Mountain Lakes Park

Tárgy: Mountain Lakes Park Hétf. 2 Jún. - 15:50

First topic message reminder :

Nem egy kimondott városi parkról van szó, inkább a határban fekszik, de kiváló kiránduló hely, ahova főleg a jó időben gyakran járnak ki a családok. Remek túraútvonalak, bicikliutak vannak erre, szalonnasütőhelyekkel és mindennel, amire csak szükség lehet. Sok kisebb tisztás akad, többjükön még padokat is kihelyeztek, és persze minden szép rendben van tartva. Persze azért a meredekebb részek rendesen megizzaszthatják a túrázókat, de a látványért, ami a hegytetőről tárul elénk még ezt is megéri végigküzdeni.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Szomb. 26 Júl. - 16:27

Jaime & Shane

-Picsának jössz akkor a puccos Ferrarikkal. - forgatom a szemeim a napszemüveg alatt. Az, hogy Chevije van, kap érte pár pontot a képzeletbeli akármimbe. Hogy aztán megint kihúzzak párat onnan. Ez a lány tényleg nem százas. Én se, de az más tányér.
-Ki a tököm beszélt itt autótervezésről. Terv kontra ötletről volt szó, picsának kavarod itt a fazont a szezonnal. – nem kezdek ideges lenni, de tényleg tele tud lenni a tököm, ha valaki okost játszik nekem.
-Akkor fogd be. – morranok egyet.
Csak azért nem állok fel és megyek tovább, mert itt van kedvem feküdni a fűben.
-Te csak maradj a csini kis tervezőasztalod mellett, a mocirészt hagyd rám. – veszem ki a számból a fűszálat és úgy bökök felé a mutatóujjammal, s csak azután veszem vissza, rágcsálni.
A következőknél, ha asztalnál ülnénk, úgy lefejelném, hogy kettétörne.
-Hány évig tartott összerakni a buksidban ezt a mondatot? – ilyen marha kérdésre nem válaszolok. Priuszom van, nem is kis tételű, ezek alapján én is skatulyázva vagyok. Ha a kiengedés után nem kapom meg Charleséktól a lehetőséget, nagy a valószínűsége, hogy egyből visszacsuknak. Bár állítólag a kísérletek miatt kaptam amnesztiát, nem a prof két szép szeméért.
-Na ezért vagytok ti tervezők a tervezőasztalnál és nem szereltek. – a szélcsatornát rendre elbasszák. Mert nem ülnek bele a kibaszott tervezésükbe, ha kész van.
-Olyat, amitől nem esik ki a szeme az embernek. A színt látom, a vonalat nem. Mondjuk kéket. Az megy a hajadhoz. – integetek fel a hajához.
Egy ideig csendben vagyok, majd annyit látni, hogy egy puffanás és utána az messzebb történik meg ismételten.
-Bocsánat! – hallatszik messzebbről.
-Hú… - elég szép szavakkal küldtem volna el az illetőt a susnyásba, de rájövök, hogy kisgyerek, cuki apukával, cuki anyukával és nagytesóval.
– El van nézve… - morgok egyet és visszahúzom a kezem, amivel reflexből ütöttem vissza az érkező labdát. Szerelőként a hallásom kifinomult, meghallottam, ahogy süvít a labda a levegőben, éppen felénk. Csak a kellő időben emeltem fel a kezem. Jó így feküdni most.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Csüt. 24 Júl. - 20:36

Jaime & Shane

*Elmosolyodik.*
- Nekem is Chevy-m van. S nem, én már amerikai vagyok, de olasz felmenőim sincsenek, mielőtt megkérdezed. Egyébként próbáltam már, de a kanyarnál előbb széthajtottam. *Szélesedik ki a mosolya, s mintha büszkeséget is fel lehetne fedezni rajta. Szereti a Ferrarikat egyedi piros színükkel együtt, de azokat most csak a példa kedvéért hozta fel.*
- Igen-igen, ezt értem, de akkor sem világos így. Autótervezésnél miféle ösztönök hajtanának? *Nem érti, s ha Shane úgy vélte, tudta mire gondolt a kiéhezettnek gondolt Jaime, akkor tévúton jár, persze minden joga megvan hozzá, hogy ezen az úton járjon.*
- Semmi, csak úgy csacsogok. *Vigyorodik el, mikor Shane nem veszi a lapot, hogy mi kapcsolat lehet a kutyasétáltatás és fűszál-legelészés között.*
- Akkor nincs túl jó motorod, ha hangos. *Ezúttal ő az, aki megvonja a vállát.*
- Akkor marad az, hogy élvezem, hogy idegesítelek a hülyeségeimmel. Legalábbis feltételezem, hogy hülyeségnek tartasz mindent, amit mondok vagy éppen rajzolok. Általában ilyen vagy a lányokkal vagy te is csak beskatulyáztál lükének a hajam miatt? *Látja mindig, hogyan néznek rá a haja miatt, csak nem szokta mégse észrevenni, nem érdekli. Van joga ehhez a hajhoz, másnak meg a véleményhez. Kérdésében mégsincs semmi él, semmi haragvó, semmi megbántott, inkább valami furcsa, elvarázsoltságra utaló kedvesség ahogy szimplán érdeklődik.*
- Ebben látod, egyetértünk. *Bólint rá rajzolás közben a fejlődésről mondottakra, aztán jöhet is a rajz-mustra. A szavak hallatán egyik (amúgy szintén sötétkék) szemöldökét felvonja, majd lepillant a rajzára, de nem szakítja félbe Shane-t.*
- Sejtem mire gondolsz, bár szélcsatornát nem rajzoltam a lapra. Az ritkán van rossz helyen, inkább a kocsi részei vannak nem megfelelő helyen vagy szögben a szélcsatornában. Szóval nem elég áramvonalas... *Merül bele újra a rajzolásba vad radírozással és satírozással alakítva újra az említett részeket.*
- Mi baj a pirossal? Milyen színt ajánlanál? Feketét? *Pillant fel és egyben végig Shane ruházatán. Milyen színűeket is visel? Ilyen hozzáállással biztosan feketét, feketét, ja, és feketét. Jobb napjain esetleg sötétszürkét, de minimum 90%-osat. Aztán gyűrűs- és kisujja külső élével söpri le a fűbe a radírmaradványokat igyekezvén nem elmaszálni a rajz többi részét ugyanezzel a mozdulattal. Magában pedig elcsodálkozik a bizalmon, amit kapott. Gondolja, hogy Shane nem alszik, de hogy lehunyt szemmel így megbízzon valakiben, aki karnyújtásnyira van. Egy vadidegenben. Jaime nem lenne erre képes. Már nem...*

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Szer. 16 Júl. - 20:00

Jaime & Shane

- Egy Chevrolet Caprice mindkettőt kenterbe veri. Csak nem európai vagy? Azok buknak a francos Ferrarikra, szart se érnek, az első kanyarban szétesnek. - ~és még döngetni sem lehet a hátsó ülésén…~
- Akkor meg mit jössz itt nekem az ötlet kontra tervvel. – rántom meg a vállam, majd a kérdésre forgatom a szemeim és sóhajtok egyet. Peeeersze, hogy arra gondolt. Kis kiéhezett…
- Ha éhes vagyok, akkor először az jut eszembe, hogy ennem kell. Minden más, hogy a hűtőhöz lépek, a boltba megyek, tárcsázok egyet, vagyis a terv, utána jön. Az embert mindig is az ösztönök hajtották, hiába jönnek az okostojások a barom maszlagjaikkal.
Tipikus női logika. Jól megcsavarni és ugyanazt mondani. A következőre azonban unott képet vágok. Utálom, ha okosat játszanak nekem. Egyszerű vagyok és tanulatlan. A fehérgallérosságot megtartom a szépfiúknak és csinilányoknak.
- Akkor tartsd meg magadnak. Én is megtartom magamnak. – vonok vállat. Engem aztán nem zavar.
- És? – fogalmam sincs, mire akar kilyukadni. Egy újabb fűszálat húzok ki, csakis olyan fűszálat nyammogok, amit ki lehet húzni, így az érintetlen, zsenge belsőt rágcsálom, amit semmi sem koszolt össze. - Egy lapod sem lett koszos tőle….
Minek hagyja szétfúni a széllel, így járt.
- Ja. Benzint töltesz bele, két kereke van és rohadt hangos. – szeretem a kétkerekűm, dicsekedni azonban rajta ülve szoktam.
A világmegmentő hős képére csak hümmentek egyet. Fruska. Meg majd jön a szőke kiskirályfi. Mint a mesében. Ami mindig ott szakad véget, hogy a faszi megdöngetés előtt van a csajával. Csajok meg a romantikájuk…
A kínozra felröhögök. Kis naiv. Egy ideig csendben rágcsálom a füvet.
- Ha ettől azt hitted, hogy húdenagyon érdekeltté váltam, hogy felkeltsem a kíváncsiságot, akkor buktad, babám. – az meg, hogy világutálatom van, a saját kis színes hajú buksiját dumálta tele vele. Nekem egy emberrel van bajom. És az nem én vagyok.
Egy pillanatra a kérődzésben is megállok. Vagy fanatikusan idealista rajzolóval van dolgom, vagy csak szimplán buggyant. Bárr…. a tervezéshez kell kereten kívüliség és a haj eléggé színesen árulkodik erről.
- A lapnak köszönd.
A megerősítő válaszra ismét hümmentek egyet, mintegy jelezve, hogy sejtettem.
- Ha nem kéne már fejlődnöd, ott lenne a gáz.
Egy pillantást vetek a rajzra.
- A pirosodtól minden épeszű a falnak megy. A szélcsatorna viszont rossz helyen van. Csak a füttyöt hallod, ha tepersz és az ablakod is megunja a cuccost.
Nem bökök oda, inkább a fejem alá teszem a másik kezem és behunyom a szemem. Az, hogy mellettem van, nem zavar, de sokkal éberebb vagyok. A beidegződés még nem kopott ki belőlem a börtönből, még a kísérletek sem mosták ki belőlem, sőt, csak még jobban éleztek rajta.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Szomb. 12 Júl. - 10:09

