Peach Lake

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 29 Ápr. - 16:57

Tárgy: Re: Peach Lake Hétf. 27 Ápr. - 19:53

Aaron & Leah

Pontosan tudja, hogy mély érzésekkel viseltetek már iránta, attól a kezdeti játékos hangulatot mégis meg tudtuk tartani. Kapcsolatunk igen szenvedélyesen indult, hamarabb akartam csak odaadni magam, minthogy biztonságban éreztem volna magam mellette. Elég volt, hogy odafigyel rám, és egymásra vagyunk hangolva. Szépen lassan alakult ki, hogy hosszútávú kapcsolatként tudtam tekinteni kettőnkre, hogy nem szőke bulákra bukik, engem tart aranyosnak, és nem csak a szex miatt. Talán nem vagyok naív, de érzem, hogy valahogy része lettem az életének, ettől mégsem vesszük annyira komolyan a dolgokat, hogy az kicsit is bezavarjon a pasi egójának. Emancipált nőként szándékomban áll minimum beleszállni a költségeinkbe, mert ma már mindent Aaron fizezett. Oké, nem megyünk luxushelyekre, de akkor is, szerintem a gesztus a lényeg, nem kell engem körbeugrálni mindig.
- Ah, szóval le akarsz fárasztani? Azért a táncra azért hadd tudjak lépni... Nem kéne egész hétvégén a tévét bámulni... – Hajolok előre ismét, hogy megcsókoljam, közben pedig lejebb csúsztatom az ujjamat, hogy megtapogassam a számomra érdekes hegycsúcsokat, közben pedig a reakcióját figyelem.
- Alvás... Így is mondhatjuk. – Nevetgélek bele a szájába, hiszen minden porcikám már rá vágyik, ahogyan tapogat, már attól kívánósnak érzem magam. Nagyon jó a távkapcsolatban, hogy szó szerint kiéhezünk egymásra, de vajon nem lenne több értelme közelebb lenni, és gyakoribb alkalmakat találni? Mégsem most akarom ezt megbeszélni vele, ne kanyarodjunk el komoly témák felé, mert nem akarom, hogy kedvrontó legyen, inkább hadd csusszanjak még jobban az ölébe. Tehát akkor ha jól értem, most diákszállóznánk, aztán tánc, végül a nyaralóban hajtanánk álomra a fejünket? Ez jól hangzik, végülis a szálló helyett kár lenne elcaplatni a nyaralóig, most végre láthatja, hogy tényleg mohó vagyok, mert amikor nagyon akarom őt, akkor hajlandó vagyok még szervezésre is adni a buksimat. Elnevetem magamat a szavaira, játékosan végigsimítva az arcát, kibámulva az ablakon, ahol most még nem látunk bámászékodókat, de igaz, ha bepárásodna az üveg, ez igen gyorsan változna. Aztán csak azt érzem, hogy közelebb húz, és megremegve felnyüszítek, amikor a nyakamhoz ér a nyelvével.
- Meg én is... azta... – Butaság, hogy csak a pasik tudnak ennyire elszállni, mert ó mamám... hát mit művel ő velem? Bárkit túlszárnyal, akivel valaha dolgom volt, pedig egy időben még szőkeként nem vetettem meg a jó bulikat, de amióta mi ketten még érzelmeket is viszünk a dologba, állandóan úgy érzem, hogy muszáj kapnom, és kapnom. Lekászálódom, vigyázva, hogy ne tehénkedjek rá, vagy rúgjam meg, és maradok hátul. Olyan szivesen megoldanám a melltartóm pántját, hiszen borzasztó szűk lett hirtelen, a bugyimról már nem is beszélve, na de akkor gyorsan a célállomásra. Nem akarok melléülni, mert a végén még visszalendülök az ölébe, vagy akár véletlenül megnyitom a sliccét, hogy felfedezzem magamnak útközben, hogy mit is rejteget alatta.
- Pont visszafelé, a főút mellett egy kétszintes épület, tényleg olyan panziószerű. – Mutogatok, és remélem, hogy pár perc alatt ott leszünk. Igyekszem nem annyira kapkodni a levegőt, szerencsére nem kanyarodik le sehol, ahol nem kéne, így aztán valóban igen gyorsan megérkezünk. Igyekszem kissé megigazítani a hajam, ne tűnjek olyan ziháltnak, mint aki totál be van gerjedve, és már alig várja, hogy itt valami piszkos dolog történjen vele. Kézen fogom a srácot, ha már kipattantunk a kocsiból, majd közelebb lépek a recepciós csajhoz.
- Hali. Egy koleszos szobát kérek. – Az illető érzelemmentesen kiszámlázza a pár dollárt, így is ki kell fizetni az egy éjszakát, de engem aztán nem érdekel, nem ezen múlik. Csengetek, majd amint megkapjuk a kulcsot, már keresgélem is. Lift nincsen, nem akkora az épület. Az elsőn leszünk, így irány a lépcső, kulccsal a birtokunkban.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek :lufi:

Tárgy: Re: Peach Lake Csüt. 23 Ápr. - 16:30

Aaron & Leah

Halk, kétkedő horkantással reagálok csupán a vallomás-visszavonással kapcsolatos szavaira. Tudom, hogy csak incselkedik, ezért is nem pazarlok több reakciót a dologra. Már kimondta, ha szándékos volt, ha nem. És annyira már ismerem hogy tudjam, nem csak úgy vagdalkozott vele, mint a legtöbb tini. Komolyan gondolta, és pont ezért nem fogja oda-vissza rángatni a dolgot. Persze ugyanígy ő is tudja, hogy nem bántásként incselkedem vele, csupán a játék ízéért, lehetőségéért. Hisz úgy tűnik, kapcsolatunk alapja a játék, játékosság, talán ha túl komolyan vennénk, mindketten beleroppannánk.
- Ez már sokkal tetszetősebben hangzik - bólintok a szobafoglalást hallva. Nem okoz gondot anyagilag, ennyit bőven kibírok. És legfőképp, azokért a nyugodt, élvezetes órákért mindent megadnék.
- Nekem lesz erőm. De vajon neked? - vágok vissza mosolyogva, immár zavartalanul dédelgetve az egyik édes halmot. Illetve hát mondhatni zavartalanul, hisz bár a lehetőséget ő megadta, azért a vastag ruházat eléggé visszafog az élményből.
- Tánc után akár mehetnénk hozzánk is, ott is aludhatunk. Csak azt hiszem, most nem lenne elég erőm, hogy megvárjam, még Faye-el beszélgettek kicsit, na meg végképp nem bírnék csendes lenni ennyi idő után - vallom be, halkan nyögve fel a szavaim végén, ahogy édes kis ujjai kényes célt érnek.
Nem zavar a tény vagy ötlet, hogy az éjszakát nálunk töltse. Igazából, azt hiszem, ennyi idő után már a húgom is elfogadta akapcsolatom, sőt, úgy hiszem, kedveli Leah-t. Emellett mivel nem egy hétvégére jöttem le már, sejtheti, hogy nem csak egymás kezét fogjuk naphosszat. Bár nem tárom elé a nemi életem, és bár próbálom őt visszafogni sok mindenben, azért nem hülye. Szóval ne hiszem hogy meglepődne, ha Leah nálam aludna. De most képtelen lennék kibírni a társaságát, bármennyire is szeretem. Most semmi mást nem akarok magam körül, csak Leah-t.
- Még szép! Én csak látogató vagyok itt, te viszont állandó lakos, és nem hinném, hogy jó lenne, ha a fél korcsolya-társaság látná, ahogy leteperlek a hátsó ülésen. Különben is, az a gyönyörű látványt nem kívánom megosztani senkivel - vigyorodom el, immár mindkét kezemmel a keskeny derekát fogva át, majd közelebb hajolva kéjesen húzom végig a nyelvem a nyakán, hogy aztán lemondón húzodjak hátrébb.
- Mássz le az ölemből, különben nagy bajba kerülök - motyogom, majd amint megteszi, halk sóhajjal szállok ki, hogy elfoglaljam a helyem a kormány mögött. Leah akár maradhat hátul, de persze ha előre kíván jönni megvárom, mielőtt kigurulnék a parkolóból.
- Mondd az utat, de a legrövidebbet!

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 15 Ápr. - 16:07

Aaron & Leah

Régen én irányítottam a pasikat, most meg teljesen Aaron befolyása alá kerültem. Azt kizárnám, hogy manipulatív, egyszerűen túl kedves de mégis kemény velem, nem tudom nem szeretni, és ahogy elnézem, ezzel aztán már visszaél. Nem olyan tapló módon, hogy az bántó legyen, éppen csak annyira, hogy még játéknak tudjam felfogni. Azt hittem korábban, hogy ismerem a pasikat, de csak használtam őket, és egy valódi komoly kapcsolatot máshogy kell értékelnem. Most éppen a nyaka köré kulcsolom a karjaimat, hagyom, hogy sötét tincseim ráhulljanak az arcára, mintha ez mindkettőnket elrejtene külvilágtól.
- A parton még azt hittem, hogy az egyetemista haverjaiddal szőke bulákat kergettek. Tudod én is olyan voltam, van szemem a kanos hímekhez, meglepett, hogy rám figyeltél fel. – Nem becsülöm le magam, de az új külsőm lényegesen visszafogottabb. Az más kérdés, hogy a kislányos külsőm másféle módon lehet gerjesztős, van akinek ez jön be be, és nagyokat vigyorgok, hogy Aaron pont ilyen. Nem cifráztuk túl sokáig a dolgokat, hogy annyira felfigyeljünk egymásra, hogy abból legyen is valami. Már elgondolkoztam azon, hogy csak névleg maradok az iskolában, és New Yorkba költözöm, végülis pincérkedni bárhol lehet. Vagy... Ősztől beiratkozom valami főiskolára, annyira sosem tartottam magam butának, talán még Tati tudna is segíteni, mellette dolgozni, és Aaronnal nem lenne egyszerű, de neki az orvosi mellett egyébként sincsen sok szabadideje.
Az arcát puszilgatva végigcirógatom a fülét is, éppenhogy érintve a nyelvemmel, tudom, hogy ettől is bezsong.
- Szeretlek, és ezt bármikor visszavonhatom, ha nem viselkedsz kedvem szerint. – Csóválom meg a fejemet, álszigorú képpel és hangon, mintha lenne tétje a dolognak. Nem tudom, hogy ő mit is érez pontosan, esélyes, hogy valami hasonlót, ellenkező esetben csak nem lenne olyan tapló, hogy ilyesmivel viccielődjön.
- Amúgy sem akarok már sok időt tölteni. Akkor vegyünk ki egy szobát, avassuk fel, aztán jöhet a tánc, ha még bírod, és végül ott alszunk. Reggel mehetsz, vagy maradsz még velem, majd eldöntöd. Csak hétfőn kell melóznom. – Most szombat délelőtt van, ránk vár a hétvége, de nem erőltetem rá, már ez is bőven többnek tűnik, mint amit az elmúlt másfél hónapban egymásra tudtunk szánni. Nincsen ínyemre a távkapcsolat, mégis ezerszer jobb tudni, hogy valakinek számítok akár pár órára, minthogy egyedül legyek, mint sokáig. És nem is csak a szingliség tényéről van itt szó, szerelmes vagyok, ha kimondtam, ha nem. Itt viszont előrehajolok az ölébe, szétnyitom a lábamat még jobban, hogy kényelmesebben el tudjam helyezkedni, és ahogyan a cickóim könyékét rohamozza meg, halkan felsóhajtva vetem hátra a fejemet, élvezem ezt nagyon, így magától értetődő módon lefelé keresgélek apró ujjaimmal, hátha rálelek a kedvenc kis fegyveremre, s mégis lemosolygok a srácra.
- Na mit szólsz? Vannak olcsó ifjúsági szállók, megyünk?

