Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Rémesen hagosat a fejem. Egy egy mutáns suli, nem tudom, hogy miért nincs eleve kéznél valami bekevert varázslötty, amit meg lehet inni ilyen esetben. Bár persze egy szavam sem lehet, mert nem vettel elő azért, hogy... azt hiszem berobbantottam a hátsó ajtón a zárat. Bár nem vagyok teljesen biztos, hogy a tegnap napból mi az, ami megtörtént és mi az, ami nem. Jelenleg tökéletesen biztos vagyok benne, hogy minden ami Lisával kapcsolatos az álom volt, mert... nem lehetett valóság! Az komolyan kizárt. Persze tudom vannak ilyen képességek, alakváltás meg minden, de hogy kiderüljön a legjobb barátnőmről, hogy igazából pasi, vagyis nem is teljesen biztos abban, hogy most akkor melyik is ő, vagy mindkettő... Neeeem ez az egész csak egy hülye álom volt, annak sokkal több realitása van, én pedig ehhez tartom magamat továbbra is. Reggel persze rémes volt felkelni, és kb. egy órát töltöttem azzal, hogy rászánjam magam a felkelésre. A szobatársaim szerint Lisa hozott be valamikor hajnalban és pakolt be az ágyamba már a többiek segítségével. Rendes tőle, de hát erre valók a barátok nem igaz? Most viszont kell egy kávé, aztán pedig egész nap punnyadni fogok. Nem mondom magam olyannak, aki sokat iszik, szenved, aztán megfogadja, hogy többet nem is néz alkohol után. Én fogok még inni, ebben biztos vagyok, csak ez a másnaposság szemét dolog, de tudom, hogy kell gyorsan és könnyen túl lenni rajta. A kávé elég hamar a kezembe kerül, miután lerongyoltam a konyhába... azaz fogalmazzunk úgy, hogy levergődtem, minden második lépésnél lepisszegve valakit, aki normál hangerőn beszélt ugyan, de nekem kb. kiabálásnak tűnt. De már meg van, ami kell és innentől nincs más hátra, mint hogy az alagsorba vegyem az irányt. Út közben még bedobtam egy üzit Lisának. Fürdött, szóval a szobatársának adtam le az infot, hogy várom a szaunában. Szépen riszáljon le oda minél előbb, mert el kell mesélnem neki egy nagyon-nagyon durva álmot, és azt is felvázolhatná nekem, hogy mi volt tegnap, mert onnantól hogy elértem a birtokot eléggé homályos minden. Csak abban vagyok biztos, ami az álmomban volt, az eléggé megmaradt, de az meg csak egy álom volt semmi több! Szóval irány az öltöző, és miután a papírpohárból az utolsó kortyot is felhörpintettem szépen bedobom a kukába. Ez is meg van, már csak át kell venni a fürdőrucit, ami jelen esetben egy piros bikini, felkapni a töcsrimet és már mehetek is a cél felé. A meleg, a gőz jót fog tenni, kicsit kiszellőzteti az agyam és segít teljesen talpra állni, hogy a délutánt már normális ember és nem valami nyomorult zombi módjára töltsem el. Percek múlva tehát már be is vágódom a célhelyre, a törölközőt meg kiteszem szépen az ajtóra, hogy Lisa tudja, hogy pontosan hol is vagyok. Remélem siet, mert nagyon szeretnék már mesélni neki! A türelem pedig soha sem volt a legfőbb erősségem, ennyire már tuti, hogy ő is ismer, hogy ezzel tisztában legyen.
- Az unalmasabb, szürkébb felem. Ám mivel a tudás közös, végül is tulajdonképp a másik is, csak jól titkolom. - Nevetem el magam. Igen. Egy szőke lány is lehet zseni valamiben. Én a kvantummechanikában leltem meg azt amit kerestem. Eleget lehet töprengeni rajta és egyszer talán még jó is lesz valamire. Einsteinnek sem lehet mindig mindenben igaza, a relativitás elméletet igenis meg lehet cáfolni, ha nem newtoni környezetben vizsgáljuk. - Igazad van, ki kéne mozdulnia innen, friss levegőt kellene szívnia és élnie kéne a saját életét. De egy kicsit önző vagyok, az összes szórakozást Lisának akartam eddig. De ebbe a tesó dologba ilyen szinten azért ne mélyedjünk bele. Nem ellenezném, ha az öcsém járni akarna veled, Erwan meg még örülne is neki. De előbb is mondtam, hogy bármit érzek is fiúként, az mind irreleváns, mert a legjobb barátnőm vagy és nem kockáztatnám ezt semmiért. Te vagy az egyetlen barátom a fenébe is. - Mintha újra a szauna felé tartanánk, vagy csak engem csapott meg a gőz? Nagyot nyelek és próbálok nyugodt, mosolygós arcot vágni, amikor Jill hirtelen majdnem megsértődik. - Mondja ez az, aki hetven évesen is képes lenne egy mozdulattal a létező összes csontom ripityára törni, még azokat is, amikről nem is tudtam, hogy vannak. Na kösz. Fel sem merült benned még egyszer sem, hogy szívesen elcserélném veled a képességem? Neked legalább nem okoz hormonális zavarokat a használata. Nekem az az egyetlen önvédelmi fegyverem, hogy jól nézek ki. De szerinted ez meghat egy részeg csövest, ha ki akar rabolni? Legfeljebb még jól meg is erőszakolna hozzá. És neked megadatik a békés öregkor nőként. Talán egyszer nagymama leszel, aki karácsonykor süteménnyel várja az unokákat és arról mesél, hogy fiatal korában hogyan rúgta szét a helyi rossz fiúk fenekét páros lábbal. Ha nekem lesznek unokáim szerinted hogyan reagálnának arra, hogy a nagypapa valójában egy olyan csaj akit szívesen ágyba vinne az egész suli? - Erre meg én vagyok érzékeny. Olyan képességem van, amit a tulajdon családom előtt sem szívesen használnék. Sőt, főleg előttük nem. Tegyük fel a vita kedvéért, hogy biszex nőt veszek feleségül, aki időnként szívesen elhuncutkodik Lisával is. Akkor hogy magyarázzuk meg, hogy a nejem saját magammal csalt meg?
Fura, hiszen én visszafogott és magamnak való voltam régen, ő viszont még most is az, csak épp a másik fele. Én megváltoztam és azt a lányt elnyomtam magamban, mert más életet akartam, mert más akartam lenni, végül is valahol ő is ezt teszi, csak épp máshogy. A menőbb, laza személyiséget a másik helyére teheti, amikor akarja, én viszont szerintem már képtelen lennék azt a régi Jillt elővenni, azt a kissé összetörtet, azt, akit bántottak és nem is egyszer. Félek, hogy ha valaha is a felszínre engedném, az túl sok fájdalommal járna, amit nem tudnék kezelni. Túl sok emlékkel, amire nem akarok emlékezni. - Rosszul fogalmaztál, te még most is éltanuló vagy, legalábbis az egyik feled. - mosolyodom el végül, szépen elhessegetve a rossz emlékeket. Nem akarok ezekre gondolni, annak nincs jó vége és igazából értelme sem. Egyszer talán kiöntöm a szívem majd valakinek, de most nem akarom elrontani a hangulatot, így is sikerült már annyit hullámoznunk, hogy ihaj. Egyszer fent, egyszer lent, egyszer tűzgolyók elől ugrálva. Rövid idő alatt annyi minden történt, mint másokkal hetek alatt sem, de komolyan. - Én? Nem te? - nevetem el magam. Azt hiszem könnyebb ezt így kezelni. Még, hogy én vagyok a legjobb csaj az egész suliban! Van egom, de sosem gondoltam úgy, hogy én lennék a legtökéletesebb. - De ez butaság. A legjobb barátnőm vagy, végülis Erwan olyan, mintha a tesód lenne, ha valami szimpla külső szemlélő szemével akarnánk nézni. Alapvető kötelességem, hogy a legjobb barátnőm tesójával jó fej vagyok és elviszem bulizni, ha már te nem teszed meg. - vigyorodom el. Igen, kicsit azt hiszem sikerült ezt kifacsarni, de valahogy talán így tudnám megközelíteni a kérdést és igenis úgy gondolom, hogy nem csak neki fair élni, hanem a másik felének is kellene. Ez így lenne igazságos. - És tudod talán Erwan is fejlődhet még, lehet lazább, ha segítünk neki. - teszem még hozzá, csak hogy valami kis plusz érvet felhozzak még pluszban, mert úgy a biztos. Amit viszont ezek után mond, arra automatikusan felszökik a szemöldököm, és igen, azt hiszem kicsit csúnyán is nézek. - Szóval lényegében most kimondtad, hogy amikor én már öreg és ráncos leszek harminc-negyven évesen, akkor te még lazán bulizol és olyan selymes lesz a bőröd, amiről én csak álmodhatok? Kösz! - nem tehetek róla, de ennyire vagyok hiú, és ez most határozottan nem esett jól. Tudom, hogy az a kor még nem kimondottan öreg, de most fiatalon nagyon is annak tűnik és nem fair, hogy ő nem fog öregedni, vagyis ezen az alakján majd nem látszik meg. És akkor majd kivel megy bulizni, mert hogy velem már kicsi lesz az esélye és ez így határozottan furcsa. Sőt mi van, ha tudom is én, Erwan mégis kialakít magának valami normális életet? Tudom is én, családot, vagy ilyesmi, akkor is eljár majd titokban Lisaként bulizni és pasikkal ágyba bújni? Az már tényleg fura.
