Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Egyre furcsább események ütik fel a fejüket a városban. Az utóbbi 1-2 hétben egyre gyakoribbakká váltak az áramkimaradások. A tv-ben, az egyszerű halandók számára természetesen ebből csak annyit kommunikáltak le, hogy a központi rendszerrel van valami baj, amit igyekeznek minél előbb megoldani. A mutánsok, főleg, akik rá vannak hangolódva az elektromosságra, vagy az ahhoz kapcsolódó rendszerekre érezhetik, hogy itt valami másról van szó. Ez igenis különös, és egy kicsit sem normális az, hogy néhányan az éjszaka közepén a Central Parkban Északi fényt látnak. Természetesen az X-Birtok két vezetője biztos abban, hogy ez egy olyan ügy, aminek muszáj utána nézni, főleg a gyakoribbá váló furcsa esetek miatt, hiszen brutális következményekkel járhat az, ha fény derül valami olyasmire, amire nem lenne szabad. Még nem készült fel a társadalom arra, hogy többet lásson abból, ami a színfalak mögött zajlik. A csapat vezetője a nem túl szószátyár Mathis Lensherr.
//Nos tehát értelem szerűen az esetleges független, vagy törvényen kívüli becsatlakozók szálait nem tudom még érdemben elkezdeni, csak ha már elkezdtetek utána járni a dolgoknak. Rátok a hozzászólás eleje vonatkozik. ^^
Annyi a kérésem, hogy mindenki, aki jön a hozzászólása elejére írja be kapcsos zárójelek közé, hogy pontosan hol is tartózkodik. Bárhol lehet kutatni, akár város elektromos hálózatának utána nézni, vagy a Central parkban körülnézni, megkeresni a szemtanúkat, akik az Északi fényt látták stb. Sok a lehetőség, ha nincs ötleted, akkor írj és kérdezz bátran, kiagyalunk közösen valamit.
Ami fontos és azt újra leszögezném, hogy én hétfőnként fogok hozzászólást írni, tehát aki nem tud egy hét alatt írni, az kimarad a körből. Ha valamilyen fontos közbejött ügy miatt nem írsz, és szólsz róla, akkor esetleg 1-2 napot tudok várni, de csak ritkán. Arra még kérlek titeket, hogy figyeljetek oda, hogy ha egy helyszínen vagytok valakivel, akkor ott érdemes tartani a sorrendet, de ne szívassátok meg a másik felet azzal, hogy vasárnap írtok és ő meg már utánatok nem tud, vagy ha úgy értek rá, akkor beszéljétek meg, hogy legyen sorrendváltás. Ezen kívül kérlek mindig figyeljetek a veletek egy helyen lévők hozzászólásaira oda! Mert ezt az előző mesén is eléggé foghíjasan láttam alkalmazni. Tehát ne küldjünk tűzgolyót a másik után, ha bement körülnézni az épületbe és ne robbantsuk rá az egész házat figyelmetlenségből. //
Szerző
Üzenet
Neil Hunter
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : Dakota Goyo
Hozzászólások száma : 31
Kor : 23
Tárgy: Re: New York fényei Csüt. 13 Márc. - 17:05
[Central Park - ottaniak]
Kirándulás a nagyszülőkhöz... Ezzel a címszóval kellett nekem kora hajnalban felkelnem, hogy időben elindulhassunk meglátogatni őket egy tökidegen városban. Még soha nem találkoztam velük, és a nevelő szüleim azt szerették volna, ha megismerem őket, amíg élnek. Cseppet izgatott voltam, hogy vajon mit szólnak hozzám, ha meglátnak. Valljuk be: mégis csak egy idegen kisfiú vagyok a számukra, aki egyszer csak belecsöppent az életükbe. Mesébe illő történet ez, én mégis boldog vagyok, hogy velük vagyok. Megvan mindenem, amire szükségem van, és nem vágyok többre. Az igazi családom lehet nem is emlékszik már rám, vagy nem is akarnak engem, mert nem keresnek. Az is lehet, hogy ők intézték így az egészet, de erre nem derül fény... addig tuti nem, ameddig meg nem jelennek a színen. Az lenne csak a fura.
Pár napja érkeztünk meg a városba, és amennyit láttam belőle, az nagyon is tetszett. Valamelyik este az ablakban ültem, és az eget szemlélve nagyon fura fényeket láttam, sőt még az áram is elment pár pillanatra. Megijedtem, de a nevelőszülőket, és a nagyszülőket nem keltettem fel. Akkor tuti kikaptam volna, amiért olyan későn nem aludtam. Másnap a Central Parkba mentünk le, ami nem volt olyan messze a háztól. Ők leültek az egyik padra, én pedig úgy döntöttem, hogy sétálni megyek. Megígértem, hogy nem megyek messzire, de ha azt vesszük, akkor képes vagyok megvédeni magamat. Néha jól jön az, hogy tudom manipulálni a vizet, és ilyen kis korongszerű valamiket formálni, amik eléggé fájdalmasak, ha betalálnak. Tudom, kipróbáltam magamon, hogy mennyire fájdalmas. Csendben sétálgattam, mikor pára furcsa alak jelent meg a színen, és mindenkihez odamentek. Szerintem rendőrök lehetnek, vagy hasonló, mert mindenkitől csak kérdezősködtek, mikor elhaladtam mellettük. Az utolsó alany, akinél megragadt a beszélgetés, egy a galambokat etető néni volt. Ő is látta azt a furcsa fényt, de sokáig nem tudtam hallgatni a beszélgetést, mert egy kislány jött oda a kérdezőhöz, és elráncigálta. Nem emlékszem, hogy láttam volna ezt a kislányt a parkban. Megvártam, még távolabb mennek, így a tekintetem három másik emberre tévedt. Hajtott a kíváncsiság, így ha elindulnak, csendben követem őket. Érdekel, hogy miért kérdezték meg a nénit a fényről.