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek :lufi:

Tárgy: Re: Peach Lake Vas. 12 Ápr. - 11:50

Aaron & Leah

Tudtam, hogy privát kis incselkedésem be fog jönni Leah-nak. Nme azért, mert olyan beképzelt macsó vagyok, bár kétségtelenül van némi tapasztalatom ind az emberek mind a nők terén. Sokkal inkább azért, mert nekem bejött, és az elmúlt hónapokban azt tűnt fel, hogy ami nekem az neki is tetszetős. És persze ugyanígy vissza is igaz a dolog.
Így hát nem is hagyom abba, mikor mikor visszatelepszik az ölembe se, befejezem a csókokat, míg el nem érem ténylegesen a csukló érzékeny bőrét. Csak aztán engedem el a karját és ölelem át a derekát, immár meghiusítva bármilyen szökési tervet. Még egyszer nem eresztem az ölemből.
- Melletted nagyon nehéz nem mohónak lenni. Főképp, mikor ilyen ritkán van alkalmam valóban veled lenni - sóhajtok fel szinte már fájdalmasan. Persze játék és színpad a dolog, legalább is a túlzás részét. Mert valóban ritkán találkozunk személyesen, elválaszt pár mérföld, és egyikünk sincs abban a helyzetben, hogy hetente utazgasson a másikhoz. És önmagamnak bevallva hiányzik is kissé, mikor nincs velem. Talán megszokás ez már vagy elkényelmesedés, de mindegy is. A lényeg a fontos, hogy szeretek vele lenni, hogy élvezem a társaságát és minden egyebet is vele.
Közben hagyom, hogy kedve szerint simuljon hozzám, fúrja ujjait rövidkés hajamba. Nme zavar, sőt kifejezetten élvezem minden érintését, még az ilyen aprókat is.
- Késő, tudom ám, hogy szeretsz - vigyorodom el elégedetten lehülyézése hallatán. Nem áll szándékomban folyton az orra alá dörgölni a jegen kicsúszott vallomását vagy épp viccet csinálni belőle, hisz még ha nem is viszonoztam, értékelem. De a pillanat és a helyzet pont megfelelő volt egy kis játékos évődésre.
Következő szavai, vagy is inkább ajánlata viszont már kétségek között hagy, vívódásra késztet.
- A tánc ellen semmi kifogásom, és azt hiszem, lassacskán tagadhatatlan tény lesz előtted, hogy egy szoba ággyal és persze veled nagyon is vonzó kilátás számomra - sóhajtok fel, egy röpke pillanatra még inkább magamhoz húzva hogy ha kétség is volt benne, immár érthető, bár még nem érezhető legyen, melyik pontomra értem a szavakat.
- De a tudat, hogy akad agyturkász is nálatok és hogy a gondolataimat a saját akaratomon kívül osztom meg mással roppant frusztráló számomra és tartok tőle,a teljesítményemnek si ártana - húzom el a szám. Bár jó ezt a pontot kiemelni, de a valóság, hogy nagyon nem szeretném ha valaki illetéktelenül bekandikálna a fejembe. És nem csak a képességem vagy a múltam okán, sokkal inkább Faye képessége és a vele kapcsolatos dolgok okán. na, meg azért volt egy-két olyan eset, amiről senki sem tud és így a legjobb.
A további ellenkezésem viszont elvágják édes ajkai, játszadozása, ahogy kényeztet és harap a végletekig borzolva vérem, hisz tudja hogy imádom. És én is tudom, hogy szereti, ha nem mindig porcelánbabaként kezelem, így most sem tartom vissza magam. Kezeim erősebben ölelik körül, húzom még inkább, mintha telejsen össze akarnék tapasni vele. Aztán meggondolom magam, némi rést hagyok, de csak hogy jobbom kettőnk közé férkőzhessen, határozottan még is lágyan ölelve körül a hívogatón domborodó halmokat.

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 7 Ápr. - 18:02

Aaron & Leah

Na igen, Aaront nem lehet csak úgy felkenni egy autó szélvédőjére, de engem igen, és ha mellette futok, akkor remélem valami módon engem is meg tud védeni. Semmit sem tudok a sötét dolgairól, csinos, őszinte arca van, mellé tudom tenni a bájos félhugát, ám a srácban mégis van valami igazán dögös, amely nem tudom, hogy miből fakad. Illetve sejtem. A családi háttérből kifolyólag sok fájdalmas emlékkel rendelkezik, amelyet magába fojt, és bár próbálom lecukizni, vagy éppen anyáskodni felette, attól félek, ha kicsit kimutatnám, hogy sajnálom, akkor máris elvesztené az érdeklődését. Mintha mindent lazán akarna kezelni, kajánul vigyorogni. Holott számomra ő sokat mutatott, hogyan legyen jobb kedvem, önbizalmat öntött belém, viszont nem hagyja, hogy mindezt viszonozzam. Leosztott szerepekben hisz, miszerint a pasinak kell lennie az erősnek. Én nem ebben hiszek. Ahogyan az első csókunkat sem bíztam rá, a fagyizás közben dobtam be az ötletet, és gyorsan a tudtára adtam, hogy akarom őt. Le lettem mohózva, de nem érdekel. Vagyok olyan önző, ha igazán tetszik nekem, akkor nem fogok szeszélyeskedni. Csakis annyira, amennyire a játék megengedi, hogy aztán pontosan tudja, hogy hagyni fogom magam leteperni. Mit hagyni... csak úgy csinálok, mint aki kéreti magát, nagyon is akarom, olyan ritkán találkozunk. Nem érdekelnek engem a macsó tűzgyújtók az x-birtokon, vagy éppen Tati szépfiú Gabrielje. Nekem csak Aaron kell. Ha még azt is sikerült kimondanom buta módon, hogy szeretem, akkor már úgysincs visszaút, eddig is tudta, hogy csak ő számít.
Kacéran támaszkodom a távolabbi ülésen, szembefordulva vele, sálam éppenhogy rejti csak a dekoltázsomat, amely nem túl nagy, ám annál formásabb domborulataimat takarja.
- Mert most... másra vágyom. Ne legyél olyan... mohó...! – Vágok vissza didadalmasan. Csalafintán oldalra fordítom a fejem, hogy kicsit közelebb araszoljak, hogy aztán megugorjak sikkantva, amikor felém nyúl. Az utolsó pilanatban mégis elérje a kezemet, és kézcsókot kapjak. Hát ez... Ez meg miiii? Alig pirultam még el a jelenlétében, most sikerül, annyira megérint, nem is fizikailag, lelkileg, még véletlenül az ajkamra is sikerül ráharapni, holott ezt nem szánom csábító fegyverként. Megborzongok, ahoyan végigcsókol, szépen lassan visszamerészkedek az ölébe, hogy a nyakába borulva sóhajtsak oda, szinte reszketegen szűrva ki a szavakat a fogaim között.
- Annyira... hülye vagy. – Ez a szalonképes megfogalmazása annak hogy szeretlek. Csak kár túlragozni megint. Már mondtam, így csak a vállába fúrom az államat, a nyaka körül összekulcsolva a karomat, és fésűként mélyesztem végül bele ujjaimat a tarkóján rövid tincseibe, hogy hátrahúzódva a szemébe tudjak nézni.
- Megmutatatnám a szobámat, megszolgáltad a jutalmat. Aztán estefelé... elmehetnénk táncolni. – Nem teszem hozzá, hogy ha van kedve, úgy vélem, most irányíthatok én. Végülis korizni eljöttem, itt az ideje, hogy én is adjak magamból valamit. Az egyik kezemet előrehúzom, hogy finoman rá tudjak markolni a ruhájára kapaszkodásképpen. Cseppet sem zavar, hogy sötét tincseim az arcomba hullanak, hogy aztán odahajolva tapadjak piócaszerűen az ajkára. Na jó, annyira nem fájdalmasan, de merészen. Végighúzom a nyelvemet a számomra nagyon is édes ajkakon, hogy egy alig-harapást engedjek meg magamnak. Fájdalom és kéj, kéz a kézben járnak. Ezzel jelzem, hogy velem sem kell annyira kesztyűs kézzel bánnia.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek :lufi:

