Adler nyaraló

Tárgy: Adler nyaraló Csüt. 29 Május - 14:07

First topic message reminder :

A tóparttól nem messze található két szintes faház, amit a két Adler palánta a szüleitől örökölt meg. Afféle nyaraló ez, ahová régen is leruccant néhányszor a kis család, amikor még mindenki idilli körülmények között élt együtt.
Az épület két szintes, természetesen egy pincével ellátva. Két kisebb terasz is akad az két oldalán, elől udvar, hátul pedig egy kisebb kert, medencének, vagy akár csak grillpartyknak, ami épp adódik. Főként jó időben lakott, amikor nem kell szöszölni még a fűtéssel is pluszban. Belülről kellemesen otthonos, nem túl nagy, és persze minden alapvető megtalálható benne, a konyhától kezdve egy méretes nappaliig, ami ebédlőként is funkcionál. Két kisebb szoba van, és egy nagyobb háló, összesen egy fürdőszoba, külön a mosdótól.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 17 Feb. - 20:46

Faye, Aaron & Jamie

Nem veszem magamra Aaron kifakadását, én csak Faye lelkivilága miatt megyek ki, hogy ne legyen még az is, hogy nekem is meg akar felelni. Legalábbis annak, amit tanácsként adtam. A cigi miatt egyéként is le vagyok lazulva, baromira nem hiányzik, hogy az a tahó felhúzza az agyamat, még a végén ki találom ütni, akkor aztán egy életre elásnám magamat Faye előtt.
Így hát nem is Aaronnak válaszolok, hanem a vöröskémnek, amolyan bíztató mosollyal párosított kacsintással.
- Rendben. – Ebben az egy szóban benne van az is, hogy tudja, hogy hol talál, ha gond lenne. Direkt azt kérte, hogy legyek hallótávolságban, mert ez őt is megnyugtatja, pedig jó lett volna ha úgy tud beszélni a bátyjával, hogy nincsen rajta nyomás, hogy én mit gondolhatok. Azért ez nem semmi, hogy ennyire számít neki a véleményem. Azt mindig is tudtam, hogy érzelmes kislány, hiszen nem akarja, hogy kint ácsorogjak, mint valami ajtónálló. Kisétálok végül a konyhába, anélkül, hogy bármilyen további szócséplésbe mennék bele. A helység, tiszta, rendezett, látszik, hogy a leendő sógor precíz ember. Lesznek még csörtéink. Kinyitom a hűtőt, ha már Faye javasolta, és két itallal találkozom elsőre. Több doboz sör, és egy közel négy liter gallon, coca-cola felirattal. Azta.. Ki ilyen mániákus? Marad végül a sör, csak nem egy dobozon fog múlni, ha mást nem hát kifizetem. Kinyitom, de csak szépen halkan, hogy ne basszam fel még ezzel is a fickó agyát. Kortyolgatom, és igyekszem odafigyelni a beszélgetésükre. Elvonatkoztatok inkább, és kibámulok az ablakon. Szép környék, tipikus nyaralóövezet. Nem csórók, az biztos, de én sem hozományvadász vagyok. Néha megüti a fülemet egy-egy szó, ahogy rólam beszélnek, de nem szólhatok közbe, még akkor sem, ha indulatosabbra vált a dolog, Faye felnőtt kislány, előttem is volt közös életük. Amíg nem fordul tettlegességig a dolog, kivárok.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Csüt. 9 Feb. - 20:14

Aaron, Jamie & Faye

Azért értékelem, hogy Jamie legalább próbálkozik, főleg mert tudom, hogy a bátyám sokkal nehezebb eset lesz. Ezért még kap egy nagy puszit, itt a ház előtt már csak az arcára. Mondhatnám, hogy majd általam akkor kikupálódik család témában, de az a helyzet, hogy ez sajnos nem ilyen egyszerű, mert az én családi helyzetem sem mondható átlagosnak és főleg nem mondható egyszerűnek. Aaron ezt be is bizonyítja a cinikus hangnemmel és én már tudom jól minden egyes rezdüléséből, hogy itt hamarosan robban majd a bomba és nem bírja tovább majd, akkor pedig tombolni fog és kiabálni. Értem én persze, hogy most eléggé ki van akadva, de lássuk be nem tehetek arról, ami történt és az a fő, hogy jól vagyok és itthon vagyok, még ha ezt ő nem is gondolja így.
- Aaron... - nem pirítok rá, inkább csak kérlelem, hogy ne viselkedjen így. Jamie viszont fel is áll és tényleg távozni akar, hogy beszélhessünk. Én viszont nem szeretném, ha kint ácsorogna az utcán amíg mi beszélünk egymással. Az azért elég hülye egy helyzet lenne. Nem azért hoztam magammal, azaz nem azért jöttünk ketten.
- Arra van a konyha, nyugodtan igyál valamit. - én inkább arra felé irányítom, nekem is jobb érzés lesz, ha itt van a közelben és nem az utcán ácsorog, vagy a verandán ücsörög és vár, hogy mikor jöhet be, mintha csak valami kihallgatás lenne, ahol eldől a sorsa. Így is kellemetlen ez az egész, jobban örültem volna, ha ketten vagyunk itt. A bátyám mellett egyre kisebbnek érzem magamat őszintén szólva.
- De nem... nem ők tehetnek róla és ha ők se tudtak semmit... Aaron, itt a városban történt, egyszer csak léptünk egyet és már minden más volt, nem volt semmi köze a birtokhoz, csak szerencse, hogy legalább nem voltam egyedül. Jamie segített és kiállt mellettem, amikor bepánikoltam. Tudod ő katona is volt és nagyon ügyes, jól bánik a fegyverekkel is és ha ő nincs... - persze értem én, hogy aggódott és féltett, de akkor sem másokat kell hibáztatnia, vagy hát max. azt, aki ezt tette, de azt meg még nem tudjuk, hogy kicsoda. Persze megint úgy érzem, hogy magyarázkodnom kell neki, ezért végül csak halkan sóhajtok egyet és kicsit közelebb ülök hozzá, hogy ha nem húzza el, akkor megfogjam a kezét.
- Sajnálom... ha tehettem volna ellene... de most itt vagyok. - és ez nem segít, amit csinál, viszont így hogy a kezét fogom, persze ha hagyta akár azt is észreveheti, hogy ott virít a gyűrű a kezemen. Nem nagy, nem olyan, ami már messziről kitűnik, de az egyértelmű, hogy eddig nem volt rajtam és hogy azért szép elegáns kis darab. Végül is mégis csak jegygyűrűről van szó.

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra otthon

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 3 Feb. - 18:56

Faye, Jamie & Aaron

Csak diszkréten horkanok fel a biztonságos szó emlegetésekkor. Ami biztonságos, ott nem tűnnek el az emberek szó nélkül. De egyéb mód nem szólok közbe, csak hallgatom előbb Faye, majd Jamie szavait. Előbbi kicsit zagyva, utóbbi szűkös. Én pedig érzem, hogy lassan megy fel a pumpa bennem.
Persze kételkedhetnék a valódiságban, de elég sok mindent láttam már magam is. Na nem jövőutazást, de végül is mutánsok vagyunk, ki tudja, kinek miféle képessége van. Ami pedig az üldözést és ellenségeskedést illeti.. Minden józan mutáns tart attól a pillanattól, mikor az emberek többsége ráeszmél a létezésünkre és efféle harcba kezd. Mert tartok tőle, ez csak odázódik, de nem elkerülhető.
- Jól vagy, ez a lényeg... - visszahngzom Faye szavait, bár az én hangsúlyom kissé lekezelőbb. Persze ez is fontos, nagyon fontos. És sejtem, az elmondottak alapján neki sem volt leányálom az elmúlt pár nap. De ezt egyszerűen nem lehet ennyivel elintézni! De tehetek valami mást is?!
- Remek, tudod merre az ajtó - morgom a srác felajánlkozására, és talán akként is érti szavaim ahogy én szeretném. Kimehet az ajtón, amin bejött. És be is csukhatja maga után.
- Mit vársz tőlem, Faye? Tudod, hogy sose szimpatizáltam azzal a hellyel, hogy el sem akartalak engedni. És amikor még is, mert ott persze ugye minden olyan biztonságos, meg szép te hirtelen eltűnsz, azok meg egy normális felvilágosítást sem adnak - durranok el, immár nem foglalkozva azzal sem, a srác megfogadta-e a jótanácsom.
- Amióta apáék elmentek minden lépésem aszerint alakul, hogy téged miként óvhatlak meg. Hogy ne kelljen semmiben sem hiányt szenvedned, hogy ne élj át még egyszer annyi fájdalmat. Erre napokra elntűnsz és én nem tehetek érted semmit, nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert azok a nagyokosok sem tudtak semmit mondani. Egy fenét biztonságos az a nyamvadt kőhalom!
Tombolok? Még nem, még csak dühöngök. Kiszakad belőlem az elmúlt napok féleleme, féltése, rettegése és legfőképp dühe. Mert elengedtem arra a nyamvadt helyre, mert nem figyeltem rá, noha megfogadtam, hogy ebből sosem engedek. Egyszer teszem és tessék...

