Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Rémesen hagosat a fejem. Egy egy mutáns suli, nem tudom, hogy miért nincs eleve kéznél valami bekevert varázslötty, amit meg lehet inni ilyen esetben. Bár persze egy szavam sem lehet, mert nem vettel elő azért, hogy... azt hiszem berobbantottam a hátsó ajtón a zárat. Bár nem vagyok teljesen biztos, hogy a tegnap napból mi az, ami megtörtént és mi az, ami nem. Jelenleg tökéletesen biztos vagyok benne, hogy minden ami Lisával kapcsolatos az álom volt, mert... nem lehetett valóság! Az komolyan kizárt. Persze tudom vannak ilyen képességek, alakváltás meg minden, de hogy kiderüljön a legjobb barátnőmről, hogy igazából pasi, vagyis nem is teljesen biztos abban, hogy most akkor melyik is ő, vagy mindkettő... Neeeem ez az egész csak egy hülye álom volt, annak sokkal több realitása van, én pedig ehhez tartom magamat továbbra is. Reggel persze rémes volt felkelni, és kb. egy órát töltöttem azzal, hogy rászánjam magam a felkelésre. A szobatársaim szerint Lisa hozott be valamikor hajnalban és pakolt be az ágyamba már a többiek segítségével. Rendes tőle, de hát erre valók a barátok nem igaz? Most viszont kell egy kávé, aztán pedig egész nap punnyadni fogok. Nem mondom magam olyannak, aki sokat iszik, szenved, aztán megfogadja, hogy többet nem is néz alkohol után. Én fogok még inni, ebben biztos vagyok, csak ez a másnaposság szemét dolog, de tudom, hogy kell gyorsan és könnyen túl lenni rajta. A kávé elég hamar a kezembe kerül, miután lerongyoltam a konyhába... azaz fogalmazzunk úgy, hogy levergődtem, minden második lépésnél lepisszegve valakit, aki normál hangerőn beszélt ugyan, de nekem kb. kiabálásnak tűnt. De már meg van, ami kell és innentől nincs más hátra, mint hogy az alagsorba vegyem az irányt. Út közben még bedobtam egy üzit Lisának. Fürdött, szóval a szobatársának adtam le az infot, hogy várom a szaunában. Szépen riszáljon le oda minél előbb, mert el kell mesélnem neki egy nagyon-nagyon durva álmot, és azt is felvázolhatná nekem, hogy mi volt tegnap, mert onnantól hogy elértem a birtokot eléggé homályos minden. Csak abban vagyok biztos, ami az álmomban volt, az eléggé megmaradt, de az meg csak egy álom volt semmi több! Szóval irány az öltöző, és miután a papírpohárból az utolsó kortyot is felhörpintettem szépen bedobom a kukába. Ez is meg van, már csak át kell venni a fürdőrucit, ami jelen esetben egy piros bikini, felkapni a töcsrimet és már mehetek is a cél felé. A meleg, a gőz jót fog tenni, kicsit kiszellőzteti az agyam és segít teljesen talpra állni, hogy a délutánt már normális ember és nem valami nyomorult zombi módjára töltsem el. Percek múlva tehát már be is vágódom a célhelyre, a törölközőt meg kiteszem szépen az ajtóra, hogy Lisa tudja, hogy pontosan hol is vagyok. Remélem siet, mert nagyon szeretnék már mesélni neki! A türelem pedig soha sem volt a legfőbb erősségem, ennyire már tuti, hogy ő is ismer, hogy ezzel tisztában legyen.
