Mountain Lakes Park

Tárgy: Mountain Lakes Park Hétf. 2 Jún. - 15:50

First topic message reminder :

Nem egy kimondott városi parkról van szó, inkább a határban fekszik, de kiváló kiránduló hely, ahova főleg a jó időben gyakran járnak ki a családok. Remek túraútvonalak, bicikliutak vannak erre, szalonnasütőhelyekkel és mindennel, amire csak szükség lehet. Sok kisebb tisztás akad, többjükön még padokat is kihelyeztek, és persze minden szép rendben van tartva. Persze azért a meredekebb részek rendesen megizzaszthatják a túrázókat, de a látványért, ami a hegytetőről tárul elénk még ezt is megéri végigküzdeni.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Szer. 11 Jún. - 17:31

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

-Legelőször kéne rá borogatás –jelentettem ki határozottan. Azért is kérdeztem meg később, hogy van-e nála olyan anyag, amit fel lehetne használni ilyen célokra. Felsóhajtottam, amint nemleges választ kaptam. Aztán körülnéztem egy kicsit, elgondolkozva, hogy mégis mi legyen. Nem akartam így hagyni, segíteni akartam neki, még akkor is, ha azzal rontok a saját helyzetemen. A szerelésemre néztem, mit tudnék feláldozni belőle. De amint mondani akartam egy lehetséges megoldást, Faye már megszólalt, én meg nem akartam a szavába vágni ezért inkább hallgattam őt. –Nem tartom jó ötletnek, hogy csak így belelógasd a lábad –feleltem, bár biztosan tudtam, hogy nem konkrétan erre gondolt. De akkor mégis hogyan hűtsük le a lábát, ha nincs anyag, amit rá lehetne tekerni? Ruhazsepit nem hordok magamnál, sőt semmilyent. –Viszont a pólómat belemárthatnánk, azzal lehetne borogatni –javasoltam egy ötletet, közben figyeltem az arckifejezését, minden egyes apró rezdülését. Kíváncsi voltam mennyire villanyozza fel a gondolat; ennyire nagylelkű vagyok, hogy képes lennék félmeztelenül hazamenni, csak azért, hogy neki jobb legyen. Egy kicsit talán gyanúsan nagy önfeláldozás, de igaziból még nem voltak vele kapcsolatban hátsó szándékaim. Ahhoz, hogy el tudjam dönteni vele valójában mi a célom, ahhoz kicsit jobban meg kell ismernem. Az, hogy valakit szépnek, szexinek tartok egy dolog. De ha a természetét tekintve egy hisztis picsa, akkor még azon is erősen elgondolkozok, hogy egyáltalán tartsam-e vele a kapcsolatot.
-Igen, az tökéletes! Maradj itt, hozom –pattantam fel a helyemről, majd a pad hátuljához mentem, ahova ki volt támasztva a bicikli. Arról leakasztottam a táskát, aztán odanyomtam a lány kezébe. –Vegyed ki belőle, mert én nem akarok kutatni –mosolyogtam rá lazán, hogy inkább kérés szaga legyen a dolognak, mint parancs. Amúgy ezzel a matatás dologgal már ráfáztam egyszer. Az egyik nőnemű ismerősöm (akit nevén nem említek) megkért, hogy szedjem ki a táskájából a személyit, ami a többi irat között van. Mondanom sem kell, hogy szörnyű beégés volt, mert pont azt a rekeszt sikerült elsőre kinyitnom, amiben a „női dolgai” voltak. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy ha kérnek sem fogok többet más cuccai között kutakodni.
Miután megkaptam a kötszert, leszakítottam belőle valamennyit utána pedig bevizeztem. Visszamentem a lányhoz és egy kis segítséggel elkezdtem betekertem a bokáját. Egyszerűbb lett volna a csomóból tekerni, de az egészet egyértelműen nem akartam a tóba mártani. -Említetted, hogy a kezed miatt van ez nálad -kezdtem bele miközben vetettem rá néhány pillantást. -Mit műveltél vele? -böktem a kezei felé a fejemmel. Arról még gőzöm sem volt pontosan melyiket kéne nézni, ugyanis nem tűnt fel, hogy sérülése lenne bármelyik felső végtagján. -Ha így folytatod gipszágyat fogsz kapni. De ne aggódj, mert meglátogatlak a kórházban -vigyorogtam a végére, mert egyáltalán nem gondoltam komolyan az előző két mondatomat. Bíztam benne, hogy azért valamennyire tud magára vigyázni Faye. Időközben befejeztem a borogatás kötözgetését is, így visszaültem a padra.
Kikerekedtek a szemeim, amint megkaptam a legújabb kérdést, ami egyben válasz volt az enyémre. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ő is mutáns. Sőt, valószínűleg tudta, hogy én is az vagyok, máskülönben nem így felelt volna. Hiszen egy átlagos ember is beszélgethet a mutáns témáról, főleg ha már találkozott egyel.
-Emberfeletti gyorsaságra -szólaltam meg miután eleget csodálkoztam. -14 éves koromban aktiválódott egy villámcsapás miatt -tartottam egy rövid „bemutatót” a képességemről. Több infót nem akartam hirtelen rázúdítani, ha annyira érdekli; kérdez. -Tied?

