M-lékezetes találkozás - Mark és Mau

Mo & Mark

Kifejezetten meglepett Mo, hogy arra kért meséljek a múzeumban látott dolgokról. Azt hitem a lányokat nem érdeklik az ilyen háborús meg ezekhez kapcsolódó dolgok, persze tökre örültem neki, hogy arra kért meséljek róla. Tudtam, hogy Mo fej, de hogy az is érdekli még jobban megkedveltem.
- Igazából a háborús múzeum tele volt minden fajta fegyverrel még tankok is voltak. Ruházatokat is láttunk. A legtöbb fegyver a második és az első világháború idejéből maradt. Jól lett volna kipróbálni őket! Tényleg ha már itt tartunk úgy is vannak olyan helyek ahol ki lehet próbálni a fegyvereket, mi lenne ha valamikor elmennénk? Állom az útiköltségeket, sőt még vezetek is csak szerezni kell egy kocsit. – meséltem lelkesen, aztán hirtelen kipattant a fejemből az az ötlet. Mindig is akartam lőni, ezért nagyon lelkes voltam a témával kapcsolatban. Mivel Mo-t láthatólag érdekelte, azért vetettem fel. De ha nem is érdekli akkor majd az egyik haverommal elmegyek.
-Persze! Kedves vagy és én annak ellenére, hogy nem tudod kifejezni az érzelmeidet ahogyan akarod, attól még nagyon is kedvellek. A húgom nem ítélkezős meg már meséltem is rólad neki, szóval nem lesz semmi gond. Ígérem!-válaszoltam miközben mosolyogva az arcát fürkésztem. Azt hiszem az a kedvellek dolog nem csak szimplán kedvelek valakit dolog volt, hanem kicsit többet is éreztem iránta. Nem voltam beleesve, de ha Mo-val voltam egyszerűen mindig jól éreztem magam vele. A társaságában soha nem volt még olyan, hogy unatkoztam volna vagy lassan ment volna az idő.
-Igen, ismerem!-feleltem majd egy puszit nyomtam az arcára.-Te kis táncos-mixes lány!-csíptem meg hülyeségből az arcát.
Nem akartam, hogy félreértelmezze az előbb történteket, csak szimplán adtam neki egy puszit és kész. Bírom benne, hogy sokszor a zenében és a táncban gondolkodik, ezért is kapta csak.
A zene amelyet nem ismertünk csöndben elhalkult, majd egy lassabb szám kezdett el menni. Mindenki párokba állt és lassúztak.
-Felkérhetem egy táncra hölgyem?-kérdeztem Mo-t és meghajolva előtte a kezemet nyújtottam neki.

Mark & Mau

- Miért nem lep ez meg? – jegyzem meg sótlanul felnevetve a háborús múzeumra. Amit nem biztos, hogy kinéz belőlem az az, hogy szinte sajnálom, hogy ott nem voltam ott. Érdekel ez a világ, mármint a történelmet kifejezetten szeretem annak ellenére is, hogy nem bírok megjegyezni egyetlen dátumot sem. - Amúgy mesélhetnél róla, hogy mit láttatok. Érdekel. – teszem hozzá, hogy értse is. Nem született gondolatolvasónak, nem láthat a fejembe, szóval erre való a beszéd.
Fura, hogy átkarol, de nem rosszul fura. Nincs benne semmi feszélyező, nem repes a szívem és nem is táncolnak tőle a gyomromban pillangók. Egyszerűen csak baráti gesztusként jólesik, s főleg azért, mert nem sok ilyen barátom van. Harry még, talán. Meg Jenna, bár vele nem tudom mi lehet mostanában, eléggé eltűnt, ami azt illeti.
- Ha sikerül megértse, hogy nem vagyok egy savanyú liba, akkor talán még bírna is. – engedek meg magamnak ennyi öniróniát. Nem vagyok szomorú, akkor sem, ha amúgy sem tűnhetek annak. Mosolygok és örülök, hogy Mark tényleg bemutatná nekem a húgát. Mondjuk az is esélyes, hogy találkoztunk már, hisz egy emeleten lakunk. Látásból biztos tudom, hogy ki ő, s ő is láthatott már engem. Most meg majd meg is ismerhetem rendesen. Ennek azért örülök.
Hagyom, hogy megforgasson, felveszem a ritmusát és követem a figurákat, amiket vezet, vagy épp tükörben másolom, hogyha hiphoposabb vonalra evezünk.
- Azt hiszem, hogy ők valami újhullámos együttes. Még nem találkoztam ezzel a számmal, de tök jól rá lehetne tolni a Queentől a Somebody to love-ot. Azt ismered?
Jellemző, mindig mixekben gondolkodom, még ha táncolok, akkor is.