- Jó, jó, én se feszegetem a témát. Minden ami az iskola előtt történt mellékes. Új életet kaptunk és új esélyeket. És az első naptól barátnők vagyunk. Na de elég az érzelgősségből most már tényleg, a fenébe is! - Nevetem el magam zavaromban és pattanok is, hogy a medence vizével keverjem az utolsó könnycseppjeim. Könnyek? Csak kicsapódott a gőz az arcomra. - Túl átlátszó, ha folyton dicsérem. Mert akkor vagy szerelmes vagyok magamba, vagy én vagyok én. Na ezt most jól megmagyaráztam. Ha időnként leszólom Erwant akkor kevesebben akarnak vele találkozni. Őszintén szólva fogalmam sincs hogyan oldottam volna meg, hogyha megkérsz, hogy mutassalak be neki. Ugyanis nem tartózkodhatok magammal egy szobában, mert az tuti lebukás. - Vakarom meg a fülem tövét vigyorogva. Az ilyen problémákat jobb elkerülni és akkor agyalni sem kell rajtuk. - Hosszabbak? Az lehet. De a tieid karcsúbbak. - Sütök el egy félszeg bókot, ne érezze magát letörve. Szeretek magas lány lenni. Nevetve szaladok a medencéhez és bemutatok egy gyönyörű fejest. Majd a hátamon lubickolok, míg Jill ideér. - Kizárt dolog, hogy az én Erwanom melltartóban mutatkozzon. Na várj csak. - Vigyorodom el és lecsatolom a bikinim felső részét. Tizenhat éve élek két testtel, ilyen félig átlátszó trükkökkel engem nem lehet ám átverni. A vizes ruhadarabot a medence szélére dobom, majd bugyborékolva elmerülök, hogy a prüszkölve felbukkanó már a fiú legyen. - Azért a női bugyi a vízen keresztül már kevésbé feltűnő. Na ez a lábhosszúság már kevesebb előny? Nem vagyok áramvonalas és így úszni is csak nagy ritkán szoktam. Szinte mániákus elszántsággal vigyázok Lisára. Napi több órát sportolok, én magam főzök a saját igényeim szerint, kalóriaszint, tápanyag, miegymás, így eléggé kidolgozott a csaj. Szegény Erwan azonban a tipikus tudós alkat. Jó képű, de nyomokban sem emlékeztet egy kosarasra. - Szóval tíz hossz? Nem bánom, kezdhetjük. - Felelem és a medence végébe sodródom.
- Oké, ebben benne vagyok! Nem is emlékszem, hogy mikor ettem legutóbb, talán tegnap... délben. - próbálom törni a fejem, látszik is, ahogy ráncolom a homlokomat kissé, de nem ugrik be. Jó eséllyel bulizni este mentem, szóval akkor még az ebéd beleférhetett, de az nem tudom, hogy közben ettem-e. A fene tudja, nem is érdekel az annyira mélyen jelenleg. Most az a fő, hogy simán csinálok neki kávét, ha kapok reggelit és nem mellesleg szépen fel kell fognom ezt az egész nem álom dolgot. Menni fog biztos vagyok benne, max. kell pár perc. Azért így egyszerűbb, hogy nem vagyok kiütve. Tagnap sokkal nehezebben dolgoztam fel az új infokat, mint ma. - Tudom, igazad van, de hát ez olyan téma, ami nem fontos. A múltam, meg a barom apám, meg... a többi csak pár szar élmény ennyi. - na persze még ha ez ilyen egyszerű lenne. Kislányként éveken át reménykedtem benne, hogy az anyám visszajön. Mindig mondtam, hogy biztosan csak híres akart lenni, énekes, vagy színésznő és ha sikerül, akkor majd el jön értem. Apám pedig minden alkalommal letörte a lelkesedésemet, és persze idővel már nem mondtam neki, aztán még több idő elteltével már én is elhittem, hogy hülyeség volt az egész reménykedés, mert soha nem jön vissza, mert nem kellettem neki. Így valahogy magamnak se kellettem, ezért is hagytam, hogy az apám mondhatni terrorizáljon és rám kényszerítse az akaratát. Sokáig ment neki, és most végre kiélhetem magam és valahol ezért is van, hogy két végén égetem a gyertyát, mert amíg otthon voltam egyáltalán nem égett sehol semmi, még egy aprócska kis gyenge