I <3 New York - Jay & Jaime

- Háh, egy-null ide! *Egy jóllakott óvodás nem vág ilyen elégedett fejet, mint ő, mikor megnyerte (esetleg) az első mester-tanítvány szópárbajt.*
- Ó, csak egy, de ő jobban viseli a konkurenciát. *Szélesedik a mosolya, még ha többet nem is karmol - noha megérdemelné már csak a poén kedvéért is Jay -. Ezek szerint nem egy csikis fajta, vagy lehet erre nem vonatkozott a csúnya nézés, de Jaime azért tökélyre fejlesztett kismacska-szemekkel néz vissza. Az igazság persze az, hogy ha kapna is új, másik mestert (bár mire fel?), az akkor lehet mestere lenne, de A Mester az megmaradna Jay. Ezt mondjuk csak akkor közölné Jay-jel, ha megneszelné, tényleg rosszul esik neki ez a másik mesteres vicc. De ilyenről szó sincs. Amúgy is, Jaime bulis csajnak néz ki, de nem csapodárnak, semmilyen tekintetben.*
- Az a dereka volt! *Csattan fel védekezően és most még a sötétben is letagadhatatlanul vörösödve már csak a feltételezéstől is, meg a helyzetbe belegondolva, s ezzel a piros színnel bizonyosan újabb vidám perceket okoz mesterének.*
- Uha, ötös alá? Muszáj javítanom! Jaj vigyázz, óvatosan, ott egy sörösdoboz a földön. Látod, majdnem elestél és beverted a fejed, de én megmentettelek! *Mosolyog ő is még mindig vörös képpel, s egyszerre teper a fénykardért meg hogy terelje a témát férfi egyedek fenekeiről. Közben pedig halad Jay-jel tovább, s Jaime piszok nagy mázlijára, csak ilyen komoly esetekben kellett az este további részében is megmentenie Jay-t, s nem volt szükség arra a pisztolyra. Viszont buliban, jó koncertekben nem voltak híján, s a legvégére Jaime még egy csuklójára kötözött lufival is gazdagodott, s talán egy ötös alá megmentés is elég volt hozzá, hogy rávegye Jay-t egy közös fotóra. Soha rosszabb munkát!*

//Köszönöm a játékot, élmény volt, mint mindig Smile

//

Jaime & Jay

- Esetleg így el tudom fogadni, de... csak esetleg. - viccelődünk. Mondtam én, hogy határozottan élvezetes lesz ez a nap, ha nem kell egyedül járőröznöm. Ha közben a park másik felé kitör a balhé... hát amúgy se lehetek ott egyszerre mindenhol igaz?
- Kedvenc mester? Mert másik is van? Komolyan fel vagyok háborodva! - még igyekszem csúnyán is nézni, főleg amikor az oldalamat is terrorizálja. Nem vagyok vészesen csikis, maximum egy kicsit, de az nem érződik így őszi ruházaton át, de akkor is no, milyen dolog az, hogy mindenféle rangsort állít fel, amikor csak én lehetek az egy és igazi mestere. Ez... alapvető tény, mert ha más is van, hát még a végén tényleg zokon veszem. Ritkán melózok ennyit valakivel, általában minden ellébecolok, rá meg egészen sok időt szánok, és ha ez nem elég hatásos, hát akkor... kalap kabát.
- Megígérted! Arról volt szó, hogy fontos vagyok, akkor hát ez most a bizonyítás perce. - jót nevetek, miközben a fickót egyensúlyozzuk szépen tovább, és az is határozottan szórakoztat, ahogy Jaime minden kézösszeérésnél elmosolyodik. Szóval van ennek értelem igaz? A kérdésre pillantok csak fel egy másodpercre. Nem kellett volna, a pasasnak majdhogynem kilátszik a hátsója felső szeglete. Nem mondanám kifejezetten impozáns látványnak. Még ha nő lenne... de hát nem az. - Hm... hát az biztos jó érzés lehet neki, ahogy párszor letapiztad a hátsóját. - vigyorodom el végül. - De életmentésből kapsz egy ötös... alát. - nem tűnik el a mosolyom, viszont lassan kihátrálok kicsit a tömegből, alig csak egy kicsit, hogy ne kapjunk egy újabb pasast a nyakunkba, aztán jó eséllyel mehet tovább a party... amíg csak tart. Francokat se érdekel már a meló.

//Hm... ezt zárónak szánom, ha jó így, mert 7-én záróra van, és akkor vegyük úgy, hogy partynak tovább, ha jó így neked is. ^^//

Tárgy: Re: I <3 New York - Jay & Jaime Kedd 4 Nov. - 21:24

- Csak az ellenség megtévesztésére! *Emeli fel ismét a két kezét védekezően, szélesen mosolyogva. Na igen, Jaime ránézésre sem tűnik egy alkalmazkodó típusnak, vagy legalábbis nem a nagy többséghez alkalmazkodik.*
- A mestereknek is kell! Minél több a piros pont, annál valószínűbb, hogy te leszel a kedvenc mesterem! Hé! Nyáú! *Nevet fel megdörzsölve nóziját, majd játékosan oldalba böki Jay-t... de végülis ha már cicává lett kinevezve - amiről még nem döntötte el, tetsszen-e neki, elfogadja vagy esetleg kérje ki magának -, akkor már végig is karmol Jay oldalán. Igaz, az őszi idő miatt lehet túl sok a ruharéteg, hogy kiderüljön, csikis-e például mestere? Micsoda fegyvertény lenne pedig tudni!*
- Máris?! *Kerekednek szemei, de hát az ígéret szép szó, meg itt ez a bizalomféleség is, és aztán ott az a fénykard is ugye.*
- Hát jó, a tanítványi becsület nem hagyhatja, hogy a mester kilapuljon! Juj! *Sikkant egyet a végén, mikor megérkezik a zenész az ő felemelt kezeire is. Egészen meglepődik, nehezebbre számított. Igaz, hogy sokan vannak kis helyen és így a súly eloszlik, de attól még kellemes meglepetés. Valahányszor kezük összeér, mosolyogva pillant Jay-re, s így hogy a kilapulás veszélye egyiküket sem fenyegeti és odébb tudják terelni a kezeken úszó zenészt.*
- Ez vajon milyen érzés lehet neki odafent? *Néz mosolyogva az énekes után, aki végül átkerült a kezükről más kezére, így a magáét egy (részéről tényleg véletlen) utolsó Jay-éhez érintés után el is kezdi leengedni. Kérdőn pillant mesterére, ő próbálta-e már, na meg hogy Jaime megállta a helyét megmentés terén, kap piros pontot?*

Tárgy: Re: I <3 New York - Jay & Jaime Kedd 4 Nov. - 13:01

Jaime & Jay

- Rémes, hogy csalódást okozol nekem. Alkalmazkodsz... szent isten te alkalmazkodsz! - nem hiszem ám el és persze túljátszom nagyon is a dolgot, de ő nem az az alkalmazkodó típus. Ezzel a hajszínnel ne mondja nekem, hogy szokása lenne alkalmazkodni bárkihez, vagy bármihez. Azért még át kell gondolnom ezt a fénykard kérdés, bár azért, mert megmentene esetleg... talán megérdemli.
- Héj te vagy tanítvány, nem pedig én, szóval neked kell piros pontokat gyűjteni. El vagy tévedve cicám! - vigyorodom el és még játékosan meg is pöccintem az orrát, mint egy macskának. Mondjuk arra igazán kíváncsi lennék, hogy mennyire szívesen dorombolna nekem azért a fénykardért, amire annyira vágyik.
Azt pedig majd még meglátom, hogy utána nézek-e a dolgainak. Kíváncsi vagyok és minél inkább nem akarja elmondani, csak annál inkább, szóval idővel úgyis legyőzöm a lustaságot és utána nézek, ha nem lesz hajlandó mesélni nekem róla. Amúgy is tudnom kéne már most is, csak legutóbb győzött az a bizonyos lustaság. A nagy gondolkodásban és szórakozásban el is felejtek arra figyelni, hogy úgy fest a kis hölgy nagyon rejtőzködik, egyébként is elég jó a zene, szóval nem erre kell most figyelnem. Egyszerűen csak élvezem a dalt és élvezem a szórakozást, ez most a fontosabb, nem akármi más. Amúgy is, ha nagyon meg akar lépni valaki elől, majd... jól nem hagyom és ennyi.
- Hát akkor fel a kezeket, most megmenthetsz. - vigyorodom el. Nem vagyok én olyan félős és elég nagy a tömeg. Nem állhatunk félre, mert a végén még szegény ürge a földön kötne ki. Na nem mintha annyira sajnálnám, de mégis csak kellemetlen lenne neki. Szóval feltartom a kezemet, hogy elkaphassuk és persze úgy intézem a dolgot, hogy jó néhányszor a mi kezeink is összeérjenek közben, amíg arrébb tessékeljük a lelkes kis zenészt.

