Lucy & James

Tárgy: Re: Lucy & James Szomb. 19 Szept. - 18:05

Tárgy: Re: Lucy & James Pént. 11 Szept. - 20:10

James & Lucy

18+

Úgy látszik mindent James sem tud, pedig ő azért jobban elengedheti magát a mutánsok között, mint én. Ezen majd még valószínűleg fogok filózni, ha majd nem köt ennyire le a fizikai közelsége. Ha jobban belegondolok, nem is érdekel az a téma, inkább kiélvezem ezt a pillanatot. Mosolyogva csóválom a fejem a bókra, amit tőle kapok, miközben odabújok hozzá és újabb csókkal jutalmazom. Túl nagy a testi kísértése, hogy most bármilyen témába belemenjek. Pedig mesélhetnék anyámról bőven, elég érdekes személyisége van, ő az egyik ember, akit akkor sem tudok teljesen érteni, ha ismerem az összes emlékét... Próbálom ugyan kizárni mások életét a fejemből, de a rólam való emlékein gyakran rágódtam. Nem sok embernek adatik meg, hogy emlékezzen a saját születésére.
Erről, mint egy villám, eszembe jut, hogy talán nem ártana most is védekezni, de már úgymond késő bánat. El is felejtem, amikor azt mondja, hogy szeret. Vagyis, valamennyire kérdezi, de ez most részletkérdés, mert én is pontosan ugyanezt érzem és a vallomásaink, a testünk és a lelkünk teljesen összefonódik egy tökéletes pillanatban. A világ, az idő és a tér nem létezik ekkor, csak mi, együtt. Bárcsak mindig minden ilyen tökéletes lenne!

Erősen szorítom James felsőtéstét a motoron, amit kétlem, hogy valaha meg fogok szokni. Jó, már most kevésbé félek, mint az első alkalommal és az adrenalin sem azért pumpálódik az ereimben, mert új lenne a szituáció. Inkább csak elszoktam az emberektől és most furcsa a megszokott birtokra behajtani, a megszokott világra a teljesen új életemmel. Azzal, hogy egymásra találtunk, nem csak fizikailag, de lelkileg is rengeteg változáson mentem át. Erre nagyszerű példa, hogy már el sem pirulok, amikor leszállunk és rögtön megfogja a kezem, ami a külvilágnak is jelzi, hogy összetartozunk. Nem is így gondolok rá, inkább úgy, hogy van valakim, akiben megbízhatok és aki mellettem áll, bármivel is nézzünk szembe. Megfogom a tatyómat és elindulok vele az épületben, de a következő kérdésére megállok, kezemmel jelezve, hogy ő is ezt tegye és elé állok.
- Mi lenne, ha előtte inkább megmutatnám a szobámat? - pislogok rá nagyokat, de küzdök és sikerül nem elvörösödnöm! Nem vagyok benne biztos, hogy rendet hagytam ott utoljára, de nem is amiatt hívom őt oda. - Biztos nagyon szétfújta a szél a hajamat és jó lenne egyet pihenni a nagy beszélgetés előtt...- sorolom az érveimet, álszent ártalmatlan hangomon. Ha a professzort előbb le akarja tudni, én azt is megértem, de megőrülök érte, hogy újra leteperhessem, hogy a csókjaiba feledkezhessek és hogy a meztelen bőre az enyémhez érjen. Lássuk be, ezeket nem lehet csak úgy nyilvánosan csinálni. A szobám pedig már eleget várt a felavatásra.

Tárgy: Re: Lucy & James Pént. 4 Szept. - 19:49

18+

Lucy & James

Lucyt sosem tartottam elkényeztetett kislánynak, már az első perctől kezdve inkább kedves felhangja volt a dolognak, hiszen bármennyire is nyers akartam vele lenni, nem sikerült. Jó, nyilván volt benne egy cseppnyi cinikus felhang, hiszen az ő lelke olyan tiszta, a külsőségeket illetően meg az a hamvas, finom teremtés, akit az ember leginkább betakargatna, és kakaóval kínálna. Mára azonban szinte magától értetődő becézéssé alakult mindez, pontosan tudja, hogy mit köszönhetek neki. Vagy egymásnak. Kialakult köztünk a harmónia, a cinkos odavágások játékos jellegűek. Most csak elnevetem magam, mintha azért hagytam volna magamat leszólítani annak idején, mert felmértem, hogy a külső alapján milyen jó lehet az ágyban. A lelki dolgok, és a több napi lelkizés meg mit sem számít. Most már képes vagyok nevetni magunkon, nem vagyunk egyszerűek, az biztos, de hogy a külső szimpátiának is volt jelentősége azért biztos. A beszélgetéseknek ellenben még inkább. Hiszen többen is ott voltak a lány előtt, akivel félresiklott minden. Ő kellett ide.
- Nem tudom. – Nyomom a számat az övére, ha már csókot harcolt ki, nem fukarkodom. – Nem ismerek más tesvéreket. A birtokon lehet, hogy vannak még többen, elég gyorsan elhúztam a csíkot. – Amikor Xavier megbízott, hogy nézzek utána Norának, utána már árulásnak vettem az egészet, és ha Lucy nem akad az utamba, meg se állok a kanadai határig. Most itt vagyunk, testileg-lelkileg összefonódva, s nem érzem azt, hogy ez az egész pusztán a szenvedélyről szólna. Be akar mutatni a családjának, és ahogy most, a későbbiekben is úgy vélem, olyan pár leszünk, akik együtt erősek, hiszen tudunk egymásra támaszkodni. Mindenesetre rossz hallani, hogy ő is csonka családban nőtt fel, ráadásként még a szeretet fizikai formáit is kénytelen volt hiányként megélni. Nekem azért az anyám rendkívül érzelmes volt mindig is, amit ölelésben fejezett ki, talán ennek köszönhető az is, hogy én magam is kifejezetten gyengéd lettem. – Kiváncsi vagyok, hogy milyen lehet. Belőled igazán csodás lányt nevelt. – Ez most egy bók tőlem, hát nahát. Idáig is eljutottunk. S innnetől kezdve belemerülünk ismét egymás testébe, ezúttal szó szerint, egy látványos letámadást követően nem tudok uralkodni magamon, úgy érzem, hogy révbe értem, és ha lehet, minél többször a tudtára akarom adni, mostantól csakis vele tudok elképzelni bármit is. A közös jövöt pedig úgy érdemes megkoronázni, ha ennek fizikai jelét is adjuk. A csókjai hiányoznak, így gyorsan megfordítom, miután pár pillanatnyi élvezetes hátsómarkolást engedtem magamnak, és megadtam a kezdőlökést, szó szerint. Miután megperdítem, már nincs megállás. Fájdalmas már csak nem vagyok, így vadulhatunk, ám mindezt bájosan töri ketté szerelmi vallomásom, amit viszonoz. Megállok a mozdulatban, hogy egy nagyot sikerül felsóhajtani, most ismét azt gondolom, hogy kincset találtam Nora után, ráadásul Lucynak még drogproblémái sincsenek. Magamhoz ölelem, kissé még le is döntöm, hogy teljesen rá tudjak simulni, hogy aztán együtt jussunk el az ismételt beteljesülésig.

Két nappal később már az X-Birtok kapuján motorozok be, most mennyivel másabb a szitu, mint amikor legutóbb itt jöttem be még egyedül. Akkor egy nő miatt voltam kénytelen mindent hátrahagyni, most pedig egy másikért kezdenék új életet. Begurulok a garázsba, hogy ott támasszam ki a járgányt. Lesegítem a leányzót, és az ujjai közé fűzöm a sajátomat.
- És most Xavier. – Bólintok, cseppet sem zavartatva magamat, ha netán mások megnéznek minket. Azért van bennem egy kis izgalom, annak idején a professzornak engedélyeztem, hogy használja a képességét, most nem kis pironkodás lesz majd, ha belenéz a fejembe.
- Először a megbeszélés, aztán pakolunk. Mit szólsz? – Kérdezem a lánytól, ahogyan a vezető szobája felé igyekszünk.

Tárgy: Re: Lucy & James Csüt. 27 Aug. - 4:57

James & Lucy

18+

Lassan kezdek hozzászokni, hogy a hercegnőjének szólít, bár kedves és már talán késő is lenne változtatni, azért még mindig olyan egy kicsit, mintha egy elkényeztetett kislánynak tartana. Ettől pedig kedvem támad visszavágni, még ha eredetileg nem is tudtam, hogy az öccse odajár a suliba, hát még azt, hogy ugyanolyan képességük van.
- Ráhibáztál. - vigyorgok vissza ugyanolyan huncutul. - A képesség és a külső. Más nem is nagyon érdekel... - forgatom meg a szemeimet, miközben ironizálok, de a mosoly nem olvad le, mert nyilvánvaló, hogy viccelek és tudom, hogy mindjárt csókot kapok.
- De ez minden testvérnél így van? Mármint, hogy ugyanolyan mutáns képességeik vannak? - esem gondolkodóba. Bevallom, még sosem találkoztam senkivel, akinek mutánsként tesója lett volna, vagy legalábbis nem nyúltam olyanhoz. A tudásom e téren kissé hiányos, mivel a képességemet inkább átokként fogtam fel, nem igazán akartam sosem belemélyedni a témába.
Kimondhatatlanul örülök, hogy eljön velem Írországba, még ha ez neki kellemetlenséget okozhat a személyazonossága miatt. Pedig nem is azon aggódik, hanem inkább azon, hogy fogadja a családom. Nem tudom, hogy mennyire sikerült megértetnem vele, hogy nem igazán álltam közel senkihez anyán kívül, de tovább nem magyarázom, ha már egyszer beleegyezett. Isten ments, hogy lebeszéljem róla véletlenül.
- Már csak halvány emlékeim vannak róla. - bólintok, hisz ez tényleg magyarázatra szorul és nem ez életem átka, illetve nem az én életem átka, úgyhogy viszonylag könnyedén tudok már róla mesélni. - Lelépett elég korán, ha jól tudom, akkor Amerikába jött, vagyis ide. De pontosabbat nem tudok, csak a vezetéknevét. Az sem biztos, hogy még él-e. Anyu még kétszer házasodott újra és most jön a harmadik, vagyis, az elsővel együtt most már a negyedik. - számolgatok utána. Ezen kívül számos pasija volt, amelyikkel hetekig, hónapokig randizgatott, de a jelentősebb prédáit esküvőkkel fémjelzi.
Nem gondoltam, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire hiányozhat belőlem, csak akkor döbbenek rá, amikor újra magamban érzem és kéjes nyögésekkel adom a tudtára, hogy nagyon is jó érzés vele lenni. Ahogy lehunyom a szemem, érzem, hogy kicsusszan belőlem és én ettől értetlenkedve fordulok hátra, de a kétségbeesés nem tart túl sokáig, mert pillanatok alatt a pulton találom magam és a tekintetem az övébe fúrhatom, miközben lábaimat összekulcsolhatom a háta mögött. Egyik kezemmel támaszkodom, míg a másikkal a kidolgozott mellkasán simítok végig.
- Eszméletlenül. - ismétlem meg az ő szava járását. - De akkor magamat is hülyének kell tartanom, mert én is szeretlek. - nézek mélyen a szemébe.

