Volunteers Park

Tárgy: Volunteers Park Vas. 8 Szept. - 10:24

First topic message reminder :

A Volunteers Park a város nyugati részén található, nem olyan messze az X-Birtoktól, így ide akár gyalogosan is el lehet jutni egy 20-30 perces séta segítségével. Valamivel kisebb, mint a Joe Bohrdrum park, de ettől még nem kevésbé népszerű, amit annak is köszönhet, hogy egy szépen kiépített Üvegház is várja a látogatókat. Az épület teljes mértékben üvegablakokból áll, és bent rengeteg növény és változatos életvilág tekinthető meg. Trópusi részleggel is rendelkeznek, úgyhogy igazi látogatócsalogatóról van szó, ami főként a jó időben nem szűkölködik a nézelődőkben.
A parkban egy foci-, egy baseball, egy kosárlabdapálya található meg és természetesen játszótér a kisebbek számára hagyományos felszereléssel, mint a hinták, mászókák stb.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szer. 10 Szept. - 16:32

Simon & Jill

♪ My passion ♪
- Ezt most nagyon igyekszem bóknak venni. - mosolyodom el. Azt hiszem tőle azért ez is bőven annak számít, és nem is akar szándékosan bántani. Sosem, igazság szerint, csak hát attól még nem megy neki minden esetben tökéletesen a normálisan viselkedés, de már azt is látnom kell, hogy igyekszik és látom is, komolyan látom. Én vagyok még mindig kissé telhetetlen annak ellenére, hogy tudom, hogy nem kellene és hogy nagy butaság, mert elfogadhatnám azt, hogy kedvel, aztán majd idővel talán mást is ki tud majd mondani. Én se tettem még ennél többet, maximum talán egy fokkal jobban próbálom kimutatni, hogy fontos nekem, annak ellenére, ami történt, de azt nézzük, akkor az nem is ő volt, hanem... valaki más, akit nem tudott irányítani, szinte már egy másik én, vagy ilyesmi. Mindegy is, az a fontos, hogy megpróbálunk ebből az egész zűrből kihozni valami értelmeset, még az előtt, hogy kiborítanánk egymást véglegesen.
- Jól van Simon, és én is próbálok nem folyton mindenen kiakadni. - legalábbis nagyon fogok igyekezni. Tudom, hogy túlságosan hamar kapom fel a vizet, egy-egy apró megjegyzésen is, amit mondjuk viccnek szán, de hát... ez sajnos a velejárója annak, ha az embernek nem volt épp normális és elviselhető az élete, nekem pedig kicsit sem volt. Az idegeim már enyhén szólva is tropára mentek, nem olyan egyszerű csak úgy hirtelen normálissá válni. Mondhatnám, hogy esélytelen, de azért nem így van, csak nagyon nehézkes és kis léptekkel tudok csak haladni, amit ő néha nagyon visszavet a viselkedésével. Csak lassan bólintok neki. Igen, az új Simon, aki próbál változtatni. Már a is nagy dolog lehet neki, hogy leguggol egy lány elé, hogy megfogja a kezét és mindezt nem azzal a szándékkal teszi, hogy megdöntse. Nem azért kedves, mert akar tőlem valamit, vagy legalábbis nem olyasmit. Ha normálisan gondolok bele, gondolom a legtöbb lány szerint az is hatalmas dolog volt a részéről, hogy csak úgy visszautasított, amikor rámásztam, de abban a pillanatban sajnos enyhén szólva is nagyon sikerült kibuknom miatta. Már tudom, hogy nem kéne, bár azért kár lenne tagadni, hogy gyökeresen nem tudok változni. Hiányzik a testiség, hiányzik egy ölelés, hiányzik az, hogy elmerüljek valakiben és kimosson mindent agyamból, mert hát ez erre is jó. Van aki piál, van aki a részegségben talál menekülő utat, nekem pedig erre a szex volt tökéletes megoldás. Menekülési út, ami tökéletesen kikapcsolt és egy röpke pillanatra elhitette velem, hogy számítok. Most viszont abból kell elhinnem, hogy itt van velem, hogy igyekszik és csak könnyeden fogja a kezem.
- Attól még félek, hogy elszúrom, vagy te... vagy mindketten. - sóhajtok még egy aprót, de aztán csak ráveszem magam, hogy felálljak, megrázzam a fejem és próbáljak ne nagyon foglalkozni ezzel az egésszel. Nem kellene állandóan aggódnom, ezért simítok végig az arcán inkább és mosolyodom el. Próbálok, tényleg, igazán próbálok hinni benne, ebben az egész változósdiban. - Akkor nézzük meg a vásárt. Eszméletlenül régen ültem már dodzsemben, vagy... nem is tudom, hogy mik vannak ott. - a régen az nem kifejezés. Talán egyszer, amikor apu vállalta még gyerekkoromban, de azt hiszem akkor is csak azért, hogy ne nyúzzam tovább, mert már nem tudta elviselni a nyafogásomat és ott mindenki előtt, nem oszthatott ki drasztikusabban. A lényeg, hogy bepattanok nem sokára és szépen kényelembe helyezem magam az anyósülésen. Ez a nap... komolyan olyan, mint valami elcseszett hullámvasút, már annyi minden történt és még csak épp hogy délelőtt van.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 8 Szept. - 17:35

Jill & Simon

- Sokan cserélnének veled, legalább nem vagy dögunalmas, egy hullámvasút veled az élet. – nem bántásként mondom ezt, a szavaimat inkább bóknak szánom, mint sértésnek. Tudom én, hogy nem könnyű neki, mert nem vagyok valami nagy emberbarát, de azért próbálkozom, és ha nem is villámléptekben, de azért megyeget a dolog, nem? Fura, hogy én erőltettem ezt az egészet, mégis én vagyok az, aki lassabban esik túl ezen, de én… én így éltem eddig, ez volt a megszokott, szinte már rutinból voltam tapló paraszt, és nem igazán ismerek más életformát, nehéz így átlépni. Neki sincsen könnyű dolga, de ő másként élt ezelőtt, én pedig már arra sem emlékszem, hogy mi volt még azelőtt, hogy ilyen lettem. Szóval igen, megértem őt, és bármilyen idegesítő is tud lenni az, mikor kiakad valami baromságon, legalább nem unalmas a csaj, mindig képes valamivel meglepni, és ez jó is így, csak minimumra kéne csökkenteni a balhékat, és találni valami más megoldást, hogy kiadjuk a gőzt, ha szar napunk volt. Nem könnyű velem, tudom, de ez még a jobbik oldalam, mert szabályozom azért valamelyest az indulataimat, szóval nem várok köszönetet, de azért nem kell azt mondani, hogy nem csinálok semmit, mert ez nem igaz. Tudom, most nem mondta, de jó is lenne, ha ez így maradna.
- Oké, tudom, mostantól nagyon igyekszem majd, rendben? Cserkész becs’szó! – soha a büdös életben nem voltam cserkész, soha nem értettem, hogy mi olyan nagy dolog néhány süti eladásában. Nekem elég volt kérnem és adtak nekem, nem kellett házról házra hordanom. Mindegy is, a lényeg, hogy mostantól majd elkezdek igyekezni, mert való igaz, hogy nem csináltam eddig jól a dolgokat, és lehet, nem kellett volna kiakadni a parkban, de… de ezt a napot már évek óta a legeslegszarabb napként kezelem, szóval ezért volt ez, és az is közrejátszott benne, hogy ő sem reagálta túl jól le a dolgot. Nem azt akarom mondani, hogy ő lenne a hibás, csak… csak nem kellett volna egyből leszólnia. – Tényleg, bocs, a régi Simonról beszéltem és nem az… - hát azért a kedvest elég túlzásnak érzem, pedig az jönne először a számra. - … igyekvő Simonról. – azért így egy fokkal jobb a dolog, nem? Régen könnyedén ki lehetett ismerni. A csajokon, az alkoholon és a dohányon kívül semmi nem érdekelt, ha ezek egyikét bárki bedobta, azzal már haverkodtam is, szóval… nem voltam valami nagy jellem, és most sem mondanám magam túlzottan titokzatosnak, de csinálok néha olyan dolgokat, amiket nem tudok megmagyarázni magamnak, mégis megszeretném őket csinálni. És ez… fura, még soha életemben nem voltam senkivel sem kedves, vagy figyelmes, vagy… vagy akármilyen. Paraszt voltam és kész, furcsa érzés egy fokkal normálisabbnak lenni.
Örülök annak, hogy nem húzza el a kezét, mert rohadtul kínos lett volna, ha úgy dönt, hogy nem hagyja a dolgot. Nekem már a kézfogás is elég nagy dolog, elvégre valamiféle érzést, vagy mifenét jelent, nem? Kötődés, vagy… vagy tökmindegy, hagyjuk is, nem vagyok ebben olyan jó, annyi a biztos, hogy jelent valamit és kész. Talán szívesebben fogná valaki más kezét, de most be kell érnie velem. Nem mondom, hogy ne tudna megbántani, de eddig nem tudott annyira kiakasztani, hogy lelépjek, szóval… működni fog ez, csak nehezen, be kell, hogy induljanak a dolgok, kis lépésekkel kezdünk, aztán majd jöhetnek az igazi kihívások.
-Ezt már megbeszéltük, nem? Jobb vagy, mint én és kész, az én dolgom kockáztatni, nem a tiéd, rendben? Te már tettél így is eleget. – nem azt mondom, hogy ne lenne beleszólása a dologba, én csak… szeretnék végre én is csinálni valamit, és ezt most vállalom. Nem tudom mennyi időbe telik majd mire kimondom, mire lesz merszem a szemébe mondani, de megígérhettem, hogy megfog ez történni, hogy nem hiába vár majd.
A szavaira nem mondok semmit, csak széles mosollyal az arcomon bólintok egy nagyot. Azon viszont egy kicsit meglepődök, mikor a keze az arcomhoz ér. Nem valami nagy lefagyás ez, csak egy pillanatra megdöbbenek, de aztán újra mosolygok is, és ha kicsit késve is, de én felállok én is. – Hát… az ebéd ráér még, hacsak nem vagy éhes, mert akkor mehetünk kajálni, ha meg nem, akkor nézzük meg azt a vásárt. – mondom mosolyogva, ahogyan felkapom a kulcsokat, lekapcsolom a lámpákat és bezárom az ajtót mögöttünk. Aztán bepattanok az autóba, és már csak a válaszán múlik, hogy hova vezessek el.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 7 Szept. - 20:47

Simon & Jill

♪ Rome wasn't built in a day ♪
- Néha úgy érzem, hogy túlságosan is. - bököm ki egy apró sóhajjal. Na igen, nem egyszerű ám nekem sem annyi mindent feldolgozni és annyi érzés között vergődni mint amennyit ő vált mostanában ki belőlem és lássuk be, ez nem kevés, még ha nem is direkt csinálja. Egyszerűbb volt sokkal semmivel sem törődni, egyszerűbb volt sokkal bezárni az érzéseket és nem foglalkozni velük, csak élni úgy, ahogy épp kedvem van, de neki sikerült elég szépen átszakítani azt a bizonyos gátat és őszintén szólva ezek után azt sem tudom, hogyan lennék képes újra visszaépíteni, ha arra lenne szükség. A legrosszabb pedig az, hogy ő ugyan elindított bennem valamit, ellenben ő még nem tud hozzá alkalmazkodni, vagy nem tud olyan gyorsan nyitni... változtatni az életén, szóval őszintén szólva még mindig nem tudom, hogy mi lesz ebből az egészből. Sokkal jobban vágyom valami többre azt hiszem, és ezt egyértelműen ő váltotta ki belőlem, csak épp... ő nem tudja megadni, mert még nem képes rá és ki tudja, hogy mikor lesz, ez pedig így elég kellemetlen helyzet.
- Ha igyekszel akkor azért... megy, csak gyakrabban is igyekezhetnél. - mosolyodom el. Jó-jó, nem akarom én folyton piszkálni, nem ez a lényeg, de hát a mai napot se kellett volna úgy kezdeni, hogy eldobálja a kajáját, és kiakad a parkban, meg persze leszólja minden létező ötletemet, mert hát én szerettem volna jól eltölteni vele a napot, és ezt elég erősen próbálta akadályozni, de most megint az igyekszik fázisban van, csak sajnos nem tudhatom, hogy mikor vált újra vissza. Ez azért eléggé... ijesztő helyzet. - Azért annyira nem mondanám, hogy egyszerű vagy. - rázom meg a fejem. Nem tudtam én rajta eddig kiigazodni. Néha, de... nem könnyű. Odaakarta adni nekem a pulcsiját, amikor fáztam, szerzett cipőt, csak épp előtte percekkel meg kifigurázta azt, hogy elmeséltem neki egy rémes élményt a tóparton, úgyhogy ne mondja nekem, hogy könnyű rajta kiigazodni. Nem fogadta el, hogy nyitni akarok felé, megismerni jobban, de azon kiakadt, hogy más pasikat akartam megnézni. Egyáltalán nem könnyű vele. Velem sem, ez igaz. Átestem a ló túloldalára. Eddig próbáltam magam mellől mindenkit következetesen elmarni, most pedig... az az igazság, hogy elkezdtem ragaszkodni hozzá és ez felettébb ijesztő, mert nem tudom, hogy ő hogy van ezzel és végképp nem tudom, hogy valaha vajon képes lesz-e kimondani, vagy kimutatni, ha így van vele.
Képtelen vagyok megszólalni, amikor leguggol elém és megfogja a kezem. Nem ettől, inkább attól, amit mond. Csak halványan elmosolyodom és eszem ágában sincs most elhúzni a kezem. Csak ne lennék én ilyen bizonytalan, mert... mert tudja, hogy mit érez, de én nem tudhatom, amíg nem tudja kimondani igaz? És még abban sem vagyok biztos, hogy én mit érzek, abban sem, hogy... merem-e ezt érezni. Félek, iszonyatosan félek a csalódástól, hogy az egésznek rossz vége lesz. Vagy én szúrom el, vagy ő, vagy mindketten. Elég bénák vagyunk ahhoz, hogy képesek legyünk rá. - Értem Simon, azt hiszem... értem és lehet, hogy ez pasi dolog, bár én se vagyok sokkal jobb nálad, szóval... - jó lenne a bizonyosság persze, de én se tudom még, hogy pontosan mit is akarok, mennyire merem kockáztatni azt, hogy megbántson, vagy én őt. Mindkettőtől ugyanannyira rettegek, mert eddig az életemben minden tönkrement, ez miért ne menne?
- Az biztos... valami nagyon rosszul lett bekötve nálunk. - nevetem el magam a szavai hallatán. Na jah, el vagyunk fuserálva úgy istenesen. Magunkon se tudunk kiigazodni, másokon sem és jó eséllyel más se tudna rajtunk, talán lehetetlen is. Végül mégis megmoccanok, elengedem a kezét csak azért, hogy egy röpke pillanatra végigsimítsak az arcán, csak aztán állok fel és húzom fel őt is, mielőtt elgémberedik a lába. - Ebéd... vagy mégis megnézed velem azt a vásárt? - nem hiszem, hogy most azonnal kellene átnézni az anyja cuccait, most így is van épp elég feldolgozni, vagy inkább átgondolni valónk.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szomb. 6 Szept. - 0:40

