Peach Lake

Tárgy: Peach Lake Kedd 10 Szept. - 14:02

First topic message reminder :

North Salem és Southeast között helyezkedik el ez a cseppet sem kis tó. Előszeretettel járnak ide túrázók, mert felettébb szép képet mutat minden évszakban. Nyáron fürdeni is lehet benne, de elsősorban a kialakított strandokon érdemes, ugyanis máshol a víz mélysége hirtelen növekedhet, vagy az esetleges örvények jelentenek veszélyt. Csónak bérlésre is lehetőség van, ha valaki romantikus csónakozására vágyik, vagy egyszerűen nem a part mentén akar horgászni, de természetesen ott sem kizárt. Télen, amikor eléggé lehűlt az idő a part menti vastagabb jég alkalmas korcsolyázásra is, de mindig külön táblákkal jelzik, hogy hol és mikortól nem veszélyes. Jó néhány kisebb nyaraló sorakozik a parton, de akadnak néhányan, akik konkrétan itt laknak. Afféle városi őrszolgálat is akad itt, akik nyáron az óvatlan fürdőzőkre, télen a korcsolyázókra figyelnek, bár természetesen ők sem tudják az egész területet folyamatosan megfigyelni.

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 28 Márc. - 21:39

Én mindenképpen drukkolok neki, hogy jóban legyen a testvérével. Nem az ő hibájuk, hogy a szüleik elváltak és igenis megérdemel egy jó családi kapcsolatot, ha már van vér szerinti testvére. Szerintem mindenképpen van rá esély, ha mindketten tesznek érte, hogy megtörténjen. Persze ez neki és a testvérének is egy kihívás, vagy inkább feladat. Az viszont biztos, hogy nem akarnék nagy szárnyakat, még ha szép is ami Amy-nek van, de én szeretem, ha inkább nem nagyon vesznek észre, úgy pedig határozottan feltűnő jelenség lennék. Egyetértően bólintok csak a szavaira. Teljesen igaza van, az ilyesmi marad arra, hogy csak úgy nézegessem, ami másoknak megadatott, bőven elég az úgy.
Sikerül közben majdnem meg is fulladni, de végül ezt is átvészelem, átvészeljük, és kitérünk rá, hogy ki hova menne el. Gyerekes dolog lehet a vidámpark, de én tényleg vágyom rá. Olyan sok minden maradt ki az életemből, hogy pár dolgot jó lenne pótolni.
- Rendben van, a vidámpark az jó ötlet. - mosolyodom el, és ez egészen addig is tart, amíg ki nem bököm azt a kósza mondatot, amit bár ne tettem volna! Hogy ez egy randi... nem akartam én ezt tényleg kimondani! Tudom, vagyis biztos vagyok benne, hogy gyerekesnek tart, hogy úgy gondolja, hogy csak egy kislány vagyok, a húga, akit még sokszor pofozgatni kell a jó út felé, mert gyakran vagyok túlságosan visszafogott. De attól még mindeközben valahol mélyen más is vagyok, aki vágyik arra, hogy szeressék, egy... csókra. Már ha csak erre gondolok, attól is remegni kezd a szám széle és bizonytalanul sütöm le a szemem a válasza hallatán. Tudom,hogy igaza van, ő más, mint én, menő és vagány, és biztosan tapadnak rá a nők, én pedig nem ilyen vagyok és biztosan nem is illik bele a képbe.
- Várjunk igen... vagy csak felejtsük el ezt az egészet. - rebegem el gyorsan még. Nem hiszem, hogy vissza kell erre térni, vagy várni bármire is. Nem érzem úgy, hogy erre szükség van, én egyszerűen csak inkább mennék azt hiszem. Néha rémes, hogy mellette lehetetlen csak úgy eltűnnöm, hogy itt kell lennem, hogy nincs esélyem rá, hogy változtassak és csak úgy felszívódjak, mint a kámfor, pedig olyan szívesen megtenném, mert rém kényelmetlen ez az egész helyzet. Csendben maradok, amíg elérjük a partot, és óvatosan szállok ki a csónakból, hogy még véletlenül se itt a végén veszítsem el az egyensúlyomat és zuhanjak bele mondjuk a partszéli vízbe, és akarja a bokáig érő magassága ellenére is fulladásos halált halni.
- Jól igen, hát persze! - bár a hangom mégsem olyan határozott, mint amilyennek mutatni akarom. Jóval visszafogottabb ez a válasz, de igaza van teljesen, én is inkább egyedül lennék most, pihennék inkább egy kicsit, elnyúlnék mondjuk a szobámban és csak nézném a plafont, és azon agyalnék közben, hogy mégis hogy a fenébe mondhattam ki tényleg ezt csak... így. Bólintok egy aprót a szavaira, és szépen fel is kászálódom mögé, majd a fejembe húzom a sisakot. Nem merem most olyan szorosan fogni a derekát, mint ide felé jövet, önkéntelenül is tartok egy leheletnyi távolságot, még ha nem is hiszem, hogy elvár ilyesmit, de nekem most így mindenképpen könnyebb. Majd a sulinál elköszönünk, és majd a szobámban kiszenvedem magam, hogy miért voltam ennyire nagyon buta, hogy mondhattam ki azt, amit gondolok!?

//Én is köszönöm és hát ezek után az tuti, hogy érdekes lesz! ^^//

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 28 Márc. - 16:40

Quinn nagyon jól látja a dolgokat, számomra tényleg fontos az, hogy James-el jól kijöjjünk egymással, mégis kezdem úgy érezni, hogy ez a viszony soha se fog rendeződni, ahhoz kissé változnunk kéne, igen, mind a kettőnknek.
- Köszi, kedves vagy, majd meglátjuk, hogy mi lesz. – nem tudom, hogy a drága bátyám mit érezhet, szóval erre a részre inkább nem is reagálok most semmit, csak néhány másodpercig burkolózom magamba, majd ez után folytatjuk a beszélgetésünket a képességekről, na meg Amy is kis időre szóba kerül. Ő aztán feltűnő jelenség a hatalmas szárnyai miatt, pedig ha jól tudom, pont, hogy nem akar az lenni. Talán még Quinn-el is jóban lehetnének, végülis, én mindkettejüket kedvelem, ez csak jelent valamit.
- A szép dolgok illenek hozzád, de mivel a jellemed miatt nem szereted a feltűnősködést, ezért az tényleg nem lenne nyerő. – bólintok rá arra, amit mond és szerintem itt nincs semmiféle negatívum se. Mindenki más, én is talán okkal kaptam azt a képességet, amit. Az apró félrenyelésen is nemsokára túl leszünk, majd ismét a képességekről folytatjuk tovább a diskurálásunkat, így pedig az is szóba jön, hogy ki hova is utazna el szívesen. Sok helyet megnéznék szívem szerint, ahogy bizonyára Quinn is, mégis kissé meglep azzal, amit mond, hogy pont Disneyland lenne a nyerő nála. Olyan kívánság ez, amit én biztosan nem tudnék megvalósítani, nincs nekem arra pénzem.
- Igen, biztosan az. – bólintok rá, bár számomra ez annyira nem vonzó, inkább tényleg picit gyerekesnek tartom, de nincs ezzel probléma. A vidámpark viszont talán egy jó kis opció lenne, ott én is jól érezném magam és talán a lány is, már ha egyszer eljönne oda velem. Nincs messze és a motorral hamar oda tudunk jutni. Na nem ma, majd valamikor máskor, ez az alkalom is összejött, az is biztosan össze fog.
- Na,akkor majd a vidámparkot összehozzuk. – amúgy is megnéztem volna egyszer magamnak, szóval tényleg elmegyünk és eltöltünk majd ott egy kis időt. A lány vágyai viszont még érdekelnének és szerencsére nem is tartja magában a dolgot, de… hát… nehezen tudok rá normálisan válaszolni. Magamban őrlődöm azon, amit mond, mivel érzem én, hogy tetszem neki, csak félek, hogy nem jó embert választott, én velem ő nem járhat jól, ezt nem hiszem el, hogy nem tudja. Nem kéne ismét sebet ejteni kicsinyke lelkén, ígyis túlságosan instabil már. Ahogy azt sejtettem, még csak barátja se volt, én pedig úgy érzem, megérdemli az őszinte válaszomat. Látom szegényen, hogy mennyire zavarban van és sajnálom is ez miatt, de nem tehetem meg azt, hogy most megcsókolom, mint valami romantikus filmben, aztán utána meg csalódást okozok neki. Mit szólna ahhoz, ha később mással látna csókolózni? Nem… én ezt vele nem akarom megtenni. Bárki mással simán, de vele nem.
- Még várjunk ezzel, én azt mondom. – nézek bele a szép szemekbe, tehát nem, nem fogom semmisnek venni ezt a beszélgetést, de mégis, inkább máskor, később térnék erre vissza. Had alakuljon még a kapcsolatunk, az is lehet, hogy addig talál ő is magának valaki mást, aki jobban illik hozzá, én pedig… fogalmam sincs. A partot is sikeresen elérjük nemsokára, így kötök ki, majd jön is ám a csónakos pasas, hogy segítsen nekünk.
- Remélem, hogy azért jól érezted magad. – pakolok is el a táskámba, majd ez után indulok meg a motor felé. Ideje szerintem visszatérnünk az iskolába. Jó volt ez a nap, csak most így, a vége miatt túl sok minden motoszkál a fejemben, ami miatt kicsit jobb lenne most egyedül lenni, de itt mégse hagyhatom Quinnt, szóval inkább visszamegyek vele az X-birtokra, talán ő is megérti, talán ő is erre vágyik jelenleg.
- Na pattanj fel mögém, aztán irány a suli. – mosolygok rá, majd a sisakot a fejembe húzom, a másikat pedig átnyújtom a lánynak, így ha ő is mögöttem van, már gázt is adok a gyönyörű járgánynak és meg sem állok a birtokig, ahol bizonyára majd pár szó után el fogunk válni egymástól.