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szomb. 21 Jan. - 21:59

Faye, Aaron & Jamie

Rámosolygok, nem akartam megkérdőjelezni az aggodalmait. Mindig arra bíztattam, hogy legyen önmaga, és ne hiányozzon neki egy újabb férfi, aki megmondja, hogy mit tegyen. Nyilván ez most összefügg azzal is, hogy Aaron ellenében a sarkára kell állnia, viszont az kifejezetten önző dolog lenne, ha választania kellene kettőnk között. Akkor válassza a bátyját, hiszen az így helyes, és simán félre tudok állni az útból, végtére is előtte is egyedül voltam, nem akarok családokat feldúlni.
- Nem, te ne kérj bocsánatot tőlem. Jogos a véleményed, vehetném komolyabban. Csak tudod.. nekem ez a család téma új. Megfoghatatlan. – Tudom, hogy számára viszont az egyetlen családtag, aki vigyáz rá, félti, szereti az Aaron, és így logikus, hogy fontos a bátyja véleménye. Amit én egyszerűen nem húzhatok keresztbe. Szépen hátrasorolom magamat ebben az ügyben, és megnézem, mi sül ki belőle, hiszen azért mégsem üthetem ki Aaront, ha csúnyán néz rám. Az egy szem hugáról van szó. Nekem nincsen olyanom, így nehéz átérezni, de próbálkozom. Most éppen azzal, hogy kiegészítsem a mondandóját a bátyja előtt, ha már úgy hozta a helyzet, hogy Faye adja elő a megismerkedésünk zűrös történetét. Nem tudhatom, hogy pontosan milyen a viszonyuk, de az sem lenne jó, ha úgy tűnne, hogy tartok Aarontól. Még az is felmerül bennem, hogy úgy teszünk, mintha csak barátok lennénk, de az nagyon kamuszagú lenne, és a kis vöröském rettegne attól, hogy elszóljuk magunkat. Ha már ő nem tölt, én töltök magamnak az egyetlen pohárba, végtére is én csak kísérő vagyok, hadd beszélgessenek.
- Nagyon úgy néz ki, hogy a mutánsok egyike valamilyen időkaput nyitott meg, és átestünk rajta. Csak néhányan az ottani diákok közül, mint kiderült. Hogy miért, azt még kutatjuk, de a lényeg, hogy a húgod jól van. De ha gondoljátok, szívesen szívok egy kis friss levegőt, hogy beszéljetek, nem akarok zavarni. – Állok fel, és anélkül, hogy bármelyiküktől engedélyt kérnék, szépen elindulok kifelé, nem gondolom, hogy Faye-nek most félnie kéne. Ráadásul bízom a testvéri kötelékükben annyira, hogy Aaron talán nem fog látványosan kiakadni a hölgyeményre, amíg kint vagyok.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Vas. 15 Jan. - 21:23

Aaron, Jamie & Faye

Tudom, hogy túlaggódom az egészet és ezzel Jamiere is a frászt hozom, de mégis csak én ismerem Aaront és tudom, hogy nagyon aggódott és persze azt is, hogy nem örült annak, hogy a birtokon vagyok és azt is tudom mennyire ki nem állhatta Logant, bár ebben alapvetően igaza volt, de Jamie más és ezt nem hiszem, hogy a bátyám majd könnyen megérti. De ettől még nem kellene eleve elültetnem benne is a félszt, ami bennem már néha úgy érzem születésemtől fogva meg van, de a miatt én már majdhogynem meg is szoktam ugye.
- Igazad van... bocs, csak tudod... Na jó, minden rendben lesz. - halvány mosoly, érezhetően nem túl hiteles volt ez a mondat, de azért azt tudhatja, hogy igyekezni fogok, legalábbis amennyire tőlem telik, hogy ne aggódjak folyamatosan minden miatt és talán ki tudja valamennyi esély hátha van rá, hogy tényleg minden rendben lesz, még ha persze nem is túl sok, de egy kicsi is elég. Aaron majd örül, hogy jól vagyok és hogy volt mellettem, aki segít és... Na jó Jamie ebben nem segít, mert persze kedves tőle, hogy kiemeli, hogy vigyáztunk egymásra, de most mégis csak úgy érzem az lenne a lényeg, hogy a bátyám érezze, hogy ő is vigyázni tud rám, főleg ha meg akarom mondani azt az apró kis tényezőt is, miszerint eljegyzett.
- A lényeg, hogy jól vagyunk. - teszem még hozzá gyorsan, aztán már indulunk is befelé, így aztán nincs más hátra, mint előre, tényleg ideje lenne, hogy elmondjuk mi történt és persze a többi részletet is, amitől még mindig tartok, de akkor is muszáj lesz, hogy legalább túl legyünk rajta és Aaron kétlem, hogy szívesen várna ugye. Végül Jamiet magammal vonva ülök le a kanapéra, bár egyelőre narancslét nem töltök, látom én, hogy csak egy pohár van, na nem mintha nagy gondot jelentene ugyanabból a pohárból innunk, de... most nem biztos, hogy az jó pont lenne.
- Tényleg nem raboltak el, a birtok teljesen biztonságos. Ez valami... más volt. Azt hiszem figyelmeztetés, mert a jövőben voltunk. Én sem tudom hogyan, de rettenetes volt ott minden. Üldözték a fajtánkat gépekkel és... valami vírus tizedelt meg minket, mint valami apokalipszis. Ha nincs Jamie... Végül egy kislány segített, hogy hazajussunk és hát... jól vagyunk, ez a lényeg. - röviden összefoglalva. Azt nem szándékozom részletesen elmesélni, hogy mik támadtak meg minket, vagy hogy volt, amikor majdnem ott hagytuk a fogunkat. Bele se merek gondolni mi lett volna, ha egy olyan fertőzött mutáns megharapja bármelyikünket is és persze egyelőre az eljegyzést sem dobom be, mint valami kis atombombát itt a szoba közepére. A gyűrűt is ügyesen, vagy pont hogy ügyetlenül igyekszem szépen elrejteni, folyton úgy helyezve a kezemet, hogy ne lehessen egy könnyen kiszúrni.

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra otthon

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szomb. 14 Jan. - 16:06

Faye, Jamie & Aaron

Hiába csak néhány kisebb karcolás, felületi sérülés látszik a húgomon, a birtok és az ottani vizsgálatok emíltése nem épp nyugtatólag hat rám. láthatja, ahogy elfelhőswödik a tekintetem, némi ráncba szalad a homlokom, ami nálam kifejezetten a rosszkedv jele, amit még leplezni sem óhajtok. Tojok én arra a nyavalyás birtokra és a zseni tanárjaikra. Ha nem engedem oda a húgom enm is tűnik el.
És a jókedvem a srác jelenléte sem fokozza, a kézfogásra pedig sak tovább mélyülnek a ráncok, most már a szám körül is, ami készülő vihart sejtete. Ám Faye-nek annyiban igaza van, még ha nem is mondja ki szavakkal, hogy a cirkuszt nem a kocsibeállóban kéne lejátszani. Salem kisváros, itt még a fának is füle van, és mindig akad kíváncsi járókelő. Én pedig enm rajongok az ingyen adoktt műsorért.
- Menjünk - biccentek, előre vonulva, hisz nem akarom, hogy azt érezzék, terelem őket. Nem mintha Jamie-t kifejezetten hívtam volna, de tartok tőle, ha most kicsukom, abból Faye csinál jelenetet. Majd zárt ajtókon belül...
Így hát a nappaliba igyekszem, belekortyolva az otthagyott narancslébe, majd ha az ifjú pár.. eh micsoda gondolat.. ha Faye-ék is beértek az asztalon lévő kacsó felé intek kínálólag, bár ott csak egy pohár van még. No, nem akartam én vendéget.
- Mondanátok valamit végre? Azon a nyamvadt birtokon egy értelmes szót sem tudtak mondani, mikor ott jártam és azóta sem. Csak egy fiatal csitrit küldtek elém, ő meg csak annyit tudott folyton mondani, hogy a birtokról nem rabolhattak el. Akkor? - szegezem rájuk kíváncsi tekintetem. Magyarázatot várok, sok-sok kérdésre. De csak apránként haladjunk, mielőtt felrobbanok. Lépésenként, hadd emésszem a dolgokat, az eltűnését, a megkerülését, ennek a nyamvadt ficsúrnak a jelenlétét. Csak szépen sorjában.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szomb. 7 Jan. - 17:10