Eltérő a családi hátterünk. A családi házunk legnagyobb becsben tartott dísze egy polgárháborús lázadó zászló, kifeszítve a falra a kandalló fölé. Konzervatív rebellis marhatartó család, itt északon ennél rosszabb bizonyítványt nem is tudnék kiállítani magamról. Épp ennek örülök. Végre nem én vagyok a pozitív példa. - A jó tanulók általában senkit sem érdekelnek. Rajtunk sem látszik, hogy éltanulók lettünk volna, csak az, hogy kimaradunk hajnalig és négykézláb mászunk fel a lépcsőn. Mint egy átlagos egyetem átlagos egyetemistái átlagos alkoholszinten. - Jillel mindig is jól meg tudjuk érteni egymást. Ez is az egyik fő oka, hogy a legjobb barátnőmnek tartom. Sőt, talán az egyetlen igazi barátomnak. - Tudod, hogy te vagy a legjobb csaj az egész suliban? Erwan alakban ott vörösödne a fejem a zavartól, hogy pont veled táncolok. Így csaj a csajjal eljárni semmi különös, iszunk, táncolunk, pasizunk, ahogy barátnőkhöz illik. De úgy elmenni táncolni, hogy veled, az azért más. - Érzem, hogy már most pirulni kezdek. Más természetű érzelmek fűtenek. Lisa a barátnőjeként szereti Jillt, Erwan viszont fülig szerelmes belé. Pontosabban mindkettőt én érzem és az a legnehezebb a dologban, hogy váltogatnom kell. Pontosabban az egyiket elnyomni a másik javára. És mindig a barátnő nyer, ezért is zártam be jó mélyre Erwant, nehogy kibukjon belőle a dolog. - Addig csinálom amíg jól nézek ki. Nem vagyok benne biztos, ám reggelenként a tükörben nézve magam így is meg úgy is... Erwan folyamatosan, természetesen változik. Komolyodik, férfiasodik, idősödik, Lisa meg tizennyolc éves korom óta pontosan így néz ki. Erwannal megvágom az arcom borotválkozás közben és nem látszik meg Lisán, fordítva viszont igen. Ha megvágom az ujjam a konyhában, akkor Erwan is. Tíz húsz év múlva mi lesz? Ha igaz a következtetésem, akkor Erwan harminc-negyven lesz, Lisa meg tizennyolc. Egy fiatal lány meg miért ne mehetne bulizni? Kaptam egy esélyt az élettől, hogy miközben tapasztalatokat szerzek, bölcsebbé és öregebbé válok, egy átlagos fejlesztő vagy kutatómérnökké a NASAnál mondjuk, addig megmarad bennem valami örök fiatal. Tudom, hogy nem fair, de az összes alakváltó képes fiatallá válni és annak is maradni. Két életem van és rajtam áll, hogy milyen arányban élem őket.
Teljesen jogos és nagyon is van valami az érvelésében. Mondjuk igazából jó eséllyel az apám szinte semmilyen eredményt nem vett volna pozitívnak anno és gyerekként persze elsősorban neki próbáltam megfelelni, de idővel jól fel is adtam a dolgot, amikor láttam, hogy értelmetlen. - Igazad van, bár nem túl kellemes, hogy ilyen a világ. Tudod... én eléggé szürke egér voltam gyerekkoromban, meg jó tanuló, és senkit sem érdekeltem, most pedig... Nem igazán éri meg okosnak lenni, de azért ez a suli más talán. - szerintem itt nem ítélnek el senkit azért, amilyen, legalábbis sokkal jobban elfogadnak bármilyen különcséget, akár azt is, ha mondjuk jó tanuló az illető. Jó oké, én is Lisával barátkozom, de... nem is ismertem Erwant, szóval nem igazán volt ebben választási lehetőségem, hiszen nagyon visszafogja a másik felét, vagy hogy fogalmazzak, pedig szerintem igazán engedhetne neki is szabadságot, vagy ebbe nem nekem kéne beleszólnom? - De szegény akkor nem is változtathat sose, ha nem engeded, de megértem én persze, így könnyebb bulizni, viszont... ha nem is vagyok a csaja... a csajod, attól még elmehetek veled táncolni. - rántom meg a vállam. Csak egy pillanatra hagyom, hogy régi kellemetlen emlékek is a felszínre törjenek, aztán szépen vissza is nyomom őket jó mélyre, ahol eddig is voltak. Nem kell foglalkozni azzal, hogy milyen volt, amikor még nem tudtam megvédeni magam, milyen volt, amikor béna voltam még mindenben és már annak is örültem, hogy eljutottam egy buliba, még ha finoman szólva is katasztrófába fulladt az egész. Viszont attól még simán elmehetne Erwan is szórakozni, hiszen már tudom, hogy mi a kis titok, és bevihetem kicsit az életbe, biztosan neki is jó lenne, hiszen folyton csak bent ülni azért nem annyira kellemes. - Huh, hát a fene tudja, sose gondolkodtam ezen, nem tudom, mit kezdek magammal, nekem nincs ilyen másik felem, aki okos és hozza a pénzt a házhoz. Azt se tudom, hogy miben lennék jó. - valahogy eddig csak éltem az életem és szórakoztam, de hogy mit is kéne kezdenem magammal, arról halvány sejtelmem sincs. Lehet, hogy idővel ki kéne találni? De mindig úgy vagyok vele, hogy van még időm, meg itt végül is el vagyok. Lehetnék X-men, vagy ilyesmi, bár azt hiszem ahhoz egy fokkal fegyelmezettebben kellene viselkednem, de... megpróbálhatom esetleg. - Igen, az jó lehet, Kalifornia szép és meleg is, de... te sose akartál mást? Mármint tudom, hogy a bulik jók és én is imádom őket, de nem lenne gáz tíz, húsz év múlva is ezt csinálni? - az az igazság, hogy azt hiszem Lisa jóval lazább nálam ilyen téren. Nekem azért akadnak kétségeim, hogy más is lehetne az élet, vagy netán másabbnak kellene lennie idővel legalábbis. Mégis csak ott van bennem az a szeretetéhes lány is, aki voltam, akivel az apja nem foglalkozott, aki folyton arra várt, hogy az anyukája mikor jön vissza hozza, aki azt szerette volna, hogy elfogadják olyannak, amilyen.
- Egy buta szőkével szemben sokkal kevesebb az elvárás és sokkal könnyebb megfelelni. Tudnád mennyire utáltam éltanulónak lenni. Bejött egy négyes és máris rám mutogatott, hogy háhá ő sem tud mindent. Akkor inkább legyek mindenből hármas, akkor az a négyes majdnem tökéletesnek számít. - Csöppet magam elé révedek. Itt az X-birtokon sincs ez másképp. A plazma és tűz hajigálókkal szemben nagyok az elvárások, a hipnotikus, pszihonikus és egyéb tudatbefolyásoló diákokkal szemben támasztottakat pedig én biztosan nem tudnám elviselni. Nekem ilyen téren oltári nagy mázlim van a képességemmel, legfeljebb csak azt tudják gyakoroltatni velem, hogy minél kevesebb agymunkával, minél hamarabb képes legyek testet váltani. Ám, hogy ez a képesség mire jó, azt szerintem a tanárok se nagyon tudják még. - Erwan szerintem nem az a bulizós alkat, legalábbis nem szoktam hozzá, hogy sörözzek és meccset nézzek egy kocsmában. Csajom meg nincs, akit elvihessek táncolni. Lisa a tökéletesen szabad és független csaj, akivel imádok diszkóba járni. Jó alakom van, buknak rám a pasik, mindig akad olyan aki fizetne egy italt. Neked magyarázzam? Éppolyan jó tested van, mint nekem és épp annyira szeretsz bulizni. - Igen, ilyesmiről sokkal kellemesebb beszélgetni, mint holmi háborúkról. Nem is akartam mittudomén Koreába menni, meg nők még nem is nagyon léphetnek be a hadseregbe. Hogy akkor mihez kezdek az életemmel? Majd Erwan kutatómérnök vagy kísérleti fizikus lesz a NASA-nál, jól megszedi magát, Lisa meg méregdrága ruhákban fog tombolni Dél-Hollywoodban. - Hé kislány, van terved a jövőre nézve? Ha bejönnek a számításaim és dőlni fog a lé a fejlesztéseimért, akkor is te leszel a legjobb barátnőm. Mit szólnál egy közös, két lakásos épülethez valahol Kaliforniában? Saját elkerített strand, minden héten buli az elittel... - Álmodozni szabad, nem? Még akkor is, ha az ember lánya egy egyszerű mutáns diák, aki épp angol reggelit csinál a kollégiumi barátnőjének. Hisz egyszer minden véget ér és csak rajtunk múlik, hogy mi jön utána. Van aki fél az elmúlástól és abba kapaszkodik amije épp van, van aki a jövőbe tekint és arra készül, hogy a következő szakaszt, ha lehet még jobban tudja megélni, mint az előzőt. Hisz Lisa szereti a szép ruhákat és a jó bulikat, szeret költekezni, de dúsgazdag szülők híján kénytelen Erwan eszéből megélni. Mintha legalábbis férjhez mentem volna magamhoz vagy mi.