Tárgy: Re: Lucy & James Csüt. 20 Aug. - 18:27

18+

Lucy & James

- Na persze hercegnőm. Lefogadom, hogy alaposan utánajártál, ki tud képességeket blokkolni, és kettőnk közül én voltam jobb képű Ethannal. – Nyúlok az álla alá konok vigyorgással, pontosan tudja, hogy viccelek, csak szívom a vérét már az első perctől kezdve, én ilyen vagyok. Támadással reagálok az engem ért környezeti hatásokra, amelyben a szülei szétesése és Nora különös halála is szerepet játszott, de hogy Lucyval egymásra találtunk, az hétszentség. Már csak azért is tudom, hogy nem szándékosan tette így, amit most viccként vázolok, mert olyan szendén, bátorítóan állt hozzám, hogy abban nyoma sem volt a csábításnak. Bejött, mert pontosan rá volt szükségem. Hasonlóak vagyunk, minden látszat ellenére is.
- Ez esetben szívesen megismerem őket. – Elgondolkozva simítok végig a gesztenyebarna tincseneken, nem fűzöm végül szavakba, hogy miért nem tud a családja a képességéről, logikusan nem mindenhol divat megbeszélni, hogy ha az ember más, mint a többi halandó, ám az nagyon is elgondolkoztató, hogy tudott családi életet élni, ha nem tudott megérinteni senkit? Vagy olyankor eltűrte, hogy az elméjébe betódult minden gondolat? Ahogyan az apját érintette, akkor a férfi minden bűnös gondolata is Lucyé lett? Ez tényleg afféle átoknak tűnik, lényegében ezért is illünk mi egymáshoz, mindkettőnknek megvan a maga keresztje. Most már képesek lehetünk egymásét is cipelni, s erős párosnak lenni. Ám a történtek nyomot hagynak rajtunk, megtanultunk bizonyos értékeket becsülni, ezért sem szándékozom csak úgy otthagyni őt, mondhatni a másik felem, egy lélek, két testben.
- Öhm... nem tudtam, hogy te is mellőzni voltál kénytelen az apádat. – Kérdő pillantás sugárzik zöld szemeimből, ha nem akarja, nem kell válaszolni, hogy ez válás volt, vagy netán meg is halt a férfi. Csak az a fontos, hogy ez még megfejeli a lány érzékeny lelkületét, hiszen fix apafigura ezek szerint nem volt az életében. Nem hinném, hogy én volnék az, és ezért volt olyan türelmes, kitartó, hogy legyűrje a fájdalmamat, ezzel maximális sikert ért el, s bár keserédes volt a megismerkedésünk, annál édesebb a beteljesülés.
Ahogyan most is, hiszen egyértelműnek érzem a folytatást, nem is tudom, hogyan gondolhatta, ha itt marad egy szál köténykében, annak bizony nem lesz következménye. Mögé lépve nem sokat teketóziázom, ám annyira azért vagyok figyelmes, és óvatos, hogy gyengéd maradjak. Hiába, hogy már nem szűz, azért még nem feltétlenül van bejáratva a finom vájat, s nem akarom durvasággal elrontani a kéjt, amely még azóta is itt lebeg köztünk. A kebleit simítom, és egyetlen biztos mozdulattal találok utat, hogy ismét mélyre hatoljak, kezdetben még simogatósabb, cirogatóbb mozdulatokkal, csak éppen annyira akarom őt, hogy nem fogok sokáig finomkodni, teljesen feltüzel.
- Majd. – Csókolom meg őt, amikor hátrafordul, és érzem, hogy isteni érzés a fenekének préselődni, jobb lenne, ha át is karolna közben. Ég köztünk a szenvedély, ám ami a lelkieket illeti, fontos, hogy lássam a szemeit, s hogy ne rabszolgaként kezeljem, amit maga alá gyűrhetek. Meg fogom tenni, durvulhatunk majd később, de most... szeretni akarom. Kicsusszanok belőle, hogy egy gyors mozdulattal emeljem a konyhaszekrényre, miután megfordítottam, és ismét utat találok a combjai között.
- Eszméletlenül hülyének fogsz gondolni, ha azt mondom, hogy... szeretlek? Nem kell viszonozni, vagy ilyesmi. – Kérdezem sután, ami talán most nem túl férfias, de lássuk be, mikor törekedtem kifejezetten arra. Magamhoz ölelem, és választól függetlenül ismét megcsókolom, hogy a hátára simítva a kezeimet ismét mozogni kezdjek benne. Látni akarom azt a gyönyörű kék szempárt, amely megigéz, és fogva tart. Egyre erősödő lökésekkel szaladunk a cél felé.

Tárgy: Re: Lucy & James Csüt. 13 Aug. - 22:47

James & Lucy

18+

Bólintottam, hogy értem nagyjából, mi lehet a különbség köztük. De ettől függetlenül szívesen megismerném, csak mert Jameshez köze van. Ha egyszer levenné a védőburkát és úgy érinteném meg, akkor valószínűleg mindent megtudnék Ethanről is, talán többet is, mint kellene, de ezt még mindig nem szeretném. Nagyobb kihívás ez így, feltérképezni egy ember múltját, kapcsolatait, családját anélkül, hogy használnám a képességemet. Már nagyon régóta megért rá az idő, hogy ez így legyen, normálisan, mint az összes többi embernél.
- Gondoltam, egyszer csak bejön valakinél. - vigyorodtam el huncutul. Úgy hangzik, mintha én lennék Miss Magabiztosság, aki csak úgy leszólítja a vagány motoros pasikat... na még mit nem. - Csak füstöt kell fújnod egy lányra és máris levetted a lábáról. - vigyorogtam továbbra is, ahogy visszagondoltam a pár nappal ezelőtt történtekre. Hihetetlen, hogy már képesek vagyunk nosztalgiázni.
- Jaj, dehogyis! - mentettem gyorsan a családtagjaimat, mielőtt úgy tűnik, hogy borzalmas emberek közé akarom vinni. - A család nagy részével nem is állunk közeli viszonyban, csak anyu tud a képességemről. De mivel eddig soha senkit nem mutattam be, akár ezt is gondolhatják. - magyaráztam meg, mielőtt kitértem volna a nehezebb dióra. - Anya meg, nos, ő úgymond képtelen kapcsolat nélkül élni. Nem tudom, hogy szerencsésnek mondanám, hogy ilyen sokszor megtalálta a számításait valakiben, vagy szerencsétlennek, hogy eddig sosem tarott sokáig, de annyi szent, hogy volt egy pár nevelőapám. - fogalmaztam meg a helyzetet, hogy érthető legyen, miért is furcsa anyukámnak, hogy sose volt kapcsolatom, még ha van is ez a képesség. Meg ebben az is benne volt, hogy miért nem volt sosem stabil apafigura az életemben. Bár, ahogy James mondta, ő is az anyukájával maradt, szóval ez egy újabb közös pont bennünk.
A testünk viszont újra több közös pontra talált, amit még az éhség ellenére sem tudok elutasítani. Kéjesen nyögök fel az ölelésében, ahogyan ujjai rátalálnak azokra a pontokra, amik olyan jólesően bizseregtetnek és újra felélesztik a vágyat. Most már tudom milyen érzés, és újra magamban akarom érezni a merev férfiasságát. Nyilvánvalóan ezért nem is bajlódtam a ruhákkal, így könnyebb a dolga. Bár a kötényt nem veszi le róla, szóval a mellbimbóim szinte átdöfik az anyag felső részét.
- Majd elmagyarázod, mit értesz az alatt, hogy jól? - fordulok hátra, hogy a szám betapassza az övét, anélkül, hogy bármilyen választ várnék. Kérdésem kulcsszava a "majd" volt, mert most cseppet sem érdekel, hogy mutánsok vagyunk. Nem, most csak két fiatal vagyunk, akik eszméletlenül vágynak egymásra és kár lenne minden további szót másra terelni.
Megtámaszkodom a pulton, miközben a csípőmet feljebb húzom, hogy könnyebb utat biztosítsak neki és újra felnyögök, ahogy megérzem magamban. A legzésem felgyorsul, minden vágyam, hogy lássam közben, de nem tudom a nyakamat folyamatosan meresztgetni, így inkább lehunyom a szemem.

Tárgy: Re: Lucy & James Szer. 12 Aug. - 8:06

18+

Lucy & James

Úgy vélem, hogy azzal, hogy nem öltözött fel teljesen, csak egy kötényt vett fel maga elé, további tervei vannak. Így ki sem tudom zárni tudatomból mindazt, ami történt, nem tudok csak a beszélgetésre koncentrálni, pedig isten a tanum megpróbálom. A tusolás pár perces pihenő volt, tisztálkodásnak mondanám, fel tudtam tőle frissülni, de hogy kicsit is gyengült volna a vágyam... nos azt nem mondanám.
- Ethan. Őt nem viselte meg annyira, hogy szétmentek a szüleink, apámmal ment el, nem ragadt ott velünk. – Nem teszem hozzá, hogy ráadásul neki nem jutott egy Nora, az egész tortúra a mennyekből a pokolig. Az én édes kisöcsém manapság falja a nőket, mindig is ügyesen játszott velük. Alig hasonlítunk, hiszen teljesen más nevelést kaptunk. Előtte nem volt ott a stablil anyafigura, csak a macsós apa, míg én érzékeny lettem a végtelenségig.
- Azt nagyon jól teszed. Nem gondoltam volna, amikor csak úgy leszólítottál a parkban, hogy idáig jutunk. – A dolog kettőnkön múlt, hiszen nem is feltétlenül ő szólított le, csak valahogy szóba elegyedtünk, de a hátam közepére nem kívántam senki társaságát, az övét is beleértve, erre kiderül, hogy az igazit találtam meg ott teljesen véletlenül. Sors, vagy mifene. Komolyabb érzelmi aspektusban most nem gondolkoznék, nem mondom ki, hogy szeretem, Noránál elkövettem ilyen baromságokat, a nagyon kedvellek egyelőre bőven elég, már ebből is érezheti hogy nem verem át, nem csak arra kellett. Ahhoz elég béna csábítás lett volna részemről. Vagy rohadtul manipulatív lettem volna a naív kislánnyal.
- Leszbikusnak gondoltak, mert nem tudtál hozzáérni senkihez? – Kérdezem megilletődve, azért ez elég durva, és nem túl tapintatos hozzáállás. Vagy egyáltalán nem tudtak a képeséségről? Nem lennék meglepve, nem mindenki meri elmondani otthon, hogy ha megváltozik a teste, az mivel jár. Még az ember saját szülei is torzszülöttként kezelhetik. Akkor már tényleg jobb, ha úgy tűnik, az ember a saját neméhez vonzódik. Morgolódom kissé a dolgon, magától értetődik, hogy elmegyek vele Írországba, ha találunk megoldást, hogyan hagyhatom el az Államokat. Addig viszont a nyakát veszem célba, és erősen, biztos kézzel karolom át, jelezve, hogy nyugodtan félreteheti a vacsorai előkészületeket. Ellenben nem fordítom meg, tökéletesen kézreáll, ahogyan a hasáról becsússzan az egyik kezem kötény alá, hogy mindent ott folytassak, ahol az előbb abbahagytuk. Játékosságot mellőző izgatással.
- Azt hiszem meg tudná oldani, hogy jól működjön a képességed. De most téged akarlak. – Most már ki is mondom, hogy nyugodtan támát válthatunk, és később megbeszélhetjük a dolgot. Az ujjaim finoman végigsiklanak az erényén, hogy a puha húsba hatoljanak, miközben szabad kezemmel határozottan húzom szét a fenekét, hogy immár kőkemény férfiasságommal elinduljak befelé. Most már jóval könnyebb dolgom van, ráadásul még friss az élmény, alig pár perces. A fájdalom immár aligha várható.

