Nique & Seb VII - Vacation

Tárgy: Nique & Seb VII - Vacation Hétf. 14 Júl. - 20:54

First topic message reminder :

Nique & Seb

♫ Wherever You Will Go ♫

Úgy másfél héttel az elutazása előtt érik meg bennem az elhatározás. Egyszer már próbálkoztam nála Párizst illetően, akkor olyan falakba botlottam, amelyet nem is akartam lebontogatni téglánként, lehetetlen vállalkozás lett volna, ezért teljesen más ötletre ragadtatom el magam. Nem szeretném, hogy a nyárra úgy emlékezne, hogy csak punnyadtunk valamelyikünk szobájában, és persze ott volt a hajóút, amit külön töltöttünk egymástól. Már előre is féltékeny vagy az összes hímre, aki ott lesz, ám a szőke leányzó nem adott rá okot, így le kell nyelnem a békát, pontosan én voltam, aki ezúttal kibújtam az invitálása alól a már leszervezett programommal, így a legkevesebb, amit megtehetek, hogy jó képet vágok a dologhoz, drukkkolva, hogy érezze jól magát. Addig viszont még van pár napunk, ezért döntöttem úgy, hogy ne ő agyaljon állandóan programokon. Szegény nem tudta megtalálni Alice-t, el tudom képzelni, hogy nagynéném mégsem rendezkedett be még annyira a városban, így most nem kell vele foglalkoznunk.
Valamiért úgy érzem, ma a fekete az én színem. Az első napon amikor még azt hittem, hogy lehet választani, hogy X-Men akarok-e lenni, nagyjából ilyen szerkóban mentem fel a vezetőkhöz. Jó, akkor ősz volt, kommandós garbót viseltem, mert az menő, most csak egy bicajos nadrág, és egy testhez simulósabb póló, márkás edzőcipő, no és a megszokott medálunk.
Átsiklok egy vagon lány kordonján, akik nem is tudják, mit is keresek is. Nos igen, tiszteletben tartom a nőstények felségterületét, ám ha meglepetéssel készülök, akkor nekem kell proaktívnak lennem. Pontosan tudom, hol lakik ő, legalábbis szobaszám tekintetében, viszont még nem jártam itt. Shana előtt is úgy gondoltam, hogy házinyúlra nem lövünk, most mégis megtettem. Csak épppen én voltam a nyúl, ő a vadász. Relatív. Amint túl vagyok a lányokon, valamelyik füttyög, és többen összenevetnek. Így könnyű, hogy háttal vagyok hölgyeim. Egy szolíd mosollyal intek, aztán összeütöm a bokámat, mint a mesebeli Dorothy, aztán nagy levegőt véve kopogok. Délutánra jár, fent kell lennie. Mi van, ha bent sincs a szobájában... Erre nem is gondoltam. Miért nem találnak fel olyan telefont, amit magunkkal tudunk vinni?

Seb & Nique

- Hallottam! - szájalok. - Sőt, még azt is, hogy ne a befőtt tegye el a nagymamát. Apropó befőtt és nagymama. Vagyis inkább befőtt. Van kedved néha egy kicsit úgy csinálni, mintha tényleg közös életünk lenne? Közös háztartás meg minden? Tudom én, hogy kapunk enni a konyhán, de én szerettem lekvárt főzni apámmal, nem volt csajos meló. Megtanítanálak rá, ha gondolod. Jó muri, jobb, mint amilyennek hangzik, hidd el nekem. - mosolygok rá. Nem is annyira a lekvár a lényeg, hanem az, hogy közös időtöltés legyen. Meg szerintem abban van valami cuki, hogy az együtt készített lekvárt kenjük.. khm.. igen, kenyérre - is - és azt esszük. Nem azt mondom, hogy rendszert kéne csinálni ebből, de ha már eszembe jutott, gondoltam midnenképpen felajánlom, feldobom, mint ötletet.
- Na ez az állatnév sose jutott volna eszembe, de tudod mit? Legyen poszáta, igen. - vigyorgok, mint a vadalma. Nem is tudom, hogy a poszáta honnan jutott éppen az eszébe, szerintem negme ha megöltek volna sem kattan be ilyen állat. azt sem tudom, hogy hogy néz ki egy poszáta, de annyi baj legyen, teljesen mindegy is. Megsimítom az arcát, kicsit beleborzolok a hajába. Tudom, hogy nem szereti, de parton vagyunk, a kócosság szerintem szinte hasznos is. Meg amúgy se kócolom nagyon, épp csak egy picikét. Kedves gesztusként, semmi más okán.
- Rossz? - hagyom magasan a hangsúlyt, nem képezve igazi kérdőmondatot, emelkedő-eső hanglejtéssel. Tekintetemben villódzik a "na ne mondd!" is, de nem mondom ki, csupán mintha morrannék egyet, vágyízűn, kedélyesen. S látszólag ennyiben is hagyom, de tulajdonképpen magam előtt nehéz lenne letagadni, hogy miylen kíváncsi is vagyok ezekre az elcsábításokra.
Az emberi test és az ösztönök furcsa dolgok. Viszont egyre inkább azt érzem, hogy ennek így kell lennie, ha valakik szeretik egymást, akkor nincs kétségük semmi felől. Nem félek attól, amilyen pikantériaszinten evezünk, s bár túlzás lenne azt mondani, hogy természetes számomra, azért még nem is természetellenes. Sőt. Kifejezetten kellemes.
Ami viszont nem kellemes az azt hallani, hogy a nézés párosul az akarattal. Hát persze, józanság ide vagy oda, meg tudom, pasiból van, azok meg mások, de azért na, elég bizarr ezt így hallani. Kissé el is húzom a számat, de amit mondtam, azt megmondtam, nem fogok itt hisztériás rohamot kapni. Amíg van akaratereje, addig nem szólhatok egy szót sem.
- Dehogy undorító! - húzom fel fintorogva az orromat. - Csak összekeverve ehető, sehogy máshogy! - fejtem ki a véleményemet. Én mindig összekutyultam a tejbegrízt, a tejberizst is és erről az istennek nem tudnék leszokni. egyszerűen úgy van jó íze, nem máshogyan. viszont viccesnek találom, hogy éppen ebben különbözünk ennyire.
- Ezt most nem mondod komolyan? - kerekednek el a szemeim először arra, hogy Ethannel lakott, másodszor arra, hogy Sylvie lovagja lenne a srác.
- Mi az, hogy lovagja? Mesélt neked valamit? - csapok le a témára, bár hallhatólag nem romantikus-lelkesen, inkább rettenetesen gyanakvón. Én arról az Ethanről semmi jót nem gondolok, így azért ezt hallani, hogy a barűtnőm lovagja lenne, hát eléggé groteszk.
- Felőlem! Ha megisszuk ezt a csodát, akkor felmehetünk a strandoláshoz öltözni. Sajnos annyira nem voltam előrelátó, hogy a fürdőruhámra vegyem rá a ruhát, amiben most vagyok. - tényleg sajnálom, ez érződik is. De azért össze nem dőlt a világ, legfeljebb sétálunk még egy kicsit. Nem érdekel, addig is együtt vagyunk.

Nique & Seb

♫ Far From Over ♫

- És te azt, hogy nehogymár a kisnyúl vigye a vadászpuskát? – Kérdezek vissza ugyanabban a hangsúlyban, nyelvöltögetés nélkül, valahogy az nem illene hozzám. A csapkodások bőven beleférnek. Lassan tényleg úgy viselkedünk mint valami nászutas pár, akik a mézesheteit töltök ezen a paradicsomi helyszínen, ha nem is elzárva a világtól, de tökéletesen egymásra hangolódva. Tépjük néha egymást, amely nem jár fájdalommal még testi szinten sem, lelkileg főleg nem. Amikor megharaptam, ő meg odavágott egyet, sokkal inkább volt érzéki, mintsem kellemetlen.
- Nem tudom, poszáta? Az kellően idegesítő a szintemhez mérten, nem? – Dörgölődöm a kulccsontjához bújva, nem kell mindig ölelkezni, vagy a másik száját falni, ez is jelzésértékű lehet, hogy vágyom az érintésére, a finom, szinte anyai óvására. Nem csak a szerelmem, a párom, valahol a családi meleg biztonságát is megadja már most nekem.
- Mindig azt mondod nekem, hogy ne adjam fel magam, de te is meg szoktad tenni szívem. Valahol egymásra csiszolódunk, ezzel meg nincsen baj. Változom, más vagyok, mint aki az iskolába jött, építkezni mégis tudok belőle. – Átfonom a karjaimmal, és a fülébe suttogom a következőket.
- Ha kell, minden nap másféleképpen csábítalak el, hogy tudd, nagyon.... nagyon rossz kislány vagy. – Ha rámpillant a mondat után, láthatja, hogy sármosan mosolygok. Nem akarok teljesen megváltozni, rá koncentrálom a tűzerőt, a romantikát pedig lehet annyi módon lehet értelmezni, a szerepjátszás igazán kedvemre való lenne. Akár van rá igénye, akár nem, én leszek a sármos búvároktató, vagy a pimasz szobapincér. Igenis kedvet csinálok neki hozzá, hogy lássa, a sokszínűség nem mindig hátrány. Elfogadja a múltam, amiből izgalmas jövőt varázsolhatok neki.
- Áh, értem. Sajnos ez nem így működik nálunk. A nézés párosul az akarattal, de a józanságom a döntő. A vágy feltámad, ösztönből, mert ilyen vagyok, csupán nem teszem meg. Nem szólítom le az illetőt, nem adok számára jelet, vagy ha mégis úgy sikerülne, akkor a tudtára adom, hogy ez csupán elvi dolog. A medál azért sokat segít. Csak te kellesz, és ha átfut az agyamon, hogy fúha, milyen lehet azzal a csajjal, akkor szépen lehűtöm magam, mert más a test, és más a lélek. Csak szerettem volna, hogy tudj róla. – Nem sóhajtok fel, nem esettt nehezemre mindezeket kimondani, mert nagyon is karakán, felnőtt személyiségnek ismertem meg az elmúlt hetekben, csak tisztázni szerettem volna, hogy ha nem is bunkó módon, de másokon rajtafelejtem időnként a tekintetem. A férfi élete végéig bekapcsolt, magszóró üzemmódban van, még ha tudatosan másról is szól a fáma. Engedem, hogy átfogja a kezem, rázárom én is az ujjaimat.
- Nem csak voltam, vezetni is tudom. Még a közepesebbeket is. Valahogy úgy adódott a sok utazás közepette, hogy szerét ejtettem, hogy megtanuljam. Tudod rém csábító egy bizonyos rétegnek, hogy ha motorcsónakban viszem a rózsát. Amolyan titkos ügynökös. – Szelíden mosolyogva hintek most a kacsójára egy finom puszit, jelezve, hogy nem gond, hogy nem ült nagyon még hajón sem. Ennek is el fog jönni az ideje.
- Semmit nem keverek. Valaki a tejbegrízt is összekutyulja. Undorító. – Nevetek rá, és beleiszom a kásába, valójában jó választás volt, a kérdésén ellenben el kell tűnődnöm.
- A mostaniak... semmilyenek, mielőtt eljöttünk, még nem kaptam újakat. A régieket pedig hallomásból ismerheted. Mike és Ethan. Bulikirályok, mint én. – Nem helyesbítem arra, hogy mint én voltam, most is az lehetek, csak a párocskámmal. A kettő nem zárja ki egymást. – Ethan ha jól tudom, pont a barátnőd, Sylvie lovagja. Vagy valami olyasmi. Nem kérdeztem nagyon bele. Te Nique, azt a strandolást tényleg meg kéne ejteni, amíg ilyen jó meleg van. Ki tudja, mennyire változékony az idő.

