érte. Hátha a lakásunkon keresnek és... ott van a nagyija is, lent dolgozik a büfében. - aggódom, a fenébe is nem jó ez így, hogy még csak nem is telefonálhatok neki, de egyelőre próbálom valahogy elnyomni magamban a dolgot és nem ezzel foglalkozni. Aludnom kell és ahhoz nem kéne magamat újabb bajokkal és nehézségekkel felzaklatni, mert attól biztos, hogy nem lesz majd semmi sem jobb. Az azért meglep, hogy ezek után csak úgy a számra ad puszit és nem sokon múlik, hogy nem lépek közelebb. Jól esne most a kedvesség, ez nem is kérdés, de... folyton elszúrom a pasikkal és rossz lóra teszek, most egy olyannal próbálkozzam, akinek megölték a családját és épp most menti meg az életemet? - Köszönöm! - teszem még hozzá mielőtt elindulnék szépen felfelé. Benézek pár szobába, mielőtt megtalálnám a megfelelőt, ahol zuhany is van, meg törölköző is, hogy aztán egy jó negyed óra múlva már átmelegedve a forró víztől a gőzből lépjek ki vizes hajjal és persze törölközőben, hisze na ruhát elvileg tőle várhatom. Mezítláb vagyok, nem tudom, hogy felért-e már, maximum addig kicsit itt körülnézek, amíg nem.

Kayley & Dwayne

♫ At the beginning ♫

Végre azt látom, hogy az üldözőink lemaradtával a kis szőke sem szipog már annyira. Elfogadta a helyzetet, s azt, hogy legalább nincsen egyedül. Én rendőr vagyok, most éppen a tiszta állapotomban, ő nem tudhatja, hogy nekem korábban alkoholproblémáim voltak, depressziós voltam, s bosszúszomjas, csak a megmentőt látja bennem. Előbb utóbb fel kéne fednem előtte a múltamat, hogy ne legyen esetlegesen rózsaszín köd, viszont az sem lenne jó, ha attól is összeomlana. Ám mivel felesleges titkolózni, majd úgyis elmondom neki, talán még bizalmat is ébreszt benne, hogy én is csak ember vagyok, nem pedig a rettenthetetlen szuperhős, és együtt mégiscsak boldogulhatunk. A kollégáimban sem bízok, egyedül csak Samben, aki mindig mellettem állt, és tudom, hogy nincsen az a pénz, amiért bárkit is elárulna. Hiszen a saját hányásomban fuldokoltam, amikor segített, nem lenne érdeke engem bántania, hiszen bőven megtehette volna ezt korábban. Nem tudom, hogy mi lesz a mai túra vége, hiszen ketten egy esetleges hadsereg ellen olyanok vagyunk, mint Bonnie és Clyde, kb. hasonló kilátásokkal. De fel nem érdemes adni...
- Igen, kicsit egyoldalú volt mindig is a kapcsolatunk, állandóan mellettem állt, pedig neki annyi dolga van, meg még a családja is. Hát egy szent ember, na. Neked meg csak én jutottam. – Boxolok bele picit az állába, amolyan kedveskedő stílusban, most, hogy ennyi mindenen átmentünk, ez már nálam lazán belefér, és ahogyan elnézem Kayleyt, minden kis gesztusért ölni tudna. Nem volt gond számára az sem, ahogyan az ölembe vettem, és próbáltam vigasztalni, holott csupán pár órája ismerem. Valahogy összekovácsolódtunk, mind két ember, nem számít, hogy én zsaru vagyok ő pedig a beteg, az áldozat. Jó, azért számít, hogy ilyen fantasztikusan néz ki, ha nem lenne ennyire bizsergetően vonzó, talán nem is nagyon forszírozom azt a kihallgatást, vagy csak felteszek pár kérdést, rálegyintek, hogy őrült, és kész. Ennyire öntörvényű lennék? Úgy hiszem igen. Hiszen a családom halála óta kissé más lettem, beforduló, teljesen lemondtam mindenről, most ideje, hogy egy kicsit ténylegesen megpróbáljak élni. És megvan az izgalma ennek az egésznek...
- Ugyan, sose bánd. Elmondhatom, nem titok, meg te is beavattál, amibe lehet. A feleségem, és a fiam... annak lett az áldozata, hogy egy renoi maffiavezér után nyomoztam. Egy tűzpárbajban véletlenül meghalt a nagyfia, és kitalálta, hogy vérbosszúval enyhíti a gyászt... Engem viszont életben hagyott, hogy együtt éljek ezzel. Hát igen... – Látszik a tekintetemen, hogy a közel egy év alatt azért már lassan sikerül feldolgozni, ám csak az elmúlt napokban lettem úgy többé-kevésbé a régi, addig olyan voltam, mint egy hajléktalan alkoholista. Szinte szó szerint. – Nem tudom, talán. De ha nem tudja, hogy hol vagy, akkor nem eshet baja. Szerintem első körben lehallgatják, megfigyelik a lakást, hogy odamész e. Ha a lakótársad éli tovább az életét, és csak bejelenti a rendőrségen, hogy eltűntél, miért bántanák? Na keresünk neked ruhát? Tudod mit? Zuhanyozz le, addig utánanézek. Sam felesége hátha tart itt valami rád való szettet. – Nyomok a szájára egy puszit, magam sem értem, hogy miért, csak úgy jön. Aztán elengedem, ő mehet az emeletre, én maradok a földszinti szekrényeket kutatva.

