Hope Town - Eredetkutatás

Másnap délután van, a kocsi végre döcög alattunk, megúszta némi horpadással, de már az aksi is rendben van. Túléltük azt a pokoli éjszakát, amely ha lehet, még jobban összehozott minket Rubyval. Megint kölcsönösen megmentettük egymás életét, már az sem érdekel, ha teszem azt tényleg a testvérem. Egymásra vagyunk utalva, és azt kell mondanom, ütőképes párost alkotunk. Még mindig meghökkenek, ahogyan olykor a legváratlanabb pillanatokban kezdeményez felém, talán én voltam túlságosan sokáig elszigetelve a nőktől az önként vállalt remeteségem miatt, ám nem engedi, hogy túlzottan engedjek az önsajnálatnak, és az ügyetlenkedésnek, sőt, mintha még előnyként is fogná fel, hogy ennyire vannak tartalékaim, és rá igenis oda tudok figyelni. Most, hogy magunk mögött hagytuk az őrült gróf és szektájának birtokát, nincsen más dolgunk, mint hogy átlépjük Hope Town határát. A városka jellegtelen, szinte csak egy főutca, néhány vegyesbolt, egy rendőrség, talán még valami városháza is lehet, mert ott magasodik egy két emeletes épület, annak tippelem. És feltűnik is a levélben említett Friendly Joe’s Pub, amely valami panzió lehet. Bekanyarodok elé a kocsival, és keresek egy üres helyet, hogy parkoljunk.
- Na akkor már csak ezt a Jeremyt meg Andie-t találjuk meg valahogy. Náluk keresztnév volt, de elképzelésem sincsen, hogy Gethin honnan tudhatta ezt tizenkét év távlatából.
– Nem akarom megbántani Rubyt azzal, hogy még abban is reménykedek, hogy a két új társunk talán többet tud majd az ügyről, mint amit ő tudott. Igenis meg vagyok elégedve azzal, ami kettőnk között kisült, végtére is nem baj, hogy nem az apját találtam meg. Jobb ha hasonló korúak vagyunk. Ráadásul különböző neműek. Így tudunk igazán csak nagyot alkotni. Azért most mégsem fogom meg Ruby kezét, ugyanis nem tudhatjuk, hogy mit várhatunk a két idegentől, valahogy a magánügyünknek tekintetem, hogy van köztünk valami. Nem titkolt izgatottsággal lépek be a panzió ajtaján, még csak azt sem tudom, hogy kiket keresünk.
- Na mi legyen? Kérdezősködjünk?
– Vetem fel az ötletet, de akár meg is ebédelhetünk, vagy az már lassan vacsora? Most a női találékonyságra bízom magamat, legalább lesz kit hibáztatni. Ez a pasi mentalitás.

Határozottan jól esik, hogy Andie oldani akarja a feszültséget, ami kialakult, ha ezt tovább mélyítenénk, nem is tudom, hogyan lehetnénk képesek a közös célért együttesen harcolni. Bólogatok, ahogyan összehasonlít minket, én is valahogy úgy látom, hogy nagyon is egy alomból származunk a sráccal, de ha belegondolok, azért Andie és Ruby is nagyon megértik egymást. Mintha ez egy sztereotípia lenne, hogy a karótnyelt srácokhoz vagány, szexista lányok illenek. Azért ez nincsen szó szerint így, de eddig nem figyeltem fel a hasonlóságra. Viszont határozottan vállon veregetem magamat az ismerkedés felvetéséért, még ha Ruby fel is vetette a pizzázást, az nem lett volna az igazi, a másik kettőnek négyszemközt kell rendezni a dolgait.
- Hát.. ami azt illeti, úgy látom nálatok is te vagy a kezdeményezőbb. – Tolom mögötte a bevásárlókocsit, engedelmesen rendezgetem el, amit belepakol. A pénz most nem akadály, az ENSZnél egészen jól kerestem. Ma már meg nem mondaná rólam senki, hogy nincstelen árva voltam, akit a szerzetes vett magához. Mégis, én kimondhatom, a pénz nem boldogít. Nem volt igazi családom, barátaim, talán ez most változik, csak át kell értékelnem magamban az érzéseket. Eddig mindenkit eltaszítottam, hogy ne bántsam a képességeimmel, de most először úgy vélem, hogy nem kell mindig ettől rettegni. Végülis Rubyval is szétszedtük a lakosztályt, de nem robbantunk fel.
[color=#999999]- Jó, nekem így oké, mé akár az is beleférhet, hogy vigyünk neki egy szemüvegkeretet, hátha elhiszik róla, hogy valami riporter. – Nem, azt én nem mondanám, hogy Ruby butácska lenne, de tény, hogy eléggé szenvedélyes, és nem biztos, hogy eladható csak úgy a stáb tagjaként. Már persze cukinak tartom, de kétségkívül sok néha, nem véletlen, hogy Jeremy kiakadt tőle. Nekem eddig nem volt vele bajom, igaz nem is láttam még úgy élesben, másokkal. Követem a példáját, és végül maradunk abban, hogy ki mi kihagyjuk a fagyizást, és még egy pár percre kiülünk az egyik padra, mielőtt visszatérnénk a társainkhoz.
[i][b]- Én nem is feltétlenül a képességemhez akarok útmutatót. Inkább az eredet érdekel. Hogy ki vagyok.. hogy miért vagyok.. Na és persze hogy ti hogyan kapcsolódtok hozzám. Kedves tőled, hogy így támogatod ezt az egészet. Igen, igazad lehet, Ruby jó hatással van rám, kezdek.. nyitottabb lenni. Nem annyira mint ő, az nekem nem is menne. De mi a helyzet veled? Te nem hagytál hátra valami komplett, jól bejáratott életet?

