Nique & Seb VII - Vacation

Nique & Seb

Alig egy percig tartott csak, hogy a kilincset markoltam, nem tudtam elengedni, hogy az eredeti célom felé igyekezzek, hogy levezessem a feszültséget. Nem, nem az a módja, mert nem a testiségről, azaz nem főleg arról van szó, de vajon hogyan tudnám vele megértetni? Visszafordulok hát, és már kint a teraszon ülök le mellé, hogy belekezdjek a nagymonológba, amit úgy vélem nagyon rosszul kezel, nem igazán azt érem el, amit szerettem volna. Ismét.
- Azért, mert nem vagy képes megérteni. Rosszul kezelem a megoldásokat, az tény, hajlamos vagyok kiakadni, mert ez nekem nem olyan... – Pedig magamban olyan szépen megfoglalmaztam, most pedig nem is tudom, mit akartam mondani, ne mááár! Még a levegőt is rosszul veszem, olyan gonoszul tud rám nézni, kiábrándító. Máskor olyan szép, most meg teljesen elsüllyedek mellette. Inkább hagyom, hogy ő beszéljen, majd a végére megpróbálom összefoglalni, amit magamban kitaláltam. Ha belelátnék a fejébe, igazat adnék neki, barátok úgysem lehetünk. Sőt, nem is tudom, hogyan élném túl, ha valaki mással látnám együtt. Azt hiszem sehogy. Nem birtoklási vágyból, egyszerűen ő az enyém, és kész.
- Mert még mindig nem érted... Basszus... – Csúszik ki a számon, és komolyan már magamra vagyok mérges, hogy ilyen dolgokra ragadtatom magam, de most már úgy vélem, ideje, hogy elmondjam a saját véleményemet. – Jó, most már én is. Én nem számítottam arra, hogy beléd szeretek, megtörtént. Kitalálhattad, nem olyan lányokkal szoktam együtt lenni, mint te. Igazából senkivel nem szoktam együtt lenni, tudod jól. Az első hetekben fel sem merült bennem az összebújás, és komolyan mondtam, hogy amikor beléd szerettem, teljes mértékben, főleg a lelkedbe, de nem tagadhatom le, hogy külsőre mennyire tetszel. Félretettem mindent, amiben korábban hittem, arra próbáltam figyelni, amire neked szükséged van. Nevetésre, vidámságra, megértésre. Nem azért vártam, mert türelmes voltam, hanem azért, mert én is úgy akartam, hogy felfedezzük egymást. Hajlamos vagyok elragadtatni magam, vagy néha a dolgok közepébe vágni, de tudhatod, hogy nem azért vagyok veled, mert csak arra kellesz, de meg számomra megalázó, hogy úgy kezelsz, mintha egy átlagpasi lennék, aki csak ezt hajhássza. Azért akartam veled lenni, mert szeretlek. De ma... itt nem arról szólt volna a dolog. Igen, fel voltam kissé aljzva, de nem erről szólt volna a dolog. Egy kicsit szerettelek volna... megszeretgetni, anélkül, hogy egymásnak adtuk volna magunkat. Viszont abból már elegem van, hogy mindig úgy kezeled a dolgot, hogy csak mert még nem volt senkid, nekem meg igen, nekem kell várnom. Ha a szexről beszélünk, és azt mondod, hogy miért nem tudunk egymásra hangolódni...? Nem tudom, hogy mi lett volna annál tökéletesebb, hogy szeretjük egymást, és itt vagyunk elzártan a világtól. Nem is tudom igazán, hogy miről szól ez az egész, magaddal nem vagy tisztában, vagy én nem is tudom. – Csapongok a szavak között, már régen nem azt mondom, amit mondani akartam, és félek, hogy ezzel még jobban megbántom, de azt hiszem ezt csak úgy lehet lezárni, ha normálisan őszintén megbeszéljük. – Igen, ahogyan mondod, végülis igazad van. Abban a pillanatban csak arra gondoltam, hogy szóljon egy kicsit minden arról, amit esetleg testileg jelenthetünk egymásnak, ebből te meg úgy hozod ki, hogy csak arra kellettél. Hát megmondom neked szerelmem, ha csak arra kellettél volna valaha is, akkor az életben nem veszem fel a medált. – Most ismét elhallgatok egy kicsit, hogy ő is mondjon valamit, mérlegelem a mondanóját, és savanyúan elhúzom a számat. – Tényleg... áh, ezt most nem hiszem el, hogy mennyire elbeszélünk egymás mellett.. Amit megérdemlek? Szerinted én valami tökéletesre vágyom? Én arra vágyom, hogy érezzük egymást úgy, egymás ölelésében, mert mindennél jobban téged akarlak, testileg, lelkileg, csakis téged, amíg élek. És nagyon sértő vagy, ha olyat feltételezel, hogy nem tisztellek. Ha nem tenném, akkor fontos lett volna valaha is, hogy mennyit beszélgettünk? – Elhallgatok, semmi értelme a képébe vágnom, hogy nagyon is fontosnak tartottam, hogy kitárulkozott a balesetről, édesapja emlékéről, de ha ezzel veregetném a saját vállamat, az tényleg övön aluli lenne. – Igen, azt hiszem pontosan erről van szó. Amikor kiskamaszként arról ábrándoztam, hogy valaki majd egyszer szeretni fog, fel merült bennem, hogy nehéz lenne az út. Azt hittem, hogy az út visz engem, nem pedig nekem kell rajta minden lépésért megharcolnom. Lehet, hogy neked stresszes lenne mostantól ebben élned, ha ez felmerül, de abba nem gondolsz bele, hogy nekem is. Mindent összevetve ez... – Nem mondom tovább, úgy érzem, én vallottam kudarcot, még ha szégyenkezett is. Sosem gondoltam volna, hogy életem legnagyobb csatáját a tulajdon szerelmemmel folytatom. – Nem Nique. Nem változott. Szeretlek, de neked van igazad. Nem érted kell élnem. Veled. Túlságosan alárendeltem mindent annak, hogy mennyire magával ragadott mindez. A saját utamat is járnom kell, nem hagyatkozhatok mindig arra, hogy egyet értsünk, vagy mindig megértő legyek veled. Az leszek, ám csak a saját véleményem mellett. Nem foglak többé megalázni, most sem szántam annak. Azt hittem, hogy romantikusnak tartod, hogy ha elutazunk, és dőzsölünk, pedig igen, ismerhetnélek már, hogy ez nem te stílusod. Menjünk innen, jó? – Hajolok közelebb, és adok egy csókot az ajkára, ha nem tol el, és magamhoz ölelem. Gyengéden, hogy érezze, mindig csak ő számított, de ideje felnőnöm végre, és a nyafogós kisfiú helyett egy férfit adnom, ha már belém szeretett, ha ő is kész nőnek lenni mellettem. Felállok, és a kezemet nyújtom. A kompromisszumokban neki is partnernek kell lennie.

Seb & Nique

Complicated

Megint itt vagyunk. Volt már közöttünk hasonló helyzet, s akkor sem éreztem magam kellemesen. Miért is tenném? Ez az egész nagyon bonyolult. Értem is meg nem is Sebastian reakcióját, ám ha értem, ha nem, mégis rosszul esik, bosszant, hergel vele. Csak ülök az erkélyen, s miközben felhúzott lábaimat átkarolom, lábfejeimmel folyamatosan dobolok, nem tudok nyugton maradni.
Nem értem a férfiakat, sosem értettem. Ettől függetlenül szeretem Sebastiant, nekiadtam a lelkemet, holott tudtam, hogy milyen a híre. Nem érdekelt. Most sem érdekel, ám ez nem azt jelenti, hogy nem zavar össze a helyzet és nem riaszt meg annak a súlya, amit az jelent, hogy elveszítem a szüzességemet.
Nálam ez nem csak egy szó. Egy korszak végét jelentené, egy olyan korszak végét, amit nem tudom, hogy kész vagyok-e lezárni. S ha ezt Seb nem tudja megérteni, akkor nem tudom, hogy ki érti majd meg valaha. Őt tartom a másik felemnek, de.. nem tudom tévedek-e.
Hagyom, hogy megfogja a kezemet, abbahagyom a lábam rázását. Figyelek arra, amit mond, de sokáig a horizontot kémlelem ahelyett, hogy Sebastianra néznék.
- Megint itt tartunk? – sóhajtok fel, vádló, csalódott tekintetcsillanással fordulok kedvesem felé, hogy elkapjam a pillantását.
- Minden nehézségnél az fog eszedbe jutni, hogy talán nem neked való ez az egész? Hogy talán nem én kellek? Hogy nem jó ez így? Ne haragudj Seb, de ezt én így nem tudom eltűrni. Ha szeretek valakit, akkor azt úgy szeretem, amilyen és ha problémáink vannak akkor sem az az első dolgom, hogy mentegetem magam, hogy talán nem megy a dolog. Az megy, amit akarunk, hogy menjen. - elhúzom a számat. Nem igazán tudom, hogy kéne-e ezt folytassam, de ha már belekezdtem, akkor végigmondom. Kell, hogy meghallgasson. Aztán utána majd eldönti, hogy mit akar tőlem. Barátok nem leszünk. Én nem az a lány vagyok. Ha szakít velem azért, mert nem akartam lefeküdni vele - holott nem is igazán próbálkozott, úgy érzem, hogy elvárta, hogy én tegyem meg a kezdő lépést – akkor nem leszünk barátok. Meg egyébként sem. Szeretem őt, de ha megbánt, végeztünk. Nem kellenek a morzsák, ha nem lehet enyém az egész kenyér, hogy pékséges hasonlatnál telepedjek meg.
- Fogalmam sincs, hogy mit vártál tőlem. Visszacsókoltam, reagáltam rád, nő voltam abban a pár pillanatban és nyilván tudod, hogy kívántalak. Viszont nem vagyok az a lány, aki ráutaló magatartást tesz. Szerintem ez így erőltetett. Tudom, hogy nem akartad kizsarolni, de nem is voltál elég türelmes. Nem azt értem ezalatt, hogy nem vártál. Egyszerűen azt, hogy megaláztál ott bent. Úgy éreztem egy pillanatra a reakciód miatt, hogy csak arra kellek neked, holott tudom, hogy te nem ez az ember vagy. Miért kell erről ennyit beszélnünk? – sóhajtok fel. Már nem vagyok haragos, sokkal inkább csalódott vagyok, szomorú és félek. Félek attól, hogy mit reagál majd. De akkor is befejezem, ha már elkezdtem.
- Miért nem tudtunk egyszerűen egymásra hangolódni, s hagyni, hogy minden akkor történjen, amikor annak történnie kell? Így most mindig bennem lesz a stressz. Hogy tudom mit akarsz és rossznak érzem magam attól, hogy nem adom meg azonnal, de ha meg megadnám, akkor nem azt kapnád, amit érdemelsz. Nem úgy értem, hogy csak testileg. Lelkileg sem. Elég vagyok én neked, Seb? Tisztelsz engem annyira, amennyire én tisztellek téged? Megérted, hogy nem utasítottalak el? Te löktél el magadtól, mert nehéznek bizonyult az út.. - megvonom a vállamat. - Szeretlek, ez nem változott. Más sem. Bennem nem. És vajon benned, életem? – hallani szeretném, mert hallanom kell. Inkább előbb, mint utóbb. Nem akarom elveszíteni, de megbilincselni sem fogom. Ha nem vagyok elég neki.. hát azzal nehezen tudok mit kezdeni. Ezért is szeretném tudni, hogy mit gondol, küzdene-e azért, hogy működjön ez így..