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 31 Márc. - 15:42

Aaron & Leah

Csak egy magabiztos mosoly a válaszom a költőinek hangzó kérdésre. Mert miért is kellene egyáltalán vigyázni rám? Fizikailag nem eshet bántódás, mint azt már Leah is tudja. Ami pedig a lelkieket érinti? Nos, amikor még sebezhető volt ama tartozék, nem volt senki, aki védhette volna. Mostanra viszont már eléggé uralom, így nem szükséges óvni, megteszem magam is. De azért a világ kincséért nem ellenkeznék a szavaira. Sejtem, hogy szereti, és legfőképp megbocsájthatónak tartja, ha olykor elengedem azt az általa vagánynak titulált jellemet. Mint ahogy most is. Még ha nem is igazán érzem szükségesnek, még is jól esik a megerősítés, hogy ettől sem tart kevesebbnek. Bár nem vagyok az a lelizős fajta, többnyire elrendezem magamban a dolgokat és nem is engedek másnak betekintést, mellette könnyebb. És elég felnőtt vagyok már ahhoz hogy tudjam, a kapcsolatok csak így működhetnek. Kölcsönös engedményeken, megismerésen. Mert azt hiszem, immár kár tagadni, vagy másképp nevezni. Ez egy kapcsolat, még ha egyikünk sem gy indult neki.
- Igen, ő egy üde színfolt az álnokság világában - bólintok helyeslőn, majd felajánlására újfent elmosolyodom, bár most kedvesebben, melegebben, miközben ujjaim végigfutnak selymes tincsein. Nem áll szándékomban falat emelni kettejük közé, sőt, egészen tetszetős, hogy két oldalról is informált legyek, miközben ők is boldogak. Hisz Leah értékeli, ha beengedem a családunkba, és Faye-nek is lesz barátnője, ráadásul olyan, akit én is ismerek mindenféle tekintetben. És remélhetőleg féltik mindketten annyira a hozzájuk fűződő kötelékem, hogy nem törnek ellenem.
De nagyon elmélkedni nem akarom, hisz itt van velem, formás popsija ingerlőn simul ölembe, illata még a fahéjas teán is felülkerekedik. És már-már elmerülnék bőrének ízlelgetésében, mikor pajkos mosollyal elhúzódik tőlem.
- Kínzó nőszemély! - sóhajtok fel fájdalmasan, mintha csak az utolsó korty víztől fosztott volna meg a sivatagban, majd hátradőlök az ülésen és félig lehunyt szemmel lesem őt.
- Most nem? És ugyan miért nem? - firtatom, belemenve a játékba. Mert tudom, ez csak játék, Leah nem olyan, aki a testi vonzódásom fegyverként használná fel. Tudja jól, tudnia kell, hogy nem tűrném az effajta korbács-csattogtatást. De persze az ingerkedő játék az egészen más, mondhatni kedvcsináló. Nem mintha nagyon fokozni kéne a kedvem.
- Később? Van valami, amit még előtte teljesítenem kell? Esetleg egy kívánság? - kérdem, miközben kezem a kezéért nyúl. NEm simogatom, nem húzódom közelebb hozzá, hisz az rögtön elrontaná a mókát. Csak a felém eső kezét fogom meg, ebből viszont nem engedek. Aztán közelebb hajolok, akárcsak a sötét középkorban, kézfejét illetem csókkal, majd lassú kéjelgéssel minden egyes ujját is. Nincs ebben még semmi illetlen vagy épp pajzán, sőt, szinte már konzervatívan udvarias.
- Miféle óhajai lennének a hölgynek a mai napra? - folytatom a saját játékom, immár kifordítva kezét, hogy tenyere essen belülre, a puha belsejére szorítva a szám egy csóknyi időre, majd kicsit feljebb, csuklójának érzékeny bőrére. Tudok én incselkedni is, ha azt kívánja.

Tárgy: Re: Peach Lake Vas. 29 Márc. - 9:38

Aaron & Leah

- Én ezt értem Aaron, szép dolog, hogy vigyázol rá, és rád ki vigyáz? Nem mondom, hogy én olyan rohadtul bátor vagyok, volt nekem is bajom egész, de... te ugyanúgy megérdemled a törődést. Nem kell mindig keménynek lenned. Nagyon vagány vagy így is. – Mondom ki őszintén, régebben olyan srácokkal jártam, amilyen Aaron egyetemi társai voltak a parton. Külsőleg igazi jópasik, nem is volt az igazán járás, vagy együtt hülyülés, megfűszerezve felelőtlen hempergőzéssel, olyanokkal, akiknek nem feltétlenül tudtam még a nevét sem. Nem számított, hogy mit éreznek. Hogy aztán a mélyrepülés után rá figyeljek fel, aki nem a szőke cicákra ment rá, hanem engem, a bájos kislányt szúrta ki, s azon túl, hogy lehengerlően csábos volt, minden apró figyelmességével újabb tűt ráncigált ki abból a bizonyos párnából, amely miatt már majdnem sündisznónak éreztem magam. Nem akarom, hogy a közelemben úgy érezze, mindent fel kell adnia, és babusgatásra szorulna. Ismerem már annyira, semmi pénzért nem adná fel a kemény tartás, amely mindig is jellemezte. Egyszerűen arra vágyom, hogy tudja, bármikor beszélhet az érzéseiről, ha úgy alakul, és ha éppen pocsék a kedve, odabújhat, én mindig vissza fogom ölelni. Még... akkor is, ha véletlenül nem vett kólát, ami szinte fejvesztéssel járhat.
- Nem tudom, talán ugyanitt. Tudod, hogy mennyire makacs vagyok, nem hallgatok a jó szóra. – Igen, valóban igaza van, az tesz minket erőssé, amely fel is forgat egyben. Ha csak egy kicsivel is rendezettebb lett volna az életem, akkor talán még mindig egy unalmas kisváros discoiban mulatnám a napot, olykor meghúzva magam a szüleim szidalmától. Így... teljesen máshogyan alakult minden, mégsem kell igazán egyedül lennem. Nem várom Aarontól, hogy mondja ki hogy szeret. Tudom. Ahogyan hozzámér, más az, mintha csak a külsőségek vonzanák, és csak arra kellenék. Nem először nyílik meg, ám egyre mélyebben. Ezt nem lehet csak úgy színlelni. Folyamatosan adja fel a védőfalait előttem, képes elhinni, hogy velem nem csak akkor érvényesülhet, ha ő a legmacsóbb srác a környéken. Ha véletlenül egyszer majd válaszol véletlenül kibukott vallomásomra, boldog leszek, de nem fogom erőltetni. Talán részemről sem volt sok értelme, másnak még sosem mondtam, nem is éreztem így, mindez számomra is új, bele sem gondoltam, hogy ezzel éket verhetek kettőnk közé, most már csak palástolhatom a dolgot. Itt bólintok, valóban mesélt róla, még nyáron, mielőtt felkerestük volna a nyaralójukat. Nem mintha elfelejtettem volna, az érzések, a keserűsége megmaradt bennem, csupán a részletekre borult némi homály, amit fel tud most eleveníteni.
- A hugod tényleg... be van zárva a saját kis világába, mégis nagyon kedves, szeretetreméltó. Nem is kell mindenkinek fejest ugrani a cinizmus világába, jó, ha láthatunk egy ilyen színfoltot is. Főleg, hogy ott vagy neki te. És akár én is, ha engeded. – Mosolyodom el. Nem ismerem Aaron hátterét, ellenben azt elismeréssel méltatom magamban, hogy nem semmi, hogy mindezen szörnyűségek ellenére orvosi egyetemre tudott bekerülni. Amikor én roppantam össze, akkor nem tudtam mit tenni, még a nagykorúak intézetébe is átvittek volna, ha nincs az a valami... az a rém, akinek sokáig úgy véltem, az alakját viselem. Talán érdemes lenne róla beszélnem Aronnak. Vagy féltenem kéne az információtól, és jobb, ha nem tud semmit? Az a különös alak az éjszaka közepén értésemre adta, bármit megtehet. Nem, Aaront nem akarnám elveszíteni. Átölelem a vállát, hogy bólintsak a szavaira. Biztos, hogy így sem tudok mindent, de majd szép sorjában, ha ő is úgy akarja. Nem várom, hogy tökéletes legyen.
- Az a barna meg most nem hagyja magát... – Nevetem el magam, elhúzódva a csókja elől, ezúttal nem engedve, hogy mindig megkapjon. Túl sokszor mohózott le, hát én is képes vagyok önmegtartóztatást gyakorolni. Kibontakozom az öleléséből, hogy arébb csusszanjak mellette a hátsó ülésen. Pillantásom azonban nem elutasításról árulkodik. Szembefordulva vele, tenyereimet az ülésre támasztom, sötét tincseim az arcomba hullanak, hogy csinos szemeimmel incselkedve meredek rá.
- Most nem... – Vetem oda játékosan, ez azonban felhívó keringőre. Ha ezt is félreérti, és a szeszélyemnek tudja be, hát felakasztom magam.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek :lufi:

Tárgy: Re: Peach Lake Csüt. 26 Márc. - 16:25

Aaron & Leah

- Igen, Faye túl törékeny, túl érzékeny. És amíg csak tőlem telik, nem is akarom, hogy megismerje az élet eme mélységes sötétjét. Persze tudom, kellenek az apróbb fájdalmak, keserűségek, amikből okulhat. De mindennek van fokozata. Mi a poklot jártuk meg, őt legfeljebb a kapuig szeretném engedni - mosolyodom el. Tény, a babusgató, védelmező ösztönöm nem csupán Leah mellett él. Amióta csak a gyámja lettem szinte minden pillanatát, gondolatát ismerni, tudni akarom a húgomnak. Persze sejtem, ez egyre inkább zavarja őt, ám amíg elég nagy a befolyásom rajta, hogy ezt ne tegye szóvá vagy épp ne ellenkezzen, addig önmagamtól semmit sem fogok tenni a változás érdekében. Hisz nekem így nagyon is jó.
Közben picit előre hajolok, hogy a saját poharam is a tartóba kerüljön. Úgy is túl meleg még, de főként azért, mert nem szeretném egy óvatlan pillanatban Leah ölébe önteni. És így legalább mindkét kezem szabaddá válik, melyek hamar formás combjára, selymes tincseire simulnak. Egyenlőre csak úgy, az érintés kedvéért, tudatlan elfoglaltságért.
- Meglehet. De akkor vajon hol lennél most? - kérdezek vissza, mert hiszek abban, hogy dolgoknak meg kell történnie, hogy a sorsunk úgy alakuljon, ahogy annak kell. Valakit el kell veszíteni, hogy mást megleljünk, valakit gyűlölni kell, hogy tudjuk milyen is a szeretet.
- Még anyám második kísérletekor, mikor kórházba került. Akkor apám elvitt hozzájuk néhány napra. Faye még alig volt négy éves - idézem fel a kérdésre az emlékeket. Bár erről mintha talán már meséltem volna Leah-nak abban a kis kávézóban New York határában, bár lehet csak tőszavakban. Igaz, azért se haragudnék meg, ha akkori szavaim homályba vesztek volna. Valahogy nem igazán a szavak voltak a fontosak, annak a napnak a tettek adták meg a koronát.
- Mint utóbb kiderült, anyám első kísérlete után valamilyen szinten tartották a kapcsolatot. Aztán mikor Faye anyja meghalt hozzánk költöztek. Ő alig volt tíz én épp az egyetemet kezdtem. Lassan szoktunk össze új családként, és bár Faye és az anyám hamar elfogadták egymást én kicsit kilógtam. Többnyire csak szünetekben mentem haza a campus-ról. Nem nagyon vágytam. Anyám úgy csinált, mintha mi sem történt volna, mintha apám soha se ment volna el, mintha nem mástól lenne a lánya. Apám pedig lelkes játékostárs volt. Itt is Faye volt az az ártatlan, aki mindebből semmit sem látott. De ő volt az egyetlen ártatlan is, akire nem volt okom már haragudni. Hisz nem tehetett semmiről. A baleset után számomra kézenfekvő volt, hogy vállalom a gyámságát. Még is csak a testvérem - vonom meg a vállam zavartan. Bár élvezem, ha Leah szemében én vagyok A Férfi, de azt nem szeretném, ha túl lágynak látna. Persze tudom, ez a fajta viselkedés vagy épp tulajdonság nem hátrány, én még se akarom. Hisz a dologban volt jó nagy adag önzés és sötét gondolat, de ezeket nem kívánom megosztani vele. Talán még is jobb, ha rózsaszín köddel borít be.
- Lassan két éve éltünk így kettecskén. Ő a középiskolai tanulmányait folytatta, én belevágtam az orvosiba. Többnyire New York-ban élünk, de nyaranta ezek után is lejöttünk ide egy-két hétre. Aztán egyszer csak belebotlottam egy ingerlő barnába a tóparton. Pontosan ennek a tónak a partján - vigyorodom el, arcom a nyakához fúrva, játékos finomsággal csókolva bele az illatos puha bőrbe. Ingerlően kínálja magát, képtelenség nem kihasználni az alkalmat.

