Adler nyaraló

Tárgy: Adler nyaraló Csüt. 29 Május - 14:07

First topic message reminder :

A tóparttól nem messze található két szintes faház, amit a két Adler palánta a szüleitől örökölt meg. Afféle nyaraló ez, ahová régen is leruccant néhányszor a kis család, amikor még mindenki idilli körülmények között élt együtt.
Az épület két szintes, természetesen egy pincével ellátva. Két kisebb terasz is akad az két oldalán, elől udvar, hátul pedig egy kisebb kert, medencének, vagy akár csak grillpartyknak, ami épp adódik. Főként jó időben lakott, amikor nem kell szöszölni még a fűtéssel is pluszban. Belülről kellemesen otthonos, nem túl nagy, és persze minden alapvető megtalálható benne, a konyhától kezdve egy méretes nappaliig, ami ebédlőként is funkcionál. Két kisebb szoba van, és egy nagyobb háló, összesen egy fürdőszoba, külön a mosdótól.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Vas. 29 Jún. - 15:08

Logan & Faye

Előzmény
Nálam a bizonytalanság elsősorban a bátyám felé nyilvánul meg, vagy inkább az ő jelenlétében. Ha másokkal vagyok, ha másban kell döntenem, akkor meg tudom oldani értelmesen, csak ha ő is ott van, akkor jön hirtelen ez az érzés, hogy meg kell hallgatnom ő mint mond, mert talán rosszul döntök. Nem is tudom lehet hogy valahol mélyen bennem van egy olyan buta gondolat, hogy túl sokan haltak már meg körülöttem, nem miattam, de... talán ha máshogy csinálok dolgokat... Ha kiskoromban nem fárasztom anyát olyan sokat, akkor nem lesz beteg, vagy könnyebben meggyógyul. Ha apáéknak nem kell kocsival átvágni a fél városon csak azért, mert én épp aznap zongora vizsgáztam és hozni akartak nekem valami kedves meglepit, akkor talán nem történik semmi baj, akkor nem azzal jön be Aaron a suliba, hogy meghaltak mindketten abban a rémes balesetben. Persze nem az én hibám semmi sem, ami történt, de mégis könnyebb másra bízni a döntéseket és akkor biztos, hogy nem kell még kicsit sem magamat okolnom, ha valami rossz történik, bár a legjobb az lenne, ha nem történne most már semmi rossz.
A szavai rántanak vissza újra a valóságba és persze el is mosolyodom azonnal. Hát igen a feszülős ruha nem lenne jó választás, bár nem mondom ki, de szerintem nem nézne ki tőle úgy, mint egy homokos, na nem mintha olyan nagyon el tudnám dönteni csak úgy ránézésre valakiről, hogy az-e vagy sem, de... ő tuti, hogy a viselkedése alapján nem az.
- Tudom, de az enyém nem olyan látványos és mi van, ha kiakadnának tőle? Ez azért elég fura, meg egyébként sem tudom megmutatni, ha csak elkezdem elmagyarázni, akkor lehet, hogy simán bolondnak tartanának. - e téren annak könnyebb, akinek a képessége látványos, de az enyém nem az, egyik sem... Igenis félek tőle, hogy elveszíteném e miatt a barátaimat és azt nem élném túl. Túlságosan sokakat veszítettem már el eddigi életem során, mást már nagyon nem akarok. Egyszer lehet, hogy rászánom magam, talán akkor, ha ez az egész már nyílt dolog lesz, de most még ne merném. - Biztosan nagyon jó barátod lehet, de nem féltél, hogy rosszul reagál? Vagy ő eleve meglátta? - úgy könnyebb, ha lebuksz véletlenül, aztán már nem tehetsz semmit, csak meg kell várnod, míg a másik feldolgozza és majd kiderül, hogy mit reagál, de lehet hogy csak úgy magától ő sem mondta volna el, vagy mégis csak így volt?
- Hát épp ezt, de akkor ezek szerint nem lenne fura, ha én is ezt tenném, bár biztosan rém zavaró lehet annak, akit épp bámulsz. - az tuti, hogy én így lennék vele, engem bántana, ha valaki azért bámulna meg, mint mit tudom én... zöldre változik a bőröm és pikkelyek nőnek rajta. Bár azt hiszem, ha bármi ilyesmi történne velem, akkor ki se tenném a lábamat a szobámból soha többet az életben. Nem arról van szó, hogy olyan nagyon hiú lennék, de azért egy egészséges mértékű mégis csak van bennem belőle, és nem viselném jól, ha a külsőm látványosan elváltozna rossz irányba. - Van harci terem is? Harcolni tanultok? - majdnem kibukik belőlem még egy miért is, de végül sikerül elfojtani. Tény és való, hogy kissé sokat kérdezek, de hát ha egyszer valami érdekel, akkor ez azt hiszem érthető. Gondolom neki is sok kérdése volt, amikor megtalálta ezt a sulit, amikor kiderült, hogy mutáns, amikor oda ment és látott egy csomó fura alakot, vagy csak én vagyok ilyen?
- Jól van, veled megyek, és... felkészülök, de nem hiszem, hogy ennek Aaron örülne. - rázom meg a fejem, és talán még egy röpke sóhaj is kicsúszik a számon. Talán jó lenne egy ilyen suli, amúgy se tudom még, hogy mit kezdjek magammal, de nem hiszem, hogy a bátyám igazán értékelné a dolgot. Mégis csak én maradtam neki és annak se örülne, ha elmennék mondjuk egy távolabbi suliba tovább tanulni, azt se engedte, hogy elmenjek a csajokkal nyáron Párizsba pár hétre, pedig nem lett volna rossz, csak hát az én helyzetemben... Arról már nem is beszélve, hogy nem tudom mennyire lenne okos ötlet előadni neki, hogy van egy iskola csupa-csupa különleges képességű egyénnel, akiknek kísérletezhet a vérével.
- Oké, ha már tudok járni, mindenképpen megnézzük. - bólogatok, mert igazából tényleg szívesen töltöm vele az időmet. Jól érzem magam most is, annak ellenére, hogy a körülmények, ahogy összefutottunk nem épp a legideálisabbak voltak, de legalább nem egyedül kell ezt is megoldanom, mint a tenyerem átvágását. Örülök neki, hogy épp most járt erre. De mégis úgy érzem, hogy illik neki megköszönni, hogy segít. Nem lesz egyszerű lelavírozni innen a bicajommal, meg velem együtt. Az persze újfent nem kicsit lep meg, amikor a mutatóujja az ajkaimhoz ér, egy kicsit még szét is nyílnak meglepettségemben és végül csak zavartan bólintok egyet és nyelek egy nagyot, amikor újra pillanatokra fogva tartja a tekintetemet. Hevesebben ver a szívem, mint általában, vagy...csak én érzem úgy?
- Hogy... mi? - jó, azt hiszem sikerült egy kissé elveszítenem a fonalat, de végre csak sikerül ráeszmélnem, hogy épp a kezembe teszi a walkmanjét. Zavart torokköszörüléssel rejtem el az eszközt a hátizsákomba, amit szépen aztán a vállamra is kanyarítok. Ez simán belefér, főleg mert nála már ott a bicaj is, no meg nekem is segít és nem is kicsit. - Persze, óvatos leszek vele, aztán majd Aaron úgyis pillanatok alatt rendbe teszi. - a kezemre is figyelt és ez se lesz olyan nagy gond. Ő majd tudja mit kell pontosan csinálni, az sem lepne meg, ha lenne valami a célra alkalmas krémje, vagy ilyesmi. Nem megy rohanva, de azért egész értelmes tempóban haladunk lefelé és szerencsére a nyaraló sincs olyan vészesen távol, hogy órákba teljen az út. Max. húsz perc, még ebben a tempóban is szerintem, talán kevesebb is.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szer. 18 Jún. - 12:58

Ilyen apró örömök nekem is járnak. Mint a csiklandozás, a puszik, a lágy simítások. Mindazok, mik még beleférnek a testvéri viszonyba, még ha mások ritkán is alkalmazzák. De hát mi a rossz abban, ha megpuszilom a húgom sérült kezét, vagy ha megcsiklandozom? Semmi.. játékos, gyermeki incselkedés, még ha a vonzata nem is épp gyermeki. Bár nem volt bekalkulálva a törülköző útnak indulása, ttól még tetszetős következmény számomra, még ha az egséz csupán egy pillanat is, még ha igazából semmi olyat nem is fed fel, amit amúgy fürdpruhában némi képzelőerővel nem láthatnék. De attól még édesen pikáns pontja a mai napnak a pillanat.
- Helyes, a pihenés most kell. És a világért se kísérletezzünk azzal, hogy mikor szédülsz meg - bólint helyeslőn. Igen, a legjobb lesz, ha most felvonul a szobájáa. Kezembe marom az elhasznált nejlont és ragasztót, az ollót pedig visszateszem a helyére, míg ő megindul a szobája felé.
- Ha valami kell, csak kiálts, itthon maradok. A biztonság kedvéért - szólok még utána kedvesen, majd a konyhába igyekszem, hogy kidobjam a szemetet. Aztán töltök magamnak egy pohár narancslevet, mit egy húzásra lenyelek, aztán az újratöltött pohárral visszamegyek a nappaliba és bakapcsolom a tévét. Lábaim felcsapom az asztalra, csak úgy westernesen és elmerülök valami idétlen vígjátékban...

