Játékterem

Érzékelem meglepetését, melynek köszönhetően elnézővé, barátságosan mosolygóvá válik szemem s szám is. Nyilvánvaló, hogy közel sem egyértelmű a legtöbbek számára, mi alapján juthatott eszembe ezen információk magja. Hogy is lehetne, hiszen az átlagember figyelmetlen, a népesség fele pedig annál is tompábban érzékeli környezetét. Nem azért, mert érzékszerveik gyengébbek volnának, tán hibásak. Sokkal inkább azért, mert intellektusuk nem elég gyors vagy kifinomult ahhoz, hogy a kapott információkat feldolgozza. Eljut tán idegrendszerük központjáig, ám nem áll össze komplett, komplex képpé. Nyers, titokzatosnak tűnő, kusza érzet-kavalkádként gyülemlik fel. Ezek eredménye pedig hosszasan beálló, csodálkozó, olykor látványosan bamba tekintet, s a cselekvés hiánya.
- Ahogy mondja. Elsőként. Amennyiben ideje és kedve engedi, természetesen - teszem hozzá egy udvarias, meghajlásból bólintássá szelídült mozzanat kíséretében.
Kezem lágyan simul derekára, ahogy ujjai csusszannak tenyerembe, hogy bizonytalan mozdulatait határozott mozdulatom tökéletes harmóniába terelhesse sajátjaimmal.
- Mily nagyszerű, hogy efféle kiváló ritmusérzékkel rendelkezik! Megtisztelne vele, ha ezen csodás pillanatokat tovább szépítené számomra azzal, hogy megosztja velem bonyolult történetét - jegyzem meg ragyogó mosoly kíséretében, tekintetem pedig egy pillanatra sem szakítom el koromszín középpontú, jégszín szemeitől.
Valódi szerencsének mondanám, hogy ezúttal olyan lemez került zenedobozomra, melynek dallamai fokozatosan gyorsulnak. Ahogy tanítványom egyre inkább rákap a megfelelő lépésekre, nos annál gyorsabb tempót diktálok, hiszen az ifjú - számomra holtában is az marad - Johann által komponált hangjegyek ritmusa tökéletes alapot szolgáltat egyre fürgébben kopogó lépteink alá.
Látom rajta, hogyne látnám, miként önti el a lelkesedés. Eleinte fókuszált pillantással, s szelíd mosollyal figyelem, olykor kósza, segítő utasításokkal mozdítva előre tánctudását. Egészen addig, mígnem lassacskán már egészen eltalálja a szükséges íveket, s kétségtelenül elkapja, magával sodorja a hangok áradata.
Támogatandó túláradó érzelmeit fokozatosan szélesítem mosolyom, s természetesen célom ezzel, hogy utánzás révén maga is egyre láthatóbban kimutassa, egyre inkább belelovalja magát ezen pozitív érzések kavalkádjába. Olyannyira lassacskán, hogy mindig csak hajszálnyival legyen lemaradva. Mosolyom végül széles vigyorba és kuncogásba fordul, melynek valódi, felszabadult kacaj lesz végeredménye.

