Tanári szoba

Tárgy: Tanári szoba Szomb. 7 Szept. - 11:18

First topic message reminder :

Egy nagyobb terem, hajópadlóval borítva, minden tanárnak külön asztala, fiókos íróasztala, széke, szemetese van. Az íróasztalon ott a neve, apró névtáblán, valamint kisebb-nagyobb iratkupacok, toll tartó tégelyek, esetleg egy-egy bögre. Az asztalok rendben, kisebb sorokban, közöttük teljesen könnyedén át lehet férni bárkinek. A terem egyik felében nagyobb fakk, ahol a naplók találhatóak, ha úgy tetszik osztálynaplók, illetve minden diák egy-egy dossziéja, amiben tanulmányi eredményei vannak, és néhány mondat, egy képpel, valamint a tanárok számára fontos információkkal. A titkos dokumentumokat nem itt őrzik, a pontosabb akták valahol máshol lapulnak, itt csak annyi van, amennyi a tanároknak szükséges. Az egyik fal mentén könyvespolc fut végig, ahol minden olyan könyv található, ami szükséges lehet a tanórák tartásához, illetve a polc előtt egy kisebb asztal néhány fotellel, hogyha valaki el szeretne beszélgetni a másikkal, vagy tanár a diákkal, legyen rá lehetősége.

írta James "Logan" Howlett

Tárgy: Re: Tanári szoba Hétf. 24 Márc. - 20:58

Eric & Felicia

Egyszerűen csak megbízni valakiben és elfogadni azt, hogy ki tudja hova a fenébe juttat? Balga lépésnek tűnik, talán csak azért merem megtenni, meg amúgy sincs egy csepp veszíteni valóm sem. Végül is bátran megtehetem, hogy csak úgy egy szinte vadidegen fickónak megfogom a karját, azért, hogy eljuttasson ki tudja hova. Csak úgy csapot-papot hátra hagyjak és még csak azt se tudhatom, hogy nem lesz-e ebből baj, de ha baj is lenne, el tudnék tűnni nem igaz? Igen, e miatt vagyok bátrabb az átlagnál, no meg a fent említett úgyis mindegy rész miatt. Az érzés viszont cseppet sem felemelő, ahogy felkavarodik a gyomrom, ahogy érzem a rántást, majd nem kell sok és máris ott találom magam egy ismeretlen környezetben, egy szépen berendezett szobában, ami csak úgy hivalkodik, hogy mennyire gazdagság lehet is itt. Egy újabb ismeretlen férfi ül az egyik fotelben, engem pedig olyan erősen környékez a hányinger, hogy csoda, hogy időben felfogom, miért is szorongatom a papírzacskót magamnál. Két gyereket szültem, kétszer éltem át a reggeli rosszulléteket, de olyankor legalább tudsz vele számolni, ez esetben viszont erről szó sincs, csak úgy hirtelen jön a kényszer, és mire feleszmélek már a szám előtt a zacskó és a minimális ebédem is gyorsan távozik. Megrázkódom, a zacskó a közeli kukában végzi. Még jó, hogy nem ettem sokat, így igazán túl sok minden sem került bele, de attól még igazán rám férne valami erős ital, ami kimossa a számat, vagy legalább egy pohár víz. Vagy talán előbb le kéne ülnöm? Összeszorítom a szám és még pár utolsó köhögés után vetem le magam a legközelebbi szilárd pontra, legyen az szék, fotel, vagy akármi. A másik fickó már eltűnt, nem is tudom, hogy kiment, vagy újra csak teleportált, de nincs itt, csak az ismeretlen.
- Ugye nem az volt a célt, hogy... ő legyengítsen, maga meg... tudom is én. Gabriel alig mondott valamit. - csak hogy vannak mások is, hogy neki is segítettek, hogy talán megoldható a gondom a rendőrséggel és... tudom is én! Nem tudom, hogy mi értelme egyáltalán az egésznek, hogy mi lehet ebből, aminek haszna, vagy értelme is van. Változna bármi attól, hogy hirtelen kiderül, nem vagyok egyedül a furcsaságommal? Na ugye, hogy nem!

Tárgy: Re: Tanári szoba Szomb. 22 Feb. - 8:39

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: Tanári szoba Hétf. 7 Okt. - 20:27