▲ note ▲ music ▲ 535 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Kedd 10 Jún. - 17:55

Logan & Faye

Szó se róla azért szórakoztató srác ez a Logan, egyre kíváncsibb vagyok, hogy vajon mire lehet képes, mert valamire igen ez biztos. Jó lenne tudni is, hogy miket tudnak a mutánsok, de sajnos ez nekem nem adatott meg. Aaron szerint lehet hogy majd idővel ez is meg lesz, ha nem is most, de majd egyszer. Meglátjuk, én azért nem bízom benne, mert ami nem biztos, abban minek reménykedjünk? Egyébként is elég nekem ez, ami van, legalább viszonylag egyszerű, amit tudok, én sem bonyolódom bele és mások sem. Nem vágyom arra, hogy nem is tudom tárgyakat lebegtessek, meg tudom érteni, hogy Nate eléggé meg van ijedve ettől és hogy szeretné minél előbb elérni, hogy tényleg igazán kordában tarthassa azt, amire képes.
- Szerinted akkor mit csináljak vele? - nézek rá bizonytalanul, hiszen látom én a tekintetét, bárki látná, de hogy magamtól kitaláljam mi legyen az kizárt. Mindig is a bátyám mondta meg, hogy mi a jó lépés, mi a jó döntés, és nekem csak úgy magamtól ez nem megy. Az is kész csoda volt - vagy inkább a logikus lépés -, hogy miután elvágtam a tenyeremet elmentem a kórházba, de jó eséllyel, ha nem szédülök be pont a doki ajtaján, akkor ott vérzek el a váróban, vagy rosszabb esetben a mosdóban, ahol ájultan még csak meg se találnak időben. Tudom, lehetnék már ennyi idősen önállóbb, de sose kényszerültem rá igazán. A kérdésére csak megrázom a fejem, mert hát honnan lenne nálam ilyesmi? Nem szoktam arra készülni, hogy kimegy a bokám, csak mert bicajozni jövök és még csak nem is közben történt, hanem a levezető séta nem sült el jól. - Nincs, a nélkül nem tudjuk megoldani? Esetleg... a tó? - annak azért még szerintem elég hűvös a vize, plusz egy zsepi, vagy valami anyag, legalább borogatásra jó lehet, de ebben sem vagyok igazán biztos. Viszont más nem nagyon van nálam, ami most jó lehet, tényleg nem készültem. Vagyis... - Meg van! - szélesen elmosolyodom és majdnem fel is pattanok a helyemről, de a mozdulat felénél valahol leesik, hogy ezt nem kéne. - A biciklin van a táskám, van benne kötszer... csak egy kevés, ha kellene a kezem miatt, az jó? - nem sok és tényleg nem fásli, meg nem olyan erős, de akár a borogatás miatt az is hasznos lehet. Mázli, hogy legalább arra gondoltam, ha netán felszakadna a seb, vagy bármi, ez még jól jöhet. Éljen a legutóbbi balsikerem, a tenyérvágás, kenyérvágás helyett!
A kutya témára csak szomorúan elhúzom a szám. Igen, jobb lett volna neki, ha csak kiteszik a szűrét, abba még belegondolni is rossz, hogy netán valaki direkt végzett vele, hogy meg akarta ölni... Nem, erre tényleg nem nagyon akarok gondolni, inkább leszek naiv és ringatom magam abban a hitben, hogy vadállat volt, netán baleset. Végülis nem láttam én azt a kutyát, nem tudom, hogy pontosan mi történt vele. A kérdése viszont meglep ritka az, amikor valaki így nyíltan rákérdez a dologra, vagy legalábbis majdnem nyíltan. Csak lassan bólintok egyet.
- És te mire vagy képes? - pillantok rá kíváncsian, és gondolkodás nélkül szegezem neki a kérdést. Végül is, ha már így megkérdezte, akkor hátha nem lepődik meg rajtam, bár azért van rá esély. Ő lehet, hogy csak tippel, próbálkozik, én viszont már a legelejétől fogva biztos vagyok abban, hogy ő pontosan micsoda. Attól a perctől, amikor kezet ráztunk a bemutatkozás miatt, akkor már számomra nyilvánvaló volt.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Kedd 10 Jún. - 5:48