Mily szikrákat vet neuronhálója, midőn gondos, érzéssel teli érintéssel illeti a szépet szóló eszközt! Minden apró mozzanatát, minden rezdülését elraktározom magamban. Nyilvánvaló számomra, a neki kijáró bókokat eleddig nem volt alkalma senkitől megkapni. Ó, mily badarság! Hisz nem bókok ezek, mindössze gondolatok, benyomások. Érzetek, kellemek, míves ízek. Olyan hatások, melyek megédesítik jelen pillanataim, s okuk valamint forrásuk egyértelműen ő maga. Mosolyát mosollyal illetem éppúgy, mint zavart pillantásait. Most, hogy kíváncsiságomat és valamiféle különös, fekete-vörös lángokkal lobogó csodálatomat felébresztette, mindent tudni kívánok róla. Tudni, látni, hallani, szagolni, ízlelni, érezni. Századonként jó, ha egyszer történt velem efféle különös jelenség. Tán ritkábban. Most azonban kellő bizonyossággal forral, éget belülről.
- Bocsásson meg, de legyőzhetetlen kíváncsiság furdalja oldalam. Árulja el, kérem, honnét származik? Mikor és hol hagyta hátra szülőföldjét?
Roppant hirtelen bekövetkező visszakozása időt hagy számomra, hogy felmérjem, gondolataim egészen kitisztultak, mondhatni visszarendeződtek korábbi reguláikhoz. Azon tény ellenére, hogy a továbbiakban is fenntartom érdeklődésemet eme lenyűgöző, két lábon járó tél irányában.
Menekülése valamelyest érthető, ha akár csak haloványan is engedek teret átszivárgó gondolatai számára. S valóban, ennyit lehetővé is teszek fejszervem számára. Arcomon meglepetés jelei, melyek újból mosolyba fordulnak, ahogy mentséget talál menekülésére. Úgy teszek, mint aki elfogadja ezen tényt - hisz valóban így van -, s tiszteletteljes kérésére röbiden bólintok egyet.
- Megfelel kegyednek, ha elsőként a keringővel kezdünk?
Amennyiben nincs kifogása ellene, közelebb lépek, majd kezemet nyújtom felé. Amint elfogadta, másik kezem derekára csúszik. Rövid utasításokkal segítem, hogy megfelelő pozíciót vegyen fel. Az alapállás tisztázása után elejéről elindítom kedvenc ideillő művemet, majd lépés, és lépés, és lépés. Ekként segítem is, szóban, párhuzamosan és harmonikusan a bekövetkező mozdulatokkal. Egyelőre még tiszteletteljes távolságból folytatjuk ezen táncot, a fokozott testközelséget későbbre tartogatom.

Játékosan jóízű, már-már mámoros mosolya angyali arcán ragyogásba ringatja tekintetem, míg a még illendő hévvel gyönyörködöm hószín szépségében. Kezdeti gyanakvásának oszlásával dér-derűt önt kedve érzékeimet éltető tejszín telébe. Mily mennyei mámor, gyöngyöző gyönyör, míg másvilágba merülő, lenyűgöző lényének tónusait tapintják éhesen éledő érzékeim. Szeszélyem szívet formál mellkasomba, hogy hevesen kalapálás közepette szépítse meg, egészítse ki harmonikus összekapcsolásukkal érzeteim s érzéseim. Így igaz, bár kedvelem a praktikus gondolkodást, nem vetem meg a szépség semely formáját sem.
- Ó, ne aggódjék, kisasszony! Örömömre szolgál, hogy egy ily érzékeket gyönyörködtető jelenséget láthatok vendégül. Kérem, nyugodtan szólítson az önnek jobban tetsző nevemen! Bár legszívesebben arra kérném, az első neveim valamelyikén szólítson inkább, úgy közelebb érezném magam ragyogásához.
Érzetek sokasága, dallamos hangja, tiszta, szinte színtelen látványa, testének rezdülései. Megtalál, átjár, megihlet, tovaszáll. Szerencsémre szemlélődő énem sem rest, csupán lappang, látszólag pihen. Valójában igen hamar felmérte csodálatom jelenlegi tárgyának korán, származását, és még igen sok egyéb információmorzsát. Külön érdekességként hat, hogy teste egészen fiatalnak tűnik, pedig alkata alapján igencsak régen született. Netán komolyan eltér a statisztikai átlagtól.
- Bizony, csodás! Szellemének szárnyalása édes érzeteket kelt gondolatimban. Hitetlenkedve legyintenék, ha bárki percekkel ezelőtt azt állítja, eme csodás jelenség toppan majd be hozzám. Korunk állítólag technikai vívmányokkal együtt élő embereit megszégyenítve veszi észre tekintetének lelket lángra lobbantó jegével azt a csodát, melyet gépszerkezet formájában alkotott meg egy remek elme.
Valamelyest hátrébb lépek, hogy helyem jusson meghajolni. Illedelmes kérés, s tiszteletadás alkalmával ez így szokás. Esetünkben pedig mindegyik megtörténik gyors egymásutánban.
- Engedje meg kérem, hogy lénye tovább csigázhassa érzékeim, megfűszerezendő eme csodás dallamokat! S egyúttal hadd kérjem fel egy táncra, hogy viszonozni próbáljam a jelenléte által okozott gyönyörűséget!
Meghajlásom hosszú, még abból az időből való, mikor az úriemberek léteztek, s elvétve úrinőt is találhatott az ember gyermeke. Nyilvánvaló számomra, az ifjú hölgy közrendű származűsú, ám ezen tényt jelenleg nem szándékozom kihasználni. Hagyom, hogy ő maga tegye meg.