//Köszi a játékot! Smile

Érdekes lesz a következő találkozásuk. ^^//

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 14 Márc. - 11:50

Az az igazság, hogy nem vagyok túl jó családi, vagy testvéri kapcsolatok terén, hiszen én nem rendelkezem olyan családdal, ahol ezt lehetőségem lett volna megismerni. Egy öcsém van, aki a mostohatestvérem, no meg a szüleim, akik örökbe fogadtak. Szeretem őket, ez nem kérdés, hiszen kedvesek és eddig mindig sokat segítettek, de attól még nem az igazi családom. Fogalmam sincs, hogy milyen lett volna egy tényleg szép és békés családban felnőni, bár ahogy látszik ezt Ethan sem tudja.
- Mást nem tehetek, mint hogy drukkolok neked. Mégis a testvéred, lehet hogy ő is szeretné, csak... nem biztos magában, vagy nem tudja hogy közelítsen. - gondolom ez fiú testvéreknél még nehezebb, mert nem azok a tipikus mutassuk ki az érzelmeinket és öleljük keblünkre a másikat típusok. De én azért tényleg remélem, hogy rendeződik majd a viszonyuk, mert ahogy látom Ethannak ez igenis fontos, ami bőven elég nekem, hogy drukkoljak értük. Az pedig még egy ok, hogy így még tanulhat is, a képességblokkolást befolyásolni. Szerintem jó lehet kipróbálni más dolgokat is, mint pl. a térutazás, vagy akár... nem is tudom elképzelni milyen lehet visszamenni az időben! Vagy az túl veszélyes? Az a helyzet, hogy nem is tudom, hogy mit mernék egyáltalán kipróbálni és mi az, amitől félnék már csak ránézésre is.
- Igen, azt hiszem úgy hívják. - bólintok egy aprót. Annyira nem ismerek még sokakat, de az órákon azért hallottam már neveket sokszor. Nagyon szépek azok a szárnyak, de abban tökéletesen igaza van Ethannak, hogy az nekem nem is állna jól. Furcsán érezném magam velük és persze nem tudnék csak úgy elbújni a kutató szemek elől, mint most. A láthatatlanság olyasmi, ami tökéletesen illik hozzá, ebben biztos vagyok.
- Nem, de messziről megcsodálni jó dolog. Hozzám nem illene valami, ami ennyire szép és feltűnő. - sütöm le egy pillanatra a szemem. Tökéletesen igaza van, nem is állna jól nekem olyasmi, mint két nagy szárny, de attól még repülni biztosan fantasztikus lehet és olyan igazi nagy szabadságot ad. De inkább nézem csak távolról, még megszólítani se mertem eddig azt a lányt, pedig ha Ethan jóban van vele, akkor akár még meg is ismerhetném, de nem vagyok én olyan bátor, hogy csak úgy meg merjem ezt említeni. Már az is nagy dolog, hogy megint olyasmi csúszik ki a számon, aminek nem kéne, így aztán majdnem bele is fulladok a saját sütimbe. Attól csak még jobban vörösödöm, hogy ő pontosan tudja, hogy miért volt a köhögés. Inkább nézem a kezemben tartott fél sütit, és nem nagyon van merszem a szemeire pillantani. Most nem, hiszen eléggé ég az arcom. Egyszerűbb arra figyelni, amit mond, és az utazásra koncentrálni.
- Tudom gyerekes dolog, de... biztos remek hely lehet. Olyan színes és vidám! - igen, tény és való, hogy nem vagyok túl felnőttes gondolkodású, de mégis csak gyerek vagyok még a magam tizenhat évével. Azt hiszem nem is várható el tőlem, hogy mondjuk valami tudományos labor legyen az elsődleges vágyam, vagy mondjuk egy múzeum. Persze bármi érdekeset megnéznék szívesen, nem arról van szó, de mégis valahogy ez az, ami vonz. - A vidámpark az jó, szívesen elmennék. - bólintok egy aprót, aztán kicsúszik a számon egy újabb mondat, amit legszívesebben visszaszívnék. Mégis hogy mondhattam ki ezt hangosan is? Felnézni is alig merek és szinte biztosra veszem, hogy még a parton is hallani lehet, ahogy hangosan zakatol a szívem, hogy vajon mit mond erre.
- Nem... még sosem. - rázom meg a fejem. Azt hittem, hogy ez egyértelmű, hogy az én stílusommal nem esélyes, hogy volt már bárkim is. Talán Harry, ha úgy alakult volna minden, de ő a legjobb barátom volt és még elég kicsik voltunk ahhoz, hogy ilyesmi ne forduljon meg a fejünkben, az enyémben legalábbis nem. Az övében pedig jó eséllyel már soha nem tudom meg, hogy motoszkált-e valaha bármi hasonló. A következő szavakra tuti, hogy megint félrenyelnék, ha lenne a számban süti, de szerencsére nincs, így csak zavartan elmosolyodom. Fogalmam sincs, hogy a fenébe fog a bőröm visszaváltani a jól megszokott hófehérre, mert már egy ideje egy a vörösség szinte ráragadt.
- Nem is azért mondtam... én csak... csak... Vedd úgy, hogy nem is mondtam semmit, jó? - most először veszem rá magam, hogy tényleg a szemébe nézzek most már azt hiszem percek óta. Ha lehetne, akkor tényleg visszaszívnám, amit mondtam és szeretném, ha elérnénk már a partot. Olyan jó lenne, most tényleg eltűnni csak úgy a szeme elől, vagy kitörölni valahogy ezt a beszélgetést.

Tárgy: Re: Peach Lake Csüt. 13 Márc. - 10:47

A képességeket ideje magunk mögött hagyni, ezért se mondok most már mást Quinn szavaihoz, inkább James-ről beszélgetünk tovább, így derül hát ki, hogy van ő nekem, ahogy az is, hogy azonos a képessége. Persze van neki egy második is, ahogy én nekem is, de arról nem áll módomban senkinek se beszélni, ez a mi családunk dolga, legalábbis egyelőre biztosan.
- Én próbáltam a múltkor is, de nem tűnt úgy, hogy James akarja. Szerintem jól elvan ő nélkülem is, de majd meglátjuk, hogy mi lesz. Úgyis tudni fogsz róla. – elvégre elég sokat beszélgetek én ezzel a szépszemű lánnyal és bízom is benne, ki másnak árulnám hát el mindezt? Régen magamban tartottam, de mostanra rájöttem arra, hogy jobb néhány dolgot megosztani a másikkal, mint teljesen magunkba temetni. Meglepő vagy sem, de ismét feljön a képességes téma, mert ha már testvér, meg blokkolás, akkor sok más király képesség is van, amiket sose tapasztalhatok és jól láthatóan nem csak én próbálnám ám ki azokat. Amikor viszont egy bizonyos szárnyas lányt említ, azonnal el is vigyorodom az említésénél.
- Amy-re gondolsz nem? Jó fej az a csaj, elég jóban vagyunk. – nem tagadom, hogy ő is jól néz ki, de rá mégis csak barátként tekintek, akivel szintén jó sok mindenről el lehet beszélgetni. Mondjuk ott van még Lya is, akinek időnként elvileg előjönnek bizonyos szárnyai, de én még soha se láttam, szóval nem hiszem, hogy pont őt kukkantotta volna meg Quinn, ha meg mégis, akkor tévedtem.
- Csak nem te is jobban örülnél két bazi nagy szárnynak a láthatatlanság helyett? Azzal azért nehezebb beilleszkedni és ott a család se biztos, hogy normálisan fogadná a dolgot. – Amy-nél nem volt gond tudtom szerint, de Quinn-nél… Hát… lehet, hogy ő tényleg jobban járt azzal, amit kapott, mint két nagy szárnnyal, amelyet nem tud elrejteni bárki elől. Na de én nem Amy-ről akarok itt beszélgetni, hanem magunkról, a világról, és hát így bukik ki a kicsi lányból az, hogy én helyes vagyok, majd történik meg nemsokára egy kisebb baleset is. Még szerencse, hogy csak picit nyelt félre és nem történt komolyabb baj, így csak elmosolyodva biccentek felé.
- Persze, a süti hibája, véletlenül se jöttél zavarba saját szavaidtól. – hű, hogy én mennyire szeretem ezt, hogy így zavarba hozhatom a másikat. Még Mercinél is sikerült, pedig ő aztán makacs egy lány.
- Disneyland-be? Komolyan? – és én ezen miért is lepődöm meg? Quinn még tényleg fiatal hozzám képest, ezzel nagyon is tisztában voltam én is eddig, csak most… hát tényleg hirtelen kissé megdöbbentem. – Max egy vidámparkkal tudnék szolgálni Peekskill-ben valamikor a jövőben, mással nem igazán. – vigyorodom is el cseppet, mert hát az, hogy átjussunk Európába… nekünk cseppet bonyolult lenne. De ki tudja, hogy mi lesz még később. Elkezdek azért visszafelé evezni, mivel már egy ideje kint vagyunk a tavon és jöhet egy újabb kérdés tőlem. Le se veszem szemeimet a lányról, úgy figyelem gondolkodását, majd amikor meghallom azt, hogy mit mond, nem tagadom, hogy sikerül meglepnie. Egy kedves kis mosoly jelenik meg arcomon, majd jön is ám a válasz, nem várat magára.
- Ezt máskor előre közöld és akkor úgy tervezek. – a mosoly még mindig nem tűnik el arcomról, bár belül nagyon is hezitálok. Hogy mondhatnám meg neki azt, hogy én bár részben vonzódom hozzá, másik részben úgy tekintek rá, mint a kishúgomra? Áh nem, azzal elrontanék mindent, amit eddig sikerült felépítenem és nem is tudom… Egy randi vége egyértelmű, hogy csókkal végződik, de ő vajon tőlem akarná az első csókját? Mivel úgy érzem, hogy más még nem csókolta eddig meg, de persze tévedhetek.
- Volt már valaha barátod, Quinn? – a barát alatt sejtheti, hogy nem egy átlagos srácra gondolok, akivel jóban volt, mint Harry, hanem egy szerelemre, egy kapcsolatra. Ismer engem, nagyon is jól, nem hiszem, hogy azt akarná, hogy összetörjem a szívét, mivel azt nem tudnám megígérni, hogy vele leszek, csakis vele, főleg az miatt sem, mert egyelőre még két oldal között lavírozik a leányzó, és még nem tudtam eldönteni, hogy testvérként vagy potenciális párként is viszonyuljak hozzá.
- Nem akarlak kihasználni! Többet jelentesz te ennél nekem. – bököm ki végül és most mintha cseppet én is zavarban lennék, így köszörülöm meg torkomat is kissé. Mák, hogy még nem érjük el a partot, bár tény, hogy percek kérdése a dolog. Más csajnál simán örülnék egy randinak és ki is használnám őket, de vele valahogy erre nem vagyok képes. Nem akarom én is megbántani, majd összetörni a szívét, ahhoz túlságosan is rossz ember vagyok.

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 7 Márc. - 12:41

Ha azt élte volna át a képessége miatt, amit én, akkor ő sem így állna hozzá. Egy gyerek akkor, ha árva, és tudja, hogy mire képes, nem csoda, ha olyan butaságra gondol, hogy a szüleinek azért nem kellett, mert defektes. Persze ez elég kis eséllyel van így, de attól még hosszú éveken át magyaráztam be magamnak, hogy tényleg el is higgyem. Aztán a legjobb barátomat is e miatt veszítettem el, szóval úgy gondolom, hogy tényleg reális, ha azt érzem ez az egész egyszerűen kiszúrás velem és szívesebben lennék teljesen normális.
- Tudom és én igyekszem, mostanában már igyekszem. - majdnem kicsúszik a számon, hogy miatta is. Próbálok nem olyan lenni, mint vagyok, annyira bizonytalan és visszafogott, bár egyelőre még nem megy túl könnyen. Nem csoda, évek megszokását nem egyszerű csak úgy eltüntetni, de neki azért mégis sokat sikerült már változtatnia rajtam. Nem is tudom, hogy a fenébe csinálta. Annak pedig végképp örülök, hogy olyasmit is mesél nekem, amit eddig még nem, mint a bátyjáról. Végül is testvérek és akkor lehet, hogy idővel majd tényleg jóban lesznek. Én igazán drukkolok neki, hogy sikerüljön, de az is biztos, hogy mindkettejüknek tenni kell majd ezért.
- Így már értem, de végül is akkor már csak rajtatok múlik, hogy megpróbáltok-e változtatni ezen igaz? - nekem sosem volt igazi testvérem és szüleim sem, akik elváltak, de neki igen, akkor viszont a ő teendője lenne, hogy tényleg próbáljon tenni a jobb viszonyért. És már ez is egy elég jó indok, hogy a képességét fejleszthesse. Ha a bátyjának megy, akkor neki is lehet hogy sikerülhet. Én pedig tényleg szívesen megmutatnám neki, milyen is az én világom, milyen eltűnni teljesen a szemek elől. Még eddig csak egyszer vittem magammal mást, egy órán Mercit, szóval még nem vagyok benne túlságosan gyakorlott, de végül is gyakorolhatunk együtt.
- Ezeket én is szívesen kipróbálnám. Láttam... láttam már egy lányt, akinek szárnyai vannak! - látszik az arcomon az a gyermeki lelkesedés, ami el is várható egy magam korabelitől. Persze nem mertem ám megszólítani azt a lányt, annyira nem vagyok bátor, de láttam a folyosón. Biztosan csodás lehet úgy repülni a felhők között. Kicsit az is olyan, mint a láthatatlanság, hiszen eltűnhetsz, ha senki nem néz fel, akkor észre sem veszi, hogy odafent szárnyalsz és biztos minden egészen máshogy fest a magasból. Az viszont hamar leesik, hogy megint mit sikerült kimondanom. Ha ennél is rosszabbul nyelek, akkor már tényleg biztos a megfulladás, de így végül csak sikerül túlélnem. Zavartan mosolyodom el arra, amit mond, főleg hogy igaza van. Itt pánikoltam a víz miatt és most majdnem a torkomon akad a süti. Az pedig végképp nehezít a helyzeten, hogy még közelebb is hajol.
- I... igen, csak túl száraz volt azt hiszem. - a jó fenéket! Nem volt száraz, csak szimplán megint nem gondolkozom, mielőtt megszólalok. Még hogy helyes! Persze, az, de akkor se lehet ezt csak így a szemébe mondani. Én nem ilyen vagyok, és nem is tudom, hogy mi a jó életet lehet kezdeni ezek után a helyzettel. Próbálok az utazás témájára fókuszálni, az érdekes is, és legalább eltereli a gondolataimat. Bár még mindig nem megy tökéletesen, hogy mindent fókuszáljak, pedig az kéne ahhoz, hogy választ tudjak adni a kérdésére.
- Azt hiszem szívesen elmennék... Disney Landbe. - lehet hogy mondhatnék ennél nagyobb dolgot is, de nem nagyon jártam még ilyen helyen és biztos csodás lehet! A sok szín, a zene és minden, egyszerűen nagyon jó lenne megnézni és kipróbálni. Biztos, hogy totál ki lennék mondjuk a hullámvasúton, de minden más annyira érdekes lehet. Tudom én, hogy ez igazi gyermeki válasz, de végül is én még bőven az vagyok. A következő kérdésre viszont végképp nem tudom, hogy mit is mondjak. Persze azonnal sikerül elvörösödni, amikor felmerül bennem egy olyan lehetőség, amit én most szeretnék. Nem is tudom, de az, hogy ezt még ki is mondjam... valahogy lehetetlennek tűnik. Ezért zavartan gyűrögetem csak a kabátom szélét, amíg ő elkezd evezni és próbálok kinyögni valamit.
- Én... én... öhm... nem is tudom. Talán, hogy ez most egy... randi legyen és nem csak egy... kirándulás. - ez az a pont, ahol normál keretek között két opció lenne. Már rég láthatatlanná váltam volna, de persze ez mellette esélytelen, vagy elrohannék szívem szerint, de az meg a tó miatt lehetetlen. Szóval az marad, hogy a kabátom szélét gyűrögetem és rendületlenül nézem a cipőm orrát, mert az, hogy most még fel is nézzek a szemébe... Na az teljesen kizárt!