Lindsay Tyson
mutant and proud
Diák
power to the future
Hozzászólások száma : 64
Tárgy: Re: New York fényei Csüt. 13 Márc. - 16:44
[Central Park - Tyler, Erwan(Lisa), Annie]
Ha eddig nem vélte volna azt valaki rólam hogy zakkant vagyok, hát ma biztosan nem így lesz. Kezdjük ott, hogy minden fájdalmam legyőzve visszajöttem New Yorkba. Ez azért lényeges számomra, mert itt születtem, a feladat pedig aminek résztvevője leszek majd, igen különös. Furcsa fényeket láttak ott, ahova most tartok. A célom nem más, mint a Central-park. Nem tudom mi fogad majd, ha odaértem, minden esetre gyomrom többször is görcsbe rándul, főleg hogy egy igencsak helyes fiú mellé kerültem. Egy egyszerű utas, elbűvölő mosollyal. Szélesen rávigyorgok, mire megdicsér. Hosszú ideig csendben, szemlesütve állok tovább mellette. Heh, hozzám képest egy ló pofája is szebb, deeee rendben. Ami a viseletem illeti, egy kék rövidnadrág, sárga rövid ujjúval meg a sapkával, amit sosem vennék le a fejemről... Átlag témákkal hozakodik elő, mint az időjárás, és egyebek, majd következnek a kicsit személyesebb kérdések. Óvatosan felé fordulok, s arcára tekintek, amin felszabadult, vidám mosoly húzódik végig. Miközben beszél, az változatlan marad, mintha csak egy "tejbe tök" lenne. Belemerülök az ő figyelésébe, észre sem véve, hogy időközben megérkezünk, a többiek pedig leszállnak. - Ja, én is csípem őket! - a Golden retrieverekről esik szó. Ez a kedvenc kutyafajtám, tőle ráadásul egy csomó érdekességet hallok most, nem érdekes, hogy abból mennyi az, amit már alapból tudtam róluk egy kis kutakodás után... Csak a pasi érdekelt. [...] Mire észbe kapok, legalább 3 megállóval távolabb kerülök az eredeti helyszíntől. Rossz előérzetem támad, ezért körbenézek. - Hé srácok, megérkeztünk már? - fordulok előre. Válaszul néhány idegen ember bámul meg. Zavart mosollyal fogadom, magamban pedig azt remélem, hogy lelő valaki. Bákker, ez de ciki! ... Ugye csak tréfálnak? Naivan hiszem hogy csak meg akarnak tréfálni, és pár perc után majd nevetve odajönnek azzal, milyen profin vertek át. Azonban a metró robotszerű, hűvös hangon közli mi az eredetitől számított kb. negyedik megálló, tudatosul bennem, hogy nem viccről van szó, akkor ugyanis már rég előkerültek volna a többiek. Idegesen körbenézek, ezután - amint megáll a jármű a helyen -, kivágtatok, s felkeresve egy másik járatot visszaigyekszem. [...] Basszus, hogy lehettem ilyen hülye?! Nem figyeltem, a többieket tényleg elhagytam, illetve ők engem. Nem tudom merre lehetnek, rohadt nagy az egész park! Hajamba túrva állok a bejárat előtt, végül kissé bágyadtan átlépem. Ideje lenne felderíteni őket, meg nekikezdeni annak, ami eredetileg a célom.Kutakodni, kérdezősködni, és elfeledni mindent, ami a múltban történt.
Annie Montgomery
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Phoebe Tonkin
Hozzászólások száma : 41
Kor : 31
Tárgy: Re: New York fényei Szer. 12 Márc. - 21:49
[Central Park - Tyler, Erwan(Lisa)]
Egy tanár és egy diák társaságában indulok a Central parkba, ahol első teendőm máris egy nénitől való kérdezgetés. Kicsit piszkos ruhákban ücsörög, de így első ránézésre csak nem egy fegyveres gyilkos... Érdekes lenne, ha a "nagyi bekattan". Félretéve a viccet... Elmagyarázom mi a helyzet és teszem is fel neki kérdésemet, melyre válaszol is. - Nagyon köszönöm! - húzom egy halovány mosolyra ajkaimat, majd pár lépéssel odébb kerülök az idős hölgytől. Hát, nem tudtam meg sokkal többet, de legalább az a három nap is számít valaminek. A lényeg, hogy ezzel a kérdezőskösdivel nem sokra megyek, így vetek egy kósza pillantást a két "társamra", akikhez időközben egy nem túl bizalomgerjesztő alak szegődött. Ők csak-csak haladnak valahogy, mert szépen néznénk ki, ha nem jutnánk a végén semmire. Ez csak nem fordul elő. Még egy darabig tőlük távol ácsorgok, keresnék még egy másik embert, aki tudna valami lényegesebb infot adni, egészen addig, amíg egy kislány oda nem szalad hozzám és kezd el ráncigálni. Tekintetemet egyből a velem érkezőkre vezetem, majd rövid időn belül utánuk is megyek. Talán valami akció dúsabb jelenet következik, mert ha már a fura alakoknál tartunk, tuti lesz valami ezzel is itt. A walkie toki-t a zsebembe süllyesztem, hogy kéznél legyen, ha szükséges. A gyanús fickót nem ártana figyelnem nekem is, hisz' én nem hallottam az iménti beszélgetésüket, így fogalmam sincs hova, vagy épp merre tartunk. Az oka gondolom a jelenség, úgyhogy nem kezdek egy károgni és játszani a tudatlant. Ha netalántán valami gubanc lenne, akkor reagálok, addig is szépen, csendben követem őket pár méter távolságra mögöttük. Elég árnyékos terepen vagyunk, szóval a képességem nem fog csődöt mondani, ha a használására kerülne a sor.
Vendég
mutant and proud
Vendég
Tárgy: Re: New York fényei Szer. 12 Márc. - 21:16
[Central park - Tyler, Erwan(Lisa), Annie]
A trió egyik tagja egy jó képű, egyébként ártalmatlannak látszó férfi, egy önmagán erőszakot téve udvariasan beszélgető lány, és én aki inkább nézek ki terrorelhárítónak, mint iskolásnak. Talán egy csöppet eltúloztam a ruházatom, ám én tovább láttam a feladatnál. Nem elég felderíteni, hogy ki mit látott. Amint választ kaptunk meg kell állapítani, hogy mit láttunk pontosan, mi a forrása és mennyire veszélyes. Ha pedig annak ítéljük, akkor nem árt, ha nem csak Mathisnél van fegyver. - Tyler, van nálam lőfegyver és töltve is van. Szóval csigalom és nyugivér. Ha valaki pattog akkor térden lövöm. - Felelem neki teljesen fapofával, majd elvigyorodom. - Nyugi, csak vicceltem. Ez a gyanús alak aki mindenáron bozótba csalna minket sehogy sem tetszik nekem. Nem érdekel, hogy egy csinos szőke lány nyilvánosan nem vakarózik, a feltűnést lehetőség szerint kerülve és hátvakarást mímelve, a kezem rácsúsztatom a pisztoly markolatára és miközben rálépek egy száraz gallyra, a reccsenés pillanatában ki is biztosítom. Lopva pillantok Tylerre és bólintok. Hárman vagyunk mutánsok egy gyanús alakra, ráadásul én tényleg kész vagyok lövöldözni a parkban, ha szükséges. Persze csak, ha anélkül veszélyben lennénk. Lövöldözés, jegyzőkönyv, vérvizsgálat és le is buktunk. Nem vagyok hülye én sem, csak bizonyítási lázban szenvedek. - Ez a gyerek nem volt egy kicsit, hogy is mondjam, rohadtul feltűnő? Eddig nem volt itt, odaszalad, megrángat aztán megint nincs itt. Csak aki hülye az nem veszi észre, hogy túl jó látványtechnikával dolgozunk. Eszemben sincs leugatni egy tanárt, még négyszemközt sem, de ez olyan, mintha hirtelen fiú arccal kezdenék el ugrabugrálni női ruhában. Pont az ellenkezője, mint ami a felderítés feltűnés nélkül címszó mellett áll a katonai kézikönyvekben. Mathis ilyenkor akar lábon lőni valakit oktató jelleggel.
