Boschetto péksége és pizzériája

First topic message reminder :

A pékséget 1895-ben alapította egy olasz bevándorló Mario Boschetto, és bár azóta már már más kezébe került, a név mégis megmaradt, ugyanis az itteni lakosok megszokták már és nem lett volna értelem változtatni. Barátságos és kedves helyről van szó, mint itt szinte minden üzlet. Rendkívül finom, ízletes és persze mindig friss péksüteményeket, apró sütiket vásárolhatsz itt. Az tuti, hogy amíg nem kóstoltad meg Boschetto kakaóscsigáját, addig nem is éltél igazán! A tészta annyira puha és az egész annyira csokit, hogy még tuti, hogy napokkal később is összefut majd a nyál a szádban, ha csak rá gondolsz.
Ezen kívül, akár egy gyors futólagos ebédet is elfogyaszthatsz itt, ugyanis alap üdítők, kávé is rendelkezésre áll, no meg szelet pizzát is lehet vásárolni. Szóval nem véletlenül fognak jó eséllyel ide irányítani azonnal, ha felmerül, hogy be szeretnél kapni pár falatot.

Boschetto péksége és pizzériája - Page 7 Pekseg

Készültem. Az emberek fura dolgokat tesznek, amikor pánikolnak, amikor megijednek. És most épp egy pékség tulajdonosa akar megölni. Miközben felém közeledik, sorba veszem a lehetőségeket.
Majd ahogy a kés meglendül, lefordulok a székről, hogy az az asztalba vágódjon. Oldalról teljes erőmből belerúgok a pék térdébe, majd oldalra gördülök, és a fájdalomtól elkábult férfi fejét tarkójánál fogva belevágom az asztalba.
- Nem készültél az armageddonra annyit, mint én, barátom. - Mondom, majd még egyszer leütöm a férfit, hogy biztosan ájult maradjon. A többi a rendőrök dolga, ez jogos önvédelem volt. Ha meg megpróbálják rám kenni... Ültem már fogdában.
Megvakarom a tarkóm, majd odalépek a pulthoz. Felemelem a telefont, és hívom a rendőrséget.
- Igen... Itt vagyunk ketten a pékségben... Tudom is én, mi a neve. North Salem. Egy fiatalkorú lány és én. Gyilkosság történt. A pék leszúrta a feleségét, és megpróbált megölni. Kiütöttem. Küldenének valakit? - Beszéd közben úgy állok, hogy elzárhassam a kiutat, majd lerakom a kagylót, és a lányra nézek.
- Vicces lesz tanúskodni. Lehet, hogy benne leszünk a helyi hírekben is. Hát nem izgalmas? - Kérdem békésen mosolyogva, majd nekitámaszkodok a falnak az ajtó mellett.

A lány érzéketlen arccal, ám nevető tekintettel figyeli a férfi reakcióját és a földet ért köpetet, s ahogy végiggondolja a szituációt halovány mosoly villan át az arcán...
Pár perc múlva hangos kiáltozás hallatszik a személyzeti helységből, s a tulaj jön ki, kezében kajamaradékoktól és vértől szennyes kés, látszik hogy nincs magánál, eszeveszetten őrjöng, hadonászik össze vissza, háta mögött agyonszurkállt felesége élettelen teste...
A lány kíváncsian kutakodott a férfi fejében s ahogy nézelődött, összeállt a kép, s elvigyorodott. Néhány pontot megváltoztat a férfi fejében s az még mindig rémeket látott, de most már szinte csak a férfi volt a szeme előtt, s lassan közeledett a nyugodtan olvasó, s eszegető emberhez.
Lisa ekkor a férfi ételére vetette tekintetét, s átitatta ugyanilyen tömény alkohollal mint a kávét, s amit most ismét olyan jóízűen lehúz a flaskájából. Ahogy kortyolgat kényelmesen hátradől, s mintha filmet nézne, élvezettel figyeli amint a tulaj a kését, az idegen háta felé lendíti...

Belekortyolok a kávéba, majd kissé elfintorodom, és kiköpöm. Az adalék lehet, hogy szagtalan volt, ám az etilalkohol íze elég kellemetlen ahhoz, hogy az ember már ne fogyassza el. Elvégre halálos...
Viszont bal lábbal keltem reggel. Felettébb úgy éreztem, hogy ma különösen gyűlölni fogom a világot, és a mihaszna pultos most "elérte", hogy ő legyen haragom középpontja. Nem kelek fel az asztaltól. Nem is nézek rá. Egyszerűen csak kellőképp megleckéztetem.
Csak a képzeletem kell használnom egy kicsit. És ebben a játékban büszkén állíthatom, hogy jó vagyok.
Sütemények és pizza? Inkább véres húsdarabok és levágott testrészek. Falak? Sokkal viccesebb, ha félig alvadt vér bugyborékol elő belőle. Egy tizenhat éves lány? Inkább fekete bőrű, lángoló szemű szörnyeteg, mely fel akarja falni. Napsütés és kellemesen hűvös őszi idő odakint? Inkább lángvörös ég, és véreső. Kávézgató, valamelyest jóképűnek mondható férfi? Ő itt sincs. A helyén csak egy hatalmas, csápos teremtmény, ezernyi foggal és szemmel. Ez így ebben a formában talán elegendő lesz, hogy sikoltozva rohanjon ki a pékségből.
Mindeközben csendesen odébb tolom a kávéscsészét, és belekezdek egy kiflibe, s csendben olvasgatom tovább jegyzeteimet...