Jill & Simon

- Igen, elégé élénk szíved van, de legalább van, nem? – persze, elégé fura egy csaj, hol leönt sörrel, hol meg tud rendesen dumálni, bár azért én is hibás szoktam lenni a kis vitáinkban, de… de nagyon hamar felkapja a vizet, így még csak szépíteni sincsen soha esélyem. Mindegy is, legalább érez valamit, ez is fejlődés, nem? Kicsi, de biztos léptekkel haladunk a győzelem felé, legalábbis én így látom. Egészen eddig elképzelhetetlen volt a számomra, hogy idehozzak valakit és normálisan beszélgessek vele, de megtörtént, idehoztam Jillt, és azért ez nagy dolog, még ha ő talán nem is érzi annak. Soha nem volt itt még rajtam kívül senki, és nem is valószínű, hogy lesz, leszámítva ugye Jillt. Egyrészt, mert minden, ami itt van, az túl érzékeny pont nekem, másrészről pedig a cuccok ellesznek ajándékozva, szóval hamarosan már nem kell fizetnem a helyért, bár… talán megtartom, és berendezem valami második lakásnak, mindig is egy raktárban akartam lakni. Tágas, kevés a fény, sok pia elfér itt, és parkolhatok a nappalimban a kocsimmal. Kell ennél több? Nekem nem, szóval elgondolkodom azon, hogy átcuccolok, persze nem most fog ez megtörténni, így is elég bizonytalan most minden, hát még az, hogy ide költözzek. Egyelőre egy nehézséget küzdjünk le, aztán jöhet a többi.
- Reméltem, hogy veszed a lapot, mert nagyon próbálok itt valami használhatót összedobni. – mondom mosolyogva, erre a költői dologra. Na igen, néha kicsit olyan érzésem van, hogy én is tudok ,ha akarok, de ez nem valami gyakori pillanat, szóval akár be is oszthatja egy évre ezt a pillanatot, mert nem valószínű, hogy újra előrukkolok valami költői szólással. – Én egy nagyon egyszerű ember vagyok Jill, simán kiigazodsz majd rajtam. – nem vagyok bonyolult jellem, a szükségleteim is elég egyszerűek, bár most az egyiktől távol kell tartanom magam. Az olyanok, mint én kibírhatatlanok, de nem megfejthetetlenek. Nem vágyom sok dologra, nem akarok semmit sem az élettől, nincsenek igazi céljaim, leszámítva ugye most ezt a változás dolgot, de ezen túl? Nekem nincs célom az életemmel, én csak vagyok és kész, sodródok az árral, ehhez értek. Meg ahhoz, hogy ne vegyek tudomást az életről, de ez ugrott, mert ezt kell elhagynom a változáshoz, ez az egyik alapfeltétel. Nem is a kiigazodással lesz itt a baj, hanem arról, hogyan reagálom majd le a dolgokat, mert… mert sajnos van egy olyan rossz szokásom, hogy elég hülyén sikerül a legegyszerűbb dolgokra is reagálnom, de próbálkozok, hogy ez visszaszoruljon meg minden. Én is próbálkozom, még ha nem is látszik annyira.
- Nem mondtam, hogy bűn, megértem, még ha nem is tudom, hogy milyen érzés. – legalábbis nagyjából nem tudom, mert anyám halála után én is voltam egyedül, de engem nem érdekelt soha, szóval… szóval igazából mégsem tudok semmit sem arról, hogy milyen mikor senkid nincs, mert én tudtam egyedül, nincstelenül élni, számomra ez az élet az élvezetekről szólt, nem pedig arról, hogy találjak valaki olyat, aki foglalkozik velem pár órán keresztül. Más okokból lettünk ilyenek. Ő a nehezebbik utat választotta, én meg a könnyebbiket, de végül mindkettőnknek sikerült ugyanott kikötnie. Na ezt hívják tehetségnek baszki. – Várni? Nem, nem arra várok, hogy biztos legyek, mert abban már biztos vagyok, hogy mit érzek irántad. – mondom mosolyogva, ahogyan leguggolok elé, és végül veszem a bátorságot, hogy a keze után nyúljak, de nem húzom el egyből, hanem megszorítom az ujjait. Csak nem húzza el igaz? Vagy, ha igen, akkor majd próbálom elfelejteni a kínos pillanatot. – Én arra várok, hogy legyen merszem ki is mondani. Ez ilyen… pasi dolog azt hiszem. Vagy csak én vagyok ennyire nyomorult, nem tudom. De nem arra várok, hogy biztos legyek. – ez egy olyan… lépcsős dolog, értitek? Az első lépcsőfok, mikor azt hisszük, hogy hisszük. Aztán jön a következő, mikor azt hisszük, hogy hisszük. És a harmadik, ahol én is vagyok éppen, mikor tudod mit érzel, csak kimondani nem vagy képes. Aztán majd jön az, mikor tudom mit érzek, és már nem tudom magamban visszatartani. Na jó, az utolsót csak betippeltem, de gondolom így lesz, mert ha nem, akkor bizony nagy szarban vagyok, és gyorsan kéne összeszednem a bátorságomat ahhoz, hogy felkészüljek egy esetleges elég nagy csalódásra. Egy esetlegesre, de nem biztosra.
- Ugye tudod, hogy ezért mások elmegyógyintézetbe küldenének minket? – kérdezem tőle széles mosollyal az arcomon. Na igen, elég fura ugyanis, hogy a történek ellenére így érzek iránta, és közben neki is utálnia kéne. Nem vagyunk egyszerű esetek, az már biztos.

Tárgy: Re: Volunteers Park Pént. 5 Szept. - 20:47

Simon & Jill

♪ Whiskey Lullaby ♪
Csak finoman elmosolyodom. Hát legyen igaza, ha így gondolja, hát jobb vagyok, bár nem fogom elhinni neki, nincs meg hozzá a kellő magabiztosságom. Az az igazság, hogy sose volt, talán soha nem is lesz. Nem adta meg soha senki, és hiába mond néhány kedves szót attól még nem változik meg minden, amit érzek, nem leszek tőle több. Számítanak a szavak, hát persze... de az az igazság, hogy én sosem az az ember voltam, akinek az a legfontosabb, hogy mit mondanak, az számít, hogy ki mit tesz, és sajnos e téren nincsenek jó tapasztalataim. Tudom én, hogy ő is a maga módján azért igyekszik, de közben mégis folyton többet várok tőle, többet a világtól és egye kevésbé hiszem, hogy valaha is megkaphatom, hogy egyáltalán jár nekem. Lehet, hogy nem, lehet hogy az anyám bűnei miatt nekem kell bűnhődnöm. Ő elmenekült, ő élte az életét, aztán meghalt és most én kapom meg mindazt, amit neki kellett volna. Ki tudja, hogy az élet, a sors mégis hogyan működik.
- A szívem túlságosan intenzíven ad tanácsokat, negatív és pozitív téren is, bár azt hiszem ezt már néhányszor megtapasztalhattad. - finoman elmosolyodom, hiszen ő aztán tudja. Vagy nekiesek, vagy... nekiesek, csak épp pozitív értelemben. Nem igazán van más, köztes megoldás. Talán ez a mostani, talán most már egy ideje képesek vagyunk beszélgetni, de most is arra lyukadunk csak ki, hogy nem tudjuk, mi lenne a megoldás, nem tudjuk, hogy mitől lenne bármi is jó, vagy jobb, hogy csak próbálunk úszni az árral, de sejtelmünk sincs, hogy mikor lassul a sodrás és mikor állapodhatunk meg. Valahol mélyen tudom, hogy mit szeretnék, hogy mit érzek, de képtelen vagyok kimondani, vagy normálisan a tudtára adni, már csak azért is, mert félek tőle, hogy ő nem így lenne ezzel, hogy ő egész mást gondol, hogy nem tudná lereagálni és az még rosszabb lenne. Egyszer már nem is tudom, hogy ki mondta nekem, de nagyon igaza volt. Jobb nem akarni valamit, mint akarni és csalódni, amikor elveszíted. Túl sokáig akartam, és persze nem lett belőle soha semmi, csak a csalódás. Félek már tőle, hogy megint csak ugyanez lesz.
- Nagyon költői lettél, csak tudjak kiigazodni rajtad igaz? - talán kissé szomorkásan, de legalább elmosolyodom. Igen, tudom én, hogy igyekszik és az a baj, hogy tényleg azt hiszem többet várok, gyorsabb tempót azt hiszem, akkor is, ha nem tudom, hogy pontosan mi is az az út, amerre tartunk. Az a gond, a legnagyobb gond hogy ő azért volt együtt mindenféle nőkkel, hogy szórakozzon, hogy kizárja az érzéseket, én viszont... én azért voltam, hogy még ha így is, még ha nem is valóságos, de egy kicsit úgy érezzem, hogy valaki foglalkozik velem, hogy udvaroltassak, hogy valaki ha csak rövid időre is, ha csak hátsószándékkal is, de törődjön velem. Ez viszont most nincs meg és mire ő eljut arra a szintre, hogy esetleg őszinte érzéseket képes legyen kifejezni... ki tudom egyáltalán várni? Az újabb szavakra kissé azt hiszem elképedve nézek rá és nem sokon múlik, hogy ne pattanjak fel a székről azzal, hogy menni akarok, de őszinteségről volt szó... és pont azért érint rosszul, amit mond, mert igaza van.
- És ez olyan nagy bűn? Soha nem voltam fontos senkinek Simon, neked legalább ott volt anyukád... nekem senki. - húsz éves elmúltam és ennyi idő túl sok egy embernek, hogy végig egymaga legyen és úgy érezze tőle, hogy tényleg nem ér semmit se ő, se az élete... se semmi. Aztán csak halványan elmosolyodom, miközben gyorsan megtörlöm a szemem, hogy azt az egy kósza kis könnycseppet se engedjem távozni, ami most úgy érzem, hogy utat akar törni magának. - Hát akkor... mindketten bizonytalanok vagyunk Simon, és... akkor most mi lesz? Várunk, hogy mikor leszünk biztosak? - azt mondja fontos vagyok neki, pedig nem is ismer. Az ebben a legdurvább, hogy nekem is fontos, pedig tudjuk mindketten, hogy mit tett velem. Másoknak egy ilyen "élmény" a rémálmai között szerepel, én pedig ott vagyok vele, próbálok neki segíteni és kivárni, hogy képes lesz-e vajon valaha tényleg megnyílni, és ha nem? És ha feladja? Akkor megint csak én járok rosszul, nem csoda, ha nehéz várnom és csak bíznom benne.

Tárgy: Re: Volunteers Park Csüt. 4 Szept. - 19:31

Jill & Simon

- Szerintem jobb vagy, szóval nem nagyon fogsz tudni meggyőzni az ellenkezőjéről. – eresztek meg egy röpke mosolyt. Na igen, nekem aztán mondhatja, hogy ő nem jobb, csak más, úgyse hiszem el, nem tud meggyőzni. Rendben van, hogy mindenki másért lesz olyan, amilyen, de… de vannak jobbak és rosszak, ez már csak így van. És ő a jobbak körét erősíti, bármit is mond, én mindig oda fogom őt sorolni, és ez nem jelent semmi rosszat. Ő próbálkozik, én kevésbé, annyira nem megy, mint neki, szóval… szóval jobb, mint és ezáltal más is, de nem úgy, ahogy ő gondolja. Én valóban a könnyebb utat választottam, mikor úgy döntöttem, hogy így fogok élni. A fájdalom és a bűntudat, amit anyám halála hagyott maga után az elviselhetetlen volt, szinte törvényszerű, hogy ezt tettem. Megbirkózhattam volna a bajaimmal, és ezt sokan is vágták már a fejemhez, de én nem gondolom, hogy ez csak úgy ment volna nekem. Én másként reagálok a dolgokra, nem legyőzöm az akadályokat, hanem kikerülöm és keresek egy olyan utat, ahol nincsenek, és közben röhögök a markomba, mintha én lennék az, aki okosabb, közben pedig csak gyáván elfutok az érzések elől, amik üldöznek. Ez van, nem tudok mit tenni, ilyen voltam, és most próbálok más lenni, de nehéz változtatni, nehéz az átállás.
- Ha beülnénk egy dokihoz, akkor ilyenkor jönne a hallgass a szívedre duma, ami a legnagyobb baromság, amit életemben hallottam. Persze, szép és jó, de… de most komolyan, hogy lehet hallgatni a szívedre? – lehet, hogy én vagyok a gyökér, és csak én nem értem ezt, de egy kicseszett szív nem beszél, nem mondja meg, hogy menj oda és vedd feleségül azt a nőt! Oké, nem így megy, én is tudom, de attól még a kérdés él: honnan tudom, hogy mi a szart akarok? Mert a szívem nem segít, elvolt eddig zárva, most kapja össze magát, és nem tudom csak úgy kilogikázni azt, hogy nekem mi a tetves francra is van szükségem az életben, mert eddig nem volt semmire, csak éltem egymagam és kész, de most már minden más, minden megváltozott, én pedig képtelen vagyok felvenni a ritmust, legalábbis nagyon nehezen megy. Kéne valami használati útmutató az érzésekhez kezdőknek, biztos hatalmas sikere lenne a boltokban, elvégre mindenki erre keresi a választ, nem? Erről írnak könyveket, és csinálnak filmeket, csak ők mindig kitalálnak valamit a végére, mi pedig nem tudjuk merre megyünk, miként, milyen gyorsan… mintha direkt akarnánk a falba csapóni. Fura ez az egész, bonyolult, ahogy ő mondta.
- Én… nem tudok olyan jó lenni, amilyen szeretnék, most még biztos nem. Viszont olyan rossz sem vagyok, mint amilyennek lennem kéne. Tudom, hogy többet kéne adnom neked, sokkal többet, mint eddig. – mert eddig igazából semmit nem adtam neki, valljuk meg az őszintét. Épp itt lenne már az ideje, igaz? – Nem tudom megmondani, hogy ki vagy Jill. De azt tudom, hogy ha nem tudod hova mész, akkor minden út oda fog vezetni, szóval nem hibázhatsz. – legalábbis nekem anya mindig ezt mondta. Nem tudom, hogy ez most mennyiben igaz, mert én nem vagyok még mindig sehol sem, de… de talán egyszer kikötök valahol, és akkor majd büszke lehet rám, vagy mi, bár nem hiszek ebben, meghalt, maximum én vagyok olyan hülye, hogy azt higgyem lát is engem. – Tudod, hogy miért érzed így magad? Azért érzed nyomorultnak magad, mert soha nem foglalkozott veled senki, azt hiszed nem kellesz senkinek se, és engeded, hogy így bánjanak veled, csakhogy….csakhogy egyáltalán bánjanak valahogy veled. – legalábbis nekem ez jön le, aztán lehet, hogy ez is csak egy jól hangzó baromság, kitudja, ennek csakis ő a megmondhatója. – Én nem tudom mit érzek irántad, vagyis de, azt hiszem tudom, csak kimondani vagyok képtelen, érted? Dühös vagyok, mert… mert fontos lettél nekem úgy, hogy nem is ismertelek. – sóhajtok egyet, ahogy megrázom a fejemet. Az a baj, hogy nagyon zavaros ez az egész. Benne, bennem, a világban…. nincs semmi olyan, ami állandó lenne, nincs biztos pont. Ha leugrasz, akkor zuhansz, és csak reménykedhetsz benne, hogy felfogja valami az esést. – Bizonytalan vagy… de én is. – mondom mosolyogva, ahogy ellököm magam az asztaltól és közelebb lépek. Én is bizonytalan vagyok, nem csak ő.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szer. 3 Szept. - 20:58

Simon & Jill

♪ A step you can't take back ♪
Finoman elmosolyodom. Igen, tényleg szívesen segítek neki és talán még érdekes is lesz megnézni a régi holmijait, mindenféle gyerekkori emlékeket, meg ilyesmiket. Szerintem tetszeni fog nekem ez az egész kis kapcsolatépítő tréning, mert végül is ez is simán mondható annak nem igaz? Plusz még neki is segítek vele, az pedig egyértelmű, hogy szívesen teszem, még ha ezért a legtöbben pszichiátriai esetnek neveznének is ki nagyjából azonnal. Ember nincs a talpán, aki lelkesen segít összerakni annak a személynek az életét, aki amúgy az övét tönkre vágta, vagy legalábbis mondjuk úgy finomabban, hogy elindította lefelé a lejtőn, mert hát ez a nagy helyzet, ő adta meg nekem az utolsó lökést és most ő akar belőle valahogy kimozdítani és az a helyzet, hogy simán sikerülhetne neki, ha nem neki is még változásra lenne szüksége, mert ez itt a nagy nehezítés, hogy akármennyire is jól kéne érezni magunkat a pozitív dolgok miatt... folyton öljük egymást, mert sok mindent rosszul reagál le, no meg én is.
Tényleg tudom, hogy nem kéne folyton cseszegetnem, csak hát... az a baj, hogy nekem is nehéz ez, még ha úgy is tűnik, hogy kettőnk közül még talán mindig én vagyok az, aki egy fokkal könnyebben nyit. Az a helyzet, hogy igazából nem teljesen van ez így. Én is elég nehezen élem meg az életemet, tényleg rohadt nehéz, mert nem tudom, hogy bízhatok-e benne, hiába mondja, hiába ígér dolgokat, ki tudja, hogy meddig fogja bírni, főleg ha még emlegeti is, hogy akkor ő most elvonáson van és egyértelműen miattam, hiszen én kértem meg rá. Mondjuk én is ugyanígy vagyok ezzel, csak hát mint tudjuk ez a pasiknak mindig sokkal nehezebb.
- Nem jobb, csak... más. - úgy érzem, hogy muszáj kijavítanom, mert mindenki más miatt lesz olyan, amilyen. Én ilyen lettem azért, mert az életem finoman szólva is rémes volt, ő pedig azért lett ilyen... mert ez volt a könnyebb út. Nekem az apám mellett erre nem volt lehetőségem és még akkor se jutottam volna ide, ha akkor a végén segít nekem, ha akkor ott az utolsó napon nem engem hibáztat mindenért és nem én kapom a pofonokat csak azért, mert engem bántottak. Nem így kellett volna lennie, de hát utólag már mégis mit tehetek? Semmit igaz? Ez van, talán valamilyen úton-módon ki lehet ebből hozni valami jót. Még én sem tudom, hogyan és hogy tényleg sikerülhet-e és még azt sem tudom, hogy mi lenne az a jó, de azért legalább próbálkozunk és ez is fontos azt hiszem.
- Nem tudom, talán azért valahol igaza van, de az biztos, hogy nekünk nem tudna senki sem tanácsot adni. Én se tudom, hogy mi lenne a jó, milyen tempó, milyen irány... elég bonyolult. - néha úgy érzem, hogy jó lenne valami... nem is tudom... Tudjátok egyszerűen csak szeretet kapni tőle. Nem csak azt, hogy na majd akkor ő megváltoztat, meg azt, hogy nem akarja, hogy idő előtt elpatkoljak, hanem tényleg... szeretetet, valami ez irányú próbálkozást, egy ölelést, tudom is én. Nem csak akkor, ha ki vagyok borulva. Néha viszont újra csak elbizonytalanodom és félek tőle, hogy ha nyitnék felé, akkor ennek rossz vége lenne, akkor újra csak elutasítana, vagy egyszerűen ő ezt még most sem így gondolja. Nem akarja, hogy más pasikat nézzek meg, de közben... Áh, nagyon bonyolult ez az egész!
- Én igyekszem, csak nem mindig tudom, hogy ezt mit jelent, hogy ki is vagyok én pontosan tudod? Mindketten azt szoktuk meg, hogy a legtöbb kapcsolat gyors és hamar jön a szex és a továbblépés és nem tudom, hogy máshogy hogyan működik és... azt se tudom, hogy most akkor mi ez. - ezért is támadtam le az állatorvosi rendelőben és ezért vagyok minden alkalommal bizonytalan, amikor morcos, amikor kioktat, vagy csak szimplán elutasító velem. Egyszerűen nem is merek igazán nyitni felé, mert fogalmam sincs, hogy van-e értelme, hogy ő ezt akarja-e.

