Mountain Lakes Park

Federico maga is meglepődik mikor elmosolyodik a hallottakon. Na igen, a limuzinokhoz valóban egy cseppet sem ért. Ám egyéb más dolgokhoz kiválóan. Legyen az drogkereskedelem, illegális árú csempészet, gyilkolás, de persze kereteken belül. Federico nem igazán szereti ha felhívják rá a figyelmet, tehát mindent úgy csinál, hogy az ne legyen feltűnő senki számára.
Azt azonban még nem tudja, hogy a lány képességei még ki se éleződtek, ha tudná, nos még akkor is akarná a csapata élére. Van benne spiritusz és elszántság, még ha nagyon mélyen is, de van.
-Mutáns csoport, fegyverzett, kiképzett katonák, az ellenség szintén mutáns. Területet kell védenünk ahhoz, hogy békében megéljünk rajta. - Valamennyire ez igaz is, de csak kis mértékben, a valódi okot pedig egyelőre nem kell tudnia a lánynak. Persze érthető, hogy azonnal nem akar rábólintani. A megfontoltság jó dolog, de ha valaki túlzásba viszi akkor már hátrány.
-Nos nem tudom milyen sejtés alapján, de úgy érzem a pénz nálad nem játszik szerepet, pedig ezzel az állással az is jár, bőven. Nos tapasztalatot szerezhetsz, megtanulhatod hogyan is irányítsd a képességed a maximumában. Ez csak megéri, nem? - Természetesen rengeteg más dolog is járna ezzel, de mind felsorolni hosszú volna. Túl hosszú, az idő pedig kevés.
-Na mit mondasz, igen vagy nem? - Federico számára végül is nem nagy jelentőséggel bír a válasza, azonban tény, hogy érdekli a lány és a képessége, na meg egy ilyen ajánlatara ezrek kapnának, tétovázás nélkül.

Ha Federico tudná mik járnak a lány fejében még el is mosolyodna. Nos igen, az álmok befolyásolása egy részről nagyon mókás, már persze attól függ kinek. Másrészről remek cél elérő eszköz. Elég a foglyul ejtett ellenfelet csak kiütni a ringből és addig gyötörni az elméjét míg a végén fizikálisan is megtörik és eldalolja azt amire szükség van. Nem közvetlen támadásra alkalmas, arra ott van a farkas, de tény, hogyha kiiktatják az emberi lény agyi központját, sokkolják pár rémképpel eléggé képes megtörni. Federico elsőként a családja komornyikján próbálta ki és lenyűgöző eredményeket ért el. A férfi az ágyba vizelt a félelemtől, két nappal rá elbocsájtották a szülei, mondván annyira rettegett, hogy képtelen volt elvégezni a rábízott feladatokat. Federico ekkor jött rá, hogy senki sem olyan erős, mint mutatja és a megfelelő ráhatással bárkiből lehet egy magától is rettegő torzszülöttet alkotni. A komornyik akkor csak az első lépés volt.
-Nos a te dolgod, hogy hogyan akarsz dönteni, de a döntést még most meg kell hoznod. - Azt nem köti a lány orrára, hogy miért éppen most kell dönteni, miért ilyen hamar. Ahhoz semmi köze nincs, viszont ha elvállalja akkor aligha lesz az élete ugyanolyan, mint most. Federico részéről lehetne azt mondani, hogy édes mindegy vele tart-e a lány vagy sem, ám ez nem így van, nagyon is érdekli a lány, ám csupán a képessége az amire felfigyelt. Mint egy jó gyűjtő, minden értékes darabot felkutat és megszerzi kerüljön az bármennyibe.
-Roppant egyszerű, a képességeden ugyan van mit csiszolni, mintha be lennél rozsdásodva és egy ilyen hasznos képességet nem szabad elföldelni. Amint látod nem vagyok egy angyal és gondolom azt is leszűrted, hogy a munkám sem a limuzinok eladásába van fektetve. Nekem szükségem lenne az egyik katonai csoportom élére egy vezető, aki képes kézben tartani a fegyvert ami őket is megfékezi és az ellenségeimet is. - Nem kertel sokáig, a lányon látszik, hogy tisztességes bizonyos mértékig. Federico megadta a menekülés lehetőségét, nem kell igent mondania, bár egészen új lehetőségek nyílnának meg a lány előtt amit badarság volna ép ésszel sutba vágni. Ha nemet mond akkor sincs veszélyeztetve Federico posztja és élete mivel semmi személyeset nem árult el a lánynak.
-Ezek után mi a válaszod? - Ha a lány okos akkor igent mond, ha kevésbé amit Federico nem hisz akkor bizony csatlakozik és átveszi az egyik legerősebb mutánscsoport vezetését.