Tárgy: Re: I <3 New York - Jay & Jaime Vas. 2 Nov. - 21:27

- Ilyen ez a világ, aki meg akar maradni, muszáj beilleszkednie! *Tárja szét játékosan a karját viszonozva a kutyiszemeket őzike-pillantásokkal, mintha maga is áldozat lenne, aki nem tehet mást, mint kihasználni a helyzetet, és azt a mestert menti meg, aki biztosan ad neki fénykardot. Kegyetlen világ!*
- Szóval eddig gondolkodás nélkül megmentettél volna. Ez hízeleg, felírom piros pontként... hátha ezzel bebiztosítom a megmentésemet. ettél volna. Ez hízeleg, felírom piros pontként... hátha ezzel bebiztosítom a megmentésemet. *Mosolyodik el sejtelmesen és pajkosan, mert hát Jay szavait ekképp is lehetne értelmezni. Azzal nem gondol Jaime, hogy mennyire önző is a másik, és vannak e téren kételyei. Igazából talán nem is lenne gond, ha tudná. Különbözőek, s ez elfogadható, egyébként sem tartja magát olyan érdekesnek és érdemesnek, hogy meg kelljen menteni feltétlenül.
A felajánlott egyezséget nem tudja megállni mosoly nélkül és ahogy Jay-re pillant, pillantásában ott bujkál a hála is.*
- Áll az alku, köszönöm! *Biztosítéka nincs, de hát nem is kell. Neki még mindig jobb az, ha Jay maga deríti ki, de ha mégis kivárja, míg ezt egyszer (azaz soha sem) elmeséli Jaime, az tökéletesen kielégítő. Így még a lelkiismeret-furdalást is le lehet gyűrni egy időre, fenntartva a látszólagos esélyt a történtek elmesélésére. Nesze neked bizalom...*
- Meg orgona! *Bólint vigyorogva. Úgy is szereti az orgona és a zongora hangját, annak minden mélységét. De ez a fajta is nagyon jó koncert, Jaime pedig beleveti magát abba a pótlásba. Egyszer veszi csak észre elillantva oldalra egy gyanúsan ismerős szőke üstököt elhaladni. Annyira megretten ettől, hogy el is felejti nyakát nyújtogatni, hogy meglesse, vajon tényleg Haley az, és ha igen, kiféle-miféle is az a Joshua, akivel eljöt az utcabálba. Jaime fejében csak Haley vicce jár, miféle kérdések vetné alá Jay-t, szóval igyekszik átkerülni Jay másik oldalára, hogy ne is vegyék észre!
A koncert kellemesen telik, Jaime is bevet pár sikkantást és Hu!-t, amiktől a hűvösödő időnek hála lehet másnapra rekedés-gyanús lesz, de ez kit érdekel most? Az nagyobb baj, hogy az idő kíméletlenül telik és a koncert is a vége felé halad, aminek záró-momentuma ugyancsak meglepi a koncertezésben nem kimondottan jártas Jaime-t. Az énekes végére ér a zúzós számnak és hátrál pár lépést, majd egyre jobban fokozódó dobszóló keretében és szöveges beharangozás után nagyon úgy tűnik az énekes kiugrani készül a tömegbe, a tömegre, naná, hogy oda, ahol ők is állnak.*
- Öööhm... *Oldalra sandít Jay-re, hogy jól értelmezi, ami jön? Vagy most mi lesz, hogy lesz?*

Jaime & Jay

Tudom én, hogy csak viccelődünk, de azért rajta nem mindig olyan egyszerű kiigazodni, bármennyire is igyekszem, bár azt hiszem rólam se tudhatja, hogy mikor mit akarok, általában még én se tudom magamról. Mondjuk akkor is meglep a tény, hogy megmentene, vagy hogy lelőne miattam valakit, és őszintén szólva még mindig nem nagyon hiszem el a dolgot, de hát... majd meglátjuk, ha esetleg ilyesmire kerül sor, bár valahogy most egész nyugodtnak tűnik a környék. Lehet hogy megússzuk nagyobb balhé nélkül.
- Szóval... te is csak érdekember vagy és a fénykard miatt van rám szükséged. Ez... ez igazán fáj Jaime! - látványosan sóhajtok egyet és enyhén szólva is túlzóan fájdalmas arcot vágok. Persze, hogy nem komoly a dolog, de nagyon mennek nekem a szomorú kiskutya szemek, egészen gyakorlott vagyok benne. Nem azt mondom, hogy én vagyok a legjobb színész a világon, de el tudok játszani ezt-azt, főleg ha direkt úgy is csinálom, hogy abból tudni lehessen, hogy szimplán csak szórakozom.
- Hát... ezek után komolyan el kellene gondolkodnom rajta, hogy megmentenélek-e. - tér vissza a mosoly az arcomra. Meg, azt hiszem meg. Na nem mintha nem lennék egyébként egy istentelenül önző alak, mert a saját érdekeimet szoktam előre helyezni, de neki értéke is van nem? Okkal akarták beszervezni a felettem állók, tehát gondolom nem kéne megöletnem egy utcabálon.
- Ha azt mondod, egyszer elmondod... akkor esetleg nem járok direkt utána, mit szólsz? Bizalomfélének elmegy? - nem vagyok én egy jellemzően megbízható barát típus, de őszintén... annyira nem érdekel ez az egész, hogy most akkor nekiessek és vájkáljak a múltjában. Még az aktáját se olvastam át teljesen, inkább csak átfutás szintjén, nem hiszem, hogy lenne kedvem bővebben is bele menni. Maximum, ha attól kell félnem, hogy egyik pillanatról a másikra átmegy gyilkos vadállatba, de amúgy is szokásom a hátam mögé nézni és akkor majd nem engedem, hogy úgy ügyködjön, hogy nem látom, nehogy a hátamba állítson valami kellemetlenül és fájdalmasan éleset.
De most a koncert a lényeg, arra koncentrálok, mert a zenét szeretem és egész jó a buli. Mondjuk így nehéz figyelni a bálra... de őszintén, mikor voltam én a világ legjobb beosztottja? Soha az életben, ez a nagy helyzet, és szerintem nem is fog ez egy hamar változni. Nem véletlenül nem én kapom a fő megbízatásokat, mert nem vagyok rá alkalmas, ennyi.
- Bach? Úgy érzed hegedű és... ilyenek? - szóval klasszikus zene. Na jó, nem kéne meglepődnöm, ha tudom milyen családból származik, de ezek szerint még nem volt igazi koncerten... azért lássuk be ez rendkívül sajnálatod. Nem kislány már, rég túl kéne lennie ezen. - Hát akkor van mit pótolnod. - tér vissza a mosoly az arcomra, miközben figyelem ahogy élvezi a zenét. Én is időnként elkiáltok egy "Huh!"-t, no meg az ugrálás is benne van. Nem vagyok már tizennyolc, de olyan nagy felnőttnek se gondolom magam, hát akkor miért ne tombolhatnék úgy istenesen?