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

-Nem is vittem túlzásba. Ez az igazság - húztam ki magam a tőlem telhető legkomolyabb arccal. Azonban nem bírtam tovább és elkezdtem röhögni. Néha egész szórakoztató tud lenni a szerepjátszásnak ezen formája. Azt meg kifejezetten szeretem, ha valaki érti a poént és velem együtt tud hülyéskedni. Milliószor jobb egy olyan embernek a társaságában eltölteni a napot, aki nem az a tipikusan vérre menő, halál komoly, hanem képes lazítani, megfelejtkezni az éppen aktuális gondjairól. A baráti társaságom is többnyire ilyen emberekből, illetve mutánsokból áll. Bár inkább az utóbbiból, ugyanis a "muglikkal" képtelen vagyok szorosabb kapcsolatot kialakítani. Titkolóznom kell előttük, persze nem azért, mert annyira szeretem ezt csinálni. Egyszerűen tény, hogy a többségük még mindig abban a hitben ringatja magát, hogy a különleges képességekkel megáldott hősök csak a mesék szereplői. Ez talán az eredendő emberi természetre vezethető vissza... arra, hogy félünk az újtól, az ismeretlentől, főleg akkor, ha azt nem tudjuk kontrollálni. Pontosan ez miatt már történt egy-két haláleset a hozzám hasonlók között. Meg akarnak szabadulni tőlünk, ahelyett, hogy elfogadnák a létezésünket. Rettegnek attól, hogy egy sokkal erősebb, szinte elpusztíthatatlan alfaj fejlődött ki, ami felett már nem tudnak uralkodni.
-Kicsit pihentetni? -vetettem kérdő pillantásokat a lányra, majd amolyan "kín-vigyorgást" produkáltam. -Akkor még holnap este 8-kor is itt fogunk dekkolni, de oké -vontam vállat, majd a mellkasom előtt összefont karral a pad támlájának dőltem. -Várjunk, hátha rendbe jön magától -javasoltam ezt a fenomenális ötletet, amit persze magam sem gondoltam komolyan. Persze a pihentetés tényleg jót tesz, de csak akkor, ha mondjuk borogatva van... meg persze otthon az ágy tetején fekszik. Mondjuk az lenne a legjobb megoldás, ha inkább a sürgősségin kezelnék neki. Alig értem a lábához, már felszisszent. Lehet, hogy nem "csak" egyszerűen kiment a bokája, hanem el is szakadt ott egy szalag, esetleg eltört. Az viszont egyet jelent azzal, hogy még egy ideig nyomni fogja az ágyat. -Van nálad egy fásli vagy akármi, amivel lehetne borogatni? - engedtem le a kezeimet és miközben vártam a választ kissé Faye felé fordultam testtel. Reménykedtem benne, hogy 'igen' lesz a válasza, ugyanis öt perc alatt kétlem, hogy bármit változna az állapota, nekem meg nem állt szándékomban kint éjszakázni és várni a jó nagy semmire. A borogatás valamennyire lehűtené neki, talán nem is fájna annyira. Jobb esetben lejjebb is menne a duzzanat és nem kéne szó szerint hazacipelnem. Igaz, elbírnám, mert nem tűnik egy nehéz "rakománynak", de azért jobb, ha a saját lábán sétál.
-Passz. Lehet, hogy egy vadállat volt -feleltem a lány kérdésére. -Vagy valakinek annyira nem kellett, hogy képes volt ide kijönni és megölni. Viszont akkor egyben jó hülye is volt, ugyanis egyszerűbb megoldás kirakni az utcára. Azzal még esélyt is lehet annak a szerencsétlennek adni -folytattam a mondandómat. A kérdésem után pedig tulajdonképpen lezártnak tekintettem a témát. Nem akartam ezzel az üggyel többet foglalkozni. Bőven elég volt ennyi időt szánni a dologra. Ha úgy alakul, megtudjuk miért hevert az erdő kellős közepén egy dög. Fölösleges ez miatt "nyomozást" indítani. Amúgy is volt még egy dolog, ami még ennél is jobban érdekelt. Vajon ő is mutáns? Ezt még nem volt alkalmam kihúzni belőle, ugyanis nem kezd el csak úgy ilyenekről beszélni az ember, főleg nem a városban, ahol meghallhatják. Az előbb már említettem, hogy miért nem lenne jó, ha ennél több ember tudna a létezésünkről. Persze előbb-utóbb úgy is "felfedeznek" minket, de addig jó, amíg csak kevesen birtokolják az igazságot.
-Amúgy te hiszel a mutánsokba? -tettem fel a legelső rávezető kérdésemet. Nem akartam konkrétan fogalmazni, ugyanis ha erre azt mondja, hogy nem, akkor már bukta a dolog. Ha ő is az, akkor úgy is igennel válaszol... kivéve, ha nagyon titokban akarja tartani. Mondjuk szerencsére ez a módszer hatásosnak bizonyult. Eddig ha jól számolom, akkor 6 X-birtokon kívüliről tudtam meg, hogy mutáns.