Faye, Aaron & Jamie

- Van. Csak a lazulás miatt estem neki. – Vonom meg a vállamat, és miután elnyomtam a cigit, már kapom is be a rágót. Éppen csak két szippantás volt, ettől még nem lesz véreres a szemem, tudom, hogy kell csinálni, hogy az emberen ne is lássák, ne érezzék. De Faye szokás szerint olyan kis aggodalmaskodó, amit már megszoktam, és most a bátyja miatt még inkább belelovalja magát a félelmeibe. Pedig annyi mindent átéltünk már mi ketten, és éppen az egyetlen rokonától tart ennyire. Megfogom a kezét, amikor már élhető a lehelletem, és megsimogatom a füle tövét.
- Tudom, és ha tovább feketíted őt, akkor már látatlanba utálni fogom. Nyugodtan adhatnál esélyt annak, hogy talán kedvelni fogjuk egymást. Kérlek. – Teszem hozzá, hiszen sosem szoktunk veszekedni, az valahogy nem is illene hozzánk, még hozzám rosszfiúhoz képest is igen harmónikus, amit mi ketten összehoztunk. Most is csupán diskurálunk, és nem akarom tovább húzni Faye egyébként is totál labililis idegzetét, de ő se stresszeljen engem, amikor nem szokásom kiakadni, most miért gond, ha laza vagyok? Legalább Aaron sem érzi majd hogy befeszültem volna a megfelelési kényszertől. Az ajtó nyílik, türelmesen megvárom, amíg a testvérek üdvözlik egymást, és magabiztos mosollyal áldogálok, tudván, hogy még nem jött el az én pillanatom, nyilván nem lehet sértő, ha Aaron még tudomást sem vesz rólam. Azon sem ütközöm meg, hogy a fiú majdnemhogy körzeti orvosként vizsgálgatja a csajszit. Fogjuk rá, hogy a testvéreként ezt megteheti, és én sem vagyok arab sejk, hogy ragaszkodjak a tulajdonomhoz. Faye felnőtt nő, nem kötök rá pórázt.
- Szevasz. Sok minden történt velünk, egymásra vigyáztunk. – Javítom azért ki, mert Faye igenis a sarkára tud állni, ha arról van szó. Az más tészta, hogy valóban én voltam az, aki nem hagyta ott őt, de ez a mostani alkalom mégiscsak az önbizalomtréningről szól, amikor Aaron előtt is nyilvánvalóvá tesszük, hogy Faye már nem kislány, akit a széltől is óvni kell. Nem vagyok vámpír, de addig nem indulok el befelé, amíg a házigazda rá nem bólintott.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 3 Jan. - 12:17

Aaron, Jamie & Faye

Oh hát persze, hogy fogalmam sincs róla, hogy füves cigit szív épp el, mielőtt elindulnánk, már maga a cigi is enyhe meglepettséget vált ki belőlem. Jó persze tisztában vagyok azzal, hogy Jamie nem épp az a minden mama álma típusú srác, hiszen motorral jár, nem épp jó barátságot ápol a törvénnyel, de szeret és megmentett többször is, szóval ezek mind mellette szólnak, meg aztán nem is az a füstöl, mint a gyárkémény típus, csak időnként elszív egy szállal, ami nem olyan vészes, bár talán tényleg most nem a legjobb ötlet, de...
- Biztos, hogy szükség van erre? Van nálad... rágó? - vagy valami, csak hogy a szaga ne maradjon meg nagyon, mert a végén még Aaronnak ez se tetszene. Persze érthető, én nem dohányzom, nem épp úgy nőttem fel, hogy rossz kislány vagyok, ennek ellenére a tiltásával ellentétben a birtokon maradtam, aztán eltűntem, amiről persze nem én tehetek, de... kétlem, hogy attól még értékelte a dolgot. A hangján is hallottam a telefonban, csoda, hogy nem pattant azonnal, hogy a birtokra jöjjön és kibírta másnap reggelig. Fogalmam sincs hogyan fogom tudni neki beadagolni azt, ami történt és persze Jamiet és persze az eljegyzést... Túl soknak tűnik egyszerre és gőzöm sincs, hogy a bátyám hogyan fog majd reagálni.
- Jamie... ez most nem játék tudod ugye? Aaron mindent nagyon komolyan vesz és... szóval nem játék. - viccel és vigyorog és persze sejtem én, hogy talán valahol mélyen ideges és ezzel ezt akarja leplezni, vagy talán tényleg ennyire lazán kezeli ezt az egészet? Nem tudom, de most nem is tudok erre gondolni, mert csak még jobban aggódnék, ha kiderül, hogy ő is aggódik. Jobb nem nagyon gondolnom ilyesmire. Nagy levegő Faye, nem lesz baj!
Az ajtó pedig egy pillanat múlva már nyílik is, sejtem én, hogy nem sokat aludt és ha nem lenne olyan jó a regenerációja, jó eséllyel látszana is rajta. Halvány mosolyt, afféle bocsánatkérő jelenik meg az arcomon, amikor meglátom, aztán már ölel is át, én pedig a nyaka köré fonom a két karomat. Oh hát persze, hogy aggódott, ez nem volt kérdés és ő is hiányzott nekem és biztos, hogy ezek után még jön egy kis fejmosás is, vagy akármi, de azért jó itthon lenni.
- Nem volt szándékos hidd el, de... te is hiányoztál és jól vagyok, becs' szó, a birtokon is megvizsgáltak, tényleg semmi bajom. - jól van, hát akad talán egy-két apróbb karcolásom a futások és a menekülések miatt, de szinte alig. Szerencsére igazán nem esett bajunk, pedig volt nem egy olyan helyzet, amikor ennek meg volt az esélye. Azért hagyom, hogy végignézzen, megvárom, attól talán egy fokkal jobban megnyugszik, csak aztán igyekszem egy kicsit hátrébb lépni, hogy újra megfoghassam Jamie kezét, akitől sikerült a nagy ölelkezés közben elszakadni. - Szóval... ő itt Jamie, segített nekem, sőt megmentette az életemet többször is... Nem megyünk be? - zavartan próbálom egymás utána pakolni a szavakat. Talán nem itt kellene mindent megbeszélni, de mégis csak illik bemutatnom Jamiet és ha már Aaron kiszaladt elénk, akkor nincs mit tenni, ez a rész itt az ajtóban történik meg és... a többi majd odabent, remélhetőleg rendben és nyugalomban.

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra otthon

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szomb. 31 Dec. - 12:53

Faye, Jamie & Aaron

Be kell vallanom, egyszerre éreztem örömöt, megkönnyebbülést és pokoli dühöt, mikor múlt éjjel Faye felhívott. Sok mindent nem mondott a telefonba, csak hogy jól van, meg van, a birtokon van. Még abban a percben motorra ültem, hogy a megbeszéltek szerint reggelre Salme-ben legyek. Persze hajnalra már ott voltam, de annyiban igazat kellett adnom neki, hogy nem jó ötlet hajnalok hajnalán odamennem. Főképp mert sík ideg voltam, és mert túl sok ott a mutáns, akik talán kelletlen de beleavatkoznának a családi ügyeinkbe. Ehhez pedig semmi közük. A nyaralóban ugyanakkor én vagyok az úr, még az a kölyök sem szólhat bele a dolgokba, akiről Faye hadovált.
Aludni még sem aludtam, dühös türelmetlenséggel koptattam aszőnyeget, haragudva az időre, hogy ilyen rohadt lassan telik. Persze elhozhattam volna Leah-t, tuti hogy nem zavarta volna a dolog. De attól tartok, rajta vezetném le a feszültségem, már pedig épp elég nekem egyszerre egy nővel hadakoznom. Mert sajna kezdem azt látni, hogy a húgom is felnőtt.
A motor hangját már akkor hallom, mikor befordulnak a feljáróra, még sem rohanok, veszek két nagy levegőt, lassan fújom ki, hogy ne ordítva nyissak nekik ajtót. Mert nem érnek el odáig, nem kell kopogtatni sem, türelmetlen tépem fel, hogy Faye-hez rohanva öleljem magamhoz, szorítsam, mert féltettem, féltem miatta, és most nem csupán a benne rejlő lehetőségek miatt. Ő a húgom, az én felelősségem.
- A frászt hoztad rám, majd megőrültem az aggodalomtól. Sose csinálj ilyet, oké - morgom rosszkedvűen, még is megkönnyebbülten, szusszanásnyira elengedve, hogy levegőt kapjon, miközben rutinosan, most orvosi szemmel mérem végig, futtatom kezeim karján, nyakán, derekán, sérülést keresve. Mert ha csak a haja szála görbült is meg...

