Adler nyaraló

Tárgy: Adler nyaraló Csüt. 29 Május - 14:07

First topic message reminder :

A tóparttól nem messze található két szintes faház, amit a két Adler palánta a szüleitől örökölt meg. Afféle nyaraló ez, ahová régen is leruccant néhányszor a kis család, amikor még mindenki idilli körülmények között élt együtt.
Az épület két szintes, természetesen egy pincével ellátva. Két kisebb terasz is akad az két oldalán, elől udvar, hátul pedig egy kisebb kert, medencének, vagy akár csak grillpartyknak, ami épp adódik. Főként jó időben lakott, amikor nem kell szöszölni még a fűtéssel is pluszban. Belülről kellemesen otthonos, nem túl nagy, és persze minden alapvető megtalálható benne, a konyhától kezdve egy méretes nappaliig, ami ebédlőként is funkcionál. Két kisebb szoba van, és egy nagyobb háló, összesen egy fürdőszoba, külön a mosdótól.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szomb. 9 Aug. - 22:13

Aaron & Faye

Tudom, hogy igaza van, nem szabadott volna hazudnom, nem szabadott volna így viselkednem vele még kicsit sem, csak fogalmam sem volt, hogyan adagoljam ezt az egészet, mert hát... nem arról van szó, hogy félek tőle, csak nem kezel mindent olyan jól és... tudjátok ő olyan komoly típus, aki szereti, ha a dolgok a megszokott mederben folynak szépen és nincs soha semmi váratlan és olyan, ami nem az átlagos. Végül is érthető, túl sok változás volt már az életünkben, én se örülnék neki a helyében, de attól még Logan nem rossz srác, tényleg nem az.
- Logan, és nem idegen, csak még nem ismered, de kedves fiú. - jó tudom, hogy ez nem fogja most hirtelen megoldani a problémákat és ettől még nem lesz számára kedves és ismerős sem, és hogy kezelhettem volna ezt jobban is, de mégis hogy? Tuti, hogy bemutattam volna neki és meséltem volna róla, csak épp a jó időpontban, amikor épp alkalmas. A dorgáló szavak viszont most tökéletesen... kikészítenek. Egyre rosszabbul érzem magam és egyre inkább tudom, hogy milyen nagyot hibáztam. Rémes... rémes alak vagyok!
- Én... én sajnálom, tényleg... Nem akartam Aaron és bízom benned, csak ez... Olyan sokszor mondtad, hogy vigyázzak a fiúkkal, és féltem, hogy nem kedvelnéd őt már alapból sem. Én csak... úgy gondoltam jobb, ha majd ezt felvezetem valahogy. - tényleg nem akartam megbántani, vagy hogy úgy érezze, nem bízom benne, utálom, vagy akármi. A bátyám, szeretem és fontos a véleménye, pont e miatt nem akartam ezt túlságosan hirtelen módon beadni neki, csak ügyesen, fokozatosan és most fogalmam sincs, hogyan hozzam fel neki a sulit, pedig akartam, annyira... jó lenne!
- Ő nem idegen, találkoztam már vele egyszer és segített lejönni a hegyről. Ha nem futok vele össze, akkor még most is ott ülnék fent a padon, vagy... valahol félúton bicegnél bicajjal együtt. - ez azért csak számít nem? Segített nekem, ha ő nincs, akkor tényleg nagy bajban lettem volna és lehet hogy nem kötötte be rendesen a lábam, de akkor is bekötötte és egyáltalán nem volt tolakodó, vagy túlzó, csak egyszerűen kedves. - Nem félek tőled, de ha... ha csak úgy meséltem volna neked, akkor tetszett volna a helyzet? Kedvelem őt, tényleg... kedvelem és.. és... - már így se vagyok jó helyzetben, tudom, hogy nem most kéne beadnom még a suli témáját is, ezért végül csak megrázom a fejem és lesütöm a tekintetemet. De az a baj, hogy ha ezek után megpróbálom valamikor máskor ezt előadni neki, akkor csak még jobban kiakad, talán jobb akkor már egyszerre túl lenni a rossz részeken.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szomb. 9 Aug. - 8:56

Aaron & Faye

A hideg víz csodákra képes, ez tagadhatatlan bizonyíték és még csak kutatási alátámasztásra sincs szükség hozzá. Nem csak felfrissít, de le is csillapítja tomboló dühömet. Kezdem érteni, az anyák miért pocskolnak hideg vizet a hisztiző gyermek arcába. Tiszta felüdülés nekem, nekik hirtelen sokk, ami lecsillapítja őket.
A fürdőbe készített kényelmes melegítőalsómba bújok, hajamat még mindig a törülközővel dörgölve, miközben kilépek az ajtón. Páragomolyag nem követ, a hideg víz nem képes rá. Csak a megszokott illat.
A bocsánatkérés-félére csak csendesen hümmentek egyet, még egyszer megdörgölve rövidke séróm, aztán a nyakamba csapott törülközővel együtt sétálok vissza, letelepedve az egyik fotelba.
- Igen, feltűnt az avatatlan kézjegy a kötözésen. Ahogy a konyhában ücsörgő idegen srác is - bólintok újfent hűvösen. Én aztán nem fogom tagadni, hogy láttam őket, még kegyből sem. Nem kukkoltam, nem leskelődtem, nincs benne semmi szégyellni való.
- Nem hittem volna Faye, hogy a történtek után, a kettőnk közötti szoros kapcsolat után képes vagy a szemembe hazudni - ingatom a fejem nekikeseredetten. Az első lépcsőfok az elváláshoz, ha képes mást védve nekem hazudni. És a lehető legrosszabb lépcsőfok, hisz ezek után folyton kételkedhetek a szavában, míg odahaza New York-ban tudtam, hogy bármit mondjon is, az a teljes igazság.
- Eddig azt hittem, a múlt ellenére is, bennem bízol és boldog vagy. Hogy elég, hogy mindent megteszek érted, hogy apáék halála ellenére se szenvedj hiányt. És erre... - sóhajtok fel szomorúan, csak egy röpke pillanatig pislantva rá, minden megjátszott szomorúságot belevegyítve ebbe a pillantásba, aztán már kapom is el a tekintetem róla.
- Erre nem elég, hogy rábízod magad egy idegenre, beengeded őt az otthonunkba és ráadásul még hazudsz is nekem róla. Bántottalak én valaha, Faye? Mert ezek szerint félsz tőlem...
Tudom, hogy ez egy kissé necces pont, ingoványos talaj. De ebben a helyzetben azt hiszem, nyugodt szívvel vethetem be, hisz épp elég táptalajt adtam már a bűntudatnak ahhoz, hogy egyértelmű legyen a válasz.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szer. 6 Aug. - 12:49

Aaron & Faye

Csak csendben bólintok a szavaira. Igaza van, tényleg jobban oda kellene figyelnem, de hát nem könnyű, hiszen... hiszen nem az én hibám volt most sem. Csak egy kő, rosszul léptem, mindenkivel megesik, de majd igyekszem. Talán tényleg el vagyok kicsit varázsolva mostanában, túl sok minden jár a fejemben. Amik történtek, meg nyár is van és jó lett volna elmenni Párizsba a lányokkal és... és ez a Leah is érdekel, aztán a doki, akiről még szintén nem beszéltem túl sokat, még azt se mertem említeni, hogy segít nyári munkát találni és hogy elmennék vele és a húgával túrázni egy kicsit. Sok minden van mostanság, amit nem sikerült kiböknöm Aaronnak és tudom, hogy ez nem túl szép tőlem, de... de nem arról van szó, hogy direkt titkolózni akarnék, csak valahogy nehéz ezekről beszámolni.
- Nem is tudom Aaron, én csak... tudod azt hiszem szeretnék egy kicsit önállóbb lenni. Segíteni neked, mondjuk nyári munkára mennék és... és most úgy sem kell a sulival foglalkozni, hiszen nincs és gondolnom kell a jövőre is. Jövőre befejezem a sulit. - érettségi és továbbtanulás és egyelőre még fogalmam sincs, hogy mihez akarok kezdeni az életemmel. Ez érthető nem, hogy ilyesmiken jár az eszem, mégis csak jó lenne tudni, hogy mi lesz velem majd a jövőben. Nem tud mindig mellettem lenni, gondoskodni rólam, neki is ott van most Leah, és és majd ha doki lesz, akkor sem lesz mindenre ideje, ami velem kapcsolatos. Muszáj egy kicsit önállósodnom nem?
- Igen, tudom, és tényleg vigyázni fogok. - na jah, pedig megbeszéltük ezt a kis túrát és nem tudom, hogy mikor és hogy lesz belőle majd valami, pedig tényleg jó lenne. Szeretek biciklizni is, de ha már béna voltam akkor viseljem el a következményeit igaz? A dorgáló szavakra lebiggyed kicsit a szám. Tudom, hogy igaza van, csak épp Logan mellett valahogy képtelen voltam arra gondolni, amiket tanultam már tőle, valahogy nem jutott eszembe.
- Igazad van, én csak elfelejtettem, de legalább már te meg tudod csinálni, hiába bénáztam el. - megpróbálkozom egy óvatos mosollyal, bár nem sok hatást érek el vele. Érzem, hogy feszült, hiszen oda- odaszúr és minden mondata olyan pattogós, olyan rövid és tömör. Ismerem már annyira, hogy érezzem, hogy nincs túlságosan jó hangulatban, de ezt már az első pillanatban is tökéletesen láttam. Csak lassan bólintok, amikor közli, hogy megy és lefürdik és már épp hátradőlnék, amikor elindul, mint aki talán megúszta a dolgot, amikor hátrafordul és szinte úgy vágja hozzám a szavakat. Elképedve nézek utána kissé még össze is húzva magamat ültömben. Tudja igaz? Tudja! Talán... talán látott is, azért tudta, hogy hol van a kötszer? Nem akartam, hogy így derüljön ki, nagyon nem. Hallgatom, ahogy csobog a víz, közben próbálom lenyugtatni vadul zakatoló szívverésemet, de nem megy valami jól.
Nem sokára a víz elcsendesedik, én pedig ha le is tudtam nyugodni kicsit, újra visszatér a feszültség, mire végre nyílik az ajtó, már csak mondani kellene valamit, valamit, ami... - Sajnálom Aaron... én csak... - oké ez még azt hiszem nem a teljes magyarázat, de mégis hogy kéne belekezdenem, vagy folytatnom, ha már amúgy is tudja, hogy miről van szó. - Nem én kötöztem be a lábam, hanem Logan. - bököm ki végül, mintha ez a név mondana valamit, pedig nem, még sosem említettem neki, és ez jó eséllyel már eleve hiba volt.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 5 Aug. - 17:05

Aaron & Faye

- Jobban kéne ügyelned. Még a végén valami komolyabb bajod történik - motyogom az orrom alatt, mondhatni csak úgy közhelyesen. És valóban ennyi, hisz ő a húgom, az én kicsi Faye-em. Ha más lenne, tele lenne a hangom fenyegetéssel, ám őt sose fenyegettem. Így, ekképp nem. Soha...
És közben térek is vissza kötszerestül, és végzem a többnyire rutinmunkát. Mert egy orvosnak egy puszta közötés nem nagy feladat. Igaz, papíron még nagyon messze vagyoka doktori címtől, ám tanultságom már igen magas szintű a többi csoporttársamhoz képest.
- Kissé szétszórt vagy mostanában. Nem figyelsz magadra eléggé. Talán baj van? Gondjaid vannak? - kérdem, mondhatni az udvariasság kedvéért, bár inkább a testvéri gondoskodásnak tudható be. Hisz mi baja is lehetne, mármint olyan életszerű. Én gondoskodom róla, az én dolgom a pénz, a számlák, a hivatalos dolgok intézése. Neki "csak" iskolába kell járnia és tanulnia. Persze tudom én, a kor adottsága a problémák megjelenése. De Faye-t eddig annyira óvtam mindentől, erre most...
- Nem tört el, csak egy könnyebb rándulás. Picit megdagadt, de azt a borogatás lehúzza majd. Viszont jó ideig nem terhelheted, pihentetned kell. Szóval a bicikli a garázsba kerül - jegyzem meg és már állok is fel, kisietve a konyhába, majd némi vízcsobogás után egy hidegvízzel átitatott kendővel térek vissza, amit óvatosan a bokájára tekerek.
- Nem szabad rögtön lekötözni Faye, mert jobban bedagad. Borogatás.. Azt hittem, ennyit már megtanultál - ingatom picit a fejem, és bár lehetne ez egy egyszerű társalgás is, mégis kiérződhetnek az apró szúrkák a szavaimból. Neki már tudnia kellene, épp eleget hallhatta, ahogy magolom a tananyagot, olykor pont neki magyaráztam el, mintha csak vizsgán ülnék.
Végül elveszem az egyik fotelbőla párnát, felpóckolva vele a lábát, majd nedves tenyerem a nadrágomba törlöm, mintegy befejezve a sürgősségi ellátást. kicsit lohadjon, addig semmi értelme rátekerni a fáslit, hogy aztána borogatással szétáztassuk.
- Futni - felelm szűkszavúan a kérdésre, és húzom is le a pulcsit magamról. Alatta a póló teljesen rámizzadt már, nem épp kellemes viselet, főképp, amikor még a visszafojtott harag is fűt.
- Megyek és letusolok. Lefőttem - jegyzem meg, mintha nem lenne egyértelmű. És hogy miért futok nyári melegben pulcsiban? Ez is egyfajta kihívás, a sajt magamnak szabott határok elérése, áthágása. És persze az izzadás is egyfajta kondi.
- Addig pedig örülnék, ha kitalálnál valami frappáns választ arra is, hogy mióta hazudozol nekem - fordulok vissza komoran a vállam felett. Egész lényem csupa megbántottság, hisz kissé csillapodva mráátudom, a legcélravezetőbb, ha bűntudatot ébresztek Faye-ben, ahelyett hogy tombolni kezdenék. Választ sem várva tűnök el a fürdőajtó mögött, mely mögül már csak a vízzápor hangja köszön át pár perc múlva.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 5 Aug. - 15:58