Tyler Westmorland
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 59
Kor : 43
Tárgy: Re: New York fényei Kedd 11 Márc. - 16:10
[Central park - Tyler, Erwan(Lisa), Annie]
A metróról végül is hárman szállunk le, a többiek az áramellátóhoz mennek. A két hölgyemény tart velem, akiknek igen különleges tehetségük van, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy könnyedén meg fogjuk oldani a problémát. Elmondom nekik, hogy m is a helyzet, majd ahogy megérkezünk a Central Park egyik bejáratához, halkan felnyögök, majd sóhajtok egyet. - Vigyázzunk egymásra és ne keveredjetek el! - jelentem k szinte parancsoló hangon, de a szememben érezhetik és láthatják, hogy egyszerűen féltem a lányokat, nem akarok én galibát és nem is szeretném, hogyha valakinek baja esne. Erwan végül is mellettem marad, mellettem lépdel a dögös szerelésében, amit nem tudok megállni egy elfojtott mosoly nélkül. Remélem, hogy nem veszi észre és nem s szólja meg. Egyszerűen csak humoros, hogy a diákok mennyre komolyan veszik ezt az egészet. És közben lehet, hogy nincs is semmi különös háttere ennek az egésznek. Bár azért sejtem, hogy Charles és Eric tudnak valami extra infót is, amit nem feltétlen kötöttek az orrunkra. Végül is mindegy, a lényeg, hogy kiderítsük, amit kell. Látom, hogy Annie eltávolodik tőlünk, és ügyesen az egyik néni felé indul. - Jól csinálja. Keressünk mi is valakit! - nézek Erwan-ra, és körbehordozom a tekintetemet a parkon. Elég sok üldögélő emberkét látni, akik vígan ebédelnek, telefonálnak, vagy éppen a barátaikkal foglalkoznak. Fogalmam sincs, hogy ki is lehetne potencális jelölt, de néhány ember megkérdezünk, hogy látta-e múlt éjjel azt a furcsa észak fényhez hasonló dolgot az égen. A legtöbbjük nemmel felel, vagy éppen nem is felel, hanem elhesseget minket. Annie-re vetek egy pillantást, aki úgy tűnik, hogy szóba elegyedik a nénivel. - Nocsak, lehet, hogy ő megtud valamit... - jegyzem meg csak úgy magamnak, de persze a mellettem álló Erwan is hallhatja a hangomat. - Mi lenne, ha az égre idézném azt a valamit, és meglátnánk, hogy mi lenne a hatása? - halkítom le kicsit a hangomat és hajolok közelebb a lányhoz, hogy lehetőleg csak ő hallja az ötletemet. Végül nem teszem meg, hiszen valaki odasétál hozzánk, aki talán eddig is a közelben lehetett. Végigmérem a férfit és igyekszem elfojtani az enyhe fintort, ami feltörni készül belőlem, majd kérdőn Erwan-ra pillantok. - Ki maga? - szólalok meg és hátrafordulva Annie-re pillantok. Egy kislányt idézek meg, aki odaszalad a lányhoz, lelkesen megrángatja a lány kabátját, hogy figyeljen ránk, és hogyha az ötlet beválik, akkor mutatom Annie-nek, hogy jöjjön utánunk, vagy használja a walkie-tokit és maradjon vételkész. - Menjünk! - jelentem ki határozottan és megindulok a férfi után, remélve, hogy Erwan és talán Annie is követ.
Tatjana Roberts
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 28
Tárgy: Re: New York fényei Kedd 11 Márc. - 15:06
[Központi áramellátó]
Mint a lemaradt kismadár, utolsóként csattogok a társasággal, hátvédként. Bár kétlem, hogy itt bármi ilyesmitől is tartanunk kéne, főképp, míg kívül vagyunk. Cselekszik ehelyett Leah, kedvesen bár, de letámadva az őrt a kapuban. Mosolyogva figyelem ügyeskedését, de a játék nem tarthat soká, a vezetőnkké avanzsált pasi elrángatja, mint egy bugyuta gyermeket. Jól kezdődik... A felvetett ötlet és ukáz hallatán csak elhúzom a szám elsőre, de persze követem őket, miközben próbálom felmérni a terepet, megismerni az épület színeit, formáit, felidézve a látott őr egyenruháját, felszerelését. Mert mindez kell a hiteles illózióhoz. - Az összes kamerát leiktatod így, vagy csak ezeket? - fordulok a sráchoz, ahogy a kerítéshez érünk és ügyeskedni kedz. - Utálom a kamerákat - mormogom az orrom alatt, mivel bajszom nincs, összefont kézzel figyelve a két hímnemű ügyeskedését. Helyes, a fizikai munkát hagyjuk rájuk, az agymunkát úgy is mindig a csajok csinálják... - Pöpec - morranok fel a csapatfelosztást hallva. Persze megértem Leah választását, az előzmények után kétséges, vajon hogy viselték volna egymást. És hát.. mivel kell az agy mindkét csapatba, muszáj külön lennünk. - Kifelé menet vehetnénk valahol egy cigit - fordulok a rám maradt felé, várva az újabb utasítást. Nincs kedvem már itt a kapuban leállni vitázni a nadrágviselésről.
