Játékterem

Tárgy: Játékterem Szomb. 7 Jún. - 16:06

First topic message reminder :

North Salem kis város, de azért itt is fellelhető egy kisebb játékterem rengeteg korabeli játékkal. Van persze billiárd, csocsó, egyszerűbb játékképek is a félkarú rablótól a pontgyűjtögetősekig. Esténként pedig általában megnyílnak az ismerős vendégeknek a hátsó szobák, ahol pókerjátszmák folynak, persze ide csak úgy az utcáról nem igazán lehet besétálni, maximum ha vállalod a magas nyitótéteket.

Tárgy: Re: Játékterem Kedd 10 Jún. - 21:54

Simon & Jill

Oh, hát én is utálom ezt a stílust, amit most hoznom kell, de ha egyszer nincs más választás, akkor nincs más választás. Ezzel segíthetek és nem mondom, hogy nem élvezem egy kicsit a figyelmet, vagy talán inkább azt, hogy kicsit át lehet verni a népeket a palánkon. Kifejezetten jól érzem magam ettől, szóval nem fogom magam vissza. Épp annyira hajolok be, amennyire kell és már a fickó arcát is sikerült végig simítanom vagy kétszer, hogy szórakozzam, amíg odakint... hát nem tudom, hogy mi folyik, de nagyon erősen remélem, hogy Simon nem lépett csak úgy le, mert akkor tuti, hogy ripityára töröm a csontjait és most annyira, hogy ne gyógyulja vissza egy könnyen, vagy legalábbis baromi nagy kínok között. Igazán nem fair, hogy nem tudok tökéletesen hatni rá, néha kifejezetten élvezetes hosszú távú sérülést okozni, de neki még csak azt se lehet, pedig igazán megérdemeltem volna, hogy megtehessem. Viszont szerencséje van, végül visszatér, és kénytelen vagyok kibújni a szerepemből, amikor meghallom a hátunk mögött a pisztoly kattanását. Nem jó jel, főleg mert nem vagyok golyóálló és nem gyógyulok vissza semmiféle sérülést sem, szóval nem szeretném, ha bárki meghúzná azt a ravaszt és végül bennem állapodik meg valami fájdalmat okozó fém darab. Viszont abban már az első pillanatban biztos vagyok, hogy szeretném ezt én lerendezni, csak hogy egy kicsit kellemes is legyen a helyzet és kivillantsam a fogam fehérjét. Élvezni fogom, ehhez kétség sem fér, csak egy kicsit oda kell koncentrálnom. Már egészen jól megy a célzás. Annyi a fő, hogy az ujjával nyissak, mert akkor már nem fog lövöldözni, aztán mehet a többi is szépen sorban.
Megkapom a lehetőséget és komolyan örülök is neki, bár a tény nem tetszik, hogy külön engedélyt kellett kérnem rá, sőt igazából ha nemet mond, szerintem akkor is cselekszem, de veheti úgy, hogy volt lehetősége beleegyezni abba, amit én akarok. Szóval roppan az ujj egy pillanat múlva, aztán a csukló is, és azt már Simonra bízom, hogy az első nyögésből ne alakuljon ki hangos üvöltés. Nem arról volt szó, hogy én mindent jól átgondolok, hanem arról, hogy teszem ösztönből, ami jön és kész. Nem érdekel, hogy kik vannak odakint, az viszont igen, hogy a másik két pasas is fegyvert ránt, én viszont itt már hátraarcot csinálok. Nem, egyszerre kettő nem fog menni, így hát marad a futás, meg a ... nem, nem fogok sikítani, csak akkor sikerül efféle hangnak kicsúsznia a számon, amikor megérzem az égető érzést az oldalamnál, ahogy a golyó elég közelről súrol. Az a legnagyobb baj, hogy még mindig nem vagyok golyóálló. Spuri, vagy Simon lerendezi őket, vagy... részemről mindenképpen spuri, mert nem viselem jól, ha lőnek rám és még csak vissza se gyógyulom. Kicsit sem.
Úgyhogy nagyon remélem, hogy már odakint sikerül megállnom következőre, és hogy közben az oldalam nem vérzik annyira, amennyire sejtem, hogy vérzik, legalábbis amennyire az ujjaimon át érzem, hogy szivárog a vér, mert az nem kevés. Nem... nem biztos, hogy jó ötlet volt idejönni és az sem, hogy jó ötlet volt felhúzni a pasasokat. Az viszont hol érdekel engem, ha Simon nem tud ide visszajönni többet kártyázni? Nem fogok azért aggódni érte, hogy innentől majd nem tudja hogyan eltartani magát. Az is lehet, hogy idővel talál majd valami gazdag feleséget fiatal pasiként, aki majd kitartja. Az lenne neki az arany élet gondolom.

