Scarlett & Liam - Irány Atlanta!

First topic message reminder :

Liam & Scarlett

Előzmény
Furcsa kettősség tombol bennem, hiszen mennék már, meg nem is. Sose tettem még semmit, ami igazán nagy kihágás és most épp erre készülök, ami izgalommal tölt el és persze félek is kicsit. Mégis csak ott vannak bennem a kétségek, hogy mi van, ha bajba kerülünk, mi van, ha mégis beüt a baj, és a végén kicsapnak a suliból. Nem tudom, hogy az a jobb, ha megosztom vele ezeket a kétségeket, vagy az, ha inkább megtartom magamnak, de végül a mellett döntök, hogy talán az első lenne a legjobb. Ő már gyakorlottabb az ilyesmiben, talán engem is meg tud nyugtatni, vagy adni valamilyen okos tanácsot, amitől a félelem rész elmúlik és csak a jól eső izgatottság marad meg. Sejtelmem sincs, hogy mi lesz ennek a napnak, vagy inkább a következő napoknak a vége, ami rendkívül új és szokatlan számomra, hiszen eddig minden napomat megtervezetten éltem le. Jó nem én terveztem, de mások helyettem igen. Meg volt minden napi rutin időpontja, mikor van reggeli, vagy épp takaródó és ez alól nem igazán akadt soha kivétel, most viszont pont hogy minden létező szabályt végképp fel fogok rúgni és örülök neki, hogy ez következik, nagyon is örülök! A szavaira végül elmosolyodom és az a hatalmas és súlyos kődarab is leesik a szívemről, ami eddig próbálta nyomni.
- Az hiszem igazad lehet. Kedvesek voltak velem és úgy is idehívtak, hogy nincsenek szüleim, akik ki tudnák fizetni ezt az egészet. - még bólintok is egy aprót a szavaim után, azt hiszem azért is, hogy magamat is még inkább megerősítsem, hogy jól mondta és hogy nekem sem kell semmitől sem tartanom. Az a helyzet, hogy a legtöbb dologban igaza van, tényleg lehet hogy szükség lesz hamis útlevélre és arra, hogy ne a saját nevemet használjam, mert igenis megtalálhatnak. Félek tőle egy kicsit még most is, hogy mi van, ha megint visszavisznek oda. Nem biztos, hogy olyan gyorsan ki tudnék jutni és nem akarom azt csinálni többet, amit kell. Legalábbis nem mindig, végre lehetnek saját döntéseim is, mint ez a mostani és nem csak abban merül ez ki, hogy kétféle ebéd közül mit választok. Most én döntöttem el, hogy segítek Liamnek és azt is, hogy vele tartok egy messzi városba, ahol még soha életemben nem jártam és még csak azt sem tudom, hogy milyen messze van, arról nem is beszélve, hogy életemben először fogok majd repülőn ülni, ami szintén nem kis dolog számomra.
- Tudom, és menni fog, bár sejtelmem sincs, hogy milyen nevet tudnék elképzelni magamnak a sajátomon kívül. Tudod vannak nevek, amik valahogy úgy nem illenek annyira a gazdájukhoz, szerinted... nekem mi lenne jó? - nem vagyok jó ebben, hogy álnevet találjak ki, örülnék, ha tudna segíteni. Valami olyan kell, ami tényleg illik is hozzám, amit úgy tudok használni, hogy nem kell rajta sokat gondolkodni és nem utolsó sorban nem látszik azonnal, hogy ez nem az enyém. Mert ha a név nem passzol, akkor minden bizonnyal úgy ejtem ki, hogy közben zavarban vagyok, vagy talán még eszembe sem fog jutni azonnal, ha csak nem koncentrálok rá eléggé. Viszont az biztos, hogy most akarok menni, így hamarosan már el is indulok felfelé, hogy összeszedjek pár cuccot. Félek, hogy holnapra meggondolnám magam, vagy elmondom véletlenül valakinek, aki lebeszél, vagy még rosszabb elmondja az alapítóknak. Nem, az a biztos, ha most azonnal indulunk, vagyis az összepakolás után. A kis kézitáskát szépen bedobom hátra, és már bent is ülök az előbbi helyemen. Már tényleg nincs más hátra, mint izgulni. Komolyan majd kiugrik a szívem a helyéről, pedig még csak el sem indultunk. Biztosan csökkenni fog majd ez, ha már úton vagyunk, de most még így az egész kezdetén, és most hogy már eldőlt és biztosan megyek erősen dobol a vér a fülemben és először még a szavait is alig hallom meg. Végül visszatér a mosoly az arcomra és pár perc múlva már nyugodtabban dőlök hátra.
- Liam... szerinted mi történt anyukáddal? Miért tűnt el? Vay még csak ötleted sincs? - kérdezhettem volna előre is tőle többet, de úgy gondoltam, hogy ráér ez útközben. Naiv dolog azt hinni, hogy nem valaki olyanról van szó, aki mit tudom én ártani akar nekem? Diák, legalábbis elvileg, habár az udvaron találkoztam vele, de... Nem, nem most kell elbizonytalanodni, hiszen már elindultunk. Bízom benne, bízni akarok benne, akkor is, ha nem szinte még nem is ismerem.

Liam & Scarlett

Rémesen érzem magam, sőt azt hiszem egyre rémesebben, ahogy kezdem felfogni milyen nagy butaságot csináltam. Nem szabadott volna, figyelhettem volna igenis sokkal jobban, de nem tettem. Egyszerűen csak hagytam, hogy sodródjak az árral. Kiállhattam volna a véleményemért, hogy igenis ne menjünk be, hogy találjunk ki valami jó kis tervet, de nem álltam ki magamért, aztán még azt is hagytam, hogy különválasszanak tőle, és végül gond nélkül beleittam abba a nyamvadt kávéra. Nem nagyon voltam még ennyire mérges magamra, akkor sem, ha ő nem mérges rám. De nekem bőven elég kellemetlen ez az egész helyzet. Azért jöttünk hogy megtaláljuk az édesanyját és most totál elrontottuk az egészet, amennyire csak lehetett. Meg van, akit kerestünk, csak épp nem jutottunk egy kicsit sem előrébb. Talán, ha nélkülem folytatná, akkor nem hátráltatnám, de nem akarom azt sem, hogy ne tudjam, hogy épp mi van vele, mert akkor csak folyton félteném. Nem tudom, hogy mi a jó megoldás, de az a fontos, hogy ne maradjon egyedül, hiszen fontos nekem, és nem akarom, hogy baja essen, az a fickó pedig nagyon is veszélyesnek tűnt. A legrosszabb pedig, hogy még az édesanyja is veszélyesnek tűnt, ami a nagyobb gondot okozza.
Ezért van az, hogy aggódva nézek rá, egy részt, hogy nincs-e baja, másrészt pedig, mert nem akarom, hogy kicsit is mérges legyen rám. Attól nagyon-nagyon rosszul érezném magam. De úgy fest, hogy erről talán nincs szó.
- Olyan buta voltam, fel kellett volna készülni erre az egészre. Tudod... hogy mi van, ha valami nem stimmel, vagy valamit elrontunk, mert én még nem csináltam ilyet és nem igazán beszéltük át a dolgokat. - igen, azt hiszem ez a legnagyobb baj, hogy nem tisztáztuk előre, mi van ha rossz dolgok várnak ránk. Csak egymás társaságát élveztük ki, mert az volta kellemesebb és az volt a jobb. Ez persze érthető, hogy inkább a csókjában merültem el, mint abban, hogy mindenféle rossz kilátásokon agyaljak, de akkor is egy kicsit figyelhettünk volna jobban is. Kellett volna egy konkrétabb terv, egy alapos felkészülés. De majd most pótoljuk azt, ami elmaradt és szépen kijavítjuk a hibáinkat. Bár remélem, hogy most majd nem fog úgy felmenni benne a pumpa, mert az azért határozottan megnehezítené a nagy tervek kivitelezését.
- Jól van, egymás mellett állunk és megpróbáljuk... higgadtan kezelni a helyzetet. Szerintem meg kéne várni első körben, amíg az a fickó eltűnik nem? Vagy... elkapni és...? - nem, ez a nehezebb, mert nem tudom, hogy ilyesmire képes lennék-e. Elrabolni valakit és mondjuk vallatni? Nem, az valahogy nagyon nem passzol hozzám, de megpróbálhatunk az édesanyjával kezdeni valamit, akkor, amikor az az ijesztő pasas épp nincs ott. Hátha valamire emlékszik, csak nem mondta el addig, amíg a fickó jelen volt. Mert hát azt mondta Liam ismerős neki, azért ez csak jelent valamit nem igaz?
Nem kellene ennyire mindent túlkombinálnom, de mégis csak minden eshetőségre fel kell készülni. A gondolataimból végül ő szakít ki, amikor megszorítja a kezem, és még egy pillanatra a szememet is lehunyom, amikor végigsimít az arcomon. Nem, most nem ebben kéne elmerülni, vagy legalább nem annyira, ha egyszer tervet kéne épp kieszelni.
- Tudod én... én hiába mondtam a repülőn, nem tudnálak itt hagyni, muszáj veled mennem akármi is lesz. Túlságosan fontos vagy, csak úgy félek, hogy valami rémes derül ki, ami fájdalmat okoz neked. - nem megy tovább, túl messze van még úgy is, hogy ott ülök előtte. Hirtelen hajolok előre, hogy átkaroljam a nyakát és szorosan magamhoz öleljem. Nem is csak fizikailag féltem, az egy dolog, ha bánthatják, hogy hogy az a fickó árthat neki, de az is rémes lehet, ha olyat tud meg, ami kiborítja. Amitől totál maga alatt lesz, vagy fájdalmat okoz neki oda bent a lelkében. Erre is van esély, hiszen az édesanyja nem ismeri meg, és ennek nem csak valami egyszerű agymosás lehet az oka, hanem olyasmi is, ami... nem is tudom, valami szörnyű is lappanghat a háttérben.

Scarlett & Liam

Persze, hogy csalódott vagyok, és ebben az is közrejátszik, hogy nem fogom tudni ezt az egészet varázsütésre csak úgy lezárni. Ha nem találtam volna meg őt, vagy csak a sírját találom meg, akkor ha nehezen is, de letudtam volna zárni ezt az egészet. Így viszont…tudom, hogy életben van, de nem emlékszik rám, és együtt van egy olyan fickóval, aki láthatólag valamiféle befolyás alatt tartja őt, és aki nagyon nem szívlel engem. Már az is kemény lett volna, hogy nem találom meg és úgy kell magam mögött hagyni a dolgokat, de így ez csak még több kérdést vetett fel, ami mellett nem tudok elmenni. Válaszokat kell találnom, mert ugyanaz lesz, mint régen. Belülről fog felemészteni, és nekem semmi kedvem végigmenni újra a múlton. Tehát igen, pocsékul érzem magam, de nem hibáztatom Scarlettet. Nem kellett volna beleinnia abba a kávéba, de…nem tehet róla, még csak nem rég kezdett bele az életbe. Aki már régóta éli megtanulja, hogy nem fogad el semmit sem idegenektől, vagy a házukban, de ő kivétel, emellett néha kicsit olyan érzésem van, hogy nehezen tud rosszat feltételezni másokról. A lényeg, hogy nincs bennem tüske emiatt, hülyeség is lenne dühösnek lennem rá, főleg úgy, hogy sokkal nagyobb bűnösnek érzem magam. Nem kellett volna betennem oda a lábamat, és végképp nem szabadott volna hagynom, hogy elvigyék mellőlem. Lehet, hogy nagyobbat hibázott, mint én, de akkor is magamat érzem a bűnösnek.
Örülök annak, hogy semmi komolyabb baja nincsen, mert az aztán végképp földhöz vágott volna. Már azért is bűntudatom van, hogy bementünk, aztán azért mert egyedül hagytam Scarlettet, pedig ott kellett volna lennem mellette. Azt hiszem abban nem fogunk dűlőre jutni, hogy ki hibázott, mert…ez is nézőpont kérdése. Talán ugyanannyira vagyunk ludasak mindketten, de abban azért egyetérthetünk, hogy el kellett vinnem onnan. Az viszont még mindig nem hagy nyugodni, hogy hagytak csak úgy elsétálni engem. Lehet, hogy összefüggésben van anyám áldozatával, de ettől függetlenül én tudom, hogy hol vannak és szerintem tudják, hogy nem fogom ennyiben hagyni a dolgot. És tessék, máris pocsékabbul érzem magam, mert megígértem, hogy itt a vége, de…nem tudom betartani, mert…bárcsak nem itt lett volna, bárcsak meg se találtam volna anyámat!
-Igen, együtt kellett volna maradnunk, de… én is utánad mehettem volna, sőt kellett volna. Rendben, ha te mondod, akkor elhiszem. – mondom neki mosolyogva. Nagyon jól esnek a szavai az, hogy többes számba beszél, pedig…ő akár vissza is mehetne, de nem teszi, hanem itt marad velem, amiért nagyon hálás vagyok, egyedül nem hinném, hogy menne a megoldás keresése. Az ő szájából hallva elhiszem, hogy minden rendben lesz. Ugyanakkor szomorú vagyok, mert már a célban voltam, mikor elgáncsoltak. Karnyújtásnyira voltam a válaszoktól, de nem léptem, haboztam. Talán el sem kellett volna mennem azonnal, hanem előbb rendesen megkellett volna agyalnom a fickót, vagy már akkor neki kellett volna ugranom, mikor beléptem azon az ajtón. Amiatt nem ment volna, hogy visszafogtam magam? Talán kicsit engednem kéne a dühömnek, és válaszokra lelnék? Mert, ha így van, akkor nem tudom, hogy mit akarok. Semmi kedvem másokat bántani, még ha meg is érdemelnék, de…ez most amolyan muszáj helyzet. Elvették tőlem anyámat, én pedig most visszaszerzem, de nem akarom, hogy Scarlett lássa a múltam egy szeletét. Elmesélve nem olyan rossz, de átélni már annál inkább. Tanácstalan érzem magam, elveszetnek, mintha nem lenne helyes megoldás, mert vagy mindent elvesztek megint, vagy megállok és megmarad ami eddig megvolt. Nekem pedig semmi kedvem újrakezdeni azt, amit régen befejeztem, inkább elnyomom akkor magamban ezt az egészet, csak nem tudom, hogy mennyiben árt ez a Scarlettel való kapcsolatomnak mert…eddig is elég könnyen felkaptam a vizet, de ezek után…sokkal frusztráltabban még könnyebb lesz.
- Nem kell magyarázkodnod, megértem. Nálam ilyenek régen bevett szokások voltak, de most én is féltem, úgyhogy...megértem. Nagyon megakarom tudni, hogy mi folyik itt, de nem akarom, hogy bajod essen emiatt, úgyhogy…mostantól egymás mellett fogunk állni, oké? Ezt én ígérem meg. – mosolygok rá. Talán azt kellett volna mondanom, hogy nem vehet ebben részt, mert túl veszélyes. Igen, ez lett volna a leglovagiasabb, de…szerintem nem használt volna, és…megtudom őt védeni, csak mellette kell, hogy legyek. El sem tudnátok képzelni, hogy az érzelmek milyen erősen tudnak motiválni. Másrészt nem akarom őt semmiből sem kihagyni, itt ütközik ki az, hogy azt kell tennie amit ő akar, bármennyire is nem tetszik az nekem.
A következő szavaira elmosolyodok és az egyik kezemmel megszorítom az övét, míg a másikkal gyengéden végigsimítok az arcán. Talán nem is tudja, hogy valójában mennyit jelent nekem. Olyan fura ez az egész. Tényleg képes lennék érte bármit feláldozni, pedig egy napja ismerem őt, mondhatni nem alig tudok róla valamit, mégis vakon bízok benne, és elég volt ez a kis idő is, hogy belészeressek.
-Köszönöm, hogy itt vagy, nélküled ez…nem történhetne meg. – nem csak arról beszélek, hogy anyámat megtaláltam, hanem arról is, amit érzek. Hiába vagyok szomorú és letört, boldog vagyok amiért, ő itt van nekem, és jó érzés, hogy így is tudok örülni valaminek. Végső soron csak ez számít, nem?

Liam & Scarlett

Hibásnak érzem magam és ez rémesen nyomaszt. Nem szabadott volna innom a kávéból. Igen, el mehettünk volna, ez lett volna a logikus megoldás, ha nem tettük és ha már elkezdtük, nem szabadott volna így elrontanom. Nem akarom azt, hogy én legyek aki elvette tőle a lehetőséget, hogy végre válaszokhoz jusson. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek most, kótyagos még a fejem, de csak azt érzem, hogy igenis lelkiismeretfurdalásom van, a miatt, ami történt. Lehettem volna ügyesebb, vagy kicsit gondolkodhattam volna és akkor most nem itt kötünk ki, a nem is tudom hol. Fontos nekem Liam és ha neki ez kellett, akkor én is tehettem volna többet azért, hogy ne legyen semmi baj, de nem voltam elég szemfüles. Nem vagyok olyan gyakorlott az életben, mint ő, nem vagyok elég talpra esett, pedig milyen jó is lenne! Mellé kellett volna állnom, határozottan és erősen és még azt se hagyni, hogy a konyhában kössek ki. Az lett volna a dolgom nem? Ha egyszer kimondtuk, hogy egy pár vagyunk, akkor minden körülmények között az a dolgom, hogy mellette álljak, még akkor is, ha nem értek vele egyet, ha úgy gondolom, hogy esetleg rosszul teszi, amit tesz. Én viszont meghátráltam, el akartam menekülni, mert... féltem. Összeszorítom a szám, ahogy rá pillantok. Egyre pocsékabbul érzem magam, főleg hogy ő ezek után azt kérdezi, hogy én jól vagyok-e és nem azzal foglalkozik, hogy kitaláljuk, hogyan tovább. Végül csak lassan bólintok egyet.
- Igen, jól vagyok, csak kicsit a fejem zúg, de nem vészes. - az viszont jobban érdekel, hogy ő jól van-e. Nem egyértelmű, hogy csak úgy elengedtek, arra is lenne esély, hogy nem ez történt, hogy meg kellett küzdenie azért, hogy kijussunk, de úgy fest, hogy jól van, legalábbis kívülről ez látszik, de mi van, ha belülről nem? Ez most a fontosabb. Annyira szeretnék most azonnal hozzábújni, de aggódom, hogy mi történt, hogy nincs-e tényleg nincs-e esetleg valami baj és az a fontosabb, hogy ezt előbb megtudjam.
- De... de kellett volna és nekem ki kellett volna állnom melletted! Majd... majd visszamegyünk, egy kész tervvel, és kiderítjük, hogy mi folyik itt. - tudom, azt mondtam neki a gépen, hogy vissza akarok menni a Birtokra, de végülis nem arról van szó, hogy nem találtuk meg az édesanyját, csupán arról, hogy valami nincs vele rendben. Nem kell tehát tovább utazni, csak kitalálni valami okosat, amivel válaszokat szerezhetünk. Biztosan menni fog, mert mennie kell! Nem lehet most itt szinte már a megoldás küszöbén feladni és főleg nem azért, mert én voltam olyan buta, hogy hagytam kiütni magam. Nekem az a fontos, hogy neki jó legyen és biztosan rémes lehet azzal a tudattal élni, hogy fogalma sincs róla, hogy mi történt az anyjával. Biztosan nem magától változott meg, ha nem ilyennek ismerte. Valami van a háttérben és az a félelmetes fickó lehet az oka. Tényleg annyira nagyon sajnálom, hogy miattam kellett eljönnünk, de ismerjük a helyet, és csak nem költöznek el hirtelen, vagy ha mégis... hát megtalálom újra! Csak egy térkép kell, és nem lesz gond.
- Nem a te hibád, teljesen érthető, ha fontos neked, hogy kiderítsd mi van itt, nekem pedig melletted kellett volna állnom, csak... csak féltem, de nem fogok. Megígérem! - feljebb tornászom magam, hogy felé fordulhassak, törökülésben felhúzva a lábaimat és még jól ki is húzom magam, hogy lássa tényleg komolyan gondolom. - Kitalálunk valamit, jó? - nem akarom, hogy feladja, főleg nem azt, hogy miattam, mert a végén még hibáztatna később. Tudja, hogy itt van az édesanyja Atlantában, innentől mi van, ha majd folyton ezen jár az esze? Ha nem tud túllépni rajta? Meg is érteném, hiszen nem kapott válaszokat, ez az egész így csak félmegoldás volt. Én pedig szeretném, ha többet tudnánk tenni, valami... valamit ki kell találni, ennyi az egész.

