Peach Lake

Tárgy: Peach Lake Kedd 10 Szept. - 14:02

First topic message reminder :

North Salem és Southeast között helyezkedik el ez a cseppet sem kis tó. Előszeretettel járnak ide túrázók, mert felettébb szép képet mutat minden évszakban. Nyáron fürdeni is lehet benne, de elsősorban a kialakított strandokon érdemes, ugyanis máshol a víz mélysége hirtelen növekedhet, vagy az esetleges örvények jelentenek veszélyt. Csónak bérlésre is lehetőség van, ha valaki romantikus csónakozására vágyik, vagy egyszerűen nem a part mentén akar horgászni, de természetesen ott sem kizárt. Télen, amikor eléggé lehűlt az idő a part menti vastagabb jég alkalmas korcsolyázásra is, de mindig külön táblákkal jelzik, hogy hol és mikortól nem veszélyes. Jó néhány kisebb nyaraló sorakozik a parton, de akadnak néhányan, akik konkrétan itt laknak. Afféle városi őrszolgálat is akad itt, akik nyáron az óvatlan fürdőzőkre, télen a korcsolyázókra figyelnek, bár természetesen ők sem tudják az egész területet folyamatosan megfigyelni.

Tárgy: Re: Peach Lake Csüt. 15 Május - 20:48

Aaron & Leah

- Hát azért ha nagyon akarunk, találunk. – Cáfolom meg őt. Nem élek itt régóta, de eddig mindig máshol ettem, máshova mentem szórakozni. Jó, tényleg kisebbek a lehetőségek, mint egy világvárosban, de nem is összehasonlítható a kettő. Száz évvel ezelőtt nem is lehetett ennyire választékosan eszegetni, miért kényelmesedjünk ebbe bele? Nem ragozom túl, inkább engedek a kézfogásnak, és odasétálunk az asztalokhoz, hogy végre leüljünk. Helyet foglalok, amíg ő gálánsan intézkedik. Hátravetem magam, hogy hollószín tincseim rálógjanak a szék háttámlájára, és élvezem a napsütést. Ők képesek voltak abban a jéghideg vízben fürdeni, de azóta kicsit jobbra fordult az idő, így amire visszatér, leterítem az ölembe a bőrdzsekit, és ujjatlan ruhámban várom őt, keresztbe zárt lábakkal. Előrehajolok, amint megérzem a szendvicsek illatát, még a végén jól jövök ki a dologból, ha még meg is hív. Nekem nem lett volna ma erre pénzem. A birtok ebédlőjében ma valami pörköltet adnak. Fúj!
- Te hogyan neveznéd? – Nyilván annyi ház, annyi szokás, valahogy már jobban meg tudok ezzel barátkozni, mint a személytelen jelzőkkel. Régen volt már, hogy tudatosan pasiztam, és akkor nem is gondoltam magamat a párjuknak. De ez a járunk, meg hasonlók nagyon nyomottan hangzik. – Végülis minden kapcsolatnak rossz a vége. Szakítás, vagy halál. – Könyökölök az asztalra, egy kicsit elrévedek, még a sima barátságokra is ez jellemző, a szakítás náluk is előfordul, csak máshogy hívjuk. Elhidegülés, vagy érdekmúlás. Micsoda hivatalos fogalmak... Inkább igyunk. Teát kaptam, ez mind szép és jó, de a kóóla....! Nagy szemeket meresztek, aztán kérdés nélkül veszem el a poharát, és most már a magaménak tekintem. Az sem baj, hogy már ivott belőle. Aztán rávetem magamat a szendvicsre, igyekezvén nem éhenkórásznak lenni.
- Felelősségre? Miért, mi vagy te, politikus? – Kacagok fel édesen, és csak falva a szendvicset figyelem a történetét. Igazán kiváncsivá tett. Amilyen merész, és érvelőművész, még valami komoly dolog is köthető hozzá? Na neee...

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 14 Május - 10:54

- Hát azért azt hiszem, egy ilyen kisvárosban nincs túl sok választási lehetőségünk - mosolyodom el, ahogy elfogadja a cukrászdát. Persze nem North Salemet akarom lefikázni, egyszerű en tény, hogy egy kisebb városban kevesebb lehetőség van, mint mondjuk New Yorkban, ahol a belvárosban egy soron többaz üzlet, mint itt az egész belvárosban. Ott ha nem szimpatikus az egyik kajálda, sétálok öt métert és ott a másik. Itt azért erre nins lehetőség, viszont talán pont ezért többet adnak a minőségre. Vagy nem.. majd meglátjuk.
Keze kezembe simul, mit egy mosollyal díjazok, igaz, valóban kissé meglepettel, hisz nem vártam, hogy elfogadja, azt végképp nem, hogy egész addig tartja is, míg az asztalhoz kísérem. De azért viszonylag hamar úrrá leszek az izmaimon. A bukót az egyik üres székre helyezem, majd a melegszendvics hallatán bólintok egyet és már lépek is be az ajtón, egy röpke időre magára hagyva Leaht. Remélem, azért nem szalad el, mire visszaérek.
- A kedvesem? - vigyorodom el, amint legnagyobb örömömre visszatérve még mindig a széken ül, sőt, immár ő kérdez, még ha mélyen bele is vág az intim témákba.
- Mi történt volna. Semmi extra, mint minden, elmúlt az is - vonom meg a vállam egy fanyar mosoly kíséretében, mi azonnal kedvessé válik, ahogy leteszik elénk a rendelést. Gyors a kiszolgálás, ez már jó pont. Így már két incsiklandóan illatozó szendvics pihen elöttünk és egy csésze tea meg egy pohár kóla. Ha teázni akart, hát teát kap. Ha meg ráfanyalodna a kólámra, hát majd kap belőle. Bizonyos jutalomért cserébe.
- Rosszul viselte, hogy megváltozott az életem és úgy érezte, még nem készült fel ekkora a felelősségre. Inkább élte tovább az addigi életét és én elfogadtam a döntését - eresztem kissé bővebb lére, egyenlőre hagyva hülni a kaját, inkább a kellemesen hideg italból kortyolok egyet.

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 13 Május - 21:03

Aaron & Leah

Jó, de azért remélem sikerül egy olyan fonalat felvenni, ahol néha nekem is igazam lehet, és nem úgy, hogy rámhagyja, hanem elismeri, különben bosszankodás lesz a dologból, netán még rosszabb. Kicsit dölyfösebb vagyok az átlagnál, de sajnos egyúttal kiszámítható is. Nehéz természetnek mondanám magam, a srác mégis úgy írányít ahogy akar. Nehéz bevallanom, de valahol most erre van szükségem. Hogy más tegyen lépéseket a még gátként felállított akadályaim ellenére is. Ő megteszi, úgyhogy csak a kifogásokat keresem, hogy miért nem tetszik, pedig elsőre nagyon is. Csak nehéz úgy éreznem, hogy most így is kellhetek valakinek. Ellenben mégis tartunk valahova a motoron, szóval ennyit a nagy önámításról. Megindulunk végig nagy összesimulások közepette, máshogyan nem is lehetne, különben elszállnék, mint a győzelmi zászló. Megállunk végül az egyik cukrászda környékén, nagyon is kedvelem a kisvárosokat, ahol magam lehetek, nem pedig egy a gigászi tömegből, ahol senkinek nem számítok, ritkán látok ismerős arcot.
- Végülis jó. – Bólogatok, és amikor kitámasztja a motort, átemelem a lábam belekapaszkodva az oldalába, aztán már csatolom is le a bukósisakot, hogy átadjam neki, ekkor veszem észre, hogy a kezét nyújtja. Ööö... Lesegíteni már nem kell, ellenben... Elfogadom, és belesimulok a tenyerébe. Ez még nem egy olyan komoly dolog, hogy most drámázzak belőle, ha pár lépést kézenfogva megyünk. Érdekel, hogyan reagál, mert a sok lepattintás mellett most valamibe elsőre belementem, talán meg is hökken. Vagy pont ettől lesz önelégült? Meglátjuk.
- Fel akarsz hízlalni? – Kérdezem vidáman, aztán csak megrázom a fejemet. – Esetleg valami kaja. Melegszendvics. Jó? – Helyet foglallok végül az asztalnál immár végképp elengedve a kezét, felkönyölök, hogy hozzá fordulva megkérdezzem tőle, ami már elég régóta foglalkoztat. – Mi történt az előző kedveseddel? – Kicsit faggatózós kérdés, de igenis érdekel, hogy most miért éppen rám nyomul. Ha most kinyögi, hogy van valakije, akkor itt hagyom faképnél. Ilyen kellékekkel csak én élhetek, lévén ő kezdeményezett.