Tárgy: Re: Lucy & James Hétf. 3 Aug. - 11:06

James & Lucy

16+

Furcsa, hogy az élet az egyik pillanatban felrobban, a következőben meg csak úgy megy tovább. De már nem voltam ugyanaz, mégsem változtam meg különösebben. Örülök, hogy a szüzességemet Jamessel veszthettem el. Igazából, sosem akartam ebből nagy ügyet csinálni, de a képességem miatt tovább kellett várnom rá, mint a többi lánynak általában. De most már nem bánom, mert tényleg a legmegfelelőbb embert találtam erre, most legalábbis teljesen úgy érzem.
- Nem ismerem az öcséd. - jegyeztem meg. Bár rémlett, hogy említette már, talán ő is a birtokra jár, de én valószínűleg nem találkoztam vele. Vagy ha mégis, akkor nem ismertem fel, és így visszagondolva sem rémlik, hogy valaki akárcsak hasonlóképpen nézett volna ki, mint James. Mondjuk az is igaz, hogy nem éltem sose túlzott szociális életet, sem a suli falain kívül, sem belül. Rajtam kívül kevés éjszakai bagoly jár oda.
- Inkább úgy mondanám, hogy nélküled nem szeretnék tervezni...- mosolyogtam szerényen, miközben a szemeibe néztem. Nem tudom még, hova sodor az élet, de vegyük a lépcsőfokokat szépen sorjában. Mondjuk először egy utazással, egy hosszabbal és megontoltabbal, mint ez. Közben pedig lehet tovább csiszolódnunk egymáshoz, mert egy kicsit tényleg tartok tőle, hogy összeköltözünk és pikkpakk rájön, hogy mégsem voltam olyan jó ötlet. Nem vagyok benne biztos, hogy most el tudnám viselni, nem még hogyha ennél is inkább beléhabarodom. Már ha ez lehetséges.
- Szégyenkezni? Ugyan már! - tényleg meglepődöm a feltételezésen és egy kissé fel is háborodom. Nem értem, hogy gondolhat ilyet, ha pont most hívtam meg. - A jóképű dokit meghagyom anyukámnak, egyébként szerintem ő már annak is örülne, ha kiderülne, hogy nem vagyok lezbi...- vigyorgok vissza. Nem igazán volt még kapcsolatom senkivel, tiniként nem vittem fiúkat a házhoz és nem is buliztam hajnalig, jóformán egyáltalán nem jártam el bulizni, csak néha moziba, de jobban szerettem egyedül lenni, csak én és a gondolataim.
Ha nem korogna ennyire a gyomrom, akkor most valószínűleg ott állnék a zuhany alatt Jamessel együtt és ketten párásítanánk a fürdőszobatükröt, de már a szemem is kopog az éhségtől, úgyhogy beáldozom ezt a zuhanyzást. Erre is lesz még alkalom, mondogatom magamnak, miközben folytatom az előkészületeket.
- Mhhmmm.- nyögök fel, ahogy megérzem magam mögött és enyhén eldöntöm a fejem, hogy hozzáférjen a nyakamhoz. Mivel csak a kötény van rajtam, így hátulról, a masnit leszámítva, teljesen pucér vagyok. - Igen, akkor jobb lesz visszamenni. - bólintok egy kicsit. Bevallom, nem is jutott eszembe, hogy Jamest lekapcsolhatják, főleg, ha a prof biztonságot ígért neki, ha x-men. De ha nem sikerült neki ez a küldetés, akkor félő, hogy leveheti róla a védő kezeit.
- Így viszont én is felajánlhatom neki, hogy x-men leszek, csak hagyjon minket egy kis ideig. - fejeztem be a gondolatmenetemet hangosan. Bár elsőre meredek ötletnek tűnt, de James mellett nem félek annyira a képességem miatt és szívesebben vagyok ott, ahol ő.

Tárgy: Re: Lucy & James Szer. 29 Júl. - 11:08

16+

Lucy & James

Azt hittem, hogy megannyi kudarc után már nyugodtan letehetek róla, hogy kicsit is boldog legyek. Minden porcikám vágyna a megnyugvásra, ám Nora története olyan mély nyomott hagyott bennem, hogy eltaszítottam mindenkit, gyógyulnia kellett a sebeknek. Ám nem pusztán az idő, Lucy kellett ahhoz, hogy magamban mindent átértékeljek. Nem mondtam ki, s talán soha nem is fogom, bolondulok érte, és nem olyan csoda-romantikus módon, ahogyan kisvárosunk szőke szépségkirálynőjéért lángolóan tettem. Lucy teljesen más, odafigyel, gyengéd, olyan, akiért nem csak lángolni, hanem élni, és kitartani érdemes.
- Már semmit. Bármilyen hihetetlen is, nem vagyok az öcsém. Soha nem is voltam. – Felelem a csók után megsimogatva a fülét, s az arcát. Nem addig volt ő fontos, amíg meg nem kaphattam. Nem látok az elméjébe, de egyet kell értenem, kissé intenzív volt ez a pár nap, számomra mégis elegendő, hogy hosszútávon is el tudjam vele képzelni az életemet, akár összeköltözés szintjén. Valahogy úgy egymásra kapcsolódtunk lelkileg, hogy már nincs olyan út, amelyben nem Lucy a főszereplő. A szeretkezés életem legjobbja, mert benne volt az is, hogy nekem adta magát, s velem tudta egyedül így elengedni magát, ez mindennél többet jelent. Egyek vagyunk, két testben.
- Mégiscsak tervezel velem szivi? Azt hittem még rengeteg az átgondolni valónk. Vagy ez most a válaszutat előzi meg? – Kérdezek vissza kajánul, és magamhoz szorítom, olyan édes, hogy ilyen kérdéseket tesz fel, amikor számomra már egyértelmű, hogy egy párt alkotunk, és ha úgy vesszük, akkor már fel sem merülhet, hogy nélkülem kel útra. Nem sokáig kell gondolkoznom a válaszon.
- Nem tudom, hogy a tieid között milyen minőségben akarnál bemutatkozni, úgyhogy ezt még jobb, ha átgondolod. Nem akarom, hogy szégyenkezned kelljen miattam. Nem vagyok az a jóképű doki, akit hazavinnél, hogy na ő jegyzett el. – Döntöm oldalra a fejemet, ám mosolyom arról árulkodik, hogy hatalmas bulit látok a dologban, és nincs az a körülmény ami ettől eltéríthetne, ám valóban szükséges átgondolnia, ő ismeri inkább a szüleit, a bővebb rokonságot is, hiszen egy esküvő azért nem piskóta. Inkább bacon. Amíg a lány visszakészülődik a vacsorakészítéshez, én egy tusolásra ragadtatom magam, pár perc múlva jelenek meg, némiképpen jóillatúan, amit persze ismét elronthatunk majd. Mögé lépek, immár a boxeremben, ám nem kevésbé sajgó ágyékkal hozzádörgölőzve, miközben a konyhapult környékén pakolászik. Még mindig úgy érzem, mintha benne lennék. A nyakába csókolok egy utolsót, és tényleg segítek a szarvas összeapilkálásában.
- S hogy gondoltad? Visszamegyünk a birtokra összekészülni? Ruhák, meg minden? Attól félek, én még lazán lebukhatok egy reptéri ellenőrzésnél. A professzort lehet, hogy meg kell kérnem, hogy valamit találjon ki erre...– Kedvetlenné tesz az ügy, nem szeretek szívességeket kérni, és tartozni.

Tárgy: Re: Lucy & James Vas. 26 Júl. - 16:38

James & Lucy

16+

Ha egy hete azt mondja nekem bárki, hogy pár napon belül elvesztem a szüzességemet és még élvezni is fogom, akkor elképzelhetetlen ötletnek tartottam volna. Nem számítottam rá, hogy James ilyen hamar fog belépni az életembe és hogy a dolgok ennyire gyorsan fognak kifejlődni. Nem tudnám azt mondani, hogy elsiettük, pedig egy külső szemlélőnek ez az időmennyiség nyilvánvalóan abba a kategóriába esne. De egy külső szemlélő nem érezheti azt, amit én, hogy rá vártam egész életemben. Ugyan nem voltam vele tisztában, de most már vagyok és nem engedem kicsússzanni az ujjaim közül. Persze csak ha ő nem akar elhajtani magától, de mivel láttam rajta, hogy neki is szüksége van rám, így ettől a helyzettől egyáltalán nem félek.
- Hát mit szoktál? - kérdezem szemforgatás után, flörtölő hangon. De még mielőtt válaszolhatna, megcsókolom. Ujjaim begyével pedig a pihegő mellkasán levő szőrszálak vonalát követve simogatom.
Még az én testemnek is szüksége van egy kis regenerációra, de úgy sejtem, én hamarabb kész leszek a folytatásra. Persze nem kell most rögtön, azonnal az újabb menet, ha biztosra tudom, hogy bőven lesz még időnk egymás karjában. A lábam között enyhén lüktet, nem fáj, csak emlékeztet, hogy valami életreszóló történt ott most, amit nem lehet visszacsinálni. Nem mintha akarnám vagy el tudnám felejteni valaha.
- Nincs kedved eljönni velem anyám esküvőjére? - bukik ki a kérdés belőlem, ami most nem is motoszkált a fejemben. De ha a jövőre gondolok, akkor ez az egyetlen olyan esemény, amit biztosra tudok benne és azt is, hogy nem vágyom a két hosszú repülőútra és az egész családra, meg az ismeretlen leendő rokonok társaságára. Főleg nem egyedül. - Szívesen megmutatnám Írországot. - mosolyogtam, miközben lelki szemeim előtt megjelent James azokon a helyeken, ahol felnőttem. Így nem kellene most rögtön véget érnie az utazásnak, miközben méginkább összecsiszolódhatnánk. Ha még mindig komolyan gondolja, hogy összeköltözne velem.
A gyomrom apró korgása emlékeztetett, hogy még nem vacsoráztunk. Sőt, a kajakészítést a kellős közepén hagytuk abba. De nem bánom, így is jó szolgálatot tett ez a ruha, amit elég ritkán hordok. Most viszont, ha kipihegtük magunkat, nem veszem vissza, csak a kötényt kötöm magam elé, hogy ne legyek maszatos. Fölösleges újra talpig beöltözni, mert az előétel után, a desszert is szeretnék én lenni.