*A magyarázatra értően bólint, így már világosabb egy kicsit Jay képességének mibenléte. Jaime-nek elméletben egyszerűbb, elvileg bármit magához tud teleportálni, működőképesen, tökéletesen, feltéve, ha végre megtanulja rendesen irányítani a képességét.*
- Jó, oké, beismerem, fontos vagy nekem! Tudod milyen nehéz még egy olyan mestert találni, aki fénykardot ad nekem?! Vagy van más is, aki ilyent tud? Mert akkor még elgondolkodok ezen a megmentésen. *Neveti el magát a végén, még ha a legelejébe el is kezdett láthatóbban pirulni. Jay igazán kegyetlen. Tudja a választ nagyon jól, mégis kikényszeríti Jaime-ből, már-már abban a nagyon fura helyzetben vannak, hogy Jay udvaroltat magának.*
- Te talán nem mentenél meg? *Na, ha nem is áll ilyesmi a férfi szándékában, ebből a kérdésből jöjjön ki jól!*
- Őszintén: legjobb az lenne, ha sose derülne ki. Majd.. talán egyszer elmondom. *Igyekszik elodázni a dolgot, meglebegtet jó politikus módjára egy ígéretet, amit aztán szándékában áll nem betartani, s ezt tudja a szavak kimondása előtt is már. Ez az őszinteség nem megy még Jaime-nek, ezt be kell látnia, ráadásul most már bűntudata is van emiatt. Eddig tök jól elvolt, kalandként fogta fel, hogy másnak adja ki magát, izgalmas volt. De most lelkiismeret-furdalása van, amiért szemére vetik, hogy nem őszinte, s ezt teljes joggal teszik. Most meg őrlődhet Jaime, mert nem akarja Jay-t sem megbántani, de tart attól is, ha elmondja, nem lesz már semmi sem olyan, mint eddig. Pedig tetszik így, még ha ettől is retteg. De tetszik...
Átadja az irányítást s készségesen, na meg szorosan iparkodik Jay után. A kézfogás még praktikus segítségnek is bizonyul, mert így le sem marad, s ráadásul nem is tudják őket elválasztani, ha egyikük végre áttört egy emberfalon, máris húzza maga után a másikat. Egészen meglepi, mennyire előre tudtak így jutni, elismerő pillantással is jutalmazza mesterét, mikor megállapodnak végül egy helyen. Moccan keze Jay kezében, nem tudván eldönteni egy pillanatig, mi legyen, de végül elvonja kezét. Ó de kapóra jön, hogy vége egy számnak és tapsolni illik! Igazából zavarta már az érintés, szabadulni akart mindattól, amire emlékeztette, ugyanakkor meg is akarja őrizni ezt az érintést, Jay keze nyomát, mely szinte égeti a tenyerét. Ennyire erős borból csinálták volna azt a forralt bort?*
- Második! Az első... *Hajol vissza Jay füléhez és a jobb érthetőség kedvéért ujjaival is mutatja a számot felemelve mutató és középső-ujját, majd csak a hüvelykujját emeli fel.*
- Bach. *Vigyorog szélesen hozzá. Most sem teljesen őszinte, Rimszkij-Korszakov, Tschaikovszkij és más orosz zeneszerzők műveiből adtak elő azon a koncerten, de ember a talpán, aki egy ilyen rockos koncerten rendesen kihallja azokat a neveket. Bach még szájról is leolvasható. Mindenesetre Jaime vigyorog, mert pontosan tudja, az a koncert egy kissé más műfaj, mint ez, ott például meglehetősen kinézték volna Jaime-t azért, ahogy itt lelkesedik egy újabb dalért, amit kedvel: Jay-re ügyesen rá nem taposva aprókat szökdécselve tapsol és lobogtatja kezét a ég és színpad irányába, ahogy másik is mellette, habár fogalma sincs, mire jó ez, de marha jó érzés. Odavigyorog Jay-re, miközben már dúdolja is a felcsendülő számot az énekesekkel együtt, s néha le-lehunyja hozzá a szemét. Ilyen élettel telinek és örömtől sugárzónak még biztos nem látta Jay, de lehet még Jaime sem ismerne magára, ha kívülről nézhetné önnönmagát.*

Jaime & Jay

- A legtöbb tárgy elég egyszerű, főleg azok, amik nem mozognak. Az órákkal mindig meggyűlik a bajom. - mosolyodom el, főleg a bliccelős megjegyzése miatt. Na igen, ez nem nehéz, egy jegyet elővarázsolni egyszerű, de az órák... bonyolultak. Fontos, hogy hogy kattog, hogy jókor kattogjon, aztán persze az, hogy ne járjon visszafelé, de azért járjon és ha még a helyes időt is mutatni kell... szóval egy óra az macerás, ritkán sikerül. Jobban kéne ismernem a belső szerkezetét ahhoz, hogy tényleg működőképes legyen.
- Azt szokta az ember megmenteni, aki fontos neki nem? - legalábbis az esetek nagy részében ez így szokott működni, az emberek nagyrészénél is, de úgy fest, hogy nála ez nem biztos, hogy így van. Mindenesetre azért kíváncsi lennék rá, hogy tényleg lelőne-e valakit azért, mert nekem akar ártani, de ezt is tuti, hogy csak éles helyzetben tapasztalhatjuk meg, most pedig nem biztos hogy lesz ilyen, egész nyugisnak tűnik a környék egyelőre, de legalább szórakozhatunk kicsit. Már annyira meg sem lep, hogy megfogja a kezemet, és elkezd húzni a cél felé. Végül is... érthető, van egy bizonyos kisugárzásom. Na jó, ennyit a nagy mellényűségről, lássuk azt a koncertet, no meg, hogy mit tud még kihozni belőle egy kis bor, no meg a hangos zene elegye.
- Ebben is van igazság, bár azért nem lenen ellenemre egy kevéske őszinteség. Jobb az, ha én derítem ki a dolgokat? - cseppnyi komolyság azért talán van a szavaim mögött, még ha nem is túl sok. Nem arról van szó, hogy minden áron utána akarnék menni annak, hogy milyen is az élete, de attól még érdekel, mert valamit nagyon titkol, ez pedig csak még inkább kíváncsivá tesz. Mit titkolhat egy ilyen kis cserfes kék hajú leányzó?
De most irány a koncert közben amúgy is nehéz lesz egymással beszélgetni. A kérdésére is csak bólintok inkább, mert a zene hangos és innen már én veszem át az irányítást, szépen vonom magam után be a tömegbe, előre minél inkább, hogy jól lássunk és persze... jól egymáshoz legyünk préselődve. - Hány koncerten voltál már? Őszintén! - persze ehhez már közel kell hajolnom a füléhez, hogy halljon is valamit a kérdésből. Kár lenne tagadni, jól is esik, nem mondom, hogy nem kellemes az illata.

- Nem felejtem el. Mi megy még jól? Érzésem szerint sokat bliccelhetsz... *Húzódnak ajkai mosolyba, mert az a vonatjegy tökéletes volt, még az ellenőrt is megtévesztette, neki márpedig az a dolga, hogy észrevegye, ha valami nem okés. Jó persze, egy jegy nem olyan komplex dolog, mint egy kutya.*
- Persze. Ez miért kérdés? *Azért attól a mosolytól és mozdulattól némi pír kezdene kialakulni Jaime arcán, de szerencsére ez a jelenlegi fényviszonyok között nem olyan szembetűnő. Fogalma sincs mi volt a vállán, de nem is mer odapillantani. Próbálja feledni az érintést, ami egyrészt nehéz, másrészt furcsa, tekintve hogy később pont ő fogja majd meg a férfi kezét. Lehet pont emiatt. Egyébiránt csak meglepődötten és érdeklődően pillog Jay-re. Úgy tűnik, Jaime számára magától értetődő és természetes, hogy ha úgy adódik, megmentse Jay-t. Persze, érzi, hogy ez kissé röhejesen hangzik, nem arról híresek a nők, hogy férfiakat mentenek hobbiból.*
- Mentségemre szolgáljon, én kezdettől fogva nem voltam őszinte! Miért is változtassak ezen? *Erre mondjuk nem kifejezetten büszke, de most azért tudja vidáman közölni Jay-jel, remélvén, el tudja viccelni ezzel a dolgot. Nem akarja felfedni a karperece alatt rejlő titkot és az oda vezető utat.*
- Helyes válasz! *Húzódnak még szélesebb mosolyba ajkai, s hát nem kell nagyon húzni Jay-t a koncert felé, de már bőven odaérnek, mire Jaime-ben ez tudatosul, és hogy már csak lépések választják el attól, hogy elérjék a bulizók legszélén állók vonalát és ezzel okafogyottá váljon az egyébként is felesleges vezetés-irányítás a helyszínre.*
- Mit mondasz, mester? Bele a sűrűjébe? *Időt nyer. Részben az előző problémára, részben pedig taktikai lépés is: útközben talán el tud lesni néhány mozdulatot másoktól, miként is kell csápolni? Na meg a sűrűjében kevésbé feltűnő, ő hogyan mozog és megindokolható miért terjed kis területre a csápolása s nem cifrázza túl.*

