Peach Lake

- Igen megegyeztünk, de hogy tegyem fel máshogy a kérdést?
Ugyan nem vagyok az a magázos típus és megegyeztünk a tegezésben, de nem tudom a nevét és valahogy fel kellett tennem a kérdést. Mégis mit akart hogyan tegyem fel a kérdést? Hé csajszi meg tudhatom a neved? Nem, ez nekem idegen és nem is illik hozzám, még ha csak 21 vagyok is, ez nem az én stílusom. És végre bemutatkozik, miközben nyújtja a kezét. Illendőségből a nő nyújt előbb kezet, ő engedi meg, hogy a férfi hozzáérjen és míg a férfi kezét el lehet utasítani, ha nem kedveled az illetőt, addig nőnek ilyenképp sosem szabad nemet mondani, tehát nyújtom a kezem miközben bemutatkozom.
- Bryce én is örvendek a találkozásnak.
Még ha az nem ppen úgy sült el, ahogy akartam, de mindegy is, talán még összefutunk valahol valamerre, hiszen nem olyan nagy ez a világ. Sajnálom, hogy haza kell mennie, de hát ha menni kell hát menni kell.
- Én is remélem.
Szoktam lejönni ide fürdeni és ha csak egyszer újra összefuthatnánk remélhetőleg az már más körülmények között lesz és csak nevetünk az egészen, hogy lehettünk ennyire szerencsétlenek.
- Szia!
Integetek neki és egy emlékkel a fejemben indulok el a motoros biciglim felé, amit én készítettem, majd kikapcsolom a láncát, felülök és elmegyek pont az ellenkező irányba, mint ő. Nem tudom hova megyek innen, de egyelőre biztos, hogy nem vissza az X birtokra, ha már szabadságon vagyok.

Chris lelépett, bár nem voltunk barátok, de ellenségnek sem mondanám magunkat, leginkább a két munkatárs, akik csak akkor lépnek kontaktusba, ha muszáj, például munkaügyben, ezen kívül viszont nem nagyon van más kapcsolatuk egymással, nem utálom, de nem is vagyok oda érte, mint barát. Nem nagyon van érintkezési pont, nem is nagyon ismerem, csak látásból és az x-ek megbeszélésein találkozunk leginkább. Chris eléggé össze van esve a napszúrástól, amin a hölgy egy kicsit elkuncog magába, remélem Chris nem vette észre, bár nem tudom, hogy mi a tárgya a kuncogásnak. Lassan haladunk a célunkhoz, miközben el lett döntve, hogy Chris taxival megy. De hova? X birtokra biztos nem kérheti, hiszen az elég feltünő, de ez már nem az én gondom. Miután a feledik pasi taxiba száll és elhajt a hölgy is indulni készül. Szeretnék jobban megismerkedni vele és még a nevét sem tudom.
- Hölgyem! Megkérdezhetem a nevét, mert még ehhez nem volt szerencsénk? Biztos, hogy menni akar?
Remélem érti a célzást és rá tudom beszélni, hogy maradjon és közelebbről is megismerjem, természetesen csak beszélgetés szintjén nem vagyok az a típus, aki először letámadja a hölgyet majd megkérdezi, hogy kivel is volt. Tényleg szeretnék még egy kicsit beszélgetni a hölggyel, ha már hidegzuhanyt kaptam tőle, ami talán felért volna egy visszautasítással, már ha akarattal kaptam volna azután, hogy rákérdeztem volna, hogy nem inna-e velem valamit.