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szer. 28 Dec. - 9:47

Faye, Aaron & Jamie

Nem mondom, nekem is izzad a tenyerem, és némi idegesség is átjár, de nem mutatom, továbbra is hozom a laza figurát. Talán annak is köszönhető, hogy találtam a zsebemben Rashid füves cigijei közül egyet, most éppen azt szívom, hogy hanyag tudjak maradni. Nyilván Faye-nek nem adok, mert ő nem dohányzik, ráadásul ha megtudná, hogy most én sem vagyok túl határozott, biztosan kiakadni, számára én vagyok a mentőöv. De lássuk be, sosem jutottam egy lánnyal odáig, hogy a családjával találkozzam, most pedig az egy szem bátyja áldásáért megyünk a házasságunkhoz. Bassza meg, nem gondoltam én ezt át! Na nem a lánykérést, azzal minden rendben volt, de hogy mi lesz a tesókával, hát azt nagyon nem. Attól félek, hogy ha kiütöm azt az alakot, akkor én leszek a gonosz. Ha kiüttetem magam, Faye a bátyját fogja okolni. Nem létezik olyan megoldás, hogy csak leülünk sörözni, és pizzát rendelünk megünneplendő az eseményt? Nem, ez hiú ábrándnak tűnik. Eddig is szándékosan kerültem az ilyen családozós helyzeteket, de Faye elbeszéléséből Aaron egy igazi faszkalapnak tűnik. Aztán lehet, hogy Faye csak túlságosan szereti, és fél a megnyilvánulásaitól, én pedig magamban ezt még inkább erősítem.
- Oké, próbálok. Úgy lesz, ahogy te akarod. Aztarohadt.. úgy hangzott, mintha máris papucsférj lennék. Nem leszek az, csakazért se! – Vigyorgok rá, legalább már a gyűrűt megvettük, és annak rendje s módja szerint még egyszer letérdeltem, hogy legalább hivatalos is legyen. Túlságosan sok minden történt velünk, így nem éreztem, hogy erőltetettnek tűnne, hogy ha együtt választjuk ki az ékszert, és azzal kérem meg. Ám az határozottnak jól hangzik, hogy ennek az Aaronnakl is van valami bula az életében. Mondanám, hogy akkor megértheti, hogy ha a hugának is van valakije, de.. ez közel sem biztos. Várakozóan pattanok le a mociról, és segítem le róla a kis rézfejű menyasszonyt, hogy nyissa nekünk az ajtót. Vagy Aaron már az ajtóban vár minket? Még jó, hogy elnyomtam a füves cigit, hogy a találkozás utánra is maradjon pár slukk, az esélyek alapján szükségem lesz rá..

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 16 Dec. - 20:43

Aaron, Jamie & Faye

Tudom, azzal kellett volna kezdenünk, hogy haza megyünk, de miután késő este jelentünk meg a birtoknál fáradtan és csapzottan a sok történés miatt talán érthető, ha nem ez volt az első. Persze felhívtam Aaront azért telefonon és megígértem, hogy másnap az első dolgunk lesz, hogy elmegyünk hozzá, főleg mert eltűntem lényegében vagy három napra és nagyon aggódott értem. Érthető, ez fordítva se lett volna másképp, de persze ettől még nem aggódom kevésbé a miatt, ami majd következik, azaz hogy milyen lesz neki bemutatni Jamiet és persze az, hogy azt is elmondjam neki, megkérte a kezemet. Bár gyűrűm az még nincs, de érthető módon egy olyan zavaros jövőben... nem ez volt az elsődleges és ettől még maga a gesztus csodás volt és remek érzés is egyben, nem érdekel, hogy nem volt mellette ilyen apróság, mint egy gyűrű.
- Tudod azért... tényleg aggódom és próbálj nyugodt maradni, ha ő esetleg kiakad. Aaron rendes testvér, csak vannak dolgai és kissé hirtelen haragú is tud lenni időnként, de azért nem vészes és kezelhető is. Az a lány... Leah is hatott rá, de persze most sok minden történt és a telefonban is hallottam, hogy mennyire aggódott és... - elharapom a mondatot, mert lassan kénytelenek leszünk megközelíteni az ajtót, bármennyire is félelmetes lehetőségnek tűnik a dolog, még is furcsán jön ki, ha itt állunk a motor mellette és várunk a... csodára igaz? Szóval nincs mit tenni, megfogom Jamie kezét. Elég korán van még, de úgy tettem, ahogyan kérte, reggeli és a felkelés után irány a nyaraló, mert ez van elég közel a birtokhoz, amit Aaron nem igazán kedvel, hogy csak úgy betegye oda a lábát és még sem találkozhattunk valami kávézóban, az azért elég fura lenne nem igaz? Úgyhogy most csak ez van, nekem pedig erőt kell venni magamon, hogy ne izzadjon annyira a tenyerem. Nem lesz baj, elmesélem neki, hogy mi történt aztán... ő majd szépen megérti az egészet és a végén gratulál, iszunk egy kis pezsgőt, vagy valamit és kész... igaz?

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra otthon

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 9 Szept. - 22:20

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Vas. 31 Aug. - 16:15

Aaron & Faye

- Mindent meg lehet oldani Faye, ha igazán akarjuk. Mint látod, én is lemotorozom Leah-hoz, ha akarok. Mert meg akarom jobban ismerni, és ha erre csak így van lehetőségem, hát így - vonom meg a vállam, elengedve a fülem mellett az ottalvás dolgát. Persze, aludhat ott a kölyök, ha arra szeretne ébredni az éjszaka közepén, hogy a bordái közé térdelve magyarázom el neki, mennyire nem jó ötlet a húgomnak csapni a szelet.
- Túl naívan állsz a világhoz és túl sok jót feltételezel róla. Pont ezért kell, hogy segítselek és óvjalak - szúrom szavai végére. Még hogy csak a jót látni az emberekben? Az emberek többsége, nagy többsége önző és csak a saját érdekeit tartja szem előtt. És ez alól nincs kivétel, csak van, aki képes jobban uralkodni az ingeren.
A "célunkkal" kapcsolatos szomorú következtetésére nem is reagálok, mintha meg se hallottam volna. Mert ebbe kár belebocsájtkoznunk, főképp most. Olyan mindegy számomra, hogy jóvá tehetem-e a világot, főképp mert tudom, hogy nem. A világ rossz, hisz emberek irányítják. Az én célom, hogy engem ne taposhassanak el, ne gyűrhessenek maguk alá. Hisz mutánsnak születtem, még ha passzív képességgel is.
- Feküdj le, hosszú volt ez a nap. A lábad póckold fel egy párnával, hogy könnyebben gyógyulhasson. Aztán majd holnap leveszem róla a kötést és borogatjuk, hogy lemenjen a duzzanat. Mert este vélhetően kicsit bedagad majd - magyarázom, miközben lassan feláll. Ha szükséges, hát segítek neki, bár azt hiszem, most inkább a maga ura akar lenni. Legalább ebben a piciny döntésben.
- Jó éjt Faye. És tudod, hogy szeretlek - nyomok egy testvéri puszit a homlokára, majd útjára engedem...

//szintén köszönöm, újabb jó kör volt Smile

//

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 29 Aug. - 13:48

Aaron & Faye

Hát persze, hogy jó lenne átlagosnak lenni, ha nem kéne mások elől titkolni, hogy ki vagyok, ha egyszerűen csak élhetnék nyugodtan és békésen. Igenis jó lenne, hiába tudom, hogy nem igazán van lehetőség rá soha az életben, de attól még a kósza remény megmaradhat bennem talán.
- De ez nem... nem ellentét Aaron. New Yorkban lakom, ő meg itt, messze van és mégis hogyan találkozhatnánk akkor? Több hetente, havonta? És ha eljönne New Yorkba, akkor alhatna nálunk? Vagy... vagy hogyan? - tudom, hogy igaza van, ez még nem alakult ki, de nem is tudom, hogy kialakulhat-e bármi is, ha nem adok neki lehetőséget, és így nem tudom, hogyan lehetne? Az rémes, ha csak nyáron találkozunk párszor, megkedvelem, aztán pedig mindenki megy majd a dolgára, mert a távolság szétválasztana minket.
- De nem feltételezhetem eleve azt, hogy valaki rossz, én... inkább gondolom, hogy igenis jó. - vágom rá, szinte azonnal. Tudom, hogy nem mindenki jó, de szeretném hinni, hogy azért a többség igen, hogy nem akarná mindenki a véremet venni, mert akkor még az utcára se mernék kimenni egy idő után. Az már végképp nem lep meg, hogy szinte felháborodik a felvetésemen. Az észérvei viszont mindig mindig most is teljességgel logikusak, nem is tudok mit mondani rá, csak lehorgasztom a fejem, amíg le nem ül mellém és meg nem simítja az arcom.
- Csak néha... mégis csak utálom ezt az egészet. Minden megbonyolítja az életet Aaron, és attól félek, hogy ez mindig így lesz, akármennyire is akarunk, nem tudom, hogy hozhatnák létre egy jobb világot. - ott a vérem, de mi garantálja, hogy az emberek akarnak mutánssá válni, mint mi és nem inkább az mellett döntenek, hogy levadásszanak minket, hogy ne legyünk rájuk veszélyesek? Ennek van nagyobb esélye, bárhány kísérlet és bármennyi munka is az, amit már belefektetett.
Végül csak csendben sóhajtok egyet, és hirtelen késztetéstől vezérelve hajolok kicsit közelebb, hogy röviden megöleljem, csak aztán állok fel. - Talán tényleg jobb aludni rá egyet. - halvány mosollyal próbálom álcázni a valódi érzéseimet, de persze nem nagyon megy. Szomorú vagyok és tanácstalan, mert szeretném ezt a sulit, szeretnék Logannel lenni, de tudom, hogy közben nagyon kicsi az esély rá, hogy ez az egész működhessen, hogy ne legyen belőle végül baj. Egy utolsó pillantás után, aztán el is tűnök a szobámban. Én már úgy is tudom, hogy miről... kiről fogok ma álmodni, hiába a sok gond, ami felvetült.