Vendég
mutant and proud
Vendég
Tárgy: Re: New York fényei Hétf. 10 Márc. - 17:09
[Központi áramellátó Leah-val]
Elmosolyodok azon, hogy mind a hármunknak mennyire unszimpatikus Mathis. Legalábbis első látszatra. Lehet, hogy szabadidejébe szerelmes verseket ír és ételosztásra jár, de itt úgy viselkedik, mint egy katonai vezető. Nincsen különösen vele bajom, nem szeretek, mint vezető fellépni, de nem is szeretem ha csak ugráltatnak. Szótlanul nézem végig, ahogy Leaht karon ragadja és elsétálunk az őrtől. Azért legalább egy mosolyt megérdemelt volna Leah, vagy valami burkolt dicséretet, elvégre elsőként cselekedett még, ha nem is a legjobb megoldást választotta. Éhes vagyok és valószínűleg a többieknek is sikerült levonni a gyomrom korgásából, de elmenni még nem fogok, kíváncsi vagyok mi sül ki ebből. - Persze, nem fog gondot okozni. - örülök neki, hogy használhatom a képességem és annak még jobban, hogy szükség is van rá. A kamerát kiiktatni nem lesz gond, sőt, gyerekjáték. Minden dolog kezdete kicsi, de azért remélem, hogy a képességem használhatósága nem itt fog kimerülni. Szívesen használnám egy-két őrön, akik vannak olyan hülyék, hogy belém kössenek. Amúgy sem a szívem csücskei az emberek, de még éhes is vagyok, ilyenkor pedig frusztrált és ingerlékeny is vagyok. Ha itt végeztünk szólok Mathisnak, hogy vigyen el kajálni. Kínait vagy indiait ennék most leginkább, de egy igazi amerikai hamburgert, vagy hot dogot sem utasítanék vissza. A két csapatos felállás klasszikus dolog, mikor behatolnak a katonák egy lezárt területre, legalábbis a tévékben és könyvekben ezt mondják, és a logika is ezt diktálja. Pont erről jut eszembe, hogy induláskor kérhetem volna egy pisztolyt Mathistől végszükség esetére. Biztos, hogy nem adott volna, és előadást tartana arról, hogy a fegyver a hozzá nem értők kezébe csak hátrány és a többi hülyeség, úgyhogy lehet, jobb is, hogy kiment a fejemből. Kissé meglep, hogy Leah ilyen gyorsan és ellentmondás nem tűrően lestoppol, de még mindig jobb, ha a mindig mogorva és egyenes tanárúttal tartok. - A számból vetted ki a szót. - mondom Leahnak és biccentek egyet a fejemmel jelezvén a főnöknek, hogy a terv elfogadható. Intek egyet a kezemmel a kamera felé, mire annak pirosan jelző fénye kikapcsol. Remek ezzel meglennénk, már csak a kerítés van hátra. A másik kezemmel megfogom a drótkerítést, és örömmel veszem észre, hogy áramot vezettek belé. Az elektromos energiát blokkolom, így Mathis már nyugodtan belekezdhet a drótkerítés szétcincálásába. Amint végez a kerítéssel úgy döntök, hogy hagyom Leaht, hogy megcsillogtathassa vezetői tudását és megadja az irányt amerre elindulhatunk.
A hozzászólást Liam Mason összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 13 Márc. - 16:53-kor.
Leah Carmichael
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 28
Tárgy: Re: New York fényei Hétf. 10 Márc. - 13:13
[központi áramellátó - Liam-mel]
Pedig én azt hittem, hogy szigorú vezetőnk büszke lesz majd rám, hogy milyen ügyesen kezdeményeztem. Nem ez történik. Én kapok egy általánosabb választ, nem is tudom, hogy képzeltem, hogy nem fognak lekoptatni, hiszen szimpla városi bombázónak nézek ki, nem adnak ki információt, ellenben Mathis elkapja a karomat, és már ráncigál is arrébb, mintha valami kisgyerek lennék. Amíg látjuk az őrt, addig hagyom magam, aztán szúros szemmel változom vissza saját önmagammá. Azért még annyit igyekszem megcsinálni, hogy átpillantok az ő válla felett, hátha látok valami női alakot, akinek majd felvehetem az ábrázatát. Hiszen végülis a felderítés volt a célom, viszont a tanár vagy mi még csak azt se mondja nekem, hogy fapapucs. Sőt, szarik is a fejemre. Miért is jöttem vele? Mindegy, kussolok, és elfogadom, hogy nekem osztottak lapot, nagyon is Liam képessége lesz itt a nyerő. Viszont az tuti, hogy amikor majd szétválunk, vagy egyedül megyek, vagy nem vele, mert nem vagyok oda érte, hogy önállóságra bátorít, aztán meg itt húzkodja a karomat. - Aha. Jó. – Bólintok, de továbbra sem szólalok meg, csak Liam mellé állok be. Ha sikerült egy nőt is megpillantanom az őrök között, akkor felveszem az alakját, és remélem, hogy a többiek sem támadnak majd meg, mert amilyen hülyék, még elfelejtik hogy én vagyok én. Hátradobom a hajamat, és fújtatva hallgatom a tervet. Nincsen kifogásom, végülis ő a vezető, megvan a magához való esze, én pedig nem szoktam terveket szőni, ösztönlény vagyok, majd ott helyben improvizálok. - Te velem jössz majd. – Adom ki az ukázt Liamnak, elég határozott vagyok, de nem szeretem a túl sok visszakérdezést. Legalább végre adódik valami, amivel el tudom foglalni magam. Ha kiiktatta a drótkerítés áramfeltöltöttségét, akkor már csak Lensherre várok, hogy utat vágjon nekünk, és már bújok is át. Gyorsan körbenézek, hogy merre érdemes elindulni a hátsó udvaron. Talán valami lépcső, vagy ajtó. Immár szótlanra veszem a figurát, amint találtam valamit, amin érdemes elindulni, finoman megérintem a srác karját, és irány arrafelé.
Mathis Lensherr
mutant and proud
X-men
be brave, we're a team
Play By : James Caviezel
Hozzászólások száma : 43
Kor : 44
Tárgy: Re: New York fényei Hétf. 10 Márc. - 12:22
X-men csapat [Központi áramellátó]
Két lány és egy srác, akinek már vagy harmadszor korran meg a gyomra... hát komoly ennek így mennyi értelme volt? Akkor is jobban jártam volna, ha egyszerűen csak egyedül jövök. De nem, e helyett ők is itt maradtak a nyakamon. Megrázom a fejem, mikor kiszállunk a metróból. Az is valami, hogy Tyler legalább pár diákkal lefalcolt. Annyival is több lesz a nyugalmam. Leah letámadó kérdésére csak forgatom a szemem, aztán finoman megragadom a leányzó karját, hogy kicsit elvonjam a fickótól. - Köszönjük a tájékoztatást, akkor egyelőre türelemmel várunk. - biccentek a fickónak, és már indulok is meg kifelé. Első körben bőven elég volt azért bejönni, hogy nagyjából felmérjük a terepet. Egy őr a recepción, kamerák több helyen is, amik a bejáratot figyelik, és persze minden bizonnyal akad még biztonsági szolgálat hátul is. Jól felépített beléptető rendszer, amin nem lehet csak úgy átjutni, de nem is kell szemből belépdelnünk nem igaz? Csak akkor szólalok meg újra, amikor már kint vagyunk, kellő távolban, hogy a kameráknak se legyen feltűnő az összebeszélés. - Tehát... körbemegyünk. Ki tudod iktatni a kamerát, ha elérjük a kerítést? Az is előfordulhat, hogy áramot vezettek bele, ezt blokkolni, vagy leszívni kellene, amíg bejutunk. - fordulok Liam felé. Remélem még nem lépett le, annyira csak nem lehet éhes. Majd ha nagyon nyafog, veszek neki egy hot dogot, de csak akkor, ha elintéztük, amit kell. - Bemegyünk és két csapatra oszlunk, ti döntitek el, hogy ki kivel menne. Fontos, hogy utána nézzünk a belső adatoknak a gépeken, mert azok sok olyasmit rejthetnek, amikről senki nem beszél. Óvatosnak kell lennünk, mert jó néhány őr lehet odabent és persze kamerák is szép számmal. - rövid tájékoztatás. Én mindig a lényegre térek, nem fogom túlbonyolítani ezt az egészet. Ők vállalták, hogy jönnek, tehát innentől nagy remélem, hogy van annyi magukhoz való eszük, hogy egyedül is elboldogulnak. De érdemes ketté válni, hiszen több szem többet lát. Csak akkor kerül a kezembe a drótvágó, ami eddig kabátom belső zsebében pihent, amikor elérjük az épület hátsó udvarát védő kerítést. Innentől már Liamen a sor, hogy megtegye, amire kértem, és természetesen csak utána esek neki a drót elvágásának.