Jaime & Shane

*Elfojt egy sóhajt.*
- Úgy értem, ha látsz egy jó autót, mondjuuuk egy Ferrari Testarossát, akkor megállapítod, hogy de jó ötlet, hogy megnöveltek rajta egyes méreteket, mert így sokkal praktikusabb lett, mint mondjuk a Berlinetta Boxer. Szóval nézed az előre nyíló motorháztető alatti új csomagteret, és élvezed, hogy a magasabb az utastér is, és arra gondolsz, hogy ez de jó ötlet volt! Oké, hogy ez valakinek szintén először itt fejben fogant meg, mint ötlet, de utána tervként született meg előbb. És miféle biológiai szükségletekről beszélsz? *Ezt nem értette, hogy kapcsolódik ide. Nagyon reméli, hogy Shane nem arra gondol, hogy ha éhes az ember, hamburger formájú autót tervez. Hogy tudja utálni azokat!*
- De, lehet kérdezni, bár ne lepődj meg, ha te is olyan választ kapsz: most mi van, már kérdezni sem lehet? Meg mit érdekel az téged? *Húzza rá jellemző féloldalas mosolyba ajkait. Gyakran fordítja mások ellen saját fegyvereiket, bár fogalma sincs róla, milyen művészi és profi szinten űzi ezt Shane.*
- Igazán nagylelkű vagy, köszönöm. Egyébként tudtad, hogy a környék ide hordja sétáltatni a kutyáikat? *Ez mondjuk blöff, alig egy hete időz itt és ha valamit is megfigyelt, az nem a helyiek kutyasétáltatási szokásai, de papírrendezés közben kaján fénnyel a szemeiben sandít oda a fűszálat rágcsáló srácra. Vajh érti-e?*
- Nem csak abban, csupán autókról beszélgettünk. De tehát akkor szerelő volnál. Milyen motorod van? *Feltételezi, hogy van olyanja Shane-nek, ha már ennyire oda van értük.*
- Csakugyan? *A kérdés hangszínéből, abból a felviduló kis élből már sejtheti Shane, hogy valamiféle magaslabdát adhatott most Jaimenek. S nem is késik soká a folytatás, éppen csak megelőzi egy lendületes lépés vissza, a Nap útjába.*
- Mindig is szerettem volna a világot megmentő hős képében tetszelegni. *Féloldalas, gonosz mosollyal pillant néz le a srácra.*
- Látod, ez egy jó kérdés. Bizonyára örülni fogsz, ha azt mondom, hogy már nekem is többször megfordult a fejemben, hogy itt hagyjalak, pufogj csak magadban és viaskodj az egész világgal. De mielőtt nagyon örülnél, be kell látnunk, hogy még mindig itt vagyok, tehát jó párszor meggondoltam magamat. Vagy élvezem, hogy kínozhatlak és okot adhatok világutálatodnak vagy egyszerűen csak érdekelsz valamiért... Még én sem döntöttem el, melyik. *Mosolyában, kékeszöld szemei csillanásában egyszerre van valami pajkos gonoszság és lágy kedvesség, mely nem választható szét éles határral. Ott van mind a kettő, egybefolyva, egybeolvadva.*
- Kösz. *Kicsit elhúzza a száját, mikor meggyűrik az egyik lapját, de legalább nem kell utána rohangálnia. Átveszi és igyekszik kiegyenesítgetni és egyben szemügyre venni, mennyit sérült a rajz. Felvonja kicsit szemöldökeit.*
- Hé, ez a gyűrés-törés oda tök jó! Köszi szépen! *Azzal törökülésbe lehuppan a fűre - Shane legnagyobb örömére mellé, nem tágítva mellőle -, és egy grafitceruzát véve elő elkezd a rajzba beledolgozni, azt a szerencsés helyre eső gyűrődést megerősíteni a rajzon és továbbgondolni.*
- Hm? Igen, végülis ez is a munkám. *Egy pillanatig elgondolkodik, hogy vajon van-e munkája még? Otthonról lelépett, de hát apja elkövette azt a hibát, hogy igen tetemes mennyiségű részesedést már örökösére íratott, mikor Jaime nagykorú lett és érdemesnek bizonyult rá. Egy később bekövetkező váratlan fordulatra senki nem számított, s Jaime most a gyár ráeső profitjából szépen elél. Legalább ideje is van mással foglalkozni, például autó-designokat kidolgozni.*
- A kérdésed módjából viszont arra következtetek, hogy szerinted jócskán van még hova fejlődnöm. Mit gondolsz? *Mutatja fel az imént meggyűrve elkapott, most kissé keményebb, markánsabb vonalúra átrajzolt autót ábrázoló lapot.*

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Pént. 11 Júl. - 19:13

Jaime & Shane

Hirtelen nyílik nagyobbra a szemem.
- Nem fordítva? Előbb az ötlet, aztán a terv? A biológiai szükségleteket se felejtsük el.
Nem foglalkozok a válaszával, a nadrágom megoldotta a problémás kérdést. De hogy pont piros? Akár rózsaszín is lehetne. Erre elhúzom a szám. Már csak a flitterek hiányoznak.
- Mit érdekel az téged? – felmordulok, ugyanakkor meglep, hogy nem húzott a világ túlsó felére. A rajzok itt vannak, na persze. Rajzot csendben is lehet felkapkodni.
A sebeimet meg nem fogom mutogatni. Nem szégyellem, nem is szépek, de az érdekel a legkevésbé. Az, ami hozzájuk kapcsolódik, már annál inkább.
- Most mi van, már kérdezni sem lehet? -tépek le egy fűszálat és kezdem rágni a végét, csukott szemmel. Fel nem kelek lapot szedni. - Csinálsz, amit akarsz. – rántom meg a vállam egyszerűséggel.
A kérdésre, hogy autószerelő volnék-e, megáll a kezem a fű bizgerélésben, majd hegyesen kiköpöm válasz előtt.
- Volnék? Autószerelő? Motor csak autóban lehet? Anyám borogass. Faszák a verdák, de a kétkerekűeket is csippantom. Máshoz meg nem értek. – vonok megint vállat. Apám boltját vittem volna tovább. A család kitagadott, volt műhely, nincs műhely. Marad az éhkopp és megszégyenültség.
- Ha elállod a Napot: csak és kizárólag veled. Ha arrébb vontatod magad, akkor az egész világgal.
Hogy melyik a jobb neki, nem hat meg.
- A sokkal fontosabb kérdés az az, hogy te miért állsz még mindig szóba velem? Mások már rég a park túlfelére húznak.
Újabb lap talál telibe, elkapom, de ezúttal meg is gyűröm, ahogy rácsapok.
- Valamire még használható. – emelem fel ismét, ezúttal másik lapot. –- Autót desingolsz? – tekintek rá. A hajából ítélve a csicsa rész lehet csakis az övé. Végül is. Jó cuccnak jó pofika kell, hogy ráugorjon egy magamfajta és nagyot repesszen vele az aszfalt csíkon. Márpedig a motor, a kipufogó, a gyorsulás, a lóerő, ami érdekel.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Vas. 6 Júl. - 16:09

Jaime & Shane

- A legjobb ötletek is tervként kezdik. *Vonja meg a vállát hozzá, s odapillant a káromkodásra, hogy mi a gond?*
- Ja igen, hiába fixáltam le őket, még tudnak fogni, bocs. Kell... felejtsd el. *Meg akarta kérdezni, igényel-e Shane zsebkendőt, de a kérdés végére se ért, mire meglátta, hogy a srác sajátosan oldotta meg a dolgot. Neki így is jó. Látszik, hogy nem magára mos. Jó, Jaime se, de azért tekintettel van azokra, akik a kiszolgálásával foglalkoznak.*
- Kicsit túl vagy öltözve a napozáshoz. *Állapítja meg lepillantva a srácra a laprendezés közben, s csak ezután lép egy s nem több lépést odébb, így már fény is éri Shane-t. A napfény legalább egy árnyalattal barátságosabbá változtatja őt, mégha ez csak addig tartó csalóka illúzió, míg el nem takarja a napot egy felhő... vagy míg a srác újra meg nem szólal a maga kedves módján.*
- Mit zavar téged? Ott rajzoltam őket, itt mást akartam, csak egy rajztömbben voltak a papírok és a szél kikapta a kezeim közül. *Tulajdonképpen miért is magyarázkodik ő folyamatosan a szemrehányó kérdések miatt? Már épp itt hagyná a srácot - gyerekes bosszú azért ott volt a gondolataiban, mert feltett szándéka volt úgy távozni, hogy kicsit megint elállja a napot előle -, de végül megakad a szavakra.*
- Autószerelő volnál? *Azért is kérdez rá, mert a legtöbben csak tanácstalanul nézik a felnyitott motorháztetőt, ha elromlik az autó, és szomorúan megállapítják, hogy kijött a motorból a füst, amivel bizonyára működött. Hogy nekiálljanak megszerelni szegényes felszereléssel akár a nyílt ég alatt... az ritka. Látja közben a nemtetszés jeleit, de azt nem tudja behatárolni, hogy ez személyének, megjelenésének vagy egyedi hajának köszönhető, esetleg mindnek egyszerre.*
- Az egész világgal van bajod, vagy csak velem?

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Vas. 6 Júl. - 11:49

Jaime & Shane

~Naivka.~ forgatom a szemeim. Biztos kis tüncsike, apcika szeme fényecskéje. Francokért futok össze mindig ilyen lánykákkal? Legszívesebben oldalra fordulnék és bealudnék, hátha eltűnik a káprázat és végre kapok egy … nem folytatom, mert tudom, hogy nincs értelme. Itt mindig elakad a gondolatmenet, én sem tudom, miért.
- Érdekel is… – hiába unott, lepöckölő hangom, abban bizony van egy kevés szomorkás felhang. Valamiért nem szeretek lányokkal összefutni. Mindig megszólal bennem a vészcsengő. Odaadtam a szívem valakinek, aki csúnyán visszaélt vele, szó szerint. Csoda, hogy nem jó szívvel közeledek a csajokhoz?
- Nincs mit. – mormogom meglepetten. Lazán elküldöm a halálba, és ő mégis megköszöni, a valóban semmit? Fura egy lány… egy pillanatra odasandítok, majd vissza az égre.
- Ez? Hát tervnek valóban terv. Nem is több, azt tutkó. Picsába. - megfogja a kezem a rajz, a nadrágba törlöm a kezem. Francnak pirosozik. Jah, lány, mit is vártam tőle… Előbb a csicsa, de még azután sem a lényeg. Na meg, ki a jófene hallott már olyanról, hogy egy lány kocsi tervrajzokkal foglalkozik? Biztos huzatot kapott.
- Nem tudnál valamivel odébb rendezgetni a lapokat? – bosszúsan kérdezem egy idő múlva, idegesít, ahogy csörög a papírhalommal és még a napot is elveszi. Sokáig, évekig nem volt részem a nap sugaraiban, van mit pótolnom.
- Mi a francért kint rajzolsz? Azt nem bent asztalon szokták? – én és a tudás.
- Kocsit is az udvarban szerelek, kint csak akkor, ha bedöglik.
- ránéznék, de az a haj annyira borzalom, hogy fáj, ha ránézek.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Csüt. 3 Júl. - 22:13

Jaime & Shane

- Igen-igen, az enyémek! *Még az elején készségesen és kissé szórakozotttan is válaszol, holott nem volt kérdés, na meg csak aztán esik le neki, hogyan is folytatódott a srác szövege. Annyira meghökken, hogy egy pillanatra meg is áll a lapok hajkurászásában. Nincs hozzászokva, hogy egy kívánságát ne teljesítsék. Ugrottak, első szóra. Igazából ha most is olyan helyen forgolódna, most is ugranának. Már készülne valami csípőset mondani Shane-nek, mikor az ő szeme elé is bekúszik egy lap, inkább gyorsan azután kap és hát azt teszi, amit a srác mondott: megoldja maga.*
- Te kérdezted, válaszold meg magad! *Vág vissza, miközben Shane cipője mellől egy megakadt lapot felkap épp mielőtt a szél tovasodorná újra.*
- De köszi. *Kicsit kelletlenül mondja, mert hát a belé nevelt illemet nem olyan könnyű levetkőzni, s hát csak dicséretet kapott. Hogy mennyire őszintét, az tulajdonképpen mindegy is.*
- Nem sok regény lehetett a kezedben, ha ezt annak nézed. *Azt a lehetőséget nem mondja, hogy esetleg ő rajzol bénán. Van egy olyan érzése, jobb ha nem ad magas labdát ennek a lustaságnak itt a fűben.*
- Egyébként autó-tervek, ha súgás kell. *Kicsit sem lányos téma. Ha csöpögős, happy endes, butuska történetre számított Shane, akkor meglepő lehet a merész vonalú, szépen, hol jobban, hol kevésbé részletesen kidolgozott autóterv égő vörös színben, holott csak a pasztellkréta adja a színt. Ha nem jól fogja Shane, ujjai is hamar átveszik e színt.*
- Köszönöm a segítséget. *Nem tudja megállni, hogy ne nyomja meg egy kicsit a szót gúnyosan, miközben átveszi azt az egy lapot. Utána nekiáll összerendezni a megmentett lapokat a kezében. Néhány papír örökre elsodródott a széllel. Azt meg Jaime észre sem veszi, hogy elállja a napot Shane elől.*

