Purdy's vasútállomás

Tárgy: Purdy's vasútállomás Szomb. 7 Szept. - 20:41

First topic message reminder :

North Salem déli felében Purdy's városrésze, ami otthont ad többek között a városka egyik vasútállomásának is. Hagyományos vasútról van szó, kényelmes szerelvényekkel, ahol hétköznap durván óránként, hétvégén két óránként tűnik fel a vonat. Természetesen akad itt egy kisebb váró, ahol este nyolcig üzemel a büfé, hogy aki a vonatra vár se unatkozzon, vagy legyen éhes. A váró épülete mellett található meg két jegypénztár, amiből hétvégén csak az egyik üzemel, és természetesen odakint is akad néhány pad, hogy a várakozást kényelmesebben lehessen eltölteni.
A szerelvény New Yorktól közlekedik Chathamig.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Hétf. 11 Aug. - 16:07

Jaime & Jay

- Mindent szeretek, ami eltér egy kicsit az unalmasan átlagostól. - mosolyodom el. A szememben halványan ugyan, de megcsillan az a jól ismert furcsa fény, amit csak azok tudnak hová tenni, akik már elég jól ismernek, az a talán cseppet őrült cinkos kis jel, ami mutatja, hogy a gondolkodásom cseppet sem mondható átlagosnak, bár úgy látom, hogy az övé sem.
- Világos... érdekes, ha valaki titokzatosan nyomul. - szórakozottan kacsintok egyet. Na igen, azért én többet tudok róla, mint amennyit megoszt velem, vagy amennyit gondolni lehetne egy ilyen lányról... nőről inkább, bármennyire is nem a tipikus nőt mutatja magából. De ez a dolgom, úgy nem is küldtek volna érte, hogy előtte ne kaptam volna meg pár szükséges információt a hátteréről, vagy épp csak az ismert jelleméről. Épp e miatt mertek engem küldeni, mert ezt még talán én sem tudom elrontani, ha valami komoly bige lenne talán hamar kiverném nála a biztosítékot.
- Ez volt mára minden vágyam, de komolyan! - vigyorodom el, amikor az első szavak után sikerült leszűrni, hogy minden bizonnyal csak viccel. Aztán persze nevetve rázom meg a fejem. Őszintén szólva annyira nem érdekel a művészet, unalmasnak tartom, inkább megyek el egy vidámparkba, akármennyire is azt hihetnénk, hogy már kinőttem belőle, mint hogy végigjárjak egy múzeumot, ahol csak tárgyak vannak kiállítva, semmi érdekesség és semmi izgalom.
- Dehogy ciki, Queens nem pont az a turista látványosság, bár van pár jó hely, amit szívesen megmutatnék, persze csak ha már minden múzeumot végigjártál... szigorúan nélkülem. - vehetjük ezt afféle felkérésnek is keringőre, nem szándékosom csak úgy egy könnyen kiengedni a karmaim közül, főleg hogy egyébként nem is kifejezetten rossz darab, de... a munka az első Jay, a munka!
- Az se baj, ha az ember nem sodródik messze a szülővárosától. - biztatóan elmosolyodom. Nem hiszem, hogy nagy dolog, hogy messziről jött idegenféle vagyok, egyébként is már jó ideje lakom New Yorkban, de sok felé jártam, sikerült már érinteni Európát is, de ettől nem lettem senkinél se több, se kevesebb.
Aztán csak csendben figyelem, ahogy a jegyével küzd, miközben én az enyémet már vissza is süllyesztettem a zsebembe, és végül úgy döntök, hogy kisegítem, mert a végén még leparancsolják a vonatról, az pedig egyikünknek sem lenne jó. Egy pillanat múlva tehát már a kérdésre való reakcióként kerül elő a széke alól a jegye, ami persze nem volt ott. A kalauz intézi is a dolgot, aztán eltűnik és ekkor jön a kis csavar, amikor az asztalon feltűnik a sajátja, az igazi persze. Nem zavar meg a váratlan esemény. Szerencsére, ha eléggé meg vannak keverve az ember fejében amúgy is a fogaskerekek, akkor a váratlant is könnyebben reagálja le. Csak elmosolyodom és átveszem tőle azt, amelyiket már majdnem elrakott, amit én hoztam létre, aztán mint valami bűvész gyűröm a tenyerembe, aztán nyitom szét eltüntetve azt. - Talán csak... varázslat, de vajon hogy került oda a jegyed? Az előbb még biztosra veszem, hogy nem volt ott. - elgondolkodva tűnődöm. Nem tudom biztosra, hogy mi a képessége, de talán... ez azt hiszem adott legalább egy ötletet, bár ettől még ugyanúgy nem zúdítunk rá semmit sem csak úgy hirtelen. Szép fokozatosan.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Vas. 10 Aug. - 11:00

J & J

- Ha kerti, sátrazós buli, igen, akkor lehet menekülve tortán átesni szakadó esőben, viszont ha be vagy zárva egy étterembe és csak monotonon kopog az eső... az nem túl izgalmas. Szóval vihar-kedvelő volnál? *Kérdez rá, mert kevés olyan őrülttel találkozik, mint jómaga, aki imádja nézni a villámlást és a mennydörgés valahogy megnyugtatólag hat rá.*
- Hmmm, az első közelebb áll hozzá, de mondjuk inkább úgy, hogy csak mázlista vagyok! *Vigyorodik el, mert annyi sütnivalója még neki is van, hogy aki nem ismeri, annak ne mondja már el, hogy saját részvényei vannak egy autógyárban, ami ráadásul az ő családnevén fut, szóval szépen eléldegél úri módon, hogy ehhez egy fűszálat nem kell keresztbe tennie. Legfeljebb nagy ritkán van egy részvényeseknek való tárgyalás szavazással egybekötve, de ott inkább képviselteti magát a történtek után. Elmeállapotára vonatkozó néhány kínos orvosi papírt meg nem meri apja előszedni, hogy a Jaimere íratott részvényeket elvegye tőle, mert az örökös egy ilyen botránya bizony esést mutatna a tőzsdén. Marad hát a szülőknek az ima, hogy Jaime újra az a jól nevelt kis robot lesz, akit kreáltak. Az orvosok szerint megvan rá a remény, ha túltette magát a sokkon. Lényeg a lényeg, Jaime nem vallja be, az öröksége így is nagy bajt hozott már a fejére. Más kérdés, hogy Jay, aki figyelte korábban valamennyire, mennyit tud a származásáról.*
- Ezt meg tudom érteni. *Bólint rá a pisztáciás torta kihagyására, bár előtte felrémlett benne a kép, hogy lehet Jay igazából nem is az esküvőre jött, hanem a lánybúcsúra és tortákból ugrált elő. Valami filmben látott már ilyent.
Ahogy Jay közelebb hajol hozzá, automatikusan hajol Jaime is közelebb, mintha csak megérezné a titok hallásának lehetőségét, na meg letagadhatatlanul bizalmat szavazott meg megmentőjének. Amit hall, azon viszont elmosolyodik, de nem az a fajta sznob lány ő, aki ilyenek miatt elítélné a másikat. Inkább ő is szája mellé tartja a kezét és úgy felel.*
- Nagy szerencséd van! Mire elérünk New Yorkba részletesen el tudom mondani melyikben milyen műveket láthatsz, mintha csak ott lennél! Az ókor egyiptomi részleggel kezdem, jó? *Komisz fényben villanó szemei s a mosolya azok, amelyek elárulják, csak ugratja a másikat, nem készül órás művészettörténeti előadást tartani neki. Szegény Jay, a végén önként ugrana ki a mozgó szerelvényből és visszafutna pisztáciatortát enni.*
- Queens? *Fülében hallja, anyjának mi lenne a véleménye: "Nem a divatos oldal." De Jaime csak kedvesen elmosolyodik.*
- Kellemes hely, úgy hallottam, bár még nem jártam arra. Ez is ciki? *Vallja be őszintén.*
- Ejha, jó messzire kerültél onnan! Én hartford-i lány vagyok. *Emeli meg enyhén vállait, majd lassan visszaengedi, amolyan ez van jelleggel. Nem jött ő izgalmas messzeségekből.*
- Mindjárt, mindjárt! *Mondja a kalauznak, mialatt már nem a pénztárcában keres, hanem a zsebeit kutatja végig.*
- Pedig tisztán emlékszem, hogy a jegypénztártól elhoztam... Nem láttad véletlenül, hova tettem, miközben kecsesen felszálltam a vonatra? *Pillant fel Jay-re a nagy kutakodás közben egyre izgatottabban. Ha megbüntetik, az összeg nem vágja földhöz, az ő bevételeihez képest nevetségesen alacsony pénzről beszélhetünk bírság terén, csak maga a tény, hogy megbüntetik, holott szabályszerűen járt el, az bosszantaná. Jay előrehajolására kicsit félrehajol ezúttal, s felélénkülve veszi át a megpillantott jegyet és adja tovább a kalauznak megköszönve türelmét, majd a kezelt jegyet visszakapva elteszi a tárcájába és Jayre mosolyog.*
- Nem foglak elengedni New Yorkban, szerencsét hozol! Kösz...szi... *Még éppen fogja a jegyet, ahogy beletűzi a pénztárcába, mikor tekintene megakad a két szembefordított ülés között az ablak alatt elhelyezett két tenyérnyi nagyságú asztalon és az azon lévő jegyen, ami egy fél perccel ezelőtt biztosan nem volt ott. Jaime nem tudja, de Jay mint jegyhamisító tudhatja, hogy az igazi jegy bukkant fel. Kezébe veszi és kiveszi a tárcájába elrakottat és egymáshoz hasonlítja.*
- A... tied? *Kis zavartság látszik rajta, ahogy próbál racionális választ keresni arra, miért van neki két jegye? De mintha Jay már elrakta volna a sajátját.*

