Joe Bohrdrum park

Mióta apu meghalt, nem igazán vagyok hozzászokva, hogy bárki is különösebben foglalkozna velem, vagy csak megpróbálna elviselni. Az árvaházban a nevelők persze figyeltek rám, meg ilyenek, de túlzás volna azt állítani, hogy igazán önszántukból tették volna mindezt, hiszen mindenkire egyaránt figyeltek, nem mondhatnám, hogy azért, mert bármit is jelentettem volna. A többiek pedig inkább kerültek, és furának neveztek, szóval végképp elszoktam a társaságtól és attól, hogy valaki nem próbál meg távol maradni tőlem. Azt hiszem, ezért sem igazán tudom, mit is kéne épp tennem vagy mondanom, hiszen főleg felnőttel szemben nem nagyon volt még olyan, hogy ilyen elég jól beszélgettem volna valakivel. Legalábbis, mióta apu elment, biztosan nem volt ilyen. Mondjuk, azt nem nagyon értem, miért zavarja annyira, hogy egyedül vagyok, hiszen már amúgy is kezdek hozzászokni, és különben is... ki lehet bírni. Kicsit azért mégis elmosolyodom a következő mondatán, még ha én nem is nevezném nyeszlettnek. Bár válaszolni megint csak ugyanazt tudom rá, mint amit az előbb is tudtam.
- Szoktam magamnak ennivalót szerezni, az nem olyan nagy gond. - vonom meg a vállam, persze azt én is tudom, hogy azért az mégsem teljesen ugyanaz, mint mikor régebben apu főzött nekem. Persze mióta elvesztettem őt, én is pontosan tudom, hogy semmi sem lesz már ugyanolyan, mint azelőtt volt. Hiszen, akkor még volt kivel beszélgetni, és mikor nagyon magam alatt voltam, ő akkor is tudta, hogy mit mondjon, és hogyan értessen meg velem bizonyos dolgokat, például anyuval kapcsolatban is, amiket nem igazán értettem. Korábban nem tudtam elképzelni azt, hogy hová mehetett anyu, ma már persze tudom, hogy ő sosem jön már vissza. Mégis... apával egyszerű volt minden, most pedig... most már egyáltalán nem az.
- Nem tudtam ottmaradni. Ők... tartottak tőlem, és nem láttad, hogyan néztek rám. Aztán az egyik nevelőnő hozzám ért, és... - nem fejezem be a mondatot, mert ahogy eszembe jut ez az emlék, teljesen a torkomon akad a hang. Valószínűleg ő is sejtheti, hogy mi történt ezután, és, hogy pontosan hogyan reagálhatott rá a nevelőnő Nem nagyon tudom kiverni a fejemből az arcát, azt a megvetést a szemében, sem az emlékét, amibe belepillanthattam... ahogy szinte senkiét sem, akikét eddig láttam. Mindig elő és előjönnek, ha éppen elfeledkezem róluk egy picit, akkor hát álmomban törnek rám újra a látott képek. Ahogy az övéi is rám fognak. Azok az emlékek, amiket ma láttam. Nem tudom elképzelni, hogy azok után, ami történt, visszamenjek oda. Nem arról van szó, hogy ő a felnőtt, én meg a gyerek és azért se fogok rá hallgatni. De nem bírok oda visszamenni.
- Köszi, hogy nem haragszol. - motyogom még mindig halkan, és jószerével csak magam elé pillantok semmint rá, de még így is lesütöm inkább a szemeimet és a cipőmet kezdem fürkészni, mintha valami nagyon érdekelne rajta. Ahhoz sem vagyok éppenséggel hozzászokva, hogy az emberek nem kezdenek el utálni azonnal, amint megtudják, mire vagyok képes, és nem kezdenek el azonnal elítélni, mert ez történik, amikor hozzám érnek. Ahogyan a nevelőnő szemében is láttam az árvaházban, hogy engem hibáztatott azért, ami történt. Bár igaza is volt... hiszen mindig én vagyok az emlékek felhozója. Én okozok fájdalmat másoknak, nem más.
- Még sosem találkoztam olyannal, aki szintén tud valamit, amit senki más. - vallom be egy halvány mosollyal az arcomon, és a hála még mindig ott csillog a szememben, amiért megmutatta ő is a képességét. Nem láttam még senki mást, aki különleges dologra lett volna képes, vagy az is simán lehet, hogy találkoztam már ilyen személlyel, csak sikerült őt is rendesen elijesztenem, mint ahogy mindenki inkább a távolságot választja. Nem hibáztatom őket, nem is haragszom rájuk. Kellemetlen, igen. De úgy néz ki, ehhez kell hozzászoknom. Majd idővel ez is menni fog.