Tárgy: Re: Játékterem Kedd 10 Jún. - 16:06

Jill & Simon

- Jól van, majd dobd be magad. – mondom neki egy gyors mosolyt villantva. Fogalmam sincs, hogy John kiket próbál meg most kifosztani, abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy veszteni fog. Az a fickó egy örök vesztes, bárcsak gazdag is lenne, a világvégéig is pókereznék vele, jó alaposan megtömhetném a zsebem. Vagy a póker, vagy a bunyó, ez a két pénzforrási lehetőség jöhet számba, mert már bárokba se akarnak felvenni, sikerült mindenhonnan kirúgatnom magam, pedig nem kis bevételt hoztam össze. A bárokba onnantól kezdve már csak csajozni és inni jártam le, azonban most ezt is szüneteltetnem kell. Nem tudom, hogy miként fogom ezt bírni, vagy miként fogjuk. Elégé szélsőséges csaj, és én is elég kemény tudok lenni, ha valami nagyon nincs az ínyemre, ez az önkéntes pia megvonás pedig…oké, tudom, hogy segítek ezzel neki, de így már annyira nem tűnik jó ötletnek. Mindig is tudtam, hogy függő vagyok, még ha kikötöznek egy fához is, szerzek magamnak piát, olyan ez nekem, mint átlag embernek a kenyér, elélek én rajta akár örökre, de ha elvagyok tőle zárva…, de nem kéne most a piára gondolnom, úgy csak még jobban fog hiányozni, és nem gyengülhetek el már az elején. Ráér még tüdőt köpni. Szerencsére a csaj érti a dolgát, pedig már készülődtem arra, hogy szétcsapjak a barmok között. Így megy ez, ők kést vagy fegyvert rántanak én pedig ki kell, hogy üssem őket, mielőtt még valami meggondolatlanságot tennének. Ezek az üzletek már csak így mennek. Vannak a tisztességesebbek, akik fizetnek és nem késnek, nem akarnak balhét, és vannak, akik nem tudnak veszteni, azokat addig kell nyomorgatni, míg el nem árulják, hogy a hol pénzük. Talán nem valami okos ötlet ilyen alakokkal ujjat húzni, de velem se az, és már rég megtanulhatták volna, hogy velem nem szórakozhatnak csak úgy. Johnt is sikerül végre kijuttatnom az épületből és abban a kukában biztos nem fog gondot okozni, majd amint kifizette a tartozását hívok neki egy mentőt, vagy valami, de addig el nem megy, míg a kezemben nem tartom a hatvanezer dolláromat. Az életet a pénz mozgatja, nem kell a jó élethez olyan sok pénz, de inkább legyen, mintsem hogy hiányt szenvedjek belőle, és most semmi kedvem elmenni harcolni a pénzért. Talán majd holnap elmegyek, míg alszik a csaj, vagy elmegy valahova, holnap jelenésem van, aztán azzal, amit most összeszedek kibírom pár hónapig meló nélkül. Nem kell előre tervezgetni, nem kell fix állás. Szerencsére az ilyen illegális harcokat nekem találták ki, csak vigyáznom kell kicsit magamra, mert a csontjaim hiába forrnak össze, a harc nyomai attól még ott lesznek, és utálom, mikor napokig kell jegelnem a pofámat, hogy visszaálljon az univerzum egyensúlyával együtt az arcom állapota is. Csak a szemeimet forgatom, mikor meghallom Jill hangját. Nem nagyon tudom szavakban leírni, hogy mennyire idegesítő ebben a szerepben, de tökéletes alakítást hozz egyelőre, úgyhogy egy szavam nem lehet. Már éppen elmosolyodnék, hogy ilyen simán kijutunk innen, mikor meghallom a kattanást. Ezek nem lehetnek ennyire hülyék! – Fiúk, szerintem ezt nem gondoltátok át elég alaposan…- fordulok a fegyverrel szembe. Már nem is számolom, hogy hányszor fogtak rám fegyvert. Vagy az ehhez hasonló barmok, vagy a dühös szülők, rokonok, akiknek megrontottam a kislányát. Azonban csak egyszer lőttek meg, na az rohadtul fájt, mert a csont hiába forrt össze, a golyó bennem maradt és operálhattam meg magamat, ami nem ment olyan jól, mint reméltem. Megvakarom a tarkómat és kicsit elgondolkodom. Szívesen lezúznám ezt a barmot, de még mielőtt léphetnék golyót kapok, és nincs nagy kedvem megint golyókat szedni ki magamból, és… elmosolyodok, ahogy a pasas felnevet Jill szavaira. Na jó, ezek után látni akarom az arcát, ahogy a kínjában ordibál. – Oké, ezt kapod születésnapodra. – mondom nagyot bólintva, és már előre is mosolygok. Remélhetőleg sikerül még az előtt elnémítani a fickót, hogy riasztja Marcusékat, mert nem akarok innen kitiltatni magamat, szeretem ezt a helyet, itt mindig megjön a szerencsém.