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Szer. 2 Júl. - 21:15

Jaime & Shane

~A büdös francba.~ Tömör megállapítás, ahogy bekúszik egy fehér lap a látóterembe, majd egy nekem esik. Nem emelem fel a fejem. Amit nem látok, az nincs elven, tovább kushadok a fűben. Nincs az az isten, hogy én innen felálljak vagy akár felüljek. Bealudni, azt, akarok.
- Te lapjaid, te bénáztad el, oldd meg. – vonok vállat és lustán nézelődök tovább. A látóterembe azonban bekúszik az a haj.
- Csini a friszkód, kislány. Honnan szalasztottak?
Ritka feltűnési viszketegséggel rendelkezhet az, aki ilyen hajra vágyik. Éppen felémvágódik megint egy lap, feltartom a kezem, had csapódjon belé. Segítettem is, meg nem is.
Magam felé fordítom a lapot és megnézem, mi van rajta, majd felemelem a kezem a levegőbe, benne a papírral.
- Ne mondd, hogy nem segítettem. Ez mi a fene? Regény? Beszámoló?
Nem zavartatom magam, ha nem veszi észre. Ha nem veszi észre, akkor egy idő múlva szétnyitom az ujjaim, hagyom, hogy tovaszálljon, majd a fejem alá teszem a kezem.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Vas. 29 Jún. - 22:10

Jaime & Shane

*Shane nyugalma csak néhány boldog percig tart, ugyanis ekkor úszik el előtte az égen a bámult bárányfelhőkön túl egy fehér valami, ami ha felhő, határozottan formáz egy papírlapot. De alig fogalmazódhat meg Shane-ben ez a felismerés, a következő lap az idillt megtörve az arcának csapódik a szélben, majd átsiklik rajta a következő pillanatban. Ha felnéz a férfi, további fehér lapokat láthat szerteszét szállni a szélben. Ha a szél erősödik, magasabbra törnek, ha enyhül, akkor kanyargós ívekben süllyednek a fű felé, hogy aztán újrakezdjék táncukat. A háttérben pedig mélykék-türkiz ciklon jelenik meg, sietve fut a hozzá legközelebb eső lapok után, egy-két kivételtől eltekintve hasztalanul kapkodva utánuk. Csekély sikerét a kezében lévő enyhén szólva gyűrött pár lap jelzi. Ruházatra nem tűnik szegénynek, jó minőségű ébenfekete nadrág, elegáns saru, már-már vakítóan fehér blúz, mégis ami a legjobban feltűnő az a hátközépig érő haja, mely sötét lilából mélykéken keresztül élénk türkizbe megy át.*
- Hello! Nem segítenél? A lapjaim! Köszi! *Mintha nem is kételkedne abban, hogy Shane segítőkész lesz...*

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Vas. 29 Jún. - 21:27

Jaime & Shane

Kinyújtóztatom a lábam, a birtokon kívülre. Túl puccos nekem az a hely, könnyen meg lehet szokni a kényelmet. Nem ilyenben nőttem fel és pár évig még rosszabb körülmények között is, még rosszabb helyzetben. Annál még hajléktalannak is jobb lenni. Az nem voltam sosem, nem is tudom, milyen.
Végigrepesztek a főúton, elegánsan gördülök egy fordított ipszilont és lábbal parkolok be, majd letámasztom a vasparipát. Nagyon bírom, a hátsómra volt nőve az utóbbi időben. A bőrkabátot a vállamra dobom, a fekete ing le sem kopik rólam, a farmerrel és a csizmával egyetemben.
Teszek magasról, ki mit gondol rólam. Aki a jót akarja bennem látni, azt fogja, aki a kemény csávót, az azt, aki pedig a kegyetlen gyilkost, akkor azt. Rajta áll. Mindössze levegőre vágytam és mozgásra, ami jó ideig nem volt megadatva nekem.
Ledobom a fűre a kabátom, leheveredek, majd a mellém dobott hátitáskából előhalászok egy doboz kólát és megnyitom. Hanyatt fekszek és az eget bámulom. Eléggé nyűgös lennék, ha valaki most megzavarna. Nem a nyugalomra vágyom, hanem a felhőkre, amit sokáig nem láttam.
Egy kölök labdája mégis betalál, majdnem a képembe.
- Nem látsz, gyerek?! – kapom el a kezemmel a labdát és keményen visszadobom félig felülve, de aztán nem foglalkozok vele. Remélem, hogy ha a szülőkkel van, akkor nem jönnek ide. Ha haverokkal, őket simán lerendezem. Elég volt eddig rájuk morrantanom. Letojom, mi történik, visszaheveredek hanyatt és ismét az égre figyelek.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Vas. 29 Jún. - 15:11

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Vas. 29 Jún. - 15:08

Folytatás ITT

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Vas. 29 Jún. - 1:40

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

Igaziból a bizonytalanság egy bizonyos szintig tűrhető, sőt talán még aranyos is. De ha már a lány tényleg nem tudja mit akar és állandóan másnak kell helyette döntenie, az már nem feltétlen pozitív. Faye szerintem pont határeset, vagy hát remélem. Semmiképp sem szeretnék az apja helyett apja lenni, még akkor sem, ha csak szimplán barátok leszünk.
-Az biztos. Meg úgy néznék ki mint egy homokos –tettem hozzá továbbra is vigyorogva, ezzel teljesen lezárva a testhezálló ruhában feszítő férfiak témát. A gondolat már sokkolt eléggé, főleg mikor magamat kellett elképzelnem olyan szerelésben. Nyomná a tökömet, ráadásul eléggé látszana benne pedig tényleg nem kéne. Ez tipikusan az a dolog, amihez csak nekem van jogom és közöm, maximum a barátnőmnek, ha lesz. Cink lenne, ha az utcán ráfeszülős ruhában minden nőnemű egyed és meleg csávó engem bámulna… vagy hát a csomagot. Szóval a lehető leghamarabb elkergettem az ehhez hasonló gondolataimat és inkább a lányra figyeltem.
-Viszont örökké sem titkolhatod –vágtam rá rögtön Faye mondata után. Ugyanis tény és való, nem lehet nagydobra verni azt, ha valaki mutáns. De ha örökké mindenki előtt titkolóznod kell, még a legjobb barátod sem tud róla, az kikezdheti a kapcsolataid. Kifogásokat kell keresned, ha úgy alakul és a többi. Persze annyiból jobb, hogy kevesebben tudnak erről az egészről. Mondjuk egy-egy emberkét „felvilágosítani” még teljesen rendben van. –Én annak mondtam el, akibe a legjobban bíztam. Ő segített át a kezdeti nehézségeken. Vele mentem ki tesztelni a képességem –idéztem vissza a régen történt eseményeket lerövidítve, érthetően. Faye-nek mondjuk valószínűleg egyszerűbb dolga volt és van, mint nekem, de attól még rá is ugyanúgy érvényesek az előbb említettek.
-Mármint, mit hogyan csinálok? –mosolyogtam a lányra. Látszott rajta a kíváncsiság, talán túlzottan is. –A mai napig bámulom, aki érdekesebb –oké, lehet ez pofátlanság, de vonzza a tekintetemet mint a mágnes. Próbáltam már azt is, hogy elfordítom a fejemet direkt azért, hogy ne nézzem állandóan azt, akinek érdekes a külseje, de még ez sem segített. Egy idő múlva ugyanúgy azt lestem mit csinál éppen. Nagyjából ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor elmegy melletted egy tízből tizenegyes leányzó. Automatikusan odakapom a fejem és akaratomon kívül elkezdem stírölni, többnyire azért diszkréten. A lényeg: Mindent a szemnek, semmit a kéznek. –Sőt, a harci teremben egy-egy enyhébb képességű mutánst megszoktam kérni, hogy mutassák meg rajtam mit tudnak – az a mázlim, hogy olyankor főleg arra figyelnek, hogy azért lehetőleg ne legyen bajom. Nem úgy mint egy-egy órán, mikor harcolnom kell ellenük. Akkor azért mindenki kicsit bedurvul, mintha élesben menne.
-Beszélek velük, ha velem jössz –villantottam egy széles mosolyt. De anyám, mennyit tud kérdezni ez a csaj. Nem mintha ez akkora probléma lenne, legalább tudom, hogy kellőképpen feloldódott a társaságomban. Csak éppen az a kellemetlen, hogy miközben az egyikre megadom a választ, elfelejtem a másik kettőt. –Arra viszont készülj fel, hogy rá akarnak majd dumálni a maradásra –és ez ellen nem tiltakoznék. Legalább többször tudnék Vele találkozni.
-Azt megmutathatnád nekem, ha felépülsz. Írd fel a programlistánkra –valójában éppen egy egészen picit érdekelt az a fa. Azonban áldozatok nélkül nincs győzelem. Magyarul, ha van lehetőségemre arra, hogy vele legyek, akkor azt kihasználom.
-Nem fog, sajnos –vágtam együtt érző arckifejezést. Azért rendesen meg tudja keseríteni és egyben nehezíteni az ember életét egy ilyen sérülés. Annyira mondjuk nem tűnik komolynak, mint egy nyílt törés, de az sem kellemes ha egy szalag elszakad ott a bokájánál… vagy bárhol. Normális esetben a gyógyulási idő körülbelül három hónap. Nekem mondjuk talán egy nap lenne.
Faye köszönetét gyorsan lereagáltam azzal, hogy a mutatóujjamat az ajkaihoz érintettem. –Ez a minimum, ok? –az a szomorú, hogy valaki erre sem képes. Pedig az alapokhoz tartozik, hogy ha látom, hogy valaki szarban van, akkor odamegyek és segítek. Tényleg nem olyan nagy cucc. Az már más téma, hogy én mivel egészítettem ki ezt a „szívességet”.
Egy rövid szemezés után elléptem a lánytól, majd a Walkmant felvettem a padról. –Ezt elraknád? –nyomtam Faye kezébe, mert ha rajtam kell támaszkodnia, plusz még tolnom kell a biciklit, akkor fogalmam sincs hogyan tudnám vinni még azt az ócskaságot is.
A bringáért hátra mentem és utána pedig vissza a lány mellé. A jobb oldalára álltam, bal kézzel pedig átkaroltam. –Kapaszkodj belém, a bokádat pedig lehetőleg ne terheld - kértem meg erre az apróságra, majd elindultam. Próbáltam inkább Fayet tartani, mint a kétkerekűt.