Tárgy: Re: Volunteers Park Kedd 2 Szept. - 16:00

Jill & Simon

- Király, akkor majd leltárazzunk egyet. Kösz. – mondom egy halvány mosollyal az arcomon. Na igen, jóval egyszerűbb lesz, ha ketten pucoljuk ki ezt a helyet. Egyrészt, mert ketten gyorsabban tudjuk a cuccokat szétosztogatni, másrészt az ilyen… fontos dolgokat jobb mással megosztani, nem? Legalábbis nekem mindig ezt mondta anyám, és ritka okos ember volt, szóval nem hiszem, hogy átvert. Ő az egyetlen ember ebben a nyüves világban, aki soha nem hazudott nekem, pedig ha valaki, akkor ő megtehette volna, mert bőven adtam indokot arra, hogy elküldjön néha a fenébe, de soha nem tette, türelmes volt velem, próbálkozott ráébreszteni arra, hogy ez így nem élet, bármennyire is annak hiszem, aztán mire észbe kaptam volna, ő már halott volt, és a halála nem megacélozott, hanem inkább megijesztett. Akkor már tényleg egyedül maradtam, körül is bástyáztam magamat, hogy még véletlenül se érezzek meg semmit, hogy minden lepattanjon rólam… nem akartam fájdalmat és csalódást, se amit én okozok, se amit nekem okoznak. Persze én bőven okoztam végül, de a másik fájdalmával nem igazán törődtem, mert az nem érzem, és amiről nem tudok, az nem is fáj, igaz? Azt hiszem valahogy így van ez az egész, úgyhogy mindenképp könnyebb lesz úgy, ha segít nekem ebben az egészben.
- Akkor jó lenne, ha nem rónád fel nekem ezt folyamatosan. – igen, tudom, hogy most semmi rosszat nem mondott, de a veszekedéseinkkor mindig megkapom, hogy bezzeg én nem csinálok semmit, hogy ő próbálkozik én meg elutasítom és a többi ezernyi dolog még, amiben természetesen én vagyok a hibás, pedig általában ő akad ki és nem én, akárcsak most például. Még csak bele se mentem a részletekbe, egy név, néhány szó, és már teljesen felhúzza magát, mert azt hiszi, hogy mindjárt jövök a részletekkel. Baszki, nem vagyok süket, se retardált, szóval emlékszem még arra, mikor azt mondta, hogy nem akar hallani a nőimről, és nem beszélek neki róluk, de feltett egy kérdést, amire én normálisan és valósághűen válaszoltam, aztán megkapom azt, hogy megint csak a hódításaimról akarok beszélni. Nagy szart, nem akartam róluk beszélni, csak már megint többet lát a dolgokba, mint amik valójában. Nem vagyok valami jó ember, és elég paraszt vagyok időnként, de azért belém is szorult egy kis empátia, vagy mi a franc, és ha azt mondtam neki, hogy nem fog más nővel látni, akkor nem fog. A szavamat általában mindig megtartom, csak nagyon ritkán szegem meg, de akkor biztos, hogy van valami rohadtul jó indokom rá.
- Ja, én is ezt hajtogattam idáig. Jobb vagy, mint én, rohadtul nem itt kellett volna kikötnöd, jobbat érdemeltél volna. De majd gondoskodunk róla, hogy megkapd. – elvégre ezért csináljuk igaz? Ezt az egész megváltozunk dolgot. Megakarjuk menteni magunkat, igaz? Oké, nálam azért kicsit több is befigyel, de hülye lennék ezt szóvá tenni, mert csakis szarul jönnék ki belőle, és… és egyszerűen nincs itt az ideje annak, hogy én ezekkel előhozakodjak, szóval inkább megtartom magamnak a dolgot, és majd figyelek arra, hogy Jill valami normális élet felé menjen, valami olyan felé, amit megérdemelt volna. Egy olyan élethez, amelyben nincsenek olyanok, mint az apja, vagy én.
- Nem vagyok valami jó ebben, nem tudok igazán jó tanácsokat adni az élethez, mert fogalmam sincs, hogy valójában milyen. Próbálok úgy tenni, hogy hasznomat is vedd, és tudom, ez nem mindig jön össze. Anyám szerint először magunkban kell változtatni, és csak ezután várhatjuk el mástól is a változást. Szerinte úgy kell élni, mintha a ma lenne az utolsó napod. Könnyen beszélt. – na igen, neki aztán szó szerint az utolsó nap lehetett volna bármelyik, úgyhogy neki aztán könnyű dolga volt, de rohadtul nehéz ám úgy, ha… ha egy akkora barom, vagy mint én, és úgy élsz, ahogy én. Sok alap kimaradt, sok olyan megvolt, aminek semmi köze az élethez.
- Ne időt adj, mert az bármikor véget érhet. – akár ma is. Bármikor meghaltak, ő is meghalhat, szóval nem idő kell nekem. – Add magad és kész, a többit meg bízd rám, éppen eleget tettél már, most majd én jövök. – adott esélyt és lehetőséget, talán még bizalmat is szavazott nekem, szóval most én jövök majd, nekem kell adnom neki egy lehetőséget, egy esélyt. És adok is majd, nem csak mert tartozom ennyivel, hanem mert ezt kell tennem, ezt akarom tenni.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 1 Szept. - 19:34

Simon & Jill

♪ All the things she said ♪
Tény, hogy elég gyakran kiakadok mindenen, mert sajnos tényleg szokásom, de hát ha valakinek olyan élete volt, mint nekem... akkor azért talán érthető. Folyton csak azért küzdöttem, hogy elfogadjanak, hogy érdekeljek valakit és amikor ez sikerült akkor se maradt már, mint a nagy pofára esés, amikor kiderült, hogy Simon milyen vadállat tud lenni, ha túl sokat iszik. Ezek után azt hiszem nem meglepő, hogy igenis arra vágyom, hogy valaki figyeljen rám, sőt talán, hogy valaki... szeressen is? Még ha nem is kezelem ezt túl jól és ha hajlamos is vagyok rá, hogy még akkor is belelássak valamit, amikor nem kéne, amikor másról van szó, mint egy bizonyos idősebb pasi. Amúgy meg az a legnagyobb baj, hogy az nagy magabiztosságom alatt nem sok önbizalom van. Lássuk be, egy pasi ha el tud csábítani sok nőt, akkor tényleg nagy legénynek gondolhatja magát, mert az mégis csak nagyobb teljesítmény, a nőkkel nehezebb, de pasikat elcsábítani... hát annyira azért lássuk be nem bonyolult. Ha valaki facér és rámozdulsz, jó eséllyel már nyert ügyed van, ha mellette még a külsőd is azért nagyjából elfogadható, és azt én tudom jól, hogy nálam azért ez meg van. Szóval annyira nem nagy dolog, hogy könnyen szerzek magamnak valakit, nem fogom magam tőle olyan fenemód nagy valakinek érezni, főleg hogy tiszta ügy, hogy ez mindig miről szól.
- Hát akkor... segítek kitalálni, ha szeretnéd. - eresztek meg egy halvány mosolyt. Én se lennék ebben tökéletes, az biztos, de attól még megpróbálhatom, együtt mégis csak könnyebb az ilyesmit megoldani nem? Meg hát egyébként is mindent jó inkább mással csinálni és nem pedig egyedül, főleg azt, ami ilyen lelki teherrel jár az embernek. Akármennyire is fura ez másoknak, talán abszurd is, de segíteni akar nekem és ezért én is úgy gondolom, hogy jár a viszonzás, még ha tény sajnos, hogy nagyon gyakran rendkívül furán áll a dolgokhoz, vagy hozzám, de hát én sem vagyok ebben sokkal jobb nála. Igyekszem, de egy szintnél jobban eddig még azért nem ment és félek tőle, hogy még lesz bőven vitánk, lesz még hiba, amit elkövetek, mert bármennyire is magabiztosnak tűnök cseppet sem vagyok erős.
- Tudom Simon. - halkan sóhajtok csak egyet és ami még ki akar kívánkozni, azt inkább magamban tartom. Próbálkozik, ez igaz, de akárhogy is nézzük nem annyira, mint ahogy azt hiszem nekem kellene. Lehet, hogy túl sokat várok el, hogy nem kéne... nem is tudom, nem kéne azt várnom, hogy hirtelen totál más lesz, sőt biztos így van. Csak hát tudjátok nekem is most változni kéne és bennem sokkal erősebben meg volt az a reménykedő kislány, aki régen és most ha egyszerűen felszínre engedem, akkor... sőt igazából már megtörtént és pont e miatt vagyok képtelen kezelni a helyzetet, magamat, mivel valahogy mindig a két véglet között ingadozom, ezért jön egyszer zokogás, máskor, meg a... nyakába öntöm a sörét. Nem lep meg, hogy nehezen viseli el. Mint ahogy most is, nem kéne ezen annyira kiakadnom és lásd még is sikerül. Tényleg nem mondott többet, csak tudjátok ahogy mondta, abban több van benne, többet lehet belelátni, mint amit igazából ki is mondott és úgy már bántó. De basszus, neki az is zavaró volt, hogy megnéztem pár félmeztelen kosaras pasit, nekem meg ne legyen zavaró, ha arról beszél milyen fantasztikus meneteket nyomott le valami nővel régen?
- Tisztában vagyok vele, velem is megtörtént, tudom, hogy mennyivel könnyebb... nem foglalkozni semmivel, csak én más vagyok, mint te. - bennem alapból meg van ez az igény, csak elnyomtam, benne viszont valahogy annyira el van nyomva, hogy sokkal nehezebb elhinni, hogy egyáltalán ott van-e. A következő szavaira viszont már határozottan kényelmetlenül kezdek el fészkelődni a székemen. Tudom azt hiszem, de így kimondva... - Én ezt nyomtam el magamban és te ezt hoztad felszínre... és én nem igazán tudom kezelni. - bököm ki aztán egy kisebb vállvonással. Na igen, ez itt a nagy gond, hogy nem tudom kezelni és nem ismerem a kontrollt és ahogy jól érzi tőle sem kapom meg azt, amit kéne, és sokszor a szavak valahogy nem elegendőek. - Tudom, hiszen ha nem így lenne, már hagytad volna párszor, hogy elhúzzak, vagy te küldtél volna el a fenébe. Én csak... Mindegy, majd igyekszem időt adni neked. - azt hiszem amúgy se tehetek igazán mást, mint hogy tényleg megpróbálom megvárni, amíg változni tud, csak ez a bizonytalanság a nehéz, hogy egyáltalán sikerül-e neki és nem adja-e fel végül.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 31 Aug. - 20:16

Jill & Simon

Komolyan nem értem mi baja van azzal, hogy azt mondtam elvonón vagyok. Nem nyafogás volt ez, csak sima ténymegállapítás, de ő már erre is ugrana. Nem tudom, hogy miért akar mindenre ugrani, amit mondok, mert ennek éppenséggel semmi köze nem volt ahhoz, hogy milyen szar nekem. Szar, naná, hogy szar, de ez van, annyira amúgy sem szörnyű, mint képzeltem. A legelején azt hittem, hogy két nap és levettem magamat egy hídról, de eddig egész jól megy, és még csak elvonási tünetem sincsenek… olyan gyakran. Nem azt várom, hogy ő majd bepróbálkozzon újra, viszont én sem fogom csak úgy minden nélkül megfektetni, mint az átlagot. Azt ráhagyom másra, vele sajnos nagyon nem menne az érzelemmentes szex. Legalábbis másodjára nem, elsőre sikerült, azt hiszem még hálás is vagyok, amiért nem emlékszem belőle semmire sem. Nem fogom csak úgy kihasználni, mint a nagy átlagot. Hiányzik a szex? Naná, hogy hiányzik, de nem annyira, hogy ezért csak úgy másodjára is kihasználjam őt. Ezt meg vagy megérti, vagy nem, legrosszabb esetben majd ágyba búj valakivel, nem? Kötve hinném, hogy csak úgy elmondaná nekem azt, ha így lenne, elvégre mégiscsak megígért valamit, én pedig rohadtul nem komálom ám azt, ha valaki átver. Mindegy milyen kicsi, vagy nagy a jelentősége.
-Ami fontos… Jill, fingom nincs mi fontos és mi nem. – nem foglalkoztam anyámmal, ezáltal a cuccaival sem, szóval ha ezt nézzük, akkor mondhatnám, hogy minden olyan rohadtul fontos nekem, ami itt van, de… de nem, vagy nem tudom, hogy mit kéne odaadni és megtartani. Oké, aláírom, hogy rohadtul fura lehet mindez, meg ijesztő is kissé, de ez van, senki nem mondta, hogy nincsenek velem kisebb bajok. Nem sanyargatni akarom magamat, én csak… ez a sok doboz maradt meg anyámból. Olyan lenne, mintha másodjára is tennék magasból a fejére. És tudjuk, hogy másodjára nem szeretek elcseszni mindent, vagy legalábbis nem annyira elcseszni, mint elsőre.
- Csak én…? Lehet, hogy nem vagyok mindig a legkedvesebb, sőt, biztos, hogy nem, de attól még ugyanúgy próbálkozom. – legalább tucatnyi lehetőségem lett volna kihasználni őt, otthagyni a francba, de nem tettem igaz? Abban a rohadt rendelőben is leállítottam, majd nem hagytam elmenni, pedig ma csak kétszer hagyhattam volna lelépni őt, én mégis utánamentem, igaz? Szóval nem kell ezt úgy beállítani, mintha én nem csinálnék semmit. Néha talán bunkó vagyok, de őt sem kell félteni, képes olyan hülyeségek miatt kiakadni, hogy legszívesebben egy serpenyővel verném magam fejbe. Nem vagyok tökéletes, de azért igyekszem nem elcseszni mindent. Oké, hogy ő ezt nem túlzottan értékeli, de akkor is így van.
- Nyugodj már meg, nem mondtam semmit sem, csak egy nevet. – erről beszéltem. Megemlítettem egy csaj nevét, majd azt a két szót, hogy tömör és gyönyör, aztán máris ugrik. Nem akartam neki mesélni a részletekről, de ha továbbra is folytatja a semmin való kiakadást, akkor elgondolkodok azon, hogy esetleg beavatom őt a szaftos részletekbe, amit olyan rohadtul nem akar hallani ugyebár. Nem érdeklik a nőim, oké, de nem is róluk beszéltem, csak megkérdezte, hogy miért lettem ilyen, én pedig válaszoltam. Ezen mi a francért kell kibukni, nem csináltam semmit sem. Soha a büdös életben nem fogom megérteni a nők gondolkodását meg érzéseit az már biztos.
- Na ja, csak ez nem egy olyan dolog, amit akkor csinálsz, amikor akarsz. Beszippant téged és nem enged, aztán mire észbe kapsz már ilyen vagy. – azt hinné a többség, hogy olyan rohadtul könnyű így élni. És amúgy igazuk is van, de mikor beüt a baj, mikor rákényszerülsz arra, hogy változtass, na az… na az kicseszett szar. Egy életet leélni érzések nélkül, aztán meg, mint egy lavina zúdul rád az összes érzés, még olyanok is, amikről soha a büdös életben nem hallottál. – Ugye tudod, hogy szükséged van a törődésre? Mármint… apádtól nem kaptad meg, tőlem sem éppen, szóval kicsit betegesen szeretnéd, ha valaki… éreztetné veled, hogy fontos vagy. – nem bántásból mondom, ez az igazság. Jillnek beteges módon szüksége van arra, hogy valaki úgy kezelje, ahogyan mondjuk az apjának kellett volna. - Tudom, hogy nem mutatom valami jól ki, de nekem fontos vagy, oké? - számomra fontos, de kötve hinném, hogy ez elég lenne neki.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 31 Aug. - 10:31