Nique & Seb

Elsőre valahogy nem is veszem észre a megszégyenülését, a saját indulataim vezérelnek, menekülni minden áron. Nem is tudom, hogy mit keresek ebben a szobában, ahol minden csak a szabályokról szól, ez mennyire nem én vagyok. Megszólalni sem tudok, megbántva érzem magam. Gyorsan magamra kapok mindent, hogy ha lehet akkor találjak egy nyilvános fiúmosdót, hogy mindezt le tudjam vezetni. Kisietek a szobából, vissza sem nézve. Becsukom magam mögött az ajtót, de elereszteni nem akaródzik a kilincset. Fogom egy darabig, behunyt szemmel, hogy átgondoljak mindent. Nem én vagyok az, aki teljesen más úton jár, mint ahogyan eddig, de az sem, aki képes otthagyni a szerelmét. Kiengedem a benntartott levegőt, és visszaindulok. Miután nem találom őt a lakosztály közepén, ahol nagyjából hagytam a háló felé menet, jobban körbenézek, és a teraszon fedezem fel. Nem tudom, hogy most mit kéne mondanom, hiszen majd meghasad a szívem, talán jobb, ha őszinte leszek. Leülök valahova mellé, nem messze tőle, és ha nem löki el a kezemet, megfogom az övét.
- Először is... sajnálom. Szeretlek, de nem tudom, hogy miért nem megy ez nekem. Azt mondod, hogy ne adjam fel teljesen önmagam, hát nem is megy. Vágyom rád, és csak rád, és erről nem tehetek, nem akarom rosszul érezni magam. Tudom, hogy számodra ez félelmetes, én meg sürgetőnek tűnök, de ez is én vagyok. Most először van, hogy szeretek valakit, és nem tudom, hogy ilyenkor mik a szabályok, mik nem. Talán nem nekem való ez az egész, és melléd valami romantikus alak kellene, mert én minden vagyok, csak türelmes nem, ami a szerelmeskedést illeti. Kizsarolni sem akartam tőled, de látod, ebben teljesen mások vagyunk. – Hallgatok el hiszen bármennyire is egymásra lehetünk hangolva, ha ez nem működik köztünk, akkor azzal szinte mindent el tudunk kaszálni, hiszen számomra attól függetlenül, hogy úriember voltam, amíg lehetett, szinte elsődleges fontosságú. Ha egy kicsit összerakta a képet, akkor tudhatja, hogy nem csupán azért, mert pasi vagyok, valahol kicsit függő is, és ha ez pont az ellenkezőjére fordul, akkor már végképp felborul minden, ami engem azzá tesz, aki vagyok. Elhallgatok, biztosan neki is rengeteg gondolata van, nem akarom letámadni mindazzal, amit mondtam. Ha ő nem érezte a vágyat, azzal nincsen semmi baj, de egyszer olyan jelzést adott, máskor másmilyet, őszintén szólva nem értem, hogy ha még nincsen a helyzet magaslatán, akkor miért kéne jelekből tudnom, hogy mit szeretne. Ha csak a fele igaz, amit az ember romantikus regényekből tanulhat, akkor a szerelmesek között nincsenek akadályok. Lehet, hogy jobban mutatnánk egymás mellett puszta barátként? Nem tudom, nekem ez az egész túl bonyolult, sokkal egyszerűbb igényeim vannak, én csak boldog akarok lenni, vele, még ha nem is érzi magát felkészültnek lelkileg, de azt tudnom kell.

Seb & Nique

- Ez azért van, mert van lelked és nem vagy egy érzéketlen tulok, akármit is akart nevelni belőled a nagynénéd. – jegyezm meg. Nem akarom én szidalmazni a nagynénjét, egyszerűen csak kibuknak belőlem megint a szavak, s törik meg a kettőnk közé ékelődő pár másodperces csendet. Aztán utána elmegyünk egy olyan irányba, amerre szívesen mentem, amerre irányítottam, de cseppet sem voltam tudatos. Ez a baj az ösztönökkel, hogy utólag nem tudsz velük mit kezdeni, pedig én igazán nem akartam olyan lányka tűnni, aki nem tudja, hogy mit akar. Megijedtem? Lehet, de ettől függetlenül nem vagyok elutasító, ha Sebastian tenne valamit, amivel megakadályozna abban ráutaló magatartással, hogy felöltözzem, akkor még készséggel el is hagynám a ruhámat, annak ellenére, hogy az én életemben ez nem olyan egyszerű, hiszen nem vagyok tapasztalt, sőt mi több.
- Nem mondtam, hogy.. – kezdek bele, de inkább nem folytatom. Érzem, hogy megszégyenülve állok Seb előtt, a fülem széle ég, vörösödik, s nem tudok vele mit kezdeni. Bólintok, hagyom, hogy menjen és eszemben sincsen kérdezni. Belebújok a ruhámba, majd pár perc múlva már az erkélyen vagyok, összegömbölyödve, felhúzott térdeimet átkarolva ülve egy kinti nyugágyban.
Nem tudom, hogy mit mondhatnék, vagy mit kellene tennem. A helyzet az, hogy rosszul érzem magam, kellemetlenül és nem tehetek ellene semmit. Egyszerűen ez van, ezt kell szeretni. Bámulom az alant csapkodó hullámokat, s bármennyire is próbálok, nem tudok nem gondolkodni. Elrontottam valamit, de ettől még kettős érzések vannak bennem, mert nem érzem annyira szörnyűnek magam, mint amennyire talán kellene. Nem vagyok még nő, hiába mutatnak mást az ösztöneim. A belső védőfalam mást jelzett nekem.
Dühösen pattanok fel, s lépek a korláthoz. Megrázom a fejemet, hagyom, hogy a tengeri szellő belekapjon a hajamba, sós fuvallata arcomat csókolgassa. Nem voltam elutasító. Nem voltam az. Nem akartam az lenni, hiszen szeretem Sebastiant, de olyasmit látott bele a gesztusaimba, amik nem voltak benne. Hogyha máshogy lép, ha kitartóbb, akkor az övé lettem volna, tudom én. És nem kényszerből, hanem azért, mert szeretem. De most meggyilkoltuk ketten együtt a tökéletes pillanatot és nem nagyon tudom, hogy hogyan lépjek ezen tovább. S ami még ennél is rosszabb, hogy nem tudom ő hogy fog továbblépni. Haragszom magamra, de haragszom rá is. Hiszen nem csak egyedül én okoztam ezt.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Vas. 31 Aug. - 13:50

Nique & Seb

- Tudom én, ez kétirányú utca. – Bólintok kedves mosollyal, már megbeszéltük a dolgot, a medálos elköteleződés ennek előfutára, hogy tudjuk, hogy mit jelentünk a másiknak, és ameddig hordjuk, addig nyilván meg sem gondoljuk magunkat. – Hát... nem volt a legkellemesebb, nem is a pofon miatt, azt sajnáltam, hogy őt hoztam ilyen helyzetbe mások előtt. A közhidelemmel ellentétben nem én vagyok patás ördög. A kihasználás nem volt az asztalom sosem. Jól éreztük magunkat, kár így visszacsöppenni a szituációba. A puszira odatartom az arcomat, s amit mondok, komolyan gondolom. Tudom, hogy vannak rossz időszakaink, neki még mindig nem sikerült túllépni a baleseten, nekem pedig az egész életemet kéne valahogy lezárni. Az övébe csupán beleképzelni igyekszem magam, a sajátomnál pedig araszolva haladok, nagyon nehéz úgy tenni, mintha meg sem történt volna, hiszen a szervezetem is egy felpörgött ciklushoz van hozzászokva, aktívabb nemi igénybevételhez, amin nem túlzottan javít, hogy ha itt a csodaszép szerelmem, és még csak elvi szinten sikerült bármit is megközelíteni, mert a szerelmünket fontosabbnak tartottuk. Ezért döntök úgy, hogy lesz ami lesz, ha ez afféle előnászút, akkor kimutatom azt, hogy a szerelmen túl vágyom is rá. Határozott csókomra elsőként jól reagál, talán kissé meg is leptem, amit nem értek, mert talán félreértettem, mert úgy forgatta a szavakat már a tengerben is, és most az ágyon, amelyből vonhattam le következtetéseket, ám gyorsan kiderül, talán tévesen. Nem erőszakoskodom, nem vagyok vadállat.
- Szerettelek volna, igen. Ha nem lett volna ellenedre. Sajnálom, hogy még nem érzed magad elég biztonságban mellettem. – Ez nem célozgatás, nem leszúrás. Máshogyan gondolkozunk, és talán ennek nincsen olyan szempontból jelentősége, hogy szűz, vagy sem. Valahol nekem természetes, még ha újdonságként is hat, hogy ha szerelmes vagyok, akkor testileg lelkileg odaadom magam a páromnak. Valahol félresiklott a dolog már ott, hogy nem azonosak az elveink, hiszen az udvaron nemtetszését fejezte ki, hogy megsimogattam a hátsóját, majd ő mégis ráhúzott az enyémre, amikor pedig véletlenül meglátott, és viszonzást kértem, akkor kissé kinevetésnek éreztem, hogy kiszúrta a szemem némi törölközős fenékriszával. Olykor kezdeményezett, mint az első csókja, vagy a fürdőkádas jelenet, de nem gondol bele, hogy nálam ez máshogyan működik. Egyébként is mindenre reagál a testem, nem lehet a végtelenségig feszíteni a húrt. Ettől függetlenül nem mutatok sértettséget, nem akarok kisfiúnak tűnni, aki nem kapta meg, amit akar, ezért durcás. Visszacsókolna ezek után, ám látom a szemén, hogy ez csupán lezárás lenne, nem pedig évődés, hogy talán folytassuk, hiszen fél kézzel már a ruhái után nyúlna. Nem húzódom el, csupán az ajkára tapasztom a mutatóujjamat, és megrázom a fejemet.
- Kérlek így ne... Nem akarom azt érezni, hogy kegy a részedről, hogy mi történik. – A csók úgy érzem most sokkal rosszabbul esne, ha utána nincsen értelme az egésznek. Mert más ha megcsókoljuk egymást, összebújva, vagy az utcán, de úgy, hogy láttam őt, fel vagyok ajzva, talán sokkal jobb lenne, ha le tudnám magam hűteni valahogyan. Talán még nagyon is kislány, és nem érett meg arra, hogy felfedezze a saját nemiségét, és még a szerelem sem elég ehhez.
- A tiéd mézes-mustáros, az enyém csípős. – Felelem udvariasan, hiszen ez még mindig a tárgykörhöz tartozik. Viszont arébb lépek, és egy rövidnacit húzok fel, meg egy pólót. Belelépek a papucsba, és még visszapillantok felé. – Megbocsátasz egy pár percre? Rögtön jövök. - Ha van egy kis logikája, akkor szerintem tudja, hogy hova megyek, de ha mégsem, nem fogom beavatni, fedje azt jótékony homály.