-A gyakorlás mindig is előre vitt mindenkit a céljai elérésében. - Ez akár a harcos középkorig visszavezethető, minden hadvezér, tábornok, lovag vagy király, mindegyik egytől egyik a gyakorlattal, pontos tervezéssel érte el célját és hatalmát. Federico is pontosan így tett, lépcsőzetesen építette ki a hatalmát és most az egyik legnagyobbak között van az élen.
-Hát igen, az izgalom az én általam kreált álmokban garantált. - Ez eddig mindig így volt. Fede emlékezett arra az időre mikor először megjelentek nála az álmok, akár egy vázlat füzet amit alakítani kell, eleinte a cselédlányokkal szórakozott majd a ház vendégeivel. Mind hamar felmondott vagy elment, mert úgy vélték szellem lakozik a házban és ennem köszönhetik rémálmaikat. Federico minden percét élvezte ennek a szórakozásnak.
-Állást akarok ajánlani neked Jaime! - Jelenti ki a legnagyobb komolysággal. Igen, határozottan megérni ezt megtenni, hiszen a lány tehetséges, bátor és van benne elég szenvedély, hogy a munkájába beleöljön mindent. Federico most jött rá, hogy éppen ezért akarta megkeresni a lányt. Igen, pont ezért, azt akarja, hogy a sorai közt legyen. Minden világossá vált a számára, ám ha a lány nemet mond akkor erőszakkal fogja a sorai közé állítani vagy megtesz mindent azért, hogy elérje a célját. Jaime nagyon hasznos lenne a csapata élén, igen, van mit tanulnia, de a hasznára tudna lenni.
-Na, mit szólsz hozzá? - Karba tett kézzel áll és figyeli, várja a választ.

Federico továbbra sem teljesen érti ezt a hirtelen a lányra törő bizalmat. Persze nincs ellenére, hogy a lány íj hirtelen megbízik benne.
-Ugyan, minden képesség kiemel az egyszerű emberek világából, tehát semmivel sem rosszabb a képességed másokénál csak tudni kell a megfelelő időben használni. - Federico maga se tudja miért biztatja a mutánst, de így tesz. Végül is nem feleslegesen kereste meg a lányt, valami hajtotta arra a döntésre, hogy rátaláljon. Így hát most egyszerűen véget vetne a beszélgetésnek alighanem vesztesnek érezné magát.
-Nem, csupán farkas alakba tudok átváltani, de hidd el, hatásos a fellépésem. - Egy vigyor jelenik meg az arcán. A lány maga is láthatta, hogy a farkas sokkalta nagyobb, erősebb egy valódi vadállatnál. Támadása gyors és halálos.
-Valóban, a varjú is én voltam, figyeltem merre mész, de nem akartam azonnal közbe lépni, látni akartam hogy állsz helyt egy-egy veszélyes helyzetben. Ne haragudj, hogy késlekedtem. - Bűnbánó arcot vág, mintha valóban bánná a dolgot, holott erről szó sincs. Nagyon is élvezte minden percét a játszmának. Egy körforgás volt, megtámadta, megmentette, egy végzetes játszma.
-Nos véletlenül érzékeltem a zavaros álmod és gondoltam belépek, hogy lássam mi ez a zavar. És ne feledd, te támadtál rám az előbb én csak védekeztem. - Ami igaz is, a lányhoz egy ujjal vagy manccsal sem ért, a lány fogott rá fegyvert.
-Érdekel miért kerestelek meg? - Tér a lényegre, mert igen, határozottan valamiért kereste a lányt, de csak most ébredt erre rá.

Lassan kezdte untatni ez az egymást felmérjük aztán meglátjuk mi lesz helyzet. Farkasösztönei azt kívánták, hogy marjon bele a lány torkába és hagyja elvérezni, de emberi tudatának halovány fénye csak játszani akart nem pedig gyilkolni. A fegyver ami kettejük közt húzódott nem volt több, mint egy tárgy amit ha igazán akarna egy pillanat alatt elvehetne a lánytól. Nem volna számára akadály, már hogy is volna? Egy ugrás, karmok, tépőfogak és a félelem úgy vakítaná el a lányt, hogy önmaga adná át a fegyvert Federico-nak. De mivel veszélyt nem jelent a fegyver így a farkas sem próbálkozik meg az elkobzásával, hiszen az Ő fegyvere magában rejlik, semmi szüksége nem lenne egy emberek által használt tárgyra, felesleges.
Végül, hogy választ adjon a lány kérdéseire visszaalakul a szőke hajú, gazdag uralkodóvá aki azelőtt volt még mielőtt a lány meggondolatlanul cselekedett.
Jaime első válaszára Federico csak fel cicceg mondván, hogy rosszul közelíti meg a helyzetet. De aztán mintha látna egy apró, pislákoló emlékfoszlányt a lány szemében fellobbanni, csak éppen nem azt amire Ő maga gondolt. A tünde csak egy megközelítés volt, de a rossz oldaláról, Federico azt akarta, hogy emlékezzen a lidércre, de már maga a Tünde is több volt, mint a semmi és látszólag újra bizalmat ültette a lány a farkasba.
-Igen, én voltam aki megmentett a sárkánytól. - Válasza nyers, de egy mosoly telepszik az arcára. Talán ebből is kilehet alakítani majd valamit.
-Igen, az alakváltás és az álmok befolyásolása bizonyos szintig. - Nem szánta dicsekvésnek a dolgot, egy percig sem, de a lány amúgy is rájött volna hamar a dolgokra magyarázat nélkül is.
-Végig ott voltam az álmodban, figyeltelek és közbeléptem amikor tényleg szükséged volt segítségre. - Valamelyest részben igaz amit mond, de csak részben, viszont egyelőre ez is bőven több, mint elég.