Mo & Mark

Nem volt annyira vészes végül is ez a múzeumos nézelődés, de ez az utolsó múzeum nem nagyon tetszett. Tele volt híres festők képeivel amiknek nagy része értelmetlen vagy pedig félmeztelen nőket ábrázolnak. Nem nagyon értem ezeknek a lényegét, de hát van ilyen. Így vagyok a versekkel meg egy-két irodalmi művel is, honnan tudják mit érzett, mit gondolt a költő? Mert ha ismerik azt mondom jól van, de ez a verselemzéses ízé egyszerűen egy nagy baromság. Olvasni szeretek, de azt azért ne mondják, hogy ezt és ezt gondolta ekkor a költő. lehet ő se volt tisztába az érzéseivel vagy éppen jó kedve volt és ezért írt rossz hangulatú verset, mert tudja, hogy a boldogság múlandó.
- Sajnos nem! Igazából ez az utolsó kiállítás mg még egy volt ami nem tetszett a többi jó volt. Főleg a háborús témájú múzeum tetszett a legjobban! - meséltem Mo-nak miközben még mindig átkarolva sétáltunk. Nem ismertem még teljesen Mo-t, de az első pillanattól kezdve nagyon bírtam. Ha más nem is, de a tánc összekötött minket. Sok olyan barátság van ahol két személynek más az érdeklődési köre, de valamiben azért megegyezik. A barátok között szerintem az a legfontosabb, hogy eltud mondani a másiknak mi bánt ő pedig feldobjon meg persze a legfontosabb, hogy jóban rosszban melletted legyen.
-Úgy bizony!-kacsintottam vissza rá. aztán amikor a húgomról meséltem neki kicsit le is törtem, de egyből arra gondoltam, hogy nem szabad másra is ráragasztanom a hangulatomat, ezért visszatértem a jókedvhez inkább. Meg amúgy is jó kezekben van a húgom.
-Jó ötlet! Biztos bírnátok egymást!-csaptam le az ötletre. Remek ötlet volt és annak is örültem, hogy meg akart vele ismerkedni.-Igen!-feleltem és a szavai még jobban megnyugtattak, ezért inkább a jelennel foglalkoztam. A zene átjárta minden porcikámat ahogy egyre jobban közeledtünk felé. A tömeg is gyülekezett. Mo-nak nyújtottam a kezem. Ha elfogadta a felkérésemet akkor pörgettem forgattam. Remek érzés volt újra táncolni. Már nagyon hiányzott.
-Nem ismerős nekem ez a szám, de lehet ismerem őket.-kiáltottam, mert a zene elég hangos volt és rámosolyogtam.

Mark & Mau

- Voltak király múmiák legalább vagy nem ilyen témájú volt a kiállítás? – kérdezem. Ennél a pontnál esik le, hogy halvány gőzöm nincs arról, hogy mit is láttak a többiek a múzeumban. Úgy volt, hogy én nem is jövök el, de aztán mégis meguntam az egyedüllétet és nyakamba vettem a sztrádákat, hogy a múzeum után bekússzak a társaságnál a küszöb alatt. Csoda gondolta, hogy utcabál is lesz. Kifejezetten szerencsésen alakultak a dolgok ezt nézve.
- Hasonló a hasonlót vonzza! – kacsintok rá, s bár nem érezheti, ettől én még nagyon fel vagyok dobva. Azt erős túlzás lett volna odadobjam, hogy tán azért tudhatta, hogy értékelem az ötletet, mert ismer, hisz nem ismer, legalábbis nem jobban, mint mások. És én sem őt. De ettől még kedvelem, s majdnem kicsúszott a dolog a számon. Csak azért fogtam vissza magam, mert tudom, hogy egy olyannál, amilyen én vagyok mindennek más íze van, mint aminek szánom.
- Jaj, hát sajnálom! Jobbulást kívánok neki! – kezdem ezzel, majd gyorsan azt is hozzáteszem, amit még erről gondolok.
- Egyszer szívesen megismerkednék vele amúgy, szóval amint meggyógyul, ha gondolod bemutathatnál neki. – dobom fel a labdát. Markon múlik, hogy lecsapja-e vagy sem. Egyike esetben sem fogok megsértődni.
- Amúgy ha a suliban van és bármi komoly baja esne, a barátnőjének nyilván van annyi esze, hogy szóljon egy felnőttnek. Elég könnyen megy mifelénk ez a gyógyítás. - próbálok megnyugtató lenni. Nem tudom, hogy mennyire sikerül ezzel a száraz hangnemmel.
- Ismered ezt az együttest? – állok meg az egyik színpad közelében. Nekem így hirtelen nem jut eszembe a nevük, esélyesen most hallom őket először, ezért is érdekel annyira. Szeretem az újdonságokat.