Tárgy: Re: Játékterem Hétf. 9 Jún. - 21:30

Simon & Jill

Igazán kíváncsi vagyok mi lesz ebből a napból, meg úgy egyáltalán ebből az egészből. Teszem azt, hogy mikor megyünk majd egymás idegeire, mert nem kizárt, hogy annak is eljöhet még az ideje, de meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Az egyelőre biztos, hogy most még bírom, de ha majd nagyon elkezd hiányozni a pia... akkor valahogy le kell vezetnem az energiáimat, és ha nem vagyok a toppon akkor általában két jó opció van, ami segít, és ebből az egyik a csontropogtatás, a másik pedig... hát az egy kellemesebb megoldás, de a helyzettől is függ, hogy mit választok, vagy mi az, ami épp adja magát.
- Oké, ha nagyon kéred, akár segíthetek is. - rántom meg a vállam. Nem hiszem, hogy nagy szívfájdalom lenne nekem valakinek eltörni pár ujját. A fájdalom okozás nem olyasmi, amitől szívbajt kapnék, az ha ennek már komolyabb következményei vannak, na azzal nem tudok egy könnyen elszámolni, de egyelőre még nem tudom, hogy mi lesz majd ott, ahova megyünk. Bejutni persze nem nehéz, ez várható volt, de az, hogy kivigyük a pasast, aki úgy fest nagyon erősen maga alatt vágja a fát, már nehezebb diónak ígérkezik. Végül is megpróbálhatok legalább egy kicsit segíteni az ügyön, egy kicsit lefoglalni az olasz pasast. Egyáltalán nem bonyolult, ha az ember tudja, hogy milyenek a férfiak és a legtöbb tökéletesen egyforma. Bőven elég egy kicsit behajolni, szépen mosolyogni és játszani a buta libát, akkor elvonhatod a figyelmüket nagyobb nehézségek nélkül. Ha van rá esély, hogy így gond nélkül leléphetünk, akkor meg kell próbálni. Nem tudom, hogy Simon, hogyan intézi az ügyeit, de mit tudom én talán még keménykedősre venné a figurát és attól tartok, hogy az ilyen alakoknál ez nem éppen jön be. A végén még valaki megsérül, és én igazán nem szeretnék egy golyót se sehova magamban. Csak alig pillantok hátra, látom, hogy lassacskán távoznak szépen, én pedig továbbra is bájosan mosolyogva tartom szóval a fickót, végül már a fickókat. Kérdezek a pókerről, persze mindenféle marhaságot, mert hát milyen az, amikor egy nő is ért az ilyesmihez. Én azért értek, mivel volt már nem egyszer dolgom olyan pasival, aki fene jól játszott, és volt alkalmam megfigyelni mi hogy megy. Persze nagyon nem moccanok el, hogy elsősorban rám koncentráljanak és csak akkor egyenesedek fel, amikor Simon hangját meghallom a hátam mögött. Nem tehetek róla, de elmosolyodom annak ellenére, hogy az olasz pasas nem éppen értékeli ezt a mondatot.
- Lehetnél kicsit kedvesebb is az urakkal. - csóválom meg a fejem, még mindig az affektáló, rémes hangnemben beszélve. A végén még rosszul leszek saját magamtól. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne rájuk hozni a frászt, de... nem kell direkt bajba kerülni igaz? Szóval elindulunk szépen kifelé és sikerül is megtenni úgy két lépést, amikor meghallom azt a jellegzetes hangot, ami egy pisztoly kibiztosítását jelenti pont a hátunk mögött. Megtorpanok, muszáj is, mert a hang is erre szólít fel. - Hol van a jó madár? - szép lassan fordulok meg, gondolom Simon is hasonlóan tesz, bár e téren nem sokat hathatok rá, aztán pedig oldalra pillantok. - Szabad? Megoldhatom én? Aztán... futunk. - ha bólint, ha benne van, akkor egyszerű a fáma. Arra az ujjára koncentrálok, ami a ravaszon van, törötten már nem mozgatja, aztán egy csukló roppantás és már majd a többit sem, és utána persze jöhet a spuri, vagy... Simonnak egyéb terve van?