// Én is köszönöm Smile

A házibulit meg tényleg megtarthatnánk Smile

//

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 17 Jún. - 16:13

Aaron & Faye

Egész jól megy, csak a legvégén akadok el, mert tényleg nem tudom, hogy kéne megoldanom az öltözést fél kézzel. Az még oké, hogy megtörölközzek, meg az is, hogy magam köré csavarjam a törölközőt, de ennél több nem fog menni, erre egyre inkább biztos vagyok, ahogy próbálkozom, így hát nem marad más, mint szólni Aaronnak, hogy segítsen. Nem hiszem, hogy ellenére lenne, ma amúgy is kifejezetten segítőkész volt, na nem mintha máskor nem lenne az.
- Nem sikerült leszedni, és így nem tudok öltözni. - mosolyodom el halványan, mikor megjön és már tartom is a kezem, a másikkal pedig tartom a törölközőt, mert azért rendesen nem ment félkézzel, hogy be is tűrjem. Szépen leszedegeti nekem a zacskót és pillanatok múlva már meg is vagyunk, így azért sokkal kényelmesebb, sőt még kellemesen szellőzik is. A dicséretére szélesedik a mosolyom és talán csak a puszi az, amire újra szolidabbá válik. A bátyám tudom, de néha... mintha mégis csak soknak érezném a közelségét, vagy butaság? Nem is tudom, a legtöbb testvér öli egymást, én legalábbis mindig ezt hallom, talán mi azért vagyunk mások, mert a szüleink meghaltak és ez egyszerűen csak közelebb hozott minket egymáshoz? Nem tudom, lehet hogy ez az egyszerű magyarázat és nem kell semmit sem túlkombinálni.
- Jól van. - megugrok kicsit, amikor megcsiklandozza az oldalamat és egy pillanatra sikerül a törölközőt is elengedni. Épp csak egy gyorsan múló másodpercre engedi így láttatni a melleim felső vonalát, de aztán el is kapom, hogy visszaigazítsam gyorsan. - Szerintem le is fekszem, elég zűrös volt ez a mai nap. Köszönöm Aaron! - közelebb lépek és még adok egy puszit az arcára, csak aztán indulok el felfelé. Tényleg rám fér az alvás, vagy előbb még egy kis olvasás, de a pihenés mindenképpen kell. Hosszú és eseménydús nap volt.

//Köszönöm a játékot bátyus! ^^//

Tárgy: Re: Adler nyaraló Hétf. 16 Jún. - 13:12

Jóllakottan, a világgal elégedetten terpeszkedek a kanapén, miközbne a fürdőszoba neszeit figyelem. Megismerem a zuhanyfüggöny surrogását, majd meghallom az első vízcseppek koppanását, amit sokezer követ aztán. Elmosolyodom a gondolatra, hogy Faye miként birkózik meg a félkéz létével. Bár nekem sose volt eltörve, begipszelve vagy csak bekötve a kezem, azért az egyetemen mi is megcsináljuk a magunk hülyeséégt a szórakoztatás fellegvára alatt, így a fantáziám nem szegényes. Eszembe jut, amikor az egyik srácnak kellett két bokszkesztyűben tusolnia edzés után, és abban törülközni, öltözni. Hát, bátor volt vagy elég botor, de inkább pucéran szaladt végig a campus folyosóján, a lányok legnagyobb riadalmára, a mi legnagyobb vigasságunkra.
Merengésemből Faya hangja ébrezst fel. Fel sem tűnt, mikor zárta el a csapot, melyért kissé korholom is magam, hisz ennyi erővel is is csúszhatott volna, beverve még a fejét is. De szerencsére csaka kötést kell leoldozni. Úgy tűnik, neki is feladja a leckét az öltözködés.
- Jövök - csendül hangom, ahogy feltápászkodom, és sietős léptekkel a fürdő felé indulok. Apró sóhaj csupán, mit a látvány kínál, majd inkább a fürdőszoba szekrényhez lépek, hogy tereljem a gondolataim. Faye a húgom, tudom. Ugyanakkor csak fél ágról, és hát.. a genetika és a dns egészen más oldalról érdekel, mintsem a vérrokonság. Csinos, tetszetős és ártatlan, roppant érdekes kombó. Ugyanakkor tartok tőle, az még neki is gyanús lenne, ha kezdeményeznék bármit, így újfent magamra öltöm a gondoskodó fivér szerepét, és az ollóval lassan megszaggatom a védőnejlont a kezéről.
- Ügyes voltál - dicsérem, ahogy lekerül a nyirkos darab, és feltűnik az alatta teljesen száraz kötés. Még gyorsan megvizsgálom minden oldalról, majd az arcomhoz emelve egy apró puszit nyomok bekötött tenyerére.
- Menj, öltözz fel gyorsan - engedem útjára, játékosan megcsiklandozva az oldalát. Kis örömök nekem is járnak...

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szomb. 14 Jún. - 15:34

Aaron & Faye

Na igen, azért hiányzik néha, hogy nem lehet olyan életem, mint az átlagos embereknek, azoknak, akiknek nincs fontos kötelességük. Nekem sajnos ez nem adatott meg, én kénytelen vagyok így élni, mert dolgom van, mert a vérem olyasmit hordoz, ami fontos mindenki számára. Egyszerűen nem tehetem meg, hogy csak úgy azt teszem, ami jól esik, amit szeretnék. Jó lenne, tényleg jó lenne, de nekem egész más dolgom van és ezt azt hiszem már sikerült nagyjából elfogadni, csak néha van meg az a cseppnyi vágy, hogy más lehessen.
- Akkor jó, majd gondolkodom rajta, hogy kit hívhatnék el. - nem mondom ki nyíltan most még, hogy ki lenne az ötletem, hiszen ez még egyáltalán nem nyílt dolog. Majd talán a lányok a suliból, aki nem utazik épp akkor el, vagy Logan esetleg? Azért bonyolult az a tény is, hogy van olyan barátom, aki furcsa, mint mi, aki mutáns, és olyan is, aki meg nem az. Nem egyszerű ezt összeegyeztetni, mert nem mutathatom be csak úgy őket egymásnak és senki nem lehet az, aki igazából, ha szimpla emberek is vannak egy házibulin. Majd... majd lesz valahogy, nem kell ezen előre aggodalmaskodni azt hiszem.
Tényleg elég muris így zacskóval a kezem, de végül csak szimplán elmosolyodom a láttán és megvárom, amíg Aaron szépen mindent elpakol. Jó dolog egy kicsit kiszolgálva lenni, ezt kár is lenne tagadni.
- Igen, persze, vigyázni fogok rá, hogy ne legyen rosszabb a helyzet, mint most. Nem lesz baj. - bólintok mellé egy aprót. Persze, hogy igaza van, mint mindig. Én aztán nem szoktam a bátyámnak ellentmondani soha, nem is tudom, hogy igazán képes lennék-e rá, de nincs is igazán szükség erre, főleg most nem, amikor egyébként is tök jogos, hogy ne vizezzem be a sebemet. A doki majd szépen elrendezi és hamar rendbe jön. Egy kicsit ki fogom bírni az ezzel járó kényelmetlenséget. Amikor felállok, akkor is csak épp, hogy egy kicsit szédülök meg, alig lehet észrevenni, de egy pillanat múlva már Aaron kezét érzem a derekamon, de aztán tartom magam, nem esem el, csak azért sem.
- Megoldom, már tényleg jobban vagyok, csak hirtelen álltam fel. - magyarázom elég határozottan ahhoz, hogy én magam is elhiggyem. Ettem, kaptam infúziót is, tényleg nincs baj. Sokat kell innom és a vérveszteséget is pótolni lehet hamar, csak oda kell figyelnem magamra, ennyi az egész. Bólintok végül egyet egy apróbb mosollyal, aztán már itt sem vagyok. Tudom, hogy úgy lesz, ahogy megígérte, én pedig hamarosan már a zuhany alatt állok. Jól esik a víz, még ha tényleg elég kényelmetlen is így bezacskózott kézzel, főleg ahogy párásodik be alatta a kezem. Nem húzom nagyon az időt, percek alatt megmosakszom, és végre az elmaszatolódott vér is eltűnik a kezemről. Hamarosan már törölközőt tekerek magam köré és úgy próbálom lebontani a zacskót. Ne ez az, ami már egy fokkal nehezebb, de így olyan macerás öltözködni. - Aaron! Segítesz leszedni? - kiabálok ki. Jól vagyok, kész lettem magamtól, ahogy ígértem, de azért tényleg jobb lenne már e nélkül felöltözni.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 13 Jún. - 23:25