Bennem nem merült fel, hogy Andie-t meghívjam valami fagyira, mindig igyekeztem magányos úton járni ahhoz, hogy ilyen téren szocializálódjak. Remélem ezen nem sértődik meg, mert azon túl, hogy át kell vennem az irányítást, még csak lövésem sincsen arról, hogy ennek a csapatnak mire van szüksége. Csak az egyértelmű, hogy komoly feszültség gerjedt négyünk között már az első percekben, amit sürgősen orvosolni kell. Mindkét képességem az érzelmeimből táplálkozik, el kell kerülnöm az olyan helyzetek, ahol felmerülhet, hogy elszabaduljanak az indulataim, hiszen akkor másokat veszélyeztetek.
- Nem voltak többen, csak Gethin. Egy kisváros volt, ő volt a könyvtáros. És tudott róla, ő mondta el, hogy vagyunk még páran, akik ugyanattól az apától származnak. Nem tudom, hogy most rátok gondolt, vagy sem.. Ez nekem még most sok.. – Rázom meg a fejemet, halovány mosollyal jutalmazva a nevetését, bár egy szerzetes keze alatt nőttem fel, engem nem bánt azzal, hogy nem hisz. Nem a vallásosság volt a lényeg soha sem, hanem az, hogy olyan hitet ültetett el bennem, amely célt adott az életemnek. Küzdeni másokért, segíteni az ártatlanokat, békére törekedni. Mint egy régi típusú lovagrend.
- Én Rubyt nem ilyen régről. A levél az apjához vezetett, akit már nem tud, hogy hol van. Talán meg is halt. Viszont úgy véltük, hogy ha már így alakult, ő is kiváncsi, hogy mi köthet össze minket. – Érdekes, hogy mindanyiunknak eltávozott az apja, ki ide, ki oda, de ez mindenképpen azonosság a képességeinken túl. Igaz, Andie esetében mintha ez még nem is lett volna bizonyítva. Megértően bólintok, jogos, hogy a saját útja akarta élni. – Pedig létezik. Nem mondom, hogy kiválasztottak vagyunk, de mégiscsak kaptunk valamit.. Ezért érdekel, hogy hova vezet mindez.. Hogy miért kell úgy élnem, hogy elfojtsam.. Sokszor úgy érzem, hogy belülről égek szét.. Tudni akarom, hogyan lehet korlátozni.. Ha megtaláljuk azt, akire Gethin utalt, talán minden értelmet nyer. – Nem kérdezek rá, hogy most milyen kapcsolat fűzi össze őket Jeremyvel, valahol nyilvánvaló volt, ahogyan egymásra néznek, és még ha a srác kesztyűben is van, szerelem ez a javából. Nálunk másféle van Rubyval, inkább a testiség, mi még alig ismerjük egymást. Belépünk, hogy megvásároljuk a kamerát, most Andie-re hagyom a választást.
- Még valami kelleni fog? Hogy üssük el a maradék időt?