Seb & Nique

- Hé! – öltök rá nyelvet - Nem ismered a mondást, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek? – pimaszkodom, ha lúd, akkor legyen már kövér. Persze nem akarom megsérteni, sejtheti, bár ha nem sejti, azzal sem tudok mit kezdeni, ettől még a csapkodásra nagyon jólesett a piszkálás. Vigyorgok, mint a vadalma.
Nem vagyok gondolatolvasó, nem tudhattam mire gondol, nekem a fagyi az fagyi, s nem vagyok képben a használatát illetőn. Maximum enni szoktam, de tölcsérből. Még a kelyheset is kerülöm.
Mindenesetre a nyelvöltögetés marad, az reflexből jön, s amikor belemegy a tejszínhabos dologba, a mártír arckifejezésén nem tudok nem vinnyogva nevetni.
- Ha én hörcsög vagyok, akkor te mi? – próbálkozom, hátha magára is tud kitalálni valami állatot hasonlatképpen. Bár tény, nem látta a saját arcát közben, szóval lehet, hogy ez esélytelen és nekem kellene döntenem. De nem tudom, nem jut eszembe semmi, ami ilyesmi lenne. Ezért is engedem át neki a lehetőséget.
- Majd meglátjuk, hogy ki sajátít ki kit! – villan tekintetem ismét csak pimaszul, szemtelenül. Nem veszem észre, hogy milyen úton járok, nekem ez nem egyenesen vezet az azonnali ártatlanságvesztéshez. De persze ez a szép, így a szép, hogy nem tudom merre sodrom magunkat. Legalább nem aggódom semmit és nem kezdem el semmi miatt szégyellni magamat. Tökéletes a helyzet, felhőtlenül boldog vagyok benne.
- Hűséget fogadtál és nem vakságot. Ha helyes pasit látok, én is megnézem. Ez szerintem természetes. Mindaddig, amíg a nézés nem párosul azzal, hogy meg akarod tapizni azt a dekoltázst vagy magadévá akarod tenni azt a nőt, addig komolyan nem érdekel. Nem vagyok sem kicsinyes, sem féltékeny. Abban hiszek Seb, hogyha más nőre lenne szükséged, akkor előbb elhagynál engem. Ez bizalom, semmi más. - magyarázom el neki a véleményemet. Tényleg nincs ebben semmi rossz, bár persze biztos a velem egykorú lányok erről nem így gondolkodnak. Mindenesetre a dolog lényege az az, hogy komolyan is gondolom mindazt, amit mondok, szóval nem fogja visszahallani tőlem, hogy bezzeg ő megnéz másokat és ez milyen undorító már. Nézni szabad. Felőlem barátkozhat is lányokkal. Nem érdekel. Amíg nem lépnek át egy határt, addig nem fogok kiborulni, nincs szó róla.
- Persze, mindenképp! – nyúlok át az asztal fölött, s keresem meg a kezét, hogy megsimogathassam. - De nem is csak iskolai szinten kérdeztem, hanem úgy általában. Voltál már hajón? Megmondom őszintén, hogy én még soha. Mármint persze, csónakáztam apámmal a tavon, de az más volt. Ilyen igazi nagy hajót csak a filmekben láttam eddig. – magyarázom a „bizonyítványomat”. Közben megkapjuk a kért jégkásákat, melyeket ki is fizetek annak rendje és módja szerint. Nem vagyok egy nagy borravaló-huszár, de még azt is adok, egye kánya, legyek rendes lány.
- Csak ne keverd össze, mert akkor értelmét veszti. – adok használati utasítást a vegyes jégkása ivásához szélesen mosolyogva. Belekortyolok szívószállal a sajátomba. Jólesik, kellemesen hűs.
- Amúgy a szobatársaid milyenek? Meg.. egyáltalán kik ők? – kérdezek rá, hisz a nevüket sem tudom.

Nique & Seb

♫ The Time Of My Life ♫

- Az egyik hideg, a másik meg ragad, hát rajtad igazodjon ki az ember fia. – Játékos felháborodását tovább táplálom azzal, hogy egy visszafogottat sózok a hátsójára, különben is ő kezdte a csapkodást. Cinkos pimaszsággal emelgetem a szemöldökömet, hogy most ki is a dominánsabb...?
- Akkor legyen tejszínhab... – Sóhajtok fel mártírarccal, holott ez mind a játék része, szívesen benne vagyok az ilyen adok-kapokban, főleg ha még dörgölőzés is párosul hozzá. Magamhoz rántom csak a miheztartás végett, nagyon úgy tűnik, hogy ez célt ér. Félretehetjük most a romantikát, ez tisztán területharcról, évődésről szól, de oly édesen teszi azt, hogy még legyőzni is boldogító, nem önzőség. A nyelvkiöltésen már nem tudok nem nevetni, szerintem a fagyi most azért lett volna érdekes, mert olyan szinten kitágítja az értékeit, hogy csakis arra képes figyelni, amit közben teszek vele. Különben sem arra a jéghideg gombócos fagyira gondoltam, hanem mondjuk egy csokimázas jégkrémra, az kevésbé durva, de ha nem hát nem.
- Ezt ajánlom is édesem, ha már letérítettél az útról, akkor viseld, hogy kisajáítalak. – Nem hagyom, hogy vágyaim még jobban felkorbácsolódjanak, ezek után viszont erősen kétséges, hogy meghagyok még egy éjszakát az érintetlenségének. Átlépte a határt, megkaptam a zöld lámpát, nem úgy viselkedik, mint aki nagyon vissza akarna hátrálni.
- Igen, de annak ellenére, hogy szeretlek, nem tudok megnézni egy szép dekoltázst, egy csinos arcot. Tudom, hogy ez szentségtörés, még most mondd ki, ha ez téged elborzaszt. Azt hiszem, ezen nehezen tudnék változtatni. Ez is én vagyok. – Ülünk immár le a kis kávézóba. Egy ideje már mocorog bennem ez a kérdés. Nem fogom megcsalni, ahogyan leegyeztettük, ha nem kellenénk már egymásnak, akkor előtte szólunk, ehhez tartom is magam. A szemem viszont nem tudom becsukni, maximum kulturáltan nyálcsorgatok a jelenlétében, és pláne nem kezdek el leszólítani senkit. A flörtölés mindig megmarad egy alap szinten, a pikáns viccek töménytelen zúdítása már oly mértékben belémégett, hogy ha Nique a feleségem lenne, akkor sem tudnám nyom nélkül kitörölni magamból.
- Nem éppen. Ez az első évem itt, eddig nem volt részem ilyen kirándulásban, és most is lemaradok róla, de hát.. Freddie az isten, tudod. Majd legközelebb együtt szervezünk, jó? – Nem magyarázkodom jobban, már megbeszéltük, tudom, hogy nem haragszik, viszont én elég sokat jártam a világot, mégis kár lenne megosztanom ezeket a tapasztalatokat, majd ő ráébred, úgy tényleg élmény lesz.
- Legyen nekem is az. – Bólintok, nem vagyok én olyan alfahím, aki ad ugyan, viszont kierőszakolja azzel az irányítást.

Seb & Nique

- Persze, aztán majd ragadok, mint a rossz nyavalya! – forgatom meg a szemeimet tettetett felháborodással. Ez az, amit hangomba is belecsempészek. Persze az egész lényemből sugárzik a mosoly közben, szóval azért annyira nem vagyok hiteles ebben a morcjátékban.
- Én szeretem a tejszínhabot és biztos jól mutatna az ajkaidon.. – igen, benne van ebben a dorombolásban a „lenyalnám onnan” felhang is, annak ellenére, hogy nem mondom ki. Macskamód dörgölőzöm Sebastianhoz, simulékony mosoly játszik ajkaimon.
Elkapja a derekamat hát én lépek is hozzá közelebb, oldalamat támasztva neki, minél több testfelületemmel érintkezve ekképp kedvesemmel.
- De édes vagy! – maradok a témánál, s nevemet el magam. - Én is ápolnálak, ha beteg volnál, de maradjunk annyiban, hogy nem adunk esélyt se a megfázásra. – öltöm ki a nyelvemet. Nem azért hárítom ezt a testről való fagyielfogyasztást, mert a pikantériával lenne bajom. Egyszerűen csak hideg. Én forró tea párti vagyok nyáron is, ahogy említettem, szal a fagylaltot is csak akkor fogyasztom, ha van vagy negyven fok. Így esélyét nem látom, hogy a testemre keveredjen. Még akkor se, ha ez a nyalakodás a maga perverzül zavarba ejtő módján még érdekesség-számba is megy nálam.
- Természetesen a tiéd.. – puszi a nyakára - ..vagyok.. – fülcimpájának fogaim közé csippentése kis időre - ..és az is.. – puszi az ajkaira - ..maradok. -kacsintok rá, majd nem cukkolom tovább, elvégre nem vagyunk a szobában. Inkább csak hagyom, hogy átevezzünk más vizekre.
- A martininek a szervírozását kifejezetten kedvelem, az a cukros pohár nagyon jól tud kinézni. – fűzöm hozzá a témához, amit tudok. Tudnék mondani mást is, ecsetelni, hogy mit tudok ezekről az italokról, de egyik történet sem lenne vidám, szóval inkább hanyagolom. Hagyom elúszni, ha már vizes témánál vagyunk.
- Ne szégyelld. A múltad tesz azzá, aki ma vagy. – mosolyodom el. Nem akarom ezt boncolgatni, ha kellemetlen neki, inkább a kérdésére válaszolok.
- Nem, még nem beszéltünk. Szerintem csak a hajóút után fogom tudni megkeresni, hacsak nem jön hajózni, mert akkor ugye ott is lesz időnk beszélgetni. Voltál te már ilyen hajós kiruccanáson? Szégyen vagy nem szégyen, azt sem tudom hogy képzeljek el egy ilyen ghajót. Persze, a filmekben láttam már, de az azért merőben más. – mélázok ezen egy picit, elmerülve a gondolattengerben, ami a hajózást illeti. Végül a jégkása ráz vissza a valóságba.
- Félpohár citrom, félpohár málna, mert az élet egyszerre keserű és édes is. – fűzöm tovább a hasonlatát, megállva a jégkásás pult előtt. Belenyúlok övtáskámba, pénztárcát halászom elő. - Kérlek, engedd, hogy meghívjalak. – kérem őt. Tudom, hogy ez nem biztos, hogy jóleső a férfi önérzetnek, de szeretném viszonozni azt a sok mindent, amit kapok.