▲ "You're like a drug with the smile on your face"
▲ music ▲ 697 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Csüt. 26 Jún. - 18:52

Logan & Faye

Tényleg nem akarom én azt, hogy megijedjen a bátyámtól, mert azért Aaron nem olyan vadállat típus igaz? Csak hát tudom, hogy nincs oda az ötlettől, hogy nekem legyen valakim, bár őszintén szólva nem is gondoltam eddig bele, hogy legyen úgy igazán, de Logan... vajon ez a kérdése is most valami ilyesmire vonatkozott, vagy már nem is tudom, hogy miért van szó a bátyámról és hogy mennyire félt. Azt hiszem kezdek kicsit összezavarodni, vagy csak szimplán összezavarom magam? Az is simán benne van, hogy csak megkérdezte, mert én említettem igaz? Nem kell feltétlenül mindenbe belelátni valami egészen oda nem tartozót. - Jól van, én csak... kissé bizonytalan típus vagyok, bár azt hiszem ezt már észrevetted. - mosolyodom el végül. Sőt van nem kevés megfelelési kényszerem is és általában mindenben igazat adok a bátyámnak, talán csak abban nem, hogy nem lehet minden pasi olyan szörnyű, hiszen Logan sem az. Jó tudom azt mondta, hogy ha bármi van, akkor nem szabad egy könnyen beadni a derekam, meg ilyenek, de mi most csak beszélgetünk legalábbis azt hiszem. Az más kérdés, hogy a keze kellemesen finoman simított végig a tenyeremen, no meg egy pillanatra a combomon is nyugtatta, de ezt még ugyanúgy nem kell túlkombinálni, igaz?
- Akkor megnyugodtam, tuti, hogy elég murisan festenél. - nevetem el magam. Az a jó a nevetésben, hogy mint mondjuk a sírás is simán ragályos, és végül is ha elképzelem, akkor tényleg nevethetnékem támad. Valami színes ruciban, ami úgy feszül a testére, hogy ihaj, csak hogy kisebb legyen a légellenállás, tuti izgi lenne, bár azt hiszem jobb lenne nem nagyon elképzelnem így, mert a végén még a saját gondolataimtól sikerül zavarba jönni.
- Igen, zavaró is lenne, jó tudni, hogy tudsz komoly is lenni, ha úgy hozza a rossz sors. - bólintok egy aprót és persze örülök ám neki, hogy egyetértünk ebben is. Jó dolog, hogy láthatóan sok mindennel így vagyunk és e mellett pedig kellemes, hogy amikor meg az kell, akkor mégis csak szórakoztatóan viselkedik, ami számomra kifejezetten szimpatikus. Az az igazság, hogy az egész srác szimpatikus úgy ahogy van, és a tetejében még itt is van velem, pedig igazán nem lenne kötelező unatkoznia a feldagadt lábammal, vagyis velem a lábam miatt.
- Én nem merném elmondani a barátaimnak ezt az egészet, nem tudom, hogy fogadnák. - no meg igazából nem is tudom nekik megmutatni, ha meg csak elkezdek beszélni róla, hogy tudjátok vannak olyanok, akik képesek csak úgy repülni, vagy soha sem sérülnek meg... Azt pedig nem tehetem, hogy mondjuk egy kést állítok a bátyám kezébe, hogy mondjuk az egyik barátnőm, amikor nálunk van, akkor lássa ahogy szépen begyógyul a sérülése. Azt hiszem ezt Aaron se nagyon értékelné, és ha aztán akinek megmutattam hirtelen pánikba esik, akkor már nem lehetne visszakozni. Mondjuk Logan sem direkt tette, meg hát ezek után nem feltétlenül mutatta meg mindenkinek, csak egyszerűen nem értették miért fut olyan gyorsan és kész.
- És akkor csak úgy be tud folyni helyekre? Én tuti meglepődnék azért, ha ilyen mutánsokkal találkoznék, aztán persze szégyellném magam. Te... hogy csinálod? - ha szembe jönne valaki velem a folyosón szőrös testtel, akkor mennyire lenne már szemét dolog csak úgy megbámulni? Szerintem eléggé, és nem tudom, hogy meg tudnám-e állni, hogy ezt tegyem, akármennyire is nem találnám illőnek, de hát mit tehet az ember ilyen esetben? Az én képességem túlságosan egyszerű ehhez, és tuti, hogy másoknak meg kellemetlen, ha látványosan más a külsejük. Viszont ettől még szívesen megnézném azt az iskolát, majd igyekszem visszafogni magam, hogy még véletlenül se hozzak zavarba senkit, no meg magamat sem.
- Beszélnél te velük? Vagy ilyet nem kérhetek? Csak, hogy nem lenne-e gond, vagy nekem is mindenképpen kell? - bizonytalanul pillantok rá, mert hát igazából mindig félek az ilyesmitől, idegenek, akiket nem ismerek, és hát nem olyan egyszerű csak úgy betoppanni egy suliba, és megkérdezni, hogy körbenézhetek-e. Az már túlzás lenne, hogy megkérjem, hogy eljöjjön velem? Végülis barátok vagyunk, akkor az nem olyan fura igaz? Meg hát ő javasolta, hogy nézzek be ebbe a suliba, és tudna kezeskedni értem, hogy nem vagyok valami őrült sorozatgyilkos, aki mutánsokra vadászik és azért menne csak be, hogy ártson másoknak. Aztán persze sikerül kellőképpen zavarba hoznia ezzel a hosszú szemezéssel, ezért is bukik ki belőlem a totál nem ide illő kérdés.
- A szüleimmel sokat jártunk erre még régebben. Van egy fa... nem messze innen, ami anya kedvence volt, bele is karcolta a nevét. - én pedig mindig, ha erre járok, akkor teszek le hozzá virágot, mintha csak a sírjánál járnék épp. Nem hiszem, hogy csak akkor emlékezhetünk valakire, aki fontos volt nekünk, ha kimegyünk a temetőbe, hanem bármikor, amikor olyan helyen járunk, vagy olyasmit csinálunk, amit tudjuk, hogy szeretett. Anya pedig szeretett erre sétálni, nagyon is.
- Igazad lehet, lassan ránk esteledik és hiába várok tovább a bokám nem fog varázsütés szerűen meggyógyulni igaz? - halvány mosoly jelenik meg az arcomon, és persze, hogy elfogadom a nekem nyújtott kezet és sikeresen lábra is állok. Megpróbálok azért ráállni a fájós lábamra és annyira nem vészes a dolog, maximum majd kicsit bicegek, ha jól sejtem. - Kösz, hogy segítesz Logan, nélküled nem is tudom... kénytelen lennék itt éjszakázni. - a véletlen elszólásra persze elnevetem magam, ez tényleg furán jött így ki, de legalább még a fájós lábam ellenére és jól szórakozom, nem is olyan nagy baj, hogy ez történt.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Csüt. 26 Jún. - 1:55

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

-Aha, értem -bólogattam a válaszra. Ügyesen körülírta Faye, hogyha ágyba vinném akkor meggyűlne a bajom a testvérével. Ami persze teljesen érthető, mint mondtam, mert én is védeném a húgomat, ha lenne. Itt már csak az a kérdés, hogy normális kereteken belül csinálja vagy túlreagál mindent. -Jó, nyugi, nem kell túlmagyarázni -vigyorogtam a próbálkozásán. Legalább úgy beszélt, mintha egy félreérthető dolgot akart volna kijavítani. Pedig elsőre is tökéletesen eljutott az agyamig, hogy mit szeretne. Egyébként szerintem attól tartott, hogy rosszul viselem majd annak a bizonyos „félt” szónak az elhangzását. Pedig ilyentől még nem futamodtam meg. Általában tőlem szoktak menekülni a csajok és nem fordítva. Ezért lehetséges, hogy eddig csak két barátnőm volt... az egyik két hét után lelécelt. De nem értem miért csinálják ezt. Oké, fiatal vagyok, de még a korombeliekkel sem jön össze semmi általában. Erre egyetlen logikus magyarázatot találtam, mégpedig azt, hogy a nagymenő köcsögökhöz vonzódnak. Aztán még sír a szájuk, ha félrekefélt a pasijuk.
-Isten ments! Nem vennék fel olyant -nevettem fel. Biztosan jó viccesen festenék egy szuperhős ruhában, arról meg ne is beszéljünk mennyire kellemetlen lenne egy ráfeszülős változat. Durván a fél város rajtam röhögne, ha abban kéne futkosnom, még akkor is, ha fekete színű lenne. Egy férfi alapból hülyén fest testhezálló ruhában. A balettosok meg egyenesen sokkolnak...
-Nem csak fura lenne, hanem zavaró is -egészítettem ki a lány mondatát. Ugyanis ha valaki sosem tud komolyan venni semmit, az irritáló egyben. Van olyan ismerősöm, aki mindenből poént akar csinálni, ami abszolút nincs rendben főleg a fekete humora miatt. Ha vele kell beszélnem akkor igencsak elcsodálkozok rajta; neki mi ilyen nagyon vicces abban, ha arról kérdezi a nagyiját mikor az a temetőbe megy, hogy ki fogja hazahozni a cuccait. Ezen én valahogy még mosolyogni sem tudok. Egy kicsit sem poénos a halál fogalma, bármilyen szövegkörnyezetben is van.
-Akik látták jól kezelték -bólogattam. -Csak még legalább egy hónapig minden nap kérdezgették hogyan-miként... -rengetegen futkostak hozzám szünetekben, egy szabad percem nem volt miatta, mert rekord idő alatt végigterjedt az iskolán a hír. Volt aki azt mondta, király dolog lehet egy ilyen miatt híresnek lenni. Hát, véleményem szerint abszolút nem az. Főleg nekem nem, aki sosem akart kilógni a sorból. Felhasználhattam volna a hirtelen jött új ismertségeket arra, hogy a menők közé csatlakozzak, de eszem ágában sem volt hitvány emberekre pazarolni az időmet. Még a jelenlétüktől is rosszul voltam és vagyok a mai napig.
-Hmm. Ez jó kérdés -gondolkoztam is rajta egy ideig, hogy ki a legfurcsább, akit láttam. Mert igaziból rengeteg olyan mutánssal találkoztam, akinek meglepett a kinézete vagy a képessége. Az alakváltókat például mindig elég érdekesnek találtam, néhányuk képes volt állatként végigmenni az iskola folyosóján, ami miatt először néztem is nagyokat. Egy méretes bengáli tigris nem mindennapi látvány egy iskolában... illetve de, nálunk az. Na meg a mindenféle csontkinövéses mutánsok, vagy éppen a szimplán nem mindennapi külsővel rendelkezők, mint Dr. Henry McCoy. Mondjuk belőlük nincs valami sok. -Talán, az aki képes folyékony formába átalakulni -adtam választ végül. -A harci teremben találkoztam vele az egyik órán -a nevét nem akartam elmondani, mert ahhoz tényleg semmi köze a lánynak. Eddig sem sűrűn beszéltem ki másokat és nem szeretnék rászokni. Névtelenül megint más tészta, mert olyankor maximum tippelhet a társad, hogy kire gondolsz és az nem olyan... személyes, egy főre irányuló, mintha megmondanám, hogy xy-ról van szó.
-Nem hiszem, de előtte mindenképp beszélned kéne az alapítókkal -nyilván csak úgy nem teheti be a lábát, szó nélkül. Viszont nagyon örülnének neki, az biztos. Ugyanis önként nem sűrűn mennek oda a mutánsok. Jó persze, valószínűleg volt már rá példa, de inkább a cerebroval keresik meg őket és akkor iratkoznak be. Én is így kerültem az X-birtokra, mert gőzöm sem volt róla, hogy létezik ilyen iskola vagy hogy egyáltalán van több hozzám hasonló.
Faye kérdésére automatikusan mosolyogtam. Amúgy egyáltalán nem lepett meg a reakciója, sőt nagyjából erre számítottam, ebben reménykedtem. Ha máshogy cselekedett volna, akkor az az egyik jele lett volna annak, hogy fölösleges próbálkoznom a felszedésével. Így meg zöld utat kaptam. -Talán csak kétszer. És te? -kérdeztem vissza továbbra is mosolyogva. Nagyon tetszett, hogy ilyen könnyen zavarba tudtam hozni azzal a kevés tapasztalatommal, ami van e téren. Tényleg, akárhogy próbálkoztam, mindig valami megfúrta a terveimet Búvár Kund módjára. Egyszer például a volt haverom nyúlta le előlem a „szerzeményem”.
-Lassan indulni kéne, nem? -pillantottam a lányra kérdő tekintettel. Eléggé esteledett és lemenni a hegyről nem valami egyszerű főleg ilyen rossz bokával. Az meg a másik, hogy a szúnyogok is csíptek mint állat, ami kezdte elrontani a hangulatomat. Láthatóan imádnak engem azok a kis dögök.
Felálltam a padról, majd a jobb kezemet nyújtottam a lánynak, segítségképpen. -Gyere! A bringát meg majd tolom én -jelentettem ki teljesen átlagos hangsúllyal. Néhány másodperc után azonban vigyorognom kellett az egyik szó kétértelműsége miatt. -Lefelé az úton -tettem hozzá.