//Köszönöm a játékot bátyus, szuper volt! ^^//

Tárgy: Re: Adler nyaraló Csüt. 28 Aug. - 11:43

Aaron & Faye

Kicsit sajnálom talán Faye-t. Annyira akarja, hogy ő is olyan legyen, mint bárki más, hogy az élete csak a megszokott fordulatokat tartalmazza. De ez ellen nem tudunk tenni, a sorsunk, az életünk, a képességünk nem mi választjuk. Legfeljebb megpróbálhatjuk egy idő után alakítani, több-kevesebb sikerrel.
- Többet vele lenni... Hisz az előbb azt mondtad, még csak most találkoztatok másodjára. Érzed az ellentéteket, Faye? -kérdezek vissza, inkább amolyan rávilágítósan, mintsem feddőn. Csak hogy maga is észrevegye, mennyire ellentétes érveket hoz fel, egyikkel üti a másikat. Az előbb még azzal védekezett, azért nem mesélt róla, mert egy véletlen, folytatás nélkül találkozásnak tűnt a dolog. Most meg miatta akar iskolát, lakhelyet váltani?
Figyelem, ahogy megpróbál hadakozni érveim ellen. Szinte látom, miképp viaskodik benne a tény, a megszokás, hogy nekem van igazam, és a vágy, hogy találjon valami ellenérvet, megvétózva az enyém, csak hogy apillanatnyi fellángolt érzelem szabad utat kaphasson.
- Nincs olyan Faye, hogy egy ember csak jó. Mindenkiben ott a rossz oldal, ettől vagyunk emberek. És nem tudhatod, a te képességed milyen reakciót vált ki másokból - magyarázom a saját szavaim. Igen, mindenkiben ott a rossz jellem is, és akárhogy ügyelnek is ott a tanárok vagy mik, nem hiszem el, hogy mindenki szépen, boldogan, vígan él. Főképp ha mutáns. Kizárt és képtelenség. Már csak az alap faji és viselkedéstani kísérleteket figyelembe véve.
- Megbolondultál? - hörrenek fel képtelen kérésére. Még hogy őt "normálissá" tenni? Eldobva ezt az értékes kincset?
- Kincsem, ez a vér benned kering,a tied. Te minden tekintetben immunis vagy rá, hisz ha nem így lenne, ki se alakulhatott ovlna a képességet. Keverjem bármilyen anyaggal, a te tested akkor se reagálná le úgy, mint az átlag - ingatom a fejem, leülve mellé, kedveskedőn simítva végig az arcát.
- És ha tudnám se tenném meg. Mert az már nem te lennél, és előbb-utóbb magad is rájönnél, hogy elvettem belőled egy darabot. Még ha nehezen találod is meg az utad, te így vagy önmagad, Faye. Lehetsz így is normális, csak el kell fogadnod, csak óvatosabbnak kell lenned. És ne érezd, hogy ez a nehézség csak téged sújt. Gondolj bele, miképp érezhetnek azok a mutánsok, akiknek a képessége látványos? Nem tudja rejtegetni? Mindannyiunknak meg vannak a maga nehézségei és a tény, hogy óvatosabbnak kell lennünk, nehogy lebukjunk. Mert még az emberek nem tudnának elfogadni minket ilyennek - sóhajtok fel már-már szomorúan. Igazság szerint én nagy ívben tojok az emberiség világfájdalmára és kínjaira. De tudom, Faye ennél jóval lelkiismeretesebb.
- Hagyjuk most csillapodni ezt a témát, jó? Én is dühösebben kezdtem a dolgot, mint kellett volna, téged is sokkal inkább elragadnak a pillanatnyi érzelmeid és az újdonság ereje. Aludjunk rá néhányat, aztán majd újra megbeszéljük, jó? - vetem fel hirtelen ötletként. Érzem, hogy ez most roppant kényes téma, és nagyon ügyesen kell forgatni a lapjaim, hogy az én javamra osztódjanak.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Hétf. 25 Aug. - 12:47

Aaron & Faye

Úgy néz ki, hogy ez nagyon nem az én napom, legalábbis az elmúlt jó néhány perc alapján, vagy amióta Aaron hazaért. Nem tudom, hogy mit kéne kezdenem a helyzettel, hogyan hozhatnék belőle ki bármi jót, mert egyelőre láthatóan semmit sem sikerül rendesen intéznem, esélytelennek tűnik. Folyton olyasmit mondok, amit rosszul esik neki, pedig igazán nem szándékos, csak... oh, komolyan, nem kéne megszólalnom.
- Én nem úgy értettem, te is tudod. Nem tartalak szörnyetegnek, tudom, hogy ez fontos mások miatt, hogy jót teszünk vele, csak ő... őt jó lenne kihagyni belőle. - újra egészen elvékonyodik a hangom, de sikerül annyira tartani magam, hogy végül ne legyen megint sírás belőle. Sehogy se megy, nem tudom neki úgy elmondani, amit gondolok, érzek, hogy abból ne jöjjön ki rosszul, vagy inkább én, vagy mindketten, édes mindegy. Pedig tényleg csak nem akarom belekeverni Logant, még csak jól sejti nem is beszéltem neki arról, hogy mire képes a vérem.
- Nem tudom, ott nem kéne titkolóznom. - már amikor kimondom, akkor is tudom, hogy ez nem igaz. Nem kéne mindenben titkolóznom, ezért is rázom meg végül a fejem, mert rájövök, hogy nem jól fogalmaztam. Akkor sem mondhatnék el mindenkinek mindent, nem lehet, nem szabad, de még mindig többet lehetne, mint a mostani suliban, szimpla emberek között. Próbálom az ötleteimet felvetni neki, hogy halasztok kicsit, vagy hogy sulit váltok, de nem lep meg, hogy mindenre megkapom a kategorikusnak tűnő nemet. Lebiggyed kicsit a szám, amikor apáékat említi. De... de azt akarnák, hogy nekem jó legyen nem? És ha én oda vágyom, akkor is nemet mondanának?
- De ez olyan nagy bűn, hogy szeretnék oda járni, hogy szeretnék... többet vele lenni? New York olyan messze van! - halkan beszélek, nem dac ez most, csak próbálom elmagyaráznia az érveimet, amik egyre inkább halnak el, ahogy ő beszélni kezd. Lehorgasztom lassan a fejem, ahogy bólintok. Nem mondtam el Logannek, hogy más vagyok, nem mondtam el neki a mások képességemet, nem beszéltem neki a kutatásról sem, amit a bátyám folytat, mert bonyolult és még alig ismerem és nem biztos, hogy megértené.
- Nem, de ez nem jelenti, hogy sose mondanám el, csak nem ezzel kezdtem. - de el tudnám neki magyarázni igaz? Majd idővel, hogy ő is értse, hiszen nekem is az elején még volt, ami furán vette ki magát, de már szó sincs róla, már tudom, hogy amit teszünk, azt a jóért tesszük.
- Az egy... egy jó hely, Logan azt mondta, hogy nem bántanának, nem rossz emberek vannak ott. - nem hiszem, hogy ebből bajom lenne ott, vagy ez túlságosan naiv elképzelés a részemről? Abba bele sem gondolok, hogy mi van, ha csak arra jönnek rá, hogy Aaron mit tesz, ha a részletek nélkül valaki egyből rosszra gondolna és ezzel neki ártanék.
- Én nem... nem tudom. - bizonytalanodom el, ahogy csendben hallgatom és ahogy felvázolja a lehetőségeket. Tudom, hogy mondta már sokszor, hogy óvatosnak kell lennem, hogy bajba kerülhetek azért, amire képes vagyok, de ezt így hallani még rosszabb és hogy ez mindentől elszakít. - És ha én nem akarom ezt Aaron? Tőlem nem tudod elvenni? Én... én csak szeretnék normális életet, úgy élni, mint mások. Miért nem lehet? - elcsuklik a hangom, és csak a kezemet nézem, amit az ölemben magam előtt tördelek. Szeretnék valami többet, nem folyton aggódni a miatt amire képes vagyok, olyan nagy bűn ez? Tényleg csak egyszerűen jó lenne átlagosnak lenni, elmenni randizni a nélkül, hogy felmerülne, hogy baj lehet belőle, hogy aggódnom kéne a következmények miatt.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Vas. 24 Aug. - 15:45