A két társamból érkező érzelmeket nem teljesen tudom értelmezni bár Chris felől biztos vagyok, hogy jelenleg nem teljesen stabil sem érzelmileg, sem nagyon máshogy sem. A kérdésre egyelőre nem tudom mit válaszoljak, de a nem teljesen 100%-os társam megelőz és elárulja, hogy ismerjük egymást, de legalább annyi esze van, hogy nem köti az ismeretlen lány órára, hogy mik is vagyunk, ami a státuszunkat illeti, de azt sem, hogy mikre vagyunk képesek, szegény lány, ha tudná, hogy két olyan alakba futott bele, akik képesek megváltoztatni a körülötte lévő teret, még ha mi azt sem tudjuk, hogy vajon ember vagy mutáns a hölgy, de ez egyik oldalról sem derült ki még és nem is akarom.
- Igen, ahogy hallottad a társamtól ismerjük egymást.
Erősítem meg Chris vallomását. A lány már engem is visszautasított, hogy vegyek neki valamit, de egy kicsit talán jól eset, hogy Chris meghívását is visszautasítja és inkább az ital gyors eltüntetését választja, ami talán jó ötlet, hiszen így kisebb az esélye, hogy még valakit nyakon önt, na de ahhoz már tényleg hihetetlenül bénának kell lennie az illetőnek, hogy az egy korty, ami a pohárban maradt még a két merénylet után a nyakába landoljon, hacsak a lány nem szándékosan önti képen az illetőt, de szerencsére ez a veszély az ital eltűnésével megszűnt. Lassan mindenki az indulás mellett dönt és mivel Chris állítása szerint egyedül jött így kénytelenek leszünk taxit fogni neki, hiszen én magam csak egy elektromos biciglivel jöttem, amivel nem szállíthatok utast és még különben sem terveztem távozni.
- Sajnos nem, jogsim sincs, egy egyszerű motoros biciglivel jöttem az pedig alkalmatlan a váratlan utasok szállítására és mindamellett törvénytelen is.
Jelentem ki szomorú arccal, bár belül vidáman, hiszen semmi kedvem egy napszúrástól szenvedő alakot, még ha az ismerősöm és munkatársam is, ha lenne, a kocsim hátsóülésén tudni még a végén összerókázza nekem a széket, vagyis gondolom, hiszen ezt nem tudjuk meg, hiszen nincs mit összehányni, mármint, ami az autót illeti,de a bringám hátsóülésén sem egy leány álom a gyomortartalmát szájon át kiürítésre hajlamos illető, hiszen ha a nyakamba hány az sem egy gusztusos dolog.

Magamon is meglepődtem, hogy lemagáztam a hölgyet, de hát már megtörtént és nem tudok ezen változtatni. Aztán kompromisszumos megoldásra jutunk, hogy mind a ketten figyelmetlenek voltunk, ő a jégkásájával, én vele voltam elfoglalva. A meghívást logikus indokra való hivatkozással utasítja vissza, amire én elmosolyodok, hiszen nem lenne szerencsés, ha valakire ráöntené, meg persze, ha már a "szerencse" összehozott minket, akkor nem osztozom. Persze még nem sajátíthatom ki, hiszen nem ismerem és csak most találkoztunk, de akkor is. A kezembe nyomta a jégkásáját, hogy fogjam meg, hogy keressen zsepit.
- Természetesen megfogom és nyugodtan tegezzen.
Villantom rá a leghuncutabb mosolyom. Megtalálja a zsepit, de csak kettőt, így ezzel kell beérnünk, ő a kezét kezdi el törölgetni, nekem persze a hasamról kell leszednem a jeges üdítő még el nem olvadt részét.
Ha adnak hozzá, akkor ha már visszautasította az ital meghívásom, akkor had hívjam meg egy perecre.
Remélem elfogadja. És ekkor jön a következő delikvens, aki van annyira béna, hogy még egy fél pohár jégjkását is magára tud borítani. Legalább a hölgy, bár a nevét még nem tudom, nem kapott a srác piájából, de közben az új fiú, ha jól emlékszem ő is x-men, talán Christopher Anderson, de lehet, hogy csak hasonlít az egyik társamra, bár csak a x-es megbeszéléseken láttam akkor sem túl közelről. Gyorsan lelép, majd tisztán ér vissza és újra bocsánatot kér és ekkor veszi észre az én balesetem nyomait. ~SZerencsétlen, én legalább tele pohárral öntettem magamra, de hogy voltál képes fél poharat magadra öntetni?~

