Joe Bohrdrum park

Federico is szeret logika és számítások alapján dönteni vagy tervezni ám olykor a meglepetés hozza meg a várva várt sikert. Federicot sosem a könyörületességéről ismerték. Nem, ha kellett hidegvérrel gyilkolt és aki ismeri vagy tiszteli vagy fél tőle. Nincs köztes állapot. Fede ismeri az érzelmeket, de nem tartja őket hasznosnak minden helyzetben. Az érzelmek is fegyverek, Arra jók csupán, hogy használják őket a legjobb pillanatban. Eszközök amik azért adattak meg az embernek, hogy másokat igázzon le velük. Viszont a hideg logika sosem jó tanácsadó, kell hozzá forrongó tűz is, hogy sose adja fel az ember. Kell valami mozgatórúgó.
-Ebben egyetértek. Az érzelmek nem csatákhoz való dolgok, nem szabad sajnálni, bűntudatot érezni, csak gyilkolni kell a céljaink eléréséhez. - A lány teljesen fején találta a szöget. A csata egy olyan színtér ahol az érzelmeknek nem szabad dominálniuk. Ha megsajnálod az ellenfeled akkor az kihasználja ellened és átdöfi a szíved. Federico anyja  is sajnálta a fiát akit elvesztett, de míg siratta a fiát akit mindig is elhanyagolt addig Fede megölte. Akkor jött rá arra, hogy nem számítanak a kötődések, az érzelmek gyengébb részei, csak az erő, a hatalom, a düh és a gyűlölet.
A lány lelőtte az egyik mesterlövészt így a farkas könnyű szerrel, akadálymentesen jutott fel a tetőre ahol mészárlásba kezdett. Végül a másik oldalt is sikeresen intézte el a lövészeket, bár pár golyó eltalálta, de nem okozott neki komolyabb sérüléseket. Lejött a tetőről úgy ahogy bírt, de talpra érkezett és ezután megkereste tekintetével a lányt és odament hozzá, nem esett baja és úgy tűnik sokkot sem kapott ami csak azt bizonyítja, hogy a lány erős idegzetű.
A sérüléseit számba sem veszi, viszont a lány ki nem mondott kérdése az még magának a királynak is kérdés. Ellép a lánytól majd visszaváltozik emberi alakjába, ruhái valahol elhagyva hevernek a földön és használhatatlanok. meztelenül lép oda a lelőtt lövész mellé és elveszi a nadrágját és az ingét majd miután felöltözött visszamegy a lányhoz.
-A következő lépés, kiiktatjuk a gócpontot. Nekem itt nem rét véget a dolgom. Nem elégszem meg ennyivel, megtámadtak, merényletet szerveztek ellenem, nem hagyhatom, hogy akár írmagja maradjon a kis frakciónak. Most már biztonságban vagy, elmehetsz ha akarsz, de ha gondolod velem is tarthatsz, a lövésed halálosan pontos, ennek hasznát tudnám venni. - Ez csupán egy ajánlat a részéről, nem kötelező, a lány nélkül is képes lesz megoldani a dolgokat. Viszont lényegesen hamarabb végezne mindenkivel ha lenne valaki aki fedezi.

Természetesen belőle sem hiányzik a logika, a következtetés,d e nem minden helyzetben kell csak erre az egy dologra hagyatkozni, mert a számítás lehet jó 100%-ig azonban a meglepetés az ellenfélnél van és azt nem lehet kikövetkeztetni. Federico érti a lány helyzetét is, ha nem volnának érzelmei a lánynak akkor nem volna fájdalom sem, ha elveszít valakit nem volna több egy gyalognál akit feláldoztak a nagyobb cél érdekében, tulajdonképpen Federico ilyen részről érzéketlen, mert Ő így cselekszik, hidegvérrel képes feláldozni bárkit a nagyobb jó érdekében. Egy vezető nem mindig attól lesz erős vagy tekintélyes ha a minden emberét védelmezi és megtesz mindent értük, nem, akik neki dolgoznak mind tudják, hogy az életüket kockáztatják és, hogy a király bármikor megölheti vagy megöletheti őket. Ám a családjaik érdekében mindent vállalnak hiszen Federico védelmet kínál azoknak akiknek a férjeik, fiaik vagy asszonyaik a soraiban harcolnak, ez egy meg nem kötettett, írásba nem foglalt szerződés.
