Tóparti nyaralók

Travis & Jenna

Nem nehéz kiszúrni, hogy furcsán néz, de tényleg nem a legjobb az arcmemóriám. Nem azzal van a gond, hogy egyáltalán ne emlékeznék rá, tudom én, hogy láttam már, többször is azt hiszem, de hogy pontosan hol és mikor azt nem tudnám csak úgy egy könnyen megmondani. Elnézést kérő mosollyal pillantok rá, amikor válaszol, főleg hogy érzem is azt a cseppnyi dorgálást a hangjában, ami ott kopogtat a szavai mögött.
- Bocs, tényleg, csak... még nem rég jöttem a suliba és általában elég sok emberrel találkozom, elég sok az ismerősöm és nem mindig tudok mindenkit elsőre hova tenni. Nem ellened szól. - nem igazán akartam én ezzel megbántani, tényleg nem, maximum remélem, hogy ki tudom engesztelni mondjuk a tánccal, mert amúgy helyes, szó se róla, de attól még nem marad meg bennem minden helyes pasi, akit csak láttam. Ide is simán eljöttem úgy, hogy egy vadidegentől kaptam egy szórólapot, és azt sem tudtam, hogy kik lesznek itt, hát olyan meglepő, hogy nem ismerek mindenkit névről, akivel találkozom? Azért lehet, hogy kissé zokon venném, hogy főként a hátsómról jegyzett meg, meg a kínai fejemről, már csak azért is, mert japán vagyok és az is csak félig, de igazság szerint már rég nem vagyok naiv csitri, aki azt gondolja, hogy minden pasi kedves és ha mosolyog, akkor minden bizonnyal udvarol. Francokat, minden pasinak egy célja van, hogy ledumálja rólad a bugyit, csak van aki ezt gyorsan tenné meg, van aki lassabban és van aki esetleg még azon kívül mást is akar, de ez a ritkább.
- Hm... - szolidan beharapom az alsó ajkam és most már határozottan látványosabban mérem végig, ha már ennyire dicsérő szavakat szeretne. - Meg kell hagyni, hogy azok az izmok határozottan szemre valóak. - egy röpke érintés is belefér, ahogy végigsimítok a mellkasán, mielőtt még nekikezdenénk a lényegnek, azaz a táncnak. Azért tényleg meg kell hagyni tuti, hogy szán időt arra, hogy formában tartsa magát, amúgy gondolom nem feszítene ilyen bátran fürdőnadrágban, miközben a táncolók többsége ruhában van.
Úgy fest, hogy ő annyira nincs oda a szorosabb táncokhoz. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem minden pasi részesíti ezt előnyben, akadnak, akik valamivel nehezebben kezelik a helyzetet, a saját reakciójukat, úgyhogy nem feltétlenül erőltetem én a dolgot, főleg a válasza hallatán, valahogy automatikusan siklik lejjebb a tekintetem csak egy szemvillanásnyi időre. Ez van, szeretem ha hatással vagyok valakire. - Tökéletesen kidolgozott válasz! És nem akarok kipróbálni megint egy csendesebb részen? Úgy látom eléggé... kimelegedtél. - én szívesen fürdenék mondjuk, akár egy kicsit eldugottabb partszakaszon is, ahol nincs ilyen nagy tömeg.