Scarlett & Liam

Nem is tudom, mit mondhatnék. Csalódott vagyok és dühös. Éveken keresztül kerestem anyámat, erre kiderül, hogy ő nem is emlékszik rám. Az pedig csak még jobban zavar, amit a pasas mond. Áldozat. Mégis milyen áldozatot kellett hoznia értem, mikor már nem is menekültünk? Mégis milyen áldozat az, hogy elfelejt mindent? Ettől nekem miért lesz jobb? Anyám azt tanította, hogy a bizalmat ki kell érdemelni, nem adhatom csak úgy oda fűnek-fának, és ő is így gondolta. Nem értem, hogy miként tudott megbízni az üldözőinkben. Manapság már nem sokat ér a másik szava, mert a legtöbb ember erkölcstelen és hazug. Az pedig még inkább felidegesít, hogy úgymond feláldozta magát. Utálom ezt, a filmekben és könyvekben sem szeretem. Biztos nézőpont kérdése, de én akkor sem tudok belenyugodni ebbe. Nagyon hősiesnek gondolhatta magát anyám, mikor úgy döntött, hogy odadobja magát értem, már ha így volt, de abba már nem gondolt bele, hogy mi lesz ezután. Nem azokról az időkről beszélek, amiket szeretnék elfelejteni, mert azok…bármennyire is fáj beismerni kellettek nekem. Megerősödtem és kinőttem az aranyifjú szerepet. Lehet, hogy szörnyű volt, de hosszútávon megérte, mert jobb ember lettem általa. Fura ezt így kimondani, hogy attól lettem jobb ember, hogy rossz voltam, de…ez egy ilyen átmenet. Kellett néhány pofon az élettől, hogy észhez térjek. Anyám arra nem gondolt, hogy én keresni fogom őt. Hogy évekig kínzom magamat azzal a tudattal, hogy miattam ment el, évekig kerestem azokat, akik elől menekültünk, pedig anyám áldozata pont ez ellen szólt volna. Igaz, hogy ők nem kerestek engem, mert rám találtak volna ez biztos, de attól én még ott kajtattam a nyomukban. Olyan jó dolognak állítják be az önfeláldozást, de egy bizonyos szempontból ez szörnyű dolog. A tudat, hogy miattad dobja oda valaki magát elviselhetetlen, minden baj okozójának érzed magad, és erre senki nem gondol, csak arra, hogy milyen hősies dolog másért meghalni. És igen, én is meghalnék valakiért, de ez csak az én szempontomból ilyen ”hősies” , ő valószínűleg utálná a gondolatot, hogy érte történik mindez, és itt jön az, hogy én is rosszul érzem magam miatta, mert így fájdalmat okozok neki, pedig őt védem. Túlkomplikált dolog ez, és éppen ezért gyűlölöm. Helyettem senki ne döntsön, senki ne áldozza fel magát, legyen bármilyen jó indítéka is rá. Az embert a szabadakat teszi igazán szabaddá, nem? Mindenhol azt mondják, hogy szabadok vagyunk, mégis sokszor mások döntenek helyettünk fontos kérdésekben, ami a mi életünket formálja. Saját magam akarok dönteni, éppen ezért próbálom nem visszafogni Scarlettet, mert azt kell tennie, amit akar, ez így működik, és csak akkor működhet, ha senki nem akarja bántani, éppen ezért el kellett onnan vinnem. Van még vagy ezer indokom, hogy miért kellett elmennem onnan vele, de ez tűnt a legdiplomatikusabbnak.
-Csak nyugodtam! Jól vagy? – fura, hogy rajtam keres sérülést, mikor őt ütötték ki, de…így jobban belegondolva, ha nem hagyták volna, hogy csak úgy kisétáljak vele, akkor lehetne rajtam sérülés, így nem is olyan meglepő, de már megint újabb kérdések fogalmazódnak meg bennem. Miért hagyta a fickó, hogy ilyen könnyedén kisétáljak Scarlettel? Nyilván emiatt fenyegetőzött, de…talán ez is anyám áldozatával függ össze, vagy…nem tudom, egyáltalán mit tudok? Már megvizsgáltam Scarlettet és altatón kívül nincsen baja, úgyhogy sikerült megnyugodnom, mire felébredt, de azért megkérdezem tőle, csak ő a tudhatója annak, hogy miként érzi magát.
- Egy motelben vagyunk, idehoztalak, szépen rám ijesztettél. Gondolom még mindig ott van a…férjével. Az történt, hogy hülye voltam, be se kellett volna tennem oda a lábamat. – fogalmam sincs, hogy mi van az arcomon, de gondolom bűntudat. Az a kínzó bűntudat, amiért miattam ez történt. Oké, nem olyan nagy ügy az altató, de nekem éppen elég ahhoz, hogy rosszul érezzem magam miatta. Nem akarok neki fájdalmat okozni, nem akarom őt soha többet úgy látni, mint akkor ott abban a konyhában. Hallgatnom kellett volna rá, és elmenni, kitalálni valami megoldást, de én hülye berontottam. Nem is értem mit gondoltam, tudnom kellett volna, hogy Scarlettel tervez valamit, különben nem fenyegetőzött volna. Annyira elememben éreztem magam, aztán meg kiderült, hogy végig ő volt előnyben. Megtudtam volna ölni őt, és meg is akartam, de…akkor most mit mondanék Scarlettnek? Hogy tudnám azt elmondani, hogy megöltem valakit? Mint valami játékban, Scarlett volt a titkos fegyvere és a biztosítéka is egyben, hogy ne tegyek semmi olyat, amit később megbánhatok. Arról viszont, hogy mit tegyünk…ötletem sincsen. Vagyis van, de egyik sem olyan jó. Mikor idehoztam Scarlettet csak az járt a fejemben, hogy jól van-e. Mikor jobban meg tudtam őt nézni, akkor pedig már nem is gondolkodtam semmin sem igazából. Nem akartam erre gondolni, pedig minden porcikám erre akart. Nem akartam érezni a bűntudatot, hogy miattam esett baja, és hogy…az is miattam van, hogy anyám nem emlékszik rám. Viszont most muszáj lesz ebbe jobban belegondolnom, mert…ami nem öl meg, az megerősít. Vagy tönkretesz. Komolyan, legszívesebben visszamennék és letépném a fickó fejét. Nem is az, hogy feladtam a dolgot, de…mit tehetnék? Hogyan bírhatnám őt emlékezésre? Olyan lett, mint valami robot, mosolyogva nézte, ahogy Scarlett eszméletlenül fekszik a földön. Az én anyám nem tett volna ilyet, főleg, ha látja, hogy velem van. Ő már nem az, aki volt, a kinézetén kívül semmiben nem hasonlít arra az emberre, akit én az emlékeimben megőriztem, és inkább maradjon meg jó emberként bennem, minthogy így emlékezzek rá.
- Nem, én sajnálom. Sajnálom, hogy nem hallgattam rád, ez az egész az én saram. – a legrosszabb az egészben, hogy ez tényleg így van. Hallgatnom kellett volna rá, mert kettőnk közül ő az, aki tisztán tud gondolkodni ebben a helyzetben. Engem mindig is az érzelmeim irányítottak, éppen ezért ugrottam is rögtön, de Scarlett…úgymond ő kívül áll ezen, ő az, aki tisztán láthatja a helyzetet, mert őt nem befolyásolják úgy az érzelmei, mint engem.

Liam & Scarlett

Nem akarok itt lenni, de miatta muszáj. Nem fogok csak úgy hátat fordítani és elmenni az ajtóból, amikor ő bement. Ezt egyszerű nem tehetem meg, mert annál sokkal fontosabb nekem, még ha iszonyatosan félek is, mert a nagy helyzet ez. Rettegek, alig merem átlépni a küszöböt, nem hogy még a konyhába is kimenjek egyes-egyedül, amíg nem tudom, hogy mégis mi történik odakint. Alig hallok valamit az elején, mert Liam édesanyja motoszkál és távol vagyok az ajtótól és ez elmondhatatlanul aggasztó. Nem tudom, hogy az a fickó mire képes, de túlságosan félelmetes ahhoz, hogy túl sokáig a közelében akarjak lenni, vagy Liam a közelében legyen. Olyan jó lett volna, ha hallgat rám, ha elmegyünk akkor, amikor erre kérem. Visszajöhettünk volna később, akármikor, ha nincs itt a fickó, vagy ha már kidolgoztunk valami tervet. Fogalmam sincs, de most ez így nem jó. Semmire sem készültünk, túl nagy a sokk és én nem akarok egyedül lenni, mert nem tudnám megvédeni a magam. A képességem nem erre való, nem tudok csak úgy hirtelen kitalálni valamilyen megoldást, hiszen ez csak kávé. A fene se gondolná, hogy egy kávétól tartani kell, bár tény, hogy kicsit sem figyelek oda amíg készül.
Ha tehetném, akkor a fülemet az ajtóra tapasztva hallgatóznék, de az túlságosan feltűnő lenne, ezért inkább csak közelítek a célhoz, hátha akkor átszűrődik legalább pár szó. De nem sok, csak foszlányok, és ez nem jó jel. Bár amíg nincs zaj, vagy ajtócsukódás... ha valami miatt Liam itt hagyna, én azt hiszem helyből szívbajt kapnék és nem élném túl. Nem bírnám ki, ha akárhogy is, de újra valahova bezárnának, akkor se, ha úgy, hogy nem tudok róla, mert megkeverik előtte az agyamat. Azt nem, akkor inkább... nem ilyesmire nem kéne gondolni és nem is tudok tovább, mert elég pár korty a kávéból, hogy a feje tetejére álljon minden. A maradék a földön köt ki, miután a bögre ripityára tört. Liam édesanyja úgy mosolyog, mintha nem is lenne teljesen magánál, és innentől köd borul mindenre. Nem érzékelem, ahogy a fejem koppan a padlón, ahogy azt sem, hogy az ajtó nyílik, és Liam próbálja megnézni, hogy élek-e még egyáltalán. Minden teljesen ködös, de talán még jó is, mert így legalább nem vagyok folyamatos idegfeszültségben.
Nem is tudom mennyi idő telik el, mire elkezd derengeni valami. A kinti zajok, autók, minimális beszélgetés talán pár emelettel lejjebbről. Összeszorítom a szemem, mert annak ellenére is, hogy csak egy lámpa ég, mégis erősnek tűnik a fény. Próbálom felfogni, hogy hol is vagyok, és persze felidézni, hogy mi történt. Igen, a kávé, meg az altató, és ez most egy ágy és...
- Liam... mi történt? Hol vagyunk? Hol van anyukád? - nem tudom, mi történt, fogalmam sincs, hogy mi volt azután, hogy kiütöttek, de nem látok rajta sérülést, pedig közelebb hajolok, hogy megnézzem, ahogy felkönyökölök az ágyon, miután már nem érzem azt a kellemetlen szédülést. Nem látok az arcán túl sok mindent, amiből olvasni lehetne. Már nem olyan ijesztően dühös, mint amilyennek ott láttam, de nem is boldog, tehát nem talált válaszokat és megoldásokat, ez se jó így. Abban biztos vagyok, hogy nem oldódott meg ez az egész. Talán majd... visszamegyünk? Lehet, hogy hallgatott rám végül? Eljöttünk, miután elájultam, és majd szépen megpróbálunk valami mást. Igen, biztosan azt gondolta át, amíg aludtam. Érzem, hogy kissé száraz a szám, de ez most egy kicsit sem zavar, csak az arcáról próbálok olvasni, mintha képes lennék a fejébe látni, amire persze esélyem sincs. De akkor is tudnom kell, hogy mi a fene történt, egyszerűen muszáj, különben itt helyben megüt a guta. Az nem lehet, hogy feladata, miattam nem! Talán soha nem bocsátaná meg magának és azt nem élném túl. Idővel talán engem hibáztatna miatt, mert én voltam a buta. Nem szabadott volna beleinnom abba a kávéba, lehetett volna annyi eszem, hogy egy olyan helyen nem szabad, mert bajom lehet belőle.
- Altató volt a kávéban, én... úgy sajnálom, nem szabadott volna innom belőle. - szabadkozom, hát persze, hiszen már előre kombinálok, hogy az én hibám, hogy én csináltam rosszul, hogy mérges lesz miatta, vagy csalódott, vagy tudom is én. No meg nem tudhatom, hogy van-e egyébként fogalma arról, hogy miért voltam kiütve.

Scarlett & Liam

Nem tehetem meg, hogy elmegyek innen. Megtaláltam anyámat végre, de ezzel az eshetőséggel nem számoltam. Nem gondoltam volna arra, hogy egy pasinak valahogy sikerült kisütni az agyát, és most nem emlékszik rám. Az viszont nagyon aggasztó, hogy a fickó valószínűleg mutáns, vagy van egy nagyon jó mutáns cimborája valahol. Tudja a nevemet, de…ha ő tette ezt anyámmal, akkor velem, vagy Scarlettel is megtudná ugyanezt tenni, nem? Ezek szerint ehhez valamilyen kontaktusra lenne szüksége? Azt már hallottam a birtokon, hogy vannak képességek, amik csak testi kontaktus útján működnek, talán az övé is ilyen, vagy…bárcsak lenne egy képességem, amivel kiszúrhatom a mutánsokat, könnyebb életem lenne. Akárhogy töröm a fejemet és kutatok az emlékeim között, nem találok semmit sem erről a fickóról. Talán kicsi voltam akkor, vagy…ugyanazt tette velem, mint anyámmal, talán csak blöfföl. Túl sok lehetőség, és mindegyik lehetséges. Egyre dühösebb leszek, mikor eltűnik Scarlett a szobából. Olyan, mintha anyám után most őt veszteném el. Tudom, hogy azt szeretné, hogy menjünk innen, és igaza is van, mennünk kéne, de…ha most elmegyek, akkor az olyan, mintha soha nem tettem volna semmit. Mintha az a pár év teljesen értelmetlen lett volna. Véget akarok vetni ennek, de nem így.
-Miről beszél? - Közelebb lépek, így már alig van köztünk egy méter. Elegem volt a játszadozásaiból! Ha kell, akkor itt fogom helyben felnyársalni, válaszokat akarok! 4 évem ment rá arra, hogy anyámat kerestem, míg ő ezzel a fickóval élte vígan az életét. Tudni akarom, hogy mégis mitől kellett engem megvédeni! Válaszokat akarok, elegem volt a találgatásokból.
- Arról, hogy hozott egy áldozatot érted, amit te képtelen vagy tiszteletben tartani! – itt felemeli a hangját, de érzem benne a félelmet kissé kicsengeni. Vagy csak képzelődöm? Mi az, hogy áldozatot hozott értem? Amikor eltűnt senki nem üldözött minket, akkor már nyugalomban voltunk. Semmi oka nem volt arra, hogy elmeneküljön nélkülem. Még azt se tudom igazából, hogy régen mi elől menekültünk. Azt mondta, hogy veszélyes ellenségeket szerzett magának a CIA-nál, de mindig is éreztem, hogy több van emögött. Soha nem beszélt nekem a múltjáról részletesen, mondván, hogy bajba kerülhetek még miatta egy nap. Ez lenne az a nap? Ezelől a fickó elől menekültünk volna? Talán négy másodperc kéne ahhoz, hogy eltörjem a nyakát, nem hiszem el, hogy előle menekültünk volna. És itt van megint egy másik kérdés. Miért ő ment el? Miért nem menekültünk tovább, ahogy eddig is? Sokkal jobban jártam volna, ha már mindent miattam tett meg, bár…így meg Scarlettel nem találkoztam volna. Ezt viszont ő nem tudhatta!
- Senki nem kérte, hogy áldozatot hozzon! – utálom, mikor valaki ezt csinálja. Mikor tesz valamit a te megkérdezésed nélkül, ami a te életed fogja felkavarni. Ez nem mártírság, nem hősies, inkább tragikus és meggondolatlan. Helyettem senki ne hozzon döntéseket, az én életemről én szeretnék dönteni, úgy rontom el, ahogy akarom! Anyámra mindig is jellemző volt a féltés, a saját életét is odaadta volna értem, de…a rohadt életbe, miért kellett megtennie? Miért nem maradhattak ezek csak bátor szavak, miért kellett cselekedni? Olyan, mintha feladta volna, pedig mikor eltűnt megtanított mindenre, nem lettem volna könnyű ellenfél, nem kellett volna elmennie! Ez…talán kicsi voltam, mikor az áldozatot hozta. Pár éves, csak így magyarázható a dolog. Mindig is azt mondta, hogy én döntsek a saját dolgaimról, nem hiszem el, hogy pont ebből kihagyott volna. Egy pillanatra összerezzenek hallva a csörömpölést a konyhából, mert úgy figyeltem a fickóra. Ez a konyhából jött, ahol…Azonnal odarohanok és feltépem az ajtót, de először csak anyámat látom egy bögrével a kezében. Aztán a földre nézek, ahol Scarlett fekszik mozdulatlanul. Azonnal letérdelek mellé és próbálom kitalálni, hogy mi történt vele. Van pulzusa, de…olyan, mintha aludna. Mi a francot tett vele? Ez lett volna az adu, hogy menjek el?
- Csak egy kis altató. – mondja nekem az anyám teljesen nyugodtan és még…mosolyog is? Azt hiszem tényleg rossz helyen járunk. Az én anyám, akit én ismerem…meghalt. Dühösen rárivallok anyámra, hogy fogja be a száját, miközben Scarlettet nézem kétségbeesetten. Lépteket hallok magam mögött, és azonnal megfordítom a fejemet, hogy véletlenül se jusson eszébe valami meggondolatlanságot tenni, mert az most könnyen az életébe kerülhet. Nincs nála semmi, csak gúnyosan mosolyog, amolyan megmondtam tekintettel. Próbálok nyugalmat erőltetni magamra, de nem megy. Scarlettet altatóval kiütötték, ami nagyon érzékenyen érint. Mintha egyszerre vesztenék el mindent, ami jelent nekem valamit. Meg kéne értenem azt, hogy anyám döntött helyettem, és azzal, amit most tett…számomra ő halott. Elmenni könnyű, de én maradtam itt, és az pokoli volt. Csak ültem, vártam és bambultam a semmibe.
- Vannak dolgok, amelyeket jobb elveszteni, mint megtalálni. – hangzik fel mögülem a mai bölcsesség. Ezt megjegyzem, ez igaz, de én már megtaláltam. Én csak egy választ akartam, de most már azt se igazán. Annyit akarok, hogy Scarlett felébredjen, semmit többet. Tévedtem abban, hogy visszaszerezhetem azt, amit elvesztettem. Ami volt bennem űr, az most még nagyobb lett, mert már a remény sem tölti be, mint egy kietlen pusztaság. Itt a vége. Be se kellett volna jönnöm. Anyámat veszítsem el, vagy Scarlettet is? Ilyen áron nem kellenek a válaszok. Lassan, óvatosan emelem fel Scarlettet a földről, és elindulok kifelé a konyhából, de a bejárati ajtóban azonban megállok.
- A magáé lehet, ennyit nem ér az egész. – most én döntöttem. Nem találtam se választ, csak még több kérdést, de most már biztosan tudom azt, hogy nem is fogom ezeket soha megtalálni. Anyámat más emberré tették, számomra ő halott, nem tud válaszokat adni. A férfi pedig egyfolytában beszél, de közben nem ad választ a kérdéseimre. Ennyi volt, végeztem ezzel, lezárom. Nem kellenek válaszok, ilyen áron nem. Anyámat elég volt elveszteni, nem fogom Scarlettet is még nagyobb bajnak kitenni, nem ezt érdemli. Legszívesebben kitépném a fickó szívét, de mit oldana az meg, ha megölném? Inkább most síratom ezt az egészet, mint később egy életen át. Amit nem tudok megoldani, azt ki kell bírnom, nem? Ezt pedig én nem tudom. Nem tudom, hogy miként emlékezhetne rám anyám, és attól is félek, hogy a fickó esetleg Scarlettel, vagy velem akar babrálni. Nem voltak feleslegesek azok az évek, mert így találkozhattam Scarlettel, és csakis miatta nem ölöm meg ezt a fickót. Nem visszatart, inkább jobbá tesz. Az ő szemében akarok valaki lenni, neki akarok számítani, ha ehhez ez kell, akkor itt hagyom anyámat, tegyen amit akar. – Ha újralátom magát, ha ártani mer neki, akkor meg fogom ölni. – mondom neki komolyan Scarlettre célozva. Nem hinném, hogy bántani akarja mindenáron, de jobbnak látom tisztázni a dolgot. Anyámat elvette tőlem, ő nyert, de Scarlettet nem fogja. Csakis Scarlett miatt van még életben, ha őt elveszi tőlem, akkor kiírok minden jót az életéből, és nem csak a levegőbe beszélek.
Fáradtan dobom le magam az ágyra, miközben a mellettem lévő Scarlettet nézem, aki még mindig alszik, mint a bunda. Kivettem egy szobát egy olcsóbb motelben, túl sok volt ez a mai nap. Szerencsére már este van, úgyhogy alig voltak az utcán, így könnyedén fel tudtam őt hozni ide. Nem nagyon bírja az altató, mert már elég régóta ki van ütve tőle, de még mindig van pulzusa, úgyhogy inkább idehoztam őt, minthogy kórházba vittem volna őt.