Gondoltam, vagyis tudtam, hogy Faye nem fog ellenkezni a tény ellen, hogy nyarunk java részét North Salemben töltsük. Bár igazság szerint, míg apámék éltek is le-lejöttek nyáron, bár én csak néhány napra tartottam velük, hisz inkább éltem az egyetemisták hóbortos életét, kihasználva, hogy enyém a ház. De mindez megváltozott, immár az én dolog felügyelni és óvni őt.
Az apró kis szomorúságot persze kiérzem a hangjából, de elengedem a fülem mellett. Tudom, hogy olykor megfordul benne a vágy, hogy a társaival tartson, ám ez megengedhetetlen. Nem szeretem, ha távol van tőlem, ha kikerül a felügyeletem alól, óvó tekintetem hatóköréből.
- Meghívni? Persze. Egy házibuli lényege, hogy jól érezzük magunkat. És ráadásul a házibuli nem három emberből áll - mosolyodom el biztatón. Az én haverjaim is javarészt utazgatnak, bár talán egy-kettő leugrik majd. De ha Faye úgy gondolja, ő is hívhat néhány embert. Tudom, hogy már abban a korban jár, ahol igényli a barátokat és a társaságot. És ha teljesen lekorlátozom, egy idő után már csak ösztönből is fellázad. Ezért is engedtem meg az otthoni medencés napozást az osztálytársnőivel. Amíg picit engedek, és mindeközben felügyelni is tudom, addig nem lesz gond. És ő is megelégszik ennyivel, nem mérlegeli igazán, hogy többet akarjon.
És közben elpakolom a kajamaradékot és lekötözöm a kezét, aminek látványa végül csak nevetésre sarkall. Persze nem őt nevetem ki, nem is sérülését. Csak olyan mulatságos látvány így, nejlonos kézzel.
- Amíg a varratot ki nem szedik. Bár az elázott kötést semeddig sem tart cserélni, nem tesz jót a seb gyógyulásának, ha szappan és víz éri. Inkább ügyeljünk néhány napig, mint hogy hetekig tartson a gyógyulás, nem? - kérdem, finoman átfogva a csuklóját, ahol már nem fedi a zörgő tasak. Aztán hagyom, hogy felkeljen, bár látom az apró megingást és rögtön rá is fogok a derekára, nehogy elessen.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet - ingatom a fejem, de nem tartom vissza, ha menni akar és nem is erőszakoskodom. Bár nekem minden tekintetben jobb lett volna, ha én gyorsan lemosdatom, de sejtem, neki az már túl kényelmetlen lett volna. Így még csak az ötletet se vetem fel, és nem erőszakoskodom érte.
- Én itt maradok a kanapén, de hagyd nyitva az ajtót, hogy halljam, hogy minden rendben - figyelmeztetem újra, kissé talán szigorúan. Ugyanakkor nyugtatom is, hogy nem fogok őrt állni mellette, itt maradok, ahonnan bár hallom, ha szól, ha folyik a víz, de látni nem látok be rá.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Csüt. 12 Jún. - 18:23

Aaron & Faye

- Persze világos, épp ahogy mondtad, csak... tudod azért nem egyszerű ez. - mármint mindig csak visszatartani magam mindentől és mindenkitől, mert akárhogy is, de ha neki is itt lesz ez a lány, akkor végképp rémes lesz nekem meg egyedül tölteni a nyarat. A legtöbb barátom elmegy majd nyaralni a családjával, de én még csak nem is merném azt felvetni neki, hogy valakivel elmenjek egy hosszabb útra szórakozni, pedig Mary mesélte pár napja, hogy elmennek majd Párizsba páran két hétre. Biztosan fantasztikus lesz, de nekem túl kockázatos. A vérem miatt, a miatt aki vagyok, nem tehetem meg csak úgy egyszerűen, de azért néha nehéz mindig kötelezően annak lennem, akinek lennem kell. Néha szeretnék csak én lenni, képességek és minden nélkül, hogy legalább ez ne bonyolítsa az életemet.
- Ez igaz, de attól még sok ám ennyi pizza. - mosolyodom el aztán, de úgy látom, hogy ő tényleg elég aktívan eszi, én még csak éppen hogy a második szelet után nyúlok, amikor ő már a harmadikat is lassan eltünteti. Én tuti nem fogok tudni annyit megenni, mint ő, ez nem is kérdés, most is telítődöm, pedig még alig jutottam valameddig el.
- Nem, itt sokkal nyugisabb és a legtöbb barátom amúgy is megy majd minden felé. - rántom meg a vállam, de azért látszik, hogy kissé el vagyok szontyolodva e miatt. Én is mennék, és persze itt is szívesen vagyok, de nem lesz gond, majd elfoglalom magam, olvasok sokat és megpróbálok kicsit még itt a városban is ismerkedni, és majd minden remek lesz. Lemehetek a tóra is, vagy akár megismerhetem ezt a Leaht, jó lesz ez.
- Házibuli? Végül is jól hangzik és... én is hívhatok rá vendéget? - buta kérdés, mert persze miért ne hívhatnék, bár még nem tudom, hogy kit. Az még a jövő zenéje, mert nem ismerek sokakat, és nem is biztos, hogy pl. a doki szívesen eljönne egy házibuliba, vagy mondjuk esetleg Logan? Persze azzal, ha megkérdezem még nem veszíthetek, az a nagyobb kérdés, hogy Aaron mennyire lenne ellenére.
- Köszönöm! - mosolyodom el azért, mert akárhogy is, de kedves tőle, hogy így segít, pedig annyira nem vészes ez a kis vágás és az infúzió miatt már tényleg egészen jól vagyok. - Jól van, az úgy jó lehet, bár biztos elég kényelmetlen, meddig nem érheti víz? - jó, azt hiszem nem sikerült mindent megkérdeznem a dokitól, pedig nagyon igyekeztem ám a figyelni, de ezek szerint még se ment tökéletesen. Bár talán érthető, nem szoktam én saját magamról túl gyakran gondoskodni.
- Jól van, az úgy jó lesz, és majd óvatos leszek. - bólintok. Nem, azt nem szeretném, ha be kellene jönnie. A testvérem persze, de azért már mégis csak elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy sok esetben a kis gyakorlás jellegű vizsgálatokból is legyen, ami zavar, még ha nem is mondom. Nem fogok elesni, most legalábbis ülve úgy érzem, hogy nem lesz baj.
- Tényleg fura. - mozgatom meg kicsit az ujjaimat. Fogni se egyszerű benne, nem tudom még, hogy a fürdés, hogyan fog egyáltalán sikerülni, de azért feltápászkodom szépen és úgy tűnik, hogy tényleg sikerül a lábamon is megállni, talán csak egy pillanatra szédülök meg, de aztán nincs semmi baj. - Menni fog. - mosolyodom el és még bólintok is egyet, mintha egyértelműen saját magamat akarnám ezzel megerősíteni, aztán a irány a fürdő.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Csüt. 12 Jún. - 14:37