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 4 Márc. - 20:29

Tudom, hogy Quinn-nél ez a képesség téma nagyon is meredek, mivel nincs megelégedve önmagával, azzal, aki, pedig szerintem nem kéne így hozzáállnia a dolgokhoz, igazán semmi gond sincs vele. Próbálnám én bíztatni, de mindenre sajnos én se vagyok képes.
- Igen, tudom, de ezt nem mi választottuk. Próbáld meg elfogadni és élni a lehetőséggel. – csak ezt tudom most tanácsolni, mást sajnos nem. Hogy elég lesz-e? Azt a lánynak kell eldöntenie, de úgy érzem, hogy nem sokra megy szavaimmal, ezt tényleg magában kell lerendeznie. A témák tovább terelődnek, így nyílok meg egy kicsikét én is a lánynak, szóba hozva James-t, akiről eddig nem beszéltem még túl sok embernek, főleg azért nem, mert olykor olyan, mintha nem is lenne. Belül viszont nagyon is vágyom arra, hogy jobb viszonyt ápolhassak a testvéremmel, szükségem volna rá, mégis… mi más utakat járunk.
- Igen, talán idővel majd változik. – bólintok rá, majd a másik kérdésre kissé megköszörülöm a torkomat. Ez nehéz kérdés, mivel elég sok minden történt a múltban, de talán a legegyszerűbb válasszal járok majd a legjobban, semmiképpen se akarok túl sok mindent elárulni a bátyámról.
- A szüleink válása után mi apámmal külön költöztünk, így romlott meg a viszonyunk. – persze én is hibás voltam benne, de most már mindegy. Nem fogok álszenteskedni, történt, ami történt és csak abban bízhatok, hogy talán ez majd tényleg rendbe jön, ahogy azt Quinn is mondta. A képességemre rátérve persze rájövök arra, hogy igen, tényleg megérné néha gyakorolnom azt, hogy kikapcsoljam, elvégre azért vagyok az X-birtokon – hivatalosan -, de mégse éreztem még rá a késztetést, úgy igazán, most viszont kezd felnyílni a szemem. Jó lenne tényleg, hogyha mások képességét is megtapasztalnám, ahhoz viszont az kell, hogy ne blokkoljam őket.
- Igen, mondjuk egyszer jó lenne repülni vagy teleportálni vagy valami hasonló. – vigyorodom is el és bár most Quinn adja a kezdő lökést, az tény, hogy nem csak miatta érné meg, én pedig nem fogok most hazudni neki. A csónakázás közben viszont ideje egy picikét lazítani is a témákon, mert most talán túl sok volt a magánéletből, ezért is beszélgetünk tovább az utazásokról, hogy kit mi érdekel, én pedig kissé talán túlságosan is belemerülök a dologba.
- Kössz, ez jól esett. Főleg az, hogy helyesnek tartasz. – kacsintok felé jókedvűen és bár ezt eddig is tudtam, mégis csak jól esik egy férfi lelkének az, ha ezt ki is mondják. Jó tudni, hogy ő nem egy buta parasztnak gondolok, aki csak jól néz ki, de agya semmi, nekem számít a véleménye. A zavarát viszont láthatóan a sütivel leplezné, de nem éppen úgy alakul, ahogy azt tervezi, így nemsokára már köhögésbe kezd, én pedig automatikusan hajolok közelebb hozzá, hogy finoman megütögessem párszor a hátát.
- Megvagy? Nehogy nekem megfulladj, még csak a vízbe se kerültél. – próbálok azért egy kicsit poénkodni, még akkor is, hogyha ez nem éppen olyan helyzet és amikor már látom, hogy rendben van, akkor távolodom csak el ismét, visszakerülve a helyemre.
- Azért legalább egyet mondj, hogy mit néznél meg a legszívesebben, biztosan akad. – tényleg szeretném tudni, hogy mi minden érdekelheti, és talán ezzel még többet megtudok majd Quinn-ről is. A bíztató szavak viszont jól esnek, mégis képtelen vagyok megállni azt, hogy ne éljek velük.
- És te akarsz most igazán valamit? – kérdezek rá kíváncsian és bizony magammal kapcsolatos választ várok. Kezeim viszont a lapátokra kerülnek ismét és mivel már egy ideje idekint vagyunk, lassan elkezdem visszafelé irányítani a csónakot, de tekintetem le se veszem a másikról. Vajon miféle választ fogok hallani? Áh, biztosan nem azt, amit én szeretnék, pedig jól esne… még akkor is, hogyha magamban nem döntöttem el továbbra se, hogy miképp is állok ehhez a kicsi lányhoz.

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 21 Feb. - 15:59

Igazából eleve nem túl sokat beszélek magamról, szóval nem meglepő, ha a képességemet sem fejtettem még ki olyan nagy részleteiben. Nem is vagyok igazán büszke rá, hogy az lettem, ami, szóval ha így nézzük, akkor még inkább érthető, hogy nem szoktam mélyebben ecsetelni, hogy ki vagyok, mi vagyok. Arról már nem is beszélve, hogy én eddig ezt csak átokként éltem meg, hiszem miatta veszítettem el a legjobb barátomat és az sem kizárt, hogy szintén ezért mondtak le rólam a szüleim. Ez persze butaság, hiszen még csak nem is tudhatták, hogy mi vagyok. Egyszerűen csak... mégis valahogy így érzem.
- Lehet, de tudod én soha sem akartam... különleges lenni. - rántom meg kicsit a vállam. Nem hiszem, hogy akarnék kém lenni, nem állna az jól nekem. Ahhoz bátornak kell lenni, meg rátermettnek, meg tudom is én, és én egyik sem vagyok. Én leginkább átlagos szeretnék lenni, de sajnos erre nincs lehetőségem, ezért próbálok itt legalább egy kicsit alkalmazkodni az új helyzethez, egy kicsit változtatni, hátha majd tényleg idővel jobb lesz minden. Csak jobbnak kell lennie nem igaz? Most legalább Ethannal jól érzem magam és ez a lényeg, csak persze óvatosnak kell lennem, nehogy elijesszem magamtól, hiszen sikerült már párszor kissé kiakasztanom a stílusommal, tisztában vagyok vele. Az viszont jó, hogy beszél kicsit magáról, hogy van egy bátyja, akiről én eddig még nem igazán hallottam. Kifejezetten örülök neki, hogy most szóba kerül.
- De legalább van és hátha majd jobb lesz idővel a viszonyotok. Miért lett rossz? - tudom persze, hogy nem rám tartozik, és ha nem akar, akkor nem válaszol majd. Nem kötelező, csak egyszerűen kicsúszott a kérdés és tényleg kíváncsi vagyok, hogy miért rossz a viszonya a testvérével. Én végül is egészen jóban voltam a mostohaöcsémmel, amennyire legalábbis erre esély volt a magam zárkózott módján. Viszont úgy fest, hogy érdemes lenne vele jobb kapcsolatot kialakítani. Azért nekem sem lenne rossz, ha nem blokkolná az erőmet teljesen, ha vele vagyok. Akármennyire is nem szeretem, azért megszoktam már, és valahol néha jó egy kicsit eltűnni mások szeme elől. Kényelmes.
- Szerintem biztosan sok más képesség is van még, ami miatt érdemes lehet megtanulni kikapcsolni, nem csak az enyém. - halvány mosoly, mert hát nem akarom, hogy kifejezetten úgy érezzem csak miattam teszi. Biztos nincs is így, csak egyszerűen kedveskedni akar, vagy a fene tudja. Persze jól esnek a szavai, azt nem tagadom, és ha miattam jobb lesz a kapcsolata a testvérével, annak még kimondottan örülni is fogok. A tó viszont akárhogy is, de félelemet kelt bennem. Nem kellene ezen paráznom, mert biztosan nem fogok beleesni, de mégis csak ott van bennem a félelem, nem tehetek róla. Azért igyekszem, főleg amikor még rám is szól, hogy ne lássa rajtam a buta félelmet. A süti tényleg kissé eltereli a gondolataimat, főleg azzal, hogy a kezemből eszik. Nem is tudnék másra figyelni.
- Nem hihetetlen, szerintem bárkit bármi érdekelhet. Csak azért, mert helyes vagy, nem feltétlenül kell utálnod mindent, ami a tanulással kapcsolatos. - persze pár pillanattal azután, hogy kimondom le is esik, hogy minek sikerült már megint kicsúszni a számon. Az arcomon megjelenő vörös pírt próbálom azzal eltüntetni, hogy gyors ütemben tolok be egy sütit a számba, de ennek csak az lesz az eredménye, hogy köhögni kezdek hála a félrenyelésnek. Sikerül azért megoldani a problémát, és nem fulladok meg a tó közepén. Röhej lenne, ha úgy sikerülne ezt megoldani, hogy még csak a vizet sem érintem.
- Persze, biztosan csodásak a piramisok, meg a régi helyek, amiket nem lelt meg más és tényleg különleges lehet oda betenni a lábunkat, ami még új és felfedezetlen terület. - bólogatok, bár én soha se gondoltam erre így konkrétan, de attól még igaza van, tényleg kifejezetten jó lenne megnézni ezeket az ősi helyeket, csak hát valahogy soha nem gondoltam, hogy bármennyi esélyem is lehet rá, hogy eljussak akárhova is. Most sem hiszem, hogy megtörténhet, bár persze azt sem gondoltam soha, hogy egy ilyen iskolába fogok járni, azt pedig főleg nem, hogy egy ilyen helyes sráccal beszélgetek majd egy tó közepén, mert valamilyen furcsa és érthetetlen okból kifolyólag kíváncsi rám.
- Nem igazán tudom, sose gondoltam így át, mert... sose volt rá lehetőség és azt hiszem túl sok minden lenne, amit szívesen megnéznék. - mosolyodom el. Igen, ez a fő baj, hogy annyi mindent néznék meg szívesen, hogy igazából nem tudnék választani, hogy mivel kezdjem, vagy mi az, ami elsődleges legyen, ha nem mehetek sok helyre. Egyszerűen nehéz a választás, legszívesebben elindulnék és körbejárnám a világot. Na persze csak csendben és óvatosan, hogy senkinek se tűnjek fel. Az előkerülő narancsléből iszom én is pár kortyot, mert az előbbi fulladozás után azt hiszem határozottan jót fog tenni. Kissé kiszáradt a torkom, főleg hogy a sütit is eszegetem lelkesen.
- Egyszer biztosan, én legalábbis drukkolok neked! Azt szokták mondani, hogy ha igazán akarunk valamit és teszünk is érte, akkor sikerülhet. - persze a fene tudja, én nem akartam még igazán nagyon soha semmit, szóval nem tudom, hogy tényleg így van-e, de csak igazat mondanak mások.