Úgy látszik egy igazi úriemberbe sikerült belebotlania, mivel rögtön magára vállalja a felelősséget. Haley igazából nem biztos benne, hogy melyiküknek kellett volna jobban figyelnie, talán a legjobb megoldás az lett volna, ha mindketten az orruk elé néznek menet közben.
- Azt hiszem, mindketten azok voltunk.
Azt azért nem hagyja, hogy a srác magára vállaljon mindent, az nem lenne fair. Egyébként tényleg nagyon udvarias, hiszen amellett, hogy magázza, meghívja valamire. Ez igazából meglepi, miután ráborít valakire némi jégkását, nem azonnali meghívás szokott a válasz lenni. Gondolatban megvonja vállát, valószínűleg a north salemiek már csak ilyen roppant udvariasak és előzékenyek. Ehhez végülis hozzá tudna szokni.
- Köszönöm, de előbb ezt kéne meginnom. Még a végén azt is ráborítom valakire.
Átvenné a poharat a másik kezébe, de az ugye tele van a cipőjével.
- Fogd meg… ömm…fogja meg, kérem… ömm… nem lenne gond, ha tegeződnénk?
Ezzel a srác kezébe nyomja poharat egy mosoly kíséretében, azután nekilát a táskája mélyéből elővadászni némi zsebkendőt. Persze csak két darabot sikerül kihalásznia, az egyiket átnyújtja Brycenak cserébe a poharáért.
- Tessék, a nagyját fel lehet itatni vele.
A maradék eggyel pedig saját kezét kezdi törölgetni. Szinte rögtön átázik a kendő, és Haley még ugye a kevesebb adagot kapta.
- Habár ha veszünk egy perecet, ahhoz biztos adnak szalvétát is.
Persze Bryce elmehet letusolni, az a leggyorsabb megoldás lehet számára, de Haley nem készült strandolásra, így nála marad a szalvéta vadászat, míg el nem jut kezet mosni. Szerencsére nem volt telenyomva cukorral a jeges üdítő, így nem ragad addig se a keze.

A lány sietősen indult meg a standok felé, hogy egyen valamit, én is követtem, de én nyugodtan, nem sietek, az egész nap az enyém meg nem akarom megijeszteni. De akkor megáll és visszafordul, hogy összeszedje a cuccait. Hirtelen nem tudom, hogy mit csináljak, hiszen miatta megyek oda ahova, de most visszafordult. Szerencsém van, hogy jóval arrébb vagyok, így nem kell lassítanom a lépteimen, hogy ne előzzem meg. Nincs sok cucca, így gyorsan elpakol és el is indul az eredeti célja felé. Lassan odaér és beáll a sorba, előtte egy idősebb házaspár azon "vitatkoznak", inkább túlságosan előzékenyek egymással a választás terén. Látszik már a lányon, hogy idegeskedik és a bosszankodás is kezd kipárologni belőle. Ezen elmosolyodom, de aztán én is odaérek, de mivel nem tudom, hogy mit akarok távolabbról nézem a kínálatot, persze folyton a hölgyet figyelve, aki végre sorra kerül és most ő képtelen a döntésre. gy nyerek még egy kis időt, hogy nézzem. Ugyan nem akarok illetlen lenni, így inkább a lába és a háta a szemlélődés tárgya, bár néha a fenekétis megcsodálom. Epres jégkását kér, de mint kiderül, elnézte, mert az málnás. Aztán kér egy pohárral és kifizeti miközben én is eldöntöm mit kérek: semmit, de hogy mégse higgyék, hogy csak miatt vagyok itt, odasétálok a pulthoz, vagyis inkább sétálnék, ugyanis annyira elkábított a lány, hogy egyenesen neki sétálok és kapok a nyakamba egy adag jégkását. Ugyan meleg van és jól lehűt, de azért nem túl kellemes a jég érintése a felhevült testemen.
- Nem kisasszony, én voltam a figyelmetlen. Hadd hívjam meg valamire!
Ajánlom fel a figyelmetlenségem miatt, bár pénz nincs nálam, de megoldom. Már előre röhögök a pénztároson.