Mercedes & Tyler

T ény, hogy vannak olyan mutánsok - még a diákok között is -, akik már teljesen kitanulták, kitapasztalták a képességüket. Akik már teljesen ura annak, amit ez a furcsa mutáció okozott nekik és egyszerűen nincs szükségük arra, hogy mi tanítsuk meg nekik azt, hogyan is használják ezt. De az is tény, hogy rengeteg fiatal mutáns tudatában sincs annak, hogy mekkora erő lapul a testében. Hogy mekkora erő lakozik benne, és mi történik akkor, hogyha felügyelet nélkül tör ki belőle ez a hatalmas erő. Ezért is kellünk mi, ezért is vannak itt Ericék, hogy megtanítsuk kordában tartani a diákok erejét és megtanítsuk őket arra, hogy a lehető
legjobbat hozzák ki magukból. Elmondom a véleményemet Charles kezdeményezéséről és arról, hogy bizony nagyon hálásnak kellene lenniük - és nem csak nekik - ezért a létesítményért, ezért az erőért és türelemért, amit az alapítók áldoznak a zabolátlan diákságra. Kicsit elharapom a mondatot, hiszen végigsöpör rajtam a múlt fájdalmas emléke, de hamar igyekszem visszanyerni az önuralmamat. Végtére is tanár vagyok, határozottnak kell lennem, hogy felnézzenek rám a diákok és belőlem merítsenek erőt.
- Gázból? - kérdezek vissza felvont szemöldökkel, és látványosan összekulcsolom az ujjaimat és várakozóan nézek a lányra. El sem tudom képzelni, hogy milyen gázba keveredhetett a lány, habár a képességével persze eszembe jut néhány esemény, de nem akarom nagyon belegondolni a dolgokba, így hát még idejében leállítom a fantáziámat és várakozóan nézek a lányra, hogy mesélje el. Végtére is, hogyha ő nem meséli el, a kartonjába vélhetőleg amúgy is benne lesz, szóval teljesen mindegy, hogy miként tudom meg. Ezt talán ki is tudja olvasni a szememből és a tekintetemből. Látom, hogy az elharapott mondatomra kicsit meglágyul és valami furcsa érzelem fut át az arcán, amit nem igazán tudok hova tenni. A kérdésére felderül az arcom, elszállnak a rossz emlékek és lágyan felnevetek.
- Hát persze! Senki nem úgy születik, hogy tökéletesen tisztában van mindennel, amit tud. - jelentem ki magabiztos hangon és megcsóválom a fejemet.
- Természetesen nekem is beletelt egy kis időbe, amíg eljutottam arra a szintre, amin most vagyok. Persze... volt rá röpke 20 évem. - szélesedik ki a mosolyom egy picit és elönt a büszkeség, hogy bizony én már ilyen régóta gyakorlom a képességet. A megjegyzésére elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy Mercedes. - mosolygok rá ismét szélesebben, mint kellene. Tetszik ez a lány - no persze nem csak a külseje, hanem maga a jelleme is. Kicsit zavarba jövök, és érzem, hogy enyhén hat rám az ereje. Talán tudatán kívül is sugárzik belőle? Látom, hogy kicsit elkalandozik és érdeklődve nézek rá, mikor végre ismét összpontosít, és a válaszára elhúzom a számat.
- Szívesen körbevezetnélek a birtokon, de sajnos dolgozni jöttem be ide. - ül ki az arcomra a csalódottság, és tényleg sajnálom, hogy nem tölthetek még több időt ezzel a csinos, belevaló csajjal.
~Oké, Ty, állj le!~állítom le ismét magamat gondolatban és sóhajtok egyet.
- De ha gondolod, segíthetsz... - csúszik ki a számon a meggondolatlan mondat, ahogy tekintetem találkozik a lányéval...

Tárgy: Re: Tanári szoba Szomb. 5 Okt. - 9:22

Kétségkívül nem azért kerültem az iskolába, mert muszáj tanulnom a képességemről. Tanulnom csakis az emberi értékekről muszáj, legalábbis Charles ezt magyarázgatta. Eric szerint annyira probléma nincsen velem, minden kamasszal elszáll a ló egy kicsit. Hát én is jobban hajlok erre az álláspontra, de végül abban maradtak, hogy megfigyelés alatt fognak tartani. Így ha nem is vagyok olyan szinten, mint mondjuk egy tanár, egyszer akár X-Men is lehetek. Hallottam már róla, hogy egy-egy bevetésre fiatalabb felnőtteket is elvittek magukkal. Főleg, hogy a két alapító azt mondta, hogy amit tudok, azt hiba nélkül tudom alkalmazni, ez pedig ritka adomány. Lehet, hogy adomány, ám biztos vagyok benne, hogy az én erős akaratom is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ennyire erős tudok benne lenni. Az ilyen küldetések alkalmával ha nem is harcban, de intrikában biztosan ütős tudnék lenni. Ha pedig már elég erősen tudom sugallataimat dobálni, akár még fejbe is lőheti magát általam a gaz ellen, háh! Kislányos álmok, de egyszer talán valóra is vállnak. Addig meg itt kell ülnöm a seggemen, és ártatlanul rebegő pillákkal okosan hallgatnom a „bölcseket”. A vigyorra, és a fejcsóválásra nem ütközöm meg, csak oldalra döntöm a fejemet, miközben a tincseimmel játszom.
- Aha. Hát persze, hálásnak. Őszintén szólva kimásztam volna abból a gázból is, amiben voltam. Nagy kislány vagyok már.. – Húzom el a számat. Igazi lázadó kamasz vagyok, akit senki sem irányíthat, és nem fogom beismerni, hogy totálisan semmi esélyem nem volt. Mert ki tudja, megtaláltam volna a módját, mint eddig is, hogy máshogyan alakuljanak a dolgok. A hangom mégis bent akad, amikor látom a fiatal férfin, hogy valami nagyon megérinti. Nem vagyok egy empatikus alkat, ám érzelmekkel manipulálok, valamennyire azért értek ahhoz, hogy ha a hangulat megváltozik. Beharapom az ajkamat, és nem kötekedek tovább, hanem bent tartom a levegőt is. – Ilyen is volt? – Kérdezem erőltetetté válló kuncogással. Nem bántani akarom őt, ám mégis megindító, hogy képes előttem így kitárulkozni. Egyre kevésbé látom iskola jellegét az épületnek, a tanárok nem képzett oktatók, inkább szövetségeseket keresnek. Ebből még valami érdekes is lehet.
- Ne szabadkozz, mások biztosan bénáznának az első napjukon, és gyorsan feltalálom magamat. – Erőltetett mosolyom ismét enyhül, látom a zavarát, magamban pedig elégedetten nyugtázom, hogy képesség nélkül is esélyem van arra, hogy hatással legyek valakire. Ezt hívják mások kémiának? Lehet. De a franc sem gondolta volna, hogy Charles és Eric ilyen jó pasikat vesznek fel tanároknak. Azt hittem, hogy a mutáns oktatók hatkarú, polipszívókás szemüveges guruk, akiktől még ránézésre is hányíngert kap, ez meg itt úgy néz ki, mintha kilépett volna egy modelújságból. Nehéz lesz a mondataira figyelni, ha az ember csak a csillogó kék szemeit nézi, vagy az ajkait bűvöli. – Tessék? – Kérdezek vissza, mert kb. totál elkalandoztam a szavaitól, és bárgyú vigyorral próbálok meg kutatni az emlékeim között, hogy mit is mondhatott, míg én a párhuzamos síkon kalandoztam vele. Mondanom kell valamit! Bármit!
- Hát persze... ráérek végülis, elmehetünk sétálni, mutasd meg a birtokot, vagy ilyesmi. – Fonom karba kezeimet, és homlokráncolva pillogok rá fel, hogy vajon ilyen válaszra számított-e. Nagyon remélem. Vagy ha nem, akkor elnézi nekem, hogy totál nem figyelemtem. A titokzatos mosolyt bíztatásnak veszem, és mellé lépek, hogy akár el indulhatunk.