Tárgy: Re: Peach Lake Vas. 11 Május - 18:10

Valóban nehéz velem vitatkozni, és nem csak azért, mert olyan jól érvelek. hanem mert irtó nehezen kapom fel a vizet, legalább is értelmetlen viták esetén. és mert igazából nem is kellett már jó ideje. Faye soha, semmiben nem ellenkezik, és az egyetemen is könnyű szerrel leszerelem mind a tanáraim, mind a társaim. Így hát Leah kérdésére is csak egy kölykös mosoly a válasz, ahogy felülünk végre a mocira és útnak indulunk. Igazából fogalmam sincs merre, annyira nem vagyok járatos North Salemben. Persze évente néhányszor lejövünk a tópartra a srácokkal, de ennyi. Nekem kicsit kiesik New Yorktól, bár most épp úgy tűnik, nem annyira rossz környék. Lehet jobban szét kéne néznem a felhozatal terén.
Talán tíz percet se megyünk, mikor már egyre több ház és egyéb épület tűnik fel szépen sorjában, ahogy az igazi "kisvárosokban". Itt nincsenek a nagy Alma felhőkarcolói, nincs az a nyüzsgés és forgalom, mint amit megszoktam. De azért még visszább veszek a gázból, miközben az elsuhanó cégéreket és táblákat lesem, majd az egyiknél félrehúzódom és a lábam letéve támasztom ki magunk első körben.
- Ez jó lesz? - pillantok hátra a vállam felett, majd az egy kocsival feljebb álló cukrászda felé bökök állammal. Nem igen tudom, vajon kifejezetten teát szolgálnak-e fel, de a sok édesség mellé talán akad valami innivaló is. És a legfontosabb, hogy nem alkoholtartalmú, így még a kísértés sincs meg.teát
Ha Leah rábólint, kitámasztom a Hondát, majd leszállva róla kezem nyújtom felé, mintha csak lesegíteni óhajtanám. Nem mintha akkorát kéne ugrani, vagy a földre esés veszélye fenyegetné, de attól még megragadok minden alkalmat, hogy megérintsem. Testbeszéd, semmi más...
- Esetleg kibővíthetem a meghívást egy teán kívül valami nasira is? - villantom rá szemem, miközben az egyik kinti asztalhoz kísérem. Elég jó az idő, főképp itt, ahol a házak már a szél erejét is visszafogják. és közben a motort is szemmel tarthatjuk, rajta Leah táskájával, hacsak nem hozta magával.

Tárgy: Re: Peach Lake Vas. 11 Május - 10:31

Aaron & Leah

Ha tudná, hogy valójában milyen kevés igazi információt közlök, akkor cseppet sem lenne ennyire magabiztos. Ha tisztában lenne vele, hogy egy lelki roncs vagyok, nem velem akarna kávézni, vagy éppen motorozni. Kedves, és kezdeményező, amit mutat, míg rólam alig tud valamit, pedig igyekszem figyelmeztetni, mégsem nagyon érdekli. Hát jó, akkor majd meglátjuk mi lesz, de elég tartózkodó vagyok az ilyesmivel kapcsolatban, először magammal kéne tisztában lennem, mielőtt komolyabbat engednék.
- Csak én úgy értem, nem igazán járnál velem túl jól. Nehéz eset vagyok, tudom. – Végül nem is megyek jobban bele, mert leint, pedig egyértelmű, hogy nem szimplán barátkozni, hanem flörtölni szeretne, és inkább valami randit kicsikarni a dologból. Miután már az elején leszögeztem, hogy van valakim, mégis próbálkozik, nem tudom, hogy hova is tart, amit csinálunk. Lehet, hogy nagyon túlgondolom, egyszerűen csak sodródnom kéne az árral, ahogy egyébként is szoktam. Egyszerűen csak elnevetem magam azon, hogy tényleg mindenre megvan a kész válasza.
- Veled hogy lehet igazából vitatkozni, ha ilyen jól érvelsz? – Ingatom a fejemet megbocsájtóan, hiszen tényleg konok vagyok, amit borzasztó finoman kezel, hogy ne is érezzem magam ettől rosszul. Talán lesz valaki, aki a helyén tud kezelni? Furcsa lenne, de kivételek akadhatnak. Bólogatok, a lány gondolom a már korábban említett lány testvér, más esetben kétlem, hogy játszana az idegeimmel egy esetleges vetélytárs bevonásával. Mindig buszozom, így eszembe se jut, hogy ha motorral van, akkor az alkohol kilőve. Mindegy, lehet akár valami üditő is, mondjuk kóla, mert a dobozost már vissza nem adom! Körbefordulok, és megejtek egy csalafinta mosolyt is, a bókra pedig közelebb lépek, és mielőtt felülnék mögé, megsimogatom a karját köszönetképpen. Elindulunk a motorral, nincsen bennem semmi félsz, elég magabiztosnak, gyakorlott vezetőnek tűnik. Teljesen rábízom magam, hogy merre is menjünk. Ő a pasi, döntsön ő. Hm... ez most már tényleg olyan, mintha valami randi lenne. És pont velem történik. Fura... De ha az egykori Shannon énem látná, hogy mennyire nyuszi lettem, felkötné magát, hogy ő nem akar ilyen jövőt.

Tárgy: Re: Peach Lake Szomb. 10 Május - 12:42

Egyenlőre még fogalmam sincs róla, vajon Leah tényleg ennyire naív, hogy szinte két kézzel szórja az információkat magáról, vagy pusztán ilyen cseles. Nem adja könynen magát, de megadja az útvonalat, amin elérhetem. Izgalmas játékok kezdődnek így, és belső sugallatom szerint ez is egy lesz közülük. Márpedig én szeretem az izgalmas játékokat.
- Akkor miről? - kérdezek vissza mosolyogva, miközbne csóválom is a fejem szavai mellé.
- Mindenkinek kell udvarolni. Nem úgy értem, hogy egy személy mindenkinek udvaroljon. Nehogy rögtön azzal gyere, hogy neked is csak ezért udvarlok - intem le azonnal, ha esetleg felhozná a témát. Nem vagyok kényszeres kangörcsös, ezt jó, ha az elején tisztázzuk. Mindattól függetlenül, hogy természetesen a kínálkozó alkalmak mellett nem szokásom elmenni.
- De mindenkinek kell a kedves szó, hogy úgy érezzük, nem vagyunk teljesen feleslegesek és értéktelenek. Mert társas lényként igényeljük a többiek figyelmét. Tavaly felvettem néhány pszichológia órát is - teszem még nagy filozofálgatásom végére nevetve. De mindettől függetlenül telejsen egyetértek a saját szavaimmal és a profom tanításával.
- Ha nem motorral lennék, talán eszembe jutott volna a brandy is. Így viszont fel semmerült bennem. New York messze, és Faye kitekeri a nyakam, ha piásan vezetek - vigyorodom el kölykösen, miközbne felé nyújtom a sisakot. És csak mosolygok, ahogy felvéve parádézik benne egy kört, miközben tekintetem újra és újra elismerően futtatom végig alakján.
- Nekem jobban áll. A te arcod kár elrejteni - bókolok újfent, de már szállok is fel a mocira. A srácok elkezdtek kikászálódni a vízből, és nem szeretném, ha obszcén beszólásaik elérnék Leah fülét. Nem mintha félteném, csupán nem akarok a feljavult hangulatot és saját esélyeim rontani.
- Joe, ne feledd, hétfőn szigorlat - kiáltok oda az egyik srácnak, majd finoman megborzongok, mikor megérzem Leah ölelését és puha testét. Ha valaha is elfelejtettem volna, a sebességen kívül miért imádom ezt a fajta uatzást, hát ilyenkor mindig eszembe jut. Aztán csak biccentek a srácoknak és lassan ráfordulok az útra. Olykor picit jobban ráhúzom a gázkart, de semmi őrültet vagy eszementet nem csinálok. Elsőre nem szokásom, hacsak az utas nem igényli külön.