Liam & Scarlett

Nagyon-nagyon nem tetszik nekem ez az egész. A lakásba sem akartam bemenni, nem pedig még tovább. El akarok menni, tényleg nagyon-nagyon azt szeretném, de hiába, most nem hat a kérlelés, és határozottan meglep az is, ahogy Liam viselkedik. Nem láttam még ilyennek, bár persze érthető, ha ideges, a helyében biztosan én is az lennék, csak én egészen máshogy kezelem az ilyesmit. Én inkább a kiborulós fajta vagyok, nem vagyok elég erős ehhez, de gondolom ő más környezetben nőtt fel, más dolgokat élt meg, ezért is reagál a helyzetre máshogy, mint én tenném. Én szeretnék elmenni innen, jobb lenne nyugodtan átgondolni máshol, nagyon messze ettől a fickótól, mert komolyan kiráz tőle a hideg. És most kénytelen vagyok elmenni innen, hallani ahogy a hátam mögött becsukódik az ajtó, és ennek hála érzem, ahogy a szívem majd ki ugrik a helyéből. Komolyan kész csoda, hogy még nem sikerült csak úgy helyből elájulnom, pedig talán az lenne a legjobb. Akkor rám figyelnének és... mit tudom én, talán Liam is rájönne, hogy el kéne mennünk innen. De nem történik ilyesmi, én pedig alig hallom kintről, hogy mégis mi történik a szobában, akármennyire is fülelek.
- Gyere kis drágám, igyál egy finom kávét, az biztosan segít, hiszen olyan falfehér vagy, mint aki menten elájul. - kedves és barátságos, ez rendben van, de attól még ugyanolyan félelmetes az egész helyzet, én pedig csak kényszeredetten mosolyodom el, miközben tenni-venni kezd. Igyekszem egy kicsit közelebb osongálni a kijárathoz, hogy legalább nagyjából halljam, hogy mi is folyik odakint. Ha bármi baj lenne, akkor tudjam, akkor... gyorsan léphessünk le. Legbelül szinte már csak azt ismételgetem magamnak, hogy menjünk, hogy hallgasson rá, hogy tényleg tűnjünk el innen. De én sem értem, honnan ismeri, mert nagyon úgy tűnik, hogy így van. Összerezzenek szinte, amikor meghallom újra a női hangot, hiszen annyira füleltem, hogy nem is nagyon figyeltem rá, hogy kész lett a kávé, pedig kellemes az illata. Határozottan nyomja a kezembe, én pedig zavartan veszem át.
- Köszönöm, de én... én... - áh, hogy miért nem tudok értelmes válaszokat kinyögni! Nem szeretem a kávét, elég lenne ennyit mondani, de mégsem megy, túlságosan leköt az, hogy kint mi folyik, mert ha beszélek, akkor nem sokat hallok az ottani beszélgetésből sem. Ezért hallgatok el, és ezért kortyolok bele a kávéba is. Nem viszem túlzásba, csak épp egy apró korty, mert addig is figyelhetem a kint történteket. Elkapok újabb pár szófoszlányt, de nem valami megnyugtatóak. Eléggé fenyegetésnek tűnik az, hogy esetleg elintézi a pasas, hogy én is elfelejtsem Liamet. De én nem akarom! El akarok végre menni innen, mert túlságosan félelmetes az egész és nem kéne itt lennünk. De már nem jön több szó kintről, én legalábbis nem hallom, csak azért érzem, ahogy kezd a fejem egyre kótyagosabb lenni. Arra eszmélek fel, hogy az eddig a kezemben tartott bögre hangos csörrenéssel zúzódik szét a padlón, ahogy kiesik a kezemből, én pedig próbálok megkapaszkodni a legközelebbi székben, amit éppen hogy elérek, de a lábaim akkor se nagyon tartják meg a súlyomat, pedig hát nem vagyok egy kifejezetten nehéz lány.
- Semmi baj kedvesem, csak egy kevéske altató. - hogy tudja ezt ilyen nyugodt hangon mondani? Mi ez, és miért, és... pillanatok alatt kezd el minden gondolat kiürülni a fejemből, és ami marad az is egyre jobban összekuszálódik, én pedig nem igazán tudok megállni a lábamon akármennyire is próbálok kapaszkodni a székben, de az is túlságosan labilisnak tűnik. Még az a jó, hogy nem rántom magamra is pluszban. - Kérem szépen... Liam... - abban sem vagyok biztos, hogy ezeket kimondtam hangosan és nem csak gondoltam. De ha ki is mondtam, akkor is biztosan csak halk suttogás volt, mert ebben az állapotban tuti, hogy nem lehet normálisan beszélni. Aztán szépen elsötétül a világ...

Scarlett & Liam

Már szinte elfelejtettem, hogy milyen boldognak lenni. Scarlett előtt…talán tizenhat évesen voltam igazán boldog utoljára. Akkor volt, hogy megvettem a kocsim, és akkor éreztem utoljára úgy, hogy kezemben tartom az életem, hogy én irányítom a dolgokat. Aztán szépen lassan mindent tönkrement körülöttem és bennem is. Új életet kellett kezdenem és egy teljesen más ember bőrébe bújtam. Egy barom lettem, aki abból élt, hogy másokat alázott meg és nőket vitt nap, mint nap az ágyába. Szánalmas volt, így utólag visszagondolva, de ilyen voltam. Egy átlagos kamasz, mindig is ettől féltem. Attól, hogy átlagos leszek. Mindig kerestem magamban valami egyedit, de a képességemmel nem elégedtem csak úgy meg. Emberileg akartam magamban valami különlegeset találni, de elbuktam. Aztán anyám eltűnésével jött a pofon, ami ráébresztett arra, hogy ideje felnőni. Pár hétig otthon voltam egyedül, nem jártam suliba, ki se mozdultam. A tetőre ültem ki és ott néztem, hogy mikor jön vissza anyám. Nem hagyna így el! Ezt gondoltam és minden nappal egyre kétségbeesettebb lettem. Aztán úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem a dolgokat és leléptem, hogy én keresem őt meg. Az, hogy az utcán próbáltam szerencsét, amolyan vezeklés volt, amiért nem értem előbb haza abból a buliból. Ha ott lettem volna, akkor megvédhettem volna őt. Ettől fogva mindig betartottam mindent és pontosan érkeztem, hogy soha többet ne ismétlődhessen ez meg velem. Sok rossz emberrel kerültem össze, és nem egyiküknek segítettem reménykedve, hogy majd viszonozzák nekem a szívességet, de átvertek. Az a pár év nem csak anyám keresésével telt el, hanem amolyan bosszúhadjáratot is vezettem a világ ellen. Ott okoztam fájdalmat ahol csak tudtam, miközben körülöttem minden összeomlott. Akit a barátaimnak véltem elárultak, akiket meg akartam védeni meghaltak. Semmim nem maradt a kínzó bűntudaton kívül, hogy mindez az én hibám. Meg is toroltam mindent, de nem úgy, ahogy azt én akartam. Ígéretet tettem, hogy nem ölöm meg őket, és tartottam is magam ehhez. Segítettem a zsaruknak rács mögé jutatni a legtöbbjüket, néhány meg elmenekültek. Örültem, hogy tönkretehetem azokat, akik engem tettek tönkre, de jobban örültem volna a haláluknak. Nem maradtam, mert tudtam, hogy éppoly bűnös vagyok, mint azok akik miattam mentek börtönbe, így megint menekültem. Megváltoztattam mindent, elvágtam magam mindentől, ami a múltra emlékezett és megpróbáltam átlagosan élni. Ekkor már nem számított, hogy átlagos vagyok-e, csakhogy soha többet ne legyek az, aki nem akarok. Pont jókor jött Charles és Eric, és még jobbkor érkezett Scarlett. Mintha tudta volna, hogy mikor kell odasétálni a padhoz és megszólítani engem, és kicsit bánt a gondolat, hogyha nem szólít meg, akkor lehet hagytam volna őt elsétálni, úgy el voltam merülve a gondolataimban.
Most pedig éppen azt teszem, amit nem akarok. Azt szokták mondani, hogy mindenki aki voltál a múltadban ott lakozik benned. Éppen ezt érzem most, teret akarok adni a megtorlásnak, a dühömnek, de nem szabad megtennem. Nem ismételhetem meg megint a múlt hibáit, nem veszthetem el emiatt Scarlettet. Olyan hamar megszerettem, nem veszthettem el őt. Tudom, hogy most fura ezt látnia, de…ez is én vagyok, nem? A tékozló fiú, aki hazatért, de semmit nem talált. Mindig is bennem volt ez az… indulatosság, ha a szeretteimről van szó. Vannak szabályaim és elveim, de ezeket két ember felül tudja írni. Az egyik nem emlékszik rám, a másik pedig meglepetten nézi, ahogy kifordulok magamból. Nem akarok senkit sem bántani, de elönt a harag, ahogy anyámra és a pasijára nézek. Míg én az utcán dekkoltam és emberekből próbáltam információkat kiverni, addig ők a Bahamákon nyaraltak, és röhögtek a tenyerükbe. Vannak tippjeim, hogy miért nem emlékszik rám, de még túl korai lenne következtetést levonnom. Nem is tudom, hogy miért rontok csak úgy be a házba, de jó érzéssel tölt el, mintha én dominálnék, és észre is veszem a fickón, hogy nem számított erre. Csak várja ki a végét, sok mindenre nem számított még! Az nem lep meg, hogy kiinvitálja a konyhába Scarlettet és anyámat, de az komolyan meglep, hogy anyám, mint valami robot azonnal meg is teszi amit mondanak neki. Aggódó pillantással nézem Scarlettet, ahogy eltűnik a konyhában. Nem akarom, hogy baja essen, és nem is fogom hagyni, remélem ezt tudja. Ahogy eltűnnek anyámmal a konyhában, érzem, ahogy egyre inkább elönt a harag. Nagyon rosszul tette ezt most a férfi. Birtokolja valahogy az egyik fontos embert az életemben, a másikat pedig a szemem láttára vezetteti ki a szobából. Ezt nagyon elrontotta. Kicsit arrébb lépek és a tévére teszem a kezemet, és már érzem is az energiát, amit a készülékből nyertem ki. Ha a dolgok itt rosszul alakulnak, itt fogom helyben megsütni a fickót.
-Nem hittem volna, hogy így látlak viszont Liam. Felnőttél és még találtál is valakit magadnak. Tegyél neki szívességet és sétálj ki innen vele. – mosolyog rám a fickó úgy, mintha már évek óta ismerne. Honnan tudja a nevemet, és miért kezel úgy, mintha ismernem kéne őt?
- Honnan tudja a nevemet, és mit tett az anyámmal? – a fenyegetésről nem veszek tudomást látszólag, de nagyon is érdekel az, hogy mégis milyen adu van a kezében, hogy így elkezdjen engem fenyegetni? Egy pár lépéssel közelebb megyek a fiókos szerkényhez, hogy véletlenül se tudjon kikapni onnan valamit. Töröm a fejem, de sehogy sem tűnik ismerősnek nekem a fickó, pedig tudja a nevemet, és úgy beszél, mintha ismernünk kéne egymást.
- Ismerlek téged. Te nem emlékezhetsz rám, de így van. Anyád pedig...azzal véd meg, hogy nem emlékszik rád. – ez már kezd kicsit sok lenni. Mégis honnan ismer engem, és én miért ne emlékezhetnék rá? Nem vagyok szenilis! És mi az, hogy így próbál engem még inkább felingerelni, ami sajnos sikerül is neki. Már éppen válaszra nyitnám a számat, mikor belém fojtja a szót. – Gyenge vagy ehhez, menjetek inkább el! – az utolsó csepp a pohárban. Ez csakis blöff lehet. Talán egy mutáns, aki olvas másokban, így tudja a nevemet és így láthat bele az életembe. Ez csakis valami trükk lehet, mégis mitől kéne megvédenie engem.
- Ha ismerne, akkor tudná, hogy nem fogok elmenni, míg nem kaptam válaszokat a kérdéseimre. – mondom neki és lassan megkerülöm őt, hogy én álljak közelebb a konyhához. Ennek semmi jelentősége, de jólesik az érzés, hogy én vagyok közelebb anyámhoz és Scarletthez, és nem ő.

Liam & Scarlett

Annyira jól esik, amit mond, még ha igazából nem is érzem azt, hogy igaza lenne. Talán nem is akarom, hogy tökéletesnek nézzen, mert ez igenis félelmetes, hiszen... ha valaki úgy gondolja nincs benned hiába, akkor túl nagy elvárásokat állít fel és talán nem tudod majd később megugrani a lécet, ami pedig nagyon is ijesztő. Vagy akkor csalódik, mikor rájön, hogy rosszul gondolta, hogy igenis tévedett, ezt pedig nem akarom. Nézzük csak magát a tényt, hogy ő egy edzett alkat, sok időt fordított arra, hogyan néz ki, én viszont nem, sosem. Egyáltalán nem vagyok olyan igazán formás, nem hordok hangsúlyozó ruhákat sem és kifejezetten laposnak érzem magam, de még csak izmom se sok van, hogy ha a saját karomra nézek, akkor ne csak két vékony kis gyufaszálat lássak. Tényleg simán lenyomna szkanderban egy erősebb tíz éves, vagy ha egy nehezebb táskát kéne cipelnem, akkor se perc alatt fel kéne adnom, meg nem bírnám el.
- De akkor majd legalább ne csináld direkt, mert kisebbségi komplexusom lesz, és... és amúgy is! - mosolyodom el, és zavartan tűröm a hajam a fülem mögé. Nem vagyok oda az alakomért, de nem tudom komolyan venni amit mond. Nem vagyok tökéletes kocka has nélkül, de ezt nem tudhatja, ha egyszer még nem látott azzal se és nélküle sem nem? Lehet, hogy egyáltalán nem tetszene neki a látvány, és én ettől azt hiszem már most előre iszonyúan frusztrált vagyok. Hallottam már arról, hogy vannak párok, akik egész sötétben vannak együtt, talán pont azért, hogy elkerüljék az ilyen kellemetlen helyzeteket. Lehet, hogy nekünk is ezt kéne majd... egyszer? De közben meg én igenis szeretném őt látni, nem hiába néztem meg a hátsóját is már párszor, még ha határozottan zavarban is voltam a miatt, hogy ilyet merészeltem.
De most nem ez számít, hiszen itt vagyunk és bár azonnal nem kopog, de végül megteszi, ami pedig ez után történik... hát nem tudom, hogy mit kezdjek vele, egyre inkább kezdek tartani az egésztől. Az egy dolog, hogy az édesanyja nem ismeri meg, de ahogy az a fickó néz, ahogy átöleli és a hasára csúsztatja a kezét az komolyan vérfagyasztó látvány. Vagy csak én gondolom ezt túl? Nem tudom... nem hiszem, egyszerűen félelmetes és ha tehetném már itt sem lennék, csak annyira nem vagyok gyáva, hogy csak úgy itt hagyjam Liamet. Inkább megpróbálom meggyőzni őt, hogy jöjjön velem, hogy menjünk. Majd átgondoljuk, visszajövünk, ha a fickó nincs itt, nem is tudom, de ez most így... nem jó! Látom, hogy mégsem moccan meg, hiába kérem. A legrosszabb, hogy látom az arcán, hogy ha újra mondanám, az sem érne semmit. Ijedten nézek, amikor érzem, hogy elengedi a kezem, és egyszerűen csak bemegy. Nem valami kedvesek a szavai amit persze megértek, de... Bizonytalanul állok egyik lábamról a másikra, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Nagyon nincs ínyemre az, hogy bemenjek abba a lakásba. Az egész helyzet annyira nagyon nyomasztó, hogy elmondani is képtelenség lenne.
- Liam... - azt hiszem ez valahol a suttogás és a nyöszörgés között félúton sikerül, kb. kizárt, hogy meghallja bárki is, hiszen Liam már bent van, anyukája és az ijesztő fickó pedig már nem felém fordul. Én pedig nehezen veszem rá magam, hogy megmoccanjak, vagy hogy egy kicsit is hangosabban szólaljak meg. Akkor végképp sikerül lefagyni, amikor látom, hogy Liam hogyan viselkedik. Jó, nem ismerem még túl régóta, de akkor sem láttam még ilyennek, csak mesélte, hogy milyen volt. De akkor is kissé sokkolóan hat rám, hogy dühösnek látom, még akkor is, ha egyébként látványosan nem akad ki, nem kiabál, vagy ilyesmi, de akkor is látom az igazi arcát. Én viszont még mindig ott tartok, hogy bemenjek, vagy sem, mert be kéne, ha már ő megtette, de egyszerűen képtelen vagyok rá. A fickó közben Liam édesanyjára néz, én pedig csak feszülten figyelek. Legalább az ajtó még nyitva.
- Drágám, kérlek menj kis a konyhába, mutasd meg a kisasszonynak... hogy milyen isteni kávét készítesz. - igen, azt hiszem ez én vagyok, mert a nő kedvesen mosolyogva pillant felém, én meg persze ijedten nézek Liamre. A szívem úgy ver, mintha ki akarna ugrani a helyéről és úgy is érzem, hogy mindjárt megteszi, de végül mégis megmoccanok és beljebb lépkedek. - Köszönöm, de én... én... - és nagyjából itt karol belém, én pedig már-már könyörgő pillantással próbál tartani a szemkontaktust Liammel, miközben a konyha felé tűnünk el. Nem tudom, hogy mi lesz bent, de az a fickó igenis félelmetes, és az is, hogy ez a nő ilyen simán bízik benne. Meg sem merek szólalni, csak fülelek, hogy hallok-e bármit kintről, de mintha a pasas lehalkítaná a hangját. Őszintén nem lepne meg, ha valami kellemetlen fenyegetéssel jönne és azért tenné.