▲ Nincs (: ▲ music ▲ 612 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Hétf. 9 Jún. - 7:47

Logan & Faye

Igazából nincs is ezzel baj, hiszen nem volt kérdés, hogy leülhet-e mellém, így aztán csak egy mosolyt kap arra, hogy elsiette a dolgot. Egyébként is benne van, hogy esetleg már el is fáradt, hisz mégis csak sokat mehetett, ha most itt kötött ki, és ő még csak nem is bringával tette meg az utat, hanem gyalog. Igaz, hogy én is jó nagy részeken toltam csak a járgányt, mert azért a durvább földúton lefelé annyira nem vagyok bátor, főleg egyedül és főleg azok után, hogy mostanában lassan katasztrófa sújtotta övezetnek nyilváníthatom magamat.
- Héj, azért nem kell túlzásba vinni az önbizalmat! - nevetem el magam, mert hiába sikerült rosszul mondanom igazából nem jöttem ki belőle rosszul, és egyébként is ez egy elég szép nap, őt pedig már ismerem annyira, hogy ne kelljen feltétlenül minden szó után zavarban lennem. Egyébként is még mindig meglep minden olyan tény, ha valaki szerint esetleg szép vagyok. Nem szoktam én a pasikkal foglalkozni ilyen téren, már csak azért sem, mert Aaron ki is akadna, ha hazaállítanék ilyesmivel és egyébként is megmondta már, hogy a fiúk igazából nagyrészt csak azt akarják és butaság azt feltételezni, hogy pont olyanba botlom, aki kivétel. Inkább okosabb döntés figyelni a tanulásra, meg a mi kis közösen kitűzött világmegváltó céljainkra, mint mindenféle buta és gyerekes vágyakra, mint a szerelem. Amúgy is ott van nekem a bátyám, akinek fontos vagyok, nem kell több most... igaz?
- Nem olyan vészes, azt hiszem. Csak kell egy kicsit pihentetni és... majd jobb lesz. - rántom meg kicsit a vállam, de persze sikerül már abban a pillanatban felszisszenni, amikor csak hozzáér a bokámhoz. Feldagadt, ezt sajnos a vak is látná és nem is kicsit. Egyáltalán nem kellemes érzés, ahogy nyomkodja, még ha tudom is, hogy azért teszi, hogy megnézze és szinte alig ér hozzá. De ha azt nézzük, hogy felvágott tenyérrel, ömlő vérrel is elmentem a kórházba, akkor fájó lábbal is elbicegek hazáig egy kis segítséggel. Menni fog ez, csak tényleg kell egy kis pihentetési idő, ami alatt remélhetőleg nem dagad a lábam még kétszer ekkorára.
- Szegény, mármint a kutya, meg te is, hogy láttad. Szerinted mi történhetett vele? - jó eséllyel nekem is az jár a fejemben, ami neki. Nem járnak erre vadállatok, amik kutyákkal végeznek, no meg az állatok többnyire két okból ölnek, ha éhesek - akkor viszont nem marad utánuk egy halott állat -, vagy ha fenyegetve érzik magukat, de egy kutya miért fenyegetne egy nála nagyobb állatot. Ha viszont egy ember végzett vele... abba még belegondolni is rossz. A kérdésére szinte azonnal megrázom a fejem. Hogy érdekelne-e egy halott kutya? Hát úgy nézek én ki, mint aki most a lábát arra akarja használni, hogy döglött állatokat keresgéljen az erdőben? - Dehogy, bőven elég a te elmondásod is, nem akarom megnézni. - őszintén szólva abba még csak bele se gondolok - éljen a naivitás és a kevés veszélyérzet! - hogy esetleg ha azzal a kutyával tényleg ember végzett, akkor akár az illető itt is lehet a környéken.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Vas. 8 Jún. - 9:30

Alsó linkekkel:

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

-Igen, úgy látszik. Bocs -jelent meg egy laza vigyor a képemen. Elég gyakran esek abba a hibába, hogy meg sem várom a másik válaszát, de már cselekszek. Főleg akkor, ha minimum 80% eséllyel előre tudom a választ. Mondjuk szerintem ezzel vannak még páran rajtam kívül. Gyorsul a világunk, kevesebb az idő, mindenki siet, még a leüléssel is. Bár esetemben inkább a megszokás játszott nagyobb szerepet, nem az, hogy kapkodnom kellett.
Miután letettem magam Faye mellé, a bokájára terelődött a figyelmem. Az biztos, hogy nem kellemes dolog még az sem, ha az embernek meghúzódik valamije.. hát még ha kimegy a bokája. Számoltam azzal az eshetőséggel, hogy segítenem kell a lánynak hazamenni, mert ilyen lábbal nem biztos, hogy tud sétálni vagy biciklizni. Mondjuk annyira nem is bántam volna, ha nem jutok olyan hamar vissza az X-birtokra. Igaz, hogy már kezdett elnyomni a fáradtság, de még volt bennem felhasználható energia. A friss hegyi levegőtől sikerült még jobban megnyugodnom egy ilyen defektes nap után.
-Aha. Szóval félreléptél -ismételtem meg nevetve. Valójában ő hívta fel a figyelmemet a kétértelmű szóra, amit belerakott a mondatába. Ha nem javítja ki magát, akkor lehet észre sem vettem volna. -Hát, legközelebb jobban figyelj oda. Tudom, hogy az ilyen macsókkal, mint én, könnyen félre lehet lépni -poénkodtam el a dolgot, ami szerintem már kicsit átlógott a vérszívás kategóriájába. Muszáj volt lecsapnom a labdát, mert nagyon könyörgött a helyzet érte. Természetesen az egoista szöveget is csak ilyen célból raktam bele, nem azért, mert tökéletesnek hiszem magamat. Például az izmaimmal még abszolút nem vagyok megelégedve, mert ez nagyjából a 2 hónapos kölyökgólya szintje. Szóval lenne min dolgoznom, csak rendszerint kedvem nincs hozzá. Illetve valahányszor neki akarok állni keményen edzeni, mindig valami közbejön.
-Viccet félretéve... nagyon fáj? -néztem a lányra immár komolyabb arckifejezéssel. Majd a bokáját vizslattam homlok ráncolva. -Az biztos, hogy nem néz ki valami jól -állapítottam meg, aztán odanyúltam és óvatosan megtapogattam. Megfordult a fejemben, hogy két kört kell majd fordulnom, egyet vele hazáig, aztán a bringájával. Bár azért reménykedtem benne, hogy valahogy le tud bicegni a hegyről a segítségemmel.
-Akkor nem a tied volt -állapítom meg halkan, egészen az orrom alatt morogva. -Igen, de fogalmam sincs ki ölte meg, hogy került oda -vontam vállat. Egyébként ahogy láttam, valószínűleg egy másik állat végzett vele. Bár arról még nem hallottam, hogy a környéken esetleg medvék vagy valami más mászkáljon. Persze semmi sem lehetetlen. Az viszont nem kicsit lenne kellemetlen, ha előbújna a tettes. Még jó, hogy gyorsan tudok futni, szóval ha veszélybe kerülnénk, akkor az egyetlen teendőm az lenne, hogy felkapjam a leányzót és pár bukfencezéssel tarkítva levigyem a hegyről.
-Tényleg láttam -erősítettem meg még egyszer. Faye láthatóan ledöbbent ezen, ugyanis nem mindennapi dolog egy háziállat tetemével összefutni errefelé. Többször jártam már itt, rengeteg errefelé a turista, a vadászok területe is sokkal messzebb van. A vadállatok meg minek merészkednének ide azért, hogy kutyát öljenek? -Ha ennyire érdekel még meg tudom mutatni. Persze nem valami szép látvány -húztam el a szám szélét oldalra. Megmondom őszintén, senkinek sem mutogatnám jókedvemből azt a szerencsétlen dögöt. Főleg nem egy nőneműnek, mert köztudottan elég érzékenyek az ilyesmire.