Seb & Nique

- Csak ugyanannyira, amennyire én abban vagyok. – kontrázok. „Ha hozzád megyek” ízzel, pimaszul. Természetesen tudja, hogy mi lenne a válaszom, hogyha megkérne, így nem is kell ezt feszegessük.
- nos, ne haragudj édes, de ez nagyon ciki lehetett! És meg is érdemelted azt, amit kaptál. – vonok vállat én, ha már ő nem tette meg. Persze ezután kap egy puszit, jelezve, hogy azért nem akarom én megbántani,d e a vélemény az vélemény, ugyebár.
Amit mond, attól egyenesen elolvadok. Nem tudom elképzelni, hogy ez min d igaz, olyan az egész, mint egy igazi mese, melyben akár hiszem akár nem én vagyok a főszereplő. Nem, nem hercegnő, s Sebastian sem a herceg fehér lovon. Sokkal jobb annál. Igazi, hús-vér, valós személy aki engem szeret, s akit én is mindennél jobban szeretem.
Megtorpanok előtte, amikor beáll az utamba. Kérdőn felvonom a szemöldökömet.
- Hm.. – értem ezt először a vacsorára, majd arra, ahogy közelebb húz. Nem jutottam el a táskámig, így alsóneműt nem sikerült vegyek a törülköző alá. Az tartja fent rajtam, hogy összepréselődik a testünk a csók alatt, melyben szenvedélyesen merülök el. Nem biztos, hogy kellene, mert még mindig nem ártana gondolkodnom, de amikor felkap, akkor szintén kikapcsolnak az agysejtjeim. Annyi azért van bennem, hogy megigazítom a törülközőt, hogy aztért ne hagyjam el utunk közben.
- És most mi lesz? Engem akarsz megenni? – hergelem, de nem direkt. Az igazság az, hogy a gyomromban pillangók élednek fel, s kezdik el járni a táncukat. Nem mondok semmit, csak hagyom, hogy vigyen, majd amikor a hálóban vagyunk, megpróbálok lekéreckedni az öléből, hogy felöltözhessem. Jobb lenne nem kísérteni az ördögöt, ami nem alszik. De mégis, csókjára szomjazom, hát ha letett, akkor még az öltözés előtt ajkaimmal megkeresem az övéit, s csókot csenek róluk. Végül megszólalok.
- Egyébként miféle mártás? – evezek ide vissza, mert ez legalább segít a valóságban maradnom. Most már csak azt szeretném tudni, hogy van-e időm felöltözni, vagy nincsen.

Nique & Seb

- Ha elveszlek? Na igen, döntési helyzetben vagyok, úgyhogy jól viseld ám magad... – kacagok rá vissza, valahol tényleg a fiúk szokták rászánni magukat, hogy feltegyék a döntő kérdést, még volt is már olyan a világtörténelemben, hogy a nők ragadták magukhoz a kezdeményezést. Ám ezúttal pontosan tudom, hogy megint nyelvöltögetést fogok tőle kapni. Én csak egyszer csináltam, máris leharapással fenyegetett, cuki, hogy milyen gonosz tud lenni. A házasságról már esett szó köztünk, számomra is egyértelmű hogy vele tudnék hosszútávra tervezni, ami a korábbi életemmel tökéletesenen száznyolcvan fokos fordulat. Közel húsz évet éltem le impulzív napi menetrenddel, ahol minden kiszámíthatatlan volt, úgy vélem, hogy ezt Nique meg tudja adni egy személyben, hiszen a lelki dolgokon túl a fizikai örömszerzésben is passzolhatunk egymáshoz, legalábbis ami az eddigiket illeti.
– Sokkal egyszerűbb, ha maradunk a keresztnevekkel, nekem még Alice nyögte be, akkor jól hangzott, bár egy partyn ha így hívott, az eléggé gyorsan le tudta verni a piaci értékemet, gondolj csak bele, három lány összenéz, és nem tudhatja, hogy a többievel mi a helyzet. Belemenjek? Hát jó. Elmentünk egyszer valami szüreti bálra Alice-szel, udvariasan bemutatkoztam annak a szőkének, akihez Alice odavitt. Az illető lány rém ismerős volt, ám nem gondoltam semmire, úgy tettem, mintha most látnám először. Tudod mit mondott, miután lekevert egy pofont? Sebastian, mi lefeküdtünk! És elviharzott. Pech... Memóriamesternek nem születtem. Mindegy is. Nem rántom meg a vállamat, azzal lenézném a lányt, akiről beszéltem, pedig nem úgy akarom beállítani, hogy felejthető lett volna a dolog, teljesen más életstílus volt, és hát valljuk be őszintén, valamikor a sarki zöldséges arca sem ugrik be, ha a postán találkozunk vele, csak hogy ki a fene az az ismerős muksó? Amikor pofon vágott, egyből beugrott, talán csak az impulzus kellett, ám már késő volt, de sosem volt célom megalázni a gyengébb nemet. Gyorsan átkalibrálom magam egy tisztább változatba, és már mellette is vagyok pár pillanat alatt a kisgatyába. Az arcomra hintet simogatásba beleidomulok macskamód, tudom, hogy azt is kedveli, ha aranyos vagyok, nem csak ha férfias.
- Mert te nem? Veszekedünk, tépjük egymás haját, de senki mást nem tudnék magam mellett elképzelni, mert még még a hibáiddal együtt is te vagy. Egy igazi nő, akire szükségem van. Én is szeretlek téged. – Mondom ki, hiszen tudom, hogy fontosnak tartja, hogy ne csak az legyen visszadobva, hogy én is.
Elvonul zuhanyozni, és a megkezdett gondolatmenetet egy kicsit félbeszakítva megrendelem a vacsorát, méghozzá úgy, hogy nagyjából egy óra múlva kapjuk meg. Bár éhes voltam a vízben, azt hiszem még várhat a dolog. A telefon alig egy percembe került, így amikor kilép a fürdőből, és a hálószoba felé igyekszik, elállom az útját. Nem követelőzően, sokat sejtetően.
- Ne olyan hevesen. A vacsora ráér, egyébként maradtam a megbeszélteknél, a grillezett csirke tökéletes, mártás is lesz hozzá. Ráér az még. – Magamhoz húzom, törölközővel együtt, nem kezdem el kicsomagolni, de finomnak szánt, majd kissé vadabb csókokkal kezdem el záporozni az ajkát, néhányszor még a nyakára is letévedek, majd egy váratlan pillanatban egész egyszerűen az ölembe kapom, és megindulok vele a háló felé. Ahogyan ő is szokta mindig mondani, nem kell mindent túlbeszélni.

Seb & Nique

- Szerinted ha elveszel, nem leszünk közös kasszán? Honnan fogom tudni hol végződik a te fizetésed és hol kezdődik az enyém? – vigyorgok rá. Humor szintjén vagyunk ezzel a dologgal, nem érzem zavarban magam amiatt, mert a házasságot emlegetem. Egyébként is, beszéltünk már erről, s igaz, hogy csak tizenhét vagyok, de nagyon komolyan mondtam neki, amit megmondtam erről a kérdéskörről. Szóval azt gondolom, hogy nyugodvást beszélhetünk róla, viccelhetünk ezzel, mert nem evezünk kínos vizekre.
- Köszönöm! Szeretem én is, jól hangzik. Mondjuk senki nem nevez így szinte, de legalább nem kell aggódnom attól, hogyha valakinek végül mégis ezen a néven támadna kedve szólítani akkor a hideg ki fog rázni. Te hogy vagy ezzel a Sármőrrel? Ki ragasztotta rád? – kérdezem mosolyogva. Érdekelne ezek a nevek, bár senkitől nem kérdeztem eddig az eredetét szinte. Van egy lány a birtokon, ő szeret olyat játszani, hogy „mondd meg a mutánsneved, megmondom a képességedet”. Hát én sokszor trafáltam mellé, de legalább jól szórakoztunk.
Amíg Seb zuhanyzik, én kényelmesen elheveredem az ágyon, egyelőre nem zavar a sós érzés a bőrömön, még élvezem is. Sosem fürödtem eddig a tengerben, van valami bája ennek, s bár nem direkt odázom a mosakodást, nem zavartatom magam. Amikor mellém telepszik, hanyatt fekvésbe hengeredem – megigazítom magamon azért a törülközőt, hogy ne csupaszítsam le a testemet – odanyúlok az arcához, megsimogatom.
- Mondtam már, hogy elfogult vagy? - nevetek rá, puszit küldök felé a levegőben. - Egyébként pedig nagyon szeretlek!
Elmélázva figyelem a mozdulatait egy ideig, majd gondolok egyet, s felkelek mellőle az ágyról.
- Ellibbenek tusolni, közben rendelj valami étket. Lepj meg! – egy kacsintás, majd eltűnök a zuhanyzóban. Nem vagyok finnyás, ezt már tapasztalhatta, szóval nyugodtan szabadjára engedheti az elképzeléseit.
Nem eresztem magamra soká a vizet, valahogy ebben nem vagyok igazi nő. Nem készülődöm órákat, s zuhanyzásban is inkább a gyors rétegbe tartozom. Eszményi kollégista lennék, sose foglalnám sokáig a közös zuhanyzót és el se fogyasztanám az összes meleg vizet.
Mivel nem vittem be ruhát, így megint magam köré csavarom a törülközőt, s úgy lépek vissza a hálószobába. Leguggolok a táskámhoz, hogy fehérneműt szedjek elő magamnak, majd felhúzom a törülköző takarásában a bugyit. Beltéren vagyunk, nem fogok a melltartóval veszkődni, spagettipántos ruhát választok, melybe a törülköző leejtése után bele is bújok. Így telepszem vissza Seb mellé. Vizes hajam kibontva, kicsit áttörölve omlik hátamra.
- No, mit eszünk, teszünk?

Nique & Seb

- Na várj csak.. a te fizetésednek mi köze az én eltitkolt gyerekimhez? – Nevetek vissza, maradok a vicc szintjén, tényleg nem értem, hogy mi az összefüggés, mert ha elveszem őt feleségül, legrosszabb esetben az én fizetésemből vonnák, nem az övéből, bár ha közös kasszán vagyunk, lényegében az ugyanaz. Nem siettetem az együttlétet, eddig sem tettem, csupán a tudomására hoztam, hogy mi az elképzelésem, időhöz csak annyira van kötve, hogy a végtelenségig ugye nem lehet bírni, és ami ennél fontosabb, neki kell vágynia rá, mert ha erőltetem, akkor az én szempontból is értelmetlen az egész. Csak... láttam már rá példát, hogy valaki nagyon sokat várt a kedvesére, működött a kapcsolat ahogy működött, egymáséi lettek, de amikor szakítottak, akkor a lány azt mondta az illetőnek, hogy most egy héten belül le fog valakivel feküdni. Nem szeretném, ha túlságosan komolyan venné azt, hogy fizikálisan is tudjuk szeretni egymást, ez csak szex, nem rakétakilövés. Talán már sok mindenen túl vagyok, és számára újdonság ez, de nem akarom, hogy túlgondolja, még ha az őt érintő szerelmeskedésre máshogyan is tekintetek, mint elődeire.
- Naaa... ez igazán szép név, költői. Illik hozzád. – Bólintok, igazából az iskolában talán csak egy-két tanár van, aki a mutásnnevünkön szólít minket, s nekem inkább a stílusom miatt ragadt rám ez a név, amely már inkább hat gúnyosnak, mint reálisnak, hiszen egy ideje nem vetkőztetem a szemmel a gyengébbik nemet. Változtatni már nem lehet, pedig ennél még a Röntgen is jobb lenne. Na majd kérvényezem. Ha lehet ilyet.
- Ez nekem elég szerelmem. Minden más másodlagos. – Felszisszenek amikor a nyakamban csókol, nem azért, mert fájna, éppen ellenkezőleg, olyan romantikusnak, cukinak találom a gesztusait, tényleg olyan a hercegnőm, mintha valami lányregényből lépett volna ki. A becenév ezúttal nem talált, maradunk a kismacsnál, és a többinél, ami eddig sikeres volt.
- Abszolút. – Bólintok, és már megyünk is. Felnyalábolom a ledobált holmikat, amit nem vittünk magunkkal a vízbe, és szűk negyedórán belül már a nadrágomból csusszanok ki. Egy zuhany nem ártana, mert tényleg sósnak érzem a bőröm, nem akarom, hogy kimarja. A nagy kádon kívül, amely a szoba közepén terpedszkedik, van egy zártabb fürdő, amelybe gyorsan bevetem magam, természetesen nyitott ajtóval, és letusulok, a hajamon is átvezetem a vízsugarat, jobb ha tényleg tiszta, fésülhetőbb, nem ragad be a tenger mocskos habja.
- Nincsen. Ez nem olyan szálloda. Megmondod, hogy mit kérsz, és elkészítik. – Szólok ki hangosan a zubogó víz alól. Pár perc alatt végzek is, egy tiszta alsót húzok magamra a törölközés után, majd lehuppanok mellé az ágyra. – Szép a hajad. Imádom. – Simítok rajta végig kedvesen, aztán törökülésbe helyezkedve könyökölök előre, hogy én is agyaljak a vacsin.
- Jól hangzik. Valami csípősebb szósszal kérem a sajátomat. – Bólintok, pasi vagyok, van gyomrom az ilyesmihez, de hát a drágám egy profi szakács, neki aztán mondhatom, nagyobb ínyenc mint én. Eljátszadozom a tévé távirányítójával, voltam már ilyesmi helyen, a legutóbbi mozipremierek is megnézhetőek, a szállodai számlához csapva a kölcsönzés díját. Jól hangzik. Kérdőn pillantok a leányzóra, mi az elképzelése.