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 9 Május - 20:52

Aaron & Leah

Én nem lennék sem uralkodó, sem zsarnok, úgy összességében a rendszerben nem hiszek. Nem igaz, hogy minden komoly végzettségű alkalmas a pályájára, és kétlem, hogy fiatalon kéne eldőlnie, hogy mivel kössem le magamat egy életen át. Szeretek sodródni, még nem is nagyon döntöttem el, hogy mibe kezdjek. Most tengetem a napjaimat az X-Birtokon, nem túl feltűnő életet élek, időnként pedig ámuldozva figyelem az X-Meneket, de hogy majd egyszer én is az legyek? Korántsem biztos. A kólámat végülis megkapom, a többi pedig nem zavar annyira, hogy ellenséges legyek.
- Nem szándékosan teszem, egyszerűen... sokszor magam sem tudom, mit akarok. Aztán rosszul sikerül, amit eltervezek, úgyhogy inkább már nem is tervezek semmit. – Vonom meg a vállamat, nem tudván, hogy a srác manipulatív alkat. Engem lehet manipulálni az érzelmeimen át, hiszen ahogyan mondja, a dac is egyfajta vakvezető, amin keresztül kitalálhatja, hogyan kell bánni velem. Nehéz ügy vagyok, mert a durvaságot sem bírom, de a romantikázást sem. Egyedien kifacsarodott a lelkivilágom.
- Volt idő, amikor más voltam, és különben is, nekem nem kell udvarolni. Nem arról szól a dolog. – A mosolyt ellenben viszonzom, legyezgeti a hiúságomat, hogy ennyire próbálkozik. Nem vagyok most már az a tipus, aki gyorsan lángra lobban, de értékelem a gesztust. Tudom én, hogy szeszélyes vagyok, de nem kötelező velem lennie. Elkezdek pakolászni, ő pedig segít nekem, miközben sikerül lelohasztanom a lelkesedését.
- A tea kevésbé rossz, mint a kávé. Te ajánlottad a kávét, azt viszont nem iszom. Ha azt mondtad volna, hogy tojáslikőr, vagy sherry-brandy, akkor most nem teázni indulnánk. – Fonom karba csinos kacsóimat, és szemtelen vigyorba görbül a szám.
- Dehogy megyek én New Yorkba. – Vágom el a kérdést. Minél kevesebben ismernek, annál jobb. Teljesen oké dolog nekem itt ebben a kisvárosban, ahol nap mint nap a saját démonaimmal kell megküzdenem, nem fogok a világ fővárosába menni. – Átveszi a táskámat, amit szó nélkül nyújtok át, de egy hálás pillantás azért átfut az arcomon. Gáláns. A bőrdzseki ellenben nagyon is tetszetős, egészen összeöltöztünk. Amilyen ködös a környék, a legtöbben ilyet hordunk. A bukósisakot divatpózba görbülve felcsatolom, és körbefordulok, hogy tetszem-e.
- Nekem bármilyen beülős étterem, vagy bár jó lehet. Mindegy. – Ha beindítja a motort, akkor felülök mögé, jó erősen hozzápréselve magam, nem akarok leesni. Pislogok, mint hal a szatyorban, eddig csak Scott mögött ültem, amikor visszavitt a suliba. Jó nagy seggfej.

[/color]

Tárgy: Re: Peach Lake Csüt. 8 Május - 8:55

Nem lehet mindenki a maga ura, ha csak zsarnokokból és uralkodókból áll, a rendszer összeomlik. Kellenek szolgák és szolgálók, hogy működjön minden. Persze vehetnénk úgy is, hogy a magasabb iskola végzettségüeknek kellene betölteniük az uralkodó szerepet, de ez sem kivitelezhető, tekintve, hogy mennyi selejt jut át a felvételik széleslyukú rostáján.
Ezt persze már nem kötöm az orrára, felesleges ilyen mélyen belemenni a témába, főleg így, hogy könnyűszerrel lepattintani óhajt. Félbemaradt szavai azért vigyort varázsolnak számra, még ha ezt nem is láthatja, hisz épp öltözök, de nekem pont elég a tudat, hogy annyira azért nem is örül bevált tervének. Illetve vált be a fenét, hisz már is lépek vissza a kólával, amit már nem utasít el.
- A taktikus lányok sokkal kiszámíthatóbbak, pont azért, mert akkora taktikusnak hiszik magukat. De hülyének sem hiszlek - mosolygok rá barátságosan vallomását hallva. Azért nagy dolog, hogy mindezt így beismeri, akár tudatosan, akár akaratlan adva újabb és újabb fegyvereket a kezembe.
- Inkább összezavartnak látlak. Mint akinek még sose udvaroltak. Bár ezt azért kétlem - villantok rá egy újabb féloldalas mosolyt, míg magam is élvezettel legeltetem szemem bájos arcán, már-már naívnak mondható mozdulatain. Valljuk be, kicsit összezavar a csaj. Egyik pillanatban egy felnőtt érett nő aurája lengi körül, a következő pillanatban viszont egy esetlen kislányé. Érdekes párosítás.
Aztán elkezd feltápászkodni, én pedig kíváncsian várom, most vajon mire készül. Elfut vagy csak a nyakamba borítja a kólát. Bár még fel sem bontotta.
- Tea? - pislantok meglepetten, és bár legszívesebben elhúznám a számat, nem teszem. Egy csésze tea mellett üldögélni nem épp az én stílusom, a srácok tuti kiröhögnének, ha ilyen pózban látnának. De olykor áldozatokat kell hozni a nagyobb nyereményért.
- Rendben. Ismersz egy jó helyet North Salemben, ahol teázni lehet, vagy egész New York-ig kell vigyelek? - kérdem, miközbne magam is feltápászkodom. és amint a táskájába szuszakolta a plédet érte nyúlok, mint egy lovag, hisz még se hagyhatom, hogy cipelje, még ha nem is nehéz, még ha nem is kell messzire vinnem. Aztán a motorra teszem, míg belebújok a bakancsomba és magamra veszem a bőrdzsekit. A bukósisakot viszont Leah felé nyújtom.
- Nem számoltam utassal - magyarázom mosolyogva.

Tárgy: Re: Peach Lake Szer. 7 Május - 20:28

Aaron & Leah

- Hát abból, hogy a többség végül feladja az álmait, és valaki másnak dolgozik, nem pedig a saját maga ura. Az iskolák bábokat nevelnek ki, ebből én nem kérek. – Dőlök előre, nem érzem magam előítéletesnek, csak egyszerűen ez a tapasztalom. A szülők hiába éreznek ideiglenes büszkeséget, a végén rá fognak jönni, hogy még a gyerek huszonéves korukban is a nyakukon marad, és nem tanult meg igazán érvényesülni. Nekem ez a szigorlat bulizás zh orgiák tengely cseppet sem vonzó történet. De nem is ez a lényeg, nem azért jöttem a partra, hogy ilyen komoly dolgokról beszélgessek egy vadidegennel. Olvasni vágytam, érezni a friss levegőt, és nézni a szörfösöket. Én magam nem vagyok egy merész tipus, de tisztes távolból szívesen szemlélem az életművészeket.
Viszont ez a srác folyamatosan bombáz a bókjaival. Amíg Shannon voltam, mindenkitől ilyesmiket kaptam, akkor fel sem tűnt, csak Leah-ként ezek hiánya. Talán a kisugárzásom is változott, nem vagyok már olyan magabiztos, a srácoknak pedig az kell, hogy egy lány tudja, hogy mit akar. Én pedig mostanság tényleg nem tudom. Fogalmam sincsen, hogy kéne viselkednem, mit is várok az élettől, és egy ilyen lelki roncs ha bókot kap, nem is tudja hova tenni. Hümmögök, hiszem is meg nem is. A célzásra enyhén elpirulok, de ahogy sejtettem, sikeres volt a lepattintásom, még meg is sajnálom egy pillanatra.
- Nem, én csak... - Bocsánatkérően somolygok, most mit veszem magamra? Nem kell semmit tennem azért, hogy bárki is kedveljen. Most már ez vagyok én, akinek pedig ez nem jön be, az tehet egy szivességet. Ellenben úgy tűnik ő nagyon is engem akar, mert némi öltözködés után vissza is tér, a létező legnagyobbra nyitott szemekkel figyelem, és nem a kóla miatt, amivel tökéletesen betalál, imádok, oda vagyok érte. Átveszem a dobozt, magamhoz szorítom, de közben a srácot figyelem, anélkül, hogy kinyitnám.
- Ne higgy taktikusnak, nem azért vagyok ilyen, mert ettől majd baromi titokzatos leszek. Szimplán hülye vagyok. – Döntöm oldalra a fejemet, csinos arcomon továbbra is ül a kedves mosoly. Végül bólintok, és magam alá húzva a lábaimat feltápászkodom. – Kávé nem, tea igen! – Megvárom, míg is talpra kecmeredik, aztán összehajtom a pokrócot, jó nagy táskám van, belefér. A kólát is elteszem, ezt már nem adom, még ha rosszul is alakul a délután.