Nique & Seb

♫ I swear ♫

A fejemet csóválom csak, nem fogom én megerősíteni, hiszen tudom, hogy játszik a szívem. Nincsen is semmi gond azzal, hogy képletesen tépjük egymás bundáját, valahol ez adja a kapcsolatunk sava-borsát, most is itt vigyorog rajtam a szőkeség, amíg agyon nem csapom a lecsókészítős lelkületével együtt.
- Tökéletesen komolyan gondoltam, és nincs apelláta. Ha csak a hideg zavar, lehet csokimáz is, a tejszínhabot utálom. – Látom ugyan a megütközés jeleit, s finom határozottsággal fonom át a derekát, miközben a fejemet ingatom. – Ápolnálak, és ne feledd, az enyém vagy. – Súgom a fülébe érzéki mosollyal, még ha nem is szándékozom lebetegíten. Tudom, hogy ezek a dolgok tökéletesen újdonságként hatnak számára, valahol nekem is, a romantikát letudtam eddig a csokor rózsában, meg a bonbonban, a francia királylánnyal pedig magamból is sikerül előhozni sosem tapasztalt, ha nem is ördögi, de piszkos fantáziáimat. Elengedem a derekát, és ismét a kacsójára fogok rá, hogy kényelmesen tudjunk egymás mellett haladni. Miután elég konkrétan kihátrál a téma elől, nem fogom erőltetni a dolgot. Más a véleményem, főleg, amióta őt ismerem, már nem úgy működik a történet, mint a karikacsapás. Ha úgy lenne, akkor némi nyavagjást követően a társalgóból valamelyikünk ágyába indítottunk volna, nagyon kíváncsi lennék, hogy mit szólna, ha csupán felkaptam volna, hogy a karomba véve elszáguljak magamévá tenni. Hiába próbáltam elmagyarázni, hogy nincsen titkos recept, mintha gondolatban jegyzetelne, úgyhogy ez így nem alakul fényesen.
- Likőrös, nem túl erős, édes finomságokat. Tojáslilőr, sherry-brandy, martini. Ilyesmik. Ezeket még le tudom nyomni, de amikor a pasis dolgok kerülnek terítékre, a bourbon, whiskey, hát nincs az a pénz, hogy egyátalán belekortyoljak. Úgy vélem a buli nem az alkoholmámortól lesz szuper. – Most én vonom meg a vállamat, itt és most a nyaralásunk alatt is szívesen megtáncoltatnám a kislányt, de úgy vélem, az lenne az igazán tuti, ha majd az iskolában többen mennénk együtt valahova, egyrészt hogy büszkélkedjek vele, másrészt szocilaizálódjak, ami nagyjából sosem sikerült. Talán nem késő elkezdeni.
- Van, tényleg van. Előle sem menekültem el, szembe tudtam nézni. Viszont a másik fele is igaz. Szégyelem igen, még ha fel is vállalom. A kettő nem zárja ki egymást szerelmem. De hagyjunk most engem, sokkal jobban érdekel, hogy sikerült-e már beszélned Mark-kal, a másik táncos palántával. Lehet belőle valami? – Kérdezem finom érdeklődéssel, a szenvedélyével kapcsolatban sincsen vele féltékenységem, nagyon fontos, hogy ki tudjon teljesedni. Biztos vagyok benne, hogy ha úgy alakulna, hogy el akarnám vinni egy filmes rendezvényre, boldogan jönne velem. Bólintok a kérésére, és már fel is fedezünk egy beülős kis kávézót, ahol már ki vannak téve a ciklikusan forgolódó jégkásatartályok.
- Kitalálom! Citrom, mert az élet fanyar, de éltető? – Kérdezem próbálkozva valami erőltetett megfoglalmazással, de hát ezt hozza ki belőlem.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Kedd 12 Aug. - 22:01

Seb & Nique

♫ Kiss your past goodbye ♫

- Miért, nem vagyok? – kérdezem villámló tekintettel. Szinte várom, hogy azt mondja, hogy nem vagyok, akkor aztán lesz neki jaj, adok olyat, hogy magam sem tudom még mi lesz az. Persze csak viccből, játékból, évődésből. Ezt a szám szegletében bujkáló, széjfényízű mosoly is elárulhatja Sebastiannak, ismer már annyira.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan? – akadok meg teljesen. Már a gondolattól is reszketek, mert hiába van nyár, azért na. A fagyi a testemen.. atya ég! Az meg csak hab a tortán, hogy nem kicsit pikáns gondolatok jutnak eszembe erről.
- Ha azt akarod, hogy meghűljek és beteg legyek egész héten, akkor csak nyugodtan! – öltök nyelvet kedvesemre, majd nem is tudom honnan, de feltör belőlem egy gondolat, melynek hangot is adok.
- Viszont ha mindenképpen édességre vágysz, a tejszínhab kevésbé hideg, de legalább annyira finom, s eszik a fagyihoz is. - kacsintok oda. Persze, totállogikus a levezetésem, de ettől még el kellene égjek, hogy adom Seb alá a lovat. Nem tudom, azért ez a testről evés eléggé intim, de hát na, ha már ő kezdett bele, én ugyan nem vagyok nyúl, hogy hagyjam elsikkadni a dolgokat. Fűzöm tovább rendületlenül, kedélyesen élvezve a szituációt.
- Nos, én igazán nem tudom. – vonom meg a vállamat. Nem volt anyukám, akivel ezeket a dolgokat megbeszélhettem volna, s apával sem került szóba a szex. Nem azért, mert nem beszélt volna velem róla, egyszerűen csak azért, mert nem érdekelt. Úgy értem mindig azt gondoltam, hogy aminek meg kell történnie, az meg fog történni, felesleges előre témázni rajta. Persze most jó lenne, ha lett volna pár pironkodó beszélgetésem Étiennenel. De nem volt, szóval abból gazdálkodom, amim van. Majd bedobom magam, ha eljött az ideje. De azért jó tudni, hogy nevetgélés kizárva.
- Miféle csajos pancsokat? – kérdezem. Érdekel, bár nem azért, mert innék vele. Egyszerűen – sajnos – van szerencsém sokat tudni az italokról. Arról is, hogy melyiket nem szabad vegyíteni melyikkel. Oda kellett figyeljek apámra, s az ilyen súlyos dolgok nem menneki ki az emberi fejből. Rám is rám telepedtek, s nem tudom lerázni őket. Talán még hasznos is lehet ez a tudás egyszer. Bár őszintén.. ebben nem hiszek.
- És mi lesz, ha megint találkoztok? Nézd, nem akarlak megbántani, de az életvitelednek van egy kínos része, amivel tudnod kell mit kezdeni. Előfordulhat, hogy találkozol még lányokkal a múltadból. Ha elsomfordálsz előlük, azzal azt bizonyítod, hogy szégyelled magad. Tán így van? – nem sugallom neki, hogy így kéne lennie. Csak kérdezek. A cukros valamire csak megrázom a fejemet.
- Nem, köszönöm! De megihatnánk egy jégkását valahol.. – lesek körbe, hátha árulnak azt is errefelé.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Kedd 12 Aug. - 20:49

Nique & Seb

[url=https://www.youtube.com/watch?v=asaCQOZpqUQ ]♫ Don't Let Me Get Me ♫[/url]

Cseppet sem fáj, hogy rám csap, a dologban igenis van valami pikáns, hogy lássa, nem csak gyengéd tudok lenni, róla pedig már régóta tudom, hogy erős egy teremtés, legalábbis ami a lelkieket illeti, testileg akármikor lebirkózom, még ha nem is ez a cél. A kádban olyan kis visszafogottan cukik voltunk, valamennyi vadulás most nem árt levezetésnek.
- Persze-persze, maga vagy a megtestült önuralom. – Riposztolok könnyedén, valahol már megtanultuk egymásról, hogy meddig érdemes elleni a másikat illetően, hogy ne bántódjon meg. Egyenlőre úgy határozok, hogy nem kérdezek rá a dolgokra, nem akarom mindenféle féltékenységgel lerohanni, végülis a válasza adott is, hogy mit keres az ellenkező nemben. Többször is kimondta már, hogy akár örökké velem lenne, ha nem dobom ki, így valami nagyon jót alkothattam a magam kis kifacsarodott jellemével.
- Rendben, de az előbbit rólad fogom megenni. – Felelem a kacsintásra, ha már vagyunk ilyen viszonyban, akkor ne csodálkozzon, hogy ilyesmi gondolatok fordulnak meg a fejemben. Nem minden a szeretkezésről szól, de a játék célja végülis az, hogy minél többet kapjunk a másikból. Na jó, már igen erőteljesen bizsergek, lassan hónapok óta nem adtam meg a kis srácnak odalent, amire vágyik, de kár siettetni, ami jó eséllyel pár napon belül bekövetkezik.
- Mondanám azt, hogy túl nagy feneket kerítenek a lányok a dolognak, de könnyen beszélek én, hiszen nem vagyok lány, meg hát régen ez az erény mizéria is volt, meg a baba becsúszás, szóval értem én. A lényege mégis az, hogy ellazulj tőle. – Próbálok könnyedén beszélni a dologról, hogy ne idegeskedjen a dolog miatt, és ne úgy kezelje, hogy oda kell adnia magát nekem.
- Arra emlékezett, hogy találkoztunk, hogy jól elvoltunk, de hogy mi történt az ágyban, arra már nem. Nálam is rosszabb ivó, pedig az nagy szó. Csak ezeket a csajos pancsokat szeretem, mert édesek. Volt, akivel azért nem jött össze, mert tequilára akart rávenni. Hát igen... – Déja vu, nem hiszem, hogy attól lettem volna kevésbé férfias, mert nem szeretem a keserű italokat. Inkább folytatom. – Meg volt lepődve, hogy találkozunk, és kissé rosszul esett neki, hogy végül a visszavonulást választottam, mert hát nem akartam neki kínos perceket, így leléptem, amint tudtam. Valahol viszont értékelte a gesztust, hogy nem csak a kis barátod érdekei szerint cselekedtem. Kérsz egy olyan színes cukrot macskám? – Kérdezek az egyik árusnál látott sokszínű nass felé.