Haley nagy lendülettel indul el a standok felé, aztán pár lépés után eszébe jut, hogy nem kéne a holmiját csak úgy hátrahagynia. Már csak azért sem, mert pénztárcája is a táskában lapul, a két szép szeméért pedig itt nem fog kapni epres jégkását. A portlandi strandon is csak azért volt ’szerencséje’, mert a suliból haverok voltak Charlieval. Itt viszont nem ismer senkit, mármint a tó környékén, szóval nem számít ilyesmire.
Ha a táskáját viszi, akkor cipőjét se akarja itt hagyni. Jobb vállára akasztja táskája pántját, szintén jobb kezével összecsippenti cipőit és elindul. Nem izgatja magát amiatt, hogy elfoglalhatják a klassz kis helyét. Egyrészt nincsenek olyan sokan, másrészt tervei szerint nem is fog már pontosan ide visszaülni. A vízhez közelebb szeretne majd letelepedni, talán elsétál valamelyik stégig.
Beáll a sorba, szerencsére csak egy páros van előtte, nem kell sokat várnia. Vagy mégis. Rém határozatlanok, vagy csak iszonyatosan előzékenyek egymással, de mire kitalálják, hogy egy citromos és egy áfonyás jégkását kérnek, aztán majd megkóstolják egymásét, addig majdnem lemegy a nap. Elfojt egy bosszankodó sóhajt, végre ő kerül sorra. Rögtön kikéri az epres jégkását, aztán mikor kiderül, hogy epres nincs is, akkor igazán hálát ad azért, amiért nem fennhangon bosszankodott a páros miatt. Ugyanúgy feltartja most ő a sort, habár az nem duzzad kilométeres sorrá, míg gyorsan leolvassa a tábláról, hogy a piros jégkása, amit ő epresnek akart hinni, mivel arra vágyott, az igazából málnás. Kér egy nagy pohárral, fizet, majd gyors lelépést tervez a színről. A terv nagyszerű, egészen addig, míg alig három lépés után bele nem ütközik egy ártatlan strandolóba. Az ütközéstől persze összerezzen, ezzel együtt jár, hogy összeroppantja poharát és a jégkása legalább negyede szegény áldozatra fröccsen… mert hát persze, hogy nem magára borította, akkor kevésbé érezné magát rosszul.
- Jaj, elnézést, ne haragudj, aztaa de hideg, ne haragudj, ügyetlen voltam.
Valamennyi fröccsent a kezére, innen tudja, hogy nem rendeltetésszerű fogyasztásakor kellemetlenül hideg a jégkása. Bocsánatkérőn pillant fel a srácra, abban reménykedik, hogy mivel nem egy flancos frakkot borított be vörösborral, így nem követett el emberiség ellenes bűntettet.

Egy ideig csak törökülésben ül és gyönyörködik a tó csillogó tükrében. A bodorodó felhők lassan eltűnnek a látóhatárról, Haley kezdi bánni, hogy nem készült strandolásra. A kellemesen melengető napsugarak felé fordítja arcát, majd kibújik a fehér pulcsiból. Helyes kis gombócba hajtogatja és elteszi táskájába. Meglazítja cipőfűzőjét is és lerúgja lábairól cipőjét. Egy pillanat alatt megszabadul a zoknitól is és mezítelen lábai a homokba mélyednek.
Hátradől kezeire és a strandolókat kezdi figyelni. Talán mintha többen is lennének, mint érkezésekor voltak. Vagy egyszerűen a napsütésben pozitívabbnak látni a világot és ugyanaz a létszám többnek tűnik. Az mindenesetre biztos, hogy többen merészkedtek be a vízbe.
Elkapja a furcsa érzés, mintha valaki figyelné, ezért az óvatos fürdőzőkről a parton pihenőkre kapja pillantását. Azonban egyik nyugágyon se fekszik öltönyös-napszemüveges magánnyomozó. Félrebiccentett fejjel elgondolkodik… összekeveri az FBI ügynökökkel, ballonkabátos, kalapos embert kéne keresnie. Nem paranoiás, egyszerűen csak óvatos. Egyik típust megtestesítő alakot sem lát, így megnyugszik és fejét hátrahajtva napfürdőzik kicsit. Nem hajtja a tatár, azonban kezd szomjas lenni, ezért engedélyez magának még öt perc pihegést, majd azután tervei szerint elzarándokol az egyik standhoz. Jégkására vágyik, igen, azt fog majd venni.