Nincs szándékában a lány torkába mélyeszteni a fogait. Bármilyen más helyzetben habozás nélkül a nyakra támadna és ketté törné a légcsövet amint erre lehetőség nyílik, de ez most nem egy csata, nem egy vérre menő küzdelem. Ez csak egy egyszerű játék, kinek van nagyobb stílusban. Federico már a legelején játékra invitálta a lányt csak akkor Ő még nem volt ennek tudatában. Most pedig, hogy az ösztönei előrébb vannak az emberi tudatnál még jobban élvezi a macska-egér játékot. A fegyver számára olyan akár egy szálka, szúr ugyan, de nem halálos. Ő nem egy átlagos farkas, Ő ember és állat egyben, erősebb, gyorsabb, ügyesebb és persze okosabb is egy egyszerű erdei farkasnál.
Ez a fenyegető hangnem és a sok kérdés nem csak fárasztani kezdik Federico-t de lassan untatni is. Nem hogy többet képzelt a mai dologból, de egyáltalán semmi sem lett, egyetlen egy golyó és mintha minden ezzel le is lenne rendezve. Most a lány vagy nem érti meg, hogy egyetlen egy rossz lépés és halott is lehetne vagy egyszerűen képtelen felfogni. Fogja a fegyvert és kérdezősködik, mintha Federico egy vallatáson volna.
Lassan visszaalakult a szőke, magas, férfivá aki azelőtt volt még mielőtt a lány kiprovokálta volna az állatot.
-Figyelj, mert csak egyszer mondom el, emlékszel egy bizonyos kalandra amit úgy éltél meg, mint a valóságot pedig csak álom volt? Ha nem emlékszel akkor aztán a mondanivalóm amúgy se jelentene neked semmit. - Ezzel ezt a felét le is zárta. Most vár mit fog felelni a lány, ha nem emlékszik akkor felesleges lenne tovább ecsetelni bármit is, ha viszont emlékszik akkor meglehet kísérelni valamit.

Federico komoly helyzetbe került, de ezt még élvezte is. Tudta, hogy a lány mutáns, megérezte, hogy az. Ezért még inkább érezte a kényszert, hogy megkeresse. Még Ő maga se tudta miért akarta a lányt felkutatni, szórakozásból? Kísérletből? Ezek közül nem lehet megmondani vajon melyik lehet az. Egy dolog volt csupán biztos, hogy élvezte a lányban tomboló tüzet. Volt benne valami rejtett veszély ami előcsalogatta a farkast Federico-ban. Ritka pillanatnak számított, hogy Ő ennyire utána járjon dolgoknak, személyeknek, de ezúttal megtette.
Az átváltozást már csak hiúságból tette meg, a golyó általi sebek gyorsan begyógyultak így hát teljesen mindegy volt, hogy farkas éppen vagy ember, viszont gyönyörű éjfekete bundájában jobban elviselte a harcot. Ilyenkor vadásszá változott, könyörtelen szörnyeteggé.
A hatalmas állat formájában pont akkor volt akár a lány, veszélyes tépőfogait előszeretettel mutogatta most is. A lányban nem akart vak félelmet kelteni, de azt a fene nagy önbizalmát elakarta venni tőle.
A két lény egymást nézte, csend veszi körbe őket majd ezután szólal meg a lány amire Federico ha most ember volna elvigyorodott volna. A fegyver elsül,d e a farkas sértetlenül leugrik az útból. Egy szőrszálon múlott a sérülés, de így még izgalmasabbá vált a játék.
Ám a lövés ellenére benne nem támadt fel a vérengző ösztön, egyszerűen mintha mi sem történt volna leült a földre és oldalra biccentett fejjel nézte a rá vadászó lányt. Nem támadott, ha megtette volna a lány már halott lenne, és melyik játékszer jó holtan? na ez az, egyik sem. Fede pedig szerette a játékait. Ilyen volt számára Dini is amíg szabadon nem engedte bizonyos okok miatt. De az végül is merőben más volt, mint a mostani helyzet.
Várta mikor döbben rá a lány, hogy felesleges küzdenie és ha Ő nem harcol akkor Federico sem fogja átharapni a kecses torkát.

