Tóparti nyaralók

Travis & Jenna

- Vagy csak sokan unatkoznak. - rántom meg a vállam a nevetését hallva. Nem viszonozom, inkább csak egy halvány mosollyal. Hidegen hagy, hogy mit gondol másokról, vagy magáról, az meg végképp, hogy rólam. Nem vagyok olyan nagy ribanc, mint amit gondol. Tény, hogy jobban el tudom engedni magam, mint a legtöbben, de én nem vagyok egy másokat átverő alak, mint ha jól sejtem akkor ő. Valahogy süt róla az a visszafojtott agresszió, amit ha jól sejtem túl sokáig már amúgy sem tud magában tartani. Én igenis vágyom valami értelmes kapcsolatra is, még ha kicsi is az esélye, hogy valaha megadatok. Nem élek álomvilágban, tisztában vagyok vele, hogy normális pasit kifogni nagyon nehéz, én pedig olyasmibe sosem mennék bele, hogy keresek valami taplót, aztán reménykedem, hogy majd miattam változik meg. Hülyeség, hiú ábránd, amibe sokan beleesnek.
- Persze, mert az a célod, hogy szórd a magvaidat... csak szórakozol. - vágok vissza. Ez hülye duma, régen volt ez igaz, hogy a tényleg talán még az számított, hogy egy pasi akkor igazán valaki, ha van gyereke, vagy ha lesz, de ma már... a szex ugyanazt jelenti mind két oldalnak, csak még vannak, akik ezt nem ismerik el igazán. Szórakozás és kész, meg persze akadnak olyanok, akiknek a szerelem szerves része, de úgy gondolom, vagy inkább ezt tapasztaltam, ők vannak kevesebben.
- Tudod, hogy ezzel mit mondtál? -azért kissé meglepetten szalad fel a szemöldököm. Még, hogy nincs választás? Mi a franc az, hogy nincs választásom? Meg, ahogy képzeli. Választás mindig van, maximum nehezebb kivitelezni. Egyedül van, lehet hogy kis tüzes alkat, de attól még egyedül van egy csúszós fürdőszobában. Nem arról van szó, hogy le tudnám nyomni, de nem tudna akkor átmenni rajtam, ha én azt nem hagynám. Az más tészta, hogy nekem sem lenne egyszerű visszakoznom ezek után, mert na vannak igényeim, és nem is tudom... hetek óta nem voltam pasival. Bármennyire is úgy gondolja, hogy olyan nagyon könnyen bevehető vagyok, egy ideje nyugi van körülöttem, mióta a birtokra jöttem. Túl sok volt a teendő, meg van ez a házinyúlra nem lövünk dolog, bár azt hiszem ezt a szabályt most sikerült áthágni.
- Miből gondolod, hogy el akartam menekülni? - mosolyodom el, de csak egy röpke pillanatra, mert cseppet sem fogja vissza magát és cseppet sem finom. Nem számít, hiába mondják azt sokan, hogy így meg úgy a visszafogott és gyengéd szerelmeskedés... kamu, a legtöbb lány a mocskos szexről álmodik, csak épp egyikük sem meri bevallani még saját magának sem. Én legalább tisztában vagyok az igényeimmel. Persze nem arra van szükség, hogy több legyen a fájdalom, mint az élvezet, de ha egy cseppnyi vegyül bele, az talán még jobban fel is pezsdíti az ember vérét, és azért szó se róla ő azért elég edzett, hogy ne fáradjon el túl hamar, és ne fogja vissza magát, mert nem bírja tartani a tempót. - Fogd be! - a kedves becézgetés az nem a stílusa, ez már nyilvánvaló, de nem érdekelnek most igazán a szavak, az sokkal inkább, hogy a nyögéseim immár a szájában kötnek ki, a kezem pedig újra és újra végigszánkázik a hátán, néhol ott hagyva a körmöm nyomát, ahogy kapaszkodom, és akad, amikor csak szimplán a hajába túrok bele, hogy abba kapaszkodva húzzam meg. Ha drasztikusan... hát drasztikusan. Az biztos, hogy itt most nem az a lényeg, hogy mennyire nyújtjuk el a dolgot, az intenzivitás gyorsasággal jár együtt és ő nagyon is intenzív.

Travis & Jenna

Nem vagyok különösebben szívbajos, ha elkezdett volna magával játszadozni, akkor szimplán csak faképnél hagyom, vagy hogy elég gonosz legyek segítek neki, netán még ott van a tarsolyban néhány lehetőség, amivel ki tudom akasztani. Amúgy is igazából az a cél, hogy elvegyem az eszét, hogy ne bírjon magával, mert olyan baromi magabiztosnak tűnik, hogy az már komolyan idegesít.
- Mintha te nem mutogatnád gyakran másoknak a kis kedvencedet. - vonom meg a vállam. Amúgy sem tartottam soha sem fairnek, hogy egy csaj már egyből lehasznált, ha több pasija volt, mint kettő, de egy pasi azt tesz, amit akar. Egyébként - bár a felvetés jogos - nem vagyok én annyira kurvás, nem bújok ágyba mindenkivel, vagy akárkivel. Jó-jó egy-egy buliban nem vagyok semmi rossznak az elrontója, de nem is minden áron mászok rá a pasikra. Esetében is ez főként a tóban történt kis incidens miatt van. Nem tetszett egyszerűen a hozzáállása és igenis úgy éreztem, hogy bosszút kell állnom miatta, ez pedig tökéletes rá. Aztán ha mégis jó lesz a vége... hát nem fog az különösebben zavarni. Én inkább a kapcsolatok híve vagyok, bármennyire nem látszik ez, de ha épp nincs senkim, nem fogom vissza magam. Fiatal vagyok és miért ne szórakozhatnék nem? Amúgy sem fair, hogy egy nő a fizikai vágyakat egyszerűen nyomja el magában, mert épp nem talál értelmes pasit, aki normálisan kezelné. Elegen vágtak már át ahhoz, hogy ne legyen sok bizalmam feléjük.
Azért talán egy egész kicsit meglepődöm, talán még hátra is hőkölnék, ha nem lenne ott mögöttem a csempe, amikor megérzem a forró leheletét az arcomon, és már így is érezni, hogy szinte tüzel a teste, vagy inkább szó szerint mondanám, hogy van köztünk egy leheletnyi távolság azért.
- Mindig van választási lehetőség... - vagy legalábbis az esetek többségében. Én vissza tudom fogni magam, még akkor is, ha azt nagyon jól érzi, hogy rettenetesen sikerült elérni a kis játékkal saját magamnál is ugyanazt, mint nála, csak nálunk nőknél nincs olyan látványos külső jel, de attól még az érzés meg van és tény és való, hogy nem lenne egyszerű leállni, csak épp az zavar még mindig határozottan, hogy ilyen baromi magabiztos, de... megtehetem később is, hogy bosszút állok rajta, mert valahogy úgy érzem ennek a kis játéknak, még koránt sincs vége. Én legalábbis még most sem állok le, mert igenis az a cél, hogy elpattanjon nála a cérna, mert a tóban simán arrébb úszott, és a parketten is simán ellépett tőlem, de most... egyértelmű, hogy már nincs olyan könnyű dolga.
Persze válaszolni már esélyem sincs. Igen, sejtettem, hogy nem nagyon izgatja a tény, hogy kiázik lassan a bőrünk, de ezt... na talán nem gondoltam, vagy mégis várható volt? Csak a mód nem, hogy ilyen formában teszi meg, cseppet sem visszafogottan. Mondjuk nem is tűnik visszafogott pasinak. Automatikusan felszakad egy hangosabb nyögés a torkomból, mert ha nem lennék már elég gyakorlott, akkor még annak is meg lett volna az esélye, hogy fájjon, ami gondolom kicsit sem érdekelte volna. Egy pillanat múlva viszont már mosoly kúszik az arcomra, a kezemet pedig továbbra sem húzom el a fenekéről. - Győztem... úgysem tudtál ellenállni. - nem is akart minden bizonnyal, de mégis kit érdekel? Eszem ágában sincs ezek után itt hagyni, végül is mitől lenne gondom egy jó kis szexszel és ha netán nem teljesít jól, esetleg... úgy oldja meg, hogy csak ő jöjjön ki kellemesen a helyzetből... még mindig terjeszthetek róla csúnya dolgokat a suliban.