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 25 Márc. - 14:29

Aaron & Leah

Érdekes, hogy valóban csinosnak lát, lassan én is elfogadhatnám. Ebben a formámban már nem vagyok az a magamutogatós fajta, pici vagyok, igaz, formás alkat. Mégis azt hiszem, több volt a külsőségeknél. Hiába adtam fel akadályokat, nem csupán átugrotta, ki is nyilvánította, hogy nem szándékozik játszogatni. Így elfogadtam, hogy figyelmes és gyengéd tud lenni, mindamellett kemény, akire fel lehet nézni. Van valami komor a tekintetében, amelytől elolvadok, hülye vagyok, hogy vonz ez a sötét aura, mert tudom, hogy engem nem bántana. Faye-t sem, bár a félhuga azért tartott még attól is, hogy beszéljen vele. Nem is tudom, rám hallgat, és ezt a tiszteletet nem veheti el tőlem senki. Nem tudom, hogy a múltban, engem megelőzően kihez hogyan viszonyult, ez mit sem számít már, ahogyan az én múltam sem. Csak az a fontos, hogy képes volt megmutatni számomra, hogy engem akar, csakis engem. Nekem az sem érdekes, hogy ha éppen maga alatt van, akkor szenvedünk együtt. A bulikirálynőnek már vége, leszűrtem a magam tanulságait, és továbbléptem. Azzal hogy Aaron is különleges mint én, csak még jobban megerősítette bennem, összetartozunk. Igazából nem is akarom most őt faggatni, jól is érezhetjük magunkat a kötetlen csúszkálásban. Tudom hogy zárkózott személyiség, akit szépen óvatosan érdemes felfedezni. Én ennek pont az ellentéte vagyok. Viszont gyorsan felismertem a figyelemességét, és minél többet akarok adni neki, vegyen el amennyit jól esik, felé viszont türelmet kell gyakorolnom, a csókjait úgysem vonja meg tőlem, ahogyan most sem. Most már vagyok annyira gyakorlott az egyensúlyozásban, hogy arcát tenyereimbe temetve emelkedek fel hozzá, hogy elmerüljünk egymás finom kóstolgatásában, ám lehelletünk már egyre hidegebb, ha nem mozgunk, valóban érdemes bemenni, mielőtt megfázunk.
- Szívesen. Jól éreztem magamat. – Bólintok, és alig várom már, hogy átvegyem a forró poharat. Forgatom egy darabig az ujjaim között, hogy fújjam a tartalmát, a nyelvemet nem akarom megégetni, használnám még sokat a mai napon. Amikor már pusztán melegnek, s nem forrónak érzem, belekortyolok, egy kicsit azért így is égető, de már túlélem. Valóban meghökkenek, de aztán igazat kell adnom neki, a teával az ölében hogyan tudna vezetni? Bekúszok, és helyet foglalva iszogatok tovább, hogy mellettem visszazárja az ajtót. Itt bent egészen jó idő van, ha nem, akkor majd megkérem, hogy kapcsoljon be némi klímát, vagy hősugárzót.
- Dehogy baj... – Keresek egy pohártartót, oda illesztem be a műanyagot, és elfogadva a hívást már csúszom is át az ölébe. Az előbbi parkolós pózzal ellentétben most csak féloldara, mintha valami női nyeregre ülnék fel. Átkarolom a vállát, s a tarkóját cirógatom, ahogyan lenézek rá, nagyon úgy tűnik, hogy bensőségesebb hangulatot szeretett volna.
- Faye valóban olyan... kislány. Naív, törékeny. Ő még nem bukott akkorákat mint mi, igaz? – Nyelek egyet, szinte majd meghasad a szívem, ahogyan mesél a múltjáról. Itt most nem pusztán a fizikai közelség a lényeg, lelkileg kell türelmesnek lennem, de amíg korábban erőteljes benyomást tudott kelteni és én voltam a félénk kislány, most szinte anyai érzések támadnak bennem, hiszen nem tudom megvédeni. Valahogy támogatni szeretném, csak éppen... Még nem volt egy komoly kapcsolatom sem, nehéz ezt úgy kezelnem, hogy ne legyek bántó, és valahogy oda fusson ki a dolog, hogy érezze, számíthat rám.
- Akkor nem lehetett számotokra egyszerű, de... igazi családfőként helytálltál. Bár nekem lett volna egy ilyen bátyám, aki mellettem van, akkor talán velem sem történik annyi... értelmetlen dolog. Faye-el akkor hogy ismerkedtél meg? Mióta tartjátok a kapcsolatot? – Ezt a részét nem is igazán értem, pedig szeretném megérteni. Ha jól sejtem, nem együtt nőttek fel, akkor pedig vadidegenek voltak egymásnak, most pedig hihetetlen, hogy mennyire ragaszkodik a lányhoz, és félti, óvja. Képes a mély érzésekre, még ha nem is ezt mutatja feltétlenül.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek :lufi:

Tárgy: Re: Peach Lake Szomb. 21 Márc. - 12:46

Aaron & Leah

Valóban, választhattam volna mást, a campuson bőven akad csaj, nem egy jelezte felém, nem bánná, ha lenne köztünk valami. És igazából magam sem tudom, hogy mi az, ami ennyire megfogott Leah-ban, ami arra késztetett, hogy nem foglalkozva a távolsággal még ennyi idő után is fenntartsuk a kapcsolatunkat. Tény, tagadhatatlan legalább magam előtt, a parton először semmi komolyat nem gondoltam a dologba. Ő jól nézett ki, kihívás volt, én pedig élveztem. Aztán a dolgok valahogy kicsúsztak az irányításunk alól. Talán mikor felfedtük egymás előtt valódi lényünk, talán az utána történt megnyílás. fogalmam sincs, és most épp nem is érdekel. Meglepően élvezem a társaságát, talán a magam módján szeretem is, jobban, mint eddig bármely lányt. És úgy tűnik, ő is elfogadja a helyzetet ilyennek, nem erőszakol ki belőle többet. Talán ezért is vagyok mellette. Mert nem követel, csak örül az apró fejleményeknek.
- Látszólag semmi különös, még is oly sok meghatározó - sóhajtok fel, de a mélyebb magyarázat helyett inkább ajkai ízlelésében merülök el. Nem mintha annyira falaznék, igazából már korábban is meséltem a családomról, még ha csak körvonalakban is. Szóval nem az elzárkózás a cél, pusztán nem hiszem, hogy a tó közepén kellene erről beszélni. Egy idő után nagyon fázni kezdenénk.
Így amikor a fulladás helyett kapkodott levegő után beleegyezik összekulcsolom ujjaink, és lassú, rutinos csúszásokkal kiirányítom magunkat a partig. Ott újfent a korcsolyára húzom az élvédőt, majd segítek Leah-nak is, míg el nem tipegünk a kölcsönzőig, hogy mindketten visszavedlődjünk kényelmes cipőre.
- Eljöhetnénk máskor is - mosolygok rá, immár egy másik bódé felé irányítva lépteinket, ahol két forró teát rendelek, az egyiket fahéjjal, meg két incsíklandónak látszó perecet. Aztán fizetek, és a fahéjas poharat Leah-nak adom, míg minden mást én markolok meg és indulok vissza a parkolóba. Bár akadnak a bódéknál pado, kicsit zsúfoltak is, meg jobb szeretem a meleg, fűtött helyeket. Így hát hamarosan az autómnál vagyunk, de talán meglepetésére nem elől nyitok neki ajtót, hanem hátul. És amíg ő becsusszan, addig a táskáinkat is belököm, azt már az anyósülésra, majd magam is beslisszanok mellé, apró sóhajjal adva át magam a komfortos ülésnek.
- Remélem nem gond, de vezetés közben nem szeretek teázni. Itt meg azért csak kellemesebb - mosolyogok rá, odakínálva az egyik perecet, majd az így felszabadult karomat kinyújtva hívogatom öellésembe. A saját perecem az ülésen hagyott kicsi helyre teszem, így ujjaim hálásan ölelik körül a meleg poharat.
- Általában nem szoktam a múltról mesélni. A haverokra nem tartozik, meg hát mint mondtam, az elmúltakon nem lehet változtatni. Faye-ben pedig nem szeretném bemocskolni az emlékeket. Még ha én nem is úgy látom a szüleinket mint ő, neki ezt nem kell tudnia. Mire menne vele? Mit érne azzal ha megtudná, hogy az apja egy gyáva gerinctelen alak? - vonom meg a vállam, még is magam is kiérzem a keserűséget a hangomból. Nem tudok mit tenni, talán még sem olyan könnyű a múltat feledni, talán mgé mindig éles bennem a harag és a gyűlölet.
- Mikor anyámon elkezdtek kiütközni a betegségénak a jelei, a hangulatingadozás, a hisztéria.. még nem tudhattuk, hogy valóban beteg. De apám meg se próbált segíteni, mindig csak legyintett, vagy épp a fejér olvasta, hogy csak zsarolni próbálja őt. Meglehet, már akkor is megvolt neki Faye anyja. Aztán egyszer csak meguta és otthagyott minket. Tudta, hogy anyám labilis, idegileg gyenge. Még is képes volt hátra sem nézve elmenni, ugyanakkor annyi vér már nem volt benne, hogy valóban válást kezdeményezzen. Hisz akkor megvizsgálták volna a helyzetünket, talán másokban is felötlött volna, hogy anyám mellett nem vagyok biztonságban. Meglehet, kötelezték volna, hogy gondoskodjon rólam. De neki könnyebb volt egyszerűen kisétálni az életünkből és egy újat kezdeni. Évekig nem is láttam, nem is foglalkozott azzal, hogy van egy fia. Minek is, ha a másik nő szült neki egy kislányt - újabb vállvonás, újabb haraghullám a belsőmben. Igen, gyűlölet. Édes érzés, mi bár felemészt, ugyanakkor nem engedi szépíteni az emlékeket.