Aaron & Faye

Talán most először mutatok némi érdeklődést a srác iránt, talán most először valóban érdekel is. Különleges gyorsaság.. Hm.. nem olyan extra kirívó képesség, ami annyira felkeltené a "tudós-énem"? Faye szavai mégis feldühítenek, talán pont ezért.
- Remek... Először hazudsz nekem, mert úgy tűnik, szerinted én nem érteném meg, mi zajlik benned.. Most meg majdnem szörnynek kiáltasz ki, akinek semmi máson nem jár az agya. Remek.. Ezek után én leszek Dr. Jekyll vagy Mr. Hyde? - csattanok fel komoran. Még végig se gondoltam, még igazán fel sem merült bennem, hogy kellene a kölyök vére, Faye már is védi. Hát szép, ide jutunk, ha másokkal barátkozik. Kell ez nekem?
És kedvetlenségem csak fokozza a felmerülő téma. Egyre inkább körvonalazódik bennem a gondolat, minek eddig nem engedtem utat. Faye elvágyik, olyanok közé, mint mi. De ezt nem engedhetem, több okbóls em ereszthetem ki a karmaim közül. Mindkettőnkre nézve veszélyes lenne.
- Mi érdekes lehet egy iskolában? - kérdem félig komolyan, félig tréfálkozva. Egyik suli olyan, mint a másik, teljesen mindegy, kik járnak oda. A falak falak, a termek termek. Persze azért én is tudom, hogy ez nem egészen így van. Egy suli, ahol mutánsok tömörülnek biztos egészen más, már csak a képességek miatt is.
- Halasztani? Nem Faye. Mit szólna hozzá apa és anya? - rázom a fejem határozottan. Majd ha leérettségizett, ha elvégzett egy egyetemet, utána talán, mielőtt munkába állna. Addigra összeszedem magunkat annyira, hogy egy évig csak utazhassunk, felfedezhessük a világot. De hogy kihagyjon egy évet? Az kizárt...
- Iskolát váltani? Ráadásul pont egy mutánsokkal telire? Nem - tiltakozom határozottan. Nem kiabálok, nem fenyegetek, nem. Csak kijelentek. Egyenlőre.
- A fejemet merném tenni rá, hogy ebbe igazán bele sem gondoltál még. Csak a hirtelen fellángolás mondatja veled. És ezek hozzák a legrosszabb döntéseket. Vonz az, hogy olyanok között lehetsz, mint mi. Hogy ott van ő is - teszem még hozzá, és bár legszívesebben köpném a szavakat, visszafogom magam. Hisz most ebbena pillanatban ha parancsolok, azzal csak dacot szülök. Tudom, én is voltam ennyi idős.
- Nem mondtad el neki, mire vagy képes. Csak azt, hogy megérzed a mutánsokat.
Kijelentek, nem kérdezek. Tudom, hogy Logan is tudja, hogy Faye más. De Legfeljebb az egyik oldalt, azt, melyet bátrabban fed fel.
- Belegondoltál mi lesz, ha rájönnek? Ha megtudják, mire képes a véred? - kérdem keserűen, mintha a gondolat is fájna, mi minden történhetne vele.
- Egy részük majd szét akar szedni a véredért. Hogy másabb, hogy több képességük leygen. Mert esetleg mohók, vagy csakpassízv képességgel rendelkeznek és többbre vágynak, olyanra, amit másoktól irigyelnek.
Igen, ezt az érzést nagyon is jól át tudom érezni, meg tudom érteni. Csak hogy én más vagyok, én tekintettel vagyok rá is, nem használnám úgy, hogy az számára káros legyen. De a mohóság elveheti mások eszét.
- Vagy éppen hogy ellenséget látnának benned. Mert a véred képes elvenni tőlük azt, amitől mások, amitől többek, mint az egyszerű emberek. Végiggondoltad te ezt?

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 22 Aug. - 15:42

Aaron & Faye

Az aprócska mondatkezdeményre, arra a "de"-re csak felpillantok rá, de végül nem fejezi be. Én tényleg nem értem, hogy miért olyan rémes, hogy tetszik egy srác, hogy jól éreztem magam, hogy segített lekászálódni a helyről, ahol nélküle fent ragadtam volna. Miért kell ennyire undoknak lennie velem? Én igazán nem akartam ezzel rosszat, csak... csak szeretnék egy kicsit kilépni a világba, ez olyan rossz? Nem fogom ezzel elhagyni őt, eszem ágában sincs. A bátyám, az egyetlen élő rokonom, fontos nekem, Logan nem állna közénk, nem is akarna, ebben biztos vagyok, miért is tenné? Egyszerűen csak egy kedves fiú, akivel jól érzem magam és nem olyan nagy bűn, ha erre vágyom is és jó egy kicsit tényleg tininek lenni. A legtöbb barátnőmnek már volt valakije, olyan is akad, akinek többek is, és én legyek az egyetlen, aki lassan tizennyolc leszek ég még csak pasim se volt soha? És ez nem azt jelenti, hogy gyorsan ágyba akarok bújni valakivel meggondolatlanul, dehogy! Csak fiatalnak lenni, ami vagyok is és ezt kiélvezni, szórakozni kicsit, csókolózni a naplementében és... tudom is én, ilyen általános dolgokat, amiktől az ember jól érzi magát.
Aztán persze a suli miatt már jön is a kérdés, hogy mire képes Logan és én egy kicsit azt hiszem hátrahőkölök. Nem szándékosan, csak kissé kényelmetlen a helyzet azt hiszem. - Ő... elég gyors, de őt nem fogod... ugye? Már volt jó néhány kísérlet és sokaknak használtad a vérét és őt... őt nem szeretném. Még nem jöttél rá a megoldásokra? - tudom, hogy szólt volna, ha így lenne, de attól még nem akarom, hogy Logannek bármi rossz legyen. Talán ha kérném, akkor segítene magától is nem? Csak el kell magyarázni neki, hogy miről is van szó és megértené, ahogyan én is értem, hogy mi a cél. Egy jobb világ, egy szebb jövő, ennyire egyszerű.
- Csak szívesen megnézném, hiszen olyanoknak épült, mint mi. Biztos érdekes hely lehet és én még... amúgy sem tudom, hol tanulnék tovább, esetleg a főiskola előtt halaszthatnék egy évet, vagy a suli utolsó évét járhatnám ki... ott is. - félve pillantok rá, mert kétlem hogy értékelni fogja az ötletet, hogy ne New Yorkban lakjam vele. Na igen ez talán így ebben a formában pont ellentétes azzal, hogy arról volt szó, nem fogom elhagyni, de nem is akarom. Ez csak egy iskola és gyakran utazhatok hozzá haza, de közben egy kicsit lehetek önálló és megismerhetek új embereket, olyanokat, akik előtt nem kell titkolnom azt, hogy ki és mi vagyok. Olyan jó lenne! Hiányoznának a barátaim, hát persze, de előttük sosem nyílhatok meg igazán, az életem egy részét mindig titkolni kell, mert nem tudnának vele mit kezdeni, ez sajnos tény.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Csüt. 21 Aug. - 10:08

Aaron & Faye

- De... - csak egy apró, alig hallható közbeszólás, amit láthatóan nem is akarok tovébb boncolgatni. Ha Faye nyit mások felé, akkor talán felnyitják a szemét, vagy maga is rájön, hisz nem buta lány, hogy meg tudja hozni a saját döntéseit, nincs hozzájuk rám szüksége. Márpedig akkor elveszítem. Talán még abban is kételkedni kezd, jogosan teszem-e azt a vérével, amit. Már amennyiről ő tud. És ez mind-mind azt segítené elő, hogy elveszítsem. Minden tekintetben.
És ahogy csillapodik, úgy terelődik a téma arra a bizonyos iskolára. Néhány éves, hát nem csoda, hogy nem hallottam róla. Apámék utolsó éveiben én többnyire a kampuszon lógtam inkább, mintsem velük, az elmúlt egy év pedig.. nos sok minden más került előtérbe, mintsem az iskolák. A további információk viszont folyamatos sokk-ként érnek. Egy iskola a magunkfajtáknak? Tehát mutánsoknak? Ki csinál ilyet és miért? És ezek szerint ez a kölyök is az... Nem elég, hogy befurakszik az életünkbe, kezdeti éket ver közém és Faye közé, de még mutáns is.
- Mire képes? - firtatom első sorba, hisz a dolog új távlatok, új lehetőségeket kínál. Amíg nem telepata nincs nagyobb gond. Persze a lebzselést továbbra sem értékelem, de így talán más megvilágításba tudom helyezni a dolgokat magam előtt is.
- Miért akarsz te abba az iskolába menni? Nem látsz eleget iskolát év közben? Amúgy is szünet van - nevetek rá, hisz elsőre meg sem fordul a fejembe, hogy az iskolaváltáson gondolkodik. Vagy talán csak nem engedem, hogy előtörjenek ezek a gondolatok.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szer. 20 Aug. - 16:46