Aaron & Faye

Szó se róla, ha nem a bátyám lenne, akkor a hideg futkosna a hátamon fel s le megállíthatatlanul már csak a látványától is, mint aki... mindent tud, még azt is, amit meg sem tettem, mintha tényleg rosszat csináltam volna. Nem is tudom, hogy miért érzem bűnösnek magam, hogy miért gondolom úgy, hogy hibáztam, fogalmam sincs, de mégis ahogy rá nézek, és ahogy nagy nehezen hátrabillenti a kapucnit így érzem magam, egészen megsemmisülten. A megjegyzésére riadtan pillantok rá, mert hát nagyon is kétértelmű, amit mond, de nem volt itt, nem láthatta. Én... én el akartam mondani, csak akkor, amikor már valamit biztosabban tudok, vagy ha amúgy is jó hangulatban van. Tudjátok vannak dolgok, amiket jó lassan adagolni.
- De... de semmi baj nincs North Salemmel, csak kicsit figyelmetlen vagyok mostanában. - erről beszél, erről kell, hogy beszéljen! A lábamon látja a kötést, hiszen még most is fel van hajtva a nadrág, csak erről lehet szó, nem... nem valami másról, meg volt az a vágás. Tény, hogy mostanában sikerült kissé megdolgoznom magamat, de nem volt szándékos, tényleg nem volt, csak... csak így jött ki a lépés és végül mindkettő egészen jó eredményt szült, számomra legalábbis.
- Csak kiment a bokám a hegyen. Rosszul léptem, és volt egy kisebb kavics, ami arrébb gördült a talpam alatt. Mindenkivel megesik. - oké velem mostanában túlságosan gyakran, de ez vidék. New Yorkban persze, hogy kevesebb baj történt, hiszen többnyire csak a suliig mentem el, meg vissza, azt is metróval, vagy busszal, szóval nem sok lehetőség volt rá, hogy bármi bajom legyen. Ez sem olyan vészes, csak a kötés miatt tűnik úgy. Azt persze hozzá sem merem tenni, hogy utána ki segített lejönni a hegyről. Tudom, hogyan viszonyul a srácokhoz, hogy nekem még nem nagyon kéne pasiznom, hogy úgyis csak mindenki kihasználna, de... de Logan nem olyan, ő rendes fiú.
Meg kellene, hogy lepjen, hogy csak úgy felkap, talán mást meglepne, de nálunk ez valahol megszokott, bár most... érzem én, hogy elég feszült a helyzet, ezért bennem is van egy nagy adag tartás, ahogy végül lepakol a kanapéra. Elkerekedik a szemem, amikor célirányosan a konyha felé indul el. Nem... nem tudhatja, hogy ott van minden, ami kell, honnan tudhatná? Csak a csattanásokat hallom, amik mintha erősebbek lennének, mint kéne, vagy csak rosszul hallom a felfokozott idegállapotomnak köszönhetően?
- Már megcsinálta...m, de gondolom nem lett jó. - majdnem sikerült rosszul mondani, csak az utolsó pillanatban javítom végül ki magam. Nem ő csinálta meg, nem Logan, hanem én, én kötöztem be! Rosszul persze ezek szerint.
- Biciklizni voltam Aaron, csak kiment a bokám a fent a hegyen. - igen és akkor itt jön az, hogy el kell majd magyarázni, hogy is jöttem akkor mindezek után haza egyedül sántán a biciklivel együtt, mert hogy az is ott van a ház előtt, nem veszett el, nem hagytam odafent. Persze fel-, felszisszenek, amikor megnyomogatja a bokámat. Nem gondolok arra, hogy direkt teszi szándékosan, még ha a levegő tényleg szinte vibrálna mos körülöttünk az elfojtott feszültségtől. - Aaron... - már épp megkérdezném, hogy muszáj-e ilyen erősen, amikor közbe szúrja azt az egy-egy szót. Muszáj ezek szerint, de attól még fáj. - És te merre voltál? - váltsunk kedélyes csevegésre, tereljük a témát... hátha sikerül. Nem most akarom neki elmondani, nem azonnal, mert ha már elvágom magam, akkor mennyi esély van, hogy beleegyezik a suliba? Kb. semmi.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Hétf. 4 Aug. - 19:39

Aaron & Faye

Ó, ha járnék terapeutához, ha hinnék abban, hogy az orvosi titoktartás igaz, és nem csak egy nyugtató szöveg a bneteg felé, hogy nyugodt szívvel adja át legóvotttab titkait egy idegennek, nos akkor a terapeutám most tuti büszke lenne rám. Mert enm kezdel el dühöngeni, nem ordítozok, nem rázom meg Faye-t, noha ehhez lenne leginkább kedvem. Bár kétségtelen, néhány pillanatig inkább meg sem szólalok, csak a kapucni árnyékából végigpillantok rajta. Fejtetől kezdve, át a rajtakapottság riadalmán, a még mindig ott bújkáló félszeg mosolyonkeresztül, fiatalos alakján át egészen bekötött lábáig. Pancser mun ka, házikötés. Mint amit az anyukák tekernek a gyerekek lábára. Ezt tuti nem a múltkori doki csinálta, tehát csak is az a kölyök. Béna...
- Úgy látom Faye, North Salem nem tesz neked jót - szólalok meg végül halkan, és noha nem fenyegetek, hangom talán ezt az érzetet keltheti benne. Közbne lesimítom fejemről aszövetet, hogy nyilvánvalóvá váljon a nyilvánvaló. Azt hiszem, ez épp az a helyzet, mikor Faye talán még egy betörőnek is jobban örült volna. De hát.. csak én vagyok.
- Előbb a kezed vágod meg, most meg a lábad kellett lekötözni - mutatok rá a tényre, mielőtt félreérthetné szavaim. Noha azok teljességgel kétértelműek. Otthon, New York-ban nem csinált efféléket. Nem hozott haza idegen fiúkat, még csak el sem ment az engedélyem nélkül. Most meg már.. egyre önállóbb, egyre inkább a saját feje uitán próbál menni. Nem lesz ez így jó.
- Mi történt már megint? - kérdem, miközben felé lépek, és egyetlen határozott mozdulattal kapom ölbe. Mintha csak kímélni akarnám fájó végtagját. Pedig az egész csak számomra fontos. A tudat, hogy még mindig én mozgatom, ha úgy akarom, hogy ő mindezek ellenére is az én kis játékbabám.
Ám mielőtt soknak érezné, már teszem is le a kanapéra, oda, ahol akkor is ült, mikor a kezét kötöztem át. És aztán indulok is a konyhába, sejtvén, ezért voltak ott. Ott kötözhette a srác, tehát ott kell lennie a kötszernek. És ebből a megmozdulásból már ő is sejtheti, épp elég régóta tartózkodom itthon.
A falak takarásában már kiengedhetem kicsit a gőzt, dühösen vagdosom a szemetet a kukába, majd felnyalábolom a szükséges dolgokat és visszatérek velük a kanapéra. Most kevésbé bánok kedvesen szeretett orvosi eszközeimmel, azokat ömlesztve engedem az asztalra, majd finoman elkezdem lefejteni a kötést. Nem, nem hagyhatom, hogy más ápolja, más gondozza az én húgom!
- Azt mondtad, biciklizni mész - kezdem a társalgást, megadva neki a lehetőséget, hogy mentegetőzzön, magyarázzon. Mert egyértelmű, hogy effélét várok el tőle. És közbe a letekert kötszert a földre hajítom, mintha csak a gondolatát is utálnám, hogy más nyúlt hozzá. Aztán szakavatott ujjaimmal tapogatom végig feldagadt bokáját, olykor talán kissé erősebb is megnyomva a fájó pontokat, mintha csak azt ellenőrizném, a csont nem tört el. Pedig nem.. csak a fájdalom az, mi most csillapít, mi elveszi azt a dühöt, mi bennem van.
- Sajnálom.. De muszáj - szúrom szavai közé, ha nagyon sziszegne. Mert továbbra is kell a látszat, mint eddig, most sem ereszthetem ki előtte a dühöm, ő nem láthatja azt a féktelen állatot, aki bennem él.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 1 Aug. - 20:50

Logan , majd Aaron & Faye

Őszintén nem gondoltam volna, hogy ez a nap így alakulhat, hogy igaz, hogy kimegy a bokám, de hogy pont Logan talál meg a hegyen, aztán segít, aztán lényegében majdhogynem meg is ment, mert nélküle ott fent kellett volna éjszakáznom. Szóval... csodásmesés az egész! És ez a csók... remélem, hogy nem voltam béna, bár azt hiszem akkor csak nem ment volna neki a falnak, ha így lenne igaz? Talán neki is pont annyira jó volt és érdekes és izgalmas, mint nekem és remélem, hogy nem fáj nagyon az orra, mert láttam ám, hogy azt tapogatja. Kész csoda, hogy rendesen le tudom írni a számomat, miután ennyi gondolat kavarog a fejemben össze-vissza irányíthatatlanul, de végül sikerül, még az a kis szívecske is oda kerül az alsó sarokba, mert valahogy kikívánkozik és szeretném, ha tudná, hogy kedvelem
- Nem vagy balfácán, legalábbis hozzám képes felettébb ügyes vagy. - mosolyodom el, és emelem fel kicsit a bokámat, amit épp ő kötözött ki. Ha valaki béna, az én vagyok. Belevágok a tenyerembe, aztán kimegy a bokám, de igazából egyik sem olyan vészes, és mindkettőnek volt valami jó hozománya. A tenyerem ügyének hála találkoztam a dokival és tudtam neki segíteni, ő meg nekem, hogy legyen nyári munkám, a bokámnak hála pedig megtörtént ez a mai nap Logannel és ez a csók és... egyáltalán nem érdekel, hogy ennek az volt az ára, hogy most kissé bicegek. Igazából egyáltalán nem zavar, hogy nem reagál a szívecskére semmit, az csak egy apró jel, egyszerűbb, mint kimondani, hogy kedvelünk valakit, és még amúgy sem ismerjük olyan jól egymást, hogy ilyet kéne elvárnom tőle.
- Aaron nem olyan... neki is jó, ha nekem jó. - oké, ezt egy egész kicsit biztosabban mondhattam volna azt hiszem, de nem sikerült igazán. Azért még egy halvány mosollyal megpróbálom megerősíteni a szavaimat, mert nem akarom, hogy aggódjon. A bátyám... tudom, hogy mi a véleménye bizonyos dolgokról, de el fogja ezt fogadni, mert... mert nem történt semmi, sőt még csak nem is kell feltétlenül tudnia mindenről. Mondhatom, hogy találkoztam egy kedves sráccal, aki segített hazajönni. Egyszerűen felépítem benne a szimpátia alapjait és majd utána adagolok minden mást, csak ügyesen!
- Jól van, te is vigyázz magadra az úton, szia! - pár pillanatig még lesem az ajtóból, ahogy távolodik, de aztán végül csak rászánom magam, hogy visszamenjek a konyhába. Nem tehetek róla, hogy az arcomon ott van még mindig az a levakarhatatlannak tűnő széles mosoly. El kéne szépen pakolni mindent a konyhában, aztán csinálni vacsit, hogy mire Aaron megjön... Na és ekkor szembesülök a ténnyel, hogy ott áll az ajtóban és eléggé... hát nem kifejezetten jó kedvűen vár és figyel, én pedig egy pillanatra megtorpanok és fogalmam sincs, hogy mit kéne mondanom. Mikor jött be, mit látott és... és... Csak pislogok zavaromban és maradok állva és sejtelmem sincs, hogy mit kéne tennem, vagy mondanom. - Aaron... mikor jöttél meg? - oh remek, persze úgy kell ám ezt megkérdezni, mint akiről süt, hogy valami rosszat csinált. De nem csináltam semmi rosszat igaz? Csak... csak segített egy kedves srác hazajönni és volt egy csók és ő nem egy olyan nőcsábász, akiktől a bátyám úgy félt, hiszen akkor nem ment volna neki úgy a falnak, meg minden.

//Köszönöm a játékot Logaaaan! :alllove:

//

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 1 Aug. - 19:34

Aaron & Faye

Egészen csípem North Salem-ben, hogy olyan csendes néha, mint egy döglött halakkal teli tó. Mert annak még a közelébe se megy senki. Persze én kifejezetten élvezem New York pezsgését, dübörgő zaját, a fényárban úszó utcákan, az üzletek elmosódott neonjait, ahogy a motorommal végigszáguldok az aszfalton.
Ugyanakkor megvan ennek a ksivárosnak is a maga bája. És ha már úgy sem kell attól tartanom, hogy lecsapnak valamelyik sarkon, vagy elgázol egy hülye, hát kihasználom a lehetőséget, hogy megmozgassam az izmaim. Fekete melegítőbe bújva, lábamra sportcipőt húzva róttam a köröket céltalan. Csak az volt a lényeg, hogy kiürüljön a fejem, hogy ne gondoljak se a kutatásaimra, se az egyetemre, se Leahra- Legfőképp rá ne.
Mivel órát nem húztam, így csak az egyre nagyobb árnyak figyelmeztettek arra, hogy ideje hazatérni, nehogy Faye-re a frász jöjjön. A fejembe húzott sötét kapucnival szinte teljesen beleolvadtam az alkonyatba, miközben a hátsó kapun keresztül a kertbe léptem. Karommal szántom le a homlokomon patakzó verítéket, nesztelen lépteim a nappaliba nyíló üvegajtó felé irányulnak, ám mielőtt elérném a konyhaablakban érdekes látvány tárul elém. Abban persze semmi meglepő nincs, hogy Faye ott tartózkodik, ám az idegen srác már végképp nem megszokott. Meglepetten vonom fel a szemöldököm, és egy vállrándítással el is intézném a dolgot egyenlőre, ha a srác nem épp ekkor smárolná le a húgom.
Érzem, ahogy a pumpa felszalad bennem, mintha ráült volna egy kétszáz kilós hájpacni, és csak azt tart vissza attól, hogy berohanjak és pépesre verjem azt a bájvigyoros fejét, hogy Faye is ott van. Márpedig ez a jelenet sokat rontana a viszonyunkon. Helyettem a fal ad a srácnak egy tockost, kicsit engesztelve ordító dühöm. Lám, még a ház is velem van...
És ahogy mozdulnak ők, úgy mozdulok én is, lassan valóban elérve a teraszajtót. De addig nem nyitom ki, míg az édes párocska a bejáratihoz nem ér. Akkor nesztelen lépek be, és meg is állok ott, nekidőlve a keretnek. Karjaim összefonom mellkasom előtt, elrejtve ökölbe szorult kezeim. Érzem a gyilkos dühöt magamba, a már ismerős érzést, ahogy agyam elönti az anyámtől örökölt ajándék. Tudom, hogy ez akkor érlelődik így, mikor az elkapott ellenkező áldozat annyira feldühít, hogy megölöm. Vagy az érbe injekciózott levegővel, vagy pusztán kitöröm a nyakát. De ez most nem lehet, most türtőztetnem kel magam. Legalább még egy ideig, míg megtudom, ki is ez a kölyök. Így hát csak állok ott, kapucnim továbbra is leárnyékolja arcom. És várok, várom, hogy Faye visszabotorkáljon ide.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 1 Aug. - 13:00

Faye & Logan

'Cause I'm on fire, quench my desire!

