"Easy boy, easy..."Userinfó: Titkos karakter
Név: Damien James McCormack
Mutáns név:Tükörkép
Születési dátum: Manchester, 1959. október 31, 23:59
Besorolás: Diák
Képességek: HiperTükröz(őd)és (hiper-reflection)
Elsődleges képesség: Tükrözés
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: 24 éves kor
Képesség jelenlegi szintje:
Képességet másol, de egyedi módon. Az adott képességet (jelen esetben egyszerre négyet képes csak) a másik személy felé irányuló erővel és szinttel azonosan a küldő személy felé küldi vissza úgy, hogy az eredetileg elindított erő nem ér el a célszemélyhez.
(Példa: valaki gondolatot olvas más elméjében, nem lesz képes rá, ellenben a saját gondolatait olvassa).
Ezekhez csupán elég, ha legalább 15 méteres körzetben van a személy, személyek, akinek a képességét lemásolja, nem szükséges látnia.
Képesség távlatai: Képes lemásolni mindenkiét, vagy látóteren belül, vagy 25 méteres körzetben.
Jellem:Az nincs. A goromba pokrócon kívül. Most mit mondjak erre, majd ha te is ártatlanul ülsz börtönben gyilkosságért és használnak kísérleti patkányként, akkor te is ilyen lennél. A gyáva nyusziknak hamar kés áll a hátába, ha nem állnak ki magukért. Éppen ezért megelőzöm a bajt: előbb ütök, aztán kérdezek. Úgy már biztosan kapok választ.
Nagy arcom volt régebben is, most keményebb. Nem azért, mert bárkit lenéznék, hanem mert csak egy dolog hajt előre, amiért vadbivalyként képes vagyok csörtetni és mindent félredobni: a bosszú és az elégtétel. Kettő, egy és ugyanaz, ugye érted?
Külső: Messziről üvölt rólam, hogy nem egy mintagyerek vagyok. Nem az öltözködésem vagy a ronda szám az, ami elsőnek elárul. A vehemencia, amivel közlekedek, a nem-érdekel-mi-van-rajtam-úgyis-állatul-nézek-ki külső magáért beszél. Mindez részben álca, részben már megrögzült magatartás és viselkedés, ami az öltözködésemre is kihat. Ehhez jön egy átlagarc, amely mégis szinte szuggesztíven vonja a figyelmet mások felől felém.
Előtörténet: Most komolyan érdekel? Hadnemár…
Első emlékem egy balhé… nem, nem is balhé… Apám franciakulcsa. A kocsi oldalánál guggolok és adogatom neki a szerszámokat. A franciakulcsba beleszerettem, annyira különleges alakja volt, hogy órákig képes voltam forgatni a kezemben. A szerszámok iránti rajongásom máig megvan, a kocsikat pillanatok alatt kibelezem és összerakom, a kicsikék hamar helyrepofozódnak a kezem alatt, vagy bármi, amihez szerelés, karbantartás kell.
Jóvanmár folytatom! Igen, azután jött a balhé. A szomszéd srác beszólt a húgomnak, mire úgy betörtem az orrát, hogy kórházba vitték. Vagy dokihoz, érdekel is engem már.
Szeretem az origamit. Ezt akkor még nem tudtam.
Szóval suli. Még hogy suli. A pipik formásak voltak, de a ronda pofám miatt egy sem állt velem szóba. Most mit mondjak erre? A rosszfiúkra buknak a csajok, így muszáj volt más is tennem. Hamar a helyi banda vezetője lettem, minden rosszat, amit el lehet követni kamaszkorban, megtettem. Rohadt jó buli volt! Ma már nem tenném meg a tizedét sem. A boksz a véremmé vált. Hol is tartottam?
Francnak volt kedve befejezni a sulit. Letettem az autószerelőit és apámnál melóztam. Kellett a lóvé.
Külsőben is kikupálódtam, már a csajokat is le tudtam szólítani. Nagy siker, rá is kaptam. Meg is untam. Nem kellettek a numerák. Annyira. Tudod, amikor nincs meg az kis szikra, akkor halott dolog az egész.
Mélyet lélegzek a friss levegőből. Szabadulásom első napja. Nincs több négy fal, nincs több kísérlet, csak én. Mondtam már, hogy szeretek origamizni?
Hogy mi történt velem abban az időszakban? Közöd? Amúgy meg csak annyi, hogy most már tudom, miként teljesítsem be célom. Van egy olyan titkom, amit kiválóan fel tudok használni. Mások is tették, a hegek rajtam nem csak verekedés nyomai, de talpig csávó vagyok, ezt fogom megadni magam a végzetemnek.
Nem érdekelt senkit sem egy börtöntöltelék, akárhová mentem, a seriff egyből megtalált és kedves hangon, kezét a fegyveren nyugtatva jött azzal a vakerral, hogy tudod, ez itt egy nyugodt város… a büdös életbe, tudom én…
Tessék, ezt neked hajtogattam.