▲ Love is in the air ▲ music ▲ 780 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Kedd 24 Jún. - 18:28

Logan & Faye

Már csak azért is megéri igazat adni valakinek, ha láthatod, hogy mennyire örül neki, valahogy én is így vagyok ezzel, meg hát azt hiszem nem is tudnánk meggyőzni egymást. Valahol tényleg igaza van, jobban is figyelhettek volna rám, de én is lehettem volna egy kicsit vehemensebb, csak hát én meg az önállóság nagyon két egymástól távol eső dolog, szóval... hát ez van, túléltem és a kezem is hamar begyógyul majd, hiszen Aaron minden este megnézi, hogy minden rendben van-e és a doki is rendkívül körültekintő volt. A kérdésre viszont hirtelen nem is tudom, hogy mit mondhatnék, de talán csak egy pillanatig gondolkodom, hogy is kéne megfogalmazni a dolgokat.
- Ő jó fej persze és nagyon közel áll hozzám, mert csak mi vagyunk egymásnak és... eléggé félt is. - az más téma, hogy a legtöbben meg szoktak lepődni rajta, hogy közel állunk egymáshoz, de most ezt azt hiszem nem akarom az orrára kötni, már azt hiszem maga a tény sem a legjobb hír, hogy félt engem. Nem akarom, hogy esetleg Logan e miatt pattanjon fel és hagyjon itt, hogy oldjam meg ahogy akarom ezt a boka kérdést. - Mármint nem úgy... irreálisan, vagy ilyesmi, csak tudod mint ahogy egy báty a húgát. - nem teszem hozzá, amit szokott nekem mondani, vagyis amit már mondott párszor a fiúkról, hogy mind csak ugyanazt akarják, hogy mindegyiküknek csak az számít. Logan nem olyan és akkor neki nem kell félni Aarontól egy kicsit sem. Ő tényleg rendes, hiszen aggódik értem és még egyet is értett a bátyámmal kórház ügyben. Biztos megértenék egymást és... nem is tudom, hogy egyáltalán miért gondolkodom ezen, hiszen ő nem a pasim, vagy ilyesmi, ez még csak fel sem merült. Azok az aprócska kis jelek egyáltalán nem biztos, hogy bármit is jelentenek, lehet hogy csak szimplán ilyen közvetlen típus nem?
- Igen, meg hát gondolom akkor olyannak kéne lennie, mint valami vicces szuperhős ruha, ami csökkenti a légellenállást. - és nem kicsit testhezálló. Nem is tudom, őszintén szólva én még a férfi balettet se viselem e téren jól, abban aztán úgy istenesen látszik mindenféle forma és alak, egy ilyen szupergyors futásra alkalmas ruha is hasonló lehetne csak.
- Jól van... Joker. - szélesen elmosolyodom. Na igen, azt eddig is észrevettem, hogy ő az a vicces srác típus, aki szeret mókázni, hiszen eddig is úgy láttam, hogy nem szereti túl komolyan venni a dolgokat. Nincs ezzel baj, kifejetetten szórakoztató társaság. - Oh, hát mindenkinek van olyan időszaka, amikor kevésbé jó a kedve. Az fura is lenne, ha mindig csak viccelnél és nem vennél komolyan soha semmit. - teszem még hozzá kicsit komolyabban. Aki mindig mindenből viccet csinál és semmit sem vesz komolyan az meg megint a másik rossz véglet, mert hát nem is lehet akkor semmiről elbeszélgetni vele, amit te mondjuk szeretnél megosztani vele és nem vicc. Nem kellemes, ha valami fontosat osztasz meg a másikkal és azt is elvicceli, remélem, hogy ő azért nem ilyen. Tény, hogy kissé sok kérdés csúszik ki a számon hirtelen, nem akartam én itt hirtelen elárasztani, csak hát érdekel.
- Hú, az azért nem lehetett annyira kellemes. Nem lett belőle bajod? Bár ha jól kezelték és inkább pozitívumnak vették, akkor az jó. - bólogatok, mintha csak saját magamat akarnám megerősíteni. Én tuti,hogy nem merném elmondani a barátaimnak ezt az egészet. Mondjuk az elsődleges képességemről nem is beszélek senkinek, mert az sok kérdést vonna maga után és e miatt bonyodalmakat is. Jobb megtartani magamnak. Az a jó, hogy esetemben tényleg nem látszik ebből semmi, így nem kell magyarázkodnom, mint másnak, akinek tudom is én... macskafülei nőnek, vagy ilyesmi. Így se rendelkezem túl nagy önbizalommal, félek tőle, hogy ha kitudódna, hogy nem vagyok szimpla ember, akkor még inkább megcsappanna az a kevéske is.
- És ki a legérdekesebb, akit eddig láttál? - kérdezem kíváncsian, talán izgatottan is. Érdekes lehet egy olyan iskolába járni, ahol mindenki különleges, ahol mindennaposak a csodák és a meglepetések, ahol végigsétálsz a folyosón és szembe jön veled valaki, aki aztán csak úgy át megy a falon, vagy tudom is én. Biztos jó lehet, ezt már csak abból is tutira veszem, amit mond róla, és ha jól érzem a szavaiból, akkor ő is szeret oda járni. Minden bizonnyal elfogadják olyannak, amilyen, és nyugodtan rohangálhat, nem kell félnie, hogy valaki furán néz rá e miatt.
- Jó, az tényleg jól hangzik. De... csak úgy be lehet menni oda? Nem lenne gond belőle? - mégis csak egy iskola és olyan, amiről eddig még csak nem is hallottam, pedig itt van a szomszédban. Vagyis az iskoláról már hallottam, de hogy ilyen, arról még nem, ki tudja, hogy csak úgy be lehet-e oda nézni. A szavaira azt hiszem halvány pír jelenik meg az arcomon, mert hát érzem, hogy picit melegebb lett a levegő körülöttem, és ezt még csak tetézi az, hogy fogva tartja a tekintetemet, furcsán hosszú ideig, én pedig végül egyszerűen csak lesütöm a tekintetem és zavartan tűröm a fülem mögé a hajamat. - Te sokszor jártál már erre? - oh, gratulálok ez most a legjobb kérdés, de azt hiszem még mindig jobb, mintha az bukott volna ki, ami először eszembe jutott, hogy mi a kedvenc fagyija. Az mégis egyáltalán hogy tolakodott be a fejembe?

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Kedd 24 Jún. - 2:55

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

Szeretem hallani, ha azt mondják; igazam van. Ez annak a jele, hogy sikeresen meggyőztem valakit, ami hozzáteszem elég ritkán jön össze mostanában. Úgy érzem rossz vagyok ebből. Mondjuk az sem kizárt, hogy csak azért mondta ezt Faye, mert többre értékeli a kapcsolatunkat annál, hogy azon kezdjen el vitázni, amin amúgy felesleges. Hiszen már 70-es IQ szinttel is lazán megállapítható, hogy van igazság abban amit mondtam. Innentől kezdve nevetséges és gyerekes lenne leragadni annál, hogy kinek a hibája a késett ellátás.
Büszkén, mosolyogva húztam ki magam a lány szavaira. -Amúgy a bratyód jófej? -érdeklődtem, ugyanis ha komolyabb terveim vannak a lánnyal, akkor számolnom kell a testvérével is, aki reményeim szerint nem a tipikus védelmező típus. Bár ha nekem lenne egy húgom, valószínűleg ilyen lennék, öngól. Nem minden srácot engednék a közelébe, főleg akkor nem, ha az perverz-fejű farokhuszár... mert nehogy már a „falu” mindenki által közelről ismert szukája legyen a tesóm. Persze valamennyi teret hagyni kell a másiknak, mert a túlzott óvás meg utálatot válthat ki. Nekem mondjuk szerencsére nincsenek ilyen gondjaim, nem kell játszanom ezt a szerepet, mert csak öcsém van. Őt maximum jó tanácsokkal láthatom el a jövőben, ha eléri azt a kort. Mert úgy gondolom még kis iskolásan neki sem kéne hajtania a csajokat. Szerencsére rám ütött részben, úgyhogy még egy ideig valószínűleg fékezi magát.
-Igen. Elég nevetséges lenne, ha védőfelszerelésben tudnék csak futkározni. Főleg akkor, ha mentenem kéne az irhámat és éppen nincs nálam a ruha – jegyeztem meg. Jobb ez így, hogy több részben alkalmazkodott a testem a képességhez. Talán az öregedést is lassítja, ami mondjuk még nem fenyeget, de 70 évesen hálás leszek érte szerintem.
Faye kérdésére bólogattam. -Szólíts nyugodtan Jokernek -tártam szét a kezem mosolyogva, ezzel jelezve, hogy eltalálta mi vagyok. -Egyébként ez azért erősen hangulatfüggő -nem mindig vagyok telepumpálva poénos megjegyzésekkel. Bár a világszemléletem alapjában véve pozitív és hamar felejtem a rosszat, azért van, mikor nekem sincs kedvem semmihez. Olyankor nyilvánvalóan nem fogok semelyik társaság humorheroldja lenni... és valószínűleg telekinézissel sem szívatnék másokat. Egyébként semmiképp sem csinálnék olyant, ami az áldozatomnak halál-ciki. Legalábbis nyilvánosan nem, ahol mindenki más röhöghetne rajta. Kizárólag a magam szórakoztatására követném el a tréfákat. Annyira azért nem vagyok népművészeti cserépedény, hogy megalázzak bárkit is.
-Á, dehogy -csóváltam a fejem a lány kérdésözönére. -Csak az egész osztály -húztam kissé oldalra a szám szélét. -Ha jól emlékszek, akkor éppen 60 métert futottunk párosával. Gondolhatod hogyan néztek utána. Ráadásul én lettem az iskola „sztárja”. Állandóan azt kérdezgették hogyan csináltam. Speedy Gonzalesnek hívtak -emlékeztem vissza a körülbelül négy évvel ezelőtti eseményekre. Az az érdekes, hogy a mai napig úgy él bennem, mintha tegnap történt volna. A legtöbb emlékem már rég kiesett, ez az időszak viszont erős nyomot hagyott, ahogy az is, mikor először jártam az X-birtokon. Az új közösség, a mutánsok... mintha egy új világba kerültem volna.
-El sem tudod képzelni mennyit -bólogattam. Az epsilon mutánsokat, magyarul a szörnyszülötteket azt kívánom bár ne láttam volna. A legtöbb közölük elég brutálisan néz ki. Ez miatt mondjuk bűn lenne elítélni őket, mert köztük is vannak értelmes diákok, csak a látványuk néha gyomorforgató. Főleg annak, akinek átlátszó a bőre. Persze van benne érdekesség, mert legalább tudom hogyan néz ki az emberi test belülről, viszont mikor enni szeretnék akkor nem valami étvágygerjesztő, sőt. -Van, aki az érzelmeket manipulálja, áramot irányítja. Rengeteg... -mondtam befejezésül. Azért ijesztő belegondolni, hogy milyen sok mutáns lehet még szabadon. Ehhez képest az emberek többsége semmit sem sejt. Azt hiszik kitaláció az egész. Szóval eddig jól titkoltuk. Már említettem milyen következményekkel járna, ha nem így lenne. A muglik helyében ugyanis félnék, ha tudnám az igazságot. A félelem pedig erőszakhoz vezethet.
-Pihenteted és borogatod az ágyon fekve, hogy el tudj velem jönni a birtokhoz -javítottam ki a lányt. A következő mondatára széles mosolyra húzódott a szám. -Általában akad olyan kellemes társaságom, mint amilyen te vagy, úgyhogy igen. Jó az iskola és van egy-két közeli barátom -megkíséreltem hosszabb ideig szemezni vele. Azt akartam, hogy ő kapja el először a tekintetét. Ez most király volt Logan, jól megoldottad!