[/color]

Seb & Nique

- Nem költöm a fizetésemet gyerektartásra, szóval ajánlom neked, hogy ne kerüljön elő sehol egy kölök, amint összebútorozzuk a felnőtt életünk! – öltök nyelvet rá. Komoly dolgok ezek, nem szeretném elviccelni, de ha nagyon komolyan vesszük magunkat, akkor most itt olyasmi következne, amit nem kellene megbeszéljünk.
Félek attól, hogy együtt legyünk, de erre nem szeretnék rátérni. Mondtam már neki egy okot, de van több is, s akármennyire is van kémia, még nem vagyok biztos abban, hogy mikor jön el a pillanat, amikor elhagyom az agyamat és átadom a testemnek a főszerepet. A lelkem az övé, mindenem az övé, de egy lány életében ez nem olyan dolog, amit könnyedén kell osztogasson. Tudja jól szerintem, hiszen a kádban is nagyon úriemberesen viselkedett.
- Dinka vagy! Nem így értettem! - nevetek fel. Nem vitázom ezen, felesleges. Ha így gondolja, akkor így gondolja, majdcsak megtaláljuk a balanszot, amire szükségünk van. Szerintem egy kapcsolatban kell hagyni teret az individumnak is, s ez néha azzal jár, hogy egymás nélkül kell menni helyekre, programokra. Nincsen ebben semmi rossz, de imádni való a ragaszkodása. Nagyon, nagyon szeretem őt!
- Hóra vagyok, itt azt a nevet kaptam a képességem miatt. Tetszik, mert kortalan, jól hangzik, s valamilyen szinten kifejez engem annak ellenére, hogy nem ismert igazán az, aki a nevet adta nekem. – visszagondolva a névadások körülményeire, őszintén nem is tudom kinek kapcsán ragadt rám a mutánsnevem. Senki nem hív így, de van, s tetszik. Nincs benne semmi rossz.
A lelkem a tiéd, életem, mint ahogy én is a tiéd vagyok. – csókolok bele a nyakába, - elvégre már a közelébe úsztam a vízben -, ha vizes, ha nem, ha sós, ha nem. A Domi becenév nem tetszik, kifejezetten irtózom tőle, de most nem akarom kikérni magamnak. Csak szemöldökeim összevonása jelzi, hogy ez a becenév nagyon nem nyert. Apának sem engedtem, hogy így szólítson. Egyszerűen nem tetszik és kész.
- Kihasználjuk a szobapincérszolgálatot? – elmosolyodom - rendben, benne vagyok! – bújok bele a papucsomba, majd a törölközővel kicsit áttörlöm magam, s részemről indulhatunk is. Nem szégyellem a testemet, olyan, amilyen, nem takarom hát el magam a törülközővel. Elvégre a bikini az nem az ördög találmánya.

Odafent a szobában első dolgom, hogy kibújjak a vizes fürdőruhámból, s a csapba dobjam azt, előkészítve arra, hogy kimossam majd. Mivel Sebastian látott már meztelenül nem is olyan régen, így nem szégyellem magam előtte, minden gond nélkül levetkőzöm meztelenre akkor is, ha lát.
- Van itt valami étlap arról, hogy mit rendelhetünk? - kérdezem, miközben magam köré tekerek egy törülközőt, hogy azért mégse flangáljak mindenfelé meztelenül. - Szívesen ennél valami grillezett csirkemellet, ilyesmit. Majd jól kielemzem a konyhaművészetüket.. – dobom hasra magam az ágyon törülközőben, s úgy nézek Sebastianra.

Nique & Seb

- Drágám én régen nagyon is kimozdultam, csak hát tudod, hogy mi lett a vége, csoda, hogy nem ejtettem senkit teherbe. Bár ki tudja... – Vigyorgom, és továbbra is csak pajkosan körözöm körülötte, csak az elmúlt időszakban lettem ennyire nagyon magamnak való. Nem voltak barátaim, de bulizni eljártam, állandó résztvevője voltam az esküvőknek, fesztiváloknak, a karaoke bálokban is rendszeresen produkáltam magam, az éneklések közepette lehet a legjobban kacsingatni, vagy a szép lányok egészségére inni. Most ezt nem fejtem ki, már más az út, a barátkozás, ha van rá esély.
- Fenéket megyek el nélküled. A külön utakon járás nem azt jelenti, hogy akkor felváltva várunk egymásra. Barátkozom, oké, nem a szerelmem vagy, nem pedig egy matrózfeleség, aki várja hónapokon át az urát. – Csóválom a fejemet, nincsen a tekintetemben megrovás, egyszerűen így gondolom, szeretnék minél több időt vele tölteni anélkül, hogy megunna, de még egy ilyen hosszabb dolog szóba sem jöhet. Ha családról lenne szó, azt mondanám oké, utazzon haza, de így...
- Hát jó, ha neked így is tetszik. Különben meg ez a név ragadt rám. Sármőr. Te kaptál valami különleges neved édes? – Naná, hiszen megszoktam, hogy minden randira tökéletesen összerakott, szalonképes külsővel jelentem meg, és igen meglepő lehet, ha úgy is kellek, ha éppen a víz alól jövök fel, tökéletesen a fejemre tapadó, vagy szemembe lógó tincsekkel. A kisfiús szóra jóízűen felnevetek, nos igen, vannak nálam sokkal macsóbbak is, mégis enyém a szíve, ez azért minden porickákamat végigcirógató érzés.
- Most már biztonságban vagy. Minden megadok neked, nem csak mint a párod, szeretnék a legjobb barátod is lenni, még ha ezen a poszton mással is kell osztoznom, nem baj. Nem félj tőle, hogy beszéljünk arról, ami foglalkoztat, bánt. Nem azért kellesz csak, mert édes a szád, vagy formás a hátsód. Azért is, de tudod, hogy nem ezekbe szerettem bele. A lelked kell Domi. – De fura így mondani, eddig mindig valahogy becéztem, vagy csak annyit mondtam, hogy Nique, most valahogy így csúszott a számra, méregetem egy darabig, hogy mennyire furcsálkodik az új név hangzására.
- Egen, azt hiszem. – Ő közel úszik, én pedig magamtól felé, és ölelném át előző gondolataim zárásaként, erre fintorogni kezd, ezt lazán lekezelem. – Te meg édes... Mindig. – Egy pillanatra belemarkolok a hajába, csak úgy, húzkodás nélkül, ez esik jól, és már válaszolnék is kapásból rá, hogy sültcsirkére, de olyan kétértelmű az, amit felvetett, hogy nem hagyhatom ki.
- Még mindig rád. Tudod. Ha ebédre gondolsz, akkor szívesen ennék valamit a szobában. Hosszú volt a repcsiút, a víz meg kicsit leszívott, pihenős bújós megoldáshoz mit szólsz? - Közben elindulunk kifelé, a parton segítek megtörölni a hátát, és belebújva a papucsokba elvileg elindulunk visszafelé.

Seb & Nique

- Én is szeretlek! – mosolygok rá, s kap egy puszit a szájára.
- És eléggé ingerszegény, ez így igaz élet. Talán ha többet dugnád ki az orrodat a szobádból, akkor megismerkedhetnél ezzel-azzal. Ha lesz majd ilyen őszi kirándulás is, arra elmész majd nélkülem, s akkor te építed a kapcsolataidat, amíg én itthon maradok. Most a hajóra én megyek. – dobom be az ötletet. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem akarok Sebbel együtt elmenni valahová, sőt, szívesen mennék, de tényleg igaza van abban, hogy nem kellene egymásra ragadnunk, s nekem vannak barátaim az iskolán belül, ő is összeszedhetne magának valakiket. Az életben fontos a szerelem, de a barátság is legalább annyira, sőt. Nem élünk egy lábon, nem állhatunk a kapcsolataink terén is csak így.
- Nem tudom mit veszkődsz vele ennyit, én szeretem azt is, ha kusza. Lesz tőle egyfajta kisfiús sármod. – mosolygok rá. Sebastian számomra nagyon sokrétű személyiség, nem vágyom a hajügyi tökéletességére, de kedvelem benne, hogy odafigyel erre. Nem azt mondom, hogy nem idegesítene fel, hogyha mennénk valahová időre és ő órákat szöszölne a fürdőszobában, míg én nő létemre pillanatok alatt elkészülnék, de egyelőre nincsenek ilyen gondjaink egymással. Talán nem is lesznek, ha megtaláljuk az egyensúlyt. Ha meg nem? Majd tépjük a szánkat, aztán csak megleljük végül azt, amit a rend kedvéért keresünk.
- Voltam, de nem sokat. Pár hetet töltöttem legfeljebb az intézetben, s egyet a nevelőszülőknél. Nem sok mindenre emlékszem ezekből az időkből, csak sírtam és aludtam, nem érdekelt semmi. Hiányzott apám. – a hangom elszomorodik, de nem fakadok sírva és nem kell elkezdenem megint a bújást, hogy össze tudjam szedni magamat. Sokat segít rajtam Sebastian társasága.
- De édes! Védelmező bátyó szerettél volna lenni? – úszom hozzá közel, s cuppantok az arcára egy puszit. Elfintorodom. - Sós vagy! – jegyzem meg a triviálist, felnevetek. A part felé kezdek úszni, hiszen már tényleg rongyos mosónővé áztak az ujjaim.
- És mire fáj a fogad? – kérdezek vissza az ételes témára. Érdekel, hogy mit enne szívesen, bár a kérdést nem csak így lehet érteni.