Tárgy: Re: Játékterem Hétf. 9 Jún. - 9:40

Jill & Simon

Eszem ágában sincsen elmenni vele vásárolni, csak ha feltétlen muszáj. Majd elmegyünk a cuccaiért, és ha az kevés lennek, akkor…valahogy végigszenvedem a vásárlást, remélem ő nem az a fajta csaj, aki órákig képes nézegetni egy nadrágot és engem használ önjáró akasztónak, mert akkor otthagyom, odaadom neki a pénzt aztán megvárom kint míg én…rendelek egy narancslét vagy amit ilyenkor inni szoktak az emberek.
-Eltöröm néhány ujját, hogy megsürgessem, de általában időben megadják, csak ez a barom képtelen perkálni. – mondom kicsit dühösen. Még szép, hogy dühös vagyok, hiszen én ebből élek, és ha nincs meg a bevételem, akkor jóval kevesebbet élhetek. Azaz most már mindegy, mert nem járhatok el nap, mint nap buliba, hogy aztán ismeretlen nők ágyából kelhessek fel, a tegnapra sem emlékezve. Most már nem vehetek naponta szeszt, úgyhogy megspórolok magamnak egy csomó pénzt, de…attól még a lakást fent kell tartanom, ahhoz pedig kell a pénz, még ha nem is ennyi. Ebből a hatvanezer dolcsiból simán finanszírozni tudom ezt a mi elvonókúránkat, úgyhogy szükség lenne a nyereményemre. Csak egy pár pillanatra fogom meg a kezét, hogy láthassa Marcus is, hogy velem van, aztán el is engedem a karját, semmi kedvem újra eljátszani azt, mint a pékségben.
Elhúzom a számat és a fejemet csóválom miközben Johnnak úgy zakatol a szíve, mintha felakarna robbanni. Most komolyan, láttatok már ennél nagyobb idiótát? Tartozik nekem egy kisebb vagyonnal, erre nemhogy uzsorástól, vagy a banktól kérne kölcsönt, esetleg eladná minél gyorsabban azt a rohadt pizzériát…nem, ő visszajön ide, és bukik még húszezret. Ennyire hülye nem lehet valaki, hogy ne vegye észre: neki még a szerencsejátékhoz sincsen szerencséje. Persze, azért tehetség kérdése is ez valahol. Én profi módon tudok blöffölni, átverni az asztal másik felén ülőt, és van egyfajta megérzésem, hogy mikor kell dobnom a lapjaimat és mikor kell a végsőkig elmennem a pénzért. Nagyon ritkán szoktam veszteni, és ha vesztek is, akkor másnap visszanyerem annak a dupláját. Elég nagy szerencse, hogy járnak ide olyan mélyzsebű emberek is, akiknek több százezer dollár elvesztése se okozna gondot, őket lehet szépen kifosztani. Így jobban belegondolva belőlük élek, az, hogy ők jól élnek, nekem is jó, hiszen ameddig van pénzük, addig nekem is van. Johnnal pedig csak azért játszik mindenki, hogy elnyerhesse a pénzét. Valahonnan előássa a pénzt az ő fajtája mindig, csak az idő kérdés, addig viszont nem ölik meg őket, egy hullának nem szokása törleszteni a tartozását. John is mindig fizet, csak mindig késésben van vele, és ezúttal most túl messzire ment el, nem lehet csak így elmenekülni a fizetés elől, és főként