lánggal sem. Az az igazság, hogy azt a bizonyos arany középutat nem ismerem, nem ismertette meg velem soha senki. - Ahhoz képest, hogy eddig Erwant sose tüntetted fel túl jó színben... de tény, hogy egész jóképű. - az egész szócskát még direkt meg is nyomom kicsit, de csak azért hogy húzzam kicsit az agyát. Ha nem akarnám amúgy is megölelni, akkor még nyelvet is öltenék rá, de így ez elmarad. Viszont nem szeretem az érzelgősködést és tuti, hogy az egésznek a gőz az oka, szóval irány a víz! Úszásra vágyom és egy kis hidegre, aztán meg majd a jól megérdemelt reggelire. - Igen, mint két sellő! De nem fair, hogy neked annyival hosszabbak a lábaid! - sose volt esélyem rá, hogy gyorsaságban lefőzzem, no meg még amúgy is össze kell kapnom magam, de nem sokkal maradok le tőle, hogy hamarosan már víztől csöpögve bukkanjak fel mellette a medencében. A hajszínemmel pedig meg vagyok elégedve köszönöm szépen, nem kell nekem a szőke. A csoki barna szemeimhez szerintem nem is állna igazán jól. - Tíz hossz! Nem mondom, hogy verseny, mert ebben te győznél, de... tudod az lenne a fair, ha azzal versenyezhetnék, akinek nem ilyen hosszúak a lábai. És amúgy is ismerkednem kellene ezzel a te... Erwanoddal. - komolyan le se esik először, hogy ez a fürdőruci miatt nem a legjobb megoldás. Csak utólag fogom fel, hogy mit is mondtam ki, de most már eszem ágában sincs visszaszívni. Mi van, ha neki se esik le, hogy bikiniben van? Az tuti, hogy azon fenemód jól szórakoznék!
- Tudod mit? Csinálok neked reggelit, ha főzöl nekem kávét. Olyan erőset másnaposság ellen csak te tudsz. Mindenkinek van múltja. Nem mi választjuk és nem kizárólag rajtunk múlik. Az azonban igen, hogy szembenézünk vele és legyőzzük, vagy eltemetjük, hogy belülről elemésszen. Mi ketten elég erősek vagyunk szembenézni vele. Szembenézni bármivel. Jill lelkiereje és az én eszem. Nem, nem csak az én eszem. Bár fiatal, megvan a magához való esze és élettapasztalata. A mi eszünk! Ez az amire büszkék lehetünk. A szépség olyan adottság ami vagy megvan, vagy nincs. Ami belül van az számít. Én egy dísz csomagolt számológép, ő meg egy dísz csomagolt... mi is? Erő, energia, fiatalos jókedv. Mint egy tűzvörös '86-os Lotus Esprit. - Látod. Még soha nem beszéltél róla és most először fura, hogy elmondtad, de idővel örülni fogsz, hogy nem csak a te vállad nyomja. Elvégre ezért vagyunk a legjobb barátok örökre, hogy az ilyeneken osztozzunk, ne csak a pián és a pasikon. - Bokszolom vállba gyengéden. Az én gyerekkorom ezek szerint szebb volt, de kettőnk közül ő az edzettebb és a teherbíróbb. Mintha az én erős nővérem lenne. Pedig lehet, hogy én vagyok az idősebb? A kor nem számít. Fő, hogy támaszkodhatunk egymásra. Olyan gyorsan elröppen a pillanat, pedig itt örömmel elidőznék. - Erwant kéred, hogy legyen melletted egy jóképű pasi vagy jó leszek én is? - Öltök nyelvet, de nem akarom tovább borzolni a kedélyeit. Megölelem, mert tényleg sikerült túltennünk magunkat a dolgon. Úgy ahogy. És ebben a rohadt gőzben az én szemem is párásodik. Ki látott már olyat, hogy mi ketten elsírjuk magunk? Tuti a szauna miatt van. - Mint két sellő. - Nevetek fel és már pattanok is, hogy én ugorhassak fejest elsőnek a medencébe. Szeretek sportolni. Úszni, kosarazni, futni. Olyan ruganyos izomrendszerem van, mégis szexi és nőies, hogy imádom nézni a vízben. Na persze Jill sem panaszkodhat, az a piros fürdőruha piszok jól áll neki. Vörös hajú, szeretem a vöröset, persze neki jobban áll, mint nekem. Ha tudnám, hogy ő meg a szőkeségem irigyli...