Vendégem érkezik a szokványos úton. Hang érkezik hozzám nem feltétlenül, s látvány az egészen biztosan nem szokványos fajtából. Kilincs kattan, lépte-érzete koppan, hószín haja s ajka, látványa dobban. Nem szokványos, bár talányos. Gondolatim ihletve szárnyalnak, szám-mosolyom ívelve árnyalnak. Valami új, valami szép, valami egészen félénk. Kell nekem, meglesem, elveszem, elteszem. Tán csak csodálom, hallgatom, figyelem, ráhagyom. Ó, hát észrevett! Szám mosolyog, szemem nevet. Talpra pattanok, már amennyire úri körökben a sürgedelem megengedett, s lábon haladok, míg meg nem állok illendő távolságban a kisasszony mellett.
- Ó, mily csodás koraesti derű, ki frissítő szellőként fújta mosolyra álomjárta tekintetem! Sir Edward Victor Appleton, szolgálatára!
Enyhén meghajolok, majd kezemet nyújtom felé. Amennyiben elfogadja, kézcsókkal illetem kecses kacsóját, s eszembe sem jut fintorogni kusza gondolataim kavalgádja okán. Hisz erre vártam, hogy valami friss, valami különleges, valaki különleges felpezsdítse tespedő, unalmas perceim. Kevésbé távolodom, minthogy a kézcsók előtt elhelyezkedtem, s ekként kérdezek vissza eleddig még ismeretlen látogatóm felé.
- Kegyed személyében kit tisztelhetek? S ha nem vagyok túlságosan tolakodó, tán lehengerlő kérdéseim folyamával, minek köszönhetem e rendkívül kellemetes látogatást?
Zavara nyilvánvaló, mégsem zavaró számomra. Örvendek személyének, bárki legyen is. Hisz a zene ragadta meg, s vonzotta magával, ehhez kétség sem férhet. Az már koránt sem bizonyos számomra, vajon eredeti célja mi lehetett, midőn irodám felé vette irányát. Végső soron nincs is igazán jelentősége. Üdítő meglepetés megkapóan titokzatos hátborzongatóan egyedi, bizsergetően különleges megjelenésével. Mindez párosítva vélhetően kifinomult, remeknek is nevezhető ízlésével egyenesen kiváló eseménynek mondható, úgy hiszem. Alaposan, s a részleteket nem feledve mérem fel. Mindezt leplezendő tekintetem továbbra is az illendő tartományon belül vizslatja, nehogy további zavart, netán sértett érzeteket keltsek benne.

A Kísértet és a Szörnyeteg keringője

(Írta: Enaid Smithson,
Rendezte: Nikola Tesla)

Tárgyalásnak aligha mondható röpke kis interjúnk után hozzálátnék, hogy utamra indulja. Végül valahogy mégsem sikeredik az az indulás, bárhogy is szóljanak terveim. Eszembe ötlik az a régi gramofon, melyet még a Strausstól kaptam annak idején. Ó nem, ő sohasem volt feltaláló, sokkal inkább zeneszerző. Azért ajándékozta nekem, hogy alkalmasint lehetőségem nyílhasson szerinte oly maró, mégis büszkén viselt magányomat enyhíthessem segítségével. Bár az egyetértéstől távol álltunk ezen kérdéskör kapcsán, kifejezetten kedvemre való találmánynak bizonyult ez a mai szemmel kissé tán ormótlan zenedoboz.
Egykori kedves ismerősöm, társalkodó partnerem és eleségem emlékének tisztelegve úgy döntök, az ő művének segítségével hozom újból működésbe. Komoly műgonddal veszem elő tokjából a lemezt, majd helyezem a megfelelő pozícióba. Finom pukkanás hallik a hangszóróból, midőn az eszköz tűje a hanghordozót éri. Elfordítom a kapcsolót, kényelembe helyezem magam egy fotelban, a dallamokat felvezető halk recsegést pedig ráhangolódásként lehunyt szemmel, mosolyogva hallgatom.
Néhány röpke pillanat múlva felzengenek a jól ismert szólamok, melyek segítségével ismét a Monarchiában érezhetem magam. Szinte látom magam előtt mélyégszín habjait a nagy folyónak, mely ketté szeli a makacs és igen kreatív tudósok hazáját. Hátra dőlök, s élvezem a Kék Duna Keringőt, avagy ahogy a szerző saját anyanyelvén elnevezte: An der Schönen blauen Donau.