Simon & Jill

♪ Need you now ♪
Nem tehetek arról, amit érzek és tényleg nem akarom, hogy bántsák, pedig fogják még, ahogy jó eséllyel az én életem sem lesz fenékig tejfel. Nem éltünk átlagosan, bár én csak az utóbbi években, ő régebb óta és arról már nem is beszélek, hogy mindketten mutánsok vagyunk, ami szintén nem vet ránk kifejezetten jó színt, szóval... mindegy, majd valahogy lesz, de attól még direkt nem vágyom arra, hogy előttem gyepálják el, még ha könnyebben rendbe is jön, mint bárki más.
Nem sokon múlik, hogy az újabb megjegyzésére ne kontrázzak rá valamit azonnal. Ez a hülye nyafogása folyton a szex miatt. Mert annyira belehal, ha most akkor elvonó kúrán van? Ha még sokat mondogatja, akkor a végén bepöccenek és... hát tudjuk, hogy az senkinek sem jó, úgyhogy most csak összeszorítom a számat és végül nem mondok semmit. Arról már nem is beszélve, ha egy kicsit próbálni rendesen viselkedni, nyitni felém... Én nem fogok nála próbálkozni, mert egyszer már lekoptatott, de ő attól még megtehetné nem? Nem biztos, hogy elküldeném a francba, ha... Áh mindegy, úgy se hiszem, hogy képes felfogni a lényeget, mintha csak egy gyereknek kéne elmagyaráznom, hogy a dolgok hogyan működnek, komolyan úgy érzem néha, hogy bár én is defektes vagyok, de kettőnk közül még mindig ő az, akivel sokkal több a gond fejben.
- Az talán kevésbé lenne furcsa, mint hogy itt tartogatod őket. Elég lenne csak pár dolgot megtartani, ami tényleg fontos. - bár nem tudom, hogy miért kell mindenhez tényleg ennyire negatívan hozzáállni. Jó-jó nem várhatok el tőle hirtelen gyökeres változást, talán már az is annak számít, hogy nem küld el azonnal a fenébe, ha kérdezek valamit. Talán az is előre lépésnek számít, ha tényleg kipucolja ezt a helyet, mert tényleg nagyon furcsa az, hogy van ez a hely, hogy sanyargassa magát, mert hát kb. arra való. Nem hiszem, hogy akkor húzza meg magát, ha rosszul érzi magát valami miatt, főleg hogy jó eséllyel sosem szokott ilyen érzés lenni benne. Inkább ahogy mondta akkor jön ide, ha rosszat akar, hogy kínozza magát, bár ez is annyira... fura.
- Tudod én azért próbálkozom, csak te... - elhúzom a számat, és inkább helyezkedek kicsit a széken. Annyira azért nem kényelmes, de el leszek rajta legalább egy darabig és közben hátha jutunk valamire így egymással, ha egyáltalán ez lehetséges. A legnagyobb baj, hogy ő tényleg nem igazán próbálkozik, vagy nem annyira mint kéne? Tudom a nők valahogy sok estben többet várnak el, és talán nekem könnyebb a változás, mert rövidebb ideig voltam ebben az önpusztító állapotban, de attól még tényleg lehetne néha kevésbé undok. Én is visszafogom magam, vagy... netán nála már eleve ez a visszafogott állapot? Az lenne ám az igazi szívás.
- Szerintem tényleg érdekelnek a tömör gyönyör részletei? - húzom el a számat már megint. Nem is értem, miért gondolta, hogy ezt részletesebben ki kell fejteni. Nem kell, a francokat se kell! Nem vagyok rá kíváncsi, hogy valami csajjal régen milyen akciói voltak, aki megmutatta neki, hogy milyen frankó is ez az érzelemmentes élet. Szóval ennek a csajnak köszönhetem, hogy Simonból olyan fickót csinált, aki aztán belőlem csinált ilyen embert? Remek! Már most látatlanban is kedvelem, főleg ha olyan rohadt jó volta teljesítménye, hogy meg is maradt benne ennyi év után is. Nem... nem vagyok féltékeny, csak kicsit. Egyszerűen csak tényleg nem érdekelnek a volt női, nem konkrétan erre vonatkozott ez a nyüves kérdés. - Nem is tudom... elegem lett azt hiszem. Az apám nekem esett, eljöttem, aztán már valahogy megtörténtek a dolgok. Nem volt pénzem, én pedig le akartam lépni még a kontinensről is, szóval hamar sikerül rájönni, hogy a pasikat elég egyszerű rávenni, hogy fizessék a dolgaimat, ha elég kedves vagyok velük. - megrántom a vállam. Na igen, néha a kényszer nagy úr, idővel meg élvezni kezdtem, hogy tényleg azt tehetek, amit akarok, hogy sok kilátásom van, hogy egyszerűen csak jól érzem magam attól, hogy figyelmet kapok végre, még ha felületeset is.

Tárgy: Re: Volunteers Park Pént. 29 Aug. - 18:53

Jill & Simon

- Huh, azta! Tudod, ilyen szépet még senki nem mondott nekem. Kár, hogy valószínűleg fognak. Tudod, mérges szülők, féltékeny barátok és a többi… - rántom meg a vállamat egyszerűen. Nem ringatom magam abba a tévhitbe, hogy nem fognak soha bántani, mert ez azért elég valószínűtlen. Volt már olyan apa, aki egy pisztollyal, vagy késsel esett nekem, aztán ne is beszéljünk arról, hogy ha kezdesz a maffiával, akkor nem lehet csak úgy lelépni tőlük, mert akkor bizony a kivégzőosztagot küldik rám. Szóval fognak még bántani, talán ő is fog, de azért kedves, hogy ezt mondja. Tényleg elég fura, hogy pont ő mondja ezt, akinek amúgy élve kéne eltemetnie engem.
- Ennyit azért szabad, nem? Ha már úgy tűnik, hogy egy darabig nem fogok szexelni. – olyan ez, mint a mindent a szemnek, de semmit a kéznek. Az is elég nagy baromság, bár nem szokásom csak úgy fogdosni minden nőt, akin megakad a szemem, azért az elég parasztság, nem beszélve arról, hogy nem vagyok én perverz, csak… csak szeretem a nőket, és szeretem az estéimet is velük tölteni. Most pedig elvonókúrán vagyok, szóval nem olyan nagy baj az, ha célozgatok igaz? Mondjuk, hogy ez az én elvonási tünetem, mint a kézremegés a piásoknál mondjuk. Egyszer velem is megpróbálták eljátszani ezt, rohadtul szar volt az a folyamatos remegés.
- Igazából tökmindegy. Meghalt már, úgyhogy szerintem magasból tesz arra, hogy kinek van köze hozzá és kinek nincs. Talán majd a cuccait is odaadom ezeknek a… tudod segélyszervezeteknek, vagy miknek. Biztos valami ilyet csinálna ő is. – legalábbis gondolom én, sajnos nem ismertem annyira az anyámat, mint a női testet mondjuk, és azért ez elég gáz, nem? Emlékszem, régen mondta, hogy szeretné a kinőtt cuccaimat odaadni valami szervezetnek, akik meg a rászorulóknak adják oda. Nem volt vele bajom, elvégre kinőttem őket, mit tudtam volna velük csinálni? Én viszont soha nem ajándékozta és jótékonykodtam, még csak a szemetet sem voltam képes a szelektívbe dobni. Most sem, mert rohadtul nem érdekel, hogy milyen hamar megy szarrá a világ. Nem hiszem, hogy amiatt fog bekövetkezni az apokalipszis, mert én nem a szelektívbe dobtam a papírokat. A szemét az szemét, tökmindegy akkor meg, hogy hova a francba dobom? Oké, az útra nem szoktam, maximum a cigarettacsikkjeim kötnek ki ott, de az egy teljesen más dolog, mert csesznek kirakni valami köztéri hamutartót, én pedig nem fogok csak azért utcákat lesétálni, hogy találjak egy kicseszett kukát. Nem vagyok én az a nagy természetvédelmi aktivista. Anya az volt. Ő aztán óvta még a világ legrondább fáját is, ha arról volt szó.
- Ja, elég fura. És még furább, ahogy kimutatjuk. – az ember nem veszik folyamatosan össze azzal, aki fontos neki, igaz? Vagy legalábbis én valami ilyet hallottam még régen. Az pedig, hogy pont mi vagyunk így… nos nagyon fura. Megerőszakoltam őt. Rohadtul utálnia kéne. A dokik biztos valami beteges ragaszkodásnak tudnák be az egészet, de cseszettül nem erről van szó. Nem hinném, hogy ne tudja eléldegélni nélkülem, szóval a ragaszkodás kilőve. Nincs semmi baja, csak…csak ő ilyen és kész, ahogy én is ilyen vagyok, nem lehet ezen változtatni.
- Hát ez egy… baromi jó kérdés. Elég fiatalon kezdtem, sokat piáltam meg minden, de eleinte nem voltam ilyen ágyvándor típus. Aztán… bűnbe estem. Volt egy csaj, Ariana, aki bevezetett ebbe a világba. Semmi érzelem, semmi fájdalom, semmi gond, csak a tömör gyönyör, az élet élvezetei, méghozzá négyzetre emelve. Aztán egyszerűen csak nem tudtam kilépni, túlságosan is… jó volt. Anyám halála után meg egyenesen isteni. Pont akkor nem akartam semmit sem érezni, és be is vált, egészen idáig. – Ariana… na baszki, mikor mondtam ki utoljára a nevét hangosan? Mikor gondoltam egyáltalán utoljára rá? Emlékszem, hogy mennyire utáltam őt, mikor csak úgy lelépett, de… most már nem igazán haragszom rá. Nem születtem ilyennek, de nem is Ariana tett ilyenné. Ő csak a kezdőlökést adta meg, de végül én döntöttem. – Na és te? Mikor döntöttél úgy, hogy ugyanolyan király, de semmilyen és szánalmas életet fogsz élni, mint én, akit mindennél jobban utáltál? – kíváncsi vagyok azért arra, hogy mégis mi a tököm vitte arra, hogy olyan legyen, mint az aki tönkretette őt.

Tárgy: Re: Volunteers Park Csüt. 28 Aug. - 21:54

Simon & Jill

♪ Something worth living for ♪
Végül csak sóhajtok egy aprót, de nem kötekszem tovább. Jó, legyen neki igaza, megtehette, hogy megveri őket, mert épp ilyenje volt és biztos meg van rá a jó oka is, nekem pedig nem kell mindig mindenben a hibát találni, legalábbis meg kellene próbálnom legalább. Mindegy, tényleg nem tartozik nekem számadással, hiszen nem vagyok senkije, vagy legalábbis nem igazán tudom, hogy kije vagyok. Egyszerűen csak rossz, ha neki rossz, és ez csak nem olyan nagy bűn, vagy igen? Fáj, ha neki is fáj, ennyire egyszerű, szerintem ez nem fura, más is így lenne vele a helyemben. Aztán csak elmosolyodom. Igen, sejtem, hogy viccel, nem hiszem, hogy most direkt bántó akarna lenni. Épp elégszer vesztünk ma már össze, hogy ne legyen rá szükség még egyszer. Sőt szerintem az lenne a legbiztosabb, ha egy kicsit mindketten más esetben is megpróbálnánk higgadtabbak lenni. Jó azt hiszem ez főként rám vonatkozik, de én tényleg próbálkozom magamat moderálni mostanában... tényleg.
- Bármennyire is utálnom kéne téged, igazából... nem akarom, hogy bárki bántson. - bököm ki végül, de már egy fokkal halkabban, aztán csak megrázom a fejem és inkább indulok, mert nem jó ez a téma. Átmegyünk totál érzelgősbe, mert akármennyire is jól verekszik, tuti, hogy szoktak lenni bőven sérülései és őszintén szólva nem szívesen nézném végig azt, hogy bántják, még ha meg is gyógyul, de attól még fáj neki és szerintem ez a lényeg. Nem akarom, hogy fájjon neki, maximum akkor, ha dühös vagyok rá valami miatt és én okozom... de az utóbbi napokban már én se tettem ellene semmit. Az a sörös incidens más volt, az egyáltalán nem fáj, mást meg nem tettem ellene.
- Talán maradsz mindig a nyíltságnál, de kétlem, hogy a pikáns célzásokat azért mindig kihagynád. - szökik vissza újra a mosoly az arcomra. Nem számít, amúgy sem tenne semmi olyat, amitől fájna a hátsóm, vagy legalábbis nem hagynám neki. Lehet, hogy csontokat növeszt, de én meg ripityára töröm őket, ha valami rosszat tesz. Tudom, hogy ez valahol béna sakk-matt helyzetet szül, de talán az elkövetkezendő időkben nem akarunk majd egymásnak menni megint, hogy ez olyan nagy gondot jelentene. Viszont ez a kis szentély. Hát azért tényleg nagyon meglep, ami talán érthető. Nem szoktam ilyen helyeken járni, sőt életemben nem láttam még ilyet, és kell egy kis idő, mire feldolgozom, hogy ide szokott járni önsanyargatás céljából. Értem, hogy nem akarta kidobni az anyja cuccait, de ez a berendezett raktár akkor is túlzás.
- Jól van, nem azért... nincs közöm hozzá, és ha neked ettől jobb, megértem, hogy nem dobnád ki a cuccait. - csitítom kicsit, mert hát na nem akartam, hogy úgy érezze bele akarok ebbe szólni. Eszem ágában sincs, egyszerűen csak néha túl sokat beszélek, de értem azt is, ami az ő álláspontja és igazán nem tehetem meg, hogy beleszólok az életébe, mert hát az ő élete nem igaz? Viszont arról volt szó, hogy az őszinteség jön és én úgy érzem, hogy ehhez nem csak az tartozik hozzá, hogy meséljen magáról. Amúgy se tudom mit mesélhetne, a gyerekkorát max. mert annyira nem érdekel, hogy milyen hódításai voltak eddig, esetleg az, hogy miért lépett erre az útra, de az akkor is jobban, hogy most velünk mi is van pontosan.
- Azt hiszem valahogy én is így vagyok vele. Nem értem, hogy miért vagyunk mindketten ennyire elcseszettek, hogy még megérteni se tudjuk saját magunkat sem. Egyszerűen csak bármennyire is irreális az egész, de fontos lettél nekem és... ez van. Fura. - tényleg nem értem. Nyitni kellett volna mások felé és közben igazából felé nyitottam, de hogy most akkor ebből mi is lesz, vagy mi lenne a vége... azt nem tudom. - És hogy... hogy lettél ilyen? Tudod, nőfalót típus. Senki se születik így. - valami oka volt rá, vagy valaki? Ezt igazából még csak nem is tudom és a pikáns részletek sem érdekelnek, de ha már megismerésről van szó, akkor a normálisabbak igen.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szer. 27 Aug. - 18:09