Seb & Nique

- A fenébe? Igen? – felelem vészjóslón, s midőn ő megkóstolja fogaival az ajkamat, én reflexből csapok rá, s markolok bele a fenekébe szabad kezemmel. Ösztönből. Anélkül, hogy ez feltűnne. Már rebbenünk is tova, mintha mi sem történt volna, de drága, azért én se megyek messzire, ha visszavágásról van szó. Mi lenne, ha még direkt cukkolnánk is egymást? Talán spontán öngyulladnánk.
- Én nem szoktam belekötni semmibe! – jegyzem angyali mosollyal, s közben azért felsandítok a plafonra, hogy vajon elég masszív-e. Végül kitör belőlem a nevetés.
Nem esett szó a srácokról, mert szinte nincs is miről beszélni, de ha lenne is, hát amíg nem kérdez, nem fog eszembe jutni, hogy mesélni kellene róluk. Ez ilyen. Nem vagyok gondolatolvasó, és nem is szeretbnék az lenni. Rémes egy képesség lehet. Szegény Professzort sem irigylem miatta. Nem, mintha tudnám, hogy pontosan mire is képes. De amit tudok, az is bőven elég ahhoz, hogy legyen véleményem róla.
- Akkor tudom mi lesz a ma esti desszert. Fagyi és forró tea. – kacsintok rá. Az epret ugye nem vettem észre, szóval az nem jut eszembe, de ha meglátom majd, lehet, hogy átgondolom. Eper, tejszínhab, pezsgő (ha alkoholmente, akkor is ugyanaz a fíling).. eléggé adja a hangulatot. Megdobogtatná romantikus, éledő-szenvedélyes szívemet.
- Persze-persze, nincsen. – mentegetem magam, s ha lenne szabad kezem, akkor még egy hajtincsemet is tekergetném, hogy úgy tegyek, mint aki teljesen mással van elfoglalva. Viszont azért nagyon figyelek arra, amit Sebastian mond. Nevetgélés. Jó tudni. Szóval ne vihorásszak. Ez azért elég nehéz lesz, de majd igyekszem. Nem, mintha nem tudná, hogy nem voltam még senkivel. De azért jobb lenne, ha „tökéletesnek” tartana és nem idétlennek.
- És utólag mit szól? Mármint.. emlékezett egyáltalán rád, belőled bármire? Nem volt nagy vita vagy ilyenek? – kérdezgetek lelkesen. Nem zavar a téma, az exéről nem kérdeztem, de ez szigorúan véve nem is ex, szóval belefér.

Nique & Seb

♫ Only you ♫

- Mertem remélni. Akkor csak magamat, és másokat, akik erre vevők voltak. Utólag átgondolva nagyon is szégyelnivaló. Így én öltözködtem, a hasonlatoddal élve. Talán csak egy volt, aki hasonló játékintelgenciával rendelkezett, mint te. Végül abból nem lett semmi, tényleg semmi. – Felelem mosolyogva, de nem akarom az exekkel traktálni a drágámat, még ha nem is féltékeny, és neki nem volt előttem senkije, nem akarom, hogy tudat alatt is elkezdje másokhoz hasonlítani magát. Most már ő az igazi, csakis azért merülnek fel esetleges ilyen múltbéli dolgok, hogy éreztessem vele, hogy mellette találtam meg igazán önmagam.
- Ahogy mondani szoktam, menj a fenébe, de tényleg. – Ragadom meg a csuklójánál fogva, anélkül, hogy bántanám, csak magamhoz vonom, és finoman beleharapok az ajkába. Még csak most jöttünk ki a fürdőből, de máris kivánom, pedig még át sem estünk tűzkeresztségen. Az ilyesmivel hogy ennyire ösztönlény, árad bele az élni akarás, mindig fel tud villanyozni.
- Ahogy mondod, olyan fura az, hogy ha az ember másokat is megismer, akiknek van valami specialitása. Na most nem a lecsófőzésre értem, mielőtt még belekötsz vadmacskám. – Rázom intőn a mutatóujjamat, pontosan tudom, hogy mennyire szeret a szavakon lovagolni, pedig az utóbbi fogalmat velem kéne művelnie, khm..
- A tea is meg a jégkrém is menő dolog, mindkettővel tudok azonosulni. – Döntöm oldalra a fejem, és hagyom, hogy most a kézfogás helyett inkább belémkaroljon, hogy a rózsára is tudjon figyelni, akár két kézzel. Látásból ismerem a szobatársait, de nem mondanám, hogy túl sokat beszéltünk, valahogy azóta is tartom, hogy diáktárs lányokkal nem ismerkedem. Barát szinten sem, jobb kerülni a kisértést. Ez nem azt jelenti, hogy más lányokkal igen, az még a jövő zenéje. Valahol ez mégis egy iskola, ha nincs is szó szerint vett osztályunk, de működik a fegyelem, külön lány szobák, és felnőttek ügyelnek ránk, viszont nem lehetetlen, hogy egyszer mi is közülük valóak legyünk. Mint ahogyan Gabriel X-Men pedig, nagyon fiatal. A futó csókot viszonzom, és halkan hümmentek, mert srácokról még nem esett szó, pedig ez is érdekelne. Féltékeny nem vagyok, nagyon is lojális, kemény akaratú lánynak tartom a drágát, a medálommal a nyakában, mégis, érdekel, hogy kik legyeskednek körülötte a hímek csapatából. Mégsem rontok ajtóstul a házba, nem tisztem felelősségre vonni.
- Azért erre nincsen titkos recept, ne hidd szívem. – Felelem mosolyogva, hiszen Felicity is ledöbbent. Mentalista azért még nem vagyok. – Tapasztalat? Egy idő már valahogy rezdülésekből is le tudtam szűrni, hogy ki mennyire fedezte fel a saját nemiségét. Felicity nevetgélt, és borzasztó zavarban volt, ezt még borgőzösen is láttam, és úgy voltam vele, hogy még ha nem látom őt sosem, ilyen nyomot nem hagyok senkiben. Tippeltem, de inkább tévedjek, mintsem bántsak.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Vas. 10 Aug. - 21:41

Seb & Nique

- Azt szokták mondani, hogy akinek nem inge az nem öltözködik. Én nem ismerek ilyen sekélyes nőket, szóval se engem nem sértegetsz ezzel, se a barátaimat, ismerőseimet. Azok, akikről meg hallomásból tudok, nem számítanak. – mosolygok rá. Butaság lenne megsértődni a szavain, éppen annyira, mintha a szőke nős vicceken berágnék. Elvégre aminek nincs alapja, azzal foglalkozni sem érdemes, nem hogy haragot tartani miatta, vagy haragot gyújtani.
- Remekül! Kiválóak a reflexeik. - nevetek fel hangosan, majd „komoylra” fordítom a szót.
- Nos, a legjobb barátnőm Sylvie, akivel egy szobában is lakom. Eleinte nagyon fura volt a kapcsolatunk, mert én szomorú voltam, telve voltam gyásszal ő meg érezte az érzéseimet, mert ez volt a képessége. De aztán felülemelkedett, ahogyan én is meg tudtam nyílni felé, s már szinte mindent tudunk egymásról. Neki se volt egyszerű élete, ami azt illeti. Képzeld, nagyon vicces! Ő minden este jégkrémet eszik, évszaktól függetlenül én meg forró teát iszom. Elég ellentétes. – mosolygok, miközben barátnőmről beszélek. - Ő alszik az emeletes ágyon alul, én pedig fölül. Aztán ott van még Charlene, aki nem olyan rég költözött be hozzánk. Ő is nagyon kedves, igazi energiabomba. Egyelőre csak ismergetjük még egymást, de szerintem lehetünk barátok, kellemes jellemnek és társaságnak tűnik. – elgondolkodom egy pillanatra, hogy mit is mondhatnék még. Maradok a szobánál egyelőre. - Van egy negyedik ágyunk is, szóval fogunk kapni még hálótársat, de egyelőre csak ennyien vagyunk.
Más barátaim nem nagyon vannak, de azért a legutóbbi kiruccanás alkalmából kifolyólag léenne még kikről mesélni. Viszont nem lehet mindent egy szuszra, így Angieről, Jethrorol, Leahról és a többiekről majd később csepegtetek információt.
- Köszönöm! – kap egy futó csókot a rózsáért. Beleszimmantok, szeretem a rózsaillatot. Innentől kezdve pedig arra figyelek, amit Sebastian mond nekem.
Akármennyire is nyitott vagyok a múltját illetőn, mégis meglep – pozitívan – hogy azt hallom: nem ment bele a dologba. Nem is az, hogy nem ment bele, inkább az ok, amiért nem. Becsülöm érte.
- Miből gondoltad, hogy ő még soha..? – kérdezek rá, mert hát azért ebből sok mindent tanulhatok. Én se voltam még úgy senkivel, de jó lenne tudni, hogy miylen amatőrséget ne kövessek el. A nyúl csak kiugrik a bokorból így.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Vas. 10 Aug. - 20:29

Nique & Seb

- És mégsem orrolsz meg rám. Tudom, hogy ezzel az általánosítással a nőtársaidat állítom be rossz fényben, de kettőn áll a vásár. Én is felületes, figyelmetlen voltam, szeretetre vágytam, ők is. Az ilyesmit az ember, ha tapasztalatlan, könnyen összetévesztheti azzal, amit valójában akarna. –Kettőnk közül neki volt a szebb élete, egy gondoskodó apával, akivel meg tudták egymásrt érteni. Valóban nem volt igazi családmodell, hiszen a drágám nem járt társaságba, nem volt anyukája, de megkapta azt, amitől fontosnak érezte magát: valaki kitűntető figyelmét. Mégis neki kellett mindezt elvesztenie, a jóból neki lett a rosszabb, míg én csupán vegetáltam, és a veszteség sem volt olyan mértékű.
- Én is meg szeretnélek ismerni, holott csak rólam beszélünk. Csak hirtelen... azt sem tudom, hogy mit kérdezzek. A régmúltat most nem is akarom feszegetni, inkább mesélj a barátaidról, akiket már az iskolában ismertél meg. Mit érdemes tudni róluk? Hogyan kezelik, hogy padlizsánnal dobálod őket? – Vigyorgok rá, és persze csak hevesen bólogatok, hogy naná, hogy elmegyünk abba a buliba. Ha visszajött a nyaralásból, akkor biztosan szervezünk valami együtt elmenős kiruccanást, akár kollektíven, sokan, főleg az ő ismerősei közül, hiszen én még nem vérteztem fel nagyon magam kifejezetten társasággal. Lent vagyunk immár a szálloda halljában, és miután mégiscsak romantikus nyaralás, egy virágárús leányzótól máris vörös rózsát vételezek a drágámnak, egy szálat, hogy ne szakadjon le a keze.
- Annak indult, de... azt hiszem felnőttként tudtuk kezelni a dolgot. Talán pont miattad. Előtted azt hiszem úgy tettem volna, mintha meg sem ismerném a csajszit, vagy gyorsan kihátrálok a szobából. Odamentem, köszöntem, és bármilyen furcsának is tűnt, iskolatársak vagyunk, átrágtuk a dolgot. – Nique nevetgél, amibe bekapcsolódom, nem Felicityt nevetem ki, hanem a helyzet abszurditását. A kérdésre ellenben megrázom a fejem.
- Nem, nem tettük meg. Tudod ez pont szilveszterkor történt, amikor Alice üzent, életemben először, hogy nem ünnepel velem. Vadul belevetettem magam az éjszakába, találkoztam vele, ittunk, hülyültünk, még ágyba is kerültünk... – Elhallgatok kissé, nem akarom őt zavarba hozni, vagy hogy rosszul érezze magát a dolog miatt, hiszen Felicityvel ő is találkozhat bármikor. – Valahogy egyértelműnek tűnt, hogy ő még soha, senkivel, és ennyire még Alice sem tehet rosszá, hogy kihasználjak valakit, ilyen módon. Felicity nehezen rakta össze a történetet, de azt hiszem, jól esett neki, hogy végül nem erőszakoskodtam. Többre nem jutott időnk, mert el kellett rohannia, azóta nem beszéltem vele.