A város jó messze van, nincs kedvem gyalogolni, se buszozni, mert drága. Kéne valami eszköz, amihez nem kell jogsi, de mégis használhatom. Egy elektromos bicigli. Nem fárasztó, hiszen nem kell tekernem, de jogsi sem kell hozzá a hatályos törvények miatt, így ez lesz a megfelelő tárgy. Öszpontosítok, hogy a körülöttem lévő érzelmeket egy helyre konentráljam, majd kezd kialakulni a bringa, végül meg is jelenik. Felpatanok, bedugom a kulcsot, mert hát mégis kell valami, amivel elindítom és megyek is a tengerpartra. Nem tudom mért, de a suliból mostanában elegem van és egy kis levegő változásra van szükségem a tengeri levegőt pedig pont jónak tartom. Itt a suliban nem kell félnem, hogy lebukok, mert itt mindenki mutáns, mint én, de a tengerparton majd figyelnem kell erre mégsem hozhatok létre csak úgy bármit, még a végén valaki észrevesz. Elég feltünő lehetek, hogy gyakorlatilag nem hoztam semmit, még fürdőruhát sem. Nem baj a parton veszek egyet, majd felvéve keresek egy nyugágyat, amiből vizslathatom a parton lévőket. Éppen mennék le a lépcsőn, amikor egy hölgy kerül az utamba, akit hosszas elnézések és egyéb bókok után előre engedek a lépcsőn. Persze, mint minden rendes férfi jól megnézem hátulról, majd én is lemegyek. Követem az eddigi tervem és elhelyezkedem a parton, ahonnan mindenkit láthatok. A hölgyeket, akik sráccal vannak csak végignézem és megnézem minden egyes porcikájukat a lábuktól kezdve a fenekükön és a mellükön át az arcukig, igazából egyedülálló hölgyeket keresek, bár nem sok sansza van a dolognak, de ekkor észreveszek valakit, aki eddig nem láttam. Nagyon szép és egyedül van. Túl nagy a kisértés, hogy odamenjek, d egyelőre csak csodálom és megfigyelem minden mozdulatát, a kecses mozgását és szinte mindenét.

Leparkolja a zöld szépséget. Nem nagy kihívás, alig állnak kocsik a strandhoz kialakított parkolóban. Kiválaszt egy kellően szimpatikus üres teret, esélyt sem akar annak adni, hogy meghúzza a kocsi oldalát. Akkor aztán soha többet nem adna neki kölcsön Nate semmit, de legalábbis az Aston Martint biztos nem. Márpedig Haley-nek sokkal jobban tetszik ez, mint bátyja másik két autója, szóval figyelnie kell. Persze egyébként is figyelne, mert nem az övé, de így hatványozottan figyel.
Kiveszi a slusszkulcsot, az anyósölésről magához veszi oldaltáskáját és kiszáll. Bokája fölött rojtosan elvágott farmert visel, sötétkék pólóval és egy fehér kapucnis pulcsival. Szokásos fáradt-piros tornacipőjében van most is. Bezárja a kocsit és elindul a strand felé. Hajába belekap a szél, nem kötötte össze hamvasszőke tincseit, de nem bánja.
A parton sincsenek túl sokan, de ez nem lepi meg, az üres parkoló és a kissé hűvösebb időjárás igencsak árulkodó. Letelepszik a partra, ez csak annyit jelent, hogy lehuppan a fövenyre, táskáját pedig maga mellé teszi. A biztonság kedvéért hátrapillant a kocsira, még mindig nehezen hiszi el, hogy Nate tényleg felnőttként kezeli. Szokatlan érzés, de hozzá tudna szokni.