Aaron & Faye

Sejtem én, hogy akármennyire próbálom neki elmagyarázni, hogy Logan nem rossz ember, nem fogja egy könnyen bevenni a gyomra, de nekem az nem jó, ha soha senkit nem engedek magamhoz közel. Szeretnék, mert... mert jól éreztem magam vele, mert jól esett az a csók és mert igenis kellemes volt ez a nap épp addig a pillanatig, hogy megláttam Aaront. A legrosszabb az egészben, hogy azt hiszem akkor sem lett volna nagyon más a reakciója, ha én magam mondok el neki mindent és nem pedig ő lát meg minket, mert abban már szinte teljesen biztos vagyok, hogy ez pontosan így történt. Azért is volt annyira morcos, amikor megjött, mert nagyon nem tetszett neki, hogy egy számára vadidegent beengedtem a házba, bekötözte a lábam és még meg is csókolt, én pedig még viszonoztam is. De akkor is jó volt.
- De ettől még nem veszítesz el, ő csak egy srác, nem egy... közveszélyes gyilkos, vagy tudom is én. - sóhajtva rázom meg a fejem. Logan nem olyan, tőle nem kell féltenie, és azt hiszem minden kamasz életének velejárója az is, hogy időnként csalódjon. Jó eséllyel velem is megtörténik majd, jó eséllyel nekem is lesznek még nehéz időszakaim, ez elől nem tud minden áron megvédeni, de nem is kerülhetek el miatta mindent. Még csak az sem biztos, hogy Logan fog megbántani, hiszen nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de nem is akarok magamtól minden lehetőséget távol tartani csak a félsz miatt, mert akkor a jó dolgoknak sem adok esélyt. A reakciója már végképp egyértelművé teszi, hogy látott minket, sejtettem, hogy ezért van annyira kiakadva, de... akkor sem akarok mindentől és mindenkitől távol maradni.
A zsepit elveszem, lassan sikerül megnyugodni, bár tény, hogy sokkal nem érzem magam jobban, de talán idővel majd változik ez, egy kicsit ő is megnyugszik, meg egy kicsit én is és akkor már könnyebb lesz, de a neheze még hátra van. Nem hiszem, hogy pár nap múlva egyszerűbb lenne felhozni a suli kérdést, szóval...
- Pár éves azt hiszem és... nem kifejezetten sokat beszélnek róla, mivel olyanoknak van fenntartva, mint amilyenek mi is vagyunk. - óvatosan bököm ki a lényeget, mert ez... hát eléggé kényes pont, tisztában vagyok vele. Ezzel azt is a tudtára adom, hogy Logan is olyan, mint mi és egyértelmű, hogy az az iskola érdekel engem, aminek megint csak lehet, hogy nem fog örülni. Ott vannak a New York-i sulik, de... de még amúgy se tudom, hogy mit kezdjek az életemmel és itt lenne időm rájönni, arról nem is beszélve, hogy közelebb lehetnék egy általam kedvelt személyhez, bár ez jó eséllyel a bátyám számára nem pont pozitív érv.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 19 Aug. - 18:05

Aaron & Faye

Akárhogy dícséri, valahogy nem jutok el arra a szintre, hogy kedveljem a srácot. Még az enyhülés is messzire elkerül. De tovább nem fojtogatom a haragommal és a látszólagos megbántottságommal. Azt hiszem, elsőre enyni bőven elég neki, hisz ez az első eset, hogy ekképp "összekapunk", és már épp eléggé a lelkére vette. Talán elég, hogy megjegyezze, és többé efféle ne jusson az eszébe.
- Nem igazán haragszom Faye, csak nagyon rosszul esett. Tudom, hogy olykor talán kissé szigorú vagyok, vagy inkább túlontúl óvlak, de megértheted, hogy nekem már csak te vagy - sóhajtok fel, látszólag nehézkesen vallva érzelmeim. Mert hát egy férfi legyen férfias. Ugyanakkor kellenek ezek az apró mézescseppek, hogy megnyugtassák, csillapítsák őt, ugyanakkor még mélyebbre nyomva abba a bizonyos fullasztó engedelmességbe.
A csók hallatán csak a szám húzom el, nem förmedek, nem csodálkozom. Talán ennyiből le is szűrheti, nem újdonság, amit mond, talán többet láttam, mint remélte. És talán így már könnyebben fűzi össze az eseményeket, morcos arcom és viselkedésem.
Érkeznek viszont új információk, miközben besegítve neki egyik kezemmel törlöm le könnyáztatta arcát, másikkal továbbra is vigasztalón simogatva hátát, majd az asztal felé nyújtózkodva egy zsebkendőt veszek el az ott pihenő tartóból és nyújtom felé. Annyira azért már nem pici, hogy még az orrát is én törölgessem. Meg hát erre nem is vágyom.
- Milyen suli? A város mellett? - kérdem meglepetten. Ha régebbi intézményről lenne szó biztos hallottunk volna róla, elég sokat nyaraltunk itt a családdal. De lehet még újkeletű, vagy abszolút alapítványi és pont ezért zártkörű.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 15 Aug. - 21:44

Aaron & Faye

- Én... én csak nem tudtam, hogy mi legyen. Ahogy ott álltál az ajtóban és... és tudod... - nem tudom, hogy tudja-e, de akkor is azért elég csúnyán nézett, olyan nem épp kedvesen, amire az ember könnyedén megnyílik. Ha új toppant volna be, hogy jó kedélyűen köszön, és én még nem vagyok a történtek hatása alatt, akkor talán jobban tudtam volna kezelni, de így... totál esélytelennek tűnt a helyzet, fogalmam sem volt egyszerűen, hogy mit tegyek, vagy mondjak, miután sejtettem, hogy ő látta, vagy legalábbis egy részét. Megijesztett vele, nem tehetek róla.
- Tudom, hogy nem így kellett volna, tényleg sajnálom! - látszik is rajtam, kezdek a szavai alatt végképp összetörni, és nem tudom, hogy még ezen kívül mit mondhatnék. Intézhettem volna jobban, máshogy, de nem ment, akármennyire is akartam volna, túlságosan hirtelen láttam meg és nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet. Ha csak simán elé állok, hogy egy srác volt itt... vajon jobb lett volna?
- Az vagyok Aaron, tényleg. Tudod, hogy én nem szoktam... fiúzni, de Logan tényleg rendes srác. Segített hazajönni és nem tett semmi kellemetlent, igazán. - egy csók az nem kellemetlen, sőt... mesés volt, de most nagyon nem erre kéne elkalandoznom. Majd talán este, ha már túl vagyok rajta, ha majd a plafont nézem az ágyamban és ha közben nem sírás lesz a vége, hogy nem enged el megnézni azt a sulit, szóval ez még azért nagyban kérdéses. Az újabb szavakra viszont már eltörik a mécses, eddig bírtam. Tényleg nem akartam bántani és végképp nem akartam, hogy csalódjon bennem, hiszen fontos nekem, csak mi maradtunk egymásnak, nem akarom, hogy úgy érezze direkt ártottam neki. Jól sejti, ahogy átölel és csitítva simogatja a hátam a bűntudat miatt csak még jobban megerednek a könnyeim, csak még inkább nem tudom kontrollálni magam, visszafogni. A szipogás a talán feloldozása miatt erőteljesebb sírásba megy át, ahogy átölelem a derekát, hogy odabújjak, hogy a vállába fúrhassam a fejem.
- Úgy sajnálom! - csak szipogva bólogatok, amikor befejezi a mondatomat, ahogy kicsit hátrébb húzódom, törölgetem a szemem és próbálok értelmes szavakat keresni. Nem nagyon megy annyi szent, nem marad abba egy könnyen a sírás, túlságosan rosszul érzem magam a miatt, ami történt.
- Megígérem... nem hazudok... csak... ne haragudj rám. - újra és újra elcsuklik a hangom, pedig igazán igyekszem végre megnyugodni és összeszedni magam, nagyon nagyon küzdök, hogy képes legyek rá végre. Mégis hosszú pillanatokba telik, mire végre erőt veszek magamon. - Kedvelem őt Aaron, Logant. Megcsókolt és... és olyan jó volt, és... és én szeretném megnézni azt az iskolát, ahová jár. Nincs messze innen, a város mellett. Annyira... annyira szeretném! - kész, ez van, akkor őszintén, essünk túl rajta, ennél már sokkal rosszabb a mai helyzet úgysem lehet azt hiszem. A tekintetem persze finoman szólva is könyörgő, látszik, hogy tényleg nem sok minden van, amire most jobban vágyom.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 15 Aug. - 17:09