Seb & Nique

- Értem. Értelek. Azt hiszem egy kicsit jobban annál, mint ennek a beszélgetésnek a kezdetekor. – mosolygok rá. Továbbra sem ítélkezem, a múlt elmúlt. Sekélyes a dolog, persze, hogy az, de ugyan milyen legyen ilyen háttérrel, mint amit Alicetől kapott? Túlzás, hogy helyesnek tartom a cselekedeteit, de el tudom fogadni, hogy ilyen volt. Volt. A hangsúly ezen tanyázik, nem máson.
- Ne sajnáld, kicsim, én kérdeztelek! - kap egy puszit az arcára, majd az ajkaira is. - Tudom, érzem, hogy szeretsz. Nekem nem kell ennél több. A kérdéseim azért vannak, hogy megismerjelek, nem azért, hogy azt éreztessem veled: neheztelek. Nem teszem. Számomra nem az az ember vagy. Az a múltad Sebastian, s ha a jelened másmilyen, a jövőd másmilyen akkor nem aggódom semmi miatt. Majd velem máshogy jössz buliba. Hisz megbeszéltük, nem? – kacsintok rá, jelezve ezzel, hogy nem felejtettem el a táncos dolgot, el szeretnék menni vele egyszer buliba. Sosem voltam még, nem mondom, hogy a csajokkal nem mennék el, de szeretném, hogyha Sebastiannal is lenne részem valami partizásban. Hogy ő is lássa: másképp is lehet.
Kéz a kézben haladunk, s közben Sebastian mesélni kezd. Érdeklődéssel hallgatom, nem nagyon tudom előre, mit akar ebből kihozni. Elkerekednek a szemeim.
- Hű, na az bazira cikis lehetett! – nevetem el magamat. A volt valamire azért muszáj rákérdezzek. - A volt valamit úgy érted, hogy lefeküdtél vele? Amúgy nem, nem rémlik a neve, de meg fogom jegyezni szerintem. Csak azért, mert ez poén. Ne értsd úgy, hogy minden hódításodon így szeretnék szórakozni, de az, hogy nem tudtad, hogy egy suliba jártok és ott meg összefutottatok.. nagyon érdekesen hangzik. - nevetem ki. Nem tehetek róla, kifejezetten szórakoztat a dolog. Ebből is érezheti, hogy nem orrolok rá.
- És mi lett a találkozás vége? Mesélj, kíváncsivá tettél! – amikor közelebb hajol, cuppantok egy puszit az ajkaira. Nem tudtam kihagyni.

Nique & Seb

- Lássuk. És jól. Valahol kiskorom óta ez volt a menetrend, hogy igazi kapcsolatok ma már nem léteznek, mindenki csak akarja magát érezni, következmények, és felelősségvállalás nélkül. – Nem zavar, hogy ilyen komolyan rákérdez, végülis ismer az első perctől kezdve, nála úgy indítottam, hogy csak a rosszat láthatta, nyoma sem volt a sármnak, a bájnak, a kellemnek. Az a lényeg, hogy tisztában legyen vele, hogy voltam ilyen is, most már nincsen erre igényem. Ha ő azt mutatja, hogy fontos vagyok, hogy kellek, akkor végérvényesen hátat fordítottam annak a stílusnak. – Én... sajnálom, hogy ilyeneket kell hallanod. Veled teljesen más. Remélem azért érzed, hogy szeretlek, és nem akartalak kihasználni. Egyszerűen.. boldoggá teszel. – Viszonzom az ölelését, és a hörcsögös dolgot illetően ránevetek, az egész szituáció még nyomokban sem emlékeztet arra hogy nem sokkal korábban még a hotel előtt szipogtunk mindketten. Szeretem, hogy képes váltani, és elfogadni, hogy már nincsen egyedül. Nem is engedjük el egymást pár pillanatig, pedig ruha sincs rajtunk, azt hiszem már az elején is éretten, felnőtt módon álltunk egymáshoz, azóta pedig csiszolódtunk is ahhoz, hogy tudjuk, ez nem valami felszínes, egymáson átlépős kezdeményezés. Megmutattuk egymásnak hogy mi is rejlik a lelkünk mélyén, így ha rá is morranunk a másikra, tudhatjuk hogy mit is jelentünk a másiknak.
- Szeretlek a tenyeremen hordozni. – Nem szívom vissza a bókokat. Ha zavarja is jön, valahol annak a jele, hogy jól esik neki, nem száll el tőle. Az én hercegnőm, királylányom, akire ha nem is teljesen tudatosan, mindig is vágytam. Pár percre most elvállunk, hogy mindenki megejtse az öltözködést, végülis nem vagyunk sziámi ikerpár. Miután készen vagyunk, igyekszem kevésbé elismerő pillantást vetni rá, hogy ne tűnjek sablonosnak. A kezébe csusszantom a sajátomat, hogy elinduljuk lefelé.
- Pár napja.. a suliban találkoztam valakivel, akivel... nos volt valami korábban, és kínosnak indult, de egészen jól tudtuk kezelni. Talán ismered, Felicity White. Amikor anno találkoztunk, nem derült ki, hogy iskolatársak vagyunk. Nem gond, ha erről mesélek? Nem akarom, hogy rosszul érezd magad. – Indulunk el a lift felé, picit odahajolok hozzá, jó az illata, friss, és üde.

Seb & Nique

- Lássuk, hogy jól értem-e. Azért mentél bulizni, hogy felszedhess egy éjszakára egy csajt? - kérdezek rá igen nyersen, bele a közepébe. Én nem jártam bulizni, nem tudom, hogy mi dívik, de azért nem vagyok sem vak sem hülye, tudok ezt-azt a szokásokról. Van, aki csajozni illetve pasizni megy, van aki szexet keres, van aki inni akar, van akit a tánc mozgat. Ezek ilyen csoportok. Mint az országok a térképen. Érdekes társulásai a társadalmi jellemrendszernek. Önkényesen behelyeztem Sebet egybe, de kíváncsi vagyok rá, hogy jó helyre tettem-e. Nem vádolom én semmivel, tudhatja. Hiszen számomra ez a múltja, az ő dlga, csak megérteni próbálom, nem eltörölni. Azt nem is lehet, tudom én. És nem csak a képességem miatt tudom. Egyszerűen ilyennek nevelt apám.
- Természetesen nem vagyok hörcsög! – kötöm az ebet a karóhoz, de a puszira és az egész helyzetre való tekintettel elnevetem magam és sokáig nem is tudok nem hogy megszólalni, de megmoccanni sem. Csak megölelem Sebet és nevetve kapaszkodom belé egy ideig. Na jó, talán tényleg van abban igazság, amit mondott, de ha nem is lenne, akkor is ilyen jól elnevetgélnék rajta.
- Jaj te! – sütöm le a szemeimet zavartan. Mosolygok én, de ez a sok dicséret lassan tényleg állandóvá teszi a zavart a képemen. Arcéleim vörösre színeződnek, felpillantok rá, s mit nekem törülköző, vagy bármi más, egyszerűen csak megölelem kedvesemet. Aztán persze eleresztem, nem nyújtom soká, épp csak ezzel köszönöm meg neki azt, hogy ilyen szépet mondott nekem, s hogy olyannak lát, amilyennek. Mellette tényleg elhiszem, hogy az a lány vagyok, akinek ő hisz. Ez ilyen sosem vágyott, de mégis jóleső királylány-effektus.
Fehér térdnadrágot húzok magamra, hozzá pedig egy piros, trikószerű felsőrészt választok, minta nélkülit. A hajamat hagyom kontyban, épp csak vállalhatóra igazítom, fülbevalónak pedig egy cseresznyét mintázó bizsut teszek fülembe. Lábra papucs, s pár pillanat múlva már Seb keze után nyúlok, hogy a kijárat felé húzhassam őt mosolyogva.
- Nem kezded el már lefelé menet? – kíváncsiskodom. Persze mindegy, mikor mondja el, miénk a tengernyi idő, de azért na, nem tudom megtagadni önmagam.

Nique & Seb

- Értem én. – Apró mosolyt küldök felé, nyilvánvaló volt a szándéka. Tudom, arra akar nevelni, hogy járjam a magam útját, legyenek barátaim is, attól függetlenül, hogy szerelmes vagyok. Régen csak lányokkal ismerkedtem, másféle célzattal, most pedig legyenek cimboráim is? Érdekes elgondolás. Ha nem járok el bulizgatni, csak Nique marad, meg a filmek, eléggé gyorsan belefásulnék, így azt hiszem igazat kell adnom.
- Ha egy bizonyos célzattal indul neki az éjszakának, túl sok féle lánnyal nem találkozhat. Így van, azon lányok többsége, akikkel találkoztam. Nem tudom, hogy vannak-e hozzád hasonlóak, ők ügyesen kitérhettek az utamból. – A mosolya aranyos, boldoggá tesz, hogy magamat adhatom mellette, s a múltamat is ismeri. Milyen nagy csoda, hogy nem utólag kell mentegetőznöm, hanem szó szerint azt toltam a képébe, hogy milyen vagyok én, és ezzel együtt szeretett meg.
- Félelmet nem éreztem. Bele sem gondoltam, hogy lenne értelme. – Bólintok, de meg kell értenie, ez egy folyó. Amíg a túlparton van az ember, nem kíván átkelni. Ha mégis sikerülne az evickélés, már nem is érti, mit is keresett az eredeti oldalon. Ez ilyen egyszerű. A változástól azért tartunk, mert nincsen előttünk az a kép, amely más, akár még egy jobb emberként is mutathat minket. Csakis a jó példák segíthetnek. Vagy a rosszaknak kell elrettentőnek lennie. Esetemben mindkettő megadott, Alice és Nique személyében. Most már egyszerűbb a dolgom, tudom magam kívülről figyelni, a szőke királylány távlatából is akár.
- Na ugye...?! – Simogatom meg mindkét oldalról az arcát, és egy cuppanós puszit nyomok a szájára, hogy kipukkadjon a belső lufi. Most végre egy kicsit el is tudtunk térni a komoly témáktól, amelyek nem gond, ha feljönnek, de olyan cuki, ha bohóckodik. Az egész nyaralás tényleg olyan, mint egy nászút, minél többször szeretném látni, ahogyan mosolyog. Az őszintesége mellett a vidám kis tekintetét szeretem a legjobban. Lassacskán kiszállok a kádból, már megint ez a pirulás. Most lesz úgy tényleg először, így ezt most elnézem, remélem hozzászokik.
- Köszönöm, hogy már láthatlak így. Az összes fantáziálásomat felülmúltad. – Mondom ki vallomásomat törölközés közben, majd ha felöltöztünk, akkor folytatom csak. A kérdésre bólintok, szívesen megyek vele.
- Ha leértünk, akkor mesélek egy kínosnak induló, ám végül tanulságosnak mondható dolgot. – Váltok én is tiszta ruhát, mert amiben jöttünk, mehet a mosásba. A fürdőt célzom meg, belövöm a hajam, hawaii inget húzok fel, nagyjából pár perc múlva már szandálban várakozom a kanapé környékén.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Pént. 8 Aug. - 0:00