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 6 Május - 9:47

- Miből gondolod, hogy azt a tudást sose fogom használni? Nem vagy kissé előítéletes? - vigyorgok rá minden sértettség nélkül. Persze tudom én is, hogy az egyetemisták java része csak azért ül a padban, hogy addig se kelljen dolgozni és hogy apuci-anyuci elmondhassa, egyetemre jár. És javarészük nagy ívben tojik az egészre, mint ahogy a vízben pancsoló srácok is. A sport-ösztöndíjuk lehetővé teszi, hogy az órák javarészét ellazsálják, hisz a suli jó neve érdekében úgy is átrugdossák őket avizsgán, hogy meglegyen az átlag, hogy a csapatban maradhassanak. Mert fejjel egymásnak profin tudnak rohanni.
De nem is az eszükért lógok velük. Pont az tetszik, hogy néhány a mikroszkóp vagy épp a vérminták felett görnyedt kemény nap után csak az ő ökörség hallgathatom. Mert sose kérdezik, mit csinálok napokig a genetika laborban, nem érdeklődnek a kutatások iránt. Nekik csak a csinos lányok, a sport és a pia a lényeg. Nekem meg, hogy leengedhetem velük a gőzt, mielőtt túlnyomást okozna a fejemben. Anyám húszévesen szült, mire hét éves lettem már teljesen bekattant. Nekem van még három évem hogy meglássam, vajon jobban kezelem-e az elmebajom, mint ő a sajátját.
- Jobb, ha az én fantáziámról inkább nem beszélünk - nevetek rá, bár mosolyom kissé lohad, ahogy elhúzza kezét. Talán eddig csak "ottfelejtette", talán most jelezni akar. Okos gyerek vagyok, értem én. Ugyanakkor roppant makacs is, csak ezt szükségszerűen leplezem. Legalább is az erőszakos akarásom.
- Ha mindent szó szerint veszel, szar életed lesz - jegyzem meg halkan a visszautasításra és míg ő kénylemesen hátradől én felállok, leseperve a rámszáradt homokot. Majd szó nélkül fordítok neki hátat, és indulok vissza a cuccunkhoz. Talán kell neki egy kis idő, hogy emésszen, hogy tudja értékelni a társaságom. Mert lehet, nem kétséges.
Levetett ruháimért nyúlok, előbb a farmerba szuszakolom magam, majd a fekete pólót húzom át a fejemen, hogy legalább ennyi védelmem legyen a felöltözve kellemes, ám egy szál fürdőnadrágban hűvös levegő ellen. De a bakancs és a bőrdzseki még marad, bár a motoromhoz teszem, nehogy a srácok összecsápolják. Aztán beletúrok a hűtőtáskába és két doboz kólát veszek ki, majd szó nélkül lépek vissza Leah-hoz és ülök vissza a korábbi helyemre.
- Remélem kólát azért iszol - nyújtom felé az egyik dobozt még mindig mosolyogva. Nem olyan könnyű engem lerázni.

Tárgy: Re: Peach Lake Hétf. 5 Május - 21:55

Aaron & Leah

Elnevetem magam, túlságosan jóképű, és még vicces is, ez rossz kombináció, olyan értelemben, hogy jól esik a törődés olyantól, aki ráadásul még szimpatikus is, de ettől még tényleg nem akarom, hogy azt higgye, sikere van nálam.
- A húsz fok az csak simán ökörség. A vizsgázásos dolog fura nekem. Nem áldoznék rá éveket, hogy olyan tudást birtokoljak, amit sosem fogok használni. Nekem ez nem ér meg ennyit. – Vonom meg a vállamat, ennyi erővel mesekönyvet is olvashatnék, nem lennék tőle több. Ha valaki azt mondja nekem, hogy egyetemista, az számomra negatív jelző. Olyan életstílus, amikor butítják őket egy olyan életformával, amivel aztán úgysem lesznek sikeresek, csak megtanulják, hogyan ugráljanak valami főnök szavára, előtte pedig évekig lébecolnak a szüleik nyakán, az ő pénzüket költve. Nem vagyok egy inkvízítor alkat, de nekem ehhez nem kell egyetemistának lennem. Beszédbe torkollik a nagy elutasításom, mert valahogy még mindig hihetőbb, hogy intellektuálisan érdeklem, mint külsőleg. Talán majd ha valaki komolyan rám mászik, akkor elhiszem, hogy én kellek neki, nem pedig a mindegy kategória vagyok. Igaz, már nem abban a korban élünk, amikor csak a fiúk léphetnek, ez nem ettől függ. Csak magamban nem érzek rá ingert, hogy a nőiességemmel játszak. Kezd már kicsit melegem lenni úgy hogy szinte teljesen fel vagyok öltözve, ő pedig fürdőgatyában ücsörög mellettem. De azt ugyan lesheti, hogy ledobom magamról a ruhát. Végül kijelenti, hogy én érdeklem, függetlenül, hogy kik is vannak a parton. Emésztgetem, hát jó. Ettől még nem megyek a falnak. Felhúzom, nehogy úgy érezze, szénné akarom alázni. A nyomulás jó dolog, azoknál, akik nem ilyen lelki roncsok, mint én, annak pedig nem sok értelme van, hogy hitegetem, aztán viszakozok. Az elején megmondtam, hogy nem jöhet szóba, mégis itt van, próbálkozik. Most mit csináljak vele? Tati neked miért ennyivel könnyebb? Búsan gondolkozom, nem akarom elvenni az újdonsült ismerős kedvét még az élettől is, mert egyenlőre le sem lehet lőni. Ráfog a kezemre, meglepetésemben el sem engedem, azaz nem rántom ki.
- Na azt ne mondd, hogy beindítottam a fantáziádat. – Csóválom meg a fejemet, és most már tényleg elhúzom az ujjaimat, de a finom mosoly még ott ül az ajkam szegletében. Lassan tényleg ideje visszavonulót fújnom, mielőtt még a vízben ücsörgő bagázs elkönyveli, hogy az alfahím becsajozott.
- Kávé... egészen érdekesnek hangzana, ha kávéznék. Nem akarom, hogy lerázásnak vedd, de inkább kihagyom, bocs. – Hátradőlök, és rátámaszkodok a tenyeremre. Kicsit kidomborodik formás mellem, ez nem szándékos, szimplán csak behódolok a véletlenül előbukkanó napfénynek. Behunyom a szememet, és lélegzetvisszafojtva várakozom. Biztosan nagyon megbántottam, de most ilyen kedvem van. Legalább éjszaka szidhatom magam, hogy milyen hülye voltam.

Tárgy: Re: Peach Lake Hétf. 5 Május - 15:47

- Önként vállalt? Mármint melyikre gondolsz? Hogy alig húsz fokban fürdünk vagy a vizsgákra? - kérdezek vissza vigyorogva. Persze ha jól sejtem, a vizsgák érdeklik, a fürdőzést talán már fel sem veszi.
- Nem önként vállaljuk, ha tehetnénk, senki nem menne vizsgázni. De csak számot kell adni a profoknak arról, hogy olykor tényleg bejárunk az előadásokra és ragadt is ránk valami más a koszon kívül - fejtem ki, nem mintha valóban komolynak érezném a kérdést. Leah már elég idősnek tűnik ahhoz, hogy megtapasztalhassa az oktatási intézmények rendszerét. És ha nagyon kötekedni akarnék visszakérdezhetnék, mennyire önkéntes neki egy-egy dolgozat vagy évvégi teszt. De nem teszem, mert nem a kérdés komolysága a lényeg, nem vérre menő vitát folytatunk. Egyszerűen csak beszélgetünk, fenntartjuk az érdeklődés szintjét, ahogy a társas egyedek teszik. Mert bármennyire is tagadják sokan, az ember társas lény, szüksége van másokra ahhoz, hogy önmagát fenntartsa. És nem feltétlen a fajfenntartásra gondolok épp. Bár Leaht elnézve.. áh, egyenlőre még jobb, ha hanyagolom a gondolatot...
És közben csordogál a társalgás kicsiny patakja szűk medrében, egyre inkább elégedetten lesve, ahogy lassacskán feladja falait és vissza-visszakérdez, válaszol. Mert ez így jó, így helyes. Így élvezetes ez a játék, mindkettőnknek.
- Azért ez már sértő rám nézve - sóhajtok fel, majd vigyorba szalad a szám.
- Nem érzem szükségszerűnek, hogy minden alkalommal női társaságot keressek magamnak. Így nem is számít, hogy nincs valós konkurencia - fejtem ki mosolyogva, majd elsütve a füstölgős poént, várva a hatást. És hát.. nem marad el.
Az a fránya könyv végre lekerül, ő pedig, mint álmodozó szerelmeskislány és az irgalmas szamaritánus keveréke karomra ragadva húz vissza ülő helyzetbe. Én pedig hagyom magam, sőt, kissé rá is segítek, mert azért nem hiszem, hogy az is jó móka lenne, ha elengedném magam, ő meg megszakadna az emelgetésben. De annyira cseles már vagyok, hogy segítő kezére végül rámarjak, igaz, csak finoman, épphogy csak legfelsőbb ujjbegyeimmel fogva meg, mintegy lehetőséget adva az elhúzódásra, ha akar.
- Casanova, ugyan... - legyintek tuti szabad kezemmel, majd kissé félredöntöm a fejem, mintha csak elgondolkodnék a felkínált lehetőségen.
- Ha én azt sorolni kezdeném, akkor itt ülhetnénk az első nyári éjszakáig - mosolyodom el, egy játékos kacsintást engedve meg felé, majd újra egyenesbe hozom a nyakam, mielőtt begörcsöl. Bár ennek roppant kicsi az esélye.
- Nem is tudom.. nem vártam ekkora sikert, így most teljesen letaglóztál a kérdéseddel - nevetek rá, kinyújtva lábaim a homokba, miközbne érzem, egy-egy kellemesebb szellő azért végigsimogatja bőröm. Bár gyógyulni gyógyulok, azért a hőmérsékletre nem vagyok immunis.
- Talán kezdjük kicsivel. Mondjuk mit szólnál egy kávéhoz valahol? Te választhatod a helyet...