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Csüt. 7 Aug. - 16:02

Jaime & Jay

- Mi bajod a viharos-esős esküvőkkel? Abban legalább van egy kis izgalom! - vigyorodom el, mert hát na amúgy is az extrém dolgokat kedvelem. Ami túlságosan hagyományos az egyszerűen unalmas, ami túl van szervezve az számomra kifejezetten kiborító, ezért sem bírom az esküvőket. Meg van természetesen mindig pontosan, hogy mikor mit kell tenni és ha nem az van, akkor az ara már sikítófrászt kap. Az tuti, hogy a büdös életben nem vennék el ilyen csajt, mondjuk amúgy se vagyok az a megállapodó típus, de biztos, hogy mindenben dobnám a konvenciókat. Max. szűk baráti kör, de inkább még az sem, csak keríteni kell két tanút, elhúzni Vegasba és letudni aztán megünnepelni egy eszeveszett bulival.
- Akkor valami művész vagy, vagy akad egy gazdag nagybácsi, aki mindent pénzzel támogatja? - felkönyökölök az ablakba, ahogy érdeklődve pillantok rá. Nem faggatom, csak kíváncsi vagyok, az embernek ugyanis élni kell valamiből, csak úgy nem terem az ölébe teszem azt egy vonatjegy, nem így működik, az összes többiről nem is beszélve, mint a ruhák, vagy épp a hajfestés. A kérdésére olyan nagyon ki akar bukni a nevetés, hogy ihaj, de végül sikerül a dolgot egy szelíd mosollyá avanzsálni.
- Inkább úgy mondanám, hogy született tehetségem van hozzá, mint neked a rajzolás. - bár az nem munka, vagy legalábbis ahogy említett inkább úgy fest, hogy csak hobbiról van szó.
- Oh, hát épp csak beugrottam, még a tortát se sikerült megvárni. Dolgom is van még és azt hiszem valami rémes pisztácia ízben rendeltek valami emeletes csodát, nem volt nagy szívfájdalom kihagyni. - rántom meg a vállam egy félmosollyal. Na igen, a pisztáciát amúgy tényleg nem szeretem, tehát a történetnek még mondhatni van egy egész csekély igazságtartalma is, ha nem is vittem a dolgot túlzásba, mert ugye amúgy se torta, se esküvő nem volt.
- Ciki, ha én még egyikben se voltam? - kicsit még közelebb is hajolok hozzá, miközben a kezemet a szám mellé teszem, mint aki most súgja meg élete legnagyobb titkát. Egyébként tényleg nem voltam még egyik múzeumban sem, szóval újfent igazat mondtam, egy piros pont nekem!
- Manhattan? Megtisztelő, de szó sincs róla. - nevetem el magam. Azért az mégis csak elég menő környék, de tényleg kedves tőle, hogy ilyesmit feltételez. - Queens, bár pont a másik parton van Manhattanhez képest, de azért nem ugyanaz a szint. - én jobban is kedvelem, nem vagyok annyira oda a felvágós üzletemberekért, még neki találnék menni egynek, ha épp bal lábbal kelek fel és az arrogáns képüket kell nézegetnem. Mindenkinek jobb, hogy nem ott lakom.
- Nem, San Diegoi, hát te? - közben megérkezik a kalauz, én pedig készségesen nyújtom át neki a jegyem, miközben látom, hogy Jaime aktívan kutakodik szépen a sajátja után. Persze, hogy látom, hogy kezd számára kellemetlenné válni a helyzet, és a kalauz is felettébb ideges kezd lenni. Előre hajolok, és lazán benyúlok a széke alá, hogy egy cseppnyi koncentrálás után egy pillanat múlva már egy jeggyel a kezemben emelkedjem fel és nyújtsam át a leányzónak. - Meg van a kis szökevény! - az már lényegtelen tény, hogy pár óra múlva úgy köddé fog válni, mint annak a rendje, de nem hiszem, hogy ez olyan sokat számít jelen helyzetben.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Szer. 6 Aug. - 19:23

J&J

- Kevés rosszabb van egy unalmas esküvőnél. Talán csak egy jó kis viharos-esős esküvő tudná felülmúlni. *Na jó, saját tapasztalatból tudna mondani számos rosszabb dolgot egy unalmas esküvőnél, de tudatalatti védekezés számára, hogy úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. Hatékony módszer, míg valaki nem akar túl közel jönni. Határozottan a nem normalitást súrolja ezzel, de egy olyan sokk után... Az mondjuk furcsa neki, hogy ilyen ruhában ment Jay esküvőre, aztán elintézi azzal, hogy ő maga kevés úgymond "rangon aluli" esküvőn vett részt, szám szerint nullán, s tudja, hogy más körökben máshogy öltözködnek. Talán még az esküvőn is lazábban. Na meg nyilván nem a fontos rokon vagy tanú szerepét töltötte be Jay, hogy a fényképek felén szerepeljen és ezért reprezentálnia kelljen. Mert Jaime-ék felé ezt így nevezik: reprezentálás.*
~ Hát ebből nem derült ki, mi is a munkája.~ *Így jár az, aki nem kérdez rá konkrétan. Ködös kérdésre ködös válasz. Na de a visszakérdezés is legalább olyan zavarba ejtő.*
- Többnyire rajzolok, utazgatok. *Ez elég jól lefedi azt, hogy megpattant otthonról, s előtte autótervezéssel foglalkozott, és most is fickálgat meg céltalanul bolyong a környéken.*
- De még nem tudom, hogy mivel is akarok foglalkozni. *Vallja be végül. Meglepő lehet, mert ugyan ránézésre picit fiatalabbnak tűnik a koránál, azért mégiscsak a sráccal kb. egyidősnek néz ki, eddigre meg illik eldönteni az ember lányának is, mihez akar kezdeni magával, más nem büszke családanya. Ugyanakkor ruhái minőségén, egész megjelenésén látszik, hogy nem szorul rá a mihamarabbi munkakeresésre vagy eltartottsági viszonyra.*
- Szerencsés vagy, hogy olyan munkát találtál, amit szeretsz. Ezt is tanultad? *Tapintatosan meghagyja a lehetőséget a másiknak, hogy ha nem akarja a munkáját elárulni, megtehesse. A több holmival utazásra szemléletesen pillant végig Jay-en.*
- Ahhoz képest te se vitted túlzásba a csomagokat. Igaz, az ajándékot vissza már nem szokás cipelni! *Mosolyog s egyelőre készségesen elhiszi az esküvős indokot. Nincs oka rá, hogy kételkedjen. Jay-t nem ismeri, a környéket nem ismeri, a helybélieket se - furcsa módon a legtöbb ismerőse itt átutazóban van vagy idekeveredett ideig-óráig, mint ő maga -, arról pedig végképp nincs fogalma, tartottak-e esküvőt a hétvégén vagy sem. Annyiszor harangoznak, simán lehet az egyik egy ifjú pár tiszteletére.*
- Igen, nem lehetek elég hálás neked ezért a dupla mázliért! Én is csak a Metropolitan-ét tudom, a Guggenheim-ot nem szeretem, annak a nyitva tartását nem is tudom. *Itt viszont inkább elhallgat, nem akarja művészettel és az iránti rajongásával untatni a másikat. Suta, szemlesütéssel egybekötött mosoly, s inkább elpillant oldalt a válla felett hátra, hallván a belépő kalauzt, de még nem siet a jegyéért nyúlni, percekbe telhet, mire hozzájuk ér az ellenőrzés.*
- S New York-ban merrefelé élsz? Manhattan-re tippelnék. *Gyakorlatilag le is mondhat Jay további társaságáról, New Yorkban megtalálni valakit lehetetlenség. Még Haley-t és őt sem találják meg ebben a kisvárosban, nem kell ehhez nagyvárosba költözniük, hát még ha ott lennének! Valami elérhetőséget meg sosem merne elkérni.*
- Egyébként jól vettem ki a szavaidból, nem született new yorki vagy? *Lassan-lassan kezd a kalauz ideérni, s Jaime is nekilát a jegye előszedésébe, ne akkor kelljen kutatnia. A farzsebből előszedett vékony kis tárcában keresgél vagy egy percig, mire tudatosul benne, hogy abban bizony nincs jegy.*

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Szer. 6 Aug. - 16:02

Jaime & Jay

Na igen, tényleg nem lenne sok logika abban, hogy ide-oda utazgatok,hogy későket mentsek meg, de attól még tök jól hangzik nem? A csajnak meg láthatóan tetszik, amúgy nem lenne széles vigyor az arcán, legalábbis gondolom, hogy nem alkalmazza akkor, ha nem indokolt a dolog.
- Pontosan, kissé kívül esik az átlagos emberek érdeklődési köréből, én is totál véletlenül keveredtem erre, egy véletlen és dög unalmas esküvő miatt. - igen ez jó, jobb, mintha azt mondom, hogy valami rokont látogattam meg, mert a végén még kiderül, hogy ő bennfentes itt, aztán rákérdezne, így meg mondhatom, hogy csak más valakivel jöttem, szóval igazából összességében nem is ismertem a jelenlévőket.
- Hasznos tud lenni és jóval pihentetőbb is. - bólintok egy aprót egy mosoly kíséretében. Na igen, tényleg jobb, ha nem futva száll fel a vonatokra, főleg mert így nagy az esélye a lekésésnek, most is csak rajtam múlt, hogy sikerült felkeverednie végül.
Lehuppanok végül, így hát menetirányban. Értékelendő a figyelmessége, még ha az ok a ruhája megóvása is, bár igazából biztos vagyok benne, hogy nem volt ez annyira nagyon komoly, meg hát egyébként se dobtam volna ki a taccsot akkor sem, ha a menetiránynak végül is háttal ülök. Visszabókolást igazából nem várok, a kezét pedig úgy átlagos erősséggel szorítom meg, nem is nevezhető szó szerinti szorításnak, csak egy egészséges mértékű kézfogásnak, amivel azért nem ropogtatom meg túlságosan az ujjait.
- Szeretem a melómat, totál nem látom értelmét olyasmivel foglalkozni, ami untat. És te mivel töltöd az időt, amikor épp nem vonatok után rohangálsz? - na nem mintha én végül is elmondtam volna, hogy mivel dolgozom, de nem minden kötelező igaz? Majd lehet, hogy kitalálok valami menő kamuállást, mert csak nem nyithatok az igazsággal, azt lassan kell adagolni, hogy kevésbé legyen meglepő.
- Ki tudja, laza csajnak tűnsz, és a legtöbben azért több holmival utaznak. - oké, tény, nálam sincs semmi, de annak meg van az oka, ő meg elég hosszú utat tesz meg ahhoz, hogy indokolt legyen valami holmi, ahogy az mindenki másnál is van itt körülöttünk.
- Vágom már, akkor duplán mázlid van, bár nem vagyok annyira otthon a múzeumok nyitva tartását illetően. - mosolyodom el, mert ha ugye az esti vonattal megy, akkor nem biztos, hogy időben ér fel és akkor a múzeum látogatás is ugrott volna, de így mázlija van, vagyis én vagyok a mázlija.
- Dehogy! Nem bírom a vidéki életet. New York-i vagyok már évek óta, csak valami kolléga esküvője miatt jöttem le, de dög unalom volt. Talán most vágják a tortát. - rántom meg a vállam, ezzel is jelezve, hogy nem igazán vágytam a dologra annyira, hogy végig maradjak, azért is vagyok már most a vonaton, bár mondjuk apró hiba, hogy nem vagyok kiöltözve olyan nagyon, de... apróság, mondhatjuk, hogy amúgy se szeretek kifejezetten öltönyit viselni, vagy hogy egy laza tóparti esküvő volt, ahol nem volt kötelező a kiöltözés.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Kedd 5 Aug. - 19:29