Mau & Mark

- Nem volt annyira izgalmas a múzeum. Művelődni művelődtem, de annyira nem izgatott a dolog. - feleltem mielőtt a vállam rángattam.-Köszi!-köszöntem meg sértődőtett játszva aztán mosolyogva ráztam a fejem annak jeléül, hogy csak vicceltem. Igazán nem szenvedtem a múzeumba csak éppen olyan témájú volt a kiállítás ami engem különösképpen nem érdekelt. Közben azért figyeltem és tanultam is belőle, de egy-két emberrel beszélgettem is miközben nézelődtünk. Sok emberrel hasonló véleményen voltunk. Mivel több múzeumba is benéztünk voltak olyanok is amik megragadták az érdeklődésemet, például ilyen volt a háborús múzeum ahol különféle fegyverek voltak kiállítva meg ruhák amelyeket viseltek a katonák. Járművek is voltak. Ezek igazán érdekeltek. Szinte minden korból voltak tárgyak amiket megtekintettünk. Ez tényleg érdekes volt.
-Rendben! Valahogy biztos voltam benne, hogy értékelni fogod az ötletet.-mondtam majd rákacsintottam és szélesen rávigyorogtam. A tánc az egyik dolog ami összekötött minket. Ő is szeret meg én is. Ilyen egyszerű.-Ennél erősebbet kell ütnöd, hogy fájjon!
Igaz a kacsintást viccnek szánta, de mégis olyan semmilyennek tűnt számomra. Nem zavart mert már megszoktam Mo-ba meg amúgy is hittem benne, hogy vannak igazi érzelmei csak mivel olyan képessége van ezért nem képes a felszínre hozni a valóságot. Egyébként nagyon bírom Mo-t ezért is nem foglalkozom vele, hogy a nevetése is hogy is mondjam olyan semmilyen, de ez nem ad okot arra, hogy ne bírja. Attól még lehet jó a személyisége.
Ahogyan megfogta kezem azonnal elkezdett húzni maga után. A zene hangját követtük. Nagyon lelkesnek tűnt, én pedig izgatott voltam. Arra váltam, hogy végre kicsit szórakozhassunk.
-Nem! Szegény lebetegedett! Ott maradtam volna vele, de azt mondta majd az egyik barátnője ápolja.-válaszoltam és szegény húgomra gondoltam, hogy szegény ott fekszk az ágyban náthásan, vörös orral és alig kap levegőt. Az arcomra kiült a szomorúság. Bűntudatom volt, hogy magára hagytam. Gyorsan próbáltam elterelni a gondolataimat, hogy nehogy észre vegye Mau a bánatomat, ezért gyorsan újra elmosolyodtam, mert a zene egyre hangosabb és hangosabb lett. Nem akartam elrontani az ő hangulatát sem, sem a sajátomat, hiszen a húgomra az egyik barátnője vigyáz, ezért nagyjából megnyugodtam.

Mark & Mau

Megkedveltem Markot, örülök, hogy el tudtam jönni, hogy találkozzam vele. Harry el van foglalva, őt nem akarom zavarni, így a köszönésen kívül mást nem kap, de Markot boldogítom a jelenlétemmel.
- Unatkoztál? Az meg hogy lehet? – kérdezek érezhetetlenül kedves mosollyal, majd igen sótlanul – de belül nevetve – hozzáteszek egy szemtelen viccet is.
- Azt mondják, hogy csak a hülyék szoktak unatkozni.
Nem akarom én megbántani, viccelek vele, ezt leveheti széles vigyoromból is, amire fakadok. Ismeri a képességemet, talán csak nem sértődik meg. Ha igen, akkor nagyon el fogom szégyellni magam, hiszen nem szeretek lábat törölni azokba, akikkel jóban vagyok.
Nem zavar, hogy átkarol, bár őszintén szólva nem tudok mit kezdeni és nem is bánom, hogy most az a képességem, ami. Nálunk a családban ez nem volt olyan nagy divat, csak a bátyámat szoktam ölelgetni és senki mást, de ettől függetlenül jólesik a gesztusa. Nem tudom, talán amiatt, mert kedvelem. Esetleg az is benne van, hogy helyesnek tartom, mindannak ellenére, hogy tudom: fiatalabb, mint én vagyok. De ez nem egy randi, szóval nem kell aggódjak ilyesmik miatt.
- Benne vagyok, az ötlet abszolút jó, megvéve! – kacsintok rá, s fordulok egy kicsit, hogy vállba bokszolhassam amolyan kedélyesen. Persze, tudom, hogy ebből mi sem megy át neki, de amíg játszom a hangommal, olyan nagy baj nem lehet.
Gondolok egyet és kilibbenve a karolásból ráfogok a kezére, s megindulok lelkesen előrefelé. Ha már táncot emlegettünk, nem kívánok késlekedni. Követem a zene hangjait, s közben beszélek is, hátrafelé nézegetve. Esélyesen le fogunk így tarolni pár embert, de nagyon nem mozgat a dolog. Hogyha egyszer beindul a vezérhangyám, elég szeles tudok lenni.
- A húgod is eljött a múzeumba?