-Ha arról van szó, hogy életben maradjak vagy elérjem a céljaimat akkor igen, akkor csak a számító logika marad amivel megnyerhetem a harcot, az embereim csak gyalogok a táblán, feláldozhatóak ha úgy hozza a helyzet, háborúban mindent lehet. - Mondja kimérten. A háború egy olyan helyzet amikor nem szabad semmi másra sem gondolni a győzelmen kívül és ha ehhez az kell, hogy emberéletek vesszenek oda, hát legyen, ez egy ilyen dolog.
-Míg én feljutok addig te olyan helyen maradsz ahol lehetőleg nem lőnek hátba, de te célozni ugyanúgy képes legyél. - Egy nagyon egyszerű logikus dolog, hogy az ember védi a hátát és közben megpróbál olyan helyzetbe kerülni, hogy Ő azonban lelőhesse a pintyeket. Federico még elmagyarázza a fegyver használatát amit örömmel tudakol, hogy a lány azonnal megért, már csak annyi a lényeg, hogy elsütni és képes legyen, a többi nem számít. Farkasként nekirohan az épületnek ahol folyamatos, ruganyos ugrásokkal szépen halad felfelé, meghallja lentről a lövést majd az egyik mesterlövész pont mellette hull a földre, folytatja felfelé az útját majd amikor felér egy ugrással teríti le a házon levő másikat is, talán kissé brutális módon, de letépi a férfi fejét egy gyors, de erős mozdulattal majd elrugaszkodik és a következő épületre ugrik át ahol ismét várják vagy hárman fegyverekkel, nem is várnak, céloznak és lőnek, Federico felordít ahogy több sorozat is eltalálja, de ez lendületén nem fog vissza és percek múlva kivégzi a halandó söpredékeket. Szájából patakokban folyik a vér, bundáját saját vére áztatja, de nem törődik vele, lassan halad lefelé, de kisebb koordinációi problémákkal küzd a vérveszteség miatt. Végül leér a földre és szemével a lány után kutat. Hamarosan majd elkezdenek a hegek begyógyulni, de egyelőre a visszaváltás hatalmas fájdalommal járna így csak vár. Ruhái egy kupacban vannak, de a fele sem használható már. Mikor meglátja a lányt odalép hozzá, szinte egy magasságban van a fejük. Federico tekintete nem a fájdalomról árulkodik csak egyszerűen üres, nincs benne érzelem, nem lehet fellelni.

Federicot gyerekként nem vette körül szeretet vagy családi kötődések, nem, az apját ezerszer jobban érdekelte az üzlete és a sok befektetés, az anyja pedig inkább bálokat rendezett, mint, hogy vele törődjön. Eleinte ez mind nagyon zavarta Federicot ám ahogy teltek az évek közönyössé vált a szülei viselkedésével szemben. Megtanulta, hogy magára számíthat, bármi történjen saját maga is képes lesz megoldani. Ám a gyűlölet, mint érzés az megmaradt neki. Ennél többre soha nem is volt szüksége. A lánynak sem azt magyarázta, hogy az érzelmeire hallgasson, az badarság, az soha nem szül jó eredményt. És persze amit a lány mond az igaz, az érzelmek képesek félre vezeti az embert, nem nézi többé a racionális dolgokat, ha egy gyermekről van szó, előbb áldoz fel több 10 embert, mint azt az egyszem gyereket aki talán a trauma miatt életképtelenné válik. Ezek mind megtörténnek nap, mint nap a világ minden pontján. Az észre és a logikára szükség van, de ha egy fikarcnyi érzelem sincs az emberben akkor többé már nem az.