Tény és való, hogy nem hoztam neki kávét, de nekem se juthat minden eszembe, amikor olyan másnapos vagyok, hogy még visszagondolni is fájdalmas lesz majd rá. Egyelőre az is valami, hogy a beszéd megy és hoz magamnak hoztam kávét. És persze, hogy sürgősen vártam itt, hiszen bőven van mit kérdeznem tőle, és persze mesélni valóm is akad rendesen. Legalábbis én azt hiszem, hogy én fogok mesélni. - A reggeli nálam is kimaradt, de nem is vagyok benne biztos, hogy az jó ötlet lenne. Majd úszás után. - ciki, ha az első falatok egyből vissza is jönnek, én pedig ezt nem akartam kipróbálni. A szalámi nem az igazi, ha visszaköszön, úgy már nem olyan az íze, mint kéne. Az viszont ahogy látom kissé sokkolja, hogy azt hittem álom volt az egész... vagy inkább engem sokkol, hogy kiderül, hogy nem így van. Basszus, pedig tényleg biztos voltam benne, hogy ez egyszerűen képtelenség! Viszont a szavai egyáltalán nem erre mutatnak rá, és ha arra gondolnék, hogy viccel, azt erősen cáfolja az, hogy nem tudhat arról, mit álmodtam és eléggé részletesen meséli el. - Igen... azt hittem. - húzom el a számat, bár már biztosnak tűnik, hogy nem erről van szó. A következő szavaira viszont kénytelen vagyok kissé talán keserűen elnevetni magam. Nem sokat meséltem neki a múltamról, a családomról ez tény. Nem éreztem úgy, hogy szükség lenne rá, főleg azért, mert nem jó emlékek és általában amúgy is buliztunk, oda nem kellenek fájó emlékek nem igaz? Az, ahogy eltörtem az apám karját, vagy ahogy az a tuskó rám mászott, amikor még voltam annyira naiv, hogy csak azért is szembeszálltam az apámmal, miközben megvédeni még nem tudtam magam. De már meg tudom és ez a lényeg. - Nem szeretem a szüleimet és persze, hogy nem tudják, hogy mi ez a suli. Az anyám csecsemőkoromban lelépett a francba, apám meg... hát nem épp szabadon nevelt és miután eltörtem a karját pár pofon után... nem hiszem, hogy érdekli, hogy mi van velem. - finoman megrántom a vállam, mintha nem számítana ez egész. Nem is számít, már nem. Nem fogok az elcseszett múltamon keseregni, én nem az a típus vagyok. Erős kislány, akinek nagy a szája és már nem bánthatja senki sem... hát ez vagyok én. - De igazad van és értem, amit mondasz és... amúgy se tudnék haragudni rád. - mosolyodom el végül, és egyszerűen csak megölelem. Elmondta végül és ez a fő, én pedig tényleg igyekszem Lisaként tekinteni rá és nem belekeveredni ebbe az egészbe. Nem egyszerű, de azért igyekszem. Aztán végül csak elengedem, sőt talán még egy kicsit meg is lököm a vállát. - Tiszta béna, ahogy itt érzelgősködünk, tuti a meleg miatt van, jöhet az úszás! - igen és a szemem sem ettől a kis te állsz hozzám a legközelebb dumától párásodott el, hanem a sok gőztől, ez nem kérdés! A hideg víz majd jót fog tenni és persze tuti, hogy a reggeli se lesz ártalmas, ha már kiúsztam magamból minden maradék feszültséget és másnaposságot.