Travis & Jenna

Egyre inkább úgy érzem, hogy valahogy le kell törnöm azt a fene nagy magabiztosságát. Én sem vagyok az az elveszett kislány. Gondolom sokakkal találkozott már, akikről egyszerű volt ledumálni a bugyit, én ellenben eleve magamtól dobtam le, szóval már itt más a helyzet, mint amit megszokott. Igazság szerint csak az a kérdés, hogy melyikünk az, akinek nagyobb az akaratereje, bár úgy gondolom, hogy a test ellen nem sokat tehet, mert bármennyire is nagy az egoja, attól még a reakciói megvannak, hiába nem szűz kisfiú, és hiába zavart már le egy menetet az este során. Kettőnk közül őt fogja rosszabbul érinteni, ha én teszem azt megpróbálok lelépni miután már elég jól felhúztam, kérdés persze, hogy lesz-e elég erőm hozzá, mert szó se róla elég jól taktikázik.
- Oh... igen, ez nem lep meg. - bár a mosolyomat most nem látja, de felkúszik az arcomra épp addig a pillanatig, amíg lejjebb nem csúszik a keze. Kénytelen vagyok egy pillanatra lehunyni a szemem és beharapni kicsit a számat, hogy a forró érintésnek hála ne szökjön ki a számon semmiféle hang, aminek nem kéne. Az a baj, hogy már azt az első kis "Oh"-t se sikerül igazán szolidan kiejteni, de ennyi még nem elég. Ettől még nem fog elborulni az agyam, egyszerűen csak tetszik és hát a reakcióimmal nem tudok mit kezdeni, azok meg vannak és kész, maximum rákontrázni lehet, hogy ő se tartsa magát olyan stabilan.
- Nem félek én tőle... akkor sem, ha virgonc példány. - széles mosollyal fordulok meg, és már épp mozdulna a kezem, hogy elkérjem a szappant, amikor tudatosul a tény, hogy abból aztán tényleg nem maradt semmi. Na igen, talán várható volt, de azért annyira most nem működik az agyam, hogy mindent könnyedén kilogikázzak. Ezek után már csak az felettébb nem szép tőle, hogy a vízben nem melegített így fel, inkább csak most használja a képességét szó szerint fegyverként. De ahogy mondani szokták a nők egész teste igazi fegyver, úgyhogy... nem fogom hagyni, hogy ennyi miatt ő győzzön. A hideg csempe az, ami egy kicsit visszaránt a valóságba, bár a párának hála, amit a víz okozott már az sem az igazi, de legalább kicsit segít. A szavaira nem kap választ, legalábbis nem azonnal. Csak finoman megnyalok az alsó ajkamat, de nem hajolok közelebb hozzá. Eszem ágában sincs. A kezem inkább máshová indul el, először csak szépen a szájára teszem a mutatóujjam óvatosan és egészen finoman húzom rajta végig és indulok el lassan lefelé, miközben folyamatosan tartom a tekintetét, finoman beharapva az előbb végignyalt alsó ajkamat. Egészen gyengéd mozdulattal siklik végig az ujjam a mellkasán, majd szépen tovább, amíg el nem érem azt a bizonyos házi kedvencet. - Szóval... szeretnéd, ha megmosnám igaz? - suttogom talán ha lehetséges ez akkor még közelebb hajolva hozzá, de ügyelve rá, hogy ne érjenek össze az ajkaink. Sakk-matt, talán, de kérdés, hogy kitől kinek, mert olyan könnyen nem éri el nálam a célt, még kitartok a csempe sokat segít. Továbbra is az ujjam marad akcióban, amit finoman csúsztatok tovább végig a már elég szépen éledező kobrája mentén egészen a hegyéig, de nem állok meg ennyinél, ugyanezzel az ívvel simítom végig az oldalát, ahogy indulok szépen visszafelé egészen hátra, hogy elérjem a hátsóját és egyszerűen közelebb húzzam magamhoz, és a mozdulattal egyszerre emelem fel a lábamat a dereka mentén. Még nem történik semmi komolyabb, csupán pontosan összeér amink van. - Mit gondolsz... nem ázik ki a végén teljesen a bőrünk a sok víz miatt? - ártatlan pislogással döntöm kissé oldalra a fejem. Persze annyi látszik, azzal nem tudok mit tenni, hogy a bőröm már jóval pirosabb, mint eddig és nem a meleg víz miatt, no meg tökéletesen érzem az enyhe lüktetést is odalent, ahogy a férfiassága nekem nyomódik, de... de képes lennék lelépni... azt hiszem.