-Egyetértek, igaz amit mondasz, de nem emlékszem mikor mondtam azt, hogy az érzelmeire kell hallgatnia mindenkinek. Én csupán azt mondtam, valahol annak is kell lenni, de csak nagyon minimálisan. - A Redway kastélyban nem számítanak az érzések, mindenki tisztelettel bánik a másikkal amíg az okot ad erre, a hűség mindenkiben ott van Federico iránt, nincs szükség mély érzésekre, anélkül is fel lehet építeni egy birodalmat.
-Ha külön vállunk hihetik azt, hogy erősítésért küldtelek vagy esetleg valami csapda vár rájuk. Nem hiheted azt, hogy megúszod, tudják rólam, hogy bár fontosak az embereim élete soha nem áldoznám fel magam miattuk és előbb vesszenek Ők, mint én. Tehát előbb kezelésbe vennének téged és aztán fordítanának figyelmet rám. - Ez ennyire egyszerű. A lány bár jól építi fel a dolgok logikáját, de soha nem tapasztalta a világ sötétebb oldalát, itt minden logikátlan, senki sem igazi tervekkel harcol, minden magától dől el, ha akarjuk ha nem.
-A feljutásommal ne törődj, a golyók nekem nem igazán árthatnak, ha meg is lőnek az nem fog megakadályozni abban, hogy letépjem a fejüket. - Finoman fogalmazva persze. Talán nem megtervezett akció, de mint említettem itt nincs is idő tervezni, marad a rögtönzés, a meglepetés.
A pisztolyt odaadom a kezébe és ha nemet mond akkor sem veszem vissza. Ha van esze, márpedig úgy tűnik van akkor nem utasítja vissza a saját érdekében.
-Egyszerű, a fegyver ki van biztosítva, csak húzd meg a ravaszt és lőjj le annyit amennyit csak bírsz. - Ezen nincs több magyarázni való. A megismételt kérdésre már kissé idegesebben válaszolok, mintha ez lenne a legfontosabb.
-Jók a reflexeim, feljutok, ennyi. - Ezzel le is zártam majd farkas alakot öltöttem és kivicsorítottam a fogaimat. Hátrapillantottam a lányra majd ahogy meggyőződtem, hogy nem ájult el, fogtam magam és előre lendültem. Mancsaim tapodták a métereket, az épület fala gyorsan közeledett, felugrottam az első ablak párkányra majd onnan a következőben kapaszkodtam meg és a tűzlétra volt az utolsó fogantyú amivel fellöktem magam a tűzkeresztbe.

Federico szinte minden érzelmet kiölt magából akkor mikor az apja egy puskával a kezében megcélozta és meglőtte. Akkor végleg elveszített minden pozitív érzést. A gyűlölet azonban mindegyik helyét átvette és ez segítette a céljai felé. Ám a teljesen a tényekre és számításokra hagyatkozó ember végül elpusztul, gyorsan és fájdalommentesen. Néha már csak attól, hogy túl sok olyan dologba botlik aminek nem talál logikus alapot, belepusztul az ismeretlenbe és a kiszámíthatatlanba. Az ilyen lény eleve halálra van ítélve. Ám a lány vehemens viselkedéséből ítélve nagyon is vannak érzései csak próbálja őket fal mögé zárni vagy éppen nem tudja hogyan hozza elő. Federico mindig is tudta, hogy az érzelem mentes ember csak elbukni képes, hisz minden robot berozsdásodik és egy idő után elromlik. Az élő szervezet azonban a végsőkig kitart, ha megfelelően táplálják érzésekkel, ingerekkel. Ez mindig is így volt és így is lesz amíg világ a világ.
-A legtöbb ember a szívére hallgat, de hidd el, az sem megoldás, meg kell találni a kettős állapotot, ész és érzés nélkül nem lehet pontosan ítélni, lehetetlen. És ha tényleg annyira kiszámítasz mindent akkor tudhatod, hogy nagyon is igazam van, bár sem kedvem sem kötelességem bizonygatni az igazam. - Rántja meg picit a vállát. A lányt részben nem csak egy olyan élőlénynek tartja aki túlságosan is a számításai világában ragadt hanem valahol egy hisztis libának is. Amiatt a Hot dog miatt még most is látni rajta, hogy bosszús, ennek pedig vagy kétszer már hangot is adott. Federico elsőnek csupán meglepődött a lány reakcióján a folytatásnál azonban már idegesítette az a hot dog, elhatározta ha a két mesterlövész újra a földbe kerül ahonnan jöttek vesz ennek a kölyöknek egy hot dogos bódét csak ne nyivákoljon miatta.