Tárgy: Re: Peach Lake Csüt. 19 Márc. - 14:50

Aaron & Leah

Tudtam én, hogy kell a férfiegónak olyasmi, ami növeli a nimbuszát mindkettőnk szemében. Pedig amilyen közel kerültünk egymáshoz, testileg-lelkileg, nem is tudom, hogy szükség van-e ilyesmire; megteszem, mert ő számomra jelenleg az egyetlen (na persze Tatin kívül) akivel minden körülmények között jól érzem magam. Bár háttal vagyok neki az ölelésében, ez nem akadályoz meg benne, hogy odasimuljak, hogy éreztessem vele vagyok. Az időjárás most kicsit csípős, ám én nem fázom, az arcom pirul ki kissé, és máris a csókjára vágyom, az mindig felmelegít. Sosem tudom eldönteni a bókjai a külsőmnek szólnak, mert azzal is eléggé fel tud dobni, én csak bájosnak tartom Leah-önmagamat, mégis igaza van, jobb így. Talán az a szörnyszülött, aki megjelent az utcában, igazat mondott, és én magam vágytam új életre. Ám mindaz, amit Aaron közvetít felém, nem pusztán a szenvedélyről szól.
- Választhattál volna valaki mást is, mégis én kellettem... – Most kissé megfordulok, hogy összeérjen az arcunk, és legalább egy puszit oda tudjak nyomni az ajkára. Most már ez vagyok én, az ő segítségével voltam képes elfogadni a váltást, s nem valaki mást látok a tükörben, hanem önmagamat. Aaron annyira erős lelkiekben, és meg tudom érteni, ha törékeny alkatom miatt gerjed be ennyire, szeret mellettem igazi férfi lenni, én pedig a korábbi felszínes kapcsolatok után tudok rá támaszkodni, másrészről olyan dögös a külseje, hogy már a parton is alig tudtam máshova nézni. Talán el kellett ennyi időnek telnie, hogy ő is megnyíljon számomra. Egyátalán nem rémültem meg, amikor kiderült, hogy hozzám hasonló, mégis tudom, hogy nem csupán ez vezeti olyan sötét mélységekbe, amelyből én sem biztos, hogy ki tudom húzni. Nem mondanám, hogy igaz rosszfiú, netán bukott hős, egyszerűen bárki máshoz hasonlóan keresi önmagát. Remélni merem csak, hogy az én oldalmon meg is találja. Nem igazán ismerem még a történetét, a szüleiről sosem mesélt, csak annyit tudok, hogy Faye a féltestvére.
- Mi is történt... pontosan? – Kérdezek rá halkan, megcirógatva az arcát. Előttem nem kell mindig erősnek lennie, én akkor is átkarolom, ha éppen maga alatt van. Végülis erről szól ez az egész, nem? Képes voltam felvállalni azt, hogy ő tetszik nekem, és eltörölhet mindent, ami egykor történt velem, vagy másokkal tettem. Most nálam a lehetőség, hogy megváltást adjak. Megértem majd, ha mégsem beszélne arról, ami történt, finoman el is mosolyodom, ahogyan maga felé fordít. Hagyom, hogy pár pillanatig legeltesse a szemét, én is megteszem. Félénken pillantok fel, nem akartam én lerohanni az érzelmeimmel, de ha azt elértem, hogy legalább egy vékony gátat átszakítsak, már megérte! Most nem érdekel, hogy eleshetek. A nyaka köré fonom a kezem, kissé megemelkedem, hogy kebleim mellkasához préselődjenek, és magamba engedem szenvedélyes vágyakozását, hogy behunyt szemmel viszonozva nyögjek fel a szinte már mámorítóan tökéletes, édes harctól.
- Ebben már kifáradtam, jobb lenne egy csendes zúg. – Lehelem az ajkán át. Vegye ahogy csak tetszik, nekem a teázás is tökéletes, vagy valami más, nehogy mindig én legyen mohónak cimkézve.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ a szexi dögömnek :lufi:

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 17 Márc. - 16:39

Aaron & Leah

A kapott újabb jelzők már sokkal tetszetősebbek, jelzi ezt elégedett vigyorom, kéjes morranásom. Nem mintha izomagyú lennék, akinek ez kell a megfelelő önértékeléshez, de az a srác vesse rám az első követ, aki nem élvezi, ha a barátnője ilyen szavakkal illeti.
- A múltunkon nem változtathatunk, de ha annak szenteljük a jelenünk, akkor elrontjuk a jövőt - sóhajtok filozofikusan, ám vibráló szájszéllel. Nem kioktatni akarom most sem, de én már úgy vagyok, a történt helyzeteken kár rágódni. Túl kell lépni, ahogy én is túlléptem anyám tettin, apám döntésén, halálukon. Ha nem letem volna képes rá, talán magam is hamar olyan sötét helyen kötök ki, mint amit Leah is megjárt már.
- De be kell valljam, barnán sokkal gerjesztőbb vagy számomra - suttogom ingerlőn immár a bőrébe, leheletnyit még jobban magamhoz szorítva hogy ne csak sejtse, érezze is, mire gondolok. És tudja, hogy nem csak szépítek, hisz már felfedte előttem korábbi alakját, így van viszonyítási alapom. és tény, hogy a kis esetlen barna valóban hamarabb feléleszti az ösztöneim, mint a tucatszőke.
Kicsúszott szavaim bár könnyítésként ülnek lelkemen, ugyanakkor némiképp zavarba is hoznak, hisz nem szokásom engedni az érzelmeknek, Faye előtt se mutattam ki soha effélét. Persze a pozitívat igen, hogy szeretem, hogy gondoskodok róla. Meg olykor a szigorút is, végül is, én tartozom érte felelősséggel. De a mély, keserű érzetek nekem maradtak meg mindig.
- Azt hiszem, megannyi okom volt rá. Amit anyám csinált, amit apám. Az utána következők. Ahogy a történtek után anyám még is visszafogadta, mintha mi sem történt volna. Mélységesen gyűlöltem az apám a haláláig. Aztán már csak a múlt maradt, amire kár érzelmeket pazarolni - vallom be, talán leheletnyit szégyenkezve előtte. Sötét gondolatok, még is a vele történtekhez képest pitiánerségek. De talán, sőt biztosan mindenkinek a maga kínja a legfájdalmasabb.
- De ezek már felesleges dolgok. Vannak sokkal érdekesebbek, élvezetesebbek - seprem odébb a dolgot remélhetőleg, legalább is szerintem a legjobb módszerrel igyekszem terelni a figyelmét.
Ujjaim a derekáról az arcára csúsznak, mintegy keretbe foglalva keleties vonásait, ugyanakkor határozottan tartva is. És emelem fejem, elvonva édes bőréről, ugyanakkor valami hasonlóan élvezetesre kínálva, ahogy ajkaira szorítom sajátom, hevesen, akaratosan kérve, már-már követelve a bebocsájtást. És bár én magabiztosan állok a jégen, balom azért visszasimul derekára, hogy magamhoz szorítva tartsam őt is a talpain.
- Van még kedved csúszkálni, vagy keressük meg azt a teázót? - kérdem, kifulladtan engedve el az ajkait. Mert csak is akkor engedem el, mikor már mindketten a fuldoklás pengeéles határmezsgyéjén állunk, mikor a kéj már-már a végső gyönyörbe fordul át.

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 17 Márc. - 15:59

Aaron & Leah

- Oh, nem azért, csak egyszerű lélek vagyok, nem variálok, de édes vagy, hogy így túlértékeled magad... – Ez nem teljesen igaz, pár pillanattal ezelőtt mondtam ki, hogy mit érzek, és most nem is visszatáncolok. Én ilyen vagyok, szeszélyes a magam módján, egyszer bonyolítok, máskor lusta vagyok túlgondolni a helyzetet. Nem gondoltam volna, hogy bárkivel ilyen jól tudom magam érezni, s nem csupán azért kezdeményeztem nála én a kezdeti visszahúzódás ellenére, mert annak idején egyébként is imádtam pasizni. Ő tényleg megfogott, és figyelt rám, nem a csinibabára. Jó, így is megfordulnak utánam, valakinek biztosan vagyok a zsánere, de így jóval visszafogottabban azért ha rámnéz valaki, nem biztos, hogy a szexgép jut eszébe. Bezzeg Aaron, mintha ő pont arra gerjedne, hogy olykor bizony tényleg ilyen kis szerencsétlen vagyok. Érdekes, hogy az érintése sem csupán arra megy rá, hogy tapizzon, cirógatásként hat minden mozzanata. A korizás kétségkívül váratlan, ám annál izgalmasabb húzás, játék és sport egyszerre, ahol a mohóság cimkézése nélkül érhetek hozzá, melegedhetünk ki egymás karjában. Kedvemre való ötlet.
- Dögös, szexi, férfiállat... így jó? Mind igaz... – Egyiket se kötelezőből mondom, játékosan meglegyintem az arcát, hogy kimutassam, hogy bizony már megint csak húztam az idegeit, nélkülem biztosan halálra unná magát. Ellenben ha én egy barátomra mondanám, hogy cuki, Aaron biztosan megrugdosná az illetőt pusztán mint falkavezér. Úgyhogy cuki ő, de mellette meg egy jó pasi is, ossza be magának. Próbálok egyensúlyozni az ölében, nincsen rá szükség, biztosan tol maga előtt, így elragadtatott sikkantásra is telik tőlem, nagyon tetszik ez így. Amilyen bénának hittem magamat elsőre, olyan élvezetes ezt együtt csinálni. Hagyom, hogy felhúzzon. Szívesen a nyaka köré kulcsolnám a kezem, ám akkor félő, hogy hatalmasat taknyolok. Ráadásul még őt is magammal rántanám. Így próbálok megállni, összeszorítani a lábamat, úgy nézve fel csinos vágott szemeimmel a dögös hódítómra.
- Tudod jól... buliztam, romboltam, nem volt túl jó így utólag visszanézve. A sitten meg pláne nem. – Nem volt igazi börtön, csak javító a fiatalkorúaknak, de én már így mondom, sötét korszak volt, de lenyugszom lassan, iskolába járok, dolgozom, és még van is valaki, akinek számítok Tatin kívül. A tarkóját simogatom, és felsóhajtok. Tudom, hogy sokszor kajánkodik, de van neki szíve, nagyon is. Figyelmes, és szexi, ez aztán nem rossz párosítás.
- Gyűlölted? Miért... ? – Lepődöm meg, eddig ilyesmi nem volt, ez teljesen új. Faye-t is? Mi mihette odáig, hogy ennyire nekikeseredett? Hozzám hasonlóan kitaszították maguk közül? Rájöttek volna, hogy mire képes?