Scarlett & Liam

A tökéletesség nem az, amihez nincs mit hozzáadni, hanem amiből nincs mit elvenni. Scarlettre pedig ez tökéletes igaz. A tökéletesség is egyfajta egyéniség nem? Annyi mindent mondanak arról, hogy miként találhatsz magadban valami különlegeset, de szerintem ezt nem könyvekből és filmekből kell kilesni, hanem magadtól rájönni erre. Mindig próbálnak másnak látni az emberek, mint ami vagy, és könnyen el lehet hinni nekik, hogy igazuk van, pedig csakis az olyan emberek véleménye számít ebben, akik fontosan neked. Én is mások meglátása miatt változtam és lettem olyan, amilyen, de szerencsére ezt sikerült kinőnöm és elhagynom, mert nagyon rossz érzés, hogy mások tetszése szerint kell élned, félve attól, hogy egy apró hibád miatt otthagynak téged, mert rájönnek arra, talán mégsem vagy olyan különleges, mint amilyennek ők láttak első ránézésre. Nem másoknak kéne tetszenünk, hanem magunknak és azoknak akiknek tényleg érdemes adni a véleményére. Persze, mindenki ezt mondja, de közben mások véleményére ad a legjobban. Én is, pedig tudom, hogy nem kéne, de….ez egy olyan önkéntelen dolog.
-El is fordulhatsz, de vannak tükrök mindenhol, úgyhogy azt hiszem muszáj lesz. Tökéletes vagy így kocka has nélkül is! – mosolygok rá kedvesen. Ahol eddig voltam edzőteremben, mindenhol tükrök voltak, bár ezt soha nem értettem igazán. Mármint mi hasznod van abból, ha nézed magad edzés közben? A kocka hasat pedig kifejezetten ellenzem a nőknél. Nem baj az, ha formában tartják magukat, de nagyon könnyen túlzásba lehet esni, egy túlságosan izmos nő pedig már nem is olyan szép, elveszti a nőiességét. Scarlett szerintem úgy jó, ahogy van. Ő amolyan törékenyebb fajta lány, de nekem így tetszik, jobban, mint eddig bárki más. Imádom, hogy mikor a szemébe nézek, egy teljesen más világot látok benne velünk. Mikor megérint megnyugszom, minden régi seb eltűnik, semmi nem nyomja a lelkem, nem félek semmitől sem, mert tudom, hogy itt van mellettem, mintha egymáshoz lennénk láncolva. Egyetlen érintése többet ér ezer szónál, egy csodával ér fel a számomra. Nem tudom, hogy mit a hoz jövő vagy, hogy mit várok tőle, de azt tudom, hogy mit nem szeretnék elveszteni. Tegnap este Scarlett magához láncolt, és nem érdekel, hogy korai ilyet mondani, de akkor is úgy érzem, hogy odaadtam neki mindenem, hogy nála van a szívem, és ott is fog maradni, ott van a legjobb helyen az övé mellett.
Nem hiszem, hogy meglepő, ha kicsit hezitálok. Erre vártam egészen eddig, a válaszokra amit megtagadott tőlem az élet, de most végre megkaphatom őket. Nem megyek el innen, míg meg nem tudom, hogy miért történt az meg, ami. Nem hajthatnak, csak úgy el. Éveken keresztül kerestem őt kétségbeesetten, minden követ megmozgattam, mindenkit félrelöktem, aki az utamban állt. Sok bűnt követtem el, és sok butaságot, hogy megtaláljam őt. Erkölcstelen dolgokat, amit soha többet nem akarok, de ha rákényszerítenek…engem nem arra neveltek, hogy meghátráljak, inkább a végsőkig elmegyek és ott összeesek, de akkor sem hagyom el az épületet, míg valaki el nem mondja nekem, hogy miért lett semmivé az életem egy pillanat alatt. Túl sokat szenvedtem, túl sokat áldoztam már ezért, hogy a célban meghátráljak, mert félnék az igazságtól. Mindennek ára van, és mindenért meg kell egyszer fizetni. Ha van pokol, akkor nem érdekel, hogy odajutok-e, míg helyesen cselekszem, és most azt teszem. Az igazság keresése, a válaszoké nem rossz dolog, hanem inkább méltányolandó, nem? Hagyjuk most ezt, inkább csak simán bekopogok. Nyugalmat erőltetek magamra, így a légzésem elégé lelassul visszatartom a lélegzetemet is, hiszen nem sokat segítene nekem, ha elkezdenék zihálni. Arra pedig, hogy egy férfi nyit nekem ajtót, enyhén szólva is meglepettség költözik ki az arcomra. Ezernyi válasz lehetőség fut végig az agyamon, és sajnos a legrosszabb a leginkább kézenfekvőbb.
Megrázom a fejem. Nem, Scarlett nem tévedhetett. A saját szememmel láttam, ahogy a tű köröz a térkép felett, itt kell lennie! A név is stimmel, úgy látszik még mindig ezt használja, ami megnyugtató, hiszen én úgy tudom, hogy ez az igazi neve. Ez túl sok véletlen lenne, és ilyen sok véletlen még véletlenül sem lehetséges. Ezt aztán remekül sikerült elmagyarázni, de a lényeg az, hogy jó helyen járunk. Ebben pedig csak még biztosabb leszek, mikor nyílik az ajtó és anyám néz rám mosolyogva. Nem szólok először semmit, mert arra számítok, hogy majd ő lép először, de… nemhogy lépni nem akar, még csak nem is ismer fel engem. Ez valami nagyon rossz vicc, más nem lehet. Talán balesete volt és elfelejtett volna mindent? Vagy rátaláltak és valahogy sikerült mindent kitörölni belőle? Olyanra csak mutáns képes, valaki olyan, mint mondjuk Charles nem? Ő tud emlékkel játszani, mint kisgyerek az autójával. Csak még jobban elbizonytalanodok mikor értetlenül néz rám. Tényleg nem emlékszik rám? Az életemből sok évet annak szenteltem, hogy megtaláljam őt, erre pedig fel sem ismer? Nem is csalódott vagyok, inkább dühös, nagyon dühös, mert mikor azt hinném, hogy az élet ennél jobban már nem tud kicseszni velem, akkor mégis sikerül neki és a képembe röhög. A fickóra nézek, aki elég érdekesen néz minket, mintha vizsgálni akarna. Az pedig, ahogy kimondja, hogy gyerekük lesz, és ahogy anyám hasára csúsztatja a kezét…elönt a düh, és legszívesebben nekimennék ennek a férfinak. Mintha az anyám valami tárgy lenne, ami csakis az övé. Érzem, ahogy Scarlett megszorítja a kezemet, és hallom a kérlelését is, hogy menjünk innen. Valami rosszat sejtek én is,de…nem mehetek el, ha idáig eljöttem, akkor kifogom deríteni, hogy mégis mi folyik itt. Ránézek Scarlettre és bár nem mondok semmit, az arcomról csak süt a bocsánatkérés. Nem mehetek el innen, remélem megtudja ezt érteni.
Kínomban elnevetem magamat és gunyoros mosollyal nézek a fickóra.
-Tehát lehet, hogy lány lesz, gratulálok! Most pedig vegye le a kezét az anyámról és mondja el, hogy ki a franc is maga! – elengedem Scarlett kezét és bemegyek a lakásba, hogy véletlenül se jusson eszükbe rám vágni az ajtót. Kicsit körülnézek a nappaliban és azonnal ki is szúrom az egyik fényképet az asztalon, ahol anyám ezzel a bájgúnárral ölelkezik egy tengerpart előtt. Remek, tehát míg én az utcán döglődtem, addig ők a Bahamákon pihentek. Nem azért szenvedtem ennyit, hogy kiderüljön semmire nem emlékszik az anyám. Ez a férfi pedig a legkevésbé sem tetszik nekem, valami nincs rendben vele, egyre inkább elönt a harag.
- Hé, ezt nem teheti meg, ehhez… - kezd bele felháborodottan a fickó, de azonnal a szavába is vágok miközben a kezembe veszem a fényképet.
- Pofa be, és arra válaszolj, amit kérdeztem tőled! – mondom neki dühösen, de még mindig mosolyogva. Elég sokszor csináltam már ezt, úgy látszik, hogy az évek alatt ezek a dolgok nem tompultak bennem, bár most nem is bánom. Úgy érzem, hogy most képes lennék kiverni a válaszokat ebből a baromból.

Liam & Scarlett

- Legalább látod, hogy nem vagyok tökéletes, ilyet is tudok. - nevetem el magam. Igen, úgy fest, hogy megzsaroltam, bár azt hiszem, ha annyira szeret színes labdák között úszni, akkor ez annyira nem is nagy dolog, főleg ahogy a széles mosolyát látom. Mondjuk kétlem, hogy akkor ne tette volna meg, ha csak simán megkérem rá, no meg a horkolást nem is lehet befolyásolni, hiszen olyankor alszom, úgyhogy nem nem ígérhetem, hogy hamar hallani fogja. Nagyon fáradtnak kell lennem hozzá, vagy elég betegnek, hogy tényleg hallhassa. A következő szavaira viszont a lassan már megszokott halvány pír jelenik meg az arcomon, hiszen tegnap fejtettem ki neki, hogy milyen formás a hátsója és akkor most meg edzőteremről beszélünk? Ott a pasik általában atlétában vannak, vagy legalábbis nem olyan nagyon felöltözve, bár persze nem mindenki egyforma, de akkor is ragadnak az izmok, meg...
- Öhm... igen, de nem ér azzal zavarba hozni, hogy végig kell néznem ahogy edzel és feszítgeted az izmaidat. De mutathatsz egy-két fogást, lehet hogy nekem sem árt egy kockás has. - vékony alkatom van, de inkább az a törékeny típus, nem pedig az izmos fajta. Nem igazán edzettem és nem is mozogtam soha olyan sokat, hogy erre lehetőség adódjon. A karom is határozottan vékony, szerintem maximum egy gyereket tudnék lenyomni szkanderban, de ha már kicsit is erősebb, akkor már nem lenne esélyem. És a kicsik amilyen sokat tudnak mozogni, meg mászókázni, még akár fel is sülhetnék vele, hogy egy tíz éves lazán lenyom. Arról pedig nem is beszélek, hogy ha neki olyan szépen kidolgozott teste van, akkor határozottan zavarban leszek, ha egyszer tényleg sor kerül rá, hogy eltüntesse rólam a ruháimat. Lehet, hogy tényleg rá kéne edzenem egy kicsit, hogy ha erre sor kerül, akkor tetsszen neki, amit lát és ne csalódjon. Volt már pár lánnyal dolga, ez már nyilvánvalóvá vált az eddigi beszélgetéseink alapján, tehát minden bizonnyal sokakat látott már ruha nélkül és azt hiszem akaratlanul is összehasonlítanám őket magammal. Én pedig olyan nagy energiákat soha sem fektettem a külsőmre, lehet hogy el kellene kezdeni? Nem akarom, hogy ha pár hét múlva elmúlik ez a kezdeti varázs, akkor már ne lásson szépnek, mint most.
- Sietek! - mosolyodom el végül a kusza gondolatsor után. Most még jó is, hogy pont a mosdóba veszem be magam, mert miután készen vagyok a térképpel még arra is van lehetőségem, hogy kicsit megnézzem magam a méretes tükörben. Nem rossz így ruhában, de a nélkül... nincs ugyan hasam, vagy ilyesmi, de határozottan vékony a karom, a lábam se is inkább egy botsáskára hajaz, nem olyan szép formás és nem túl nagy a mellbőségem sem, igen, kissé lapos vagyok. De ki kell menni, szóval nagy levegő és nincs semmi baj, nem a külső számít... nem csak a külső számít. Ha sokáig ismételgetem, akkor el is hiszem magamnak, remélem. Látom, ahogy mosolyra húzódik a szája, amikor meglát. Ez a fontos, nem az, hogy vannak itt a reptéren is nálam sokkal jobb csajok. Most nem ezzel kell foglalkozni, hiszen az én kezemet fogja, és nem őket nézi igaz? Én jöttem el vele, és nekem mondta, hogy hiányzom és... Jól van Scarlett, elég!
Izgulok, de ő is, ezt akkor is érezném, ha nem lenne ennyire fontos nekem. Hamar elérjük a célt busszal. Tényleg nincs is messze, aztán az ajtó előtt csak figyelem, ahogy megrázza a fejét. Nem szólok egy szót sem, neki kell rávennie magát, hogy bekopogjon, vagy megnyomja a csengőt, amit jobbnak lát. Még a levegőt is visszatartom, amikor végül nyílik az ajtó és igazán nem értem, hogy miért egy fickó áll most előttünk. Bizonytalanul pillantok Liamre, látom, hogy ő is kellőképpen össze van zavarodva.
- Lehet, hogy csak... félreértés, vagy... Nem vagyok még ebben túl gyakorlott. - halkan súgom csak neki. Biztos én szúrtam el, tuti, hogy az én hibám. Rossz címet találtam. Nem ide kellett volna jönni, bár úgy fest a név stimmel, de az lehet véletlen egybeesés is, hiszen ez így... nagyon furcsa. Végül újra nyílik az ajtó, én pedig érzem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről, hiszen ismerős az arc. Őt láttam a képeken, ez már egyértelmű, de mégis, amit mond... nem értem. Őszintén szólva meg sem merek szólalni, hiszen engem nem ismer, én ebbe nem is szólhatok bele, csak a gondolatok pörögnek a fejemben. Mi van, ha törölték az emlékeit? Más magyarázat nem lehet, vagy akár másokat kapott helyettük, de mégis emlékszik halványan a fiára. De... akkor most mi a fenét csináljunk? Pár pillanat múlva megjelenik a nő háta mögött az előbbi férfi. Határozottan nem szimpatikus a tekintete. Először legalábbis eléggé furcsán néz ránk.
- Ez bizonyára egy tévedés, Sophie-nak tudtommal nincs fia, azaz... még nincs, bár lehet, hogy lány lesz, még nem tudjuk. - komolyan én érzem csak, hogy ijesztő a mosoly az arcán, vagy ezt már csak beképzelem magamnak? Ahogy átöleli hátulról Liam édesanyját és a hasára csúsztatja a kezét. Az egész túlságosan birtokoló, túlságosan... furcsa, nem tudok jobb szót, hiába gondoltam erre már többször is. Finoman megszorítom Liam kezét.
- Lehet, hogy tévedtünk, menjünk... kérlek. - az utolsó szót már csak egészen halkan suttogom, szinte csak magam elé, de azt hiszem hallhatja. Nyomasztó a helyzet és megbeszélhetjük lent, vagy megpróbálhatunk kitalálni valamit, de ettől a pasastól komolyan megáll bennem az ütő.

Scarlett & Liam

Nem nagyon nyílt alkalma jobban megismerni magát még Scarlettnek ezt én is tudom, de most teszünk róla, hogy ezt bepótolja. Nem hinném, hogy olyan nagyot csalódna magában, mert nincs viszonyítási alapja se, és kötve hinném, hogy lehet egyáltalán benne csalódni. Elfogult vagyok ebben igaza van, de nehéz őt nem kedvelni, szerintem nem is menne senkinek sem huzamosabb ideig a mosolyszünet.
-Most megzsaroltál? Oké, az első megállónk majd egy játszóház lesz, de neked is be kell ugranod, ketten sokkal jobb móka. – mondom neki széles mosollyal. Elég vicces, hogy amolyan feltételeket köt, de nincs ellenemre, sőt tetszik a dolog. Az pedig, hogy hallhatom őt majd horkolni, megéri a labdák közt úszást, plusz amúgy is szívesen idézném fel ezeket a gyerekkori emlékeket, az pedig csak hab a tortán, hogy ezt mind Scarlett mellett tehetem meg.
- Igen, vigyázni kell az alakomra, de majd maximum meglátogatsz az edzőteremben. – mosolygok rá. Azt még nem is néztem meg, hogy van-e valami edzőteremféle a birtokon, eddig mindig a szobámban lévő súlyokkal bohóckodtam. Végül is van hangár és amolyan harci szimulátor terem, tehát kell lennie valami konditeremnek is az alagsorban, azt gyakran fogom látogatni. Ha esetleg tévedek és az pont kimaradt volna, akkor szólok Charlesnak és biztos kitalálnak valamit. Amúgy nem vagyok annyira hajlamos elhízni, de mikor tele tömöm magam mindenfélével, akkor rám tör a bűntudat és frusztrált leszek, amit egy edzéssel le is tudok vezetni. Ilyenkor szeretem is csinálni, van értelme és jobban érzem magam utána. Vannak akik csak azért csinálják, hogy jól nézzenek ki és tetszenek a nőknek, ez így teljesen rendben is van, de én ezért nem járnék le naponta edzeni, pár naponta szoktam és ezzel remekül megvan elégedve a testem, szerintem pont megtaláltam a magam számára az arany középutat.
Már megszegtem minden fogadalmamat, hogy nem mondom ki túl hamar a dolgokat, úgyhogy már nem is érdekel annyira, hogy előbb mondom ki, mint kéne. Szeretném, ha ez ami most köztünk van kitartana addig, amíg csak lehetséges. Tudom, hogy ez elégé képtelenül hangzik, mert csak egy napja ismerem még, de…amit a szem nem lát, azt a szív érzi. Nem érdekel az, hogy mások miként látják azt, ami köztünk van, mert fogalmuk sincs, sejtésül lehet csak arról, hogy mit is érzek Scarlett iránt. Úgy érzem, hogy össze vagyok vele hangolva, hogy függők tőle. Azt szokták mondani, hogy mikor szerelmes vagy fontosabb a másik ember boldogsága, mint a sajátunk. Ha pedig ebben egy kicsi igazság is van, akkor megerősítést nyert az, amit már tudtam: szeretem Scarlettet. Nem várok el tőle semmit, nincsenek elvárásaim, vagy terveim a jövőre, csak szeretem őt és szeretnék vele együtt sodródni az árral, megélni a véletleneket és élvezni az életet.
Még erre a pár percre sem akarom elengedni őt, de a csókja sokat segít abban, hogy nagy nehezen elengedjem a kezeit. – Siess, máris hiányzol! – mondom neki mosolyogva és nézem, ahogy eltűnik a tömegben. Igen, határozottan rosszabbul érzem magam, úgyhogy nem csak a levegő beszéltem. Egy helyben állok és forgolódok míg várok, ha már itt vagyunk legalább had vegyem szemügyre a helyet. Nem sok repülőtéren voltam eddig, úgyhogy nem nagyon van mihez hasonlítanom a helyet, de kisvároshoz képest nagyon tágas az egész hely, pedig még nincsenek is olyan sokan, mint azt megszoktam. Vannak itt kisiskolások, kamaszok, idősek, szerelmespárok, turisták, egyszóval mindenféle ember van itt. Én miért nem mentem soha sulis kirándulásokra? Régen nem voltam oda értük, de most úgy érzem, hogy jobban kellett volna szeretnem túrázni.
Pár perce telik el talán, mikor feltűnik végre Scarlett és azonnal el is kezdek mosolyogni, mintha évekkel ezelőtt ment volna el. Nézem a térképen a helyet, amit megjelölt, és ha jól kalkulálok akkor nincs olyan messze, a térkép szerint busszal könnyedén odaérhetünk. – Ott lesz, és szerencsére nincs is messze. – mondom neki kedvesen. Nem tudom, hogy ott lesz-e, de bízom Scarlettben, biztos nem csak kitalált egy úti célt, hogy elvigyem őt nyaralni.
Kéz a kézben megyünk, a térképről nagyjából megjegyeztem az utat és talán negyedóra telik el, mire meg is érkezünk a házhoz, amit megjelölt Scarlett. Az ajtóhoz érve szerencsénk van, mert éppen egy idősebb néni jön ki, aki nem törődik azzal, hogy becsukja az ajtót, így nem kell felcsengetnünk, hanem egyenes mehetünk a harmadik emeletre. Megállok a 36-os ajtó előtt és megrázom a fejemet. Végre, itt vagyunk, most megkaphatom a válaszokat a kérdéseimre, és magam mögött hagyhatom ezt az egészet. Az egyik kezemmel Scarlett kezét fogom, talán erőt meríthetek belőle, vagy csak egyszerűen megnyugtat, hogy itt van mellettem, nem tudom, csak az a biztos, hogy segít. Bekopogok az ajtón, és pár másodperc múlva már nyílik is. Egy körülbelül a negyvenes évei közepén járó férfi nyitja ki az ajtót és kérdő tekintettel néz ránk.
-Ööö…Sophiet keressük! – mondom neki kis habozás után, mert arra elfelejtettem gondolni, hogy mégis mit mondja. Lehet, hogy nem ezt a nevet használja, vagy megkérte a férfit, hogy küldje el az őt keresőket. Apropó, egyáltalán ki a fene ez a fickó?
- Egy pillanat! – mondja és behajtja az ajtót, de így is hallom amit mond. – Drágám, téged keresnek!
Mi folyik itt? Biztos, hogy jó helyen járunk? Anyám egy pasi miatt hagyott volna el? Nem azért, megérdemli, hogy boldogan éljen, de azért ebben az esetben írhatott volna nekem valami levelet, vagy valamit, hogy legyen elképzelésem arról mi is folyik itt. Nincs időm gondolkodni, mert azonnal nyílik is az ajtó, ezúttal viszont egy harmincas nő nyit ajtót, barna haja és zöld szemei vannak. Elképedek egy pillanatra, ahogy ráismerek. Ő az anyám! Ő az, akit Scarlett látott a képeken, itt van, és…miért nem ismer fel?
-Sziasztok, segíthetek valamiben, vagy talán ismerjük egymást? Ismerősnek tűnsz nekem! – mosolyog rám, miközben én meglepett arccal nézem őt. Nem tudok egyből megszólani, de szerintem senki sem tudna a helyemben. Mi az, hogy ismerős vagyok neki? 18 éven keresztül nézhette az arcom, szerintem ennyi idő pont elég, hogy megjegyezzen engem magának egy életre! Ez egy nagyon rossz vicc!
- Ami azt illeti, igen, ismersz, a …fiad vagyok. – most rajta a sor, hogy megdöbbenjen, és él is a lehetőséggel. Mi ez az egész?