Jill & Simon

- Mondom, hogy volt rá okom! Csak te ezt nem akarod észrevenni… - csóválom meg a fejemet. Oké, feladom! Képtelenség lenne meggyőzni őt arról, hogy nem csak azért vertem meg őket, mert éppen ilyen heppem volt. Oké, talán kicsit az is közrejátszott, hogy le kellett vezetni a frusztrációt, aztán az is ott volt, hogy Jill őket nézte, de ez… ezt foghatom mondjuk a véletlen egybeesésre nem? A legfőbb indokom meg az lenne, hogy azért vertem meg őket, mert nem tartották be az alkunk rájuk eső részét. Oké, én sem tartottam volna be, ha mi kapunk ki, de… de győztünk, szóval nem rohadtul mindegy, hogy én mit tettem volna? Na ugye, hogy az.
- Köszönöm, hogy megengeded. – próbálom úgy mondani, hogy érezze: én csak viccelni akarok ezzel, nehogy nekem komolyan vegye és kiakadjon. Hasonló életet élünk, de azért nem mindent ugyanúgy csinálunk. Ő a hódolatoknak élvez, én meg azoknak is, de viszek a dologba egy kicsi… önpusztítást is. Volt olyan időszak az életemben, hogy kerestem az ilyen helyzeteket, amik életveszélyesek voltak a számomra, de azoknak az időknek vége, ma már csak azért csinálom ezt, mert… mert kell a pénz, és mert unatkozom. Dolgozni pedig nincs valami nagy kedvem elmenni, szóval még mindig ez a legjobb megoldás a gondjaimra. Azt hiszem.
- Nem, sőt, örülök annak, hogy nem néznéd végig. – pedig jó poén tud lenni, sajnálhatja, hogy pár héttel ezelőtt nem hívtam el. Azonban nem értem miért úgy mondja, hogy engem vernek szarrá, miközben… miközben folyamatosan nyerek? Oké, az egy dolog, hogy összeszedek közben legalább harminckét csonttörést meg egyéb szart, de az ellenfelem végül rendre kifekszik, szóval ha a tényeket, nézzük, akkor én sokkal inkább megverem a fickót. Tehát nem azt kéne végignéznie, hogy engem vernek szarrá, hanem azt, ahogy én verek szarrá mást. Nem lényeges, de azért nem gond az, ha rendbe rakjuk a dolgokat. Én verek másokat, oké?
- Ugyan! Szoktam én mögöttes tartalommal beszélni? – mondom neki mosolyogva. Nos, a válasz nem, de néha én is tehetek kivételt, nem? Nem éppen a választékos beszéld az erősségem, és nem is szoktam metaforákban meg ilyen baromságokban beszélni, én csak mondom azt, ami először eszembe jut, szóval nem igazán kell aggódni, hogy én bármit is a szavaim mögé gondolnék. Nem vagyok az a típus, most tettem egy kis kivételt, de ahogy mondani szokás: a kivétel erősíti a szabályt, szóval ez van. Nem vagyok valami bonyolult ember, elég könnyen meglehet fejteni engem, csak az a sok dilidoki képtelen rá, mert azt hiszik, hogy minden mögött valami kicseszett trauma áll. Baromság.
- Néha, ha kifogok egy szarabb napot. Amúgy meg… utálom ezt a helyet. – tudom, hogy elégé hátborzongató, de… de teszek rá. Én is utálom ezt a helyet. Tele van emlékekkel meg rég elfelejtett érzésekkel, amit soha a büdös életben nem akartam többet érezni. Az a néhány alkalom igazából egy-két napot jelent az évből, és azoknak a napoknak is csak egy-két óráját, szóval nem mondanám, hogy olyan rohadt gyakran kijárok ide. Minél távolabb vagyok innét, annál jobb, de gondoltam elhozom ide, ha már fontos dolgokról akarunk beszélni. Itt… itt kicsit más a dolgok menete, ez a hely maga a komolyság. A kicseszett valóság, ami elől mindig is bujkáltam. – Miért mit kellett volna, hogy csináljak velük? Dobjam ki a cuccait a francba? Soha nem foglalkoztam az anyámmal… nem akartam csak úgy elosztogatni a cuccait. – már az is elég szar, hogy csak a halála után vagyok képes foglalkozni anyámmal. És nem is rögtön, hanem közel öt rohadt év kellett hozzá! Szóval igen, kicsit azért idegesít, hogy úgy néz körül, mintha a vesztőhelyre jött volna. Nem kínozni akarom ezzel magamat, én csak… nincs szívem kidobni a cuccait és kész. Nincs benne a végrendeletébe, hogy mit kéne velük csináljak. Az enyémek és kész.
Bevallom őszintén, hogy nem erre a kérdésre számítottam, és szívesebben dumálnék inkább emlékekről, mint erről, mert… mert ez igenis érzékeny téma, de ugye megígértem, hogy most komolyra fordítjuk a szót, abban a fene komolytalan életünkben. – Én… nem tudom. Soha nem foglalkoztam senkivel, soha nem zavart az, ha valaki más pasikat nézett meg. Főleg nem úgy, hogy két óránként estünk egymásnak. – azért az utolsó szavakra valamiféle mosoly kúszik az arcomra, de csak néhány pillanatra. – Tudom, hogy egy nő lehet barát, feleség, barátnő, ellenség és rémálom egy férfinak, de fogalmam sincs, hogy te melyik vagy, mert… mert egyik se vagy. Vonzódom hozzád, de… de nem úgy, mint másokhoz… nem azért csinálom ezt, hogy megfektesselek, hanem… - nem fejezem be a mondatot, mert nem tudom. Talán tudom mi ez, csak nem akarom kimondani? Vagy tényleg nem tudom, és csak próbálom körülírni?

Tárgy: Re: Volunteers Park Kedd 26 Aug. - 21:53

Simon & Jill

♪ Lie a little better ♪
- Komolyan gondolod, hogy én is összevertem volna másokat, csak... mert miért ne? - nem hiszem, hogy ez tényleg komoly. Én nem tennék ilyet. Nem arról van szó, hogy olyan állati jó ember vagyok, egyszerűen csak nem szokásom eleve fogadni és akkor ártani valakinek, ha nem húzott fel, mert persze az más téma, ha valaki felhúz és durván kiakaszt, na akkor persze, hogy nekimegyek, vagy inkább összetöröm ugye a csontjait pontosabban fogalmazva, de ahhoz nagyon csúnyán kell viselkednie velem. Simonnal meg is tettem, csak ellene nem hatott a dolog semmit, de fordult már elő, hogy elborult az agyam, amikor mondjuk egy szórakozóhelyen valaki nem vette figyelembe, hogy nem érdekel a társasága annyira, amennyire ő szeretné.
- Jól van, a te dolgod Simon, hogy mit csinálsz magaddal, ha ettől érzed jól magad. - rántom meg végül a vállam. Nem érdekel engem túlzottan az, hogy ki veri össze, vagy épp kit ver össze. Tényleg nem az én dolgom, csak én más életet élek, ennyi az egész. Az se sokkal jobb ez tény, de mondjuk nem is hiszem, hogy illene hozzám a ketrec harc, vagy akármilyen más bunyó. Nem vagyok e téren egy harcos alkat, még csak izmom se sok van, szerintem akárki simán lenyomna kis ujjból, aki csak egy kicsivel edzettebb nálam. - Ha ezt pár héttel ezelőtt mondod, akkor lelkesen nézem végig, hogy szarrá vernek, de... baj, ha most már nem érdekel annyira? - megmondtam nem? Kedvelem őt, akkor miért olyan meglepő, ha nem nézem végig szívesen és lelkesen azt, ahogy ellátják a baját? Nem igazán érdekel, sosem szerettem a verekedést, és az sem érdekel, hogy őt verik meg, csak aggódnék, akkor is, ha könnyebben rendbe jön, mint más, mert attól még fáj neki. Tudom, láttam, most is fájt neki, amikor beleállt a kés a kezébe, de csak úgy túllépett rajta, pedig igenis elkerülhetné az ilyesmit, ha legalább megpróbálná, de talán valahol még élvezi is és azért csinálja.
- Ennek most nem akarok a mögöttes tartalmába belegondolni Simon. - vagy csak a fantáziám amúgy is túlságosan piszkos? Lehet, de amúgy se fájduljon meg miatta a hátsóm, meg a föld miatt se, szóval egyáltalán ne is fájjon, nem szeretném. Végül csak megrántom a vállam egy halvány mosollyal, aztán belépdelek. Akkor is furcsa, hogy egy raktárban fogunk meghitten beszélgetni az élet nagy dolgairól. Azért eléggé rendesen meglep a látvány, kár lenne tagadni. Olyan a hely, mint valami fura mauzóleum a régi cuccokkal. Nekem otthonról nincs semmim sem, nem akartam megtartani semmit, nem volt értelme, hiszen nem kellettem ott az ég világon senkinek sem. - Ez... ez... és néha eljössz ide? - jó, tényleg kissé bizarr, azért is csodálkozom el úgy istenesen, akárhányszor körbenézek és egyre inkább sikerül feltérképezni a helyet, hogy tényleg mennyi minden van itt. Az előkerülő székre végül lehuppanok, és megpróbálok inkább rá fókuszálni, a helyett, hogy felesleges dolgokon agyalok, hogy vajon miért csinált ilyet, mintha csak ez is arra lenne jó, hogy kínozza magát vele. - Fura fickó vagy Simon. - ezt azért még úgy érzem, hogy ki kell böknöm, mielőtt a komolyabb dolgokra térnék. Mintha képeket őrizgetnék az apámról, csak azért, hogy kínozzam magam, mégis mi a jó franc lenne az értelme?
- Nem is tudom. Egyszerűen csak... szerinted most ez mi, ami van... köztünk? Vagy majd kiderül egyszer és kész? Mert valahogy elég bonyolult nem gondolod? - kiakad, ha megnézem a pasikat, kiakadok, ha más nővel fekszik le, de közben marjuk egymást folyamatosan és egyébként is elég zűrös a múltunk, szóval... nem, nem igazán tudom, hogyan kéne kezelnem ezt az egészet, bár azt hiszem erről neki se sok fogalma van.

Tárgy: Re: Volunteers Park Kedd 26 Aug. - 0:21

Jill & Simon

Naná, a részletek királyával van éppen, még ha ő ezt nem is tudja. Nem értem mi baja van ezzel. Ez csak egy kis bunyó, nem kell sajnálni a négy seggfejt, ők keresték a bajt, mikor nem tartották be az alkunkat. Meg amúgy is… nem kezdtem semmi öngyilkos dologba, szóval inkább örülnie kéne, hogy összeverem ezeket a barmokat, nem? Én segíteni akarok neki, komolyan, de nekem is segítség kell, szóval nehéz így, és pont ezt a szaros napot sikerül kifognunk, mikor a leghülyébben viselkedem az egész évben. Az élet egy barom, direkt így időzített mindent, lemerem fogadni, hogy miatta van ez az egész.
- Most miért mondod ezt? Te is ezt csináltad volna a helyembe. – ha olyan lenne, mint én, akkor ő is megverte volna azokat a barmokat. Oké, nyissunk mások felé meg minden, ezért nem jó, ha összeverjük őket, de átvertek, hazudtak, még köptek is, szóval megérdemelték a verést, még egy normális ember is kiverte volna belőlük a szar ezért szerintem. Jill meg… tényleg elégé próbálkozik, ha szánja azt a négy hülyét, ezt soha nem hittem volna, de már elég sok meglepetésben volt részem, és a legtöbb nem volt valami kellemes, ez legalább afelé húz. Sikerülne valamit elérni a csajnál? Remek, már csak nálam kéne.
- Úgy mondod, mintha ez bűn lenne. Nem kinyíratni akartam magam, hanem pénzt szerezni. Már Írországban is bunyóztam, és tuti üzlet, mert csak nyerhetek. – nem csináltam soha ügyet ebből. A vesztesek persze annál inkább, mert azért elég komoly pénzeket pakolnak fel az ellenfélre, akit szokás szerint folyamatosan kiütök, ezért hoznak mindig egy újabbat, valaki nagyobbat meg erősebbet. Az ilyet több idő kiütni, de mindig sikerül, mivel nem tud olyan kárt tenni bennem,ami ne jönne rendbe. Remek üzlet, csak nyerek, cserébe pár napig jegelni kell a testem, de megéri, ha nem kell emiatt az egy alkalom miatt hónapokig dolgoznom. – Ha gondolod, akkor eljöhetsz megnézni egyet. – általában jól megvernek, szóval tiszta vér meg zúzódás vagyok a győztes meccs végére, de haza vonszolom a seggem, jegelek és már pár napon belül újra akcióképes állapotban vagyok. Csak egyszer vittek be a kórházba, mikor az egyik barom beleharapott a nyakamba. A nézők szerencsére nem látták, de sikerült nyakon szúrnom egy csontszilánkommal, szóval elég hamar meghalt, én meg mentem a kórházba, mert az ilyennek nem szórakozhatnak, főleg ha a nézők is pánikolnak. Olyan hülye szöveget adtak be a dokiknak, hogy a main napig röhöghetnékem van tőle. Azt mondták, hogy elestem és ráestem a fogasra a nyakammal. Mondtam már, hogy ezek a fickók nem az eszükről híresek? – Ja, király lesz, ígérem. – nem akadok ki, válaszolgatok minden kérdésére, ha van, beszélek magamról, nyitok felé, meg minden ilyen dolog, amit kell csinálnom, mert megígértem és mert késztetést érzek rá. Nagyon új dolog nekem ez az egész érzelmekkel teli élet, mert eddig nem voltam még csak köszönőviszonyban sem velük, erre most mindegyik a nyakamba szakad, és mivel nem tudom, hogy mit kéne csinálni, ezért megverek néhány barmot, akik nem tartották be az alku rájuk eső felét. Én legyőztem őket Jillel együtt, szóval átvertek, ez pedig büntetést érdemel.
- Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha a földtől fájna a hátsód és nem tőlem, szóval… nem. – mondom mosolyogva, ahogy nyitom a zárat és kinyitom a raktár ajtaját, majd előre engedem persze Jillt. A hely nem valami nagy, talán két nagyobb szobányi és kész. Képekkel van teleaggatva meg levelekkel, családi albumokkal és mi egyéb mással. – Itt van minden, ami… ami anyámé volt. Fotók, levelek, számlák, könyvek… minden. Ezeket képtelen vagyok hazavinni. – nem tudnám őket elviselni mindennap, már így is sok néha, de muszáj megtartanom őket. Ezek anyám cuccai, bár köztük van apám napszemüvege meg néhány apróság, de túlnyomórészt anyámé minden cucc itt, úgyhogy muszáj volt megtartanom. Ideszoktam kijönni, ha… ha egyedül akarok lenni, nem is volt itt eddig senki, Jill az első, és az utolsó is, akit beengedek ide. Hozok neki egy széket, ha le akar ülni, de én állva maradok és az asztalnak támaszkodok inkább, ahogy széttárom a kezemet. – Szóval… ez a bűntudatom meg a lelkiismeretem háza. – van itt minden, még arra is vetemedtem, hogy naplót írjak, mert anyám szerint segít. Nem, nem segít. A Jillel való találkozás óta írtam, de egy-két napja abba is hagytam, mert nem érzem magam jobban, hogy megvallok benne mindent. Csak még rosszabbul érzem magam. – Ha valahol, akkor itt… tudok beszélni magamról. Mivel kezdjem? – mert fogalmam sincsen, hogy ő pontosan mit is akar rólam megtudni, nem ártana egy kiinduló pont.