- Ezt az okos oldaladat még szoknom kell, már megszoktam a buta szőkét. - vigyorodom el, de persze, hogy csak szívatom. Eddig se gondoltam soha, hogy buta lenne, én se vagyok az, szimplán csak más az értékítéletünk, mint mondjuk azoknak, akiknek mindene a tudás. Én jobban szeretek bulizni, mint folyton dolgokon, meg következményeken agyalni, sokkal egyszerűbb az a helyzet. - Bevállalós vagy, ha csajokról van szó? Amúgy meg Erwan jó pasi... ha nem is jó úszó, igazán lehetne bátrabb is. Nem fair, hogy őt kizárod az életetekből... vagy mi. - jó, még azért bőven sikerül belezavarodni a mondandómba, pedig igazán nagyon igyekszem. Szokni kell ezt a ketten vannak dolgot, de közben mégis egyek. És már nem azért, de milyen lehet mondjuk Erwannak visszaemlékezni arra, hogy Lisa mondjuk ágyba bújt valami pasival? Ha egyszer egyek az emlékeik... én tuti, hogy megzakkannék ettől az egésztől. A nem épp rövid kismonológra viszont önkéntelen is elhúzom a számat. Tudom én, hogy vannak háborúk és minden efféle, de attól még nem kötelező szeretnem őket és végképp nem várhatja el senki, hogy részt is akarjak venni egyben, ahol csak azért rühellnek minket az emberek, mert kicsit más a génállományunk, vagy elvileg valami ilyesmi az ok. Attól, hogy mutáns vagyok, még ember is és csak szeretnék bulizni, szórakozni, nem pedig kisétálni a lőtérre és megpróbálni túlélni valami csatározásokat. Van elég hely mindenkinek nem? Én amúgy se vagyok túl méretes, hogy nagyok legyenek az igényeim. - Oké, de... nem kötelező szeretnem a fegyvereket attól még igaz? És remélhetem, hogy nem kerül sor veszélyes helyzetekre, azt csak lehet. - megrázom a fejem. Azt hiszem ez most nem a legjobb téma, lehetne találni mást is, ami jóval elviselhetőbb, inkább lépjünk tovább. Habár az öltözködés se a legkellemesebb, de azt hiszem túl tudok majd idővel lépni ezen is, maximum többet tényleg nem előtte fogok öltözködni még itt sem. - Szóval bevernéd a saját orrodat? Na nem mintha az nekem nem menne, Erwant simán lenyomom. - vigyorodom el a végén. Rendes tőle, hogy így igyekszik, én pedig szintén, hiszen nagyon azon vagyok, hogy elfogadjam ezt az új faramuci helyzetet. Úgy érzem, hogy menni is fog, már most is egész jól haladok. Azt észre sem veszem először, hogy mennyire sikerült egymásra hangolódni. Elnevetem magam és egyszerűen csak belé karolok. Eszem ágában sem lenne elveszíteni a legjobb barátnőmet csak azért, mert részben pasi is, ebben már biztos vagyok. - Ki vagyok éhezve, jöhet a reggeli! - irány a konyha!
- Erwan kvantumfizikát tanul és százhetven az IQ-ja, csak én vagyok lökött szőke. - Vigyorgok. Nem árt ápolni a látszatot. Ki hinné el egy fűzős szépségről, hogy felveszi a versenyt bármelyik reálgimi stréberjével? Persze a matekot gyűlölöm, de anélkül sajnos fizika sincs. - Amellett Erwan beszari, ha csajokról van szó, én meg bevállalós vagyok. - És szerinted az emberek nem harcolnak már vagy hatezer éve? Az angolok az indiánok ellen, majd a franciák ellen, majd az amerikaiak az angolok ellen, aztán a mexikóiak ellen, majd a németek ellen kétszer, Korea, Vietnam. Nagybátyámat hatszor vitték el a zsaruk, mert hippi volt Vietnam alatt és szónokolt a Central parkban meg ilyesmi. Apám viszont azt mondta, hogy egy texasinak az a dolga, hogy olajat fúrjon, marhát tereljen és szétlője a szemét sárgákat. A patriotizmus azt jelenti, hogy szereted a hazád, a nacionalizmus az pedig az, hogy mindenkit utálsz akit nem ismersz el a saját klubodból valónak. Nem akarlak lelombozni, de az első kiegészítés kimondja a fegyverhez való jogot. Semmi kedvem hagyni, hogy egy déli marhapásztor lepuffantson, csak mert a rádió bemondta, hogy a szörnyek fel akarják robbantani az olaj kutakat és marhát lopnak. - Megrázom a fejem. Dehogy fogok pisztollyal a szoknyámban mászkálni. Jó helyen van az a szekrényembe zárva. Azonban, ha kimozdulunk North Salemből, akkor betűzöm a csizmám szárába. Erről viszont Jillnek nem kell tudnia, látom, hogy elég érzékenyen érinti a téma. - Lisa emlékszik rá hogyan nézel ki szemből bugyi nélkül és beveri Erwan orrát, ha elő akarja piszkálni az emléket. - Vigyorodom el, hogy oldjam a feszültséget. Elég kínos pillanat volt. Ám már mindkettőnkön ott a fehérnemű, majd a ruha is, és így semmi sem áll az útjába annak, hogy egymásba karolva húzzunk reggelizni. Majd éhen veszek. - Mi tényleg szuper csajok vagyunk! Megint egymáshoz öltöztünk! - Veszem észre és elnevetem magam. Mikor lejöttem a szaunába Martens-bakancsban, farmerben, szürke kapucnis pulcsiban és Megadeth pólóban, akkor még nem is sejtettem, hogy Jillen is póló és farmer lesz.
Oké, azért erre a nagy dumára muszáj vagyok pislogni párat. Nem túl gyakran szokott ő ilyesmiket mondani, azt hiszem érthető, ha egy egész kicsit - nagyon - meglepődöm rajta és ez nagyon jól látszik is az arcomon. Még az eddigi düh is egész könnyen elszáll ellen hála. - Mikor lettél te ilyen kis okostojás? - döntöm kissé oldalra a fejem és csak ez után jut el a tudatomig, amit még kimondottan. Végül is igen, betudható ez csak simán annak, hogy szeret, mint a legjobb barátnőjét. A szeretlek az nem csak azt jelenti, hogy valaki szerelmes a másikba. Azt hiszem akkor lepne meg ez a szó sokkal jobban, ha mondjuk nem Lisa szájából csúszna ki, hanem éppenséggel Erwanéból. Na akkor azért erősebben kéne megkapaszkodnom a nem létező korlátban. - Én is szeretlek, csak tudod hogy kissé heves a természetem és olyankor nem gondolok én át mindent, téged pedig Eric simán elintéz. És amúgy is hülyén jön ki, ha azért megyek bosszút állni, mert miatta megsérültél, és közben te vagy a hátvéd. - mosolyodom el. Ha nem lenne túl nyálas, akkor komolyan még egy puszit is kapna. Végül egyszerűen inkább csak egy nagyon gyors ölelés következik, annyi azért belefér. Most nincs itt gőz, szóval nem foghatunk arra semmit, úgyhogy most már ideje visszaállni a nagyszájú csajok szintjére, nem pedig lassan húsz percenként lenyomni egy csöpögőset. - Én nem is akarok harcolni. Tiszta szemétség lenne... mi is emberek vagyunk, csak kicsit mások és ennyi. Mint amikor valaki okosabb az átlagnál. Na jó nem teljesen, de érted. - eszem ágában sincs harcolgatni senkivel. Sem emberekkel, se más mutánsokkal, senkivel. Csak élvezni akarom az életemet, amit nem tehettem meg régen még kisebb koromban, mert az apámnak esze ágában sem volt hagyni. Most már viszont nem szólhat bele és azt teszek, amit akarok, de az tuti, hogy nem valami eszelős harc lesz. - Hát majd akkor én megvédelek, de persze értem, hogy miről beszélsz. De akkor innentől pisztollyal fog mászkálni a szoknyád alatt? - vigyorodom el és lazán átkarolom a vállát legalább addig, amíg elérjük a célt, azaz az öltözőt. Itt már nehezebb a helyzet, mert nem túl könnyen szánom rá magam, hogy átöltözzek. Egyszerűen igenis zavarban vagyok előtte, és bánt, hogy ezzel bántom őt, miközben igazán nem szeretném. Nem tudom, hogy mi lenne ennek a megoldása, vagy csak az idő majd segít rajta és kész? - Jól van. Tudod majd menni fog ez, csak így mégis más egy kisit. Akkor vedd úgy, hogy nem előled fordulok el, hanem Erwan elől... vagy valami ilyesmi. Na, de kérem azt a sok fogásos reggelit, éhen halok! Ez a megszállósdi végképp kiéheztetett. - mosolyodom el. Amikor már legalább a fehérnemű meg van rajtam, akkor gond nélkül fordulok meg és kapom fel a többi cuccomat is. Farmer és egy sötétkék testhez álló egyszerű póló. Nem szoktam én mindig szuperszexin kinézni, bár meg kell hagyni, hogy még az egyszerű összeállítások is határozottan jól állnak.