Tárgy: Re: Lucy & James Vas. 19 Júl. - 11:30

18+

Lucy & James

Valahol sajnálhatnám is, hogy még nem volt alkalma megtapasztalni az érzékek birodalmát, kitombolni magát, de ebből a szempontból önző vagyok, jó érzés, hogy csak a magaménak tudhatom őt. A tapasztalatlansága most szinte meg sem mutatkozik, olyannyira vágyja minden érintésemet, és nem pusztán a szexről beszélek, már ismerkedésünk hajnalán egy apróbb érintéssel is be tudtam zsongatni, ez azért nem semmi. Pár nap alatt úgy egymásra találtunk, amelyhez másoknak alsó hangon hetek, hónapok kellenek. Kész volt a fájdamamat nem csupán észrevenni, hanem kezelni is, méghozzá olyan türelmesen, szerettel tele, hogy a szenvedélyt is előhozta belőlem, hogy kész legyek ne csak egy idegesítő kislánytként kezelni, hanem a felnőtt nőt látni benne, akivel együtt éghetünk el egy mindkettőnk számára más-más okokból új világ perzselő kapujában.
Nem is feltétlenül én hatolok belé, bár fizikálisan így történik, minden más szempontból egymásba, s inkább összefonódásnak mondanám. Szűk, amennyire tapasztalatlansága folytán lennie kell, apró fájdalma nem akaszt meg, hiszen látom pillantásából az elfogadást, még ha könnyekkel teli is, így nem féltem őt attól, hogy ez most lelkileg is sokkolná, mert egyértelmű, egymásra találtunk. Most nem cifrázom azzal, hogy legbelül körkörös mozdulatokra sarkaljam magam, már az is csoda lesz, ha elsőre kész lesz úgy felfedezni a saját teste különböző idegvégződéseit, hogy velem együtt jusson el a csúcsra. Annyiban segítem a dolgát, hogy a feneke alá nyúlva megemelem a combját, hogy könnyebb szöget találjunk, figyelek a reakcióira, hogy ha zihálósabbra fogná a lélegzetvételt, biztosan jó úton vagyok, hogy aztán útközben felfedezzem, hogy a kezdeti szükület szépen kitágul, egyre izgatóbb, sikamlósabb fallá változik, én magam is hangot adok gerjedelmemnek, ahogyan magamhoz szorítom egyre erődödő lökéseimmel, és nagyából pár pillanattal később követem a célba, így mondhatni kéz a kézben, szinte tökéletes harmóniában jutottunk el a csúcsra. Erre mondják, hogy nem csak megismerkedésünk, beteljesülésünk is eszményi volt. Minél több ilyen legyen. Amit mond... az meglep, nem értem, mit kell köszönni. Vagy ha kell, én is megtehetném, hiszen kirángatott a búskomorságból, és testileg-lelkileg odaadta magát nekem. Mindig monogám alkat voltam, rosszfiús külsőm, vagy netán beszólásaim ellenére, és ha ő is úgy akarja, állom a szavamat, és együtt maradhatunk, akár a birtokon, vagy bárhol máshol, ahova vet az élet.
- Azért mindenkivel nem szoktam ezt csinálni. – Lehengerlően pimasz mosolyom visszatér, még azért nagyban kapkodom a levegőt, a dolog oroszlánrészét ezúttal én végeztem.

Tárgy: Re: Lucy & James Hétf. 13 Júl. - 11:02

James & Lucy

18+

Elmúlt annak az ideje, hogy minden pillanatban elpiruljak. Ha már rászántam magam, akkor nem visszakozok többet. Nem mintha bármi esélyem lenne rá. Ő talán hagyná, de én biztosan nem. Több, mint 20 éve szűz vagyok, de ahogy ezt már neki is mondtam, nem apáca és nem fogadtam meg, hogy ez így is maradjon. Az évek során feltolódott testi vágy most egyszerre jön ki azon az emberen, akit lelkileg a társamnak mondhatok. Nem érzem túlzásnak, ezt kijelenteni. Így nem meglepő, hogy eszméletlen hevességgel csókolok vissza és ahogy egyre jobban egymásba gabalyodunk, más vágyam sincs, mint még és még közelebb kerülni hozzá.
Fülemet csiklandozza, ahogy kimondja a nevemet. Testemet pedig az óvszerbe bújtatott férfiassága, mert ilyen közel esélytelen, hogy ne érjen hozzám itt ott, ameddig a "felkészülési idő" tart. Ez pedig abból áll, hogy el próbálja vonni a figyelmem csókokkal és kényeztetéssel. Az agyam kikapcsol de a testem összes idegszála robbanni készül.
Egyik kezem a tarkóján és a hajában, másik a hátán, ahogy megölelem, lábaim felhúzva, csípőm az ő ritmusához igazítva emelkedik és süllyed, miközben bele-belenyögök a csókjaiba. Teljesen kitölt, megtölt érzésekkel és magával, miközbe el-eltávolodik, hogy újra megtalálja a helyét bennem. Nem tudom, neki mennyi a teherbírása, de én már nem tartok ki sokáig, testem ívbe feszül alatta, majd kisebb remegések és nagyobb között eljutok a csúcsra. Utána veszem csak észre, hogy körmeim a nagy kapaszkodásban belemélyedtek a hátába és hogy a torkomat is meg kell köszörülnöm, mert annyira berekedtem valahogy.
- Köszönöm! - suttogtam, sugárzó szemmel nézve rá. Ha ő eddig még nem jutott volna el oda, ahova én, akkor újból felveszem a ritmusát.
Nem tudom már, mire számítottam, talán hogy furcsa lesz, kényelmetlen és undorító, de ehelyett intim, romantikus és beteljesült érzések vesznek körbe. Úgy érzem, hogy ez a világ rendje, eddig minden káosz volt és most minden a helyére került.
Utána, ha legördül rólam, huncutul mosolyogva felkönyökölök oldalra fekve.
- Már értem, hogy miért van ezért mindenki úgy oda. - ismertem be, és máris arra vágytam, hogy újra és újra megtörténjen, bár most hogy a vágy kissé visszább vett, így kissé lüktetett odalaenn, mint egy seb, ami gyógyulófélben van.

Tárgy: Re: Lucy & James Szer. 8 Júl. - 21:20

18+

Lucy & James

Érdekes módon ő jobban fel van hevülve, mint én magam. Érdekes? Én szánt szándékkal mondtam le arról, amiről úgy véltem, hogy csalódással tölthet el. Mi pasik sokkal inkább szexfüggőek vagyunk, nehéz megállni, ám már leszoktatta magát az ember, akkor egészen elviselhető. Ő viszont még sosem tapasztalta milyen az íze, igazából még meg sem érinthetett senkit anélkül, hogy ne kapott volna felkavaróan intim emlékeket. Várja, hogy végre valaki úgy igazán hozzáérjen, és elengedhesse magát a karjaimban. Ez mondjuk kölcsönös, fel tudok lélegezni, a rémálomnak vége, most már együtt kaptuk meg az esélyt a nyugodtabb életre. Nem csak azért érzem, hogy számítok, mert velem büntetlenül érintkezhet. Valami kialakult köztünk, a keserűségemet egyre jobban elfújta, és nem túl kedves bókjaim hatására ő is ellazult. Erre mondják, hogy furcsa pár vagyunk? Egyre jobban begerjeszt a hangokkal, amiket kiad magából, valamit jól csinálhatok. Igaz, ha még ennyire érintetlen, akkor minden mozdulat újszerű, hatványozottan átélhető, ám az, hogy még bízik is bennem mellette, mindkettőnk szempontjából megnyugtató. Főleg, hogy nem csak a hangzás az, amitől egyre keményebb vagyok, hanem a látvány, hiszen valóban feltárulni látszik a virág, amelyből már a külső kagylós felületen is mintát lehet venni, szívem szerint ismét alábuknék a szentségbe, ám már úgy vélem, egyikünk érdekében sem érdekében sem hasznos túlságosan húzni az időt. A gumit így gyorsan felillesztem, habár sokkal élvezetesebb nélküle, most még sem az a cél, hogy újsültetű kapcsolatunkat rögtön gyermekáldással koronázzuk meg.
Közben sikeresen elfelejtem, hogy magamra akartam volna húzni, hogy ő irányítson, olyannyira lentre tódul a vér, hogy azt sem tudom, hogy hol vagyok.
- Én is Lucy. Majd másodszorra nem fáj annyira. – Ígérem, ám ez csak tipp, nem sokan voltak eddig az életemben, Nora sem volt szűz, ám a férfilogikám arra sarkal, hogy ha passzolunk egymáshoz, egyre élvezetesebb lesz a dolog. Sőt, amennyire most kívánjuk egymást, már arra is bőven látok esélyt, hogy akkora tüzijátékban lesz részünk, amelyet egy gyakorlottabb pár is megirigyelne. Vad csókokba feledkezünk, hogy aztán minden óvatosságom ellenére gyorsan átessünk a dolgon. Határozott mozdulattal török utat a nedves mélységbe, ahol csak minimális ellenállást érzek, majd az is megszűnik, ahogyan egymásra borulunk. Érzem a feszítő vágyat, amely most átölel, szinte azonnal beteljesülés kerülget, ám tudom, hogy ennél még bőven többre vagyunk képesek. Sóhaja átterjed rám is, belefúrom magamat a vállába, hogy aztán ismét a nyakát, az arcát, és az ajkait borítsam el csókokkal. Határozott mozdulattal simítik rá a combjára, hogy felhúzzam a könnyebb útkeresés érdekében, és a finomabb mozdulatok után egyre erősebb, kisajátított mozdulatokkal sarkaljam a végső kánaán felé. Olykor az arcára pillantok, mert bár félretettük a romantikus énünket, tegye csak a vállamra a kezét, ha lassítást, netán gyengédebb bánásmódot kérne. Ellenkező esetben fokozódó ütemben lesz része. Most nincsen esélyünk elhúzódó játékra.