Tárgy: Re: Peach Lake Hétf. 10 Feb. - 14:03

Furcsa, hogy ennyire nem ismertem eddig Quinn képességét, pedig nagyon is érdekelnek a különféle mutációk. Akkor miért nem kíváncsiskodtam felőle jobban? Most viszont itt a lehetőség, és mint hallom, eddig egy emberre képes kiterjeszteni az erejét és ki tudja, hogy mennyire lesz még idővel. Hű, ez elég baró dolog.
- Kemény. Látod? Különleges vagy, mert azért az ilyesmi nem gyakori és tök sok mindent tudsz majd csinálni ilyen erővel. Még kém is lehetsz. – na ahhoz persze kicsit bátrabbnak is kellene lennie, de szerintem ő is tudja, hogy mennyi lehetőség rejlik még benne. Tényleg komoly állása lehet idővel, főleg, ha esetleg a mutánsokat is elfogadják majd a világban. Bár én személy szerint erre nem látok túl sok esélyt. Azért, ha már Quinn így mesélget nekem, akkor én is megteszem ezt, ezért is hozom szóba James-t, akinek az ereje kiforrottabb az enyémnél. Én meg voltam mindig elégedve azzal, hogy másokat bosszanthatok azzal, hogy nincs erejük, itt se tanultam meg irányítani, nem is akartam, de talán ideje kicsit változtatni a dolgokon, mert ha a blokkolást akár csak kis időre is meg tudnám szüntetni, mások erejét is használhatnám, mint mondjuk ennek a szép szemű lányét.
- Aha, van, de nem túl jó a viszonyunk, szóval majdnem olyan, mintha nem is lenne. – vonom meg vállaimat a kérdése után, és teszem megint a lazát, a nemtörődöm srácot, pedig belül nagyon is fáj az, hogy ilyen lett a kapcsolatunk. Milyen jó lenne, ha nem így alakult volna… de talán ahhoz, hogy rendbe hozzuk a testvéri viszonyt, mindkettőnknek jobban kellene igyekeznie. Talán majd egyszer…
- Majd igyekszem gyakorolni, most már legalább megvan a cél, van miért megpróbálni kikapcsolni. – mosolyodom is el és bizony itt ő a cél, na meg az ereje. Talán tényleg találkoznom kellene a testvéremmel, hogy megtudjam tőle, hogyan is kapcsolja ki, miként koncentrál erre… Vajon segítene? Végülis… miért ne? Na de egyelőre most elég szerintem rólam a téma, inkább más dolgokról folytatom tovább a beszélgetést és bár látom Quinn-en, hogy mennyire aggódik az miatt, hogy nem tud úszni és egy tó közepén vagyunk, mégis csak ő választotta ezt az elfoglaltságot, tehát most már késő bánat. Jó lenne, ha egy kicsit elengedné magát és megpróbálná élvezni az együtt töltött időt. A süti pont jó kezdet, amit jókedvűen majszolgatok, majd amikor már beértünk a tó egy bizonyos részére, magamat is ki tudom szolgálni, hála annak, hogy elengedem az evezőket, és már mesélni is kezdek nem túl izgalmas életemről.
- Persze. Akármilyen hihetetlen is, de engem érdekelnek a régi kultúrák és a régi helyek, mint mondjuk az egyiptomi piramisok, a maják régi otthona, a görög épületek… ilyesmik. – nem fogom most felsorolni neki mindet, de talán arra már rájött szavaimból, hogy bár nem biztos, hogy kinézte volna belőlem, de nagyon is jól informált vagyok a világ dolgait illetően. Szeretek olvasni és bár nem az eszemmel hódítok, akad itt bőven.
- Téged is érdekelnek ezek a helyek? Gondolj bele, milyen jó lehet bemenni egy piramisba, ahol több ezer éve jártak, talán utoljára. Biztos vannak még felfedezetlen részeg. – ragyognak fel szemeim, mint valami kisgyereknek. Na jó, ezt az énemet inkább el kéne rejteni, tök gáz, de mégis ez is én vagyok, csak eddig jó mélyen el volt temetve.
- Hmm, akkor talán neked se ártana majd kitalálnod, hogy mik érdekelnek. Vagy már vannak nálad is ötletek, hogy hová utaznál? – azért, mert engem a múlt érdekel, őt még simán érdekelhetik a modern dolgok, vagy akár a romantikus Franciaország… Amíg a lány válaszol, előkotrom a narancslevet is, majd iszom belőle néhány kortyot és ez után teszem azt közénk és jöhet még egy sütemény is.
- Kíváncsi vagyok, hogy valaha lesz-e lehetőségem tényleg megnézni azokat a helyeket, amiket szeretnék. – eddig nem látok sok esélyt rá, pénzem nincs, a képességem nem olyan szuper, mint mondjuk Quinn-nek, csak egyszerűen blokkol és hazugságot vizsgál, így pedig nehézkes a helyzet.

Tárgy: Re: Peach Lake Vas. 2 Feb. - 10:03

Akárhogy is, de nehéz nekem azt elfogadni, hogy olyan nagyon különleges lennék. Végül is eddig soha senki nem mondta, vagy legalábbis így nem, és ezért nehezen kezelem az egészet, főleg azt, hogy egy ilyen kaliberű valakiről van szó, mint Ethan, aki... hát akárhogy is, de nagyon nincs egy súlycsoportban velem, akármit is mond.
- Igen, meg tudom mutatni, ki tudom terjeszteni másra is. Egy valakire most még, de azt mondták, hogy ez még fejlődhet is. - nem tudom persze, hogy hova, azt hiszem ezt még a tanáraink sem látják előre, de az már most is biztos, hogy egy emberre alkalmazhatom. Megtettem már Mercivel azon az órán, persze hozzá is kell érnem hozzá, ami már a nehezebb rész, de azt hiszem ez még menne valahogy. Bár itt a rendes bőr-bőrrel való érintkezésre van szükség, nem elég csak megfognom mondjuk a kabátját a karján.
- Van egy bátyád? - persze, hogy ez az, amit sikerül először kiragadnom a szavai közül. Oké ki tudja kapcsolni talán idővel, ez is fontos, de eddig még sose mondta, hogy van bátyja, pedig azért nagyon is érdekes információról van szó. Miért nem mondta vajon eddig még soha? - És szívesen megmutatom neked majd egyszer, ha ki tudod kapcsolni.- teszem még hozzá azért egy apró mosollyal, hiszen így van, miért ne mutatnám majd meg neki egyszer, ha úgy alakul? De az mégis csak sokkal jobban érdekel, hogy milyen a bátyja, hogy miért nem mesélt még róla soha, hogy ki ő és milyen ember és... hát sok kérdésem lenne annyi szent, de nem merem most így hirtelen rázúdítani az egészet, az azt hiszem sok lenne neki.
Abban pedig tudom, hogy igaza van, hogy nem kéne ennyit paráznom, mert most szórakozni jöttünk, csak hát igazán nagyon nehéz visszafogni magam és tényleg nyugodtan viselni azt, hogy egy tó közepén vagyok, és még csak úszni sem tudok. Persze nem egyértelmű, hogy bele fogunk esni a vízbe, de azért halvány esély mégis csak van rá nem?
- Jól van, én igyekszem. - eresztek meg egy halvány mosolyt, mert nem akarom, hogy e miatt menjen el a kedve, vagy a végén arra jusson, hogy tényleg értelmetlen velem foglalkoznia, meg egyáltalán... bármi, itt lennie velem. Nem akarom, hogy meggondolja magát és inkább visszamenjünk a birtokra, mert akármennyire is félek ettől az egésztől, akkor is kifejezetten szeretnék még maradni, mert élvezem a vele töltött időt. Fura ez... izgulok is folyton és élvezem is közben, de hát nem tehetek róla, nem vagyok én túlságosan hozzászokva az emberekhez, meg úgy általában ahhoz, hogy valaki rendes velem. Inkább adok neki sütit, és remélem, hogy a beszélgetéssel elvonhatja annyira a figyelmem, hogy el tudok vonatkoztatni az eddigi parázástól.
- És hova szeretnél elmenni? Vannak helyek, amik igazán érdekelnek? - fűzöm tovább a kérdést, ha már beszélgetünk, de persze az ő kérdésére csak megrázom a fejemet. Közben én is veszek ki egy sütit, hogy én is eszegetni kezdjek, és azzal még inkább más felé tudjam fordítani a figyelmemet. - Én még sehol, csak pár város, ahol nevelőszülőknél voltam, de az ugye nem külföld. Máshol még sosem. - nincsenek gazdag szüleim és hát amúgy hogy jutottam volna el idegen országokba? Amúgy sem tudom, hogy mit tudnék ott kezdeni magammal, mert bár érdekelne pár hely, az biztos, de attól még ugyanúgy bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnék alkalmazkodni egy új környezethez. Mindig bennem van ez a fránya félelem, ami sokszor erősebb, mint az érdeklődés.

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 31 Jan. - 11:07

Szerintem Quinn egy nagyon különleges lány és jó lenne, hogyha ezt végre ő is elismerné magáról. Olyan dolgok vannak benne és olyasmire képes, amire más nem, és ezt most nem vagyok rest elmondani neki. Amikor viszont hallom, hogy nem tudja nekem megmutatni, kicsit meglepődöm.
- Megmutatni? Miért, meg tudnád? – teszem is fel a kérdéseimet egymás után, mert ez most tényleg meglepett. Azt hittem, hogy csak ő, egyedül képes erre, nem tudja kiterjeszteni másra, de ezek szerint nagyon is tévedtem. Mondjuk nem faggatóztam még erről nála, szóval egyértelmű, hogy nem tudok mindent a láthatatlanná válásáról.
- Amúgy talán a jövőben még meg tudod mutatni nekem. Tudod… van egy bátyám és neki is ez az egyik képessége. Ő képes kikapcsolni… talán idővel én is az leszek. – van még mit tanulnom, azért is járok ide és úgy érzem, hogy sokan örülnének neki, hogyha néha nem blokkolnám őket ott, ahol megjelenek. Belegondolni is szívás abba, hogy pont akkor sétálnék ki az udvarra, amikor valaki a levegőben röpköd… lehet, hogy simán halál lenne a vége, azt pedig valszeg az alapítók se néznék el nekem. Na inkább nem is agyalok tovább, egyelőre szeretnék maradni az X-Birtokon, szóval próbálom nem kirúgatni magam. Egyébként James… róla eddig még senkinek se beszéltem, Quinn az első, aki tud arról, hogy van egy bátyám, sőt, még többet is róla, mint mondjuk azt, hogy neki is van képessége. Nem is értem magam, hogy miért kezdek így megnyílni a másik előtt, de nekem is szükségem van erre, hogy legyen valaki én mellettem is, így nem bánom azt, hogy betekintést engedtem neki a magánéletembe. A tó viszont itt van, szóval ideje leállítani a motort és lekászálódni róla, ez után pedig jöhet a csónakázás. Nem olyan egyszerű ez az evezős dolog, mint ahogy azt eredetileg gondoltam, de szerencsére azért menni fog, én érzem, de egy kis ugratás jár a lánynak. Ahogy viszont hallom aggodalmát, most már elhúzom a számat is jól láthatóan.
- Kicsit több bizalmat kicsi lány. – jegyzem is meg finoman, tehát ideje lenne tényleg megpróbálnia elhinni azt, hogy nem lesz gond. Na meg, nem olyan óriási ez a tó, a csónakházban is feltűnne az embereknek, hogy valakik bent ragadtak és tuti, hogy segítenének, szóval nem is értem én, hogy mi ad okot neki ennyi aggodalomra. Morcos vén lány lesz így. Némi vizet is kap az arcába, majd további szavakat, de többre én se vagyok képes. Ha végig így viselkedik, akkor tuti megbánom, hogy elhoztam magammal, de talán még van remény.
- Persze, hogy igazam van. Mindig feleslegesen aggódsz. – forgatom meg kissé szemeimet, de aztán már el is mosolyodom. A lazaságomból ragadhatna rá is valami, ha már ennyit lógunk együtt. Egy süti viszont most nagyon jól esne és ezzel Quinn gondolatait is sikerülne elterelnem, legalább egy kis időre. És ha már süti és én evezek, ő is kedveskedhetne nekem valamivel, így nyitom ki kissé számat, majd ahogy belekerül a süti, jóízűen kezdem el azt rágcsálni.
- Hát… el kell, hogy keserítselek, de nem túl sok mindent. Sose voltam gazdag, hogy megtehessem azt, amit szeretnék és a családi hátterem se túl fényes. Szóval csak a motorozás, szórakozás, de semmi más extrém. Még előttem áll, szóval szándékomban áll sok mindent kipróbálni és mindenképpen szeretnék jó pár helyre majd elutazni. Tényleg, te merre jártál már eddig Amerikán kívül? – mostanában amúgy ez a mániám, az utazás. Annyi minden érdekelne, szeretnék más városokat, országokat is látni hazámon kívül. Kell nekem egy teleportáló ember, és a blokkolást is el kell tudnom zárni egy kis időre, hogy használni is tudjam. Lehet, hogy ideje ráfeküdni a komolyabb koncentrálásra. A tó nagyjából közepéhez el is érünk, így engedem el az evezőket és döntök úgy, hogy itt tökéletes lesz, tehát a doboz felé nyúlok és miközben Quinn válaszát hallgatom, tovább eszegetek.