Mint két kölyökcica játszunk egymással és még az sem merül fel bennem, hogy de jó érzés hozzáérni ehhez a lányhoz, beszívni az illatát. Nem, ma reggel teljesen lányként ébredtem és a fiúk után vetném magam. Ha tudnám magam vonszolni utánuk reggeli nélkül. - Azt az üzenetet hagytad, hogy sürgősen vársz a szaunában. Nem volt időm leugrani a konyhába. Sőt, ami azt illeti még reggelizni sem. - Rázom meg a fejem, hogy a szőke tincseim repkednek körülöttem. Vannak bizonyos prioritások az életben és Jill valahol a lista elején áll. Lassan nem is lesz szükség a koffeinre, mert kezdek magamhoz térni a kérdéseitől, mintha egy vödör hideg vizet vágtak volna az arcomba. - Azt hitted, hogy álom? - Vonom fel kérdőn a szemöldököm. Igen, valóban kényelmesebb megoldás lett volna elhitetni Jillel, hogy az egészet álmodta, de az ember nem hazudhat a legjobb barátjának. - Nem, nem az. A te szüleid tudják, hogy mutáns vagy és ez nem egy elit kollégium? Hogy itt nem a matekon van a hangsúly, hanem az erőnk kontrollálásán? Na ugye, pedig a szüleid és szereted őket és ők is téged. Van amit az ember nem mond el a bemutatkozásnál, hogy szia Lisa vagyok, másodállásban Erwan, csaj aki pasi is. Te vagy a legjobb barátom és elhiheted mekkora erőfeszítésembe került, hogy elmondjam neked a titkom. Most viszont jelenleg Charleson kívül te vagy az egyetlen aki tud róla. Tudtommal Lisa előtt vetkőztél, nem egy pasi előtt, nem tudsz olyat mutatni, ami nekem nincs. És tudtommal vetkőztem már én is előtted. Együtt szoktunk pasizni járni, nem? Szóval ne úgy fogd fel, hogy te vagy az áldozat és kukkoltalak, hanem értékeld, hogy végre az utolsó titkomba is beavattalak. Időbe telt, tudom, de te állsz hozzám legközelebb. - Előveszem a leglisásabb arckifejezésem és bánatos kismacskaként nézek Jillre.
A kávé sokat dobott az energia szintemen, szóval ezért nem is jelent gondot, hogy amikor végre megjön, akkor azonnal letámadjam. Állatira kíváncsi vagyok, hogy mi a fene volt tegnap, hiszen az már tuti, hogy ő vitt a szobámba, de hogy előtte mi volt, abból nem sok minden rémlik, nekem pedig muszáj lenne megtudnom végre. A válasza egyelőre nem visz közelebb a megoldáshoz, de még így is képes vagyok simán elmosolyodni rá. Oké, azt hiszem sikerült leszűrnie a számára leglényegesebb részt, csak épp nekem nem ez a legfontosabb. A csikizés ellen azért csak védekezem, amennyire tudok, de nem fair, hogy mindig is ő volt az erősebb és a magasabb, na meg a szőkébb, bár én határozottan bírom a saját hajszínemet. - Hééj, azt hittem hozol magadnak és nem is tudtam, hogy neked is kell! - már komolyan csak a válaszra vagyok kíváncsi, de igazán nem erre számítok, hiszen az csak egy álom volt! Nagyokat pislogok, amíg mesél, és próbálom rendszerezni úgy nagyjából legalább a gondolataimat. Ez most elég nehéz. Szóval az az egész kis hihetetlen sztori volt, ami történt tegnap és nem arról van szó, hogy egyszerűen csak kiesett minden? - Hű a rohadt életbe! Pedig komolyan azt hittem, hogy álmodtam az egészet, de te nem tudhatod, hogy mit álmodtam, mert még nem meséltem el... szóval tényleg komolyan ez a helyzet. - nem, nem így gondoltam indítani a reggelt, egy újabb kiütéses sokkal. Bár talán már egy fokkal jobban fogom majd kezelni a helyzetet. Azért még így is pislognom kell párat, hogy feldolgozzam, hogy ez nem csak egy hülye álom volt, amit most akartam neki ecsetelni. - Na jó... és mitől függ, hogy épp ki akarsz lenni? Nem is... azt hiszem tegnap már eleget kérdeztem. De azt tudod, hogy baromira nem fair, hogy eddig ezt nem mondtad el. Pasik akkor szoktak ruha nélkül látni, ha kavarok velük... viszont mi már nem egyszer öltöztünk együtt az öltözőben. Hülyén érzem magam, mintha kukkoltál volna, vagy... nem te... ő... tudom is én! - vááá, ez még mindig bonyolult, nem hiába ráncolom a homlokomat. Lehet, hogy jó lesz minél előbb átmenni a hideg vizes medencébe és bevetni azt a pár hossz úszást, mielőtt tuti, hogy végképp hülyét kapok. Ez akkor is nem szép tőle, igenis indíthatott volna az elején máshogy, vagy akkor én is máshogy álltam volna hozzá? A jó ég tudja!