Nem éreztem magam olyan állapotban, mint aki arról szeretne tárgyalni, hogy mikor találkozzunk legközelebb. Arra ott a telefon, azon tudnánk egyeztetni később, szóval ezért sem hoztam fel a témát. Mellesleg ahhoz, hogy tervezni tudjak, a naptáramat is meg kéne nézni, hogy egyáltalán biztos ráérek-e az adott napon, mert kongott a fejem az ürességtől. De tényleg. Szerintem ha valaki megkérdezte volna milyen nap van, akkor arra sem tudtam volna a választ. Az meg megint nagy fail lenne, ha azért hívogatnám, hogy „bocs, mégsem érek rá kedden”. Nem. Inkább biztosra szerettem volna menni, mielőtt hülyeséget mondok. Tudod, van az a pillanat, amikor nagyon boldog vagy és csak vigyorogsz mint a hülyegyerek, mikor a Taigetoszra viszik. Velem ez mondjuk nem szokott sűrűn előfordulni. Mármint az, hogy ennyire túl vagyok pörögve és tényleg másra nem is tudok koncentrálni, csak arra, ami történt. Pedig pont ebben az állapotban voltam a csók után és ezért mentem neki a falnak is. De igaziból ezen is csak vigyorogni tudtam, pedig úgy istenesen fájt az orrom, úgyhogy dörzsöltem utána egy darabig. Nem mintha ettől jobb lett volna, sőt talán még jobban lüktetett. Utána ráadásul majdnem köszönni is elfelejtettem, de mindegy mert félúton eszembe jutott, hogy egy apróság nincs meg ahhoz, hogy hívni tudjam. Még ez a szerencse, hogy nem akkor ébredtem erre rá, mikor visszaértem az x-birtokra. Mondjuk igaziból hamar oda tudtam volna sprintelni Faye-homehoz, de azért az már tényleg cink lett volna. Főleg akkor, ha addigra a tesója is hazaér, vagy előbújik a rejtekhelyéről. Vajon mit keresek én ott az éjszaka közepén?
Szóval szépen megvártam a falnak támaszkodva míg Faye leírja a telefonszámát egy lapra. Közben már kevésbé diszkréten futtattam végig rajta a tekintetem. Határozottan jó alakja van, mondjuk most itt a részletekre nem akarok kimenni, de tényleg tetszik az összkép. Főleg, ahogy előrébb hajolt az íráshoz és ezzel kipucsított. Whoo!
-Most mondd meg, hogyan lehetek ilyen balfácán -mormogtam alig hallhatóan. De erre igaziból nem vártam választ, maximum egy újabb nevetést, mert azért ez már kicsit gáz, hogy mennyit szerencsétlenkedtem egy-két perc leforgása alatt. Már nem mintha zavarba hozott volna a lány bármivel is, csak éppen a boldogság vakít.
-Kösz -vettem el mosolyogva a lapot, de még mielőtt elraktam a zsebembe, megnéztem. Talán megérzés volt az, hogy még írt rá valamit a számán kívül. De nem tudtam rá úgy igazán semmit sem reagálni, befagyott a rendszer egy rövid pillanatra. Jó lenne, ha azért ilyen esetben ki tudnék nyögni valami olyasmit, hogy „én is kedvellek”. Csak valahogy sosem tudtam ilyen nyíltan beszélni az érzéseimről. Randira elhívni vagy simán leszólítani valakit az még nem nagy gond, de azért nekem is vannak határaim.
A búcsúpuszit lazán viszonoztam, majd kevésbé sietősen kicsit eltávolodtam. -Nem kell megköszönnöd semmit, csak ígérd meg, hogy megpróbálod lebeszélni a bratyódat a meggyilkolásomról -fogtam meg mindkét kezét és egy rövid időre lefelé néztem, majd újra a szemébe. -Vigyázz magadra. Az alapítókat meg majd megkérdezem jöhetsz-e. Hívlak holnap -léptem el tőle, ezzel elengedve őt. -Szia Faye! -intettem neki és tettem pár lépést rükvercben, aztán megfordultam és kiléptem az ajtón. Végre sikerült úgy kiérnem a házból, hogy nem mentem neki semminek. Kész csoda!
A lépcsőkön pár nagy lépéssel lementem, viszont még a kapu körül visszanéztem utoljára. De nem sokat vártam, rövidesen megkezdtem a birtok felé sprintelésemet. Azt hiszem erre a napra bőven megvolt a sportolásom, amit mondjuk nem bántam. Megérte ennyit rohangálni.

▲ Köszönöm a játékot! <3 ▲ music ▲ 547 szív ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Adler nyaraló Csüt. 31 Júl. - 21:41

Logan & Faye

♪ Kiss me ♪
Oh, hát én eleve elég könnyen zavarba jövök, de azt hiszem neki még az átlagosnál is könnyebben sikerül ezt újra meg újra elérnie, bár érthető, hiszen volt már nem egy olyan gesztusa és megnyilvánulása, ami azért ezt kiváltja belőlem, arról már nem is beszélve, hogy egyébként tényleg tetszik. Helyes srác, kedves is, hát kinek ne jönne be? Lehozott a hegyről, szóval előzékeny és segítőkész, azért mégis csak érthető, ha nagyon is érdekel, annak ellenére is, hogy nem ismerem még annyira és hogy Aaron miket mondott a fiúkról, de ő tényleg nem tűnik olyannak, egyáltalán nem az a kihasználós típus. Na nem azt mondom, hogy olyan jó emberismerő lennék, mert erről szó sincs, de akkor sem gondolom, hogy az lenne. Egyszerűen csak segített és egyáltalán nem erőltetett az ég világon semmit, még a sulit sem, és épp ezért van, hogy egyre inkább szeretném, hogy járhassak oda. Amúgy is jó lenne, miatta pedig főleg.
A szavaira végül csak lassan bólintok egyet. Igen, nem is fogom hagyni. Szeretem Aaront, a bátyám, persze, hogy szeretem, de attól még el kell kezdenem saját döntéseket hozni, mert lassan tényleg felnőttnek leszek mondható, és nem lenne jó egyszerűen csak rájönni, hogy semmit sem tudok az életről, amikor már ott leszek, hogy nincs más választás. Ez pedig most egy döntés, szeretném megnézni azt az iskolát, és így látatlanban is elég erős a gyanúm, hogy szeretnék is oda járni. Tényleg, nagyon, mert ő is ott lenne és... és ez már eleve egy elég nyomós érv. Főleg azok után, hogy most menni készül és én még csak meg sem kérdeztem, hogy mikor találkozunk újra, vagy az ciki lenne? Esetleg... azért azt az időpontot le kéne egyeztetni, amikor megnézem a sulit, mielőtt még gyorsan lelép. Remélem, hogy nem ijesztettem el itt a bátyám emlegetésével, az nagyon nem lenne jó. Azért az picit meglep, amikor az oldalamat kapja el, bár nem kéne, hiszen voltam már a hátán is, az még közelebbi is volt, mint ez a mostani helyzet, csak hát... Tudod van az a pillanat, amikor valahogy érzed, ott motoszkál benned, hogy történni fog valami, valami nagy dolog és már szinte előre izgulsz, pedig még biztos sem vagy benne, hogy tényleg úgy lesz.
- Hát jó, akkor ez még önzetlenségnek számít, még ilyen áron is. - mosolyodom el, aztán már cuppan is az a puszi az arcán, ahogy ígértem, mert hát megígértem és amúgy is megkapta volna kérés nélkül is egyébként. Ennyit magától is simán megérdemel, utána viszont már meglepetésként ér, hogy nem történt, vagyis nem akkor történt az a bizonyos várt esemény, amikor gondoltam. Azt hiszem a puszinál én is másra számítottam, de csak simán hagyta, és utána húz közelebb, én pedig csak enyhe fáziskéséssel jutok el oda, hogy ezt a kis röpke csókot viszonozzam. Úgy dübörög a szívem, hogy a szavaiból se sokat hallok, főleg hogy felettébb halkan ejti ki őket, még ha ilyen nagyon közel is hozzám. De a lényeget talán le tudnám szűrni utólag, ha akarnám, de hát... nem érdekel. Nincs mit megbocsátanom, tényleg és ezt más sikerül rendesen viszonoznom is, amúgy is hosszabb, van időm alkalmazkodni a helyzethez, a magam minden bizonnyal még kezdeti esetlen módján, hiszen nem igazán van ebben túl nagy gyakorlatom. Nem is tudok mit mondani, tényleg képtelen vagyok megszólalni, amikor aztán elszakadunk egymástól és elindul kifelé, vagy legalábbis megpróbál, meg koppan a falon. Kissé le vagyok blokkolva, de még így is kicsúszik a számon egy halk kuncogás, és persze azonnal a szám elé kapom a kezem, ami még... mindig kissé bizsereg. - Csak... csak óvatosan. - édes... de komolyan, iszonyatosan édes és legalább nem én vagyok most béna és esetlen, áldom az egyet, hogy én vagyok itthon és hogy nem kell innen elmozdulnom. Már épp ki akarnék nyögni egy sziát, nekem le sem esik, hogy nincs meg neki a számom és úgy nehéz hívni, bár már a nyaraló címét úgy is tudja, de aztán megáll és vissza is fordul, amire már belőlem is kitör a nevetés, ami nagyon kikívánkozott az előző elfojtott kuncogás alatt. Igazi romantikus vígjáték jelenet, kétség se fér hozzá. Végül kissé esetlenül, de elbicegek a konyhafiókhoz, ahol van toll és papír is, majd egy pillanat alatt felvésem rá az itteni számunkat, meg a New Yorkit is, biztos, ami biztos. Ha lenne más elérhetőségem tuti biztos, hogy azt is felírnám, még egy kis szívecskét is gyorsan firkantok a lap alsó sarkába, és csak utána bicegek el elé, hogy a kezébe nyomjam a papírt. - Így már ez nem jelent gondot. - széles mosollyal pillantok rá, és ha már eljöttem idáig valahogy ösztönös, hogy a szimpla búcsúpuszi most a száján csattan el. - Köszönöm a szép napot és a mentőakciót! - oké, azt hiszem a mai napomnak ez a tökéletes zárása, az este további részében tuti, hogy a plafont fogom nézni bugyután vigyorogva.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szer. 30 Júl. - 17:03

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

Már meg sem lepett egyébként, hogy megint sikerült könnyen zavarba hoznom a lányt. Most vagy ennyire bejövök neki, amire igaziból nem sok esélyt adok, vagy pedig tényleg mindenkivel ilyen, mert nincs sok tapasztalata. De mint mondtam nekem igaziból ez nem baj, mert inkább olyan lányt választanék hosszú távra, akit nem sokan próbáltak még ki, mint egy használt olcsó lotyót. Engem úgy személyiségükben irritálnak a könnyűvérű lányok. Persze ha szépek megnézem őket, de a többségükhöz még bottal sem nyúlnék, mert ami idegesít, azt logikusan nem keresem. Sajnos az exem is ilyen volt, csak nem vettem észre időben és én lettem az áldozat. De ezen már régen túltettem magam, fölösleges a múlton rágódni szerintem, mert azzal csak magamat büntetném és nem azt, aki megérdemli. A bosszúállás nem az én asztalom, de azért azt sem ellenzem, hogy mondjuk egyszer kitolok az ellenségemen. A lényeg, hogy nem kell túlzásba vinni, mert tapasztalataim szerint mindegyik visszakapja. Csak le kell ülni, türelmesen várni, aztán röhögni, mikor ők következnek.
Egyébként visszatérve Faye-re, már rég eldöntöttem, hogy meg kéne próbálnom felszedni, maximum nem jön össze és egy kedves ismerősöm lesz, de azzal sem vesztenék túl sok mindent. Van akinél mondjuk többet vártam ezzel. Szimplán találkozgattam vele párszor, de nem kimondottan randiztunk. Utána még bőven volt lehetőségem arra, hogy biztosan eldöntsem, hogy mit akarok tőle. Na, nem minthogyha olyan sok tapasztalatom lenne, csak megvan bennem az alapvető logika, meg a minimális bátorság ahhoz, hogy elkezdjem megvalósítani, amit akarok. A lányokkal meg azért ismerkedek könnyebben az átlagnál, mert viszonylag sok a nőnemű ismerőseim száma. És nem... nem háremet tartok. Egyszerűen vannak és velük is ugyanúgy találkozok (persze nincs shoppingolás a dologban), mert nem tartom magam hímsovinisztának.
-Igen, azért azt ne hagyd, hogy irányítson, mint egy robotot. Főleg azt, hogy indokolatlanul beleszóljon a magánéletedbe -tettem pontot a téma végére. A lényeg, hogy értem a tesója aggodalmát, de ha már túlreagálja az gáz. Azt azért lehet látni valakin, hogy milyen célból közelít másokhoz. Egy Travis Russellt persze karóra kell húzni, de én speciel nem tartom magam olyan szemétnek, hogy ezt érdemelném.
Amint Faye eldőlni készült, utánanyúltam és nagyjából az oldalánál tartottam. De mivel láttam saját szememmel is, hogy semmi baja, ezért nem kérdeztem rá a dologra. -Hát, de... ez még önzetlenség. Mert érted, nem olyan nagy dolog -próbáltam kimagyarázni magam vigyorogva. Aztán hagytam, hogy megpusziljon. Nem vetettem be, amit először terveztem, nevezetesen azt, hogy felé fordítsam a fejem, mikor közelít, mert azzal elég jól meg lehet szívni, ha mondjuk összefejelés lesz a vége. Utána még égnénk is mind a ketten, mint egy darab papír. Egyszerűen hagytam...
Aztán mikor újra csak egymás előtt álltunk, a derekánál fogva tartottam közelebb. Lassított felvételben hajoltam a lányhoz egy csókért, csak simán a szájára, semmi extrával. Viszont még utána sem húzódtam el tőle. -Remélem megbocsájtasz -suttogtam az ajkaira, majd résnyire nyitva a számat újra megcsókoltam, hosszan. Hát én úgy örültem, mint majom a farkának, hogy legalább már eddig is sikerült eljutnunk. A pulzusom is eléggé megugrott. -Jól van, akkor még hívlak -hátráltam el tőle vigyorogva, de még egyszer visszanéztem, mielőtt kiértem volna a konyhából, és nekimentem az egyik falnak. -Nem, nem. Jól vagyok, semmi bajom -legalább mint, akit bedrogoztak. Eddig még úgy nem is éreztem, hogy meleg lenne, most viszont izzott a levegő körülöttem. Az orromat fogva fojtattam tovább az utamat, egészen az előtérig, ahol eszembe jutott, hogy nem tudnám felhívni Fayet. Úgyhogy visszafordultam, hogy szóljak és tovább égessem magam. -Ööö, nincs meg a telefonszámod -közöltem lassan már nevetve. Esküszöm, úgy éreztem mindjárt elfüstölök.