▲ note ▲ music ▲ 506 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Szer. 4 Jún. - 20:24

Logan & Faye

Szeretem ezt a helyet, de komolyan úgy tűnik, hogy mostanság üldöz a balszerencse, vagy csak szimplán ügyetlenné váltam, netán nem figyelek oda? Bár persze bárkivel előfordulhat,hogy rosszul lép az erdőben, ha egyenetlen az út és megbicsaklik a lába, csak akkor idegesítő ez, ha előtte pár héttel sikerült csak a kis manőver a késsel, meg a tenyeremmel. Már nincs szorosan bekötözve, ezért jöhettem el biciklizni, de még mindig látszik rajta a varrás, és persze le is van ragasztva. Na nem mintha ez látszana, hiszen ugye a tenyerem az nem egy nyíltan mutogatott dolog, az ember nem szokta másnak csak úgy a képébe nyomni, szimplán csak az ölemben van most is a kezem, amikor meglátom a közeledőt, én már akkor, amikor elég közel van ahhoz, hogy fel is ismerjem. Elmosolyodom, mint mindig, kellőképp barátságosan. Tudom, hogy ő is olyan, mint amilyenek mi vagyunk a bátyámmal, de eddig még nem említettem ezt neki. Az ember nem szokott egy ismeretlennek az utcán arról csevegni, hogy te is mutáns vagy, én is mutáns vagyok, milyen szép az élet, főleg hogy azért bőven akadnak olyanok, akik ezt nem kezelik jól. Mint például a doki a kórházban, totál ki volt bukva, amikor kiderült, hogy lebegteti a tárgyakat. Végülis ez érthető, viszont neki legalább segítettem, azt pedig nem tudom, hogy kinek miből áll a képessége. Az is lehet, hogy ez a srác nem is tud róla, hogy mutáns, hogy valami passzív adottsága van, amit még fel sem fedezett és akkor nem én fogok neki rávilágítani, hogy cseppet elüt az átlagtól, mert még bolondnak nézne, vagy... halálra rémülne, és egyikre se vágyom kimondottan.
- Szia! Azt hiszem ez akkor költői kérdés volt. - mosolyodom el és kicsit felhúzom a lábam, hogy el is férjen rendesen, mert sikerült eléggé terpeszkednem, hiszen még mindig kissé lüktet a bokám. Épp ideje lenne lecsekkolni, hogy pontosan mennyire sikerült keresztbe tenni magamnak, főleg, hogy innen hazamenni gyalog az nem két perc, sántítva meg főleg, így meg mégsem tekerhetem a bringát. - Kicsit félreléptem... vagyis rosszul léptem. - fene vinné a kétértelmű szavakat! Mégis elmosolyodom és, ha már kérdez, akkor csak felhúzom végre a nadrágot, hogy megnézzem a bokámat. Zokni kicsit félre, és már jól látszik, hogy meg is dagadt. Nem nagyon, de azt hiszem egy kicsit még tuti el fogok itt ücsörögni, és ha sántítva megyek haza, már látom előre, hogy Aaron nem lesz valami lelkes. A végén komolyan szobafogságot kapok, csak a saját testi épségem védelmének érdekében. Talán még meg is érteném. - Láttál egy halott kutyát? - igen itt sikerül leragadni és még a bokám vizsgálgatása is azonnal abbamarad, ahogy elkerekedett szemekkel nézek fel rá. Azért ez nem valami mindennapos dolog, és a tetejében még nagyon szomorú is. Végül bólintok is, amikor felfogom, hogy mást is kérdezett ám, csak ez a halott kutya téma valahogy jobban lekötötte a figyelmemet, azt hiszem ez érthető. - Egyedül igen, bringázni kicsit, de tényleg láttál az úton egy halott kutyát? - másfelé jöhetett, mint én, vagy csak nem volt nagyon szem előtt, mert nekem egyáltalán nem rémlik, hogy halott kutyával találkoztam volna, ebben teljesen biztos vagyok.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Szer. 4 Jún. - 16:21