Jaime & Jay

Talán van ebben valami, hogy a nőké az utolsó szó, bár az az igazság, hogy azért engem annyira nem könnyű lebeszélni a színről, de most az egyszer legyen neki. Amúgy is úgy módosítom a szabályokat, ahogy kedvem tartja, ez tény, kár lenne róla vitát nyitni.
- Már majdnem azt hittem, hogy nem nézel kreatívnak, szomorú lettem volna. A kutyákat már gyakoroltam, az jobban megy, tudod minden csak gyakorlás kérdése. - kutyában jó vagyok. Nem volt soha kutyám, de már sokat láttam, azokból elég sok van elszórva az utcán, meg úgy általában, és ha kicsit elszúrsz rajta valamit, az se túl feltűnő, mert rá lehet fogni, hogy keverék. Egyébként se azt nézi a többség, hogy mennyire van jól megformálva egy kutya, amikor épp a bokáját csócsálja, akkor nem pont az a legfontosabb, hogy van-e két farka, vagy csak egy. Mármint a rendes hátsóra gondolok, a másikat gondolom senki se szokta nézegetni, se boka rágás, se más körülmények között.
- Vagy engem? Szóval... megmentenél? - szélesen elmosolyodom, már-már sokat sejtetően, miközben felé nyúlok, de végül csak úgy teszek, mint aki épp lesöpör a válláról valamit. Falevél... mondjuk, ha esetleg kérdezi. Igazából még így is meglep a tény, hogy ha engem kéne menteni, akkor lelőne valakit. Nem azt mondom, hogy nem hiszem el, de... azért tényleg nehezen hiszem el.
- Szóval máris nem vagyunk őszinték egymással... igazán elszomorítasz Jaime. - látványosan sóhajtok egyet, persze nagyban rájátszva a dologra, de hát valamivel csak hatni kell rá. Sok mindent tudok róla, amit kellett ahhoz, hogy behozzam, de azért mindent nem, mert lusta vagyok és nem az a nyomozó típus és most erre kéne adni a fejem? Vagy egyszerűen csak ne érdekeljenek a titkai és kész? Azért az rendesen meglep, amikor megfogja a kezemet, de ráfogok az övére, ezek után már nem engedheti el csak úgy, ha már elkezdte a dolgot. Ez egy ilyen játék, bekerült a medvecsapdába, vagy egér? Oly mindegy.
- Úgy nézek ki, mint aki nem szerep bulizni? A forralt bor már dolgozik bennem. - vigyorodom el. Kiiszom a poharam utolsó kortyait, aztán a dobozt szépen arrébb hajítom és az irányt a koncert helyszíne felé veszem. Ha buli... akkor jöhet a buli! Nem azt mondom, hogy remek táncos vagyok, de egy dalt énekelni egy bandával meg, tudok húzni és simán megy az ugrálás, meg a csápolás is, egy rockkoncerten meg amúgy se tangót kell járni, nem igaz?

- Majd olvasás közben lepődöm meg. *Egy nőnek mindenre vannak érvei és válaszai, csak hogy övé legyen az utolsó szó. Biztos ezért nevezik anyanyelvnek.*
- Kutya meg kötél? Hm, milyen kreatív! Nem is gondoltam volna. Mármint nem azt, hogy ne lennél kreatív, hanem, hogy ne konkrétan fegyvert vonzzak magamhoz vagy idézzek meg ha a helyedben lennék. Amúgy hogy van ez? A vonaton úgy emlékszem, azt mondtad, egy motor bonyolult lenne. Egy kutya nem az? Vagy vannak kutyáid? *Jut eszébe ez a nagyon kézenfekvő válasz is, mert hát mióta kiderült a képessége, képes csak ebben gondolkodni és feledni a sokszor egyszerűbb, hagyományosabb megoldásokat.*
- Ha magamat vagy téged kéne menteni, menne. *Jelenti ki eltökélten. Az meg hogy ő támadjon bárkire is nem önvédelem címén? Még a jövő zenéje, s talán nem is ezen az estén derül ki.*
- Akkor... csapd fel! Vannak történetek, amelyeket nem szívesen mesélnek el. *Ő még mindig nem tud mosolyogni, s magában azon tanakodik, vajon tényleg olyan erős az orvosi titoktartás, mint aminek mondják, vagy Jay nagyon könnyen megtalálja majd a válaszait azon a kis magánklinikán, ahová a nyomok vezetnék, amennyiben kutatásra adja a fejét?*
~ Nem, nem tűnik olyannak, aki kutat. Az türelmes embernek való munka.~ *Ezt próbálja maga előtt megvétózhatatlan érvként feltüntetni és ezzel lezárni a kérdést. A pontot az egész végére a koppanás adja, amivel kiürült forralt boros műanyagpoharát egy kukába dobja. Talán a megnyugvás, talán az elfogyasztott kevéske alkohol vagy mind a kettő az, ami rendkívül egyszerű gesztusra, ám tőle mégis ritkán tapasztalható cselekedetre készteti: nemes egyszerűséggel megragadja Jay szabad kezét egyet előrébb lépve és hátrafelé fordulva hátrálva húzva őt egy másik irányba csalfa mosollyal az arcán.*
- Ha nem lesz semmi, akkor lazítsunk kicsit! Remélem szereted a rockzenét! Nem fogadok el mást választ, csak az igent! *Most pont olyan bulisnak tűnik, mint amilyennek extrém hajszíne mutatja őt. Jay-t pedig az egyik koncerthelyszín felé húzza, ahonnan épp most csendült fel az egyik olyan rockszám, ami mostanság folyton szól a rádióból mint friss sláger. Igaz, nem maga Ozzy adja elő, hanem valami tribute banda a mai estére találó (vagy éppen hogy nem találó) címet viselő Shot in the dark dalt.*

Jaime & Jay

- Akkor hol lenne a meglepetés, ha előre el tudnád olvasni, hogy mik a szerződéses feltételek? - mosolyodom el szórakozottan. Na igen, nem hiszem, hogy sok értelme lenne, amúgy sincs ilyesmi, bár ha nagyon akarnék gondolom elő tudnék varázsolni, valami hasonlót, de nem... annyira nagyon azért nem akarok ezzel szórakozni.
- Jobb egyenes, akkor már, de nem kifejezetten vagyok a pusztakezes harc híve, akkor már mondjuk néhány kutya, vagy hirtelen megjelenő kötél. - sok ötletem van, sok taktikám és a legtöbb általában az adott helyzettől függ, nem lehet előre kitalálni, hogy pontosan mit tennék, de nem is ez számít most, hanem hogy vajon rá lehet-e számítani kemény helyzetben és az egyelőre nem biztos, ha még a pisztolyt se tudta ideidézni magához. Könnyen lehet, hogy komoly helyzetben kellemetlen helyzetbe kerülnénk.
- Akkor reméljük, hogy agyaggalambok fognak megtámadni minket és nem emberek, ki tudja, hogy őket le mernéd-e lőni. - na jah, ez már a neheze, mert valahogy ezt nem tudom elképzelni róla, hogy embert lelőne. Agyaggalambot még csak-csak, de embert... azt erősen kétlem, maximum akkor, ha az illető nagy veszélyt jelent rá nézve, de akkor se biztos.
- Tudod én mindig jobban szeretem első képből hallani a történeteket, de ha más nem, majd felcsapom a Jaime enciklopédiát és abban lapozgatok kicsit. - rántom meg a vállam egy félmosollyal. Nem az én dolgom igazából, nem kell hosszan magyarázkodnia, hogy milyen jegyessége volt, vagy milyen rossz gazdag családban felnőni. Azért ha vitatkoznunk kéne, még mindig azt mondanám, hogy az én életem nehezebb volt, csak sikerült értelmesen alakítanom.
- Elképzelhető, hogy nem történik végül semmi, vagy csak a park túloldalán, ahol nem látjuk, ki tudja. - azért figyelek, de bőven benne van a pakliban az is, hogy végül semmi nem lesz, az ég világon semmi sem, csak szépen sétálgatunk egyet.

- L egközelebb írásban kérem, három példányban, lefűzve. *Kacag fel a szerződés hallatán, de azért reméli, hogy Jay nem varázsol elő három vaskos kupac papírt, hogy alatta rogyadozzon Jaime.*
- Tényleg, te hogy szoktad intézni? Előkapsz egy fénykardot és hajnali párbajra hívod az illetőt, vagy maradsz a minden plusz nélküli, de klasszikus jobb egyenesnél? Vagy balegyenes? *Pillant mosolyogva Jay kezeire, eddig nem is figyelte meg, vajon jobb vagy bal kezes-e? Nem mintha kerültek volna olyan szituációba, ahol a domináns kéz használata kiderült volna.*
- Persze, tanultam lőni. Meg sportszerűen agyaggalamb-lövészettel is foglalkoztam. Jó, nem ugyanaz, de mozgó célpont! *Jegyzi meg mosolyogva, s nem zavarja, hogy Jay esetleg nem hisz neki, vagy kétségbe vonja a célzóképességét. Nem nagyon számít. Hogy le tud-e lőni bárkit is Jaime... az kiderül majd még, rossz esetben még a mai este.
Valahol örül, hogy nem pénz kell, bár kételkedik benne, hogy ő olyan értékes lenne, hogy anélkül is kellene a szervezetnek. Talán nyugtatóbb lett volna, ha Jay mond egy összeget, akkor Jaime tudná hányadán állnak és nem fut bele még egy olyan szituációba, mint legutóbb, s amiről nem akar beszélni Jay-nek. Jay-nek főleg nem.*
- A gazdag család, a jómódú élet sokszor börtön. Nem az az igazi szabadság, hogy mindent megtehetsz, amit akarsz, csak mert van elég pénzed rá. A szabadság inkább ott kezdődik, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz. Volt egy rosszul végződő jegyességem, de ha többet akarsz tudni, kutass hát tovább. Nem akarom lelőni a... a poénokat. *Rándul meg szája sarka a végén. Igazából jobb is lenne, ha Jay maga jönne rá, találna rá a válaszokra. Akkor sem tudna ugyanúgy a férfi szemeibe nézni, de legalább nem neki kéne elmesélnie az egészet.*
- Milyen nyugis eddig minden... *Próbál kis torokköszörülés után témát váltani, már ha hagyják. Elejét tudná venni a további faggatózásnak, ha sarkon fordulna ál-sértődötten és itt hagyná Jay-t, de ehhez túl jó vele lenni.*