Tárgy: Re: Lucy & James Szomb. 4 Júl. - 12:01

James & Lucy

18+

Nem akarom elsietni, elvégre mégis csak ez az első alkalom. Valamiért viszont még is úgy érzem, hogy minden perc, minden pillanat kínszenvedés, amit a várakozással kell eltölteni. Mintha csak a sorsom akarna beteljesülni és én még várakoztatnám az ajtóban, hogy hátha meggondolja magát. Pedig ilyesmire nem fog sor kerülni. Ahhoz már túlságosan egymás bűvkörébe kerültünk Jamessel, és gondolni sem tudok rá, hogy eldobjam magamtól a lehetőségét. Inkább közelebb húzom, kiélvezem a közelséget és csókokkal halmozom el, amikor csak alkalmam nyílik rá.
Pár pillanatig átkozom magam, hogy eltérítettem őt a szavaimmal, de csak hogy ismét elfelejtsek mindent rajta kívül, ahogy az ujjai hozzám érnek. Nem bírom visszatartani a kélyes nyögéseimet, de annyira nem is foglalkoztat, szinte észre sem veszem, mert amit az ujjaival művel, az mégjobban megőrjít, mint amit az előbb a nyelvével csinált. Olyan nedves vagyok, hogy azon sem lepődnék meg, hogyha lassan egy-két csepp csordulna le a belső combom oldalán.
- Megőrjítesz! - suttogtam, miközben újra megéreztem a férfiasságát a combomnak nyomódni. Soha nem kívántam még semmit úgy, mint azt, hogy most ne a lábamnak nyomódjon, hanem válljon eggyé velem, amennyire csak ez lehetséges.
Nem igazán tudom, hogy hozhatnám szóba, de úgy érzem, hogy mégis gondolni kell a védekezésre. Bár képtelen lennék magamra terhesen gondolni, orvos anyával felszerelve már korán belémnevelték, hogy ez mennyire fontos, így feszélyezve érezném magam gumi nélkül. Mondjuk a kérdés feltevése közben is és még a válasz hallatán is. Remélem... mennyire bizonytalan szó ez. De mindegy, a semminél így is jobb. Az pedig, hogy régi, nekem csak azt jelenti, hogy mostanában nem kellett használnia. Így lehet, hogy hülyén hangzik, de különlegesnek érzem magam, hogy most mégis, velem. Izgatottan, de figyelmesen nézem végig, hogy csinálja, hogyha legközelebb rajtam lesz a sor, ne valljak kudarcot a cselekvés megismétlésével. Már attól felizgulok, ha arra gondolok, hogy lesz legközelebb, pedig jószerivel még semmi sem történt.
- Már azt sem bánom, ha fáj, de akarlak, James! - nézek a szemébe, ahogy újra fölöttem terem. És most már nem kell sokáig várnom. Érzem, hogy pillanatok választanak el attól, hogy "felnőjjek" és ebbe a gondolatba beleremegek. A légzésem ismét felgyorsul, már-már önkívületi állapotban csókolok vissza és emelem meg a csípőm. Öntudatlanul, csak az ösztöneim vezérelnek és hajtanak a behatolás felé.
Könnyek szöknek a szemembe, amikor végre megtörténik. Bár valamennyire tényleg fáj, nem hasonlítanám semmihez, mert a fájdalomról alig akarok tudomást venni. Inkább az örömtől lettek nedvesek a szemeim. Átölelem és addig húzom magamba, ameddig csak lehetséges, miközben hatalmasat sóhajtok. Az egész testem bizsereg, de a lüktetés központja az a hely, ahol a testünk találkozik és egybeolvad. Nincsenek szavak, amikkel le lehetne írni az érzést, így nem is próbálkozom, teljesen kikapcsolom az agyam és élvezem a pillanat hevét.

Tárgy: Re: Lucy & James Szer. 1 Júl. - 16:01

18+

Lucy & James

Mindketten teljesen új területre tévedtünk. Ő ténylegesen először érinthet meg bárkit is anélkül, hogy ne kelljen az emlékek nyomasztó súlyával megbirkóznia, s így hogy nőként kezelem, messzemenőkig látható, hogy minden lélegzetvétele izgalomról árulkodik. Talán senki mással nem tudná mindezt megélni, ezt sikerként kell kezelnem. Hogy velem mi a helyzet? Annak ellenére, hogy nem azt a súlyt cipelem, mint Lucy, van bőven elég gondom, amelytől meg kellett szabadulnom. Most úgy vagyok kész nézni erre a fiatal lányra, aki fontosnak érzékel, mint talán még Norára sem. Szerelmet vallani talán mindkettőnk számára riasztó volna, a kedvellek is komoly szint, ám mindez, ahogyan Lucy kezel, egyedülálló. Bizonyos tekintetben kinyilvánítottuk, hogy a világ közepeként tekintünk a másikra, akár egy összeköltözés szintjén is. Attól függetlenül, hogy ez a mostani egymásra találás hogy sikerül. Úgy vélem, bízunk már egymásban annyira, hogy ha nem tökéletes, könnyedén át tudjunk lépni a tényen, lesz majd jobb, hiszen együtt szándékozunk maradni. De miért is ne lenne az? Egy romantikus hülye vagyok, ezt már láthatja rajtam egy ideje, így főleg a lelkeinknek kellett egymásra találnia először, hogy valóban felismerhessünk, egy csókban, vagy akár továbbiakban is ki tudnánk teljesedni? A testiség bár oly egyértelmű, fiatalok vagyunk, mégis oly fájó volt minden érintés, sebeket tépett fel, mígnem be tudtam látni, hogy ő új irányt mutat.
- Azt csak hiszed. – Kaján félmosoly a jutalma, ha a korai kielégüléstől megfosztottam, de különben is, hova sietünk? Igaz, hogy csak napok óta ismerjük egymást, nem szándékozom mégsem gyorsítani, annak ellenére, hogy közölte, már eleget várt. Akárcsak én. Mégis... mindez különleges, egy új élet kezdete, nem akarok csak túllenni a dolgon. Ugyan nem teljesíti a parancsomat, ám másféle játékra sarkall, amit szintén én javasoltam. Finoman hagyom magam húzni, ellazítom a kezemet is, hogy az elején ne legyek befeszülve, majd amikor utat találok, akkor egyenesítem csak ki az ujjaimat oly szögben, hogy ne akadjak meg, és elérjek ameddig csak lehet. Minél beljebb, annál jobb. Játékos körzésekben kezdek, hiszen nem az a cél, hogy ki és be mozgassam a kezemet, arra majd valami mást fogok eszközölni. A sikamlós belső falon táncolok, és az édes járat zsákutcáját ostromlom, ingerlem, hogy aztán felmorduljak mozdulata láttán, kőkeménnyé merevedő férfiasságom megfeszül a combjához dörgölődve, ahogyan a bimbók szinte kiugranak a helyükről. Bólintok a kérdésre, muszáj még szavakra is öntenem, hogy na azonnal támadjam le.
- Még néhány régi. Remélem jók. – Sercegem, és a közeli bőrdzsekimhez nyúlok, miután kihúztam az ujjaimat, szerencse, hogy itt volt a közelben, a hálószobai székek egyikének támlájára akasztva. Nem szoktam nézni lejárati dátumot, bizni kell benne, hogy sokáig kitartanak. Letépek egyet a szalagról, és biztos kézzel nyitom fel, pedig úgy be vagyok indulva, hogy kész csoda, hogy idáig eljutunk. Megfordul a fejemben, hogy netán ő is akarna játszadozni az ajkaival, ám már oly közel állunk mindketten a végső robbanáshoz, hogy talán majd egy másik alkalommal. Nem akarom tovább gyötörni a bátorságát, így nem bízom rá a művelelet. Gyorsan felpattintom, majd fölé hajolva kitámasztom magam.
- Nem fog fájni, nem úgy csinálom. Csak óvatosan, majd másodszorra vadulunk. – Nyugtatom meg, ahogyan odacsókolva az ajkára, s a mellére, lejebb eresztem magam, hogy összesimuljon a testünk. Nem kell ahhoz céloznom, vagy odanéznem, hogy tudjam, nagyjából irányban vagyunk, Azt akarom, hogy a bőröm illatával, és a vadul záporozó csókokkal legyen kitöltve most minden pillanata. Aztán finoman csusszanok be, a sikamlóssá vált területen azért nem játszom a faltörő kost, csak araszolok, amíg erőlködés nélkül megy. Apró, ám célratörőbb bejutási szándékkal. Fokozódó ütemben.

Tárgy: Re: Lucy & James Vas. 28 Jún. - 0:43

James & Lucy

18+

Úgy éreztem, hogy szinte fölösleges kibújnom a ruhámból, hisz James már eleve vetkőztet a szemeivel. De mégsem bántam meg, mert ahogy a meztelen bőröm az övéhez ért, az olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint eddig semmi és senki. Úgy éreztem, hogy könnyű eldobni azt az önkontrollt, amit szinte az egész életemben fenn kellett tartanom. A képességemből adódóan, illetve most annak hiányából, már valamennyit levetkőztem, de most nagyon közel vagyok hozzá, hogy teljesen eldobjam a fejem és hagyjam, hogy a szenvedély irányítson. Talán így is lesz majd, ha nem az első alkalommal történik mindez. Most túl sok a kérdés, amit nem merek és nem akarok kimondani, túl sok az aggodalom, ami a tapasztalatlanságomból adódik.
Nyelek egyet és bólintok, amikor az állam alá húzza az ujjait. Nem vagyok benne biztos, hogy átadni nekem az irányítást a legjobb ötlet, de legalább magát nem hibázhatja, ha valamit bénán csinálok. Talán jobb is így. Ha ő ezt jó ötletnek tartja, akkor megbízom benne. Így tuti, hogy elrontok valamit, de megpróbálok nem erre koncentrálni. És ez egész jól sikerül is, amikor elkezd az ajkaival kényeztetni odalenn.
- Kár volt megemlítenem. - nyögök fel, ahogy elhúzódik. Túl közel voltam a gyönyörhöz és úgy érzem, hogy nem csak elvette tőlem hirtelen, hanem még jobban akar kínozni. Mert nem lombozott le, hogy a farkával cirógatott, sőt. A gondolatra, hogy itt és most magamhoz nyúljak, mintha megint kövek gördülnének a hasamba. Nem egészen ez volt a célom, amikor elárultam magam, de hogy pontosan mi, azt én se tudnám megmondani. Az viszont biztos, hogy most nincs elég önbizalmam hozzá, meg nem is vágyom arra, hogy én nyúljak magamhoz, amikor ő is itt van.
- Talán egyszer.- fogom meg az egyik kezét, amivel támaszkodik, így neki vagy egy kézen kell maradnia, vagy féloldalra kell támaszkodnia mellém. Ezt meghagyom neki eldönteni, talán az utóbbi kényelmesebb. - Ha megérdemled. - vigyorgok rá, miközben az ujjait a hasamon keresztül húzom lefelé. Azt mondta, hogy átadja az irányítást, akkor tessék. Be kell érnie ezzel, de van egy olyan sejtésem, hogy nem fog tiltakozni.
Ahogy húzom az ujjait a szeméremajkaim közé, hogy rávezessem a megfelelő pontra, én is megérzem, hogy milyen nedves vagyok és hihetetlen, de ettől mégjobban izgalomba jövök. Tovább vezetem a kezét, miközben szabálytalanul lélegzem és nem bírok magammal, az egyik ujját betolom, hogy előkészítse a terepet. Hangosan sóhajtok fel, ahogy megérzem magamban és rögtön érzem, hogy többet akarok. De egyelőre ott hagyom a kezét magára, hogy a saját kezemet felhúzva, a tesetemen végigsimítva a mellbimbóimmal kezdjek játszani, miközben ránézek.
- Azt hiszem, készenállok. - nyögtem a nyakamban dobogó szívvel. Az nem kérdéses, hogy ő már egy ideje így van ezzel. Az ajkamba haraptam, amikor megint eszembe jutott a védekezés. Kicsit kipirulva kérdeztem rá, kissé bátortalanul, mert valahogy kínosnak éreztem kimondani, de egyben muszájnak is. - Van nálad... gumi?