Tanári szoba - Page 2 Tumblr_inline_mi3rd8p1jg1qz4rgp

Tanári szoba - Page 2 Tumblr_inline_mi3rd8p1jg1qz4rgp

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. 3 Okt. - 18:09

Mercedes & Tyler

A leányzó már tud mindenről - ez igen hamar kiderül. Nem is fecsérelem tovább a szót holmi iskola bemutatásra, vagy akármi másra, hiszen tényleg úgy tűnik, hogy a lány tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi is ez a hely és hogy ő miért is van itt. Ezek szerint a mutáns erejével is teljesen képben van és tudja is használni - vagy legalábbis nem fél tőle, hiszen nem igazán úgy viselkedik, mint akinek olyan erőteljesen félelmetes képessége van, amitől esetleg megijedne ő, vagy bárki más. Szóba kerül a két vezető, alapító mutáns is, Eric és Charles. Merci szerint egészen jó fejek, de hát ki tudja, hogy ő mit gondol jó fejnek, vagy mit nem. Minden esetre én is egyet értek azzal, hogy a két férfi tényleg egészen "jó fej", hiszen mégiscsak létrehoztak a fiatal mutánsoknak egy mentsvárat, egy iskolát, ahol képesek lehetnek elsajátítani a képességük minden titkát és megtanulni irányítani és helyesen használni azt. A lány kérdésére elvigyorodom és megcsóválom a fejemet.
- Nem, tényleg nem valami agyszívó faszi. Igazából szerintem hálásnak kellene lennetek - és persze nekem is - hogy ennyire a szívén viseli a sorsotokat, és persze az enyémet is. Nekem is igen sokat segített még az elején, amikor... - elharapom a mondatot, majd elfordítom a tekintetemet és az ablak felé nézek. Felrémlenek előttem a néhány évvel ezelőtti dolgok, amikor betegesen ragaszkodtam Rachel illúzióihoz, és nem akartam és nem is tudtam elengedni a nőt. Akkor ők segítettek nekem, hogy azzá legyek, ami most vagyok.
- ... amikor még én sem tudtam biztosan uralni és kezelni az erőmet. - fejezem be kicsit máshogy a mondatot, mint ahogy szerettem volna, és egy lágy mosollyal fordulok vissza a lány felé. Megjegyzem, hogy azt hittem, hogy totálisan tudatlan és nem tudja, hogy mégis mit keres itt és hogy hol is van ez az itt. De persze szerencsésen mellé lőttem, hiszen mint kiderül, Merci teljesen tisztában van azzal, hogy ki ő és hol is van. A mosolyára kicsit megremeg a szívem és figyelem vörös tincseinek kellemes játékát, ahogy hol az arca elé kúsznak, hol egyszerűen kisöpri onnan őket. Enyhe megbabonázás fut végig rajtam, majd pislogok néhányat és köhintek egyet.
- Elnézést a tudatlanságomért. Az első válaszod miatt hittem azt, hogy... - ismét elharapom a mondatot. Miért vagyok ennyire zavarban egy tizenéves lánytól? Mennyire kínos. Legyintek és sóhajtok egyet.
- Mindegy is. - mosolyodom el ismét. A kérdésére eltűnik a mosoly az arcomról és lágyan meghajtom a fejemet.
- Természetesen eszembe sem jutott ilyesmi, Mercedes. - visszakozok és úgy hajtom meg a fejemet, hogy afféle bocsánatkérésnek hathat, hiszen tényleg nem akartam megbántani a lányt. Elmagyarázom - illetve talán próbálom meggyőzni a lányt - hogy itt fontos dolgokat is fognak tanulni és nem csak "szarságokat", hiszen mindent megtanulnak itt, amit az alap iskolákban is, néhány extra gyakorlati és elméleti órával megfűszerezve.
- A különleges élethez nem kell. De a különleges életben is vannak - lesznek mindennapi dolgok, amikhez elengedhetetlen az a tudás, amit itt, vagy éppen egy másik, egyszerű iskolában megszereznétek. - jelentem ki határozottan. Én bízom abban, hogy jó lesz ez az iskola, és hogy a diákok élvezni fogják azokat az órákat is, amik nem kapcsolódnak szorosan a különleges élethez - ahogy Merci fogalmazta meg. Megmutatom neki a képességemet és úgy látom, hogy igazán tetszik neki és élvezi a buborékok színpompás játékát.Elmesélem, hogy én mit is fogok tanítani, vagy hogy miben is leszek a tanítás segítségére, mire a lány kicsit közelebb sétál hozzám. A megjegyzésére felvonom a szemöldökömet, de nem nyitom ki a számat, hiszen hamarosan meg is kapom a kérdésemre a választ: csábító ereje van a lánynak. Mint egy szirén! Döbbenten nyögök fel, ahogy közelebb sétál hozzám és ismét - öntudatlanul - mérem végig csinos testét, bájos arcát, gyönyörű szemeit. Veszek egy mély levegőt, és úgy pislogok félre.
- Oh, értem. Hát ez esetben... - nézek ismét a szemébe és egy lágy, titokzatos mosoly jelenik meg az arcomon.
- Biztos vagyok benne, hogy neked is fogunk találni feladatot.