Tárgy: Re: Peach Lake Vas. 4 Május - 19:29

Aaron & Leah

Nálam a hallgatás nem beleegyezés, hanem a tanácstalanság kifejezése, de miután nem tudom, hogyan gondolkozik erről, így ellenkezni sem tudok. A jó kedve továbbra is ragadós, ellenben az egész egyetemi léttel nem tudok azonosulni. Valahogy úgy látom, hogy aki egyetemista, az csak indok, hogy bulizhasson, nem a tanulás a lényeg. Na nem mintha én a bulizás elrontója lennék, de minek ehhez úgy tenni, mintha valami komoly intézménybe járnánk? Hát ők tudják. Átkarolom a térdemet, ahogy hallgatom őt, még nem döntöttem a sorsáról, azaz a saját magaméról. Nem tudom objektíven átgondolni, van-e ennek értelme. Én jöttem ide ki, csak saját magamat okolhatom, hogy levadászható prédaként viselkedtem, így vállalnom kell, ha valakipróbálkozik.
- Önként vállalt kínoztatás? És ez jó? – Kérdezem szemtelen mosollyal, ez már kikivánkozik belőlem. Én aztán senki rabja nem lennék, különben meg a legtöbb értelmes dolgot iskolán kívül lehet megtanulni, kibukott Einstein, Ford, és még sorolhatnám, de ennyire nem vagyok művelt. Megint visszakérdeztem, és ezzel csak bátorítom. Nem lesz ez így jó. Csak az baj, hogy igen cserfes vagyok, ha beindul a beszélőkém, még magamat is nehezen lövöm le. Attól mert visszakérdeztem, még nem egyértelmű a turpisság, úgy teszek, mint aki szimplán elgondolkozott, tartom az álcát. Ő vagy úriember, vagy nem kérdez rá, hogy akkor most hogyan is van ez? A külső és belső harmónia nagyon fontos, ami lehet, hogy nála megvan, de nálam nagyon nem. Alig szoktam meg az új testemet, és ehhez a lelkemet is igazítani, fogadni a bókokat, amik nem az én születési külsőmnek szólnak, állati nehéz. Nem is érzem a magaménak, csalás ez így. De úgy kell vennem, mintha befestettem volna a hajamat, vagy bármi olyan változtatást eszközöltem volna, aminek külső hatása van, és azt dicséri a hódoló. Néha hiányolom egykori kék szemeimet, a szőke tincseket, de azt hiszem meg fogom tudni szokni, hogy már ilyen vagyok. Olvastam is egy könyvet, ahol letaszították a trónörököst, elvették az emlékeit, és teljesen más testet kapott. Aztán amikor elkezdtek derengeni az emlékek, akkor már maradt az új testben. Lord Valentine kastélya. Én lennék Lady Valentine? És mi felett uralkodom? Talán az ötös szoba a kis birodalmam? Tatit megteszem udvari bolondnak, állandóan húz a drága. Elpiruluk a jól irányzott bókjai hallatán, lesütöm egy kicsit a szememet, aztán fel is kapom a fejem, amikor hallom a kiabálásokat. Nem vagyok hülye, biztosan a srácot spilázzák, hogy döntsön meg, és ilyesmik. Remek, imádok céltábla lenni. Visszapillantok rá, amikor kimondja, hogy mennyire bejövök neki. Elnevetem magam, de nem gúnyosan, hanem zavarba jövök, ahogyan a két kezembe temetem az arcomat.
- Köszi... Elcsépelt, de... aranyos. Csak itt nincsen túl nagy konkurencia, hogy komolyan is vegyelek.. – Szinte csak srácok vannak a parton, nem nehéz volt pont engem kiszúrni. De attól még igenis jól esik a kitartó ostrom. Ő hátradől, én pedig látványos sóhajjal teszem el a könyvemet, aztán ábrándos mosollyal húzom fel a fekvő helyzetből.
- És mit szeretnél Casanova?

Tárgy: Re: Peach Lake Szomb. 3 Május - 14:40

Nem ellenkezik, szerencsére nem most lel a kontrázás lehetőségére. És talán Leah nem így gondolja, de nálam a hallgatás beleegyezés, hisz ha nem az lenne, akkor cáfolna. Ez azért némi elégtételként szolgál a nehézségek mellett, így nem lankad vigyorom és jókedvem sem.
- Minden évben kijövünk a szigorlati időszak előtt - felelem mosolyogva, élvezve, hogy csak sikerült felkeltenem az érdeklődését, legalább annyira, hogy óvatlanul kicsússzon a száján egy visszakérdezés. Lassan haladunk, de lassan érünk messzire. Én pedig az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy nem kell sietni, az életem pokoli hosszú, nem hajt a végétől való félelem. Nem üldöz betegség, az öregedés megállíthatatlansága, a félelem, hogy megsérülök, meghalok. Felesleges félelmek.
- Egy kicsit lazulunk, bohóckodunk, mielőtt a professzorok megkínoznának minket. Muszáj leereszteni előtte a gőzt, hogy ne feszítsen szét az ideg minket - magyarázom készségesen, kissé talán bő lére eresztve a válaszadást. De kettőnk közül legalább az egyik legyen beszédes, különben némaságba fúl az új ismeretség.
És jártatom is a szám, csavarva a témákat, míg csak ki nem csúszik az igazság az ajkai közül. Igen, valahol pont erre számoltam. Ha nekem van valakim, akkor nem felejtem el, főképp nem egy ellenkező nemű társaságában. De sikerül elfojtanom a vigyort, mit az általam vélt lebukás varázsolna arcomra. Nem, ha most a fejére olvasom a dolgot, még bedurcizik és itt hagy. Így hanyagolom a dolgot, csak magában raktározom az infót és hagyom, hogy tovább evezzünk a beszélgetés folyamán, amit most már kicsit ő is irányít.
- Az jó, ha nem hagyod magad birtokolni. Erős személyiséget sugall - jegyzem meg, csak úgy mellékesen, bár már sejtem, az egész csak üres szócsokor. De azért beszállok a játékba, felveszem az általa kínált szabályokat.
- Ide? Mondtam, teli volt a szemem vízzel - nevetek rá, majd a nevetés mosollyá szelídül, ahogy tekintetem végigfuttatom rajta, majd végig a parton, csak egy apró intést téve a felém kiabálok srácoknak. Láthatják, elfoglalt vagyok. De addig jó, míg a vízből kiabálnak, így Leah nem hallhatja sikamlós stílusuk. Még korai lenne.
- Ha most azt mondanám, hogy te vagy a leggyönyörűbb a parton egy kézlegyintéssel itt hagynál, mert ez csak egy elcsépelt csajozós duma - vonom meg a vállam, újfent az arcát vizslatva. Sokan azt hiszik, a csajok imádják az idétlen bókokat. Én viszont pont az ellentettjét alkalmazom. Bevallom, hogy így teljesen átlátszó az udvarlás, és ettől máris másképp érzik magukat, sokkal nyitottabbá válnak.
- Lehet most lehülyézel, de valamiért te keltetted fel a figyelmem. Ha nagyon sallangos akarnék lenni azt mondanám, benned van valami, ami vonzott - vallom be, szinte már töredelmesen, majd újfent eldőlök a homokba és széttárom karjaim.
- Tessék, lehet alázni...