▲ Everytime We Touch ▲ music ▲ 574 szív ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szer. 30 Júl. - 11:20

Logan & Faye

♪ Love fool ♪
- Ne hidd, hogy sánta lábbal már semmire sem vagyok képes! - mosolyodom el. Talán egyébként tényleg fel tudnék ugrani az asztalra, ha nagyon kiakadnék valami bazi nagy pók miatt, ami épp akkor mászik le a lábamról, vagy akarna felmászni. Nem arról van szó, hogy durva pók fóbiám van, de hát ki a franc viseli jól, ha nyolc apró - vagy épp nem is annyira apró - láb szánkázik fel s alá a lábán? Ugye, hogy a legtöbben sikítófrászt kapnának tőle? Bár az még egy fokkal jobb, mint mondjuk egy kígyó, de... pl. a patkányokkal nincs semmi bajom, nehogy a végén még úgy jöjjön le, hogy mindentől folyamatosan csak rettegek. Annyira nem vagyok félős, csak van pár apróság, amit nehezebben viselek, de hát ilyen mindenkinek van igaz?
A melegekkel egyébként tényleg nincs semmi bajom, bár egy ismerősöm sincs, aki az lenne, vagy legalábbis nem igazán tudok róla, szóval attól még akár lehet is. Mindegy, tényleg nem hiszem, hogy ezt kell most bővebben boncolgatni, főleg, hogy kicsúszott a számon ez a hülye kérdés és főleg, hogy már megint képtelen vagyok értelmesen válaszolni. Tudom, hogy egy kicsit lehetnék bátrabb, de hát nem sok tapasztalatom van és az már azért az én számomra is valahol nyilvánvalóvá vált, hogy Logan érdeklődik utánam, vagy nagyon közvetlen és mindenkivel ezt csinálja, de remélem, hogy nem így van. Persze még nem ismerem annyira, hogy könnyedén messzemenő következtetéseket vonhassak le, szóval inkább csak tippelgetek.
- Dehogy is! Nem szokott kinyírni senkit! - kerekedik el a szemem, mert hát olyan komolyan kérdezett, de biztos csak viccelt. Aaron nem olyan. Persze van ez a kis... apróság, de az csak azért van, mert muszáj, mert attól lesz jobb a világnak, ha ő elég jól kiismeri ezt a mutáns problémát, ha már tudja majd, hogy hogyan is oldható meg, hogy mindenki olyan lehessen, mint mi és akkor már nem leszek különbözőségek és nem lesz oka senkinek, hogy utáljon minket, de attól még nem szokott kinyírni soha senkit sem. - Persze, csak lassan azért mégis csak felnőtt leszek és azt hiszem azért hagynia kell, hogy néha egyedül is döntsek igaz? A testvérem és nem lett az apám helyett az apám. - plusz féltestvér, szóval... bár tényleg, hogy én hagyatkozom mindig rá, hogy egyszerűen csak hagyom, hogy ő mondja meg mikor mit csináljak, hogy mikor mi a jó döntés, még ha nem is kellene. Az a helyzet, hogy meg kell próbálnom önállónak lenni és talán erre az új suli is jó lehet.
Én is feltápászkodom azért, mert ha nem is kísérem ki, ennyi simán belefér, meg tudok állni kicsit féllábon is. Persze az eddigi ülésnek hála egy pillanatra kibillenek az egyensúlyomból és el kell kapnom a vállát, hogy megkapaszkodjam benne, amit aztán el sem engedek, amikor az arcára mutat. - Szóval még sem ingyen segítettél, puszta önzetlenségből. - mosolyodom el, de viccelek persze, aztán már hajolok is az arcához, hogy azt a kért puszit megadjam neki. Egyébként jó eséllyel magamtól is erre jutottam volna, akár még kettő is simán belefér jobbra is balra is, mégis csak segített, nagyon sokat. Nélküle még félúton se járnék, és Aaron tuti hülyét kapna, hogy sötétben kint mászkálok egyedül. Apropó... ő sincs még itthon, ami fura, hiszen elég késő van már.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 29 Júl. - 14:39

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

-Hmm. Az érdekes lenne, ha sánta lábbal felugrálnál az asztalra -tettem hozzá vigyorogva. Kifejezetten vicces lett volna, ha sikítva ugrált volna a nyavalyás póktól. De mivel ez nem történt meg, ezért szerencsére nem kellett azon filóznom, hogyan szedjem le az asztalról. Egyébként lehet, hogy pont a félelem, a magasabb adrenalin szint miatt tenne meg olyan dolgot, amit alap esetben, főleg ilyen állapotban soha. Gondoljunk csak arra, hogy ha például menekülni kell, akkor sok esetben tovább bírja az ember a futást, mint amúgy. Főleg, ha az életéről van szó. Mert olyankor nem a kimerültségre koncentrál, hanem arra, hogy mentse az irháját. Szóval az sem kizárt, hogy Faye akár futni is tudna, csak utána fájna kegyetlenül a lába.
Viszont amint kötözés után felteszi azt a bizonyos kérdést, rögtön eltereli a gondolataimat másfelé. -Igen, kivéve ha feltűnősködnek -mondtam még utoljára hozzászólva a témához, amit magyarázkodás közben hoztam fel. Nevezetesen a ferde hajlamhoz. Mint mondtam, engem olyan szinten nem érdekel... amúgy sem tudnék vele semmit sem csinálni, mert ez tulajdonképpen betegség, rendellenes. Hiába mondom bármelyiknek is, hogy undorító, attól még nem fog hirtelen hetero lenni. Ahogy attól sem, ha állandóan gúnyt űznek belőle. Azzal inkább megkeserítik az életét. Úgyhogy én nem támogatom a melegeket, viszont elviselem őket és ha kell akkor még segítek is nekik, mint bármelyik ember társamon. A legnagyobb smucigság az lenne, ha akiről tudnám, hogy nem hetero egyszerűen elküldenem más éghajlatra, csak azért mert a saját neméhez vonzódik. Ők nem érdemlik meg, hogy éljenek? Dehogyisnem. Csak túlreagálja ezt az egészet a mai világ. Persze nem azt mondom, hogy szeretni kéne őket ezért, egyszerűen egyenrangúként kellene kezelni mindegyiket.
-Eddig mindegyik udvarlódat kinyírta? -néztem a lányra halálosan komoly arckifejezéssel. Valójában egyáltalán nem ijesztett meg ezzel, hogy megint felhozta azt, hogy nagyon félti a bátyja. Illetve utalt rá. Ez legyen életem legnagyobb problémája... miután elárulta Faye, hogy valójában New Yorkban laknak. Szerintem ez még menthető helyzet, a távolság miatt kevésbé, de ha nagyon akarnám akkor azt is meg tudnám oldani. A lényeg, hogy végre kivételt kéne tennem és nem olyan hamar feladni a dolgokat, mint amilyen hamar szoktam.
-Amúgy én megértem. Mármint nem azt, hogy megölte őket. Hanem, hogy félt. Tudod, a helyében én is ezt tenném -mosolyogtam rá, amolyan nyugtatás képen, hogy nem fogok elmenekülni ilyen dolog miatt.
A következő mondatára csak bólintottam és lassan felálltam a székről. -Oké, amúgy is menni készültem. Elég késő van már -utaltam rá, hogy eléggé besötétedett időközben. Az órát viszont nem néztem, de nem is különösképp érdekelt. -De nem kell ám kikísérni, eltalálok az ajtóig magamtól is. Viszont, van ára ennek az egésznek, hogy segítettem... -mutattam az arcomra, puszit követelve. Persze nyilván mást is terveztem ezen kívül.

▲ note ▲ music ▲ 436 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szomb. 26 Júl. - 11:24

Logan & Faye

♪ Shy ♪
Rendesen elcsodálkozik és ezt sajnos látom is, és persze nem örülök neki. Biztosan valami olyasmi játszódik le épp a fejében, hogy túlságosan messze lakom, hogy nincs feltétlenül értelme ennek az egésznek így, hiszen úgyse tudunk együtt lenni igazán, ha egyszer órákat kellene utazni csak azért, hogy akár rövid időre is találkozzunk. Tényleg meg kellene kérdeznem ezt a sulit, jó lenne... azt hiszem. - Hát nincs közel, az biztos. - bököm ki aztán. Igen, meg fogom kérdezni Aaront, abból még nem lehet baj és amúgy is nekem kell eldöntenem, hova szeretnék suliba menni, Logan pedig rendes srác, ezt még biztos, hogy a bátyám is aláírná, ha találkozna vele. Ő... ő nem olyan, mint a fiúk, akikről Aaron beszélt, ő tényleg nem olyan, hiszen ott hagyhatott volna a hegyen, de lehozott helyette és eddig nem tűnt úgy, mintha bármi olyat is akarna tőlem. Mármint nem úgy értem, hogy semmit, mert volt az a pár zavarba ejtő érintés, de csak finoman csinálja és nekem... nekem tetszik, egyáltalán nincs ellenemre ez az egész és attól, hogy találkozom vele, vagy egy suliba járunk még nem fogok automatikusan lefeküdni vele, vagy ilyesmi, csak úgy meggondolatlanul. Ha Aaron bízik bennem, akkor nem lesz ellenére a döntésem... igaz?
- Ha élne, akkor már sikítva állnék az asztalon. - mosolyodom el zavartan. Nem vagyok kifejezetten fóbiás, ami a pókokat illeti, de azért nem vagyok velük jó barátságban kifejezetten, főleg akkor, ha még életben is vannak. De hál' istennek ez nem élt, bár őszintén szólva nem akarok belegondolni abba, hogy mikor és hogyan jutott be a kötés alá, mert gondolom ott nyiffant kis és nem pedig egy döglött pókot tekert a lábamra eleve Logan, amikor csinálta. Nem, azt hiszem ebbe nagyon nem akarok belegondolni, hogy az a kis nyolclábú akár végig is mászhatott a lábamon és észre se vettem! Azt pedig csak remélem, hogy most nem kerül bele még egy, mert itthon még túl sok pókkal amúgy nem találkoztam. Csendben tűröm, amíg megcsinálja a lábamat, és szépen újra köti. Lehet, hogy felszisszenek időnként, de nagyon óvatos, úgyhogy egy árva szavam sem lehet összességében. Talán ezért is történhet meg, hogy kicsúszik a számon az a buta kérdés, mert hát nagyon nem ezt akartam kérdezni, vagy... vagy nem így. Nem tudom, hogy a fenébe mondhattam ilyet?! A válaszára csak kissé megszeppenten rázom meg a fejem, de azért próbálok egy zavart mosolyt is az arcorma varázsolni. Jó ég, komolyan ezt kérdeztem, de tényleg? Azért örülök neki, hogy ő sem csak simán válaszol, kissé magyarázkodik, ami jó, nem csak én teszem folyton.
- Oh... hát nekem sem, mindenki azt csinál, amit akar és ahogy akarja, és... szóval nem zavar. - oké, azt hiszem meg kéne próbálni összekapni magam és valahogy visszajutni a normális társalgás folyamára, ami most rendkívül nehezen megy, hogy mit ne mondjak. Nem tudom, hogy lehet ebből jól ki jönni, bár az egyértelmű, hogy örülök neki, hogy nincs senkije, na nem mintha ezt azt jelentené, hogy akar, vagy hogy én érdeklem, bár azok a kis jelek... Gondolatban megrázom a fejem és inkább arra figyelek, amit kérdez. A kérdésére csak megrázom a fejem, bár ez amúgy tényleg eléggé egyértelmű.
- Nincs... nem igazán... én... Nem vagyok az a könnyen ismerkedő típus, meg amúgy is a bátyám és... szóval... nincs. - oh, remek válasz, tökéletesen sikerült megoldani, gratulálok Faye! Komolyan miért nem lehetett csak egyszerűen azt mondani, hogy nincs? És apropó Aaron, fogalmam sincs, hogy mikor jön meg, és amilyen rákvörös vagyok, nem tudom, hogy jó lenne-e, ha most arra toppanna be, hogy a lábam Logan combján pihen, én meg úgy égek mint az erdő nagy szárazságban. - Azt hiszem, hogy lehet, hogy lassan... hogy... Nem akarlak elküldeni, csak a bátyám szerintem hamarosan haza ér, de én... én majd megkérdezem tőle a sulit mindenképpen. - nem, szerintem ma már nem leszek képes egybefüggő és értelmes mondatokat kipréselni magamból. Tökéletesen esélytelennek tűnik.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 25 Júl. - 13:32