 

Elindulunk kifelé a lánnyal, még fejcsóválva követem a tekintetemet a másik párral, hát ez tényleg érdekes menet lesz, mégis úgy érzem, hogy szükség van rá, mert ha nem tudjuk megismerni egymást, éles helyzetben kerülhetünk gondba. Én azt mondom, hogy most tisztázzuk az esetleges félreértéseket. Andie-vel nincsen gondom, kicsit Rubyra hajaz, akivel megértik egymást, de nem annyira vészesen provokatív mint az én társnőm. Végülis Andie amolyan mindenkihez idomulós típus, hiszen eddig meg Jeremyvel értette meg magát, akkor nálam sem hiszem, hogy egymás idegeire megyünk majd. Tartom neki az ajtót, ahogyan kilépünk, és közben azon tűnödök, hogy vajon ők azért ennyire kedveskedőek egymással, mert nincsen lehetőségük a komolyabb szenvedélyre, vagy egyébként is ilyen romantikus lelkek. Hát ezért is nem kárhoztatom Rubyt, mert egyikünknek sem volt lehetősége a rendes életre, lényegében mindketten árvák vagyunk, az anyját nem nevezhetem komoly szülőnek, és hát egy hullaházban dolgozni, az sem lehet az igazi.
- Rendben. Addig meséljünk kicsit magunkról, hogy oldjuk a feszkót? – Kérdezem halovány mosollyal, és hogy jó példával járjak elől, választ sem várva próbálok némi infót csepegtetni. – Ahogy meséltem, egy szerzetes nevelt fel, a saját szüleimről nagyjából semmit nem tudok, de úgy fest, az apámat keressük most éppen. Azt nem tudom, hogy egyben a ti apátok is.. Mindig vissza kellett fognom magamat, hogy ne szabaduljanak el a képességeim, főleg a zenehallgatás segített. Te szereted a komolyzenét? – Visszanézek a másik kettőre, miközben Andie engem kérdez, de csak megvonom a vállamat. – Nem tudom, te mondtad, hogy én vagyok a csapatkapitány. Hát így döntöttem, és vállalom. Az lesz az az üzlet szerintem. – Mutatok szembe, ahol egy közepesebb vegyesboltot láthatunk, a kirakat alapján műszaki cikkeket is árulnak. Akkor meg kell próbálnunk.

Azért az jól esik, hogy Ruby kezdi felfogni, hogy még számomra is mennyire új, hogy van valakim. Egyedül nőttem fel, árvaként, barátok nélkül, és csak nagy ritkán adódott, hogy volt valaki nőnemű az életemben, de gyorsan ellöktem magamtól őket, nehogy bajt okozzak, kárt tegyek bárkiben is. Ez most hosszabb távra szól, de meg kell értenie, hogy én csak végletekben tudok gondolkozni, vagy az enyém teljesen, és nem flörtölget másokkal, vagy ne is legyünk együtt, mert lelkileg nagyon könnyen sérülök. Ám az, hogy kinyilvánítja, megnyugodhatok, hatással jár, a légzésem visszavált lassabbra, és most már kezdek teljes értékű csapatként gondolni a társaimra. Érdekes, hogy valóban mennyire hasonlítunk egymással Jeremyvel, talán együtt mehettünk volna, ha párosokra bomlunk, de talán muszáj, hogy Rubyval egy kicsit tisztázzák a dolgaikat, hogy később ne okozzon kárt a belső feszültség. Andie-ről nagyjából alig tudok még bármit is, csak hogy nagyon új számára a dolog, és nem szeretné, ha mi négyen testvérek lennénk. Azért ezt megértem, bár Ruby ebből is viccet csinált, hogy legfeljebb nem lesznek gyerekeink. Végülis ez nem is vicc, nem mondanék le róla csak mert azonos az apánk. Nem együtt nőttünk fel, nem táplálunk egymás felé családi kötelékkel felérő érzelmeket, sőt, sokkal inkább valami mást. Mégis, ott Andie-vel értek egyet, az lenne a legtisztább, hogy ha a génjeink valahol, természetfeletti módon kötődnek is egymáshoz, azért az maradjon csak meg a tudomány szintjén.
- Na igen, esélyes, hogy nem fogják könnyen adni a titkaikat, de én örülnék, ha nem sérülne meg senki. A képességeink nem azért vannak, hogy használjuk őket. – Főleg mi pasik, akár egy egész közösséget is elpuszíthatunk, ám Gethin nem veregetne hátba, ha tömeggyikossá lennék. És úgy tűnik, Jeremy lelke is megsínyli hogy állandóan vissza kell magát fognia, de mégis, komoly erkölcsi normák mentén él, ez leír róla. Feloszton hát a csapatokat, de Ruby megint túlzásba esik, pedig pontosan tudja, hogy nincsen ínyemre a magamutogatás, főleg olyanok előtt nem, akik nem feltétlenül tehetik meg ugyanezt. Ha Andie tőlem várja, hogy csapatkapitány legyek, akkor megteszem, figyelve a békére, és a rendre, így nem hagyom, hogy Ruby túlzásokba essen, kétmásodperces gyors csókváltás, az elmélyítés most nem megengedett, határozott, férfias mozdulattal vágom el a folytatást, és anélkül, hogy magyarázkodnék, már Andie mellé is lépek, Jeremynek viszont kezet nyújtok, legyen ez baráti, bizalmi jelzés, hogy megértem a gondolatait, és vigyázni fogok a hölgyeményre. Akár belecsap, akár nem (már remélem, hogy tényleg kesztűben), elindulok kifelé a lánnyal, a kulcsunk pedig Rubynál marad. – Akkor vegyünk egy kamerát? Műszaki boltot nézzünk? – Térek egyből a tárgyra, hogy Jeremy ne érezze azt, hogy máris személyeskedek Andie-vel. Meglátjuk, hogy mi sül ki az ismerkedésből, de hát a férfi egót ismerve gondolom mindkettőnkben felmerül némi féltékenység, ám a bizalmi kapcsolatokat muszáj elmélyítenünk a lányok irányába.