- Igen, pontosan úgy. És látod, be is válik - mosolyodom el, ahogy Faye a korábbi tanításom hozza fel. Talán Leah a legjobb példa rá, hogy kell viselkednie. Talán ha úgy alakul, bemutatom majd neki. Bár azért ennyire ne szaladjunk előre, lehet, ha legközelebb jövök látni sem akar majd. Meg hát, ki tudja, hova jutok még az ostrommal.
- Ha egy olyan srácba botlik, aki csak az ágyába akarta volna csalni, az már lekopott volna. Aki viszont tényleg érdeklődik iránta, az ezután is keresi a társaságát. Mint én - magyarázom, és bár újfent hurkolok egyet a nyakam körül, most a számomra jó ügy érdekében. Hisz így újfent csak megerősítem Faye-ben a tudatot, hogy nem szabad azonnal engedni, inkább legyen kicsit nyers, visszafogottabb, hogy minél tovább az én kicsikém legyen.
Szavaim végén újfent visszatérek a kajámhoz, immár a második szeletet tüntetve el a számban. Érzem, ahogy a hasam elégedetten simul el, feledve a korábi éhes dübörgést. Igazán jó ötlet volt most ez a rendelt kaja, legalább bajlódnom se kellett vele és tényleg finom.
- Mert még fogom tartalékolni, mi? Frissen, melegen az igazi - nevetek rá, és mint egy gyermek, már kapok is a harmadik szelet után, persze intenzív vigyorral kísérve a mozdulatot. A bolondozás sose esett nehezemre, főképp, ha Faye a célközönség. Sokszor segített, mikor nekikeseredett a helyzetnek, és így legalább én is leplezni tudom előtte érdektelenségem. Mert engem messze nem rázott meg annyira a szüleim halála, nem érzem sorscsapásnak, nem hiszem, hogy az élet csúful gondol rám. Lehetőséget látok, kihasználható helyzeteket. Ha nem lenne morbid, talán még azt is ki merném jelenteni: örülök a balesetnek.
- Igen, nyáron viszonylag sokat leszünk itt. Persze hacsak nem ragaszkodsz a városhoz - teszem még hozzá, mintegy megadva a lehetőséget, legalább is a látszatát, hogy van döntési joga. Ugyanakkor tudom, hogy úgy is követ engem, és végül is, amúgy se az a nagy bandajárós, hogy sírjon a barátnői iránt, utálva ezt a kis porfészek helyet.
- Talán ha elé g kitartó leszek eljön egy házibuliba, amit itt csapunk. Mit szólsz hozzá? - kérdem mosolyogva, mintegy bevonva őt is a tervezgetésbe. Ha úgy érzi, része a dolognak, kevésbé jár az esze máson, nekem nem tetszőn.
És közben elfogy a harmadik szelet is, lassan telítve a gyomrom. Talán igaza lesz Faye-nek, marad ebből még későbbre is. Vagy holnapra, vagy késő esti filmnézéshez nasinak.
- Hagyd csak, majd én elpakolok. Te most ne csinálj semmi feleslegeset - intem óvón, és veszem is el tőle a tányérját, hogy elsőként az asztalra tegyem, felcserélve egy papírszalvétára, amibe a kezét törölheti.
- Igen, óvni kell a kötést és a varratot, a víz nem tesz jót neki. Majd keresek egy nejlonzacskót a konyhában, és ráhúzzuk azt. Bár elég muris lesz úgy mosdani - teszem még hozzá nevetve, és már szedem is össze a maradékokat, hogy apránként a konyhába hordjam.
- Amíg zuhanyzol csak hajtsd majd be az ajtót, hogy ha baj van, tudj szólni. Nem szeretném, ha megszédülnél és elesnél - jelentem ki, miközben már a pizzásdobozokat hordom ki a tányérok után. Aztán feltúrom a fiókokat, és a harmadikban lelek is végre a célnak megfelelő zacskót. Látszik, hogy nem vagyok túl otthonos a konyhában. Persze a hűtőt, a tányért és a poharat meglelem. De ha már valami ritkábban használt kell az feladja a leckét.
- Tádám! - lépek a nappaliba a zörgő darabot lobogtatva, mint valami győzelmi zászlót. Aztán a fürdő felé kanyarodva keresem újra elő a kötszeres ládikót, hogy kivegyem belőle a ragasztószalagot, és már sietek is vissza a nappaliba.
- Nyújtsd a kezed. Kissé furi lesz egy kézzel lenned, de ha kilyukasztgatnánk az ujjaidnak a helyet, akkor annyi, mintha nem is lenne rajtad...

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 10 Jún. - 18:57

Aaron & Faye

Persze, hogy érdekel a téma, hiszen olyan ritkán beszél nekem lányokról, vagy másokról, pedig igazán érdekelne engem, hogy mikor, mi van vele e téren is. De nem szoktam faggatni, mert lehet hogy egyszerűen csak nem tartozik rám, én pedig e miatt nem sértődöm meg.
- Értem, szóval úgy csinálja, ahogy... nekem is mondtad? - mosolyodom el, hiszen nekem is azt mondta, hogy legyek távolságtartó, hogy a fiúk csak azt akarják és ne dőljek be pár kedves szónak, mert akkor csak rosszul járok. Jó persze attól még lehet barátkozni igaz? Maximum nem gondolok semmibe többet, hiszen azért vannak barátaim, még ha többségük lány is, de közben ott van Logan, aki jó fej és kedves, jól el lehet vele lenni, ő is barát, attól, hogy fiú, és a doki... rendes fickó, bár nincs idősebb barátom, de miért ne lehetne attól még ő is? Segítek neki, ha tudok, gondolom neki is jó olyannal beszélgetni, aki hozzánk hasonló. Megkönnyíti kicsit a dolgát, feldolgozni, ami történt.
- Nem mondtam, hogy folyton egyél pizzát és nem kell megenni egyből egy egészet. - nevetem el magam, mert hát na egy kicsit túlzott, de tudom én, hogy direkt volt. Egyébként sem hiszem, hogy Aaron el tudna hízni, hiszen annyit figyel magára, meg annyit tanul, dolgozik, hogy nem is lenne igazán ideje rá. Néha nem is tudom, hogy a fenébe oldja meg, hogy tényleg mindennel tudjon foglalkozni, amivel akar. Azért nekem ettől még ízlik a pizza, de úgyse esünk majd túlzásba és nem eszünk túl gyakran, de néha lehet, néha kell, főleg ha ilyen helyzet áll fenn, hogy nem tudok főzni, mert sikerült kissé lerokkantani magam.
- Persze, de nyáron sokat jövünk ide és... nem is tudom, te tudod persze. - meg hát ha vele tölti az idejét, akkor nem velem, azért ez is kellemetlen, de akkor egy kicsit... nem is tudom. Legalább nem kell magyarázkodnom, ha lejövünk nyáron és olyannak találkozom, akivel nem szeretné, hiszen néha azért nagyon tud félteni, néha attól is, amitől nem kéne. - Szerintem én a maradékot elteszem holnapra, és... lassan rám fér a zuhany. Ugye vigyázni kell, hogy ne érje víz? - a doki is ezt mondta, és azt hiszem már nem szédülök annyira, hogy ez gond legyen, de jó lenne levenni a véres ruhát, és kicsit felfrissülni.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 10 Jún. - 10:29

Hogy tetszik-e Leah? nem is tudom.. van benne valami különös, ami érdekessé tette a szemembe. Na persze a szokásos elemi ösztönök mellett. Mert az kétségtelen, hogy csinos, és bármikor szívesen látnám az ágyamban egy éjre. Hogy többre is azt nem tudnám megmondani. Nem vagyok az a romantikus érzelgős alkat, nem én akarok lenni a királyfi a fehér lovon. Nem kergetek híú ábrándokat arról, hogy egyszer megnősülök, gyerekeket nevelgetek, nem efféle ambíciók nem motoszkálnak bennem. De attól még vannak olyan pillanatok, mint a ma délután, amikor valamiért kicsit másabb a helyzet, mikor engedek kicsit a csábításnak.
- Tetszik, hogy nem esett rögtön hasra tőlem - felelem hát válaszként Faye-nek, már az ajtó felé menet. A névre vonatkozó megjegyzés persze még eléri a fülem és bólintok is rá. Valóban szép neve van, szerencsére könnyen megjegyezhető, így ez nem fog bonyodalmat okozni a későbbiekben.
Aztán már csak elégedetten falatozom a pizzámat, remélve, hogy túljutottunk a témán, és inkább taglaljuk a helyi pizzázó minőségét, szintjét.
- Aztán majd úszhatok minden nap kétszer akkora távot az egyetemen, hogy ne guruljak úgy, mint egy hordó - nevetem el magam, nyúlva az újabb szeletért, meg persze egy szalvétáért, hogy abba töröljem a kezem és a szám. És hogy elrejtsem apró sóhajom, amit a húgomtól érkez ő kérdés vált ki. Persze mit csodálkozom, szinte sose beszélek a csajokról, még "felszólításra" sem, nemhogy önként. De azért nyerek még magamnak egy csipet időt, ahogy a kaja helyett a poharamra fogok és apró kortyokkal tüntetem el a benne lévő narancslevet.
Ha egyértelműen nemet mondok Faye-nek, akkor firtatni kezdi a miértet. Hogy ha tetszik, miért nem? Hogy ennyire nem akarom elkötelezni magam, vagy én is csak olyan vagyok, mint a többi, akik átejtik a lányokat. Nem, kell a fehér holló effektus. Ha viszont egyértelműen igent mondok, akkor meg azért lesz kíváncsi, hogy Leah miért más, mint az eddigiek?
- Azt hiszem - bólintok végül, az édes, arany középutat választva, majd elégedetten harapok a saját szeletembe.
- Érdekes lány, kíváncsivá tett. Viszont ha hazamegyünk kicsit problémás lesz a távolság, így nem tudom, mit is fogunk kezdeni egymással, akarunk-e egyáltalán. Mert azért neki is van beleszólása, nem gondolod? - mosolygok Faye-re a tányérom felett.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 6 Jún. - 20:09