Tárgy: Re: Tanári szoba Kedd 1 Okt. - 20:40

Ahogy hátrafordulok, látom már azt az igéző szempárt, akiről simán el tudom képzelni, hogy bomlik érte az egész iskola, beleértve a langyi pasikat is. Én csakazért is tartani fogom magam, pedig nagyon zsánerem a sokkal idősebb korosztály, nem véletlenül céloztam meg a középiskolai osztályfőnökömet, ami neki sem volt ellenére. De egy mutáns tanárt nem lehet csak úgy irányítgatni, mert különben is, a telepata biztosan belelát a fejembe, már azelőtt, hogy léptem volna bármit is. Úgyhogy legnagyobb fájdalmamra ez csak tanár-diák affér lesz. Aztán a szív útjai ugye... Na majd meglátjuk. Hamar felvilágosítom, hogy teljesen képben vagyok, de arról már nem, hogy udvarisság helyett felügyeletből küldték értem az autót. Lényegében számomra az iskola az enyhített börtönkórház egy fajtája. Szabad járásom van, de teljes a kontrol. Egyenlőre tudnom kell élni ezzel a tudattal, majd az idő eldönti, hogy mi a kulcsa a szökésnek.
- Nem úgy láttam, hogy a szívén viselné, inkább csak beterel mindenkit ide, aztán majd elleszünk valahogy. Tuti nem valami agyszívó a faszi, akinek az a célja, hogy a mutánserőkből táplálkozzon? Mert amilyen kis helyes, baráti arca van, totál jó színész is lehet. – Döntöm oldalra a fejemet, rozsdavörös tincseim némelyike a tekintetem elé hull, miközben csípőre tolt ujjaimmal dobolni kezdek a testemen. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire legelteti rajtam a tekintetét, hiszen tükörsima combjaimon még harisnya sincsen.
- Nem sejtem? – kacagok fel, és félresöpröm a hajamat, úgy tekintek rá vissza. – Gondolod, hogy ilyen buta liba vagyok tanár bá’? – Kérdezem kislányossá szelídült kuncogással. Összekulcsolom a térdem alatt az ujjaimat, gondosan ügyelve, hogy úgy tűnjön, vigyázok, hogy ne tudjon a miniszoknyám alá belesni, ám valójában éppenhogy takarok bármit is. – Gondolod Mr. Westmorland? Angol irodalom, mert ezek... Hol kellenek ezek a különleges élethez? – Kérdezem úgy, mintha egy óvódás nyaggatná az apukáját, ám valójában csak az elhivatottsága érdekel. Úgyis ki fogom dobni a szemétbe a verseskönyveket, és ilyesmiket. A buborékra már érdeklődve emelkedem fel, és hozzájuk is érek, mert bár az érzet megvan, mégsem az igazi.
- Nahát... ez nem hülyeség, szép látványosan csinálod... – Pukkantgatom őket, és azon tűnődöm, hogy mit mennyire tud majd valósághűvé varázsolni. Majd a kérdésen sejtelmesen mosollyal lépek közelebb. – Óh, hát azt kétlem tanárbácsi, hogy nekem adhatsz olyat, amivel gyakorolhatok. Az illúziódat nem tudom... – Félmosoly – ugráltatni. – Széttárom a kezemet, mutatva, hogy nincsen rejtegetnivalóm. – Biztosan hallottál azokról, akik édes hangjukkal megszédítették Odüsszeuszt. Hát én is olyan vagyok. Vigyázz velem... – Kapom elő a tükrömet, és igazítom ki a rúzsomat, mert ki tudja, hányszor nyaltam végig az ajkamon, mióta az alfahímmel beszélgetek.