Liam & Scarlett

Jól talán bele tudok törődni abba, hogy ennyire tökéletesnek gondol, akkor is, ha igazából tényleg nagyon nem vagyok az, bár még én magam sem tudom, hogy pontosan mik is a hibáim, főleg minden bizonnyal azért, mert nem sikerült még magamat annyira megismernem, de majd lehet hogy idővel ez is sikerül és akkor már bővebben fel tudom neki vázolni, hogy mi is a hiba bennem, mert valami biztos hogy van!
- Gonosz vagy! Nem akarom, hogy halld hogy horkolok, az olyan... illúzióromboló lenne! - bököm oldalba a könyökömmel, de persze, hogy nem gondolom komolyan, de mégis csak szörnyű, hogy annyira ezt akarja. Zavarban lennék, ha kiderülne, hogy tényleg horkoltam, pedig ha teszem azt nagyon meg vagyok fázva, és nem szelel rendesen az orrom, akkor simán van rá esély. - Na jó, megnézem, ahogy labdák között úszkálsz, mint egy nagy gyerek és akkor egyszer hallhatsz horkolni. - bólintok egy aprót, hogy magamat is megerősítsem vele, bár mondjuk a horkolást aztán kicsit sem lehet befolyásolni, ha akarja az ember, akkor sem, de így viccesen hangzik, hogy ilyen feltételeket szabok neki, és slussz-passz!
- Szóval, hogyha éjszaka véletlenül belefutok valakibe a birtok konyhájában, akkor az jó eséllyel te leszel, ahogy fosztogatod a hűtőt, aztán másnap majd alig látlak, mert edzeni fogsz, hogy ne látszódjon meg rajtad. Világos! - nevetem el magam. Nem tehetek róla, de akkor is vicces látvány lehet, ahogy válogatás nélkül mindent magába töm, csak azért, mert éppenséggel bekattant nála, hogy most mindent össze kell ennie. Bár azt azért nem mondom, hogy nem nézném szívesen végig, hogy épp edzi magát nagy erőkkel. Az azért határozottan érdekelne, ha már tudom, hogy mennyire jól fest a hátsója. Nem lehet kellemetlen látvány, ahogy súlyokat emel és az izmait dolgozza meg.
Az viszont igaz, hogy soká leszek még szülő, nem is akarok egyelőre, hiszen még olyan sok minden van előttem, amit ki kell próbálnom, egy gyerek pedig mindent bekorlátoz és megakadályoz. No meg ezeket főleg, vele szeretném megtenni, de azt még nem merném kimondani, hogy gyereket is majd... talán vele szeretnék egyszer. Az most még túl nagy dolog, és én még túlságosan gyerek vagyok, hogy ez akár csak hosszabb időre is eszembe jusson. Most az a legfontosabb, hogy megtaláljuk az édesanyját és főleg az, hogy ne legyen olyan rossz hír az egészből, ami nagyon összetöri őt, azt nem szeretném. Remélem tényleg, hogy minden rendben lesz.
- Én is remélem. - minél tovább... örökké. Vagy ilyet nem szabad ilyen hamar mondani? Nagyon kedvelem őt, azt hiszem szeretem is, ha ilyen rövid idő alatt ezt ki lehet mondani, de az a legbiztosabb, hogy minél tovább akarom, hogy tartson ez a boldog kezdet. Annyira nem vagyok még otthon ebben az egészben, de fejlődni akarok, mellette minél többet megtanulni, hogy végre nekem is kijuthasson az életből egy kis... vagy inkább sok pozitívum.
De most koncentráljunk a lényegre, ez pedig az édesanyjának a megkeresése, ha már túléltük a repülőutat, meg a leszállást is. Akkor hát irány a cél, azaz... egyelőre egy térkép, mert addig amíg a pontos helyet nem tudjuk, nem jutunk előrébb. Szóval gyors léptekkel megyek utána, a kezét szorongatva, csak akkor engedve el, amikor fizet.
- Van, de akkor... kénytelen leszel itt megvárni. - mosolyodom el és adok neki egy röpke csókot, bár aztán ahhoz képest, amit eredetileg akartam kicsit elnyújtom. Még erre a pár percre is rémesen nehéz elszakadnom tőle. Az édesanyja emléke már meg van, szóval irány a mosdó. Ott be tudok zárkózni a wc-be, hogy nyugodtan megvizsgálhassam a térképet és nem fog senki sem furán nézni rám. Pár perc telik el, mire visszatérek, immár egy tű áll ki a megfelelő helyről. - Ha minden igaz, akkor a harmadik emeleten van, 36-os ajtó. - most is ott van, legalábbis ezek szerint igen, és a képességem még nem hazudott, bár nem is használtam túl sokszor, de azt az ajtót láttam. Nagy levegőt veszek és újra megszorítom a kezét. Nem lesz semmi baj!

Scarlett & Liam

Nem tud elriasztani magától nem tud meggyőzni arról, hogy neki igenis nagy hibái vannak. Lehetnek nagy hibái, de nem fog érdekelni, mert ez semmit nem változtat az összképen, semmit nem változtat azon, hogy mennyire tetszik nekem. Senki nem tökéletes, ezt már régóta tudom, de valaki mindenkinek tökéletes kell, hogy legyen. Nekem pedig ez a valaki Scarlett, tehet bármit, nekem ő így tökéletes, ahogy van, és ebbe sajnos bele kell törődnie, bármennyire is megakarja láttatni velem a hibáit.
-Pedig muszáj lesz hallanom, ezt kérem születésnapomra! – addig nem fogom feldobni a bakancsom, míg nem hallottam őt horkolni, mert kevés viccesebb látvány lehet annál, én pedig akarok egy jót nevetni. – Akkor oda is el kell látogatnunk! Ilyen tenyér méretű színes gumilabdák, nagyon jó beleugrani közéjük! – kiskoromban minden születésnapomat játszóházban töltöttük, ki se lehetett húzni engem a labdák közül. Kamasz koromban már nem is gondoltam rá, de most…kár, hogy nem engednének be, bár…be is lóghatunk, a biztonsági rendszert egy csettintésembe telne elintézni, míg labda búvárkodunk, aztán még nyitás előtt kiosonunk. Senki nem venné észre.
- Lényegében igen, de azért nem eszek én olyan sokat, csak néha jólesik összeenni mindent amit találok otthon. – mondom neki derűsen mosolyogva. Erre még nem gondoltam, mert először a csajok miatt kezdtem el edzeni, de ezek szerint benne volt az is, hogy néha nem tudok megállni evés közben. Tényleg nem olyan gyakori ez, talán havonta, ha egyszer ilyen kedvem van, de…ez tényleg változó!
- Szerintem akkor is így lesz, de messze van ez még, úgyhogy felesleges is erről beszélni. – mondom neki mosolyogva. 19 évesen nem kell ilyenekre gondolnia, ahogy nekem se 22 évesen. Fiatalok vagyunk és szabadok, és az egyetlen feladatunk az, hogy élvezzük az életet. Anyám is sokszor mondta, hogy miután én megszülettem sokkal visszafogottabb lett sok mindenben, mert fel kellett nevelnie, aztán példaként kellett szolgálnia nekem. Nagyon jó példa is volt, leszámítva azt, hogy eltűnt, de nem mondhatok semmit, míg nem tudom biztosra, hogy miért is ment el.
Megvonom a vállam Scarlett ötletére. Van benne valami, talán tényleg csak engem próbált védeni, de akkor is ott van a kérdés, hogy mitől? Keménynek nevelt engem, egy csomó dolgot tanított nekem arról, ami a CIA-nál ragadt rá, tehát egykönnyen biztos, hogy nem húztak volna ki belőlem semmit. Az pedig, hogy itt hagyta a gyűrűjét…írt volna inkább valami levelet, de akkor sem csak így szó nélkül lelépni, mintha soha nem is létezett volna. A szerencsém az volt, hogy elmentem még mielőtt apámnak adták volna át a gyámságot. Na , akkor bizony nagyon pórul járt volna, és minden bizonnyal már egy koporsóban feküdne a temető legmélyén.
-Igazad van, de azért remélem, hogy kibírjuk a nyárig…és tovább. – mondom mosolyogva. Tényleg igaz, hogy kár a jövőre vonatkozóan ígéreteket tenni, de ezeket én betartanám, ha csak nem jön közbe mondjuk az, hogy időközben meghalok, vagy elvesztem a lábam, mert valljuk be, hogy azért láb nélkül, vagy holtan nehézkés a tánc. Egy másodperc alatt fordulhat a világ, és felcserélődhetnek az értékrendjeink, de nem hinném, hogy lesz, ami fontosabb nekem, mint Scarlett. Amit neki ígérek azt be is fogom tartani, hiába jönnek nekem azzal, hogy nem szabad ész nélkül ígéreteket tenni. Most nem tudok úgy gondolkodni, hogy ez az egész véget ér, mert akkor ezen fogok feszengeni egyfolytában. Arra kell gondolnom, hogy minél tovább fog tartani ,így nem az lesz bennem, hogy használjak ki minden percet vele, hanem, hogy teremtsem meg ezeket a perceket.
- Nem baj, legalább nem kell attól félnem, hogy mi lesz, ha megkérdezem. – mosolygok rá. Tényleg jó az, hogy néha csak úgy kimond dolgokat, mert ha esetleg meg akarok kérdezni valamit tőle, akkor nem kell azon gondolkodnom, hogy jól teszem-e, nem bántom-e véletlenül meg vele, mert kimondja ő maga. Kicsit olyan ez, mintha ezzel nekem akarna segíteni, pedig nála ez egy olyan…ösztönös dolog, erről lehet őt felismerni, ha valaki mondjuk nem emlékszik az arcára, vagy valami más baja van. Azt hiszem abba könnyen beleőrülnék, ha elfelejteném őt. Ha tudnám milyen volt vele, csak rá nem emlékeznék, az valami szörnyű lenne, de újra beleszeretnék, ha újra meg kéne ismernem, ebben valahogy biztos vagyok.
Mosolyogva bólintok egyet. Ha ő mondja, hogy semmi baj nem lesz, akkor azt már eltudom hinni. Gyorsan felkapom a cuccomat és kéz a kézben sétálunk le a gépről, és már gondolkodok is azon, hogy hol kezdjük el először a keresést, mikor Scarlett elárulja, hogy még Atlantán belül is megtudja keresni őt. Nem hittem volna, hogy ennél is jobban szerethetem őt, de megint tévedtem, úgyhogy leszokok ezekről a kijelentésekről. Egész gyorsan kiszúrom az ajándékboltot és be is szerzek egy térképet a városról, és már csak valami nyugodt helyet keresek, ahol Scarlett használhatja a képességét, de hirtelen nem láttok semmit sem.
-Van valami ötleted, egy nyugodt helyre? – kérdezem tőle, miközben a szememmel tovább keresgélek.

Liam & Scarlett

Én tényleg azon vagyok, hogy elmagyarázzam neki, hogy nem vagyok annyira tökéletes, mert tényleg így van. Nem akarom, hogy ha jobban megismer, akkor rájöjjön, hogy tévedett, nem akarom, hogy csalódjon bennem, e miatt, hiszen most olyan jó minden, de idővel tuti, hogy rá fog jönni, vannak idegesítő szokásaim, vagy árasztó kérdéseim, vagy tudom is én. Persze nem akarom, hogy így legyen, de attól még igenis van rá bőven esély. De úgy fest, hogy nem tudom semmivel sem elriasztani saját magamtól, bár az is benne lehet a pakliban, hogy nem is akarom azért annyira nagyon.
- Nem is igaz, biztosan van, aki nem szereti, és... nem akarom, hogy halld, hogy horkolok! - nevetem el magam. Esélyem sincs, pedig úgy igyekszem meggyőzni, de csak olyat hoz fel, amit egyszerűen nem lehet komoly arccal végighallgatni. - Én még azt nem próbáltam, milyen labdák? - jó egyre nehezebb abbahagyni a nevetést, amikor már ilyesmiről van szó. Nem tudom őt elképzelni egy játszóházban. Talán kiskoromban voltam ilyesmiben, de nem vagyok benne biztos és annyira már nem is emlékszem rá. - Szóval akkor azért kell sokat edzened, mert különben már pocakot növesztettél volna. - játékosan megpaskolom a hasát. Szóval éjszaka nassol, akkor nem lep meg, hogy ennyi mindent vásárolt be reggelire, ha egyszer ilyen nagy evőről van szó. Újra és újra meg tud lepni, pedig nem gondoltam volna, hogy az evés nagy szerelmese ilyen hátsóval.
- Nem tudhatod, lehet hogy el fogom kényeztetni a gyerekeimet, és nem tudom majd őket megnevelni rendesen. - rázom meg a fejem. Az se jó, ha az ember túlságosan engedékeny, az se ha túl szigorú, nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt, bár azt hiszem erre még igazán ráérek. Egy napja ismerek csak egy srácot, akivel csókolóztam, nagyon nem tartok még ott, hogy családom legyen és nem is akarom még, hiszen előttem az élet és még olyan sok mindent nem próbáltam ki, először arra kell sort keríteni, hogy élvezzem kicsit a lehetőségeket, amennyiben ez megoldható, természetesen vele együtt.
- Igen, de tudod lehet, hogy téged védett ezzel, mert ha tudod hol van, akkor... nem is tudom, megpróbálhatják kiszedni belőled. - ez a jobb, ha ebben reménykedünk és nem arra gondolunk, hogy azért ment el, mert el akart. Biztos van valami magyarázat, hogy miért nem hagyott titkos üzenetet, vagy tudom is én. Nem értek az ilyesmihez, hogy egyáltalán megoldható-e, de én hinni akarok benne, hogy az édesanyja jó ember. Nem akarom, hogy kiderüljön, hogy mindkét szülője defektes, az ő érdekében, hiszen az fájdalmas lenne számára, és nem szeretném, hogy bárki is megbántsa.
- Én is ezt szeretném, de ezt nem lehet, mások is lesznek a bulin és biztosan te is fogsz ismerkedni. De amúgy is már úgy beszélünk erről, mintha teljesen biztos lenne, pedig nem is tudhatjuk még mi lesz nyárig. - halványan mosolyodom el. Nem arról van szó, hogy nem bízom benne, vagy magamban egyszerűen csak tényleg nem lehet tudni, hogy mi vár még ránk. Ez a világ, amiben élünk túlságosan zavaros és veszélyes, bármi történhet még hónapok alatt és nem biztos, hogy jó olyasmiben ringatni magunkat, ami talán meg sem valósul. Egy viszont biztos, most tényleg úgy érzem, hogy az utolsó táncomat szeretném vele táncolni, az... életben is az utolsót.
- Én sem, bármit kérdezhetsz, bár azt hiszem így kis kimondok dolgokat kérdés nélkül is, de amíg neked ez nem gond, addig bátran teszem. - mosolyodom el. Jó dolog, hogy ennyire figyel rám és hogy tényleg nem zavarja az sem, ha túl sokat fecsegek. Néha próbálom visszafogni magam, csak hát annyi minden van bennem, évek alatt beszorultak a dolgok, hogy most úgy érzem muszáj minél többet kimondanom belőle, és ezért néha csak úgy dőlnek a szavak. Közben lassan megdől a gép és nem sokára már a földön vagyunk. Fura, mintha ez gyorsabb lett volna, mint a felszállás, vagy csak én érzem úgy? Legalább már magamtól is a kezét fogom és nem a karfát és nem is szorítom el olyan nagyon vészesen, mint előzőleg. Elmosolyodom, amikor elindulunk kifelé, de látom azért rajta, hogy egyáltalán nem olyan nyugodt, mint amilyennek mutatni akarja magát.
- Nem lesz semmi baj. - csúsztatom a kezem finoman az övébe, a másikban meg ott a táskám, ez az előbb is bevált így, szóval irány a... hova is? Gondolom kell egy kocsi, vagy egy cím is elég, és akkor fel lehet szállni buszra is. - Ha keresünk egy térképet a városról, akkor megkeresem neked édesanyádat. - biztos van a reptéren ajándékbolt, ahol meg lehet oldani, aztán már csak egy nyugodt hely kell, ahol nem néznek rám furán, ha elkezdek kőrözni egy térkép felett egy tűvel.