Épphogy belépek és leülök máris közel húzódik és letámad olyan gyors csicsergéssel, hogy csak a fejemet kapkodom. Még se kólát, se kávét nem ittam ma, szóval pár fokozattal alacsonyabb fordulatszámon pörgök. Mondhatni épp nyitott szemmel alszom. Mi történt? Gőzkávéban úszni? Vagy gőzfürdőben kávézni? Ja, hogy kávézni, majd gőzölni és utána úszni. Na, így már értem. Hiába, amíg nem zárkózom fel a koffein mennyiségében, addig másban sem nagyon fogok tudni. - Hé, hé, hé, hééé! Lassíts le egy kicsit. Egy szemeteskocsi parkol a fejemben és percenként kanyarodik és rám pakol egy tonna cementet. Túl elgyötört vagyok ahhoz, hogy kövesselek. Csak szép lassan, tagoltan. Szóóóval ittál kávét, de nekem nem hoztál. - Lebiggyesztem az ajkam, majd kuncogva orvul megcsikizem Jillt. Utána egy nagyot nyújtózom és hallgatom a kérdését. - Feltántorogtál a tetőkertre miközben zuhogott az eső. Először nem vettél észre, de amikor rád szóltam, hogy nehogy átess a korláton akkor leültél mellém. Megosztottam veled a szeszem és amikor megmutattam neked, hogy új mutáns képességemmel dögös pasivá tudok alakulni akkor beájultál. Nagyjából ennyi a történet. Fogtalak, ölbe kaptalak és leadtalak a szobátokba. Ebből mennyire emlékszel? Az Erwan-féle arcomra emlékszel? Sajnos azóta sem jöttem rá, hogy hogyan tudom megváltoztatni a szeme színét. - Vonogatom a vállam és kényelmesen elterpeszkedem a padon. Ez a kíméletesen rövidített rendezői változat. Hasogat a fejem, másnapos vagyok, jelenleg nincs erőm megismételni a tegnapi lelkizést. Főleg, hogy értelmes válaszaim még mindig nincsenek. Nem mintha az éjszakát töprengéssel töltöttem volna...
A másnaposságban még mindig a fejfájást utálom a legjobban, meg persze van annak egy kellemetlen utóíze, ha nem nagyon emlékszel az előző napra. Ezt nem szeretem, hiszen egyébként az ember azért megy bulizni, hogy új élményekkel gazdagodjon, és ha nem emlékszem semmire, akkor értelemszerűen új élmények sincsenek, szóval ez így nem az igazi. De tudom, hogy jobb lesz és ezért megéri, no meg igazából viszonylag ritka, amikor csak úgy kiesik minden. Most is maradt valami fura álom, amit nem tudok hova tenni, de azon kívül minden rendben van. Őszintén szólva meg sem fordul a fejemben, hogy ezt az egészet nem álmodtam, már csak azért sem, mert most elsősorban azon jár az agyam, hogy minél előbb eltűnjek szépen a szaunában, no meg leöntsek egy jó erős kávét, amit sikerül hamar véghez is vinnem. Ezektől majd jobb lesz és délutánra már értelmes állapotba kerülhetek. Na nem azt mondom, hogy ma egyből nyomok egy újabb menetet és leruccanok bulizni, mert az még lehet hogy az én amúgy strapabíró szervezetemnek is sok lenne, de az a fő, hogy legalább kommunikatívabb legyek. Viszont Lisa most sem fog zavarni, azért is hagytam neki egy üzit, hogy egy kis életet leheljen belém. Tegnap nem rémlik, hogy vele buliztam, viszont mégis ő adott le a szobatársaimnál, szóval lehet hogy a kiesett részeket is ki tudja pótolni a fejemben, szóval ezért is hasznos lehet a jelenléte, no meg az álmomat muszáj elmesélnem neki, hogy ő is ugyanolyan jól szórakozhasson rajta, ahogy én. Se perc múlva már bikiniben csüccsenek be a szaunába, egy kellemesen forró hőfokon, de nem túlzásba esve