Erős felvezetés, parádés lavírozás, majd elfogadható színvonalú levezetés. Így értékelném a tárgyalás menetét. Végső soron sikeres volt, bárhogy is folytatódjék ezen kis történet. Lassanként ideje lesz lezárnom ügyünket, hogy fontosabb, több haszonnal kecsegtető folyamatokat is útjukra indíthassak.
- Az idejének is minden bizonnyal megvan az ára. Egyébiránt ha heti két délután bejön, az megfelelő lehet. Illetve nyilvánvaló, hogy a promóciós rendezvények alatt ildomos jelen lennie.
Végső soron kirakatbábunak sem utolsó az ifjú hölgy, még ha nem is a szofisztikált fajtából való. Az itteni egyszerű népeknek - főként a fiataloknak - legalább annyira vonzza, mint méhet az érett gyümölcs. Esetleg legyeket a túlérett gyümölcs. Még ha megfigyelésünk tárgya inkább az érett kategóriába is legyen sorolható, testi szempontból természetesen.
- Tehetségek gondozásával inkább, mint felfedezésével. Sok a teendőm, kevés a fennmaradó időm. De ezt önnek nyilván nem szükséges elmagyaráznom - vetek felé egy megértő pillantást, miközben mosolyom sziklaszilárdan kitart - Azt javaslom, az énekesi pályájáról legközelebb ejtsünk szót. Addig is kellemes hétvégét, illetve jó szórakozást kívánok!
Kimért mozdulattal állok fel, majd kezet nyújtok. Kétség sem férhet hozzá, kézcsók következik, enyhe meghajlással kísérve. Útjára engedem a kisasszonyt, magam pedig gondolataimba mélyedek. Bár ez igen ostoba kifejezés erre, hiszen részemről konstans állapot elmém használata. Szemben az emberiség döntő többségével.
Szándékosan nem forszíroztam tovább az iskola ügyét. Láthatóan komolyan igyekszik titkolni, miféle oktatás is folyik ott, ami nyilvánvalóan nem az erőssége. Amennyiben kreatívabb kitérő válasza is akadt volna, beveti, és kevésbé sietteti önnön távoztát.
Kezem ügyébe kerítem telefonomat, és jelzem sofőrömnek, ideje indulnunk. Szegény pára testőröm is biztosan unatkozik már a kocsiban. Szó se róla, mindkettejük unalmát busásan megfizetem. Mégis, valahogy megkedveltem ezt a cinikus ám igen kreatív férfiút. Jó választás volt, ezt immár többszörösen is bebizonyította számomra.
Eképpen elmélkedve távozom az épületből, hogy útnak induljak megvalósítani valami újat, valami kellően nagy volumenűt.

/Köszönöm a játékot! /

Érdeklődve szemlélem az ifjú hölgy reakcióját, emelkedett pulzusát és erőteljes verejtékezését. A maga nemében még egészen érdekes is, felépítését tekintve magasra értékelem mozgásszervi hatékonyságát. Emellett vonalvezetése esztétikus, teste pedig nagyobb részt egészséges. Kedvem volna némi játékra, valamiféle pszichológiai-fiziológiai kombinált kísérletre, ám akad itt még más érdekesség is! Alaposabban megfigyelve endoplazmatikus felépítését, a kettős spirál megfelelő csavarjában megtalálom a keresett különlegességet. Lévén jelentősebb testi elváltozást alig-alig találok, valamiféle titokzatosnak mondható adottságot feltételezek részéről.
Kívülről csupán annyit vehet észre bárki, hogy rendkívül figyelmesen hallgatom beszélgetőpartneremet. Hogyne tenném? Hisz több szem többet lát, több fül többet hall, többen több felé is képesek vagyunk figyelni. Minden esetre mikor a kisasszony megemlíti a hivatalos közeget, és magyarázkodni kezd, nos egy rövid ám felszabadult nevetéssel reagálok. Igazán jól szórakozom, azt meg kell vallanom, még ha reggel még egészen másként is terveztem mai időbeosztásomat.
- Nos igazán meglep, hogy ezt a környezetet odakint - intek könnyed mozdulattal a játékterem felé - hivatalosnak ítéli. Szó sincs aktatologatásról, netán elvárt hivatalos magatartásról. Annyi volna a dolga, hogy ötleteivel és jelenlétével megnövelje a vendégek számát. Gondoljon csak bele, ingyen játszhatna, szervezőként nagy népszerűségre tehetne szert, ráadásul pénzt is keresne ezen felül. A tehetségek gondozása pedig afféle szabad időtöltésem, így alkalmas időben tán egy zenei meghallgatásról is beszélhetünk, ha megbízhatónak bizonyul. Egy énekes sztárnak nem árt némi előadói készség a tetszetős énekhang és külső mellé. Tekintheti ugródeszkának. Nyugodtan gondolja át, és kérem, értesítsen a döntéséről!
Átnyújtom névjegyemet, melyen több elérhetőségem is megtalálható éppúgy, ahogyan nevem is. Az iskola kérdéskörét természetesen nem kívánom ennyiben hagyni, bármennyire is menekülne a másik ezen témától. Meglátjuk, miként magyarázza ki magát.
- Ez afféle felnőttképzési intézmény? Ott tanul énekelni? - kérdezem érdeklődve, csevegő hangnemben.