Tárgy: Re: Lucy & James Pént. 19 Jún. - 19:58

18+

Lucy & James

Azt hiszem mindent sutba dobhatok, amit róla, vagy egyátalán a női nemről gondoltam. Egyedi a maga módján, nem lehet úgy kezelni, mintha egy lenne a sok közül. Igaz, Norán kívül meg tudnám számolni a kezemen, hogy kivel voltam úgy igazán, mégsem a mennyiség számít, hanem a minőség. Nem láttam értelmét szexbe folytani a bánatomat, már korábban feladtam mindenkinél, mielőtt odáig eljutottam volna. Lucy különleges, hogy ilyen türelmesen végigvárta a sorát, és képes volt átfordítani a keserű szájízért, érdeklődéssé, majd vonzalommá, szinte órák alatt, még ha nem ismertem be magamnak, nehéz lenne haragudnom rá. Nem várom, hogy úgy viselkedjen még egy szexi dög, pont az benne a pikáns, hogy mindenbe belepirul, ettől tudom annyira a magaménak érezni a kapcsolatunkat. S a piruláson túl felbárodott annyira, hogy a kedvemért igen csinosan felöltözött, már maga a gesztus is dicsérnivaló, holott a csillogó szemű bájos lánnyal fűztem össze a sorsomat, nem kell ide smink, vagy dekoltázs. Viszont hülye lennék visszautasítani, és azt parancsolni, hogy mossa le a bónuszt. Alaposan megnéztem magamnak, mielőtt kicsomagoltam volna az én valódi kis ajándékomat, amelyet úgy érzem, már bőven megérdemlek. Lucy az én kárpótlásom, mindenért, s ha jól érzem, én is sokat jelentek neki. Minden érintéséből a kiváncsiságon túl az elfogadás, és a gondoskodás süt. Igaz, nehezen türtőztetem magam, s ha jól látom, ő is ráébredt, hogy ami köztünk éled az most átmehet valami vaddá.
- Nem fogod. Azt találtam ki, hogy az elején te irányítasz. – Emelem meg az álla alatt, hogy tudatosuljon benne, hogy felkínálom magam, legalább az elején, hogy ő maga irányítsa a mozdulatokat. Ennek egyszerű módja lesz, az ölembe fogom venni, és ő úgy ereszkedik rám, ahogyan úgy véli, hogy megfelelő szögben találhatom el. A fájdalom lehet gyors, és egyszerűen múló, vagy akár meg sem jelenő, ha addig izgatjuk egymást, hogy a sikamlóssá vált területen már önmagától pukkan lufiként az a kis érzékeny hártya, a behatolás pedig bár furcsa lesz, ám édesen az, nem fájdalmasan. Ha már átlendültünk a bemutatkozáson, megtapasztalhatja a férfiúi vadságomat, ezzel kezdeni viszont lehet, hogy dögös lenne, ám Lucyt sosem azzal kívántam megismerni, hogy milyen macsón hengerlem le. Meglepetten vonom fel a szemöldökömet, ahogyan felnézek a nyalogatás közben, és most fel is térdelek hozzá, még mindig keményen.
- Nocsak... látni akarom. – Érintem az ágyékához a sajátomat, bátorító vigyorgással kezdek körkörös simogatásba, csak már nem az ujjaimmal... Érzem, hogy szinte csatakos a nedvességtől, ám mielőtt még belsőbb szintekre lépnénk, meg akarok róla győződni, hogy kedvem szerint kitágult. Játszhatunk majd még a későbbiekben szűzlányosat, ahol direkt cél, hogy szűk legyen, most azonban elkerüljük a fájdalmat. Így sem lesz olyan, mintha begyakoroltuk volna, együtt élhetjük át a felfedezés örömét, előtte már csak arra vagyok kiváncsi, hogyan érinti meg ott magát. Akár engem is felhasználva hozzá.

Tárgy: Re: Lucy & James Csüt. 18 Jún. - 15:35

James & Lucy

18+

Amikor abbahagytam az olvasást, mert a cigifüstjétől köhögőgörcs tört rám, akkor még nem is sejtettem, hogy pár nappal később úgy fog látni, ahogy eddig még anyun, az első pár férjén és az orvosokon kívül még soha senki; anyaszült meztelenül. Ez valamilyen szinten bátorságot követel tőlem, de ugyanakkor teljesen természetesnek érzem. Az a vágy, ami ennek kapcsán kialakult bennem az nem pár napos, hanem teljesen ősi. Pedig senki mással nem tudnám ezt elképzelni. Ez így tökéletes, James teste mondjuk az enyémnél egy kicsit jobban, de más arcpirongató gondolatok most jobban elfoglalnak ahhoz, hogy a saját testem hibáit elemezgessem.
De nem tudom természetesen egyből, hogyan és mit kellene csinálnom, úgyhogy jobbnak látom kérdezni, vagy engedélyt kérni, mielőtt valami olyanba tenyerelnék bele, ami totál ciki és egy életre égne tőle az arcom. De úgy tűnik, mégsem csinálom olyan rosszan, vagy legalábbis James arca nem arról árulkodik. Úgyhogy, amikor már ujjaim mindenhol bejárták és belejövök a simogatásba, nem csak felpillantok az arcára, hanem meg is csókolom.
- Van egy olyan érzésem, hogy észre fogom venni. - jegyzem meg enyhén cinikusan. Az első rémület kissé alábhagyott, de még mindig egy kissé félek az első behatolástól. Jól esik, hogy megpróbál megnyugtatni, az méginkább, hogy próbál gyengéd lenni. Próbálok most nem belegondolni abba, amikor vad, mert bár igazán tetszik a gondolat, jelen pillanatban csak a gyomrom szorul kisebbre tőle.
Máris hiányzik a testének érintése, ahogy pár pillanatra elhúzódik tőlem, de amikor a párnák között vagyok, akkor sem fekszem tétlenül, alkaromra támaszkodom, hogy lássam mit csinál. Egyrészt kíváncsi természet vagyok, másrészt szükségem van a vizuális élvezetekre is.
- Azt mondtam, hogy fiú még nem ért hozzám, azt nem, hogy én sem magamhoz.- jegyzem meg nyelve egyet, hogy fel ne nyögjek, miközben az egyre inkább bizsergő részemhez ér. Fogalmam sincs, hogy ezt az orrára kellett-e kötnöm, most van egy kis furcsa érzés bennem, hogy kimondtam, de kellett valami, amivel viszonozhatom a vigyorgását. Szerintem abban nincs semmi szégyellni való, hogy meg akartam ismerni a testemet, orvos anya gyerekeként ezt természetesnek tartom. Apropó, anya, talán nem a legmegfelelőbb pillanat rágondolni, vagy egyáltalán azon tűnődni, hogy most gondolhatok-e rá, de erről óhatatlanul eszembe jutott egy másik dolog, a védekezés. De most túlságosan lefoglal az ujjai és a nyelve játéka, hogy ezzel megtörjem, inkább csak felvésem magamnak az agyamba, hogy nehogy elfelejtsem.
Más dolog magamnak csinálni kísérletező célzattal és más az, ha egy tapasztalt férfi csinálja. A különbségbe beleremegek, és úgy érzem, ha tovább húz, az már a kínzás határát súrolja. Egyik kezem ujjaival beletúrok a hajába és élvezem, ahogy azzal a hajszálakba, a másikkal pedig az ágyon lévő takaróba markolhatok, amikor nagyon jó helyet talál el.

Tárgy: Re: Lucy & James Szomb. 13 Jún. - 14:50

18+

Lucy & James

Más esetben egy ilyen sérülésből felgyógyulni, elfogadni, hogy kezdhetek új életet, csakis hosszútávú komoly kapcsolatban lehetne, többszöri találkozás sem biztos, hogy meggyőzne róla, van értelme. Lucy esetében megszöktünk a világtól, és a legapróbb helyzetet is kitárgyaltuk, így már azelőtt összeköltöztünk, és kipróbáltuk egymást, mielőtt fizikálisan ez megtörtént volna. Hiszen a szerelem, vagy a vonzalom nem szólhat pillanatnyi fellángolásról. Már csak akkor volnék kész megnyitni a szívemet, ha tökéletesen alá van támasztva, hogy nem csak a hempergőzésről szól a dolog. A lány amint ideértünk, még vészféket húzott, s hálás voltam érte, már tudom, ha megtörténik, az engem is visszavetett volna. Így, hogy annyit mondok, hogy kedvelem, s ő is kedvel engem, elegendő jelzése annak, amit egymás iránt érzünk, komolyabbat merész dolog lenne kimondani, még ha tudom is, hogy részemről legalábbis sosem volt még semmi ilyen komoly. Amilyen kis érzékeny, finomlelkű, nem is akarnám megijeszteni holmi romantikus vallomással, és ha ő tenné, nem tudom, hogyan reagálnék. Adjunk még időt magunknak, hiszen az összeköltözés és a szerelmekedés sem kis lépés. Ahogyan lekerülnek rólunk a ruhák, én „csak” alaposan megnézem magamnak, és hosszú idő után megkönnyebbülten elmosolyodom, nem gondoltam volna, hogy valaha is olyan lányt találok, akinek a karjaiban ilyen felhőtlenül el tudom engedni magamat. Az ő szemszöge biztosan félelmetesebb, elsőre nekifutni annak, amely után már új világ nyílik meg előtte. Megsimogatom a haját, bátorítóan, s bólintok.
- Már éppen kérni akartalak rá. – Felnyögök, amint végül hozzám ér, ösztönösen is érzi, hogy milyen hatásfok a lényeg, jelzem, hogy nem kell finomkodnia, mert bár hihetetlenül régen voltam bárkivel is, ő aztán megérdemli, hogy úgy fedezze fel ezt az egészet, ahogyan csak jólesik. A bizonytalan pillantása érthető, és még ha nem is kell mindent megbeszélni, akad hozzáfűznivalóm.
- Nem ígérem, hogy nem leszek vad, és kemény, mert mocskos dolgokra vágyom veled... majd. Most viszont arról fog szólni, hogy észre se vedd, ha netán még furcsa, vagy meglepő az érzet. – Nem foglalom bele, hogy fájó, hiszen már felnőtt nő, még a tapasztatlansága ellenére is, ennyit már biztosan tud. Viszont lehet azt ügyesen, figyelmesen is tenni, nem csak arra kell menni, hogy túlessünk a dolgon, utána már úgysem lényeg. Dehogynem... attól még lehet sajgó érzés. Tudunk szenvedélyesek lenni, fogunk is, ám ahogyan az egész kapcsolatunk épül, a figyelmesség, és gyendégség az elsődleges. Felőlem aztán a közeljövőben akár ki is kötözhet, de most még máshogyan csináljuk. Miután hagytam, hogy kissé tapogatózzon, elengedem őt, de csak annyira, hogy feljebb emeljem a párnák közé, még mindig a hátán fekve, én magam pedig lejjebb csúszok, hogy szemügyre vegyem a csinos, és érintetlen kis kagylócskákat. Elsőre pusztán a combja belső részét simítom végig, hogy ismerkedjen az érzettel, majd szépen gyendégen futtatom végig a drága vájaton az ujjamat, olykor felpillantva az arcára.
- Ha csiklandós lesz, az megtörténhet. De ne aggódj, nem fogom magam zavartatni. – Gonosz félmosoly, és most már tényleg lejebb helyezkedem, hogy kezdetben apróbb csókokkal borítsam el, s az ujjamat sem veszem el onnan, fokozatosan erősítve az intenzitást, ha már hozzászokott, majd a nyelvemet is bevetem, egyelőre még pusztán maradva a felszínen, játékos körzéseket ejtve meg a finom részlegen.