nem szabad eljátszani a tartozásod egyharmadát. Na, a Johnhoz hasonló balfékeket hívják függőnek, akár nyernek, akár nem, addig játszanak míg bele nem döglenek, képtelen felfogni azt, hogy a póker több, mint szerencsejáték, a póker a megtévesztésen és manipuláláson alapul, nem szerencsén. Nyertem én már úgy ötvenezret, hogy semmi nem volt nálam, de sikerült a többieket megvezetni és a végén mindannyian bedobták. Persze, soha nem szoktam megmutatni a lapjaim ilyenkor, nem szabad hagyni, hogy az ellenfél kiismerjen téged, vagy ha hagyod, akkor azt szándékosan tedd, vezesd őt meg, végül is erről szól a póker.
Már éppen válaszra nyitnám a számat, mikor észreveszem a lány magánakcióját. Felszökik a szemöldököm, de azonnal cselekedek is, felállítom az asztaltól Johnt és elkezdem kifelé terelgetni. Halványan elmosolyodom miközben az asztal körül nyáladzó pasasokat nézem. Kétféleképpen lehet egy nőt megszerezni. Ha gazdag vagy, akkor elég megvenned őket, vagy a pénzt szagát megérezve ők rohannak hozzád. Ilyenkor a pénzeddel hódítsz. És van az én módszerem, mikor nem adok pénzt,vagy hasonlót, simán csak magamat adom és úgy nyerem el éjszakára a nőt. A pénzes pasik elkezdenek feszengeni és beindul a nyáladzási folyamat is náluk, ha egy Jillhez hasonló csaj elkezd velük foglalkozni, míg én…hozzászoktam, nekem ez a kényelmes, nekik meg a kényelmetlen. Úgy döntök, hogy előbb kiviszem innen Johnt, aztán majd visszajövök a lányért. Kilépve az ajtón egyből a hátsókijáratot célzom be, az sokkal közelebb van és egy sikátorra is nyílik, ott tökéletes eltudom rejteni ezt a barmot. Úgy surranunk ki a hátsó ajtón, hogy Marcus ne vegyen észre, és ahogy kiérünk kicsit lazábbra veszem a fogást a tarkóján, de csak éppen annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. – Vissza kell mennem érte, te viszont…- kicsit elmorfondírozom aztán egyetlen gyors mozdulattal térden rúgom, hallva ahogy reccsen a csont, John pedig összeesik, és még mielőtt elkezdene ordítani befogom a száját. – Te itt maradsz, bennem nem bízom meg. Fogd be a pofád és visszajövök érted mindjárt! – mondom neki parancsolóan és a biztonság kedvéért behajítom az egyik szemetes konténerbe, onnan aztán ki nem jut törött lábbal, és még a hangját se fogják hallani, ha elkezd ordibálni, így rácsukom a fedelet, majd sietős léptekkel megyek vissza a lányért. Belépve az ajtón egyből Jill mögé lépek és a válla felett szólok oda az olasz pasasnak. – Csukd be a szád, tiszta nyál minden! – aztán megfogom Jillnek a vállait, hogy elindulhassunk végre ki. Ha ezek itt nekünk jönnek, akkor még a szobában kéne elintézni őket, odakint Marcuséknak fegyverük van, ami ellen csak remélem, hogy a csont pajzs elég, mert ha nem…érdekes nap elé nézünk.