Hát persze, gondolta Federico, ezzel kétségtelenül nem lehet vitázni, hisz igaza van. Joga még a vak sündisznónak is van, de semmit se ér vele. Joga bárkinek lehet, de ez nem egyenlő azzal amit meg is akar szerezni, szint semmi és ennek a lánynak is rá kell erre jönnie perceken belül.
-Az igazat, miféle igazat? - Oh, nagyon is élvezte ezt a játékot, de még mennyire. A lány lassan kijön teljesen a sodrából és akkor kimutatja a foga fehérjét, erre várt a farkas, hogy kimutathassa karmait, ott lakozott benne a tomboló vágy, hogy megmutassa ennek a lánynak az igazságot amit utána soha többé fel se akar majd idézni, igen, eljátszadozott az elméjével, de ez csak a kezdet, ezentúl bejárása volt a fejébe és Federico nem könnyen vált meg a játékszereitől. Jaime dühös, ezt nem csak emberi alakja figyelte meg Federico-nak, de farkas érzékei is kimutattak, a robbanó vulkán, érezni lehetett ahogy valami elszabadul a lányból és irányíthatatlanul tör ki. A képessége, erre várt Federico, kíváncsi volt rá, össze akarta mérni az erejét a lányéval.
A lány kezében megjelenik egy fegyver. Fede elvigyorodik, de ez inkább egy torz vicsorgás, mint sem vigyor. Mellkasából morgás tör fel, vad, állatias morgás, ha a lány mocskosul játszik hát akkor Federico is így fog tenni. Farkas alakot kezdett felvenni, persze lassan, hogy a lány minden nézetcentijét alaposan felmérhesse, láthassa az izmokat amiknek egy elrugaszkodás kell csupán, hogy halálos legyen a csapás.
A kérdésre már egy farkas marad csak válasznak, egy hatalmas, átlag méretnél háromszor nagyobb, izmos, hollófekete farkas. Szájában borotvaéles fogak, akár a pengék, karmai hatalmasak, metszésre való mind.
Oldalra billenti a fejét a farkas király, döntésképtelen, megakarja büntetni a lányt, a golyóktól nem fél, gyorsan regenerálódik, a lánynak lenne oka félelemre, rettegni fog, ez biztos.

Érzékeli, hogy a lány teljesen elveszítette a hitét a mondanivalóban, ez van, örökké nem lehet a hazugságok mögé bújni, bár nagyon mókás tud lenni. Ám a lány valóban nagyon okos, de még mennyire, nem az a fajta akit olyan könnyen lehet az orrán át vezetni, ez nagyon tetszik Federico-nak. Lát a lányban valami különlegeset, azon felül, hogy mutáns a lány különleges, az, hogy mutáns ezt már akkor kiszúrta mikor az álmában vájkált és saját ötleteit ültette belé.
-Jogunk mindenhez van Jaime. De még mennyire, viszont a jogaink nem mindig elegek ahhoz, hogy megkapjuk amit akarunk. - Mondja mosolyogva. Felajánlja a lánynak a menekülés esélyét hisz nem azért jött, hogy végezzen vele, jobban megakarta ismerni álombéli áldozatát, és eme ismeretség igazán pozitívba hajlott. Örömmel nyugtázza, hogy áldozati báránykája nem szándékozik menekülni, nem is nézte volna el a gyávaságát. Valahogy jobban kedvelte azt az áldozatot ami nem adta fel még ha a lidérc is üldözte akkor sem.
-Mit akarsz hallani Jaime? - Mondta negédesen, a vigyora ott bujkált a szája sarkában, igazán mulattatta a dolog.
Elgondolkodott egy újabb őrületes álombéli mulatságon, ritkán volt ideje kikapcsolódni. Pár üzleti tárgyalás, ilyen-olyan sötét ügyletek, szerződések, szövetséges keresése, ezek mind-mind unalmas dolgok, egy kisebb vérfagyasztó sikoly, egy hirtelen a sötétből előtámadó szörny, ezek a kikapcsolódás számára.
-Kérdezz bátran, majd eldöntöm válaszolok-e. - Nevetett fel ördögien, nagyon jól szórakozik. Érdemes volt ekkora kitérőt tennie, ezért a beszélgetésért duplán megérte.