Mesélő
mutant and proud
Mesélő
Hozzászólások száma : 520
Tárgy: Re: New York fényei Hétf. 10 Márc. - 12:13
New York fényei
[Central park - Tyler, Erwan(Lisa), Annie]
A kis csapat gond nélkül eléri a célt, ami ugye jelen esetben a Central park. Természetesen kellő a tömeg jelenleg, hiszen az idő egész kellemes, és bár sokan dolgoznak, vagy iskolában vannak, mégis csak akadnak jócskán olyan ráérők, akik itt tobzódnak kint. Főként persze idősebbek, esetleg kisgyerekes anyukák és elvétve persze egy-két egyéb kivétel. Hajléktalanokat maximum a park kevésbé népes területein lehet fellelni, mert azért a közbiztonság figyel erre annyira, hogy napközben ne tűnjenek fel erre tömeges létszámban. Mindenesetre Tyler és Erwan, azaz jelen esetben Lisa kicsit körbe tudnak kérdezni. A szimpla járókelők közül igazság szerint senki se tud neki érdemben felelni, hiszen nem voltak itt, honnan tudnák, hogy hányan és mikor látták a fényt. Ellenben egy finoman szólva is szakadt külsejű fickó közelíti meg őket, amikor az egyik kissé néptelenebb környéken haladnak át. - Jöjjenek velem és akkor mindenre választ kaphatnak. - nem valami bizalomgerjesztő a fickó, és persze a park bokros, fás területe felé invitálja őkat, ahol utakat se nagyon látni.
//Srácok mindenképpen kérlek titeket, hogy ha valami kérdezősködés van, akkor az legyen leírva, mert arra, hogy "kérdezősködök" nem tudok érdemben reagálni //
Annie elszakad a párostól és egy öreg nénit céloz meg. Igazság szerint egészen barátságosnak tűnik, bár láthatóan sokan elkerülik, hiszen madarakat etet, rászállnak a galambok és akad a ruháján elvétve itt-ott madárpiszok is, de az arca nem tűnik riasztónak, vagy veszélyesnek, ha valaki szán rá időt, hogy jobban megnézze magának. - Szervusz kedveském! Oh, hát persze azok a fények! Pár napja, ha jól emlékszem három napja volt, hogy láttam én is ott fenn az égen arra... - mutatja az irányt természetesen. - Nem tartott túl sokáig és gondolom csak valamiféle díszkivilágítás volt. Szoktak ilyenek lenni időnként. - persze ez kissé más volt, abban Annie biztos lehet, különben nem lenne itt. De a néni már öreg, simán nézhette disco fényeknek, amit látott.
A másik kis csapat is hamar eléri a célt, azaz az áramellátót. Értelemszerűen egy méretes épületről van szó, mely a város határában található és elég szép védelmi rendszerrel van ellátva. Nem lehet ide csak úgy egy könnyen bejutni, ez már most is nyilvánvaló. Leah a biztonsági őrt találja meg első körben, hiszen ő az első, akibe botlani lehet itt. Kissé hessegető mozdulattal pillant rá. - A problémát hamarosan megoldjuk kisasszony, a sürgetéstől elhiheti, hogy semmi sem fog könnyebben menni. - látszik rajta, hogy kissé ideges. Minden bizonnyal már jártak bent páran hasonló panasszal és kissé elege lehet. Nem valószínű, hogy csak úgy beslisszanhatnának rajta keresztül, hogy egy kicsit körülnézzenek odabent. Minden bizonnyal érdemes lenne kicsit megnézni a rendszert, hátha az mutat valami fontosat.
//Amennyiben szeretne valaki becsatlakozni utólag, megteheti, csak akkor kérem, hogy olvasson vissza mindenképpen. //
Tatjana Roberts
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 28
Tárgy: Re: New York fényei Szomb. 8 Márc. - 14:23
[X-men csapat - Központi áramellátó]
* Unatkozva pislogok ki az ujjnyomoktól mocskos üvegen, nem mintha a látvány változatos vagy épp élénk lenne. Szürke fal, szürke fal, szürke fal... Hopp, egy fekete kiszögellés. A változatosság. Egy gyors oldalpillantás a különös társaságra, jó páran bezsúfolódtunk a kicsiny fülkébe, de hát sutyorogni akarnak, akkor sutyorogjunk. Igazából azt se tudom, mit keresek itt, alig egy-két napja érkeztem, ezt a kiruccanást is a szobatársamtól hallottam. De New York tök jó hely, azt hiszem tizenkettő voltam, mikor épp itt éltünk néhány hónapig. De a Centralba sarki fényt akkor nem láttunk, igazság szerint most sem érdekel. AZ áramellátóban viszont még nem jártam, egy újabb hely, egy újabb fantáziaadalék... Ismét a társaság felé fordulok, ahogy a csapat egyik fele feltápászkodik és pát int, majd a maradottakon futtatom végig a szemem. Nem igazán tudom még, ki mire képes, de amíg engem nem blokkolnak, addig mindegy is. Ha kell, hát hamarosan hintón utazunk, vagy karnevál lesz az egyhangú szerelőfolyosókon. Amit csak akarnak, ami csak eszembe jut... * A farmerdzsekim zsebébe kotorászva keresem a cigim, majd dühösen morrantva veszem tudomásul, hogy nincs. Még egy árva törött szál sem. - A fenébe - mormogom halkan, miközben feltápászkodva követem a katonás pasit. Mert a kinézete valahogy ezt sugallja, bár tévedhetek is. Leszállva a kezem fekete farmeromba törlöm, majd megszokásból lejjebb húzogatom fekete pólóm alját, bár így is épphogy eltakarja a köldököm. Lábamon bakancs, ma ilyen napom van. Hajam lófarokba, számon mélybordó rúzs, szemem feketére satírozva. Rossz nap ez a mai... *Aztán a másik csajt lesem, ahogy alakot vált, féloldalas vigyort fakasztva ajkamra. Nem semmi, bár én jobb szeretem a saját testem, legalább is magamon. hogy mások mit látnak, mit hisznek, az már más. De egyenlőre hallgatok, majd szólnak, ha kellek. Már ha tudják, mire vagyok képes. Ha nem, majd megmutatom...