Mikor újból beles a titkárnő a kicsiny irodába, kérek tőle egy pohár vizet, amit át is nyújtok a velem szemben ülő ifjú hölgynek. Megbocsátó arckifejezés és egy mosoly kíséretében pillantok rá, amolyan megértő bácsika módjára. Még ha nem is nézek ki oly öregnek. Hanglejtésem, hanghordozásom számonkérőről barátságossá mérséklem. Mostanra elértük azt a pontot, mikor kezd kétségbe esni, lévén felelősséggel tartozik ötletéért. Ideje, hogy egy kevéske levegőhöz engedjük jutni a lánygyermeket. Szótlanul kivárom, míg megissza a kapott vizet.
- Kérem, nyugodjon meg! Teljesen felesleges idegeskednie. Mindössze volt szerencsém meglátni önben a kellő kreativitást, mely versenyszellemmel párosul. Így arra jutottam, kiváló marketingmenedzser lehetne kegyedből. Akad még mit tanulnia, ám nyilván nem erre okítják abban a bizonyos iskolában, sokkal inkább az ösztönös tehetségét csillantotta meg számunkra.
Néhány kimért mozdulattal, türelmes, hosszú kortyokkal eltüntetem az előttem pihenő csészéből szellemi serkentőmet. Tulajdonképpen már igazán nincs sok dolgunk ehelyütt. Érdekeltté tesszük abban, hogy megfeleljen az elvárásainknak, és elérhető kritériumokat tűzünk ki. Ez némi felvezetést kíván ugyan, ám ennek legnagyobb részén már réges régen túl vagyunk. Ideje, hogy a tárgyra térjünk.
- Nyilvánvaló, hogy a már említett előnyös tulajdonságai mellett ön igen szemrevaló, valamint kivételesen agilis személyiség. Javaslom, tekintse egyfajta versenyként ezt a feladatot, akár a flipper rekord megdöntését. Ezidáig egyik vendég sem jutott el odáig, hogy állást ajánljunk neki, és azt el is nyerje. Kegyedet viszont bizonyára érdekli egy olyan állás, ahol mindössze kedvelt játékait kell népszerűsítenie, fizetést kap, ezen felül ingyenesen használhatja kedvenceit. Az így szerzett ismeretségről már nem is szólván.
Széttárom kezeimet, mintha magától értetődő, tökéletesen egyszerű feladatról volna szó. Egyúttal tovább is terelem a témát, mintha innentől minden tökéletes módon útjára volna indítva.
- Kérem, meséljen még erről a közeli iskoláról! - dőlök előre érdeklődve az asztalra támaszkodva.