Travis & Jenna

Azért engem sem jó egy szint felett felidegesíteni, mert az a nagy helyzet, hogy azért el tud szállni az agyam. Nem azt mondom, hogy nekiesnék bárkinek is, hogy kiverjem belőle a szuszt is, vagy ilyesmi, de azért az neki se lenne jó, ha mondjuk tényleg besokallnék. Most még csak ott tartok, hogy kezd megfogalmazódni bennem, hogy hogyan is állhatok rajta édes bosszút a magam módján. Az pedig csak még inkább segít a terv megvalósításában, hogy elmegy zuhanyozni, sőt még engem is meginvitál. Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű dolgom lesz, pedig nagyon úgy fest, hogy így van. Széles mosollyal szedem össze a ruhákat és veszek magamhoz egy törölközőt, hogy aztán miután benyitottam szemérmetlenül kezdjek el vetkőzni. Nem vagyok szégyenlős, és mivel tudom, hogy mi a célom ezzel, még határozottan jól is szórakozom. Ő is pasiból van, akármennyire nagy legénynek képzeli magát és ahogy eddig láttam elég nagy az egoja. Azt hiszi magáról, hogy mindenki a térde előtt csúszik. Nem mondom, hogy rossz pasi, sőt azt sem kétlem, hogy biztosan jó menet lenne, de most nem ez a célom, csupán a szimpla szemétkedés, hogy visszaadjam neki azt, amit a tónál csinált. Igenis egy kicsit lehetett volna kedvesebb.
Nehéz megállni, hogy ne nevessem el magam az első megszólalás hallatán. - Héj! Hát ilyen kedves szavakkal kell udvarolni? De ki is mehetek, ha zavarok. - mosolyodom el. Nem vagyok ribanc, de tudom én, hogy nem is szó szerint gondoltak és kétlem, hogy kiküldene, de azért megállok a mozdulat közben, mintha sokat számítana. A melltartó már lekerült, épp a bugyit tolom lefelé, de még nem emelkedtem fel, hogy mindent lásson, meg tehetem azt is, hogy visszahúzom, ha olyan nagyon pironkodna a helyzettől, amit azért nagyon erősen kétlek, hiszen szinte érzem magamon a pillantását. Szó szerint perzsel és amikor végre bekerülök a zuhany alá, akkor már nem csak a pillantásán látszik, hogy az első lépés tökéletesen sikerült és a kellő hatást már most elértem, ha egyelőre még nem is olyan mértékben, mint ahogy akartam. Nem... a játék még nem itt ér véget, és majd meglátjuk, hogy kettőnk közül ki az akinek nagyobb az akaratereje. Megsúgom... az enyém.
- Szóval így már sokkal kedvesebb is tudsz lenni, de aztán ki ne maradjon semmi. Rém koszos lehetett az a víz, szeretnék igazán tiszta lenni, bár lehet, hogy te mocskosan szereted... - egyáltalán nem ellenkezdem, akkor sem, amikor érzem, hogy milyen meleg a keze. Na igen a hideget azt elég hamar nem érzem már hála a víznek és hála neki. Nem mondom, hogy rosszul technikázik és azt sem, hogy ne lenne nagyon finom az érintése, de erős vagyok... nem valami kiéhezett szuka, aki nem bír magával.
- Úgy látom már a kobrád sem fázik, sőt... mintha éledezni kezdene, de gondolom még mindig tiltott terület, pedig milyen jó is lenne összebarátkozni vele. - azért amikor a fülembe suttogva beszél egy enyhe borzongás végigszalad a testemen, és nyelek is egy aprót. Egy pillanatra lehunyom a szemem, mert azt kár lenne tagadni, hogy a szívverésem már egy magasabb fokozatra kapcsolt, de nem lesz ez ennyire könnyű, nagyon nem! Nagy levegőt veszek, majd lassan megfordulok, nem nagyon zavartatva magam, hogy így az a bizonyos éledező kis kobra már nem pont a hátsómnak feszül. - Én is megmossam a hátad? - a kezemet nyújtom a szappanért. Jó-jó azt nem tudhatom, hogy konkrétan elolvasztotta, nem tudok én se minden részletre figyelni, főleg nem, ha háttal állok.

Travis & Jenna

Hát azért akkor is jobban értékelném, ha inkább kimászna a vízből, mielőtt valami letörik róla és felém találna úszni. Jól viselem én a viccet, de szerintem tuti, hogy menten sikítófrászt kapnék, ha bármi ilyesmi történne, még akkor is, ha csak poén és ha a végén eljutnék esetleg oda, hogy jót nevetek rajta, de az első reakciómnak nem hiszem, hogy örülne. El tud azért nálam is pattanni a húr, bár most is nagyon azon igyekszik, hogy felhúzzon. Amúgy is fázom, nem kell még ezt direktben tetőzni is, mert most nagyon nem nincs rám ezzel jó hatással.
- Fázom, a ruháimat elvitték, hadd legyek legalább egy kicsit harapós. - igenis szerintem lehetek, főleg hogy a vízben sem volt éppenséggel a legcukibb. Jó-jó nem kellene ezen meglepődnöm és nem is fogok rajta jobban fennakadni, csak tényleg az kell, hogy végre egy kicsit felmelegedjek. Ennyire egyszerű a dolog és máris jobban leszek. Akkor talán még letört ujj darabokat is könnyebben viselnék. Szóval irány vissza, mert én is maximum annyit tehetek, hogy kicsavarom a hajamból a vizet, de félek tőle, hogy az nem fog könnyedén megoldani mindent sajnos, maximum nem csöpög belőle olyan intenzitással, de első sorban meleg hely kell, ruha és törölköző. Sok választásom tehát nincs, mint hogy megyek szépen utána és amikor végre meg vannak a ruhák komolyan fellélegzem. Elég gáz, hogy máséból kell túrni valamit, de most nem sok választási lehetőségem van, szóval ez is jobb, mint a semmi. Nincs más hátra, mint előre, átnézem szépen a rucikat, és kiveszem magamnak végül egy random kék testhez álló pólót, meg egy rövidnadrágot. Szerencsére eléggé átlagos testalkatom van, úgyhogy nem tartok tőle, hogy valami nem lesz jó rám.
A megjegyzése hallatán kukkantok csak ki az ajtón, mielőtt még becsukná maga mögött az ajtót. Nem sokat gondolkodom, mert... mert igenis megérdemel legalább egy kis bosszút. Szépen a kezembe kapok egy törölközőt is, és még mindig kissé csöpögve, de végigsuhanok a fürdőszobáig a folyosón szépen, hogy aztán egy gyors kopogtatás után szinte azonnal benyissak. Persze akkor, ha már hallom, hogy csobog a víz, ami miatt talán meg sem hallja, hogy kopogok, mert hát direkt nem teszem túl hangosan.
Behúzom magam mögött az ajtót, aztán szépen le is dobom a megszerezett ruhákat. - Szóval akkor, ha nem zavarok... a meleg víz nekem is jót tenne, meg a fürdés. - az utolsó szót még direkt jól meg is nyomom, és csak aztán állok neki végre levenni a vizes fehérneműt. Már így is totál átütött rajta minden, szóval szinte mindegy, hogy nélküle lát vagy sem. Szó nélkül lépek be mellé, amennyiben nem ellenkezik nagyon, de nem teszek semmit, tényleg semmi olyat, szimplán csak ha netán nála van, akkor a kezemet nyújtom a szappanért, ha pedig nincs, akkor magamhoz veszem a helyéről. Azt nem mondom, hogy nagyon szolid módon állok neki átmosni magam, mert... ennyi jár nekem azok után, ahogy a vízben viselkedett. - Határozottan nagy élmény végre kiolvadni, na és szerinted mindenki az őrsön csücsül most? - kötetlen beszélgetés... mondható ez annak így ebben a formában? De hát nagy fiú már minden bizonnyal el tud vonatkoztatni igaz?