Tárgy: Re: Peach Lake Szomb. 25 Jan. - 21:32

Igazából nem is tudom, hogy viszonyuljak ehhez az egészhez. Valahogy jó is, és közben persze izgulok és feszélyezett vagyok, meg izgatott és félek és... szóval annyi minden van most bennem, hogy az már egy ilyen apró lányban nem is férhet el reálisan, de nem sok mindent tehetek most, akkor is ez van. Hiába próbálok én nyugodtabb lenni, azzal hogy olyan közel ülök hozzá csak még hevesebben ver a szívem, pedig igazán azon vagyok, hogy lenyugodjak.
- Ez igaz, és meg se tudom mutatni neked, hogy milyen. - húzom el a számat, mert az olyan jó lenne. Végülis ez egy kis saját világ, amit jó megosztani olyan valakivel, akit az ember kedvel, de nem lehet, hiszen őt teljesen blokkolja a képességemet. Ha nem így lenne, akkor elég lenne megfognom a karját és simán magammal vihetném abba a... szinte másik világba. Az én kis menedékembe. De így nincs rá lehetőség természetesen. Nem baj, arra viszont most van, hogy elérjük a tavat, amitől persze megint csak félek kicsit, de lekászálódom a motorról és a hajamat is megigazítom kicsit, mielőtt még utána indulnék. Csak olyan megszokás, nem azért van, mert amúgy annyit törődnék a külsőmmel. Az viszont tuti, hogy nem lennék képes kinevetni őt, ha netán nem megy neki az evezés, az viszont kellemetlen, hogy nem tudok úszni. Persze épp e miatt kissé kényelmetlenül érint a lehetőség, hogy bent maradunk a tó közepén. Szeretném, ha nem kerülne erre sor, mert én nem fogok tudni sehogy se kijutni innen, ebben teljesen biztos vagyok.
- Remélem, hogy tényleg nem ragadunk bent. - bököm ki azért, és persze észre sem veszem, hogy egyre erősebben szorítom a padot, amin ücsörgök épp. Akkor ocsúdok csak fel, amikor lefröcsköl azzal a kis adag vízzel. Zavartan mosolyodom el. Igaza van, tudom én, egy kicsit fel kéne oldódnom, csak hát iszonyatosan nehéz, akármennyire is igyekszem kínozni magam, hogy legyen egy kicsit nyugodtabb. Azért mégis csak víz ez, meg ketten vagyunk, ami máskor is épp eléggé feszélyez.
- Sajnálom... igazad van. - pislogok párat, és végül egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, majd a kezem is enyhít kicsit az eddigi szoros fogáson. Nem lesz az jó, ha ne adj isten még mérges is lesz rám, azért, mert folyamatosan parázom itt neki. Egy kicsit igyekszem lenyugodni, mert végülis tényleg biztosan segít, ha bármi baj lenne. A kérdésére bólintok egy aprót, és a táskámban matatok egy ideig, mire végül előkerül a doboz és egy süti is. Persze először nem esik le, hogy mit is mondd, meg hogy evezés közben nem fog tudni még arra is figyelni, hogy egyen, de aztán felfogom a lényeget, és a kezembe kerülő sütit kellő zavarban nyújtom felé, de az a lényeg, hogy megteszem igaz?
- És miket csináltál már? Érdekes dolgokat, mint a motorozás. - ha beszélgetünk akkor csak el tudom vonni egy kicsit a figyelmemet egyrészt arról, hogy izgulok, másrészt arról, hogy vízben vagyunk egy csónakban, és bármi baj lehet, de persze nem lesz. Meg hát amúgy is kíváncsi vagyok, én nem sok mindent csináltam eddigi életem során, szóval persze, hogy érdekel, hogy másoknak, akik nálam bátrabbak és bevállalósabbak milyen lehetőségeik voltak eddig az életben.

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 22 Jan. - 21:11

Bár eleinte nem volt sok kedvem elhagyni a szobám, ez azért elég hamar megváltozott. Quinn-el valahogy minden kicsit más, így elég hamar döntünk úgy, hogy akkor meglátogatjuk North Salemet, méghozzá a motorommal, ahogy azt eredetileg is lebeszéltük. Jól esik, hogy ilyen közel ül hozzám, mert bár tény, hogy nincs más választása, ettől függetlenül én kiélvezem a helyzetet, mert nem sűrűn volt eddig vele ilyenben részem, de úgy érzem, hogy sikerül egyre közelebb kerülnöm hozzá. Egy ideig viszont hiába szeretnék beszélgetni vele, nem fogunk tudni a sebesség miatt, de amikor már a tó közelébe érünk, lassítok és végül néhány szót tudunk is váltani szerencsére.
- Oh, van, amiben jobb is vagy. Én például nem tudok láthatatlanná válni. – hátra is fordítanám a fejem, de ez jelen pillanatban lehetetlen, így csak a sisak alatt mosolyodom el. Pedig biztosan király dolog lehet eltűnni mások szemei elől és úgy tevékenykedni. Hű, micsoda ötleteim támadtak hirtelen, de ezeket inkább megtartom magamnak. Miután tehát lebeszéltük azt, hogy csónakázni fogunk, nem túl messze a csónakháztól le is parkolom a motort, majd miután a kicsi lány lemászott a hátam mögül, én is ez teszem és egy nagyon kicsi időre hagyom csak magára, amíg elintézem a csónakunkat. Szerencsére nem tart sokáig és az öreg is segítőkész, így hamarosan már be is szállhatunk a csónakba, ő pedig tesz róla, hogy normálisan a vízbe is kerüljünk. Az alattunk lévő ladik kissé imbolyogni kezd, de komolyabb gond nem alakul ki, tehát felvehetem az evezőket és megindulhatunk befelé.
- Ezt jó tudni, akkor nem lesz olyan égő, ha a tó közepén ragadunk, mert nem tudom majd kihozni a csónakot. – nevetek is fel jókedvűen, és természetesen most csak ugratom a lányt. Nem tartom magam ilyen bénának, hogy ne tudnám megoldani azt, hogy kijussunk a partra. Amikor viszont meglátom elfehéredő kezeit, majd hallom szavait, csak cseppet felvonom szemöldököm, majd halkan fel is nevetek.
- Ne aggódj, én tudok és nem hagynám, hogy bajod essen. – nem tudom, hogy mennyire vigasztalják meg szavaim, de néhány méter után jobb kezemmel eleresztem az evezőt és a vízbe lógatom, hogy ez után egy kis vizet fröcskölhessek a lányra.
- Lazíts már, hiszen kikapcsolódni jöttünk nem? Nem akarom végig azt nézni, hogy mennyire parázol. Vigyázok rád, ez nem elég? – teszem is fel a nagy kérdést, végig csinos pofiját fürkészve, majd ez után visszatérek a lapáthoz és már haladok is tovább befelé. Ő is benne volt a csónakázásba, szerette volna, nekem úgy tűnt, akkor most ne csináljon már úgy, mintha ez a világ egyik legrosszabb dolga lenne.
- Inkább dobj meg egy sütivel. – próbálom elvonni kicsit a figyelmét és még számat is kinyitom, hogy jöhet ám oda bele, nem kell kézbe adnia, már ha meg mer etetni a kicsike. Élvezem, ha félénk, de azért nem szeretem azt, hogy mindentől parázik és erre majd ő is rá fog jönni, ha eddig esetleg még nem sikerült volna.

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 22 Jan. - 15:45

Nekem elég nehéz különbséget tenni egy ismerős és egy barát között, hiszen egyikkel se nagyon rendelkezem. Barátaim igazából egyáltalán nincsenek, és még túl sok ismerősre se tettem itt szert, régen pedig ez szintén így volt, tehát igazából az iskola se sokat változtatott, csak valamelyest talán javított a helyzetemen. És persze még a mai napig is kellemetlenül érint, ha Merci olyan témát hoz fel, amiről én nehezen beszélek, vagy ha Ethan valami olyat tesz... amit folyton szokott, mert már nem egyszer volt rá példa, hogy zavarba hozott. És még csak azt sem tudom, hogy ez amúgy normális-e, mármint mindenki mással is ilyen és ők ezt könnyebben kezelik? Lehet, vagyis biztosan mások sokkal könnyebben kezelik.
- Én... én tényleg nem.- sütöm le a szemem szinte azonnal. Igaza van tudom, és lehet hogy egyszer majd változtatnom kéne, de az annyira félelmetes. Másokkal beszélni, másokat megismerni, és mi van, ha nem leszek szimpatikus, vagy ha a másik bánt, vagy átver, vagy... egyszerűen csak nem akar velem beszélni, vagy megismerni. Egyszerűen rettegek azt hiszem a visszautasítástól és sokkal könnyebb ezt elkerülni akkor, ha eleve én magam vagyok elutasító. Aztán megtörténik minden zavarba ejtő esemény, mint a csók a tarkómra, és persze, hogy gyorsan el is teszem a sálamat, hogy ne legyen útban, mert az már nem kell, ha neki nem tetszik. Persze ez csak újra arra ad okot, hogy zavarban legyek, hogy ennyire látszik, hogy fontos nekem a véleménye. Aztán irány a tó, a motorral, ahol át kell fognom a derekát és egészen közel csúszom hozzá, amikor gyorsítunk. Nem mondom, hogy nem félek egy kicsit, de szép lassan kellemessé válik a dolog, szinte még rossz is lassítani.
- Jó, én örülök neki. Legalább nem vagyok mindenben bénább nálad. - zavart mosollyal adom oda a sisakot. Ez persze nem azt jelenti, hogy valamiben is jobb lennék nála, egyszerűen csak van amiben egy szinten állunk és nekem már ez is épp elég. Így is ciki, hogy annyi mindent nem ismerek és annyi mindenről nincs halvány lila gőzöm sem, mint a motorozás, vagy... azt hiszem hosszú lenne a lista, nagyon hosszú. Aprót biccentek neki és legalább van időm egy kicsit megigazítani a hajam. Hülyeség, hiszen nem is érte a szél a bukósisak alatt, de valahogy mégis ösztönös késztetésem van, azt hiszem ezzel is az idegességemet próbálom egy kicsit csökkenteni, hogy valamivel lefoglalom a kezeimet. Aztán indulok csak a csónakok felé, ahol Ethan intézkedett és már szedik is le a láncokat. Nem mondom, hogy egy kicsit nem félek. Megfogom a kezét és óvatosan lépve helyezkedem el a vékony kis deszkán, aztán elmosolyodom, amikor megszólal.
- Soha se nevetnélek ki... vagyis... meg sem fordult a fejemben. - oh, hát miért kell nekem mindig elsőre kimondani azt, ami eszembe jut? Miért nem tudom előbb átgondolni és mindig a második verziót alkalmazni? Persze, hogy leheletnyit elpirulok és amikor megmoccanunk automatikusan kapaszkodni kezdek az ülésben, szinte még az ujjaim is elfehérednek tőle.
- Rosszkor szólok, hogy én... én nem tudok úszni? - nyelek egy nagyot, és őszintén szólva nem nagyon merek ám megmoccanni. Határozottan félek tőle, hogy az imbolygást okozna, és nagyon nem szeretnék vízbe kerülni. Valahogy nem volt rá lehetőség, az árvaház, meg a nevelőszülők közötti mászkálásnak hála nem adatott lehetőség rá, hogy ezt megtanuljam. És ahogy egyre inkább távolodik a part, egyre erősebben érzem, hogy ez nem valami jó hír egy csónakban, még ha nem is pont az a terv, hogy a vízben kössünk ki.