Aaron & Faye

Csak aprót biccentek szavaira elsőként, látszólag csillapodva már. Persze, az józan ésszel érthető, hogy nem számol be mindenkiről, akinek véletlen nekiment az utcán. Bár nem bánnám, ha ekkora kontrollom lenne felette, de józan ésszel tudom, hol a határ.
- Esetleg megemlíthetted volna, amikor megláttál, nem a szemembe hazudva. Szerinted utána hogy jött volna ki, ha este még is előállsz az igazsággal? - vonom fel a szemöldököm. Most épp nem dorgálok, legalább is nem abban az értelemben, inkább csak rávilágítok a terve hibáira. Mert azok elég szembetűnők, és erre neki is rá kellett volna jönnie.
- Nem félni kell Faye, csak elővigyázatosnak és óvatosnak lenni - javítom ki egy fokkal enyhültebben. Igen, tudom, itt a csapda, hisz ha nem mer, akkor valóban a boldogság is elkerülheti. Már ha a szerelemnek nevezett sejtreakciót érzelemnek nevezhetjük.
- Én csak segíteni akarok neked, de ha hazudozol, akkor nem tudok - szúrok vissza újra, hisz nem lehet azonnal engedni, hagyni kell, hogy megjárja a maga kis poklát, hogy efféle léhaság még egyszer eszébe se jusson.
Akadozó szavaira legszívesebben elmosolyodnék, hisz annyira ismerem már az embereket, azt a léleknek nevezett önkéntelen mozgatórugókat hogy tudjam, itt a határ, innen engedni lehet a szigoron.
- Ugyan már kincsem - sóhajtok fel, mintha csak engem is bántana a szomorúsága és lépek is oda hozzá, melléülve karolom át, akárha nem is a bátyja, hanem az anyja vagy a nővére lennék. Hátát simogatom, susogó hangokkal csitítgatom, noha tudom, sokszor ez még inkább csak sírásra készteti a nőket.
- Csak hirtelen nem tudtad, mit csinálj - egészítem ki szavait, még egy apró puszit is nyomok a vörös búbjára.
- Ne hazudj nekem többet Faye, mert a hazugság mindig kiderül és kettőnknek össze kell tartania, nem megrendíteni ezt a kapcsot. Én próbálok engedni, próbálom elnyomni a féltésem, hisz otthon is engedtem a medencés bulit, itt is beszéltük a partyt. Bár úgy látom, az most néhány hétre eltolódik - jegyzem meg szinte sajnálkozva. Ilyen lábbal Faye egy ideig még a házból se nagyon mozdulhatna kis, és bár a buli helyben lenni, elég kényelmetlen volna, ha szegény csak itt ücsörögne a kanapén vagy a szobájában. Na nem, az a lehetőség fel sem merülhet, hisz nem állhatok őrt az ajtaja előtt, én is élvezni akarom a bulit.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szer. 13 Aug. - 16:20

Aaron & Faye

Oh, hát az túlzás, hogy olyan nagy barátság lenne, inkább csak ismeretségnek mondanám. Találkoztam már Logannel, de nem szoktam én mindenkiről részletesen beszámolni, meg ugye ott van az a tény is, hogy meg volt rá az esély, hogy soha az életben nem látom majd többet és egyébként is tudom, hogy milyen véleménnyel van a srácokról, szóval... Oké említhettem volna, de tényleg teljesen véletlenül futottunk össze és North Salem lehet, hogy nem olyan nagy város, de azért még itt is bőven el lehet kerülni hosszú ideig a másikat.
- Ne... nem erről van szó, csak nem volt ez olyan nagy dolog, csak egyszer futottam vele össze, alig beszéltünk és nem is volt biztos, hogy bármikor találkozunk még, ezért nem volt értelme említeni. - nem szoktam én mindenkit említeni, akivel csak összefutok, főleg ha tényleg van rá esély, hogy az életben nem botlom belé többet, bár persze ettől még kellően rosszul érzem magam az egész miatt, ez pedig látszik is rajtam.
- Én nem akartam Aaron, csak összezavarodtam hirtelen és hidd el ma mondtam volna neked este, ha nem így toppansz be. Csak ez... - a célt azt elérte, fészkelődöm és már az is nehezemre esik, hogy megüljek egy helyben, annyira rág ez az egész, hogy el se tudom mondani. Nem akartam őt megbántani és most úgy fest, hogy nagyon is sikerült, arról már nem is beszélve, hogy ezek után hogy mutassam be neki Logant, vagy hogy kérdezzem meg a sulit?
- Tudom, de ő tényleg nem olyan, és nem félhetek mindig mindenkitől, mert akkor a boldogság is ugyanúgy elkerül nem? - tényleg megértem, amit mond, de én igenis szeretnék egy kicsit többet, mégis csak lassan már felnőtt leszek, vagy valami hasonló. Szeretnék olyasmiket is megtapasztalni, amit a velem egy korúak már megtettek és Logan tényleg egy kedves srác, nem... nem bántana szándékosan, ő nem olyan kihasználós típus, tényleg nem. Az újabb szavaira már komolyan közel állok hozzá, hogy eltörjön a mécses, de most először még csak a szám remeg meg egy kicsit.
- Én... én tényleg sajnálom. Szükségem van rád, hiszen a bátyám vagy és csak mi maradtunk egymásnak. Ne... haragudj, kérlek! Mit tegyek, hogy jobb legyen? Nem... nem akartalak bántani ezzel, csak... csak... - már valahol a közepe táján is elakadok párszor, de az utolsó szavaknál már elcsuklik a hangom és eltörik a mécses és megerednek a könnyeim. Én tényleg nem akartam, hogy ez legyen, hogy így megbántsam őt, csak nem volt annyira fontos és most ahogy beállított képtelen voltam csak úgy kimondani, hogy itt volt Logan és azt hiszem azzal is tisztában voltam, hogy látott minket, ami csak még inkább megzavart.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szer. 13 Aug. - 10:26

Aaron & Faye

Egy szóval sem szakítom félbe, amíg lassan, dadogva kiadja magából a dolgokat. Mert számítottam rá, hogy néhány dorgáló szó után megered a nyelve és mondhatni még azt is elárulja, amit nem is akart, csak hogy a kedvembe járjon. Mert már ő is érzi, nem volt jó, amit tett, legalább is nem abban a formában, ahogy tette.
Viszont az érkező információk nem dobnak éppen fel. Ezek szerint ezt a srácot már isemri, tehát enm elsőként hazudott nekem. Oké, az, hogy nem számol be minden percéről még elfogadható. De ezek szerint az új barátságokról sem, és ez már sokkal zavaróbb.
- Nem tudtad, hogy vezesd fel.. nem tudtad, hogy reagálok majd. Hát szörny vagyok én, Faye? - pattanok fel megbántottsággal vegyes düh kíséretében. Persze csak színjáték az egész, csak a helyzet várja el, és pont ezért óvatosan bánok az érzelmekkel. Csak érzékletesen, hogy ő is átérezze a helyzetet.
- Szerinted ez jobb? Hogy hazudozáson kell kapjalak? Azt hiszed, így sikerül szebb fénybe helyezned azt a srácot, mintha már az első alkalommal mesélsz róla? - kérdem, fel-alá járkálva, mintha nem bírnék megülni egy helyben, mintha annyira bántana a viselkedése, hogy enm tudok megnyugvást lelni.
- Féltelek Faye, ezt tudod jól. Elég fájdalom ért már téged, nem akarom, hogy újra bántsanak. És pont ezért óvlak a fiúktól is - fordulok felé, jobbom zavartan, csillapuló érzelmeket sejtetve túr végig nyirkos hajamon.
- Ugyanakkor _én_ bízok benned, bár ez most elég rendesen mellbevágott - sóhajtok fel, immár csak utalva a hazudozásra. Mert azért a túlzásnál könnyű átesni a ló túloldalára, muszáj kicsit visszafogni magam.
- Ha már az _első_ találkozásnál mesélsz róla, valószínűleg felajánlottam volna, hogy hívd el, mhogy megismerjük. Mert nem akarlak zárdába űzni, nem akarlak elzárni a világ elől. Csak óvni. De ezek szerint te már a magad ura vagy és nincs szükséged rám- vonom meg a vállam, újfent megbántottan. Érzelmi zsarolás, tudom, csúnya dolog. De hatásos.

Tárgy: Re: Adler nyaraló