- Vagy talán épp ők azok, akik megpróbálják elnyomni a rosszat. Talán ezért látom őket mindig. - kezdek el hangosan gondolkodni, mikor elmondja, hogy a rossz sok mindent elnyomja. Kicsit apu jut az eszembe az egészről. Ő is nehezen beszélt anyuról, és én se tudnék senkinek sem beszélni apuról. Akkor ez lehet a válasz? Látni fogom mindenki legrosszabb pillanatát, mert azokkal mindig nehezebb megbirkózni? Legalább az enyém mindenkivel szemben titok maradhat. Bár ugyanakkor kellemetlenül is érzem magam emiatt, hiszen olyasmiket látok, amiket mások nem akarnak megmutatni. De bárhogy is próbálom, nem tudok ellene tenni semmit.
- Hát... az előbbi bácsinál nem volt rosszabb a srác. - jegyzem meg egy szélesebb vigyorral az arcomon, mikor eszembe jut a szőke férfi, és az, végül is, hogyan találkoztam vele. Nem igazán számítottam rá, hogy így fog alakulni ez a délután, de kezdem egyre gyengébbnek érezni magam, szóval jobb is, ha elindulok lassan haza. Meg is teszem, de hamarosan újra meghallom a hangját, ahogy utánam jön. Nem küldöm el, nem próbálom meg lerázni. Még egy kicsit jól is esik, hogy figyelni akar rám, csak... szokatlan, ennyi az egész.
- Lehet... de ha hozzám érnek, őket is meglepem majd. - nézek rá, mikor arra figyelmeztet, hogy vannak még csúnya bácsik. Ezután pedig a nevét is megtudom.
- Conner. - árulom el én is a nevemet. A középsőt inkább meg se említem, azt annyira nem szeretem. - De azt tudod, hogy nem jöhetsz mindig velem. - jegyzem meg egy apró mosoly kíséretében, mégis komolyan gondolom, csak nem szeretnék pimasznak tűnni. Hiszen nem védhet meg, nem tud mindig ott lenni majd. Azonban mielőtt a válaszra figyelhetnék, egyre jobban kezdek fázni, és egy pillanatra meg is torpanok, mert megszédülök. Nem érzem jól magam, nagyon nem.

Azt látom, hogy eléggé megakadt azon, hogy egyedül vagyok, pedig már komolyan kezdek hozzászokni. Apu persze mindig azt mondta, hogy jó ha az ember mellett mindig van valaki, de akkor még nem tudta, hogy ha én hozzáérek valakihez, olyasmiket láthatok az életéből, ami nem tartozik rám. Ezért igyekszem mindenkivel szemben tartani a távolságot, nehogy az legyen, hogy megbántom, vagy esetleg ő is szörnynek tartana majd. Meg aztán nem is olyan nehéz már egyedül, mint az elején. Jó, akkor nem igazán tudtam, hogy mit kéne csináljak, de lassan kezdtem belerázódni. Ott van például a zöldséges bácsi, aki mindig ad valamit, vagy éppen én szerzem meg magamnak azt, amire szükségem van. Apu persze nem örülne annak, amit csinálok, de nem ártok senkinek, és így lehetek a legtávolabb mindenkitől. Jó, azért sokan csodálkoznak, hogy mondjuk egyedül látnak az utcán, vagy mint most is, a parkban, de én nem szoktam ezzel különösebben foglalkozni. Apu is azt mondta, hogy a magunk boldogsága fontosabb, mint mások véleménye.
- Így elkerülhetem azt, ami az előbb is történt. Amúgy meg nem eszem sokat, amire szükségem van, azt pedig megszerzem. - szegem le a fejem kicsit szégyenlősen. Úgy érzem, nem volt túl okos elmondani neki, hogy jószerével lopok, amit tudok, de végül is, már így is többet tud rólam, mint az emberek nagy része, így már nem igazán számít, hogy ezt is megtudta. Meg aztán, tekintve, hogy nincs pénzem, mint apunak volt, így nem is maradt túl sok lehetőség, hogyan tudok meglenni egyedül is a régi lakásban. Mondjuk ami ma történt, az tényleg meglepett, de szerencsére én is meg tudok lepni másokat ezzel az emlék trükkel. Még akkor is, ha nem túlzottan élvezek idegenek életébe belelátni.
- Úgy látszik, tényleg nem. - jelenik meg az arcomon egy szomorkás mosoly a megjegyzésére. Igen, enyhén szólva más vagyok, mint a többi gyerek, és ez nem könnyítette meg azt, hogy megpróbálhassak beilleszkedni közéjük, és együtt játsszak velük. Főleg, hogy miután kineveztek különcnek és furcsának, már nem is akartak nagyon maguk között látni. Neki könnyebb lehetett megszokni egy olyan képességet, ami szabadabbá tehette. Én viszont nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is szabad lennék úgy, hogy mindig belelátok mások titkaiba. Kicsit olyan, mintha valaki a naplómat lopná el, és elolvasná, mi jár folyton a fejemben. Azt hiszem, ezért is fagyok le annyira. Nem akarom, hogy dühös legyen rám, nem direkt néztem bele az emlékébe, sajnos képtelen vagyok megszüntetni, ha egyszer elkezdődik.