Travis & Jenna

Pontosan! Az élet azért van, hogy éljük, nem pedig azért, hogy majd felnőttként azon agyaljunk, hogy mit szúrtunk el, hogy mit tehettünk volna másképp, vagy épp, hogy mit tehettünk volna meg, ami kimaradt az életünkből. Szerintem is azt kell tenni, amihez épp kedvünk van és nem gondolkodni folyton a következményeken. Jó persze reális határokon belül, én azért nem vagyok az a típus, aki kihasználok másokat, netán még bántok is a stílusommal. Nekem mondjuk ez másból áll. Persze előfordulnak az én életemben is futó kalandok, egy éjszakások, de azt általában mondjuk úgy, hogy tisztázni is szoktam mielőtt még a másik fél bármiben elkezdené ringatni magát, mert úgy a fair, ha a végén senki sem sérül. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki így viszonyul másokhoz, és vannak mondjuk úgy rossz fiúk is, de az ilyeneket én magam is így kezelem, meg mondjuk ha valakitől komolyabban akarok valamit, akkor nem fekszem össze vele az első adandó alkalommal. Eleve úgy gondolom, hogy baromi nagy hülyeség az, ha egy csaj azt hiszi, hogy jön egy pasi, aki ledumálja róla a bugyit, ő meg hagyja, aztán hogy abból lesz is valami. Egy normális kapcsolat azért inkább fokozatosan alakul ki, ahol csak a szenvedély van meg, az nagyon hamar ki is huny majd.
- Köszi! Nem a legjobb a névmemóriám. Te is a suliba jársz igaz? - ciki, nem ciki, de ebben sem vagyok biztos. Az a baj, hogy ha amúgy is nagyon sok felé jársz, könnyen ismerkedsz, akkor nem mindig vagy benne biztos, hogy kit hol láttál már. Tudjátok van az az állapot, amikor meglátsz egy hírességet az utcán és hirtelen nem tudod, hogy köszönj-e neki, ismered-e, vagy csak láttad a tv-ben, esetleg szimplán a postásod... én is nagyjából ilyen formán nem tudom hová tenni elsőre, bár az biztos, hogy nem a postásom, ahhoz fiatal, meg... amúgy sincs postásom. Remélem, hogy azért nem veszi zokon, ha ennyien ismerik, hogy én nem tartozom azok közé, aki annyira megjegyezte magának. Azt már valahol megszoktam, hogy engem azért viszonylag könnyen megjegyeznek mások, hiszen feltűnő jelenség vagy, az most is nagyon jól látszik a lenge öltözetben, hogy a bőröm nem kifejezetten egy színű. Mint mindig, most is kapok néhány pillantást e miatt, de nem nagyon izgat, hogy melyik milyen. Vannak, akik elismerően néznek ilyenkor, meg olyanok is, akik eléggé lenézik a tetoválásokat, hiszen annyira még nem gyakori a dolog, mint talán majd a jövőben lesz, de ez az, ami engem aztán kicsit sem érdekel. Mindenki azt tesz magával, amit akar, én így érzem jól magam.
- Én csak kaptam egy szórólapot az utcán, úgyhogy gondoltam... miért ne. Cuki volt a srác, aki osztogatta. - mosolyodom el és hát igen, ez nagyon kemény érv ám, bár igazából azóta hogy megjöttem nem is láttam az illetőt. Azt se tudom, hogy ki a házigazda, bár mintha le lett volna írva, hogy valami szülinap, névnap, vagy... egyéb ünneplése lesz itt. Nekem mindegy, a fő lényeg a buli volt, ami eddig úgy fest, hogy elég jól alakul és még ez a Travis sem táncol kifejezetten rosszul, bár az annyira nem jön be, hogy a gyors résznél eltávolodik. Én szeretem... a szenvedélyesebb táncokat, amikor nincs meg közöttünk a távolság, ezért is lépek közelebb újra, miután a maga figuráit lenyomta, egy gyors mozdulattal fordítok neki hátat, hogy az adott ritmusra egyszerre mozoghassunk, és teljes testtel hozzásimulhassak közben. Csak féloldalasan fordítom hátra a fejem. - És... milyen a víz? - széles mosolyt villantok, már persze, ha tud a kérdésre koncentrálni, miközben finoman szólva is kellően ingerlem odalent. Nem direkt, nem felhívás ez részemről, szimpla tánc, én így nyomom, testközelből.