Aaron & Faye

Érdekel engem ez a lány, miért ne érdekelne, főleg ha már Aaron így megjegyezte, mert amúgy nem szokta. Nagyon ritka az, ha én túl sokat tudok a szerelmi életéről. Nekem ő olyan, mintha folyton csak a munkával foglalkozna, pedig biztos hogy neki is vannak időszakok, amikor egy kicsit legalább kikapcsolódik. Kétlem, hogy ne lenne, ilyen mindenkinek van és mindenkinek kell is. Vajon ez a lány miben lehet más, hogy kifejezetten hallok is róla?
- Az jó, ha kedves. - mosolyodom el, aztán kicsit talán bizonytalanul pillantok rá. - Tetszik neked? Hogy annyira... vissza kellett utasítania? - félmosollyal talán kicsit komolyan kérdezek. Az az igazság - Aaron legnagyobb örömére -, hogy nem igazán vagyok otthon kapcsolati téren. Nekem még nem volt senkim, aminek ő persze nagyon örül, hiába volt már próbálkozó, mert tudom én, hogy van, akinek bejövök a suliban, de hát a bátyám azt mondta, óvatosnak kell lenni, mert a legtöbb fiú csak... azt akarja, én pedig nem akarok valami trófea lenni senki dicsőségtábláján sem.
- Szép neve van, tetszik. - bólintok egy aprót egy kis mosollyal. Tényleg szép, olyan dallamos. Aaron és Leah, még a hangzás is jó, mert mindkét név viszonylag rövid. Jó persze nem kell egyből ilyesmin gondolkodnom, mert hát azt se lehet tudni, hogy találkozom-e vele valamikor, de lehet hogy erre is van esély. Épp újabb kérdésre nyitnám a szám, amikor meghallom a csengő dallamát, Aaron pedig már pattan is fel. Nem mondom, hogy nem kellemes dolog, hogy most ő szolgál ki engem, még ha ez most a kezem miatt van is. Figyelem, ahogy kimegy, majd hamarosan már egyensúlyozza is be a remek illatokat eregető pizzákat. Finom lesz, biztos vagyok benne. Emlékszem még, hogy anno apáékkal is rendeltünk onnan és akkor is nagyon jókat raktak össze. A tészta kellemesen puha, de a széleken ropogós, a feltéttel pedig nem bánnak csínján, úgy istenesen meg tudják pakolni az egészet, hogy az ember utána még mind az öt ujját is végig nyalja, hogy semmi se menjen kárba.
Átveszem szépen az érkező tányért rajta az első szelettel. Isteni! Persze azért jóval lassabban haladok, mint a bátyám, jó eséllyel egy részét majd elteszem holnapra a hűtőbe, aztán majd megeszem szépen mondjuk ebédre. Úgy azért annyira nem is drága, ha az ember beosztja kicsit.
- Igen, szerintem is remek, azért néha rendelhetnénk. - mosolyodom el óvatosan. Persze nem kell mindig, de azért néha nem ártana. Aztán mégis csak újra a nyelvemre tolakszik az a kérdés, ami már az előbb is a gondolataimba férkőzött. - És fogsz még találkozni Leahval?

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 6 Jún. - 17:37

Aprókat, ráérősöket kortyolok a narancslevemből, miközben azon gondolkozom, mennyire volt jó ötlet felhozni a témát Faye-nek. Bár, igazság szerint a baráti köröm és a haverjaim sose titkoltam előtte, többnyire azzal is tisztában volt, ha volt barátnőm, bár a mélyebb merülést nme engedtem neki, óvtam őt. Főképp a srácoktól, hisz bármelyik nyugodt szívvel rányomult volna, tekintetlenüla tényre, hogy a húgom. És hát igazság szerint a new york-i csajokat is csak óvatosan vittem a közelébe, emrt azért a felvilágosultabb egyetemista lányok hamar kiszúrták volna félénkségét, és még valami pigmalionnak képzelve magukat nőcit próbáltak volna faragni belőle, meg mindefélével tukmálták volna az agyát.
De ez most itt North Salem, nem a nagy alma, itt valahogy minden olyan más.
- Kedves? Nos, azt hiszem igen. És roppant eszes is, mert mindent megtett azért, hogy lekoptasson - nevetem el magam, miközbne játékosan Faye-re kacsintok, hogy poénnak vegye a dolgot. Többnyire óvatosan ingázom azon a vonalon, mely határ a szemét srácok jellemzése, és azért a valamire való férfi között. Mert ha egyértelműen mindenki egy kalap alá veszek, előbb-utóbb el kezd gondolkodni, hogy én ugyan miben vagyok másabb. De ha megtartom a fehér holló jelenséget, akkor nem bennem keresi a hibát, hanem a többit látja a megszokott feketének, és reméli,e gyszer majd maga is lel egy fehéret.
- Leah-nak hívják. Valahol itt lakhat a környéken - válogatom meg apránként az információkat, amiket elé tárhatok, amik még is valamik és még sem elegek ahhoz, hogy komolyabbnak higgye a dolgot, mint emilyennek én gondolom. Pillanatnyi szusszanást a csengő felharsanó dallama kínál, mire csak elvigyorodva pattanok fel.
- Megérkezett a vacsi - teszem a poharam az asztalra, majd a kabátzsebemből kitúrom a tárcám és nyitom is az ajtót. Halk hangok, de mielőtt kérdésessé válhatna az érkező személye, a lakást lassan megtölti a frissen sütött pizzák nyálcsorgató illata. És hamarost követem az illatfelhőt, két dobozt egyensúlyozva tenyeremen, miközben a tárcám is az asztalra lököm, majd követik a dobozok, bár azok már szelídebben.
- Egy négysajtos, paradicsommal busásan meghintve a kisasszonynak, és egy jó kis sonkás az úrnak - csapom fel a fedeleket némi hajlongás közepette, és immár teljes mértékben felszabadulnak a pavlovi reflexet beindító események, mint illat, mind látvány terén. És amint megcsordult a nyál a számban és még a hasam is kordult egyet mellé már mozdulnak is a lábaim a konyhába egy-egy tányérért, meg néhány szalvétáért. Szerencsére szeletelgetni nem kell, azt már megtették előttünk, így csak a tányérra kell emelni az óhajtott falatot és enni. És nem is teszek másként, amint magamhoz vettem egyet a sonkásból azonnal bele is harapok.
- Ez valami isteni - hümmögök elégedetten, újabb és újabb falatokkal pusztítva el az első cikket.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szer. 4 Jún. - 11:32