Travis & Jenna

Nem vagyok az a típus, aki ezen véglegesen megsértődik, maximum elkönyvelem magamban a dolgot, hogy ha netán szorult helyzetbe kerülnék, akkor ne számítsak arra, hogy mondjuk segít, ha ő is bajban van és a saját előrejutása fontosabb. Nem mindenki egyforma, én se vagyok egy mindenek felett áldozatkész típus, bár azért nem vagyok feltétlenül visszautasító sem. Azt hiszem, ha arról lenne szó, hogy segítsek valakinek, vagy hagyom a fenébe, akkor jó eséllyel mégis csak a pozitív énem mutatkozna meg, főleg hogy tudom milyen az, amikor semmibe sem vesznek, vagy minden áron át akarnak formálni másmilyenre, mint ahogy az apám próbálkozott vele olyan nagyon. Mindegy, egyelőre még nem fagytam halálra, szóval még valameddig jó eséllyel bírni fogom.
- Oké-oké, amikor az ember vár úgyis többnek tűnik az idő. A lényeg, hogy remélem elhúznak lassan. - bökök az állammal a part felé, a zsarukra célozva. Remélhetőleg beviszik, akit kell, aztán eltűnnek innen szépen, mert tényleg nagyon értékelném már, ha végre kimehetnénk a vízből. Marhára nem így terveztem a dolgot, már csak arra vágyom, hogy végre sikerüljön normálisan megmelegedni.
- Fúj! Ha már ott tartasz, inkább add fel. - ennyire még én se gémberedtem el, bár tudom, hogy csak viccel... ugye viccel? Mindenesetre tényleg nem értékelném különösebben, ha letörne róla valami és felém úszna, akkor sem, ha az csak az ujja, másról meg ne is beszéljünk. Nincs nekem bajom az efféle látvánnyal, de nem szeretem horrorisztikus szállal ötvözni a dolgot, szóval lefagyott és letört testrészeket nem kérek. Inkább a part felé pillantgatok, főleg amikor elindul, hogy felmérje a terepet. Persze esze ágában sincs figyelmeztetni, ami komolyan már meg sem lep. Csak elhúzom a számat és lebukom a víz alá, és akkor megyek csak ki, amikor már tényleg nem bírom. Rohadt hideg van, így még rosszabb és nem igazán mondhatom, hogy jól viselem a dolgot, főleg amikor kiderül, hogy még a ruháim sincsenek meg.
- Kösz az együttérzést! - azért ha fázom, akkor egy fokkal morcosabb vagyok, mint általában, de az a baj, hogy még ilyenkor sem tudom igazán komolyan venni magamat, vagy a helyzetet. Dideregve ölelem át a derekamat, és reszkető szájjal tör ki egy rövid nevetés. - Menjünk már valami meleg helyre. A kedvenc pólóm volt... a fenébe is! - oké nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek, ezért marad végül a didergős lépteken gyorsítás, mert muszáj lesz innen elhúzni, mert vizesen a tetejében végképp ide fogok fagyni. Amúgy is nekem még itt van a hajam is, ami hosszú és vizes, nem sokat segít a jelenlegi helyzeten. Szóval, amikor végre hajlandó elindulni, akkor sietősen szedem a lábaimat utána. Nem voltam még bent a házban, úgyhogy egyértelműen az ő irányadását kell követnem. Nem tudom, hogy mennyire van esély találni női rucikat is, nekem most akár egy póló, köntös, vagy törölköző is elég, de tuti, hogy a vizes cuccokat előtte ledobom. Annyit viszont nem fogok neki megtenni, hogy vele szemben, eszem ágában sincs, szépen háttal veszem maximum le a melltartót, mert... nem érdemel meg mást, már így is túl sokat látott az a helyzet, amire nem szolgált rá.

Travis & Jenna

- Jesszus Travis! - nem tehetek róla, de elnevetem magam annak ellenére is, hogy amit mond nem tetszik igazán. Nem szeretem kifejezetten, ha valaki ilyen vulgárisan fejezi ki magát, nem tehetek róla, de ebben a helyzetben, amikor lassan komolyan vacogni kezd a fogam is, azt hiszem viccesnek mondható. Persze viccesebb lenne a parton, vagy mondjuk ha nem lenne ennyire hűvös a víz, de mondjuk hogy még így is azért erősen a közelében járt. Az utána jövő stílusa viszont már kevésbé tetszik. Oké-oké húzzuk egymást, de egy bizonyos szint az, amit elviselek ebből, többet már igazán nem, vagy nem jól, ezért húzom el a számat csak a szavaira és végül nem mondok semmit, mert tuti, hogy valami kellően bántó lenne csak a vége és azt hiszem nem most kéne összebalhézni, amikor meg kéne inkább húzni magunkat. És akkor ezek után még fagyjak is szét egyedül és láb tempózzak, mert neki esze ágában sincs segíteni. Nem azt mondom, hogy elvárom, hogy valami Grál lovag legyen, de... ennél akkor is többet hozhatna ki magából csak... egy kicsivel na. Nem azt mondom, hogy mindig nekem kell irányítani, mert szeretem én, ha ide-oda pattog a labda, de valahol úgy érzem, hogy ő inkább megtartaná a labdát, hogy az ő kezében legyen mindenképpen az irányítás és ez azért valahogy nem fair játék. Én nem valami kis cicababa vagyok, akit be lehet hülyíteni, gondolom ez felettébb bántja azt a fene nagy egoját.
- Ravasz? Csak... rohadtul fááázom! - kék a szám már, ez látszik, most tényleg nincs sok hátsószándékom, esetleg egy kicsi. A fröcskölésre már azért elmosolyodom legalább egy kicsit. Idegesítő a fickó, de valahol szórakoztató is, tényleg azt a kis izgi adok-kapok játékot lehet vele játszani, ami egészen szórakoztató lenne, ha nem lenne közben a hideg víz és nem lennék túlságosan közel ahhoz, hogy itt fagyjak halálra. Nem megyek börtönbe, egy éjszakára sem. Híres énekes akarok lenni, és nagyon nem mutatna jól, ha aztán évek múlva elővennék, hogy milyen zűrbe keveredtem. Tudom-tudom, a negatív sajtó is sajtó, de én attól még ugyanúgy nem szeretném. - Fél óra... az sok! - tényleg ott tartok már, hogy dideregnék, ha nem mozognék folyamatosan. Figyelem, ahogy Travis arrébb úszik, a megjegyzésére pedig csak fújok egyet, mint a morcos macskák szokta. - Nekem minden létező testrészem lefagyott már. - de komolyan, még az orrom hegyét is jég hidegnek érzem, pedig az még csak nincs is a vízben. Aztán csak azt veszem észre, hogy Travis egy pillanat múlva szépen eltűnik a víz alatt és ezzel a mozdulattal én is épp így teszek, még pont az előtt, hogy a zseblámpa fénybe pásztázni kezdené a vizet. Már csak az marad, hogy magamban morgok egy sort, mert így legalább már tényleg rommá fogok fagyni, és ha ott vannak a parton, a ruhám... Anyám, csak a ruhámat ne vigyék el!
Nem bírom túl sokáig, végül kénytelen vagyok kibukkanni a víz alól, de akkor már nem látok a parton senki sem, sőt mintha a szirénák is elcsendesedtek volna. Nem maradok, szét fagytam, és ha megnézték a partot már csak nem jönnek vissza. Most rajtam a sor, hogy ne foglalkozzam Travisszel, csak célirányosan a part felé ússzak, hogy megkeressem az... - Bassza meg! - nem vagyok hangos, igazából reszketek annyira, hogy a hangom is elég tompa legyen, de a ruhám sehol, így meg még hidegebb van és... Travist keresem a tekintetemmel. Vissza kell menni a házhoz, akár ott vannak a zsaruk, akár nem, mert komolyan megfagyok.