Tárgy: Re: Peach Lake Hétf. 16 Márc. - 14:08

Aaron & Leah

- Attól, hogy én nem szeretem, neked nem kell lemondanod róla. Tarts ki az elhatározásaid és a választásaid mellett – súgom, vagy inkább tanácsolom. Persze nem "nevelni" akarom Leah-t, nem akarok a tanára lenni, legalább is nem ilyen értelemben. De azt se szeretném, ha miattam akarna változni. Végül is, így tetszett meg a maga kis cserfes, különös stílusában. Ha most elkezdene miattam, úgy gondolván a kedvemért változni az nagyon sokat rontana a helyzeten.
Bár az kétségtelenül tetszetős, ahogy különösebb kérdezősködés, kekeckedés nélkül bízza magát rám, már ami az ötleteimet illeti. Így hát minden különösebb magyarázat nélkül "ül bele a fogatba", én pedig rutinos mozdulatokkal kezdem húzni. Nem nehéz, mármint se a mozdulat, se ő, hisz amúgy sem egy súlyos alkat, a jégen való csúszás pedig még inkább megkönnyíti a dolgot. Ahogy a fizika professzorom is mondtam, mindig a megindulás a nehéz, utána már adott egy alapsebesség.
- Cuki, mi? - sóhajtok fel, játékosan még a szemeim is forgatom, hisz tudja, beszéltünk már róla, a srácok mennyire nem csípik az efféle jelzőt. Illetve nem is a nem csípés a legmegfelelőbb szó, hisz nem haragszunk meg érte. Inkább nem kedveljük ezt a csajos szójárást. A haverokra, barátokra passzol, a kedvesre nem. De persze csak szórakozom vele, tényleg nem fogok ilyen kis apróságon sértődködni, főképp mert tudom, Leah mindenféle pozitívumot sűrít ebbe az aprócska megszólalásba.
- Még hogy én hol voltam? - kérdezek vissza, miközben bár csúszom tovább, egy határozott mozdulattal felhúzom guggoló helyzetéből, és kezeim azonmód felcserélik ujjait a derekára, újfent magamhoz húzva kívánatos kis testét.
- Édes, én mindig New York-ban éltem, sőt, az utóbbi években nem egyszer megfordultam itt is. Te hol voltál? - fordítom vissza a kérdést vigyorogva, nyakába, vállgödrébe fúrva az rcom, mintha csak el akarnék bújni. Pedig sokkal inkább ingerlem őt, kíváncsi tekintetek elől elrejtve szuszogok nyakába, mintát véve ismerős-édes illatából.
- Hol voltál mikor gyűlöltem a világot, mikor gyűlöltem mindenkit? Akkor hol volt az ölelésed? - sóhajtok fel, talán egy röpke pillanatig elengedve magam, és ahogy belőle kibukott a vallomás, úgy buknak ki belőlem is a rejtett érzelmek, szavak.

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 6 Márc. - 18:58

Aaron & Leah

- Csupa cuki, sőt lovagias tett. Főleg az amputáció. – Pukkadozom a nevetéstől. Valahogy mindig kész kihozni mindkettőnkből a pikáns ént, amitől egyátalán nem vagyok zavarban, végre megélhetem azt, hogy nem csak ő mohóz le, hanem én is őt. Igaz, most is állati türelmesnek mutatkozott, hogy nem hagyta, hogy több is alakuljon a kocsiban, nem is értem, hogy hogy bírja. Vélhetően arról van szó, hogy ő jobb pasi, mint én hozzá viszonyítva inkább amolyan cuki-csini vagyok, nem valami halál dögös csaj. Én elég korán vele akartam lenni, igaz, benne volt egy nagy adag depi, és szerethiány is. Most viszont végre azt érzem, hogy sikerült felkorbácsolnom a szenvedélyét, és incselkedhetek vele. A jégtánc és az összebújás most szinte egy és ugyanaz, a karjaiban nem is érzem magamat olyan bénának. Kimondom, amit gondolok, és nem azért mert itt az ideje. Így érzem, s nem érdekelnek a következmények. Ha le akar koptatni, úgyis megteszi, ha nem akarja visszamondani, hát nem gond. Senkinek nem mondtam eddig, valahogy eddig kimondatlanul is egymára korlátoztuk magunkat, most pusztán verbálisan is kifejezem, hogy bár szórakozóhelyen dolgozom, másnak nem adnám magamat. Már egyébként is kinőttem a Shannonos, mindenkivel smárolós korszakomból, és ha Aaron csak afféle csajának tekint, azzal is el tudok lenni, sokkal több, mint amit egy éve reménykedni mertem volna. A gesztusa szinte ezzel egyenértékű, jobb, mintha figyelmen kívül hagyta volna, így amikor arébb siklom, akkor a kacér mosoly ismét ott az ajkaim tövében.
- Akkor az enyémbe se muszáj, jó lesz simán, majd kiegészítem kólával. – Na persze nem összekeverve, nem gyaláznám meg imádott üdítőmet ilyesmivel, de az is-is az működhet. A tőlem szokatlanul sok mozgásban azért meg is fogok éhezni, és ha ma még egyéb testmozgást is tervezünk, nem ártana majd energiát szerezni hozzá. Kis testemnek gyors az anyagcseréje, kell az utánpótlás.
- He? – Kérdezek érdeklődve, majd engedelmesen lejebb helyezem a súlypontomat, totálisan rábízva magamat. Időnként kipillantok a válla felett, nehogy ütközzünk, és szólok is, hogy ha irányt kell válltanunk. – Hihetetlenül cuki vagy Aaron, hol rejtőztél eddig? Korábban nagy szükségem lett volna rád...

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 4 Márc. - 15:12

Aaron & Leah

- Ha beszakad alattad a jég utánad ugrom édes és kimentelek. Aztán persze hősiesen szívmasszázst alkalmazok meg persze szájból szája lélegeztetlek. Szükség esetén az elfagyott végtagokat is amputálhatom. Orvosnak készülök, ugye nem feledted el – szúrok vissza vigyorogva. Persze csak húzom az agyát, azért nem kívánok efféle affért a nap folyamán. Nem mintha nem tudnám vagy nem tenném meg, amit elsoroltam. Pusztán nem így képzelem el az együtt töltött napot. Sokkal jobban élvezem, ahogy összesimulva siklunk a jégen, elveszve a tánc eme egyedi fajtájában. Azt mondják, a tánc egyfajta előjáték. Persze többnyire a diszkókban összedörgölőző, vonagló párok szemléltetik ezt, ám ahogy Leah ismerős törékeny teste hozzám simul, még a vastag szövetrétegen keresztül is ingerlőnek érzem.
Akaratlanul vagy talán épp szándékosan kicsúszó vallomása sem rombolja eme képzetet, bár kétségtelen, hogy kissé visszább veti hevességem. nem mintha bántana a dolog, ijesztene, vagy meglepni. Valahogy sejtem vagy épp sejteni vélem egy ideje. Csak nem hittem, hogy meg meri tenni, kimondani azt, mi könnyű szerrel közénk állhatna. Mert a pasik általában gúzsnak érzik az ilyen érzelmeket, igazából magam sem kergetem a rózsaszín felhőt. Talán ezért se jön a viszonzás, nem habogok neki hasonló szerelmes szavakat. Tán megérti vagy legalább is elfogadja. Nem mintha nem szeretnék vele lenni, nem élvezném a társaságát és nem csak ágyon belül, ahogy erre példa is a közös program. Pusztán az érzelmek nálam egész másként jelennek meg, legkevésbé szavak és vallomások formájában.
Helyette kedveskedőn arcához simítom arcom, majd egy apró puszit is nyomok rá, mielőtt kiszökne kezeim közül, mit hagyok, ugyanakkor nem távolodom el, figyelem, nem szorul-e segítségre, támaszra, és csak ha biztosabban áll, csúszik pengéin siklom körme kissé erőteljesebb mozdulatokkal, szabályos kört írva köré.
- Ihatunk, persze. Már ha az enyémből kihagyhatjuk a fahéjat. Nem szeretem - vonom meg a vállam. Nincs ezen mit ragozni, nem rajongok érte, de a meleg tea mindenképp jó lesz átfázott tagjainknak. viszont addig még kell pár kűr, nem csupán ezért jöttünk, így folytatom a körözést, majd hirtelen befékezek előtte és a kezeim nyújtom felé.
- Vontattak régen? - villantok egy kölykös vigyort, továbbra is nyújtva felé a kezem, és ha beleegyezően megfogja ujjaim picit lejebb "rántom" azokat.
- Guggolj le - utasítom kedvesen, majd ha eleget tesz kérésemnek megindulok. Elsőre csak lassan, nehogy fenékre essünk, főképp, mmrt én háttal megyek, és ebben a tempóban kivontatom magunkat a zsúfoltabb részből, aztán a nyugodtabb terepen fokozom a tempót, sebesen húzva magam után Leah-t, akárcsak a kölykök.

Tárgy: Re: Peach Lake Szomb. 28 Feb. - 13:48

Aaron & Leah

- Imádlak, te lökött, hát persze.. – Állítom meg egy pillanatra, hogy a táskámat egy pillanatra hátratoljam, és karjaimat a srác nyaka köré kulcsolva csókoljam szájon. Egyetlen röpke, és szenvedélyes csók ez, veheti komolyan, megmaradhatunk az incselkedés szintjén is. Beletúrok hátul a hajába, hogy kicsit összeborzoljam, s mikor elváltam tőle, egzotikus-vágott szép szemeimmel lessek rá fel. Nem akarom én letámadni azzal, hogy mennyire kötődöm hozzá, ez a pasiknál máshogyan, lassabban működik, nálam már beérett a pillanat, csak nem érdemes kimondani, nehogy megriadjon.
Ebben az alakomban még nem voltam jégen, na nem mintha a nagyobb termetű Shannonként túlságosan kecses lettem volna. Már Leah vagyok, ha elesek, kisebbet esek, és talán Aaron nem fog nagyon kinevetni érte. Végülis mindegy, hogy mit csinálunk, ha az ember a párjával van, a közös időtöltés a lényeg. Legalábbis merem ezt hinni, hiszen lényegében ő az első fogjuk rá, hogy tartós kapcsolatom. Billegek a kezében, remegek, még keresem a tartás, amivel nem fogok sem előre, sem hátra bukni. Bizonytalankodva rá mosolygok, valahogy jó érzéssel tölt el, hogy szeretne tanítani nekem valamit. Mint ahogyan képes elviselni a szeszélyeimet, és keresni a kedvemet, mit is szeretnék csinálni.
- Próbálok, én tényleg próbálok. – Nem, ezek csak szavak, kitárom mindkét kezemet, mintha valami hajóvitorla lennék. Hátha belém kap a szél, és megtáltosodom? Amikor érzem magamon a kezét, akkor jobban fogást találok a jégen is, és szétcsúszó lábaim is megállnak, siklani kezdenek.
- Ha beszakad előttem a jég Aaron, visszajövök, és kisérteni foglak, ha mással kavarnál helyettem. – Fenyegetem a játék kedvéért, de nagyon is jól esik, ahogyan tol. Megroggyan a térdem, de mégis önbizalmat merítek abból, hogy itt áll mögötte, mint a régen nemlétező családból egy báty, vagy apuka. Sokszor lemohóz, pedig csupán szeretet hiányom van. Együtt egészen jól el tudunk indulni, most már érzem egyedül is a tempót, a stílust. Na nem mondom, hogy egyedül is menni fog, de majd meglátjuk.
- Sze.. – Veszek nagy levegőt, a kaján mondat ellenére is, úgy döntöttem, hogy gyónni fogok. – Szeretlek. – Nem, nem kell visszamondani, nekem ez így teljesen jó, legalább megkönnyebbültem, és nem is kell semminek változnia. Csak korizzunk. Kibontakozok az öleléséből, most kicsit távolodnék. Nem vagyok olyan lendületes, de el sem esek, ez nagy szó. Kicsit még gépiesen kapkodom a lábamaimat, hogy végre szembeforduljak vele, és finoman elmosolyodjak. – Majd iszunk fahéjas teát?

