Liam Mason

"A múltunk mindig velünk marad, és csak arra vár, hogy megkavarja a jelenünket."

Userinfó: Főkarakter
Név: Liam Mason
Mutáns név: Kisülés
Születési dátum: Boston, 1963. december 19.
Besorolás: Diák -> X-men
Képességek:

Elsődleges képesség: Energiamanipuláció
Osztályozás: Béta Aktiválódás: 14 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Tudatosan képes az energia hatások irányítására, felhasználására, de nagyobb energiáknál az irányítás kicsúszhat a kezei közül, főleg, ha az érzelmileg túlfűtött.
Képesség távlatai: Idővel a nagyobb energiák irányítása sem fog gondot okozni, illetve képes lesz magától is előállítani kisebb mennyiségű energiát.

Másodlagos képesség: Enrgiasemlegesítés
Osztályozás: Béta
Aktiválódás: 22 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes ellenállni mindenféle erőhatásnak, illetve más mutánsok képességét kisebb időközökre ( ez mindössze maximum öt percet jelent) képes lesz semlegesíteni.
Képesség távlatai: A képesség kifejlődött.

Jellem: Hol bőbeszédű, hol szűkszavú vagyok, a társaságtól függ, a hangulattól. Imádom az információkat magamba szívni, érdekelnek a világ dolgai, szeretem tudni ezeknek az okait. Nem vagyok sértődékeny típus, de utálom ha kritizálnak. Megértő, normális srác vagyok, megtudom makacsolni magamat, szeretem, ha a vitákban enyém az utolsó szó, de elengedem, ha kell, tűrni néha sokkal kifizetődőbb. Sajnos nem vagyok valami szorgalmas, de remek csapatjátékos vagyok, mert a vezető szerep számomra nem fekszik annyira. A hatalom nagy felelősséggel jár, Ben bácsi remekül mondta ezt, és a felelősség sajnos béklyóként is hathat az emberre. Előítéleteim csak az emberekkel szemben vannak, mert tapasztaltam milyenek, ha kiderül, hogy valaki más, erősebb, mint ők. Tudom, hogy félnek, de ez nem kifogás. Én is félek, mégsem nézek rájuk úgy, ahogy ők néznének a mutánsokra.

Külső: Átlagosan nézek ki. 183 cm vagyok, kisportolt testtel. Rövid, összekócolt sötétbarna hajam van, ami nyáron rendre világossá válik, és zöldeskék szemeim, ami azért inkább a kék felé hajlik. Nem vagyok elszállva magamtól, tudom, hogy jól festek, de ennyi is. Nem vagyok nőcsábász sem, nagyon messze állna tőlem az, hogy váltogassam a nőket, én... én inkább a szerelem híve vagyok.
Az öltözködésemet nézve imádom a laza, könnyed ruhadarabokat, amelyekben szabadon tudok mozogni, de szeretek elegánsan is öltözni, ha a helyzet éppen azt kívánja meg. A fekete és a fehér színek dominálnak nálam, de nem szín alapján válogatom össze a ruhatáramat. Nem vagyok divatmajom, de szeretek jól kinézni. Jobb gyűrűsujjaimon egy arany jegygyűrű van, amolyan emlékként.

Előtörténet: Az igazat megvallva az életem borzasztóan unalmas volt. Anyám a CIA-nál dolgozott, így szinte alig láttam. Este jött, és pár óra múlva ment is. Ennél többet nem tudtam róla, soha nem beszélt a munkájáról. Apám orvosnak készült, de végül üzletember lett belőle. Hároméves koromban elhagyott minket, azóta pedig csak nagy ritkán beszélek vele. Anyám imádta a munkáját, de ott kellett hagynia, hogy rendesen feltudjon nevelni. Egy bankban kezdett el dolgozni, próbálgatta a párkapcsolatokat, de egyik sem jött be, így ketten maradtunk. És ekkor változott meg minden. 14 éves voltam mikor előjött a képességem. Egy felsős belém kötött, én pedig nekimentem, már a verekedés okára sem emlékszem. Áramütést kapott és megállt a szíve. Megijedtem és nem értettem mi történt, hiszen egyszer csak elesett és nem mozdult, pedig alig értem hozzá, inkább ő ütött engem Elfutottam egészen hazáig. Elmeséltem anyámnak mi történt, mire ő telefonált egyet. A fiú életben maradt, de nem sokon múlt. Fáradt voltam és tudtam, hogy nekem végem. Otthon mosogattam, de fáradt voltam, nem figyeltem és vizes kézzel véletlen belenyúltam a konnektorba, de semmi bajom nem lett. Anyám nagyon csodálkozott, percekig meg sem bírt szólalni. Aztán végül mondta, hogy pakoljak össze. Pár nappal később már New Yorkban éltem, új iskolába jártam, teljesen más név alatt. Anyám szerzett hamis iratokat, így kezdhetünk egy új életet. Nem maradtunk persze sokáig, mozgásban voltunk folyamatosan, aminek az okát én sem tudtam soha. Azt mondta anyám, hogy menekülünk, de mégis ki elől? Hogyan fussak egy olyan ellenfél elől, akit még csak nem is láttam soha? Próbált segíteni a képességem irányításának a megtanulásában, és 19 éves koromra már tudtam használni. Anyám az evolúció csúcsát látta bennem, szeretett azzal viccelődni, hogyha más korba születtek, akár isten is lehetnék, vagy forradalmár. A képességemnek köszönhetően felbátorodtam. Ekkor találkoztam először az apámmal, de túl nagy volt a kísértés, hogy megmutassam mit tudok. A szemében undort láttam. Szörnyszülöttnek hívott, és elfutott. Persze anyám fülébe jutott a dolog, persze a fejemre olvasta, hogy nem lehet ilyen könnyelmű, de mondta, hogy ne aggódjak senki nem fog hinni neki, ha beszélne rólam. Aztán egy nap, mikor hazaértem az anyámat nem találtam sehol. Hívtam a rendőröket, de ők sem tudtak semmi használhatót mondani. Tudtam, hogy anyámmal történt valami, mert szó nélkül biztos nem ment volna el. Otthagytam az iskolát, és elmentem saját magam megkeresni. Sok olyan dolgot tettem, amire nem vagyok büszke, olyan embereknek, akiktől undorodtam. Viszont minden rosszban van valami jó, ahogy ebben is volt. A legrosszabb időszakomban találkoztam azzal az emberrel, akit a legjobb barátomnak fogadtam. Segített, kihúzott a gödörből, amibe estem, és ott volt mellettem, mikor mindenki más elment. Persze, végül ő is továbbállt, de ez nem fájt, valahol éreztem, hogy így lesz. Nem haragszom rá, remélem, hogy minden rendben van vele.
Most pedig itt vagyok, több más mutánstársam társaságában. Mintha évekkel ezelőtt lett volna, hogy Charles és Eric eljöttek értem, és segítőkezet nyújtottak, ezért sokkal tartozom nekik. Szeretek itt lenni, mert megértenek, olyan mintha lenne egy nagy családom. Megismerhetem a képességemet, és megmutatják mit érhettek el velük. És akkor talán végre képes leszek a nyomára akadni, rájönni arra, hogy mi történt vele. De most az a legfontosabb, hogy élek. Élvezem, hogy élhetek, és van egy olyan érzésem, hogy még vár rám valami csodás. Már ezért megérte minden nehéz pillanat.