▲ note ▲ music ▲ 655 szó▲ made by ▲

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Vas. 22 Jún. - 22:16

Logan & Faye

Nem akarok arra gondolni, hogy minden csak véletlenül történik. Azt hiszem ez azoknak könnyebb, akiknek nem történnek rossz dolgok az életükben, de az enyémben történnek. Én nem szeretném úgy hinni, hogy a szüleim halála oktalanul történt. Kell, hogy legyen a dolgoknak oka, hogy könnyebb legyen elfogadni, mindent, ami történt, hogy könnyebben maradhassak önmagam és ne süppedjek bele valami silány önsajnálatba, hogy miért én, miért velem történt mindez? Elmosolyodom a szavaira, igen tudom én, hogy nem az én hibám, hogy jobban kellett volna figyelniük, csak hát hajlamos vagyok a mai napig is inkább magamra venni a dolgokat, nem pedig mást állítani be bűnösnek. Az viszont persze nem kicsit lep meg, amikor a combomra kerül a keze, és ha akarnám se nagyon tudnám elszakítani tőle a tekintetemet. Nem vagyok én ennyire laza és nyílt, akármennyire is igyekszem. Aaron azt mondta, hogy minden srác ugyanazt akarja, de Logan kedves és láthatóan még aggódik is, akkor ő... ő biztos nem olyan. Ez most csak véletlen volt, azért csinálta, mert aggódott így utólag értem. Azért ezek után kell pár pillanat mire újra meg tudok egyáltalán szólalni, és kezdésnek kell is egy kis torokköszörülés, hogy sikerüljön.
- Jól van... igazad van, mintha csak egy követ fújnál a bátyámmal, pedig nem is ismered. - zavartan nevetem el magam. Tényleg ugyanúgy beszél, simán kezet rázhatnának egymással, bár azt hiszem Aaron nem lenne valami nyitott, ha teszem azt bemutatnám neki Logant. Tartok tőle, hogy nem kedvelné már csak azért sem, mert pasiból van, akkor sem, ha egyébként nem ismeri. Pedig nekem semmi bajom nincs az ő barátaival, és a barátnőit se utáltam soha, de az ember bátyja teljesen érthető, ha félti a húgát nem igaz?
- Gondolom a bőröd is alkalmazkodik a képességedhez, és azért nem hűl le és azért nem is... árt neki a menetszél. - tippelek, nem értek én ennek a tényleges fizikai hatásaihoz. Mondjuk hülye helyzet lenne, ha védőfelszerelést kellene felvennie a képessége miatt. Gondolom az, aki mondjuk képes manipulálni a tüzet sokkal jobban bírja a hőt és nem ég meg, ha mondjuk lefújják lángszóróval. Jó ez persze így kissé lesarkított, de akkor is így lehet. Nekem e téren egyszerű dolgom van, a képességem... képességeim nem igazán vannak rám semmilyen hatással, bár lehet, hogy vannak bizonyos dolgok, amik a vérem miatt nem hatnak rám, nem tudhatom, sose mentem bele ebbe mélyebben. Aaron pedig szintén csak tippelni tud. Aztán csak mosolyogva bólogatok, hiszen nagyjából ő is ugyanarra jutott, mint én, a test alkalmazkodik.
- Te mire használnád? Megviccelnél másokat? Afféle... mókamester vagy? - érdeklődve döntöm oldalra a fejem, és kíváncsian várom a választ. Tény és aló, hogy eddig úgy ismertem meg, mint aki viszonylag vicces srác, olyan laza, vagy hogy is mondjam, hozzám képest legalábbis mindenképpen. Egyáltalán nem lenne nehéz elképzelnem róla azt, hogy egy ilyen képességgel másokat tréfáljon meg, bár igazából én nem szeretem az ilyesmit. Az olyan csínyekkel még nincs gondom, amik annyira nem ártanak másoknak, de pl.az olyanokat kifejezetten utálom, ami valakinek rém kellemetlen és mások meg jót nevetnek rajta. A jó csíny az, ami végülis az áldozatnak is szórakoztató tud lenni, amin a végén ő is ugyanúgy együtt nevet az elkövetővel.
- Fura. Az sem tűnt fel, hogy... furán gyorsan érsz oda helyekre? És nem volt gondod ebből? Nem látta meg olyan, aki nem tudja kezelni? Szimpla ember mondjuk. - azért ez nehéz kérdés. Nekem egy osztálytársam sincs, egy barátom sem, aki tudja, hogy nem vagyok átlagos, vagy hogy a bátyám sem az. Igazából nem is merném elmondani, már így is volt rá példa, hogy egy kicsit talán furcsán néztek rám, amikor Aaron eljött értem suli után. A legtöbben nem igazán értik, hogy mi miért vagyunk olyan jóban, hiszen féltestvérek vagyunk csak és a testók általában marják egymást, mi viszont kifejezetten jóban vagyunk... nagyon jóban. A sulis info pedig persze, hogy meglep, még soha nem hallottam róla, nem csoda, ha pislogok párat már csak az említése miatt is.
- Érdekes iskola lehet, akkor te már tuti, hogy rengetegféle képességet láttál, sok-sok különlegességet. - mosolyodom el, bár ez most nem az igazi, a meglepettségtől persze és hogy... Jó ég egy ilyen hellyel Aaron mit kezdene? Vagy a rossz, mit kezdenének a bátyámmal? Nem hiszem, hogy olyan jó lenne belekeveredni más mutánsok dolgaiba, nem biztos, hogy mindenki könnyen megértené azt, amit mi csinálunk, főleg nem idegenek. - Majd máskor megnézem, biztos nem szalad el egy egész iskola és eljutok majd hazáig. Kicsit még pihentetem és nem lesz gond. - bizonygatom, mert tényleg nem akarok orvost. Nem is a kórház miatt, hanem attól félek a bátyám nem venné jó néven, hogy megint sikerült valamit művelni magammal. - És jó ott? Jó az az iskola? Gondolom sok barátod van, hiszen kedves srác vagy. - és gondolom sokan kedvelik lányok is, totál megérteném, én is kedvelem.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Vas. 22 Jún. - 14:39

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

Sorsszerűség? Még nem gondolkoztam el rajta olyan mélyen, hogy biztosan kijelentsem az álláspontomat a létezésével kapcsolatban. Pont ezért nem fogok semmit sem megcáfolni vagy támogatni. Annyi biztos, mi hozzuk a döntéseket, ha valakit felelősségre lehet vonni bármivel kapcsolatban, az nem a sors lesz. Abban viszont erősen hiszek, hogy egy szép napon mindenki egytől egyig visszakapja az élettől azt, amit a társai ellen elkövetett. De konkrétan az, hogy például egy-egy találkozás indokkal következik be... gőzöm sincs. Biztos lehet benne valami, de ameddig arra nem találok értelmes magyarázatot, hogy miért dobál meg az egyik szemétfelszedő szinte állandó jelleggel, addig nem kívánok kifejtősen nyilatkozni. -Az lehet -bólintottam beleegyezéssel. -De akkor se magadat okold -folytattam a mondanivalómat miközben Faye tekintetét kerestem, a kezemet pedig egy rövid pillanatra a combjára tettem. -A dolgozó hibája, fogadd el. Még legrosszabb napjain, amikor a kutyája csomagot hagy reggel a cipőjében, kötelessége megfelelő ellátást biztosítani a betegeknek. Főleg, ha azok úgy érkeznek, hogy ömlik a kezükből a vér -zártam le a témát, mert felesleges az ilyenen vitatkozni. Faye is jól tudja szerintem, hogy ha bárkit felelősségre lehet vonni, akkor az biztos nem ő. Amennyiben bármi baja lett volna, valószínűleg nem csak egy dolgozóra kenték volna az ügyet, hanem az egész kórházra.
-Magamból kiindulva, nem -feleltem a kérdésre velősen. -Plusz az még érdekes, hogy nem érzem lehűltnek a testem futás után -gondolj arra, mikor egy száguldó vonat ablakán lógatód ki a kezed. Néhány perc alatt jó hideg lesz a menetszél miatt, még nekem is (kivétel ez alól mikor 30 fok van). Viszont amikor a mozdony sebességének az öt-hatszorosával közlekedek a képességemet bevetve semmi változást nem érzek. -Úgy látszik akinek ez az adottsága, annak több formában alkalmazkodik a teste -gondolom meg lehetne magyarázni azt is, miként, miért. Mondjuk Darwin így is bekattant volna, ha az ő korában ennyire elszaporodtak volna a mutánsok.
Faye kijelentésére (amit a telekinézissel kapcsolatban tett) széles mosolyra húzódott a szám. -Ez elég érdekes használási forma. Én konkrétan másra gondoltam, de nem rossz... nem rossz -tekintve, hogy nincs mamuszom, csak papucsom, ráadásul évek óta az ágyam mellé teszem éjjelre, meg sem fordult a fejemben az, amit a lány mondott. Viszont mű-kísértet sztorik kreálására tökéletesen megfelelne a telekinézis. Éjszakánként szívesen kint maradnék megviccelni az éjjeli baglyokat. Harcban viszont passzolom mi hasznát venném. Mondjuk adna pár előnyt, például ha annyira vesztésre állok akkor az ellenfelemet leüthetném egy gerendával, mielőtt még ő öl meg engem Persze élesben azért teljesen más, mert nem biztos, hogy annyira tudnék koncentrálni a tárgymozgatásra miközben a másik mutánst próbálom távol tartani magamtól. Plusz, találkoztam olyannal akinek ilyen képessége van és nem mindent tud mozgatni, vannak határai a dolognak.
-És tudod mi a durva? Hogy nekem fel sem tűnt. Maximum az, hogy valamivel gyorsabb vagyok az átlagnál -magyaráztam, bár ezt elég nehéz megértetni azzal, aki még az életben nem tapasztalt ilyent. Átlagosan az a reakció, hogy bólogatnak, mintha pontosan tudnák milyen 700km/h futni.
-Persze. Több éve oda járok -valahogy éreztem a bőröm alatt, hogy halvány lila gőze sem lesz arról, hogy létezik az X-birtok. Talán az a bizonyos hatodik érzék súgta meg. Az értetlensége miatt megint mosolyognom kellett. Legalább úgy nézett, mintha épp most közöltem volna vele, hogy létezik E.T. -Mondanám, hogy megmutatom, de ilyen bokával hazamenni sem lesz egyszerű -vetettem néhány pillantást a lábára, amit még mindig borogatva pihentetett Faye. -Vagy inkább a kórházba kísérjelek el? -biztos voltam a nemleges válaszba. A helyében messziről kerülném a kórházakat.