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 25 Aug. - 14:50

Simon & Jill

♪ Don't kill this love ♪
Csak finoman megrántom a vállam. Na igen, az a nagy helyzet, hogy a mi kapcsolatunk enyhén szólva is bonyolult és akkor még csak nem is megfelelő ez a megfogalmazás. Nem barátok vagyunk, főleg ha azt nézzük, hogy mit tett velem. Fogalmam sincs, hogy kéne kezelnem ezt, gyűlölnöm kellene érte? Nem megy, pedig akartam, összetörtem miatta, de hát ennyi, több nem megy, miután kiderült, hogy nem volt magánál és próbál segíteni, hogy én meg ne amortizáljam le magam. Mind a ketten pszichiátriai esetek vagyunk ez nem kérdés és azt hiszem a dokik megőrülnének azért, hogy kielemezhessék a bonyolult lelki világunkat, bár nem biztos, hogy ők képesek lennének rájönni valamire, ha még eddig nekünk sem ment, de hát vannak akik nagyon okosnak hiszik magukat, aztán maximum pofára esnek, amikor kiderül, hogy milyen baromi nagyot tévedtek. Mindegy is, egyelőre most próbálok erre a kosarazásra koncentrálni, vagy lassan már utcai harcra, mert az egész valami olyasmibe fajul, amikor aztán nyerünk.
- Hogy fejlődsz és figyelsz a részletekre. - halványan elmosolyodom azért, de nem vagyok oda ezért a fajta rendezésért, még mindig nem. Mindegy, sok választásunk sajnos nincs, le kell nyomni őket, különben ők nyomnak le minket, és Simon el is kezdi magát a verekedést, onnantól pedig már nincs visszaút. De legalább győzünk, bár ha azt nézem nem mondható fairnek a küzdelem, hiszen azért eléggé erőteljesen nagy volt az előnyünk a képességeinknek hála.
- Vedd úgy, hogy nem is kérdeztem. - rázom meg a fejem egy félmosollyal. Na igen, tényleg nem volt értelme, mert várható volt, hogy úgyis belemegy majd a bunyóba, de legalább nem akarja direkt megöletni magát, szóval azt hiszem igazából egy árva szavam sem lehet, hogy így alakult ez a mai... reggel. Na igen, ez a durva, hogy még csak reggel van, mi pedig már sikeresen eljutottunk idáig, pedig ő még a reggelin sincs túl érdemben, mert nem ette meg, mert... felhúztam, meg ő magát. Mindegy, bedobom magam inkább a kocsiba, aztán majd lesz, ami lesz. Fogalmam sincs, hogy mi a terv mára, mert egyelőre még nem tudom, hogy ezek után mihez kezdjünk magunkkal. A sebe majd rendbe jön, de azért le is kéne mosni, meg hát komolyan nem így terveztem ezt a napot, meg a nyissunk egymás felé dolgot. Nem is tudom, hogy mit gondoltam, vagy hogy mi lenne nekünk jó, mert ha megpróbálunk beszélgetni, annak meg csak rossz vége lesz, ettől félek legalábbis.
- Pénzért bunyózni? Nem, ezen sem kéne meglepődnöm. Tényleg azon voltál minden erőddel, hogy elépítsd magad igaz? - mondjuk amilyen sötét alakok voltak a játékteremben is, tényleg nem kéne ezen meglepődnöm, egy kicsit sem. Egyébként is úgy éli az életét, ahogy akarja, nekem aztán nincs egy cseppnyi beleszólásom sem. A szavaira viszont már kicsit meglepetten pillantok oldalra. - Ha tényleg szeretnéd, akkor... jó lenne. - mosolyodom el. A bunyó után ennyi talán hasznos lenne. Jó lenne értelmesen beszélni vele, mert egyelőre fogalmam sincs, hogy hányadán állunk, vagy hogy hogyan kezeljem a dolgot, és így elég nehéz bármit is kialakítani magamban. Lenyomom hát a gázpedált, aztán szépen megyek, amerre mondja. Eléggé meglep a célállomás, mert hát nem az a tipikus kellemes beszélgetős hely, de... hát nem tudom, hogy mire számítottam egyáltalán.
- Hát... oké, és itt majd leülünk a földre kicsit, aztán ha már fáj a hátsónk, akkor tovább állunk? - nem egy ideális helynek tűnik a kényelmes beszélgetésre, de majd meglátjuk. Egyelőre követem, más nem tehetek, jobb itt, mint a kocsiban, vagy ha tényleg komoly témákat veszünk elő akkor a parkban.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 24 Aug. - 1:54

Jill & Simon

- Ja, valahogy úgy. – oké, értem én, hogy mi baja. Nem nézünk szembe a gondokkal, pedig kéne, mert ezt akarjuk,de mégse vagyunk képesek a gondjainkkal szembenézni, ahogy azzal sem, hogy hányadán is állunk most egymással. De én most nem akarok ezzel foglalkozni, talán a kosár után, de most nem, még elevenen él bennem az újabb kis vitánk emléke. És hogy miért vitatkozunk? Mert képtelenek vagyunk kezelni nem csak a saját, de mások gondjait is. Nem megy, nem vagyunk benne gyakorlottak, és ez a legtöbb alapdologgal így van, ami hozzánk kapcsolódik. Oké, nyitnunk kell meg minden, és nyitok is felé, cserkész becs’szó, de nem most. Most kosarazni akarok, elverni ezt a négy barmot, és aztán felőlem beszélhetünk, meg nyithatunk és minden anyám kínja, de most elakarom felejteni az előző kis veszekedést, szórakozni egy kicsit és kész. Szembefogok nézni ezekkel, talán még megpróbálom ki is vesézni azt, hogy mégis most mi barátok, vagy… vagy mik vagyunk egymásnak, mert a kapcsolatunk finoman szólva is kicseszett bonyolult, egy átlag ember már agytumort kapott volna, ha tanúja lenne annak, ahogyan összeveszünk,majd utána, ahogyan nevetséges módon kiborulunk, hogy később megint egymásnak mehessünk. Elég nevetséges, én is tudom, de ilyenek vagyunk és kész, egyedi párost alkotunk, nem igaz?
- Érted teszem, ezt ne felejtsd el! – mondom mosolyogva, sőt talán inkább már vigyorogva. Szeretem a veszélyt, imádom ha kicsit kitombolhatom magam, és ezen a napon most ez kell. Hogy összeverhessek néhány hülyét. Ha nem részegedem le és üttetem el magamat, akkor muszáj valakit, vagy valakiket megvernem, hogy kiadjam magamból a frusztrációt. Oké, változzak, meg anyám ezt akarná… de nem. Nem akarná, mert halott, ő semmit nem akar most már. Maximum én akarok valahol a szívem mélyén, meg Jill, ha igaz az, hogy kedvel. És igaz, nem? Mármint ezt mondta, és már akkor is csak folyamatosan összevesztünk hogy aztán kibéküljünk… fura ez az egész, rohadtul fura.
- A múltkoriból tanulva. – a játékteremre gondolok persze. Ahol golyót kaptam azért, mert elfelejtette velem közölni azt az apró kis tényt, hogy kettővel egyszerre nem tud elbánni. Viszont most már jobban bízok benne, szóval elintézem egymagam az első kettőt, és az utolsó fickót is nemes egyszerűséggel leütöm. Jóleső érzés, nagyon is jóleső érzés, mintha a világ és az univerzum egyensúlya most visszaállt volna a rendes kerékvágásba. Kell nekem egy kis akció, egy kis veszély, az adrenalin… talán függök is tőle, nem tudom, bár ezt azért nem nevezném valami nagy adrenalin fröccsnek, de megteszi most.
- Mi? Nem! Ígértek valamit, utálom, ha valaki tartozik és nem adja meg. Ez pedig… fáj rohadtul, de pár perc múlva már csak a seb helye lesz meg, úgyhogy mindegy. – naná, hogy fáj, de pár perc és a fájdalom elmúlik, aztán már csak a szúrás helye lesz meg, az pedig néhány nap alatt, talán hét alatt be is fog szépen gyógyulni. Már hozzászoktam ehhez. Sok mindent szúrtak belém, és általában a súlyosságától függ, hogy mennyi idő, mire begyógyul, de ez csak egy sima késszúrás volt, nem olyan nagy dolog, ami akadályozna mondjuk az evésben, szóval pár perc és már újra remekül leszek. És nem, nem hagyhattam csak úgy annyiban a dolgot! Tartoztak nekem, és én behajtom a tartozást. Arról már nem is beszélve, hogy az egómat is meg kellett erősítenem, nem lett volna túl Simonos, ha csak úgy lelépek, mert csúnyán néznek rám. Nem szokásom meghátrálni, akármilyen szar helyzetben is vagyok, én harcolok a végsőkig. Elég meggondolatlan és forrófejű tudok lenni, szóval nekimegyek mindenkinek, mindegy, hogy erősebb-e, vagy sem, számomra ez nem lényeges információ. Aki nem szimpatikus azt vagy az őrületbe kergetem, vagy jól megverem, attól függ, hogy éppen milyen kedvemben talál meg a fickó. Ezek pedig sajnos rossz napot fogtak ki, és rossz emberbe kötöttek bele. – Igen, ami azt illeti pénzért szoktam bunyózni, szóval elégé megszokott. – el se tudom hinni, hogy legalább egy kicsit ne élvezte volna a dolgot. Nem a verésükre célzok itt csak, hanem a meccsre is például. – Tudod, mit? Nem vagyok éhes. Viszont megmutatom, hogy megtudok én is nyílni, és… tudok komolyabb dolgokról is beszélni, oké? Csak ne itt, van egy hely, ahol… ahol könnyebb erről beszélnem. Na, benne vagy? – ha igen, akkor mondom neki az utat, hogy merre kell menjen, és egy olyan harminc perc autókázás után el is jutunk a keresett címre, ami egy bérelhető raktár igazából, de az én nevemen van, nálam a kulcs, én bérlem ugyebár.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szomb. 23 Aug. - 21:33

Simon & Jill

♪ Say it right ♪
- Aha, szóval csak nyerünk és kész. - nem tehetek róla, de forgatom kissé a szemem, mert ez ennyire nem egyszerű, de majd meglátjuk. No meg kérdés, hogy ha nyerünk, akkor nem lesz-e belőle valami oltári nagy balhé, ha tudom is én megsejtenek valamit, miközben elvileg oda kéne figyelnünk, hogy a képességeinkre ne derüljön fény. Ez a kis elszólás pedig... Néha legszívesebben egyszerűen a képébe nyomnám, hogy mit is akar tőlem most akkor, mert én se tudom, ő se tudja, csak vannak ezek az elszólások, meg ezek a féltékeny nézések, meg idegeskedések. Úgy marjuk egymást néha, mint egy idős házaspár, pedig még csak egy pár sem vagyunk elvileg. Fogalmam sincs, hogy mik is vagyunk pontosan... ő sem tudja azt hiszem, de néha úgy érzem, hogy totál kiborító, hogy nem jövünk rá, hogy még csak nem is próbálunk meg rájönni. Most is kosarazunk helyette, hogy bármit is tisztázni próbálnánk, vagy nem kell, csak lesz valami? Bár attól félek, hogy a valami az lesz, hogy végül valaki kiakad, félek tőle, hogy én. Nem tudom, hogyan kéne rendbe tenni az életemet, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a zavaros megoldás lenne a jó, amiben csak idegeskedem és folyton mindenféle kétes kérdések gyötörnek.
- Szóval még a végén el is gyepáljuk őket, nem csak kosárban. Remek lesz! - rázom meg a fejem, de talán az a kis mosoly is megmaradt még az arcomon. Furcsa egy szórakozást választott, azt kár lenne tagadni, de hát... van ez így. Én egy nyugis reggelire gondoltam, beszélgetésre, ismerkedésre, mert igazából alig tudunk egymásról valamit, de ő helyette inkább kiborult és most... kosarazunk. Dunsztom sincs, hogy mégis mit fogunk kihozni ezzel a mentalitással a mai napból, hogy majd mikor kezdjük el megint ölni egymást valami kis apróság miatt, mert szinte már alapelvárás, hogy majd megint bekövetkezzen ez is idővel. De most próbálok a játékra koncentrálni, hogy tényleg lenyomjuk ezeket az alakokat, lehetőség szerint minél gyorsabban és ügyesebben, hogy ne dühödjenek be annyira. Nem lenne jó túl sokáig húzni az agyukat se nekünk, se nekik, ha jól sejtem. Így is sikerül elég szépen felkapniuk a vizet, és nekem még a legutóbbi sérülésem se jött rendbe teljesen, arról nem is beszélve, hogy nem gyógyulok olyan gyorsan, mint egyesek, szóval nem szeretnék kapni valami csúnya késszúrást, vagy valamit. Nem is kell annyira a kocsijuk, bár kétlem, hogy Simon csak úgy kihátrálna ezek után a fogadásból. Nem igazán nézem ezt ki belőle.
- Muszáj még direkt ingerelni is őket? - csóválom meg a fejem, de hát ez komolyan miért lep meg a részéről, én se értem. - Kettővel már egyből? Persze... nem gond. - azért a hangom cseppet sem őszinte. Nem, én nem úgy számoltam, hogy most még jön egy kiadós verekedés is, erről aztán szó sem volt, de úgy fest, hogy nem fogják csak úgy odaadni a cuccokat, mire pedig felvethetném az ötletet, hogy esetleg hagyhatnánk is annyiban és vehetjük úgy, mint egy kis baráti mérkőzést, addigra már egymásnak is esnek, Simon le is foglal kettőt, a maradék kettő meg persze erőteljesen méregetni kezd. Nem gondolják, hogy bármire képes vagyok és itt a nyílt utcán... de amikor az első közelebb lép és mosolyodva a vállamra teszi a kezét egy pillanat múlva már meghallja, ahogy roppan a csont az alkarjában. Nem, azért olyat nem hagyunk, hogy bármi csúnyát tegyen. Ekkor már a másik is kissé hátrahőköl és végül Simon simán kiüti. Végül csak elhúzom kissé a szám, amikor sikerült őket kipakolni és pár pillanatnyi hezitálás után megyek a kocsihoz.
- Nem lehetett volna csak annyiban hagyni? És az... nem fáj? Vagy nem is érdekel? - tudom, hogy gyorsan gyógyul, de attól még fájnia kellene nem? Tényleg nem vágom miért kellett ebbe az egészbe ilyen formában belemenni, felesleges volt. Végül mégis átveszem a kulcsot és bedobom magam a volán mögé. Mondjuk a beszélgetésből nem igazán lett semmi sem, és a kosarazás is végül verekedésbe fulladt, de mindegy. - Nem tudom, épp hogy megreggeliztünk és már túl vagyunk egy verekedésen ez... nálad megszokott? - jó, én se vagyok nyugis csaj, de azért valahol nekem talán egy kicsit meglepő, hogy így alakult a délelőtt. - A koncert csak este lesz, szóval... az most túlságosan magasröptű lenne, ha... - megrázom végül a fejem. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most kitárgyalni, hogy akkor most mi is van velünk, köztünk, ilyesmi, egyikünk se tudja igazán. - Igyunk valamit, vagy együnk, mert nem is reggeliztél, vagy költsük a pénzüket. - rántom meg végül a vállam. Nem szoktam én direkt keresni a zűröket, ez e téren egy furcsa nap számomra, még folyamatban hogy alkalmazkodjam hozzá.