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

Nyilván mindenkinek vannak olyan napjai amikor "túlszocializálódik". Semmi másra nem vágyik, csak magányra egy olyan helyen ahol jobb esetben még turistákkal is alig találkozhat, ha már a saját lakrészén nem kaphatja meg az áhított nyugalmat. Ismerős? Akkor át tudod érezni miről beszélek. Nem arról van szó, hogy felhúztak, egyszerűen csak lezsibbasztották az agyam. A keddi napom eleve fárasztó a délelőtti óráim miatt, a szobában viszont még tovább gyötört Jonathan. Eléggé természetbolond, velem ellentétben, ezért szerencsére maximum csak az estéket kell a társaságában eltöltenem, azonban most úgy döntött olvasni fog bent. Tudniillik nagy képregény-gyűjtő és vannak időszakai, amikor teljesen rá van kattanva a meséire. Olyankor másoknak előszeretettel beszél róluk. Így hát hiába is reménykedtem abban, hogy ki tudom magam pihenni a nap hátralévő részében, nem jött össze. Ledőltem ugyan az ágyra, még hátat is fordítottam Jonathan-nak, hogy vegye a célzást, de nem értette. Csak beszélt, beszélt és be nem állt a szája. Türelmesen rászóltam, hogy aludni szeretnék, ettől eltekintve továbbra is hallgatnom kellett, hogyan győzte le az éppen aktuális hőse az ellenfelét. Egy évvel fiatalabb nálam a srác, de ezek szerint az agyi szintje nagyjából egy 10 évesével egyezik meg. Bár talán még azok is értelmesebbek. Szóval miután rájöttem, hogy reménytelen az alvás, ha vele vagyok egy szobába zárva, előszedtem az egyik sci-fi regényemet a szekrényemből és folytattam az olvasását. Igen erősen koncentrálnom kellett a szövegre, ugyanis a kedves szobatársam minimum két percenként benyögött valami rendkívül érdekfeszítő mondatot. Szerintem ezt már tényleg direkt csinálta. Gondolom látta rajtam, hogy kezd felmenni bennem a pumpa, sőt talán a gondolatolvasói képességét is bevetette ellenem. Körülbelül 20 percet bírtam ki, utána szépen felálltam, felvettem a sokkal kényelmesebb sport ruhámat, majd walkman-nel a kezemben elhagytam az épületet. Tényleg nagy a tűréshatárom, de Jonathan-nak sikerült elérnie a bosszantásával azt a pontot, mikor azt mondom: "Köszönöm, nekem ennyi bőven elég volt." Így hát a hegyekbe indultam, a belvárostól távol, kerülőútvonalon, ahol bevethettem a gyorsulási képességem, ezért néhány perc alatt odaértem az említett helyszínhez. Ott felraktam a fejhallgatót és jó tempóban felfelé sétáltam, miközben Billy Oceantől szólt a Loverboy, az egyik kedvencem. Nagyjából ritmusra léptem, bár jelentősen megnehezítette a dolgom néhány meredekebb, sziklás rész. Direkt letértem a túraútvonalról, mert még este 6 előtt fel akartam érni a hegy tetejére, vagy legalábbis a tóig mindenképp, így meg garantált volt a siker. A képességemet nem akartam bevetni, egyrészt mert nyilván néhol elég csúszós volt a talaj és így is majdnem elvetődtem, másrészt abszolút semmi kedvem nem volt a száguldozáshoz. Sokan egyébként azt hiszik, hogy annyira király dolog ez. Mondjuk más lehet jobban örülne annak, hogy körülbelül 700km/h-val is tud sprintelni, szerintem hozzám annyira nem illik. Sokkal jobban el tudnám képzelni magamnak mondjuk a telekinézist. De ez sajnos nem választás kérdése, úgyhogy azt kell szeretni, ami van. Miközben ezek a gondolatok futottak át a fejemen és kapaszkodtam felfelé, a fákat kerülgetve, megbotlottam valamibe. Először azt hittem talán egy faágba, de amint odakaptam a tekintetem végigfutott a hátamon a hideg. Egy döglött kutya lába lógott ki az egyik bokor alól. Valószínűleg valamelyik erre túrázó emberkéhez tartozott a szerencsétlen. Megmondom őszintén nem volt valami kellemes látvány, amennyit láttam belőle, az bőven elég volt. Még a leveleket is összekente vérrel. Egyre jobban érdekelt, hogy mi végzett vele, ugyanis viszonylag frissnek tűnt. Ám az undor végül legyőzte a kíváncsiságom, úgyhogy szépen továbbsétáltam, egészen addig míg a tóhoz nem értem. Nagyot sóhajtottam megkönnyebbülten, hogy végre elértem az egyik lehetséges úti célomat. Gyönyörű látvány tárult elém, felelevenítette bennem a legelső alkalmat, mikor itt jártam. Akkor is nagyjából estefelé jöhettem, csak éppen ismerősökkel. Alaposabban körülnéztem, hogy megtudjam, ha van is itt valaki, ki az. Egyedül egy vöröses hajú leányzót pillantottam meg, a távoli padok egyikén ülve. A közelében a biciklije, a lábát pedig pihentette maga mellett. Gondoltam meglesem, hátha komolyan lesérült. Sőt, még az is átfutott az agyamon, hogy övé volt a kutya is. Ez esetben elég peches napja lehetett szegénynek. Nyugis tempóban sétáltam oda hozzá, útközben leszedtem magamról a fejhallgatót, a walkmant meg kikapcsoltam. Ahogy közelebb értem a vöröskéhez, egyre ismerősebb lett az arca, ezért hunyorítottam, hogy mihamarabb kiderítsem; tényleg találkoztam-e már vele valahol. Beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy ő Faye. Legelőször a városban futottam össze vele, ott ismerkedtünk meg az egyik parkban. Igaziból nincs bajom vele, rendesnek tűnik.
-Szia! Leülhetek? -léptem oda hozzá, majd még mielőtt befejezte volna a válaszát, már le is tettem magam a padra egy kisebb sóhaj kíséretében. Ennyi gyaloglás után felemelő érzés volt végre ülni legalább egy kis ideig. -Na, mit ügyeskedtél? -böktem a fejemmel a bokája felé, együtt érző arckifejezéssel. Nagyon erőlködtem, hogy még véletlen se mosolyogjak , mert tényleg elég kellemetlen lehet, ha mondjuk kiment a bokája. Kárörvendőnek lenni meg a lehető legnagyobb pofátlanság. Szóval ehelyett inkább csak gyorsan végigmértem, nagyjából lecsekkoltam a külsejét. Ebben a szerelésben még dögösebb.
-Egyedül jöttél? Ugye nem tied volt az a halott kutya, amit láttam útközben? -támadtam le a kérdéseimmel.