-Mert én is tudok logikusan dönteni és nem vagyok olyan kiszámítható, mint te. Se perc alatt képes vagyok elintézni a két vagy akár több mesterlövészt, ám ha meglátják, hogy külön váltunk az nem rám lesz veszélyes hiszen előbb téged vesznek majd célba és csak után engem. Ami az én szempontomból lényegtelen hisz így is meg úgy is képes vagyok elintézni őket, már csak az a kérdés, hogy előtte hagyod, hogy lelőjenek vagy anélkül oldjam meg? - Federico bár nem a kimondott halál híve egyáltalán nem érinti meg ha az ellenség végez pár civillel. A lány halála se sokáig okozna számára álmatlan éjszakákat.
-A lényeg ugyanaz. Látni fogsz egy farkast ahogy azok is ott fent, egy lesz a különbség, te nem végzed holtan a végén. - Mondja komolyan és újra az épületekre néz ahol még mindig nem látni senkit, de a szagukat a szél még mindig magával cipeli. Ott vannak, ez biztos, sokkal biztosabb, mint, hogy azok a föld alá kerülnek, pedig az is 100%-ig biztos.
Pár pillanatig még vár aztán ahogy a lány mellé szegődik elindul az iker épületek felé. Nagyon is tisztában van egy golyó sebességével, ha célba vennék őket a legegyszerűbb módon lenne képes eltűnni a golyók útjából és még a lánynak sem esne baja.
-Ott fent jobb szélen van kettő míg a másik épületen három szintén a jobb szélen, nem számítanak arra, hogy támadnék. Túl nyugodtak, tehát van még a tarsolyukban valami amiben nagyon bíznak. Használtál már fegyvert? - Az egymilliomodik kérdés, ha nem akkor is képes lesz használni, muszáj lesz neki.
-Tessék fogd, nem hiszem, hogy használnod is kellene, de jó ha nálad van. - Nyom a lány kezébe egy Glockot. Szinte alig van súlya, a tár tele van golyókkal, a fegyver ki van biztosítva, tehát csak lőnie kell.
-Egy percig se halaszd a lövést, Ők sem fogják. - Ezzel be is fejezte a társalgást, most már csak az érzékeire próbál hagyatkozni, hogy a lehető legcsendesebben végezzen az öt mesterlövésszel.

Természetes a lány nem számolt rosszul, de Federico bár nem tartozott a kedves, aranyos emberek közé akkor sem szerette ha valakin az egyértelmű robotgép üzemmódot látta. Hisze egy ilyen gyilkos nem érez hűséget, nem érez bátorságot, félelmet, tehát ha egy katona lenne ilyen állapotban azonnal meg kellene ölnie, mert nem fegyver lenne hanem gyenge pont. Ám amikor közölte a lánnyal, hogy a számítása hibás, mintha elfelhősödött volna a tekintete, az agya lázasan járt és végül a düh is felfedezhető volt az arcán. Federico elmosolyodott, remek, a kis csaj mégse egy teljesen érzelemmentes gép. Nem mintha Őt ez bármennyire is érdekelte volna.
-Nem, valószínűleg nem. - Közönyösen jegyezte meg. Figyelmét leginkább a mesterlövészek foglalták le, nem nyugtatta meg a tudat, hogy az a kettő akit egy villanásnyi időre látott csupán mostanra eltűnt. Emberfeletti reflexei voltak és érzékei, de ettől még semmi sem mentette volna meg egy a szívébe fúródott golyótól.