Travis & Jenna

Végül csak lazán megrántom a vállam. Igaza van persze, ezért is volt a kérdés inkább költői. Nem kell mindenkinek túlságosan szerénynek lenni, a megjátszott változat meg csak álszerénység, szóval igazából úgy éli az életét és azt tesz, amit akar, nekem aztán igazán nincs közöm hozzá őszintén szólva. Nem is fogok beleszólni a dolgaiba. Bőven elég, hogy tisztában vagyok vele, hogy milyen alak, így aztán tuti, hogy nem keveredem bele semmibe, ami nem mindkettőnk számára egyértelmű, hogy miről szól.
- Adonisz... Casanova, azért szép kis önképed van, mit ne mondjak. - nevetem el magam. Hát igen, nem fogja vissza magát egy kicsit sem, de nem is kell, nem is várom el. Egy bulira jöttem és a kellő hangulat az meg van, annak ellenére is, hogy a tánc nem tartott túl sokáig, de végül is miért ne mehetnék majd még vissza ropni egyet, ha már a kötelező köröket lejátszottuk itt? Egyelőre még nem tudhatom mi sül ki az egészből, hiszen főként csak húzzuk egymást kölcsönösen, bár a reakciói alapján úgy láttam, hogy az, hogy én húzom őt annyira nem nyerte el a tetszését, de... nem tetszhet neki minden igaz? Néha én is csinálok olyat, ami meg nekem jó és a kis játszadozás vele, az épp ilyen, szóval a néha röpke szájhúzások igazából kicsit sem zavarnak.
- Na... ez végképp nem lep meg, pont szaporodásból mi? - nem, nem tudok leállni a fel-feltörő nevetésekkel, csak akkor próbálok elhallgatni, amikor meghallom a szirénákat, mert nem kéne átmenni túlságosan hangosba, mert akkor elég könnyen lebukunk és az senkinek se tenne jót. Ő se hiszem, hogy örülne neki, ha az őrsön kéne éjszakáznia, nekem pedig a leendő hírnevemnek nem tenne túlságosan jót, szóval kénytelen leszek visszafogni magam, akkor is, ha kifejezetten szórakoztató a srác. Travis... még a nevét is megjegyeztem, profi vagyok igaz?
- De nem láttam, mert nem játszol fair módon. - szökik fel kissé rosszallóan a szemöldököm, kissé persze túljátszva a dolgot, vagy inkább megjátszva direkt, mert amúgy annyira azért nem vágyom rá minden áron, hogy lássam a... kobráját csak azért, mert látta a gömbhalamat. Hú, de elmentünk valami fura állatismereti irányba, komolyan jó, hogy kénytelenek vagyunk halkabbra venni magunkat, no meg kicsit távolodni a jelenlegi helyünkről, mert addig is az úszásra koncentrálok és nem valami egészen másra. Az viszont már kevésbé tetszik, hogy... azt hiszem átveszi az irányítást. Nem arról van szó, hogy szeretem, ha mindig az én kezemben van a gyeplő, de szeretem az ide-oda pattogó labdákat, vagy hogy mondjam, most viszont kezdünk arra haladni, ahol nekem kellene lépéseket tennem azért, hogy ő legyen olyan kegyes és figyelmet áldozzon rám. Azért ez... na annyira nem lelkesítő, nem tehetek róla.
- Szóval tepernem kéne érte, hogy megölelj és ne fagyjak bele a vízbe? Hát akkor marad a lábtempó! - rántom meg végül a vállam és talán még egy kicsit távolabb is úszom tőle, mint ahol eddig is voltam. Általában a pasik szoktak a lányokért megdolgozni, én szeretek szórakozni és ha arról van szó, akkor oda-vissza játszani ezt az egészet, de nem fogok teperni és én levenni a lábáról. Ha nem tartanék a zsaruktól, akkor talán még le is lépnék, vagy ha nem lenne szükségem a ruháimra, akkor keresnék egy másik nyugis partszakaszt, ahol mondjuk leléphetek, csak sajnos mindkét gond fennáll. - Szerinted kb. mennyi idő? - oké a lábtempó segít fogjuk rá, de őszintén szólva azért fázom, kezdek, azt még jó, hogy nem látom, hogy a szám is kékül, nem lennék oda a ténytől.