- Egy döntetlennek semmi értelme. Kerüld a harcot, ha nem vagy száz százalékig biztos a győzelemben. Különben totál fölösen vereted össze magad. Ezt már alsós koromban megtanultam. A másik jó tanácsom így éhgyomorra, hogy a túlerő sosem szégyen. Ha tényleg rá akarsz rontani akkor elkísérlek. Ha másra nem is vagyok jó, legalább a figyelme egy részét le tudom kötni. Szeretlek és eszem ágában sincs hagyni, hogy egyedül csinálj valami butaságot. Akkor már inkább mindketten legyünk benne nyakig. - Kimondtam, hogy szeretem, de remélem betudja annak, hogy ő a legjobb barátnőm. Másnaposan hulla kába vagyok bármiféle érzelgős nagyjelenethez. - Eric úgy akar kiállni az emberek elé, ha eljön az ideje, hogy tökéletesen biztos abban, hogy adott esetben nem csak, hogy meg tudjuk védeni magunk, de egy konfliktust meg is tudnánk nyerni az emberekkel szemben. Az USA miért gyárt annyi atomrakétát? Eszünkben sincs bevetni őket, de azért mégis nagy az arcunk, mert tele vannak a raktárak. Nem tervezek háborút, remélem az omegák se. Nekem az feküdne, ha békésen egymás mellett tudnánk élni. De hát... majd meglátjuk. - Vonok vállat. Amit előre nem látok, azon problémázni is fölösleges. Majd idővel kiderül. Addig viszont nem árt egy csöppet jobban felgyúrnom magam. Most is szar érzés volt tehetetlenül nézni, ahogy megszállják Jillt én meg tűzgolyók elől próbálok elvetődni. - Naná, hogy megyek. Nem kommandós akarok lenni, csak nem fair, hogy neked szuper önvédelmi képességeid vannak én meg legfeljebb csak elugrálni tudok a tűzgolyók elől. Utálom, hogy nem üthettem vissza, te meg csak úgy fogtad magad és eltörted a csontját. - Miért azoknak vannak brutálisabb képességeik akik nem szeretnek élni velük? Vagy csak Jill túl pacifista és bennem dolgoznak a férfi gének, még átváltozva is? A vetkőzős-öltözős téma újfent kizökkent. Ezek szerint Jillt bántja, hogy engem bánt, hogy őt bántja? Vagy mi is történt? - Nem, vagyis csak minimális szinten. Megértem, hogy miért vagy frusztrált és el is fogadom. Erwant meg nem kell félteni, jó helyre van elzárva bennem. És őszintén szólva fogalmam sincs, hogy én hogyan reagálnék, ha rólad derülne ki, hogy van fiús éned is. - Eltöprengek ezen egy sort. Az odáig rendben van, hogy én vagy feldolgozom vagy egy vonat alá állok, ezért alap, hogy feldolgozom és elfogadom, hogy ez vagyok és kész, de azért mások szemében ez tényleg jelentős probléma lehet. Erwan szerelmes Jillbe, viszont nekem a legjobb barátnőm. Folyton tusázom magammal amióta rájöttem, hogy egy részem hogyan érez. Nehéz dolog egyszerre két személynek lenni, még ha sokat gyakoroltam akkor is.
Elhúzom a számat a szavaira, de a szám sarkában azért mosoly játszik. Csak Ericre vagyok mérges, nem pedig rá, és persze még vicces is, amit mond. Kíváncsi vagyok hogy festhetek egyáltalán kívülről ilyen kis morcos fejjel, szerintem nem túl jól. - De azzal nem védené meg magát, ugyanúgy eltörném a karját és akár még a korlátot is! - igen, azt hiszem tényleg átmentem harcias kis puffancsa. Fene tudja, lehet hogy ki tudnék ebből hozni egy döntetlent, vagy a fene tudja. Azért nagyon igyekeznék, hogy én jöjjek ki sikeresen. Azt hiszem, ha nagyon felhúzna, akkor még képes is lennék tényleg neki menni, vagyon én ennyire most felpaprikázva, vagy fel tudott volna húzni jobban, ha netán Lisának mégis valami baja esik. - Oké, azért ehhez én nem értek, csak a filmekben szoktak az őrmesterek mindig úgy... kiabálni, meg parancsokat osztogatni. - rántom meg a vállam. Nem értek a katonasághoz és nem is nagyon akarok érteni hozzá, hogy őszinte legyek. - De jogos, csak nem is vágom minek kell egyáltalán harci kiképzés. Háborúba megyünk, vagy mi a szösz? - szökik fel kissé a szemöldököm. Ez a rész nem tetszik nekem. Oké, tudom, hogy vannak zűrös ügyek, azt is, hogy a mutánsokat az emberek tuti, hogy nem kedvelik olyan nagyon, vagy nem fogják, ha egyáltalán rájönnek, hogy létezünk. De én nem akarok arra készülni, hogy vajon mi jöhet még, hogy majd milyen harcokba kell bonyolódni, hogy megvédjük magunkat. Semmi kedvem harcolni. - Na azért! Jössz velem bulizni, mint eddig, mert egyedül mindig sokkal unalmasabb. - nem is akarom, hogy átmenjen kommandós csajba. Igenis menjen minden úgy, ahogy eddig, max. még a pasi oldalát kell megszoknom, ami már az öltözésnél is megint kissé gondot jelent. De miért érzem úgy, hogy ez őt bántja? Nem tudok hirtelen mit kezdeni a helyzettel, mégis csak... a fene se tudja. Még van aki utólag is zavarban van, ha le kell vetkőznie mondjuk a volt pasija előtt, szerintem ez tök normális. Ő meg a barátnőm, de közben pasi is és... - De mondd, hogy nem bántottalak meg ezzel? Nem akarom, hogy rosszul érezd magad, csak... csak... mégis ott van benned Erwan is, és egy lány akkor vetkőzik le egy pasi előtt, ha akar tőle valamit, nem? Te nem így lennél vele? - már fogalmam sincs, de olyan jó lenne fordítva is tesztelni ezt, de komolyan. Főleg, hogy azt mondta, hogy tetszem is neki, mármint a másik felének, vagy neki, vagy mi. Az mégis csak egy kivételes dolog, vagy annak kéne lennie, ha megmutatod magad valakinek, hiába hogy én gyakran teszem mindenféle pasikkal, de attól még igenis nagy dolog.