Nique & Seb

Ránevetek, nem volt célom teljesen zavarba hozni, bár igen, felmerült bennem, hogy úgy sikítson, de igazság szerint csak az futott át az agyamon, hogy mellettem engedje el annyira magát, mint még soha édesapja halála óta. Tudom én, hogy vannak barátai, de azt akarom, hogy kiabáljon, merjen szabad lenni, úgy, hogy nem nyomják lelkét a múlt kérdései. Amikor megérkeztünk a szállodába, mert előttem zokogni is, még ha látszólag szégyelte is magát, én mégis meghatódtam rajta, hogy a saját érzelmei mellett mer belém is kapaszkodni.
- Annyira... szeretlek! – Teszem félre a célozgatást, egyszerűen boldog vagyok vele, merek kisfiú és férfi is lenni a jelenlétében, és oly nagyszerűen kezeli mindezt, hogy képes azonnal váltani a gyengéden átölelősből a dévaj szerelemistennővé, amire nekem éppen szükségem van. Nem is gondoltam volna, hogy ilyesmi is lehet, hogy valaki a kívánságomat lesse. Alice mindig azt magyarázta, hogy a nők csak arra élnek, hogy valaki jól megbizsergesse a pöcküket, ahogyan ő mondta. Azt hittem, úgy van jól, ha részt veszek ebben a mocskos kis játékban, holott a mókuskerékből kitörve sokkal szívmelengetőbb dolgokban lehet részem.
- Babusgatásra? Állandóan. Igazából nem, csak úgy vélem, hogy nem lóghatok mindig a nyakadon, nem árt nekem is másféle társaság, mert ha napi tizenhat órában filmeket nézek, akkor én is zombi leszek. – Felelem most nem foglalkozva a pimaszságával, teljesen komolyan mondom, hogy nem gond, ha vannak külön útjai, amíg a szíve az enyém. A kacsintása tényleg cuki, úgy látom az sem lenne gond, ha más lányokkal barátkoznék, velük láthatóan jobban megtalálom a közös nevezőt, az igazi kihívás a srácokban lesz majd. Meg kell próbálni.
- Azért ennyire rákészültem szivi, hogy ha nyaralni hívlak, lesz bőven tennivalóm frizuraügyileg. – Rántok a vállamon flegma mosollyal, és tetszik, hogy őt sem kell félteni, pedig a lányok mindig úgy óvják a kinézetüket, de remek dolog, hogy ennyire partner az ökörködésben.
- Na csakhogy... – Kapom el a levegőben torpedózott csókot, és mellúszásban követem, de tartom a távolságot, hogy ne tapadjak mindig rá, mint vlami arctámadó. Együtt vagyunk, nem egymáson. Vidámmá tesz, hogy nem töri le a próbálkozásaimat, előbb utóbb így kellet tennie, hogy beletrafálok egy tetszetős becézésbe.
- Állami gondozásban is voltál? – Úszom most már közelebb, ezek azért fontos témák, ha elérzékenyülne, ott akarok lenni a közelében. Visszakérdez, méghozzá egy olyat, amin előtte sosem gondolkoztam, de pont azóta, hogy őt megismertem, és a családom láthatóan tojik rám, mindennél többet.
- Fúha, tudod nehéz elvonatkoztatni a sok filmtől, mert csak közhelyekben tudok gondolkozni. Olyan anyuka, aki almáspitét süt, olyan apuka akivel lehet faricsgálni, olyan hugi, akivel együtt rontjuk el egymás játékait. Istenemre, tényleg nem tudom... – Tárom szét a kezemet, semmilyen családmodell nem volt előttem, azóta sincsen, a filmek pusztán a valóság illúziói.
- Menjünk ki lassan szívem, már a repcsin is úgy éreztem, hogy az ebéd közel sem volt laktató. – Teszem fel a nyilvalóan nem parancsot, hanem kérést számára, de ha nagyon szeretné, maradhatunk még kicsit lubickolni.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Kedd 26 Aug. - 19:47

Seb & Nique

- Hogy sikítsak? – kérdezek vissza, s érzem, ahogy a fülem hegyéig elvörösödöm. Nyilvánvaló lehet ebből Sebastian számára, hogy milyen képzetet társítottam a csikizésének szemérmetlen helyéhez illetve ehhez a sikoltozáshoz. Nem megyek bele mélyebben, inkább elvigyorodom, s a zavar tökéletesen odalesz, ahogy a pír is. Csak az álmérges pillantás marad.
- Csak vigyázz, nehogy visszanyaljon a fagyi! – közlöm vele. Értse, ahogyan akarja.
Ahogy megismertem, szemtelenségért neki sem kell a szomszédba mennie, s ez a pusziosztós – tudja, hogy a kulcscsontom a gyengém, a mocsok, s még ki is használja! - ölelés és a büntess megjegyzés átlépi azt a határt, amit sunyi vigyor nélkül tudnék tolerálni. Ha neked ez kell szívecském, akkor ezt kapod! - harsogják a gondolataim sátáni kacajjal, majd neki is esem, hogy végrehajtsam a víz alá nyomós játékot. Persze csak azután, hogy átbeszéltünk bizonyos dolgokat.
- Miért, édes, tán annyira babusgatásra szorulsz? – pimaszkodom vele. - A kis tanácsadónk úgy tudom nagyon szívesen tutujgat diákokat. – kacsintok rá. Ebből biztos lehet abban, hogy nem nagyon veszem magamra a dolgokat, eszemben sincs féltékenykedni.
Amúgy elég sok mindenkit ismerek már az iskolából, vannak akiknek jó a hírük, vannak akiknek rossz. Ha X-meneket emlegetett, akkor csak a tündér jutott eszembe, akivel személyesen is nem keveset kellett találkozzam az éji rémálmaim miatt. Tanárok közül a zizzent Serena nénit ajánlgatnám, ő aztán biztosan agyon tutujgatná Sebet. De mivel ezt nem kérdezte, ezen felbuzdulva nem humorizálok.
- Kinyírtam a hajad! – bukok sátáni kacajjal, prüszkölve a felszínre, s láthatólag nagyon odavagyok meg vissza attól, hogy sikerült véghezvinni a tervemet. A vigyort le sem lehetne törölni a képemről.
- Miáu! – bújok hozzá, majd szemtelenül a képébe rázom tincseimet, hogy úgy ússzak tova. - Ez a kismacs nagyon édes volt, eddig ez tetszik a legjobban! – puszilok a levegőbe, küldve Sebbek szerelmes csókot így messzebbről, majd hátravetem magam és hátúszásba kapcsolok. Ez a kedvenc úszásnemem, mert így közben a felettünk terpeszkedő eget is figyelhetem.
- Nem tudok róla, hogy lennének. Biztos van valahol egy anyám, de nem kerestük egymás társaságát soha, s az ő rokonságát nem ismerem. Étienne egyke volt, a szülei, az én nagyszüleim korán meghaltak s más rokonokról nem mesélt. - abbahagyva az úszást a vizet taposom magam alatt, mert ahol vagyunk ott már nem ér le a lábam
- Amúgy szerintem nincsenek, mert ha lennének, akkor nem vettek volna állami gondozásba apám halála után és nem ideiglenes nevelőszülőknél talált volna rám a Professzor és Mr. Lensherr. – igyekszem nem túlzott lelki töltettel beszélni erről. A múlt elmúlt, lassan kezdem feldolgozni azt, hogy ez így is marad. A szép jelen segít, sokat segít.
- Milyen lenne a családod, hogyha most lennél gyerek, s te képzelhetnéd el őket kényed-kedve szerint?

Nique & Seb

- Pontosan azt akarom, hogy sikíts. – Markolok kegyetlen vigyorral a lábára, valahol az egómat legyezgeti az, hogy sikongatna a kezem között. Nem vagyok durva, de kezdi belőlem kihozni a férfit, amit igazából még senkinek nem sikerült. Ezek a játékok sokkal komolyabb, hosszabb távra szólnak, mint a korábbi felszínes szálaknál, ahol ilyesmire nem is jutott idő.
A vízben folytatjuk, mellette igazán el tudom engedni magam, hiszen olyan galád vagyok, mint még soha senkivel. Nem igazán a bántás a cél, csak olyan pajkosság, amely feltételezi, hogy tudom a határokat, mégis lehetek vele felszabadult, ökörködhetek, mint egy ötéves. Vagy három. Gyorsan megfordul, amit nem csodálok, így csökkentem a vízárat, ha már úgysincsen komoly hatása. Hallom a fenyegetést, és tudom, hogy csak viccel. Odalépek hozzá, a hasa alatt átkulcsolom a testét, és belepusszantok a válla hajlatába a kulcscsont környékén.
- Büntess, hercegnőm. – Vigyorgok rá vissza, és kiváncsian hallgatom, hogy miért is nem kell igazából féltenem a kis kapcsolatunkat. Megnyugtató, amiket mondd, ám valójában nem vagyok féltékeny alkat, mint ahogyan a versenytánc ellen sem lenne kifogásom, hadd Markozzon, ha úgy látja. Csak tudja a határokat, amelyeket még magamnem sem sikerült
- Ennyi nekem elég. Mint tudod, nálam ez máshogy működik, de majd gyakorlok. Vadászidényt tartok a női X-Men állományban, letesztelem, hogy engem ki akar babusgatni. – Mosolyodok el, ez nem bosszúállás, tőle is tanulok némi szocializációt, a nálunk idősebb brigád valóban kiváló alap lehet arra, hogy barátkozzunk velük. Ettől függetlenül alig várom már, hogy letudjuk a hajós dolgot, és a koncertet, hogy immár együtt tudjunk programokat szervezni, a fent említett lekvározás is tökéletesen hangzik. Rámsimul, amelynél hirtelen nem is a bosszú jut eszembe, hanem az, hogy hoppá, most jól meglep, hogy a vízben akarja megejteni első szerelmes együttlétünket. De nem, ennyire még gondolkozik összefüggésekben, hanem a víz alá készül lenyomni. Összeszűkítem a szemem, vidoran persze, és hagyom magam elgáncsolni. Egyébként is kecses, izmos lábai vannak a tánctól, szóval ha ellenkeztem volna sem lett volna így sok esélyem. A frizurámnak így már hivatalosan is annyi, ellenben nevetve emelkedem vissza a víz fölé, hogy elengedjem őt egy kicsit, hogy lehetőségünk legyen úszni is. Minden verseny nélkül, csak egymás körül.
- Amilyen bolond vagy néha, annyira jó veled kismacs. – Jegyzem meg tűnődő pillantással,úgy kőrözöm körülötte, mint valami ragadozó hal. Végül nem megyek bele újabb játékba, csak elrugaszkodom, hogy hátulról öleljem át. Miközben adok egy puszit az arcára, úgy kérdezem tovább.
- Vannak még élő rokonaid? Akár távoliak is.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Vas. 24 Aug. - 22:21

Seb & Nique

- Ne akard, hogy sikítsak! – próbálok kicsusszanni a csikizés alól. Nem bírom ki a hét fogást, szóval nagyon vicces jelenet lenne, hogyha itt a jégkását kiborogatnám vonaglásomban. Zavarba éppen nem jövök, hogy jobban leköt, hogy ne vinnyogjak a csikisségtől. Vigyorgok, mint a vadalma.
A vízben aztán úgy hiszem, hogy nyert ügyem van, de persze megint én húzom a rövidebbet. A sós víz kellemes ízét megkóstolhatom, s bele azért nem fulladok, de prüszkölök, mint a nyavalya. Aztán persze annyi eszem van, hogy hátat fordítsak Sebnek, hogy legalább hátulról öleljen át a vízár, de még így is a képembe tapadnak a tincseim. Tudtam én, hogy valamit elfelejtettem, és tényleg! A hajgumit.
- Na ezért olyat kapsz, hogy nem teszed ki az ablakba! – játszom a sértődöttet, még mellkasom előtt össze is fonom karjaimat. Persze valójában fogalmam sincs, hogy mivel bosszulom meg, de valamit majd kap. Fröcskölést nem, mert abban ő a jobb. Belül szétszakadok, úgy vigyorgok.
- Nos, ami azt illeti eléggé ölelkezős típus vagyok, szóval ez erősen esélyes, mármint a hozzámérés. De nem kell aggódnod, akikkel olyan viszonyban vagyok, hogy megöleljem őket, azok vagy lányok, Sylvie ugye, vagy annyival idősebbek nálam, hogy nem fogják félreérteni. És neked se kell! Jethro is és Dave is X-menek amúgy, Jethro konkrétan a húgává fogadott, szóval tényleg semmi para nincs ebben. Örülj inkább, hogy velem jönnek a hajóra, mert majd jól vigyáznak rám. – kacsintok Sebastianra. Tényleg azt szeretném, ha nem aggodalmaskodna, hanem élvezné a koncertet meg minden, hisz mi történhet velem? Senki nem fog rám szemet vetni, nem fog az a hajó elsüllyedni vagy ilyenek. Jó lesz ez, bár jobb lenne vele, de majd édes lesz az újra találkozás. Csak egy hét. Az smafu, semmi más!
- Az nagyon szuper lenne! – csillan fel a szemem. Megölelem őt, ha már így közelebb jött, akkor nem is kell sokat mozduljak, hogy elérjem. Viszont amint hozzásimulok, s a víz alatt dereka köré fonom lábaimat, azonnal feléled bennem a bosszúszomj, s széles vigyorba húzom ajkaimat.
- Nagy levegő! – duruzsolom, majd rátámaszkodom a fejére és megpróbálom lenyomni valahogy í víz alá. A lábát közben igyekszem kellemesen kigáncsolni, hogy sikerre vihessem a mozdulatot. Persze én is borulok vele, annyi baj legyen. Legalább ketten fogunk prüszkölve előbukkanni a víz alól. És egy szava se lehet! Szóltam előre, hogy mi következik.. még a glória is megjelent a fejem fölött.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Vas. 24 Aug. - 19:51