Tanári szoba - Page 2 Tumblr_inline_msddchi1ri1qz4rgp

Tanári szoba - Page 2 Tumblr_inline_msddchi1ri1qz4rgp

Tárgy: Re: Tanári szoba Hétf. 30 Szept. - 14:31

Mercedes & Tyler

A csinos fenék egy még csinosabb hölgyeményhez tartozik, ami jó érzéssel tölt el, habár hamar kiderül, hogy sajnos nem egy csinos tanárnőt kaptak a diákok - no, meg mi tanárok - hanem ez a leányzó is egy diák. Furcsa, mert kb. 20-nak néz ki, bár attól, hogy valaki diák, nem zárja ki, hogy ne lehessen 20 éves. Habár Charles-ék elég hamar meg szokták találni az új mutánsokat, furcsa lenne, hogyha valakinek csak huszonéves korára jönne ki a képessége. Persze még mindenkinek nagyon új ez az egész, úgyhogy bármi megeshet. Szóval elég hamar kiderül, hogy nem tanárral van dolgom, és az is, hogy még csak nem rég érkezett ide, és talán azt sem tudja pontosan, hogy hol van. Azonban azt is megemlíti, hogy Charles és Eric "jó fej" volt, így bizonyára már találkoztak a lánnyal, tehát tudhatja, hogy hol is van. Emiatt kicsit fellélegzek, hiszen nem nekem kell elmagyarázni, hogy hol is van ez a csinos hölgyemény.
- Nem, nem hiszem, hogy atyáskodnának. Legalábbis Eric biztos, hogy nem. Talán Charles egy kicsit, ő nagyon a szívén viseli a fiatal... - már a nyelvem hegyén van a mutáns szó, de megtanultam, hogy vigyáznom kell a fiatalokkal, hiszen valakinek még ijesztő és rémisztő az a tudat, hogy mi is ő, így végül máshogy fejezem be a mondatot:
- ...diákok sorsát. - biccentek komolyan, mélyen a lány szemébe nézve. Hellyel kínálom, miközben lassan elmesélem neki, hogy is megy ide a felvételi, és rákérdezek, honnan hallott a suliról. A válaszából persze tökéletesen kiderül, hogy enyhén félre értettem, és őt már megkeresték és pontosan tudja, hogy hol is van.
- Ó, vagy úgy. - nyugszom meg egy kicsit, mikor kijelenti, hogy már felvették, már beszélt a két "Főnökkel", és hogy még külön kocsit is küldtek érte.
- Azt hittem, hogy nem is sejted, hogy milyen magán iskolában vagy. - mosolyodom el, és ez most a saját tudatlanságomnak jár a mosoly.
- Unalmas szarságok? Ugyan! Itt fontos és szükséges dolgokat fogtok tanulni mind a való élethez, mind a különleges élethez szükséges dolgokat. - szólalok meg határozott, komoly hangon. Hiszen mégiscsak tanár vagyok, a jó oldalamat kell mutatnom. Főleg egy diáknak.
- A magunk módján mindannyian különlegesek vagyunk. - mosolyodom el titokzatosan, majd a kérdésére, hogy mit is fogok tanítani, felemelem a kezemet és egy gyönyörű csillogó buborékot jelenítek meg előtte, amihez ha esetleg hozzáér, akkor kipukkad, de nem fogja érezni a vizet a kezét, vagy éppen az arcán, mintha oda fröccsenne.
- Az én képességem az illúzióteremtés. Így én fogom létrehozni a gyakorlati órákon a helyszíneket, ahol gyakorolhatjátok a képességeiteket. Neked milyen különlegességed van? - nézek kíváncsian a lányra, habár sejtem, hogy úgyis meg fogom kapni az aktáját, mint ahogy az összes diákét megkapjuk.