- Hát, tőlem biztos nem is tudja meg senki. - válaszolok én is halkan, mert azért szégyellem is magam, hogy megláttam ezt az emlékét, amit nyilván ő is inkább próbál mélyre küldeni magában, én meg erre felszínre hoztam neki. Remélem, hogy azért tényleg nem haragszik nagyon, persze azt mondta, semmi baj, de azért mégis bánt, csak segíteni akart, én meg erre ezt csináltam. Azért örülök, hogy ő is megmutatta, mire képes, elég jól esett.
- Köszi, hogy megmutattad. - mosolyodom el. Nem is tudom, mikor mosolyodtam el utoljára igazán, utoljára szerintem csak apu tudott előcsalni belőlem ilyet. Azonban mosolyom hamar grimasszá válik, mikor egyre jobban kezd rázni a hideg. Nem tudom, mi ez az egész, de nem érzem túl jól magam, talán jobb lenne lassan elindulnom. - Nyolc vagyok. - nézek rá újra, miután sikerült újra leküzdenem a rossz érzést, ami folyton belém hasít. Olyan, mintha émelyegnék, és egyre gyengébbnek érzem magam. Kicsit ki is húzom magam, mint egy igazi gyerek, aki büszkén árulja el, hány éves. Leszámítva, hogy nekik még ott a család, akikkel élhetnek. Bár, az imént láttam, hogy ő is elvesztett valakit, úgyhogy nem is mondok többet, tudom, nehéz lehet erről beszélni.
- Mindig ilyeneket látok, azt hiszem, azért mert ezek a legerősebb emlékeik. - vonom meg kicsit a vállamat a kérdésére. Ez is olyan, mint az egyedüllét, lassan kezdek hozzászokni.
- Nem kell, köszönöm. Így is elég bajt okoztam, majd megleszek. - rázom meg fejemet az ajánlatára. Nem kéne, hogy megint történjen valami, mint az előbb, egyedül egyszerűbb lesz. Egy lépést hátrébb is megyek, jelezve, hogy lassan indulok, azonban megszédülök, és le kell hajtanom hirtelen a fejemet, mert a szemem előtt minden elhomályosul. - Azt hiszem, jobb is, ha megyek. Viszlát! - nézek rá még egyszer halványan mosolyogva, aztán megfordulok, és kezeimet zsebre téve lassan elindulok. Gyorsabban nem is megy, egyre gyengébb vagyok.

Nem igazán tudom, végül is mi volt olyan ösztönző benne, hogy a körülményekhez képest ennyire belementem abba, hogy elkezdjünk beszélgetni, pedig semmi sem változott azzal kapcsolatban, hogy nem tudom, ki ő. Ugyanúgy elfelejtjük majd egymást, mint a járókelők az utcán, akik látják egymást, vannak, akik nap, mint nap, az arc idővel mégis elmosódik. Nem ragadunk le, csupán járjuk az utunkat, és ennyi. Például szerintem a többi gyerek az árvaházban is jó példa erre. Semmi bizonyíték nincs rá, hogy egy év múlva egyáltalán még emlékezni fognak rám, sőt nagy rá az esély igazából, hogy egyáltalán nem is fognak emlékezni rám. Még akkor sem, ha én emlékezni fogok arra, ami ott történt. Hogy furának tartottak, különcnek. A nevelőnő arcára, melyet elborítottak a könnyek, és a tekintetére, melyben leginkább félelmet és megvetést láttam. Talán ezért is vagyok ennyire távolságtartó vele is. Nem akarom az ő szemében is ugyanazt az elutasítást látni. Nem akarom, hogy másképp nézzen rám, mint egy átlagos gyerekre, mégis úgy érzem, ez szinte elkerülhetetlen.
- Nem a hellyel volt a baj. Csak nem illek oda. Ahogy igazából sehová sem illek. Ezért vagyok egyedül, és szerintem így is a legjobb. - nézek rá végül. Nem tudom, mi oldotta bennem a feszültséget, és miért lett ő nekem ennyire szimpatikus, hogy ilyesmit is kimondjak neki, de határozottan beszédesebb lettem, mint az elmúlt hetekben összességében, sőt, többet is beszéltem, mint az elmúlt két hétben együttvéve. Mióta apu beadott az árvaházba, nem éreztem szükségét, hogy egyáltalán megszólaljak, és nem tudom, miért változott ez most meg.