Tárgy: Re: Peach Lake Hétf. 20 Jan. - 15:35

Számomra az ismerős nem egyenlő a baráttal. Rengeteg ismerősöm van, főleg lányok, de ők általában csak a külsőm miatt keresik a társaságom és hát igen, meglehet, hogy Quinn is, de a külső fontos, sokaknak a figyelmét az kelti fel először a másikban, talán ezért is olyan furcsa, hogy az én érdeklődésemet nem a kicsi lány külsője keltette fel, hiszen még csak 16 éves, hanem inkább a belső értékei, a viselkedése, a megmozdulásai. Igen, szeretek a társaságában lenni és látni azt, ahogy reagál különféle tetteimre, talán ezért is szervezek közös programokat, ahogy azt ő is teszi… szépen lassan, de egyre jobban megismerjük majd egymást.
- Igen, meglehet. Bár te nem is nagyon keresed az emberek társaságát, ahogy észrevettem, én azért nem vagyok így. – nem piszkálni akarom ezzel, csak rávilágítani arra, hogy talán nem csinálja valami jól, talán némileg változtatnia kellene és ha ezt megteszi, ő is boldogabb lehet. Az ajándék átadása és feltétele is megtörténik, akár csak az aprócska csók a tarkójára, majd még némi beszélgetés és sállevétel után megrohamozzuk a garázst, hogy végre felülhessünk a motoromra, most már együtt. Szerintem Quinn már régóta vágyott erre, ahogy én magam is, tehát sisakok fel és már itt sem vagyunk. Irány tehát North Salem, majd pedig a tó, utána pedig majd még kiderül, hogy merre lesz kedvünk császkálni, talán még valami gyors vacsi is belefér… viszont nem rohanok még fejben sem ennyire előre.
- Én se ismerek azért mindent, de ezt akkor együtt fedezzük fel. – most már tuti biztos, hogy fogunk csónakázni is, mivel mint kiderül, egyikünk se próbálta még. Nem lehet nagy durranás, csak fogni kell az evezőket és evezni, szerintem ennyi. Na de hamarosan majd kipróbálom, tehát a csónakház felé kanyarodom, majd amikor leállítom a motort, leveszem a sisakot és megkérem a lányt, hogy ő szálljon le először. Én nem tudnám ezt úgy megtenni, hogy mögöttem ül, mert akkor biztosan kárt tennék benne, és eszem ágában sincs bántani.
- Köszi! – kacsintok rá jókedvűen és amikor a lány lent van, már követem is a példáját, majd elvéve a sisakot teszem le őket a motorra. Reméljük, hogy nem fog eltűnni.
- Akkor kölcsönzök is egyet. A csónakoknál találkozunk. – előre is sietek, be a csónakházba, ahol nemsokára kapok némi instrukciót a dolgokról és a férfi már mutogatni is kezd az egyik sötétbarna színű csónak felé, hogy azt vihetjük. Így is teszek, tehát miután odajön hozzánk ő is és leszedi róla a láncot, már be is lehet szállni.
- Hölgyem. – nyújtom is felé kezem, hogy besegítsem és csak ez után fogom én is követni őt. Egyébként max öt percet kellett várnia, nem többet… A férfi még azért segít nekünk, így miután én is leültem, belöki a csónakot a vízbe, én pedig ismerkedni kezdek az evezőkkel.
- Ne nevess ki, ha nem megy rögtön, igyekszem. – vigyorgok is a másikra, majd tehát jöhet az evezés. Annyira még nem menne az irányváltoztatás, de nem is kell, egyelőre csak a tó közepe felé evezek, nem túl gyorsan, tehát hogy kiélvezhessük a helyzetet.
- Ez még edzésre is jó. – nem panaszkodom, de kezdem érezni a karomon néhány mozdulat után, hogy van súlyok a lapátoknak. Viszont mindent a cél érdekében, tehát addig nem hagyok fel ezzel az egésszel, amíg középen nem vagyunk.

Tárgy: Re: Peach Lake Vas. 12 Jan. - 21:26

Azt hiszem már ismerem annyira, hogy nem kéne meglepődnöm a tettein, de attól még ugyanúgy meglep és zavarban is vagyok tőle. Szerintem ez még jó ideig nem fog változni, hiszen a jellemem ilyen, kicsi az önbizalmam és sok mindennel nem tudok igazán mit kezdeni, ami történik körülöttem. Eléggé elzárkóztam eddig mindenki elől, hogy a társasági életben cseppet se legyek járatos, így hát az ilyen helyzeteket se kezeljem túl könnyen. És tényleg azt hittem, hogy sok lány barátja van, az illik hozzá, de ezek szerint mégsem, ami tényleg igazán fura, bár az indokai egészen helytállóak, ezt nem tagadom így utólag, amikor már tényleg sikerül értelmeznem az okokat.
- Akkor ebben legalább hasonlítunk. - én se bízom meg egy könnyen bárkiben is, főleg mert mindig nagy az esélye, hogy aztán úgyis faképnél hagynak és nem merek kockáztatni. Az ajándék is azért lep meg, meg úgy általában minden tőle, mert hát majd idővel úgyis rájön, mint mindenki más, hogy nincs rám szükség. Mint a szüleim, vagy Harry... biztosan van valami hiba bennem, ami miatt nem kellek igazán senkinek sem, semmilyen formában. Én legalábbis erről már nagyon szépen meggyőztem magam. Maximum az a különbség, hogy én még csak nem is nyitok mások felé egy könnyen, neki pedig a kommunikálás azért sokkal könnyebben megy, így nagyobb az esélye, hogy valamikor is kialakulhat valakinél barátság. Azzal tényleg nehéz mit kezdenem, ami ez után történik. Az is kész csoda, hogy egyáltalán meg tudok szólalni az után, hogy felteszi a nyakláncot és megcsókolja a tarkómat. Nem értem és... határozottan zavarban vagyok miatta. Az is kész csoda, hogy nem rohantam el, vagy valami. A sálat viszont se perc alatt eltüntetem, ha neki nem tetszik, akkor nem kell.
A sisak is hamar a fejemre kerül és elindulunk. Őszintén szólva félek megérinteni és átölelni a derekát, de nem igazán van más lehetőség, amikor elindulunk ösztönösen csúszom közelebb és kapaszkodom. Azért ez mégis csak egy motor, egy kanyarnál lazán le lehet zúgni, ha nem kapaszkodsz eléggé, én legalábbis félek egy kicsit ettől. A tó viszont csodás, és ott legalább lassítunk, így legalább a szememet is ki merem nyitni és kicsit örül is nézek.
- Oh, akkor ez jó hír... olyan ciki, hogy én alig ismerek valamit. - tényleg így érzem, és ezt az arcom is tükrözi. Kellemetlenül érzem magam e miatt, hiszen egyrészt fiatal is vagyok, másrészt pedig nem is volt túl sok lehetőségem, hogy bármit kipróbáljak. Ezért nem csoda, ha zavarban vagyok minden új helyzetnél és nem tudok velük mit kezdeni, akármennyire is szeretnék. De legalább nem minden olyan, amit ő tud, én nem, a csónakázás mindkettőnk életéből kimaradt, bár kérdés, hogy akkor mennyire lesz rizikós bemerészkedni egy tóba. Nem szeretnék beleesni, nagyon nem! Aztán persze sikerül kissé elbambulnom, amikor megállunk. Le sem esik, hogy nekem kéne előbb leszállni, csak amikor szól. Rendesen vörösre vált az arcom, főleg a miatt, amit még hozzá is tesz és végre megmoccanok.
- I...igen, leszállok. - bólintok egy aprót és gyorsan pattanok is le, a bukósisakból is kibújva, amit odaadok neki, hogy ő pakolja fel. Én nem értek hozzá, biztos vagyok benne, hogy minimum rosszul tenném fel és vagy leesne, vagy... mit tudom én. A végén még kárt tennék ebben a szép motorban és azt nagyon nem akarom.
- Azt hiszem... megpróbálhatjuk. - bizonytalan vagyok, ez egyértelmű, de főként azért, mert tartok ettől kicsit, de mivel általában mindentől, ami új... így ez már szint megszokott, de próbálok erőt venni magamon. Egyszerűbb lenne nemet mondani, de néha muszáj a nehezebb utat választani azt hiszem.

Tárgy: Re: Peach Lake Szomb. 11 Jan. - 12:43

Bár érzékelem Quinn-en, hogy nem teljesen érti azt, hogy mit miért is teszek vele kapcsolatban, ez engem egy picit se zavar. Idővel talán majd kellően megismer ahhoz, hogy ne lepődjön meg az ilyen extrább ajándékokon. De most, hogy nézem, talán a következő ajándék egy sál lesz, olyan színben, ami illik hozzá… Áh, a fene se tudja, hogy miért gondolkodok ilyesmiken, főleg, hogy én se vagyok egy gazdag srác, de ettől függetlenül jól esik őt boldognak látni, őt tényleg érdeklem, nem úgy, mint sok más lányt, akikről most ejtek is néhány szót és jól láthatóan mintha a szavaimtól ismét zavarba jönne, pedig most nem őt említem.
- Sokan vesznek körül, de a barátság nálam egy komolyabb dolog. Nem rendelkezem sok baráttal és nehezen is bízom meg bárkiben is. De ez nem számít, nekem nem, jó így. – vonom meg vállaimat is kissé, majd végül átvéve a nyakláncot helyezem azt fel a lány nyakára, majd ez után egy kisebb puszit is kap oda. Jól esik hozzáérni, már régóta gondolkodtam rajta, hogy milyen lehet ajkammal megérinteni puha, folyamatosan zavarba jövő testét és nagyon is jól esett ez én nekem is. Lefagy, mégse szól egy rossz szót se, igazán aranyos lány. Én viszont képtelen vagyok nem megjegyezni neki a sálas dolgot, hogy mennyire nem áll jól rajta és amikor meghallom még azt is, hogy Mercedese… hát igen, kissé talán túlreagálom, de Quinn mégse jegyzi ezt meg, egyszerűen vissza fogja adni. Nagyon helyes. Most viszont indulás, hiszen vár ránk a motor, na meg a nap további része, amit majd valahol North Salem-ben fogunk elütni. Meglátjuk, hogy miképp telik majd, de szerintem biztosan kellemesen, rég kapcsolódtam ki és amennyire nem volt eleinte kedvem ehhez az egészhez, most annál jobban van. A garázshoz leérve két bukósisakot adok a lány kezébe, majd kitolom a motoromat és amikor a garázs ismét zárva, elveszem az egyik sisakot, szőke fejemre teszem és már várom is, hogy a lány is csatlakozzon hozzám. Érzékelem ám, hogy eleinte mintha félénken ülne fel a motorra és érne hozzám, de sejtem, hogy a sebességnek hála majd nem fog tovább pironkodni. Élvezem a helyzetet, nem is kicsit, így jót mosolygok a sisakom alatt, majd amikor fent van a lány, már indítom is a motort, amellyel elég hamar el is hagyjuk ezt a gyönyörű birtokot. Ő pedig kapaszkodik, egyre jobban és megérzem ám hátsómnál is teste közeledését, amelynek hála egyre szélesebb lesz a mosolyom, de ezt ő ugye nem láthatja. Szeretem a félénk lányokat, de néha nekem is jól esik a kezdeményezés és bár ez most nem miatta van, hanem a helyzet miatt, attól még kellemesen érint. Jó ideig nem tudok hozzá szólni, hiszen nem olyan modernek ezek a sisakok, így csak amikor a tó közelébe érünk és lassítunk, akkor szólok ismét hozzá, kérdezve rá arra, hogy tetszik-e neki a hely. Hát persze, miért ne tetszene?
- Hogy tudok-e? Hát… nem lehet túl bonyolult, de ha hiszed, ha nem, még én se próbáltam. – hallhatja is válaszomat és azt hiszem, hogy eldőlt a nap egyik programja, így arrafelé folytatom az utunkat, amerre a csónakok vannak, így nemsokára a csónakház mellett lassítok, majd állítom is meg a motort, hogy ez után a sisakomat is lekaphassam és úgy pillantsak hátra.
- Neked kéne előbb leszállnod, mert különben én nem tudok. Bár… élvezem, hogy ilyen közel vagy hozzám, szó se róla. – vigyorgok is rá most már jókedvűen, és nem is nézek most másfelé. Lesz arra még bőven lehetőségünk. Ha pedig Quinn lekászálódik mögülem, akkor nemsokára én is ezt teszem, a sisakok a motoron maradnak – nem hiszem, hogy bárki pont ezekre pályázna -, és már körbe is nézek.
- Akkor próbáljuk ki a csónakázást? Vagy majd később? – pillantok a lányka felé, miközben a kulcsot a zsebembe is süllyesztem.