Scarlett& Liam

A csalódásokból elég sok kijutott már nekem. Csalódtam apámban, a barátaimban és a világban, de egyik sem fájt annyira, mint mikor saját magamban kellett. Mikor tükörbe néztem és nem ismertem magamra, mikor mondtam valamit, de nem tartottam be és mások szenvedtek az én szeszélyeim miatt. Eleinte még apámmal kapcsolatban is magamat hibáztattam, hogy nem vagyok elég jó neki, de szerencsére felnyílt a szemem. Félnem kéne tőle, de nem tudok, nem tudok rettegni attól, hogy csalódom benne, mert el sem tudom képzelni, hogy ez megtörténhet, bár előbb-utóbb valamelyikünknek csalódnia kell nem? Az élet tele van csalódásokkal, amiből nekem már kijutott, de Scarlettnek még nem. Ezek szerint ő fog bennem csalódni? Nem akarok neki fájdalmat okozni, csalódást, mert nem tudok, szándékosan nem, és nagyon rosszul érezném magam a miatt, ha azért lenne letörve, mert én valami hülyeséget csináltam.
-Mindenki szereti a vattacukrot, de… egyszer hallanom kell, ahogy horkolsz! Én meg imádok a játszóházakban azok között a labdák közt búvárkodni, és esténként nassolni. Szörnyű hibáink vannak. – mondom neki nevetve. Nagyon igyekszik, hogy meggyőzön, neki is van hibája, de…tudom, hogy van, viszont nem érdekel, mert így is szeretem. Amit pedig mondtam igaz, esténként néha kényszerevő vagyok, lefekszem a földre és dugig eszem magamat. Játszóházban mondjuk nagyon régen voltam, de azt most is imádnám, ebben biztos vagyok. Szeretem a színes golyók közé ugrálni és elmerülni bennük, még így idősebb fejjel is szívesen megtenném. Az viszont meglep, hogy néha horkol, és talán gond lehet, ha kinevetem, mert nem tudom őt elképzelni horkolni, elég vicces látvány lehet. A vattacukor pedig…mindenki szereti, mondjuk már nem ettem vagy két-három éve, de kiskoromban mindig kéz nélkül ettem, és a fejemhez ragadt, úgyhogy gyakrabban kellett lemosni rólam, minthogy megehessem.
- Van, aki egyszerűen nem jó szülőnek, te viszont nagyon is az leszel! – mondom neki mosolyogva. Talán túl megengedő lenne, de szerintem nagyon jó anya lenne belőle. Minden megvan benne, amit egy gyerek kívánhat. Azon pedig kár idegeskednie, hogy milyen volt apám, mert…nem tudunk, és nem is akarok változtatni ezen. Azt tőle örököltem, hogy hamar feltudom kapni a vizet, és rosszabb pillanataimban mikor tükörbe néztem őt láttam, de…az is csak önostorozás volt, jobb ember vagyok, mint ő, és jobb apa leszek, ha egyáltalán az leszek.
- Talán igazad van, de…akkor is fura, hogy szó nélkül ment el, azért valami magyarázatot megérdemeltem volna. – hacsak nem volt, vagy nem adhatott. Sok összeesküvés elméletet dolgoztam ki, hiszen a CIA-nál dolgozott, később pedig előlük menekültünk, de…miért hagyott hátra engem? Az elején is megtehette volna ennyi erővel. Kusza ez az egész, és nem is az fáj igazán, hogy elment, hanem az, hogy nem tudom miért. Ha megmagyarázta volna nekem, akkor könnyebb lenne az egész, de így…sötétben tapogatózok és találgatok megint remélve, hogy belebotlok a válaszokba.
- Az első és az utolsó, az összes közötte, csak veled táncolok. – nem tudom, hogy pontosan mit értett az utolsó alatt, de én a legutolsót értem, nem egy bulin az utolsót, hanem…az életben az utolsót. Tudom, nem szabad előtervezni, de ez nem is számít igazán tervezésnek, hanem amolyan…időelőtti elhatározás, vagy vallomás, amelyik tetszik. Nem tudom, hogy mi lesz azon a bulin, mert én tényleg legszívesebben csak vele táncolnék, de mégse rabolhatom el őt egésznapra, és…biztos ő is akar, fog majd mással táncolni, akkor én miért ne tehetném meg? Nem a féltékenységről van szó, mert én megbízok Scarlettben, ez arról szól, hogy…még a két tánc közötti szusszanást is nehezen bírnám ki nélküle.
- Jobb, ha most tudod rólam ezeket, de neked amúgy is nyitott könyv vagyok, nem akarok se titkokat, se hazugságokat. Nem is türelem, inkább odafigyelés, de imádok rád figyelni,úgyhogy ezt ne hagyd abba. – igen, néha hadar és sokat beszél, de én így szeretem őt, szeretem hallgatni, napokig eltudnám őt nézni. Nem zavar, hogy ilyen, sőt inkább csak még jobban tetszik ettől nekem. Nem kell másnak kiadnom magam, nem kell mosolyt erőltetnem az arcomra, nem kell attól félnem, hogy halálra untat, merőben más, mint akikkel eddig voltam, és ezek után már nem is akarok senki mással lenni, csak vele. Scarlett magasra rakta a mércét, amit senki nem fog tudni megütni, de lehetősége se lesz rá, mert míg ő próbálkozik, addig Scarlett egyre magasabbra és magasabbra tör közben.
Már éppen válaszra nyitom a szám, mikor a gép megdől. Most én feledkeztem volna meg erről, de Scarlett nagyon odafigyel, hogy ne érhesse őt meglepetésként ez, mint az előbb a felszállásnál. Azonnal megfogom a kezét és kíváncsian nézek ki az ablakon. Nem olyan, mint amire számítottam. Persze azt tudtam, hogy Atlanta nem éppen az a tipikus nagyváros, de…olyan kicsinek tűnik. Hátradőlök és megvárom míg sikerül landolnunk, viszonylag simán, és a pilóta a biztonság kedvéért még be is mondja, hogy megérkeztünk. Elmosolyodok és kikapcsolom az övem. Gyorsan ki kéne találni, hogy hol keressük először anyámat, mert csak annyit tudunk, hogy itt van valahol Atlantában, de ennél pontosabbat nem. Talán a telefonkönyvek…igen, a kedvenc álneveit ismerem, talán sikerrel járhatunk úgy. Ha el akarsz bújni, legyél szem előtt. Mindig ezt mondogatta nekem, ezért is éltünk úgy, mint az átlagos polgárok, telefonkönyvbe is be voltunk jegyezve és a többi más aprósságra is ügyeltünk.
-Hát, megérkeztünk! – mondom Scarlettnek mosolyogva. Próbálok nyugodtnak látszani, de nem hinném, hogy túlzottan jól játszom a nyugodt ember szerepét, mert még a gyomrom is görcsben áll az izgatottságtól, hogy végre célegyenesben…vagyunk.

Liam & Scarlett

Tényleg úgy érzem, hogy túlságosan sokat gondol rólam, hogy ennyire igenis nem vagyok tökéletes, ahogy ő mondja, de persze ettől még ugyanúgy jól esik, csak félek tőle, hogy egyszer majd ez a rózsaszín köd elmúlik, hogy rájön, hogy vannak hibáim is, mert hát persze, hogy vannak, mint mindenki másnak. Meg egyébként is azt szokták mondani, hogy az életben sok csalódás ér, én pedig vajon lehetek annyira szerencsés, hogy ezt megússzam? Elég nagy csalódás volt az, hogy elveszítettem a szüleimet, hogy nem volt igazi kamaszkorom? De szerelmi csalódásban még nem volt részem és félek tőle, hogy az életet úgy nem lehet végigélni, hogy erre ne kerüljön sor, az pedig biztos, hogy elviselhetetlenül fájna, ha őt el kellene veszítenem és még csak nem is tudom, mi vár ránk, ha leszáll ez a gép, hogy nem történik-e bármi nagy baj.
- Igenis borzasztóak, és... és még az is lehet, hogy ha nagyon fáradt vagyok akkor horkolok, vagy ott van a vattacukor! Imádom, és tuti, hogy az kislányos dolog és össze-vissza ragad tőle az ember! - nem tudom, hogy ezek nem a legjobb érvek, az hogy szeretem a vattacukrot nem hiszem olyan olyan rossz tulajdonság lehet. Akár arra is van esély, hogy ő is szereti, hiszen finom, hiszen... cukor! Bár mondjuk rendkívül régen ettem már. Lehetséges, hogy valami ami gyerekkorodban ízlett az ma már nem? Nem szeretném, hogy így legyen, mert az olyan lenne, mintha elvettek volna belőlem egy apró darabot csak azzal, hogy olyan sokáig nem tapasztalhattam meg az életet. Akármi is lesz, én bizony szeretem még most is a vattacukrot és punktum!
- Ez rémes! Én biztos vagyok benne, hogy ha valaha lesz majd gyerekem, akkor mindennél jobban fogom szeretni, nem is értem, hogy valaki hogy képes rá, hogy ne így tegyen. - komolyan fel vagyok háborodva, hogy ilyesmi egyáltalán létezhet. Az ember életében a gyerek szerintem nagyon-nagyon fontos, kész csoda, hogy ilyen zavaros családban Liam mégis képes volt visszatérni a jó oldalra, vagy hogy fogalmazzak. Egyáltalán nem lep meg, hogy volt olyan időszaka, amikor képtelen volt ezt kezelni. Bárcsak... bárcsak segíthettem volna neki, de talán ha előbb találkozunk akkor minden máshogy, rosszabbul alakul. - Nem hangzik hülyén, az a lényeg, hogy megpróbált minél többet megtenni érted, ezért nem is hiszem, hogy... direkt ment el, hogy elhagyott. - még mindig úgy gondolom, hogy ez nem lehet, hogy valami más van itt az egész mögött, hogy az édesanyja valami ok miatt menekült el, vagy valami elől, netán a fiát akarta védeni, bár akkor nem tudom, hogy mennyire okos dolog most utána menni. Bajba kerülhetünk e miatt.
- El is várom, hogy a tiéd legyen az első táncom és az... utolsó is. - teszem hozzá valamivel halkabban, hiszen ez kétértelmű is lehet, hogy az utolsó azon a bulin, vagy hogy... általában az utolsó. Nem szabad ennyire előre gondolni tudom, főleg úgy, hogy alig ismerjük egymást, de mégis folyton úgy érzem,hogy teljesen elvarázsolt, teljesen levett a lábamról, csak aztán meg ne unjon, hiszen olyan jó pasi, simán találhat helyettem mást, nem jelentene az olyan nagy gondot neki. Biztos vagyok benne, hogy eddig is csak úgy hevertek a lába előtt a lányok és neki csak válogatni kellett, hogy megtalálja a tökéleteset.
- Ezt nem cáfolom meg, szerintem is az a lényeg, hogy találkoztál velem, és örülök, hogy megnyíltál, hogy elmondtad ezt az egészet és, hogy én segíthetek. No meg, hogy türelmes vagy velem. - néha tényleg úgy érzem, hogy fárasztó lehetek, sokat beszélek, időnként hadarok is, és még a saját gondolataimon is nehéz kiigazodni, de nem érzem azt, hogy őt ez zavarná és ez a legfontosabb. Örülök neki, hogy tényleg nem kell mellette feszélyezve éreznem magam és igen időnként még zavarba jövök, de ez már csak elhanyagolható apróság. Viszont ez után tényleg megint elpirulok kicsit, attól is, amit mond, attól meg főleg, amit én válaszolok neki, pedig őszintén komolyan gondolom.
- Pedig néha muszáj pihentetni a szemed, de ha alszol... akkor is ott leszek veled, kivéve persze a suliban, mert ott külön szobánk van, de majd rengeteget találkozunk és felfedezzük együtt az egész birtokot. Azt mondták a szobatársaim, hogy szép és hogy nagyon nagy, és... ereszkedünk! - nem is nagyon figyeltem ki, vagy hogy mennyi idő telt el, csak most sikerült észrevenni, hogy kissé megdől a gép, és ahogy kinézek az ablakon, már egy város távoli képe látszik. Azonnal megfogom a kezét, de igyekszem nem túl erősen szorítani. - Atlanta. - csak suttogom magam elé, nem is neki szól ez. Félek, hogy mi vár ott ránk... rá, de már nincs visszaút, hiszen ezért jöttünk, megtalálni az édesanyját.

Scarlett & Liam

Sok mindent mondtam, mondok a szerelemről pedig nem éreztem még soha, egészen eddig. Nagyjából bejött minden, úgy érzem magam, ahogy a könyvekben és filmekben a szerelmesek szokták. Sokféle szerelem van, de…ennél egyik sem szebb. Van mikor csak vágysz a másikra, mert ő nem szeret viszont, vagy nem szerethet viszont, de…örülök, hogy a mi esetünkben ilyen akadály nincs. Kitudja, talán lesz, de azon túljutunk, mert inkább meghalnék, mintsem hogy elengedjem a kezét, örökre a szívembe zártam őt, az emlékeimbe véstem az arcát, az érintését, mindent, amit jelent nekem. Nem akarom őt elveszteni, nem akarom, hogy az csodás érzés, amit most érzek, fájdalommá váljon, amiért el kell szakadjak tőle. Ez nem történhet meg, nem engedem.
-Hmm, ezek aztán a borzasztó tulajdonságok. – mondom neki nevetve. Nekem ő tökéletes, tökéletesen tökéletlen, mind minden ember, de őt szeretem is, a többieket meg nem. Lehet, hogy túl jónak látom, túlságosan…csodálatosnak, de az én szememben ő ilyen, hibátlan. Nem hinném, hogy csalódni fogok benne, ha egyszer valami miatt kiborul, biztos, hogy van ami miatt én is kifogok, én is félek attól, hogy esetleg csalódást okozok neki, de…magamat kell adnom, nem játszani egy szerepet, azt szeretném, hogy engem szeressen, ne pedig az álarcot, amit viselek.
- Elég nagy nőcsábász volt, és elfeledkezett arról, hogy éppen megszületek. – mondom és halványan elmosolyodom. Nem vicces, de annyira defektes családom van, hogy már mosolyognom kell ezen. Az ő szülei szerették egymást és a lányaikat, csak a halál választotta el őket tőlük sajnos, engem az életben elhagytak mindketten. Apám nem érdekel-e téren, mert ő nem az a fajta, aki gondoskodna a másikról, de anyám…akármi is történt, legalább felnevelt, szinte mindenre ő tanított, amit tudok. Hülyén hangzik, de az anyám és az apám volt egyszemélyben. – Megijedt attól, amit vagyok, de…tudod, soha nem voltunk olyan apa-fia viszonyban, csak a vér az, ami összeköt minket. – nem is bánom, még nagyobb tapló lettem volna, ha ő nevel fel, ebben biztos vagyok, de tőle én léptem volna le, nem pedig ő tőlem. Megértem valahol mélyen, hogy szörnyetegnek nevezett, és már nem zavar. Akkor igencsak feldúlt, hiszen még én is féltem magamtól, nem hittem volna, hogy így cserbenhagy, de naiv voltam, tanultam a hibámból, nem fogok megbízni benne soha. Ilyenkor csak még jobban sajnálom Scarlettet, hogy ilyen kevés időt lehetett a szüleivel. Jó emberek voltak, kedvesek, legalábbis ahogy elmondta nekem, biztos most mosolyogva figyelik őt fentről, hogyan fedezi fel az életet. Azért ez egy kicsit ijesztő gondolat is, hiszen én vagyok a lányuk…pasija, a szülők ezért nincsenek oda általában nem? Nagyon is sokat segít azzal, hogy hozzám bújik, de már csak azzal is, hogy van nekem. Lehet, hogy elég siralmas a családi helyzetem, de Scarlettel ez nem érdekel, mert elmúltak ezek az idők, olyan sebek ezek, melyek már begyógyultak, Scarlett volt a gyógyír rájuk.
- Szuper lesz, jól ki fogsz szerintem jönni velük, és én is megpróbálok minél több emberrel összebarátkozni, ketten megcsináljuk. Én mindig ott leszek, én viszlek el elsőként táncolni majd. – biztos, hogy sikeres bulija lenne, biztos, hogy sok barátja lesz addigra, biztos, hogy valaki megpróbál majd rányomulni, de…bíznom kell benne, és tudom, hogy szándékosan soha nem akarna nekem fájdalmat okozni, úgyhogy én vakon megbízok benne, legyen szó bármiről is.
Mosolyogva bólogatok. Igaza van, egyáltalán nem rossz, hogy én többet láttam, mint ő, így legalább én vezethetem be őt az életbe, és ez jó érzés. Szeretem őt, nagyon kedvelem és még segíthetek is neki abban, hogy élvezze az életet, így többet lehetek vele, ami csakis jót jelent. Nem mondom, örülnék annak, ha máshogy alakul mindkettőnk élete és úgy találkozunk, és úgy történne meg ez a sok nagyszerű dolog, de gondolom ez így…jó, tökéletes. Nem is változtatnék rajta, jó az, amilyenek most vagyunk, mert kitudja milyenek lennénk, ha minden tökéletesen alakul. Úgyhogy ezen kár gondolkodnom, így jó minden, ahogy van, semmiért nem változtatnék ezen az egészen. Nehéz elképzelni, hogy a holnap sokkal szebb lesz, mint a ma, pedig így van, mert ma jobban szeretem őt, mint tegnap, de kevésbé, mint holnap fogom. Ezt..csak tudom és kész, így kell lennie.
-Igen, azt hiszem igazad van, a lényeg az, hogy…megváltoztam, hogy találkoztam veled. – ha nem találkozok vele, akkor még mindig Evyt hajszolnám, vagy keresném anyámat elkeseredetten, míg végül bele nem őrülök. Tényleg pokolian nagy szerencsém van, hogy találkoztam vele, mert miatta rátudtam magam szánni, hogy felhagyjak az egésszel, ha nem találok semmit, hogy továbblépjek és lezárjam örökre ezt az egészet. Nem fájnak a régi sebek mikor Scarlettel vagyok, nem érzem a tetteim súlyát a vállamon, szabadnak érzem magam, nem béklyóz meg a saját lelkiismeretem.
- Igen…, csak elég bénán mondtam el. – na most kicsit zavarba jöttem saját magamtól, ez nem normális. Mármint, hogy nem tudom ezzel elsiettem-e a dolgot, vagy jól tettem, hogy kimondtam, mert felemésztettem már magamat lassan, hogy még csak magamnak se akartam bevallani. Hallva viszont a szavait, nem, nem siettem el, lehet, hogy nem időzítettem jól, de el nem siettem, és ez megnyugtató, akárcsak az a szavai, ahogy mondja, a hangja, megnyugtat engem.
- Én is így vagyok ezzel, veled értelmet nyertek a dolgok, veled sokkal boldogabb vagyok, pedig tegnap ismertelek meg, mégis fontosabb vagy nekem, mint bármi más, nem tudok másra gondolni, nem is akarok, csak rád, és ha egy pillanatra is lehunyom a szemem máris hiányzol.

Liam & Scarlett

Legszívesebben folyton vele lennék és kész, nem is tudom ezt máshogy magyarázni, akkor ez már talán szerelem? Vagy még butaság lenne rámondani? Fogalmam sincs, hogy mit kell érezni akkor, ha szerelmes vagy, hogy pontosan mit is jelent, pedig jó lenne tudni, de azt hiszem ehhez nincs pontos kézikönyv, ami mindent megmagyarázna. De szép is lenne!
- Túlzol, még nem is ismersz annyira, hogy ilyet mondhass. Tudok ám... öhm... hisztis is lenni, meg nyafogós. - nevetem el magam. Nem vagyok annyira tökéletes, és valahol talán félek is tőle, hogy ha túlságosan annak lát akkor egyszer majd felnyílik a szeme és rájön, hogy nincs igaza, hogy annyira nem is vagyok kedves, vagy olyan, mint egy angyal... és az sokkal rosszabb. Nem akarom, hogy csalódjon bennem, és ezzel talán én is magamban. Most még azt se tudom igazán, hogy milyen is vagyok, hiszen nem volt időm megtapasztalni, nem volt időm arra, hogy kialakítsam a saját jellememet. Azt hiszem csak próbálok mindenhez pozitívan állni, legalábbis amennyire ez egyáltalán lehetséges, mert attól semmi sem lesz jobb, ha az ember folyamatosan csak kesereg igaz?
- Csalta? - kerekedik el a szemem. Persze értem a szó jelentését, de ezt így hallani. Fura, valahogy sok minden nekem olyan távoli, tudom mit jelent a megcsalás, azt is, hogy ha megölnek valakit, de szerencsére még soha nem ismertem senkit, aki ilyesminek a közelében lett volna és ez most egyszerűen meglep. - Oh, én... sajnálom, de nem vagy szörnyeteg, tényleg ő az, ha egyáltalán ilyet mondott a saját fiára. - kicsit talán még meg is emelem a hangom. Nem mondhat ilyet egy szülő, ezt egyszerűen nem lehet! Miért ilyenek az emberek? Az anyja elment, ki tudja miért, az apja pedig még rosszabb. Ez egyszerűen rémes! Az első felindulás után azonnal hozzá bújok, mintha ezzel segíthetnék bármit is, pedig tudom, hogy azt, ami már elmúlt nem lehet megváltoztatni, vagy jobbá tenni. De már nincs vele az apja, már én vagyok itt és én biztos, hogy nem bántanám sosem.
- De azt hiszem jó lenne, csak tudod egyszerre olyan sokan... de addig még megismerhetek másokat is a suliban, bár nekem... az lesz a legfontosabb, hogy te ott legyél. - nem hiszem, hogy ez túl hamar el fog múlni. Most még minden időt vele töltenék, hiába lesz bulim, lesznek ott mások, nehéz lesz az, hogy mással beszélgessek. Jó eséllyel akkor is folyton csak őt keresem majd a tekintetemmel, ha nem akaszkodhatok folyton belé, mert illik mással is foglalkozni. - Nálam bölcsebb, többet láttál, többet tapasztaltál, de egyáltalán nem baj. - tényleg pont jó így. A három egyébként is mesebeli szám. Ott van a három fejű sárkány, meg a királynak mindig három fia van, szóval pont tökéletes. Az viszont kicsit sem zavar, amit mesél a múltjáról. Nem érdekel, hogy milyen volt régen, mert most ilyen, most kedves és rossz élete volt, nem csoda, ha e miatt volt rossz időszaka is. Egyáltalán nem változik e miatt bennem semmi, ezért is tudok továbbra is mosolyogni rá, és ezért is követelem újra a csókját, és remek érzés az, hogy hozzábújhatok. Örülök, hogy mesélt nekem, és szeretném minél jobban megismerni minden egyes apró gondolatát.
- Dehogy nézek rád máshogy és nem voltál rossz ember, csak rossz volt az életed. Szerintem senki se tudta volna ezt máshogy kezelni, vagy jobban. Az a fontos, hogy rájöttél, hogy úgy nem jó, és hogy... én már ezzel az éneddel találkoztam. - mosolyodom el. Nem tudom,hogy mi lett volna, ha teszem azt pár éve futunk össze, ha máshogy alakult az élete és az enyém is, ha nem vagyok elzárva a világtól, bár akkor én is más lettem volna. Ennek így kellett lennie, most kellett találkoznunk. Furcsa, de még attól is kellemes bizsergés járja át a testem, hogy a homlokomra lehel lágy csókot. Biztos vagyok benne, hogy akárhova máshova tenné, az is ugyanilyen jól esne. A következő szavak viszont picit talán meglepnek. Zavartan figyelem az arcát, ahogy kimondja. Nem viccel, hiszen komolyan néz, komolyabban, mint eddig.
- Úgy érted, hogy... szerelemmel? - bököm ki. Érzem, hogy újfent kissé vörösebbé válik az arcom, hogy kicsit megint meleg lett itt, de végül csak elmosolyodom, és az ajkait veszem célba, csak egy rövidke szinte puszi erejéig. - Furcsa, de... olyan érzés ez, mintha mindig nyugodt tudnék lenni melletted, mintha nem bánthatna senki, és én nem tudom igazán, hogy mi a szerelem, de ha az, hogy folyton szeretnék veled lenni, hogy folyton csak érinteni akarlak az, akkor... én is megszerettelek téged.