-Szerinted Ők a logikát nézik? Egyáltalán nem, láttak velem így nem hagyhatnak lelépni, nekem elhiheted. És azt sem nézik kölyök vagy-e még vagy már sem, egy újabb halott nem számít. - Érzelemmentes hangon ejti ki a szavakat, tisztán és érthetően. A gyilkosok világában nincs helye a könyörületnek. Aki mégis így cselekszik az egy szánalmas bolond, egy selejt, egy hasonló áldozat. Ha gyilkolni akartál és uralkodni azt csak a a legbrutálisabb módszerekkel lehetett megtenni, puhányoknak esélyük sem volt az életben maradásra. Federico-nál ezt senki sem tudta jobban.
-A legegyszerűbb az volna ha szépen mellettem maradnál míg kiiktatom a két férget aztán majd meglátjuk a továbbiakat. - Egyelőre ez a terv is bőven megtette. Az életben maradás az első, a bosszú a második a sorban. Ezt mindenki tudta. Megropogtatta nyakát majd újra a gyanús épület felé nézett, de ezúttal sem látott többet a nagy semminél. Viszont ott voltak, ez biztos, a szél magával sodorta a szagukat és mivel Ricky-nek remek volt a szaglása így a beazonosítás azonnal megtörtént.
-Ha esetleg úgy kb 6 perc múlva megjelenne a helyemen egy farkas mennyire akadnál ki, kölyök? - Csak azért kérdezte meg, hogy a hatalmas csend ami kettejükre szállt ne zavarja meg a tervének megkovácsolásában.
Látása éles volt akár a sasé, körülöttük az utca csendes és kihalt volt, tehát minden bizonnyal a két pasas magát a bástyát védelmezték, a vár pedig belül helyezkedett el a királlyal aki nem sokára trón fosztott senkivé lészen.
-Induljunk, maradj mögöttem! - Ez nem baráti jó tanács volt hanem parancs.

Minden egyes új üzlet megkötése előtt Federico számba veszi a lehetőségeket a veszélyeket és minden akadályt jelentő dolgot. Ezúttal nem csupán akadályokról lehet beszélni hanem a veszélyről is. Üzletfele több, mint rafinált és számító egy alak. A város maffia hálózatának a feje és önbizalma is torcsorduló, mondhatni azt hiszi Ő a király, ami persze nem teljesen hazugság, a város az Ő irányítása alatt éli sötét oldalát. Azonban Federico hatalma szerteágazó.
Nem csupán Kanadában van birtoka és földjei, de rengeteg nagyobb kikötővárosban is árukat bonyolít le nem éppen a legális szektoron belül. Ám ahhoz, hogy minden helyen legyen szeme és füle muszáj kisebb bandákkal, vállalkozókkal és illegális beszerzőkkel üzleti kapcsolatba kerülnie. Nem igazán van ínyére, hogy ilyen kisebb, pitiáner csalókkal vagy bűnbandákkal üzleteljen,d e a pénz mindig megold minden nyelvet. Számtalan alkalommal sikerült mert megfizetni egy-egy embert néhány értékes információért. A pénz egy beszédes eszköz és akinek van az miért ne használja ki.
A kocsi gyors ütemben száguld a lány felé és bár Federico soha nem volt hős lovag azért félre löki a lányt, de sem hálát se semmit nem vár tőle viszonozás képpen. Ám azért a lány felháborodása nem kerüli el a figyelmét, hát rendben, Ő tudja mi a jó neki.
-Igazán, hát ez nagyon jól hangzik, Kislány, ám ha számba veszed azt is, hogy a számításod hibás akkor rá is jöhetnél, hogy egy apró bökkenő van a dologban. - Fejti ki véleményét unottan, figyelme inkább az autóra szegeződik és bármi gyanúsabb mozgás után kutat, hogy lefülelhesse azt aki merényletet próbált elkövetni ellene. Ám senki nincs az utakon vagy a parkban aki csak legalább egy kicsit is kitűnne a tömegből. Ez mostanra egy veszett ügy, de még hátra van az értekezlet, a megállapodás megkötése, ott majd kiderül minden, Federico nagyon könnyen felfedezi ha valakinek van valami takargatni valója vagy hazug ízig -vérig.