Annie Montgomery
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Phoebe Tonkin
Hozzászólások száma : 41
Kor : 31
Tárgy: Re: New York fényei Csüt. 6 Márc. - 19:24
[Central Park - Kérdezősködés]
Az elmúlt hónapokban nem voltam túl aktív tagja a diákkörnek, ugyanis én felettébb jól elvoltam a szobámban. Olvastam, próbálgattam a képességemet, meg ilyesmi. Mondjuk be kell vallanom, hogy a négy fal közé való bezártság mostanra már kezdett zavarni, így pont kapóra jött a mostani küldetés. Nem is kell mondanom, hogy valamilyen szinten örültem, mikor kiderült, hogy egy kicsit kimozdulunk a suliból, egyenesen New York City bájos kis városába. Ami viszont ott történt, az nem volt túl bizalomgerjesztő. Északi fény New Yorkban? Érdekes látvány lehet az fix, ami jelenleg jobban érdekel, mint az áramkimaradásos történet. Így nem is volt kérdés, hogy melyik helyszínre tartok. Az x-menekkel, tanárokkal és a velük tartó diákokkal metrózunk el a Central Parkig, ahol kapunk még plusz infókat, végül lehet szétszéledni. Nos, akkor én leléptem valamerre kutakodni, kérdezősködni, hisz' ha csapatban maradok, tuti lesz valami gubanc, mert vagy hátráltatok valakit, vagy én nem akarok egy levegőt szívni velük. Mindegy, végül is így is segítek az ügy megoldásában. A Central Park hatalmas, szóval iparkodnom kéne, ha nem akarok az éjszaka közepén is itt kóvályogni. Először is az ide-oda mászkáló emberekre vetődik tekintetem, jelenleg ők tűnnek a legjobb információforrásnak, mert egész biztos akad egy közülük, aki látta a jelenséget. Le is szólítok egy idősebb hölgyet, aki épp a galamboknak szór egy kis csipegetnivalót. Remélhetőleg látott valamit, mert elnézve a hatalmas zacskót, tele magokkal, gyakran járhat ide. Nem vagyok az a hű, de barátságos természet, aki mindenáron azt akarja, hogy jó benyomást tegyen másokra, ám jelen pillanatban, ha információhoz akarok jutni, akkor bizony kedvesnek kell lennem. - Jó napot! - mosolygok le a nénire, s ha már teljesen rám figyel, csak akkor kezdek bele a kérdésembe. - Nem tetszik tudni, hogy mi volt ez az esti Északi fény a parkban? Hallottam pár járókelőtől, hogy volt valami, de nem sikerült megkérdeznem.
Leah Carmichael
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 28
Tárgy: Re: New York fényei Hétf. 3 Márc. - 21:25
[X-men csapat - Központi áramellátó]
Alig pár napja érkeztem, őszintén szólva néhai barátnőmön túl nem ismerek senkit, aki a mutáció jelét adta volna, így tökéletesen leesett az állam, amikor a két fiatal, de mégis érettnek tűnő fickó megjelent, és a támogatásukról biztosított. Egy új esély? Nekem? Mintha Leah tényleg azt akarta volna, hogy találjak rá az útra, Charles és Eric bár ismerik a titkomat, már úgy kezelnek, mintha tényleg Leah-ként születtem volna, már csak úgy kell viselkednem. Teljesen sosem fogok tudni megszabadulni önmagamtól, de talán egy köztes valamit ki tudok alakítani, ami engem is jellemez, de az önfeláldozó angyal emlékére megjavulhatok. Ki sem pakoltam, mert azon merengek már amióta itt vagyok, hogy meg tudom e szokni, ahogyan az itt lakók mondják, hogy az X-birtok olyan, mint egy új otthon, ahol nincsen priusz, az egész hely mint egy megtestesült megváltás. Hát majd meglátjuk. Ruhát sem nagyon váltok, hogy bármikor leléphessek, ha kell, amikor az egyik X-Men jelentkezik nálam, hogy máris szükség lehet a képességeimre. Máris? Dehát... még nem is tanítottak semmit. Egyből a mélyvíz? Halkan visszakérdezek, hogy mikor indulunk, nagyjából van még egy órám. Gyorsan visszazárom az ajtót, és úgy döntök, itt az ideje, hogy kilépjek a határozatlanságból, most írja más a sorsom. Lezuhanyzok, hajat mosok, és zuhát keresgélek. Shannonként magasabb voltam, szőke hajjal, Leah pedig nem annyira nyúlánk, fekete tincsekkel, és ehhez tartozó gótikus ruhatárral. A külső nem minden, hiszen a darkos megjelenéshez igazi önzetlenség párosult. A legjobban a szeme zavar, borostyánbarna, mintha a tükörben mindig őt látnám. Az enyém kék volt, nagyon fura ez így. Alig öt perccel az indulás előtt sikerül határoznom, és magamra húznom az egyik rövidujjú blúzát, nyakamba akasztom a különös keresztet, de végül a testhezálló farmerei egyikén megakad a szemem, ez nekem is jó lesz. Éppen az utolsó pillanatban érek le az udvarra, ahol a két tanár vár, a szúrós szemű őszülő csoda hogy nem nyel le a tekintetével. Inkább szótlanságba burkolózom, hogy ne feszítsem túl a húrt, a vonaton sem kezdek vad ismerkedésbe. Mindössze egy kést hoztam magammal, a sok bulizós éjszakában megtanultam megvédeni magam. Cikázik a szemem a két tanár között, nem úgy tűnik, mintha nagy összhang lenne köztük. Mintha ez a Mathias vinné a társaságot, a csini pedig hozzánk csapódott papírnehezékként, hogy önkényesen szétválassza a diákokat. Nekem aztán mindegy, ha már Ericék kerestek meg, az a minimum, hogy a „fiút” követem. Főleg azért, mert Tylerben látok valami csábító vadságot, ami most inkább rossz érzéssel tölt el, azért vagyok itt, hogy feloldozzanak, a kemény, marcona katona alkalmasabb lehet erre a feladatra. Így elfordítom a tekintetemet, amikor a szépfiú és csapata leszállnak a metróról, és Mathias mellé sorolok be. Régi, Shannonos mozdulattal dobom hátra a hajam, ami maximum röhejes lehet a magasságom, és a sötét tincseim függvényében, de hát a szokások rabja vagyok. Megérkezünk az áramellátóhoz, és miután nem kapunk sok instrukciót, felveszem egy a városban látott bombázó alakját, aki szerencsére alig volt magasabb nálam, és keresek valami kezelőt, aki biztosan a helyreállítással foglalkozik. - Elnézést uram, de kibírhatatlan ez az ingadozás. Tudnak már valamit? Így nem lehet dolgozni. – Csóválom a fejemet, és igyekszem csábos mosolyt varázsolni az arcomra.