Tárgy: Re: Tanári szoba Szer. 25 Szept. - 20:59

A kelleténél kissé lassabban fordulok meg, hogy az illető még tudja rajtam legeltetni a tekintetét. Jóval érettebb vagyok a koromnál, ezért nem csoda, ha kapásból felnőttnek néznek, minimum húsz év, amit akár a csinos pofim mögött sejteni lehet. Pedig ebben benne van a sok bulizás, a hosszú éjszakák, így hamar megöregszik az ember. Mielőbb találnom kell valakit, aki ismeri az örök élet titkát. Ha ilyen különleges képességű csókák rohangálnak a nagyvilágban, miért lenne ez lehetetlen? El is akad a szavam a fiatalos kinézetű tanár láttán. Merthogy annak kell lennie, olyan magabiztosan nyitott ide be, nem tudnám elképzelni, hogy majd az iskolapadokat koptassa velünk. Az a sötét szemöldök, az a tengerkék tekintet. Nagy levegőt veszek, és visszanyerem a lélekjelenlétemet. Az ajkam beszívásával szerencsére nem lettek rúzsosak a fogaim, az rém ciki lenne. Felnézek hát a tanár úrra, akit a fene tudja, hogy tegezni, vagy magázni illik. Az alapítókkal simán tegeződtem, talán itt sem lesz ez gond. Így a kezdeti tartózkodó stílust jó gyorsan mellőzöm, és finoman elmosolyodom.
- Nem, én azt hiszem nekem X-Professzor. Vagy Charles. Jó fej volt, meg Eric is, lehet őket tegezni. Tanítanak, de nem atyáskodnak. Remélem. – Tolom csipőre a kezemet, és finoman meg is billentem a fenekemet, mintha az ujjaim lehúznák azt. A sejtelmes mosoly láttán kicsit forgatom a szememet, nem tudom hova tenni, így elsőre túl jó pasi ez itt tanárnak.
- Tényleg? Pedig azt hittem. – Fonom most már össze a kezeimet hetyke mellem előtt, a homlokomon pedig apró ráncok úsznak elő. Odavissza dobáljuk egymásnak a labdát, így azán marha nehéz lesz visszafognom korábbi életstílusomat. Észreveszem, hogy cseppet sem a tanárság bürokratikus volta foglalkoztatja, erről eszembe jut valami.
- Ha engedsz lógni az unalmas szarságok alól, akkor tudok neked segíteni a rendszerezésben. – Vonom kérdőre. Tudom, hogy nem így kéne bizalmaskodnom, de hát én ilyen vagyok, maximum kiteszi a szűrömet. Ő továbbra is rém hivatalos, ám elfojtott mosolya mást enged következtetni. Még akkor is, ha alapítóinkat miszterezi.
- Nem magamtól jöttem. Hívtak. Felvettek. Charles külön autót küldött értem a... – Nyelek egy nagyot, aztán máshogy fejezem be. – Kórházba. Oda! De most már itt vagyok. – Ő leül a kanapéra, és egy szemközti fotelre mutat, de én inkább a közelében maradok, megszoktam már, hogy kicsik a távolságok. Szakmai ártalom, hogy belemászok az aurákba.
- Nem hallottam konkrétan. Azt hittem, hogy csak én vagyok különleges, ám jöttek ők, hogy velük tarthatok ide. Te mit fogsz tanítani? – Lövelek egy kacér mosolyt irányába.

Tárgy: Re: Tanári szoba Szomb. 21 Szept. - 17:12

Mercedes & Tyler

A csinos feneket kicsit talán több ideig nézem, mint illene egy tanárnak, és lassan megcsóválom a fejemet, mielőtt megszólalnék. Egy furcsa gondolat villan az agyamba, miszerint remélem, hogy új tanárt kapunk, de fájdalmasan lüktetni kezd a mellkasom, a szívem helyén, és bekúszik a fejembe Rachel gyönyörű, csodálatos, nevetős arca. Elszégyellem magam, habár már a házasságunkban is néha megnéztem egy-egy másik nőt, ami persze önmagában semmit nem jelent. Figyelem a lány mozdulatait melyek kecsesen és vonzóak, és tekintetem végigsiklik gyönyörű, vörös haján, kecses, csinos alakján és észre sem veszem, ahogy szép lassan szétnyílnak az ajkaim és enyhén összehúzom a szememet. A lány is végigmér, afféle mustráló, vadmacska tekintettel, majd kicsit közelebb lép hozzám és válaszol a kérdésemre. Kicsit felvonom a szemöldökömet és egy úgy nézek le rá, hiszen majdnem egy fejjel kisebb nálam ez a lány. Lágyan beszívja az ajkait, amit - ha jól sejtem - éppen most rúzsozott tökélyre, és úgy pislog rám. Durva egy tanítás lesz, hogyha ilyen ~~nők~~ lányok között kell majd élnem.
~Ty! Ezek még csak 14-16 évesek! ~emlékeztetnem kell magamat, hiszen némelyikük annyira érett már, formás és... Csinos. A kérdésemre egészen kétesen válaszol, nem is értem, hogy mire akar célozni ezzel, vagy hogy mit is akar ebből az egészből kihozni.
- Nem az enyém a birtok. Charles-é. Illetve azt hiszem neked Mr. Xavier. - kúszik egy apró, sejtelmes, titokzatos mosoly az ajkam tövébe, de egészen jól el szoktam rejteni az érzelmeimet, így csak néhány másodpercig marad ott, a szememben azonban még jóval tovább.
- De a szobád biztosan nem a tanáriban lesz. - mutatok hüvelyk ujjammal az ajtóra, majd jelentőségteljesen körbenézek a teremben, ahol egy darab ágy sincs, csak néhány szék, asztal fotelok, szekrények, és egy rakat papír. Adminisztráció. Halkan, elfojtottan nyögök fel, amikor meglátok az asztalomon még egy adag mappát. Bizonyára az újonnan megérkezett diákok adatai, képességei. Ezekkel minden tanárnak képben kell lennie, így mindenki kap belőle egy példányt. A lány illedelmesen bemutatkozik, már szinte várnám a pukedlizést, ami - sajnálatomra - elmarad, így csak egy fejbólintást küldök a lánynak.
- Tyler Westmorland. Üdvözlöm itt, Mercedes Kisasszony! Érdekes, hogy csak úgy idejött, ugyanis ebbe a különleges iskolába nem szokás beállítani, felvételizni kell, amit Mr. Xavier és Mr. Lensher felügyel. - vonom össze a szemöldökömet és most először jut el az agyamig a gondolat, hogy a lány talán nem is mutáns.
~Charles! Charles!! Van itt egy lány, aki... Csak úgy jött.~küldök egy "fénypostát" és nagyon remélem, hogy a férfi megkapja.
- Honnan hallottál az iskoláról? - lépek beljebb, majd mintha most kivételesen én tartanám az interjút, hellyel kínálom a lányt az egyik fotelba, én pedig leülök vele szemben a kanapéra és figyelek.