és akasztom ki a törcsit, hogy barátosném is meglássa, hogy hol vagyok. Kis szikkadás után nyílik is az ajtó és meg is látom őt. Egyértelmű, hogy egy nagy mosollyal üdvözlöm. - Szia! Megártani? Dehogy! Tisztítókúra. Már meg volt a kávé, de még mindig hasogat a fejem, szóval kell a gőz, aztán leúszom pár hosszt, ez mindig segíteni szokott, ha semmi más nem hat. - magyarázom röviden, de most nem ez a lényeg, ez abból is látszik, hogy viszonylag gyorsan beszélek. Van ennél sokkal-sokkal fontosabb! Szépen közelebb csusszanok hozzá, és a tőlem megszokott bizalmaskodó hangnemben fordulok hozzá. - Szóval totál ködös minden... mi a franc volt tegnap? Addig rémlik, hogy visszajöttem a suliba, és a szobatársaim szerint te pakoltál be az ágyamba, de a köztes rész kiesett, hogy hol futottunk össze. Mond, hogy nem dőltem ki valahol a folyosón és aludtam be csak úgy! Az tiszta ciki! - sok lenne, ha most még az álmomat is rázúdítanám? Nem is tudom, előbb érdekel a válasz, aztán jöhet sorban a másik is igaz? Szóval egyelőre marad a kérdő tekintet, és majd akkor kezdek bele a többibe, ha már megkaptam a választ.
Utálok borotválkozni. Persze mindenkinek azt mondtam, hogy fürödni megyek, hisz egy meztelen lányra nem illik rányitni a fürdőszobában. Valójában azonban az Erwanos dolog hátulütőjét próbálom levakarni az arcomról teljesen rátapadva a tükörre. Lisa arca szép sima, hosszú szempillák, halványkék íriszek, szalmaszőke haj, pont mint amilyennek a lányokat szeretem. Talán nem véletlenül alakult ilyenné a testem, hisz tudat alatt eléggé élénken bennem volt már gyerekkoromban is. Egyedül Erwan arca az ami nem vonz. Egy pasi legyen magasabb, izmosabb, körülbelül olyan, mint egy normális ember gimiben a focicsapat kapitánya. Igazi kolosszus, akibe az összes buta liba szerelmes. Persze én nem vagyok buta liba, pedig szeretnék az lenni. Az egész sokkal könnyebb lenne kétszer ennyi szexszel és fele ennyi gondolkodással. Kényelem, ezen van a hangsúly. Pia, buli, pasik. Néha csajok a változatosság kedvéért. Basszus! Most megvágtam magam. Remélem Lisán nem fog meglátszani. Hülyén nézne ki. Megmosom az arcom és bemászok a zuhany alá. Kis sampon és vizesen összetapadt hajjal Lisa kerül elő onnan. Szerencsére a kis balesetnek ebben a formában nincs nyoma. Dühített volna egész nap. Felöltözöm és már itt se vagyok. A folyosón azt az üzenetet kapom, hogy Jill vár a szaunában. A tegnapit alapul véve ez egy nagy meccs lesz, mire az összes alakváltós baromságot elmondom neki értelmesen. Hasogat a fejem, tegnap nem csak ő ivott be tisztességgel. Szürke kapucnis pulcsit vettem magamra, nincs összecipzározva, alóla kilátszik a Megadeth pólóm. Két éve dobták ki Mustainet a Metallicából, de máris voltam négy koncertjükön. Tetszenek a gyorsabb riffek, de azért nem vált az együttes a szívem csücskévé. James Hetfield egy isten és kész. Farmernadrág és fűzős katonai bakancs egészítik ki az öltözékem. Nem lehetek minden nap rövid szoknyában és fűzőben. A szaunába érve levetkőzöm és fekete bikiniben mászom be Jill mellé vállamon egy törülközővel. - Szia kislány. Nem fog megártani a szauna másnaposan? Kérdezem aggódón, hisz Jill a legjobb barátnőm és néha talán egy kicsit szerelmes is vagyok belé.