Jaime & Jay

- Ez már le volt fektetve előre, csak nem olvastad el a szerződést, erről én nem tehetek. - mosolyodom el szórakozottan. Na igen, nem volt semmiféle szabályrendszer, de azért nem adunk oda csak úgy simán senkinek sem egy fénykardot, az azért sokkal többet ér ennél. De ezzel ő is tisztában van, tehát jó eséllyel mindent meg fog tenni azért, hogy megszerezze magának azt az áhított kis jutalmat, még ha nem is marad meg örökké majd, hiszen minden végül eltűnik, amit a képességem hoz létre, csak idő kérdése.
- Nekem nincs szükségem rá, hogy bárkit is lelőjek. - rántom meg a vállam, lényegében megadva a lehetőséget, hogy úgy gondolja, ahogy akarja. Nem lőnék le senkit, mert nincs rá szükségem. Ráuszíthatok pár kutyát is akárkire, hogy széttépje és máris nem mocskoltam be a kezem. Azért szívbajos nem vagyok, nem riadok vissza attól, ha komolyabban kell valakinek ellátni a baját, bár persze első ránézésre biztosan nem nézné ezt ki belőlem. Esetében eddig még nem villantottam meg az igazi fogam fehérjét, no de ki tudja, hogy erre mikor kerül majd sor.
- Miért, fogtál már fegyvert? - kérdezek vissza újra. A kérdésből sejthető, de akkor sem mondom ki nyíltan, hogy nem hiszem, hogy fogott már fegyvert és főleg nem hiszem, hogy valaha is lelőtt volna már bárkit is. Nem, nem nézem ki belőle a dolgot és nem is hiszem, hogy rá tudna beszélni, hogy ezt elhiggyem. Van pisztolya, de gondolom önvédelem miatt, mint más nőknek a gázspray.
- Engem csak az érdekel, hogy miért titkolod azt, aki vagy? Gazdag család, jó módú élet... ennek minden normális ember örülne, te pedig kékre fested a hajad és menekülsz az életed elől. Csak érdekel az ok. - de-de sokat tudok róla, viszont a kérdéseire nem adok válaszokat, legalábbis nem azonnal. Nem kell mindig mindenre azonnal válaszolni, úgy sokkal izgalmasabb. - De a pénzed nem kell, hidd el a szervezetnek van épp elég. - mosolyodom el, figyelmen kívül hagyva azt, hogy mennyire komolyra váltott hirtelen az arckifejezése. Nem zavar. Talán érthető is, hogy így reagál, de azt kár gondolnia, hogy engem érdekel, hogy mennyi a pénze, vagy hogy milyen kapcsolatai vannak. A klub elég erős ahhoz, hogy ne rá legyen szükség tovább kapcsolat építéshez.

- Azt ugye tudod, hogy nem ér utólagos apró betűs szabályokat alkotni? *Kérdez vissza mosolyogva, s nem számít, miféle új meg új kitételeket talál ki Jay, Jaime akkor is megszerzi azt a fénykardot. Ezt már eldöntötte.*
- Miért, te igen? *Méri végig a férfit most más szemmel nézve. Nem, Jay sem tűnik veszélyesnek, még a kiváló képessége ellenére sem. Persze, Jaime tudja magáról, hogy múltja nem a kiváló emberismeretéről tesz tanúbizonyságot. A kérdésre elvigyorodik, és erősen fókuszál fejben egy fánk képére, hogy ne a vetkőzős jelenet lebegjen lelki szemei előtt, mert még a végén a haja is belevörösödne.*
- Miért kételkedsz ennyire? Nem olyannak tűnök, aki fogott már fegyvert? *Igazság szerint nem az a félő, hogy Jay jön zavarba, hanem Jaime, minden szava ellenére. Hát kapva kap az alkalmon, hogy inkább a hotdogos standot keressen. Egészen biztos van a közelben, mert idáig érzi az illatát, de a szimatolásban megakasztja a kérdés, amire rémülten kapja tekintetét Jayre. De egy pillanattal később a felismerés meg is nyugtatja valamelyest.*
~ Nem tudja!~
- Ha igazán ismernéd a származásomat, nem tetted volna fel ezt a kérdést. Engem viszont érdekelne, hogy megkeresésemben mennyire játszott szerepet a származásom? Csak azért kellek, amit tudok vagy fogok tudni egyszer remélhetőleg, vagy pénz is kell? Vagy miért is fontos, ki vagyok? *Nincs mosoly se arcán, se szemeiben, egészen azt a hatást keltve, hogy mosolya csak egy maszk, amit most ügyesen billentett le róla a másik. Tapintható lesz hirtelen növekvő távolságtartása. Nem siet a hotdogos standhoz, lehet az efféle beszélgetés nem elég könnyed sorban állós csevej, amikor mások fülei is akaratlanul túl közel vannak.*

Jaime & Jay

- Majd azt még meglátjuk, hog tényleg elég jól viselkedsz-e, hogy megérdemeld azt a fénykardot. Az este végén eldöntöm a teljesítményed függvényében. - vita nincs, bár azért nem láthat az arcomon túlságosan komor kifejezést, ettől nem kell tartani, a mosolyom ott játszik, mint ahogy olyan gyakran, amikor egy kicsit húzom az agyát. Már amúgy is megszokhatta a stílusom, szóval nem hiszem, hogy ez akár csak egy kicsit is meglepné. De legalább már az esetek többségében veszi a lapot szerencsére és nem nekem kell kihúzni belőle egy mosolyt, vagy egy visszavágást, sőt láthatóan nem jön zavarba minden apróság hatására, ez azért mindenképpen előny és becsülendő. Ha ezt nézem talán már most megérdemli azt a fénykardot, de azért persze ezt nem kell tudnia. Legyen meg a cél, amiért megdolgozhat.
- Nem olyannak nézel ki, mint aki gyakran lő le másokat. - rántom meg a vállam, miután sikeresen teljesítette az aktuális küldetést. Persze nem feltétlenül evidens, hogy csak azért, mert ilyen ártatlan képe van már is esélytelen, hogy mondjuk lelőjön valakit, de akkor se nézem ki belőle, nem tehetek róla. Az meg azért elég kellemetlen, ha mondjuk éles helyzetben fagy le és majd nem tudja, hogy mégis mit tegyen. Akkor leszünk csak igazán nagy bajban.
- Most húzzam fel a pólómat, hogy megnézhesd, nem vagyok egy fánkzabáló zsaru? - szélesen elmosolyodom. Az az egy szerencséje van, hogy elég hűvös az idő ahhoz, hogy ne akarjam felhúzni a pólómat, hogy megmutassam neki annyira azért nem vagyok rossz alkatú, hogy tényleg fánkot vegyen nekem. - Úgyhogy maradjunk a hot dognál. Na és mesélj nekem, miért tagadod le olyan nagy erőkkel a származásodat? - pillantok rá oldalra, miközben elindulunk a cél felé, azaz arra, amerről a jellegzetes illatot érzem, amit most épp keresünk. Azért talán már sejtheti, abból hogy megtaláltam, hogy őt kerestem, azért többet tudok róla, mint amit elmondott magáról.