Figyelmesen hallgatom, miként próbálja összeszedni magát, és bebizonyítani, hogy akad folyománya hamari szavainak. Az eddigiek alapján még nem győzött meg, ám csiszolni való is bőven akad felvetései kapcsán. Kezdetnek kapásból a legszembetűnőbbet emelem ki, hátha nem kell olyan sokat magyaráznom hozzá, hogy megértse. Ha netán mégis így volna, nos arra az eshetőségre sosem lehet teljes egészében felkészülni.
Igyekezetét minden esetre pozitívan értékelem, bármennyire is fuldokló kapálózásához hasonlíthatnám leginkább azt, ahogyan előadja magát. Nem egy született szónok, legalább ezt is tudjuk. Bármi is legyen ebből a versenyből bármi, remélhetőleg akad majd helyettes házigazdánk. Nem biztos, hogy az ő beszéde volna az ideális bárki lelkesedésének felcsigázására.
- Milyen iskoláról is beszélünk pontosan? Remélem, tisztában van vele, hogy ez egy Játékterem. Korhatáros a belépés.
Tovább kortyolgatom a fekete levest, miközben eszembe jut, vajon mennyi idő volna valamiféle rendesnek mondható teát kerítenem itt. Bár valami azt súgja, kellően sok ahhoz, hogy ne próbáljam meg. Pedig vágynék most egy csésze jóféle teára. Feketére. Olyanra, amelyik akár még ültetvényen is dolgozhatna, olyan színe van. Olyanra, mely erejével holtakat támaszt fel, avagy élőket taszít a túlvilágra. Hm... ELragadtattam magam. Ám egy teát így is elfogadnék, akár az ifjú, keleties hölgy prezentálásában is, amennyiben nem véti el túlságosan.
- És a flipper bajnokságot miként nevezte volna?
Kedvelem a kérdéseket. Csupán jókor és a megfelelő személynek kell feltenni, hogy az általunk óhajtott eredmény legyen aztán előttünk.

Magyarázkodására első feleletem némi elnéző hümmögés. Fejében kusza gondolatok, úgy igazán követni se kedvem, se rutinom nincsen. Érdekes megfigyelnem, miként váltott a falánkság ínyenc, gondosan szelektáló szemezgetéssé részemről. Így most hiába oly kiszolgáltatott pallérozatlan, kicsapongó elméje ennek a védtelen, egyszerű lénynek. Nincs meg az ambícióm, hogy mohón kicsikarjak belőle minden információt, amit csak tudok. Valami különös oknál fogva nagyobb élvezeti faktorral bír, amennyiben hagyományosnak mondható eszközökkel érem el céljaimat a kétlábúaknál.
Magam is kortyolok néhány aprót a felfedezése idején többnyire csupán fekete levesnek gúnyolt nedűből, mely bár élénkíti a testet és a lelket - így tartja a mondás -, számomra úgyan úgy egy élvezeti cikk csupán, mint példának okáért az alkohol. Nincs jelentős stimulációs vagy tudatmódosító hatása. Sosem bántam. Nem vágyom tökéletlenségből fakadó élvezetekre.
- Ó, félre ne értsen, kisasszony! Egy percig sem vártam el, hogy pénzügyi szakértővé váljon a kedvünkért! - pillantok rá mosolyogva, egyik tenyeremet felé fordítva, amolyan védekező-magyarázó célzattal.
Első lépés lecsökkenteni az elvárásokat. Mikor ez kellően hirtelen történik, a másik úgy érezheti, leértékelték. Ez egy percig sem jelent problémát, a leértékelt áru olcsóbb. Most pedig akárhogy is tekintjük, üzletről beszélünk. Azt azonban még nem tudja az ifjú hölgy, hogy valóban az ő ideje - ezáltal ő maga - az árucikk. Ujjaimat összefonom magam előtt, úgy könyökölök az íróasztalra, s kissé előre is dőlök.
- A versenyhez szükség volna egy rendszerre, miként is zajlana ez. Díjazás gyanánt tetszetős megoldás, hogy az első három helyezett játéklehetőséget kap nyeremény gyanánt. Fontos kérdés még, miként reklámozzuk, illetve valamiféle találó és hangzatos név sem ártana a versenynek. Össze lehetne kötni billiárd és bowling versenyekkel is, ezáltal több vendéget vonzzana, és sokat megkedvelhetnének újabb játékokat is eddigi kedvenceik mellett.
Csend következik, részemről legalábbis. Ideje, hogy érezze a kisasszony, felelősséggel járnak a pénzzel kapcsolatos ötletek. Különösen abban az esetben, ha más pénzével kapcsolatban támadnak fel hirtelen ihletődött ideái. Nem szokásom a levegőbe beszélni, ellenben szokásom leszoktatni ezen szokásukról leszoktatni újdonsült ismerőseimet. Legalább azon esetekben, mikor tőlem várnak valamiféle segítséget.