Rémesen hagosat a fejem. Egy egy mutáns suli, nem tudom, hogy miért nincs eleve kéznél valami bekevert varázslötty, amit meg lehet inni ilyen esetben. Bár persze egy szavam sem lehet, mert nem vettel elő azért, hogy... azt hiszem berobbantottam a hátsó ajtón a zárat. Bár nem vagyok teljesen biztos, hogy a tegnap napból mi az, ami megtörtént és mi az, ami nem. Jelenleg tökéletesen biztos vagyok benne, hogy minden ami Lisával kapcsolatos az álom volt, mert... nem lehetett valóság! Az komolyan kizárt. Persze tudom vannak ilyen képességek, alakváltás meg minden, de hogy kiderüljön a legjobb barátnőmről, hogy igazából pasi, vagyis nem is teljesen biztos abban, hogy most akkor melyik is ő, vagy mindkettő... Neeeem ez az egész csak egy hülye álom volt, annak sokkal több realitása van, én pedig ehhez tartom magamat továbbra is. Reggel persze rémes volt felkelni, és kb. egy órát töltöttem azzal, hogy rászánjam magam a felkelésre. A szobatársaim szerint Lisa hozott be valamikor hajnalban és pakolt be az ágyamba már a többiek segítségével. Rendes tőle, de hát erre valók a barátok nem igaz? Most viszont kell egy kávé, aztán pedig egész nap punnyadni fogok. Nem mondom magam olyannak, aki sokat iszik, szenved, aztán megfogadja, hogy többet nem is néz alkohol után. Én fogok még inni, ebben biztos vagyok, csak ez a másnaposság szemét dolog, de tudom, hogy kell gyorsan és könnyen túl lenni rajta. A kávé elég hamar a kezembe kerül, miután lerongyoltam a konyhába... azaz fogalmazzunk úgy, hogy levergődtem, minden második lépésnél lepisszegve valakit, aki normál hangerőn beszélt ugyan, de nekem kb. kiabálásnak tűnt. De már meg van, ami kell és innentől nincs más hátra, mint hogy az alagsorba vegyem az irányt. Út közben még bedobtam egy üzit Lisának. Fürdött, szóval a szobatársának adtam le az infot, hogy várom a szaunában. Szépen riszáljon le oda minél előbb, mert el kell mesélnem neki egy nagyon-nagyon durva álmot, és azt is felvázolhatná nekem, hogy mi volt tegnap, mert onnantól hogy elértem a birtokot eléggé homályos minden. Csak abban vagyok biztos, ami az álmomban volt, az eléggé megmaradt, de az meg csak egy álom volt semmi több! Szóval irány az öltöző, és miután a papírpohárból az utolsó kortyot is felhörpintettem szépen bedobom a kukába. Ez is meg van, már csak át kell venni a fürdőrucit, ami jelen esetben egy piros bikini, felkapni a töcsrimet és már mehetek is a cél felé. A meleg, a gőz jót fog tenni, kicsit kiszellőzteti az agyam és segít teljesen talpra állni, hogy a délutánt már normális ember és nem valami nyomorult zombi módjára töltsem el. Percek múlva tehát már be is vágódom a célhelyre, a törölközőt meg kiteszem szépen az ajtóra, hogy Lisa tudja, hogy pontosan hol is vagyok. Remélem siet, mert nagyon szeretnék már mesélni neki! A türelem pedig soha sem volt a legfőbb erősségem, ennyire már tuti, hogy ő is ismer, hogy ezzel tisztában legyen.
Kezdőlap 
by 