- Most viccelsz? Ki nem tenne meg bármit egy igazi fénykardért? De nekem elég jól viselkednem, totál jó vásár! *Mosolyog, mondjuk félig komolyan is gondolja. A fénykard vitathatatlanul olyan királyság, ami sok mindent megér, s ő rendszerint jól viselkedik, úgyhogy borítékolható az a fénykard. Nem tudja, mit tudna rosszalkodni, amivel veszélybe sodorhatná biztos nyereményét.*
- Hiszi a piszi! *Kiáltja vissza, de már nem fordulva vissza, csak hangjában érződik, hogy vigyorog ő is. Jót tett a gyors ütemű séta, kiszellőztethette a fejét, gondolatait, és arca pirossága is elmúlt, mire visszaért. Szerencsére nem felejtette el a fegyvert sem, így az a tarisznyaszerű táskába került, minthogy a nadrágba övrésznél nem tudta úgy beletűzni, hogy az ne legyen utána feltűnő. Maradt a táska. Elvileg onnan már könnyen magához teleportálja. Elvileg.*
- Miért kételkedsz ennyire? Nem olyannak tűnök, aki fogott már fegyvert? *Kérdez vissza, az étel kérdésére viszont csak beszéd közben egy bólintással reagál, csak aztán teszi hozzá.*
- Hotdoghoz mit szólsz? Vagy mást ennél? Esetleg fánkot a rend őrének? *Vigyorog pimaszul, mert neki is eszébe jutott a kép, hogy a rend (elhízott) őrei mindig fánkot esznek, ami rendszerint az ingükön landol, mert akkor történik valami esemény. Azt mondjuk még Jaime sem tudja, hogy szeretné-e hogy történjen valami vagy sem. Hajlik az előbbi felé, talán mert nem fogja fel a helyzet komolyságát és súlyosságát. Viszont reméli, hogy nem futnak bele Haley-ékbe, nehéz lenne kimagyarázni, mi az istennek lövöldöz Jaime egy "nem randin"?*

Tárgy: Re: I <3 New York - Jay & Jaime Vas. 5 Okt. - 9:00

Jaime & Jay

- Ez is egy megoldás. - a könnyebb, de ezzel nincs gond. Sose gondoltam úgy, hogy baj lenne a lustasággal. A lustaság olyasmi, ami kreativitást szül, mert az ember megpróbálja minden áron megoldani a dolgokat máshogy, könnyebben, és ez mindenképpen jó eredményt hoz majd, úgyhogy tőlem aztán nyugodtan lehet lusta, nem kimondottan zavar.
- Nagyon rá vagy kattanva, kíváncsi vagyok mit tennél meg egy fénykardért. - mosolyodom el, bár jogos a dolog, hogy akár még egy rózsaszín fénykard is menő lehet, hiszen azért ilyesmit beszerezni nem egyszerű, olyan igazán élethűt meg kb. lehetetlen, hiszen a legtöbb olyan műanyag izé, amit a kölyköknek csinálnak a játékboltba, az azért nem olyan hű, meg ha.
Oh, hát én még mindig határozottan élvezem azt, ha zavarba hozhatom és úgy fest, hogy ezt még mindig sikerül profi szinten űzni, így aztán a mosoly nem tűnik el az arcomról a pirosodást látva, a mamusszal pedig még egy lapáttal ráteszek, aminek hála azonnal jön is a reakció. Meg lesz az a pisztoly, ami teljesen érthető végül is. Ezek után nem lep meg, hogy szeretne minél előbb eljutni a célig, meg kicsit távolabb kerülni tőlem, hogy ne lássam mit sikerült kihoznom belőle. Addig választok egy közeli fát, annak vetem a vállamat, hogy bevárjam, amíg visszatér.
- Mindig jó fiú vagyok! - kiáltok még utána egy széles vigyorral, de aztán már csak a távolodó... később a közeledő alakot látom. Remélem, azért siet, mert nem szeretek sokat várni. Hamar visszatér szerencsére, aztán csak elmosolyodom, amikor minden bizonnyal már a pisztoly is meg van. - Na akkor mehetünk, remélem tényleg tudod használni. Kajálunk valamit? - nem kell egész este körbe, körbe járkálni, azért elfoglalhatjuk magunkat, még a zsaruk is szoktak kajálni megfigyelés közben, ez minden filmben így szokott lenni.

- Majd teszek egy pohár tejet az éjjeliszekrényemre. *Mosolyog, s nem mondja el, hogy sosem kel ki éjjel az ágyból, csak ha tényleg nagyon-nagyon mosdóba mehetnékje van. Hogy szomjas vagy éhes... Hasra fordul inkább, hátha úgy el tudja nyomni a korgást. Ehhez lusta.*
- Oké, de számon kérem ám! *Könnyen belemegy az alkuba, hanem mikor már csak felet és azt is más színben ígérik, ami közel sem olyan vagány, azért lebiggyed ajka szomorkásan, de persze csak játékból. Kapni egy fénykardot... még bugyirózsaszínben is maga a királyság!*
- Teher alatt nő a pálma, próbálkozom majd még. Hátha pánik hangulatban jobban megy. *Felel meg a kérdésre, s igyekszik annyira magabiztos is lenni, mint amilyennek a szavai mutatják most őt. Hanem Jay további szavaira tényleg megjelenik az a várva várt kis pirosodás orcáin. Hogy a kérdés miatt csupán, vagy éppen ezzel buktatja le magát, hogy igen, ilyenről is mesélt, s igen, abban jó képű idegenként szerepelt a férfi, azt Jay-nek magának kell eldöntenie. Ilyen egoval valószínűleg utóbbit választja majd. Épp reagálna rá, mikor jön a mamuszos mondat, amitől aztán erősebb lesz rögtön a zavara. Meg is torpan rögtön.*
- Okkké, mégiscsak visszamegyek azért a pisztolyért! *Pördül meg tengelye körül egy fél fordulattal, s ha nem tartóztatják, futólépésben halad vissza azért a pisztolyért az autójához.*
- Ha jófiú leszel, majd megmutatom, mi a trükk! *Kiáltja vissza (vagy csak mondja, ha Jay vele tart az autóhoz is vissza) hátrapillantva válla fölött vidáman, de még mindig égő arccal.*

Jaime & Jay

Határozottan szórakoztató a kis kék hajú. Igazából így sokkal élvezetesebb lesz ez a mai kis körút, mintha egyedül kellene lenyomnom a dolgot, szóval örülök neki, hogy felhívott, még ha annyira félt is, hogy majd mi lesz.
- Nem rossz, bár azért vigyázz, mert ha éjjel kimennél egy pohár tejért, és pont arra mész, ahol rezeg a padló... az tuti szívás. - vigyorodom el. Már ha a szellemkastélyra gondolt, de abban van izgalom, egy szimpla kastély rém unalmas lehet és ő természetesen nem tűnik olyan kifejezetten unalmas lánynak, legalábbis számomra semmiképp sem, és hát a kölykök is azért akartak vele fényképezkedni, mert már külsőre is kitűnik a tömegből.
Elnevetem magam a fene nagy lelkesedését látva, mert hát na azért tényleg határozottan szórakoztató a dolog. Nagyon oda van a fénykard miatt, de annyi tuti, hogy eleve értékelendő, hogy kedveli az ilyesmit. Bűn nem imádni a Star Warst!
- Először a feladat teljesítése, aztán jöhet a jutalom oké? Egyébként sem itt a tömeg közepén kéne villantani, mert a végén még azt hiszi valami bűvész vagyok. - mosolyodom el. Oké, tudom én hozni a fene nagy mókamestert is, ha olyanom van, de azért csak óvatosan, mert néha akadnak olyanok is, akik nem épp jó, ha figyelnek és észre vesznek, szóval igenis hasznos lenne kerülni a feltűnést. Pont hogy mi vagyunk azok, akik most le akarjuk fülelni a rosszalkodókat, nem pedig nekünk kell szítani a káoszt.
- Na majd akkor meglátjuk, lássuk azt a pisztolyt, ügyesen. Ha valami gond lenne, akkor is feltűnés nélkül kéne megoldani. - vonom meg a vállam. Ez is gyakorlás, úgy jöjjön ide az a pisztoly, hogy ne lássa meg mindenki, hogy ide jött. Tűnjön el a kocsiból és tűnjön fel a kabátja alatt, ez lesz majd a szint, amit el kell érni. Nem szép tőlem, de elnevetem magam, amikor hallom a kocsikulcs csobbanását a forralt borban. - Akkor ezt még gyakorolni kell. Ebben az esetben csak egy fél fénykard jár és maximum zöld, vagy kék. - bólogatok nagy komolyan. Oh, nem akarok én itt gonoszkodni vele, de ennyi azért mégis csak kell, mert tényleg vicces volt a helyzet. És amúgy ez erről szól, én is csináltam már fura dolgokat a képességemmel, amikor még nem voltam valami profi, mindenkinél így működik a dolog. A poharat persze megfogom, amíg rendbe teszi a kulcsot. - Akkor hogy legyen, próbálkozol még, vagy visszaszaladsz azért a pisztolyért. - esetleg vissza is kísérhetem, de talán gyorsabb, ha visszasiet, addig meg figyelek, mégis csak e miatt jöttem. Persze nem kötelező azonnal, a válaszai még előbb érdekelnek.
- Ennyi? Semmi olyasmi, hogy találkoztál egy jó képű idegennel, aki bevezet az élet nagy dolgaiba? Igazán... csalódott vagyok! - még látványosan le is biggyesztem a számat, persze erőteljesen rájátszva a dologra. Csak az a cél, mint mindig, hogy egy kicsit húzzam az agyát, akár zavarba is hozzam, ha sikerül, mert hát na... jól érzem magam tőle, ha a kis kék mellé passzintunk egy kis pirosat is, méghozzá az arcára.
- Oh, szóval már ott tartunk, hogy mamuszban szeretnél látni... nem is rossz! - szórakozottan simítok végig az államon, mint aki tényleg komolyan beszél. Mondjuk nem rossz darab a csaj, bár az én ízlésemnek egy egész picit göthös, de... néha tehetek kivételt. - Oh, remek! Ez nekem is menne, a táncoltatás kivételével. Na és mi a trükk? - kíváncsi vagyok, sose voltam annyira jó ezekben, meg hát nekem nincs rá szükségem, hogy trükközzek, hiszen minden ilyesmi simán meg képességből ugye.