Aaron & Faye

Csendben hallgatom végig a hosszabb kifejtést. Tudom én, hogy igaza van, de most mégis mit mondhatnék? Az a fontos, hogy elláttak és már minden rendben van nem igaz? Figyelem inkább csak, ahogy szépen rendbe teszi a kezem, vissza kötözi és így már minden rendben lesz. Egyébként is jól vagyok, haza is tudtam jönni, semmi komolyabb nem történt igazából.
- Azért a doki rendes volt, akihez utána kerültem, ő nagyon figyelmes és látod szép munkát végzett. - teszem azért még hozzá, talán csak hogy mégis mentsem, ami még menthető, jelen esetben a kórházat. Jó ez nem az ő érdemük, csak sikerült pont a megfelelő ajtón beesnem és azt már nem lehetett figyelmen kívül hagyni, de az a lényeg, hogy jól vagyok igaz?
- Tudom ám, hogy úgyse szeretsz főzni, egyszer ebbe se halunk bele. - mosolyodom el, hiszen ismerem már annyira, hogy ha teheti, akkor inkább csak enni megy a konyha közelébe. Persze attól még segít, ha kell, de nem az a típus, aki szeret a tűzhely mellett állni és kevergetni az ebédet, ami lassan készül. Szereti, ha a dolgok szépen gyorsan haladnak és nem kell várni rájuk. Végülis érthető, az főzés unalmas tud lenni azért, ebben egyet kell értenem, a pizzát meg mindenki szereti, egyszer mi is bűnözhetünk. - Négysajtosat, de kérsz nekem rá paradicsom karikákat is? - adom le végül a rendelést, ő pedig már megy is telefonálni. Jó, bevallom tényleg kényelmes most csak így nyugodtan ücsörögni, élvezem a dolgot, és a pizza is finom lesz, hiszen régen mindig onnan rendeltünk, amikor mondjuk nem volt kedv főzőcskézni, még apáékkal. Szép idők voltak, de most is jó, legalább a bátyám megmaradt nekem. Bólintok egyet, fél órát persze, hogy kibírunk, úgy se lesz két perc rendbe tenni a konyhát.
- Azt sejtettem, azért még nincs nyár. Engem bele se lehetne imádkozni. - szélesedik ki a mosolyodom, amikor meglátom megint az arcát a konyha bejáratánál. Eszem ágában sincs most felkelni, tényleg rám fér a pihenés, azért zűrösre sikerült kissé ez a nap, kár lenne tagadni. Amikor végül visszatér átveszem tőle a saját poharamat, de persze majdnem sikerült totál megállnom nyelés közben, amikor meghallom a választ. Nem is tudom, ha csak ketten vagyunk folyton, akkor azért mégis csak talán... kellemetlen hallani, hogy megismert egy lányt, miközben engem meg folyton óv a fiúktól.
- Milyen lánnyal? - bukik ki belőlem azonnal a talán nem éppen legjobb kérdés. - Úgy értem... kedves? Mesélsz róla? - nem akarom én letámadni és lehet hogy csak lesz egy új barátja és kész. Vannak azért nem, a suliból, meg ilyesmi, akadnak. Én nem sokukat ismerem, talán valahol érthető is, hogy nem nagyon akar egyetemista srácok közelébe engedni, pedig... láttam már néhányukat futólag és azért kár lenne tagadni, hogy akad köztük néhány egész helyes darab.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szer. 4 Jún. - 9:42

- A betegek rangsorolása nem személyzet-létszám függő. Szervezettség kérdése. Adott, hogy a súlyos, vagy súlyossá válható sérüléseket előre kell venni. Ilyen például egy vágás. Persze legalább egy hozzáértő nővérnek rá kell nézni, de ha mélynek ítélik a sebet vagy neadjisten érközelinek, akkor előre kell sorolni az ellátásban. Mert az már nem "csak" egy sima sérülés, hanem lehet akár életveszélyes is. Ugyanígy a töréseknél is. A nyílt törés elsőbbséget élvez, mint a sima. Már ha szabad így fogalmazni - mosolygok Faye-re, miközben a kötszer fürgén jár a kezén. Igaz, hogy még csak egy évet húztam le az orvosin, de önszorgalomból bejárok már oylan órákra is, ami nem a tananyagom. Eleinte egy-két docens furán nézett rám, volt, amelyik számonkért, de miután komolyabban belemerültünk a témába látták, hogy valóban érdekel és tanulni akarok, így már nem is foglalkoztak velem.
És csak miután befejeztem az ápolást térek vissza a kajára. Igazság szerint többnyire ügyelek arra, hogy ne rendelgessünk, mert hamar rákapnánk és az egész kiszórt pénz. És azért oda kell figyelni, hogy ne hulljon ki az ablakon a pénz, munkára kényszerítve engem, nélkülözésre faye-t. De azért persze lehetnek kivételes alkalmat, és az igazat megvallva, utálok főzni.
- Rendben hercegnő, csak hogy a kedvedre tegyek. Milyen pizzát óhajtasz? - állok fel, összeszedve a megmaradt darabokat. Ami még használható, az visszamegy a ládikóba, ami nem, az egy kupacba kerül, kidobásra ítéltetve. Még persze megvárom, mit választ a húgom, majd a telefonhoz lépek, és a mellette lévő kis noteszból kikeresem annak a pizzázónak a számát, ahonnan még apámék rendelték a kaját. A kisváros előnye, hogy az üzletek nem nyitnak vagy épp zárnak be havonta, ami megvolt egy éve, az megvan most is. És amint leadtam a rendelést elpakolom a kötözés nyomát, majd egy sóhajjal a konyha felé indulok.
- Úgy egy fél óra, és itt a kaja. Addig meg csak kibírjuk valahogy - nevetek rá a küszöbről, aztán már tolom a szemetesbe a maradékot. Ezt követi az elvérzett kenyér.
- Az igazat megvallva a víz még kicsit hűs az úszkáláshoz, neked nem is ajánlom - intem, visszalépve a küszöbre, hogy azért ellenőrizzem, nem kel fel. Amennyiben ezzel próbálkozna, rögtön visszateremtem. Aztán fogom a mosogatószivacsot és némi mosogatószerrel és vízzel megkínálva áttörölgetem a vérfoltos helyeket a konyhában, majd tisztán vizessel, nehogy a későbbi ebédünk fölhabozzon. A kicsit szikkadt kenyér visszakerül a tartóba, a bűnös kés pedig a mosogatóba. Aztán amint késznek ítélem a konyhát két poharat veszek elő és a hűtőből narancslevet töltök mindkettőbe és már sietek is vissza a nappaliba.
- Az igazság az, hogy nem sokáig maradtam a parton a fiúkkal. Összetalálkoztam egy lánnyal - kínálom neki az innivalót, majd a magaméba kortyolva szakítom félbe a történetet.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Kedd 3 Jún. - 15:56

Aaron & Faye

Tény és való, hogy én se voltam oda a kórházi ellátásért, de elég sokan voltak, amikor mentem és talán a fejetlenség is kicsit nagy volt, én meg általában elég megértő vagyok, hogy ilyesmin ne nagyon akadjak fenn. Persze nem volt valami kellemes, hogy sikerült beájulnom egy ajtón, de végülis szerencsém volt. Talán a sors akarta így, ha létezik egyáltalán ilyesmi, hiszen így segíthettem a dokinak, aki végeredményében szintén bajban volt a most felmerülő képessége miatt. Összességében nem alakult annyira rosszul ez a nap.
- Elég sokan is voltak ám, és... biztos kevesen dolgoznak ott, ez csak egy kisebb város. - azért nem egy New York, nem csoda, ha nincsenek olyan jól felszerelve a helyi erők sem. Biztos ha több pénz lenne a kórházra, akkor más lenne a helyzet, több lenne a személyzet, de így sajna ez nem történt meg, de attól még a doki pl. egyértelműen nagyon jól végezte a dolgát, ezzel kapcsolatban egy árva szavam sem lehet és úgy látom, hogy neki sem, hiszen nem szól egy szót sem, miközben a kezemet nézegeti, pedig ha látna valamit, amit nem jól csináltak, ismerem már annyira, hogy biztosan szóvá tenné, mint ahogy azt is elég erősen a tudtomra adja, hogy reméli, nem vettek tőlem vért. Persze nem, de azért rendesen aggódik miatta. Csak akkor engedek fel én is, amikor végül végigsimít a kezemen, majd az arcomon is.
- Én igyekszem, ez most tényleg csak véletlen volt. - mindenkivel előfordul, hogy megcsúszik a keze nem? Még szerencsére sosem volt igazán komoly sérülésem, akkor lett volna igazán nagy gond, ha valamikor komoly bajjal kerülök kórházba. Bár én ennyire nem vagyok aggódó, hogy meg is vizsgálták volna a vérem. Talán ki se szúrják, hogy más, mint a megszokott ,vagy mégis? Amikor feláll, én is automatikusan ezt tenném, de aztán visszanyom. Egy mosollyal nézel utána és helyezkedem el. Nincs már pedig bajom, de jól esik a kiszolgálás.
- Mi lenne, ha kivételesen rendelnénk valamit? Mondjuk pizzát? - nem szoktunk tudunk, általában a jól bevált hazai van meg, de most mégis tehetnénk kivétel nem? Megvárom, amíg visszatér és csak akkor szólalok meg újra, amikor már a kezemet kötözi vissza. - És jó volt a strandolás a srácokkal? Sokáig kint voltatok. - nem megrovóan mondom persze, csak tényleg valamivel tovább maradt, mint ahogy számítottam rá.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Hétf. 2 Jún. - 11:04