Tárgy: Re: Volunteers Park Pént. 22 Aug. - 23:47

Jill & Simon

- Nem, nincs semmi de, simán csak nyerünk és kész. – vigyorogva mondom ezt persze. Nem éppen a legjobb erőviszonyok, ezt én is belátom, de nálunk van minden előny. Én jól kosarazom, Jill se lehet valami rossz, emellett pedig, ha kihasználja még azt is, hogy egyedül neki nincs farka a pályán… nos a siker garantált, szóval kifogások ide, vagy oda, nyernünk kell. Azt jól érzi, hogy nem adnám őt csak úgy oda ezeknek a barmoknak, de valamivel inspirálni kell őket, szóval úgymond csak a küzdőszellemüket tüzeltem fel kicsit, elvégre ki ne akarna egy nőért játszani, nem igaz? Főleg, ha az a nő elégé a topkategóriában van. Szóval nem kell attól félnie, hogy a karjaikba lököm, de azért jót tenne az egómnak is az, ha lezúznánk ezeket a pöcsöket. Mutánsok vagyunk, simán megverjük őket. Jill eltöri néhány ujjukat, ha kell, én pedig strapaálló vagyok, szóval nem lesznek itt gondok a leütközéssel. Amíg kosarazunk, addig se öljük egymást, szóval mindenkinek kölcsönösen jó az, ha elfoglaljuk magunkat, nem igaz? És ha ezt úgy tudjuk csinálni, hogy közben egy jót szórakozunk, akkor az csak még inkább jó, nem? Oké, ennek a négy hülyének nem lesz valami jó, mert elégé csúnyán el lesznek verve, de nem is ők számítanak, hanem mi. – Mármint velem, és nem leszel az övék… érted. – oké, kicsit kétértelmű volt a dolog, most már én is belátom, és kissé zavartan, de azért javítom is a hibát. Ha valaki megkérdezné, hogy miként is állunk egymással, akkor csak a vállamat tudnám rángatni. Nem tudom, hogy minek lehet azt nevezni, ami köztünk van. Barátság? Nem, mert akkor nem ölnénk folyamatosan egymást, és lehet-e bármi komolyabb érzelmi kapcsolatról szó, ha eddig fűvel-fával összefeküdtünk, nem beszélve arról, hogy érzelmileg még nyomik is vagyunk. Szóval… nem, fogalmam sincsen, hogyan vagyunk mi egymással, csak annyi a biztos, hogy idegesít, ha más pasikon legelteti a szemét, meg persze, ha ágyba bújik velük. Hogy ezt minek nevezzük… mindenki döntse el maga, én úgy döntök, hogy most inkább nem is foglalkozom ezzel a kérdéssel, ráér később is megválaszolni majd, hátha okosabbak leszünk addigra, ami a helyzetünket meg a … kapcsolatunkat illeti. Megint csak azt választom, hogy semmit nem választok, és van gond? Nincs, majd később lesz, de a problémát ráér akkor megoldani, ha már probléma van, igaz? A megelőzés egy hatalmas baromság, mert a gondokat nem lehet megelőzni, csak elősegíteni. Mindig van valami baj, szóval ha egyet meg is állítasz, jön helyette kettő. Ilyen az élet, ez van.
- Ha nem hagynak, akkor majd kicsit rásegítünk a dologra. – mondom mosolyogva, biztosítva arról, hogy még akkor sincs gáz, ha gáz van. Ő eltudja törni a csontokat, én pedig… kitudom magamból növeszteni, bár nem itt fogom ezt gyakorolgatni egy nyilvános parkban, inkább maradok a jól bevált bunyónál, olyan nagy kárt úgyse tehetnek bennem az ökleikkel meg a késeikkel. Amúgy meg elég valószínűtlen az, hogy elengednek minket csak úgy. Egy elégé tetszetős verdával jöttek idáig, és a pénzüket is inkább fűre vernék el, szóval nem lesz ez olyan könnyű menet, de… de hozzászoktam már ahhoz, hogy az emberek képtelen megadni a tartozásukat. Johnt is kihoztuk abból a rohadt játékteremből, majd pont ezt a négy barmot ne tudnánk megverni, igaz? Ezek senkik, négy nagypofájú srác, akik azt hiszik, hogy tényleg átadnám nekik Jillt, ha vesztünk. Nem fogunk veszteni, és lehetne annyi eszük, hogy tudják: ilyen kaliberű csaj nem képzi soha az üzlet tárgyát. Túl értékes. Olyan, mint egy Ferrari. Azzal se fogadnál, nem? Én mondjuk igen, mert utálom a Ferrarikat, de ez most mindegy, nem ez a lényeg. Ha van valami szép, drága dolgod, azt nem rakod csak úgy fel könnyelműen, hogy a szerencsére bízzad. Ezek nem csak látszólag segghülyék.
- De nem olyan élvezetes, mint ez lenne. – válaszolok neki vigyorogva. Azért valahol tudom irigyelni ezt a négy hülyét, amiért kikaptak. Ilyen módon azért megéri veszteni, nem? Csak egy agyalágyult mondaná, hogy nem. Azt pedig mosolyogva tapasztalom, mikor Jill inkább mögém áll, a négy idióta pedig villámokat szór a tekintetével. – Hosszú út lesz ez hazáig nektek…- csóválom meg mosolyogva a fejemet, ahogyan a kezemet nyújtom a kocsi kulcsaiért. A srác persze inkább köp egyet elém, mire a fejemet csóválva vissza is húzom a kezemet. – Elbírsz kettővel? – nézek hátra Jillre, és bármilyen komolyan is szándékozom ezt csinálni, azért a mosoly ott bujkál az arcomon. Mi tagadás, imádom a bunyókat, főleg ha már a kezdés előtt tudni, hogy én fogom, vagy ezen esetben mi, győzzünk majd. A válaszától függetlenül én előrelendülök, hogy az egyik barmot torkon vághassam, mire fuldokolva össze is esik a földön. A másik már bajosabb, mert kést ránt, de nem sokat ér vele. A kezembe szúrja ugyan, de felkellet áldoznom a védelmem, hogy minél előbb állkapcson vághassam jó erősen. Egy fájdalmas nyögés kíséretében rántom ki a kést a kezemből, és segítek Jillnek kiütni a maradékot, ha még nem sikerült volna neki. A kezemmel nem különösebben foglalkozom. Fáj, mint a kurvaélet, de pár perc és rendbe jön majd,szóval felesleges aggódni miatta. Átkutatom a fickókat persze, a kocsi kulcsát odadobom Jillnek, majd amint a pénzüket is elveszem, megveregetem a fuldokló fickó vállát. – Öröm volt üzletelni veletek, haver. – aztán felállok és elvezetem Jillt a kocsihoz. Egy egész jó állapotban lévő Mercedes-t nyit a kulcs, szóval megvagyok elégedve, és ha Jill akar vezetni, akkor még vagyok olyan nagylelkű, hogy a kormány mögé is engedjem. – Na és most mit csináljunk? Te jössz. – ő mondta azt a beszélgetést, én mondtam a kosarat, úgy tűnik, hogy megint nála a labda.

Tárgy: Re: Volunteers Park Pént. 22 Aug. - 21:20

Simon & Jill

♪ You give me something ♪
Nem, nem jó megoldás az, amit csinált, vagy amit én eddig, és persze tisztában vagyok azzal, hogy nagyon nehéz változtatni, pont azért, mert leengedni a védőfalakat baromi óvatosan kell és nagyon kockázatos. Én sokáig reméltem, hogy majd jobb lesz, ezt a reményt ő törte szilánkokra számomra azért, mert sokat ivott. Szívesen megígérném neki, hogy én nem teszek vele ilyet, de sajnos nem megy. Nem ígérhetek olyat, amit nem biztos, hogy meg tudok tartani, hiába lenne jó, hiába szeretném olyan nagyon. Nem akarom én bántani, tényleg nem, csak egyelőre még sejtelmem sincs, hogy mi hogy alakul, mikor pattan el bennem valami, mikor akadok ki, mikor nem bírok valamit tovább elviselni. Majd lesz valahogy... ez az, ami biztos. Attól még persze ugyanúgy rosszul esik, hogy azzal fenyegetőzik lényegében, hogy ha átverem, vagy ha valami durva következménye lesz, akkor érezhetem magam rosszul. Nincs valami olyan, hogy akkor állunk majd egy-egyen? Hiszen ő már elég durva dolgot vitt véghez velem. Na nem azt mondom, hogy akkor automatikusan nekem is jár egy dobás, hogy vissza akarok vágni, de azért az elég hülyén venné ki magát, ha teszem azt hibázok, akkor nem nézi majd el nekem, és képtelen lesz megbocsátani, ha egyszer én megtettem. Mindegy is, nem akarok azon gondolkodni, hogy mit tartogat számunkra a jövő, még azt se tudom, hogy mit akarunk igazán, hiszen csak annyi biztos, hogy nem akarom, hogy más nőket fektessen meg, őt meg idegesíti, hogy megnézem a kosaras srácokat, de ezzel még nem fogadtunk örök hűséget... vagy valamit.
Megpróbálok inkább e helyett azzal foglalkozni, amit kitalált, a kosarazással, csak azon akadok ki kissé, hogy mit ajánl fel nekik, mert na... legalább ha előre lebeszélte volna. Bár azért erősen kétlem, hogy csak úgy odalökne nekik, ha mégis netán veszítenénk, amikor előzőleg még az is zavar, hogy nézem őket. A gondolattól is hülyét kapna, hogy azt tesznek velem, amit akarnak, legalábbis ha jól tippelek, ha nem is hülyét kapna, de azért határozottan zavarná. Mindegy, kénytelen leszek sokkal jobban odakoncentrálni, mint ahogy eredetileg terveztem, ez már nem kérdés.
- Jó, de... akkor is! - kötöm az ebet a karóhoz, persze rendes érvek nélkül, ahogy az nem meglepő a részemről. Nem sok választásom van ezek után, persze törhetek ujjakat természetesen, de attól még... igazán jó lett volna máshogy tölteni a délelőttöt. Most ettem, bár nem sikerült normálisan a vitának hála. Igaz, hogy ez még mindig jobb, mintha mondjuk még most is ölnénk egymást és tényleg én mondtam, hogy azt tegyük, amitől jobban érzi magát, szóval egy árva szavam sem lehet... a francba, tényleg egy árva szavam sem lehet! - A tiéd... maradok? - ráncolom ugyan kissé a homlokom, de aztán csak elmosolyodom és megrázom a fejem. Azért ez így kissé nem is tudom... talán kétértelmű volt, hiszen eddig még igazából fel sem merült köztünk úgy... semmi, csak az, hogy másokkal ne legyen, ami valahol talán ezt jelenti, de igazán nem mondjuk ezt ki. Áh, nem akarok most ezen agyalni. - Az úgy tényleg nem rossz, már ha aztán hagynak minket elmenni... - a kocsival, meg a pénzükkel, ha mégis mi győzünk. Azért arra kíváncsi leszek, hogy nem lesz-e belőle durva felháborodás. Aztán már csak nevetve rázom meg a fejem a kérdése hallatán. Ezért bírom... na igen, néha komolyan nem tudom, hogy mégis miért bírom, néha tényleg nehéz eldönteni, hogy mi a franc köt hozzá. Nem vagyok én se százas az a helyzet...
- Mindig ellenem játszol, az nem elég? - egyszerűen csak nyelvet öltök felé, miután sikerült kosarat szereznem. Ha azt nézzük, hogy rövid idő alatt már mennyit öltük egymást, akkor igazából tényleg mindig ellene játszom, nem sikerül túl gyakran rendesen közös nevezőre jutni. Egyikünknek sem megy igazán, de most muszáj lesz csapatként működni, szóval teszem, amit kell. Cselezek, és csak addig nem megyek el, hogy a pólómat is felhúzzam, mert kétlem, hogy azt Simon jó néven venné, pedig az lenne ám csak az igazi figyelem elterelés. De olyan apróságot pl. bejátszom a vége felé, hogy dobás közben roppantom el az egyik srác ujját, aki persze így hibázik, és persze rettenetesen szenved is utána, az pedig még engem is meglep, hogy mégis képes arra, hogy tovább játszik. Csak akkor próbálok meg végre szusszanni, amikor már a végén járunk, hagyom Simont kibontakozni az utolsó kosárral, amit nekünk szerez, én pedig most csak egy pasassal szórakozom el picit. Semmi különös, csak szoros ember fogásban sikerül olyan helyre nyúlnom egészen "véletlenül", amit egyből észrevesz és egyből nem foglalkozik már a labdával. Persze finoman szólva is csúnya pillantásokat kapunk, amikor a meccsnek vége, szóval én inkább csak lazán besorolok Simon mögé. Az ő ötlete volt!

Tárgy: Re: Volunteers Park Pént. 22 Aug. - 2:40

Jill & Simon

- Tökmindegy, nem fájt és ez volt a lényeg. – rántom meg a vállamat. Oké, talán nem a legjobb módja a probléma kezelésnek az, hogy nem foglalkozom a dologgal, de nekem tökéletesen bevált, szóval igenis jól működött a módszerem, remek kis probléma megoldó voltam, de most az érzések folyamatosan bepofátlankodnak, én pedig nem tudom őket arrébb rugdosni, csak megtűrni. Nem valami jó érzés az, hogy meg kell tanulni valójában kezelni egy problémát. Mintha újra iskolás lennék baszki! Egy csomó olyan dolog van, amit rég elfelejtettem, amit rég nem tapasztaltam, és most ezeknek teret engedve… furcsa érzések törtek rám, olyan érzések, amiknek a létezéséről eddig még csak nem is tudtam. Nem olyan jó poén ez, mint első hallásra tűnhet. Egy olyan embernek, aki normálisan élt, talán az, de nekem, nekünk… rohadtul kellemetlen, ismeretlen, új és félelmetes egyben. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a döntéssel konkrétan lebontunk minden falat, amit az évek alatt magunk köré felhúztunk. Ha tudom, hogy ez lesz a dolog vége, akkor nem tökölök annyit azzal, hogy leszarjak mindenkit, mert így sok lett az elvesztegetett idő az életemből. Na nem mintha az olyan fontos lenne, éppen ellenkezőleg, semmit nem jelent. Nekem se, másnak se, szóval igazából magasból leszarom, hogy mi felesleges és mi nem.
- Majd megpróbálok.– és akkor részemről ennyi, semmi kedvem arról beszélgetni, hogy mennyire képtelen vagyok mások felé nyitni. Az egy dolog, hogy tudom mennyire nyomorult vagyok ezen a téren, de az más tészta mikor más célozgat rá. Az sokkal idegesítőbb, és hallani se valami jó, szóval én a magam részéről ezt le is tudom, majd próbálkozom nem kifogásokat keresni, meglátjuk mekkora sikerrel fog ez menni, de semmit nem ígérek, csak próbálkozom ugye.
- Hát… igazából ja, ez lenne a dolog lényege. – mondom, ahogyan megrántom a vállamat. Ha ő nem ígér meg semmit, akkor én mi a tökömért ígérgessek mindent? Majd én is próbálkozom, ahogy ő, és ha esetleg úgy adódna, hogy feldobom a bakancsot… nos igen, érezze magát szarul miatta! Ne olyan szarul, mintha elárult volna, de azért érezze magát rosszul, és legalább lesz egyetlen ember, aki nem tapsolni fog majd a halálhíremre, mert a legtöbben úgyis így fognak tenni. A legtöbben alatt a nőimet értem persze. Nem nagyon vágom, hogy miért ilyen ellenségesek velem. Megajándékoztam őket egy remek éjszakával és voltam olyan nagylelkű, hogy magamtól menjek, és így nem kellett vitatkozni. Persze, nem valami lovagias, én is tudom, de nem a középkorban vagyunk baszki. A szex az szex, nem házasságot jelent.
Akaratlanul is felnevetek, mikor rá vág a mellkasomra. Na igen, gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz a reakciója, de sokkal szórakoztatóbb így élőben, mint a fejemben volt. A kosaras fazon persze jót röhögött a dolgon, és még mondta is, hogy már most odaadhatnám a csajt, de cserébe én is csak jót nevettem rajta. – Mi bajod? Azt mondtad, hogy élvezzem a mai napot, azt csinálom! És amúgy se kell szabályosan játszani… egy-két törött ujj nem olyan nagy dolog. – mondom mosolyogva, ahogyan félmeztelenre vetkőzöm. Nem igazán érzem jogosnak a kiakadását, elvégre ő mondta, hogy most az én jólétem legyen a fontos… én pedig jól érzem magamat. Szeretek fogadni mindenféle baromságban, és valahogy ösztönözni kell azokat a seggfejeket, erre meg mi lehet jobb, mint egy éjszaka Jillel, amit soha nem kapnak meg, csak a hülyék ezt még nem tudják. Mutánsok vagyunk, simán elverjük őket. – Akkor az enyém maradsz, miénk a kocsijuk és minden pénzünk. Fasza üzlet. – mondom egy gyors mosollyal megtoldva még a dolgot. Úgyis strapára ment a kocsi a múltkor, úgyhogy nem árt egy új, a pénz meg soha nem jön rosszul, igaz? Nem éppen így szoktam fogadásokat kötni, de csakis nyerhetek ezzel az egésszel, szóval megéri.
-Ezért bírsz, nem? – még egy utolsó vigyor, mielőtt elkezdenénk a meccset, és nevetve nézem, ahogyan Jill átvágja a fickót és kosarat szerez. Persze, egyből leszólják a haverjai a fickót, de azért kétlem, hogy másként tettek volna a helyébe. – Legközelebb ellened játszom. – jegyzem meg Jillnek mosolyogva, majd úgy mozgok el, hogy nekem és neki is kettő emberre kelljen figyelnie. Az egyik srácnak sikerül összeakasztanom a bokáit, szóval elég nagyot sikerül esnie a másikat pedig hagyom elmenni, és csak akkor ugrok vele, mikor már dobna, de sikerül szerelnem, majd kiviszem a vonalig, és könnyedén török be, hogy a második kosarunkat is megszerezzem. A következőre már sikerül pontot szereznie a barmoknak, de nem sokat érnek vele, mert nem hibázunk, szóval minden helyzetükre két kosárral válaszolunk… ez van, túl jók vagyunk nekik. Úgy passzolunk egymáshoz, ahogy Michael Jordan soha, és örömmel látom, hogy egyre csalódottabbak. Az a Jillel való éjszaka már az elején is elérhetetlen álom volt csak.