- Mert más vagyok. Nem értettek, és megijedtek. - mondom, de nem mondok el neki semmi konkrétat arról, hogy mi történik, ha valaki hozzámér. Arról fogalmam sem volt, hogy később, amint elindulok, hála annak a fura bácsinak, alkalmam nyílik rá, hogy a gyakorlatban mutassam be, mi történik, mikor megérintenek. Ráadásul mindjárt duplán is, mert két emlékbe is bepillantást nyerhettem. Egyik sem volt kellemes, de szerencsére a nő annyira nem borult ki, mint a szakállas alak, aki el is futott, mintha csak az emlékektől próbálna menekülni rohanó lépteivel.
- Hát, szólhattam volna, csak nem számítottam rá, hogy... - nem fejezem be a mondatot, inkább csak félrenézek. Részben mert bűntudatom van, és a fejfájás is kezd egyre erősödni, és nem akarom, hogy ezt lássa. Már így is elég bajt okoztam azzal, hogy előhoztam benne ezt. Láthatóan eléggé sikerült nekem is megbántanom, pedig komolyan nem akartam.
- Senkinek sem. - mondom neki, szomorkás, bűnbánó félmosollyal, még a fejemet is leszegem, mikor mondja, hogy ez nem épp a legkellemesebb élmény. Mégis, valamiért teljesen feldob az, amit ezután mutat. Más nyilván megijedne, de szerintem ez az egész valami elképesztő. Ez pedig ki is ül az arcomra, mert még mindig csodálva meredek rá, nagy szemekkel.
- Ez oltári. - jelentem ki egy kicsit erőteljesebb mosollyal, mint az előbb és komolyan így is gondolom. Örülök, hogy megmutatta, és meg is köszönném neki, hogy megtette, ha épp nem jönne a szúró érzés a fejemben, amitől a fejemhez kapok. Azért igyekszem ennek nem nagy jelét adni, de az előbbit nyilván nem hagyta figyelmén kívül, mint ahogyan az a kérdéséből ki is tűnik.
- Túlélem. - vontam meg a vállam egy félmosoly kíséretében, bár ez nem igazán volt egyenlő a valósággal, mert egy pillanatra minden összemosódott a szemem előtt, amitől újra meg kellett dörzsölnöm a szememet, de aztán már minden rendben volt, és a fejfájás is lassan kezdett alábbhagyni. - Igen, egyedül. Apu régi lakásában. - válaszolom neki, láthatóan van némi kérdése ezzel kapcsolatban, amit mondjuk megértek, nem lehet mindennapos, hogy így lát egy gyereket.
- Már messze jár. - mondtam halkan, és bólintottam, hogy értem, mire gondol. Az a bácsi is, akit az ő emlékében láttam, már ott van, ahol anyu és apu.
- Még sosem hallottam ilyenekről. Máig azt hittem, csak valami szörny vagyok. - szegem le ismét a fejemet. Valami nem stimmel... egyre hűvösebbnek kezdtem érezni az időt, és nem is érzem magam valami túl jól. Kicsit feljebb húzom a cipzárt, de nem sokat segít. Nem tudom, mi ez, de nem enged szabadulni.

Jó, azért abban igaza van, hogy még ha nem is beszélek túl sokat, de legalább illene rá néznem, ahogy apu is mondta. Mindig nézzek a másik szemébe! Egyszerűen csak nem értem, hogy miért kérdezget ennyire. Hiszen nem ismer, neki teljesen érdektelennek kéne lennie azt illetően, hogy mi van velem. legalábbis eddig nem nagyon volt rá példa, hogy az emberek másmilyenek lennének egymással szemben. Apu azt mondta, vannak emberek, akiket nehezebb megérteni másoknál. Azt hiszem, én is ilyen vagyok. Nehezen kezdek el beszélgetni csak úgy valakivel, mert nem igazán bízom meg benne. Ahogy benne sem tudom, hogy bízhatok-e egyáltalán. Apu szerint nyitottnak kell lennünk mások felé, viszont őróla semmit sem tudok, és azért egy idegenben elég nehéz megbízni. Azért látszik rajta, hogy nem igazán erre a válaszra számított, amit adtam neki, viszont most már végig a szemébe nézek, hogy lássa, figyelek rá, még a tollat is leraktam a kezemből.
- Nem tudhattad. - mondom egyszerűen, halk hangon, mintha csak valami egyszerű dologra próbáltam volna reagálni, pedig ez egy olyan téma a számomra, ami cseppet se tartozik az egyszerű témakörök közé. Még apuval is csak ritkán beszéltünk anyuról, és akkor is többek között olyankor került szóba, mikor nem tudtam elaludni, és megkértem, hogy meséljen róla. Mindig elmondta, mennyire szép volt, és nagyon várta a jöttömet. Ettől viszont csak jobban elszomorodom. Ha tudta volna, vagy legalább sejtette volna, mi fog történni, szerintem nem várt volna annyira. Sőt, egyáltalán. Kétlem, hogy akkor valaha is úgy gondolt volna rám, mint ahogy azt apu mesélte nekem. Szerintem akkor is meggondolta volna, hogy várjon-e, hogy ha látta volna előre, hogy egy szörny fog megszületni. A következő kérdésére viszont már nem tudok olyan könnyen felelni. Már csak azért sem, mert ez is olyasvalami, amiről nem könnyű beszélni. Még le is szegem a fejem, mert nem tudom, mennyit árulhatok el neki, de végül is úgy döntök, az igazság mellett maradok. Apu azt mondta nincs rosszabb dolog a hazugságoknál, mert azok mérgezik az embert. Remélem, ha el is mondom neki, nem akar majd mindjárt visszavinni oda. Végül újra felnézve rá, válaszolok.