- Hé, úgy felhúztad magad, mintha mindjárt át akarnál menni valami csaj terminátorba, hogy tényleg eltörd a karját. Eric meg köréd tekerné a tetőkert korlátját és kirakna száradni. - Paskolom meg a hátát. Ha lenne víz képességem most lefröcskölném. Nem baj, imádom ezt a lányt, ha egyszer tűzbe lovalja magát, akkor elég félelmetes tud lenni és őrjítően szexi. - Igen. De nem őrmester szerintem. Szerintem rohamos volt, azok szoktak ennyire karót nyeltek lenni, mintha egy aknavető lenne az ülepében. Most komolyan, van bármi jobb ötleted? Akad itt bárki is aki ismeri a hagyományos kiképzést? - Erősen megnyomom a hagyományost. Eric módszereit tapasztaltuk a saját bőrünkön. Valami azt súgja, hogy az igazi emberi hadseregben nem cél a közlegény elpusztítása. - Meg a nagy büdös francokat. Nem azért vettem meg azt a dögös fűzőt, hogy utána elzárjam a szekrény aljába. - Rázom meg a fejem határozottan. Hogy akkor Jill egyedül menjen bulizni, részegen jöjjön haza, letörje a zárat és leessen a tetőről? Na azt lesheti! Nálam van álkulcs. - Ó, tényleg. Akkor most menjek a fiú öltözőbe? - Kérdezem vigyorogva. Nem, nem akarom szívni Jill vérét, az átéltek után főleg nem, de ez a kérdés kikívánkozott. Valószínűleg többre értékelnék, ha Lisa vetkőzik, mint barátnőm azt, ha Erwan. A fiúkban sosem lehet csalódni ezen a téren. - Te aztán tényleg szégyenlős lettél. - Állapítom meg, majd egy vállvonást követően én is neki háttal öltözöm át. - Akkor ha kész vagy, felőlem mehetünk enni.
Azt hiszem kissé felhúztam magam. Milyen dolog már, hogy akár meg is sérülhettünk volna és csak úgy a semmi közepéből jön valami harci helyzet, mintha valami katonai kiképzőtáborban lennénk? Ez egy iskola, nem? Ha kemény körülmények között akarnék élni, akkor azt meg tudnám oldani magam is, elvileg azért jöttem ide, vagyis hagytam hogy rábeszéljenek, hogy ide jöjjek, hogy valamennyivel értelmesebb mederben haladjon az életem, vagy legalábbis fogjuk rá. E helyett meg megszáll egy izé, és tűzgolyók elől ugrálunk, arról nem is beszélve, hogy majdnem belefagytunk a medencébe. Hát... nyasgem! - Amúgy is úgy csinál, mintha nem tudnánk, hogy milyen a falakon kívül az élet. Nem Disneylandből jöttem basszus... - kelleni fog egy kis idő mire sikerül lehiggadnom, az már nem kérdés. Igaza van Lisának túléltük, de akkor is kissé durva volt ez a kis demonstráció, hogy milyen baromi veszélyes is az élet. Megrázom még utoljára a fejem, és inkább felsegítem mondhatni a bajtársamat. Örülök,hogy nincs komolyabb baja és magamon sem érzek az ég világon semmit. - Nem, semmi bajom, és fura volt, de nem vészes. Vissza tuti nem kívánom. - tényleg jobb lenne talán inkább enni, mielőtt felszívom magam annyira, hogy felmegyek ehhez a pasashoz és nekirontok. Megtehetem nem? Tudna védekezni? A fene tudja, azt hiszem, ha nincs rajtam fém, akkor megállítani nem tud, maximum valami olyasmivel fog le, ami a szobájában van, de azzal se tudja blokkolni a gondolatimat csórikám. Patthelyzetre gyanakszom, vagy túlságosan nagy az arcom? - Ez a Mathis pasas az a katona fickó? Legalábbis a stílusa olyan, mint valami kiborító őrmesternek. Tényleg tőle akarsz kommandós leckéket venni? - beszélt már erről, igen, de őszintén szólva nem gondoltam, hogy komolyan mondja. Pont Lisa, aki nem a fegyelem mintapéldája. Nem hiszem, hogy az a fickó csak úgy kivinné pár lőgyakorlatra. Akkor már minden bizonnyal megpróbálna egy kicsit csiszolni is rajta. - Csak ne hogy átmenj nekem valami elcseszett G.I. Janebe, és kihagyd a bulikat, csak mert az őrmester erre utasított. - mosolyodom el végül, már csak azért is, hogy oldjam a feszültséget, hiszen láttam, ahogy kissé megrázkódott. Jól esik, hogy valaki így aggódik értem, ezt kár is lenne tagadni. - Ne felejtettél el átöltözni? Vizesen fürdőruciban célozzuk meg a konyhát? - torpanok meg egy pillanatra pár lépés után, aztán irányt váltok az öltöző felé. Viszont még így is jó eséllyel hátat fogok fordítani neki az öltözésnél. Nem is tudom... nem tehetek róla, nem ugyanaz a helyzet, mint pár nappal ezelőtt, amikor együtt úsztunk. De aztán persze jöhet az a reggeli, a korgó gyomorom is arra utal, hogy már nagyon ideje lenne ennem valamit.
- Köszi Eric a megtisztelő figyelmed. - Sziszegem kissé dühösen az eltűnt képernyő felé fordulva. - Legközelebb tankot küld? - Elfintorodom és leporolom magam. - Hagyjad, végül is túléltük és lehet, hogy direkt célzott mellé. Az a rohadt tűz piszkosul közel volt. Majdnem leégette a szemöldököm. - Azért nálam is látszik, hogy a saját testi épségemnél mi a prioritási sorrend. Lehet súlyos a seb, ha nem látványos. Egy heg vagy forradás tökre kiborítana. - Nem, azt hiszem jól vagyok. - Hagyom, hogy megtámogasson. Addig is érzem, hogy törődik velem, majd fürkészőn nézek végig rajta. - Jól van, nem látok rajtad se sérülést. Nem ütötted meg magad nagyon? És tuti nem viselt meg, hogy az az izé megszállt? - Na tessék, lassan egymás nyakába omlunk és könnyre fakadunk, hogy mind a ketten megúsztuk. - Most már tuti, hogy beszélek Mathisszel. Dühít, hogy az az egyetlen használható képességem, hogy szexis melleket tudok növeszteni. Még egy ilyen kretén rám támad és akkor nem tudom mit csinálok nélküled. Vagy, ha bármi bajod esik... Megrázkódom az átélt feszültségtől. Majd lassan egy mosolyt erőltetek az arcomra. - Na gyere, menjünk enni. Éhgyomorra semmi esélyed eltörni Eric karját, előbb feltáplállak. Mint tyúkanyó a csibéjét terelgetem Jillt a konyha felé.
Tény, hogy most a beszélgetésnek nem sok helye van, amikor épp bontják körülöttünk a terepet. Az a helyzet, hogy nagyon nem erre számítottam így gyéren felöltözve egy szál fürdőruciban és nem utolsó sorban rémes másnapossággal. A robbanás, meg a tűzgolyó nem épp az, amire ilyen esetben az ember vágyik, sőt még a mutáns se. A tűzgolyó után azonnal Lisa mellett termek, hogy felsegítsem szépen. Nem igazán értékelem, hogy majdnem szénné lett égetve, mégis csak a legjobb barátnőm és nem mellesleg egy helyes pasas is. Nem lenne szép dolog, ha két főt kapna le egy valaki egy mozdulattal. - Nem tudom, talán csak valami nyomi, aki még nem tudja kezelni az erejét. Az ilyeneket komolyan el kéne különíteni! - bennem fel sem merül, hogy ez csak egy teszt és az sem, hogy valaki megtámadta a sulit, vagy tudom is én. Sokkal inkább, hogy szintén diák, aki nem tud mit kezdeni magával és teljesen elveszítette a kontrollt. Nincs más, mint a fenyegetés, talán a fájdalom észhez téríti, ha meg van kavarodva a feje, vagy az ereje. Ebben reménykedem, de nem szívesen bántok valakit direkt. Más, ha védem magam, de a végén még engem szúrnak le, mert eltörtem egy diáktársam ujját, miközben majdnem kinyírt minket. Ki tudja, hogy mennyi logika szorult a két alapítóba e téren. Aztán az illető eltűnik és megjelenik Eric, én pedig látványosan húzom el a számat. Meg se szólalok, amíg el nem tűnik a képernyőről és csend nem száll ránk. - Meg a jó édes nénikéjét, hogy ilyenekkel szórakoztatja magát... - nem, nem vagyok lelkes. A franc se tudta, hogy mindenféle random gyakorlatok is vannak itt. Eddig még nem került rá sor és nem tudom poénra venni, se igazán jól érezni magam, hogy a fejfájásra kaptam egy ilyet. - Ugye nem esett bajod? Mert ha igen, felmegyek és eltöröm a karját ennek a baromnak! - harcias kislány vagyok és simán nekimennék annak is, akiről nyilvánvaló, hogy erősebb nálam. A fene tudja amúgy is, hogy vajon Eric és közülem ki az, aki nyerne, ha egymásnak mennénk.