▲ note ▲ music ▲ 556 szó▲ made by ▲

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Kedd 17 Jún. - 22:15

Logan & Faye

Én értem, hogy mindenki fel van háborodva ezen, mert kb. Aaron is így reagált és csak azért nem kaptam magát és ment be azonnal intézni, hogy valakinek hamar küldjenek ki egy felmondási levelet, mert épp azzal volt elfoglalva, hogy segítsen engem összekanalazni, pedig akkor már egész jól voltam az addigiakhoz képest. Nagyjából a lábamon is megálltam, no meg a pizza is sokat segített. De azért mégis csak jól esik az aggódás is, amit produkálnak, még ha én tényleg nem is vettem annyira véresen komolyan a dolgot.
- Azt hiszem csak sokan voltak és... talán nem mondtam el elég érthetően, hogy mi a gondom. - jó persze, hajlamos vagyok mindent inkább a saját hibámként kezelni. Minden bizonnyal azért látszott, hogy a tenyerem köré tekert konyha ruha már szinte csöpög a vértől, ami csak akkor esélyes, ha annyira mély a vágás, hogy nem ér semmit egy sima bekötözés, de nem vagyok az a típus, aki másokat hibáztatna. Végül is én vágtam el béna módon a kezemet, és az tény, hogy ha jól emlékszem tényleg elég sokan voltak aznap a sürgősségin, és nagy volt a fejetlenség is, meg hát az a lényeg, hogy végül jól alakult és talán a sors akarta, hogy pont Nate szobájába ájuljak be, hogy segíthessen és cserébe én is segíthessek. - Tudod az is lehet, hogy volt ennek oka, hogy... így kellett lennie. Lehet, hogy butaság, de én valahol hiszek a sorsszerűségben. Ha ellátnak rendesen, akkor nem találkozom Nate-tel, és nem tudok neki segíteni sem, és ki tudja hogy birkózik meg egyedül az újdonsült képességével. - aprót rántok a vállamon és kicsit talán félénken mosolyodom el. Nem ismerem még annyira Logant, és nem tudom, hogy egy ilyen feltételezés miatt nem néz-e majd alapból sült bolondnak, de nem tehetek róla. Igazából az után, hogy anya meghalt, aztán apa is, meg a mostohaanyám... valahogy könnyebbe abba a gondoltba kapaszkodnom, hogy mindennek oka van, hogy a dolgok nem csak véletlenül történnek velünk, mert az rémes lenne.
- De olyankor nem... fáj az arca? Vagy az is alkalmazkodik? - hú, nem tudom, hogy ez mennyire rossz kérdés, mert nem vagyok tisztában azért mindenféle képesség pontos mibenlétével. Azért nem lehet kellemes, ha rongyolódik az arcod, miközben fene nagy sebességgel futsz, attól még gondolom a bőre nem változik, vagy az is ruganyosabb lenne? Fene tudja, még abba se gondoltam soha bele mélyebben, hogy ez az egész hogyan működik. Megkérdezhetném Aaront, biztosan tudna mondani valami okosat, amit még értenék is, ha úgy magyaráz, hogy biztosan felfogjam, de valahogy... azt hiszem nem is érdekelt annyira.
- Igen, annak én is örülnék, nem kell felkelni reggel sem, hogy megkeresd a mamuszod, ha hideg a padló és szétszórtad. - jó tudom, nem biztos, hogy ez a telekinézis legjobb kihasználási módja, de én már csak ilyen egyszerű opciókban gondolkodom. Az is tény, hogy nem lehet rossz megviccelni másokat, bár én valahogy soha sem volt a híve annak, hogy mások kárán nevetgéljek és ez valahol azért olyasmi. Úgy vagyok vele, hogy ami esetleg nekem rossz lenne, azt nem tenném meg mással sem, bár persze vannak olyan vicces helyzetek is, amiken végül a megviccelt fél is nevet, na azokkal azért nincs nekem sem komolyabb gondom.
- Elhiszem, nem lehetett azért egyszerű hirtelen máshol teremni. - mosolyodom el és áldom az eget, hogy ő nem kérdez vissza, hogy nekem hogy volt. Sosem szeretek hazudni és nem is vagyok valami jó benne. Nem tudom, soha sem ment, mintha ez lenne a negatív képességem, hátrányom, nem tudok valótlant állítani, ezért ilyenkor meg kell próbálnom úgy csavarni a szavakat, hogy végülis igazat mondjak, csak kicsit mégis úgy, hogy... nem teljesen igaz. Ez így érthető egyáltalán? A következő szavaira viszont kissé tényleg éretlenül nézek és a kérdésre már meg is rázom a fejem. X-birtok, meg iskola, és iskolán kívüli mutánsok, hát őszintén szólva látszik rajtam, hogy nem sok sejtésem van, hogy miről beszél. - Van... van ilyen iskola? - jó, azt hiszem fogalmam sincs, hogy ennek a hírnek most örülnöm kéne vagy sem. Jó, hogy ezt én tudom? Vagy csak egy újabb info lesz, amit nem kéne elmondanom a bátyámnak? Vagy... ő már tud róla?

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Hétf. 16 Jún. - 22:56

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

-Mi a...? -ha eddig még nem látszott volna rajtam eléggé a csodálkozás, akkor most még ennél is jobban kiült az arcomra. -Ki az a hadi barom, aki ilyent csinál? -erre a kérdésre nem feltétlen vártam választ, legalábbis pontosat nem, mert kétlem, hogy Faye megkérdezte volna a nevét annak a „kedves” emberkének, aki egy mély vágási sérüléssel csak úgy leültette a váróban. Mindenesetre ez jó nagy felelőtlenségre, mulasztásra utal. Ha valami komolyabb baja lett volna a lánynak, akkor simán ki is rúghatták volna, mert nem végezte rendesen a feladatát. Ugyanis a sürgősségire értelemszerűen olyan betegek mennek, akik sürgős ellátásra szorulnak, nem tudnak még fél órákat várni a sérülésük miatt. -Mindegy, egyszer úgy is visszakapja ugyanezt... -utaltam rá, hogy fölösleges ezen hosszabb ideig bosszankodni, mert „Isten nem bottal ver”. Csak türelmesen várni kell, aztán mosolyogni, mikor ők következnek. Én is számtalanszor kerültem olyan helyzetekbe, amikor szívem szerint nekimentem volna valakinek a tette miatt, vagy legalábbis bosszút akartam állni rajta. Csak éppen a jól nevelt énem visszatartott ettől. Nekem kiskoromban mindig azt rágták a fülembe, hogy ezzel csak lesüllyednék az ő szintjükre, ami egyébként igaz is.
-Hú, hallottam olyan mutánsról, aki hangsebességgel képes futni. Viszont a neve most nem ugrik be. Személyesen nem ismerem -feleltem a lány kérdésére. Régen, még a harci teremben mesélt egy P betűs csávóról az egyik haverom. Nem taszított túl nagy depresszióba, hogy van, aki még nálam is gyorsabb. Sőt, igaziból engem ez hidegen hagy. Ha nagyon akarnám, akkor így is lehetnék X-men, bár nem ez az életcélom. Most, miután megtudtam, hogy nem én vagyok az egyedüli, másra sem vágyok, csak arra, hogy az egyik közeli városba költözzek és nyugodtan éljem az életemet. Anyához már nem mennék vissza, mert túl nagynak érzem magam ahhoz, hogy rajta csimpaszkodjak, hogy ő tartson el. Persze az sem baj, ha nem jön össze a tervem és maradnom kell a csapatban. Legalább itt vannak a barátaim, akik segítenek, ha rászorulok. Ez a közösség amúgy sem olyan rossz, hogy meneküljek innen. Egyszerűen az van, hogy szívesebben lennék valamivel átlagosabb.
-Nem rossz, az biztos -mosolygok Faye kijelentése miatt. -Mondjuk a telekinézis jobban tetszene. Király lehet tárgyakat lebegtetni -és embereket megviccelni vele. Csak ezt éppen már nem tettem hozzá. Ha ilyen képességem lenne, akkor valószínűleg sokkal nagyobb „troll” lennék, mint most. Főleg az ellenségeimen használnám a legtöbbet ezt az adottságot, persze nem azért, hogy ártsak nekik, mert azt majd a sors elintézi helyettem. Röhögni viszont röhögnék rajtuk párszor.
-Igaziból... -sóhajtottam fel, majd egy rövid szünetet tartottam. -Inkább meglepődtem. Nem tudtam hova rakni ezt, hogy száguldozok, úgy ahogy senki más -ahhoz képest szerintem egész nyugodtan kezeltem az egészet. Nem reagáltam túl és letagadtam, ha bárki is kérdezett arról a pályán történt futásról valamit. Egyedül az egyik haverom tudott róla, akibe a legjobban megbíztam. Ő segített nekem a kezdeti időszakban. Együtt jártunk ki az elhagyatott katonai létesítményhez is, ahol kitapasztaltuk a képességem határait. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, bár már nem annyit találkozok vele, mint régen.
Faye kérdésére csóváltam a fejem. -Akikkel iskolán kívül ismerkedtem össze, azok mind tudtak róla. Egyébként te vagy a hetedik, X-birtokon kívüli mutáns, akivel találkoztam -jegyeztem meg, aztán rögtön leesett: ő nem biztos, hogy tud a mi kiképző központunkról. Nagyon néztem az arckifejezését, miként reagálja le a mondatomat. Végül még mielőtt bármit mondhatott volna feltettem azt a bizonyos kérdést... -Hallottál már a mutáns iskoláról, igaz?