Tárgy: Re: Játékterem Vas. 8 Jún. - 20:38

Simon & Jill

Először még azt hiszem hogy most komolyan hirtelen el akar menni vásárolni. Furcsa lenne tény, mert hát egy este még kibírom az ő pólójában, és aztán akár el is mehetek holnap a cuccaimért erre az ideiglenes izére, ami nem is tudom, hogy meddig tart majd és hogy menyire van értelme, de majd meglátjuk, hogy hogyan is lesz. Végül csak bólintok, sejtelmem sincs, hogy ebbe az egészbe bele akarok-e folyni, de nem hiszem, hogy itt akar hagyni egyedül, ha meg kell neki a pénz... Jó legyen!
- Aha... szóval most pénzt behajtani megyünk. És ha nem adja meg, akkor ilyenkor mit teszel? Kivered belőle? - őszintén ez kicsit se lepne meg, szerintem simán képes rá, ha az illető nem azt akarja, amit ő. Nem gondolom, hogy nem látná el a baját úgy istenesen, ha csak akkor kapja meg, amit akar. Azért lássuk be szorult belé némi agresszió, ezt én tudom a legjobban, hiszen sajnos sikerült megtapasztalnom, még ha akkor a kelleténél jóval több is volt benne az alkohol. Most azért láthatóan józan, de gondolom sokkal kevésbé van meg benne a gátlás akkor, ha egy pasira kell ráijeszteni és nem egy nővel kell... lánnyal... hagyjuk. Nem nagyon vagyok csevegős hangulatban, főleg nem most, úgyhogy csak szép csendben teszem meg az utat vele. Azt hiszem kíváncsi is vagyok rá, hogy mi lesz. Az ajtó kinyitása tényleg meg lep, a meghajlást pedig talán kissé soknak is érzem, ami abból is látszik, hogy kissé felszökik a szemöldököm. Jó... legyen, akármennyire is furának tűnik, amit csinál. Belépdelek, aztán a nagy néger pasas előtt érzem, ahogy Simon megfogja a kezem. Oké, értem én, hogy miről van szó, voltam már ilyen helyen, még ha tényleg zavar is az érintés, de tudom, hogy ha nem akarok itt kint várni a játszadozó kiskölykök között, akik tuti, hogy két percenként a dekoltázsomat nézegetnék, akkor jobb lesz, ha vállalom ezt most. Irány tehát befelé, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Odabent csak nézelődök, még csak arra se hiszem, hogy szükség van, hogy köszönjek. Nem ismerem őket, és ha már Simon buta nőcskéjét játszom el, akkor ahhoz ez illik. Csak egy rágó hiányzik a számból, amit nagy csámcsogva kéne rágnom - ami szerintem kifejezetten undorító -, hogy tökéletes legyen a kép, no meg erősebb smink kéne, de miután a fürdőszobájában lemostam az arcom, ez most nincs meg. Szóval csak figyelem az eseményeket, mint aki az egészből semmit sem ért, de hát nem vagyok olyan buta, mint ahogy azt az gondolja, aki nem ismer, csak a külsőm alapján ítél. Látszik, hogy a pasas be van tojva, akkor még inkább, mikor Simon ráfog a vállára és végül bukja is a kört. Hát... nem valami jó ómen. Eleve hülyeség olyan emberhez pénzben bármi közünknek lenni, aki közismerten nem tudja majd megadni a tartozását.
- Mikor megyünk már? - szólalok meg kissé flegmán, kissé affektálva, csak hogy hozzam a szerepemet. - Azt mondtad csak beugrunk érte, aztán megyünk is. - kellően nyafogó hang, amire az egyik pasasnak kissé felszökik a szemöldöke, én pedig széles mosollyal pillantok rá. Nagyon úgy tűnik, hogy itt éppenséggel baj lesz, majd az említett győztes elég csúnyán néz a mi kis vesztesünkre, és ha élve akar innen kikerülni, ami Simonnak is fontos, ha jól sejtem, mert kell neki az a pénz, akkor félek, hogy nekünk kell innen valahogy kirángatni. Végül kicsit közelebb lépek az asztalhoz, történetesen a győztes olaszhoz, és az asztal szélére tenyerelve, kicsit oldalra döntött fejjel kérdés nélkül kapom le a feje tetejéről a napszemüveget. Persze olyan kellő belátást biztosítok így neki, hogy első körben még az se tűnik fel neki, hogy mit csináltam, és jelenleg kizárt lenne, hogy szemkontaktust tartson. Talán alkalmas lenne a pillanat Johhny fiút felállítani és kifelé terelgetni.
- Remek darab, hol vetted? - szépen feltolom az orromra a napszemüveget. Tuti, hogy rémesen áll, meg amúgy se szeretem az ilyesmit. Kifejezetten idegesítő, amikor valakivel beszélsz és még csak nem is látod a szemét.