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 10 Jan. - 15:45

Sose gondoltam, hogy lenne bennem rejtett önbizalom, sőt egyáltalán nem is gondolnám, hogy ilyesmi van bennem. Ha állathoz akarnám magamat hasonlítani, akkor maximum egy félénk kis egér jutna eszembe magamról, aki nagyon sok mindenre vágyik, de még a sajtot sem meri megszerezni, mert fél, hogy a csapda végül rácsapódik a fejére, és az nagyon fájdalmas lesz. Hiába nem történt még velem sok rossz, de azok, amik igen elég nagy nyomot hagytak bennem, hogy féljek tőle, hogy ilyesmi újra megtörténhet. A válaszára persze sikerül kellőképpen elvörösödnöm. Hogy tud ilyen magabiztosan beszélni saját magáról? No meg e a megfektetés... hát naná, hogy nehéz lesz az arcomat normális árnyalatúra visszahozni.
- Oh, hát én... én azt hittem... vagyis nem tudom, hogy mit hittem, csak, hogy ha valaki olyan, mint te, akkor sokan veszik körül, sok a barátjuk. - mindig is azt láttam a suliban, hogy a jós csajok és a jó pasik mindig rengeteg emberrel voltak körülvéve és boldognak tűntek. Az fel sem merült bennem soha, hogy ebből bármi felületes lehet, és hogy a népszerűség igazából egyáltalán nem olyan jó dolog, bár persze az a véglet sem az, ami nekem volt, csendben elkülönülni és olvasgatni, de a középutat egyáltalán nem lehet könnyű megtalálni. Aztán persze baromira zavarba jövök, miután lekerül a sál és olyan óvatosan simít végig a nyakamon, majd csókot lehel a tarkómra. Teljesen lefagyok és még a levegő is bent ragad a tüdőmben pár pillanatra. Kész csoda, hogy utána meg tudok moccanni. A sálat viszont eszem ágában sincs visszavenni azután, amit mondd.
- Jó, vissza fogom adni. - bólintok egy aprót. Ez eldőlt, ha azt mondaná, hogy jól áll, akkor nem is hordanék mást, de ha szerinte nem illik hozzám, akkor biztos, hogy soha többet nem tudja majd Merci rám erőltetni. Persze egy kissé kellemetlenül érint, hogy ilyen nyilvánvalóan fontos nekem a véleménye, de... egyértelmű, hogy ha valaki érdeklődik irántam, teljesen mindegy, hogy miért, azt így reagálom le. Ő pedig úgy fest, hogy kedvel talán... vagy változatosságot viszek az életébe, nem is tudom, de jó érzés, még akkor is, ha közben csomószor nem tudok mit kezdeni a zavarommal, ami persze a motor elérésekor megint aktiválódik, amikor tudatosodik bennem, hogy majd elég közel kell ülnöm hozzá... szorosan... és még át is ölelni a derekát. Újabb néma bólintás, amivel átveszem a bukósisakot és indulok el utána, ami a fejemre is kerül hamarosan. Nagy előny az, hogy legalább nem fog benne annyira látszódni, ha zavarban vagyok, szóval ennek most határozottan örülök.
- Jó... jól van. - bököm ki elég nagy küzdelem árán, miközben átlendítem a lábam, hogy feljussak mögé. Nem vagyok én elég magas ehhez, ezért nem egyszerű, az pedig még inkább nem, hogy át kell ölelnem a derekát. Megteszem, de csak egész óvatosan, aztán amikor elindulunk már bekapcsol az ösztön, erősebb lesz a szorításom és közelebb is csúszom hozzá. Na azért nem annyira, hogy kiszorítsam a tüdejéből a levegőt, csak hogy kapaszkodni tudjak. Így is megint sokszorosára kapcsol a szívverésem, hiszen gyorsan megyünk, érzem ahogy az ujjaim között süvít a szél, gyorsan halad mellettünk a táj, egyre gyorsabban, és persze mintha még a bukósisakon át is tökéletesen érezném az illatát... Alig fogom fel, hogy lassítunk, csak figyelem a tájat, de azért eljut a hangja a fülemig.
- Szép, tényleg nagyon szép! És én még... nem csónakáztam, te tudsz? - nem lehet az olyan bonyolult és tiszta ciki, hogy én még ennyi mindent nem csináltam. Se nem ültem motoron, se nem csónakáztam, tisztára hülyének fog nézni, hogy ennyi mindent nem tudok, de egyszerűen... nem volt rá lehetőségem.

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 8 Jan. - 15:49

Én szerintem azért, mert nem egy visszafogott lényt ábrázol ez a medál, attól még nagyon is passzol Quinn-hez, főleg, ha érzi majd belőle a rejtett kis utalást is, amit most nemsokára elé is tárok. Sokkal többre lenne ő képes, csak némi önbizalom szükséges, de ha rajtam múlik, akkor meg fogja azt kapni. Talán… talán nem véletlenül törődöm vele.
- Ühüm, több. – bólogatok is hozzá, majd ez után azért rátér arra is, hogy bizonyára kedvelnek engem azért néhányan a suliba, mire kissé elmosolyodva fürkészem tekintetét.
- Azért, mert jól nézek ki és azt akarják, hogy megfektessem őket, még nem jelenti azt, hogy azt az Ethant kedvelik, aki valójában vagyok. Sokan meg se akarnak ismerni, csak kavarni velem. – vonom meg vállaimat. Engem nem zavar, tényleg már magasról tojok az ilyesmikre, így én se kezelem őket többnek, hanem csak játszadozom velük, aztán kész. Quinn viszont más, ő tényleg engem akar megismerni és ez tökéletesen látszik. Na de ideje, hogy az a bizonyos lánc végre a helyére kerüljön, így lépek a lány mögé, majd kérem is meg, hogy vegye le a sálját, és amint ez megvan, a nyaklánc a nyakára kerül, egy kicsi, puha puszi pedig a tarkójára. Tudom-tudom, gonosz vagyok, de… valamilyen szinten kívánom őt. Részben úgy nézek rá, mintha a húgom lenne, de az érzéseim is folyamatosan változhatnak. Még jó, hogy nem kell döntenem, sodródhatok nyugodtan az árral. Ez után a ruháimat is magamhoz kapom, majd amikor mindennel elkészültem térek ki a másik ruházatára, hiszen nem csak a sál piros, hanem ez a némi dekoltázzsal rendelkező felső is. Nem tetszik, ez van, nincs mit tenni. Ha azért lenne Quinn-en, mert ez az ő stílusa lenne, más lenne a helyzet, de így…
- Oké, akkor add vissza. Szeretném, ha a saját cuccaidban mászkálnál. – persze, a smink az tetszett rajta, de az más, az nem csak Mercedesre jellemző, de a múltkori uszodás találkozásunk óta egy picit se csípem azt a csajt. Sejtem, hogy nem fogom tudni elkerülni, nem is akarom, de legalább Quinn-ről ne ő jusson az eszembe, kész agyrém lenne. Elhagyjuk a szobát is, így érve le a garázshoz is teljes szótlanságban, majd ahogy meglátom a motoromat, már arrafelé is vezetem a lányt, miközben akad kérdésem is hozzá.
- Persze, hogy jól, nem lesz gond. – mosolygok is rá, majd ez után nézek körbe és két bukósisakot nyújtok át Quinn-nek. – Fogd meg légyszi, amíg kitolom a motort. Aztán már indulhatunk is. – egyszerre mindent nem tudok én se fogni, így hogyha a másik megteszi, amire kértem, akkor el is hagyjuk a garázst, majd miután azt visszazárom, már el is veszem az egyik bukósisakot, felhúzom a fejemre, majd már rá is ülök a motorra. Szerintem nem kell mondani, hogy a sisakot ő is tegye fel, így ha megvan, már magam mögé is nézek.
- Na gyere! És akkor kapaszkodj ám erősen, nehogy leess nekem. – türelmesen várom, amíg a lány felkerül mögém és hogyha úgy érzem, hogy tényleg közel van és nem lehet baja, akkor beindítom a motort, mely gyönyörűen fel is zúg, mi pedig már indulhatunk is. Eleinte még lassan megyek, hogy Quinn is szokhassa a motorozás élményét, de egy idő után rákapcsolok, így hagyjuk el az X-Birtokot, majd kerülünk is egyre közelebb North Salemhez.
~ Hmm, a tó végülis jó ötlet, utána pedig max bemegyünk a városba. ~ - gondolkodom is el menet közben, miközben a megfelelő irányban haladok és hamarosan már a mögöttem ülő utas is láthatja a tavat, amely egyre csak közelebb kerül hozzánk. Kicsit lassítok, hiszen itt mégse kéne száguldoznunk és végül meg is szólalok.
- Na, hogy tetszik? Ha akarod, még csónakázhatunk is. – nem tudok hátrafordulni felé, de remélhetőleg hallani fogja majd szavaimat. Rajta áll, hogy mihez kezdünk, de sütink és innivalónk már van, szóval a kezdéssel nincs probléma.

Tárgy: Re: Peach Lake Hétf. 6 Jan. - 13:42

Be kell vallanom, azt hiszem ez érthető, nem így képzeltem a mai napot. Nem volt beleszámolva, hogy beszélgetek egy vadidegen pasival, akit amúgy ő még nem tudja, de nem fogok megismerni az utcán, ha újra véletlenül összefutunk, és sikerül megúsznom azt, hogy egy kocsi ne sodorjon le a mólóról, ami végképp nem volt a mai terveim között. Az sem, hogy a képességemet csak így kiszúrja valaki, ami még nekem is újdonság, de Daren úgy beszélt róla, mintha teljesen általános dolog lenne a mai világban. Mostanában valahogy... minden kezd olyan más lenni, vagy csak én változom? Sejtelmem sincs őszintén szólva és nem is ma fogok időt szánni rá, hogy ezt még jobban átgondoljam. Inkább csak kortyolom a teát, és nézem a lassan hullámzó vizet, amíg a fickó telefonál. Mintha apró halakat is látnék, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az nem csak a part menti hínár-e. Ilyenkor már nem gyakoriak az apró halak, hiszen jön a hideg, vagy... a halaknál ez máshogy van? A fene tudja, meg hát lehet eleve apró hal, ami attól még nem gyerek, hanem felnőtt... jó, most meg már a halakon agyalok, miért nem lehet csak úgy ülni? Felpillantok, amikor végül Daren visszaérkezik és határozottan meglepnek a szavai. Nem is tudom, hogy először mit is mondjak.
- Oh, hát én... köszönöm. - majdnem elkezdem kifejteni, hogy busszal is haza tudok menni, vagyis az iskolába, de végül csak nem teszem. Csurom víz vagyok, tényleg jó lenne egy kocsi, ami gyorsabb és esetleg még fűtés is van benne. - Rendben van, de tudja... finom volt a hot dog azt is köszönöm. - fejezem be végül a mondatot. Nem így akartam. Az lett volna a lényege, hogy nem fogom felismerni, hogy tudja, de valahogy ezt mindig olyan nehéz közölni, meg utána magyarázkodni kell és ahhoz most igazán nincs sok kedvem. No meg azért még mindig meg vagyok lepve, hogy kocsit kéret nekem, meg úgy általában. Végülis nem is ismerjük egymást csak néhány perce... de lehet hogy egyszerűen csak egy rendes fickó és kész. Én is feltápászkodom végül a földről, leadom a bögrét, meg a takarót, így persze határozottan hűvös van, de most már kibírom a suliig valahogy.
- Viszlát! - apró biccentés, és persze egy intés, miközben még követem a tekintetemmel kiguruló kocsit. Megint kavarognak a gondolatok a fejemben, milyen jó lenne egy kikapcs gomb, ami ezt kontrollálni tudja! De sajnos nincs ilyen, így a másik sofőr zökkent ki az agyalásból, és végül csak sikerül megindulnom a cél felé. Leadom a címet, aztán irány vissza. Tuti, hogy lesznek kérdései az új szobatársamnak, csak hát mit is mondhatnék neki? Az egész sztori olyan lehetetlennek tűnik, miközben pedig mégsem az, a fene se érti ezt.

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 3 Jan. - 10:43

Persze Daren is tudja nagyon jól, hogy ez az egész direkt rákérdezés nagy meglepetést válthatott ki, ezért nem is firtatja tovább a dolgot. Inkább kér az egyik mentőstől egy telefont, és egy rövid hívás után visszaül Violet mellé és megissza a maradék teáját, amit nemrég kapott.
- Figyelj, mindjárt jön értem két kocsi, az egyik hazavisz, vagy oda, ahova kéred, csak mondd meg a címet a sofőrnek. Ezt pedig neked adom... Hála égnek a tartója miatt nem lett vizes - és a lány kezébe nyom egy kis, lapos fémdobozból egy névjegykártyát.
- Név és szám. Hívj fel, ha szükséged van rám, vagy akármi - ránt vállat.
A kártyán tényleg nincsen semmi egyéb, csak egy név és egy telefonszám. Semmi olyasmi, hogy milyen cég, vagy akármilyen szlogen.
Pár percen belül meg is érkezik két kocsi, látszik rajtuk, hogy nem voltak olcsók. A két fekete Ford Thunderbird egymás után sorakozik fel, és mindekettőből egy kalapos sofőr száll ki.
Miután visszaadták a kapott takarót meg bögrét a mentősöknek, Daren elkíséri az autóig a lányt.
- Nos, nagyon örültem. A mihamarabbi viszontlátásig - mosolyog, majd beül az kocsiba, és el is robognak. A másik autó sofőrje pedig kinyitja a hátsóajtót, jelezve, hogy indulásra készen állnak.