Scarlett & Liam

Állítólag jót tesz egy kapcsolatnak, ha kicsit a másik nélkül is vagy, tehát sokat nem árthat ezek szerint,ha órákon nem vagyunk együtt, vagy az, hogy külön szobáink vannak. Azt mondják, hogy enged el azt, akit szeretsz, és ha visszatér hozzád, akkor szeret, ha nem, akkor sosem volt a tiéd. Én visszatérnék, ebben biztos vagyok. Régen nem volt jellemző rám, de hűséges vagyok, és…nem tudnék Scarlett nélkül sokáig meglenni, olyan ő, mint a másik felem, szükségem van arra, hogy mellettem legyen, és remélem, hogy ő hasonlóképpen érez, mert kicsit furán érzem magam, hogy ennyire belezúgtam egy nap alatt. Tényleg fura ez az egész, de nem rossz értelemben, mert tetszik nekem az, hogy nem átlagos a helyzet, inkább varázslatos. Egy pillanatra se tudnék elszakadni tőle most, a Birtokon vajon akkor ennél jobban is fogok rá vágyni?
-Igen, te csak kedves lehetsz, olyan vagy, mint egy angyal, félek is tőle, hogy álmodom, és egyszer csak felébredek. – mondom neki kedvesen mosolyogva. Ha így lenne, akkor soha nem akarok felébredni, inkább alszom örökké, de az este kiderült már, hogy ez nem álom, tényleg ilyen szép a valóság. Elképesztő, hogy Scarlettben, egy csepp rosszindulat sincs, hogy mindig a legjobbat feltételezi, észreveszi a jót az emberekben. Bárcsak ilyen lehetnék, de én sajnos elégé hirtelen haragú tudok lenni, ha azokról van szó, akiket szeretek.
- Éppen…csalta anyámat. – mondom és kicsit megrántom a vállam. Mindig azt akartam sugallni, hogy nem érdekel az apám, hogy utálom, és így is van, de ha nem érdekelne, akkor nem utálnám őt ennyire mikor rá gondolok. Nála rosszabb, önzőbb embert nem ismerek, és aligha fogok, remélem, hogy soha nem fog találkozni Scarlettel, mert…így is elégé furák a szüleim. Apám egy barom, anyám pedig lehet, hogy elhagyott. Nem a legjobb képet festi ez le a kamaszkoromról. – Utáljuk egymást, szerinte egy szörnyeteg vagyok, szerintem pedig ő az. Elment még kiskoromban, és mikor feltűnt, akkor minden rosszra fordult. – mondom kissé szomorú arccal. Nem is nekem volt rossz, hanem anyámnak, őt bántotta nagyon a dolog, mert az elején még magát hibáztatta, hogy megcsalta őt, aztán sikerült végre rájönnie, hogy nem tehet róla, apám egy ősbunkó. – Miért, nem akarod? Szerintem jó lenne, addigra mindenki veled akar majd találkozni, imádni fognak. – mondom neki mosolyogva. Nagyon népszerű csaj lesz, ebben szinte biztos vagyok, nem lehet őt nem szeretni. Három év…jól tippeltem. – 3 év…az pont jó, de azért nem vagyok én olyan bölcs, de azért próbálkozok. – szerintem nem zavarja őt, nem úgy mondta, mintha zavarná, Scarlett pedig nem lehet olyan jó a hazugságban, szerintem még nem is hazudott, de a lényeg, hogy pont jó ez így, a három év, hogy én már tapasztaltabb vagyok az élet dolgaiban.
Nem szorítom a kezét erősen, de azért megszorítom, miközben beszélek hozzá, mert nincsenek szép emlékeim ezzel kapcsolatban, és szinte azonnal bocsánatot kérő arccal nézek rá, mert nem akarom, hogy fájjon a keze, nem arról van szó, hogyha nekem is, akkor neki is, csak...így alakult. Meglep, hogy mosolyog rám, miután befejeztem. Tudom, hogy nem olyan vészes, de vannak azért részletek, amik elég durvák, amiket magamnak sem akarok elmondani, de egyszer azokkal is muszáj lesz szembenéznem. Azonban annak örülök, hogy nem tart rossz embernek, és ahogy megcsókol, ahogy hozzám bújik, ösztönösen magamhoz szorítom, és a vállára hajtom a fejem. Elképesztő, hogy még a haja illata is megrészegít.
-Tudom, hogy nem olyan vészes, de én akkor is szégyellem magam miatta, mert nem akartam soha rosszember lenni, és féltem, hogy esetleg másképp néznél rám, de…ezek szerint a semmiért aggódtam. – mondom neki kedves mosollyal, de csakis egy dolog jár most a fejemben. Tényleg majdnem kimondta, vagy csak képzelődtem megint? Mert, ha igen, akkor…nekem kell először kimondanom, de…nem, nincs de, kikell mondani, és kész. Pont úgy, mint az előbb a múltam, az se csattant akkorát, mint hittem volna, és ez nagyon jó érzés, hogy nem olyan rossz, amilyennek beállítom. Ezek szerint szeretem, ha hibásnak látom magamat a dolgokban, vagy most Scarlett tévedne? Nem, ő ráérez ezekre, akkor pedig én vagyok a hibás.
Homlokon csókolom, és gyengéden magamhoz ölelem, és csak élvezem a pillanat varázsát. Scarlett sokat jelent nekem, nem érdekel, hogy csak egy napja ismerem, akkor is így érzek, és nem fogom magamat visszafogni ezen a téren, mert…nem megy, túlságosan is…szeretem őt. Ez van, kimondtam és már nincs visszaút, de…ezt ki is mondjam most? Elrontok vele mindent, vagy…inkább jót teszek ezzel?
-Lehet, hogy ezt most elsiettem, de...megszerettelek. – mondom neki komolyan, de mosolyogva. Elég bénán sikerült elmondani, de...lehet, hogy még tönkre is teszek ezzel mindent, de komolyan gondoltam. Megszeretem őt,és nem tudok többet várni már ezzel, mert...szeretném, ha tudná, ilyen vagyok, szeretek nagy szavakkal dobálózni, de ezt most halálosan komolyan gondoltam./font>

Liam & Scarlett

Ha tehetném folyton csak vele lennék. Tudom, hogy ezt majd a Birtokon nem tehetjük meg, és talán még jobb is lesz, ha ott lesz a várakozás, amikor nem vagyunk együtt, mert óra van, vagy a saját szobánkban alszunk, de aztán újra találkozhatunk majd és az megint csodás érzés lesz. Várni, hogy mikor láthatsz újra valakit, aki fontos neked, néha ugyanolyan jó tud lenni, mint maga a találkozás. Egy kicsit még fel is pezsdíti a dolgokat, de most az a fontos, hogy itt legyek vele, mert az, ahogy átölel és magához szorít egyszerűen csak biztonság érzetet ad. Jól érzem így magam és képes lennék így maradni örökké. Valahogy úgy érzem a karjai között nem bánthat senki, nem árthat nekem az ég világon semmi sem, még azok az emberek sem, akiktől úgy félek. Tudom, hogy ez butaság, de akkor is megnyugtató.
- Én is így vagyok ezzel, bár én azt hiszem... nem is nagyon tudok nem kedves lenni. - nevetem el magam, ahogy felpillantok rá. Nem akarok kibújni az öleléséből, de azt is tudom, hogy így nem nagyon lehet beszélgetni, így végül majd csak muszáj lesz. Az viszont tényleg tény, hogy nem tudok igazán ellenséges lenni senkivel, valahogy az nem menne, akármennyire is talán kéne. Jobb kedvesnek lenni másokkal, egyszerűbb, ezért segítettem neki is, hiszen talán igaz az, hogy ha valamit adsz, akkor azt később vissza is kapod. Nem ugyanattól, vagy nem ugyanúgy, de valahogy. Csak van értelme jónak lenni.
- Mással volt elfoglalva? - kerekedik el a szemem. Fura eddig még sose jött elő az apja miközben beszélgettünk, csak az édesanyja. Minden bizonnyal ennek meg van a jó oka, de eszembe sem jutott, hogy rákérdezzek. - Apukáddal... nem voltatok jóban? - bizonytalan kérdés ez, mert lehet hogy nem szívesen válaszolna rá. Persze mindenkinek van olyasmi a múltjában, ami nem valami kellemes és én nem is fogom kihúzni belőle, ha inkább magában tartaná, de azért kíváncsi vagyok, akkor legalább tudni fogom, hogy mi az a téma, amit ne nagyon hozzak fel. - Bulit... nekem? - kerekedik el újra a szemem. Nem volt még soha bulim, oké volt szülinapi zsúrom gyerekként, de azért az egész más. - '66. július 25-én születtem, akkor tehát... három évvel vagy idősebb nálam és... bölcsebb. - teszem még hozzá, csak hogy tudja ezt nem azért mondtam, mert akár kicsit is gond lenne. Nem zavar, hogy idősebb, sőt talán még jó is ez, hiszen segíthet nekem, taníthat, mutathat olyasmit, amiről én nem tudok, vagy amivel nem vagyok tisztában, mint pl. a csók, ami igenis szerintem azért is ilyen jó, mert ő már gyakorolt eleget. Így az én kezdeti bénázásom sem jön elő olyan nagy erőkkel.
- Akkor biztos nincs semmi olyan, ami elriasztana. - ha nem ölt embert, akkor nem tudom elképzelni, hogy olyasmi lenne a múltjában, ami zavarna engem. Túlságosan megkedveltem ahhoz már ennyi idő alatt is, hogy ezek után bármi is azt sugallja nekem, hogy ne akarjak folyton hozzá bújni, hogy ne akarjam folyton a csókját érezni. De most nem teszem, csak a kezét fogom meg, amíg beszél, hogy ezzel érezze, nem érdekel semmi, ami kiderülhet. Nem is engedem el közben, egy pillanatra sem. Végül, amikor elhallgat én már csak mosolygok szépen csendben.
- Mindenkinek van rossz időszaka Liam és ez... nem változtat azon semmit sem, hogy én mennyire megszer... megkedveltelek. Már más vagy és az a fontos, hogy változtatni akartál, nem az, hogy előtte más voltál. - nem tudom eltüntetni a mosolyt. Valahogy kis dolognak érzem azt, amit elmondott. Nem olyan szörnyű, nem olyan vészes, és én gondolkodás nélkül hajolok között, hogy egy rövidke csókot adjak neki, majd újra a karjai közé fészkeljem magam. - Bármilyen is voltál, én most biztonságban érzem magam veled és ez a lényeg. - teszem még hozzá halkan, de itt már nem nézek fel, csak figyelem a szívverését, a légzését. Éjszaka is megnyugtatott, tudtam aludni, rémálmok nélkül, csak azért, mert ott volt mellettem, ez azért sokat jelent.

Scarlett & Liam

Az már igaz, hogy teljesen más ember vagyok, mint voltam évekkel ezelőtt. Talán van, ami hibám, mondjuk, hogy nem elég magabiztos, de nem zavar, mert nem akarok az lenni, nem akarok mindent biztosra venni, hogy aztán még jobban fájjon a pofon, mikor kiderül, hogy rosszul értelmeztem a dolgokat. Ezért se bánom annyira, hogy nem vagyok biztos abban, hogy mit szabad , és mit nem szabad mondanom Scarlettnek. Gyönyörű lány, kedves, okos és önzetlen. Semmit nem kért a segítségéért cserébe, csak…segített nekem, segít most, és fog mindig, ha még nem is tudja. Elég már rá gondolnom és jobban leszek, mint valami gyógyszer, ami minden bajra jó. Szeretném, ha tudná, hogy kivételes lány, külsőleg és belsőleg is, hogy piszok mázlista vagyok, amiért vele lehetek. Ha rendes suliba járt volna, akkor biztos, hogy a fél karjukat odaadták volna azért, hogy egy pillanatra láthassák őt, hogy jó legyen a napjuk. Ezért nem akarom őt elveszteni, mert nincs még egy olyan lány, mint ő, nincs más, aki ennyire rabul ejthetne. Néha tényleg úgy érzem, hogy elég lenne csak rám néznie, hogy megtegyek neki bármit. Ő az a lány a filmekből, akikért epekednek a férfiak, akiért bármit megtennének. Ő az a lány, akit soha akarsz elengedni, akit a legjobban féltesz.
-Akkor jó, én csak…nagyon bírlak, nem tudnék nem kedves lenni veled. – mosolygok rá, és gyengéden magamhoz szorítom. Bárcsak mindig a karjaimban tarthatnám őt, bárcsak mindig vele lehetnék. Anyám most biztos jót nevetne rajtam. Mennyit piszkáltam őt azzal, hogy áradozik a boldogságról, mert nem hittem neki. Most pedig olyan boldog vagyok, mint még soha. Olyan kevésnek érzem a nap huszonnégy óráját, hogy vele legyek, pedig még csak egy napot töltöttem el vele. Normális ez, így kell éreznem magam? Nem akarok úgy élni, mint anyám, egyedül és magányosan, sajnálom, hogy ő nem volt olyan szerencsés, mint én. Mert én a világ legszerencsésebb embere vagyok. – 1963. december 19-én Bostonban születtem. Nagyon nagy hó volt, anyámat éppen, hogy be tudták vinni a kórházba, de apám nem volt vele, mert…mással volt elfoglalva. – azzal, hogy megcsalja anyámat, még a születésemkor is csalta, elképesztő, hogy mekkora egy görény. Kár, hogy nem választhat apát az ember, én másként döntöttem volna. Nem panaszkodom, nem hiányzott, de azért fura, hogy nekem soha nem volt apám. De az még furább, hogy nem tudjuk mikor született a másik. Ez egy olyan alap dolog nem? – És te mikor születtél? Mikor kell bulit tartsak neked? – kérdezem tőle mosolyogva. Nyáron született, ebben valamiért biztos vagyok. Olyan életvidám, olvastam valami újságban, hogy az életvidám emberek általában nyáron születnek. Most kiderül majd az is, hogy hány év van köztünk. Olyan 2-3 lehet, bár az nem vészes, sőt, még jó is.
Nem akarom, hogy ez véget érjen. Nem akarom, hogy egyáltalán legyen vége ennek köztünk. Fiatalok vagyunk, de én akkor is tudom, hogy nem akarok mást rajta kívül, nem akarom mással eltölteni a napjaimat, csak vele. Mert vele értelmet nyernek a dolgok, mintha eddig sötétben jártam volna, látom azt, amit régen nem vettem észre, mert elvonta a figyelmemet az, hogy tönkretegyem az életemet. Most pedig minden megváltozott, nem feketének és fehérnek látom a világot. Színesbe borult minden, mint a valami szivárvány olyan az egész, mintha csak álmodnám az egészet, és a tudat, hogy ez a valóság, csak még szebbé teszi az egészet. Senkit nem akartam úgy még, mint őt. Úgy érzem magam, mintha eddig valami kalitkában éltem volna, pedig nagyon is éltem a múltban, most mégis olyan, mintha egy fiatal kis kamasz lennék, aki addig fut, míg célba nem ér, de ez normális hiszen, ez az első…nem, nem mondom ki, mert akkor elkezdenék megint kombinálni, abból pedig jó nem származik. Nem mondhatom még ki ezt a szót, egy napja ismerem, ha most kimondom, akkor megijeszthetem őt. Befogom a számat és várok vele inkább, addig míg…készen nem áll rá. Nem tudom az mikor lesz, talán holnap, egy hét múlva, de tudok várni, rá tudok.
Mondhattam volna azt is, hogy ez…tőlem is függ, de nem akartam, mert a végén még nagyképűnek hinne, vagy azt hinné sietettem a dolgot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kívánom őt, hogy nem vágyok rá. Már az érintésére, a csókjára, a pillantására is úgy vágyok, mint kisfiú az édességre. Pasiból is vagyok, és nagyon tetszik is nekem, de…nem rég ismerjük még csak egymást, van még időnk, rá akármeddig tudnék várni, nem kell mindent azonnal megtenni. Van még bőven időnk, azt teszünk, amit csak szeretnénk. Majd,ha a dolgok úgy alakulnak, akkor meg fog történni.
-Nem, azt nem tettem. – mondom halvány mosollyal az arcomon. Abban szerencsére megakadályoztak, nem könnyen tudnék azzal a teherrel élni, hogy megöltem valakit. Így is elég sok fájdalom írható a számlámra. Kicsit elgondolkodok, talán pár másodpercig, csak őt nézem. Most kéne beszélnem a múltamról? Vagy adjak egy kitérő választ, mint a nyaralóban? Nem, ez ki fog derülni, inkább most, mint később.
-Én…mikor anyám eltűnt elégé magam alatt voltam. Nem mentem vissza a nyaralóba, az utcán éltem. Sokat piáltam és nagyon agresszív voltam az emberekkel. Néha a semmiért bántottam őket, csak mert…rosszkedvem volt. Kerestem közben anyámat, és csúnyán átvertek engem. Úgy éreztem, hogy összeesküdött ellenem a világ, abból álltak a napjaim, hogy keresgéltem és a tartozásaimat törlesztettem, leginkább illegális munkákkal. Csempésztem, behajtottam a pénzt emberektől és…hasonló dolgok. Közel álltam ahhoz is, hogy…megöljek valakit, de nem tettem meg végül. Aztán rájöttem arra, hogy szánalmas alak vagyok. Elszakítottam magam mindentől és új életet kezdtem. Kicsivel később pedig megtaláltak Charlesék, és...találkoztam veled. Ennyi lenne nagyjából, és…ezt inkább most mondom el, mint később. Ha úgy érzed kérdez amit akarsz, én válaszolok rájuk. – na ez szánalmas volt. Lehet, hogy nem érdekli őt a múltam és csak untatom. Az a kevés önbizalom is elszállt most belőlem. Remélem, hogy nem fog másként nézni rám, mert abba valószínűleg belepusztulnék, de az még jobban zavarna, ha hazudnék neki. Nem, az igazat mondom csak neki, mert…ő az igazi, azt…hiszem. Jó nagy meggondolatlanság ezt így kimondani egy nap után, de így érzem, ami a szívemen az a számon.