Szép egy kórház. A vágott sérültet ránézés nélkül váróterembe ültetjük, had vérezzen el nyugodtan. Legalább annál kevesebb beteget kell ellátni, bár a takarítószemélyzet dörmög majd egy kicsit, míg a vért felmossák...
Persze tudom, hogy kissé túlreagálom a dolgot, mert Faye-ről van szó. Nem véletlen írott szabály, hogy orvos közvetlen hozzátartozót nem kezelhet. De attól még teljesen alsórangúnak nevezném az ellátást.
- Remek kórház. New York-ban az ilyen hozzáállással már simán ki lehetne rúgatni néhány embert - mormogom magam elé, bár az kétségtelen, hogy a varrat szép, nem marad majd erősebb nyoma, és ügyeltek arra, hogy ideg és ín ne károsodjon. Ezt bizonyítja, ahogy finoman megmozgatom minden egyes ujját, mintha csak tornáztatnám, pedig csak a zsgeri reakciókat figyelem.
Aztán eszembe jut a problémás kérdés, igen, talán a kelleténél jobban szorítom meg sérült kezét, de amint érkezik a nyugtató válasz és az apró rezdülés, rögtön enyhül is fogásom, és szinte már bocsánatkérőn simítom végig szabad kezemmel a sebet, majd az arcát.
- Jobban kell vigyáznod magadra drágaságom - mosolyodom el megkönnyebbülten, hagyva, hogy a korábbi feszültség lassan lekússzon a testemen. És állok fel, de azt nme hagyom, hogy ő is kövessen, sőt, egy mosoly kíséretében a bokáiért nyúlok, és felteszem a lábát a kanapéra, hogy ne üljön, hanem feküdjön.
- Most pihenned kell, nem szeretném, ha elájulnál valahol és a fejed is beütnéd. A konyhát majd összeszedem én, de előbb hozok tiszta kötszert és visszakötözöm a sebed. Addig találd ki, mit szeretnél enni, ma én főzök - kacsintok rá, és már sietek is el a fürdőbe, hogy behozzam az elsősegély ládikát. Mire visszatérek talán már valóban elhelyezkedett, és talán hagyott egy félfenéknyi helyet maga mellett, ahova leülhetek. A doboz a dohányzóasztalra, keze az ölembe kerül, és lassan elkezdem feltekerni az új kötést.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Vas. 1 Jún. - 21:58

Aaron & Faye

Azért persze, hogy jól esik, hogy ennyire aggódik/aggódott értem. Talán egy kicsit féltem tőle, hogy esetleg mérges is lesz, hogy nem hagytam semmiféle cetlit, de szerencsére erre nem került sor végül. Egy a fontos, hogy most már itt vagyok és tényleg jól vagyok, bár az teljesen jogos a részéről, hogy nem kellett volna csak úgy hazaengedniük egyedül, viszont ha azt nézem, hogy még az ellátás is eléggé nehézkesen sikerült... Azt pedig nem szeretném a tudtára adni, hogy a doki minden bizonnyal azért tekintett el ettől az apróságtól, mert épp akkor jött rá, hogy tárgyakat tud röptetni az akaratával és e miatt olyan szinten sokkolódott szegény, hogy azt se tudta pár pillanatig, hogy fiú-e, vagy lány, nem hogy szükségem van-e felnőtt felügyeletre.
- Igazából először még az ellátással is gondok voltak... csak leültettek, hogy várjak és... sikerült beájulnom egy doki irodájába, aki végül is ellátott, de nem az ő dolga lett volna, szóval... nem kellett volna még ezt is neki intézni, meg kaptam infúziót. - magyarázom, mert hát tényleg nem az ő hibája ez az egész. Figyelmes volt és kedves is, pedig simán lepasszolhatott volna mondjuk egy nővérnek, vagy akárkinek és igazán nem lett volna számára kötelező varrogatnia a kezemet, főleg úgy, hogy nem is volt szegény a legjobb lelki állapotban.
Hagyom, hogy szépen kicsomagolja a kezem, ami tényleg szépen meg van csinálva, hiszen Nate elég sok időt fordított rá, hogy tökéletesen rendbe tegyen mindent a kezemmel kapcsolatban. A kérdése viszont talán egy kicsit meglep, de aztán le is esik, hogy miért is kérdezi és azonnal meg is rázom a fejem.
- Nem, nem vett tőlem vért senki. - kicsit úgy érzem, hogy talán túlságosan erősen is tartja a kezem, ezért ösztönösen próbálom meg visszahúzni, de talán a válasz hallatán majd eleve egyből megnyugszik majd. Nem kellett vért venni tőlem, nem volt rá szükség, csak ellátták a sebet és semmi több. Sejtem én, hogy miért ijedt meg e miatt ennyire, de nem is biztos, hogy bárki észrevette volna, hogy más valami nálam, mint egy átlag embernél... mutánsnál.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Szomb. 31 Május - 18:31

Mint egy apró babát, úgy tartom tenyereimen a kötéstől fehérlő kezét, miközben hallgatom beszámolóját. Arcomon még mindig egyértelműen a riadalom és féltés ül, mi csak nem akar múlni. Jó, tudom, hogy Faye nem az a talpraesett vamp, de azért szerencsére az ügyetlenkedés eme szintje többnyire elkerüli. Így hát csak aprót tudok sóhajtani, immár talán megkönnyebbülésként, hogy semmi komoly nem történt, és hogy hazaért.
De ahogy folytatja, hamar visszaül a komorság a vonásaimra, és újfent felemelem kezét, hogy jobban szemügyre vegyem.
- Ha olyan mély a seb, hogy kötözni varrni kellett nem lett volna szabad elengedniük felügyelt nélkül. A vérveszteségtől el is ájulhattál volna, és különben is.. Még nem vagy tizennyolc, csak felnőtt képviselő aláírásával bocsájthattak volna el - dörmögöm az orrom alatt, miközben óvatosan elkezdem lefejteni a kötést. Van itthon kötszer, újra tudom csinálni, emiatt nem aggódom. De látnom kell, miféle fércmunkát végezhettek egy olyan helyen, ahogy egy felvett fiatalkorút csak így elengednek.
Ahogy a fedőkötés lekerül már szedném is fel a zárót, hogy lássam a varratokat, mikor valami bemotoszkál a fejembe, felkavarva csillapodó idegeimet.
- Vért vettek tőled Faye? Kellett nekik? - kérdem, erősen tartva a kezét, ám szemeim ekkor már az arcát fürkészik. Nem, nem vehetnek tőle vért, nem vihetik laborba, arra már jó ideje figyelek. Ami nekem feltűnt, feltűnhet másnak is, és akkor ki tudja, mit kezdenének vele....

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 30 Május - 17:07

Aaron & Faye

Tudom, hogy nem a legjobban hagytam itt a házat, hogy aggódni fog, hogy mégis mi a fene történt. Nem akartam én megijeszteni, de tényleg nem volt érkezésem, hogy foglalkozni tudjak még azzal is, hogy írjak neki egy cetlit, vagy akár rendet is tegyek. Az egyszerűen most sajnos esélytelen lett volna. Csak abban reménykedem, hogy még nem ért haza, de ez a remény is hamar elszáll, amikor meglátom a motort.
Elmosolyodom, amikor meglátom és ő azonnal a nyakamba veti magát. Jól esik, hát kinek ne esne jól, ha ilyen fontos valakinek, mert hogy fontos vagyok neki, azért aggódott annyira igaz? Jönnek a kérdések, amik persze várhatóak voltak, én pedig először ne is tudom, hogy milyen sorrendben kéne elmondanom a dolgokat. Inkább lehuppanok szépen a kanapéra, mikor beterelget, és csak akkor szólalok meg, amikor már mindketten ülünk.
- Csak megcsúszott a kés, a kórházban voltam. Nem akart elállni a vérzés és... végül hívtam egy taxit. Nem tudtam, hogy mit csináljak. - bocsánatkérő mosoly csücsül az arcomon szinte végig, ahogy beszélek. Nem akartam, hogy aggódjon, de nem tehettem mást, mint hogy mielőbb elmegyek a kórházba. Próbáltam én rendbe tenni magam is, de nem igazán sikerült. A konyharuha nem volt elég, túlságosan mély volt ahhoz a vágás, ezt ő is biztosan le tudja szűrni abból, ahogy el lett rendezve a kezem. Egy felületi sérülést nem varrnak össze.
- Összevarrták, kaptam infúziót is, szóval már jól vagyok csak kicsit... megijedtem először, de már minden rendben van. Nagyon aggódtál? Sajnálom, hogy... kupit hagytam itthon. - tudom én, hogy nem ez a legfontosabb most, de attól még tényleg sajnálom a kupit is, no meg azt is, hogy miattam kellett idegeskednie. Egyik se olyasmi, amit szándékosan tettem volna, de hát nem rajtam múlt. A kés egyszerűen csak megszaladt, és tovább vitte a bőrömet is a kenyér után. Lehetett volna rosszabb is, az orvos szerint még így is egész jól megúsztam a dolgot.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Pént. 30 Május - 12:23