Lisa egész ruganyosan tud kitérni a tűzlaszti elől, amely mögötte csapódik bele a falba, nem kis lyukat égetve bele. Jill rájön, hogy a fájdalommal talán észhez lehet téríteni a felkavart képességű mutánst, szerencsére még láng alakban is látszanak a testrészei. A csuklócsont megroppan, ám a fájdalmas kiáltás, és az emberi alakba visszatérés helyett az tűzzel övezett alak köddé válik, és észrevehetik, hogy a medencében ismét víz folyik, nyoma sincsen a vandalizmusnak. Az egyik falon egy képernyő villan fel, amin megjelenik Eric Lensherr arca, garbóban, borostásan, egy cigit pöfékelve. - Nem is rossz. Ne feledjétek, a kinti világ egy kalap szar, olyan hely, ahol a magunkfajátának vég nélkül résen kell lenni. Na vissza pancsolni. -Kacsint, a képernyő pedig eltűnik.
- Majd később folytatjuk. - Intem le Jillt, mielőtt még megtámadnának egy tűzgolyóval, majd majdnem letarolnak. - Hékás, lányokat nem illik bántani! Egyetlen képességem, hogy jól nézek ki lányként, bár ennek most nem sok hasznát veszem. Megpróbálok a lehető leggyorsabban felpattanni, ahogy kosárlabda edzésen szoktam. Öklömre támaszkodva elrugaszkodni. Nem a srác vagy miszösz felé, nem is hátra, hanem oldalra, mintha az oldalvonal mellett törnék előre. Térdhajlatban ruganyosan mozgok, ám most nem a labda elkapása, hanem a kitérés a fő célom. Mintha épp kidobóst játszanék egy kosármeccs kellős közepén. Fura, de legalább van némi esélyem a sok sportnak hála. - Szerinted mi a fenét akarhat pont tőlünk? Ugye nem valami fura edzés amivel Eric tesztel minket? Ennyire még nem érzem magam élmutánsnak, hogy kapásból váratlan harci szimulációnak vessenek alá. Főleg, hogy a támadás nem hologram, hanem nagyon is valóságos volt. Itt minket minimum ki akarnak nyírni, ami egyáltalán nem tetszik. Semmi fegyverem nincs, de inkább belehalok, mintsem Jillt bántani hagyjam!
Nehéz nekem ezt megérteni, de azért tényleg nagyon igyekszem és remélem, hogy ezt amennyire lehet értékelni is tudja. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még fura kérdéseim, amikre talán válaszolni sem fog, vagy csak nem fogom érteni a választ, de az a fő, hogy rajta vagyok a témán, és majd idővel megszokom. Neki évei voltak rá, nekem is kelleni fog pár hét, amikor már nem kell több kérdést feltennem. A komoly arckifejezésére azért az én vigyorom is köddé válik. Igaza van, nem ezen kéne viccelődnöm, mert jóval komolyabb a téma, csak hát... Áh nincs csak, egyszerűen csak visszafogom magam és inkább a reggeli kérdésre koncentrálok. - Ez is egy lehetőség, főleg ha ezzel olyan sok melód lesz, akkor megkóstolok inkább mindent. - ha ő is így szokta akkor menni fog. Mindenből egy egész keveset csak. Végül is nagyon jól hangzott az, amit elsorolt, szóval bűn lenne ebből bármi is kihagyni. Az viszont tényleg gáz, hogy lazán lejön neki, hogy zavarban vagyok. De nem tehetek róla, mégis csak így egy kicsit más, még ha igazából látott is már ruha nélkül. Valahogy majd ezzel a gondolattal is megbarátkozom, igyekszem továbbra is Lisaként nézni rá, amikor Lisa. A szavaira kissé azt hiszem újfent elkerekedik a szemem. Tisztában vagyok a kinézetemmel, tudom, hogy nem kell a szomszédba mennem a szépségért, de valahogy mégis duplán jól esik tőle, hogy ezt így ki is mondja. - Köszi, ez kedves tőled, te sem panaszkodhatsz, ami a szépségedet illeti és szerintem helyes is vagy. - jó ezt most hogy kéne megfogalmazni. Lisa jó nő, de ezt szerintem tudja is magáról, viszont szerintem Erwan is helyes srác, csak talán tényleg egy kissé ráfeküdhetne az edzésre. Nincs vele különösebben baj, de elég sápatagnak láttam ahhoz, hogy tudjam sok időt tölt bent. Arról már nem is beszélve, hogy könnyedén lenyomtam úszásban. De nincs ezen sok időm agyalni, mert lassan bontásnak indul az épület. - Jó kérdés... mintha ő sem tudná, hogy mit is akar csinálni épp. - fura, még sose láttam olyat, hogy valaki ennyi mindent tud egyszerre. Egy-két képesség, de ez a srác, ha egyáltalán az, össze-vissza váltogatja itt a dolgokat. Nem is tudom, hogy menne-e, hogy direkt eltöröm a lábát, de nincs rá lehetőségem, mert levegőt is alig kapok, amikor... megszáll, vagy mi a nyavalyatörés történik!? - A rohadt életbe... - kell pár pillanat mire legalább a köhögés csökken és már csak az tűnik fel, hogy Lisa a földön van és majdnem telibe kapta egy tűzgolyó. Azonnal mellette termek, hogy felsegítsem. Nagyon nem állunk jól, ez az élő fáklya dolog határozottan nem tetszik. - Hagyd abba! Fejezd be végre, mert... mert... - nem tudom mit ér, ha eltöröm valamijét, nem csak felbőszítem vele? Azért vagyok itt, hogy jó legyek, erre most mégis muszáj lenne rosszat csinálnom? Koncentrálok, bár a fáklya állapot nem segít, de valami kisebb törés, ami fáj, ami magához téríti, vagy tudom is én. Az ujja, a karja, aztán majd meggyógyítják, ha nem veszélyes és itt maradhasson.
A mutáns fel sem pillant Jill kérdésére, láthatóan teljesen révületben van. Mégis a lány felé fut, és köddé vállva eltűnik, hogy aztán Jill kapjon egyhébb epilepsziás rohamot, mert a fura mutáns megszállja a testét, és irányítja őt. Jill képessége magától működésbe lép, és mázli, hogy nem Erwan lábát, hanem egy a közelben futó csövet tör szilánkosra. Aztán kiszáll a lányból a lélek, ismét testet ölt, de most egyfajta élő fáklyaként, szétolvasztja az előbb megfagyott vízet, és az uszoda felett lebeg baljóslatúan. Erwan kérdésére sem felel, hanem a fiú felé dob egy medicinlabda nagyságú tűzgömböt. Mivel elég gyanakodva méregették, megvan az esély, hogy a srác arébb tud ugrani, bár a légnyomás attól még a földhöz csaphatja.
Egyetlen személyiségem van, ezt befolyásolják a különböző hormonok. A gondolataim, érzéseim, emlékeim és tapasztalataim ugyan azok, egyedül az befolyásolja, hogy hogyan viszonyulok hozzájuk, hogy épp mennyire érzem jól magam a bőrömben. Erwan fülig pirul, ha egy lány hozzám szól, mert nem tartom magam hű de vonzó pasinak és inkább tanulok, mint haverkodjam. Lisa viszont szereti a társaságot, szeret táncolni és teljesen fesztelen vagyok a csajok közt, hisz ilyenkor én is egy vagyok közülük. Sőt gyakran még a társaság középpontja is. - Pontosan így van. - Felelem komolyan és nem értem mi ebben a vicces. Frusztrált vagyok és tele vagyok gátlásokkal fiúként. Lisa legalább oldott, laza, barátkozós és menő csaj. Csoda, hogy inkább az ő bőrében, pontosabban az enyémben, érzem jól magam? A testeim valahogy olyanok, mint másnak a ruha. Pólóban és farmerben kényelmesebb, mint öltönyben nyakkendővel. Még ha én speciel a rövid szoknyát fűzővel még annál is jobban kedvelem. Tény, hogy Erwanként hülyén állna. - Én mindenből egy kicsit szoktam enni. De te választhatsz. Vegyük úgy akkor, hogy csak elsoroltam a választékot. - Nekem a reggeli a nap legfontosabb étkezése. Sokat eszem ilyenkor, de ebédre és vacsorára már keveset. Ha Jill inkább beosztja, akkor tisztelem és elfogadom a nézőpontját. Kaján nem fogunk összevenni és megbántani sem bánthat meg vele. - Nem vagyok telepata csak enyhén elpirultál. - Mosolyodom el gyengéden. Teljesen meg tudom érteni mi kavaroghat benne. A legjobb barátnője pasi alakjának titkon tetszik. Ez így sokkolóbb még magánál az alakváltásnál is. - Azt hiszem ez ugyan az. Bár könnyebb úgy kezelni, hogy Lisaként a legjobb barátom vagy, Erwanként viszont tetszel. Hogy egész pontosabban fejezzem ki magam, te vagy a legszebb lány akit ismerek. - Ez meg mi volt? Most teleportálni próbált vagy légiessé válni? És most szándékosan néz ki úgy, mint Xavier vagy a génjei épp teljesen fejre álltak? - Meredek tágra nyílt szemekkel hol Jillre, hol a kamikaze mutánsra. Most vagy ennyire béna, vagy öngyilkos akart lenni, vagy csak épp lebontja az épületet. - Jill! Ha megmoccan törd el a lábait. Az se biztos, hogy diák. - Lépek közelebb dacosan felszegett állal az ismeretlenhez. - Minket kukkolsz fürdés közben vagy csak eltévedtél? - Szegezem neki az első kérdést. Közben remélem barátnőm nem dermed le, hanem képességével sakkban tartja.