Tárgy: Re: Peach Lake Szomb. 3 Május - 12:16

Aaron & Leah

Én aztán nem kértem, hogy törje magát, ő jött ide, én csak mondom, ami az eszembe jut. Vágyom arra, hogy változzon végre az életem, gyakorlatban ez mégis máshogyan megy. Mint amikor a kislányok szerelmesek akarnak lenni, mindeg, hogy kibe, csak az érzésre vágynak igazán. Ellenben vidáman felnevetek, amikor eldől, és megkapom tőle a nagy halált. Vicces, azt meg kell hagyni. Nyomul, nem adja fel, és még szórakoztató is. Hm... Nem süllyesztem el az érvét, hogy talán ő igen, a némaság is egyfajta kitérő válasz, nem erősítek, de nem is cáfolok ezzel. A titokzatosság nem az én asztalom, csak éppen túl sötét a múltam ahhoz, hogy olyan könnyen megnyíljak bárki számára, főleg, ha úgy érzem, hogy csak csajozna. És ez ekkora gond lenne? Talán nekem sem árt már egy kis laza flört, amiben elengedhetem magamat. Amennyire tudom, Tati is nagyon gyorsan összejött Gabriellel. De... ő teljesen más. Nem sokat tudok róla, de kétlem, hogy olyan lelkibeteg lenne, mint én. Kemény dió lennék? Talán nem is akarom, hogy bárki feltörjön, vagy ha igen, küzdjön meg értem? Ez annyira ódivatú. Már nem a lovagkorban élünk, nem kellenek nekem versek, vagy hősies áldozathozatal, egyszerűen csak legyen valaki, aki meghallgat, és átölel. Viszont még ahhoz sincsen merszem, hogy ennek esélyt adjak bárki részéről.
- Akkor mit keresel itt? – Hoppá, mégis elrontottam, visszakérdeztem, mintha érdekelne. Ez így is van, de nem akarok magamból kiadni semmit, hogy netán mégis kiváncsi vagyok rá. Egy pillanatra a többi fiúra téved a tekintetem, tudom, hogy nem vagyok egy bombázó, csak csinoska, mégis idejött hozzám, értékelnem kéne, de nem megy. Egy kicsit elkalandoztam, és úgy kérdezek vissza, mint aki mély álomból ébredt.
- Kicsoda? – Aztán felnevetek, a szám elé kapom a kezemet, ezzel végülis nem árultam el magam, csak megrázom a fejemet. – Nem vagyok senki tulajdona. Oda megyek, ahova akarok. Miért jöttél ide? – Kérdezek rá most már nyíltan, pedig az előbb egyértelműen azt mondta, hogy már vinne is innen el. Ennyire már nem vagyok könnyen kapható.

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 2 Május - 18:11

Töröm magam, a csaj meg benyögi, hogy foglalt. Mintha épp most sütöttek volna el a közvetlen közelemben egy fegyvert, úgy "durrantok" a számmal és terülök el a homokban, kezeim a szívemre szorítva. Kész, lelőttek, itt végem. És nme is nagyon nyitom fel a szemem, csak a számat jártatom, ami aztán ismét a jól bevált mosolyba húzódik, miközben bel szememmel felpislantok.
- De én igen - jegyzem meg, kontrázva szavaira. Nem kérdek, megállapítok. Nem jelentette ki egyértelműen, de ennyi idősen már tudok a sorok között olvasni, és többnyire el is találom a megfelelő jeleket. Talán már rossz az a kapcsolat, talán nem a hűség mintaképe, amit amúgy nem bánnék. Vagy csak mint a tini csajok többsége, így próbál lerázni. Cseles...
- Nem olyan messze - sóhajtok fel a kitérő válasz hallatán, főképp, emrt nem érkezik a szokásos kontrakérdés. Úgy tűnik, Leah keményebb dió, mint elsőre látszik. De nem gond, pont az ilyeneket élvezet feltörni. Mosolyogva fordulok felé, fejem könyöklő karomra támasztva, immár oda sem hederítve a srácokra. Én találtam magamnak jobb elfoglaltságot.
- Tehát nem olyan messze. Rendben... ha jártam volna földrajz szakra, msot előkapnám a térképem, de ez kimaradt - vonom meg a vállam sajnálkozva, majd fordítok. Ha ő nem beszél, majd én.
- Én New Yorkban élek. A húgommal... - osztom meg vele ezt a cseppet sem titkos információt. Majd hirtelen huszárvágással térek vissza a korábbi témára, remélhetőleg egy idő után belezavarva a dologba.
- És nem bánja, hogy egyedül kószálsz? Vagy ennyire ostoba, hogy nem tölti veled minden percét?

Tárgy: Re: Peach Lake Csüt. 1 Május - 20:44

Aaron & Leah

Úgy tűnik, hogy maradni akar, a könyvem pedig nem köt le annyira, hogy elhesegessem. Végülis azért jöttem ki, hogy ne legyek egyedül de arra végképp nem számítottam, hogy leszólít valaki. A nevet nem én választottam, még csak a szüleim sem így neveztek el, ezért a kényszeredett mosoly. Nyilván nem ismeri a hátteremet, ezért rém kínos lesz, ha szépen faképnél hagyom. Merthogy valami ilyesmit tervezek. Bombáz a bókokkal, ami már gyorsan kínossá kezd vállni. Amióta Leah vagyok, nem volt senkim, szexuálisan aztán végképp nem, így a saját nőiességemmel nem vagyok tisztában. Azt tudom, hogy Leah nem volt annyira mutatós, mint Shannon, és ahogyan például Erwan is átnézett rajtam a szórakozóhelyen, tudom, hogy nem vagyok én minden fiú álma, ezért jövök végtelenül zavarba. Leah külsejével a félszegségét is örököltem, csak mellette ő jólelkű, önzetlen volt, az én rossz tulajdonságaim pedig mélyen beágyazva itt vannak bennem, és nehéz tőlük szabadulni. A vigyorát, és a felajánlást egyértelműen értem, viszont csak a fejemet ingatom, ahogyan hátradobom a hajamat. Sajnos kissé kurvásra sikerül, pedig nem ez volt a cél. Minek csábítgassam, amikor már elszoktam ettől, és amúgy sem látok a dologra semmi reményt.
- Öhm... nekem van valakim, úgyhogy ha nem gond... – Adok meg egy kitérő választ, hiszen nagyon is jól esik, a teste egy félistené, a mosolya pedig olyan pimasz, hogy nagyon is kiváncsi lennék arra a fedett helyre, mégis úgy érzem, a szemébe kell hazudnom. Nem állok készen arra, hogy csak így valaki rám nyomuljon. Ha az eredeti énem ezt hallaná, biztosan kiröhögne, de hát ez van, változtam. Viszont a durva elutasítás sem az én asztalom, így csak felsóhajtok.
- Bevallom, a többi srác nem érdekel. – Vonom meg a vállamat, és finoman elmosolyodom. Ezzel nem utalok rá még véletlenül sem, hogy ő viszont igen, de a kiváncsiságom nem hagy nyugodni, hogy mit lép arra, hogy ha foglalt vagyok. Az alakítása még a ripacskodása ellenére is bejön, viszont most annak ellenére, hogy pár napja még magányosnak éreztem magam, hogy mindenki valakivel valentin napozott, amikor itt van előttem egy konkrét pasi, nagyon is vissza vagyok rettenve.
- Nem szó szerint itt, de nem olyan messze. – Még mindig nem kérdezek vissza. Tudom, hogy egy társalgásnak két oldalúnak kéne lennie, de van bennem valami, ami miatt egyszerűen nem tudok engedni a kötekedő passzivitásból. Lássuk meddig hajlandó elmenni. Tényleg érdeklem? Vagy mindegy, csak valaki legyen meg neki a délután folyamán?