A konyha és a nappali után az emeletet "túrtam" át, folyamatosan szólongatva a húgom, bár igazából egyre kevésbé hittem, hogy fent pihen. Ő nem az a fajta, aki csak úgy szanaszét hagyja a konyhát, odaszáradt vércseppekkel, szikkadó kenyérrel. És hacsak nem ájult, már rég felelt volna a hallózgatásomra.
A gyomromba növekvő görccsel ügetek ki a kertbe, kissé ostobán bámulva a medencébe.
Tiszta hülye vagyok. Ha felvagdossa az ereit, utána nem fojtja még magát a medencébe is bele!
Mikor már azon töröm a fejem, hogy hívom a rendőrséget és a kórházakat fülembe kúszik ismerős hangja. Mint egy halom bika, legalább olyan zajjal robogok a házba, cseppet sem zavartatva magam azzal, hogy némi homokot és füve thordok be a zoknimmal. Mert hát igen, elfelejtettem cipőt húzni, mielőtt kimentem volna.
- Faye! - sóhajtok megkönnyebbülten, és ölelem át, szorítom magamhoz, mintha hónapnyi keresés után leltem volna rá.
- Hol voltál? Mi történt? - sorolom kérdéseim, ahogy lélegzetvételhez engedem, és bár az első kör a konyhára vonatkozik, amint meglátom bekötött kezét rögtön sajátjaim közé veszem azt, szinte már dédelgetve.
- Mit csináltál? - kérdem, és bár úgy tűnhet, hangomban csipetnyi neheztelés sincs, inkább csak az aggodalom. És közben finoman terelgetem a nappaliba, majd lenyomom a kanapéra, miközben szakszerűen vizsgálgatom a kötését, végül is, magam is orvosira járok. Aztán, mivel nem találtam benne hibát, hát csak finoman babusgatom tovább, miközben tekintetem kérdőn vetem az arcára, várva a magyarázatot.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Csüt. 29 Május - 20:30

Aaron & Faye

Visszafelé azért már nem annyira sürgető, ezért nem is akartam újfent taxira költeni. Egyszerűen csak szépen felszálltam a buszra, aztán a maradék jó néhány métert már gyalog teszem meg. Nincs messze a nyaraló és a levegő is jót tesz. Nem volt zökkenőmentes a beszélgetés vége és a mai nap sem úgy általában. És erre még rá jön az, hogy szinte biztos, hogy a bátyám már hazaért. Sejtelmem sincs, hogy mit gondolhat, biztosan kissé ki van akadva, mert még egy cetlit sem hagytam, de igazából arra volt a legkevesebb időm, vagy gondom, hogy azzal foglalkozzam.
Nem kell sok, hogy végül elérjem a házat és onnan már persze látom is, hogy itthon van, hiszen a motor ott parkol a nyaraló előtt, ő pedig tuti, hogy engem keres. Elég nagy káoszt hagytam, nem kevés vért és... elég sok idő lesz mire mindent rendbe rakok majd, annyi biztos. És az is tuti, hogy a dokiról nem akarok részletesebben beszámolni. Nem lenne valami jó ómen, hogy miután kedves volt és segített nekem, még én okozzak neki rosszat, azzal, hogy esetleg Aaron kezére adom. Nem szokott e miatt gyakran lelkiismeret-furdalásom lenni, főleg ha nem is ismerem az illetőt, de most kicsit más a helyzet. A jó ügy érdekében sem lehet bármit megtenni. Óvatosan nyitom ajtót, és lépdelek beljebb. A bakancsot kiszúrom, én is kilépek a cipőmből.
- Megjöttem! - azért nem olyan lelkesen kiáltok, mintha mondjuk egy buliban lettem volna épp, de nem is vészjósló a hangom, vagy ilyesmi. A ruhám is véres pár helyen, hiszen a konyharuha elég gyorsan átázott, és amíg az ölemben szorongattam a kezem, sikerült összekenni magam, de egyébként már csak az látszik, hogy a tenyerem le van ragasztva, tisztítva, bekötve, szóval egyáltalán nem vészes elsőre, legalábbis fogjuk rá.

Tárgy: Re: Adler nyaraló Csüt. 29 Május - 15:36

Ez egy elég jó nap volt. Talán kissé korai még a nyaraláshoz az idő, de ez minket a fiúkkal sose zavart. És az se hátrány, hogy ilyenkor van Faye-nek szünete, így együtt tudunk lejönni North Salembe.
Már-már fütyörészve parkolom le a motorom a ház előtt, még nem tolom a garázsba, még lehet megyek ma egy kört, ha olyan kedvem lesz. Bár a vadászszenvedélyem ma már lakomára lelt, még ha nem is lett teljesen kielégítve. Leah... tetszetős darab, megéri a fáradtságot.
A dzsekim a fogasra akasztom, amint belépek a házba és húzom is le a bakancsot. Most már, hogy nekünk kell magunk után takarítani sokkal jobban odafigyelek az ilyesmire. Nem mintha Faye valaha is szóvá tette volna, de hát.. nem vagyok én olyan dög.
- Megjöttem Faye - csendül hangom a házban, bejárva szinte minden négyzetméterét, miközben lustán lépkedek beljebb. Még apám vette ezt a kis nyári lakot Faye anyjával, mikor ők élték még a boldogságos időket. Utána néhányszor mi is lejöttünk, már anyámmal együtt, négyen, de csak azóta érzem igazán jól itt magam, mióta ketten maradtunk. Azóta sokkal szabadabb az élet, még ha ehhez el kellett is vesztenünk a szüleinket, nekem így jó.
Lépteim a konyha felé irányulnak, nem mintha éhes lennék, a szendvics még eltart egy ideig, de eben a jó időbne egy pohár narancslé jó lesz. Ám ahogy belépek, meglepetten nézek körbe, majd azt hamar váltja az idegesség. Vér itt-ott, biztos vagyok benne, hogy édes húgom drága folyománya szárad a bútoron és a késen. Mi a jó istent csinált ez a lány?
Első körben támadókra gyanakszom, de ez a környék nem olyan, ez nem New York, és különben is.. semmi nyoma dulakodásnak.
Önként csinálta volna? Jó, tudom, kissé gyermeteg, kissé labilis, de nem hinném, hogy effélére szánná el magát. Annak lennének előjelei, ahogy voltak anyámnál is.
- Faye! Hol vagy? - indulok körbe a házba, egyre zaklatottabban keresve a húgom. Sehol egy cetli, egy üzenet, sehol vérpettyek, amik nyomra vezetnének.

Tárgy: Adler nyaraló Csüt. 29 Május - 14:07

A tóparttól nem messze található két szintes faház, amit a két Adler palánta a szüleitől örökölt meg. Afféle nyaraló ez, ahová régen is leruccant néhányszor a kis család, amikor még mindenki idilli körülmények között élt együtt.
Az épület két szintes, természetesen egy pincével ellátva. Két kisebb terasz is akad az két oldalán, elől udvar, hátul pedig egy kisebb kert, medencének, vagy akár csak grillpartyknak, ami épp adódik. Főként jó időben lakott, amikor nem kell szöszölni még a fűtéssel is pluszban. Belülről kellemesen otthonos, nem túl nagy, és persze minden alapvető megtalálható benne, a konyhától kezdve egy méretes nappaliig, ami ebédlőként is funkcionál. Két kisebb szoba van, és egy nagyobb háló, összesen egy fürdőszoba, külön a mosdótól.

Tárgy: Re: Adler nyaraló