Mau & Mark

Ez a New Yorki kiruccanás igazán jó ötlet volt, mert igaz eredetileg múzeum látogatásnak indult, de valakitől hallottam, hogy lesz utcabál is a Central Park fele, így még jobban benne voltam. A múzeumok különösképpen nem érdekeltek, de úgy gondoltam nem árt egy kis változatosság meg művelődés. Azt is gondoltam, hogy esetleg még jó vége is lehet a dolognak.
A múzeumból kiérve várakoztunk a diákokkal, hogy elinduljunk a szálloda felé ahol megszálltunk. A tömeget fürkésztem hátha látok valaki ismerőst akivel cseveghetek addig amíg várakoztunk. Nem nagyon láttam, így zsebre tettem a kezem és vártam, hogy törtéjen valami. Nem is kellet sok, mert valaki elkezdett csikizni hátulról, ezért ösztönből előrébb léptem és a hátam mögé pillantottam. Felragyogott az arcom, mert Mau volt az. Régen láttam már, de beszéltük, hogy lehet elnéz. Nagyon megörültem neki.
- Szia! - köszöntem vissza mosolyogva.-És én ennek örülök is.-válaszoltam majd átkaroltam és felé fordítottam a fejem.
-Hogy mizu?-kérdeztem vissza töprengve.-Hát..... unatkoztam. Veled? Most jöttél meg Shanghai-ból?
amikor közelebb került hozzám arrébb mentünk. Teljesen jó ötlet volt gondoltam magamba!
-Mi lenne ha elmennénk arra az utcabálra? Már táncmegvonási tüneteim vannak.....-mondtam és közben elkezdtem vakargatni magam hülyeségből. Tudtam, hogy szeret táncolni, így úgy véltem ő is biztos benne lesz, hiszen hasonlóak vagyunk Mo-val. Kedves és aranyos lány. Bevallom kicsit tetszik is, de én azzal is teljesen beérem hacsak barátok vagyunk. Nem akarom én a szerelemmel elrontani ezt a kapcsolatot.-Előtte elmehetnénk a diákokkal a hotelba, hogy kicsípjük magunkat. Na mit szólsz hozzá vagy esetleg most így is jól nézünk ki?-vettetem fel az ötletem, mert nekem úgy is jó volt ahogyan voltam, de ha az első lehetőséget választotta akkor mindenképp átöltöztem. Tudom milyenek a lányok. Szeretnek készülődni. Kicsit sokáig.... A táskája sem volt valami kicsi, ezért kellet valami hely ahova lerakhatjuk. Azonnal átvettem tőle, mert elég nehéznek tűnt. Tényleg az volt, de nem szakadtam meg.

Mark & Mau

Az utcabálra mindenképpen szerettem volna jönni szerettem volna Markkal találkozni, jó emlékeim maradtak meg róla.
A múzeumot kihagytam, így csak akkor csatlakozom a társasághoz, amikor már kijöttek az épületből.
- Ha Ha, szia! – intek oda Harrynek, amint megpillantom üstökét. Mosolygok is, mint akinek muszáj, de ugye én és a mosolyok.. nos, hagyjuk is.
Mark szőkeségét keresem, majdan amint meglátom, már lépek is sunyin mellé, hogy alattomban megcsikizhessem az oldalát. Emlékszem ám, csikis.
- Szia! – vigyorgok rá, s ha meglepettségét látom, csak megvonom a vállamat. - Nem szeretem a múzeumokat, de mondtam, hogy eljövök. Mizu? – csapódom mellé, hogy aztán az első adandó alkalommal megpróbáljam őt elrángatni a többi diák közül. Elsodor a zene, úgy vélem ő is értéleli az ilyesmit. Minek menjünk hát a csodával, ha felfedezhetünk egyedül is?

Tárgy: Re: M-lékezetes találkozás - Mark és Mau

» Amy és Lya - Angyali találkozás
» Hullajó találkozás
» Különös találkozás
» Babilon bár - Alsó szint
» Mark&Sky