Travis & Jenna

Szó se róla azért önbizalomban azért nincs nála hiány, ezt senki se merné rá mondani, bár ha jól sejtem, akkor azért van is ennek alapja. Mármint nem arra értem, hogy mert egy igazi zsenivel állok szemben, inkább csak annyiról van szó, hogy tudja ő, hogy kell keverni a lapokat, hogyan jöjjön ki belőle, tudja, hogy mivel vegye le a lányokat a lábukról és persze azzal is tökéletesen tisztában van, hogy van is rá alapja, mert kár lenne tagadni, hogy nagyon is szemet gyönyörködtető az, amivel megáldotta a sors és amire persze azért még rá is dolgozik, hogy hozza a várt nyálcsorgatós szintet. Bár őszintén szólva én azért általában keresek valami plusz is a pasikban, de vannak helyzetek, amikor annyira ez sem számít, ha csak röpke szórakozásról van szó teszem azt.
- A szerénység osztogatásánál aztán végképp nem álltál sorba igaz? - csak szélesen elmosolyodom, hiszen ez inkább költői kérdés volt és igazából nem is zavar különösebben a hozzáállása. Nem baj az, ha valaki magabiztos. Az életemet nem kötném össze egy ilyen valakivel, a legtöbb lány itt rontja el a dolgokat, azt hiszik, hogy a magabiztos, mondhatni "rossz fiúkat" meg lehet változtatni és hogy persze majd ők lesznek azok, akiknek ez sikerül. Ott van a nagy tévedés, hogy az emberek nem változtathatóak meg erőszakkal, sőt a mutánsok sem. Mindenki csak akkor változik, ha akar, és azok a bizonyos kivételek túlságosan ritkák, hogy vadássza őket az ember, de nem az én dolgom a naiv kislányok életfelfogását jó mederbe terelni, majd az élet megteszi helyettem.
- Jól van, akkor köszönöm, te kis... Adonisz! - nevetem el magam, amikor még értetlen fejet is vág. Jó-jó, ha neki ennyire fontos, hogy egy túlzó bókot az ember megköszönjön, akkor legyen így. Én valahogy nem vagyok ilyen, jó a teste, nem mondom, hogy nem, de nem fogom azt mondani, hogy a legtökéletesebb, amit valaha is láttam, mert... mert nem így van és nem hiszem, hogy egy lányról csak azért csúszik le a bugyi, mert bókokat kap, bár persze akadnak a már fent említett naiv butuskák, akiknél ez így működik, de én nem vagyok közéjük sorolható, és azt hiszem ez már számára is világos.
- És te még nem voltál biztos abban, hogy úszni akarsz, erre most meg nem mozdulnál ki a vízből mi? - sokat mondóan elmosolyodom. Na igen, a pasik, meg a gondolataik, amiket nagyon egyszerűen elterelni, még ha ezúttal nem is volt a dolog szándékos, mert a melltartóm pántjának lecsúszásáról igazán nem tehetek. Az viszont teljesen érthető, hogy egy pillanat alatt sikerül az aggodalmat eltüntetni a fejéből, pedig gondolom ő sem akarj az éjszakát az őrsön tölteni, mint ahogyan én sem, de talán eltűnhetünk a kutató szemek elől, ha elég ügyesek vagyunk. Keresünk mondjuk egy nádast, vagy... valami. A nagyobb gondot maximum a ruháim jelentik a parton, ha azokat megtalálják és teszem azt elviszik... na azt nem értékelném különösebben.
- Szóval pók... gömbhal, igazi kis biológus vagy! - nevetem el magam, ahogy egy alig észlelhető pillanat múlva a keze már fel is méri a terepet. Azért az jó dolog, ha az ember egyrészt figyel a külsejére, másrészt még elég fiatal és ruganyos, már csak egy félrecsúszó melltartó is kellő mértékben képes imponálni egy pasinak. Azt pedig meg kell hagyni, hogy már ebből az egy érintésből is le lehet szűrni, hogy nem egy kezdővel van dolgom, hiszen épp annyira óvatos, amennyire kell és épp olyan mértékben erőteljes, ami határozottan jól eső érzéssel tölt el. - Kobra... akkor már inkább vízisikló, bár megértem, ha ezek után már nem megy tökéletesen az állattan. - vigyorodom el, és miután hátrébb suhant kicsit szépen visszacsúsztatom a vállamra a melltartó pánját, miközben határozottan - és persze rájátszva és direkt - csalódott képpel pillantok utána. - Jellemző, hogy mindig csak kapni akartok... - de persze igazából csak húzom, mert jól esik és mert szórakoztat, és már rúgom is el magam, hogy utána ússzam, mert hát... tényleg nem lenne hasznos, ha meglátna valaki minket itt a vízben, főleg nem ebben a helyzetben, mert a végén még közszemérem sértésért is kapunk a fejünkre, nem elég maga a buli.
- No és mi az ötlet, megvárjuk, hogy elhal a zaj és akkor lépünk le, addig meg... itt várunk a vízben és fagyunk jéggé? - nyár van és este, de ha csak az elrejtett, nádas területen várakozunk, mindenféle aktív mozgás nélkül, akkor tuti ziher, hogy hamar be fog következni a jégkocka effektus. - Esetleg marad a jó öreg megoldás, hogy egymás test melegét használjuk a túléléshez. - finoman szólva is kihívó mosollyal pillantok rá, hiszen tisztában vagyok én vele, hogy már előzőleg is azért szökött meg előlem, mert talán félt attól az apróságtól, hogy nem bírt volna magával, vagy inkább a kobrájával.