Nique & Seb

Csak átölelem, jelezve, hogy nagyon értékelem, hogy ilyen türelmes velem, mert oly szeszélyes, változékony vagyok, sokszor még magam sem tudom, hogy mit is akarok éppen. Van hogy az általánosan elfogadott elvek ellen lázadok, máskor meg örülök, hogy a társadalomnak szüksége van rá. Nique-kel az első perctől kezdve kímélet nélkül kijavítjuk egymást, olykor megbántódunk, de mintha ez is lecsendesedett volna, készek vagyunk elfogadni a másik véleményét, objektíven, mégis figyelembe véve azt az eltérő aspektust is. A lázadó és a higgadt szerepét is állandóan dobálgatjuk egymásnak, mintha egy nemlétező vádlottat vallatnánk a jó zsaru-rossz zsaru szerepében. Bár ha jobban belegondolok, szerencsétlen Ethan ül most ennek a padján, és azt próbáljuk meg cáfolni, vagy éppen megerősíteni, hogy szándékai mifélék. Más ez így már, mint ahogyan Alice óvott a széltől is, rózsaszín burkában alig csalódtam, közel húsz éven át engedelmes bábja voltam, a való életre alig készültem fel. A felelősség tőlem jelenleg nagyon távoleső fogalom, még bőven tanulnom kell.
- Nehogy elbízd magad édes... különben is mindig nyeregben vagy, ne csodáld, ha nagy ritkán megbokrosodom. – Csak ugrattam, nem vitás, s ha ő a vállamba boxol, akkor galádul csikizem meg a combját, méghozzá nagyon fent, hogy csak azért is zavarba hozzam. Egyébként meg majd megzabálom, ha duzzogós, akkor is tetszik. Bízom benne, hogy hasonlóképpen érzett velem kapcsolatban, amikor a sok nyafogásom ellenére is megcsókolt.
- Ugyan, a másik nem számomra is örök rejtély marad. Majd én kitanítalak. – Mosolygom vissza, jómagam igen felületesen közelítettem meg a lelki kérdést, nem igazán volt lehetőségem beszélgetni a lányokkal, ha mégis úgy alakult, nem vontam le következetéseket, csak átkötés volt a lényeg között. Az akkori lényeg között persze. Megindulunk a víz felé, most már igazán sajnálom, hogy nem pár hónappal korábban ismertük meg egymást, jó sok önsajnálatot megspórolt volna nekem, meg hát a közös hajótúra is adott lett volna. Most együtt vagyunk, nyaralunk, azt a pár napot kibírom valahogy, annál édesebb lesz a viszontlátás. Arébb úszik, még fröcskölést is kapok, úriemberként tűröm, a lovag a hölgytől kapott pofont is szótlanul kell, hogy elviselje, a bosszú távol áll tőlem. Ez viszont nem sértés, hanem játék, ezért miután kedvesen legyintek, hogy semmi baj, a kis fröcskölést úgy torlom meg, hogy két kézzel kezdem el sodorni felé a vizet, amíg a haján túl mindenéből csöpög a víz. Nem cél, hogy nyeljen, de na, a férfi ego.
- Nem is tudom... még sosem volt úgy senkim, mardosó az érzés, hogy mások is megnéznek, hozzádérnek. Sebaj, a medál megvéd. Ahogy engem is. – Siklok közelebb, és segítek kisimítani a tömény vizet az arcáról, szeméből, hogy végre lásson is belőlem valamit.
- Ha majd jobban megismerjük egymást, és végre én is szerzek barátokat, többen is eljöhetünk. Hozhatod a fegyverhordozó leányzót is. – Utalok most Slyvie-re, vagy bárkire, akit szívesen hozna.

Seb & Nique

- Nem morogsz, persze. Higgadt vagy, mint egy bolhás kutya! - nevetek rá. Persze, hogy morog, tudja ő is, hogy morogott, vagy ha nem tudta eddig hát én felhívtam rá a figyelmét. Vidáman, kedvesen. Mert nem én lennék, hogyha nem tettem volna meg.
Ha más lennék, akkor most ezen megbántódnék. szerintem egy kapcsolat igenis lehet szent és sérthetetlen, de nem esztelen. Nem bánom, hogy nem gondolkodik így rólunk, mert ez azt jelenti, hogy mindig őszinte lesz velem és nem fog félni kimondani azt sem, ha nem ért egyet velem. Nem kell nekem az, hogy vakon kiálljanak mellettem, apám se tette sosem. Attól, mert én nem mentem sehová, még hozzá jöttek ismerősei és nyílt színen is képes volt arra, hogy megégessen, hogyha nem értett egyet velem. utáltam eleinte, de aztán megértettem őt. Mert nem attól szeretett, hogy mindig azt mondta, amit én akartam, hogy mondjon. Most, hogy Seb mellettem van, valahogy én is így gondolok magunkra. Hogy az egymás iránti elsöprő szerelmünket nem az fémjelzi, hogy miben adunk a másiknak igazat, hanem az, hogy tiszteljük egymást és tudunk túllépni dolgokon, ha megvívtuk a harcokat. Nem gyűjtök tüskéket és örülök, hogy ő sem teszi. inkább mondjuk ki, ami bánt, s vesszünk össze, de ne maradjon bennünk a dolog.
- Le! - kötöm az ebet a karóhoz még akkor is, hogyha görcsbe ugrott a gyomrom amiatt, ahogy reagált. A vállába bokszolok a vigyorgás megláttakor. - Tudod kire hozd a szívbajt! Te vagy a gonosz! - morgok most én, átvéve a bolhás kutya szerepét. Persze én sem vagyok komolyan megsértve vagy elszomorodva, a szemeimben csillogó mosoly eláruja ezt akkor is, ha ajkaim duzzogósan elcsücsörítve vannak.
- Az a millió, akit ismerek! - nevetek fel. jól van na! Hülyeséget gondoltam, de ez elnézhető, nem? Hisz burokban nőttem fel, s onnan elég hirtelen szakított ki az élet. Nevetni tudok csak saját magamon.
- Erős túlzás volt, nem kellett volna.. - bújok hozzá. Örülök, hogy nem bántottam meg, de azért vigyázok a nyelvemre legközelebb. Mert tényleg nem kellett volna ez az egész alices téma. Az viszont jó, hogy túl tudunk lenni ezen a dolgon.
A víz nagyon kellemes, nem kell lábujjhegyen osonnom befelé, elmerülök hamar, hogy pár karhosszal elússzak Sebtől és ott forduljak szembe vele.
- Nem is megyek nélküled hajózni többet! Amúgy féltlkeny miért leszel? A suliban nincs ennyi címeres ökör, mint ezek.. - kis nevetés, majd orv vízfröcskölés Sebastian felé. S már slisszolok is, tartva a "bosszútól".

Nique & Seb

- Tény, és való. – Bólintok, csak éppen... Nem spilázom túl, érti már elsőre is, szokásom mindent túlmagyarázni, ezúttal nem teszem. A szerepek nincsenek leosztva, de ez csak annyit jelent, hogy a nők többet megtehetnek, a srácoknál pedig annyiban lehet a nőiessége felvállalása, hogy mosogatnak, és amikor olyan idő van, hogy a kutyát sem küldenéd ki, na akkor megyünk le kenyérért. – Én nem... morgok. – Válaszolok immár teljesen vidáman. Örülök, hogy képes kezelni a kitöréseimet, alapvetően jó női tulajdonság, áldom is érte a szerencsémet, hogy rátaláltam. Vagy ő rám? Ahogyan mondani szokták, szerelemben háborúban... Valahogy mindkettőben harcolunk egymásért, olykor egymás ellen.
- Nekem egyik sem az. Még mi ketten sem. Elfogadom, ha hibázok, és kijavítasz, fordítva is megteszem, ha nagy ritkán előfordul. Attól még szeretlek. A csörtézés jöhet, már teljesen megszoktam, hogy veled mozgalmas az életem. – Felhördülök a visszavágáson, de csak a helyzet kedvéért, és komolykodó képet vágva felvonom a szemöldököm.
- Leharapood? – Kérdezek vissza olyan pofával, mintha itt és most elrontott volna mindent. Azonos hangnemben folytatom. – Nem merészeld, magadnak ártasz vele, bolond! – A csókot viszonozva máris vigyorgok, jelezve, hogy hülyültem, eleve mindig ő szokott nyelvöltögetni, már az egy kivételemnél is megadja a kegyelemdöfést. Gonosz!
- És miből hitted ezt drágám? Hány pasi osztotta ezt meg veled? Aki igazán nagy hódító, csábász, annak nincsenek fiú barátai, mert még arra sem vesztegeti az időt. Előfordul ugyan, hogy néha összeverődünk, és még ennél is ritkábban felmerül valami csajos téma, de nem jellemző. Bármilyen furcsa is, átlag témákról dumáltunk, mint család, kocsik, iskola vagy munka. – Foglalom össze, hogy mi sem vagyunk patás ördögök. Megesett, hogy mindketten hátrafordultunk egy csinos idom láttán, hogy addig nézzük, amíg ki nem kerül a látóterünkből, de ezeken mantrázni, nem szokásunk.
- Édesem... gondolod, hogy ilyen hülyeséggel meg tudsz bántani? Többet zrikállak én téged, nehogy ezen fennakadj. – Ölelek vissza, és simogatom meg a tarkójánál. A családot illető kérdéseket lezártam, őt kezelem annak. Én ugyan nem hozom fel kínból, hogy elvicceljem a helyzetet, de egy ilyen poénon nem fogok szörnyülködni. Főleg hogy kárpótol azzal, hogy ledobja a törölközőt. Az már különösen jót tesz a lelkemnek, hogy nem kezd el kacérkodni, direkt tetszelegni másoknak, mint ahogyan én sem nyálcsogatok látványosan a szembejövő alig ruhás kislányokra.
- Ne törődj velük, lezúzom őket, ha kell. – Mosolygok, persze ez csak amolyan erkölcsi védelem, a franciabox ellenére is lenyomnának mint a bélyeget, ha ennyien vannak. Inkább kézen fogom a szőkét, és már megyünk is be a vízbe. Labdát, matracot most nem hoztunk, az úszás is elég lehet. A víz egészen jó meleg, nem csoda, hogy csúcsszezonban jöttünk.
- Valami állati féltékeny leszek így is, amikor a hajón leszel. Mondtam neked, több ilyenre el nem engedlek egyedül.