J&J

*Vigyorog a válaszon, még ha tudja is, hogy nem hallott igazat. Még nála is zakkantabbnak kell lennie Jaynek ahhoz, hogy ez valódi terv legyen és csak ezért utazgasson ide-oda az államban vagy az egész országban.*
- Ne is mondd..! Két óra, de mindig késik az esti. *Zsír, már tizenegy szótagos rekord, megy lassan a beszéd is, legalábbis több jut egy szuszra.*
- Mintha North Salemet az áthúzott "Isten háta mögött" tábla után... még két nap tevegeléssel lehetne elérni. *Vonja meg végül a vállát, még ha tudja is, hogy nem illik. Környéket alapvetően autóval járja, New Yorkot is úgy tervezte, de hát ember tervez...*
- Visszafele kipróbálom! *Jóízűen felkacag Jay szavain, s a nyakropogtatás ellenére is egyre szimpatikusabb neki. Nem tehet róla, sosem bírta, ha valaki ropogtatja a csontjait, szörnyű hangja van! Nevet nem mond, mikor várná a férfi, Jaime meg nem tudja, hogy szavainak volt-e vajon éle vagy sem, de nem foglakozik vele. Egész életében élcelődtek vele, csak az okok változtak. Meg lehet szokni.*
- Szó se róla, ez a ruha feketén mutat jól, s mindig jobban szerettem, ha inkább elmesélik az emberek, mit ettek. *Bólogat rá mosolyogva, s így ő utazik háttal a menetiránynak.*
- Köszi... *Egy pillanatra megakad, vajon most neki is kéne visszabókolnia? Az illem így diktálná, meg olvasott is egyszer valami Eric Berne nevű fickónak a könyvét, hogy az emberek olykor azért bókolnak, mert bókot várnak vissza, afféle simogatásra van szükségük éppen. Csak hát az ilyen okos könyvek nem írják, mi manót lehet bókolni egy férfinak, s ezzel Jaime mindig gondban is volt. Dicsérje meg ő is a haját? Vagy a cipőjét? Így hát egy pillanatnyi habozás után áttér a név kérdésére a kézfogással együtt, utóbbi nő létére egészen határozott, persze nem csontropogtató. S valahol akaratlanul is azt figyeli, milyen Jay kézfogása. Belenevelték, hogy ez sokat elárul az emberről.*
- Én pedig Jaime. *Aztán gondolatban már szidja is magát.*
~ Jane-t kellett volna mondani! Ahogy Haley adta az ötletet: Jane 'Becky' Doe.~ *Késő bánat most már. Marad fiúnéven.*
- Akkor félig kellemes az időtöltés, vagy szereted a munkádat? *Finom puhatolózó kérdés, hátha a válaszból kiderül, mi is az a munka. Jay eddig beszédesebb srácnak tűnik, nem a havi szólimittel élő típusnak.*
- Ilyen sietősen megpattanónak tűnök? Pedig az életem nem olyan extrém sport, mint az érkezésem. *Mosolyog szélesen.*
- Nem, csak felugrom New Yorkba, a Metropolitan Művészeti Múzeumba megyek. Ma zár az egyik időszaki kiállítás, s kár volna kihagyni. Imádom az ázsiai művészetet, egyszer talán eljutok oda is. Ha le nem késem! *Mindig is tudott magán derülni, ha úgy hozta a sors.*
- Idevalósi vagy? Mármint a környékre? *Int ki az ablak felé, ahol elsuhan mellettük a táj. Nem konkrétan North Salemre érti, a vonatidőpontok bizonytalansága miatt azt leszűrte, hogy nem helybéli Jay. Ha naponta ingázna a munka miatt, fejből tudná az indulásokat. Magában meg azon gondolkodik, hogy vajon ezt csak az udvarias beszélgetés továbbvitele miatt kérdezte, vagy inkább mert reménykedik, hogy esetleg máskor is összefuthatnak?*

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Kedd 5 Aug. - 15:40

Jaime & Jay

Eszem ágában sincs szegény nekiküldeni valami oszlopnak, arra figyelek, hogy még az előtt rántsam be a vonatba, hogy ilyesmi megtörténhetne. Kész csoda, hogy nem rám kenődik végül, de tartom annyira, hogy a lendület ne legyen túlzott és sikerüljön megállnia végül a lábán. Szélesen elvigyorodom, amikor megszólal. Láthatóan lelkes a kicsike, nagyon is lelkes és el is várom a hálát, ha már így megdolgoztam azért, hogy feljuthasson a vonatra, amit sikerült kis híján lekésnie.
- Szívesen! A mai napi programom a késők megmentése, ez volt a terv. Ha jól tudom minimum órák mire a következő jött volna. - persze fogalmam sincs, tippelek csak, de ez egy kisváros, nem hiszem, hogy óránként indul egy vonat New Yorkba, még az se lepne meg, ha csak naponta 1-2 lenne, ami épp erre jár, szóval mázlija volt. Na jó nem... okkal történt meg a dolog. Láthatóan táska nincs nála, így nem gyűjthetek be még egy jó pontot azzal, hogy azt is segítek cipelni, de nem baj, nem is feltétlenül az a mélyen benyalós típus vagyok, csak ha nagyon muszáj.
- Valami olyasmi, pár perce szálltam fel, de én még az álló vonatra, úgy egyszerűbb. - mosolyodom el, sőt igazából vigyorról beszélhetünk, mert hát lássuk be szegény elég erősen liheg, az én zilált férfiúi gondolataim pedig ezt a lihegést eléggé máshova kötik, de igazán igyekszem visszafogni magam. Egy laza nyakropogtatással oldom meg a problémát, ez valahogy mindig segít koncentrálni, valahogy helyre teszi a gondolataimat.
- Ez így igaz, rendkívül éles logikád van... - rövid szünetet tartok, mint aki arra vár, hogy kiderüljön a neve, aztán szépen el is indulok a cél felé, azaz a két szabad hely irányába, hogy befoglaljuk szépen magunknak. Látom, hogy elég szépen megnézik néhányan, érthető, elég helyes kis csaj, a haja meg... hát az mégis ki a halált érdekelt, hogy ki milyen színűre festi a haját? Tőlem aztán hupilila is lehet, ha nem akadályoz majd nagyon abban, hogy teljesítsem a feladatot. - Hát akkor ez eldőlt, bár gondolom van benne egy cseppnyi önzés is, véletlenül sem akartad, hogy a nyakadban kössön ki az ebédem egy része. - eltüntethetetlen az a jó kedélyű - nem, tényleg nem őrült - vigyor az arcomról ami valahogy rajta ragadt. Szépen ledobom magam az ülésre, arra tehát, amelyik szemben megy az iránnyal és nem háttal kell kínlódni. Amúgy tényleg nem szeretek hátrafelé utazni, ezt egész jól megtippeltem.
- Egyébként pöpec a hajad és... Jay vagyok! - apró bók és persze egy kéznyújtás felé, hiszen egyelőre a bemutatkozás még nem történt meg igazán, aztán ne hogy az legyen a gondja, hogy nem áll le idegenekkel beszélgetni, bár eddig úgy láttam, efféle problémái nincsenek. A kérdésére csak lazán bólogatok, miután kényelmesen hátradőltem szépen a székemben. - Inkább munka ügyben, bár részben barátokhoz. - nehéz meghatározni, van azért pár haver a klubban, de a fő lényeg munka és persze a vonaton is elsősorban a meló miatt vagyok... miatta. - Hát te? Bár cucc nélkül, gondolom nem mész hosszú időre, vagy csak sietősen pattantál meg valahonnan? - végül is ki tudja, eléggé bulis kis csajnak tűnik, aki lehet hogy totál véletlenül keveredett ide az isten háta mögé és most megy haza minden cucc nélkül.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Hétf. 4 Aug. - 19:23

J & J

- Ááá, majdnem megvooolt! *Nyüszögi félhangosan - aminek nagyját úgy is elnyeli a vonat és a bakter hangja -, mikor éppen lecsúszik keze a kapaszkodóról és az egyre elérhetetlenebb távolságba húzódik, de Jaime még fut tovább, talán csak a lendület miatt. De már kezdene is lassítani, hiszen nemcsak a vonatnak lesz vége, hogy elrobogjon mellette, hanem a peronnak is. New Yorkig meg csak nem futhat. A következő történésekre viszont nem számít, de hamar reagál: a fogódzót nyújtó kézre szorosan ráfog, s elrugaszkodik a földtől, s szerencsésen még azelőtt vonaton belülre kerül, hogy egy oszloppal kellemetlen találkozást bonyolítana le. vonatba kerülve hátrapillant, mintha csak ellenőrizné, hogy mindene feljutott-e, pedig aligha maradhat ott néhány testrésze. Aztán már mosolyogva fordul megmentője felé és két lihegés között lelkesedik.*
- Az! De király volt! Köszi. *Közben rendes kapaszkodót is talált, s már fordul is, hogy becsukja az ajtót, hogy a zajt és menetszelet mérsékelje. Talán a túlzott úriemberes külső jobban zavarná, mint Jay jelenlegi öltözete. Ez és a segítségnyújtás kétségtelenül szimpátiát keltett Jaimeben, viszont csomag nincs nála. Amikor az ajtó felé fordult, akkor lehetett egyik farzsebében lapos tálcára utaló formát dudorodni látni, de semmi táska, még a legkisebb női retikül sincs nála.*
- Csak nem te is... kicentizted az.. az indulást? *Próbál minél több szótagot kimondani egyben két lihegés között. Eddig öt a rekord. Yeah. Eltekint a két szabad hely felé, majd a kérdés végére mosolyogva pillant vissza.*
- Neeem, egyedül utazom. Menjünk, mielőtt elfogadják! Utálnék New Yorkig állni... bár jobb, mint futni! *Hogy a vonatban megnézik, nem éri meglepetésként. Éppúgy lehet ez persze amiatt, mert ő az a hölgy, aki miatt onnan mindenki el lett zavarva, mint ahogy lehet amiatt, hogy nem hétköznapi hajszíne van. Fel se veszi a megnézést. A két üléshez érve Jay-hez fordul.*
- Bírod a hátrafelé utazást? Mert én igen, ha te mégsem. *Teszi hozzá sietve, mielőtt a lovagiasság esetleg arra kényszerítené Jay-t, hogy hátrafelé utazzék, mikor nem is szereti a gyomra. Mikor már helyet foglaltak, akkor szólal meg újra, de csak miután jólesően hátradőlt nagyot sóhajtva. Szerencsére a vonaton nincs meleg, még ha Jaimenek a futástól melege is van.*
- Köszönöm még egyszer a segítségedet. New Yorkig mész te is? Családhoz-barátokhoz? *Érdeklődik abban az esetben, ha Jay ránéz, s nem merült máris bele valami könyvbe, újságba, vagy egyéb csendes és magányos foglalatosságba. Összezárja bal kezén az ujjait, s legyezgetni kezdi arcát, érzi, hogy ki van pirulva.*

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Hétf. 4 Aug. - 16:40

Jaime & Jay

Jaime nyúl a kapaszkodót pedig talán csak néhány milliméterrel véti el, és már-már kénytelen lenne belenyugodni, hogy ez most nem sikerült, talán majd a következő ajtó, vagy rosszabb esetben a következő járat, ha nem nyúlna ki egy kéz, és ragadná meg az övét, hogy helyettesítse azt a gyorsan elillanó kapaszkodót és adjon neki fogódzót a felszálláshoz. Egy a menetszélnek hála kissé kócos fej is kibukkan széles mosollyal, az enyém természetesen. - Ez aztán meleg helyzet volt! - húzom fel szépen, hogy még véletlenül se zúgjon le a testére ható hirtelen változástól, hiszen eddig mégis csak állt, most pedig hirtelenjében erőteljesen változik a helyzet, hiszen a vonat már nagyon is mozog alatta egyre növekvő sebességgel. Kicsit hátrébb állok, amikor már láthatóan stabilan meg tud állni, és megszemlélem van-e nála esetleg csomag melyet előzékenyen átvehetek tőle, na nem mintha egyébként egy tipikus úriember külsőm lenne. Egyszerű farmert viselek, edzőcipőt, rövid ujjú fekete inget. Tudom-tudom dög meleg van, de marhára nem érdekel, ma ehhez volt kedvem, meg amúgy se illene hozzám valami laza rövid gatyó egy szandival, az annyira... béééna. Előre pillantok a vagonba. Nincs túl sok hely, érthető, hiszen késett, mint ahogy első ránézésre minden bizonnyal én is, ha még nem ültem le.
- Remélem nem bánod, ha... vagy vársz még egy újabb rohanvást érkezőre? - állammal a két szabad hely felé intek, ami árválkodik a vonaton, szinte minden egyéb hely foglalt, talán másik kocsiba lehet még hely, no de mi értelme lenne annyit caplatni, ha itt épp útba esik ez a kettő? Az már más tészta, hogy én foglaltam, figyelve arra, hogy az esetleges felszállókat kedvesen megkérjem rá, hogy húzzanak a jó büdös francba, mert oda bizony én ülök majd és a kis hölgy, akire várok.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Vas. 3 Aug. - 20:27

New York felé... vagy mégsem?