Tárgy: Re: Peach Lake Kedd 29 Ápr. - 11:55

- Leah... - ízlelgetem a nevét, miközben visszateszem a kezem a korábbi helyére. Tudom, mikor mennyi bizalmaskodás a megengedett és mi az, ami így első körben még nem tolakodó. Márpedig nőkkel ritkán vagyok tolakodó, azzal nem sok mindent érek el. Ellenben a türelem...
- Igazán szép név - jelentem ki, mintha eddig rágódtam volna, emésztgettem volna a hallottakat. Majd a fiúkra fordítom a pillantásom, akik még mindig a tóban bohóckodnak. Igazság szerint, ha nem botlok Leahba, már én is visszamentem volna hozzájuk. De hát.. ez a társaság most izgalmasabb, mint az.
- Ha eleredne az eső, akkor felpattanunk a motorra és elhúzunk gyorsan valami fedett helyre - vigyorodom el, egyértelműen jelezve, többesszámról beszélek, és most nem a haverjaimat veszem ide, hanem őt. Mert nekem egyáltalán nem lenne ellenemre, ha a srácokat itthagyva elhúznánk valami kellemesebb helyre. De persze nem rohanok ennyire előre.
- Isten ments - kapom a szívemhez színpadiasan, ahogy felveti az általa elképzelhető lehetőséget a vízmegúszásra.
- Képes lennél elrontani egy csapat srác délutánját vele? Nekem oda lenne a jókedvem, ők meg egész délután hallgathatnák a morgásom, hogy miattuk kellett itthagynod a partot, megfosztva engem a társaságodtól - magyarázom, miközben tökéletes alakítással ingatom a fejem, mintha ennél rosszabbat el sem tudnék képzelni. Aztán amint hatott, kissé megemelem a fejem és újfent megengedem azt a bizonyos féloldalas mosolyom hogy értse, nem vagyok azért ekkora ripacs, igazából csak szórakoztatni akarom. Első körben...
- Majd ügyelek, hogy engem csápoljanak össze - ajánlom, két karom poénkodva tárom szét, mintha csak valami köpönyeg lenne, mintha azzal felfoghatném a vízcseppeket. Majd nevetve engedem le és immár felhúzott térdeimre támasztom karjaim, kissé Leah felé fordulva. Tökéletes, tanult testbeszéd. Rád figyelek, rád vagyok kíváncsi.
- Itt élsz North Salembe? - kérdem, csak hogy ne akadjon ela társalgás és persze hogy minnél töbet megtudjak róla.

Tárgy: Re: Peach Lake Hétf. 28 Ápr. - 21:21

Aaron & Leah

Ha nem lenne ilyen cefetül hideg, még fürdőruhát is vettem volna fel, de reggel úgy fújt a szél, hogy majdnem megfagytam, hollószárny színű tincseim pedig úgy az arcomra tapadtak, mintha valami B kategóriás horrorból másztam volna ki. Annyira változékony az idő, hogy most már egészen emberinek, derültnek mondhatnám, de a bőrdzseki csak azért is marad rajtam, bármennyire is örülnék az éltető napfénynek a bőrömön. A könyvem ráér, igazán örömmel veszem, hogy nem húzza el a csíkot, hanem marad itt, de már most eldöntöm magamban, hogy nem lovalom bele magam semmibe, mert régi énem nagyjából három perc ismeretség után is képes volt a mosdóban smárolni. Nyugalom, csak barátkozik, azt lehet.
- Talán inkább a levegő, kizavart a napra, hogy láttam egy jó hosszú, és sötét telet. Aztán ha megint esni fog... – Mindegy, az időjárás uncsi téma, ha velem marad, és nem a havarjaival. Túl régen ismerkedtem, ezért zavartan félrenézek. Tati bezzeg csivitelne, mint valami vöcsök. Jó neki, annyira kiegyensúlyozott.
- Leah.. – Fogadom el a kezét, és amint a tenyerünk összeér, akaratlanul továbbfuttatom a tekintetemet izmos karja irányába, na ez nem a legjobb megoldás abba az irányba, hogy az okosabb énem irányába fejlődjek. És hogy meddig merek továbbmenni? Jóég! Semennyire. Van egy olyan érzésem, hogy a srác dögösen csinos mosolyával talán csak sajnál, amiért egyedül szomorkodom itt, nem tudom elképzelni, hogy mit akarhatna a bájos, és cuki kis Leah-tól, amikor az egyetemi diákszövetségek pompomcsapatában magas, és hajlékony cicák vannak. Vagy megint csak túlkombinálok mindent? Franc!
- Mit javasolsz? Inkább haza kéne mennem? – Vetem oda még mindig kötekedő kis mosolyommal, és leárnyékolom a szememet, mert annyira tűz a nap, hogy a srácnak angyali aurát kölcsönös, és alig látom az arcát.

Tárgy: Re: Peach Lake Hétf. 28 Ápr. - 9:56

Tetszik, hogy a csaj nem kez d el sipítozni, nem kárál, mert egy tóparton kissé vizes lett. Bár felkészültem erre a stílusra is, de a visszakötekedés csak még inkább az ínyemre van. A vigyorom le se fagy, és bár újfent emeli a könyvét, egyértelmű, hogy én egyenlőre jobban izgatom, mint az olvasás. Így hát különösebb zavar nélkül ülök le mellé a homokba, kinyújtva lábaim, két karomra támaszkodva, mintha csak ezer fok lenne és épp a bőröm barnítanám. Nem mintha nagyon rászorulna.
- Biztos a betűk vonzottak ide. A könyved - biccentek a kezében tartott papírhalomra állammal, amin épp aktuálisan apró szakáll piheg. Mostanában körszakáll kedvem van, persze csak lájtosan.
- Aaron vagyok - törlöm homokos jobbom a combomba, majd nyújtom felé, egy mosoly kíséretében. Első lépések jól indeultak, meglátjuk, a csaj meddig mer tovább menni. Nem mintha annyira ki lennék éhezve a női társaságra, vagy épp a srácokkal nem lennék jól. De ha választanom kéne, hát inkább ezzela csajjal egy este, mint a fiúk meg néhány doboz sör.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha majd odafigyelünk, mikor az a bivalycsorda megindul kifelé. Félő, akkor nem ússzuk meg egy-két cseppel - nevetem el magam, tekintetem a még mindig pancsoló társaság fel éirányítva. Nehogy már azt higgye, hogy a látványa teljesen ledermeszt. Pedig.. valljuk be, van mit nézni rajta...

Tárgy: Re: Peach Lake Vas. 27 Ápr. - 20:11

Aaron & Leah

Sosem voltam egyemista, ez a része kimaradt. Elvégeztem ugyan egy marketing iskolát, ahol a divatról tanultam, de az mégsem ugyanaz, mint a beköltözős kollégium, vagy akár az élet az X-birtokon. Szerettem bulizni, de ezt sosem fogtam a tanulásra, hiszen vagy az egyik, vagy a másik, ne bújjunk már ezért az iskola mögé. Jelenleg olyan kevés pénzem van, hogy kész csoda, amiért nem kell fizetnem Charles-éknak, végülis alapítvány, felkarolják a rászorulókat, de engem egyre jobban az foglalkoztat, hogy elvállalom azt a csapos állást a Sagitariusban. Nem büdös a munka, legalább némi pénzem lenne. Igaz, hogy már nem vagyok az a topmodell alkat, de talán még csúnya sem vagyok. Időnként felpillantok a könyvemből, és a kiabáló fiatalokat nézem. Na nem mintha én öreg lennék, korban pont hogy ők az idősebbek. Igazából csak alibiből hoztam, hogy ne úgy tűnjön, görcsösen vágyom arra, hogy ne legyek egyedül. A könyv szuperjó, de már olvastam párszor, ezért nem kell odafigyelnem a sorokra, csak fél szemmel. Valami szörfösök lehetnek, de itt nincsenek olyan magas hullámok, nem is értem mit keresnek itt. Hideg van még ehhez a pancsoláshoz, de amilyen félisteni külsejük van, nekik még ez is belefér. Valamiért rám is átragad a vidámság, és furcsa kis mosolyra fakad az ajkam, ahogyan lejjebb csúszik a fejem, a könyvre már nem is figyelek, csak ráereszkedem a kezemre, úgy nézem őket. Az egyik pont jön kifelé, ekkor behunyom a szememet, mint aki csak úgy pihen, de még így is érzem, hogy pont felém tart. Azaz nem felém, hiszen a holmijuk hozzám nagyon közel van. Kapok néhány vízcseppet, de azt hiszem ez aztán egyátalán nem meglepő a vízpart közelében. Kinyitom a szememet, és gondosan elkerülve tekintetem az észbontó testről, egyenesen a szemébe nézek.
- Ne sajnáld, megesik. De akkor hogy találtál ide? Nem úgy tűnt, mint aki el van tévedve. – Jelenik meg az első, kötekedő mosoly a szám szögletében. Felkönyökölök, és mintha mi sem történt volna, magam elé húzom a könyvemet, viszont még mindig őt nézem.