Élvezettel figyelem, ahogy eszik-iszik, látszólag élvezetére van a dolog. És pont ez tetszik benne, bár magam mondtam, hogy nem kötelező mindent eltüntetni. De tetszik, hogy nem fanyalog, nem tolja el maga elől a dolgokat, mint sok egyetemista pompom csaj, aki minden egyes randinál csak "egy tálka salátát" kér.
És ugyanígy élvezetem az aprócska rálátást, mit mozdulatai engednek, és talán ezerszer szexisebb és izgatóbb a halvány sejtetés, mint a nyílt felkínálkozás. És erre az érzetre csak rásegít a becézés, féloldalas vigyort csalva arcomra.
Ám az ábránd tűnékeny, hisz indulásra készül, hiába próbálom visszafogni. Különös lány ő, míg szavai ellenkeznek, egyértelműen lekoptatni próbálnának, addig ujjai ujjaimra kulcsolódnak. Mintha ő sem tudná, akar-e egyáltalán találkozni még velem, vagy inkább.. nem akarja nyíltan kifejezni tetszését, apró jelekkel még is arra bíztat, hogy ne adjam fel. Erre utalnak búcsúszavai is, újravarázsolva lelohadó mosolyom.
- A Sagitariusban - biccentek elégedetten, engedve ujjait, hisz nem akarok erőszakosnak tűnni.
- A napokban visszajövök North Salembe és benézek. Téged foglak keresni - teszem még hozzá, mintha nem tudná. Mégis.. az eleddig burkolt dolgokat most nyíltan szavakba öntöm. Tetszik, ez kétségtelen, és nem lehet olyan gyorsan lekoptatni. Bár fogalmam sincs, mi az a Sagitarius, nem lévén őshonos a városban, de majd kisegítenek.
Elmélázva, elégedett mosollyal lesem távozó alakját, kellemesen ringó csípőjét, és mint egy elégedett kandúr nyalom meg a számat, majd a kólába rejtem vigyorom. Kényelmesen elnyúlva hagyom, hogy a kiérkező pultos, ki talán attól félt, fizetés nélkül távozom, leszedje Leah maradékát, míg én lustán rágcsálom a szendvicsem. Nem sietek, egyrészt nem kell, másrészt halványan él bennem a remény, hogy talán vissza is erre hozza az útja, vagy valamiért visszakíváncsiskodik. Így hát süttetem még kicsit az arcom, talán egy jó fertályórát. Ha mégsem jön, hát az asztalra lököm a fizettséget és a bukót a fejembe húzva pendítem meg a gázt.

A nők és a férfiak másképp működnek, másképp gondolkodnak. Ez sose volt vitatárgya, pont ezért nem reagál a kritikára sem és nem kezdem el a magam igazát bizonygatni. Igen, olykor a nők a szexnek is több jelentőséget tulajdonítanak, mint kéne, egyetlen éj után szőve már a rózsaszín-habos álomképeket.
- Ha otthagyod se érdekel. Nem egy tea fog a földhöz vágni - mosolyodom el szavain. Mint egy gyermek, ki többet kap, mint kérte, és most bizonygatni akarja, hogy nem pazarlás a dolog. Ha nem esik jól, nem kell semmit sem meginni vagy megenni. Azért annyira nem vagyok szőrszálhasogató, hogy aztán felrójam neki.
A mosolya viszont tetszik, azt hiszem, el tudnám még nézegetni egy ideig. No nem azért, mert olyan romantikus lakat vagyok vagy szentimentális. Pusztán tetszik, amit látok, márpedig ha valami az ember tetszésére van, azt élvezettel figyeli. És így vagyok én is Leahval. Tetszik, amit látok, tehát örömmel nézem.
- Azért remélem ebből legalább egy jut nekem is - nevetek fel, ahogy újfent halmozni kezdi a kihozott kólákat. Nem véletlen nyúltam le rögtön az egyik poharat, immár folyamatosan szorongatva. Ha ezt is el kívánja tulajdonítani, azért immár tényleg kicsit többet kell "harcolnia".
És érkezik a mesedélutánom, legalább is a rövidített változat, és némiképp megkönnyebbülök, hogy nem kezd el abajgatni, ahogy a legtöbb nőnemű teszi. Ha felhozódik a dolog rögtön elkezdenek sajnálni, anyáskodni felettem. Márpedig anyára nincs már szükségem. Amikor kellett volna, nem jöttek. Most legfeljebb barátnőt, csajt vagy épp egyéjjeles hálótársat keresek.
- A látszat szinte mindig csal - dőlök hátra elégedetten, jóleső a beismerése. És úgy érzem, egy újabb fokkal léptünk előrébb. De hamar megingat a dologban, ahogy gyűrni kezdi befelé az italokat és indulását hozza fel.
- Héhé! - morranok fel minden harag nélkül, miközben szabad kezem az ő szabadjára teszem, ügyelve, nehogy a nyakába borítsam az italt.
- Hova ez a rohanás? És csak azt idd meg, ami jól is esik! - jegyzem még meg vigyorogva. Tényleg nem sértődöm meg, ha bármit is otthagy, nagyfiú vagyok már.
- Ha sietsz, és mindenképp mennél, elvihetlek. Vagy legalább azt mond meg, mikor láthatlak legközelebb? - utolsó szalmaszál, neki pedig sok lehetőség, ami közül választhat. Vagy most viszem haza, és megtudom, hol keressem, vagy ő ad támpontot. Mert felkeltette az érdeklődésem, márpedig amire én rákattanok, azt nem eresztem, míg ki nem derítem, miért érdekel annyira.