▲ Ez gyenge lett, bocsi :/ ▲ music ▲ 548 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Szomb. 14 Jún. - 16:00

Logan & Faye

Jó persze a strandon láttam már én is meztelen felsőtesteket, de mégis csak más, ha nincs a környékeden senki más és az is tuti biztos, hogy én halálosan zavarban lennék, ha nekem kéne levennem a felsőmet előtte, vagy akárki előtt. Amúgy is olyan hulla fehér bőröm van, hogy nem hiszem, hogy azt olyan nagyon kellemes nézegetni. Ez van, ha a hajad vörös, rengeteg a szeplőd és a napon maximum paprikavörösre égsz, de képtelen vagy a barnulásra. Nem baj tudom, így vagyok egyedi, de azért kiskoromban cseppet sem volt kellemes, amikor e miatt piszkáltak, mert azért abban jócskán volt részem.
- Tudom, de ha azt mondom, hogy majdnem sikerült elvérezni a kórházba menet és úgy ájultam be egy doki ajtaján, mert a váróban csak úgy leültettek... az jobb lenne? - nem igazán vagyok az a típus, aki szereti sajnáltatni magát, vagy egyáltalán csak nyafogni. Ez nem olyan nagy dolog, hiába nem volt még semmi komolyabb sérülésem soha, de akkor sem. Az a lényeg, hogy rendbe lett téve és hogy már tökéletesen jól vagyok, csak a varratokat kell majd kiszedni nem sokára és akkor aztán végképp minden tökéletesen rendben lesz. Talán még a nyoma sem marad meg annyira, hiszen még fiatal a bőröm, tud talán annyira regenerálódni, vagy az amúgy meglévő táncocskák között eltűnik majd annyira a heg, hogy ne legyen feltűnő. Amúgy se szokta senki a másik ember tenyerét nézegetni. Elmosolyodom amikor finoman végigsimít a varrás mentén. Kellemesen bizsergető érzés, de amint lehet vissza is húzom a kezemet, mielőtt még újfent zavar ül ki az arcomra.
- Hát persze, senki sem szeret kórházban lenni, és ha nem egyedül van ott, akkor könnyebben elviseli. - rántom meg finoman a vállam. Persze kifejezetten neki is örülnék, mert kedves srác, de ha a bátyám jönne be, vagy valaki a barátaim közül akkor az is ugyanolyan kellemes élmény lenne nekem.
- Az nem semmi, bár annyira e téren nem vagyok otthon a sebességben. És ki akkor a leggyorsabb? - egyből arra gondolok persze, hogy valaki más lehet, másik mutáns, vagy ilyesmi, és akkor ezek szerint ismer másokat is. Én azért annyira nem sokakat, mert hát nem is jó dolog részemről velük barátkozni, mert hát Aaron... Nem szeretem azokat a kísérleteket, amiket ő végez. Tudom, hogy szükség van rájuk, de azért mégis csak bennem van az, hogy ha valaki mondjuk szimpatikusabb, akkor nem szívesen adom a kezére, mert jó eséllyel azzal lőttek az esetleges barátságnak is és néha mégis csak jó, ha van olyan ismeretséged is, aki hasonlóan eltér az átlagtól, mint te magad.
- Szerintem az, de azért kedves tőled. De te legalább gyors vagy! Az szuper lehet! - tényleg jó dolog, bár nem irigykedem, mert igaza van, legalább ez nem feltűnő. Mint Nate, szegénynek elég rossz,hogy folyton arra kell figyelnie, ne mocorogjanak a környezetében a tárgyak. Nekem legalább tényleg nincs ilyen gondom. A kérdésére csak lassan bólintok egyet.
- Nem tudom, hogy ki mit tud és lehet olyan képességed is, amiről még csak nem is tudsz és... nem akartam, hogy megijedj attól, hogy más vagy, meg én is, és... azért ez az egész ijesztő is lehet. Te nem ijedtél meg, amikor kiderült? - amit szegény doki arcát láttam az is azt mutatta, hogy ez nem egyszerű és nekem sem volt könnyű az első napokban feldolgozni az egészet, amikor a bátyám próbálta elmagyarázni, hogy miről is van szó, hogy nem vagyunk olyanok, mint egy átlag ember. - Olyannal még nem, de a doki, aki összevarrta a kezem szinte pont akkor jött rá, hogy képes tárgyakat mozgatni az akaratával és eléggé megijedt tőle, amit végül is meg tudok érteni. És te ismersz mást is, aki ilyen? - amúgy még sose hallottam a suliról mutánsoknak, akkor sem, ha amúgy itt van a szomszédban. Nem tudom, még nem találkoztam olyannal, akivel ez felmerült volna témának és aztán ki is derült volna, hogy az illető oda jár.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Szomb. 14 Jún. - 0:29

Faye & Logan

Happiness is nothing more than good health and a bad memory.

A lány arckifejezéséből, apró mozdulataiból azért sikerült leszűrnöm, mi a legnagyobb indok, amiért nem akarja, hogy megszabaduljak a pólómtól. Sőt, még józan paraszti ésszel is ki lehetett volna következtetni, hogy igencsak zavarba jönne ha egész úton a félmeztelen testemet kéne bámulnia. Nekem persze nem okozna akkora problémát, hiszen a strandon is csak így vagyok. Úgy voltam vele, ha más megoldás nincs, nem fog érdekelni mennyire pironkodik Faye... majd hozzászokik. Én például könnyen meg tudnék barátkozni a helyzettel, hogy melltartóban mászkáljon előttem. De nem azért mert perverz vagyok, egyszerűen láttam már lányokat bikiniben, hiányos öltözetben. Így bár eleinte furcsa lenne, hogy így sétál előttem, viszont szerintem képes lennék figyelmen kívül hagyni. Eleve nem vagyok egy kanos pincsi, aki minden apróságtól begerjed. Ha így lenne még több kínos helyzetbe kerülnék. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem nézem meg az ellenkező neműeket, de már megtanultam kontrollálni magamat.
-A kicsi vágás nem így néz ki -csodálkoztam, amikor megmutatta a tenyerét. Aztán pár tekerés után be is fejeztem a borogatás elkészítését, szóval óvatosan végighúztam az egyik ujjamat a varrás kilógó részén. Velem is történtek kisebb koromban konyhai balesetek, de azért ilyen nagy még nem. Fogalmam sincs miként sikerült összehoznia, de nem is vagyok rá kíváncsi. Kétlem, hogy a kellemes látványok közé sorolható az, ha ember tövig belevág késsel a kezébe. Nem mintha annyira irtóznék a vértől, a sajátom látványa azonban bőven elég volt mikor eltörtem a kezemet. Ugyanis nyílt törés volt, ezért átszakította a bőrömet is. Mázli, hogy a sokkos állapot enyhítette a fájdalmamat.
-Ennyire örülnél nekem? -jelent meg egy laza mosoly az arcomon. Fordított esetben egyébként én is boldog lennék, ha a kórházban töltött napjaimon meglátogatna egyáltalán valaki. Jólesik ha az ember (vagy hát mutáns) azt érezheti, hogy érdekli még néhány ismerősét az állapota.
-Ha érdekel, nagyjából 700km/h a maximumom eddig. De azt mondták lehet több is idővel -adtam neki pontos választ a kérdésére. Azt viszont már ráhagytam, hogy mennyire lennék látható ilyen nagy sebességnél. A külső szemlélők főként a villanást hozták fel hasonlatként. Innen jött a mutáns nevem is, mivel logikusan a vaku villan. A villám az túl... közönséges. Ráadásul így hívták anno a szomszédunk kutyáját is. -Ezzel egyébként „csak” a második vagy talán a harmadik leggyorsabb vagyok -tettem hozzá még utólag.
-Dehogy béna! Inkább különleges. Gondolj arra, hogy ezzel legalább jól be tudsz olvadni az emberek közé. Mindennek van egy jó oldala -biztattam mosolyogva és egész hihetően, miközben próbáltam elkapni a tekintetét. Valójában azonban elég gyengének éreztem a képességét. Pont ez miatt valószínűleg kapna pár negatív megjegyzést a birtokon, főleg az alfa és béta mutánsoktól, akik között van egy-kettő beképzelt személy. Én mondjuk nem nézem le, mert ő nem tehet róla, hogy ilyen alig hasznos „mutációja” van.
-Egyébként miért nem hoztad fel, hogy te is olyan vagy mint én? Féltél tőle, hogy nem tudok erről az egészről semmit sem és bekattanok miatta?-hoztam fel ezt az altémát faggatásos, ám nem dühös, inkább érdeklődő stílusban. -Volt már olyan, aki nem tudott róla, hogy pontosan micsoda?

▲ <3 ▲ music ▲ 487 szó ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park Szer. 11 Jún. - 21:15

Logan & Faye

- Igen, borogatás, amihez kéne valami, amivel borogatjuk. - bólogatok, hiszen a tó ötlete csak úgy önmagában hamar elvetésre kerül, ami igazából teljesen jogos. Ha hűvös a víz akkor a lábfejem is egy idő után lefagyna, pedig csak a bokámon kellene javítani kicsit, hogy majd rá tudjak állni. Mondjuk az tuti, hogy nehezen hagynám neki, hogy erre a célra a saját ruháját áldozza fel. Nem azt mondom, hogy majd az enyémet, mert hát egy srác póló nélkül mégis csak kevésbé problémás, mint egy lány, de akkor sem lenne ez jó. - Nem tudom, nem szívesen áldoznám be a pólódat és a végén még fáznál nélküle. - arról az aprócska tényről nem is beszélve, hogy azt hiszem én is kissé zavarban lennék tőle. Nem az, láttam már póló nélkül srácokat, de inkább csak strandon és egész más az, ha valakivel csak ketten vagytok és úgy történik meg mindez. Nekem legalábbis biztosan kellemetlen lenne. Talán e miatt is kezdenek el jobban pörögni a kerekek a buksimban és dobják ki a fontos infot, amit el is felejtettem már. Van nálam kötszer! Végszükség esetére. Elmosolyodom, amikor lelkesen pattan fel, hogy hozza a táskámat. Rendes tőle, hogy nem turkál bele, bennem fel sem merült, hogy olyasmibe is tenyerelhet, ami zavarba hozhat. Igazából egyébként nincs benne semmi ilyesmi, nem hordok magamnál rengeteg tipikusan lányos cuccot. Amikor meg van a kötszer szépen a kezébe nyomom és megvárom, amíg letép belőle - ami nekem eszembe sem jutott, hogy kéne tartalékolni - aztán megvárom, amíg visszatér. A lábamat addig újra feljebb húzom, meg a nadrágot is annyira, hogy rendesen hozzá lehessen férni, no meg persze akkor már cipő le és zokni le, hogy tényleg igazán kinyújtóztathassam a lábfejemet. Aztán majd az lesz kellemes, ha vissza kell tuszkolni az egészet a cipőre, de a borogatás addigra hátha kicsit lejjebb visz rajta.
- Sikerült nem rég kicsit megvágni magam. - zavartan elmosolyodom, ahogy felé nyújtom a tenyeremet, amikor már a vége felé járunk és én nem kellek a kötözgetéshez. Látszik még a tapasz, meg alatta a jó széles vágás is elődereng, ha jól nézi, no meg az a néhány öltés, amivel össze kellett varrni, szóval igen, kissé távol áll attól, hogy kicsit megvágtam magam. A kórházba alig sikerült egyedül eljutni és mázli, hogy szó szerint egy doki irodájába estem be, aki kifejezetten rendes volt, különben ott sikerül elvérezni a váróban.
- Ha meglátogatsz, akkor úgy már annyira nem is rossz. - szélesedik ki az előbbi zavart mosoly az arcomon, most már egy nyíltabbra. Amúgy se ismerek sokakat itt a városban, úgyhogy ha kórházba kerülnék, akkor már nem csak a bátyám lenne, aki időnként rám néz. Az pedig csak még inkább megmosolyogtat, amikor elkerekedik a szeme. Igen, a legtöbben így szoktak reagálni, a doki is a kórházban pontosan így tett, amikor én csak úgy lazán mondtam neki, hogy egyáltalán nincs semmi fura abban, hogy tárgyakat lebegtet az akaratával, bár persze még mindig nem mondtam el neki, hogy pontosan miből is áll a képességem. Ez kissé... bonyolult.
- És milyen gyors tudsz lenni? Ha nagyon akarod nem is látom, ha elszaladsz, és már itt is vagy újra? - kérdezem kíváncsian. Hát persze, hogy érdekel. Az én képességem... képességeim elég passzívak, nem lehet nagyon semmit se csinálni velük, mindig érdekel, ha valaki tényleg képes valami izgalmasra. - Az enyém ehhez képes elég béna... ha hozzáérek valakihez, meg tudom állapítani, hogy mutáns-e vagy nem. Csak úgy érzem, mint valami kellemes bizsergést. - igen ez a másodlagos, ahogy Aaron fogalmazott, de az elsődleges az olyan, amiről nem beszélünk csak úgy akárkinek, mert... nem szabad.

Tárgy: Re: Mountain Lakes Park

» Jurassic Park
» Joe Bohrdrum park
» Volunteers Park
» Depew park
» Central Park