*Nem kell a megálló nagy órájára néznie, hogy tudja, bajban van. Idáig hallja a hangosbemondó hangját, amely felszólítja az utasokat a felszállásra, hozzátartozókat a leszállásra, mert azonnal indul a vonat. Berobban Jaime az épületbe, s egyenesen a jegypénztárhoz rohan. Egészen meglepő, hogy sor sincsen, főleg, ha figyelembe vesszük az üveg túloldalán dolgozó idősödő, kampós orrú hölgy tempóját.*
- Egy jegyet New Yorkig! Gyorsan! *Picit ideges, de inkább csak az izgalom miatt, semmint hogy bosszankodna és a jegypénztáros nőre haragudna. Gyakorlatilag most sem tud egy helyben állni, hanem futólépésben pattog a jegypénztár előtt, mint aki lendületet sem akar veszíteni.*
- Jól van-jól van, én itt voltam időben... *Még ezt is jó lassan mondja az idősödő nő, lassan teszegetve-veszegetve odabenn, miközben Jaime rémülten észleli, odakinn már a vonat indulásához sípolnak!*
- Igen, de én nem! *Alig adja ki a nő nagy kényelmesen a jegyet, Jaime csak betömködi a lyukon a pénzt - még többet is, mint kellene -, s a jegyet felkapva már rohan is ki a peronra közben kiáltva vissza egy "Köszönöm-viszlát" egybeolvadó párosát. A peronon aztán végigfut türkizkék szélvészként a lassan induló, de a tempóba fokozatosan belejövő vonat után, fittyet hányva a bakter méltatlankodó kajabálására - javára legyen írva, lazán túlharsog egy induló vonatot, lehet tüdeje, amivel azt a sípot fújja -, mert Jaime elhatározta, hogy felkapaszkodik erre a vonatra, másnem amolyan filmesen. Szerencse, hogy jellemzően mindig nadrágban jár, most is egy finom anyagú hosszú fekete van rajta, mi kiemeli formás lábait, fölé pedig szintén fekete ujjatlan, de csónaknyakkivágásánál enyhén fodros felsőt visel, s mint mindig, most is a haja a szembeötlő. Kezét nyújtja a vonat után, kapaszkodót keres.*

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Szer. 23 Júl. - 23:10

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Kedd 15 Júl. - 23:08

Elijah & Scarlett

Soha sem voltam egy hazudós alkat, most is látszik rajtam, hogy eszem ágában sincs átverni, még véletlenül sem. Nem fogok beszélni erről senkinek. Nem azt mondom, hogy ha valaki nyíltan rákérdezne, akkor... hazudnék neki, de kétlem, hogy bárki rákérdezne arra, hogy az egyik tanárunk szokott-e tasakos vért inni, innentől tehát nem sok félnivalóm van, igaz? Liamnek pedig amúgy se fogok túlságosan részletesen beszámolni erről az egészről, hiszen biztos vagyok benne, hogy a nélkül is eléggé aggódna. Nem kell direkt ráhoznom a frászt, hogy nem csak valami kisebb koccanás volt, hanem frontálisan rohantunk bele egy fába és egy méretes üvegszilánk állt a vállamba.
- Ez csak természetes. - mosolyodom el. Ha valaki megkér valamire, akkor persze, hogy azon vagyok, hogy teljesítsem a kérését, mert ez fontos neki, látszik és érthető is. Én se szeretném, ha közszájon forogna az, hogy ilyesmi velem a helyzet. Azt se szeretném, ha arról pampogna bárki is, hogy hol voltam az elmúlt években. Ezek nem olyan dolgok, amiket az ember szívesen kitereget, csak pár embernek, akik fontosak nekik, akik érdemesek rá.
- Értem azt hiszem, de... az a lényeg, ha tudod kezelni. - teszem még hozzá egy apró megerősítő biccentéssel. Itt van, tanárként, és engem sem bántott, pedig ha jól sejtem a tasakos vér azért nem az igazi, de meg tudta állni, és ott van a suliban, minden bizonnyal azért, mert megbíznak benne. Ha nem így lenne, akkor nem lenne itt, ehhez kétség sem fér. Hamarosan már a gyengélkedőn vagyunk, ahol végre lehuppanhatok. Fárasztó volt ez a mai nap és sok is, tényleg jól fog jönni egy nagy alvás, miután rendbe tették a sebemet.
- Igen, jó kezekben leszek és még egyszer köszönöm! - újabb mosoly, amit először az itteni gyógyító kap, aztán persze a távozó Elijah, majd egy apró intés, aztán már a figyelmemet a hozzáértőnek szentelem. Pihenés, tényleg nem vágyom már semmi másra, aztán persze ki kell találnom, hogyan próbálom meg rendbe tenni a dolgokat, mert megteszem majd, muszáj megtennem, mert nem állapot az, ami most zajlik, az hogy kerül és nincs velem.

//Én is köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Kedd 15 Júl. - 18:57

Örülök, hogy végre erre járt egy autó, mert félő, hogyha ez nem így történik, akkor Scar-nak még nagyobb baja is esik, pedig éppen eleget szenved szegény lány már így is. Nem volt szép a sérülése, azt rendesen meg tudtam nézni, miközben bekötöttem, de most már tudom, hogy nem lesz baj. Egy idős házaspár segít tehát rajtunk, akik bár aggódva figyelgetnek minket, mégis tudom, hogy nem vernének át, erre a korosztályra már nem jellemző ez a dolog. Egy kis időnek el kell telnie, amíg megérkezünk a birtokra, de ott már hamar kikapom a csomagjaimat, majd egy gyors elköszönés után a lányhoz is lépek, hogy elkezdjem felkísérni őt a gyógyító rezidenciájára.
Fontos a számomra az, hogy megtartsa a titkomat, hogy ne mondja el senkinek se azt, amit látott, mert nem szeretném, hogyha ez miatt másképp néznének rám, esetleg félnének a diákjaim. Az egy tanár sorsát végképp megpecsételné és nem szívesem hagynám el ezt a helyet is… az valahogy már túl mélyen érintene, főleg így, hogy a húgom ide érkezésén is gondolkodom mostanában. Tehát néhány perc múlva lassan megállok, majd a szép szemekbe nézve kérem meg a titoktartásra és amikor azt mondja, hogy köztünk marad… valamiért bízom benne, hogy ez valóban így lesz.
- Köszönöm Scarlett, ez sokat jelent nekem! – biccentek felé egy apró mosollyal, miközben lassan most már tovább haladunk és egyre közelebb kerülünk ahhoz a bizonyos helységhez. A kérdése viszont nem kerüli el a figyelmemet, már hogyan is kerülhetné? Halk sóhaj szökik fel ajkaim közül, majd ismét a lány felé fordítom tekintetemet.
- Inkább a hátránya. – de nem óhajtom jobban kifejteni, ő se kérdezett rá az erőmre bővebben, de szerintem azért, mert vagy nem akar tapintatlan lenni vagy mert már nagyon rosszul van. A gyengélkedő elé érve ki is nyitom a diáklány előtt az ajtót, majd besegítem az egyik ágyra és ez után már szerintem rám itt nem is lesz szükség a továbbiakban.
- Sajnálom, hogy így alakult a találkozásunk, de biztosan hamar fel fogsz épülni. Én nekem viszont most mennem kell, minden jót, Scarlett! – köszönök el tőle és mivel itt már jó kezekben van, tényleg nyugodtan kiléphetek azon a bizonyos ajtón. Visszasietek a bőröndömhöz, majd ez után a szobám lesz a cél, ahol bőven lesz még dolgom, főleg azért, mert még el kell rendeznem a kocsi ügyeit. Először az elvontatást, majd pedig a javítást is… szép kis summa lesz, ezt már előre látom.

//Köszönöm szépen a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Kedd 15 Júl. - 18:27

Elijah & Scarlett

Én is remélem, hogy hamarosan sikerül majd belebotlani valakibe. Egyelőre nem úgy néz ki, mintha tömegek járnának erre, de minden bizonnyal azért előfordul erre időnként pár kocsi, én legalábbis remélem. Sajog a nyakam és összességében rémesen alakul ez a mai nap, nagyon jó lenne már végre visszajutni a suliba, nagyon-nagyon! Az is kész csoda, hogy sikerül rendesen megállni a lábamon, amíg az utat figyeljük, hogy jön-e végre valaki.
Aztán végre megáll az első kocsi, ami épp a közelben járt, én pedig nem titkolhatom, hogy fellélegzem, amikor meglátom a felmentő sereget. Azért remek, hogy végre erre jött valaki, jó lenne már leülni és főleg jó lenne rendesen rendbe tenni a sebemet is. Fogalmam sincs, hogy mit fog szólni Liam, amikor visszajön, mert... visszajön igaz? Meg fog ijedni, hogy sikerült bajba kerülnöm, vagyis remélem, hogy meg fog. Ugye nem azzal jön majd vissza, hogy nem kínlódik ezzel, hogy... hogy vége, mert túlságosan bonyolult, vagy nem tudja feldolgozni azt, ami történt és... Gondolatban megrázom a fejem. Nem akarok ezen gondolkodni, nagyon-nagyon nem okos lépés. A kérdésre én is csak lassan bólintok. Nagyjából igen, de nem hiszem, hogy most bővebb kifejtésre lenne szükség, amúgy is látszik, hogy én vagyok az, aki nincs épp a toppon. Óvatosan támaszkodom Elijahra, amikor közelebb jön.
- Köszönjük! - pillantok azért az idős házaspárra, bár úgy látom, hogy nem nagyon vannak oda a vér látványáért, vagy nem is tudom, hogy miért vannak így megijedve. Minden bizonnyal a helyzet váltja ki belőlük, de ez azt hiszem érthető. Én se lennék a legjobban, ha olyanokba botlanék, akiknek épp most volt balesetük és minden bajuk van. Érthető, ha nincsenek épp a toppon. Elijahnak egy erőtlen mosollyal bólintok. Bírom az utat. Nem mondom, hogy könnyen, mert azért ez a kötés annyira nem fog fel mindent, de nagyjából megy. Nem ájulok be, szerencsére nem is vagyok olyan rémesen messze.
Ki is szállok, amikor elérjük a célt, belekapaszkodva kissé a segítőmnek, aztán csak erőtlenül intek a távozó autó után. Ideje lenne már tényleg egy kis pihenő, meg persze az is, hogy rendesen el legyen látva a sebek, aztán egy baromi nagy alvás, hogy holnap újra kezdhessem a letargiát, mert azt hiszem az még el fog tartani egy ideig, ha nem teszek én valamit ellene végre. A kérdésre csak lassan bólintok egyet.
- Persze, köztünk marad, de ez... ez a képességed? - fura, hogy valaki vért iszik, még ebben a környezetben is, még nekem is, aki azzal nőttem fel, hogy ilyen vagyok, de attól még nem valami megszokott és általános helyzet az, hogy valaki olyan, mint valami vámpír, mert hát ez alapján mégis mire gondolna az ember? Vámpírok pedig elvileg nem léteznek, bár amikor annyi mindent látsz, mint amikkel itt már szembesülni sikerült, akkor nem nagyon lehet semmi újon sem meglepődni azt hiszem.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Hétf. 14 Júl. - 19:32