Tárgy: Re: Peach Lake Csüt. 26 Dec. - 9:47

Azért nagyon remélem, hogy nem kapok majd kérdéseket mástól, hogyan csináltam, mert oké, hogy ez a fickó kiszúrta az egészet, de láthatóan ő vágja, hogy miért történt. Érti ezt az egész mutáns dolgot, míg mások talán tényleg hihetik azt, hogy csak nagy szerencsém volt. Jó lenne, ha így lenne és nem lenne belőle rengeteg kérdés, meg miegymás. Nem szeretek magyarázkodni.
- Olyan általános ez az egész mostanában mindenkinek... - morgom csak úgy az orrom alatt, szinte inkább magamnak, mint neki, majd a tekintetem a fura csizmára siklik. Hát tényleg nem működött a legjobban, ahogy mondani szokták, jobb, ha te csinálod meg, azt, amit akarod, hogy jól működjön. Az viszont tényleg így van, hogy mostanság már sokan beszéltek nekem erről úgy, mintha tök általános lenne a mutáns kérdés, közben pedig ez egyáltalán nem így van, nekem legalábbis tuti. Hamarosan viszont kapunk takarót, meg valami meleg italt, talán tea. Darenre pillantok, amikor úgy fest, hogy menni készül. Az az igazság, hogy nem örülök, hogy itt hagy, főként mert tuti, hogy kapok majd kérdéseket, amikre igazán nem vágom és még nem tudom, hogyan fogom kimagyarázni az egészet. Csak annyival, hogy ügyes vagyok? Hátha elég, ha a fiúra koncentrálnak majd és nem annyira rám.
- Hát akkor sok sikert a javításhoz.- apró mosoly jelenik meg az arcomon. Furcsa fickó mintha csak nem is tudom... valamiféle főnök lenne, vajon mutánsok között? Különös, annyira nem értem én még ezt az egészet, mintha csak egy külön világ lenne ahhoz képest, amiben eddig éltem. - Nem tudom, mostanában kissé felfordult az életem, de időnként megfordulok itt. - vagy a városban, vagy Peekskillben. A mai világ még nem alkalmas arra, hogy teszem azt számot cseréljünk. Azt meg csak nem mondhatom, hogy amúgy egy birtokon lakom mostanság éppenséggel egy mutáns suliban. Nem tudom, hogy ez menyire publikus.

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 24 Dec. - 12:08

Már hallani a mentőautó szirénáit, így talán nem sokára már lesz valami esély arra, hogy elkerüljék a megfázást. Violet természetesen csodálkozik a megjegyzésre, Daren mosolyog is. Tényleg ritka dolog, hogy egyik ember a másikat lemutánsozza. De bizonyos körökben ez nem sértés, hanem faji meghatározás.
- Volt már dolgom mutánsokkal. Ez pedig - bök a földön heverő csizmaféleségekre, - egy repülésstabilizátor prototípusa, amit egy alkalmazottam készített, de láthatóan megint nekem kell foglalkoznom a projekttel.
Megérkeznek a villogós autók, és kiszállnak a mentősök. Egyből vizsgálat alá veszik a kisfiút, majd a megmentő lány felé mutogató apa közbenjárása miatt hamar ide is érkezik egy mentő. Megkérdezi minden rendben van-e, meg a szokásos, hamarosan hoz két takarót. A csizmát ő is megnézi, de nem szól semmit, inkább segít társának a kisfiúval.
- Na jó, ha ennek vége van, akkor én megyek is, mert ez a kitérő nem volt betervezve. Meg persze idegesít ez a kütyü is, mert nem azért fizetem az embereket, hogy selejtes termékeket gyártsanak. Találkozunk még?

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 17 Dec. - 22:11

Olyan gyorsan történik minden, hogy még nekem is nehéz felfogni. Egyszerűen csak tudom, mit kell tennem, hogy mikor kell tennem, és hogy milyen esetben lesz pontosan az a kimenetele, aminek lennie kell. És közben egy kicsit sem félek tőle, hogy ebből baj lehet, talán egy ember számára csak annyi jön át, hogy ügyes vagyok, vagy mondjuk cirkuszi akrobata és azért megy ez nekem ennyire. Nem gondolhatják egyből, hogy valami gond van velem, hiszen soha nem is vette ezt észre senki, amíg nem jött a két pasas, hogy elmagyarázzák, nem vagyok hagyományos ember és hogy amik történnek velem nem véletlenek és nem csak rendkívül szerencsés vagyok, amiért még soha nem lett semmi bajom. Azért örülök, amikor végre sikerül partot érni, hiszen az úszás nem a kedvenc sporton, meg hát egyébként is elfáradtam, és a kis srác is legalább szeretett karok közé kerülhet. Meglepetten pillantok a közben visszaérkező Daren felé. Nem is tudom, hogy mire érti, vagyis én tudom, de... neki nem kéne tudnia. Kicsit ráncolom a homlokomat.
- Ez csak... csak mázlim volt. - bököm ki aztán, mintha tényleg így lenne, és mintha tudnék hazudni. Csak ne lenne olyan zavaró, hogy az arca egész más, mint amit legutóbb láttam. A ruha és minden stimmel, meg a hang is, de persze az arc egy cseppet sem. Mosolyogva bólogatok csak a kiskölyök apukájának szavaira, meg a hálálkodásra és persze hárítok, hogy örömmel segítettem és hogy bárki megtette volna. Tényleg így is gondolom... naivitás igaz? Hiszen rajtam kívül senki sem tett semmit, pedig akadt pár nézelődő a parton és ez a repkedő Daren is itt volt. A következő szavai viszont tényleg egy pillanatra belém fojtják a szót, és leheletnyit meg is remegek, amit betudhatunk a hűvös időnek is így vizesen. Ebből tuti, hogy megfázás lesz. És hogy mit mondjak a szavaira? Ha most elkezdek visszakozni, annak nem lenne értelme, ha egyszer tudja. De ki ő és miért tudja ezt így és... és mi van, ha veszélyes? Összehúzom magamon a vizes kabátot, mintha az bármit is érne.
- Én... én az vagyok, de ezt ön honnan tudja, és... az mi? - veszem észre a lábán a fura kis szerkezetet. Minden bizonnyal azzal lőtt ki, mint valami fura Bigyó felügyelő, vagy mi a fene. Az tényleg nem valami bizalomgerjesztő, hogy a cucc szikrákat hány időnként, bár elég vizes most ahhoz minden, hogy ne nagyon gyulladjon ki mondjuk a ruhánk. Bizalmatlanul figyelem, ahogy fejtegeti le a lábáról a szerkezetet és őszintén szólva nem nagyon tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. Nem vagyok még régóta az iskolában, de annyit azért én is leszűrtem, hogy vannak ott felnőttek is, akik nem tanárok, vagy legalábbis órán nem láttam még őket, és tuti, hogy nekik is van valami dolguk. És ha logikusan gondolkodom, akkor az emberek között is vannak veszélyesek, akkor miért ne lennének a mutánsok között is?

Tárgy: Re: Peach Lake Hétf. 16 Dec. - 18:26

Végignézi a lányt, ahogy kimenti a gyereket, de közben erőteljesen liheg. Még szerencsére a hidegérzet nem kapta el, de valószínűleg ez sem fog sokáig így maradni. Mikor Violet a parta ér, Daren is erőt vesz magán, és lomhán, egy kisebb nyögéssel felkel, és odasétál hozzá.
- Ez szép volt. Talán egy kicsit túlságosan is - vágja oda, majd leül mellé.
Az apuka éppen akkor jön ide, amikor újabbat kérdezne. Persze, egyből megy a hálálkodás, meg valószínűleg lassan a mentősök is ideérnek. Annak mondjuk lehet örülni, mert jön majd a forró tea meg a takaró.
Miután lelép az apuka, vagy legalábbis arrébb megy, Daren végre szóhoz tud jutni.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy mutáns vagy - böki oda.
Daren azért bőven ért ahhoz, hogy egy ember magától mire lehet képes, és egy ekkora lány egy ilyet nem tudott volna lerendezni képességek nélkül.
Igazából ő sem néz ki valami kipihenten. Kabátját csak úgy ledobta maga mellé, és feltűrt nadrágja alatt egy különös cipőféleség látható, ami lépten-nyomon köp egy kis szikrát a levegőbe.
Az egész olyan, mint egy jövőbeli űrhajósbakancs, műanyagból, és nagyon az könnyen levehető, hogy ezt boltban nem kapni. Daren is a lábát nézi, néha oldalra fordítja, majd elkezdi lefejteni a lábáról, a most már enyhén füstölgő furcsaságot.
- Meg még zárlatos is lett... Jó hogy nem gyulladsz ki - dörmögi maga elé, mintha csak magával beszélne, miközben az egyik rögzítőcsattal szórakozik.

Tárgy: Re: Peach Lake Vas. 15 Dec. - 18:20

- Hát persze, csak nyugodtan. - jelenik meg egy halvány mosoly az arcomon, arra, hogy amúgy is megy lassan. Teljesen érthető, nekem is menni kell majd lassan. Addig még elücsörgök itt szépen és kész. Nem rohanok végülis annyira, de nem is tartok fel egy ismeretlen férfit, így is kedves tőle, hogy adott zsepit, no meg hogy még hot dogot is vett nekem. Egy szavam sem lehet. A bemutatkozás is lezajlik, és én is elkezdek enni lassan. Igyekszem megjegyezni a nevét, bár esélyes, hogy soha nem futunk össze többet, hiszen én elég ritkán tartózkodom itt, az arcát pedig úgysem fogom felismerni. Azt viszont meghallom, hogy valami zaj van, és ez egyáltalán nem jó jel. A zajosan közeledő kocsi és a kiabálás persze nem túl biztató, nekem pedig szinte esélyem sem lenne ülő helyzetből valami értelmeset kihozni ebből. Legalábbis akkor, ha egy szimpla ember lennék. Nincs semmi hely a kocsin kívül itt, ezt már messziről ki lehet szúrni. Apró meglepetéssel nézem végig, ahogy Daren a levegőbe emelkedik és úgy lő ki, mint valami golyó az ég felé, de a többi már nem jut el hozzám, hiszen csak úgy történik minden. A felugrás, aztán a kocsi teteje. Csak hellyel-közzel értelmezem, hogy mi történik, azt fogom fel végül, amikor már a lábam újra a stégen biztonságban, a hot dog pedig a kezemben mindenféle sérülés nélkül. Még csak a mustár se maszatolódott el rajta egy egész kicsit sem. Nagyokat pislogok, de hamar felfogom, hogy mi is a helyzet. A kisfiú még most is a kocsiban van, ami rohamosan süllyed, hiszen a tó éppenséggel nem valami kicsi. Az ajtó pedig persze, hogy nem nyílik.
Nem figyelek már arra, hogy Darennel mi történik, helyette inkább gyorsan felmérem a helyzetet, mi lehetne a tökéletes megoldás. A kocsi azért nem repült el olyan nagy távolságba szerencsére, de a súlyának hála pár helyen beroppant a palló itt a stégen. Gyorsan pörög le az agyamban, hogy mit is kell tenni, hol meg megroppantani a fát, hogy az könnyen törjön, mekkora darab kell, ami egyetlen érintést elbír, ha majd ráugrom. Aztán már dobom is, és futok neki, miközben a táskámat csak ledobom magam mellé, ahogy a hot dogot is. Az első elrugaszkodás a stég szélén lévő rönkön történik meg, a következő már a szinte abban a pillanatban vizet érő falapon, amit én dobtam el, majd a lábam már a kocsi platójával találkozik.
- Majd én... semmi baj nem lesz. - próbálom megnyugtatni, ami nem egyszerű, hiszen én is baromira félek, arról nem is beszélve, hogy folyamatosan próbálok koncentrálni. A tökéletes helyen ütök rá egyet még a víz felett lévő ajtórészre, hogy aztán már ki lehessen nyitni, a kis srác pedig a vízbe kerülhessen. Visszafelé már nem tudom ezt megoldani, az biztos, így marad az, hogy a vízbe ugrom a kocsi mellett és segítek a kölyöknek kijutni a partra, ahol már a közben befutott apukája várja. Kissé zihálok, amikor végre a térdeim találkoznak a földdel és csak pislogok körbe, hogy vajon hol lehet az a fickó, aki szintén a stégen volt.

Tárgy: Re: Peach Lake

» West lake