-Rendben, bocsánat a zavarásért, ám a helyedben vigyáznék, jelenleg két mesterlövész helyezkedik el azon az épületen és a szemben levőn, és mivel tudom, hogy én vagyok a célpont az is biztos, hogy most már te sem úszod meg. - Veszi észre a két mesterlövészt, a tömegben valóban nincs senki, de a házak tetején vannak páran akik semmiképp nem akarják az irodába engedni, előbb akarják kiiktatni a problémát, mint ahogy az megszületne, okos és mégis ostoba. Nem tudják kivel van dolguk, de ráfognak döbbenni.

Már maga Federico se igazán értette, hogy miért köt ki folyton ezen a városon belül. Valami folyton ide hívja. Egyszer azért jött ide, mert itt volt Jaime, aztán jött egy igazán kecsegtető befektetés, most pedig az egyik üzletfél csak a saját csatlósai és vára közepén hajlandó tárgyalni, mert az Ő szavaival élve "Nem kíván kitört nyakkal az erdő közepén heverni" Lényegében barbár állatnak nevezte Rico-t, de a farkas épphogy tudja magáról, hogy részben az is, hülye lenne nem kihasznál eme előnyét, hogy félnek tőle. A sportkocsit ezúttal egy terepjáróval váltotta fel, semmi eshetőségre nem akart valami feltűnőbb autóval hajtani a városon belül. Nagyon is tisztában van azzal, hogy az olyan üzletfelek, szövetségesek akik a saját partjukon mossák a kavicsot veszélyesebben játszanak, ha egy terepjáróval próbál eltűnni a városból előbb van esélye megszökni, mint egy tűzpiros sportkocsival.
A terepjáró a park mentén parkol Ő pedig gyalog indul neki a rövid távnak az üzlet helyiségig ami egy magasabb, kirívóbb épület a többinél, már messzebbről is látszik. A park hasonlít a többihez amit eddig már látott, egyik se nyűgözte le különösképpen. Nyilván azért, mert a kanadai vadonban nőtt fel, szabadon élő fák, növények, ezerszer több élet volt és van azokban a növényekben mint ezekében. A bezártság az ösztönei ellen való, legyen növényről vagy állatról szó.
Ahogy a kavicsos ösvényen vág át észre veszi a fiatal lányt. Nem tulajdonít neki nagyobb figyelmet, már menne is tovább mikor észreveszi a kocsit ami minden jelzés nélkül a parkon keresztül vág át, egyenesen a lány irányában. Federico nem a hős megmentő, de nem is egy gyilkos így időben arrébb rántja a lányt a kocsi elől, éppen hogy csak sikerül még mielőtt a jármű a fának csapódott.
A kocsi egyedi gyártmány volt, akihez éppen indult fickó, annak a kocsija hevert most felcsavarva a fára. ember nem volt a volánnál, merénylet kicsit gagyi módszerekkel. Federico számított erre.
-Jól vagy kölyök? - Udvarias kérdés, ritka, mint a fehér holló az Ő szájából.

A pacsit viszonzom, nevetve. Nem vagyok abban annyira biztos, hogy nélkülem nem nyertek volna.
-Hivatásos kosaras sosem voltam. Csak szeretek kosarazni. – miután röplabdában folyton kitörtem az ablakokat meg tenisznél. Meg ez jobban vonzott.
Hatalmasakat kortyolok az italomból. Csak italt kértem. A társaság nagyon jó, és egy jó meccs mindig megnyitja a beszélgetés fonalát.
-Csak egy ideig éltem New York városában. Kedveltem, de kicsit zajos és zsúfolt nekem. Mégis jó volt ott lenni, mert egy egészen más világot mutatott be a számomra. A győzelemre! – emelem a poharam, koccintsak velük.
-Viszont, ha nem haragszotok, nekem sajnos mennem kell. Salem messze van és holnap korán kezdek.
Az időről mindig elfeledkezek. De más és más okokból, ha városban, vagy vidéken vagyok. A város nem adja vissza az elegendő fényt, hogy tudja, merre is járok a nap szakában. Terepen meg annyira a munkába temetkezem, hogy akkor meg azért nem veszem észre. És egy meccs még kevés lehetőséget ad arra, hogy órákig beszélgessünk. De ez lehet, hogy csak az én téves gondolkodásom.