Soha se engedhettem meg magamnak a figyelmetlenséget vagy a kapkodást, így bár Scarlett bizonyára úgy érzi, hogy az én hibám ez a baleset, én mégse tartom annak. Az olajfoltot nem tudtam elkerülni, sajnos nem látok a jövőbe, nem láttam azt, hogy mi lesz majd ott, így a kocsi kereke húzta a rövidebbet, azzal együtt pedig mi magunk is. A gyönyörű Mustang a fával kötött közelebbi ismeretséget, mi pedig a műszerfallal, Scar válla pedig egy hegyes üvegdarabbal. Én is érzem a fájdalmat, ahogy aggódok is, mindkettőnk miatt, a felnőtt dolga viszont az, hogy kellően megnyugtassa a másikat, hogy megmondja neki, nem kell aggódni, nem lesz baj, ő majd vigyázni fog rá, ahogy azt most is teszem. Szívem szerint eltűntetném azt a tárgyat a lány vállából, de félő, hogy a sok vértől még nem tudnám visszafogni magam, ahogy ő is elájulhatna a fájdalomtól, ezt pedig nem kockáztatnám meg. De hogy segíthetnék rajta, amíg még én is veszélyes vagyok rá nézve? Nem, nem vállalhatom a veszélyt, véletlenül se támadhatom őt meg, ezért is kérem meg eleinte, hogy várjon rám az autóba, de ahogy ezt oly sok gyermek, ő se teszi meg. Nem nézem kislánynak, szó se róla, de mégis… fiatalka még és nem elég engedelmes, mert ha azt mondom, hogy maradjon ott, akkor azt is kéne tennie. Akkor minden könnyebb lett volna, nem látta volna meg azt, amely számomra oly kellemetlen, de most már nincs mese, bekövetkezik az ájulás, én pedig végül mégis el tudom látni a sebét. Nem mondom azt, hogy nem kívánom kicsorduló vérét, amely vörössé festi felsőjét, mégse érek hozzá, mégse kóstolok meg egy aprócska vércseppet se, mert ha engednék a kísértésnek, lehet, hogy nem lenne visszaút és nem érném már be utána a vértasakokkal, amelyek messze nem oly frissek, mint az ember szervezetében lévő vér.
Mivel véleményem szerint már túl sok baj nem érheti a földön, ezért magára hagyom, majd miután mindent sikeresen elrendeztem, stoppolni próbálok. Ahogy ilyenkor lenni szokott, senki se jár erre, így néhány perc múlva arra leszek figyelmes, hogy a lány mozgolódni kezd, tehát lassan felé fordulok, de nem megyek oda hozzá, csak távolról figyelem, mérem fel, hogy vajon mennyi ereje maradt. Ahogy látom, megvan azért, de mindenképpen el kell juttatnom a gyógyítóhoz, itt viszont nem hagyhatom, nem lenne számára biztonságos.
- Eddig még nem volt szerencsénk, de biztos vagyok benne, hogy fognak erre jönni mások is. – most még egy kisebb mosolyt is kap tőlem, amely után a távolból két sárga foltot veszek észre. Nocsak… lehet, hogy csak Scar-ra várt a kocsi. Pillanatok alatt kerülök az úttestre, mivel szándékomban áll megállítani az egyre közeledő járművet, amelyről nemsokára láthatjuk, hogy egy hófehér, régi típusú autó. Lassít… majd nemsokára meg is áll és egy idős házaspár pislog ránk a szélvédőn keresztül.
- Jól vannak? – a férfi, aki az autót vezeti hamar felméri a helyzetet, hogy mi történt, így én már ott is termek mellette és miközben a lány valószínűleg még támaszkodik a Mustangnál, én lebeszélem vele a fuvart. Szerencsére ők is arrafelé tartanak, amerre mi, tehát szívesen elvisznek minket, én pedig már biccentek is felé és nemsokára összeszedem a kocsiban lévő holmijaimat, a bőrönddel együtt természetesen, amelyek most a fehér kocsi csomagtartójába kerülnek, ez után pedig már Scar mellett is vagyok.
- Támaszkodj rám! – pillantok bele szép szemeibe, majd ha megteszi, segítek neki eljutni a kocsiig. Kinyitom neki az ajtót, majd be is segítem, ez után pedig már mellé is csüccsenek a másik oldalról és a kocsi pedig indul. A két idős ember köszönti is a lányt, de úgy tűnik, hogy nem akarnak most nagyon velünk társalogni, mintha meg lennének szeppenve.
- Ne aggódj, most már mindjárt ellátnak, nem vagyunk messze. – pillantok a mellettem csücsülő leányzóra, aki reményeim szerint most már ébren tud maradni, amíg megérkezünk az X-Birtokra. Mondjuk ha elalszik vagy elájul, akkor se lesz katasztrófa, be tudom vinni a karjaimba, de akkor az már azt jelenti, hogy baja van, így viszont, hogy eszénél van, biztosabb lehetek abba, hogy akad még energiája.

Jó fél óra múlva a kocsi befordul a birtok felé vezető ösvényre, majd megáll, én pedig már előre is hajolok, hogy kezet fogja a férfivel és megköszönjem neki a segítségét, ez után pedig irány a csomagok és Scarlett. Finoman segítem ki a lányt, majd tolom arrébb a bőröndömet, amelyért majd később fogok visszajönni. Elég későre jár már és nem tolvajok laknak itt, nem hiszem, hogy bárki hozzányúlna a cuccaimhoz, a diáknak viszont segítségre van szüksége, nem hagyhatom csak így egyedül felmenni a gyógyítóig.
- Mindent köszönünk, viszlát! – intek a párnak, majd ez után ismét a lány oldalát fogom át, hogy megindulhassunk végre a bejárat felé. Néhány percig nem szólok hozzá, de aztán megköszörülöm a torkom és felé fordítom a fejem.
- Szeretném, hogyha közöttünk maradna az, amit látnál. Megkérhetlek erre? – állok meg lassan, hogy nyugodtan tudjon válaszolni, mert szerintem ha egy perccel később érkezünk meg a fehér terembe, akkor se lesz most már nagy baja. De nekem ez fontos, hogy ne híresztelje, ne mondja el senkinek se, még a párjának se, mivel nem szeretném, ha ezért máshogy néznének rám. Persze most kérdezhet, mondhat, amit szeretne, meghallgatom és túl sok választásom nincs, minthogy elmondjam neki az igazat. De ha lehet, akkor inkább megtartanám magamnak és mélyen belül azt remélem, hogy csak rábólint és már mehetünk is tovább, mindenféle kíváncsiskodás nélkül.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Szer. 2 Júl. - 21:29

Elijah & Scarlett

Még én sem karamboloztam soha, bár ezt azt hiszem érthető, hiszen nem nagyon ültem az utóbbi években kocsiban sem, hogy erre lehetőség legyen. Nem vittek soha sehova, én meg magamtól csak úgy nem mehettem, szóval eléggé kizárt volt, hogy bármi ilyen baj legyen. Legutóbb Liammel ültem egy kocsiban, de egy kicsit sem volt félsz bennem mellette, ügyesen vezet és egyébként is bízom benne, hogy figyel mindenre, hogy még véletlenül se legyen bajunk. Na nem azt mondom, hogy Elijah nem figyelt, mert hát gondolom nem sok mindent tehetett az ellen, hogy kicsússzunk, ha egyszer egy olajfolt volt a hibás. Nem is ez számít, hanem az, hogy azt hiszem tényleg nagyjából meg vagyok. Nem mondom, hogy tökéletesen jól, de úgy kb. bírom, csak a nyakam fáj, egyedül a vállam az, ami nincs épp a legjobban, de igaza van, jobb lesz azt a szilánkot egyelőre bent hagyni és nem bolygatni. Amúgy se hiszem, hogy nem fájna baromira, ha most csak úgy hirtelen kikapná onnan ő, vagy én... Nem én nem is lennék hajlandó kihúzni magamból egy éles tárgyat, ha nem lenne muszáj.
Szó nélkül bólintok csak a szavai hallatán, igen jobban leszek majd, én is ezt remélem, csak vissza kell jutni a birtokra és keresni egy gyógyítót, aztán amint jól leszek megkeresem Őt, mert... mert pont a miatt történik ilyesmi, mert kerül. Mármint nem azt mondom ezzel, hogy az ő hibája, dehogy! Csak egyszerűen ha most vele lennék, akkor nem lennék itt. nem kellett volna kimennem az állomásra és nézelődni, végképp nem kellett volna kikezdenem a tolvajjal, csak szépen meg kellett volna keresnem, de... már késő bánat igaz? Most már ez van és érdemes lenne az adott helyzettel kezdeni valamit. Első körben azt, hogy kiszállok, annak ellenére, hogy ő megkér, hogy maradjak. Kába vagyok még kicsit és nem is értem az okát az az igazság, bár hamar megértem, amikor meglátom, hogy mit csinál. Finoman szólva is lefagyok és a sérülésemmel, meg az ütközéssel együtt ez már sok. Leszáll a jól eső fekete köd és elhomályosul minden. Már az sem jut el hozzám, hogy elkap, az meg főleg, hogy kiszedi a szilánkot és bekötözi a vállam. Végül is az ájulásnak is vannak előnyei nem? Legalább nem érzel semmiféle fájdalmat.
Zúg a fejem, amikor végre sikerül magamhoz térni, de nagy nehezen sikerül felkönyökölnöm és ki is szúrom az út mellett a fickót. Ha jól sejtem épp nagyban stoppolni próbál, csak ne lenne ennyire késő már, és több autó járna erre! Lassan bekúszik a fejembe az is, amit láttam, bár nem vagyok biztos, hogy tényleg úgy volt, de amúgy miért álmodtam volna ilyet? Soha nem láttam, hogy bárki... vért iszik, és magától az ember nem álmodik butaságokat igaz? Végül csak feltápászkodom legalább ülésbe. Megtapogatom a vállam, érzem a szépen kitelezett kötést is, bár amikor lepillantok látom a kis vérfoltot rajta. Gondolom azért ennyi idő alatt nem jövök teljesen rendbe, főleg ha mocorgok is. De akkor is felállok, és az út felé veszem az irányt. Csak egyszer szédülök meg, még a kocsi mellett, ott pedig sikerül megkapaszkodni. Éljen Scar, menni fog!
- Még nem jött senki erre igaz? Szerinted ilyen későn is járnak erre egyáltalán? - pillantok rá röpke torokköszörülés után. Ha jól sejtem még most is kellően falfehér vagyok, de hát mit csináljak vele? Ellenben eszem ágában sincs felhozni ezt a vérivás dolgot, valahogy... nem áll rá a nyelvem, nem tehetek róla.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Szer. 2 Júl. - 13:17