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 25 Feb. - 15:49

Aaron & Leah

- De te így is imádsz, szóval nincs vele semmi gond – vigyorodom el a nem épp kedvesnek hangzó bók után. Persze nem sértődöm, tudom, hogy ő sem sértésnek szánta, inkább játékos incselkedésnek, ami semmiképp sincs ellenemre. Szójátékaink minden percet élvezem, hisz az egész olyan, mint egy nagyon-nagyon hosszan elnyújtott előjáték. Mindketten tudjuk, hogy végül úgy is az ágyban kötünk ki, vagy legalábbis olyan cselekményben, amit a prűdebb réteg csak ott tud elképzelni. És ezek a szóviták, vagdosások a pislákoló szenvedélyt gerjesztik, vagy inkább pont a lángolást vezetjük le ekként. A lényeg ugyan az, roppantul élvezem.
Közben már elérjük a tavat, illetve a jéggé fagyott vízfelszínt. Míg én játékos könnyedséggel siklok rá, Leah-n azért érzek némi görcsösséget, így nem is sürgetem a kézelengedést. Végül is, nem korcsolya-bajnokságra jöttünk, nem az a lényeg, hogy bemutassuk, bebizonyítsuk melyikünk a jobb, hanem hogy élvezzük a napot, egymás társaságát, hogy elmondhassunk, nem pusztán nemi jelleggel keressük egymás közelségét.
- Légy egy kicsit lazább, édes – tanácsolom, teljesen mellé csúszva, vagy inkább mögé, két kezemmel keskeny csípőjére markolva, nehogy tényleg elessen. Ő nem gyógyul úgy, mint én, és bár szívesen simogatom a testét, nem épp sebápolás okán.
- Mint egy csúszós parketten véghezvitt tánc. Mint mikor a klubban valamelyik hülye kiborítja a piáját és neked át kell haladnod ott a sikamlóssá vált csempén – magyarázom, és közben óvatosan „tolom” magam előtt. Igazából én irányítok, én határozom meg a tempót és az irányt, de muszáj, hogy rákapjon a ritmusára, a stabilitására. Lassan szeljük a jeget, úgy csúszva, hogy lehetőleg kerüljük a tömeget, az önfeledten csúszkáló gyerekeket, akik véletlen szertelenségükkel nekünk jöhetnének. Igazából tömegben is kissé elzárkózva, csak kettőnket helyezve előtérbe.
- Kezded érezni? - kérdem, kajánul hozzásimulva, fülébe suttogva a szavaim, kezeimmel inkább már karolva, mintsem fogva derekát.

Tárgy: Re: Peach Lake Csüt. 19 Feb. - 16:17

Aaron & Leah

- Eképp, vagy másképp? Mert nagyon nem mindegy.... – Nevetem el magam, pontosan tudom, hogy ismer már annyira, nem ismerek határokat, és ha belelovalom magamat valamibe, nem tudok leállni. Kissé nehezen nyílok meg, ám ha már megtettem, bizalmat szavaztam, akkor nincsen megállás. Pont ezért ismernek a barátaim is szeszélyesnek, csapongónak, hiszen borzasztó tapadós, rajongó vagyok, ha már megszerereztem amit, vagy akit akarok. Talán ez lett a végzete szerencsétlen egykori Leah barátnőmnek is. Vagy ő sosem létezett, és az a groteszt bohóc volt, aki a képzeletemet valóra váltotta? Remélem már sosem derül ki. Aaron mellett annyira jó, hogy igyekszem nem is a múltra koncentrálni, és inkább elfogadni, hogy vele jó, saját magamért szeret. Néha átváltozom ugyan, de azt főleg az iskolai gyakorlatok terén teszem, magáncélra kizárólag afféle csínyként. Végül aztán odaaadom nagy szájhúzva az utolsó kortyokat is, ennyit végülis megelőlegezhetek neki az autóban nyújtott teljesítménye alapján, a többi kóla már az enyém, és nagyon remélem, hogy gondoskodik az utánpótlásról. Félmosolyra ragadtatva magamat odalibbenek hozzá, hogy kölcsönös legyen az az odavonás, és nagy kegyesen engedélyezem, hogy egy zárópuszit adjon az arcomra. Muszáj ilyen álridegnek lennem olykor, mert fordított esetben én ugranék a nyakába, és eléggé visszatetsző lenne ha lány létemre ilyen könnyen adnám magam.
- Hát jó... – Jegyzem meg immel-ámmal, de mégis szorosan odabújva. A táskámban már összeütődnek a teli kólás dobozok, az oldamon itt a csúcs pasi, nincs is okom panaszra, így már indulhatunk is korozni, vehetjük afféle előjátéknak is.
Elkezdek nézelődni, húzni a számat. Nem vagyok az a nagyon divatozós fajta, de ha már választok, legalább a ruhámhoz passzoljon. És egy hófehér... az én gót stílusomhoz nagyon nem passzol. Nem szó szerint, hiszen nem vagyok hulllára kimaszkírozva, nincsen fekete ruhám, de úgy általánosságban a sötétet kedvelem, ankh keresztet hordok, ezek így mind kiemelik a hajam, és a szemem színét. A fehér kori... nagyon nem jön oda.
- Szemét vagy... – Bököm oldalba, túl jól ismer, és azzal, hogy már megkapott nem is egyszer, és mintha szándékosan nem is udvarolna, csak húzza az agyamat. Vagy csak tényleg játszom a szendét, mert sosem udvarlásra, hanem elfogadásra volt szükségem, akivel mindig jól érzem magam. És azzal, hogy sosem hagyja csillapodni a szendvélyt.. tényleg úgy érzem, hogy szeretem, de ezt így odamondani neki, állati ciki lenne, úgyhogy most csak elnevetem magam, és felhúzom az általa kínált fehér korit, végülis illik a lábamra. Bólintok, hogy mehetünk. Összefűzöm teljesen, és már mehetünk is. Keresek még kint valami szekrényt, ahova bekulcsolhatom a táskámat, a kóláknak ne keljen már lába, majd odacsattogva a jégre már mehetünk is.
- De jó neked... én ovisként koriztam utoljára... – Nem, azért annyira nem vagyok betojva, hiszen mi történhet, pofára esek a jégen. Majd Aaron leápol, mástól nem félek. Egy pillanatra se eresztem el a kezét, ajkaim résnyire nyílnak, ahogy megpróbálok koncentrálni. Egymás mellé szorítom a lábaimat, Leah-ként még nem próbáltam ilyesmit. Már így is érzem, hogy kezdenek szétcsúszni, mi lesz ebből, spárga?

Tárgy: Re: Peach Lake Szomb. 14 Feb. - 18:14

Aaron & Leah

- Ugyan, édes. Tudod, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy ekképp gondoljak rád - csóválom kissé helytelenítően a fejem, miközben már az italkészletet rámolja le. De tudnia kell, bárhogy is piszkálom, nem azért teszem, hogy lealacsonyítsam. Persze valóban vannak olyan lányok, akikre perfektül illik ez a jelző, de ő nem. Végül is, tudtommal csak velem, hozzám ilyen, ezt pedig nem lotyóságnak nevezném, hanem valami sokkal kellemesebbnek. Akármilyen egoista és elbizakodott vagyok, azért mindenképp hízelgő számomra, hogy ennyire odavan értem. Legalább is ennek tudom be a dolgot, és nem is akarom túlmagyarázni. Ahogy semmi egyebet sem, az érzéseinket, a miérteket. Miért kéne szavak közé szorítani a dolgot, mikor az egész egyszerűen leírható: Jó együtt.
És közben megajándékoz az első doboz alján hagyott maradékkal, mit vigyorogva nyelek le, hagyva, hogy újabb kettőt zsákmányoljon, aztán ha végzett, lezárom a kocsit és indulunk is. A kiürült dobozt az első kukába hajítom, valószínűleg a bérelde mellett.
- Mindennek ára van - kacsintok rá kihívón, egy lépés erejéig erősebben vonva magamhoz, aztán elengedem, hogy leülhessen az odakészített padra. Állva még sem lehet korcsolyát próbálni.
A tulaj széles vigyorral, végül is újfent pénzt akaszthat le, rövid keresgélés után elénk rak néhány darabot a kért méretben, és bár akad közte az említett színű is, végül még is egy egyszerű fehéret veszek el és kínálom Leah-nak próbára.
- Tudom, hogy csak bizonyos szintig avagy bizonyos helyzetig bírod alakítani a szendét. Utána úgy is elkap a mohóság - súgom oda vigyorogva, és míg próbál én is leülök mellé, hogy felhúzhassam a sajátom.
Ha jó a fehér fizetek, ha nem, megvárom, míg talál megfelelőt, aztán megfogom a kezét, és egyenlőre a fémre helyezett műanyag védőn tipegve lépkedünk a szerencsére nem túl messzi jégig. Ott aztán elsőként lekapom a saját védőimet, majd a jégre lépve a kezem nyújtom Leah-nak támasztékként, és amint ő is biztosan áll ujjaink összekulcsolva indulok meg az első, bemelegítő körre.
- Szólj, ha érzed a ritmust és kicsit gyorsíthatunk - fordulok felé, aprókat csúszva a jégen. Bár én elég rutinos vagyok, ő nem, legalább is sokat kihagyott, így türelemmel várom, míg újfent magabiztosan tud mozogni. Nem szeretném sérüléssel elrontani a későbbi programjainkat.