Tényleg érdekel, hogy mégis melyik bőrben érzi jobban magát, hiszen végül is kettő van neki, és kifejezetten kíváncsivá tesz, hogy ezt hogyan tudja kezelni. Vajon mindkettő egyforma? Velemi mindig Lisaként mutatkozott, de talán azért, mert nem akart összezavarni, ki tudja. Viszont mégis csak ott a másik oldala is, és engem érdekel, hogy melyiket mennyire kedveli, mert ha teszem azt inkább szereti a pasi alakját, akkor ha más nem azt is meg tudom szokni, vagy legalábbis többet elnézegetni. Nekem az is fontos, hogy neki hogy jó. - Értem, legalábbis azt hiszem minden világos így már, szóval Lisa menőbb, és jobban szeretsz ő lenni. Logikus. - vigyorodom el a végén, mert azért annyi mégis csak kell, hogy legalább egy kicsit vicceljek itt vele. Könnyeden veszem a témát, legalábbis erősen ezen vagyok, így könnyebb mindkettőnknek, de nekem főleg. Viszont az a reggeli már nagyon érik, mert tényleg kezdek finoman szólva is éhen veszni. A kávétól nem laktam jól igazán, ami azt hiszem érthető is. A kilátások viszont már most csak így hallomásból is totálisan eltelítenek, ha egyáltalán ilyesmi létezik. Nem szoktam én túl sokat enni egyszerre, nem is férne hova az az igazság, mert vigyázok a vonalaimra is, és ez amit elmondott határozottan soknak tűnik egyszerre. - Hű az anyja! De ugye ebből lehet választani... és nem kötelező mindet megenni... egyszerre? - kissé elkerekedik a szemem, mert az tuti, hogy nem menne, de megbántani sem akarnám. Vagy esetleg még az egy lehetőség, hogy mindenből egy kicsit, bár a fene tudja, hogy ha ennyi mindent összekóstolok akkor a végén nem fog-e túl sok minden keveredni a gyomromban. Nem értek én az angol villásreggelikhez, hiszen nem vagyok angol és nálunk az ilyesmi nem volt divat sosem. - Hogy... mi? Titkon telepata is vagy, vagy mi a szösz? - kerekedik el a szemem a meglepettségtől. Túl jól ismer már, hogy simán lejött neki csak az arckifejezésemből, hogy mire gondoltam. Azért ez igazán nem fair! De sajnos igaza van, tényleg valahogy furán érezném magam most, mert... a franc se tudja, hogy miért, főleg mert végül is nem lenne már neki ebből semmi új. Akkor mégis miért? A magyarázata viszont még a felállás mozdulatában is megakaszt kicsit. Valahogy szinte már kapaszkodóként szorítom magamhoz a közben kezembe került törölközőt. - Oh... értem, azt hiszem legalábbis. Én sem akarom, hogy ez az egész tönkre vágódjon. Sose voltam igazán jó barátkozás terén, kár lenne elrontani, de ezek szerint... tetszem neked? Neked, vagy Erwannak? Vagy akkor ez most ugyanaz? - áh, de rohadt bonyolult felfogni ezt az egészet, akármennyire is igyekszem. Viszont a nagy elmélkedésemben hamar megszakít a furcsa hang, és konkrétan állva, finoman szólva is leblokkolva nézem végig, hogy mi a fene történik. Ez a falon átesős, világítós, felszállós... no meg a víz is megfagy, és csoda, hogy még időben jöttünk ki és nem keményedünk bele! - Mégis mi a jó francot művelsz? - bukik ki belőlem, főleg amikor aztán megjelenik a prof alakjában, mert az tuti, hogy én elsőre nem teszek semmit. Mit tehetnék? Törjem el a gyerek gerincét? Nem vagyok egy rém logikus alkat, aki mindenre tudja a megoldást, plusz egyetlen törölköző van nálam meg a fürdőrucim. Bizonytalanul pislogok Lisára, majd a srácra siklik a tekintetem. - Öh... hé... le kéne állnod, mert lerombolod a fél sulit... - mi a francért engednek be egyáltalán kontrollálhatatlan mutánsokat a suliba?
Egy nem kis zaj üti meg a diákok fülét, amint az uszoda egyik falán át beesik egy alak. Így külsőre diák lehet, hosszú csapzott haja van, egy szál boxeralsóban van, a többi valószinűleg leéghetett róla, mert tökéletesen füstös, kormos, még a hajából is valami érdekes szag árad. Mindkét keze valami különös fénnyel pulzál, aztán a következő pillanatban magától felemelkedik, mintha repülni akarna, de csak az lesz a vége, hogy gyors sebességgel csapódik bele a szemközti falba. Csoda, hogy nem vesztette el az eszméletét. Az uszodában lévő víz hirtelen megfagy, majd mindkét diák hihetlenül éles, sívitó hangot hall a fejében, amitől kb. meg lehet süketülni, ha nem tesznek ellene valamit, az illető pedig továbbra is furcsa jeleket mutat, a következő mutatvány az, hogy rém gyorsan felveszi Charles Xavier alakját, de ettől még kisgatyás és kormos marad.
- Inkább vagyok csajos alkat, mint fiús, de csajnak nagyon is fiús vagyok. Szeretek vásárolni, főzni és dögös cuccokba öltözni és többször gondolkodom lány fejjel, mint fiúként. Ismerem a két gondolkodásmód közti különbséget és inkább emocionálisabb vagyok. Például szívesebben járok bulizni veled, mint sörözni a srácokkal. - Adok kimerítő választ, majd elnevetem magam ahogy Jill letámad egy rántottáért. Nem, mivel mindketten kezdünk piszkosul éhesek lenni nem vagyok hajlandó beérni egy sima rántottával. Én főzök, tehát jogom van finnyásnak lenni. - Egy komplett angol villásreggelit fogok dresszírozni a la Lisa. Méz, vaj, dzsem, szalonna, tojás, mustár, zabkása. A pocsolyán túl az angolok tudnak ám reggelizni. Én pedig elememben érzem magam a konyhában. - Fogadjunk, hogy most hirtelen elkezdtél szégyenlős lenni. - Vigyorodom el hirtelen, mintha csak a gondolatai közt olvastam volna. Pedig nem, csupán nagyjából sejtem mi játszódhat le benne a nagy vallomásom után. - Ha eddig nem használtam ki a helyzetet akkor ez után pláne nem fogom. Nagyon tetszel nekem és bármennyire is bejönnél más körülmények között, mégiscsak a legjobb barátnőm vagy és nagyon furcsa lenne, ha elkezdenék udvarolni. Van köztünk egy kialakult és működő kapcsolat, amit nem akarok elrontani, érted. - Na most ettől az egésztől én jöttem zavarba. Nem olyan, mintha a húgomba szerettem volna bele, de nem jár messze.