Eddig még soha életemben nem karambolóztam, nem sodródtam le az útról, szóval totálisan semmi problémám se volt vezetés közben, így engem is megráz a dolog, még akkor is, hogyha ezt próbálom eltitkolni, nem kimutatni saját ijedtségemet. Most a lány az első, rá kell figyelnem, én nekem pedig magabiztosnak és határozottnak kell tűnnöm, mert amíg ő úgy hiszi, hogy nem lesz baj, addig talán tényleg nem lesz. Néhány másodpercbe nekem is beletelik, amíg sikerül észhez térnem és bár a fejem zúg, mégis Scarlett-el kezdek el foglalkozni. Látom rajta, hogy nincs teljesen itt, ezért is fordítom finoman magam felé a fejét és ahogy látom, hogy figyel, úgy nyugszom meg kissé.
- Az ütközéstől nem csodálom, de remélhetőleg hamar jobban leszel. – bólintok rá, amikor elmondja a gondját, majd ez után vesszük észre mind a ketten azt a bizonyos üvegdarabot, amely oly szerencsétlenül állt bele a diáklány vállába. Nincs az jó helyen ott, ki kéne talán venni, de nem merem vállalni a kockázatot, legalábbis egyelőre nem, ahogy a lány fájdalmát se tudnám még csökkenteni, az ájulást pedig nem kéne most előidézni, főleg, ha már eszméleténél maradt. Először viszont most tényleg úgy érzem, hogy saját magamon kellene segítenem, ezért is hagyom egy időre ott a lányt, hiszen a kocsiban biztonságban van, egyedül nem engedném ki stoppolni, telefonom pedig sajnos nincsen, nem vagyok én gazdag.
A csomagtartóhoz érve azonnal elő is kapom az egyik vértasakot, amelyből pillanatok múlva már szivárogni is kezd ajkaimba a vér, én pedig némileg még szemeimet is lehunyom, úgy élvezem az erőt, amely testembe áramlik, de gondolataim Scar sebe körül járnak. Eleinte még nem tűnik fel, hogy ott hagyta az anyósülést, csak néhány hosszú másodperc múlva veszem észre, ahogy engem figyel, így hirtelen kapom el ajkamtól a véres tasakot, de a vörös folyadék nyomát nem tudom eltüntetni szám körül, ő pedig… egy pillanat alatt ájul el. A tasak a földre kerül, a sebességemnek hála a lány pedig az ölembe, így nem lesz különösebb baja, nem üti meg magát és még a szilánk se megy bele jobban a testébe. Annyi vért ittam, hogy az erőm visszanyerjem és talán nem lesz szükség arra, hogy őt is megkóstoljam, vissza fogom tudni magam.
- Miért nem hallgattál rám? – most aztán magyarázkodhatom majd, miután felébredt… De ha már elájult, akkor el tudom látni a sebét, az lenne a legjobb, így lassan lefektetem a földre, majd ez után takarítom el az útból a vértasakokat, zárom le a bőröndöt és veszem elő az elsősegélyládát, amely nemsokára a lány mellé kerül. Nem teketóriázom, azonnal kirántom a szilánkot Scar vállából, majd már rá is nyomok egy gézt, ez után pedig gondosan bekötözöm, hogy megtartsa és véletlenül se legyen probléma. Miután ezzel végzek, a saját sebemet is némileg ellátom, majd elpakolok és a lányt ott hagyva indulok meg az úttest felé. Ha felébredne, látni fog, mivel csak 5-10 méterre vagyok tőle… Most már csak egy autónak kellene erre járnia, hogy segíthessen rajtunk, valahogy muszáj lesz eljutnunk erről a helyről, vissza a birtokra. Az arcom amúgy rendbe szedtem már azóta, tehát nincs rajta vér, amely elárulhatná, hogy mit tettem az előbb. Óvatos vagyok, csak így maradhatok életben, Scarlett-el pedig majd leülök beszélgetni, ha jobban lesz, mivel szeretném, ha a titkom közöttünk maradna.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Hétf. 30 Jún. - 21:29

Elijah & Scarlett

Csak bólintok végül az utolsó szavaira, bár igazából nem akarok véletlent már. Nem, el fogok menni hozzá és meglátogatom. Beszélek vele, megmondom, hogy ez így nem mehet tovább és ki fogom mozdítani ebből a letargikus állapotból. Menni fog, tudom! Csak az számít, hogy végre jobban érezze magát és akkor majd én is jobban érzem magam. Remélem elfogadja ezt, de nem sokáig gondolkodhatok efféléken. Ez nem az én napom, abban már teljesen biztos vagyok. Először a pályaudvaron a fickó, meg a táskám, aztán most ez a fának ütközés. Be kéne zárkóznom a szobámba, hogy ne legyenek ilyen katasztrófák körülöttem? Komolyan, mintha vonzanám a bajt, ha épp nem vagyok a legjobban és mostanában egyáltalán nem vagyok jól, ez sajnos egyértelmű tény, nem szállhatna vitába vele senki.
Próbálok magamhoz térni, de azért kellően zúg a fejem már az első pillanatokban is, de figyelek rá, amikor megemeli a fejem. Tényleg nagyon koncentrálok, hogy tartsam a tekintetét. Nem mondom, hogy könnyen megy, de azért sikerül. Még a szavait is felfogom. Végül lassacskán csak bólintok, bár hang az nem jön ki azonnal a torkomon. - Jól vagyok, tényleg, csak a nyakam fáj kicsit, meg a... - nagyjából itt jut el a tudatomig a tény, hogy a vállam is kellőképpen fáj, nem is kicsit. Lepillantok és már látom a sérülést, azaz inkább a belőlem kiálló üvegszilánkot, ami sikeresen átvéreztette már kicsit a felsőmet, bár nem annyira vészes, minden bizonnyal a szilánk maga lefogja a vérzést.
- Talán tényleg jobb lenne benne hagyni. - bólogatok. Igaza lehet, én nem értek annyira a sérülésekhez sajnos, akármennyire is szeretnék többet tudni nála, de nem megy. Jó lenne, ha egyszerűen csak nem is történt volna meg ez az egész, de úgy néz ki, hogy mostanában a kívánságok nem túl gyakran teljesülnek. Azért amikor elmegy hátra kissé értetlenül nézek rá , tényleg nem értem, hogy miért hagy itt, és hogy most akkor hova megy, amikor... nem is tudom, hogy mi a fenét kéne csinálnunk. Leginkább valahogy kéne szerezni segítséget, de azt sem tudom, hogyan. Stoppoljunk? Esetleg van telefonja? Azért ez manapság még nem annyira gyakori.
Végül hiába szólt csak kikászálódom, mert tényleg nem értem. Lehet, hogy megsérült és csak azért mondta, hogy maradjak bent, hogy ne aggódjak, de segíteni szeretnék, ha valami olyasmi van, vagy legalább tudni, hogy mi a helyzet és ki kéne találnunk valamit, hogy mihez kezdjünk most. Nem kéne csak úgy itt várnom nem is tudom, hogy mire. Persze kellően elképedve nézem, amikor lépek párat és látom ahogy a tasakból issza ki a... vért, mert ez egyértelműen vér! Ilyen szokott lenni a kórházakban és úgy issza, mint más a vizet. Konkrétan csak szó nélkül elkerekedett szemekkel nézem az egészet, és... sejtelmem sincs, hogy mit kéne mondanom, abban sem vagyok biztos, hogy képes lennék akár csak egy szót is kinyögni. A legnagyobb baj, hogy még a lábam sem tart igazán, így aztán... végül csak engedek a késztetésnek, a fekete ködnek, ami leszáll az agyamra, a világ pedig kellemesen elsötétül. Legalább a vállam fájdalmát sem érzem, ahogy az esésnek hála elmozdul kicsit a szilánk, és erősebben kezd csordogálni a vér.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Hétf. 30 Jún. - 14:28

Érzem a lány reakcióján, hogy nem erre számított tőlem, hogy tényleg úgy érzi, szüksége van a tanácsomra, éppen ezért se tagadom ezt meg egy idő után tőle. De nem én vagyok az a férfi, akivel erről igazán beszélgetnie kellene, és nem csak azért, mert nem vagyunk oly jó ismerősök, hanem azért, mert az ő választottjához kéne inkább fordulnia. Fogalmam sincs, hogy ki ez a fiú, akiről mesél nekem, de már kezd érdekelni, ahogy az is, hogy vajon miért kerülheti Scarlett-et. De nem kérdezek rá, nem lehet, egyszerűen nem az én hatásköröm és ha elkezdenék ellazulni a másik mellett, akkor félő, hogy akaratlanul is kellemesebben érezném magam a társaságába.
- Akkor alakítsd úgy a találkozást, hogy véletlennek tűnjön. Nem hiszem, hogy olyan lány vagy, aki ezt ne tudná megoldani, főleg, mivel úgy tudom, hogy elég kreatív vagy. – nem véletlenül feltaláló. Na de most már tényleg nem ragozom tovább a témát és remélem, hogy ő se fogja, mert akkor kénytelen leszek benyomni valami zenét, ami elvonja majd tőle a figyelmemet, de e helyett a Sors babrál ki velünk. Szép is lett volna, hogyha teljes nyugalomban odaérhettünk volna az X-birtokra, de e helyett az olajfoltnak hála kipördülnek a kerekek, mi pedig egy fának csapódunk. Azért fékeztem, a kanyar és a folt miatt is utána, így nem mentünk olyan sebességgel, hogy túl nagy baj érhessen minket, de úgy hiszem, hogy mindketten megérezzük a csattanást. A fejem kissé vérzik, de most nem foglalkozom ezzel, inkább kikötöm magam, majd ez után pillantok a diáklány irányába, akit szintén pillanatok alatt szabadítok ki fogságából, majd kezdek el érdeklődni tőle, miközben lassan végighordozom rajta a tekintetemet. Nem férfi szemmel nézek most rá, egyáltalán nem erről van szó, csak az érdekel, hogy épségben van-e.
- Scarlett, figyelj rám. – hangom most szelíd, halk és megnyugtatóan csendül, miközben kezemmel finoman álla alá nyúlok, hogy magam felé fordíthassam és szemeibe nézhessek. Látni akarom, hogy tényleg jól van-e. – Csak azt hiszed, vagy tényleg nincs bajod? – és csak most veszem észre a lány vállát, így lassan eleresztem, majd az üvegszilánkra pillantok. Nem kis darab, de nem fog maradandó roncsolást se okozni, főleg, ha valamelyik gyógyító palánta időben a sérüléshez is ér. A vér szaga azonnal orromba csapódik, én pedig kissé megremegek, majd pillanatok múlva csapom ki az ajtómat, és szállok ki a kocsiból, hogy ez után a lány ajtajához mehessek. Szerencsére nincs beszorulva, így könnyedén ki tudom nyitni azt is, majd kissé szédelegve nézek újból a jobb válla irányába.
- Nem néz ki túl jól a seb. Nem vagyok orvos, de… talán bent kellene hagynunk, amíg a birtokra érünk. – jobb lenne, mind a kettőnknek, mert félek, hogyha a vére jobban megered, nem fogom tudni visszafogni magam, ugyanis én is sérültem, a testem vérért kiáltozik, de nem adhatom meg neki. Vagy talán mégis? A csomagtartó!
- Várj itt egy kicsit, mindjárt jövök! Azt pedig ne piszkáld! – biztosan kellemetlen az, hogy egy idegen tárgy van a vállában, de addig nem tudok segíteni neki, amíg magamon nem segítettem, így hát felnyitom a csomagtartót, majd ez után a táskát is, amelyet a vasútállomáson vettem át attól a fickótól. Scar remélem, hogy a helyén marad és nem fog követni, mert én pillanatok alatt kapok ki egy vértasakot a tartalékaim közül és kezdem is el elfogyasztani azt. Nem olyan finom és tápláló, mint a friss, forró vér, de én nem vagyok egy vadállat, hogy az után vágyakozzak, így próbálom elűzni gondolataimból az anyósülésen ücsörgő fiatal lány képét. Nem támadhatom meg, meg se fordulhat a fejemben, hogy milyen finom is lehet a vére...