Travis & Jenna

- Villogtatod az okos oldaladat is? - döntöm oldalra kissé a fejem széles mosollyal persze. Nem mondom, hogy én olyan nagyon buta vagyok, de akárhogy is nem igazán fejezetem be a sulit, 16 voltam, amikor leléptem otthonról, és utána már nem kifejezetten azzal szórakoztattam magam, hogy érettségizzem, meg hasonló nyalánkságok. Az volt a fontosabb, hogy túléljem egyedül, hogy legyen melóm, hogy legyen pénzem, miután az a kevés, amit összespóroltam elfogyott, de összehoztam és ez a lényeg akkor is, ha voltak nehéz időszakok, de hát azok kinek az életében nem vannak? Más kérdés, hogy az enyémben akadt pár kifejezetten húzós esemény is, de... teljesen mindegy, ez még nem vette el az életkedvemet és nem tört össze különösebben. Mindig is az a típus voltam, aki a gondokat inkább leráztam magamról és kész, nem emésztem magam miattuk, mert annak semmi értelme sincs. Ha valami bajom van, akkor... dobom a szomorúságot és inkább király vagyok.
- Oh, nem mondtam, hogy baj, kedves tőled, csak tudni kell, hogy mi a reális határ, mert ha túlzásba viszed, akkor elveszíti a hitelességét és a... préda már nem feltétlenül veszi be a dumát, kivéve persze, ha nem túl okos. - rántom meg a vállam egy mosollyal. Őszintén szólva nem nehéz leszűrni róla, hogy nem az az ijedős srác, hanem inkább az, aki becserkészi a csajokat és tudja is hogyan kell csinálni. Nem arról van szó, hogy én is vadász lennék, dehogy! Nem szoktam én kifejezetten pasizni, és felszedni srácokat mindenféle helyeken csak, hogy legyen egy jó estém. Szó sincs róla, egyszerűen csak tudom, hogy működnek a dolgok, ezért nem lepődöm meg az ilyesmin és kellően lazán kezelek mindent, hogy talán még úgy is tűnjön, hogy ezúttal én vagyok az, aki játszik, pedig talán úgy kéne megfogalmazni, hogy a saját fegyverét fordítom ellene, és ez azért nagy különbség, mivel nem én kezdtem, csak tudom, hogy mennek a dolgok. Épp e miatt nem is pirulok, akkor sem tettem volna, ha mégis betalál az a csók, de gyorsabban pöcköltem meg szórakozottan az orrát. Minek sietni nem, de bár?
- Hogy ezek a pókok manapság mennyire pofátlanok. Biztosan... vízipók! - nevetem el magam, amikor úgy istenesen belemarkol a hátsómba. Nem zavartatom magam különösebben, sőt talán csak még lelkesebben megyek neki, miután lelök a víz alá, hogy én kerekedjek felül. Jó eséllyel erősebb nálam, de pont az a jó a vízi harcban, hogy eléggé kiegyenlítődnek az esélyek. Nem számít annyit a fizikai erő, mint a szárazon, és még csak különleges praktikákat sem kell bevetnem, hogy én legyek a nyerő. Csak akkor állok meg, amikor a szirénákat meghallom, mert az még talán gondot jelenthet.
- Egy hamar nem, de... azért nem szeretném megvárni, hogy netán mégis... - húzom el a szám egy pillanatra, és csak akkor sikerül elszakítani a tekintetem a partról és a távolban lassan feltűnők szirénák felől, amikor újra meghallom a hangját. Talán tényleg előkerült az a pók? Persze a tekintetét követve már egyértelművé válik, hogy nem erről van szó. - Már... megint az a pók? - a tekintetét látva nagyjából eddig is tartott a nagy aggodalmam a szirénák miatt, és persze nem nagyon teszek semmit sem, legalábbis nem azonnal. - Eltünteted ugye? Igazán nem bírom a pókokat, és most nem lenne jó, ha sikítanék, a végén még ide vonzanám a zsarukat! - egészen jól eljátszott aggódó arckifejezéssel pillantok el a távolba, csak aztán nézek lefelé enyhén beharapott ajakkal, és csúszik a kezem a melltartó pántjára, azzal a határozott szándékkal, hogy szépen visszaigazítsam a helyére, ha végre eltávolította azt a fránya... pókot.

Travis & Jenna

Nem lep meg a válasz kicsit sem, ezért is mosolyodom el szinte azonnal, amikor meghallom. Na igen a pasik nagy részének tudható, hogy ezen jár az esze. Persze akadnak kivételek időnként, akadnak olyanok, akiknél nem ez a központi téma, de ők azért ritkák és egyébként sem gondolom, hogy ezt tagadni kéne, vagy tabuként kezelni. Persze az én szüleim is kellőképpen ezen a véleményen voltak mindig is, komolyan kész csoda, hogy amikor az apám az ominózus szökési kísérlet után sikálta le az első tetoválásomat a vállamról, nem kérdezgette még azt is, hogy megbecstelenített-e az a hitvány fráter, ahogy ő emlegette Dicket. Jó most már egyetértek vele, de csak azért, amiért képes volt lelépni és ott hagyni, mert gondolom kapott érte egy nagy adag pénzt. Mindegy is, nem adtam oda neki magam, de aztán hogy végleg leléptem otthonról már végképp nem érdekelt, hogy ki mit gondol, mint ahogy a mai napig is így van ez. Egyébként látszik rajtam, hogy nagyon töröm valamin a fejem, pillanatokig is eltart, de aztán mégis csak feladva sóhajtok. - Pedig úgy akartam mondani valami frappáns s-sel kezdődő és x-szel végződő szót, ami nem a szex. - mosolyodom el végül. Na nem baj, így is biztos, hogy tudjuk mindketten, hogy mire gondolt a másik és ez épp elég.
Arra azért kicsit elhúzom a számat - de inkább csak megjátszott sértődöttséggel -, hogy az már az én bajom, ha elázik a ruhám és nem lesz miben hazamenni, de nem fogom ezen felhúzni magam, hogy elmúljon a meglévő jó kedvem. Jól érzem magam és ez a fontos, az összes többi csak apróság, ami nem ronthat ezen a bulin, mert nem hagyom neki, ennyi. Ellenben akkor sem akarom megszívatni magam, így inkább egy pillanat alatt kibújok szépen a ruháimból, és hát bármennyire is reménykedik attól még a fehérnemű feltűnik végül, bár elég kellően csipkés. Nem mutat azért mindent, de elég sokat sejtet.
- Cuki vagy, hogy túlzol, de azért tisztában vagyok magammal, no meg... én ajánlottam fel, hogy hagyjuk hátra kicsit a tömeget, nem kell levenned a lábamról. - épp csak egy pillanatra lépek közelebb hozzá egy széles mosollyal. Talán csak néhány milliméterre állok meg tőle, majdnem összeérnek az ajkaink is, de végül csak megpöckölöm az orrát, röviden felnevetek a pók kérdésre, aztán hátat is fordítok és nekifutásból vetem bele magam a vízbe. Látszik rajta és amúgy is gondolom, hogy a típus, aki kiválóan tudja becserkészni a csajokat. Ám mi van akkor, ha a vad maga játszik a vadásszal? Vannak pasik, akik ebben az esetben egészen meg tudnak zavarodni, én pedig kérdés és kérés nélkül kaptam le a ruháimat, és még a táncnál is szinte ő volt, aki próbált szökni előlem.
- Azt mondod, hogy a víz nem mosta le? Hát akkor mire vársz... ments meg attól a póktól! - már-már egészen ijedt arcot vágok, mikor a vízben is ezzel a pók kérdéssel jön. A trükk nem rossz, bár már természetesen a parton is egyértelmű volt, hogy mire megy ki vele a játék, ezért nem is veszem különösebben zokon, ami történik, azt viszont már azért inkább, mikor ezek után lenyom a víz alá, de csak mert nem számítottam rá feltétlenül. Azért annyira nem hagyom magam, ha kell akkor jöhet egy kis vízi birkózás, visszaadom a kölcsönt, amikor felülre kerülök. Én akartam úszni ez tény, de attól még a bosszú az bosszú. A rövidke párharcot csak az szakítja meg, amikor már én is meghallom a szirénákat, ezért állom meg végül valahogy kissé már összegabalyodva és még azt se nagyon véve észre, hogy a melltartó pántja a csatának hála lecsúszott a vállamról, így az egyik mellem már nagyrészt kikukucskál.
- Basszus... vajon ide jönnek? - a zsaruk persze, mert tuti, hogy azok, elég jól felismerem már a szirénájukat. Eszem ágában sincs lecsukatni magam, az nem mutat jól egy híres énekes előéletében, hogy rács mögött is volt, ha csak egy éjszakát is.