- Nem merek válaszolni! *Neveti el magát és védekezőn emeli fel mindkét kezét tenyerét mutatva Jay felé.*
- Látod erre még nem is gondoltam, hogy ott dolgozzak. Nem is rossz ötlet. Szolgálati lakásnak majd a kastélyt kérem. *Még maga sem tudja, mennyire gondolkozzon el komolyan a felvetésen. Testhez álló munka lenne, az biztos, nem mintha rászorulna, hogy dolgozzon akár egy napot is. Tényleg, vajon Jay ezért pénzt kap, mint munka? Nem volna rossz, akkor végülis Jaime csak a munkába kísérte el őt, s az minden szempontból belefér egy baráti találkozás fogalmába, s nem tekinthető randinak.*
- Te tudsz olyant is? *Naná, hogy látta a Star Warst! És tetszik a padawanság ötlete. Na tessék, már indok is van, házinyúlra nem lövünk ugyebár. De most nem is ez érdekli, hanem a fénykard.*
- Pirosat kérek! Vagy fehéret! Ú, és két oldalasat, tudod, amelyiknél mindkét irányba kijön a fénykard a markolatból! *Mint egy gyerek akit bevittek egy fagylaltozóba és nem közölték vele, hogy az, hogy kap fagyit nem jelenti azt, hogy bármit kérhet. És egy idéző mellett az ember bármit kérhet.*
- Hát... remélem. Célozni jól tudok, legalábbis agyaggalambokra. *Zavart-félszeg mosoly. Való igaz, élő lényre nem célzott még, egy nyuszira sem, mert vadászni nem járt soha. Azt mondják, emberre lőni másabb. De ezen agyalni sincs ideje, mert Jay máris folytatja. Na most jelenik csak meg igazán zavart kifejezés Jaime arcán.*
- Mármint itt? És most? De... Azzal feltűnést keltünk, nem? *Az a karba font kéz nem sok választási lehetőséget hagy. Beharapja alsó ajkát. Nem biztos benne, hogy képes lesz ilyen teleportálásra. Sőt, biztos benne, hogy nem fog menni. Azért hogy ne érje szó a ház elejét, megpróbálkozik a koncentrálással, egyik kézfejét felfelé tartva, de közelebb is lépve Jay-hez, hogy félig-meddig a férfi takarja a legtöbb szem elől. Az eredmény: nulla pisztoly, egy darab kocsikulcs de nem a tenyérben, hanem a forralt borban halkan csobbanva. Ki is nyitja rögtön Jaime a szemeit, felszisszen.*
- Na, erre mondtam, hogy a fagyi visszanyal. Sose ott, ahova akarom és sose az, amit akarok. Ez a farzsebemben volt... *Horgássza ki mutató és hüvelykujjal a kulcsot az italból. Fene de forró és most ráadásul van egy csöpögő kulcsa is...*
- A legnagyobb gond mégse ez, hanem hogy pár méteres távolságban hat. A rekord olyan hét-nyolc méter, akkor jött utánam a fürdőbe a... aaa nem is fontos, na de szóval vannak még korlátai a dolognak. *Gyorsan igyekszik továbblendülni a kimaradt szavacskákon, semhogy bevallja, a Jaytől kapott névjegykártya hűségesen követte mindenhova. Nem is merte most magával hozni, azt a szégyent nem élte volna túl, ha a kártya landol a forralt borban. Na jó, élt már túl nagyobb szégyent is.*
- Megfognád picit? *Nyújtja Jay-nek a poharát és felszabaduló kezével egy zsebkendőbe törli a kulcsát, hogy visszasüllyessze a farzsebébe, majd visszaveszi a poharat.*
- Rólad? Nos, i-igen, említettem, hogy szereztem egy új ismerőst, aki rendhagyó módon mások esküvőiről szökik meg és egyszer talán körbevezet Queens-ben. Miért kérdezed? *Hogy megelőzze a további csevegést belekortyol a forralt borba, lassan és hosszan. Amúgy nem éppen ezeket az információkat ecsetelte Haley-nek Jayről, de muszáj volt most mondani valamit.*
- Ha-ha! Legyél jó, és kapsz nyuszis mamuszt, szigorúan feketét, mert az jól áll, mester! *Pimaszkodik vissza, nem átall még nyelvet is ölteni nyelve hegyét dugva csak ki ajkai között.*
- Egyébként egyszerű eltüntetős-elővarázsolós trükköket. Például ezt, nézd csak! *Egy érmét szed elő és tenyerét a föld felé tartva végigtáncoltatja az érmét ujjai felső részén, majd fordítja csuklóját, mintha csak a tenyerébe fordulna be az érme, össze is zárja markát, de a következő pillanatban mikor kinyitja, a tenyere teljesen üres.*

Jaime & Jay

- Ezt mondjuk úgy értelmezem, hogy jól áll. - mosolyodom el. Amúgy van annyi egészséges egoizmusom, hogy úgy gondoljam nincs azért rossz külsőm, sőt. Adok magamra. Nem járok folyton kondizni, van egy kisebb pocakom, de azért nem olyan erős, hogy rejtegetnem kellene, meg egyébként is mondhatni ennyi kell. Nem is akarnék minden áron túlságosan kigyúrt lenni, nem állna jól nekem.
- Sejtettem, hogy nem öt éves korodban. - vigyorodom el. Na igen, simán kinézem belőle, hogy most volt nem rég egy ilyen helyen, pedig már egyáltalán nem annyira fiatal, tudom én, hogy hány éves. Persze az embert nem feltétlenül a kora határozza meg, hanem annyi, amennyi lenni akar és kész. - Szóval téged is ottani dolgozónak néztek mi? Meg sem lep. - mosolyodom el. Na igen a kék haj azért kellőképpen feltűnő tud lenni, érthető, ha kifejezetten vele fényképezkedtek, a kölyköket meg gondolom még az átlagnál is nehezebb lebeszélni arról, amit bebeszéltek maguknak és ha még mondjuk valami feltűnőbb, fura ruha is volt netán rajta, akkor végképp érthető.
- Naná, tudod, mint a Star Warsban. - vigyorodom el. - Ha jól viselkedsz létrehozok neked egy fénykardot. - nem törlöm le a vigyort az arcomról. Azért mégis csak egy nagy kultuszfilmről beszélünk nem? Biztosan ismeri, leesne az állam, ha nem így lenne.
- Pisztoly? És le is lőnél valakit, ha kell? Na, de akkor mutasd meg mit gyakoroltál. - mosolyodom el, karba is fonom a kezeimet magam előtt, ahogy figyelem, amint ügyködik. Nem hiszem, hogy tényleg lelőne bárkit is, nem az a típus, ami persze kár, mert néha szükség van rá, hogy az ember drasztikusabb legyen, ellenben gyakorlásnak ez is jó. A kocsija elég messze van, vajon tényleg ide tudja vonzani a saját pisztolyát?
- Változó, és nem minden meló az enyém, de ez most jónak tűnt, szóval miért ne? - vonom meg a vállam. Persze értem én, hogy viccel, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e bunyó, vagy akármilyen balhé. Simán van esély arra is, hogy elkerül minket a baj, meg nagy a park mindent nem is biztos, hogy kiszúrhatunk, majd kiderül. Most viszont egyelőre irány a forralt boros, mert szomjas is vagyok és az idő járás is indokolja, hogy igyunk valami finom meleget. Viszonozom a mozdulatot, nem koccintva persze, mert annak rossz vége lenne és nem hoztam váltó ruhát.
- És rólam meséltél? - javítom ki magam, mert nem sikerült úgy értelmezni, amit mondtam, ahogy mondani akartam. Van ez így, néha más születik meg fejben, mint ami aztán kicsúszik az ember száján, főleg ha már forralt bort kezd iszogatni. - De ez remek ötlet, és milyen trükköket tudsz már? Elővarázsolod a nyuszit a kalapból? - gondolom inkább egyelőre még a kártyatrükkök frontján evickél mondjuk, és nincs most valahol a mellényzsebében egy nyúl.