- Eljöttem az árvaházból. Nem bírtam ott maradni, mert... - itt elakad a hangom, és megint elkapom a fejem. Nem szoktam hozzá, hogy ennyit beszélgetek valakivel. Utoljára apuval beszéltem ennyit, még bent az árvaházban sem húztak ki belőlem ennyi szót.
- Másképp néztek rám. Féltek. - más is vagyok, de erre már nem térek ki, csak megint arra leszek figyelmes, hogy csípni kezd a szemem, úgyhogy megint félrenézek. Aztán végül is lassan elindulok, és kezdek is megnyugodni, azonban ez nem tart olyan sokáig, mint szeretném. Nem szólok semmit, hogy utánam jön, viszont az meglep, ami ezután történik. Már nem tudom elkapni előle a kezemet, és így azt sem tudom megakadályozni, hogy meglássam ezeket a képeket, ahogy később a bácsi érintését sem tudom már kikerülni. Az ő szemében is azt látom, mint az árvaházi nevelőnőjében. Szörnyetegnek néz. Nem érti, hogy ez hogyan lehetséges. Az ő szeméből is záporozni kezdenek a könnyek. Zokogva szalad el, mint akinek az egyetlen célja az lenne, hogy csak távol kerüljön tőlem. Bár ez érthető. Ledöbbenve állok egy helyben, és megmozdulni sem tudok. A fejfájás megint rám tör, és kezd egyre rosszabb lenni, de azért hallom a nekem címzett kérdést.
- Bocsánat! Nem... nem akartam rosszat... - nézek rá, a fájdalomtól könnyes szemekkel. A fejfájás egyre rosszabb, de csak erősen megdörzsölöm a szememet. Nem hagyom a könnynek, hogy utat törjön. Ezt utoljára akkor engedtem csak, mikor apa elvitt az árvaházba. Kérdésére, hogy én is láttam-e, csak bólintok.
- Mindig ez van, ha megérint valaki. - mondom neki, majd meglepetten, elkerekedett szemekkel figyelem, ahogy megindul felém, és át is megy rajtam. Ez meg hogy lehetséges? Szellem lenne? De apu azt mondta, szellemek nem léteznek. Meg azok átlátszóak, de ő nem az. Mégis, csak úgy átment rajtam és nem is... ezt nem értem.
- Ezt meg hogy csináltad? - kérdezem tőle eltátott szájjal, és csodálattal pislogok rá. Nem hittem volna, hogy valaha is találkozok olyannal, aki szintén tud valamit, amit senki más nem. Szeretnék még valamit mondani, azonban ebben a pillanatban a fejfájás eddigi ismeretlen erővel hasít belém, én pedig felnyögve kapok a fejemhez. A szemeim ismételten bekönnyesedtek, és így csak elmosódott foltokat látok. Végül megrázom a fejem, és újra a szemébe nézek. Próbálok nem törődni a fejfájással.
- Miért mutattad meg? - kérdezem kíváncsian, és most egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, ahogy rá nézek.

Az már több, mint biztos, hogy akárki is legyen ő, a beszélgetés lehet az egyik lételeme, mert láthatóan még hallgatásom se töri le annyira, hogy ne próbálkozzon tovább. Kicsit azért még el is mosolyodom azon, hogy mennyire el akarta küldeni azt a srácot, most pedig jobbára én lettem neki a hallgatóság. Nem is tudom... az emberi kapcsolatokról nem tudok sokat, de szerintem azzal a fiúval jobban járt volna, mint velem. Úgy értem, az ilyesmi egyáltalán nem nekem való, nem vagyok én túl jó beszélgetőpartner, erre pedig már ő is rájöhetett ennyi idő alatt. Valamiért mégis úgy fest, hogy nem akar csak úgy elmenni, én pedig ettől egyre inkább aggódni kezdek. Mégis az árvaház küldhette? Lehet, hogy felismert, és az az egész korábbi műsor a fiúval csak valami játék volt, hogy visszavihessen? Hát akkor viszont lesz egy kis baj, mert én nem akarok oda visszamenni, és nem hiszem, hogy ő bárhogyan is meg tudna győzni ennek az ellenkezőjéről. A következő megjegyzésére viszont már nem tudok néma maradni. Még csak nem is ismerem őt, miért lett hirtelen olyan nagyon fontos neki, hogy mi van velem? Apán kívül jószerével soha nem érdekelt senkit.