Travis & Jenna

Szó se róla a külső azért nagyot dob azon, hogy kivel áll le az ember beszélni, bár nem mondom, hogy én olyan jellemzően felületes ember lennék. Ez már csak abból is játszik, hogy egyébként nem szoktam direkt tenni azért, hogy valakinek a kedvében járjak, ami a külsőmet illeti. Amúgy sem vagyok egy nagy evő típus, mondjuk ez mázli, szerencsés alkatom van, de nem izgat túlzottan, hogy esetleg valaki nem bírja a tetoválásokat teszem azt, mert én szeretem. Persze én is azért az esetek nagy részében könnyebben figyelek fel egy ilyen testre, mint amilyen neki is van, de nem mondom, hogy csak akkor érdekel valaki, ha elég szépen feszülnek az izmai, és ha nem így van, akkor lekoptatom, ha teszem azt ő jön oda hozzám. Jó, van azért egy mércém, amit nem árt megugrani, de nem vallom magam kifejezetten felületes embernek.
- Általában a pasik gondolataiban annyira nem nehéz olvasni, van egy bizonyos központi téma, bár ezt neked nem kell elmagyaráznom. - nem mondom én, hogy mind egyformák és a farkuk vezeti őket, de... egyébként azért mégis csak így van, esetleg akadnak kivételek, de ők a szabályt erősítik, no meg még vannak azok, akik nem vallják be, de ők meg álszentek, szóval... Engem ez mondjuk amúgy se zavar különösebben, mert hát az embernek vannak vágyai, szükségletei, miért kellene megtagadni magunktól mindent, csak azért, mert teszem azt a társadalomnak vannak rétegei, akik még hisznek abban, hogy a házasságon kívüli szex bűn. Nem az, ha az ember tudja mértékkel csinálni és persze, ha ezzel nem árt senkinek, bár persze azt nem tudhatom, hogy Travis pont az a típus, aki megteszi ezt másokkal, átejti őket úgy értem, de az már a mások naivitásának a hibája.
Elindulunk végül szépen a part felé, nem kell nagyon noszogatni, hogy velem jöjjön, bár igazság szerint ez komolyabban nem is lep meg. Nem hittem, hogy nehéz lesz rábeszélni egy kis fürdésre, főleg hogy kicsit félreeső terepen csináljuk, gondolom azért ez is be tudja indítani a fantáziáját. Nem azt mondom, hogy mindenképpen történnie kell valaminek a vízben, de nem kell kizárni feltétlenül a lehetőségét.
- Na persze... aztán hogy megyek haza? - nevetem el magam, de azért óvatosan hátra lépek, mielőtt tényleg be találna dobni. Fürdőruci igazából nincs nálam, rajtam, nem szántam most időt rá, hogy szerezzek egyet, de nem vagyok szégyenlős típus, így hát gondolkodás nélkül kapom le a ruhámat, és dobom le szépen a fűbe, hogy csak az alatt a lévő fekete kissé csipkés fehérnemű maradjon. Sokak szerint nem sokban más ez, mint a fürdőruha, bár ebben nem értek egyet, hiszen jóval kevesebbet takar, de komolyabban ez nem érdekel most. Aztán egyszerűen nekifutásból csobbanok a vízben. Nem az a besétálósan mélyülős, szóval simán lehet ugrani egyet a partról, csak akkor pillantok vissza, amikor már felbukkanok a víz alól. - Na nem jössz? - vigyorodom el. Talán a csobbanás miatt van, vagy mert egy egész kicsit távolabb vagyok a parttól, meg hát hangos a zene, de nem hallom meg egyelőre a jó távol felhangzó szirénákat, egyébként is leköt most a kellemesen hűs víz.

Travis & Jenna

Az azért más, ha beszélek valakivel, akkor tudom hova tenni, annyira azért nem vagyok feledékeny és figyelmetlen sem. Egyszerűen csak, ha valakivel futólag találkozom nem biztos, hogy megjegyzem a nevét, mert sokakkal könnyen kerülök kapcsolatba, mint ahogy ezt a jelenlegi helyzet is mutatja, eljöttem egy vadidegen bulijára gondolkodás nélkül, mert épp ehhez volt kedvem. Azt a srácot se jegyeztem meg annyira, akitől a szórólapot kaptam, csak mivel kb. két napja volt, ezért még valamelyest legalább az arca a fejemben van, de a nevét - ha egyáltalán mondta - nem tudnám most így hirtelen felidézni, ha muszáj lenne sem. Szóval szivacs nincs az agyam helyén, csak gyorsan és könnyen szelektálok. De tény és való, hogy azért tudok udvarolni, vagy jelen helyzetben engesztelni.
- Igen, azt sejtettem, meg is éri. - mosolyodom el. Határozottan kellemes a külseje. Nem azt mondom, hogy most azonnal le akarnám teperni, mert igazából azért egy fokkal ennél körültekintőbb lány vagyok, bár tény és való, hogy időnként elragadnak az... érzelmek, bár inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy a vágy, de azért ez nem olyan gyakori nálam, e téren azt hiszem nem vagyok olyan felületes, vagy... kurvás, ahogy mások fogalmaznának. Az izombefeszítésre, csak szélesedik a mosolyom, de azért olyan szinten nem csöpög a nyálam. Volt már dolgom sok pasival, volt köztük olyan is, akinek kifejezetten nagyon kellemes a külseje, szóval ez még önmagában nem dönt el mindent.
- Egy távolabbi nyugis tópartra, bár... azt hiszem te egy kicsit másra. - nevetem el magam, mert nem nehéz a tekintetétől kitalálni, hogy neki min is jár pontosan az esze. Ha jól sejtem ő inkább egy fenti szobát választana, nem pedig egy csendesen szakaszt a tóparton, de igazából én most nem vágyom egy gyors menetre, mármint... biztos hogy nem ilyen formában. Helyes srác persze, de szórakozni jöttem elsősorban, amit a vízben lehet, aztán ki tudja, hogy mi sül ki belőle a végén, ellenben egy szobában egy egyféle tevékenység vitelezhető ki és gondolom ő aztán szépen tovább is áll, még az se biztos, hogy utána még a mai bulin összefutunk. - De én tényleg szívesen úsznék egyet. - teszem még hozzá, megerősítve a saját szavaimat, aztán persze még mindig benne van az esély, hogy visszakozik, de hát ha nem. Ha nem - és azért erre próbálok rájátszani, közelebb lépve hozzá és még mindig nem nagyon engedve azt a fene jó mellkasát - akkor megragadom a kezét, hogy tényleg kerítsünk egy közelebbi, de csendesebb partszakaszt.