- Ha azt mondod, hogy az úszás is, akkor biztos kibököm a kérdést, láttál-e már grönlandi bálnát? *Kuncog fel, de a megállapíást továbbra is tratja, hogy Jay-nek jól áll a fekete. És inkább a bálnás hülyeséggel állt elő, mielőtt kinyögné, hogy nem szorul Jay optikai karcsúsításra. Ismeri már úgy a férfit, hogy az életben nem jönne ki egy ilyen mondatból jól Jaime.*
- Aha, a tavasszal!*Még hogy tavaly! Ugyan, kérem.*
- Egy csomó fényképen is rajta vagyok, bár nekem csak egy van meg amit az egyik játékon készítettek. Sok kisgyereknek viszont nagyon tetszett ez a kékes haj, úgyhogy volt pár közös fotózkodás. Egyik kislánynál meg mögé bújtam és úgy rendeztem a hajamat, mintha az övé lenne. A szülei mosolya mondjuk nem volt annyira őszinte, mikor tőlem távolodva azt ecsetelte a kislány, hogy neki is fessék ilyenre a haját. *Meséli mosolyogva, láthatóan sok apró kis lököttségben is benne van, s bár aranyos, de belül azért tud kárörvendeni is.*
- Csak így, mester? *Jót derül a szerény önelnevezésen, de tetszik neki. Aztán elgondolkodik egy pillanatra. Neki valami kreatívat? Öööö...*
- Remélem igazad lesz. Lehet vissza kéne akkor futnom a kocsimhoz... Na mindegy, úgy sem férne a táskámba semmi plusz már. Legalább megpróbálhatom onnan idevarázsolni a cuccomat, ami jól jöhet. Vagy egy pisztoly már sok lenne? *Sandít Jay-re, vajon mennyire szoktak rendet fenn tartani, hol a határ?*
- Amúgy minden hétköznapod így telik vagy csak az ünnepnapok? Egy kis bunyó karácsonykor vagy húsvéti tűzoltás? Oh, kérek, köszönöm. *Mosolyogva bólint és irányt változtat ő is a forralt boroshoz.*
~ Nem, ennyi alkohol nem fog ártani. Múltkor sem volt semmi gond. Nyugi-nyugi-nyugi.~ *Megszokásból emeli poharát Jay felé, de nem gondol igazi koccintásra. Ezekkel a kis műanyag poharakkal úgy sem lehet anélkül, hogy a fele ki ne lötyögjön. Inkább megfújja az italt, hogy felül iható legyen és gyorsan le tudja kortyolni, hogy legalább a pohár tetejét tudja fogni, mert ott nem meleg. Hát na, nem edződtek az ujjai forró lábasokon háziasszony-módra.*
- Mármint kiről-miről? *Pillant kérdőn Jayre, s mivel nem volt ott az a kis birtokosjelző a "róla" végén, Jay az egyedüli, akire nem gondol, hogy erre kérdezett rá a férfi. Pedig ő az egyedüli, akiről mesélt valakinek. Bárcsak tudna gondolatot olvasni Jaime, felettébb kíváncsi lenne, miért érdekli ez Jay-t?*
- Ja! Nem-nem! Titokban tartottam, bár egy barátnőmnek nagyon el tudnám mesélni, szerintem tetszene neki. De inkább megfogadtam az óváintést. És szereztem egy könyvet is, amiből most bűvésztrükköket tanulok, hogy legyen mire fogni, ha valaki látná. *Jobb ötlete egyelőre nem volt az álcázásra. Kezdetben megteszi ez is, míg nem tudja rendesen kontrollálni a tudását.*

Jaime & Jay

- Kösz! Bírom a feketét, jól lehet benne vegyülni, elég könnyű, és egyébként is... karcsúsít állítólag. - vigyorodom el. Na nem mintha gondom lenne az alakommal. Nem vagyok egy nassolós fajta, és szerencsére az alkatom is szerencsés, nem hízom könnyen, meg amúgy is időnként szoktam edzeni, bár nem gyakran, mert nem vagyok az a típus, aki minden áron megcsinálja, amit eltervezett. Egyébként is ismerek egy sokkal kellemesebb módszert a kalória égetésre, aminél még nehéz súlyokat sem kell emelgetni és az embernek nem kell egyedül csinálnia.
- Szóval voltál Disneylandben? Mikor? - kíváncsian pillantok rá. Igazából simán el tudom képzelni róla azt is, hogy tavaly. Eléggé laza csajnak tűnik, aki nem igazán foglalkozik azzal, hogy másik mit gondolnak róla, tehát sejthető, hogy simán felülne akármilyen körhintára, akárki is van ott, aki esetleg nézi közben. De nincs ezzel baj, amíg őt szórakoztatja valami, addig tegye bátran.
- Elég lesz a mester is. Hivatalos nincs, le kell rendezni és állítani a problémás egyedeket. - vonom meg a vállam. Az az igazság, hogy soha sem voltam az a kifejezetten előre tervező típus. Nincs sablonom arra, hogy mi a teendő, ha valakivel gond van, és nem is nagyon fogok ilyesmivel előállni. Majd ha a helyzet adja magát, akkor szépen kitalálom, hogy mi lenne a jó lépés, vagy legalábbis a jónak tűnő. Nem én vagyok a tökéletes katona, ezzel tisztában vagyok és mindenki, aki felettem áll a ranglétrán, de nem is kell mindenkinek tökéletesnek lennie igaz? - Maximum lesz egy kis csihi-puhi, bár a képességedet még nem tudom hogyan használjuk fel, de majd... kitalálsz valami kreatívat. Állítólag éles helyzetben még ez is jobban megy. - mosolyodom el. Ki tudja, talán képes lesz nem csak a saját dolgait teleportálgatni, ha szüksége lesz mondjuk egy nagyobb kőre, amit valakinek a fejével ismertethet meg.
Egyelőre viszont csak törjük az utat a tömegben és amikor meglátom az első érdekesnek tűnő bódét akkor arra veszem az irányt. - Forralt bort? - pillantok rá futólag és ha benne van, akkor egy-egy adagot ki is kérek és csak aztán fordulok hozzá vissza újfent, mikor tovább indulunk. - Na és meséltél róla valakinek? - direkt így kérdezek. Kíváncsi vagyok rá, és nem feltétlenül arra, hogy a helyzetről, vagy az ügyünkről fecsegett-e, hanem, hogy konkrétan engem említett-e mondjuk valami barátnői trécselésen.

*Elmosolyodik.*
- Ez igazán figyelmes tőlük, majd a hétköznapokon egy nagy "Köszi!" táblával fogok járkálni! *Ha eddig nem néztek rá furán az utcán, hát majd eztán.*
- Köszönöm. Neked is jól áll a fekete szín... *Mosolyodik el, s kivételesen sikerül visszanyelnie a pirulási kezdeményt. Most ugyanott fogják folytatni, ahol abbahagyták? Mindig is irigyelte azokat, akik x idő eltelte után is úgy beszélgettek, mintha csak tegnap váltak volna el. Szeretett volna egy ilyen kapcsolatot. De azért arról az apró betűs részről senki sem szólt, hogy ez állandó zavarral jár!*
- Hát, hacsak a Disneyland-i jelmezes felvonulást nem számítjuk, akkor nem, nem voltam. Igaz, akkor se sokáig néztem, mert mindenkit lefoglalt a bámulása, én meg ezalatt több mindenre fel tudtam ülni, hiszen még sor sem volt! *Vallja be, meglepő módon ezt azért különösebb szégyenkezés nélkül teszi.*
- És mondd csak, mi a hivatalos vagy szokásos eljárás csetepaté esetén, uram? Vagy kapitány vagy őrmester? *Vigyorodik el szélesen Jay mellett haladva. Most még nem kell egymás mögé sorolniuk. A park szélénél annyira nem nagy a tömeg, hogy úgy kelljen furakodni, s a lárma is elviselhető, hogy a szájról olvasás művészetének se kelljen még hódolni. Míg Jaynek úgy tűnik a szórakozás is munkává alakul, Jaime valahogy fordítva működik, a munkát is szórakozásként fogja fel és éppolyan lelkesedéssel hallgatja, mit kell majd csinálni, ha valami történik, mintha Jay éppen azt jelentette volna be, hogy minden idők legmenőbb hullámvasútját építették volna fel a Central Parkban.*

Tárgy: Re: I <3 New York - Jay & Jaime

» Jaime B. O'Daae
» New York
» New York határában
» New York-i bújócska
» Egy New York-i lakás