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

-New Yorkban? -csodálkoztam. Igaziból mindenre számítottam csak erre nem. Az a nagyváros innen elég messze van, bár... ez viszonylagos, mert Los Angeleshez képest például közel van. De azért ha azt nézzük, hogy Salemből mennyi idő lenne odaérni, még repülővel is, akkor nem mondanám, hogy egy ugrás. Még haza, Peekskillbe sem megyek szívesen, mert őszintén, utálok utazgatni. Főleg, ha sok időt elvesz az az életemből. Mondjuk órákat. Pont ezért, felemészteni nem tudtam, hogy egy fél napomba telne, ha rendes tanítási időben találkozni akarnék a leányzóval. Persze megtenném, ha nagyon kéne, de ez megint olyan dolog... ott kéne aludnom náluk, mert csak úgy érné meg. Ezt így végiggondolva szinte köpni-nyelni nem tudtam. -Az jó messze van - mindenképpen rá kell beszélnem, hogy az iskolánkba jöjjön, hogy ne szakadjon meg kettőnk közt a kapcsolat. Van egy-pár ismerősöm a környező városokban és velük sem tudok mindig találkozni, a többségüket pedig szép lassan elvesztem.
-Igen. De nyugi, már nem él. Meg ez csak egy sima kaszás -hát mondjuk ha arachnofóbiás, akkor mondhatom neki. Bevallom én sem bírom a pókokat, mert undorítóak. Az a szerencse, hogy nálam ez még nem ölt olyan nagy méreteket és simán lecsapok egy-egy szemét példányt. Mondjuk ha rajtam mászna egy és észrevenném, akkor előfordulhat, hogy eljárnám a csárdást. Egy kis póknál még mondjuk nem hiszem, de egy méretes feketénél... hát, inkább ne másszon rajtam, ha van olyan opció.
Miután eltüntettem a dögöt, folytattam, amit elkezdtem, nevezetesen először a régi kötszer letekerését, ami elég taszítóan mocskos volt. Faye mondatára széles mosolyra húzódott a szám. Igen, anya valóban jól csinálta. Tudta már a kezdetektől, hogyan lehet önállóvá nevelni a gyereket. Azért sem estem pofára, mikor ki kellett repülnöm a családi fészekből. Persze azért a birtokon is más, meg teljesen egyedül egy lakásban, mert azért itt vannak szobatársaim, a konyhán csinálnak kaját, de nagyrészt magamra vagyok utalva. Nincs ki noszogasson, hogy tanuljak, csak a saját lelkiismeretem, ha problémám van nekem kell megoldanom és nem mászhatok mindig másra segítségért. Nyilván tartom anyával a kapcsolatot, de nem olyan szinten, hogy bármibe is legyen komolyabb beleszólása.
Miután letekertem a rongyos kötést elkezdtem az újat, amit szerencsére ugyanolyan nyugodtan tűrt Faye. Azért eléggé sajnáltam, mert az óvatosnak szánt mozdulatoknál néha felszisszent, szóval gondolom eléggé fájhatott neki. Elég kaki egy helyzet, ha esetleg komolyabb sérülés van a dologban, nem csak „egyszerűen” kiment a bokája. Azzal tönkre lehet tenni egy egész nyarat akár. Nem irigylem.
Pont mikor végeztem a borogatás feltekerésével, kicsúszott a lány száján az a bizonyos kérdés. Láttam rajta, hogy répa vörös lett, ráadásul a megfogalmazás is elég kétértelműre sikeredett szerintem, úgyhogy muszáj volt poénkodnom. Az általában amúgy is oldja a feszültséget. -Hát muszlimnak nézek én ki, aki háremet tart? -kérdeztem tőle vigyorogva. Ugyanis a 'sok' szót használta, én meg kaptam az alkalmon. Persze tudtam, hogy nem úgy értette, de ezt képtelen voltam kihagyni. Le kellett ütnöm a magas labdát.
-Csajmentes vagyok. Úgy értve nem meleg, vagy ilyesmi -emeltem magam elé mindkét kezem mentegetőzve, miközben továbbra is mosolyogtam. -De nincsenek előítéleteim velük kapcsolatban -igaziból nem is bánom, hogy így jött ki a lépés, hogy kicsit magyarázkodnom kellett. Legalább már azt is tudja rólam, hogy nem nézem le azt, aki a saját neméhez vonzódik. Mert minek tenném? Régebben az iskolában volt homokos haverom, és szerencsétlent akkor szekálták, amikor tudták. Eléggé sajnáltam, mert ő sem szánt szándékkal vallotta be, hogy az. Elkezdett terjedni egy pletyka róla és a pasijáról, akit ugye egészen addig titkolt, de szerette és nem akarta letagadni. Egyébként meg ugyanúgy nézett ki, mint az átlagos srácok. Mondjuk nálam azért akkor kiverik a biztosítékot a melegek, ha direkt úgy öltözködnek, hogy hangsúlyozzák azt, hogy ők „mások”. Ha híresztelik.
-És neked van valakid? -kérdeztem vissza teljesen feleslegesen. A hatodik érzékem azt súgta már a kezdetektől fogva, hogy 'nincs', mellesleg az egész lány ezt sugallta, a viselkedése. De ha már témánál vagyunk, akkor miért ne? Szerintem abszolút nem egy überpofátlan kérdés. Illetve az, amennyiben úgy mész oda egy idegenhez, hogy például: „Szia! A nevem Logan. Van pasid?” Akkor valóban szemtelenkedés. Főleg, ha... „Nincs? Akkor most már van.”

▲ note ▲ music ▲ 661 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 22 Júl. - 21:56

Logan & Faye

♪ I believe I can fly ♪
Oh, hát azért az meg sem fordult a fejemben, hogy bármilyen módon is ártsak neki. Nincs elem bajom és nem vagyok valami enyhén szadista perszóna sem. Nem szoktam srácokat tökön rugdosni, őt meg aztán főleg nem akarom. Lehozott a hegyről, a bicajomat is lehozta a hegyről, segített és most még be is akarja kötözni a lábam, hát kérem, már miért is akarnék ezek után bármi rosszat neki? Fel sem merült, sőt kifejezetten örülök neki, még ennek a kis játékos évődésnek is, főleg mert ezekkel a nagy kiskutya szemekkel valami eszméletlenül... édes, cuki... mindegy melyiket használjuk. - Azt talán azért nem, nem szívesen látnálak a föld alatt. - mosolyodom el, aztán végül csak félreáll, én pedig megnézem a bicajt, bár a betolásával már nem bajlódom. Igazából, ha valami kisebb baja lett volna, akkor sem hiszem, hogy nagyon kiakadok, mert az a fontosabb, hogy segített nekem, egy árva szavam sem lehet, ha nem sikerül tökéletesen. Nélküle még most is ott lennék fenn a padon, vagy lebicegtem volna valahogy pár óra alatt egyedül, aztán a bringát meg kénytelen lettem volna fenn hagyni, hogy valaki simán elvihesse, szóval... nem, egy árva korholó szavam sem lehetne sehogy sem.
Na igen, arról még nem volt szó, hogy hol lakom, nem meglepő, ha számár az az egyértelmű, hogy itt a városban, mert hát itt találkozott velem, nem hiszem, hogy azt is mindig figyelte, hogy épp többnyire valamilyen iskolai szünetre estek ezek a találkozások. - New Yorkban élek igazából, ott járok suliba is, szóval ez tényleg csak egy régi családi nyaraló, de viszonylag sok időt töltünk itt a bátyámmal, főleg szünetben, és nyáron is. - New York nincs kifejezetten közel tudom én, de ha esetleg a suliba járnék ide... Oh, nem tudom még, hogy arra van-e esély, hogy meg merem-e kérdezni Aaront és ha igen, akkor vajon mit fog majd mondani. Nem akarok előre találgatni, mert abból csak rossz lehet, ha beleélem magam, aztán mégis nagyon ellenzi. A mi helyzetünkben... az én helyzetemben azért ez jóval bonyolultabb, mint azt bárki el tudná képzelni.
Oké, azért amikor a pók előkerül a kötésből egy pillanatra elkerekedik a szemem, és nagyokat kell pislognom, hogy ne legyen ebből valami elég kellemetlen reakció részemről. - Az... az egy... egy... - jó-jó döglött, de egy pók! Ki tudja, hogy mióta volt ott, és nem csípett meg? Bár gondolom azért azt megéreztem volna, és látszana a lábamon. Végül csak nagyon nyelek és inkább próbálom elterelni a gondolataimat egy röpke kis kérdéssel. Tényleg ügyesen csinálja, bár valahogy úgy érzem ezt a bátyám nem így fogja majd gondolni, ha elárulom neki, hogy egy srác kötötte be a lábam. Még a doki kötését is újra csinálta legutóbb, pedig tényleg egy szakavatott orvosról volt szó.
- Oh, így már értem, anyukád akkor elég jól csinálta, ez jó taktika és gondolom ettől úgy is érezted, hogy ügyes vagy, hogy te tudod megcsinálni. - és közben gondolom nem mondjuk a fájdalomra koncentrált. A szavaira viszont elmosolyodom, amikor a lábam végre a felszínre kerül. Hát tény, innen is látszik, hogy nem fest épp a legszebben, de hát... majd jobb lesz nem igaz? - Hát akkor örülj neki, hogy most nem én kötözöm a te lábad. - azt hiszem azért a helyzethez képes jól viselem a dolgot és igazság szerint... még élvezem is azt, hogy foglalkozik velem, bármennyire is tagadni akarnám ezt, így van. Amikor már újra tekerni kezdi azért egy-egy alkalommal kissé felszisszenek. Amíg szabadon volt, addig azért kellemesebb volt a szellőzés miatt, de tudom, hogy muszáj lesz rögzíteni és abban is biztos vagyok, ha amint Aaron megjön tuti, hogy meg fogja majd nézni rendesen a lábam, az pedig fájni fog istenesen, ha végigtapogatja. Addig még örülhetek, hogy egyelőre megúszom a dolgot.
- És a suliban sok barátod van? És... barátnőd? - oh jesszus, komolyan ezt hogy lehet így megkérdezni? Még az se biztos, hogy érteni fogja, ha csak abból nem egyértelmű, hogy pontosan most mire is kérdeztem rá, hogy az arcom kissé vörösebbe megy át, mint ami a benti levegő indokolna, magyarán annyira azért nincs meleg.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 22 Júl. - 1:57

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

A valójában játékos korholásra beadtam a tőlem telhető legártatlanabb arcomat, ami majdnem úgy néz ki, mint amikor egy kiskutyát leszidsz. Néhány másodpercig csak néztem rá, majd végre megszólaltam. -Most akkor el kéne ásnom magam? -húzódott mosolyra a szám szép lassan, aztán elálltam az útjából, mert nem volt kedvem órákig ezzel szórakozni. Egyébként így belegondolva... fogalmam sincs mit csinált volna így sántán, ha továbbra sem engedem a biciklihez. Mert ilyen állapotban tényleg semmi esélye ellenem. Ha meg akarna csikizni akkor lefognám a kezét, mindenre van megoldás. Kivéve a tökön rúgásra, mert azzal valószínűleg leterítene. De akkor a közelébe nem mennék többet, mert milyen beteg elme már az aki ilyent csinál szórakozásból. Nem akarok belemenni a részletekbe, de ez most nagyjából olyan, mintha beleszúrnék egy kést játékból és vigyorogva végignézném ahogy szenved. Jó, mondjuk aki tele van szadista hajlamokkal, annál ez nem jelentene problémát.
Miután az invitálásra beléptem a házba és körbenéztem a helyiségbe, végre sikerült kinyögnöm valami normális hosszúságú mondatot is. Nekem ugyanis beletelik egy kis időbe mire megszokom azt, hogy más lakásában vagyok és feloldódok. -Akkor hol laktok, ha ez csak a nyaraló? -csodálkoztam. Úgy tudtam, hogy ez a rendes lakhelyük. Most akkor én nem figyeltem megint, vagy Faye elfelejtett említeni egy apróságot? Az a furcsa különben, hogy róla még nem sok mindent tudok, mert még vannak olyan részei az életének, amiről egyáltalán nem is beszélt. Viszont a viselkedését azt nagyjából sikerült kiismernem. Pont ezért erősen reméltem, hogy nem fog kellemetlen szituációba keverni, mint az a másik lány múltkor. Nem nézném ki belőle, bár... előfordulhat. Sokszor csináltam már hülyeséget, neki ugyanolyan joga van ehhez.
-Úgy látszik -vontam vállat Faye kijelentésére. Néha tényleg észre sem veszem, ha így rátapadok az innivalóra. Reggel eleve lehúzom a kávét vagy bármit, amit éppen találok, pedig általában úgy az ébredésemtől kezdve még egy óráig erősen kómás a fejem. Olyankor rendszerint képtelen vagyok tartalmas kommunikációt folytatni bárkivel is, ha meg órára kell mennem, akkor csak testben vagyok ott. A koffein elvétve segít ezen a problémán, ha egyáltalán megkapom.-De amúgy is le szoktam húzni -lehet, hogy pont azért mert rohadt keveset iszok és észre sem veszem magamon, ha szomjas vagyok. Nyáron mondjuk teljesen más, mert hőségben muszáj, hogy ne legyen belőlem kaktusz... „bökős” és száraz Logan.
Miután a lány letette magát a székre, én az előtte lévőre ültem rá, amelyiket szintén én húztam oda, a konyha kellős közepére. Faye lábát a combomra tettem rá és kezdésnek letekertem róla a poros, vizes, meggyötört kötszert. Hopp, a pókosat kihagytam. Ugyanis egy nagyon szexi kaszás pók teteme volt két sor közé szorítva. Szótlanul csodálkoztam, hogyan került az oda, majd egy pillanat alatt lepöcköltem. Mondjuk meg sem kéne az ilyenen lepődnöm, ugyanis a múltkor a kávémba esett az egyik. Csak egy pillanatra hagytam őrizetlenül a bögrét és bamm. Mire visszatértem elborzadva láttam, hogy benne fürdik az egyik. Egyre pofátlanabbak.
Mindenesetre nem sok időm volt ezen rágódni, a lány kérdése elvonta a figyelmemet. Egy pillanat erejéig abbahagytam a letekerést és mosolyogva néztem rá. -Anya ragaszkodott hozzá, hogy önálló legyek és kiskoromban az ő felügyelete mellett kellett bekötöznöm a sérüléseimet -tényleg óriási köszönettel tartozok neki ez miatt, hogy nem csinálta meg helyettem az ilyen dolgokat, hanem csak megmutatta és rám bízta. Szó sincs felelőtlenségről vagy bármi ilyesmiről, egyszerűen azt akarta, hogy tanuljak meg saját magamon segíteni már egészen kis gyerekként. Ő ugyanis nem lehet mindig mellettem.- Meg szerintem minimális tapasztalat nélkül is meg tudnám oldani -jelentettem ki, majd ledobtam a mocskos anyagot a földre és óvatosan megtapogattam Faye lábát. Még mindig elég szépen fel volt duzzadva és egyáltalán nem nyújtott kellemes látványt. -Hallod, ez nekem fáj -grimaszoltam, aztán óvatosan leemeltem magamról a lábát és az egyik fáslit bevizeztem, amelyik az elsősegély dobozban volt. Úgy voltam vele, hogy inkább csak nature teszek rá borogatást. Mert ugyan talán ki tudnám tapogatni, hogy helyén vannak-e a csontjai, de ha nem lenne így és megpróbálnám helyrehozni, szerintem többet ártanék vele, mint segítenék. Rosszul mozdítom, elszakad egy szalagja, az meg beszarás érzés. Á, nem akarom én szadizni.
Szóval miután elég vizes lett az a fásli, kicsavartam és úgy ültem le ismét a lány elé a székre. -Add a lábad -nyúltam érte, hogy a combomhoz tegyem. Ezt követően szép lassan elkezdtem feltekerni az új borogatást.