Több gondolat cikázik az ifjú hölgy fejében, mint amennyit elsőre remélni mertem volna részéről megjelenése alapján. Ó, természetesen ezek alapján bárki nevezhetne előítéletesnek. Tökéletes természetességgel gondolnám az illetőt ostoba hippinek, hiszen az előítéletet első benyomásnak is tekinthetnénk. Az első benyomás pedig egy természetes reakció, mondhatni hasznos kategorizálása a világ általunk csupán részben behatárolható szegmenseinek. Enélkül sötétben tapogatózna mindenki, mert mint az köztudott kellően pallérozott elmék körében, a tökéletes megismerés nem létezik. Röviden szóval merő álomvilág.
- Semmi probléma, kisasszony! Nem várható el mindenkitől, hogy tisztában legyen az üzletvezetés minden apró momentumával - felelem elnéző mosoly kíséretében.
Most következik az a pillanat, mikor rádöbben, hogy érdeklődésem fenntartása céljából engem is kénytelen lesz feltartóztatni. Kíváncsian várom, miként vezeti fel ezen ötletét. Érdeklődve, már-már várakozón figyelem, hová jut. Végül nem kell csalódnom, meginvitál egy kávézásra. Arról éppen csak sejtelmem adódhatna, milyen motiváló eszközei akadhatnak, hogy egy magamfajta úriembert egyezségre ösztökéljen. Meglátjuk, mit hoz ez a megbeszélés.
- Azt hiszem, van egy szabad irodája kedves üzlettársamnak itt a földszinten, ahol szót ejthetünk róla. Amennyiben meggyőz ötletének jövedelmező mivoltáról, annak költségeit magam állom - pillantok a tulajdonos felé, ezzel eloszlatva az aggódás fátylát tekintete fölül.
Amaz éppen csak int az egyik fogmegjének, és máris elkalauzolnak minket egy egészen ízlésesen berendezett helyiségbe. Ott minden bizonnyal néhány vendége is megfordult már az említett úriembernek - gondolom én -, hiszen egy kanapé és igen kényelmes fotelok is találhatóak itt. A kávét szemrevaló, szőke hölgyemény szállítja számunkra, mikor mi már kényelmesen elhelyezkedtünk. Magunkra hagynak, ahogy azt tárgyaló felekkel illik tenni.
- Nos? Kérem, ne fogja vissza magát! Bátran tárja elém, ami eszébe jut!

Kedves üzlettársam váltakozva sápadozik hirtelen jött intézkedéseim hallatán, és örvendezik a várható többletjuttatás gondolatára. Ez a fajta őrlődés tökéletesen elegendő arra, hogy csendben és nyugton maradjon, míg elrendezem ezt az ügyet, s meg se próbáljon ismételten hízelegni. Legjobb lesz, ha távozásomig fenntartom számára ezt a fokozott hangulatállapotot, így nyugtom lesz tőle. Mára.
Az ifjú hölgy szabadkozására, kérdéseire elsőként csodálkozó tekintettel felelek, és szó nélkül végighallgatom szavait. Természetesen számítottam efféle reakcióra, azonban hogy éreztessem vele elvárásaim természetes voltát, ennek ellenkezőjét mutatja testbeszédem és hanglejtésem egyaránt.
- Nos, kisasszony, természetesen az ötlet önmagában szélbe szórt pelyva. Terv nélkül nem valósulhat meg.
Miután kiigazítottam nem hagyok túl sok időt számára közbevágni, csupán épp annyit, hogy enyhén dorgálva érezhesse magát. Bármennyire is szertelen, ha kellő egyértelműen rámutatnak hibás megközelítésére - számonkérés nélkül -, azt minden bizonnyal érzékelni fogja.
- Netán már a teljes lebonyolítás tervezete ott van a fejében, csupán papírra kellene vetnie? Tudja, nekem mára véget ért a munkaidőm - pillantok kissé kényelmetlenkedő arckifejezéssel karórámra.
Innentől nem szándékozom megszólalni, taktikámul a kivárást választom. A feltételek adottak, ahogy az is, mit kíván a kishölgy. Amennyiben fontos számára ideája, valószínűsíthető, hogy megpróbálkozik kialkudni egy azonnali megbeszélést.