- Nem, nem tanított meg. Nem volt rá alkalma. - mondom neki, most már felnézve a szemébe. Kicsit haragszom, hogy ilyesmivel jön elő, pedig jól tudom, hogy butaság, hiszen nem ismer, így nem is tudhatja, hogy anyu meghalt, mikor megszülettem, de akkor is bánt az amit mondott. Lehet, hogy nem volt mellettem, de ne beszéljen így róla! Mondjuk az igaz, hogy akármennyire csak lehet, igyekszem elkerülni az emberekkel a szemkontaktust. Így vele is. Nem igazán bízom meg senkiben, ez alól ő sem kivétel, hiszen még csak a nevét sem tudom. Úgy fest viszont, hogy a korábbi válaszomat nem nagyon értette, nekem pedig nagyon nem megy most kimondanom azt, hogy meghaltak. Mindig elszomorít ez a kifejezés. Inkább igyekszem arra gondolni, amit apu mesélt anyuról. Hogy ő már egy szép helyről figyel engem, és sosem fog elfelejteni. Így aztán, továbbra is a szemébe nézek, de az én szemeim kellemetlenül csípni kezdenek. Kicsit gyorsabban pislogok, nem akarok itt gyengének látszani.
- Nem. Ők már nem jönnek vissza. Csak... távolról figyelnek. - mondom neki, bár hangom korántsem olyan erős, mint amilyennek szánni szerettem volna. Úgyhogy elkapom a pillantásomat, és inkább gyorsan befejezem, amit még épp le akartam írni. "Egyedül vagyok." Ez lesz végül az utolsó mondat, ami ma a naplómba került, mielőtt becsuknám, és elpakolnék a táskámba. Lassan kezdek megnyugodni, ahogy távolodok a padtól, és a fejfájásom is szépen elmúlik. Utálok betegnek lenni. Pedig mostanában egyre többször érzem magamat furán.
Végül mégis utánam jön. Úgy látszik, elkerülhetetlenül rám ragadt részéről ez a "kölyök" elnevezés, de nem teszem szóvá. Csak csillogó szemeimmel felnézek rá, mikor mellém ér, de semmit sem mondok. "Veszélyes". Apu is használta ezt a szót. Emlékszem, az egyik barátjával beszélgetett, aki átjött hozzá Karácsonykor. Még meg is kérdeztem tőle, mit jelent ez a szó. Apu barátja csak annyit mondott: "A világban sok veszélyes dolog van. Jobb őket elkerülni." Nem értettem igazán a dolgot, de apu azt mondta, ne is beszéljünk erről többet. Végül megtorpanok, mikor a bácsi kilép elénk az útra. Mégis sok minden történik egyszerre. Megérzem a nő kezét az enyémen, és abban a pillanatban egy kép villan fel előttem. Őt látom, nagyon sír. A könnyek hosszú csíkokban szánkóznak le az arcán. Egy bácsi fekszik a földön. Megsebesült. Nincs túl jól, a ruháját lassan átáztatja valami vörös folyadék. Vér. De nagyon sok vér. Én csak akkor láttam a véremet, mikor egyszer elestem otthon játék közben, és felhorzsoltam a térdemet. Valamiért érzem, hogy a bácsival is az lett, mint apuval. De a képsor itt véget ér. Elkapom a kezemet, bűntudatom van, hogy láttam ezt. Mint mindig, amikor ez történik.
A következő pillanatban viszont már egy sokkal erősebb szorítást érzek, ezúttal a vállamon. Aztán jön az újabb kép. Egy csukott ajtó, egy kisfiú áll előtte, bentről zajok szűrődnek ki. Veszekedés. Egy nő nagyon sír. Üvöltést hallok, majd valami csattan. A nő sikít egyet. A kisfiú megindul az ajtó felé, de az kicsapódik. Egy magas férfi lép ki rajta, és vörös arccal a fiú felé indul. Még látom, ahogy keze lendül felé, mielőtt a kép véget érne. A bácsi leveszi kezét a vállamról, és zokogva futni kezd, a másik irányba. Én pedig csak tovább állok ott. Teljesen lefagytam. Kezemmel a homlokomhoz nyúlok, kezd megint borzasztóan fájni a fejem.