Vendég
mutant and proud
Vendég
Tárgy: Re: New York fényei Hétf. 3 Márc. - 18:01
[X-men csapat - Központi áramellátó]
Újra távol a birtoktól, pedig most szívesen maradtam volna, de New York....Mindig is elakartam jönni, most pedig az alkalom tökéletes, hiszen Északi fényt is láttak. Tökéletes randi hely lett New York, ami Charlesékat elégé megijesztette. Nem normális az biztos, és ki tudja mi lehet a dolog oka. Talán egy mutáns? Na, az nem lenne semmi. Nem is tudom, hogy miért jöttem Mathisszal. Mogorva és látszik rajta, hogy szívesebben etetne egy gorillát állatkertben, minthogy ránk figyeljen. Az eligazítást is címszavakkal elintézte, lehet szólni kéne neki, hogy mi nem vagyunk olyan érzéketlen tuskók, mint ő. Persze, ne ítélj első látásra, és megértem, de lehetne kedvesebben is bébicsőszködni. Amúgy meg, alig tudok róla valamit. Eric fia és katona volt, tehát nem lenne szerencsés újat húzni vele. Lehet, hogy pont ezért választottam őt. Katonaként gondolkodik és ez tetszik, de ha minden katona ilyen elutasító, akkor nem sokáig leszek itt. Már régóta motoszkál a fejemben, hogy lelépek és itt hagyom, megyek a saját fejem után, megnézem a fényt, kérdezősködöm és veszek valami ennivalót, mert korog a gyomrom. Annyi mindent lehet itt csinálni New Yorkban! Mi pedig a lehetetlenre keresünk választ. Nem mondom, hogy nem érdekel a dolog, mert nagyon is. De, ismerjük el, hogy halvány lila gőzünk sincs mi folyik itt. Válaszokat keresni pedig nem lehet korgó gyomorral nem lehet. Nem fogok panaszkodni, mert Mathis biztos leteremtene azzal, hogy mit képzelek magamról, hogy inkább kajálok, mint feladatot teljesítek. Megkímélem szegény szívét az idegeskedéstől és inkább követem. Aztán az első adandó pillanatban lelépek.
Vendég
mutant and proud
Vendég
Tárgy: Re: New York fényei Hétf. 3 Márc. - 14:41
[Central park - kérdezősködés]
Na ebben a ruhában Erwannak nem sok mozgástere lesz. Gondolom végig, ahogy végignézek magamon. Viszont Lisaként sok olyanra leszek majd képes vagy épp alkalmas, amire a bármennyire is macsó, de mégiscsak pasi férfiak nem. Feltéve, ha osztanak majd nekem is lapot és a helyzet megköveteli a fogalmazzunk úgy, nem éppen szokványos képességeim alkalmazását. Egyszerűen imádtam a felkészüléssel járó vásárlás hosszúnak hosszú, de nem eléggé, óráit. Az öltözék, mit megálmodtam magamnak, inkább emlékeztet X-Menre, mint diákra, no de van ez így. Magas szárú fekete csizmám a térdemig ér. Műbőrből készült, mert olcsóbb, de strapabíró. És természetesen mondani sem kell, hogy magassarkú. Külső oldalán ezüstszínű cipzár fut végig. Térdemtől combközépig kivillan egy fekete selyemharisnya és egy csizmaszárba tűzött bowie kés nyele. Fekete bőrszoknyám combközépig ér, hátul pedig egy .38-as "női" fegyvert dugtam bele. Nem egy .45-ös, amit Mathisből kinézek és nem is tudom úgy használni, még mint egy polgárőr sem, de biztonságot ad. Fűzőt, ilyesmit nem vettem. Megelégedtem egy fekete műszálas garbóval, melynek nyaka nincs visszahajtva. E fölött hordom fekete bőrkabátom, hisz rocker csaj vagyok, aki ad magára. Nem épp földig, de bokáig azért leér. Minderre egy fekete napszemüveggel tettem pontot. A magassarkúval alulról súrolom a 190 centit, szőke hajam leengedve, lazán átdobva bal vállam felett. Szám sarkában egy cigi lóg lazán, ez helyettesíti a vodkás üveget. Menőnek érzem magam és csak azt sajnálom, hogy Mathis nem vitt magával a művekhez. Bár megértem az indokait, olyan fedezze aki véletlenül nem lövi lábon magát. Azaz ne én. Bár attól még élvezettel nézem leszállásnál az ablakból visszatükröződő kemény nő domborodó idomait a fekete felszerelés alatt. Mintha most küldött volna a DIA vagy a MI6. Pedig az én korosztályomban van olyan stílusréteg, akik hétköznap teljesen természetesnek veszik, hogy így öltözködnek. A tükröződő felületen még elpróbálok egy csábos mosolyt és szexisen dobálom egy kicsit a hajam, majd csókot intve magamnak leszállok. Fiúként teljesen másként élem meg a nőiséget, mint aki születése óta lány, de igyekszem beleélni magam. Hisz végül is én tényleg lány vagyok. Legalábbis jelenleg. Maradok Tyler mellett és csinosan mosolyogva segítek neki válaszokat kapni.
Tyler Westmorland
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Paul Wesley
Hozzászólások száma : 59
Kor : 43
Tárgy: Re: New York fényei Hétf. 3 Márc. - 11:05
[Central park - kérdezősködés]
Az ügy felettébb furcsa, és az gazat megvallva nekem is piszkálja a fantáziámat. Északi fény a Central park közepén... Nagyon érdekes, és jó, hogy felfigyeltünk erre az esetre. A tanár megbeszélés után lehatároztuk, hogy bizony ennek utána kell járni. Habár élvezem a tanítást és a gyakorlat órákat, mégis felizgat ez a dolog, mint egy kis diákot, hogy végre kimozdulhatok egy kicsit és kutatgathatunk. Biztos vagyok benne, hogy a diákok is be vannak sózva, ám van néhányuk, akiknek nem túl tanácsos velünk jönnie. Azért mert nem nagyon tanulták még meg az erejüket, vagy mert egyszerűen nem olyan talpra esettek, mint ahogy azt gondolják. Természetesen ez egy titkos akció, de nm lehet elhallgatni a dákok elől ezt az egészet. Úgy terjednek az apró információ morzsák, mint a legújabb kosárlabda kártyák, úgyhogy elég sok lelkes jelentkezőt kaptunk, akik közül nem vihetünk mindenkit magunkkal. Az x-menek persze velünk jönnek, amitől egy gazán ütős csapatot alkotunk. A metrón ücsörögve megbeszéljük, hogy ki hova megy. Én néhány dákkal a Central parkba igyekszem, hogy kicsit körbekérdezgessünk erről a furcsa fényről. Kíváncsi vagyok, hogy találunk-e elég hajléktalant, akik látták a dolgot. - OK, akkor mi itt leszállunk, ti meg mentek tovább. Tartsuk a kapcsolatot! - állok fel a metróról, és ütögetem meg a kis táskámat, amiben ott a walkie toki, amivel tudunk beszélni egymás között. - Gyertek! - intek annak a néhány diáknak, akik úgy döntöttek, hogy velem jönnek a parkba, és amint bezárul mögöttünk a metró ajtó, sóhajtok egyet. - Figyeljünk egymásra, és lehetőleg maradjunk együtt. A cél: megtudni, hogy hányan és mikor látták ezt a furcsa fényt, hogy nézett ki és szerintük mi volt az, oké? - adom ki az utasítást, majd egy lágy mosollyal figyelem, hogyan vonulnak fel az izgatott diákok a parkba, és hamarosan én is követem őket, hogy potenciális hajléktalanokat zargassak azokkal a kérdésekkel, amiket az előbb feltettem.