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Szomb. 28 Jún. - 18:38

Elijah & Scarlett

Persze, hogy nem neki kéne feltennem a buta kérdéseimet, de ha egyszer ő van pont most itt, akkor nem tehetek róla, de mégis így jön ki a lépés. Talán még nem is várom azt, hogy konkrét választ adjon, talán nem is remélem, hogy olyat mond, amitől majd jobban érzem magam, talán csak elég, ha kiadom magamból, ami foglalkoztat és kapok rá egy megértő tekintet. Nem mondom, hogy nem esik rosszul, hogy így lekoptat azt hiszem, de egy tanárról van szó, akinek nem az én buta problémáimmal kell foglalkoznia, ebben teljesen igaza van. De végül azt hiszem megenyhül, én pedig egyet kell, hogy értsek vele. Nem itt kéne szobroznom, attól tényleg nem lesz semmi sem jobb, vele kéne lennem, meg kéne beszélnem vele ezt az egészet, és megértetni vele, hogy igenis akármi is van mellette akarok lenni fogadja el.
- Igen... igazad van, csak nehéz eldönteni, hogy mennyire nem akar most látni, mennyire akar egyedül lenni. Nem akarom ráerőltetni magam. - sóhajtok egy aprót, aztán szépen vissza is emelem a tekintetemet az útra. Igen, igaza van, beszélnem kell vele! Lehetek egy kicsit erőszakosabb, igenis meg kell keresnem szépen és nem hagyni, hogy kerüljön, mert én vele akarok lenni és segíteni, hogy végre tényleg jobba érezze magát, ezt pedig akkor érhetem el, ha nem a vonatokat nézem, és magamban gubbasztok, hanem szépen elmegyek hozzá és megpróbálom feldobni. Meglepem valamivel, igen! Ez lesz! Már épp sikerül eldöntenem, hogy mi is legyen és épp oldalra akarok fordulni, hogy megköszönjem a tanácsot, meg a figyelmet is, amikor hirtelen indul meg a kocsi rossz irányba alattunk. Az első pillanatban még addig se jutok el, hogy sikítsak, de aztán megjön a hangom, ahogy kipördülünk és minden bizonnyal az ütközésnél a légzsák is az arcomba csapódik, a biztonsági öv pedig úgy istenesen megránt. Kábán pillantok oldalra, amikor meghallom a nevemet. Kissé forog a világ, vagy talán nem is kissé, bele is telik pár másodpercbe mire sikerül megszólalnom, vagy legalább a nagy pislogással leállni.
- Azt hiszem... nagyjából. - a nyakamhoz csúszik a kezem, ami nem kicsit a fáj, és egyelőre még észre sem veszem azt, hogy egy méretes üvegszilánknak sikerült a jobb vállamba fúródnia szemből. Csak éppen hogy szivárog a vér, mivel maga a szilánk lényegében visszatartja a többit. Csak akkor szisszenek fel, amikor a biztonsági övem kikapcsolásra kerül, és fogom fel, hogy az ablakomon egy méretes faág kandikál be, jó eséllyel az verte be rám a zablakot.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Szomb. 28 Jún. - 11:43

Egy ilyen eset után fogalmam sincs, hogy jut eszébe a lánynak pont egy ilyen témát felvetni beszélgetésül, éppen én nekem. Nem mintha bűn lenne, de ettől függetlenül mi nem vagyunk barátok, se pedig kedves ismerősök, legalábbis egyelőre nem. Ahogy viszont arcát fürkészem, úgy tudatosul bennem a dolog, hogy bizonyára azért volt ott, a vasútállomáson, mert egy fiú körül merengett, talán őt is várta, nem tudom, de jobb, hogy elhoztam onnan és máskor nem hiszem, hogy ilyesmit kéne tennie, ezek után talán ő is tanult a leckéből.
- Nem. – viszonzom pillantását, de ettől függetlenül kis idővel később megenyhülök és elmondom azt, amit én gondolok. Nem mintha én sokkal tapasztaltabb lennék nála, még csak sokkal idősebb se vagyok, de ő ezt nem tudhatja. Bizonyára csak egy helyes férfit lát bennem, akinek talán párja is van, nem tudja és tanácsot akar kérni. Értem én, csak a képességem és a munkám miatt nem nagyon engedhetném meg magamnak azt, hogy bárkit túl közel engedjek magamhoz. Félek attól, hogy bántanám, hogy baja esne… Az autóba beülve viszont egy kérdés is megfogalmazódik bennem, amelyet fel is teszek Scarlett-nek. Ha tényleg szereti ezt a fiút, akin most ennyit gondolkodik és valószínűleg ez viszonozva is van, akkor nem akarhatja a srác azt, hogy baj érje, mégis, elég egyértelmű, hogy miatta volt most ott és ilyen butaságot többet nem csinálhat a kisasszony, én se lehetek mindig ott, ahogy más se, hogy megvédje.
- Szerintem megtalálhatod a módját annak, hogy tudjatok beszélni, a végtelenségig nem kerülhet el. – pillantok egy rövid időre a másik felé, majd ez után barna szemeim visszatalálnak az útra. Az autó szépen simul az aszfaltra, nincs semmi gond se és a képességemnek hála én is élesebben látok, viszont a jövő kiszámíthatatlan, még nekem is, így egy nagyobb kanyar után elkerüli a figyelmemet az olajfolt, amely az út azon oldalán van, ahol mi is haladunk éppen. Minden bizonnyal egy másik járgányból tört elő, de most a mi vesztünket okozza azzal, hogy csúnyán kifordítja a kocsit. Én próbálom elkapni, hogy ne történjen baj, így sodródunk le az útról, majd megyünk neki egy vastag törzsű fának. Testem az ütközés következtében úgy repül, ahogy a gravitáció akarja és amikor már ismét a helyemen vagyok, akkor tapasztalom, hogy homlokomról kis patakban vér indul meg helyes arcom felé… Remek!
- Scarlett! – jut eszembe azonnal a lány, így fordítom felé az arcom, és próbálom is megnézni, hogy minden rendben van-e vele. – Jól vagy? – kérdezek rá azonnal, miközben kioldom a biztonsági övemet, ez után pedig a lányéval is így teszek. Remélem, hogy nem ütötte meg magát, és bár nekem sajog a fejem, komolyabb gondom szerintem nincs, de majd ha kiszállunk a Mustangból rájövök. Most viszont a lány a fontos!

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Vas. 22 Jún. - 9:26

Elijah & Scarlett

Lehet, hogy igaza van, nem ő a legjobb ember, akinek feltehetek egy ilyen kérdést, de ő van itt, és még mindig jobb, mintha némán, szó nélkül mennénk végig az egész úton, vagy... nem? Bizonytalanul rántom meg a vállam, amikor visszakérdez. Nem tudom, lehet hogy igaza van, lehet hogy tényleg nem ő a legjobb, akinek feltehettem volna ezt a kérdést, de akkor mégis kinek tegyem fel? Nem vagyok épp jó passzban és azt hiszem ez látszik is rajtam, akkor meg miért fura, hogy segítséget próbálok kérni, még ha ilyen módon is? Ő mégis csak felnőtt, idősebb is nálam, ezért gondoltam, hogy tud valami logikusat mondani rá, vagy akármit, ami esetleg segíthet most nekem.
- Nem tudom... nem? - pillantok rá aztán kellően tanácstalan arccal. Hát jó, lehet hogy tényleg csendben kéne inkább maradnom, visszamenni a birtokra és nézni a plafont a szobámban, ahogy eddig is tettem, vagy kitalálhatnék valami okosat. Nem is tudom... valamit. Feltaláló vagyok, miért nem jutnak eszembe jó ötletek a saját életemmel kapcsolatban is? Miért csak olyat tudok kitalálni, ami másnak kedvez? Miért csak tárgyakat tudok kiagyalni és semmi mást? Milyen szép is lenne, ha a saját bajomra is könnyedén találhatnék valami jó megoldást, és akkor hirtelen minden rendben lenne!
- Ez... ez jó hír. - bólintok egy aprót, miután beültem szépen a kocsiba. Mehetünk azt hiszem, és majd talán tényleg jobb is lesz idővel, csak egyelőre még nem tudom, hogy mikor. Igaza lehet, nem múlik el valami olyan hamar, de mi van, ha tévedett az ember és eleve rosszul gondolta? Mi van, ha Liam csak azt hitte, hogy érez valamit irántam, de azóta hogy visszajöttünk már nem olyan biztos ebben? Annyi jó lenne tudni, hogy mi is az igazság, de tőle nem merem megkérdezni. Tudom, hogy kéne, hogy csak úgy kaphatok igazi választ, más ebben nem tud segíteni, de mégis ez a legnehezebb, mert mi van, ha olyasmit válaszol, ami... finoman szólva is összetör?
- Én szeretnék, de ő nem akar velem beszélni, egyértelműen érzem, hogy kerül engem. Persze tudom én, hogy most nehéz neki, de attól még rosszul esik. De talán... megpróbálhatok én beszélni vele. - akadozok, néhol hadarok, ahogy szoktam mindig, ha zavarban vagyok. De igaza van, beszélnem kellene vele. Ha ő elzárkózik, akkor meg kell próbálnom nekem áttörni azokon a falakon, amiket felhúzott. Olyan szép volt az a pár nap és én szeretném újra átélni, de ha hagyom, hogy távol legyen tőlem, akkor erre nagyjából semmi esély sincs. Hátra döntöm a fejem az ülésen, és csak nézem a kinti sötétet. Igen, beszélnem kell vele, ez nem kérdés.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Szomb. 21 Jún. - 11:59