▲ note ▲ music ▲ 692 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 15 Júl. - 21:57

Logan & Faye

♪ All I want is everything ♪
Hát legyen így, de attól én még bent a fejemben félthetem, hogy bólintok, hogy értem én, hogy nem kell. Attól még igenis aggódhatok, hogy össze-vissza rugdalom az oldalát. Igazából másba nem is nagyon gondolok bele, hogy sokkal durvább lenne az, ha elesne, neki és nekem is. Nem tudom, hogy ez miért nem jut eszembe, de azt hiszem így a jobb, mert egyébként tuti biztos, hogy finoman szólva is szívbajt kapnék, ha tudnám, hogy ez azért nagyon is veszélyes móka, amit most űzünk. De nem esik le, és hamarosan már meg is érkezünk a célhoz, ahol lepattanok a hátáról és ha jól sejtem, akkor ennek felettébb örül is, majd nem sokára már a bicajommal együtt tér vissza. Valahogy kihagyhatatlannak érzem, hogy piszkáljam kicsit azzal, hogy lassú, miközben egyértelmű, hogy ő a leggyorsabb az összes létező ismerősöm közül.
- Héj... nem ér hangsúlyozni azt, ha valakinek előnye van a másikkal szemben! - amúgy sem olyan sokkal magasabb nálam és ha sokáig csinálná ezt, akkor... a nagy áll emelgetéssel azért nem figyel mindenre, és simán el tudnám kapni a derekát. A legtöbben csiklandósak igaz? Simán félre tudnám állítani az útból, ha nagyon akarnám, ez nem kérdés. Mindenesetre végül csak félre áll magától is, és persze sejthető, hogy ezt sem vettem igazán zokon, hiszen ott van a mosoly az arcomon most is. Annak viszont örülök, hogy maradni szeretne. Persze van bennem egy kevéske kis feszültség, hogy mi lesz akkor, ha betoppan a bátyám, vagy ha eleve itthon van, de eddig nem láttam bentről mozgást, tehát minden bizonnyal nincs itthon. Azért meg nem fogok most külön beszaladni, hogy mondjuk a motor ott van-e a garázsban, az azért már elég fura lenne nem?
- Ha gond lenne nem kérdeztem volna nem igaz? Gyere csak. - eddig azt hiszem nekem sikerült gyakrabban zavarban lennem, de most ő vette egy kicsit magára ezt a feladatkört. Nem baj, talán a miatt van, hogy én vagyok a hazai terepen, remélem, hogy nem azért, mert mondjuk túlságosan elriasztottam a bátyám féltésének emlegetésével. Inkább csak fel akartam készíteni és azért Aaron nem olyan, hogy... komolyan ártson valakinek, aki nekem fontos ugye? Ugye?
- Köszi! Ez igazából csak egy nyaraló, szóval nincs olyan nagyon berendezve. - nem tudom, hogy miért érzem úgy folyton, hogy magyarázkodnom kell, pedig nem lenne kötelező, de mégis ez csúszik ki már megint a számon. Igaz, hogy nem valami durván berendezett a ház, de tényleg azért van csak, mert nem szoktunk olyan sokat itt lenni, főleg nyáron, meg év közben, ha szünet van. Bár, ha ide járnék a suliba... Annyira nem tudom még, hogy ezt hogyan fogom majd beadagolni a bátyámnak, pedig valahogy muszáj lesz, valahogy tényleg kell, mert jó lenne... azt hiszem tényleg jó lenne, ha belemenne.
- Szóval szomjas voltál. - szélesedik ki a mosolyom, amikor egy húzásra leönti a narancslét. Az enyémből csak pár korty fogy, aztán le is teszem szépen az asztalra, majd előkerül az elsősegély arzenál. Na igen elég sok minden van itthon, hála annak, hogy a bátyám orvosira (is) jár. Nem az a típus, aki elaprózná az ilyesmit és itt még egész gyenge a felhozatal, otthon ennél azért több minden van. Arról a... külön részlegről nem is beszélve. A kérdésére bólintok egy aprót, majd lehuppanok, és újfent felhúzom szépen a nadrágomat, majd elnyújtom előtte a lábam. Persze a cipőt még ledobtam odakint, és most a zoknit is letornászom a lábamról, már amúgy sem lesz szükség rá. - Na és honnan értesz ehhez? Csak szimpla laikus kötöző vagy, vagy... valami miatt jobban is értesz hozzá? - villantok rá közben egy kérdő mosolyt. Az már a hegyen is látszott, hogy azért valamelyest van erről fogalma, bár tényleg lehet, hogy csak alapvető logika van benne, hogy kb. mit kell csinálni a lábammal.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 15 Júl. - 13:36

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

Utoljára már nem is tudom mikor mondta nekem bárki is, hogy félt. Elég régen, az biztos, szóval kifejezetten jól esett ezt hallani Faye szájából. -De nincs miért -oké, talán mégis van miért. A legjobban attól tartok mindig, hogy megint sikerül eltörnöm a lábamat. Mondjuk múltkor „csak” megrepedt, de az sem kellemes érzés. Ilyen nagy sebességnél simán tönkre vághat még az is, ha belelépek egy mélyebb gödörbe és elesek. Ha sikerülne lenyomnom egy bukfencet és eltörne a gerincem, abból nem biztos, hogy felépülnék egykönnyen. Ez miatt paráztam a lány esetében is. Ha leesne rólam akkor valószínűleg gurulna jó pár métert, arra meg semmi garancia, hogy úgy veti le magát, ahogy a kaszkadőrök szokták... simán belehalhatna. Azt viszont nem tudnám magamnak megbocsájtani. Soha.
De szerencsére elkerültük az ilyesféle baleseteket és sikerült épségben hazaszállítanom a házhoz. Utána még volt egy köröm, mert ugye beígértem, hogy a biciklit is fuvarozom. Igaziból nem sok kedvem volt még azért is futkosni, de nem hagyhattam ott. Úgyhogy erőt vettem magamon és sikeresen eljuttattam a kétkerekűt a hegy aljától Faye-homehoz.
-Igen? -vigyorogtam a cukkolásra. Nem tehetek róla, hogy több időmbe telt az idefele vezető út, eltévedtem párszor. -Kéred a biciklit, vagy nem? -álltam Faye elé, direkt magasabbra emelt fejjel. Az volt a célom, hogy ne tudjon odamenni a bringához. Persze néhány másodperc után abbahagytam a játszadozást és félreálltam, hogy meg tudja nézni, ha szeretné.
Nagyjából ez után jönne, hogy elbúcsúzunk és természetesen elhívom randizni. Így is elég hülye voltam, hogy az előző találkozásunk után nem tettem ezt meg és csak a telefonszámát kértem el. Azt meg nem tudtam hívni, mert elhagytam valahol. De nem baj, mert így is összejött a második találkozó, szerencsére.
-Hát. Hát, ha nem gond -mosolyogtam, de már égett a pofám ettől az egész helyzettől. Először is az miatt, mert elég félreérthetően beszéltem néhány másodperccel ezelőtt. Komolyan, attól tartottam a legjobban, hogy besokall belőlem. Ez az egész, a közeledésem. Múltkor rendesen lekoptattak pont ez miatt. Direkt nem a legnépszerűbb lányt akartam becserkészni, nehogy megint nagyot csalódjak miatta. Csak olyan átlagost, semmi extrával. Eleinte teljesen normális volt, aztán mintha bekattant volna, nekem ugrott, hogy nem én leszek a következő, aki átmegy rajta. Úgy látszik túlságosan paranoiás lett valaki miatt.
-Remélem... -fogtam meg a biciklit megint és betoltam az udvarra. Aztán követtem befelé Fayet. Hát azért erősen drukkoltam, hogy tényleg ne legyen itthon a bratyója. Értettem a célzást a tónál, nagyon aggódik a húga miatt, szóval résen kell lennem, hogy ne heréljen ki.
Miután beléptem a házba, a legelső dolgom az volt, hogy körbenézzek és lerúgjam a cipőm. -Szép -bólintottam elismerően, amint befejeztem a helyiség végigmérését. Az egész egyszerűséget sugallt, ez alapján inkább mondanám kan lakásnak. -Jó lesz a narancslé, köszi -léptem be a konyhába, ahol azonnal le is tettem magam az egyik székre. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy ennél jobban felfedezzem a lakást, főleg azért mert rendesen elfáradtam.
Miután megkaptam az üdítőt rögtön le is húztam, pedig amúgy nem álltam a kiszáradás szélén. Közben figyeltem, ahogy a lány előszedi a kész elsősegély arzenálját. Volt abban a kötszertől elkezdve minden, amire szükség lehet. Szóval két széket egymás elé húztam és feléjük döntöttem a fejemet. -Leülsz? -persze ha ő azt szeretné, hogy állva kötözzem be a lábát... az sincs ellenemre.

▲ Ez most nagyon lapos lett Neutral

Bocsi! ▲ music ▲ 526 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Adler nyaraló Vas. 13 Júl. - 18:33

Logan & Faye

♪ I keep on searching for the way to your heart ♪
Az az igazság, hogy sok mindenben vagyok még mindig bizonytalan. El kéne mondanom a barátaimnak, hogy nem vagyok ember, tudom én, de mégsem tudom rávenni magam, mert ez azért nagyon nagy lépés lenne akárhogy is nézzük. És nem lenne rossz ez a suli sem, de nagyon sok mindentől függ. Ott van Aaron, aki nem biztos, hogy jó szemmel nézné és én is félek tőle, hogy nem lenne jó vége. Bonyolult ez az egész, ami körülöttem van és valahogy el kéne magyaráznom majd a bátyámnak, hogy ott olyan emberek... mutánsok vannak, akiknek nem akarok ártani, akkor sem, ha mindenki érdekében tesszük, amit teszünk. Olyan jó lenne, ha ezt megértené!
-Végül is igazad van, a közösség miatt megérné, biztosan sok érdekes diák jár oda. - és kedvesek, főleg, ha olyanok, mint ő, de persze ezt már nem igazán merem szóban is hozzátenni, olyan nagy bátorsággal nem áldott meg a sors. Már az is rém zavarba ejtő, hogy rajta felejtem a pillantásomat, a helyett, hogy a várost nézném, ahogy ő teszi. Tiszta ciki! És mindezek után felugrani a hátára... jó szorosan, ahogy ő mondta... hát persze, hogy kellően zavarban vagyok, már csak azért is, mert fene mód jó érzés. Csak bólintok egy aprót a kérdésére. Persze, ha ő mondja, akkor nem lesz gond, akkor elbír, csak hát mégsem akarom, hogy rossz legyen neki, a netán tényleg nehéz vagyok, vagy ha megszorítom az oldalát. Nem akarok leesni persze, ebben is igaza van. Azt hiszem nem lehet ezt sehogyan sem tökéletesen megoldani, de nem is lehet mindent.
- Jól van és... nem vagyok ám mindig ilyen akadékoskodó, csak féltem a testi épségedet. - teszem még hozzá, mielőtt elindulnánk. Kapaszkodom persze és közben figyelek is, nehogy elkeveredjünk. Nem akarom, hogy többet rohangáljon, mint ami feltétlenül szükséges. Bőven elég az, amit le kell nyomnia velem a hátán, nincs szükség plusz kitérőkre. Hamar sikerül megérkeznünk a célhoz, és majdnem el is felejtem, hogy lemaradt a bicikli. Olyan... rémes, hogy vissza kell mennie még érte. Komolyan, mégis miért mentem én bicajjal a hegyre? Milyen jó lenne most nélküle!
- Rendben, megvárlak mindenképpen! - viszonozom a mosolyát, aztán már csak jó eséllyel maximum a hajam lebben meg a kis szellőtől, amit kelt, mikor eltűnik a szemem elől. Jó kis képessége van, ennek legalább sok haszna van, és tényleg elég ügyesen használja. Türelmesen várok és persze időnként hátrapillantok a ház felé, hogy vajon itthon van-e a bátyám, de miután addig nem került elő és nem látok bentről mozgást minden bizonnyal nincs így. Talán megint azzal a Leahval találkozott, vagy csak a haverjaival van, bármelyikre van esély. Őszinte mosoly játszik az arcomon, amikor meglátom Logant visszatérni.
- Lassú voltál! - nevetem el magam, mert hát cukkolok persze, hiszen dehogy volt lassú. Határozottan gyors volt ahhoz képest, amilyen tempót akárki más diktálna, egy árva szavam sem lehet, hogy olyan nagyon sokat kellett várni. A bicajra pillantok egy másodpercre, aztán csak megrázom a fejem. Úgy látom, hogy nincs komolyabb baja. És akkor most kéne elköszönnünk igaz és megbeszélni, hogy mikor megyek el megnézni azt a híres sulit. Remélem legalábbis, hogy ő is úgy gondolja, hogy jó lenne majd még találkozni. De nem ez történik, ha jól sejtem akkor ez inkább arra vonatkozott, hogy szívesen bejönne, csak nem akarja keresztben lenyeletni magát Aaronnal.
- Értettem, szóval be szeretnél jönni. - szélesen elmosolyodom. Úgy tűnik, hogy rendkívül profik vagyunk abban, hogy félreérhető kijelentéseket tegyünk, csak kettőnk közül ő kezeli ezt jobban, én határozottan nagyon zavarba tudok jönni ilyen esetben. - De azért ennyire ne félj a bátyámtól, ha itthon lenne se enne meg. Na gyere! - na jó, ebben nem vagyok biztos, de mivel úgy láttam, hogy nincs itthon, csak nem lehet gond. Szóval nem hezitálok, hanem a kapu felé indulok szépen. Remélem, hogy hozza a bicajt, mert bicegés mellett az még most sem megy, de az ajtóig már eljutok egyedül is szerintem. Csak akkor szólalok meg újra, amikor már kinyitottam a bejáratot is előttünk és behúztam mögötte az ajtót. Nem hallok hangokat, Aaron van az emeleten van, vagy nincs itthon, de ha az emeleten lenne, akkor miért ne szólna róla? Nem lenne realitása. - Kérsz esetleg inni valamit? Szerintem van itthon narancslé, meg... víz. - nem kifejezetten számítottam vendégre, szóval nincs tele a raktár, vagy ilyesmi, de remélem, hogy a narancslé is megteszi neki, ha már ilyen sokat rohangált miattam, szó szerint a tetejében. Ha kér, akkor persze hozok inni, aztán szépen előpakolom a kötszereket is. Kész arzenál van, komoly elsősegély doboz, de hát ez érthető, ha egyszer a bátyám az orvosira jár.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Vas. 13 Júl. - 11:51