- A csajom? A barátnőm? - adom a lehetőségeket a visszakérdezésre mosolyogva, miközben tekintetem végigfuttatom Leah kissé nekivetkőzött alakján. nem mintha a parton semmit sem lehetett volna látni belőle, de azért így még jobb. Tetszetős.
- Azt hiszem, hogy valakit a kedvesemnek nevezzek kicsit több kell hozzá, mint hogy jól érezzük egymással magunk és hogy együtt járunk bizonyos helyekre. Azt hiszem, oda azért több érzelem kell, mint a puszta gerjedelem - vigyorodom el, kissé talán megbotránkoztatva, de nem zavar. Ő kérdezett én meg válaszoltam. és ahogy Faye-nél, nála sem jelent gondot az érzelmek mellett a testiségről beszélni. Végül is nem tízéves már, és az én felfogásom szerint az legalább annyira hozzátartozik az élethez, mint a lélegzés és az evés. Amit ő rögtön produkál is, mosolyt csalva arcomra, miközben még a kólám is elorozza.
- Azt hittem, te teázni akarsz - csóválom a fejem, miközben odébb tolom a csészét, hogy immár egyikünk részére se essen. Úgy tűnik, inkább üdítőt iszik, engem meg az atya úr isten se vesz rá arra a borzadályra.
- Kérhetnénk még két pohár kólát? - döntöm meg picit a székem, hogy az odabent pihenő alkalmazott észrevegyen, majd engedem is vissza magam az asztalhoz.
- Szakítás és halál - bólintok szavaira, kissé váltva a lehetőségeket. Anyámék előbb szakítottak, majd meghalt Faye anyja, aztán az újra összejöttek majd mindketten meghaltak. Szakítás és halál...
- Politikus, nem. Sose tenném magam önként kirakatba - nevetek fel, feledve a pillanatnyi komorságot. Még a fejem is rázom hozzá, megerősítve vagy inkább alátámasztva ellenkezésem. De mielőtt folytathatnám érkezik is a két pohár, melyből az egyiket rögtön el is marom, míg a másikat pontosan kettőnk közé tolva helyezem el. A pincérnek köszönetképp biccentek, hogy aztán újfent Leahnak szentelhessem figyelmem.
- Úgy egy éve autóbalesetben meghaltak a szüleim - kezdek bele, rögtön megvonva a vállam, mintegy elfojtva a sajnálkozást, részvétnyilvánítást.
- Faye még nem nagykorú így vagy nevelőszülőkhöz kerül vagy... - hagyom félbe, elhúzva a szám még a gondolatra is. Még ha csak féltestvérem, akkor is a vérem. És méghozzá milyen vérrel!
- Én lettem a gyámja. Ez viszont azzal járt, hogy a capmus-ból hazaköltöztem és nem azzal telik minden hétvégém, hogy bulizni járok. Az egyetem után hazamegyek, ha kell, segítek neki a tanulásban. Olykor vállalok valami könnyebb melót, hogy a hobbizást, mint például a motorom, ne a közösből fedezzem. Szóval értheted, az a csaj, aki eddig azt szokta meg, hogy buliból buliba járunk és mindenfelé mászkálunk rosszul viselte ezt a változást...