Mathis Lensherr
mutant and proud
X-men
be brave, we're a team
Play By : James Caviezel
Hozzászólások száma : 43
Kor : 44
Tárgy: Re: New York fényei Hétf. 3 Márc. - 9:52
X-men csapat [Központi áramellátó]
Végre egy igazi bevetés. Megmondom őszintén, már állatira untam azt a bezártságot a négy fal közé. Már az se volt kellemes, hogy leszereltek csak azért, mert furcsán viselkedtem, de hogy mindezek után kiderült, hogy az apám egykorúnak négy ki velem és hogy éppenséggel egy puccos birtokon él, ami nekem is jó hely lesz, hogy felfedezzem a képességem... azért ez már egyszerre egy kicsit sok. De legalább végre kimozdulhatunk. Az már kevésbé tetszik,hogy egy csapat kölyköt kell pesztrálnom. Nem hiszem, hogy alkalmasak erre, akármennyire is fel lettek készítve, akármennyire is idősebbek már, és a képességeik felvértezik őket a veszély ellen. De attól még ugyanúgy kölykök, akik a büdös életben nem tapasztalták meg, hogy mi is a veszély. Persze elvileg ez most csak egy szimpla kutatás, egyáltalán nem biztos, hogy veszélynek leszünk kitéve, főleg ha óvatosak vagyunk, de én akkor se vagyok tanár. Nem álltam le velük kedélyesen csevegni a vonaton sem, csupán a lényeget mondtam el, azt amit én is tudok, azt is persze a saját kis külön kabinunkban, mert nincs rá szükség, hogy bárki hallgatózzon, az azért furcsán venné ki magát. Természetesen fel vagyok készülve, egy pisztoly hátul a nadrágomba tűzve, a kabát alatt ott a fegyvertáska és persze kés is akad a lábszáramhoz kötözve. Katona voltam, a képességem nem szolgál védelemre, csak abban segít, hogy könnyen bejussunk bárhová. A cél első körben a metró és onnan tovább a Központi áramellátóba. Ők ugyan nem jutottak sokra, vagy legalábbis ebből nem sokat mondtak el, de mi talán több infor kiszedhetünk belőlük, vagy elmesélhetnek ezt-azt a gépek.
//Egy ideig az elején itt leszek a bácsival, aztán jó eséllyel majd kivonom a forgalomból. :PDe addig még lehet vele beszélni, és ha már tudom pontosan ki jön, milyen képességgel, akkor jobban tudom koordinálni a csapatot is, de persze nyugodtan lehet önállóskodni, meg minden valamelyest, aztán ha ő már nincs itt, akkor már teljesen a kezetekben van minden. ^^//
Mesélő
mutant and proud
Mesélő
Hozzászólások száma : 520
Tárgy: New York fényei Hétf. 3 Márc. - 9:35
New York fényei
Egyre furcsább események ütik fel a fejüket a városban. Az utóbbi 1-2 hétben egyre gyakoribbakká váltak az áramkimaradások. A tv-ben, az egyszerű halandók számára természetesen ebből csak annyit kommunikáltak le, hogy a központi rendszerrel van valami baj, amit igyekeznek minél előbb megoldani. A mutánsok, főleg, akik rá vannak hangolódva az elektromosságra, vagy az ahhoz kapcsolódó rendszerekre érezhetik, hogy itt valami másról van szó. Ez igenis különös, és egy kicsit sem normális az, hogy néhányan az éjszaka közepén a Central Parkban Északi fényt látnak. Természetesen az X-Birtok két vezetője biztos abban, hogy ez egy olyan ügy, aminek muszáj utána nézni, főleg a gyakoribbá váló furcsa esetek miatt, hiszen brutális következményekkel járhat az, ha fény derül valami olyasmire, amire nem lenne szabad. Még nem készült fel a társadalom arra, hogy többet lásson abból, ami a színfalak mögött zajlik. A csapat vezetője a nem túl szószátyár Mathis Lensherr.
//Nos tehát értelem szerűen az esetleges független, vagy törvényen kívüli becsatlakozók szálait nem tudom még érdemben elkezdeni, csak ha már elkezdtetek utána járni a dolgoknak. Rátok a hozzászólás eleje vonatkozik. ^^
Annyi a kérésem, hogy mindenki, aki jön a hozzászólása elejére írja be kapcsos zárójelek közé, hogy pontosan hol is tartózkodik. Bárhol lehet kutatni, akár város elektromos hálózatának utána nézni, vagy a Central parkban körülnézni, megkeresni a szemtanúkat, akik az Északi fényt látták stb. Sok a lehetőség, ha nincs ötleted, akkor írj és kérdezz bátran, kiagyalunk közösen valamit.
Ami fontos és azt újra leszögezném, hogy én hétfőnként fogok hozzászólást írni, tehát aki nem tud egy hét alatt írni, az kimarad a körből. Ha valamilyen fontos közbejött ügy miatt nem írsz, és szólsz róla, akkor esetleg 1-2 napot tudok várni, de csak ritkán. Arra még kérlek titeket, hogy figyeljetek oda, hogy ha egy helyszínen vagytok valakivel, akkor ott érdemes tartani a sorrendet, de ne szívassátok meg a másik felet azzal, hogy vasárnap írtok és ő meg már utánatok nem tud, vagy ha úgy értek rá, akkor beszéljétek meg, hogy legyen sorrendváltás. Ezen kívül kérlek mindig figyeljetek a veletek egy helyen lévők hozzászólásaira oda! Mert ezt az előző mesén is eléggé foghíjasan láttam alkalmazni. Tehát ne küldjünk tűzgolyót a másik után, ha bement körülnézni az épületbe és ne robbantsuk rá az egész házat figyelmetlenségből. //