Tárgy: Re: Peach Lake Szomb. 26 Ápr. - 11:28

A legjobb élete az egyetemistáknak van. Az egész egy nagy buli, némi tanulással megspékelve. Nem mintha ezek a srácok itt túlzásba vinnék. A csapat fele sportösztöndíjas, a másik felének a szülei engedhetik meg ezt a fajta életet. Én meg? Hát, szerencsére apámék életbiztosítása és az évek alatt felcsurgatot pénz lehetővé teszi, hogy Faye-el egy ideig még probléma, vagy legalább is kényszermunka nélkül is eléldegéljünk. Ennyi az előnye, ha másfél családból származol. Mindkét helyről jutott valami.
Persze emellett olykor egy-két korrepetálás, vagy épp megbuherált vizsga még belefér, és jól jövedelmez a hülyébbek részéről. És az az egy-két elnyert ösztöndíj se hátrány.. Szeretik a tanárok az eszem. Na jó.. az a matekos bige nem csak azt, de az már más tészta...
Társaimmal együtt kissé beljebb úszunk a parttól, nem törődve mások lenéző tekintetével. Mi jól mulatunk, ők meg csa magukban vágyakozna az igazi szórakozásra.
- Gyere már! - kiált rám az egyik, mire közelebb úszom. Meg se rezzenek, ahogy a srác fellép a vállamra, majd keményen elrugaszkodva egy íveset ugrik hátra. Azt hiszem, John a neve és szintén focista. Egyetlen hátránya van a szakváltásoknak, állandóan van új név.
Aztán visszaúszik, mert a dolognak kölcsönösnek kell lennie, ez olyan néma megállapodás. És most én lépek fel a vállára - tuti focista, elég széles - erre az a bugyuta bigyborékolva merül alá. Nem bírom röhögés nélkül, előrevetem magam, egy tökéletes hasast mutatva be a többieknek, majd hagyom, hogy elnyeljen a víz. A fájdalom egy röpe pillanatig hullámzik csak át rajtam, aztán el is múlik, mintha nem is arccal előre csattantam volna a vízbe.
- Még egy ilyen és kibelezve - bukik a vízfelszínre, de fenyegetőzésem teljesen komolytalan, hisz közben amennyire az orromba folyt víz engedi röhögök magam is.
- Na jó, nekem egy kis szünet, mielőtt kinyírtok - fekszem fel a vízre, majd erőteljes karcsapásokkal közelítek a part felé. Talán mehetnék én is az úszócsapatba, az edző már hívott. De a fene akar kényszerből úszni időre...
Nem célzom egyenest a mi helyünk, csak élvezem a mozgást. Majd kicsit feljebb sétálok a parton, és mint egy kutya rázom meg a fejem. Bár elég rövid a hajam, így is jut a környékemre, néhány cseppel eltalálva egy ott olvasó csajt.
- Ne haragudj, még teli a szemem vízzel - kérek azonnal bocsánatot, ha esetleg szóva teszi, bár tagadhatatlanul kelekótya szavak, a szemem vízzel? De poénnak jó, ahogy ezt támasztja alá féloldalas mosolyom is.

Tárgy: Re: Peach Lake Szomb. 26 Ápr. - 10:37

Aaron & Leah

Fürdeni még nincsen jó idő, egy kicsit ejtőzni ellenben van kedvem. Arról szó sem lehet, hogy akár közel menjek a vízhez, túl csipős a szél, amely a partjáról fúj, egy kis ücsörgés, olvasás a szabadban akár még jó is lehet. Fürdőruha ennek fényében végképp nincsen rajtam, csak egy pöttyös nyári ruha, egy bakancs, és az elmaradhatatlan csini bőrdzsekim. Harisnya nincs rajtam, ennyit kibirok.
Eredetileg meg akartam volna kérni mondjuk Tatit, vagy végső soron Angelát, Jillt, hogy tartsanak velem, de nem lehet mindig rajtuk lógni, így is vagyunk eleget együtt. A srácokal pedig annyira nem vagyok jóban, hogy egy ilyen kis privát találkára hívnám őket. Még félreértenék. Bátor meg nem vagyok már annyira, hogy csak így azt mondjam valakinek, van kedved velem tölteni a délutánt? Kicsit se félreérthető. Itt a parton a legtöbben baráti társasággal hülyülnek, alig van valaki egyedül, de engem nem zavar. Most itt van kedvem lenni, nem a társalsgó magányában. Ha kedvem támad, akkor majd odamegyek a standhoz egy fokhagymás lángosért, nem kell úgysem a lehelletemre figyelni. Megérkezek hát a partra, a hónom alatt egy takaró, a másik alatt pedig a kis válltáskám, amiben üdítő, némi piperecucc, és a könyvem található. Leterítem a pokrócot, és királynői méltósággal heveredem le. A bőrdzsekit a fejem alá teszem, ahogyan lekönyökölök, aztán már veszem is elő a könyvet. Az utolsó fejezetet újra kell olvasnom, mert kifejezetten tetszett. A hangos motorbőgésre azonnal odasandítok, egykor én is imádtam így csapatban mászkálni, bulizni. A tűzkeresztségen is egy ilyen macsóval estem át, és egyátalán nem bántam. Szerettem azt az életet, ma már csak emlékeim vannak róla. Leah testében inkább cuki, és bájos vagyok. Szép arcú, de nem mindenkinek az este, és korántsem olyan nagy csábító, mint egykor. Valahol hiányzik a dolog, főleg hogy ebben a korban senki sem szeret egyedül lenni, de még nem tudtam annyira elfogadni magamat, hogy elhiggyem, tényleg tetszem neki, meg hát miután én nem vagyok már annyira merész, jelentkező sem akad. A többség gondolom a könnyen megdönthető csajszikkal fut. Az egyik nagyobb hangú srácon átsiklik a tekintetem, jól tudom, hogyan kell feltűnésmentesen megnézni valakit, hogy aztán később kiértékeljem az eredményt. Ezek az őrültek tényleg fürdeni mennek. Jóég! Csak finoman ingatom a fejemet, majd a tüdőgyulladás felébreszti őket. Én aztán nem mozdulok, jó lesz nekem a könyv is. Hol is tartottam?

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 25 Ápr. - 9:33

És megint eljött az évi első alkalom. Bár nekem New Yorktól kicsit kiesik, de még gólya koromban mutatták a haverok ezt a tavat és azóta minden évben eljövünk ide fürödni. Meg persze bohóckodni, kikapcsolódni, rákészülni a szigorlati időra. Igazából az se tántorított minket soha el, ha kissé hűvösebb volt, engem végképp nem. Mert mi történhet, megfázok? Viccces...
De az idei év jó, már viszonylag melegen süt a nap, már megjelent néhány fürdőző a parton, és akad néhány horgász is, ki a part mentén, ki beljebb egy csónakban ülve.
Vigyorogva támasztom le a motoromat, majd lábam átlendítem az ülés felett és húzom le fejemről a sisakot. Közbne begördül mellém a srácok kocsija, Ben, a sofőr még túráztat is egyet a motoron amolyan figyelemfelhívásként.
- Hülyék vagytok - röhögök rájuk, ahogy leugrálnak a furgon platójáról, majd leszedik a magukkal hozott plédeket, sörrel teli hűtőtáskákat. Én ne mhoztam magammal semmit, felesleges a motort buggyadásig rakni, úgy is megosztunk mindent.Csak a sisak riszál a karomon, ahogy megindulunk lefelé. Hangos csapat, le sem tagadható, de én élvezem a társaságuk.
- Hű, azta milyen bige - csendül ki az egyik srác hangja a tömegben, mire a kiszúrt lány elvörösödve fordít hátat a csapatnak. mi pedig hangos röhögéssel, kurjongatással díjazzuk a produkciót. Aztán lasan elérjük a kedvenc partszakaszunk, a plédek, az enni- innivalós táskák a földre kerülnek. mi pedig lassan ledobáljuk a felesleges ruhákat. Nekem kicsit tovább tart, elvégre nem egy pólótól és egy nadrágtól kell megszabadulnom, mint a többieknek. Ráérősen húzom le a bőrdzsekim cipzárját, majd a földre ülve szabadulok meg a csizmámtól is. Ezt követi a fekete szűk póló és a farmernadrág, míg végül egy szál fekete fürdőnadrág marad csak rajtam. A látvánnyal elégedett lehetek, mind a parti felhozatalt, mind magamat tekintve. A sportos alkat apám öröksége és persze a saját fizikai munkám eredménye. Az pedig, hogy huszonnégy évesen sincs rajtam egy fikarcnyi heg se? Hát na, ügyesen vigyázok a bőrömre...
És amint magam is fürdésre kész vagyok a vízhez sétálok, ráérősen, mint egy megfontolt öregember, de amint ellepi a derekam a langyos víz... Vigyorogva merülök alá, célba véve az egyik haverom, lehúzva őt is. Elkezdődött a játék ideje...

Tárgy: Re: Peach Lake Pént. 28 Márc. - 21:42

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: Peach Lake

» West lake