 

Én magam nem tudtam eldönteni, hogy jó-e az ismerkedős est, mert Ruby kissé elvetette a súlykot, és ha Andie is ilyesmi lelkivilágú, akkor van egy olyan érzésem, hogy a mi kárunkba viccelődnének, ahhoz meg nem igazán lenne kedvem, szerintem Jeremynek is. Útközben is tudunk ismerkedni, vagy ha sikerül a mormonos akció, akkor utána jöhet az a pizza. Én tudom, hogy Ruby mennyire szeleburdi, és kár féltékenykednem, végülis nem vagyunk házasok, nem is járunk, ha pedig valamennyit jól tudjuk magunkat érezni együtt, hát akkor legyen úgy, ha pedig el kell válnunk, majd megemésztem.
- Nem éppen. Nekem még nyugtatókat is kell szednem, hogy ne változzak át. Viszont lejártam egy boxterembe edzeni, hogy levezessem a feszültséget, hiszen az is szükséges. És nem.. nem tudom elfelejteni, hogy van képességem. Nem akarom, hogy bárkinek a halála az én lelkem száradjon, veszélyes vagyok, és ezt nem felvágásból mondom. – Járatom a tekintetemet Jeremy és Andie között, lasscskán mindent megbeszéltünk. És úgy látom, hogy a srác, bármennyire is nehezére esik, de most Rubyval ért egyet. Ez azért megmosolyogtat, de nem cél, hogy ellenségek legyenek, noha némi feszültség csak növeli a motivációinkat. Mégis meg kell ráznom a fejemet.
- Ez sajnos nem ilyen egyszerű. A város a barlangok közvetlen bejáratához épült, nem lehet csak úgy megkerülni a házakat. Egyértelmű, hogy a raktárakhoz csak az illetékes személyek mehetnek be. Be kell szivárogni a városba, elvegyülni, beadni a dajkamesét, ahogy megbeszéltük. Akkor.. Mit szólnátok, ha mennénk, és vásárolnánk egyet vegyespárosban? Én megyek Andie-vel, Jeremy pedig Rubyval, és akkor az ismerkedési szakaszt is egy kicsit beleépítjük. És mondjuk két óra múlva itt. – Állok fel elengedve Ruby kezét, egy kicsit most szétválhatunk, hogy több lehetőségünk legyen körülnézni a vásárlás terén, és hátha Rubyék is négyszemközt tudják megbeszélni az ellentéteiket. Kiváncsian várom a többiek válaszát, remélem nem lesz ellenvetésük. Azt hiszem itt most nem nagyon érdemes tovább várakozni, ha szét is válunk, vagy ha együtt mennénk, de nem ártana lassacskán a tettek mezejére lépnünk.