Seb & Nique

- Kétségkívül megfogalmazás kérdése is, de remélem azért értetted, hogy mire gondolok. – hagyom ennyiben. Úgy sejtem nem értette kristálytisztán, de talán nem is akarta érteni, úgyhogy nem megyek bele mélyebben.
Azért azon kicsit felhúzom az orromat női szolidaritásból, amit mond. Erős túlzásnak érzem, hogy a lányok nagy többsége sekélyes lenne és rosszabb, mint egy prostituált. Helyét érzem egy helyesbítésnek.
- Azon lányok többsége, akivel találkoztál.
Nem vagyok rosszindulatú a javításban, még mosolygok is, ám nem bírtam visszafogni magamat. Sejtem én, hogy nem akart közhelyes általánosításokat durrogtatni, nem is feltételezek róla ilyesmit. De amit mondtam, megmondtam. Ahogyan ő is a magáét.
- Azt gondolom, hogy máshogy nem is lehet élni. Komolyan sajnálom azokat az embereket, akik félnek az őszinteségtől. Bántjuk egymást, igen, és? Ez is hozzátartozik. Mert a szeretet nem a dicséretből áll csak. Néha sebezni is kell ahhoz, hogy épüljön egy kapcsolat. Nem azt mondom, hogy direkt, de.. érted mire gondolok, ugye? – mosolygok rá kedvesen. Úgy vagyok vele, hogy övé a szívem, a lelkem, de vele együtt a személyiségemet is megkapta, s az olyan, amilyen. Tapasztalhatta már, nem árulok zsákbamacskát, soha nem is tettem. A kezdeményezéssel kapcsolatosan mondjuk lennének ellenérzéseim, mert szerintem nem az a jó, ha egy nő kezdeményez, de a mi esetünkben így hozta az élet és nem bánom egy cseppet sem. A kezdeményezés – ebből is látszik – hogy nincsen szerepekre osztva nemek szerint. Helyzetfüggő, azt gondolom.
- Hörcsög? – fújom fel magamat ál-dühösen – nem is tudva, hogy tényleg milyen szinten is hasonlítok ilyenkor egy rágcsálóra – majd elnevetem magamat. Nem vagyok én mérges rá, csak szívom a vérét, mert néha kifejezetten jólesik. Megadja az élet sava-borsát. Főleg, mivel ez nálunk vica-versa működik.
Viszonozom a csókot, majd ha már így esett, hogy én kerültem néző pozícióba, vörösödjek bármennyire is bele, meggusztálom Sebastian kádból kiemelkedő, mezítelen testét. Nem otrombán, nem túlzón, de azért szemérmes kíváncsisággal, úgy igen.
Elfogadom a felém nyújtott kezet, kiemelkedem a kádból én is kedvesem után. Attól, hogy lát, nem vagyok zavarban, eddig se voltam. Hagyom, hogy megtöröljön, legalábbis elkezdje, majd befejezem a szárítkozást és magamra csavarom a törülközőt.
- Akkor séta? – kérdezem rá azért, miközben elindulok a hálószoba felé, ahol az utazótáskámat hagytam. Elvégre ott tudok felöltözni sétához.

Nique & Seb

- Megfogalmazás kérdése padlizsánharcos. – A vele élést ő maga sem gondolja komolyan, hiszen nagyon jól megvan most a szobatársaival, amivel semmi gond nincsen. Én sem tudom, hogy meddig maradhatok a saját kis szobácskámban, attól félek, a közösségre való tekintettel megint fogok kapni szobatársakat. Talán másféleket, mint Ethan is Mike voltak, de most nem úgy vélem, hogy megfelelő társaság lenének.
- Bárkit nem. Egy bizonyos tipust. Akit igazán el sem kellett csábítani, csak a játék kedvéért tűnt úgy, hogy kell. A lányok nagy része ide sorolható. – Vannak kivételek, én sem általánosítani akarok, de a legtöbb lány nem olyan, mint az én Dominique-em, aki képes volt kezdeményezni, átölelni, meghallgatni, és még arra is vetemedett hogy megcsókoljon. Azóta is minden félszegsége ellenére készen tud állni az újabb lépésekre. De a többi? Elvárja, hogy a fiú tegye meg a kezdő lépést, csak mert ezer éve ez volt a divat. Manapság már kettőn áll a vásár, csak azokat lehet elcsábítani, akik nem is igazán kapcsolatot akarnak. Most már látom, hogy nem is kellenének nekem, ha a drágámnak hirtelen nem én volnék az eszményi társ. Hát ebből tanul az ember, ha felnyitják a szemét.
- Mégis, az tetszett, ahogyan te viselkedtél velem. Őszintén, felválallva a veszekedést is. Azt hiszem mindig is erre vágytam. Hogy szerethessek, és viszont szeressen valaki. Minden más, csak lószar. Előtted soha senkit. Azt, ha valakiben megtetszett valami... nem tudom összehasonlítani azzal, hogy nálad minden. Még a kis hörcsögfejed is, ha fújtatsz. – Teljesen igaza van, ha olyan ölel át minket, aki szeret, nem azon tűnődünk, hogy zsibbad a karunk, és bárcsak elaludna már, hogy elhúzhassuk a csíkot. Azt hiszem még akkor sem sértődne meg, ha ilyenkor csak kihúznám alóla a kezem, hátat fordítanék, de ott maradnék vele az ágyon. Aludtunk már együtt, csak az nem egy szerelmes együttlét után volt, mégis nagyon intimnek éreztem. Beszélgetni valakivel, hozzásimulni úgy, hogy közben nem a szexen jár az eszed, nagyon is megnyugtató érzés.
- Jól hangzik vadmacskám. – Bólintok rá, tényleg nem sok értelme lenne most még a strandolásnak is, kifürödtük magunkat egy időre. Ha én nézhettem meg, amikor követett a kádba, úgy érzem fairnek, ha fordítunk a dolgon. Egy csókkal búcsúzom, aztán kiszállok a kádból, hogy megtörölközzek. Ha ő is kifelé indul, akkor kintről a kezem nyújtom, hogy el ne csússzon, és a kikészített törölközőjével átdörzsölöm a testét. Az intim testtájakat ezúttal hanyagolom.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Csüt. 7 Aug. - 0:53

Seb & Nique

- Hízelgő, kicsim, de élj magadért, csak élj velem. – javítom ki kedvesen. Nem akarok undok lenni vele, nem azért mondom azt, amit. Egyszerűen csak féltem őt és nem szeretném, hogyha eljutna oda, hogy elveszíti önmagát, aztán ha velem történik valami – mert sose lehet tudni, apámról is azt hittem örökké él majd aztán tessék – akkor nem tudja folytatni az életet. Fel kell pedig állni, tovább kell menni, mert nincs másunk, csak a saját világunk, a személyiségünk, az, akik vagyunk. Ha én megtanultam, kötelességemnek érzem, hogy megtanítsam ezt másoknak is. Mert jobb félni, mint megijedni, ami azt illeti.
- A teremtés koronájának, mert bárkit el tudtál csábítani? – nincs harag abban, ahogy kérdezem. Csak tiszta, könnyed érdeklődés, a megértés vágya. - Vagy azért, mert téged tudtak elcsábítani?
Nem mindegy ugyanis. Erre még sosem kérdeztem rá, valahogy nem volt fontos, nem vágott témába. De azért érdekelne, hogy vajon mindig ő volt a domináns fél avagy sem. Nem, mintha számítana, ám mégis, azért sok információt hordozhat a válasza. Nem várok semmire, mondja, amit mondani akar. Az igazat, remélem. De ha hazudik, azt sem fogom megtudni valószínűleg soha.
Nem zavar, hogy összevizezi a hajamat, nem véletlenül fogtam fel kontyba, nem akartam, hogy a vizes tincsek az arcomba tapadjanak. Nem a víztől tartok tehát, csak a kényelmi szempontok vezéreltek.
- Eszerint korábban sosem voltál olyannal, akit szerettél volna? – cirógatom meg a lelkét a kérdéssel. Én ezt a következtetést vonom le abból, amit mond nekem.
Érintéseim ugyanabból az ösztönösségből születnek, mint találkozásunk hajnalán született minden szavam, a bocsánatkérésem az őszinteségemért és az, ahogy egy akkor számomra idegen srácot megöleltem. Mert adta magát. Mert azt éreztem, hogy ezt kell tennem. Hát tettem is, ahogy most is csak arra hagyatkozom, amit a belső világom súg. Minden cirógatásomnak más üzenete van, szerelmünk lapjaira rovom a nem-megfogalmazott szavakat. A reakcióit éppen olyan élvezettel olvasom, mint amennyire zavarba is ejtenek. Bár azért valahol hízelgőek is. Az ölelésébe fonódva kap egy puszit a nyakára, ott érik ajkaim, s különben is, mintha csakis arra várt volna bőrfelülete, hogy ajkaimmal érintsem azt.
- Esetleg egy parti séta? – állok elő valami ötlettel én is. Felőlem mártózhatunk is, de most valamiért a hosszú, kéz-a-kézben séta ötlete jobban felvillanyozott. Bár a felvillanyozódást nem tudom, hogy jelen helyzetben.. khm.. lehet-e fokozni.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Szer. 6 Aug. - 20:48