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 10 Feb. - 17:59

Aaron & Leah

- Ezer szerencséd, hogy hozzátetted, mindig lemohózol, már kezdem azt hinni, hogy valami lotyónak nézel. – Vágok vissza hasonlóan évődve, hiszen most már az ölében ücsörgök félreérthetetlen tartásban, arra most már mérget vehet, hogy nagy hatással van rám. Képes volt kirángatni a csigaházból, igazi nőként kezelni olyan téren is, hogy bár nem vagyok egy topmodell, neki tetszem, és csak ez számít. A változatosság kedvéért ő irányít, pedig lehetnék én az, aki manipulálja a szex révén, ezt csak egy szintig hagyja, meghúzza a határokat. Felnézek rá, mert sokszor gondolkozik kettőnk helyett is, és kezeli a csapongásaimat. Nem tudom, hogy bele tudnék-e szeretni, talán már régen megtörtént, még ha a témát ügyesen kerüljük is állandóan. Nem biztos, hogy cimkézni kell azt, ami a kettőnk között van, egyenlőre tökéletes. Szürcsölgetem a kólát, nekem már pár korty elég ahhoz, hogy összebújás hiányában eljussak a mennyországig. Amint odaadtam neki az alján lötykölődő pár kortyot, már bontom is fel a következőt, hátradobva a hajamat.
- Miért is? Majd veszel még, amikor elfogy. – Hát igen, valóban megvan ez a függőségem, aminek nyilván meglesznek majd a következményei, de nem annyira vészesen, mintha ez valami komolyabb lenne. Fiatal vagyok, végülis a külsőmet bizonyos tekintetben tudom befolyásolni. Ha meg nem, akkor lesz még időm leszokni. Gyorsan kikapok még egy harmadik dobozt, magamhoz szorítva, hogy ebből már nem engedek, majd félmosollyal simulok hozzá, a homlokomra adott csók ellenben olyan halálosan cuki tőle, hogy megilletődve nézek rá fel. Nem teszem végül szóvá a dolgot, hogy jól esik, ennyire elnézi a butaságaimat.
- Igazad volt. – Lépdelek, még szürcsölgetve a kettes dobozból, a harmadikat elrejtem a táskámban, jól jön az még pofival. Neki könnyű dolga van, előre rákészült a programra, bezzeg én kapok majd vlaami idegen darabot. Remélem nem töri majd a lábamat, itt mindenki előtt azért nem akarnék alakot változtatni.
- Hát ha ma az a vágyad, hogy játszam a kis szendét, akkor az egész napra kell, hogy szóljon. – Koppintok az orrára, és a bódékhoz igyekszünk. Bemondom a méretemet, ami bizony csupán harmincötös, távolkeleti lévén ilyen apró vagyok, hát ez van. Most a srácon a sor, hogy ennek megfelelőt találjon a kért színben. Addig elnyalogatom az éltető nedüt, amivel meglepett az édespofa.

Tárgy: Re: Peach Lake Vas. 8 Feb. - 17:27

Aaron & Leah

- Még szép. Végül is, férfiból vagyok - nevetek fel incselkedve. Hogy isten-koplexusom lenne? Egyértelmű. Végül is ha úgy nézzük, jóval okosabb vagyok az átlagnál, és emellett mutáns is, ráadásul olyan, akit szinte lehetetlen megölni. Hát mi ez, ha nem isteni lét?
- Sok bizony. Tekintve, mennyire kielégíthetetlen vagy... Mármint kólaivás terén - teszem még hozzá egy kaján vigyorral, mi halk morranásba megy át, ahogy a nyakamba harap. Azt már rendesen kitapasztaltuk, végül is, adtunk is rá lehetőséget, hogy melyikünknek mik az érzékeny pontjai. És ezekkel olykor hajlamosak vagyunk visszaélni, ahogy most teszi Leah is. És pont ezért értékelem, hogy végül még is megadja magát a helyzetnek, végül is fényes nappal egy tele parkolóban még sem rohanhatjuk le egymást.
Segítek kinyitni az ajtót és át is mászni rajtam, egyértelműen óvva azt a bizonyos roppant érzékeny testrészt. Főképp mert nagyon remélem, hogy ma még bőven hasznát fogjuk látni. Aztán hagyom, hogy a hűs levegő beáramoljon az autóba, hűtve kissé engem is, és míg Leah a csomagtartóban kotorászik lassacskán járóképes állapotba kerülök én is.
- Azért hagyj későbbre is - nevetek fel, ahogy meglátom, hogy már is lecsapott az egyik doboz üdítőre. Mint egy függő, bár ez legalább nem olyan káros vagy épp drága, mint az alkohol vagy a drogok. És erről azt hiszem, bizonyos helyzetekben a figyelmét is könnyebb elterelnem.
- Gyere, menjünk. Legalább néhány kört rójunk a jégen, ha már kijöttünk.
És veszem is ki a csomagtartóból a korim, majd a vállamra vetve megvárom, hogy ha akarja, még kiszolgálhassa magát, majd lezárom a kocsit és szabad kezemmel az övé után nyúlva húzom magamhoz, nyomok egy csókot a homlokára, miközben megindulunk a parton lefelé.
- Mondtam, hogy mindig van néhány élelmes ember - jegyzem meg vidáman, amikor már láthatóvá válik az ideiglenesen felállított bódék. Kettőben meleg kaját és forralt bort kínálnak, a harmadikban pedig korcsolyákat.
- Ha találok csini rózsaszínt, azt kell felvenned - vigyorodom el és már is húzom a kölcsönző felé Leah-t. Alig várom, hogy kicsit beleköthessek a választásába, majd pedig hogy megmozgathassam a jégen. Egyelőre csak ott, a továbbiakat legfeljebb néhány pajzán suttogással ígérve be.

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 6 Feb. - 20:36

Aaron & Leah

Még úton vagyunk, miközben diskurálunk arról, hogy egyenlőre jónak tűnik a távkapcsolat, megvan az a varázsa, de ha meg belegondolok, hogy Taticám akkor van együtt Gabriellel, amikor akar, kissé gombóc gyűlik a gyomromban. Fogadott nővérem ugyan szintén egyetemista, de Gabe a teleportációval akkor keresi fel, amikor csak akarja. Nekem nem olyan könnyű elszakadni a munkából, és ha Aaron sem akarok akaszkodni, neki kell tudnia, mennyire van rám igénye. Nem fogok kiakadni, ha ritkán találkozunk, én nem fekszem össze másokkal, az arcát viszont többször látnám, a csak telefon valahogy személytelen, még ha piszkos dolgokat is suttog bele, hogy miket művelne velem.
- Cöh, a pasi egó. Neked csak az jó, hogy ha mindenki imád? – Én képes voltam eddig eljutni, féltékeny meg nem vagyok, nem is adott rá okot, és most is csak a vérét szívom azzal, hogy olyannak állítom be, mintha istenkomplexusa lenne. Esélyes, hogy van is, de nekem így kell ő. Erős, szexi, titokzatos. Ezt a világ minden kincséért ki nem mondanám, attól félek így is érzi a kötődést. Nekem az is elég, ha ő most jól elvan mellettem, aztán meglátjuk, mennyire gondolja komolyan. Már így is sokat léptem előre, ki kellett mozdulnom Shannon árnyékából, és erre Tatin túl Aaron volt csak képes, hogy hasson rám. Most az enyém, csakis az enyém, hiszen előrehajolva nem csak az ajkát harapom meg, finoman a nyakát is célba veszem, nekem kell az a bizonyos állapot, ami miatt nehezen száll ki majd az autóból. Éreztetni akarom, hogy ha már mohónak hívott, legalább legyen rá jogalapja is.
- Akkor azt hiszem sok törlesztés vár ma még rám, tekintetve a kólaigényeimet... Affranc... – Csóválom a fejem mártírarccal, mégis zihálok, ahogyan a combommal játszik, és arra vágyom, hogy máshol is megérintsen. Ilyen hosszú szünetek után tényleg a korival kezdjük? Csakis azért van igaza, mert ha fordítva lenne, fel se tudnánk állni, hogy a jégre menjünk. Számító, de okos. A kaján vigyorra pusztán az ajkán húzom el az ujjamat, és megrázom a fejem. – Késő bánat... – Végül mégis lekecmergek róla, hogy a vezetőülés ajtaján csusszanjak ki, vigyázva a jobbik felére. Amíg ő szalonképessé varázsolja magát, hátraszökkenek, és meglelve a csomagtartó gombját már keresem is az életető nedüt. Komoly homlokráncolással számolgatok... ez nem lesz elég. Na majd éjjel leküldöm még a boltba. Valamit valamiért. A szendvicsek azért jól fognak jönni. Mire hátraér, már javában döntöm magamba az egyik dobozósból, és széles mosollyal jelzem, hogy ezen a téren már sikerült boldoggá tennie. Hagyok neki pár kortyot az alján, aztán visszazárva a tartót, kézen fogom, és megindulunk a vélt korikölcsönző felé.

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 4 Feb. - 18:55

Aaron & Leah

- Muszáj voltam némi önuralmat kifejleszteni magamban, különben megőrjítettem volna mindenkit magam körül. Nem mellesleg nem jó úgy vizsgákra menni, hogy az ember csak egy dologra tud gondolni, és az nem épp a tananyag - vigyorodom el. Bár kétségtelen tény, hogy Leah nagyon vonzó számomra, és hogy roppantul élvezetes minden együttlétünk, azért szerencsére már kiéltem ifjúkori vad énem. Tehát képes vagyok uralkodni a vágyaimon, szerencsére. Így persze hűségesnek lenni is jóval könnyebb, hisz felkínálkozó csajokból nincs híján az egyetem.
- Nem az egyetemista agyamtól vagyok eszes. Ha abbahagytam volna a sulit is ilyen lennék. Tudod, zseni vagyok - nevetek fel, játékosan még a nyelvem is kiöltve rá kissé. Nem zavar, ha ő úgy érzi, nem üt meg egy bizonyos mércét. Nem is labortársnak "tartom" magam mellett.
- Most van szünetem, és épp most láthatsz is. Egyébként elvileg egy hetet biztos itt töltünk Salem-ben - vigasztalom kissé, vigasztalásként combján is végigsimítva. Nem is tudom, hogy jutottunk ide, hogy jutott eszembe az, hogy olyan lánnyal kezdjek, akihez nem lehet még motorral se fél óra alatt odaérni. De azt hiszem, ez már eső után köpönyeg, mi pedig megpróbáljuk a legtöbbet kihozni a lehetőségekből.
Közben persze nem tétlenkedünk, hiába áll az autó, hamarosan az ölembe kerül, igencsak vérforraló pózban. Nem is váratom, fürgén szaladgálnak testén ujjaim, hol feszes fenekére markolva, hol egy röpke időre ingerlő keblére simítva.
- Ha nagyon akarnék, biztos találnék még olyat - feleselek, vagy inkább súgom elhalón, hisz nyelven rögvest más, szórakoztatóbb munkát lel mintsem a szavak formázását. Aztán csak halkan pihegek, mikor levegőért kiáltva szakadnak el ajkaink, és míg jobbom combján szánkázik fel alá, addig balommal az ablaktekerőt tapogatom.
- Még szép, mindenért fizetni kell. De azt hiszem, de nagyon hatásos módot ismersz, amivel gond nélkül kiegyenlítheted a számlát - sóhajtom, meglelve a tekerőt némi hűs levegőt engedve a fűtött utastérbe.
- Előbb a korcsolyázás, aztán az egyéb testmozgás. Jobb lesz ha kiszállunk, mert nem csak a derekunk fog beállni, de hamarost olyan állapotba kerülök, amiben nem mehetek más emberek közé - jelentem ki, minden sajnálat nélkül. Inkább kaján vigyorral teszem.
- A kólák pedig a csomagtartóban pihenő táskában vannak. Némi szendvics és édesség mellett - világosítom fel, hátha pillanatnyilag elvonhatom a figyelmét a továbbhergelésemről.

Tárgy: Re: Peach Lake

» West lake