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

A lány válaszára bólintottam. Nem akartam ráerőszakolni, hogy használjon bizonyítékként, ez csak egy ajánlat volt. Neki kell eldöntenie, hogy él-e vele vagy sem. A jó ügy érdekében én szívesen vele mennék, bár sokszor egyáltalán nincs kedvem a rohangászáshoz, mert megmondom őszintén elég lusta vagyok. Sajnos nálunk ez amolyan családi „betegség”, amit úgy látszik sosem fogok elhagyni. Pedig jó lenne, főleg amiatt, mert órákon gyakran az elalvás és az ébrenlét közötti keskeny küszöbön táncolok. Alszok nyolc órákat és nem elég... tízre kéne emelni a mennyiséget és akkor lehet bírnám estig.
-Hát aztán? -vontam vállat,de nem flegmázásból, egyszerűen ez a mozdulat jött a kérdéshez. Nem értem miért olyan nagy probléma, ha a lánynak nincs valami erős képessége, hanem ilyen semmi. Attól még elüt az átlagtól, szóval jöhetne a birtokra szerintem. Legalább megtanulná az önvédelem alapjait. X-men valószínűleg nem válna belőle, de az nem is olyan nagy baj. Én sem annak készülök. -A közösségért megéri -attól eltekintve, hogy néha ahhoz sincs kedvem, hogy a lábujjamat megmozdítsam, elég társaságkedvelő vagyok. Jó, ha egy hónapban egyszer fordul elő olyan, hogy egyedül megyek valahova a birtokon kívülre. Általában mindig magammal rángatok valakit. Az, hogy most a tóhoz egyedül mentem fel, az egy kivételes alkalom volt, ugyanis leamortizált a szobatársam, szükségem volt magányra és friss levegőre.
-Hé! Nyugi. Elbírlak, oké? -vigyorogtam a lányra. Elég mókásnak tartottam, ahogy próbálta megmagyarázni a miértnek is a miértjét. Az első egy mondat is elég lett volna ahhoz, hogy felfogjam, amit mondani akar. Ennek ellenére még körülírta még legalább kettővel, feleslegesen. Amúgy eszem ágában sem volt feladni ezt a kissé elvetemült ötletet, hogy úgy fussak vele haza. Méghozzá azért nem, mert amilyen sebességgel leértünk a hegyről... még én is elfáradtam, pedig nem nekem kellett sántítva és ugrálva lejönnöm. Ha én lettem volna Faye helyében, akkor félúton kidőltem volna, ha gyalog kell hazamennem. De igaziból nem egyedül róla van szó, amúgy sem szerettem volna még órákat eltölteni a városban.
-Ne érdekeljen téged az oldalam -fordultam hátra a lányhoz, aki immár a hátamon csimpaszkodott. -Mert nem hiszem, hogy kellemes lezuhanni rólam, miközben futok -folytattam. Ha választani kell, akkor inkább a csípőmnél legyek zöld foltos, mint ő essen le, mert azt szerintem nem élné túl. Hacsak nincs valami rejtett képessége, amit előlem titkolt és megmenthetné. Mondjuk egy spontán regeneráció. Bár az nem olyan, amit ne szabadna elmondani. Szóval ha megölelgetné a földet, akkor gumiszobában kötnék ki és kényszerzubbonyt kéne viselnem. Sosem tudnám magamnak megbocsájtani, hogy egy olyan személy, aki közel áll hozzám, pont miattam haljon meg.
Miután elindultunk Faye-home felé, minden erőmmel azon voltam, hogy egyrészt ne boruljak a plusz terhelés miatt, másrészt tudjam tartani a lányt és ne menjenek a szemembe a bogarak. Igen, az utolsó is fontos, ugyanis ilyen sebességnél, hiába alkalmazkodik a bőröm, a legyek, szúnyogok, akármik, megnehezítik a dolgomat rendesen. Alap esetben egyszerűen kipiszkálnám még menet közben is, amikor viszont mindkét kezemmel tartanom kell valakit, ez kivitelezhetetlen, így maradt a hunyorítás. Közben azért az utat is figyeltem valamennyire, hallgattam Faye navigálását. Amint odaértünk, lelassítottam és megálltam a ház előtt. Egyet jelentett a megkönnyebbüléssel, mikor a leányzó leugrott a hátamról.
-Nincs mit. Egy perc és jövök a biciklivel. Addig csak várj itt -mutattam meg neki újra a vidám arckifejezésem, aztán indultam vissza oda, ahonnan jöttünk. Szerencsére senki sem nyúlt a kétkerekűhöz, úgyhogy magam mellett tolva nekiindultam a házhoz vezető útnak. Nem az volt a fő probléma, hogy nem tudtam vele maximális sebességgel száguldozni, hanem, hogy egy pöppet eltévedtem. Három másik utcába néztem be, mire megtaláltam azt, ahol Faye-home volt. Kissé fáradtan ugyan, de odaszambáztam. -Hát, remélem nem tette tönkre a túl nagy sebesség -pillantottam rá a biciklire, aztán kitámasztottam. Tény, hogy nem 200km/h-ra tervezték ezeket, szóval csak reméltem, hogy még egészen véletlen sem durrant ki a gumi vagy bármi...
-Itthon van tesód? Mert ha nem, akkor végül is tudok segíteni még a lábadnál. Ha akarod -hatásszünet.ÚRISTEN! -Mármint a bokádat borogatni, tudod -magyaráztam a kezemmel rásegítve. Majd kínomban elröhögtem magam. -Ebből már nem jövök ki, igaz?

▲ Még ne akard lezárni Very Happy

▲ music ▲ 647 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Adler nyaraló Hétf. 7 Júl. - 21:10

Logan & Faye

♪ Love is in the air ♪
Még mindig kissé bizonytalanul pillantok rá. Segítene, csak épp nem tudom, hogy be merem-e vállalni, még így sem, mert mi van, ha ettől még ugyanúgy kiakad a legjobb barátnőm is és... akkor annyi? Nem akarom elveszíteni, nem akarok hirtelen tök egyedül lenni, így sincs sok barátom, az pedig még elég kétséges, hogy mennyi esélyem lenne elmenni abba a suliba. - Nem is tudom. Kedves tőled, de mondjuk átgondolom jó? Most nyáron amúgy is a barátaim többsége el van utazva, a legjobb barátnőm egy hónapot tölt például Párizsban. - azt hiszem kicsit érezni a hangomon a csalódottságot, hogy én is szívesen mentem volna vele, de hát nem fért bele semmilyen módon sem, se pénzben, se... hát a bátyám nem ment volna bele, hogy annyi időre elmenjek, főleg mert az én esetemben ez azért veszélyes lehet. A vérem... ha kórházba kerülök, ha megvizsgálnak, és más is felfedezi azt a látványos elváltozást, abból akár nagyobb baj is lehet, és nem szabad ilyen nagyot kockáztatni, nekem nem.
- Nem is tudom, azt mondtad, hogy tanultok harcolni is, meg fejlesztitek a képességeiteket, és nekem egyik se nagyon menne. - rántom meg óvatosan a vállam. Ha pedig ez nem megy nekem, akkor mégis mit keresnék ott? Egy másik sima suliban is tanulhatok átlagos hétköznapi emberi dolgokat, ahhoz nem kell mutáns suliba járni. Fogalmam sincs, hogy mi legyen, de a legnehezebb az egészben mégis csak Aaron, még ha én szeretnék is menni, nem tudom, hogy ő mennyire értékelné az ötletet, de egy próbát megérhet, hogy megkérdezzem tőle nem? Nem rég is megpróbáltam, a medencés ötletet elmondtam és nem lett belőle gond, simán belement, lehet hogy ezt is jól kezelné és még meg is lepődnék. Igen, azt hiszem meg fogom kérdezni, mert... mert meg akarom, mert jó lenne oda járni, főleg akkor, ha Logan is ott van, az csak külön dob az ötleten.
A város viszont... tényleg mese szép, bár igazából én láttam már párszor és ezért is sikerült a tekintetemet egészen máshová szegeznem, amíg ő a fényeket nézi, na jó, nem csak ezért. Kellően zavarba is jövök, amikor felém fordul és találkozik a tekintetünk. Túlságosan egyértelmű, hogy én nem azt néztem, amit ő, én... őt néztem, és azt hiszem ezzel tökéletesen tisztában van, ez főleg akkor válik nyilvánvalóvá, amikor finoman lecsúszik a keze a derekamról és az én kezembe siklik át. Nem akadok ki rajta, hiszen pl. az, amikor az ujja az ajkaimat érintette jóval intimebb pillanat volt, sőt ez kifejezetten jó érzés, csak egy visszafogott mosoly jelenik meg az arcomon és talán enyhe pír is a lebukás miatt elsősorban és csak másodsorban a helyzet miatt.
- Oh, hát, mert nem vagyok kifejezetten alacsony típus, és... nem tudom mennyit bírsz. Mármint nem úgy értem, hogy gyenge lennél, csak azért mégis futnod kell velem és a házunk nincs közel, bár igaz, hogy te jóval gyorsabban futsz, így neked ez nem tart majd annyira sokáig. - sikerül mindezt nagyjából egy szuszra eldarálni, és fogalmam sincs, hogy sikerült-e normálisan közölni vele, amit akartam. Nem arról van szó tényleg, hogy gyengének tartom, csak magasabb lány vagyok, bár az tény, hogy elég vézna típus. Nem nyomok olyan sokat azért. Végül persze bólintok, és amikor elém áll átfogom a nyakát. Persze csak óvatosan, nem olyan fojtogatós szorongatással, aztán egy kisebb ugrás után már a hátán is termek.
- Oké, szorosan, és kapaszkodni fogok, nem akarok leesni, de azt sem, hogy kék-zöld legyen az oldalad. - kicsit közelebb hajolok, mert tudom én, hogy előre nem terjed annyira a hang, szinte már a fülébe mondom a szavakat, persze kisebb hangerőn, mert halláskárosodást sem akarok neki okozni, vagy ilyesmi, ha már ilyen közel vagyok. A kérdésre már csak bólintok, egyértelmű volt, meg hát mire várnánk? Szorosabban fogom meg a nyakát, inkább valahol a válla környékén, hogy tényleg ne minősüljön a dolog fojtogatásnak, aztán már meg is indulunk. Mondjuk az tény, hogy az én bőröm nem alkalmazkodik olyan könnyen a szélhez, se legalább nincs hosszú haja, ami zavaró lehet. Arra viszont az első pillanatokban rájöttem, hogy az a taktika nem működik, hogy egyszerűen a fejemet valahova a nyakához nyomom, hogy így kevésbé érezzem a menetszelet, mert akkor nem nagyon látom az utat. Így hát marad az, hogy hunyorítok erőteljesen és mondom, mikor merre kell kanyarozni.
- Az lesz, ott jobbra a második. - közel vagyunk, úgyhogy itt már tényleg a tarkójánál bújok meg, az utolsó pár méteren legalább, hogy a szemem is pihenjen és ne úgy nézzek ki hamarosan, mint valami albínó nyúl. Akkor huppanok csak le a hátáról, amikor megállunk a nyaraló előtt. - Köszönöm, sosem utaztam még valakinek a hátán, főleg nem ilyen gyorsan. - kicsit azért igazgatom a hajam, mert ha jól sejtem rendesen ziláltan festhet most.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Hétf. 7 Júl. - 1:53