Tárgy: Re: Játékterem Szomb. 7 Jún. - 17:56

Jill & Simon

- Szerencsejátékos vagyok, John pedig nem kis pénzzel lóg nekem, úgyhogy elkérjük most ezt tőle. – válaszolok neki gyorsan, aztán bezárom utána az ajtót és mutatom az utat a játékterem felé. Komolyan nem értem mit gondolt magáról ez a John. Egy egész jó fej pasasról van szó, bár ki nem állhat engem, de ez is csak azért van, mert a húgát még a széltől is óvja, az is éppen ezért lett olyan, amilyen, és kötött ki az ágyamban. Az a hülye liba elszólta magát, nekem pedig át kellett rendeznem a fogait a dühös bátyának, amiért megpróbált nekem esni egy serpenyővel. Szerintem ő is sejti, hogy nem egészen vagyok átlagos, mert az első ütésébe egy normál ember bele is halhatott volna. Lesből támadott a rohadék, de balszerencséjére a csontjaim összeforrnak. Ezután a kis affér után találkoztam vele a játékteremben, és kiderült, hogy ő is nagy szerencsejátékos. Aztán kiderült, hogy egy szerencsétlen barom, aki azt hiszi egyszer majd nyerni is fog. Eddig rendezte a tartozásait, de most…nagyon felidegesített. Megkért én pedig beszerveztem őt egy nagyobb tétes menetbe, ami annyit jelent, hogy tízezres nagyságrendekben játszunk. Hogy én nekem honnan volt ennyi pénzem? Egy uzsorástól vettem fel, és a nyereményből törlesztettem, azóta pedig nem nagyon szoktam kikapni, időben kiszállok, így megmarad a pénzem. Ezeknél a játszmáknál elég komoly fejesek vannak ott, vannak bűnözők, politikusok és gazdag ficsúrok, akik azt hiszik apuci pénze örökké kitart. A bűnözőket kedvelem a legjobban, mert ők tudnak veszteni. A politikusokat emlékeztetni kell arra, hogy nem egy súlycsoportban vagyunk, azok a gazdag seggfejek pedig nekem esnek, hogy megmutassák ki az igazán kemény csávó. Őket a mentő szokta elvinni, néha kicsit elborul az agyam és a kelleténél nagyobbat ütök. John jól tudta, hogy mibe kezd bele és minden megtakarítását és örökségét feltette. Én pedig jó barát módjára el is nyertem tőle, a gond csak az, hogy… a pénzt elverte mielőtt még átutalta volna nekem. Azóta csakis készpénzt fogadok el, és John most lóg nekem vagy hatvanezer dollárral. Aki nem tud pókerezni az ne pókerezzen, csak ennyit tudok mondani. Két hete van a veszteseknek törleszteni, John pedig már a negyedik hétben jár. Csak azért viseltem el eddig, mert a húgával voltam elfoglalva, azonban most… most nincs menekvés, fizetnie kell azonnal. Este szokták a játszmákat megtartani, de mivel Johnnak nagyon kell a pénz… a többiek pedig nem olyan hülyék, hogy ne játszanak egyet vele most, a pasastól egy mosómedve is elnyerne mindent. John egyet jelent a könnyen jött pénzzel, ami soha