Travis & Jenna

Naná, hogy se perc múlva már a többiek között tombolok és nyomulok, hiszen azért jöttem, és azért vagyok itt, hogy jól kibulizzam magam. Nem arról van szó, hogy nincs rá lehetőségem, egyszerűen csak minden alkalmat ki kell használni, hogy az ember kiélhesse magát, a fiatalságát, meg úgy általában. Már nem vagyok ugyan tini úgy a szó szoros értelmében, de még kicsit se mondanám magam túlkorosnak, vagy ilyesmi, azt meg nem is nagyon nézem, hogy hozzám képes milyen korosztály jelent meg itt. Én jól fogom érezni magam és ez az, ami tuti biztos, mert már az első percekben is imádom a zenét, felcsendülnek a kedvenceim is és nagyjából akkor érzem meg a kocogtatást a vállamon, amikor már nagyban ropom valami vadidegen sráccal. Azt hiszem mondta a nevét, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy emlékszem még rá, talán Dave, vagy Daniel, esetleg... Donald? A fene se tudja, a D betűben vagyok biztos és nagyjából itt el is akadtam, de nem is nagyon számít, mert ki tudja, hogy meddig maradok még egyáltalán a közelében? Úgy fest nem túl sokáig, ugyanis hátrafordulok és meglátom az ismerős arcot. Ugye mondtam már, hogy nem a legjobb a névmemóriám? Vagy legalábbis sejthető volt ezek alapján. Szóval meglátom Taget, vagy... Tod? Valami T betű erősen rémlik. Leplezetlenül mérem végig Mr. T-t aztán csak lazán megrántom a vállam, miután a szöszi se perc alatt talált magának mást, amíg én nem figyeltem oda. Hát... a jó édes nénikéjét azt! Nagyon nem zavar a víz egyébként, nálam is tervben volt az esetleges fürdés is, no meg így mégis csak meg tudom nézni magamnak, hogy nem éppen rossz a megjelenése, amit a ruha eléggé takarna.
- Hát naná! Táncolni jöttem, vagy mi a fene, kedves... - szünet, hátha kiderül a neve, mert tényleg nem tudnám most így hirtelen megmondani, maximum tippelgethetnék, annak meg aztán végképp semmi értelme. Mindenesetre felveszem szépen a zene ritmusát újra, mert hát azért megálltam és kizökkentem kicsit, amikor idejött. Nem az a visszafogott táncos vagyok, aki nem mer közelebb menni egy pasihoz, úgyhogy most sem teszek ilyet, nem kell egy méterre állni egymás előtt hozzá, szóval lazán átkarolom a nyakát, hogy könnyed csípőmozgással vegyem fel a ritmust. - Ismered netán a tulajt, vagy csak ide keveredtél? - mert hát én is csak a szórólap révén jöttem, bár ő egy fokkal bennfentesebbnek tűnik, főleg miután még fürdőruhája is van és már volt csobbanni is.

Travis & Jenna

Vannak azok a lehetőségek, amiket egyszerűen képtelenség visszautasítani, na ez is épp egy ilyen volt pár nappal ezelőtt, talán kettő? A fene se tudja, nem is lényeges annyira. Egy srác nyomott a kezembe egy szimpla kis szórólapot. Olyan szép színeset és érdekeset, ami úgy már alapból is felkelti a figyelmedet, aztán még képes voltam, hogy el is olvassam és bár gondolkodtam rajta úgy legalább két percig is, hogy elmenjek-e, de miért ne? Imádom a házibulikat egyébként is és egy tóparti házban a nyár közepén, amikor amúgy is döglődsz a melegtől hát ki a fene ne akarna elmenni valami vadidegennek a születésnapjára, amin tuti, hogy egy csomóan ott lesznek? Jó, minden bizonnyal akadnak, akik nem lennének oda az ötlettől, de engem sosem érdekelt túlzottan, hogy valakit nem ismerek, mert arra való az ismerkedés, hogy ez változhasson. Szóval nem volt kérdés, hogy itt leszek és persze már messziről hallom a zenét, pedig még vagy két utcára van a ház. Nem tudom, nem lesz-e ebből hatalmas balhé, mert gondolom akadnak a környéken lakók is, de hát... így jártak. Nyár van, buli van! A tetejében pedig még csak 10 óra lesz, előttünk az egész este! Én is csak azért érkeztem ennyire korán, mert az utolsó buszra csak kénytelen voltam felpattanni a sulinál, máshogy meg nem jutottam volna el eddig.
A ház már messziről kiszúrható, két emelet, a tópartra nyíló udvar, csobbanások hangja, fantasztikus zene és... egy csomó ember! Már eleve vigyor kúszik az arcomra, amikor lelépdelek a kertkapun, hiszen minden szépen ki van világítva, és olyan szintű a kavarodás, hogy itt aztán senkit se fog érdekelni, hogy ki kit ismer, csak a szórakozás a fontos. Nem hoztam magammal szinte semmit, táskám sincs, hogy aztán ne kelljen kínlódni mit hova pakolok, csak tudjátok pár alap kellé van nálam, ami esetleg akkor lehet szükséges, ha találok egy jó pasit, meg egy üres szobát, mert nem vagyok én semmi jónak az elrontója. Nem szórakozom sokáig, belevetem magam a tömegbe és örömmel konstatálom, hogy még fürdőrucik is akadnak odabent, legalábbis ilyen infot sikerül kihallanom egy beszélgetésből, szóval az is csobbanhat, aki nem hozott magával külön felszerelést, mint mondjuk én. Egy pillanatra sem bánom meg, hogy eljöttem, egy röpke pillanatra sem, főleg miután egy-két pohár ismeretlen eredetű és alkoholtartalmú, de finom és édes piros lötty is a gyomromban landol, és bevetem magam az udvaron táncolók közé.