Tárgy: Re: Lucy & James Csüt. 11 Jún. - 15:57

James & Lucy

18+

Némán megráztam a fejem. Eddig még semmi olyan nem történt, amit a szívemre tudtam volna venni. Tudom, eleinte furcsa volt velem, megpróbált elzárkózni, de már tudom, hogy csak a sebeit nyalogatta, így képtelen vagyok rá azért haragudni. Lehet, hogy én vagyok túl naiv, vagy vajból van a szívem, de úgy érzem, hogy magát sokkal jobban bántja, mint engem bármikor is próbált. Nem akarom, hogy miattam is rágja magát.
- Erősebben kell próbálkoznod. - mosolyodom el, próbálva elviccelni, hogy most ne ezen gondolkodjon, hanem inkább élvezze ki a pillanatot, ahogy én is tenném.
És mintha minden szentimentális gondolatot kisöpörtek volna a fejemből, vagy legalábbis a gondolkodás és a lelki érzéseim eltörpültek amellett a fizikai vágy mellett, ami egyre inkább fokozódott bennem. Persze még mindig bennem volt az eddigi pár nap rajongása, amit James iránt éreztem, de most elég bátorságot éreztem magamban, hogy egy magasabb, egy fizikai szintre emeljük a kapcsolatunkat. Most már arról is beszélhetünk, nem? Ha már az összeköltözést is szóba hozta, akkor elég szilárdan állíthatom, hogy több van köztünk, mint barátság.
Ruhából viszont egyre kevesebb. Az utolsó darabomtól is megfoszt, ami egy részről fokozza az izgalmamat, másrészt meztelennek érzem magam mellette és amikor ennek hangot adok, túl gyorsan történik meg az ő vetkőzése. Nem tudok nem odanézni, nem tudok nem odabámulni. Fogalmam sincs, mennyi ideig nézem, mielőtt egy csókkal kizökkent. Az első gondolatom az, hogy Te jó isten, ez nem fog belémférni!.
- Meg.. megfoghatom? - kérdezem lesütött szemekkel, miközben nem bírom megállni, hogy fel ne nyögjek, annyira jól esik a kényeztetése. Nem tudom, mi ilyenkor az etikett, hogy hogyan kell viselkedni, így jobbnak látom engedélyt kérni, mielőtt bármivel próbálkozom. Ha viszont kapok, akkor ujjaim gyengéden, simogatva csússzannak rá a férfiasságára. Ugyan emlékeim vannak ilyesmiről, én még sosem csináltam, egyelőre csak ismerkedek a helyzet adta mérettel. Amit még mindig túl nagynak gondolok magamhoz képest és egy kicsit meg vagyok szeppenve, de a csókok kellően elvonják a figyelmemet az első ijedtségtől és mindenféleképpen örömet akarok okozni neki. Azt úgy is sejtettem, hogy fájni fog, de most csak abban reménykedem, hogy nem fogok szétrepedni teljesen.

Tárgy: Re: Lucy & James Kedd 9 Jún. - 19:07

18+

Lucy & James

Már ismer annyira, hogy tudja, szándékosan nem bántanám, a vagdalkozás viszont más tészta. Az csak úgy jön belőlem. Akaratlanul is megfeleltetem a múltam egy darabjának, ő dacosan veszi az összes akadályt, s pont ezzel ébreszt rá, hogy Norát el kellett engednem, hogy Lucy vegye a helyét véglegesen a szívemben. A néhány felesleges, értelmetlen próbálkozást alapul véve úgy sejtettem, nincs értelme abban gondolkozni, hogy lehet még komoly szerepem a világban, ám ez az édes, kissé elvont lány megmutatta, hogy bár elfogadja, hogy sajnálatatom magam, de azt akarja, hogy ismét magamra találjak, és ha úgy alakul, hát rá is.
Az elmúlt napok azt igazolják, volt értelme kitartania, s nekem is elhinném, ez köztünk működhet. Bármi is vezérelt az útjába, abbahagyhatom azt, hogy eltaszítom magamtól. Megpihenni vágyom az ölelésében, elengedni magam, s úgy aludni, ahogyan tettem mellette közös éjszakáink folyamán. Megnyugtatóan békésen. Szinte még álmában is cirógatott, olykor mintha a nevemet is kiejtette volna, ez így teljesen más, mint az a szint, amit fel tudok mutatni az utolsó hónapok menekülését látva.
- Attól félek azért nekem is sikerül... néha... – Túl megbocsátó velem, igazi angyal, aki szintén szeretné, ha lenne valaki, aki úgy fogadja el, ahogy. Nem érzem túl érzelgősnek a feltételezést, hogy Lucy lehet a lelki társam. Sorsszerű lenne, hogy egymás útjába kerültünk? Meglehet. Az is létezik, hogy puszta véletlen, mi éltünk a lehetőséggel, s megtaláltuk a másikban, amire szükségünk van. Már külsőleg is igen gerjesztős volt a kislány, ám ekkor még fel sem merült ilyesmi, a fagyi az csak fagyi volt. Most viszont ingerlő kis halmai nem pusztán a szex igéretét hordozzák magukban, olyan megnyugató állapotot biztosítanak, hogy hosszútávon lehetünk egymáséi. Nem érzem problémának, hogy számára én volnék a vízválasztó, s nem csupán az összehasonlítási alap hiánya miatt. Ez utóbbi azért komoly fegyvertény, én fedezhetem fel, s ez így van jó, más ne is birtokolja mostantól kezdve. Valahogy feltámad bennem a férfi, magamnak akarom őt.
- Igaz... – Bólintok vissza, s miután már teljesen pőre, még cselekvésem előtte elidőzöm érintetlen, kislányosnak tetsző, ám mégiscsak felnőtt jellegget mutató csinos ágyékán, hogy aztán én is megoldjam a nadrág gombját, és féloldalasan ülve az ágyon a boxerrel együtt rúgjam le magamról a ruházatot. Biztosan megvan a meglepetés, hagyom, hogy megszemléljen teljes pompámban, mellé hengeredek, hogy szemügyre vegyen, közben visszatérek az ajkaihoz, olykor pedig lejjebb hajolok, hogy tovább kényeztessem a hetyke melleket az ajkammal. Kezeimmel viszont a vállát simítom, s a hasát is. Igaz, hogy jelezte, hogy nem tud tovább várni, ellenben én mégsem venném annyira kapkodósra a figurát. A húst ha úgy tesszük, fel kell forrósítani a tálalás előtt.

Tárgy: Re: Lucy & James Vas. 7 Jún. - 18:54

James & Lucy

18+

- Azt hiszem, értem. - vettem elejét minden további hangulatromboló mély lelki beszélgetésnek. Nem akartam, hogy ez eltágítson a célomtól, amit kitűztem magam elé. Nem gyakran szánom el magam ilyen nagy dolgokra, de ha mégis, akkor azt már végre is akarom hajtani. Ezzel viszont nem oda lyukadnánk ki, ahova én szeretném. Bár ezt nem gondolom át így magamban, különben az egész arcom paradicsomszínben égne megint, de éreztem, hogy jobb, ha nem húzom fel magam. Elvégre is, nem akart szándékosan megsérteni, csak a saját sebei miatt ilyen.
Inkább gyengéden megsimogattam az arcát, és megcsókoltam megint. Beleremegtem abba, hogy a nevemet kiejtette a száján. Még sosem hallottam így a nevemet senkitől. Zavarbaejtően jól esett, hirtelen azt sem tudtam, hogy hogyan lehetne ezt viszonozni. De közben apró mosoly bújkált a szám szélén.
- Nehezebb engem megbántani, mint sejtenéd. - próbáltam elterelni a zavaromról a figyelmet. De a csókomban és a szemeimben hála tükröződik. Már nem tudom szavakba önteni, hogy mennyit is jelent nekem James, amiket mond és amiket tesz. És a gondolatai, amikről fogalmam se lehetne, de valahogy mégis, a képességem nélkül is úgy érzem, hogy tudom, mi jár a fejében.
Egyáltalán nem érzem úgy, hogy tudom, hogy mit csinálok, csak engedem, hogy az ösztöneim vezessenek és azok nagyon vissza akarnak terelni a biztonságos csókolózáshoz, mert azt ismerem. De nincs nálam a gyeplő, ő határozza meg, mi történik és ezt nem bánom. Mégis csak több tapasztalata van nálam. Én csak annyit tehetek, hogy a torkomban dobogó szívvel közreműködöm.
Hogy ne nyögjek fel, ajkamba harapva várom az ítélkezését a csók után, miközben szó szerint pucérnak érzem magam mellette. Villany még nem ég, de a nap már elkezdett vörös és narancssárga árnyalatban süllyedni a hegyek között, még bőven volt elég fény ahhoz, hogy szemügyre tudjon venni. Készültem valamennyire erre az estére, nem hiába zárkóztam be olyan sok időre a fürdőbe, úgyhogy most még csak szőrpihéket sem találhat rajtam.
- Ez így nem igazságos...- akarom mondani, de a hangom csak motyogásként jön ki belőlem, arra célozva, hogy ő még szinte semmit sem vett le a felsőn kívül. Nem mintha ellenemre lenne a meztelen felsőteste, ha hozzáérhetek, cirógathatom és folyamatosan a közelemben tudhatom.