Nique & Seb

♫ First love never dies ♫

- Ugyan, amióta ismerlek, érted élek. – Rázom a fejem, az összezördüléseink ellenére is úgy vagyok, hogy teljesen átvette Alice helyét. Nique nem csábít a rosszra, nem akar manipulálni. Félénk, amikor annak kell lennie, bátorít, ha magam alatt vagyok. A rossz kedv aligha merülhet fel úgy igazán, amíg ő mellette vagyok. Nem szerettem még mást, nem is tudtam, hogy mi a szerelem, azt hiszem ezután már nem is akarom újraélni, mert az Nique elvesztésével járna. Ez így szép, így romantikus. Együtt fedezzük fel a szerelmet, annak minden intimitásával együtt. Oly pajkos tud lenni, máskor oly félénk, szégyenlős, mindennel együtt így aranyos. Meg kell tudnia, hogy mit vált ki belőlem, még ha dolgozom is az önuralmamon, mégsem megy teljesen.
Összesimulunk, el kell vetnem azt az érzést, hogy mi is volt őelőtte. Most már együtt vagyunk, egy párként, mintha újjászületnék. Nincsen helye a zavarnak, a félelemnek. Ha érezte a reakciómat, hát érezze. Olyan természetesen érek most már a kidomborodó kebleihez, amellyel kapcsolatban még nem is rég még zavartan húzódott volna el. Vagy hát ki tudja...
- Akkor mennyinek tűnt. A teremtés koronájának éreztem magam. Most már felszínesnek érzem. Nincsenek azok a pillantások, az az igazi vágy, amit irántad érzek. A testiség nem minden. Bár most vitatkozhatnék magammal. – Simogatom meg a szőke tincseket, nem is érdekes, hogy vizes lesz, ez most a cél, s mielőtt elengedném, hogy hátradőljek, még visszalopom az előzőleg elorzott csókot. – Nem sok. Tényleg nem. A te érintésedbe belehalok, korábban ezt sosem tapasztaltam. – Rázom a fejem, nem mosolygok, csupán vágytól izzok, még ha beszélgetünk is közben.
- Azt hiszem, ez ösztönös, ha szeretünk valakit. Nem sürgetjük, mégis megadjuk, amire csak vágyik. Nem csak a kádban, bármiben. – Utalok arra, hogy mellette állok az élet minden területén attól függetlenül hogy egy ilyen helyzetben tényleg testileg is egymásra tudunk hangolódni. Hátravetem most magam a kád szélének, ő a mellkasomat érinti, én a csípőjét fogom át határozottan, hogy mégis előredőljek, a hátsójára hullajtva az ujjaim. Nem kellett hát a képességemet használnom, megmutatkozott előttem azért, mert velem akart lenni. Az ölelésünknél immár határozottan érezheti a testem reakcióját, kemény vagyok ugyan, de ez nem áll az ölelésem útjába.
- Először is valami ettől nagyon különbözőt, hogy ne fussunk egyből marathont... – Felelem mosolyogva, s feljebb emelve a karomat, beletúrok a hajába, amely bizonyára összeáll lassan a párától, ám én nem tudok lemondani arról, hogy érintsem. – Amíg még meleg van, addig lemehetnénk koktélozni, vagy meg is mártózhatunk a tengerben. Ha van kedved..

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Kedd 5 Aug. - 23:05

Seb & Nique

♫ You ♫

- Remélem, hogy a kedved a következő években nem rossz lesz, hanem jó, vagy legalábbis a rosszból hamar kilábaló. Akárhogy is, én melletted leszek, mert szeretlek és mindig szeretni foglak. – küldöm lelkébe a vallomásomat mosollyal simogatva meg szívét. Nem félek használni a mindig szót, egyszerűen így hiszek benne, bennünk, az egész dologban, ami kettőnk között van. Hiába első szerelem, attól még erős, s nekem különben sem számított soha, hogy mit gondoltak mások.
- Hm, értem. – hümmentek érzéki csillanással tekintetemben. Izgató.. nos igen, az is az, amit mond, amit tesz és úgy az egész helyzet valóban az. Át tudom érezni a helyzetét és nem csak azért, amit a teste reagál, bár mit ne mondjak, az sem észrevehetetlen. És bele is vörösödöm, legalább a füleim tövéig.
Eszembe jut, hogy talán nem gondoltam eléggé át ezt az egész helyzetet. De aztán győz a kisördög, s úgy van vele, hogy nagyon is át van ez gondolva, a helyességi ráta tetején van ez a cselekedet. Még akkor is, hogyha nem teljesen biztos, hogy minden oda fog kifutni, ahová az előzetes tervek mutatták.
Tudom, amit tudok, éppen ezért olyan bátrak a cselekedeteim. Finoman érek Sebastianhoz, selymesen, szerelmesen. Kikapcsolom az agyamat, hagyom, hogy elsodorjon magával a helyzet és a pillanat, mert csak így tudom kiélvezni minden simítását, csókját. A zavaromat is így engedem el, mint ahogyan a bennem élő ártatlan kislányt is. Nem kell. Most nincs itt az idejük és a helyük. Persze nem vesztem el az eszemet, megmaradok tudatosnak addig a szintig, amíg arra szükség van.
- Őszintén szólva.. – cirógatom meg az ajkát, mert legszívesebben megcsókolnám, de jelenleg nagyon is élvezem az érintéseit ahhoz, hogy pozíciót váltsak.
- ..sosem értettem, hogy lehet így működni. Mármint ilyen egyik ágyról a másikra járni. Volt abban bármi lélek? Én nem tudom, hogy egy érintés lélek nélkül mitől lehet jó. – magyarázom. Na nem a bizonyítványom, csak a véleményemet. Egészen addig, amíg bennem nem akad a szó a csókjától. Teljesen átadom magam neki, s csak akkor szólalok meg kis hiányérzettel telten, amikor elválnak egymástól ajkaink.
- Nem tudom, hogy mire van szükséged, csak sejtem, mint macska az esőt. Vezetnek az ösztöneim és a reakcióid.. – magyarázom, miközben közelebb siklom hozzá a vízben, feltérdelek a kádban, így emelve ki kebleimet a habokból a vízszint felé. Simításaim Seb mellkasát érik, s hiába volt a célás, a gát, mégsem bírom ki, hogy ne siklassam érintésemet le az oldalára, onnan hasfalára, ujjaimmal táncot járva köldöke fölött. Persze aztán visszacsúszik tenyerem a nyakára, vállaira, arcára, de azért az érintésem mozgástere nem éppen apró bőrfelületre korlátozódik.
- És mondd, miket terveztél a hétre? – dobok be egy kérdést, mert azért beszélgethetünk is, közben sem kell lefagyni a mozdulatoknak.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Kedd 5 Aug. - 20:49

Nique & Seb

♫ Especially For You ♫

Nem tudom megunni, hogy bókoljak neki. Biztosan lesznek olyan időszakok, amikor bántjuk egymást, amikor minden idegesíteni fog; úgy vélem kész leszünk túllépni mindezeken. Az elfogultság lehet, hogy megalapozott, de ha valaki, én aztán össze tudom hasonlítani másokkal, tudom, hogy mekkora kincs, a gyengédsége és a figyelme kiemeli abból a tümegből, akiknek bugyijából kész labirintust építhetnénk, hogy aztán hosszan bolyongjak benne.
- A rossz kedvem már lassan évek óta megalapozott volt szerelmem. Nagyon régen érett ez, a családos dolog csak feltette mindenre a koronát, hogy soha többé nem akarom egyedül érezni magam. Nem azt mondom, hogy jókor voltál jó helyen, hiszen közel sem biztos, hogy ha mondjuk valaki más lett volna ott, vele is így alakul a dolog. Te egyedi vagy, és szeretlek. - Egyátalán nem tartom rémesnek, és valóban a lelkét tartottam fontosnak, valahol az a típus, akivel az ember az életét élné le, és amikor megcsókolt, mert nem tudta elviselni a bánatom, már akkor eldöntetett, hogy csakis ő kell nekem, most már senki más. A csodaszép teste nem is lehetne tökéletesebb, olyan, amiről minden kis herceg ábrándozik, amikor elképzeli magának élete párját. Lehet, hogy van benne némi szerelem, de tudok objektív lenni, tényleg csinos darab, na. Nem akar ingerelni, mégis megteszi, én pedig lányos zavaromban jutok el a tettlegességig, anélkül hogy igazán bántanám, de valahogy le kell magam nyugtatni, mert elvenném a drága ártatatlanságát ha így folytatja, méghozzá igen gyorsan, durván. Ennél többet érdemel, csak tanulja meg azt is, hogy minek mi a hatása.
- Nem is az, hogy én leszek az első, na és remélem egyetlen is, ez inkább izgató. – Simogatom meg a karját, és picit közelebb lépek, hogy a nyakát is beolajozzam. Próbálom logikusan megmagyarázni, kicsit még fintorgok is a megerőltetéstől, s nehezen visszafojthatóan nyögök fel, amint hozzám ér. Az egész testem belebizsereg, és oly közel van hozzám, hogy érzem, teljesen megkeményedek, lent még a combját is érinti az ágyékom. – Az, hogy mennyire gyengéd vagy, hogy tudod, hogy mi kell nekem. Hogy figyelsz rám, nem csak az a lényeg, hogy másnap kidobjuk a másik számát. – A simogatása olyan szinten felvillanyoz, hogy nem tudok tovább az ajka nélkül létezni, mégsem a lábai közé lépek be, az valóban más felé vinné el a dolgokat. Mellé siklok, és ha már kidomborította a mellét, finom eleganciával hajolok lejjebb, hogy az eredeti tervet eldobva lágy csókot hintsek rájuk. Nem viszem túlzásba, feljebb csúszok, hogy a már eltalált pontot, a kulcscsontot vegyem kezelésbe, végül a tenyerembe temetem az arcát, és kicsókolom belőle a szuszt is. Szó sincsen a bátortalan kishitűségről, az vagyok, akinek lennem kell. A szerelme, aki képes lehet átlendíteni a gyászon, és hogy valaki éreztesse vele, szikrázóan epekedik érte. Szinte alig hallom a kérdését, szemeim annyira felakadnak, mégis elhallóan bólintok.
- Rendben. – Engedem el most őt. Nagyot sóhajtva húzódom hátra, hogy a hátamat vessem a kávának. Lassan tényleg le kéne állnunk, olyan vékony határ húzódik a szerelmes összebújás, és a szeretkezés között, hogy néha nem is tudom, hogy mire várok. Könnyen beszélek a fokozatosságról, amíg csak elvi síkon merül fel.