Liam & Scarlett

Komolyan nehéz róla elképzelni azt, hogy valamikor is volt rossz ember, vagy legalábbis nem olyan mint most, pedig úgy fest, hogy így van, legalábbis a szavai alapján, de engem ez nem érdekel. Az számít, hogy most milyen és szerintem nem átlagos pasi, meg amúgy is ez a szó, hogy átlagos olyan butaság. Általánosítás, aminek nincs értelme. Én se vagyok buta, csak azért, mert mondjuk szép vagyok, bár még ez utóbbival sem vagyok teljesen tisztában, nehéz elhinnem, az az igazság, pedig tudom, megpróbálhatnám, ha már annyiszor és olyan határozottan mondta. De nem ez a fontos, hanem hogy ő igenis egy nagyon kedves srác, pasi... nem is tudom, hogy mi a jó megfogalmazás. Talán meg kellene kérdeznem hány éves? Vagy ez nem számít annyira? De az jó lenne, ha tudnám, hogy mikor van a születésnapja, az mégis csak fontos dátum és tuti biztos, hogy szeretném megünnepelni, meglepni valamivel és nem felejteném el akkor sem, ha még soká lesz.
- Mindig jó, amit mondasz, néha még úgy is érzem, hogy túl kedves vagy. És nincs baj a reggelivel, lett tartalékunk. - mosolyodom el egészen szélesen, sőt azonnal mozdulok is, hogy hozzá bújjak. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy kell ez most, bár ha tehetném, akkor folyton csak ezt csinálnám, folyton a karjai között lennék. Vajon ez az érzés el fog múlni valamikor, vagy sokáig tart még? Remélem, hogy utóbbi, vagy hogy akár örökké. Úgy emlékszem, hogy amíg velük lehettem a szüleim mindig jól meg voltak. Sokat ölelték meg egymást, sokat váltottak apró csókot. Persze előttünk csak visszafogottan, de attól még láttam ám. - Liam... te mikor születtél? Vagyis... mikor van a születésnapod? - jó ez így átlátszó volt, de ha ez jár a fejemben mit tegyek? Nem számít hány éves, idősebb nálam ebben biztos vagyok, de nem hiszem hogy sokkal, bár én lélekben nem vagyok valami idősnek eladható, még annyinak sem, mint amennyinek látszom. De az is ugyanúgy érdekel, hogy mikor van a születésnapja egyáltalán. A végén még hamar és akkor ki kell találnom valamit gyorsan, hogy meglephessem, mert nekem ez fontos.
Abban pedig végképp biztos vagyok, hogy az az egész nem fog megszakadni itt, túl kell, hogy élje Atlantát, akár mi is vár ott ránk, akármi is fog történni. Sok időt szeretnék még vele tölteni és az alapján, amit mond mi igenis egy pár vagyunk, hiszen figyelmes és kedves és ezt most is bizonyítja. Tudom, hogy a felhozott témám nem az, amit egy sráccal kéne megbeszélni, de mással sajnos nem tudom. Nincs más, akinek elmondhatnám, aki segítene, vagy tanácsot adna, csak ő. Még neki is rémesen nehéz ezt kifejteni, alig nézek rá és kész csoda, hogy minden szavamat érti, vagyis inkább hallja. Azt végképp nem várom, hogy megnyugtasson teljesen bár így is sokat segít, amit mondd.
- Igazad lehet, a másiktól is függ. - jelenik meg egy halvány mosoly az arcomon. Fura ez az egész, mint amikor szeretnéd megenni a csokitortát, de tudod, hogy ha megteszed talán nem tesz jót, mert csak hízol tőle, vagy megüli a gyomrodat és az kellemetlen lesz, de mégis túlságosan vágysz rá, ami elnyomja végül ezt a félelmet. Szeretnék közel kerülni hozzá, majd... nem most persze, az még nagyon hirtelen lenne. És persze azt sem akarom, hogy sokat kelljen várina, mégis csak pasiból van és úgy tudom... jó megint általánosítok és nem mindenki egyforma. Nem hiszem, hogy mást keresne magának, ha én nem tudok túl hamar belemenni ebbe, bár még ki tudja, hogy mi lesz. Ha sok időt töltünk együtt, ha... Áh már megint csak kombinálok, aminek totál semmi értelme sincs. Mégis miért jó ez nekem egyáltalán? Megbeszéltük, hogy majd a helyzet adja magát, akkor miért gondolkodom folyton ilyesmin?
- Én nem... nem számít, hogy ki voltál, nem azt nézem. Az fontos, hogy most ki vagy. Ha csak nem öltél halomra embereket a múltban, nem hiszem, hogy olyat tudnál mondani, ami elriasztana. - nevetem el magam, de csak egy pillanatra, hiszen ez olyan abszurdnak tűnik, hogy ilyet tett volna. Nem tudom elképzelni, hogy veszélyes lenne, vagy a múltban ez igaz lett volna rá. Ő jó ember, csak talán volt olyan időszak az életében, amit fél elmondani. - De miért... olyan rossz voltál? - sokat agyal ezen úgy látom, és én lassan egyre kíváncsibb vagyok, hogy miért.

Scarlett & Liam

Nem szeretem, mikor beskatulyáznak, de teljesen megértem a dolgot. A legtöbb a férfi a tökével és nem az agyával gondolkodik, tehát a beskatulyázás egy érthető dolog, de attól még eshet rosszul, hogy megértem. Biztos, hogy nem akart megbántani Scarlett, de az ember nem szereti azt, ha általánosítják, hiszen mindenki eltér valamennyiben a másiktól, nincs két egyforma ember. Nem tartom magamat valami szuper pasinak, de azért nem lehet olyan rosszfogás, hiszen nem vagyok se bunkó, se tiszteletlen, most már. Régebben ezzel a két szóval tökéletesen letudtak volna írni engem, de a régi barátaim rám sem ismernének, ha leülnék hozzájuk ebédelni. Biztos, hogy ők is megváltoztak, felnőttek és már nem azok a tipikus szoknyavadászok. Kitudja, talán valamelyiküknek családja is van már, volt akinek már a gimiben volt gyereke. Elég nagy felelőtlenség, hiszen akkor még gyerek volt, aki felnőttnek hitte magát. Túl sok minden volt megengedett nekünk, talán ha visszafogtak volna minket, akkor nem lettünk volna olyan nagy barmok. Nehéz szabályozni a tiniket, ezt megértem, de egy próbát mindenképp megért volna.
-Akkor jó, néha nehéz eldöntenem, hogy amit mondok az jó, vagy rossz-e, de akkor most megnyugtattál. A reggeliért pedig még egyszer bocsánat, nagyon béna vagyok a vásárlásban. – mondom neki nevetve. Ha magamat kéne jellemeznem kihagynám az egoista szót. Nem szeretek magamról beszélni, zavarba is jövök, ha bókolnak nekem, de van akinek a szemében ettől függetlenül én egoistának tűnök. Ez ellen nem tudok semmit sem tenni, de ennek ellenére tudom, hogy nem vagyok az, az önajnározó típus. Másokat szereted dicsérni, szeretek bókolni nekik, mosolyt csalni az arcukra, de ha rólam van szó, akkor visszafogottabb vagyok, hiszen még véletlenül sem akarok nagyképűnek tűnni.
Elnevetem magam, és csak mosolyogva bólogatok. Mindenegyes perccel jobban tetszik nekem, mindenegyes perccel boldogabbnak érzem magamat mellette. Nem akarom, hogy miattam feszélyezze magát, hogy lemaradjon bármiről is, nem akarok neki fájdalmat okozni. Részben miatta is fejezem be ezt a történetet Atlantában. Nem akarok tovább keresni. Belefáradtam, éveim mentek rá, és rossz irányba változtam meg. Scarlett nélkül ezt nem tudnám befejezni, de itt van velem, és miatta már le tudom ezt az egészet zárni, hogy valami újat, valami nagyon jót kezdjek el. Bármit tesz az csakis jó lehet nekem, ragaszkodok hozzá, mint a drogos a heroinhoz. Szeretném, hogy ebből több legyen, hogy ami köztünk van, túlélje Atlantát és kitartson. Minél többet akarok vele lenni, legyünk akárhol, senki másnak a társaságára nem fogok úgy vágyni, mint az övére. Mikor a birtokon órák vannak,csak ő fog a fejembe járni, és ahogy vége az órának, már rohanok is őt megkeresni. Érzem, hogy valami ilyet tennék, mint valami buta kis fiú, csak a nyomában járnék. Többet érzek, mint amit kéne, de ez csak még jobban megerősít abban, hogy rátaláltam arra, amit régen kerestem. Job később, mint soha.
Mosolyogva bólintok. Igen, nem vagyok valami nagy jó az emberek megnyugtatásában, régebben is inkább fájdalmat okoztam nekik. Scarlettnek igaza van, ezt nem szabad megtervezni, úgy jó, ha spontán a dolog, ha a pillanat hevében történik, nem pedig előre lebeszéled a dolgokat, úgy kiveszik belőle az izgalom. Hogy mi lesz a birtokon? Nem tudom, de pár ajtó nem fog közé és közém állni, ezt garantálom. Charlesék azért biztos megértők ebben a kérdésben, hiszen biztos nekik is tetszett már valaki nagyon, akiért minden szabályt felrúgtak volna. A diákok többsége pedig rokonszenves, biztos segítene abban, hogy ne kelljen attól félnem, Charles éppen mikor turkál az agyamban a szándékaimat kutatni, bár ennek kevés az esélye, hiszen ő is mondta már nekem, hogy engedély nélkül nem szokása mások fejében kutakodni.
Mindenben a jót, a hasznosan kell meglátni, ebben pedig Scarlett nagyon jó. A legrosszabb emberben is képes lenne kiszúrni az emberséget ebben biztos vagyok. Mások naivnak mondanák, de szerintem tévednének. Nem naiv, csak látja azokat a dolgokat, amiket én nem látnék, mert ugyanúgy bűnös vagyok, mint a legtöbb ember. Nem tudom, hogy Scarlettnek vannak-e olyan pillanatai, amelyekre nem büszke, de nekem tömkelegnyi ilyen van. Remélem, hogy nem zavarja őt az, hogy én már voltam másokkal, de neki is elmondtam már, hogy…nem jelentettek semmit. Elég nagy bunkóság ezt így kimondani, de ez az igazság. Nem volt jelentésük, csak amolyan szükséglet volt, és most abba is hagyom, mert csak magam alatt vágom ezzel a fát. A lényeg a lényeg, hogy senki iránt nem tápláltam még ilyen érzéseket, ami egyszerre ijesztő, és mámorító.
-Pontosan. – válaszolom neki halkan mosolyogva. Hatalmas kő esik le a szívemről, mikor kijavít engem. Ezek szerint nyugodtan használhatom ezt a szót, megint csak túlizgultam a dolgot. Persze, hogy akarom, hogy egy párt alkossunk, ezen aggódtam egészen idáig, hogy akkor most kimondhatom-e, vagy inkább ne tegyem, de most már ki fogom mondani, legszívesebben világgá kürtölném!
Nem kerüli el a figyelmem, hogy nem néz rám, már megtanultam, hogy ilyenkor nagyon halkan fog beszélni, úgyhogy minden zajt ki kell kapcsolnom és csak rá figyelni, hogy halljam, amit mond. Soha nem hittem volna, hogy egyszer erről fogok beszélgetni egy lánnyal. Nem mondom, hogy bánom, mert legalább nem egy átlagos…pár vagyunk, de azért mégis kissé fura, hogy erről beszélgettünk. Persze lehet, hogy megint csak túlkombinálom, mint az előbb, de szerintem azért meglehet engem érteni. Mégis mit válaszolhatnék erre? Láttam újságokban cikkeket, emlékszem még a sulis felvilágosításokra, de azoknak, mint kiderült semmi értelme nem volt, mert csupa hülyeségeket hordtak össze. Az első alkalomkor sok minden függ a partnertől, én pedig nem az vadállat vagyok, aki a saját öröme miatt csinálja az egészet. – Ez…függ a másiktól is. – nos, igen a nőknek az első nem valami kellemes, de sokszor hallottam, hogy volt akinek nem volt vészes, mert a barátja gyengéd volt vele.
-Oké, ez így elfogadható. – mondom neki mosolyogva, és remélem, hogy tudja, az sem baj, ha elfeledkezik magáról és megszorítja a kezem, túlélem én azt. Inkább őt nézem, mint a kinti tájat, hiszen sokkal szebb, mint bármi amit eddig láttam, vagy látni fogok ebben biztos vagyok. A gyors válasz meglep, de örülök annak, hogy zöld utat ad nekem.
- Kérlek,majd ne az alapján ítélj meg engem, aki voltam, hanem aki most vagyok. – talán felesleges ilyet kérnem, de szeretném tudni, hogy mire számítsak. Tisztábban vagyok azzal, hogy mikor mesélek a múltamról az kétféleképpen sülhet el. Vagy rosszembernek könyvel el, és elmegy, vagy megért engem, és ez nem változtat semmin. Most már bánom, hogy megkérdeztem, de most én sem gondolkodtam azon, hogy mit is akarok mondani, csak kimondtam. Tanulok Scarlettől.

Liam & Scarlett

Tényleg azt hittem, hogy a fiúk nem szeretik, ha egy lány túl sokat beszél és most Liam simán megcáfol benne, és már sikerült neki másban is. Sejtelmem sincs, hogy ezek után egyáltalán jól gondolok-e más dolgokat, mert simán lehet az is, hogy... nem is tudom, sok mindent olvastam már, ami téves, ami nem is úgy van, én pedig ha azokra alapozom, akkor csak elszúrhatom az életemet, és nem akarom elszúrni, nagyon nem, főleg ezt az egészet vele. Túlságosan jó most így, még akkor is, ha közben olyasmi vár ránk, amitől egy kicsit félek is, hiszen sejtelmem sincs, hogy mi vár ránk Atlantában. Mi van, ha az édesanyja tesz, vagy mond valamit, amire nem számítottunk? Simán meg van az esélye, hogy valami balul sül el, hiába félek most magától a repüléstől, egy kicsit attól is tartok, ami majd ott vár rám, vagy amilyen következményei lehetnek. Csak erre most még nem akarok gondolni, elég az, hogy nem sokára felszállunk.
- Dehogy vagy egoista, kicsit sem, hiszen nagyon figyelmes voltál eddig minden pillanatban, még reggelit is annyit hoztál, ami egy nagyobb családnak is elég. - nevetem el magam. Dehogy egoista! Egyszerűen imádni való, és édes és azt hiszem nagyon hosszan tudnék róla még áradozni, ha nem akarnám visszafogni magam, vagy nem félnék tőle, hogy esetleg furán érintené az, ha túlzásba esem, ezért inkább csak magamban áradozom róla, úgy tisztább és nem is lehet belőle semmi bajom. Nem tudom, hogy mennyire szabad ráakaszkodni egy srácra, főleg mert még nagyon ismeretlen nekem ez a terep, amin most járok, ez a szerelemszerűség?
- De akkor nekem sem kell szólnom, hiszen az a fontos, hogy jól érezd magad. - mosolyodom el, és passzolom vissza azt a bizonyos labdát. Nem akarom, hogy miattam bármit máshogy tegyen, hiszen azt sem akartam, hogy miattam ne keresse meg az édesanyját, ha egyszer neki az a fontos, akkor én vele tartok, legalábbis az első úton mindenképpen, és abban sem vagyok biztos, hogy képes lennék nemet mondani, ha aztán mégsem úgy döntene, hogy abbahagyja, ha valami most rosszul sül el. Túlságosan ragaszkodom hozzá, minden perccel egyre jobban, amit együtt töltünk. Viszont ettől még ugyanúgy félek egy kicsit attól, ahova majd mindez juthat. A csókja csodás, minden egyes érintése mesébe illő, de tudom, hogy ennél nem fogunk megállni. Nem is akarok és ő mégis csak pasiból van, nem akarom, hogy rám várjon ki tudja mennyit, mert bizonytalankodom.
- Hát most nem nyugtattál meg, de talán úgy könnyebb, csak csak spontán történik igaz? Ha... nem készülök rá annyira. - valahogy mindig is úgy gondoltam, hogy az ilyesmi akkor jó, ha nincs tervezve, mint a csók is az éjszaka közepén. Nem volt az egyértelmű, hogy sor kerül rá, de mégis megtörtént és talán majd ez is ilyen lehet. Nem leszervezett, nem eltervezett, csak spontán, bár hogy ez a suliban hogyan történhet meg, ha egyszer külön szobánk van. De... majd meglátjuk, nem szabad görcsölni rajta. Ha eleget ismételgetem magamban, az talán elég.
- Jól van, és mostantól én is sokat fogok gyakorolni. - mosolyodom el és nem mulasztom el ezt a pillanatot se, hogy ne tegyek pontosan így, hogy ne érezzem újra a puha ajkait. Igen, jó dolog, ha úgy nézzük, hogy már volt lehetősége gyakorolni és én nem fogok azon agyalni, hogy kikkel tette már ezt meg. Nem érdekelnek a volt női, meg semmi ilyesmi, csak az számít, ami most van, és hogy annyira el tudok merülni egyetlen csókban is, hogy komolyan minden más megszűnik létezni. Még arról is megfeledkezem, hogy épp felfelé szállunk, csak amikor a keze az enyémre kerül, akkor jövök rá, hogy már a karfát szorítom. Édes, hogy segít és most én is figyelek, hogy ne nyomjam ki az összes vért az ujjaiból.
- Nem egy átlagos... pár. - javítom ki egész halkan, szinte már suttogva. Ha akarja úgy is tehet, mintha meg se hallotta volna. Úgy érzem, hogy igenis azok vagyunk, vagyis én azt szeretném, ha azok lennénk. De megértem azt is, ha ő nem, ha neki még ez gyors lenne, akkor elég csak nem meg hallania azt, amit mondtam és ennyi. - Én csak attól félek kicsit, hogy... - nagy levegőt veszek és lesütöm a tekintetemet. Ezt nem tudom úgy kimondani, hogy közben még rá is nézzek. - ...fájni fog. - bököm ki végül, megint csak egész halkan. Komolyan mázli, hogy időnként hallja, amit mondok, mert nem beszélek túl nagy hangerővel, de azt se akarom, hogy valaki más meghallja, amit mondtam neki, attól még jobban zavarban lennék, pedig már így sem könnyű.
- Majd akkor is fogod a kezem és akkor nem lesz semmi baj. Én pedig nem szorítom majd el az ujjaidat, megígérem. - pillantok ki az ablakon újra, de csak felhők vannak odakint. Nem számít, mert sokk jobb az, ha őt nézhetem. Ami alattunk van az végülis csak pár város, egy kietlen táj, ki tudja, madártávlatból, nem olyan nagy dolog. A szavaira újra visszafordítom a fejem felé, meglepetten mosolyodom el és azonnal bólintok is. - Persze, bármit! - vágom rá reflexből, csak utólag jövök rá, hogy talán nem kelltt volna ilyen hirtelen, de már nem számít, hiszen ez az igazság, kérhet bármit.

Tárgy: Re: Scarlett & Liam - Irány Atlanta!

» Scarlett és Liam
» Scarlett & Liam
» Liam & Scarlett szobája
» Scarlett & Liam - A nagy hír
» Liam & Scarlett - Ajjaj, nagy a baj!