Fura... általában nem szokásom idegenekkel leállni csak így. Mármint, semmit nem tudok róla, ahogy ő se tud rólam, még a nevemet se. Jó, a zöldséges bácsival is beszélgetek, de csak néha, és akkor is azért, mert mindig ad aztán narancsot vagy valamit. Erről jut eszembe, hogy már megint nem ettem egy ideje, és kezdek is kicsit éhes lenni, de most ezzel nem igazán törődöm. A férfi elég csalódottnak tűnik, ahogy meghallja a "nővérkém" felé intézett szavakat, mintha csak arra számított volna titkon, hogy mégis van még ideje beszélgetni vele. Nem igazán értem az embereket. De talán csak én vagyok túl furcsa. Én annak örülök, amikor senkivel sem kell beszélnem, ő viszont láthatóan bármit megtenne azért, hogy kapjon még legalább néhány percet. Apu mesélt az ilyen dolgokról. Hogy az emberek beszélgetnek, megismerik egymást, megkedvelik egymást, olykor pedig halálukig szeretik a másikat. De én ezt mindig csak valamiféle mesének tartottam, olyanfélének, amiket apu mindig lefekvés előtt olvasott nekem. Ahol a herceg csókjától támad csak fel a hercegnő, hogy aztán a szerelmesek boldogan éljenek, míg meg nem halnak. De csak a mesékben élnek boldogan a karakterek, míg meg nem halnak. Ha mindez igaz lenne, még apu is élne, én pedig nem töltenék minden egyes délutánt azzal, hogy idekint járkálok, mert megnyugtat a friss levegő.
Mostanában ráadásul egyre gyakrabban tör rám az, hogy hihetetlen módon fázom, és mindenem szörnyen fájni kezd. Lehet, hogy kezdek megbetegedni. Talán valami vastagabb holmi is elkélne, de csak ezt volt időm magammal hozni az árvaházból. Még annak is örülök, amim egyáltalán van. Viszont a lebetegedés most egyáltalán nem jönne jól. Még ételt is nehezen tudok szerezni, gyógyszert pedig egyenesen lehetetlen lenne. Apu persze tudná, mit kéne tenni, de ő most nincs, én pedig nem tudom, mitévő legyek. Minden annyira zűrzavaros, amióta ő nincs. Mikor még mellettem volt, minden egyszerűnek tűnt. Mostanra viszont az egész világ inkább tűnik egy óriási káosznak, amiben bármelyik másodpercben elveszhetek, semmint egy rendezett helynek. A mosolyára csak halvány félmosollyal reagálok, majd leszegem a fejem, és naplóm lapjaira pillantok, amíg ő megpróbálja elküldeni a férfit. Újra írni kezdek, és csak ekkor döbbenek rá... nem láttam meg a nő emlékét. Pedig hozzám ért, meg kellett volna jelennie a képeknek a fejemben, ahogy szoktak. . Vagy talán ezzel a rosszulléttel lenne összefüggésben? Merthogy a fejem megint hasogatni kezd. Nagyon. De ennek igyekszem nem jelét mutatni, és inkább tovább körmölök. Még akkor sem nézek fel, mikor elég gyors sebességgel, de újra hozzám kezd a nő beszélni. Kérdésére pedig csak megrántom a vállamat. Én nem értem az embereket, honnan kéne tudnom erre a választ? Amúgy sem értem, miért engem kérdez. Az viszont már biztos, hogy beszélni azt szeret. Még arra sem reagálok, amikor arról kérdez, hány éves vagyok. Miért számítana neki a korom? Akkor se tudja, ki vagyok. Nem ismer. Következő kérdéseire viszont megállok az írásban, és felnézek rá. Nem szólok semmit. Csak fürkészem, hosszan. Mintha csak arra keresném a választ, hogy megbízható-e. De ha úgy vesszük, mivel nem ismer, lényegtelen, hogy hazudok-e neki vagy sem. Így inkább az igazságnál maradok. Legalábbis, egy részénél.
- Ők... messze vannak. De nem. Nem tévedtem el. - halkan szólalok meg, mintha magam sem lennék biztos abban, amit mondok, vagy csak attól tartanék, hogy elmehet a hangom. De azért elég hangerővel beszéltem ahhoz, hogy ő hallja a szavaimat. Aztán, amint választ adtam neki, még befejeztem a mondatot, amit elkezdtem írni, aztán elraktam naplómat és tollamat a táskámba, majd lecsusszantam a padról, felvettem hátamra a táskát, és indulni készültem. Nem tudom, úgy éreztem, mintha mondanom kéne valamit, de ugyanakkor egyetlen porcikám sem kívánta, hogy most megszólaljak. Egyre furcsábban kezdtem érezni magam. Megint kezdődik. Jobb lesz mennem.
- Viszlát! - köszönök el tőle, majd pulcsim zsebeibe mélyesztem kezeim, és elindulok kifelé. Nem törődök azzal, hogy egy fura, szakadt ruhás bácsi a távolból figyel, csak szokványos lépteimmel kezdtem távolodni a padtól.

Az idő kivételesen nem volt olyan hűvös, így azonnal elkezdtem írogatni a naplómat, egy újabb lapot kezdve, hogy megtöltsem őket a gondolataimmal. Persze közben el-elhaladtak az emberek, néhányan még egy-egy különös pillantást is vetettek rám, nyilván nem értették, hogy mit keresek ott kint egy padon teljesen egyedül, de én minderre ügyet sem vetve írtam tovább a szavaimat, egyiket a másik után. Csak néha pillantottam fel, hogy gyorsan körbenézzek, megakad a pillantásom a fákon, ahogyan a szél az utolsó leveleket is lefújja az ágairól.