Seb & Nique

♫ Love is in the air ♫

- akkor elfogult vagy és kedves! – mosolygok rá. Nagyon kellemesen érintenek a szavai, legyezgetik a hiúságomat, még akkor is, ha továbbra is tartom magam ahhoz, hogy szerintem elfogult. Ám szeret, ez bizonyosan kiderül ebből is, s mindig jó az ilyen megerősítés.
- Nem tudom Édes, talán csak rossz kedved volt és sötét volt a társalgóban. – találgatok, persze nem gondolva komolyan. De egyszerűen muszáj volt válaszoljak neki, az nem pálya, hogyha én valamit szó nélkül hagyok.
Egy picit belepirulok abba, ahogy végigmér, de tetszik is a reakció, mert szintén azt jelenti, hogy nem tartja rémesnek a testemet, ami azért valljuk be nem lényegtelen egy kapcsolatban. Persze én pont nem az vagyok, aki csak a külsőségekre ad, de ettől még igenis tisztában vagyok azzal, hogy fontos ez a dolog. És ki ne örülne annak, ha a párja meg van elégedve vele?
Nem nyújtom el a vízbe való beereszkedést, mint ahogy Seb se a mustrát. Lóról szó sincs, eszembe sem jut, valljuk be egészen más dolgok járnak a fejemben.
Van abban valami zavarba ejtő, ahogyan meztelen fenekemre csap, ám ennek ellenére nem vörösödöm bele, sőt, el is vigyorodom. Értek én a szóból, pardon a tettből, a célzás világos. Nem is akarom én ingerelni őt, de azért na, a csók az adta magát, és a habbal való játszadozás is annyira a zsigereimből fakadt, hogy nem tudtam volna kihagyni.
- Mi benne a fura? – kérdezek vissza. Nem, mintha nem lennének róla sejtéseim, de ettől még valahogy tőle szeretném hallani. Hagyom, hogy forgasson, hozzásimulok a víz alatt a testéhez, beleengedve magamat a mozdulatba. Végigsimítok a mellkasán, miközben ő az illóolajas fiolával ügyeskedik. Nem siklik mélyre a kezem, éppen csak egy kicsit fut le simításom a mellkasról a köldöke felé, majd el is húzom a kezemet, hogy átadjam neki a terepet.
Beleborzongok jó értelemben az érintésébe. Egyébként is finoman cirógat, de az illóolaj ad egy másfajta érzetet a dolgoknak, így egészen furcsa, újszerű élménnyel gazdagodom. Ösztönösen mozdulnak tagjaim a keze után, így domborítva kissé mellkasomat, nem azon az ízléstelen módon, de mégis elég félreérthetetlen jeleként annak, hogy nincs ellenemre, amit művel velem.
- Ez jóféle, ki kéne próbálnod, hogy milyen érzés. Ér viszonozni, nem? – beszélek, nem mintha kellene, de valamivel azért el kell üssem a gondolataimat. Lekötni, hogy úgy ne mondjam. Mert a fokozatosság szép dolog, de közben azért nekem is megfordulnak érdekes dolgok a fejemben.
Nem nyúlok illóolajhoz, de az egyik karomat felszabadítom Seb simogatása alól, hogy tenyeremet az arcára tudjam takarni, kicsit összevizezem aztán a haját, ahogyan beletúrok, majd tarkóján siklatom le kezemet, hogy onnan a vállán keresztül előrenyúljak megint mellkasára. Hol egész tenyérrel, hol csak egy ujjal cirógatom, játékosan, szerelmesen. Ezúttal tényleg maradok csak a mellkasnál. Az érintés a fő.

Nique & Seb

♫ Power of love ♫

Miután elfogadtam a fokozatosság elvét, én is így látom helyesebbnek, kulturált módon kész lettem volna levetkőztetni. Elhatározás kérdése. Szeretjük egymást, akkor semmi sem kötelező, mindent hoz majd az idő. Dominique minden tapasztalatlansága ellenére maga a megtestesült érzékékiség, akit fel lehet minden erőszakosság nélkül is fedezni. Volt ugyan egy komolyabb veszekedésünk, aminek végül az vetett véget, hogy készek voltunk őszintén beszélni az érzéseinkről, azóta felszabadultabbak is vagyunk, úgy vélem.
- Lehet. Akkor elfogultsággal mondom, gyönyörű vagy. Ha így van, miért találtalak már első alkalommal annak? – Kérdezem talányosan, talán már akkor is tetszett, csak érzelmi szempontból nem volt értelme foglalkozni vele, mert akkor most nem tartanánk itt. Talán megszerzem magamnak, és túl is lépek rajta. Nem beszélgetünk, csak arról, ami engem érdekel, általános közhelyekről, amelyekkel elhitetem vele, hogy csak ő érdekel, némi italt is adagolok finoman. Talán nem lett volna minderre vevő, úgy érzem, örülök, hogy aznap ösztönlény voltam, a saját fájdalmammal elfoglalva, mert így kialakulhatott ez a csodálatos összetartozás.
Elszakadok tőle, miután sikerült kissé ellazítanom a gyúrással, a fürdővíz felé veszem az irányt, hogy csökkentsem annak esélyét, hogy zavarba jön. Ez egy fontos momentum most mindkettőnk részéről, nem szeretném, ha elmenjen a kedve, de míg az autós dolgot erőltettem, ezt nem biztos, hogy szabadna. Kis helyzeti előnyt kovácsolok magamnak, hogy neki kell levetkőzie előttem, azt hiszem ennyi jár, miután a képességemmel szemben védelmet élvezett az első perctől mostanáig. Nem érzem azt, hogy lennének hátrányai, a teste formáját már így is láttam, sőt, többségében már érintettem is, nekem tökéletesen megfelel, így szeretem. Egyre szélesedő mosollyal várom, hogy belépjen mellém a vízbe. Ő a hőfokra értve nyilvánul meg, én őt illetően.
- Szerintem is. – Bólintok, aztán abbahagyom a mustrát, nem szükséges, hogy valami lónak érezze magát, akit vételre kínálnak fel. A mosolyom átcsap kedvesbe, amint elmerül valahol mellettem, már éppen azon tűnődöm, hogy közelebb csusszanjak, ám ő ismét megelőz. Lassan be kéne valahogy jobban gyorsulnom, vagy fel kéne vállalnom a férfiasságomat, mert mindig ő fog kezdeményezni. Régen, másokkal mindig én tettem, vele kapcsolatban pedig puhánykodom bőven. A habfelhőt felmordulva legyintem el, és a csókját ezúttal finoman viszonzom. Nem cél, hogy gyorsan a magamévá tegyem, de ilyen intim pozicióban ember legyen a talpán, aki józan tud maradni. A fenekére csapok egyet, hogy egy bizonyos szinten túl ne ingereljen, ám ezt enyhítendő mégis végigsimítok az arcán.
- Ez nekem... állati fura. Az összes forgatókönyvet kidobhatom a kukába. – Csóválom meg a fejem, magamhoz húzom, de csak azért, hogy átfordítsam, és én legyek a kád belseje felé. Óvatosan nekitámasztom őt a szélnek, ahonnan az előre kikészített illóolajból kenek egy csöppet a tenyerembe, és ha nem bánja, akkor gyengéden elkezdem simogatni, első körben az intim testtájékokat bőszen mellőzve. Csak a karját, a nyakát, a mellkasa fölött.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation Vas. 3 Aug. - 22:20

Seb & Nique

♫ Love is in the air ♫

- Úgy szeretem, ha bókolsz! – vigyorodom el, ezzel véglegesen kilépve a taxizás okozta sokkból. Nem sok idő marad eztán törődni a félelmekkel és a fóbiákkal, mert elmerülünk egymásban, az ötletemben és mindenben, ami annak hozadéka.
Nem akartam előtte levetkőzni, valahogy az olyan furcsa lett volna, olyan.. túlzó. Persze hagyhattam volna neki, hogy levegye rólam a ruháimat és csókokkal halmozzon el, de akkor abból nem hiszem, hogy fürdés lett volna. Márpedig nekem még nem volt senkim, nem szeretnék tehát beleugrani a dolgok közepébe, akkor sem, hogyha nem égetne el máglyán senki amiatt, mert Sebastiannak adom magamat. Mégis, én a fokozatosságban hiszek. Most így adja számomra a dolog magát.
- Nem igaz! Csak te vagy elfogult. – mosolygok rá, s közben próbálok nem tudomást venni arról, hogy halványan belevörösödtem a bókjába. Nem azért, mintha még sosem dicsért volna meg, egyszerűen csak a helyzet okán. Hagyom, hogy vezessen, leülök a kanapéra, s amint először a vállaimhoz ér, kézfejére simítom odanyúlva a tenyeremet. Nem hosszan, épp csak futólag érintem, majd jólesőn engedek a masszázsnak, tart, ameddig tart. Emlékszem, régen utáltam, hogyha masszíroztak. Apa szerint kellett néha, s elvitt csontkovácshoz meg masszőrhöz is, állítólag miattam. Szerintem csak azért, mert ő szerette az ilyesmit, de nem ment volna egyedül. Mindegy, meg lehetett szokni, s valóban kellemessé vált egy idő után, de először csak kínos volt és fájdalmas. Most viszont kellemes. Még a szemeimet is lehunyom, átadom magam az élvezetnek. Ekképpen csak arra eszmélek, hogy már Seb nem ér hozzám, s hallom a víz csobogását.
Felgördítem tekintetem elől a szemhéjfüggönyt, elmosolyodom. Nem, nem vagyok szégyenlős, hogyha a saját testemről van szó. Tisztában vagyok a hátrányaimmal és az előnyeimmel is, s bár nem vagyok magamutogató, ettől még nem hoz zavarba az, hogy most felkelek, odalépkedek a kád mellé, majd finoman leoldom magamról a törülközőt, hogy hanyagul visszafordulva a kanapé felé odadobjam azt. A helyzetben a furcsa és zavarba ejtő valószínűleg az lett volna, hogyha látom Sebastiant vetkőzni, de mivel mire eszméltem ő már a habbal-vízzel telt kádba helyezkedett, rajtam a sor, hogy ezt én is megtegyem.
Megnézhet magának, nem kapkodok. Kényelmesen ereszkedem bele a vízbe, először bal lábbal lépve a kádba, majd jobbal, s végül leülve elnyeletem a kellemes fürdővízzel többi tagomat is.
- Pont tökéletes! – célzok a víz hőmérsékletére kedves mosollyal, na meg arra is, hogy habfürdő is akadt. Nem tudom mi ez a hülye vonzódásom a habhoz, de mindig ki akartam próbálni, hogy milyen így fürdeni. Egy ekkora kádban pedig tökéletesen ki lehetett próbálni ezt.
Mivel a kád elég nagy, így könnyedén el tudok helyezkedni úgy, hogy Sebastian mellett legyek, mintha csak egymás mellett hevernénk bárhol máshol. Fejemet a kád szélének vetem, eljátszadozom a habbal, majd gondolok egyet, s nevetve mozdulok, hogy mutatóujjamról egy kis habfelhőt Sebastian orrára kenjek, majd ezzel kissé fölébe is kerekedjek, tökéletes pozíciót találva ahhoz, hogy csókot lopjak ajkairól. Ösztönből incselkedem, nem gondolom át mindazt, hogy merre is sodorhatom magunkat. Egyszerűen csak előbújik belőlem az éledő nő. Az, hogy Sebastian mit kezd ezzel, jórészt rajta múlik.

Tárgy: Re: Nique & Seb VII - Vacation

» Nique Beaulieu
» Leroy és Nique
» Sebastian & Nique - II.
» Nique & Seb IV - Musical in NY
» Seb & Nique V. - Irány a tó!