-A meccset nagyon köszönöm, szuper játék volt és banda is nagyszerű. – állok fel, felkapva a könyvemet is.
-Minden jót! – intek és haladok a kijárat felé. A kocsi felé haladva vakarom csak meg tarkóm, elég jól elfeledkeztem róla és nem is vészes.

//Köszönöm a játékot! ^^//

Nem gondoltam volna, hogy nyerünk, nem vagyok igazán formában, elég régen kosaraztam.
-Nélkületek nem ment volna. – lihegem.
-Én sem ismerem annyira a környéket. – vonok vállat nevetve. Kétségbe azonban nem esek. Voltam már eleget idegen helyeken, hogy feltalálja magam, azonban ez a város nem annyira ismeretlen számomra. A környéket járva figyeltem embereket, kik, hova mennek be, és milyen állapotban jönnek ki. Részeg embereket csak akkor szeretek látni, ha éppen szeretnék valamit kiszedni belőlük. Ritka alkalom, nem szeretek vele élni, de ha kell, megtettem.
A hely egy kellemes sarki kocsmánál jóval színvonalasabb, kevesebb balhét sugallva. már csak azért is, mert itt rendesen lehetett ételt is rendelni, más kocsmákkal ellentétben.
A rendelést már rájuk bízom, én pedig utoljára rendelek. A bejáratnak szemben ülök le, mivel megszokás, hogy inkább lássam, aki belép, sosem lehet tudni, milyen meglepetést kapok a nyakamba.
-Régóta kosaraztok már együtt? Nagyon összehangoltan játszottatok.
Chipset és egyéb rágcsálni valót is kértem, az ital úgyis megkínáltatja magát ezzel. Mangólét kértem magamnak, kevés chilivel, jég nélkül.
-Ha nem ismeritek a környéket, akkor hova valósiak vagytok? Én North Salemben lakom jelenleg.
Az italok és a rágcsálni valók viszonylag hamar meg is érkeznek.

A „rendre” utasításra a könyvre, majd a lányra tekintek.
-Ez igaz. Mindkettő. De a fejemmel nagyobb baj történt és az nem pótolható. – majd mosolyogva kacsintok egy rövidet, jelezve, hogy nem haragszom.
A könyvek számomra csak akkor jelentenek értéket, ha valóban azzal bírnak, mert régiek, vagy ajándék vagy a családom könyvtárgyűjteményét képezi. Minden más… papír.
Felállok, elfogadva a segítséget, leporolom a nadrágomról a nem létező koszt.
-Akkor vágjunk bele! – dobom vissza a labdát.
-Richard. Rick. – integetek a többieknek, elvégre tényleg sokan vagyunk a kézfogásra.
A nevem és az arcom csak kevés körben ismert eléggé, és az nem éppen itt van, így aztán felszabadultan megyek a pályára és állok be a csapatba. A kosár igazi csapatmunka.
Felmérem, hogy hova tudok beállni, mint üres hely, személy. Eléggé berozsdásodtam ebből a szempontból, így az első elkapások vagy passzok nem mindig mennek nagyon.
De végül belejövök és nem csak a passzok mennek már rendesen, hanem a dobások is, ha arra kerülne sor. Válogatott nem vagyok, de élvezem.
-Ez jó volt! – támaszkodok lihegve a térdemre, előredőlve a meccs végén. – Kösz!
Vigyorgok teljes egészében, felszabadultan.
-Alkalomadtán megismételhetjük… - felemelkedem, kinyújtózkodom.
– Mindenkit meghívok egy körre. – azt ugyan meg nem mondom, hogy annyira nem ismerem a környéket, így a választást rájuk bízom. – Melyik legyen a sok közül?
Ha megtörtént a választás és velünk tartanak, akkor utolsóként lépek be, és hagyom, hogy oda üljenek le, ahol a kedvenc helyük van.