Tárgy: Re: Tanári szoba Csüt. 19 Szept. - 20:55

Ahogy nézem, egyre nagyobb élettel telik meg az iskola, a folyosókat szépen lassan lepik el a diákok, akik visszaérnek a meglehetősen hosszúra nyúlt nyáriszünetből. Az X-Birtok már évek óta fogadja a tehetséges tanítványokat, mint amilyet belőlem is nevelni akarnak. Jó vicc. Tényleg csak azért fogadtam el az ajánlatot, hogy ne legyen belőle zűr, hogy miket is csinálok. Én szeretem így élni az életem, még akkor is, ha ez a legtöbb ember normái felül van. A középsuliban is olyan jó móka volt, hogy ugráltattam mindenkit, és a végén már senki nem tudta, hogy kit rángatok dróton, kit ki ellen használok majd fel. Azok a régi szép idők. Bezzeg itt egy senkit akarnak faragni belőlem, mert a telepata majd szépen kontroll alatt tartja a képességemet. Ha tudja! Azért ő sem öreg még, hátha képesség nélkül is tudok neki hízelegni, az ellen nincsen védelme. Aztán meglátjuk, kikkel tudok bandázni. A nyíló ajtóra meglepetten fordulok hátra, de csak a vállam felett dobom át vörös hajkoronámat, aminek az lesz az eredménye, hogy semmit nem látok, ezért inkább felegyenesedbe söpröm ki az orvul terpeszekedő tincseimet smaragdzöld pillantásom elől. Automatikusan szívom be az ajmamat, amire az előbb ráküldtem a rúzst, a cél, hogy megfelelő mértékben oszoljon el, de az illetőnek is szól a dolog. Micsoda jó pasi! Mintha egy görög darabból lépett volna ki. Sötét, erős szemöldök, szögletes arccsont, igazi dögös valaki. Na de nem, az ilyenkért kaszáltak el, úgyhogy egy meglepett tekinteten kívül nem árulok el egyebet.
- Hát ami azt illeti, igen... – Rebegem sejtelmesen, és közelebb lépek hozzá. – Nem is tudom, hogy hol lesz a szobám. Az öné a birtok? – Kérdezem, pedig tudom, hogy nem így van, de hát egy kis túráztatás nem árt. A korát tekintve nem tűnik túl idősnek, de biztosan nem diák már. Vajon mi lehet a képessége? Hasonló mint az enyém? Csak nem! – Mercedes. De nem várt senki, csak elhozott az apám eddig, úgyhogy... – Vágom csípőre a kezemet, és kérdőn meredek rá. Minimum egy fejjel magasabb nálam, valahogy törékeny nőnek érzem magam. Vagy inkább lánynak. Nem túl megnyugtató érzés.