Seb & Nique

- Attól, mert egy pasi nem hordhat női bugyit, még lehet finom is, meg kemény is. – mosolyodom el. Értem én a problémáját, de nem tudom azért olyan szinte átérezni. Szerintem a szerepek nincsenek leosztva ilyen karakteresen, s nem a világ megítélése teszi az embert. - Felesleges morognod, nem értettelek félre, csak elmondtam a véleményemet. Képzettársítás. – jegyzem meg. Láttam ám a fejcsóválást, ezért is mondtam most azt, amit. Mert tudom, hogy hajlamos morogni, ami nagyon édes tud lenni, de néha egy kanál vízben fojtogatnám meg miatta. Most szerencsére nem a néhánál vagyunk.
- Valaki mellett kiállni nem csak akkor lehet, ha országos cimborák vagytok. Nem mondtam egy szóval sem, hogy neked Ethan szent és sérthetetlen, mint ahogy azt sem mondtam, hogy nekem Sylvie lenne az. Bár tény, az. De ez most nem érdekes. Szóval a lényeg, hogy szerintem kiállhatsz mellette, ha úgy érzed, maximum csörtézünk egyet ezen is. A kapcsolatunk sava-borsa, nem igaz? – nevetek fel a nyelvöltésén, majd gondolok egyet, áthajolok az asztalon és egy puszival tapasztom be az ajkait.
- Vigyázz, mert a végén le találom harapni egyszer a nyelvedet. – ülök vissza a helyemre és villantok édes-pimasz mosolyt kedvesemre.
- Nem-e? - lepődöm meg. - Én azt hittem, hogy a hódításokat meg mindent a pasik is megbeszélik egymással. Hű, hát akkor ma is tanultam valami újat azt hiszem. – vigyorgok. Csak szekálom, nem akarok én semmi rosszat. Úgyse mondanám el Sylvienek, akármit is halljak Sebtől Ethanről, mert nem akarnám, hogy az alapján ítélje meg a dolgokat, amit én mondok neki. Ez kettejük dolga, én csak kíváncsiskodom.
- A nénikéd a háromhetes vízihulla! – csúszik ki a számon, mert anyázni nem illik, de Seb esetében ez se volt a legjobb választás, szóval gyorsan a szám elé is kapom a kezemet.
- Nem úgy értettem, ne haragudj! – ölelem meg, hogy elvegyem az élét a dolgoknak. Nem érdekel, hogy milyen mozdulat közben zavarom meg, de egyszerűen ezt muszáj. Nem akartam megbántani, ezt tudnia kell.
Leteszem a törülközőmet a napozóágyra, majd elindulok a víz felé, természetesen Sebbel együtt. Ha ő nem akar jönni, akkor maradok vele. Tartok tőle, hogy a nénikézés kicsit erős volt, még tőlem is.
- Mennyi itt a barom! - forgatom meg a szememet közben a fenéklesőkre. Nem vagyok én kiállítási tárgy basszus, ha sokáig lesnek, félő, hogy kinyílik a beszólás-zsák!

Nique & Seb

Csúnyán nézek, hát pont erről van szó, hogy komikus látvány lennék az ő alsóneműjében, fordítva persze mindenki azt mondaná, hogy milyen szexis. Mint ahogyan ha két lány egymásra mászik, az odavonzza a szemet, de ha két srác matat egymás gatyájában az már undorító. Nem is szerettem soha az ilyen eltolódásokat.
- Félre ne érts, rajtad minden. A saját ruháid, az én ruháim... csak bosszantó, hogy egy pasinak minden körülmények között pasinak kell lennie, míg egy lány lehet finom is, meg kemény is. Vicc... – Csóválom meg a fejemet, szerelmemet illetően felőlem abban lehet, amiben csak akar, úgyis arra figyelek, ahogyan viselkedik velem, ahogyan rám néz, mert ha ez megtörténik, akkor semmi sem számít, csak az, hogy együtt vagyunk. Mindettől függetlenül azért hajlamos vagyok morogni, ha elveim ellen valót tapasztalok.
- Nem mondtam, hogy Ethan a barátom. A szobatársam volt, nem tisztem kiállni mellette, vagy elítélni sem. Slyvie nagy kislány, majd eldönti, hogy mit akar, nemigaz? – A nyelvöltése sziven üt, igaz, csak eljátszom a nagy halált, és most először én is viszonzom azt, még ha nagyon dedós dolognak is tartom, pasitól meg főleg, ezt érdemli, kész! – Hékás, arra nem gondolsz esetleg, hogy Ethan csak annál érhet célt, aki ebben partner? Nem lehet, hogy a barátnőd adja alá a lovat. Igaz, biztosan tisztednek érzed megvédeni őt, úgyhogy vedd, hogy nem szóltam. – Ezzel végülis bókolt, még ha nem is emelte ki, én nem csak Ethant, hanem mellé még Slyvie-t is beleveszem az ellenpéldába. Ethan azon az úton jár, mint én egykor, de ki tudja, hogy mikor találkozik egy Nique-hez hasonló királylánnyal, akire mindannyian vágyunk?
- Nem tudom... mi nem szoktuk az ilyesmit megbeszélni. – Rázom meg a fejemet riadtan, nem akartam én semmit kiadni, tipp volt, következtetés, amit levontam abból, amit láttam. Lehet, hogy teljesen más irányba indultak el, mint amit hittem elsőre. Passz. Viszont a lányok mások, tudni akarnak mindent, és még meg is beszélik egymással. Talán nekem is ez hiányzott volna, de miután nem így alakult, most már nem szerves része az életemnek, hogy mindent megosszak. Csak véletlenségből próbáltam őszinte lenni az előbb a szőkeséggel a más nők megnézését illetően, és hamar kiderült, hogy a teljes őszinteség még egy kapcsolatban sem megengedett.
- Jóég, és ha most azt mondom, hogy csak te tudsz rám hatni, akkor már unalmassá is válok? Mert akkor gyorsan elkezdek lázadni, hogy fenntartsam az érdeklődésedet. – Nevetek fel, mindketten kőkemény akarattal rendelkezünk, és pontosan tudja, hogy mennyi mindent adtam fel, amióta ismerem, de hozzá kell tenni, hogy jó eséllyel akkor is megtettem volna, ha nem akadunk egymásra. Így könnyebb volt, de benne van a pakliban, hogy ha nincsen ő, akkor már pár hét után vágyom a sorozatos csábításokra. Jobb ez az út.
- Eggen, a háromhetes vízihullának is több színe van, mint neked. – Túrok bele a hajába, hogy érezze a törődést, hangsúlyomon egyértelmű hogy nem szándékozom bántani, csak hát na, ahogyan ő mondaná, szívom a vérét. Találunk napozóágyakat, kettőt gyorsan foglalok, és amíg lefekszik az egyikre, lepakolok, és odahúzok egy állóernyőt, hogy tényleg ne legyen akkora csillagfény. A fürdésnél nem fogom levetni a medált sem, az örökre szól. Ha elhelyezkedett, nekilátok a műveletnek, közben összeszűkült szemmel figyelem, hogy elhalad mellettünk 4-5 izomagyú srác, akit a drágám hátsóját lesik.

Seb & Nique

Nem tehetek róla, de fel kell nevessek azon, ahogy megjelenik előttem Sebastian képe a bugyimat viselve. Eléggé vizuális típus vagyok, szóval nem esik nehezemre ezt magam elé képzelni és mit ne mondjak, a látvány nem hagy nevetgélés nélkül.
- Rendben, a boxert már tudom, de mi más az, ami pasis dolog és szerinted jól mutatna egy lányon? - pusztán „szakmai” érdeklődés, nem azért kérdezem, hogy eztán feltétlenül olyasmikben járjak. Van egy kialakult stílusom, s igaz, hogy nagyon vegyes, de én elégedett vagyok vele, szóval változtatni nem nagyon szeretnék, de azért egy kis vérfrissítés nyilván beleférne.
- Azért ezt kikérem magamnak! Mármint nem a gerlepárt, hanem hogy Mr. Szökőkúttal egy lapon említsd a kapcsolatunkat. – öltök nyelvet Sebastianra. Ami a szívemen az a számon, ezt megszokhatta már, emiatt nem is szégyellem el magam. Az én véleményemtől eltekintve lehet ez az Ethan jó arc, majd ha bizonyítja nekem is, akkor átgondolom az ítéletemet. Addig viszont abból építkezem, amit tudok róla, s hát az nem éppen szűzies és romantikus.
- Nagyon akar valamit Sylvietől? – kérdezem elkerekedett szemekkel. Tisztéára olyan lehetek, mint valami pletykára éhes vénasszony, de momentán cseppet sem zavartatom magam emiatt.
- Úgy érted, hogy nagyon le akarja fektetni, vagy esetleg érez is iránta valamit? Nem azért, mintha elmondanám neki, félreértés ne essék! De engem azért nagyon érdekel. – mosolyodom el. Nem zavar, hogy iylesmikről beszélünk, szerintem bármit megoszthatunk egymással, mert ez így van rendjén. Én is beszéltem a barátnőimről, most ő is regélhet a srácokról egy kicsit, s ha még össze is fonódnak ezek a történetek, hát annál izgalmasabb.
- Megesik, de mint mondtam, én is bántalak téged. Amíg szeretjük egymást, addig mindez egyáltalán nem lényeges, hisz túl tudunk lendülni rajta. Egyébként meg nem nagyon éreztem, hogy tudnék hatni rád, ezért is izgattad annál is jobban a fantáziámat, mint amennyire tudtad volna. – vigyorodom el. Szeretek erről is beszélni, a korai zsengéink – bár nem voltak olyan rég, mégis úgy tűnik, mintha ezer éve lettek volna – elég viccesek azért, ha jobban belegondolok. Padlizsán, undokoskodás.. aztán nézze meg a világ, miből lett a cserebogár?
- Ha én napozom, akkor tutira úgy szénné égek, mint a pinty! Ha előbb leszel szíves bekenni naptejjel a hátamat, akkor utána mehet a fürdés. – mosolygok rá, s már nyomom is a kezébe a napozókrémemet, hátat fordítva neki.