Igazán nagy szerencséje van Scarlettnek, hogy ma este pont erre jártam, mivel nem látszott úgy, hogy ő maga képes lenne elintézni azt a helyzetet, amibe került az előbb. Azt viszont nem igazán értem, hogy mit keres ő egyedül itt, főleg ilyen későn, de hiába magyarázza azt, hogy már egy ideje itt van, nem igazán tudom megérteni, de talán nem is kell foglalkoznom vele. Neki is van magánélete, ahogy mindenki másnak, tehát ráhagyom a dolgot, hogy itt volt, de tovább már nem maradhat, főleg nem ez az egész után, mert véleményem szerint még mindig zaklatott lehet, az ilyesmi nem múlik el egy-két perc alatt. Amikor viszont ő kérdez rá az ittlétem okára, finoman elutasítom rá a választ, csak minimálisan avatva be a dologba és inkább rátérek a bemutatkozásra. Nem ismerek minden diákot név szerint, ami szerintem nem is elvárható tőlem, így amikor meghallom Scar nevét, csak egy aprót biccentek, majd ez után hívom magammal az autómhoz. Jobb lesz, hogyha én viszem vissza a birtokra, akkor biztosan nem lesz semmi baja se és én is örülnék, hogyha biztonságban tudhatnám. Menet közben azonban a lány egy igen csak meglepő kérdést intéz felém, olyan magánjellegű kérdést, amelyet nem sűrűn szoktak nekem felvetni, így lassan felé fordulok, hogy szemeibe nézhessek.
- Úgy érzed, hogy az ilyen kérdéseket pont nekem kell feltenned? – a tanára vagyok, nem pedig egy iskolatársa, akivel a szerelemről beszélgethet. Bár szavaim elutasítóak, mégis, magamban elmerengek a kérdésen, így némi idő elteltével, miközben most már a Mustangom kulcsa is a kezembe kerül, végül felelek.
- Nem, szerintem nincs olyan helyzet. Ha valakit megszerettem, és ő nem változott meg azóta, akkor később is ugyanúgy szeretem. – ha persze teljesen más emberré vált, az más, de akkor is nagyon nehéz ez a téma, mégse érzem azt, hogyha szerelmes lennék, akkor később, mondjuk néhány hétre rá ez csak úgy eltűnne. Mondjuk a szerelem távol áll tőlem, valahogy nem az én világom, nem éreztem még ennyire komolyan senki iránt se, de talán majd egyszer ennek is eljön az ideje, mivel a magány is sok tud lenni az embernek. De nem óhajtok Scarlett-el ilyesmiről diskurálni, nekem ehhez már bizalom is kellene, de ő egy diáklány, nem biztos, hogy a megfelelő partner lenne erre. Kinyitom a kocsit, mind a két oldalon, majd finoman jelzem kezem mozdulatával a lánynak, hogy beülhet a fekete szépségbe, majd ez után bedobom a csomagtartóba a vértartalékaimat, végül pedig én is beülök a vezető oldali ülésbe, majd miközben a motor felmorran, ismét megszólalok.
- Ezek szerint azért voltál itt, mert lelkileg bizonytalan vagy. Miért nem beszélsz a fiúval? Ő se szeretné véleményem szerint, ha miatta bajod esne. – fordítom felé a fejem, és talán ennyit még megkérdezhetek tőle, ez mégse az előbbi téma kibeszélése, hanem a lányra van terelve a szó. Néhány másodperc, majd már meg is indulunk az X-birtok felé, és bár minden sötétségbe borul körülöttünk, én azért figyelek a lányra, de jobb, ha pszichológusnak nem megyek el, nem vagyok a lelki bajok szakértője.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Hétf. 9 Jún. - 9:00

Elijah & Scarlett

Tudom én, hogy nem a legokosabb döntés volt most ide jönni, ez igazából tény és való, de attól még itt vagyok. Nem is kifejezetten este jöttem, csak úgy elment az idő, miközben próbáltam a zavaros gondolatokat elrendezni a fejemben. Nem azt mondom, hogy hiba volt visszajönni a birtokra, de valahogy mégis annak tűnik, valahogy mégis úgy érzem most, hogy bárcsak ott maradtunk volna, mert akármit teszek olyan, mintha egyre távolabb érezném magamtól azt, aki fontos és... mi van, ha teljesen eltávolodunk végül? Mi van, ha csak a helyzet adta azt, ami akkor történt és itt normál körülmények között már nincs meg? Ha... ha igazából nem is érez úgy, ahogy, csak... Gondolatban megrázom a fejem, azt hiszem ezen nem most kéne gondolkodnom, nem ez a megfelelő alkalom, csak még nem tudom, hogy akkor vajon melyik. Végül csak bólintok egy aprót a fickó szavaira.
- Én jóval korábban jöttem, csak... aztán elment valahogy az idő. - nem valahogy, túl sok mindenen gondolkodtam és észre sem vettem, hogy csak úgy pörögnek a percek. Az a legrosszabb az egészben, hogy az utóbbi napok mind ugyanígy telnek, csak megy az idő, mintha szaladna el a fejem felett, én pedig csak nézem és nem csinálok semmit, hogy egy kicsit érdekesebben töltsem el a napjaimat. Kéne, tudom én, hogy kéne, hiszen így is annyi idő maradt már ki az életemből, de nem akarom nélküle felfedezni a dolgokat, vagy mégis az lenne a megoldás? Persze a fickót eszem ágában sincs faggatni, nem is megyek bele jobban abba, hogy miért van itt, hiszen nincs közöm hozzá, és amúgy is rémlik nekem az arca, tanár lehet, úgy meg még annyira sincs közöm az egészhez. A kezét persze elfogadom.
- Persze, emlékszem, én meg Scarlett vagyok, Scarlett Willow. - azt mondjuk nem tudom, hogy mit tanít, vagy legalábbis nem mernék biztosan megesküdni rá, hogy jól emlékszem. De nem is hiszem, hogy ez most annyira számít. A tegezésre bólintok, igen úgy mindenképpen egyszerűbb lesz, aztán szépen magamhoz szorítom a megszaggatott táskát, és elindulok vele a kocsi felé. Még egy utolsó pillantást vetek az állomásra, aztán bizonytalanul pillantok oldalra már akkor amikor már majdnem elérjük a kocsit. Nem tudom, hogy mit kéne mondanom, de mégis csak kikívánkozik egy kérdés. Idősebb, talán... tudja a választ.
- Szerinted... van olyan, hogy azt hiszed egy bizonyos helyzetben megszerettél valakit, de aztán... egy másik helyzetben már nem érzed ugyanazt? - azt hiszem a szavaimból sejthető, hogy nekem is közöm van ehhez a kérdéshez, bár nem rólam van szó. Én tökéletesen biztos vagyok benne, hogy még mindig ugyanazt érzem, de... napról-napra bizonytalanabb vagyok abban, hogy ezzel nem csak én vagyok-e így. A szavak fontosak, de az ember mégis csak a tettekből ért igazán és azok nem mutatnak semmi jót.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás Vas. 8 Jún. - 19:08

Scarlette-nek igazán szerencséje van, hogy ma este pont errefelé járok, mivel ha máshogy lenne, meglehet, hogy reggel már csak a hulláját találnák itt. Persze nem kéne azonnal az ördögöt a falra festenem, de tényleg veszélyes egy ártatlan lánynak ilyenkor itt mászkálnia, erre pedig talán a mai incidens után ő is rá fog jönni. Mivel meghallom, hogy mi történik, így nemsokára már ott is vagyok, hogy elkapjam a támadóját és tegyek róla, hogy mindenféle balhé nélkül húzzon el jó messzire. Valószínűleg keménykedne, ha nem tapasztalná meg fizikai erőmet, amelytől mozdulni se képes a falnál, így miután a földre lököm, úgy tesz, ahogy azt mondom, eltűnik és végre békén hagy minket, így nekem is lehetőségem adódik a lánnyal is foglalkozni, akár bár azt állította feje mozgásával, hogy rendben van, én teljesen mégse vagyok biztos benne, mivel éles füleimmel hallom, hogy milyen gyorsan zakatol a szíve. Megijedt, rettentően, most pedig próbál úgy tenni, mintha ez nem így lenne. Kedvelem az ilyen embereket, akik nem sajnáltatják magukat, így lassan rá is mosolygok, majd egy aprót biccentek.
- Nem tesz semmit, ez a dolgom. – bár nem csak azért tettem, mert kötelességem megvédeni az X-Birtokon tanuló diákokat. Más esetben is segítettem volna, de a válaszomból Scar sejtheti, hogy tisztában vagyok vele, hogy ő is egy diák ott, ahol én tanítok. Érdekelne viszont, hogy pontosan mit keres itt ilyenkor, csak így, egyedül, de a válaszára most már cseppet felvonom szemöldökömet is, mivel kissé hihetetlen, de valamiért nem hiszem, hogy hazudna, ő nem tűnik olyannak, bár nem ismerem.
- Azt napközben is megteheted, ilyen későn nem túl biztonságos, de talán a mostani után ezt már te is tudod. – nem akarom kioktatni, éppen elég számára az, amin átment, de azért mégis jó lenne tudnia, hogy csak egyszer élünk, arra az életre pedig nem ártana vigyáznia. Sokan pont az ilyen törékenynek tűnő, aranyos teremtéseket támadják be, akik látszólag képtelenek védekezni ellenük, de Scar valójában is az, talán neki se ártana néha beugrani az óráimra, legalább némi önvédelmet tanulhatna. Ez viszont az ő döntése, én pedig egyelőre nem vetem fel, inkább az ő kérdésére felelek, de csak röviden, nem szándékozom beavatni ittlétem valódi okára, ahhoz nincsen semmi köze se.
- Csak dolgom volt a városban és itt parkoltam le. – a táskám valóban nem éppen kis méretű, de a dolgomhoz köze lehet, ahogy van is. A probléma viszont az, hogy bár látásból ismerem a lányt, a nevére nem emlékszem, így felé nyújtom erős jobbomat, hogy megtudakoljam, hogy is hívják.
- Ne haragudj, de nem emlékszem a nevedre. Én Elijah Reaver vagyok és nem tudom, hogy emlékszel-e rám, de én is a birtokon élek, tanárként. – fogalmam sincs, hogy ő mennyit tud rólam, ismeri-e a tanárságom vagy azt, hogy hol élek, de most mindent tisztázok ezekkel a szavakkal remélhetőleg, és én is megtudom majd azt, hogy őt hívják.
- Egyébként pedig nyugodtan tegezz, nem vagyok olyan idős. – cseppet megdöntöm a fejemet is, miközben megadom neki erre az engedélyt. Mások is tegeznek, és nekem ez így természetes. – Gyere velem, visszaviszlek a birtokra. Legalábbis remélem, hogy visszajössz velem, és nem akarsz tovább itt maradni, a kijárási tilalom rád is vonatkozik. – nem tudom, hogy meddig akart itt ücsörögni, de inkább a szabállyal jövök, hátha az hatni fog rá és visszatér velem, úgy biztosan nem esik majd baja. Tehát ha jön, akkor a parkoló felé fogok megindulni, a lánnyal az oldalamon.

Tárgy: Re: Purdy's vasútállomás