Tárgy: Re: Tanári szoba Pént. 13 Szept. - 22:34

Mercedes & Tyler

A tanári szoba felé tartok. Volt egy kis megbeszélésünk bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és ezért az estét a nagyobbik társalgóban töltöttük. Azonban nekem még van egy csésze kihűlt kávém a tanáriban, amit még meg szeretnék inni, hiszen úgy gondolom, hogy egész szép kis adminisztráció vár rám. Utálatos dolog tanárak lenni az biztos. Úgy meg pláne, hogy tőlem kb. 5-6 évves fiatalabb gyerekek a főnökök és ők mutogatják meg, hogy mit s hogyan kéne. Köszönöm szépen, én már 3 éves koromban gyönyörűszép álmokat és illúziókat vetítettem magam elé, úgyhogy engem már annyira nem kell tanítgatni. Pár úgy gondolom, hogy csak azért kerestek meg, hogy segítsem az ő oktatásukat az illúzióimmal. Hát... Végül is valamilyen szinten élvezem a dolgot és tény, hogyszeretnék segíteni ezeknek a fiatal kölyköknek. Úgyhogy élvezem, no meg azt is, hogy ilyen luxus körülmények között lakhatok. Otthon nem vár senki, a családi házunkat eladtam, ahol a feleségemmel éltünk, így csak egy apró legénylakásom van. Vagy valami afféle. Néha azért elmegyek megnézni, hogy milyen állapotban van, de az igazat megvallva sokkal jobban élvezem ezt a kastélyt, ezt a luxust, ami itt van, mint az otthoni magányt, egyedül létet. Persze mehetnék a szüleimhez is... Ha még élnének. De elég hamar elveszítettem őket, úgy, ahogy a feleségemet és az éppen megszületendő gyermekemt is, úgyhogy az igazat megvallva nem vagyok valami kellemes, humoros, poénkodós jellem. De remélem, hogy idővel ez majd megváltozik. Ahogy haladok az enyhén megvilágított folyosón egy sima farmernadrágban, egy fekete alkalmi cipőben és egy fehér ingben, aminek fel van gyűrve az ujja, ismét felrémlik előttem a feleségesm gyönyörű arca, kellemes, önfeledt mosolya, és az apró hasa, melyn már látszik a gömbölyödés. Megcsóválom a fejemet, és megszidom magamat, hogy két évvel a haláleset után már igazán leszokhatnék a magam alkotta magamnak alkotott illúziókról. Hiszen mióta Rachel elment, minden este vele fekszem le és bújok ágyba. Mióta itt vagyok, nem olyan gyakran csinálom, azt hiszem, hogy ezt Charlesnak és Ercinek köszönhetem, hogy lassan - szép lassan - sikerül tovább lépnem. Bár tény, hogy soha nem leszek képes elfelejteni a nőt és nem is akarom.
Ahogy belépek a szobába, egy csinos, takaros kis fenék jön velem szembe, amire eléggé meghökkenek. Megköszörülöm a torkomat, majd kicsit oldalra hajolva igyekszem kihámozni, hogy kit is takar a csinos, alig takart fenék.
- Elnézést... Keres valakit? - magázom le a fiatal lányt, akiről egyelőre még nem tudom eldönteni - csak a fenekéről és hosszú, vörös hajáról - hogy tanár-e, avagy diák, esetleg végzett diák, mint Raven. Merthogy egyelőre még csak annyit látok belőle, hogy igen csinos hátsója van. Gyorsan felmérem a szobát és meglátom, hogy az asztalon ott van a bögrém, ami alig várja, hogy ismét forrón megigyam. De egyelőre még nem lépek oda, csak várom, hogy az Ismeretlen Formás Seggű felegyenesedjen és meglássam az arcát is...

Tárgy: Re: Tanári szoba Pént. 13 Szept. - 20:37

Kérdés nélkül nyitok be a tanári szobába, kétlem, hogy itt valami halálosan nagy titokba botlanék, azokat véleményem szerint nem itt szokás megbeszélni. Stílusomat tekintve egy bentlakásos iskolához hű, de magamgoz képest megszokottan kihívó a ruházatom. Felülről egy testhezálló blúz, amire ráhímeztettem az iskola címerét, legalábbis amit címernek hittem. Alulról pedig egy falatnyi tépett farmerszoknya, fekete harisnyával, és egy magas talpú holdjáróval. A füleimen orbitális nagy fülbevalók, karjaimon pedig csilingelő bizsuk. Vörös tincseim kiengedve, csak a fufrumat szorítottam legy egy virágos csattal. Talán megbotránkoztató a külsőm, de szeretem, ha megnéznek. Különben pedig megmondtam az okostojásoknak, hogy nagyon nem leszek más, mint eddig. Az egyik lábamat a másik után csipőre vágott kézzel sétálok be, mintha a kifutón lennék, de miután sehol senki, megcélzom az egyik tükröt. Nincsen felakasztva, a földön hever a falnak támasztva. Lehajolok, hogy egyengessem a vérvörös rúzst. Így a hátsómat mutatom a bejárati ajtónak, amit azért gondosan becsuktam magam mögött.

Tárgy: Tanári szoba Szomb. 7 Szept. - 11:18

Egy nagyobb terem, hajópadlóval borítva, minden tanárnak külön asztala, fiókos íróasztala, széke, szemetese van. Az íróasztalon ott a neve, apró névtáblán, valamint kisebb-nagyobb iratkupacok, toll tartó tégelyek, esetleg egy-egy bögre. Az asztalok rendben, kisebb sorokban, közöttük teljesen könnyedén át lehet férni bárkinek. A terem egyik felében nagyobb fakk, ahol a naplók találhatóak, ha úgy tetszik osztálynaplók, illetve minden diák egy-egy dossziéja, amiben tanulmányi eredményei vannak, és néhány mondat, egy képpel, valamint a tanárok számára fontos információkkal. A titkos dokumentumokat nem itt őrzik, a pontosabb akták valahol máshol lapulnak, itt csak annyi van, amennyi a tanároknak szükséges. Az egyik fal mentén könyvespolc fut végig, ahol minden olyan könyv található, ami szükséges lehet a tanórák tartásához, illetve a polc előtt egy kisebb asztal néhány fotellel, hogyha valaki el szeretne beszélgetni a másikkal, vagy tanár a diákkal, legyen rá lehetősége.

írta James "Logan" Howlett

Tárgy: Re: Tanári szoba

» 7-es szoba
» 6-os Szoba
» 3-as szoba
» 10-es szoba
» 13-as szoba