nem érkezik meg, csak ha személyesen be nem hajtod rajta. Kinyitom a lány előtt az ajtót, és még meg is hajolok mosolyogva, hogy láthassa tudok én úriemberként is viselkedni, ha nagyon igyekszem. A hátsó szobák felé indulok el egyből, a nagy pénzek ott mozognak. Intek egyet a fekete biztonsági őrnek, aztán megfogom egy pillanatra a kezét a lánynak. – Szevasz Marcus, a lány velem van! – amint Marcus nem lát el is engedem a kezét. Nőket valamiért nem engednek be, csak ha a limit kétszerese van nála, viszont ha az ügyfél nőjeként mutatod be, akkor jöhet. Marcus pedig akármilyen jó fej fickó is, szereti az állását, miattam meg nem kockáztatná meg, jobban látom inkább hazudni neki. Benyitok a szobába, ahol négyen ülnek az asztal körül és egy erős fényű lámpa világítja meg az egész helyet. Az egyik pasasnak elég olaszos feje van, de nem ismerem, míg a másik kettőt már annál inkább. A bajszos fickó az egyik helyi ficsúr, míg a kopasz tetovált nem rég szabadult a börtönből, ha jól emlékszem akkor bankot rabolt, de a pénzt jól elrejtette. És nekem háttal ott ül John. Elmosolyodok és kicsit előrébb lépek, hogy megfoghassam a vállait, mire úgy összerezzen, hogy majdnem eldobja a lapjait. – Szia Johnny fiú! – érzem, ahogy elkezd remegni, de a vállait még mindig nem engedem, hanem picit erősebben rá is szorítok. – Hol van a pénzem? – kérdezem tőle, és mosolyogva nézek végig a másik három férfin, majd egy gyors pillantást vettek John kártyáira, és a már kiterített négy lapra. Ez a hülye barom már megint veszteni fog. – Éppen most fogom… megnyerni neked a pénzed. – mondja dadogva, remegő hanggal, mire én kis híján felnevetek. Lekerül az ötödik lap is. Nagyszerű, van egy kilences párja. Erre aztán megérte felrakni egy húszast. A vállait fogva is érzem, ahogy vadul dübörög a szíve, majd kiugrik a helyéből. A többiek is megmutatják a lapjukat, és az olasz fickó vitte a kört egy flush-sel. John pedig kiesett és most már az olasznak is tartozik egy húszassal. Ez a fickó szerintem azért jött ide, hogy megölesse magát. Kicsit közelebb hajolok hozzá, és a fülébe suttogok, de úgy, hogy aki fülel az meghallja. – És most mi lesz?

Tárgy: Játékterem Szomb. 7 Jún. - 16:06

North Salem kis város, de azért itt is fellelhető egy kisebb játékterem rengeteg korabeli játékkal. Van persze billiárd, csocsó, egyszerűbb játékképek is a félkarú rablótól a pontgyűjtögetősekig. Esténként pedig általában megnyílnak az ismerős vendégeknek a hátsó szobák, ahol pókerjátszmák folynak, persze ide csak úgy az utcáról nem igazán lehet besétálni, maximum ha vállalod a magas nyitótéteket.

Tárgy: Re: Játékterem

» Játékterem