Tárgy: Re: Lucy & James Csüt. 4 Jún. - 11:05

18+

Lucy & James

Esélyes, hogy aligha fog változni az, hogy mennyire nem bízom magamban, és hogy bárki is kötődni tudjon hozzám. Azt most elfogadom, hogy fel tudtam kelteni a figyelmét, ébredt benne holmi megmentési kényszer, hogy ha ennyire neki vagyok keseredve, anyáskodna felettem, hiszen ahogyan én tudatosan zártam el magam a külvilágtól a történtek hatására, ő a képessége miatt szeparálódott, ettől még megmaradt annak a kedves, empatikus angyalnak, akinek vélhetően a szülei is nevelték. Mellette férfinek érzem magam, ám közel sem pótolhatatatlannak. Mellettem nem él a képessége átka, csak azért ellenben nem akarnám magamhoz láncolni.
- Tudom, én csak... – Morrantom, majd be sem fejezem, elfúl a hangom. Tudom, hogy ő nem olyan. Ennyire még senkit nem ismertem meg, mindaz, amit tettünk az elmúlt napokban meglehet tömény volt, igazi esszenciális megismerkedés, még arra is kész lettem volna, hogy belenézzen a múltamba, csak éppen akkor valóban mindent tudott volna rólam, elvésztek volna a titkok adta cinkos összenézések. Nem, Lucy valóban különleges lány, aki felé már kifejeztem, hogy kedvelem, többet nem is igazán mernék érezni, hiszen úgy vélem, egy esélyem van még a boldogságra, s ha túlzottan beleélem magam, akkor cseszhetem az egészet. Hiszen ha vele nem sikerül, másokkal mi értelme lenne? Már őt megelőzően is lemondtam arról, hogy bárminemű pozitívummal is találkozhatok még, így meglepettségemben teljesen váratlanul ért, hogy minden érintéséből, gesztusából nem pusztán gondoskodás sugárzik, valódi nő, aki még nem is tudja, hogy milyen hatással tud lenni rám.
- Én sem. Ha megteszem, akkor tudd, hogy pillanatnyi sértettség lesz. Kellesz nekem Lucy. – Csókolok oda az ajkára, ez akár szerelmi vallomásnak is beillik, attól függetlenül, hogy most inkább szenvedélytől szítva fedezzük fel egymást. Mindaz, amit mondtam, az elmúlt napok eseményeinek köszönhetőek, s előrevetítenek valamit, egy olyan szebb jövőt, amelyben mi ketten lehetünk a főszereplők. Nem csupán ideig-óráig együtt, akár véglegesen! Bájosnak tűnik így egyre kevesebb ruhában, van benne valami kislányos, ahogyan még megőrzött egy némi mértéket a félszeg megilletődöttségből. Ezzel együtt gyönyörű, minden porcikája tökéletes, kívánatos. Olyan, amelyről nem tudnék lemondani hosszútávon sem. Ez az a pont, amikor az édes benső párosul a csábos külsővel. Tökély!
Az ágy szélén ülve ölemben a leányzóval hagyom, hogy viszonozza a csókjaimat, s nem engedve, hogy eltévelyedjek, ismét az ajkaira vonzza vissza a sajátjaimat. Félmosollyal teljesítem a kívánságot, majd rámarkolva a csípőjére ismét emelek rajta egyet, hogy az ágyra fordítsam a hátára.
- Teljesen látni akarlak, és megérinteni. – Susogom a fülébe két csók között, amelyet a nyakára, s ismét az ajkára illesztek, majd határozott mozdulattal emelve fel gömbölyded hátsóját kibújtatom a fehérneműből is.

Tárgy: Re: Lucy & James Pént. 29 Május - 15:04

James & Lucy

18+

Szemeim hatalmasra nyílnak James "kikötésén", amit nyilván láthatólag komolyan gondolt. Ebben a pillanatban ez a gondolat annyira távol áll tőlem és igazából el sem tudnám képzelni, sem azt, hogy ő nekem valaha ne kelljen, sem pedig azt, hogy én képes lennék akárkinek az érzelmeivel is játszani.
- Sosem tennék ilyet. - mondom, egy kicsit duzzogó hangon, értve arra, hogy hülyíteném, meg arra is, hogy valaha nem kellene. Ha nem tudnám, hogy már összetört a szíve és csak ezért kér ilyesmit, akkor itt és most elveszítettem volna a hangulatomat és mellkason összefont karokkal hagynám itt. De mivel tisztában vagyok vele, ezért csak végigsimítok jobb kezemmel az arca bal felén és mélyen a szemébe nézek, miközben csöndben fogadkozom. - Soha nem akarlak bántani!
Amikor erről pár pillanattal később engem is megerősít, akkor már huncut mosoly bújkál az ajkaim között. Inkább nem árulom el, hogy nem bántott volna, mert én is alig bírtam visszatartani magam, mert hálás vagyok azért, amiért várt addig, ameddig 100%-os lettem magamban.
- Köszönöm. - mondom ismét. Lassan úgy érzem magam, mintha egy kakukk lennék, aki csak ezt az egy szót ismeri, de tényleg hálás vagyok mindenért, amit tett értem.
Arra számítottam, hogy ciki, ügyetlen és béna lesz először pucérkodni egy fiú előtt, de most egyáltalán nem éreztem így. Örülök, hogy James nem tett rám megjegyzést, se pozitívat, se negatívat, mert amit tudni akartam, az az arcáról leolvasható volt és ettől megnyugodtam. Azaz, hát ezt túlzás kijelenteni, mert a légzésem nem állt helyre, és a vágy is csak egyre fokozódott bennem.
A ruha levételével túl sok időt töltöttem távol tőle, ezért átkarolom a nyakát, miközben a mellem a felsőtestéhez nyomódik és megcsókolnám, de ekkor váratlanul felkap. Elnyomom a meglepett kiáltásom, csak méginkább kapaszkodom.
Örülök, hogy nem az első este engedtem a csábításnak, így a hálószoba ismerős terület, még ha nem is évek óta használjuk, de semmiképpen sem akarom a szüzességem egy teljesen ismeretlen terepen elveszteni.
Lehunyt szemmel beletúrok a hajába, miközben a mellbimbóimat kényezteti. Még sosem éreztem ilyesmit, de be kell vallanom, hogy nagyon tetszik. Az arcomról már le sem lehet vakarni a mosolyt, ami odaragadt. Amikor viszont megérzem a fogát, akkor megint felnyögök. Megpuszilom a vállát, majd a homlokát, és egyik ujjamat az álla alá téve jelzem neki, hogy most a nyelvem tart igényt a szájára, úgyhogy búcsúzzon el egy rövid időre a melleimtől.

Tárgy: Re: Lucy & James Kedd 26 Május - 9:25

18+

Lucy & James

Esélyes, hogy ha másképpen találkozunk, sokkal lasabban találunk egymásra, és akkor az is elképzelhető, hogy fel sem merül az összeköltözés lehetősége. Valószinű, hogy így túl intenzív volt az elején is, mennyire el akartam taszítani, hogy aztán ráébredjek, cseppet sem kell általánosítanom, ő nem feltétlenül fog bántani, így viszont hogy ezt már tudom, nem lenne olyan könnyű az elválás. Térjünk talán vissza a birtokra, és randizgassunk? Abban is lenne fantázia, így még nem tudom, hogy mi lesz, de hogy nem nélküle szándékozom új életet kezdeni, az már teljesen biztos. Bárhogyan is lesz, jó lenne egymást megtartani a látóterünkben. Megvárom, amíg átgondlja, hogy teljesen. Már így is nagy lépés, hogy az amúgy fizikailag teljesen bezárkózott lányt meg tudtam nyitni, lényegében együtt tettük, csak ő a lelkemre gyakorolt hasonló hatást.
- Rendben. És nekem is egy, de ez komolyabb. Ha úgy látod, hogy már nem kellek, akkor időben szólsz, és nem hülyítesz. – Talán kissé nyafogós kérésnek tűnik az ő vicce mellett de nem vágyom arra, hogy Norához hasonlóan ismét valakinek a játékszere legyek. Nem mondom, hogy szerelmet tudok vallani, és tőle sem várok ilyesmit, ám azt igen, hogy ha együtt vagyunk, akkor vegyük azt annyira komolyan, amennyire belefér. Mindez nem zárja ki a játékos csipkelődést, egymás agyának a húzását.
Bólintok a szavaira, miszerint biztos már magában. Bár legtöbbször a lányok szoktak visszarettenni, nekem olyan pocsék előéletem volt, hogy számomra sem volt egyszerű ráhangolódni arra, hogy talán még lehet jövőm bárkivel, akitől nem csupán odafigyelést, és gyengédséget, ám akár szenvedélyt is kaphatok. Hiszen a lány bármennyire is törékenynek tűnik, az első perctől kezdve erős akarattal rendelkezik, nem hagyta magát lerázni. Egy percig sem viselkedett szemérmetlenül, ez nekem is segített, barátok lettünk először, mintsem a vonzalmunk győzedelmeskedjen. Talán kéz a kézben jártuk be az utat, amelyben meggyőzhettük magunkat, igen, ő kell nekem.
- Azért, mert nem akartalak bántani. – Ismerem be, én nem vagyok az a típus, aki csak úgy letámadja a kiszemelt nőt, hátha sikerül mindezzel az ellenállást letörni. Vállalom, hogy nem tárgyként, eszközként kezelem őt, még ha mindez mostanság sok férfi sajátja, én nem állok be a sorba. Jól látta, csak keménynek akartam mutatni magam, a valóságban enyhén romantikus vagyok. Kapkodva veszem immár a levegőt, nem pusztán a régen háttérbe szorított fizikai vágyak miatt; rá vagyok kiváncsi. Nincsenek elvárásaim az idomait illetően, pont jó ő nekem, mert mindaz, amit érzek, eleve tökéletessé teszi. Ahogyan megpillantom blúz nélkül, minden létező kételyem szétoszlik, igazi angyal.
- Most már nem lesz rá okod. – Nem öntöm immár szavakba, hogy milyen ütemre gondoltam, megvannak az elképzeléseim a hirtelen támadt helyzetet illetően. Nem akarom, hogy picit is kényelmetlen legyen számára a pulton ücsörögni, támaszkodni, s talán fantáziátlan dolog maga az ágy, mégis ez lesz most a célzat. Lucy túlzottan fontos nekem, hogy fájdalmat okozzak, a szenvedélyességet mindez nem zárja ki, elsőre azonban csiszoljunk a körülményeken, ha majd gyakorlottabbak leszünk, jöhet a pult. Gyönyörködöm a keblei látványában, majd a feneke alá nyúlva felkapom, és beviszem a hálóba, amelyben eddig is aludtunk, most más célzatot fog használni. Leülök az ágy szélére, hogy még mindig az ölemben fogjam őt, úgy intézem, hogy lovaglóülésben tudjon elhelyezkedni. Előrehajolok a csodás rózsaszín ékekre bukva, hogy finoman az ajkaim közé vegyem az egyiket, s először lágyabb, ismerkedősebb csókokkal borítsam el, kissé még a fogaim közé is dörzsölve, ennyi igazán kell.

Tárgy: Re: Lucy & James

» Lucy Fitzgerard
» James & Nora
» Lupe F. & James H.
» James Hurley
» Damien James McCormack