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

Jobb kézzel magamra mutogattam. –Én vagyok a bizonyíték –szívességek. Ha úgy alakulna akkor bevállalnám egy barátom kedvéért is simán. Nem azért, mert talpnyaló vagyok, tényleg nincs ezzel semmiféle hátsó szándékom, egyszerűen ha tudok ezzel segíteni akkor megteszem. Nem nagy dolog odaállni és megmutatni, hogy milyen gyorsan futok, ha ez kell ahhoz, hogy azt, akivel jóban vagyok, ne nézze komplett hülyének az ő legjobb barátja. –Ha szeretnéd, segítek –dobtam felé egy laza mosolyt. Lehet, hogy le kéne állnom ezzel a szeretetszolgálathoz hasonló viselkedéssel, mert ez már azért a holtaknak is gyanús. Teljesen félreérthetőek lesznek a szándékaim. Aztán csodálkozhatok, ha Faye testvére el akar pusztítani. Jó nagy szívás lenne.
-Hát miért ne? –kérdeztem vissza kissé értetlen arckifejezéssel. Ha kizárólag olyanok élnének a birtokon, a tanárokon kívül, akiknek fejlesztésre szorul a képességük, akkor a fél iskolát el kéne küldeni. Nem lenne értelme, ugyanis az alapítók így is azon vannak, hogy minél több mutánst begyűjtsenek. Akkor mégis minek selejteznék le azt, akin nincs mit fejleszteni? De oké, elnéztem ezt a hülye kérdést a lánynak, mert én is számtalanszor mondtam már baromságot. Például olyan 8 éves korom körül volt életem egyik legsötétebb időszaka. Azt hittem, hogy úgy lesz egy lány terhes, ha megcsókolja egy fiú. Ezért még puszit is alig mertem adni nekik, mert féltem az apaságtól. Úgyhogy erre nem szívesen emlékszek vissza. Az maradt meg bennem élénken, amikor anya elmagyarázta, hogy ez nem egészen így van, ahogy gondolom. Jézusom, mennyire zavarban voltam.
Faye következő mondatára csak bólintottam. Nem akartam semmit hozzáfűzni, felfogtam… bonyolult. Nincs mivel kiegészíteni ezt, hiszen az ő dolguk. Csak megemlítettem, hogy szerintem a testvére sem megtörhetetlen, biztos rá lehetne beszélni valahogyan. Persze nem ismerem, még névre sem, így ez mindenképpen a lányra maradna, neki kéne meggyőzni Aaront. Képzelem mi lenne, ha én próbálnám. Beállítanék azzal, hogy a húga barátja vagyok (mint fiúbarát) és elmondanám neki, hogy létezik egy iskola kizárólag a mutánsoknak, szeretném ha ő is jönne. Szerintem már attól kiakadna, hogy Faye közelében vagyok, biztos gyanút fogna. Még a végén odáig fajulna a dolog, hogy kénytelen lennék elsajátítani a repülés alapjait. Nem, ez így nagyon nem lenne fair rám nézve.
-Ugye? –mosolyogtam a lányra pillantva, mikor már a hegy aljánál voltunk és az elénk terülő várost néztük. Éreztem, hogy rajtam pihen a tekintete, ezért is fordultam felé. A kezemet, amivel eddig tartottam, magam mellé engedtem lassan. Utána pedig félénken fogtam meg az övét. Bár ahogy megismertem nem az a hisztis, nagyszájú lány, de attól még paráztam, hogy mégis rosszul érinti a közeledésem. Egy rossz mozdulat és eljátszom a bizalmát. Még a végén beskatulyáz szoknyavadásznak vagy akárminek. Azt meg tényleg nem szeretném, mert elhamarkodott ítélet lenne a részéről.
-Miért lennél nehéz? –kérdeztem vissza. Egyáltalán nem tűnik olyan típusúnak, akitől eltörne a gerincem, ha felemelném. Sőt, az átlagosnál talán egy picit soványabb. Igaz, nem láttam még bikiniben, fogalmam sincs hogyan néz ki fél pucéran. A ruha azért elég sok mindenen javít, sokat takar.
A biciklit kitámasztottam, aztán Faye elé álltam kissé berogyasztott lábakkal, hogy könnyebben ugorjon fel a hátamra. -Na, hopp! –biztattam,hátha végre megteszi, amit szeretnék. Viszonylag türelmes típus vagyok, úgyhogy kivártam míg végre így sérült bokával ugyan, de vesz egy nagy lendületet és a hátamon csimpaszkodik. Azért nem akartam elöl vinni, a mellkasomnál, amolyan mentő pozícióban, mert úgy az utat sem látnám rendesen, meg kétszer olyan nehéz lenne a lány is, a végén még borulnánk egy nagyot. Persze minden rosszban van egy kis jó… addig is jobb rálátásom nyílna a „dolgokra”. –Jól kapaszkodj belém, oké? És a lehető legjobban próbálj hozzám simulni. Még azt sem bánom, ha kék-zöld lesz az oldalam, a lényeg, hogy tartsd magad. Ja, és navigálj közben –fordultam hátra hozzá. Nyilván nem azért kértem tőle az előbbieket, mert magamra gondoltam önző módon… mert hát milyen jó már ha az esetleges barátnő jelölted hozzád dörgölődzik. Egyszerűen így a legbiztonságosabb, valamint ezzel segít engem. Ha az egész testével hátradőlne, vagy szimplán semmit sem tenne annak érdekében, hogy rajtam maradjon, akkor még ennél is nehezebb dolgom lenne. –Indulhatunk? –tettem fel a költői kérdésemet. Rögtön utána vettem egy nagy levegőt, Faye lábát még jobban szorítottam, majd nekilódultam a nagy futásnak, a belvárost elkerülő útvonalon. Jó, ha a maximális sebességem negyedével tudtam haladni, elsősorban a plusz teher miatt. A lépés szögemet minimálisra kellett csökkentenem, mert így is nagyjából olyan érzés volt, mintha bármelyik pillanatban megadnák magukat a lábaim. Plusz a menetszél. Csak tippelek, hogy milyen „felemelő” lehet a hátamon utazni miközben nagyjából 100 km/h-val haladok.

▲ Shape of My Heart ▲music ▲ 727 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 4 Júl. - 22:23

Logan & Faye

- És, ha még sem? Félek ettől, nem biztos, hogy mindenki jól reagál, vagy megérti idővel. - nem tehetek róla, tényleg félek tőle, hogy nem lenne jó vége, hogy nem értenék meg, akkor sem, ha olyan valakiről van szó, aki tényleg közel áll hozzám. Ez attól félek, hogy nagyon emberfüggő és ő szerencsés, hogy van, aki ezt elfogadta, de én attól még ugyanúgy nem merem elmondani. Az a baj, hogy még csak bele sem tudok gondolni más helyzetébe, hiszen születésemtől fogva ezt birtokolom és emlékszem rá, amikor Aaron először közölte velem, hogy a vérem eltér az átlagostól és megmutatta, hogy ő mire képes... hát finoman szólva is nagyon kibuktam, de segített, no meg én kénytelen voltam elfogadni, mert hát ezzel kell együtt élnem, de másnak nem. Simán megteheti bárki, hogy kerül utána. - Plusz én nem is tudom ezt megmutatni. Ha csak azt mondanám neked, hogy vannak különleges emberek, akiket nem lehet megsebezni, vagy úgy futnak, hogy simán leköröznek egy gepárdot... tízszer, elhinnéd bizonyíték nélkül? - az a baj, hogy szerintem nem. Én legalábbis nem hinném el csak úgy, mert... nem hihető, ha valaki egyszerű ember, és nincs példa sem, én pedig azzal nem tudok szolgálni. A képességem nem megmutatható.
- És ha valakinek nem kell fejleszteni, akkor is járhat oda? - kérdezem meg óvatosan, mert hát az enyémen nem sok mindent lehet igazság szerint. Persze gondolatban már javában korholom magam,hogy ez egyáltalán megfordult a fejemben, mert hát esélytelen, hogy én oda járnak. Mit szólna hozzá a bátyám? És egyébként is hogy mondanám el neki? Nem tudom, hogy nem reagálná-e le rosszul, arról már nem is beszélve, hogy nem akarok elmenni egy suliba tele mutánsokkal, hogy így újabb lehetőség legyen a kísérletekre. Persze nem visszük soha túlzásba, de néha már nem értem, hogy miért kell tovább folytatni, ha egyszer már vannak elért sikerek, akkor nem kéne újabb adag vér másoktól nem? Gazdálkodhatna azzal, ami már meg van.
- Nem tudom, de ez... elég bonyolult és Aaronnak már meg van a sulija, meg minden. - kissé zavartan köszörülöm meg a torkomat. Tényleg nagyon bonyolult, mint ahogy az egész életem. Nem tudom, hogy lehetne ezt elmagyarázni a nélkül, hogy ne mondanék el mást is, amit nem akarok. Logan kedves srác, eszem ágában sincs elijeszteni az igazsággal. Az a baj, hogy a legtöbben ezt nem értenék meg, ebben bátyámnak tökéletesen igaza van, azért nem is beszélünk róla senkivel, azért van "hivatalosan" egy képességem.
Mindenesetre elég szépen sikerül kikapcsolnia a gondolataimat, már nem első alkalommal. Igazán gyakorlott benne és őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy most akkor ő nem... flörtöl velem? Tracy szerint egyszer egy srác flörtölt velem egész ebédszünetben, de én komolyan észre sem vettem. Az a baj, hogy nem vagyok túlságosan gyakorlott ezekben a dolgokban és akkor még finoman fogalmaztam. Szegény nem is próbálkozott többet, miután megkérdezte, hogy láttam-e már a Vissza a jövőbe című filmet, mert szívesen megnézné velem, és én csak rávágtam, hogy igen, már láttam. Csoda, hogy nincs senkim sem? Bár persze a bátyám szerint úgyis mindenki fiú csak azt akarja, szóval legyél visszautasító, mert ha valakit tényleg érdekelsz, akkor majd tenni fog érte, hogy legyen valami köztetek és nem adja fel azonnal. Hát az a srác feladta, pedig nem is direkt volna visszautasító. A lábam pedig szerintem rendben lesz, már most sem lüktet olyan vészesen, bár nem mondom, hogy gond nélkül rá tudnék állni. A kérdésére rá pillantok, és nem is tudom, valahogy ott is ragad a tekintetem. Igazán helyes arca van, főleg ahogy ámulva nézi a tájat, ahogy a fények visszatükröződnek a szemében.
- Igen... tényleg szép. - csak mondjuk én épp nem a tájat nézem, amire pár pillanat múlva sikerül is rájönni, így egy pillanat alatt kapom el a tekintetemet és jön a következő torokköszörülés, hogy sikerüljön nagyjából összekapni magam. Nem mondom, hogy könnyen megy. - Nem messze, talán tíz perc. - próbálom felmérni a távolságot, bár nem vennék rá mérget, hogy jól mondta, lehet az húsz is, főleg a mi lassú tempónkban, az meg már egyből kétszer annyi. A kérdésére azért kellően elkerekedik megint a szemem. - Mármint úgy, hogy felveszel és... De nem leszek nehéz? - igazából azt hiszem ez egy igen választ jelent arra, hogy hazaszaladhat velem, csak na... tényleg nem akarom kikészíteni azzal, hogy velem rohangál, meg még a bicajommal is.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 4 Júl. - 1:38

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

-Húzós, de megértenék előbb-utóbb -több fázisa van a mutánsok elfogadásának. Az első, mikor sült bolondnak tartanak azért, mert ilyenekről beszélsz. Utána szépen lassan belenyugodnak. Nem mintha olyan gyakorlott lennék az emberek beavatásában, de józan paraszti ésszel is ki lehet logikázni a reakciójukat. Egyszerűen elképzeled magad a helyükbe... te mit cselekednél, hogyan fogadnád? Sokat segít, ha az érintettet jól ismered, legalább feleannyira mint saját magad.
-Ő pont nem látta. Utólag avattam be, segítséget kértem tőle. És annyira nem fogadta rosszul -csak éppen egy napig nem volt hajlandó velem szóba állni. Azt mondta időre van szüksége ahhoz, hogy ezt az egészet átgondolja. Szerintem lehetett volna rosszabb is, mondjuk az, hogy elpártol tőlem. Akkor rákényszerültem volna arra, hogy valaki mást keressek, aki segíthet nekem. Aztán ki tudja találtam-e volna. Éppen ezért nem akartam ezt az apróságot hozzátenni a mondatom végére. Teljesen megijesztettem volna Fayet.
-Igen. Valamint ott fejlesztjük tovább a képességünket. Megtanuljuk kezelni meg minden -magyaráztam röviden. De nem azért mert annyira zavart ez a sok kérdés. Az csak jót jelent ha ennyire érdeklődő. Talán rá tudnám beszélni arra is, hogy maradjon a sulinkban. Félreértés ne essék, nem azért, mert ott jobban tudnám fűzögetni, egyszerűen szeretem a közelembe tudni azokat, akikkel jó a kapcsolatom. Az már más kérdés, hogy mi lesz ebből.
-Miért ne örülne? Szerintem ő is jöhetne. Nem jobb olyanok közt lenni, akik hozzád hasonlóak? -értem, hogy szülők nélkül maradtak, ketten vannak egymásnak, de simán megoldható, hogy mindketten költözzenek. Jobb, mint otthon maradni, a környéken egyedüli mutánsként. Magadnak kell kitapasztalnod a képességedtől elkezdve mindent. Jobbik esetben kapsz egy társat, aztán kifújt. Én sem azért jöttem a birtokra, mert utáltam Peekskillben élni, egyszerűen felfogtam, hogy nekem itt a helyem.
A lány kérdésére széles vigyorra húzódott a szám széle. Bosszantóan könnyen zavarba lehet hozni, amiből arra következtetek, hogy nem sűrűn kerülhetett közelebbi kapcsolatba fiúkkal. Logikusan, aki tapasztalt, arra nehezebben lehet hatni. Mondjuk abszolút nem probléma, hogy nem egy lotyó, mert azokat úgy sem tartom sokra. Ki sem kezdenék olyannal, akiről már messziről látszik, hogy sűrűn járkál benne a „vonat”. Azért lennék feszült, hogy mikor fog megcsalni, abból meg köszönöm szépen nem kérek. Ha valakivel összejövök, akkor ne legyen tőle gyomorfekélyem, mert az tényleg nem normális. Akkor inkább olyanra hajtok rá, aki kevésbé népszerű, csak lehessen benne bízni.
-Oké, talán nem lesz komolyabb bajod -erősen reménykedtem benne, hogy nem kell heteket a kórházban töltenie ez miatt. Még az ősellenségemnek sem kívánnám, hogy mondjuk szalag szakadása legyen, mert borzasztó. Főleg annak, aki nem olyan gyorsan gyógyul, mint én. Egy egész nyarat tönkre lehet tenni egy ilyen sérüléssel.
Nagyjából olyan 10 perc múlva is még a hegyoldalon szambáztunk le a leányzóval. Próbáltam a túraútvonalon vezetni, olyan helyeken, ahol kevesebb az esélye annak, hogy megcsússzon. A bicikli viszont nem kicsit nehezítette meg a dolgomat. Nem elég, hogy a fékezésére kellett figyeljek, gyakran majdnem kifarolt a hátuljával, olyankor meg elég nehéz volt visszahozni egyenesbe. Részben ezért is haladtunk az átlagosnál lassabb tempóban.
-Milyen messze van még a házatok? -álltam meg a hegy aljánál egy sóhajtás kíséretében. Kihasználtam a panorámát és körülnéztem. Az egész kivilágított North Salem elénk terült. Tökéletesen be lehetett látni, nem akadályoztak már az erdei fák. -Erről kéne csinálni egy képet -jegyeztem meg. Mintha tudnám hogyan kell jól fotózni... pedig még az életben nem volt fényképezőm. Párszor kattintgattam ugyan máséval, de az nem ugyanaz. Bár kétlem, hogy olyan hű de nagyon nehéz lenne kezelni. Ha megmutatják mit nyomkodjak hol, akkor főleg nem az.
-Mit szólnál ahhoz, ha most innen hazafutnék veled, utána meg a bicódért vissza?

▲ note ▲ music ▲ 572 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Adler nyaraló