//A pékség tulajának reakcióját rád hagyom! Smile

//

Egy őt lenéző szempár észlelése ébreszti fel saját kis világából, s még a férfiénál is megvetőbb pillantással nézett vissza borostás arcra. Azonnal végigmérte "mentális támadóját" s elismerő mosollyal vette tudomásul, hogy olyan mint egy Lovecraft regénybeli szerencsétlen, s meglepően zárt álmaiból egy apokalipszis jelenetet tudott elcsípni. Ám ez se segített rajta... Gyűlölte ha figyelik, s ez az apró ok azonnal felébresztette erejét, s a férfi félig megivott kávéjához szagtalan, ám száz százlékos alkoholt kevert az egyik kinnt botorkáló alkesz álmából, majd sötét vigyorral várta az ember képét, amint a pokolian kemény ital végigcsúszik annak torkán...

Belépek a pékségbe, körülnézek, és leltározok egyet. Egy tulajdonos és egy... Kislány. Itt sem fogok kora reggel beszélgetésbe elegyedni senkivel. Odalépek a pulthoz, és kérek magamnak kiflit, és egy kávét. Miután fizetek, leülök, és felnyitom elmaradhatatlan, bőrkötéses határidőnaplóm. Olvasgatni kezdem, és néha aláhúzok egy-egy dolgot. Próbálok a környéken olyan helyet találni, ami biztonságos, és akár ki is lehet sajátítani némi küzdelem árán.
Néha néha felnézek a lányra, valami nem stimmel vele, és nem tudom mi. Miután a "fekete leves" elfogyott, felkelek, a pulthoz megyek, és rendelek még egy kávét. Ekkor jövök rá, mi volt olyan zavaró. Ahogy elhaladok a gyerek mellett, a kávéillatba alig érezhető, de felismerhető alkoholszag vegyül. Mi a...
Elhúzom a szám, és visszaülök az asztalomhoz. Ez sem az életképesek közé tartozik. Ez a kis mitugrász is hamar el fog halni, ha eljő a végítélet napja.
Még vetek rá egy megvető pillantást, majd visszatérek a jegyzeteimhez.

Victor és Lisa: Álomháború

ruha

Még pirkadat előtt hagyta el a birtokot, nem érdekelte szabad e kijárni vagy sem, sőt igazából nem is tudta. A kora reggeli szellő kitisztította az elméjét, s a csönd, az éteri, megnyugtató csönd hívta. A ház felől érzékelte a bentlakók álmait, ám most az egyszer nem kezdte el fürkészni őket, helyette a város felé vette az irányt. Szép lassan haladt, az eltünedező csillagokat nézte közben, míg csak az egyre közeledő város fényszennyezése el nem tüntette mindet. Alig voltak az utcán, csupán néhány éjszakázó, koránkelő vagy munkába igyekvő zavarta meg a lány nyugalmát. Ahogy ment, sok békésen alvó zuhant rémálomba, majd riadt fel verejtékezve, sírva, s Lisa vigyorgott emiatt.
Nyitásra ért Boschetto pékségébe, ahol a tulaj ahogy meglátta betessékelte. Amióta csak a birtokon élt szinte minden nap nyitásra jött, s imádta a finom, friss sütemények hadát. Valószínű Xavier tudta hogy kioson, ám azt is hogy nincs rossz szándéka, ezért látatlanban engedélyezi, hisz előle nem sok minden maradt titokban.
Ahogy belépett elfoglalta törzshelyét, s az eladó már vette is elő a szokásos Ischler és Linzer karikát amivel a lány kezd. Majd jöhet valami, egyedi, minden napra más. Ma egy szelet pizzát kért, majd kényelmesen dőlt hátra. Szerette ezt a helyet, mit oly sokan, főleg ilyekor, mikor még nincs akkora nyüzsgés. Evés után is még sokáig maradt, s kényelmesen helyezkedett saját sarkában, s gondolkodott. Lassan kávé szaga kezdett terjengeni a levegőben, ő magas sose issza de az illatát szerette, s megszomjazott az illatra. Előkapta flaskáját, s jól meghúzta a tömény szeszt, s utána vidáman merengett tovább, miközben rémálmokkal ébresztgette a város lakóit

A pékséget 1895-ben alapította egy olasz bevándorló Mario Boschetto, és bár azóta már már más kezébe került, a név mégis megmaradt, ugyanis az itteni lakosok megszokták már és nem lett volna értelem változtatni. Barátságos és kedves helyről van szó, mint itt szinte minden üzlet. Rendkívül finom, ízletes és persze mindig friss péksüteményeket, apró sütiket vásárolhatsz itt. Az tuti, hogy amíg nem kóstoltad meg Boschetto kakaóscsigáját, addig nem is éltél igazán! A tészta annyira puha és az egész annyira csokit, hogy még tuti, hogy napokkal később is összefut majd a nyál a szádban, ha csak rá gondolsz.
Ezen kívül, akár egy gyors futólagos ebédet is elfogyaszthatsz itt, ugyanis alap üdítők, kávé is rendelkezésre áll, no meg szelet pizzát is lehet vásárolni. Szóval nem véletlenül fognak jó eséllyel ide irányítani azonnal, ha felmerül, hogy be szeretnél kapni pár falatot.

Tárgy: Re: Boschetto péksége és pizzériája