 

Ha tudnám, hogy Andie min agyal, valószinűleg buzgón bólogatnék, csak azzal a különbséggel, hogy van egy olyan érzésem, hogy időnként majd hátrahagyjuk Jeremyvel a két lányt, akinek a stílusa egymást nem csak, hogy erősíti, mindkettőből valami pikáns, de nyers viccelődést hoz ki, ami nekem sem tetszik, de a másik pasinak sem, kell majd valami külön sörözés, hogy ki tudjuk beszélni a két némbert. Nem voltam sosem híve az ilyesminek, ahol a pasik a lányok ellen vannak, itt most véletlenül hasonlít a személyiségem Jeremyre, és még a nemünk is stimmel. Azért más így négyesben, mert nem csak Rubyhoz kell alkalmazkodnom, és neki hozzám, hanem mindenki hatással van mindenkire, a hangulatot nem lehet csak úgy összecsiszolni, viszont annak sincsen értelme, hogy mindig vigasztalni kelljen valakit, ezért túllendülök, majd magamban lerendezek, de Jeremyre vetek egy sokatmondó pillantást, hogy osztom a véleményét a hálószobatitkok kifecsegéséről.
- Ahha.. azért azzal számoljatok lányok, és Jeremy, hogy kell egy kijutási terv. Az ilyen szektákhoz már bejutni se egyszerű, kijutni viszont közel lehetetlen. Ha rájönnek, hogy tényleg szaglászunk, akkor nagy bajban leszünk. Mert.. szükség esetén beindulok, és használom a képességemet, de nem akarom nagy dobra verni ország-világ előtt, hogy mit tudok. – Pillantok most oldalt Rubyra, aki elég nagyszájú, most pedig valami kémes-beépülős sztorit kéne megjátszanunk. Ő lépten-nyomon használja a szellemtestét, amit csak az nem szúr ki, aki nem hülye. Nem, itt most baromira óvatosan kell eljárnunk. A kocsikat kezdjük megbeszélni, ezzel egészen gyorsan végeztünk.
- És akkor kinek a kocsijával menjünk? Az enyémmel, a tiétek meg a vésztartalék? Nekem jó így. És.. oké Andie, szerintem itt egy műszaki boltban lehet olcsó mikrofont szerezni, meg néhány kábelt, mintha nagyon profik lennénk. Lehet, hogy be se engedik az egészet, hogy csak jegyzeteljünk, aztán kész, akkor meg felesleges becuccolni. – Megvonom a vállamat, nekem nem gond, ha Ruby beküldi Caspert, de csak óvatosan, hogy senkinek ne tűnjön fel. Azért itt bennem is megfagy a szar, hogy Jeremy ennyire keményen kimondja ami engem is nyomasztott, de egyet kell értenem vele, csak én lényegesen diplomatikusabban fogalmazok. Andie megint enyhít, mindkettővel egyetértek. – Akkor... koncentráljunk a feladatra, és utána is ráérünk jópofizni. Először jussunk be, tudjunk meg valamit, hogy miért vagyunk itt, aztán jöhet a pizzázás. Mit kell megtudnunk? Azt, hogy a nevelőapám miért ide küldött minket. Alaposan áttanulmányoztam a várost, itt még a fű is szabályszerűen nő, nincsen benne semmi érdekes. A mormonok viszont nagyon ellenségesek, maguknak valóak. Ha van itt valami, akkor az ott lesz fent. Állítólag a hegyekben van egy barlangrendszer, azt használják raktározásra is. Talán ott van valami elrejtve, ami a képességeinkkel, vagy a valódi apámmal függ össze. - Visszasandítok Rubyra, azért remélem neki se vettük el a kedvét a komolykodással, de ebben egyetértek Jeremyvel. Ami kettőnk között van, az meg ránk tartozik, majd rámmászhat privátban. Na nem mintha most lelökném a lábát, jól esik, hogy végre magára talált, és velem foglalkozik, nem pedig azon tűnődik, hogy Jeremy meztelen felsőteste milyen káros hatásokkal járhat.
- Akkor.. indulunk? Bevásárolunk még előtte? – Újabb körkérdés, én akár most is elindulnék a hegyekbe, az ENSZ igazolvány itt van nálam, a többiektől meg elég egy keresztnév, hogy Jeremy az operatőr, és ilyesmik.