Nique & Seb

- Nem, azt én sem. Csak hogy nem szeretem azt, hogy ha be vagyok statulyázva, egy lányon is el tudok képzelni pasis dolgokat, csak úgy a világ elfogadóbb velük szemben. Na nem azt mondanám, hogy feszítenék a bugyidban, de fordítva meg mindenki azt mondaná, hogy milyen szexis vagy egy boxeralsóban. Szenyóság... – Foglalom össze az elképzelésemet arról, hogy mennyire nincsen mindez egyensúlyban, ám hiába verem le szerelmemen a port, még ő volt az, aki mindezt felrúgta azzal, hogy kifejezte, hogy tetszem neki. Na jó, talán elsőre indulatból volt a dolog, de mindegy, minek hívjuk, akkor is kezdeményezés volt, amelyet az előző éra el nem tudott volna képzelni egy hölgytől. A puszin ellenben jólesően bújok oda, mert igaza van, ha ő szívdöglesztőnek tart, akkor aztán semmi sem számít. Jogos, van benne egy nagy adag hiúság, valahogy úgy vélem, hogy a rendezett külső a belső harmóniáról is árulkodik, aki nagyon szét van csúszva, azon meg is látszik.
Nagyon szívesen kipróbálnám magamat az oldalán, csak eddig úgy véltem, hogy az örökkön-örökkétől függetlenül azért még szeretné kiélvezni azt, hogy bármikor barátnőzhet, és azért hagyjam meg ezt a kis privát szférát számára. Valamennyi egyedüllét, másokkal való barátkozás nekem is simán belefér, Felicity után azt hiszem egy kicsit körbe kell néznem az iskolában is, mert Alice mindig tudatosan távoltartott a barátkozás lehetőségétől. A csók után egy picit félreérthető kérdést kapok, ez akár nekem is szólhatna...
- Nem tudom, magunkat annak tartom, pedig... – Jövök hirtelen zavarba, valahol bennem is megvannak ezek a tulajdonságok, azt leszámítva, hogy sosem akartam leszakítani senki virágát csak azért, mert fűtött a vágy. Előfordult, nem tagadom, de messze álltam a specializációtól. Ethanra érti, ebben kell bíznom. A szemforgatás erről árulkodik, hiszen engem szeret.
- Vele laktam, és Mike-kal. Az első napokban nagyon megtaláltuk a közös nevezőt, mentek a sztorizgatások, ezért kértük magunkat egy szobába. Aztán szilveszerkor tudod... Alice után úgy éreztem, hogy az egész nem úgy működik, ahogyan én gondolom, és már nem is tetszett a dolog úgy egészében. Arra értettem csak, hogy gerlepár, mert Ethan tényleg nagyon akar valamit Slyvie-től, és úgy tűnt, hogy ez kétirányú. Nem folytam bele annyira, hogy elgondolkozzak rajta. Ha egy évvel ezelőtt találkozunk, azt hiszem ugyanitt tartottam volna, akkor nem is ajánlottalak volna magamnak... Így is annyiszor bántalak, amit sajnálok... – Simogatom meg az állát, hiszen tudom, hogy nem vagyok tévedhetetlen, a mai napig is felszínre tör bennem a tapintatlanság. Ám fejcsóválásomból az is kitűnik, hogy mindemelett nem tartom Ethant rossz embernek, mindenki valami miatt lesz ilyen. Biztosan megvan a maga keresztje.
- Nem tudom, ezt neki kell eldöntenie, nem mondhatjuk meg senkinek, hogyan kezelje az érzelmeit. Rám sem tudott senki hatni, rajtad kívül. – Ezzel most talán egy kicsit ellentmondok neki, nem tudnék békebíróskodni valaki érdekében, csak mert kedvelem. A harcokat mindenki vívja meg saját maga. Jobb is ha elindulunk, bár kétlem, hogy az egyet nem értés közénk állhatna. Attól mert egy pár vagyunk, bebizonyosodott már, hogy tudunk hatással lenni a másik véleményére.
- Benne vagyok. Majd kitapasztaljuk, hogy mennyire hűl le. – Ajánlat elfogadva. Úgy fél órával később már a parton pakolászom ki a törölközőket, az átöltözést most gyorsan elintéztük, nem kell mindig egymást tapizni, vizslatni, majd a hullámok között úgyis mindent pótolok. Nyilván itt is megcsodálom az igazi bombázó alakját, még ha neki nincsenek is ilyen elszállt képzetei magától.
- Fürdés, vagy napozzunk?

Seb & Nique

- Nem mondom, hogy a rózsaszín a legférfiasabb szín a világon, sőt, de apámnak is volt egy halvány rózsaszín inge. Elviselhető volt. – jegyzem mosolyogva. Nem baj nekem, mindenki azt hord, amit akar, mondjuk ettől még nem vagyok oda attól, ha egy férfi rózsaszínben jár.
- Hogy rontanám el? Így is úgy is szívdöglesztő maradsz, ne izgasd fel magad! – cuppantok puszit az arcára kis nevetéssel fűszerezve a helyzetet. Jópofa dolog ez, valahol szimpatikus számomra, hogy ennyire hiú, mert ez azt jelenti, hogy mással szemben is legalább olyan igényes, mint magával kapcsolatosan, s hogyha engem szeret, az azt jelenti, hogy megütöm nála a mércét, ami nem kis dolog. Szeretem az életet ilyen szemüvegen keresztül nézni, mert ez így természetes számomra, csak így élhető.
Figyelek arra, amit mond, igyekszem minden információt feldolgozni azok közül, amit hallok. A lekváros dolgot is elraktároztam magamban, a próbaházasság kifejezésnél még bele is pirultam kicsit. Azért is nem fűztem tovább, mert nem akartam zavartan hebegni-habogni, mint egy flepnis.
- Ér.. – mondanám én, de a csókja bennem akasztja a szót. Eszemben sincs elszakítani ajkaimat az övéitől csak azért, hogy befejezzem a szót. Belemerülök a csókba, élvezem, amíg tart és beleteszem a lelkem minden darabját. S akkor és csak akkor fejezem be az elkezdett szót, amikor már újra elváltak egymástól ajkaink.
- Attól már rögtön gerlepár lesz valakikből, hogy van egy szemérmetlen szoknyavadász, aki lányok ártatlanságára specializálódott? – forgatom meg a szememet. Az egy dolog, hogy azt mondtam Sylvienek, hogy lehet ez az Ethan rendes gyerek is, de ettől még nem feltétlenül gondoltam komolyan. Az elmondottak alapján elég hogy is mondjamnak tűnt, s adja neki a jó isten, hogy megbántsa a barátnőmet, vagy kihasználja. Szétcsapkodom, de nem kicsit. Szerzek valakit, aki szétcsapja, hogy helyesebben fogalmazzak.
- Nem gondoltam, hogy éppen vele laknál. Mondjuk nem ismerem őt, de azt kell mondjam, hogy nem is nagyon szeretném megismerni. Egy szerencséje van, hogy Sylvie szeret vele lenni, mert mellette a képessége blokkolva van. De mit ne mondjak, azért nem tartom túl szépnek azt a szökőkutas esetet. Szerintem nem kell így belemászni egy lány intim szférájába, s direkt arra utazni, hogyan hozzunk valakit zavarba.
Vállat vonok. Nekem ez az Ethan se ingem, se gatyám, szóval mindegy mit csinál, de a barátaimhoz lojális vagyok, mindenek felett. Ez érezhető a szavaimból is.
Kiiszom a jégkása maradékát, majd Sebastian kezét megfogva kelek fel az asztal mellől. Elindulunk felfelé, hogy fürdőruhát ölthessünk. Még mindig olyan hihetetlen ez az egész nyaralás. Életem első ilyen helyzete, s nem csak a szerelem, hanem a helyszín, az igazi nyaralós feeling is teszi ezt.
- Egyik alkalommal sötétedés után is lejöhetnénk fürdeni. Már ha nem tilos az ilyesmi errefelé. Szeretem a csillagokat lesni, s biztos olyankor is jó még a víz.. – teszek ajánlatot.

Nique & Seb

- Lassan befogadhatnád csillagom, mielőtt én tapasztom be a szádat. – Nyomom ajkához a sajátomat. Tudom, hogy ez jó kis elódázása annak, hogy imádok még vele kapcsolatban is domináns lenne, holott tudom, hogy mindez illúzió. Pontosan tudom, hogy a kapcsolatunkban ő irányít, sokkal öntudatosabb jellem, mint én. Csak sodródom, valahogy mindig mások határozták meg, hogy mi is legyen, ám Nique esetében édes tehernek érzem mindezt. A csókom olyan rövid, hogy éreztessem, nagyon is kiváncsi vagyok a gondolataira, amik jönnek ki a csövön mindenféle gát nélkül.
- Próbaházasság? Egészen jól hangzik vadmacs, nem ártana a konyhában is fejlődnöm, mert ott aztán van mit. A lekvárt szeretem, különben meg nem szégyenlem az ilyesmit, nincsen olyan, hogy csajos, vagy pasis. Van egy rózsaszín ingem, ami nagyon király, ettől nem érzem magam kevésbé férfinak. – Viszonzom a mosolyát, tökéletesen értem amiket mondd, és azon túl, hogy romantikusnak érzem a dolgot, igazán felnőtt gondolkozásra utal mindezzel. – Mit gondolsz szerelmem, miért akartam veled eljönni? Kiszakítani egy kicsit abból, amiben élünk, hogy nem lehetünk mindig együtt. Nagyon is örülnék, ha többször tennék ilyet, mint mondjuk egy közös hobbi, amit majd kigondolunk.
- Naaaa.... elrontod. – Méltatlankodom, hiszen ezzel tényleg elszúrja a hajam. Órákig kell megfelelően szárítani, mert cseppet sem vagyok annyira szerencsés, mint szőke királylányom, néha göndör, néha hullámos, a forgó is rossz helyen van, ha elalszom, akkor már a hajlakk sem segít. Tudom, kevesebbet kéne a külsőmmel foglalkozni... Viszont tudom hogy mindez gesztusértékű volt, és hát neki akarok tetszeni, így a vigyorom is ennek szól. Látom az arcán, hogy amennyire feltűzeltem a kezdéssel, annyira lombozom le azzal, hogy őszinte vagyok. Azt hittem, ez a megfelelő lépés, hogy párként tudhatunk a másik olykor furcsa gondolatairól is, ő máshogy látja, én pedig nem kárhoztathatom érte. Mindkettőnk életében furcsa dolog ez az új érzés, én sem tudom, hogy mit illik kimondani, és min érdemes csak egyedül dolgozni, hogy még boldogítóbb legyen. Most mellélőttem. Mellé helyezkedem a székkel, és rákulcsolom az övére az ujjaimat, tekintetem most komolyabb, megoldásra törekszem.
- De... ez nem azt jelenti, hogy ne tudnám leküzdeni. Emlékszel, hogy már a legelején is azt mondtam neked, hogy másra sem tudok gondolni mint rád, és ösztönösen kerülöm még más lányok tekintetét is? Valahogy... nem is volt furcsa, az volt a furcsa, amikor valaki rám nézett, nekem volt kellemetlen. A testemen nehéz uralkodni, de az érzelmeimen nem. Vedd úgy, hogy az ember beleszagol a levegőbe, és valami sütiillatot érez, de ez mit sem számít, mert otthon várja őt a világ legfinomabb rakott palacsintája. Attól még a sütiilllat lehet egy általánosan jó illat, de semmi több. Így már érted te kis bolond? – Elengedem a kezét, és ahogyan ő szokta, a tenyereim közé fogom az arcát, hogy elmerüljek a tekintetében, és úgy igazán szerelmesen-férfiasan csókoljam meg. Miután mindketten ugyanolyan jégkását kértünk, nem furcsa az íz, viszont bizsergető a nyelvének érintése. Azt akarom, hogy tudja, nem számít a múlt, nem számítanak a skalpok, csak ő. Már azt sem tudom, hogyan fogom kibírni nélküle a hajóút néhány napján... Csak felkacagok a kutyulós ötletére, nekem aztán ha valaha csinálna ilyet, szigorúan rajta kell majd hagynia a kakaóport, lekvárt, vagy fahéjat, ki mivel szereti. Majd én szépen adagolom magamnak, ahogyan hozzáeszem. Bár amilyen jól megcsinálta azt a lecsót a lányka, ki tudja, még tán a saját változatára is rá tudna venni.
- Nem igazán. Csak annyit láttam, hogy a szökőkútnál eléggé össze voltak borulva, meg mintha Ethan a barátnőd bikinijével matatott volna valamit. Jobbnak láttam inkább nem megzavarni a gerlepárt. Na de várj csak... mi ez a meglepetés? – Bólintok akkor, hogy ha még befejezi az Ethan féle meglepetést, akkor indulhatunk vissza, olyan jó az idő, végülis ezért is jöttünk a közös bújáson túl, hogy kicsit süttessük a hasunkat. [/color]

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation

» Nique Beaulieu
» Leroy és Nique
» Sebastian & Nique - II.
» Nique & Seb IV - Musical in NY
» Seb & Nique V. - Irány a tó!