▲ Remélem tetszett :3 ( Jonathan NJK ) ▲ music ▲ 805 szó
▲ made by ▲

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Hétf. 2 Jún. - 16:02

Logan & Faye

Igaz, hogy nem vagyok az a jellemzően hegymászó alkat, de most valahogy mégis ehhez volt ihletem. Na jó, azért nem gyalog, vagy legalábbis nem végig, de attól még szeretem ezt a tájat. Régen még apával kijártunk erre, és az mindig nagyon kellemes volt. Szép emlék, kár, hogy anya már nem láthatta. Biztos vagyok benne, hogy a hegy oldalában növő magányos cédrust imádta volna. Annyira csodálatos, és akármennyire nem kéne, de minden alkalommal ő jut róla eszembe, ha erre járok. Most is, mint mindig aprócska kis vadvirágot helyeztem a tövéhez, csak hogy az emlék se szállhasson el soha. Mindig attól félek, hogy egyszer szépen elfelejtem az arcát, hogy egyre halványul majd, én pedig már képtelen leszek idővel újra felidézni. Remélem, hogy nem így lesz, nagyon-nagyon remélem, és persze vannak képeim róla, de azért az még sem ugyanaz.
De most itt vagyok, már persze nem a kedvenc fámnál, hanem az út végén, a tó partján, egy kis padon, méghozzá kissé ziláltan. A bicajom a pad hátának döntve pihen, én pedig épp azon vagyok, hogy felpolcoljam nagyjából a bokámat. Az utolsó métereken sikerült rendkívül rosszul lépnem, ahol már túl meredek volt a lejtő és nem akartam bringán ülve haladni, na ott léptem rá egy nagyobb kőre és még most is érzem, hogy sajog a lábam. Kissé fel is dagadhatott, de még nem volt merszem megnézni. Az a baj, hogy még így se tökéletes a kezem, amit nem rég vágtam meg, és ha így folytatom Aaron minimum szobafogságra ítél, hogy folyton csinálok magammal valamit, pedig én igazán nem tehetek róla, csak elvonta a figyelmem a látvány. Túlságosan szép a tó, főleg késő délután, amikor már alacsonyan jár a nap. Pont ide süt, így még a kabátot is gond nélkül tehetem le a támlára, hogy csak egy sötétkék testhez álló póló maradjon rajtam a farmer mellett. Nem csíptem ki nagyon magam, hiszen mégis csak bringázni jöttem, azt hiszem ez érthető, meg amúgy sem szokásom. A hajgumit is lassacskán kiszedem a hajamból, mert nem vagyok oda a lófarokért, de azért néha hasznos. Oké, most már tényleg csak az van tára, hogy megnézzem a bokám. Talán csak kicsit megrándult, az hogy alig tudtam ráállni az utolsó pár méteren csak időleges volt, nagyon remélem!

Tárgy: Mountain Lakes Park Hétf. 2 Jún. - 15:50

Nem egy kimondott városi parkról van szó, inkább a határban fekszik, de kiváló kiránduló hely, ahova főleg a jó időben gyakran járnak ki a családok. Remek túraútvonalak, bicikliutak vannak erre, szalonnasütőhelyekkel és mindennel, amire csak szükség lehet. Sok kisebb tisztás akad, többjükön még padokat is kihelyeztek, és persze minden szép rendben van tartva. Persze azért a meredekebb részek rendesen megizzaszthatják a túrázókat, de a látványért, ami a hegytetőről tárul elénk még ezt is megéri végigküzdeni.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park

» Jurassic Park
» Joe Bohrdrum park
» Volunteers Park
» Depew park
» Central Park