Így kénytelen voltam viszonozni az elhaladó idegenek pillantásait, de legtöbben azonnal el is fordították a fejüket, egy idősebb nő pedig csak elmosolyodott, mielőtt továbbment volna. Nem nézelődtem sokáig, inkább csak visszatértem a naplómhoz. Éppen apáról írtam. Arról, hogy mennyire hiányzik... már megint. Tudom, ez semmiben sem fog segíteni, és jó lenne, ha nem mindig minden sorban hoznám ezt vissza, néha mégis úgy érzem, ez az egyetlen, ami segít. Ugyanakkor pedig ezzel egy időben néha azt kívánom, bár történne valami, és csak felejtenék. Eltűnne minden emlék, ami most fájdalmas képként él a fejemben, és ami minden egyes álmomban újra és újra előtör.
Gondolataimból aztán az egyik közeledő nő szavai zökkentenek ki: "... szóval az öcsémmel találkozom itt, és..." - ajjaj, ez nem jó. Legalábbis valamiért elfog egy olyan kellemetlen érzés, hogy, bár fogalmam sincs, miért, de ez a szóban forgó "öcsi" én volnék, legalábbis nem láttam más gyereket a parkban, amikor legutóbb felpillantottam. Gyanúm pedig beigazolódni látszik, amikor leül mellém, kezét pedig megérzem a vállamon. Mivel figyelmemet nem kerülte el a mögötte lépkedő férfi, végül nem is volt olyan nehéz kitalálni, hogy öcsi szóval álcázva, de mentőövnek lettem használva. Emlékszem, apa a hasonló szituációkban mondta azt, hogy hajlamos megfeledkezni róla, hogy gyorsabban tanulok az átlagnál. Mivel a nő nem tűnik olyannak, aki rosszat akarna, nem gondolom azt sem, hogy az árvaház küldte volna, segíthetek neki... azt hiszem. Így végül is rá sem nézve egy halvány mosollyal az arcomon nekidőlök picit az oldalának, továbbra is naplómba pillantva.
- Késtél... - szólalok meg. Csak ilyenkor jövök rá, hogy fogalmam sincs, mikor beszéltem utoljára. - Azt mondtad, maximum öt perc. - mondom kissé szomorkás, és csalódott hangon. Nem is bizonyul nehéznek elővenni ezeket az érzéseket, szinte minden nap érzem ezeket. Hogy kicsit segítsek a hatáson, még fel is nézek rá. Más gyerek valószínűleg teljesen másképp reagált volna, de ők valószínűleg nem olyan szörnyfélék, mint én.

Megint csak lejöttem az utcára. Apa nélkül nem tudok hosszabb ideig a lakásban maradni, valamiért folyton úgy érzem magam, mint akit bezártak oda. Mindig tartok attól, hogy bármikor kopoghatnak, hogy értem jöttek. Biztos, hogy keresnek, talán csak pont akkor jönnek mindig a lakáshoz, amikor eljövök onnan? Szerencsére eddig viszont senki nem talált meg. Nem akarom, hogy elvigyenek magukkal. Nem akarok az árvaházba sem visszamenni. Eleget voltam ott, és nem is tartoztam oda igazán. Úgyis más vagyok, mint a többiek, akkor meg minek legyek ott velük? Nem akarom, hogy féljenek tőlem, pedig tudom, hogy csak ez lenne, ha visszamennék.
"Szörnyeteg". Még mindig eszembe jut néha ez a szó. Olykor, mikor elalszom, álmomban elő jön. Újra és újra. Látom annak a férfinak az arcát, aki el akart kapni a sikátorban, és látom az emlékét is, ami előjött belőle, amikor megérintett. Láttam, ahogy ütötték folyamatosan, és a félelmet is a szemében, amivel utána rám nézett. Szörny volnék? Már magam se igazán tudom. A könyvek főszereplőinél sokszor előfordul, hogy nem tudják eldönteni magukról, vajon jó-e vagy rossz, amik valójában, és azt kívánom, bárcsak én is választ kaphatnék valahonnan, mint azok a szereplők a könyvekben.
Talán ezért is jöttem ide. Itt olyan békés minden. Mindig, ha csak kívülről látom is ezt a helyet, megnyugszom. Apuval sokszor jöttünk ide, és talán ezért is hat rám olyan megnyugtatóan. Az egyik padra leülve előveszem táskámból már lassan elnyűtt külsejű naplómat, amit azóta használok, hogy apu elkezdett benne írni tanítani. Azóta ezek a lapok gondolataim őrzői. Gondolatoké, melyek nem hagyják el számat soha.