Határozottan haladok, hogy már viccelődni is képes vagyok ezen az egészen, pedig tegnap, amiről azt hittem, hogy csak álmodtam még tökéletesen ki voltam bukva. Ehhez képes már egész jól állok. El lehet ezt fogadni, ha az ember nagyon igyekszik és mégis csak a legjobb barátnőmről van szó, hát naná, hogy igyekszem. - Jogos! Akkor egyszer elküldheted magad helyett Erwant, már ha egyáltalán hajlandó van átengedni neki egy esti szórakozást. - mosolyodom el a végén. Hát a fene tudja, eddig minden bizonnyal okkal nem cserélt sosem, pedig akár azt is megtehette volna, hogy maga helyett a pasast küldi el, mintha csak üzenetet hozna, hogy sajnos mégsem ért rá, és most vele kell beérnem. Bár azt hiszem akkor még inkább átverve éreztem volna magam, mint most. Így csak nem mondta el, úgy viszont már ténylegesen hazugságnak lehet felfogni a dolgot. - Ha megállapítás, akkor az egész más, de azért akkor is köszi. - nehéz lesz ezt még megszokni, és azt hiszem még neki is, hiszen mégis csak a barátnő, de közben meg... azért ha egy pasi mondja, hogy milyen formásak a lábaid az egész mást jelent, mintha egy nő mondja ugyanezt. Áh, nem most fogok ezen mélyebben agyalni, inkább az az úszás, ami majd kicsit kitisztítja a fejem és végleg elűzi majd a másnaposságot is. Az viszont tényleg nem lenne fair, ha Lisaként versenyeznénk, bár ha meg azt nézzük, akkor fordítva meg ő indul baromi nagy hátránnyal. Ez már akkor nyilvánvaló, mikor átváltozva kerül elő. Őszintén szólva biztos vagyok benne, hogy jó pá hosszal le fogom majd nyomni. Hamarosan úgy fest, hogy nagyon jól is sejtettem, mert én már javában meg vagyok, amikor ő még mindig küzd. Képtelen vagyok visszafogni egy mosolyt, miközben ellököm magam a medence szélén és kihuppanok a szélére, hogy onnan nézzem végig, ahogy a maradék távokat is maga mögött hagyja. Amikor végre ő is kikerül a vízből nem tehetek róla, de megnézem azért magamnak. Erre még sose volt lehetőség és még eleve az egész új helyzettel is barátkozom. A megjegyzésére persze már ott van a vigyor az arcomon. - Oké, azt hiszem nagyjából kvittek vagyunk. Határozottan nem állnak jól neked Lisa cuccai. - vagyis azok a saját cuccai. Hű, de sokszor fogok én még ebbe belekeveredni! Ebben legalábbis biztos vagyok, de azért igyekszem koncentrálni, hogy valamennyire normálisan fogalmazzam meg a dolgokat. Pillanatokkal később mára újra Lisa van előttem. - Melyik alakodat szereted jobban? Csak mert ugye... én folyton így látlak, ez a jobb? - bár a fene tudja, lehet hogy csak engem nem akart eddig összezavarni, ez is benne van a pakliban. Viszont a gyomrom most már így az úszás után meg korran. Tényleg régen ehettem már. - Kapok reggelit? - nagy szemekkel pislogok rá, pedig tudom, hogy nem kell ez, e nélkül is elkészíti majd nekem, ami kell. Mondjuk egy rántottát, bár most még egy sima szendviccsel is kiegyeznék. Már csak át kell öltözni, bár ezek után... nem is tudom, furcsa lesz, ha zavarban érzem magam és nem leszek hajlandó előtte megszabadulni a vizes fürdőruhától?
- Miért, találkoztál velem bulin nem csajként is? - Ütöm el vicces a dolgot. Úgyis tudom, hogy csak ugrat, hisz alig látott még a másik arcomban, nem tudja még objektíven megítélni, hogy átlag szürke fiú vagyok, vagy esetleg valamivel jobb annál. Bár valószínűleg, ha azt mondja, hogy én vagyok a legjóképűbb pasi, akit valaha látott, akkor is bundát kiáltok és elfogultságra hivatkozom. - Csak hagyd rám, hogy igazam van és örülj neki. És nem bók volt, hanem megállapítás. - Vonom meg a vállam. Túl komplikált lenne kifejteni, hogy nem én, hanem én mondtam, nem Erwanként, hanem Lisaként, de a két személy egy és ugyanaz. Tulajdonképp már értem miért volt zavarban a tiszteletes, amikor megkérdeztem, hogy a Szentháromság az most egy vagy három? Én Szent Kettősség lennék vagy Szent Kétségek közt? Nem illik ilyesmivel poénkodni még ateista fejjel sem, így be is fejezem. A vízről annyit állapítok meg elsőre, hogy vizes. Utána, hogy húz lefelé, egyáltalán nem érzem magam otthon benne, mint korábban és azt, hogy suták, esetlenek a mozdulataim. Legalább huszonöt kilóval vagyok nehezebb, alacsonyabb vagyok és szélesebb és egyáltalán nem vagyok kondiban. Azaz ha túlerőltetem, akkor Jillnek kell partra húznia. Hiába erőlködöm, szokatlan így úsznom, sőt elég erőm és kitartásom sincs hozzá. Így nem csoda, hogy még javában küszködöm mikor Jill már be is fejezte a maga adagját. Most mindenért revánsot vehet. Amiért már annyiszor leelőztem korábban, amiért én vagyok a magasabb, nekem hosszabbak a lábaim... Egy lassú fiú vergődik lány bugyiban. - Már kész is vagy? Most járok a hetediknél. - Emelem ki a fejem vigyorogva, de lihegve a vízből. Erwan eltunyult, ez nem vitás. Pedig különben egész helyes srác lennék. Túl sok időt töltöttem az utóbbi időben Lisaként, így egyirányú a fejlődésem. Nincs sörhasam és nem is lógnak az izmaim, csak épp nem vagyok alkalmas sportolónak. Lehúzok még három hosszt és kimászom a medencéből. Lisára méretezett bugyim erősen bevág és átvizesedve erősen láttatni engedi a dudor körvonalait. Majdnem elpirulok. - Már sokszor zuhanyoztunk együtt, de így most látsz először. Szóval ennyit arról, hogy nem fair, hogy Erwan úgy látott meztelenül, hogy nem is tudtál róla. Kicsit kifacsarom a melltartóm és kacagva felveszem. Szerencsére még mindig csak ketten vagyunk. Ennyi kis ártatlan tréfálkozás még megengedett barátnők között. Jaj de hülyén érzem magam! Vissza is változom Lisává. - Most utoljára volt részed ebben a látványban, szóval osszad be.
- Igen új élet és a régi már nem számít. A fontos, ami most van. - még az is, hogy kiderült ez a kis érdekesség róla. El fogom tudni fogadni, mert igaza van, az első naptól barátnők vagyunk, hogy ide keveredtem és nem állhat közénk egy ilyen apróság, hogy van egy része, ami pasi, vagy valami ilyesmi a lényeg. Az pedig végképp nem illik hozzám, hogy itt érzelgősködjek, csak a gőz csípi a szemem ez nem kérdés! Kell a hideg víz, lemosom az arcomat, aztán egy jó reggeli és már minden rendben is van. Igazából nem is volt semmi baj, csak egy kis zavar az éterben azt hiszem. - Ez jogos, tényleg elég körülményes lett volna bemutatni és mondjuk így tényleg nem is volt sok okom feszegetni a témát. Úgyis mindig jobb pasikkal találkoztunk a bulikon, mint... te. - vigyorom el, és még oldalba is bököm, csak hogy érezze, hogy ugratom. Nem akarom én leszólni a másik felét, vagyis őt magát, amúgy is tudja, hogy jó csaj, bár azt hogy jó pasi nem tudom még megállapítani, mert azt a felét mondjuk talán kevésbé ismerem? Vagy egyszerűen csak halványan rémlik, hisz azt hittem, hogy álmodtam, de úgy fest, hogy nem erről van szó, ettől még viszont ugyanúgy nem egyszerű mindent felidézni tökéletes pontossággal. - Ezzel nem vitatkozom, miért is szállnék vitába egy bókkal? - mosolyodom el. Őszintén szólva most nehéz eldönteni, hogy a dicséret mikor hogy is érthető. Most akkor ezt Erwan mondja? Vagy Lisa? Azért ő már mondott nekem kedves dolgokat, de hát én is neki, hiszen ez a dolga egy barátnőnek nem? Néha még akkor is azt mondjuk a másiknak, hogy pöpecül fest, amikor egyébként másnaposan úgy néz ki, mint akit most rángattak ki a kutya szájából. Viszont pár pillanat múlva már követem is, hogy egy lendületes ugrással vessem bele magam a vízbe nem messze tőle. De az akkor sem fair, hogy így versenyezzünk, hiszen baromi nagy előnye van ilyen lábakkal. Egy kicsit viszont megpróbálhatok tréfálkozni vele, már ha sikerülne. Oké, nem meglepő, hogy ő a gyakorlottabb. - Oh a fenébe, pedig ez volt a rejtett célom! - nevetem el magam, bőszen tempózva mellette, aztán csak figyelem a jelenetet, ahogy lekerül róla a melltartó és amikor újra előkerül a víz alól, már az álmaimból ismer fej kerül elő... vagyis a tegnapról ismert fej. - De kénytelen leszel majd kijönni, vagy akkor visszaváltasz Lisára? - vigyorodom el és nem tehetek róla, de még így is megpróbálok a hullámzó víztükrön át lenézni. Azért annyira nem vagyok pofátlan, hogy teszem azt le is merüljek, hogy most már biztos legyen, hogy nála ez az átalakulás teljesen meg van, bár azt mondta, szóval nem nagyon kételkedhetek benne azt hiszem. - Igen, így megfelel, így legyőzlek! - rúgok párat, hogy elérjem a medence szélét. Meg kell ragadni az esélyt, hogy most én lehetek a gyorsabb és meg is fogom. Sportos vagyok és eleget terhelem a testem, hogy simán győzzek. Szóval jöhet is a menet, tíz hossz, az elég ahhoz, hogy ha úgy istenesen belehúzok, még így éhesen is, akkor is lemossam a pályáról. Menni fog!
Kezdőlap 
by 