Dwayne & Kayley

Lassacskán kezdek megnyugodni. Elég durva dolgokon mentem át ma annyi szent, de azt hiszem tényleg kezdem úgy érezni, hogy meg tud védeni, bár az nem tetszik, hogy ennek azért voltak rettenetes velejárói is, mint a nővér halála, vagy a kínai fickó, akié a kocsi volt... de tudom, hogy ez nem az ő hibája. Ők csak ártatlan és szerencsétlen áldozatok, bár persze ettől még nem érzem magamat sokkal jobban, sőt... egyáltalán nem érzem jól magamat, hogy egyáltalán ez az egész megtörtént. Legszívesebben ezt a mai napot kihúznám az életemből, mint ha meg se történt volna, de sajnos bármennyire is szeretném erre nem igazán van lehetőség, csak szép álom marad.
- Akkor... akkor jó. - bólintok egy aprót. Persze nem tudom, hogy képes leszek-e teljesen megnyugodni és teljesen biztonságban érezni magamat itt, de... majd megpróbálom. Valamelyest azért megmarad majd a feszültség, hiába mondja, hogy biztonságos a hely, azért mégis csak olyan emberek üldöznek, akik ki tudja, hogy mire képesek. Lássuk be először egy kórházban akart megölni egy dokinak látszó fickó, aztán a rendőrök a nő lakásánál. Azok az emberek is biztonságosnak és megbízhatónak tűntek első látásra bárki számára és mégis két ember halt meg miattuk, úgyhogy... nem tudom, hogy itt nem találnak-e meg minket, ha nagyon akarnak. Ki tudja, hogy milyen jó nyomozóik vannak, vagy tudom is én, akik képesek minden apró nyomnak utána menni, amiről mi azt hisszük, hogy nem létezik.
- Talán van neked épp elég és nem akart terhelni, de... mindenkinek vannak gondjai. Kinek kisebb, kinek nagyobb. - hát persze még nekem is, pedig az eddigi életem egészen tökéletesnek tűnt, de ott van az árnyék mögöttem a szüleim híres léte, meg aztán Jeff... voltak azért kellemetlen dolgok az életemben jócskán. Biztosan ennek a Samnek is vannak rossz napjai, amikor jó lenne neki egy kis segítség, vagy lelki támasz, csak nem mondja, mert annál gondolom büszkébb, meg ha egyszer mindig inkább a barátjának kell a támasz, akkor nem is akarja terhelni. Na persze nem akarok beleszólni az életébe, semmi jogom hozzá, inkább csak megrázom a fejemet és megyek utána. Nem kellene véleményeznem valamit, amihez semmi közöm igaz? Körülnézek persze, szép és takaros kis ház, egészen kellemes, tényleg olyan meleg és biztonságérzetet ad, de biztos, hogy kelleni fog majd pár nyugtató mire ráveszem magamat, hogy képes legyek aludni és közben ott kattog az agyamban Sophia is...
- Miért? Úgy értem... bocsánat, nem tartozik rám. - nem akarok én folyton faggatózni, nem szép tőlem, hogy kérdezgetem, amikor igazából semmi közöm sincs hozzá, de komolyan. Inkább a terepet mérem fel, tényleg kelleni fog ruha is, mert semmit sem hoztam magammal, meg aztán az enyémek mint rájöttünk nem alkalmasak menekülésre. A szoknyám el is szakadt pár helyen hála annak a mászásnak a tűzlétrán pl. - Van egy lakótársam... ő veszélyben lehet? - nem bírom tovább most már csak kibukik belőlem a kérdés, hiszen ott van Sophia, ott van a lakásban és ha tudják ki vagyok... mi van ha oda mennek? Mi van, ha rajta keresnek? Mi van, ha bajba kerül miattam ő vagy a nagyija? Azt aztán végképp nem élném túl.

Tárgy: Re: Dwayne & Kayley - Az eset után

» Melodie&Dwayne
» Kayley & Jeff - Te vagy az?
» Dwayne & Katharina -
» Kakaó után egy kis gyengélkedő
» Nelson & Serena - "Csónakázás" után