Tárgy: Re: Volunteers Park Csüt. 21 Aug. - 21:38

Simon & Jill

♪ Complicated ♪
- Az nem jó kezelés, hogy... igazából nem kezelted őket. - jó, mondom én, aki igazából totál ugyanezt csináltam eddig, mármint az utóbbi években. Nem nekem kéne beleszólnom az életébe, de igazából ő is megteszi az enyémmel, miközben ő nem változtat, vagy legalábbis határozottan nehezen szánja rá magát, szóval... szerintem az lenne a biztos, ha megpróbálnánk mind a ketten viszonylag kis mértékben cseszegetni a másikat, mert az nem javít semmin sem, ha agresszívan kezelünk le helyzeteket, ez sajnos már eddig is látszott. Azért én próbálkozom most is, szeretnék is neki segíteni, csak hát állati nehéz azok alapján, ahogy viselkedik. Egyikünk se valami tökéletes, de azt hiszem valahogy pont e miatt tudjuk kellően helyrerázni egymást időnként, bár minden bizonnyal könnyebb dolga lenne valami halál pozitív csajjal, de jó eséllyel őt meg le tudná rázni, ha elég sokszor és elég durván bántaná meg, aztán miután már szegény sírva elrohant nem jön vissza. Jó megint én beszélek, aki hagytam már faképnél ma is... kétszer.
A negatív reakciója sem lep meg, sőt lassan meg kéne szoknom azt hiszem. Majd lesz valahogy, két opció van, vagy állati jóban leszünk, vagy valaki a végén meghal, mert idegbajt kap, vagy kocsi elé rohan, vagy saját magát teszi el láb alól, mert már nem bírja elviselni a másikat. Tényleg nem látok igazán más opciót, valami átlagos jó barátok leszünk és néha együtt lézengünk valahogy kizártnak tűnik, hiszen már a miatt is kiakadtam, hogy más nőkkel bújik ágyba, ő meg csak azért, mert megnéztem magamnak a csini kosaras pasikat.
- Hát akkor próbáld jobban és... ne keress kifogásokat, ne kiskapukat. - nem mondom, hogy direkt csinálja ezt ma, hogy csak azért pont ma van öt éve, hogy meghalt az anyja, hogy nekem tegyen keresztbe. Egyszerűen csak... nem lehet kivételt hagyni, ha változtatni akar, akkor tegye ezt mindig és minden körülmények között, ne pedig csak néha, amikor olyanja van, mert máskor is lehet ennyi erővel kifogás. - Szóval már előre érezzem magam rosszul, ha valami nem jön be akkor száradhat a lelkemen a halálod... - rázom meg a fejem egy sóhajjal. Azt hiszem ennél többet pedig akkor sem várhatok el tőle, hiszen én sem tudok többet adni, ígérni sem, hogy minden rendben lesz. Nem akarom bántani, tényleg nem, de hogy nem leszek-e gyenge, hogy... nem török-e meg, hogy nem történik-e olyasmi, ami aztán mégis mindent felülír ezt tényleg nem tudhatom. Lehetnek rajtam kívül álló okok, amikre esetleg nem lesz igazán befolyásom.
Arra viszont már kíváncsi vagyok, hogy mit akar a kosarasoktól, mert az tuti, hogy kitalált valamit, de amikor kiderül, akkor azért finoman szólva leesik az állam, főleg hogy már akkor is méregetnek a srácok, amikor beszél velük, de amikor végez, akkor még valamiféle elég kellemetlen diadalittas mosoly is feltűnik az arcukon és hamar megtudom, hogy miért. Nem sokon múlik, hogy ne húzzam fel az orrom, de végül csak mondjuk, hogy olyan lányos stílusban rávágok egyet a mellkasára.- Meg vagy... húzatva? Négyen vannak baszki, mi ketten és én nem vagyok profi és... meg vagy húzatva? - komolyan nem hiszem el, hogy képes volt engem felajánlani, főleg hogy még csak beleszólásom sem volt a dologba, meg sem kérdezett. - És ha nyerünk? - teszem hozzá végül mégis, mert... mert ha más nem hát esetleg be lehet vetni egy kis plusz erőt és tehetséget, hogy így fogalmazzak, hogy mondjuk nagyjából kiegyenlítsük az esélyeket. De azért még mindig nem vagyok olyan vidám, csak amikor hozzáteszi ezt az elgyepálós lehetőséget. - Tényleg nem vagy százas! - de mégis megjelenik egy mosoly az arcomon. Mi kezdünk, és én elég régen játszottam már, de első körben sikerül legalább megtartani a labdát, annak ellenére, hogy ketten nyomulnak nekem. Azért az a trükk bejön, amikor háttal török utat, és a hátsómat cseppet sem visszafogottan riszálom meg kicsit az támadó srác csípőjénél. A lefagyásának hála siketül elslisszolnom előtte, és az első kosarunkat megszerezni. Végül is... így nem lesz ez olyan vészes, csak félő, hogy minden alkalommal nem jön majd be a trükk. Gondolom kis pályán játszunk, szóval át is passzolom a lasztit az ellennek, a védekezés már nehezebb lesz... négyen vannak, hogy a fene enné meg. Annyit azért kezdésképpen megteszek, hogy a mellettem álló srácnak véletlenül izomból a lábára lépek még a kezdés előtt.
- Oh... bocsánat! - igazi kis ártatlan tekintettel spurizok el a másik felé. Kettőt le tudok szerelni a másik kettő akkor is Simoné.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szer. 20 Aug. - 21:58

Jill & Simon

- Rohadt jól kezeltem a helyzeteket, míg nem zavartak be az érzések. – érzések nélkül én vagyok a negatív helyzetek királya. Szartam mindenre és mindenkire, nem foglalkoztam azokkal, akik ellenem, vagy velem voltak, csak én voltam, az ágyam, és benne egy dögös nő, aki velem együtt verte fel az lakásom alatt élő szomszédokat. De aztán jöttek az érzések, hogy nyissunk, hogy meséljünk. és én erőltettem, én voltam a hülye, de muszáj ez van. Így már nem olyan könnyű ezekről a dolgokról dönteni, éppen ezért nem is válaszolok a kérdésére. Tudja a franc, hogy mit akarok, majd eldől, biztos küld valami kicseszett jelet az univerzum, hogy ”csináld ezt, Simon!”. Ha nem tűnt volna még fel valakinek, akkor elárulom, hogy érzelmileg elégé defektes vagyok, szóval nem igazán tudok az ilyen… érzékeny témákra jól reagálni, mint anyám halála. Naná, hogy emésztem magamat, ki a tököm ne emésztené magát a helyemben? De továbblépni már más tészta… az egyetlen dolog, ami anyámhoz köt az a bűntudat, és ezen továbblépni egyet jelentene az elengedéssel, ami nem megy, hiába halt meg. Nekem szükségem van valakire, ha jönnek az érzelmek, ez a valaki pedig a földben fekszik egy koporsóban. Most itt van Jill, egy hozzám hasonló érzelmi nyomorult, fasza kis csapat vagyunk, minden cinizmus nélkül mondom ezt.
- Felőlem aztán fel is írhatod magadnak. – fogalmam sincs, hogy minek fűztem ehhez megjegyzést, de már igazán megszokhatta volna, hogy ilyen vagyok, ha dühös vagyok. Mindenhez hozzászólok, általában nem valami túl kedveset, vagy nem túl kedvesen mondom… tökmindegy, de ilyen vagyok és kész, nem fogom másnak mutatni magamat. Igen, folyamatosan csak veszekszünk, mert valljuk be az őszintét érzelmi retardáltak vagyunk, képtelenek vagyunk úgy reagálni a dolgokra, mint mások, főleg ha azok érzelmekről szólnak. Én is azon vagyok, hogy leigyam és kinyírjam magamat az év ezen napján, normális ez? Ő meg csak úgy önként beszáll egy kocsiba, hogy aztán valami horror körülmények között hágják meg. Mit mond el rólunk ez? Hogy nem vagyunk normálisak, képtelen vagyunk úgy viselkedni, ahogy kéne, és nem ezt akarom megváltoztatni csak azt, hogy normálisan álljunk másokhoz, de kurva nehéz, a fejemben ez egy egyszerű folyamatnak tűnt baszki, de jól átvertek. Már elég régóta csináljuk, elég kicsi sikerekkel, és ezek is csak pár percig szoktak tartani, vegyük a mai napot. Hajnalban balhé, egymásra borulás, megint balhé, újra borulunk. Most is ez van, reménytelennek kéne látnom, feladnom, csak nem megy, mert az a rohadt öntudat nem engedi. Bekaphatja minden rohadt érzésem, amiért ilyen seggfejek velem.
- Nem az életed akarom megváltoztatni! Hanem téged és magamat! – nem az életével van a gond, mert lehet ezt úgy is élni, hogy jó fejek vagyunk és rendesek, meg normálisak, meg minden ilyen. Csakhogy nem vagyunk azok. Barmok vagyunk, méghozzá világi barmok, és ezen akarok változtatni, nem az életén, ami minden kötödés nélküli tökéletes élet egy magamfajtának. Vagyis volt, mert ha jól értelmezem, akkor valamilyen módon kötődik hozzám, ahogy én hozzá, szóval ez bukta, megszívtuk, nincs visszaút. Vagy sikerül, vagy megdöglök, igazán remek kilátások. – Jól van, kíváncsian várom. Ha mégse megy, akkor meg valamibe meg kell halni, nem? – nem mondom, hogy kocsi elé vettem magam, ha átver, maximum ha nagyon sokat iszok, aminek fennáll azért a lehetősége folyamatosan. Valószínű, hogy megbántom, de eddig én egyetlen csalódást sem hoztam rendbe, úgyhogy ez… fura lesz, de oké, csináljuk, legrosszabb esetben feldobom a bakancsomat, úgysincs sok vesztenivalóm.
- Jobb, mint a semmi. – mondom megrántva a vállamat az ”ígéretére”. Végülis jobb, mintha nem mondana semmit, nem? - Majd én is igyekszem. – ha ő igyekszik ,akkor mégis miért csináljak többet, miért ígérjem meg? Simán benne van a pakliban, hogy nagyon kiborít és lelépek a francba, majd igyekszem nem nagyon kiborulni, meglátjuk mekkora sikerrel. Utálom, ha átvernek, ha csalódnom kell, és általában én nem beülök egy sarokba és sírok, hanem visszatérek a szokásaimhoz és a vétkes nem lesz több, mint egy seggfej a sok közül. Egy áruló seggfej. – Csak gyere. – bökök a fejemmel a kosárpálya irányába. Felpattanok a fűből, majd magabiztosan megyek oda az egyik sráchoz, hogy dumáljak vele pár másodpercre, mire az mosolyogva bólogat és megy a haverjaihoz, míg én vissza Jillhez. – Na figyelj, el kell seggelnünk ezeket az idiótákat, mert azt mondtam, hogy ha vesztünk, akkor megkaphatnak éjszakára téged, szóval igyekezz ne csalódást okozni! – mondom vigyorogva, ahogyan leveszem a trikómat és a fűbe rakom. – Utcai stílusban játszanak, szóval nincsenek szabályok, nyugodtan rúgd őket tökön, még jobban is fogom érezni magamat tőle. – ezekre nyáladzott, nyilván jólesik, ha tökön lesznek rugdosva. – Szóval mehet? Mi kezdünk! – mondom mosolyogva, ahogy elveszem a sráctól a labdát és Jill felé passzolok. Egész jól kosarazom, és azt mondta, hogy ő is tud, szóval… kettő a négy ellen nem épp jó esély, de kit érdekel?

Tárgy: Re: Volunteers Park Szer. 20 Aug. - 16:14

Simon & Jill

♪You're nobody 'til somebody loves you♪
Csak sóhajtok egyet. Tudom, hogy nehéz, értem, hogy fél és meg is értem. Én is így vagyok vele, de ő mondta, hogy változtatni kell, ő mondta, hogy megpróbálja, akkor... akkor mégis mire jó a huzavona? Most akkor vagy teszel valamit, vagy nem teszed, de csak kínozni magadat és a másikat is semmi értelme sincs, és ő most valahogy ezt teszi. Egyszer akar valamit, egyszer próbálkozik, aztán feladja újra és megint csak visszasüpped oda, ahol előtte is volt, én pedig próbáljam követni ezt a veszett hullámvasutat, amit produkál, bár... baromira nem könnyű, hogy mit ne mondjak és akkor még finoman fogalmaztam. Már az is nagy dolog részemről, hogy legalább igyekszem, hogy nem ugatom le minden pillanatban, csak egyszer tettem most és hogy próbálom a helyzetet valahogy magamhoz mérten normálisan kezelni. Jó lenne, ha nem így menne el az egész nap, mert akkor baromira semmi értelme sincs és... azt nem akarom, akkor inkább menjünk vissza hozzá, vagy elhúzok a suliba, aztán lesz, ami lesz. Nem kell erőltetni azt, ami nagyon nem megy, ha ő is így gondolja, de ha nem akarja, hogy lelépjek akkor kénytelen lesz megerőltetni magát valahogy.
- És akkor mégis mit szeretnél hm? Akkor marad az, hogy emészted magad a végtelenségig és soha az életben nem leszel képes tovább lépni? Akkor már rég feladhattad volna a fenébe. Tudod... nevetséges, hogy még engem szóltál le, pedig igazából te sokkal rosszabbul kezeled a negatív helyzeteket, mint én. - jó tudom, ez megint nem a legjobb módja, de most komolyan mint mondja erre az önmarcangoló maszlagra. Igen neki a legrosszabb a világon, igen elveszítette az anyját, igen, nem foglalkozott vele, amikor meghalt és ez szemét dolog a részéről, de... legalább döntse el, hogy mit akar. Mert ha változtatna az életén... velem együtt, akkor ez így nem működik, ha viszont nem, akkor ne bonyolítsuk egyikünk dolgát sem, bár ezek után már tuti, hogy rohadt nehéz lenne visszatérni teljes mértékben az eddigi életemhez, de valahogy biztos menne. Egyszer már sikerült a nagy maszlagból kikeveredni, túllépni rajta, akkor sikerülhet újra igaz?
- Szóval nekem olyan tökéletes életem van, remek! Megjegyzem az új infot. - hogy miért nem vagyunk mi képesek normálisan beszélni egymással? Pedig én próbálkozom, komolyan nagyon igyekszem, de valahogy mindig oda jutunk, hogy van talán egy kis felfelé ívelő szakasz, de aztán újra visszatérünk ugyanarra a mélyrepülésre, mint mindig, mint most, hogy az egészből az jön ki, hogy úgyis én leszek a gonosz, mert nekem annyival könnyebb lenne tovább lépni. - Ha olyan jó az életem, akkor mi a francért akarsz változtatni rajta mégis? De tudod mi van? Biztos lesz rá alkalom, hogy megbántalak, és te is meg fog majd engem, ez... ez ezzel jár, de az a lényeg, hogy legalább megpróbáljuk és ha el is szúrjuk, igyekezzünk rendbe hozni. - nem azt mondom, hogy én vagyok a kapcsolatok szakértője, de olvastam sokat és ott volt az apám, aki tudom, hogy rémesen érezte magát az anyám miatt és... ha legalább egy kicsit próbált volna tenni valamit, akkor nem ilyen lett volna az élete és nem tette volna tönkre az enyémet is. De nem tette, nem is akart változtatni, még csak nem is kockáztatott és most persze Simon is azt mondja, hogy nem mer, hogy nem kéne, akkor én miért akarjak, én miért vállaljam? Ő ugyanúgy megbánthat, mint én őt, ez egyszerűen benne van a pakliban.
- Én... - elakadok. Megígérhetsz valakinek úgy valamit, hogy nem vagy benne biztos. Nem miatta, nem miattad, a körülmények miatt, mert... mert az élet nem mindig segít, hogy jól alakuljanak a dolgok, mert az élet elég kegyetlen ahhoz, hogy direkt gördítsen akadályokat eléd, amiken nem biztos, hogy át tudsz lépni, akármennyire is szeretnél, főleg ha még nincs benne gyakorlatod. - Figyelj... én nem akarlak bántani, nem akarom, hogy csalódj, de nem tudom garantálni. Te tudod? Csak azt ígérhetem meg, hogy azon leszek, hogy igyekezni fogok, hogy ne csináljak hülyeséget. - nem tudom neki megígérni, egyszerűen nem megy, mert nem vagyok tökéletes ember és még mindig kellően bizonytalan a nagy magabiztos álca alatt, hogy csak úgy ilyesmit ki merjek mondani. A kérdésre kissé kétkedőn pillantok a pálya felé. - Azt nem mondom, hogy profin, de... miben sántikálsz? - elmosolyodom, még az eddigiek ellenére is. Tényleg megpróbálhatnánk jól eltölteni ezt a napot. Nem lenne egyszerű, de... akkor is meg kéne legalább próbálni, ha kosarazással, hát kosarazással.

Tárgy: Re: Volunteers Park

» Central Park
» Central Park
» Joe Bohrdrum park
» Regent's Park
» Mountain Lakes Park